Weide írásai

.
2-1-re "leszavaztunk", hogy elég jó ez ide...   .

Weide

Calibre (2018)



Hülye módon mindig reménykedem abban, hogy a Netflix képes valami maradandó filmélményt nyújtani számomra, ezért rendre megpróbálkozok az éppen aktuális filmjeivel. Az esetek nagyobb részében a nem meglepő módon ért savanyú szájíz és ismerős csalódás az, amivel nyugtázom az adott produktumot, viszont makacsságomnak köszönhetően most végre kaptam egy olyan netflixes mozit, amivel maximálisan meg voltam elégedve, sőt, képest volt arra sarkalni, hogy írjak is róla. Ez pedig nem más, mint a 2018-as brit Calibre.

Mielőtt belevágnék a film történetének rövid bemutatásába, annyi jó tanácsom lenne a leendő nézőknek, hogy kerüljék el mind a trailert, mind a netes kritikákat, ugyanis (bár a fő csavar nem kiszámíthatatlan), képes nagyban rombolni a filmélményt. Főleg úgy, hogy lényegében fordulat fordulatra épül, és balga módon pár ajánló simán lelőtte egy csapásra ezt az egymásra épített csavart, ami a cselekmény fő mozgatórugója.

A történetről elég annyit tudni, hogy két régi jóbarát, Marcus és Vaughn kikapcsolódás gyanánt vadászni megy elmaradott kis skót falu körül elterülő rengetegbe, ahol egy laza éjszaka után félrecsúsznak a dolgok, és egy intenzív lázálom veszi kezdetét a nyugodt hétvége helyett.
Igazából a Calibre legerősebb pontja az, hogy a lényegében két mondatban elmesélhető cselekményt és a viszonylag hosszú, 1 óra 40 perces játékidőt képesek voltak olyan folyamatosan kitartott feszültséggel megtölteni, hogy bár nem rohannak az események és nincs elkapkodva egyetlen mozzanata sem a filmnek, egyszerűen nem hagyja lankadni a néző figyelmét. Ehhez asszisztál a valami hihetetlen atmoszférával megáldott környezet; a ködös-kopottas skót vidék, a roppant, sűrű erdők és a romos, ódon kis falvak. Minden épület, minden szoba, minden kis viskó hozzátesz ehhez az idilli, mégis rideg közeghez. Persze mindez csak adalék, egyfajta hátsó támogatás, hogy hangulatban tartsa a nézőt, de szerencsére két főszereplőnk is elég karizmatikus színészi tehetséggel van megáldva ahhoz, hogy ne vonja el róluk a környezetük a figyelmet. Ez a forgatókönyv érdeme is, de szerencsére nincsenek elnagyolva, se túlírva, se pedig túlságosan leegyszerűsítve főszereplőink, így egy igazán emberi, és legfőképp hihető játékot tudnak nyújtani, amire szívből jövő elismeréssel emelem a kalapom. Ez a legjobb (és egyben legrémisztőbb) az egészben, hogy simán hihetőek azon viselkedésformák, azon jellemek, amik karaktereink cselekedeteinek mozgatórugójaként szolgálnak. Ráadásul ezt több érzelmen keresztül is nagyon ügyesen tudták prezentálni, kezdve a félelemtől, a zsigeri túlélési ösztönön át egészen a megbánásig, önmarcangolásig és a teljes lelki megsemmisülésig.

Spoiler:

Bár a történetre magára abszolút nem húzhatóak rá a hollywoodi filmek ócska megoldásai, sajnos egy-két csavar, illetve ideiglenesen fenntartott lobbanékony helyzet könnyen felismerhető a tapasztalt nézők számára, és jó előre tudható, hogy nem oda fog kilyukadni az adott jelenet, ahova a készítők sejtetni akarták. Félig meddig ezzel köthetőek össze azok a sablonos, tipikus "kisvárosi karakterek", akik olyan durva agyoncsépelt karakterisztikákból vannak összegyúrva, hogy leírni is kínos. A passzív-agresszív helyi keménylegény/hülyegyerek; az egyetlen szép, de alantas és rámenős némber; az "adok egy jó tanácsot" megmondóember, akinek persze basznak hallgatni a tanácsára; az önfejű, erőszakos, begyöpösödött, egyszerű elveket valló agressszor... meg persze a kis közösség határozott, markáns, józan gondolkodású vezetője. Nem feltétlen a színészi játékokkal van itt baj, mert a színészek itt is kihozzák karaktereikből és az adott szituációból a maximumot, egyszerűen csak érezhetően vékonyabban fogott a toll, mikor az ő jellemüket alkották meg a sztori megírásakor.

Mindezek mellett is bizton állíthatom, hogy ennél realisztikusabban tálalt emberi érzelmeket és -a két főszereplő részéről előadott- színészi játékot már jó régóta nem láttam a képernyőn, így csak emiatt is bátran merem ajánlani a Netflix ezen thrillerét. Persze hozzátehetném, hogy meghúzódik még az egész sztori mentén egy durván szájbarágós szimbolika a vadászból vált vad, vagy éppen a véresen feltálalt hús, illetve a trófeák alatt néma csendben, tapintható feszültségben ülő szereplők képében, de hát ezeket kár is magyaráznom, maguktól értetődőek. Pont emiatt is, nem egy bármikor előkapom alkotás a Calibre, még csak azt sem mondanám, hogy feltétlen többször nézős film lenne, viszont intelligens, hihető, megrázó, végtelenül hangulatos és átérezhető mozi, amivel manapság ritkán találkozik az ember, főleg ebben a műfajban.

9/10
.

Weide írta:

Calibre (2018)

Hülye módon mindig reménykedem abban, hogy a Netflix képes valami maradandó filmélményt nyújtani számomra, ezért rendre megpróbálkozok az éppen aktuális filmjeivel. Az esetek nagyobb részében a nem meglepő módon ért savanyú szájíz és ismerős csalódás az, amivel nyugtázom az adott produktumot, viszont makacsságomnak köszönhetően most végre kaptam egy olyan netflixes mozit, amivel maximálisan meg voltam elégedve, sőt, képest volt arra sarkalni, hogy írjak is róla. Ez pedig nem más, mint a 2018-as brit Calibre.

9/10

Először is BIG LIKE, hogy megint benéztél és beírtál közös kis filmes jegyzetfüzetünkbe             !

A második, hogy van neked saját rovatod is, szerintem inkább tedd át abba   .

A harmadik meg az, hogy talán ha pár órával később rakod be ezt az írást, akkor már az enyém is itt lett volna a filmről   . Egyelőre röviden annyit, hogy nekem kicsit máshogy jött le, mert bár a két srác kálváriája tényleg remek, de én jobban bírtam a falusiakat, ellenben a vége felé már voltak olyan húzások, amiket erőltetettnek és elég szenzációhajhásznak éreztem. De ha úgyis hamarosan olvashatod...

.

.
Weide

Niwrok írta:

Először is BIG LIKE, hogy megint benéztél és beírtál közös kis filmes jegyzetfüzetünkbe             !

A második, hogy van neked saját rovatod is, szerintem inkább tedd át abba   .

A harmadik meg az, hogy talán ha pár órával később rakod be ezt az írást, akkor már az enyém is itt lett volna a filmről   . Egyelőre röviden annyit, hogy nekem kicsit máshogy jött le, mert bár a két srác kálváriája tényleg remek, de én jobban bírtam a falusiakat, ellenben a vége felé már voltak olyan húzások, amiket erőltetettnek és elég szenzációhajhásznak éreztem. De ha úgyis hamarosan olvashatod...

.

Részemről az öröm. Huh de elszoktam már ettől a fórumtól.

Annyira nem érzem kifejtős, teljes értékű kritikának, szóval szerintem jó helyen van itt, max R2 átlinkeli.

Az írásod meg persze várom.

.
R2-D2

Weide írta:

Calibre (2018)

Pont emiatt is, nem egy bármikor előkapom alkotás a Calibre, még csak azt sem mondanám, hogy feltétlen többször nézős film lenne, viszont intelligens, hihető, megrázó, végtelenül hangulatos és átérezhető mozi, amivel manapság ritkán találkozik az ember, főleg ebben a műfajban.

9/10

Niwrok írta:

Először is BIG LIKE, hogy megint benéztél és beírtál közös kis filmes jegyzetfüzetünkbe             !

Weide írta:

Részemről az öröm. Huh de elszoktam már ettől a fórumtól.

               

Hogy mik vannak!!! Meg hogy kik!!!  

Részemről is öröm, hogy itt vagy, de azért kétéventénél gakarbban is benézhetnél..    

Weide írta:

Annyira nem érzem kifejtős, teljes értékű kritikának, szóval szerintem jó helyen van itt, max R2 átlinkeli.

Pedig szerintem is az. A döntés a Tiéd.


.

.




Upgrade (2018)




Valamikor a jövőben, mikor a technológia szervesebb részét képezi az emberek életének, mint az egészségesnek tűnik, egy kétkezi munkás autószerelő bűnözők támadásának áldozatává válik, minek folytán azok megölik feleségét, ő pedig ténylegesen egy gép segítségére kényszerül, hogy megtalálja felesége gyilkosait és kibogozza, miért is éppen ők voltak a látszólag értelmetlennek tűnő támadás célpontjai. (DVD fülszövegeket kéne írnom, egy mondatba simán elmondtam a sztori 90%-át )

Na kezdjük az elején; ez a film hatalmasat durrant, és rengeteg aspektusból megvizsgálva is briliánsan teljesít. A jövőképe, ahol is egyszerűbb nyomtatni egy pizzát, mint megsütni, vagy ahol az önvezető kocsid rád szól, hogy ne piszkáld a kormányt, miközben mozog a jármű egy félelmetesen valós, hihető valóságot vetít elénk, ami szerintem nem is áll olyan távol tőlünk időben, mint azt hisszük. Ebben a világa a technológia szó szerint szerves részét képezi az emberek mindennapi életének, és ez az alap perspektíva-váltás az, amivel főszereplőnknek is meg kell birkóznia. Nem akarom lelőni a történet első csavarját, de annyit elárulhatok, hogy baromi szórakoztató látni azt a belső viaskodást, hogy mikortól irányíthat a gép, és mikortól az ember. Lényegében ez is a fő mondanivalója a filmnek, hogy melyik pont az, mikor még csak függünk a technológia vívmányaitól, és mikor jön el az, mikor már csak tőlük függünk.

Az alap motívuma és történetszála a filmnek elég sötét, viszont rendelkezik egy olyannyira laza, érett önreflexióval, hogy sokszor hangosan felnevettem a nézése alatt. És ez nem az a kínos, erőltetett nevetés volt, amit a film egy bénán megírt helyzetkomikuma szült, hanem az a nevetés, ami után elgondolkodik az ember, mennyire is volt ez vicces, és mennyire röhög magán, mintsem egy fiktív szituáción. Szóval nagyon természetesen és fesztelenül tudja adagolni ezeket a pillanatokat a film, hogy nem válik tőle se túl köldöknézős filozófussá, sem pedig túl harsány bohóccá.

Mindezek mellett képes az érzelmeinkkel is játszani, Grey kálváriája  film elején tényleg szívszorító tud lenni. Ráadásul mind a szürke, poszt-posztmodern környezet, mind a zene erősen megtámogatja ezt a hangulatot, ami könnyen rátelepszik az emberre, és akár túlságosan le is nyomhatná, ha a sztori nem venne egy kellemesen lezser fordulatot a harmadától. Ugyanis innen kezd beindulni a nyomozós szál, és kezd kibontakozni egy neo-noir jellegű ív, amit azért jócskán megspékeltek durvább akciókkal is. Fröcsög a vér rendesen, törnek a végtagok, repednek a csontok és tobzódik a cyber-erőszak.

Mint láthatjátok, kissé vegyesfelvágott a film mind hangulatában, mind stílusában is. Többször beugrott a nézése közben mind az A. I. Mesterséges értelem (persze inkább csak hangulatában, mint fő kérdéskörében a filmnek, bár ezt is kapargatja némileg), mind a számomra örök kedvenc bűnös élvezet Johnny Mnemonic, sőt, még a Páncélba zárt szellem, a Hardcore Henry és a Mátrix is. Mondhatnám, a felsorolt címekből egész ügyesen válogatta össze jelen alkotás az értékesebb összetevőket, és ezáltal vált intelligensen változatossá, mintsem zavaró katyvasszá, ami sokat akar markolni, de túl keveset fog.

Aki szereti a lazább filozofikus (és itt tényleg nagyon lazára gondolok) fonallal átitatott sci-fi akció noir-okat, azoknak mindenképpen kötelező megtekinteni az Upgrade-et. A játékidő tökéletesen kényelmesen szolgálja ki a film fő sztorivonalát, nem kalandozgat el és nem is áll túl sokat egy helyben a szükségesnél többet. Extra pikantériát jelenhet a néhol meglepően kreatív kamerakezelés (figyeljétek majd, mikor rögzül a kamer egy adott fókuszpontra), a tökéletesen passzoló soundtrack, illetve Logan "Downgraded Tom Hardy" Marshall-Green szuper játéka, aki lazán hozta ezt az igazán passzoló szerepet.
Az egyedüli gondom, ami miatt sajnálom tőle a max pontot, az a nyomozós szál egyszerűsége volt. Ebbe bőven belefért volna több kraft, több ármány és nyom, ami ide-oda vezet, mert így túl lineárissá vált ez a szál, amit kicsit sajnáltam. Illetve -ez most nem spoiler- az első "nagy csavar" is simán kiszimatolható az első 10 percben, aki már valaha látott bármilyen filmet. Jó, mentettek a helyzeten, hogy kaptunk még egy csavart, ezt viszont már csak spoilerben;

Spoiler:

9/10




.

Weide írta:

Upgrade (2018)

Az alap motívuma és történetszála a filmnek elég sötét, viszont rendelkezik egy olyannyira laza, érett önreflexióval, hogy sokszor hangosan felnevettem a nézése alatt. És ez nem az a kínos, erőltetett nevetés volt, amit a film egy bénán megírt helyzetkomikuma szült, hanem az a nevetés, ami után elgondolkodik az ember, mennyire is volt ez vicces, és mennyire röhög magán, mintsem egy fiktív szituáción.

9/10

Eddig is érdekelt, így meg még jobban .
De erre kérek egy-két hét haladékot, mert még a Mute is ott van, és a sorozatokat is pörgetnem kéne .

.

Weide írta:

.

Calibre


Hülye módon mindig reménykedem abban, hogy a Netflix képes valami maradandó filmélményt nyújtani számomra, ezért rendre megpróbálkozok az éppen aktuális filmjeivel. Az esetek nagyobb részében a nem meglepő módon ért savanyú szájíz és ismerős csalódás az, amivel nyugtázom az adott produktumot, viszont makacsságomnak köszönhetően most végre kaptam egy olyan netflixes mozit, amivel maximálisan meg voltam elégedve, sőt, képest volt arra sarkalni, hogy írjak is róla. Ez pedig nem más, mint a 2018-as brit Calibre.


Mindezek mellett is bizton állíthatom, hogy ennél realisztikusabban tálalt emberi érzelmeket és -a két főszereplő részéről előadott- színészi játékot már jó régóta nem láttam a képernyőn, így csak emiatt is bátran merem ajánlani a Netflix ezen thrillerét. Persze hozzátehetném, hogy meghúzódik még az egész sztori mentén egy durván szájbarágós szimbolika a vadászból vált vad, vagy éppen a véresen feltálalt hús, illetve a trófeák alatt néma csendben, tapintható feszültségben ülő szereplők képében, de hát ezeket kár is magyaráznom, maguktól értetődőek. Pont emiatt is, nem egy bármikor előkapom alkotás a Calibre, még csak azt sem mondanám, hogy feltétlen többször nézős film lenne, viszont intelligens, hihető, megrázó, végtelenül hangulatos és átérezhető mozi, amivel manapság ritkán találkozik az ember, főleg ebben a műfajban.

9/10
.

Köszi az ajánlást, miután nem Netflixezek, nekem ezt is kimaradt volna - persze, Niwrok előszedte volna előbb-utóbb - és bár nem egy rossz film, de ekkora hatása nem volt rám...

... leginkább pedig azért, mert az egész felvázolt történet nekem picit életszerűtlen volt. A "baleset" ugyan sokkoló, de az arra adott reakciók, az egész falu viselkedése, megfejelve a végkifejlettel, olyan... olyan hiteltelen (különösen értve ezen azt, ahogy lezárják a fiúk, valamint Sammy és apja történetét, feltételezve, hogy soha, senki nem fog semmit tenni annak ellenőrzésére, hogy valóban igazak-e az állítások velük kapcsoltaban).

A film mindazonáltal tényleg feszült és izgalmas, már-már a beépülős ügynökös filmeket idézi ezzel a kiderül-e vagy sem dologgal, ugyanakkor - bár nem tudom biztosan megmondani, miért - nekem kifejezetten kényelmetlen volt nézni. Talán mert annak ellenére kellett volna azonosulnom a srácokkal, amiket tettek, nem tudom... igazából nincs is a filmben olyan, akivel tiszta szívből végigélhettem volna a mozit. Talán csak Logan... Logan, ...

A sok tájkép  is talán lehetett volna kevesebb, meg a falu lakói is kevésbé tűnhettek volna Texasi láncfűrészes családi beütésektől szenvedőknek, de összességében a drámája és a dilemmái miatt jó mozi volt. Csak nekem a szereplők a dilemmákra rossz és hiteltelen válaszokat adtak.

Nálam 80%


.

Weide írta:

.

Upgrade

Na kezdjük az elején; ez a film hatalmasat durrant, és rengeteg aspektusból megvizsgálva is briliánsan teljesít. A jövőképe, ahol is egyszerűbb nyomtatni egy pizzát, mint megsütni, vagy ahol az önvezető kocsid rád szól, hogy ne piszkáld a kormányt, miközben mozog a jármű egy félelmetesen valós, hihető valóságot vetít elénk, ami szerintem nem is áll olyan távol tőlünk időben, mint azt hisszük.

Az alap motívuma és történetszála a filmnek elég sötét, viszont rendelkezik egy olyannyira laza, érett önreflexióval, hogy sokszor hangosan felnevettem a nézése alatt. És ez nem az a kínos, erőltetett nevetés volt, amit a film egy bénán megírt helyzetkomikuma szült, hanem az a nevetés, ami után elgondolkodik az ember, mennyire is volt ez vicces, és mennyire röhög magán, mintsem egy fiktív szituáción. Szóval nagyon természetesen és fesztelenül tudja adagolni ezeket a pillanatokat a film, hogy nem válik tőle se túl köldöknézős filozófussá, sem pedig túl harsány bohóccá.


9/10

Engem ennyire nem varázsolt el, de valóban jó és érdekes film volt. Tetszett az alapötlet (bár amúgy nem tudom elképzelni), hogy egy beültetett chip áthidalja a gerincvelő szakadását, tetszett, ahogy feléledt és beszélni kezdett a gazdatesttel. Külön jó volt, hogy az a gyanú, ami kb tényleg a tizedik percben belém fészkelte magát, az kitartott a végéig de végül teljesen más értelmet nyert. Meg is lepődtem rendesen...

... csak úgy igazándiból megint nem nagyon érdemes a dolgok mögé nézni. Azért ez az egész kitalált világ ezzel a túlburjánzó A.I-vel megint nincs alaposan átgondolva, Stam ellenfelei erősebbek, mint ő, csak a dramaturgia miatt maradnak alul, és amúgy is, most majd akkor mi értelme is volt az egésznek - különösen Stam nézőpontjából??

Tetszett a képi világ, nem annyira csicsás és idóta, mint mondjuk a Mute-ben, tetszettek az akciók (leszámítva az egyenes háttal felálló faszit), tisztára Mátrix, volt néhány egész jó kamerabeállítás (meg néhány engem zavaró is). Szegény ember Tom Hardyja is jól játszik, úgy összességében rendben van a film - csak akkora durranás nem lett belőle, mint nálad. Egyszer látni nekem elég volt.


80%


.

Weide írta:

Upgrade (2018)

Valamikor a jövőben, mikor a technológia szervesebb részét képezi az emberek életének, mint az egészségesnek tűnik, egy kétkezi munkás autószerelő bűnözők támadásának áldozatává válik, minek folytán azok megölik feleségét, ő pedig ténylegesen egy gép segítségére kényszerül, hogy megtalálja felesége gyilkosait és kibogozza, miért is éppen ők voltak a látszólag értelmetlennek tűnő támadás célpontjai. (DVD fülszövegeket kéne írnom, egy mondatba simán elmondtam a sztori 90%-át )
Az egyedüli gondom, ami miatt sajnálom tőle a max pontot, az a nyomozós szál egyszerűsége volt. Ebbe bőven belefért volna több kraft, több ármány és nyom, ami ide-oda vezet, mert így túl lineárissá vált ez a szál, amit kicsit sajnáltam. Illetve -ez most nem spoiler- az első "nagy csavar" is simán kiszimatolható az első 10 percben, aki már valaha látott bármilyen filmet. Jó, mentettek a helyzeten, hogy kaptunk még egy csavart.

9/10

R2-D2 írta:

Upgrade

Engem ennyire nem varázsolt el, de valóban jó és érdekes film volt. Tetszett az alapötlet (bár amúgy nem tudom elképzelni), hogy egy beültetett chip áthidalja a gerincvelő szakadását, tetszett, ahogy feléledt és beszélni kezdett a gazdatesttel. Külön jó volt, hogy az a gyanú, ami kb tényleg a tizedik percben belém fészkelte magát, az kitartott a végéig de végül teljesen más értelmet nyert. Meg is lepődtem rendesen...
Tetszett a képi világ, nem annyira csicsás és idóta, mint mondjuk a Mute-ben, tetszettek az akciók (leszámítva az egyenes háttal felálló faszit), tisztára Mátrix, volt néhány egész jó kamerabeállítás (meg néhány engem zavaró is). Szegény ember Tom Hardyja is jól játszik, úgy összességében rendben van a film - csak akkora durranás nem lett belőle, mint nálad. Egyszer látni nekem elég volt.

80%

Én akkor bekönyöklök közétek egy 8,5 ponttal, mert elvarázsolni talán nem varázsolt el, de több vonatkozásában is felvillanyozott. Meg amúgy az én írásom simán összeollózható lenne kettőtökéből .

Mert a nyomozós szál szerintem is elég gyenge volt, ahogy ettől a Mikrobis, a 80-as évek elektrik-bugijait idéző mozgáskultúrától is keresztbe állt a szemem, de minden más szempontból remekül szórakoztam rajta. Kevés szereplővel és design-os, de viszonylag olcsó helyszíneken is hihetőbb cyberpunk-"augmented reality" világot teremtett, mint a Mute, miközben (ahogy a jó sci-fik amúgy is teszik) egy kicsit boncolgatta a jelenkori robotizáció lehetséges következményeit. De ami/aki a legjobban tetszett ebben, az Logan Marshall-Green. Nálam most érte el a fickó, hogy már nem hasonlítgatom senkihez, mert eddig minden filmjében és a Quarry-ban is kiváló volt, és itt is egyszerre tudott lebénulva szívszorítóan drámai lenni, "potyautasként" remek morális dilemmákat jelenített meg, közben meg volt egy kis játékosság, csibészség is benne, amiken meg jókat tudtam mosolyogni.

Talán mégsem reménytelen, hogy Leigh Whannell rátaláljon a James Wan nélküli, saját útjára (és akiről, mint évtizedes alkotótársáról, meg is emlékezett a film egyik jelenetében, a kaputelefonon).

8,5/10
.