Weide írásai

Hajrá!

Köszönöm a saját topikot!
Innentől ide fogom írni a kritikákat olyan filmekről, amiket újonnan láttam, és nem moziban (arra ugye ott van a Moziajánló topik), elsődlegesen idei, újabb darabokról, de lehet előveszek majd 1-1 régebbi kedvencet is. Ettől függetlenül az Xpress fórumára is fogom küldözgetni az újabb ajánlókat és kritikákat, de itt majd kicsit részletesebben fogom fejtegetni ezeket.
Mivel nagy horror fan vagyok, stílusosan kezdjük is egy horror film ajánlóval!

You're Next (2011)




IMDB


A történet alapját egy családi találkozó szolgáltatja, ahol összegyűlik papa, mama, gyerekek és kedveseik, hogy vidéki kúriájukban egy békés hétvégét töltsenek el együtt. Ám a vacsora közepén maszkos idegenek törnek rájuk, és kezdik egyesével levadászni a családtagokat.

Egy vérbeli slasher-rel van dolgunk, amelyet röviden úgy tudnék jellemezni; "Egyszerű, de nagyszerű."
A lényeg ugye itt a vérengzésen, a különböző módon véghezvitt gyilkosságokon és csonkításokon van, amikben nem is szenved hiányt a műfaj rajongója. Ráadásként két csavart is beleoperáltak a történetbe, amik bár már messziről láthatóak/sejthetőek, de annyira azért nem kínosak és buták, na meg ugye nem is a nagy fordulatokért szeretjük a slasher movie-kat.
A karakterek nem éppen kidolgozottak, de hát nem is baj, úgyis csak azért vannak, hogy leöljék őket, viszont ez adja a film egyik negatívumát is. Nincs időnk megszeretni őket, viszonylag hamar belevágnak a gyilkosságokba, ám pont ezért semmi idő nem jut a karakterekre, illetve ami idő rendelkezésre áll a film elején, azt meg nem használják ki ilyen téren. Pedig rengeteg konfliktus húzódik a családtagok között, mégis, ezen izgalmasabb részek 1-2 veszekedésre korlátozódnak, amik viszont baromi hangulatosak és életszerűek lettek. Kár, hogy a felvezetés mégis arra megy el, hogy érdektelenül bemutatkoznak egymásnak a párok, szépen lassan gyűlnek az áldozatok, de semmi több... ezért igazán sajnálni sem tudjuk őket, mikor eléri őket a végzetük.
A maszkos gyilkosok kifejezetten sejtelmesre és borzongatóra sikeredtek, de sajnos idővel elveszik ez a "bájuk", de ebbe spoiler nélkül nem mennék bele.
Ami még negatívum, hogy műfaját meghazudtoló, elég gyakran találkozunk a lecsap a gyilkos fegyver-vágókép kombóval, ami nem áll jól az ilyen filmeknek. Tessék csak megmutatni, hogyan vág bele a penge az élő húsba, elvégre elég sok durva jelenetet bevállaltak, pont ezeken nem értem, miért spóroltak.

Összegzés: Egy átlagon felüli slasher movie, ám hiányzik belőle az a bizonyos plusz, ami magasan a középmezőny fölé emelné. Itt-ott ráfért még volna egy kis szépítgetés, kicsit jobban megismerhettük volna a családot, a gyilkosokat is meghagyhatták volna kiismerhetetlenebbeknek, veszélyesebbeknek, és ami a leginkább bántó; remek csapda-ötleteket pakolhattak volna a filmbe, ám ezek elég vérszegényre sikerültek.

7/10









.

Weide írta:

Köszönöm a saját topikot!
Innentől ide fogom írni a kritikákat olyan filmekről, amiket újonnan láttam, és nem moziban (arra ugye ott

Szívesen!!!! Így már akkor négyen leszünk!!!

Utólagos engedelmeddel kicsit átszerkesztettem a hozzászólásodat, remélem nincs harag.

R2-D2 írta:

Utólagos engedelmeddel kicsit átszerkesztetetem a hozzászólásodat, remélem nincs harag.

Semmi gond, de magad alatt vágtad a fát, mert ezentúl az összes filmkritikánál meg kell ezt tenned, hogy egységes maradjon a kinézet.   

Weide írta:

R2-D2 írta:

Utólagos engedelmeddel kicsit átszerkesztetetem a hozzászólásodat, remélem nincs harag.

Semmi gond, de magad alatt vágtad a fát, mert ezentúl az összes filmkritikánál meg kell ezt tenned, hogy egységes maradjon a kinézet.   

Szívesen megcsinálom. De tényleg!!!

Amúgy meg azokat a kódokat, ilyen formában felhasználhatod Te is, és akkor nem kell nekem.

Ja, és jó az ajánló, felírom a néznivalók közé!!!!

A mostani kritikám inkább lesz elemzés, és a gondolataim leírása a film kapcsán, mint rendes ajánló, szóval aki még nem látta, annak szerintem először érdemes  leülnie és megnéznie a filmet, aki viszont már megtekintette, annak jó olvasást!

Akira (1988)



IMDB

Katsuhiro Otomo méltán híres animéjén nem fog az idő. Szeretik az emberek utólag sok filmre ráaggatni a kult jelzőt, de itt ezt sosem éreztem túlzónak vagy álszenteskedőnek. Az Akira filozófiája, értelmezései, esszenciája semmit sem vesztett értékéből az elmúlt 25 év alatt. De ha csak a képi dolgokat nézzük, akkor se. A látvány valami lenyűgöző, ráadásul itt csakis kézzel rajzolt kompozíciókat és képeket látunk, nincs benne semmi számítógépes grafika. A mozgás dinamikus és lendületes, a színek élénkek, az árnyékolás, a hátterek mind hitelesek és élvezet bennük gyönyörködni.

A film a kezdetről és végről szól, születésről és halálról, teremtésről és pusztításról, hitről és racionalitásról, fizikai és szellemi hadviselésről, szeretetről és gyűlöletről... vagyis az ellenpontokról. Mindezt egy gyönyörű keretes szerkezetbe foglalva, ami a film egészére jellemző, mintha folyamatosan haladnánk egyik végpontból a másik felé, közben pedig sorra érintjük a felvetett ellenpárokat.

A történet szerint 1988-ban Tokyo megsemmisült egy hatalmas robbanásban. Időközben volt egy harmadik világégés is, majd eljutunk a cselekmény kezdetéhez, 2019-be, Neo Tokyóba. Itt kell megjegyeznem, hogy az Akira óta nem láttam filmet, ami ilyen hiteles és gyönyörűen megkomponált disztópiát mutatott volna be. Szükségállapot és ellentétek uralják a várost. Motoros bandák és kormányellenes tüntetők lepik el az utcákat, halmokban áll a mocsok, a szennyvíz, ugyanakkor a többemeletes felhőkarcolók tetején, a város fölött virágos, zöld terek kapcsolják össze a megapoliszt (a természet tisztelete és a kultúrába, vallásba, építészetbe való beépítése nagyon jellemző a japánokra). Ha mindez nem lenne elég, még egy vallási, technológiaellenes mozgalom és felkorbácsolja az indulatokat, akik egy bizonyos Akira eljövetelét várják? De mi is ez az Akira?

A film elég sok félmagyarázatot és válasz-szerűséget ad a felvetett kérdésre, de én röviden így tudnám összefoglalni; Akira minden. Ő az energia, ami élteti a környezetet, ő az erő, amit az ember magának tudhat, ő a tudás, hatalom, ő maga az evolúció végpontja. A film során egyszer még kaminak, vagyis istennek is titulálják. Akira az, aki velünk volt a Föld keletkezése óta, más formában és más módon. És ez a hatalom az, amit az ember megpróbált megérteni és magáévá tenni. És ezt nem kellett volna soha sem megtennie...

Maga a cselekmény elég komplikált és sok szálon fut, ezért ezt nem is szívesen fejtegetném. A két főszereplőnk, Tetsuo és Kaneda egy motoros banda tagjai, akiknek sorsát, és döntéseik következményeit kísérhetjük figyelemmel az anime során. Remek karaktereket sikerült kreálnia az alkotónak, de még a mellékszereplők is mind érdekesek és egyediek. Itt is érdemes nyomon követnünk az ellenpólusok mozgását és egymásra gyakorolt hatásait, például a doktor és az ezredes esetében. Hogyan vélekednek ők a város társadalmának fejlődéséről, milyen sorsot jósolnak neki, hogyan viszonyulnak Akirához. A romantikus, a tudományt és hitet összevető professzor és az empirikus, következetes és fegyelmezett, hitetlen ezredes párosa remek szórakozást nyújt, úgy, hogy szó szerint sosem mondják ki ezeket, de a tetteik, érzelmeik és cselekedeteik által annyira jól elkülöníthetőek egymástól a két ellentétes sarokba.

Tetsuo és Kaneda változása és belső-külső átalakulásaik is mind egy gyönyörű ívet írnak le, amely elvezet minket a végpontba, közben megannyi felejthetetlen élményt nyújtva számunkra. Tetsuo lesz az, aki megrészegül Akira hatalmától, és aki emiatt belső és külső torzuláson megy át. Tetsuo híres metamorfózisa az egyik legdurvább, legemlékezetesebb jelenet az amúgy is mocskos és erőszakos filmben, és még ez a mozzanat is rengeteg apró fricskát rejt magában. Gondoljunk csak a már említett vallási mozgalomra, akik istenként és messiásként kezdik tisztelni Tetsuót, amikor elszabadítja erejét. Vicces, hogy egy tiszta, érinthetetlen, felsőbb hatalomnak hiszi Tetsuót, aki nem függ az e világi dolgoktól (a technológiától), és hogy ámokfutása megtisztítja a várost és az emberek lelkét. Ennek ellenére láthatjuk, ahogy Tetsuó egy amorf, groteszk monstrummá válik, amely csövekből, huzalokból, drótokból áll, fémből és inakból, gennyből és húsból, vérből és dühből. Láthatjuk, Tetsuo átlényegülése az utolsó pillanatig nem megy végbe, csupán olyan mocsokká tud alakulni, amelyből maga is származik: Neo Tokyo mocskából.

A film keretes szerkezetét gyönyörűen demonstrálja a vége, mikor is Tetsuo pusztítása egy hatalmas robbanásban éri el zenitjét, majd a kráter helyét rögtön elönti a tenger, a víz, amiből az élet származik, amiből mi magunk is jöttünk. Halál-élet.
A film záró képei is ebbe a keretbe illenek bele, mikor is Tetsuo átlényegülve egy teljesen új univerzumot teremt magának/magából. S hogyan is indult a film? Totális megsemmisüléssel. Pusztítás-teremtés.

S akkor még szót sem ejtettünk a városban uralkodó politikai csatározásokról, a vezetők tökéletes inkompetenciájáról, itt is milyen indulatok húzódnak a háttérben (féltés, óvás-kapzsiság, telhetetlenség), de a lényeg szerintem nem is igazán ezen van. Mert mit is akar mondani nekünk a film? Mi is a lényege?
Az, hogy az ember a legerősebb hatalom a világon. Az isten mindenkiben ott van (ez így el is hangzik a filmben, természetesen Akira erejére célozva), s csak tőlünk függ, hogyan használjuk fel a hatalmát. Mert képesek vagyunk vele teremteni és pusztítani is, élteket menteni és kioltani. Megrészegíthet, de bölcsességet is adhat a hatalom.
VAGY, még az is egy elképzelhető üzenet, hogy istent, egy megfoghatatlan hatalmat sosem lehet emberi kézbe adni és egy emberi lényre testálni. Ez a fajta hatalom felfoghatatlan és értelmezhetetlen számunkra, nem lehet kisajátítani, igába hajtani, az ember nem játszhat istent...

Felmerül még a hit kérdése is, amit jól példáz az a jelenet, mikor az esperek hitükkel hívják életre Akirát a földi maradványaiból, hogy fékezze meg Tetsuót.
És ha már Tetsuo, fontos megemlíteni, hogy a gyermeki, vagy legalábbis kamasz lélek ábrázolása is mennyire hiteles a filmben. Gondoljunk csak arra, mikor Tetsuo egy vörös leplet terít a hátára, mintegy szuperhőssé avanzsálva magát. Miközben emberek ezreit pusztította el. Hihetetlen durván épül az egész film ezekre az ellentétekre, minden mozzanatban, minden képkockában ott rejlenek. Még a zenében is! Mert figyeljük csak meg, egy modern, cyberpunk környezet, minden fém és vas és ehhez párosul ez a vad, törzsi zene, mely néha artikulálatlan hangokból áll, elénk festve valami vad, érintetlen, tiszta, természetben rejlő erőt.

Összegzés: Az Akira egy remek film, egy igazi kult film, aminek minden egyes jelenetét órákig lehetne elemezni. A cselekmény mozgalmas, egy pillanatra sem ül le, végig a képernyő elé szegezi az embert, ráadásul folyamatos gondolkodásra és elemzésre készteti a nézőt. Hiteles, animéhez képest kifejezetten erőszakos és brutális, rengeteg mély gondolattal, egytől egyik érdekes karakterekkel, egy nagyon jól végiggondolt és felépített sémával és szerkezettel, s olyan mondanivalóval, amin valószínűleg sosem talál harapást az idő vasfoga.

10/10

Ha most lenne taps figura, kapnál egy sort belőle!!! Remek írás egy nehéz filmről, amit valaha rég ugyan láttam, de nem igazán értettem elsőre. Ezek után már talán jobban fogom érteni...

Köszi, és hatalmas grat!!   

R2-D2 írta:

Ha most lenne taps figura, kapnál egy sort belőle!!! Remek írás egy nehéz filmről, amit valaha rég ugyan láttam, de nem igazán értettem elsőre. Ezek után már talán jobban fogom érteni...

Köszi, és hatalmas grat!!   

Köszönöm, remélem meghoztam a kedvet az újranézéséhez!

Weide írta:

Köszönöm, remélem meghoztam a kedvet az újranézéséhez!

A sorba állításához mindenképp.

Big Bad Wolves (2013)




IMDB

Ahogy a plakátjain bőszen hirdette ez az izraeli fekete humorral fűszerezett thriller, Tarantino szerint bizony ez volt a tavalyi év -egyik- legjobb filmje. Valóban? Hát...

A történetről röviden annyit, hogy egy feltételezett pedofil gyermekgyilkos körül bonyolódnak az események, ugyanis, az amúgy ránézésre és viselkedésre teljesen szokványos, nyugodt, visszahúzódó tanárt meggyanúsítják, hogy bizony az ő kezéhez tapad annak a kislánynak a vére, akit véres combokkal kint hagyott az erdő közepén egy székhez kötözve... fej nélkül. A helyi hatóság képviseletében eljáró Micki (tipikus nyomozó/zsaru) minden erejével azon van, hogy vallomásra bírja a tanár Drort, ám a kislány apukája sem hagyja annyiban a dolgot, a maga kezébe akarja venni az ügynek a felgöngyölítését.

Mielőtt belemennék film részletezésébe, le kell szögeznem, hogy Tarantino egyértelműen túlzott. Mármint persze, ez egy szubjektív dolog, szerinte lehetett ez a tavalyi év kiemelkedő filmje. Ámbár szerintem itt csak arról van szó, hogy a film ügyesen és kifinomultan mixelte össze a saját stílusát a Tarantino (főleg a korai filmjeiben) által képviselt hangulattal és sztorivezetéssel, így szerintem csupán jóleső nosztalgiát érzett a filmben az öreg, vagy esetleg valami lelkes "követőként" tekintett a rendezőpáros munkájára.

Ami tény: a film gyönyörűen van fényképezve, nagyon stílusosan és szakértően használja lassításokat, szinte az összes kamerabeállás zseniális, szép, telített színekkel dolgozik végig. Nézzétek csak meg alaposabban rögtön a főcímet, vagy majd az erdős jelenetet. Ilyen, technikai szempontból simán 10/10 a film, és véleményem szerint Tarantino is inkább ezt értékelte.
Mert maga a cselekmény elég egyhangú, és bár végig fenntart egy bizonyos szintű feszültséget, ez egy majdnem 2 órás filmhez nem feltétlen elég.
Mert ugye, mint minden hasonló témájú mozinak, itt is az a fő kérdés, tényleg az-e a bűnös, akit mindenki annak hisz, holott kézzelfogható bizonyíték nincs ellene. Meddig mehet el egy bosszút kereső apa, és egy zsaru, aki igazságot akar szolgáltatni? Hol húzódnak azok a bizonyos határok? Érdekes kérdések, de ugye már többszáz film válaszolta meg ezeket, mondjuk éppen a közelmúltból a Prisoners, szóval ez a téma kicsit lerágott csont nekem, és ilyen téren újat nem is tud hozni a film. Illetve talán tud, de ezzel meg lelőném azt a 2 (elég gyenge) csavart, amivel a film vége szolgál nekünk, így ebbe itt nem mennék bele.

Amit még fontosnak tartok, hogy ugye maga az alaptéma nagyon is komoly és súlyos dolog, amihez nem szívesen nyúl az ember. Pedofil gyermekgyilkosság, vádaskodás, önbíráskodás... ez egy sötét és nehéz anyag... és hát itt jön be a film egyediségét szolgáltató faktor, a fekete humor. Nem bántó, nem harsány, de fekete. Ez is visszafogott, sosem esnek túlzásba, mondhatni, még passzol is ehhez a felemás filmhez ez a felemás stílus, viszont pont emiatt egyszer sem volt hangosan felröhögős jelenet, inkább csak amolyan fanyar mosolygás az orrom alatt.

A színészek remekül játszanak, egytől-egyig, a hosszú játékidő ellenére azért leköti a film az embert, az egyedi stílus jól áll minden szegmensének a mozinak, technikailag kifogásolhatatlan alkotás, ami talán túl visszafogottra sikerült, és ez az igazi hibája. Nem a humor terén, nem a sztori terén, nem a karakterek terén, hanem hogy nem aknázták ki azokat a lehetőségeket, amik bőven belefértek volna a játékidőbe. Több kétkedés, több machinálás, több csavar, merészebb, spontán húzások.

Aki nem zárkózik el ettől a témától, szereti a fekete humort és nem zavarja a héber nyelv, annak ajánlom ezt a filmet. Aki alapból viszolyog a témától, nem szereti ha egy ilyen komolyabb dolgot mártogatnak meg a fanyar humorban, ráadásul a köpködős-hörgős nyelvektől a hideg futkos a hátán... az inkább hagyja ki. Senki se számítson egy vérbeli Tarantino-filmre, de ismerős elemekre azért bőven bukkanhat a szemfüles egyén.

7/10

Hmmm... Olyan, mint egy Vadászatba oltott Fogságban??

R2-D2 írta:

Hmmm... Olyan, mint egy Vadászatba oltott Fogságban??

Közel sem. Előbbihez képest jóval "finomabban" nyúl a témához, s bár depresszív és sötét az egész film tónusa, de nem annyira realista, komor és "északi", utóbbihoz képest meg jóval egyszerűbb sztorival operál, de legalább nem is annyira unalmas és "vánszorgó", mint a Prisoners.
Nem tudom jobban körülírni a stílusát, mint ahogy azt a kritikában tettem, ezek alapján kell eldönteni, érdekel e a film, avagy sem.   

Weide írta:

Nem tudom jobban körülírni a stílusát, mint ahogy azt a kritikában tettem, ezek alapján kell eldönteni, érdekel e a film, avagy sem.   

Azt már eldöntöttem, hogy érdekel, csak próbálom belőni a stílust. Ily sötét téma esetén.

R2-D2 írta:

Weide írta:

Nem tudom jobban körülírni a stílusát, mint ahogy azt a kritikában tettem, ezek alapján kell eldönteni, érdekel e a film, avagy sem.   

Azt már eldöntöttem, hogy érdekel, csak próbálom belőni a stílust. Ily sötét téma esetén.

Nehéz megfogalmazni, mert ilyen téren tényleg egyedinek tekinthető a film. Direkt nem írtam konkrét filmeket, mert nem is tudnám mihez hasonlítani. Ne paródiaként tekints rá, és ne is úgy, hogy magával a pedofíliával viccelődnek, mert erről szó sincs. Az a baj, hogy spoiler nélkül nehéz lenne erről értekeznem, de majd ha megnézed, úgyis megérted rögtön, mire is gondoltam. Van egy-két olyan abszurd, előre nem sejthető mozzanata a filmnek, ami igazából jól aknázza ki ezt a fajta fekete forrást. Csak sajnos ebből viszonylag kevés van, éppen ezért is volt nehéz ítéletet mondanom felette. A fekete humor amolyan apró pluszként van jelen, amúgy egy simán komoly thriller-rel van dolgunk, ami a fentebb említett extra nélkül is korrektül működne, mégis ez adja a sava-borsát.