Niwrok írásai 3.0

Niwrok írta:

.
Henry könyve

Lehet, hogy a sztori ebben a formában egyszerre volt giccses és abszurd, de nekem a felszín alatt megbúvó apróságai miatt volt érdekes és emlékezetes. Olyan volt, mintha az utóbbi évek filmterméséből összegyúrták volna a Nyárutót és a Szólít a szörnyet, és mert mind a kettő nagyon tetszett, így ennek a pontján sem kellett sokat gondolkodnom.


8,5/10
.

Azért ügyesen ködösítettél, hogy nem árultad el a film felénél bekövetkező eseményeket, aminek következtében válik fontossá Henry könyve...

Köszi az ajánlást, tényleg jó volt. Tetszett a kölyök zsenije, tetszett a családi háló, a kicsit (???) kifordított szereposztás, amiben Susan videojátékozik, míg Henry pénzügyeket intéz. Kellően drámai, helyenként vicces és érzelmes az egész, az meg hab a tortán, hogy a szomszéd faszi ugye a Braking Badből és a Búra alattból is nagy kedvencem lett. Qrva jó volt a kis thrilleres szakasz a magnóval és fülhallgatóval, én arra tippeltem volna, hogy az az ominózus "nem" nem fog eljönni...

A kiskölökkel kapcsolatban ugyanakkor nem éreztem azt a katarzist, amit te, nagyjából tudom, mire gondolsz, de nekem ez annyira nem jött most át. Sőt, a bűvészkedését nem is igazán értettem, mi köze volt a "konfettiesőnek" Henryhez... Én talán icipicit feszesebbre vágtam volna, néha kissé leült a lendüete, de így is maxi jó film.


Mindegy, ezt megmutahatom a kis családnak is, ez külön jó pont.



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Black Mirror - Bandersnatch

A Bandersnatch egy kicsit olyan, mint egy bétateszt, de nem azért, mert nincs kész, csak ez a fajta szórakoztatás, az "interaktív mozi" még nagyon gyerekcipőben jár. Ezért mindenképpen megérdemli az esélyt egy különleges élményért, de még a teszt-jelleget figyelembe véve sem tudok elmenni rossz szájíz nélkül amellett, hogy ez a kísérlet egyfelől már nyitott kapukat dönget, és hogy a Bandersnatch leginkább hiányérzetet hagyott maga után.

8/10
.

Azt hiszem, ezt hiba volt megnézni az nCore-ról... Vélhetően az eredeti, választási lehetőséges Netflixes alapfilm sokkal jobb lett volna, de így, egy fix történettel szinte élvezhetetlen lett számomra. Az eleje még csak hagyján, de aztán kb a felétől egy olyan káoszt éltem meg a képernyőn, amit még sosem. Totál baromságok, szürreális és értelmezhetetlen események sora jött velem szemben, néha azt sem tudtam követni, ki kivel van és mit miért csinál. Gyanítom, az összevágott film próbálta valahogy az összes végkifejletet bemutatni (de akkor miért csak másfél órás???), viszont így meg olyan lett, mint egy kábszeres utazás.

Ez, így, ilyen formában nagyon nem tetszett. Állítólag van/lesz egy másik hasonló BM epizód, lehet, ha az is kijön, kipróbálom az ingyen Netflixet és ezt is újranézem. Persze jó lenne a magyar felirat, de így, hogy ezt láttam, talán annyira nem létszükséglet...

Mindegy, ezt most még nem értékelem, mert nem is tudnám.

Mintha beszéltünk is volna arról, hogy ezt hogy lehet "máshogy" megnézni, és talán mondtam is, hogy sehogy. Ez a film teljesen értelmezhetetlen az interaktivitás nélkül... és egy kicsit azzal együtt is. Azért, mert nem csak a különféle elágazások miatt érdekes a választási lehetőség, hanem azért is, mert interaktivitás, az irányítás maga a cselekmény alapja. Ha lineáris a sztori, ha folyamatosan meg a film, akkor hogyan jönne ki az, hogy Stefant egyre jobban zavarja, egyre jobban beleőrül, hogy "valaki" irányítja a tetteit, és különösen akkor, amikor a helyzetek átcsapnak teljesen szürreálisba? Hogyan is ne tenné, amikor a "néző" szándékosan ki akarja próbálni az összes lehetőséget, jót akar nevetni vagy izgulni akar minden lehetséges opción, és elég durva élmény, ahogy a néző akár sajnálni kezdi azért a srácot, mert afféle virtuális kísérleti patkányként rángatja ő maga egy eseménylabirintusban, így megvalósítva egy kölcsönös interakciót.

Általában azzal zárom, hogy örülök, hogy láttad, de ezt úgy kell befejeznem, hogy sajnálom, hogy ezt, így megnézted...

.

Niwrok írta:

Black Mirror - Bandersnatch

Általában azzal zárom, hogy örülök, hogy láttad, de ezt úgy kell befejeznem, hogy sajnálom, hogy ezt, így megnézted...

.

Ne sajnáld, én döntöttem így. Én irányítok...

Meg hát Black Mirror...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Henry könyve

Lehet, hogy a sztori ebben a formában egyszerre volt giccses és abszurd, de nekem a felszín alatt megbúvó apróságai miatt volt érdekes és emlékezetes. Olyan volt, mintha az utóbbi évek filmterméséből összegyúrták volna a Nyárutót és a Szólít a szörnyet, és mert mind a kettő nagyon tetszett, így ennek a pontján sem kellett sokat gondolkodnom.


8,5/10
.

Azért ügyesen ködösítettél, hogy nem árultad el a film felénél bekövetkező eseményeket, aminek következtében válik fontossá Henry könyve...

Köszi az ajánlást, tényleg jó volt. Tetszett a kölyök zsenije, tetszett a családi háló, a kicsit (???) kifordított szereposztás, amiben Susan videojátékozik, míg Henry pénzügyeket intéz. Kellően drámai, helyenként vicces és érzelmes az egész, az meg hab a tortán, hogy a szomszéd faszi ugye a Braking Badből és a Búra alattból is nagy kedvencem lett. Qrva jó volt a kis thrilleres szakasz a magnóval és fülhallgatóval, én arra tippeltem volna, hogy az az ominózus "nem" nem fog eljönni...

A kiskölökkel kapcsolatban ugyanakkor nem éreztem azt a katarzist, amit te, nagyjából tudom, mire gondolsz, de nekem ez annyira nem jött most át. Sőt, a bűvészkedését nem is igazán értettem, mi köze volt a "konfettiesőnek" Henryhez... Én talán icipicit feszesebbre vágtam volna, néha kissé leült a lendülete, de így is maxi jó film.

Mindegy, ezt megmutathatom a kis családnak is, ez külön jó pont.

Tudhatod, hogy valami meglepetést azért hagynom kell az írások után is a filmekben ...

Jó, hogy sorra került és hogy tetszett. Kicsit aggódtam azon, hogy hogyan veszed a különc kissrác furcsaságait, és még inkább azt, hogy az amúgy pipogya Susanból hogyan lesz hidegvérű bérgyilkos, de jó, hogy nem jelentettek akadályt .

A konfettiesőre már nem emlékszem konkrétan, de Henry "illúziójának" megtörésére nagyon is. Nekem nagyon tetszett, hogy Peter pontosan tudta (hiszen próbálta), hogy nem elég annyit mondania, hogy "Te, anyám, azért embereket távcsöves puskával agyonlőni mégsem járja, bármekkora férgek is!", mert Susan, hiszen ebben élt évekig, egy legyintéssel elintézte volna ezt annyival, hogy Henry biztosan jobban tudja. Peternek egyfajta "csettintéssel" kellett kizökkentenie az anyját a "hipnózisból", és nagyon szép, ahogy Henry terve alapján annyira precízen tudta összeállítani a kis gépezetet a faházban, hogy az a legkritikusabb pillanatban aktiválódjon úgy, hogy ő ott sincs.

.

Niwrok írta:

Henry könyve

A konfettiesőre már nem emlékszem konkrétan, de Henry "illúziójának" megtörésére nagyon is. Nekem nagyon tetszett, hogy Peter pontosan tudta (hiszen próbálta), hogy nem elég annyit mondania, hogy "Te, anyám, azért embereket távcsöves puskával agyonlőni mégsem járja, bármekkora férgek is!", mert Susan, hiszen ebben élt évekig, egy legyintéssel elintézte volna ezt annyival, hogy Henry biztosan jobban tudja. Peternek egyfajta "csettintéssel" kellett kizökkentenie az anyját a "hipnózisból", és nagyon szép, ahogy Henry terve alapján annyira precízen tudta összeállítani a kis gépezetet a faházban, hogy az a legkritikusabb pillanatban aktiválódjon úgy, hogy ő ott sincs.

.

Ja, hogy az!!!

Az tényleg Peter műve és az általad írtak alapján logikus... csak az a baj, hogy azt Susan véletlenül hozta működésbe - ergo, ha nem rúg bele valamibe, lehet, nem indul el a szerkezet és talán még lő is.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Henry könyve

A konfettiesőre már nem emlékszem konkrétan, de Henry "illúziójának" megtörésére nagyon is. Nekem nagyon tetszett, hogy Peter pontosan tudta (hiszen próbálta), hogy nem elég annyit mondania, hogy "Te, anyám, azért embereket távcsöves puskával agyonlőni mégsem járja, bármekkora férgek is!", mert Susan, hiszen ebben élt évekig, egy legyintéssel elintézte volna ezt annyival, hogy Henry biztosan jobban tudja. Peternek egyfajta "csettintéssel" kellett kizökkentenie az anyját a "hipnózisból", és nagyon szép, ahogy Henry terve alapján annyira precízen tudta összeállítani a kis gépezetet a faházban, hogy az a legkritikusabb pillanatban aktiválódjon úgy, hogy ő ott sincs.

.

Ja, hogy az!!!

Az tényleg Peter műve és az általad írtak alapján logikus... csak az a baj, hogy azt Susan véletlenül hozta működésbe - ergo, ha nem rúg bele valamibe, lehet, nem indul el a szerkezet és talán még lő is.

Valószínű... de mivel nem volt más esélye, ezt a kockázatot vállalnia kellett. Tudta, hol lesz Susan, hova fogja tenni a puskát, hova fog térdelni...

...de azt hiszem, ismerte az anyját annyira, hogy azt is tudta, hogyan fog megrettenni, amikor a "vad" farkasszemet néz majd vele, és emiatt hova kell tennie a "kioldószerkezetet". Csak így van értelme annak, hogy mondjuk nem az ajtókilincsre szerelte, hogy rögtön bekapcsoljon, amikor Susan a faházba lép. De ezt persze tudni nem lehet .

.

Niwrok írta:

Henry könyve

Valószínű... de mivel nem volt más esélye, ezt a kockázatot vállalnia kellett. Tudta, hol lesz Susan, hova fogja tenni a puskát, hova fog térdelni...

...de azt hiszem, ismerte az anyját annyira, hogy azt is tudta, hogyan fog megrettenni, amikor a "vad" farkasszemet néz majd vele, és emiatt hova kell tennie a "kioldószerkezetet". Csak így van értelme annak, hogy mondjuk nem az ajtókilincsre szerelte, hogy rögtön bekapcsoljon, amikor Susan a faházba lép. De ezt persze tudni nem lehet .

.

Oké, fejet hajtok. Nekem ez nem volt egyértelmű, de lehet, tényleg így tervezte... különben miért is csinálta volna?

Na, majd ha a gyerekekkel újranézem, jobban figyelek erre.

.

Niwrok írta:

.
Halálos mélység



Nincsenek ugyan látványos mélytengeri felvételek, az egész sötét és homályos, de talán éppen ezek teremtik meg a hitelesebb hangulatot, adják át jobban a mélység érzését, amíg a baleset meg nem történik. Ide kapcsolódik, hogy annyira nem értek a mélytengeri búvárkodáshoz, így igazán csak azt a jelenetet tartottam picit képtelennek, ahogy Petter kimentette Knutot a kamrából, és kvázi minden védőfelszerelés nélkül úszott át a harangba... mert ott szerintem önmagában a víznyomás megtette volna a magáét.

A baleset után gyökeresen változik meg a film stílusa, Petter nyomozása a merülés idején történtek után, és annak okairól már inkább kémfilmre emlékeztetett, főleg ahogy igazából mindig csak egy lépéssel jár azok előtt, akik elég hatékonyan tüntetnek el minden bizonyítékot. Ez a szakasz sem rossz, de "csak" egy politikai krimi, amiben a tudományos előnyért való versengés és az ipari kémkedés bizony további "baleseteket" jelent. Van itt kavarás az orvosi papírokkal, "titkos összetevő", az igazság kiderülésében nem érdekelt cégvezetők és kollégák, autós üldözés; csupa klasszikus összetevő. Éppen ezért ez a nyomozás "jó", de annyira nem különleges, és egy kicsit szét is töredezik közben a tempó, mert beleszövésre került egy családi szál Knut özvegyével. Mivel itt már azért leginkább a földfelszínen vagyunk, cserébe nagyobb szerepet kap a korrajz, bár ez igazán csak a kellékekben és az autókban érhető tetten, illetve az orvosi szoba volt még érdekes.

Összességében azt mondhatom, minden mellényúlásom csak ennyire legyen rossz! Pár helyen olvastam, hogy az eleje a merüléssel mennyire unalmas, de nekem még egy kicsit jobban be is jött az űrutazásos áthallás miatt, mint a hajsza az ipari titkok, és azután, hogy ki, mi és miért okozta a búvár halálát, pedig az is kellően izgalmas volt.


7,5/10
.

Ejjj, ezt a filmet megnézve, még nagyobb idiótaságnak tűnik az Árok... És itt csak 320 méterről volt szó, nem 11.000 -ről...

Kicsit mást kaptam, mint vártam. A címet ugyan felírtam a pótolandó filmek közé, de az írásodra már nem is emlékeztem, most meg direkt nem is olvastam el előtte... azt hittem, több lesz benn a búvárkodás és kevesebb a nyomozás. De mindegy, mert így is tetszett, csak így meg pontosan ugyanaz a véleményem, mint a tiéd: nekem is a mozi első, merüléses szakasza tetszett jobban. Az a nyomáskamra szimulátor nagyon jó, gondoltam, hogy van ilyen, de még nem láttam működés közben sosem. Aztán a merülés, a baleset mind jó volt, s tulajdonképp a thrilleres szakasszal sem volt olyan nagy bajom - talán leszámítva az északi filmek kicsit "nyersességét".

Úgy istenigazából a "titkos összetevő" jelentőségét sem értettem, meg hogy akkor ki és mit is akart pontosan. A rivális búvárok kapcsolata sincs rendesen kibontva, fura volt az autós jelenet, meg hogy akkor utána mégiscsak együtt mennek le... Lehet, hogy csak én nem figyeltem, de kissé káoszba fulladt az egész a végére... mintha Petter paranoiája rátelepedett volna a mozi második felére is.

Ennek ellenére tényleg soha rosszabb filmet... de ha már itt tartunk, hogy is vagyunk a Sanctummal??



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Halálos mélység

Összességében azt mondhatom, minden mellényúlásom csak ennyire legyen rossz! Pár helyen olvastam, hogy az eleje a merüléssel mennyire unalmas, de nekem még egy kicsit jobban be is jött az űrutazásos áthallás miatt, mint a hajsza az ipari titkok, és azután, hogy ki, mi és miért okozta a búvár halálát, pedig az is kellően izgalmas volt.


7,5/10
.

Ejjj, ezt a filmet megnézve, még nagyobb idiótaságnak tűnik az Árok... És itt csak 320 méterről volt szó, nem 11.000 -ről...

Kicsit mást kaptam, mint vártam. A címet ugyan felírtam a pótolandó filmek közé, de az írásodra már nem is emlékeztem, most meg direkt nem is olvastam el előtte... azt hittem, több lesz benn a búvárkodás és kevesebb a nyomozás. De mindegy, mert így is tetszett, csak így meg pontosan ugyanaz a véleményem, mint a tiéd: nekem is a mozi első, merüléses szakasza tetszett jobban. Az a nyomáskamra szimulátor nagyon jó, gondoltam, hogy van ilyen, de még nem láttam működés közben sosem. Aztán a merülés, a baleset mind jó volt, s tulajdonképp a thrilleres szakasszal sem volt olyan nagy bajom - talán leszámítva az északi filmek kicsit "nyersességét".

Ennek ellenére tényleg soha rosszabb filmet... de ha már itt tartunk, hogy is vagyunk a Sanctummal??  

Majd egyszer talán az is sorra kerül ... Hiszen akár húsz év múlva is sorra kerülhet valami .

.

.
Az elit alakulat / Band of Brothers (S)




Nem egyszer kezdtem már itt azzal a bevezetőnek szánt magyarázkodást, hogy erősebb szokott lenni a kíváncsiságom egy ismeretlen, felfedezésre váró film vagy sorozat iránt, mint amiről már tudom, hogy jó. Így lehet például az, hogy ez a majdnem húsz éves sorozat most került csak lejátszóba, és mindezt úgy, hogy nagyon sokan ajánlották már a két évtized alatt, és egyszer már bele is kezdtem, csak akkor az első epizód kiképzéses részénél el is botlott a kíváncsiságom.

Mert az nem igazán volt kérdés, hogy ez egy jó sorozat lesz. Bármennyire is elutasítanak általában az Elit alakulat kedvelői bármilyen összevetést a Ryan közlegénnyel, az epizódok csak magukon hordják a producerként tevékenykedő Spielberg és Tom Hanks keze nyomát, és hát a témája is csak adja a kapcsolatot, meg a kellékek közül is kölcsön lehetett kérni ezt-azt. A Ryan egyébként nekem sincs a kedvenc filmjeim között, de minőségben, a háborús jelenetek ábrázolásában, díszletben és jelmezben semmiképpen sem lehetett rá panasz, és ez az Elit alakulatnál is így van, pedig aztán 2000 környékén még csak példa sem volt rá nagyon, hogy egy tévésorozat egy blockbuster költségvetésével bírjon. A sorozatgyártásban az HBO már akkor is élen járt, amikor ez még jó esetben is csak másodvonalnak számított a filmes piacon, a 125 millió dolláros költségvetés pedig még mai szinten is kimagasló, és ez látszik is a rengeteg harci felszerelésen és az akciójeleneteken (összehasonlításképpen a Trónok harca évadok is megálltak úgy 80-90 millió környékén, de ott például a 8. évadban csak az 3 milliót kóstált, hogy Emilia Clarke ennyiért volt hajlandó kimondani a "Dracarys!"-t).

Természetesen a hossza miatt, hogy nagyjából tíz órát tesz ki, az eseményekből való merítés is szélesebb, például jobban van idő elmerülni a karakterekben, árnyaltabban lehet bemutatni a II. világháború európai hadszínterének sokféle arcát, és sokkal nagyobb időtávot is lehet bejárni. Itt az USA légideszantosaiként szolgálatot teljesítő Easy század katonáinak történetét az első jumping jacktől a kiharcolt békét követő, felszabadult baseball meccsig lehet követni, amiben persze ott vannak az olyan emblematikus jelenetek, mint a normandiai partraszállás közben végrehajtott ejtőernyős akció (és ott egyértelműen mondható, hogy amit a Ryan megidézett szárazföldön és vízen, az Elit alakulat hozzátette a levegőt), a roham az első géppuskafészek ellen, a bastogne-i több hónapos állóháború a fagyban, vagy akár az osztrák hegyek között töltött tavasz. Talán ez utóbbi volt a legfurcsább, mert filmek nem készülnek ebben a témában, nem is lenne nagyon miért, itt viszont a 8-9 résznyi halál, roham és lövészárok után kifejezetten jól esett egy kicsit lazább, de még így is döbbenetben és tragédiákban bővelkedő epizód (a lágeres rész például kérlelhetetlenül mászik be a bőr alá). Ami pedig a katonákat illeti, korábban talán pont azért hagytam abba, mert "kiváló" névmemóriámmal megijedtem attól a rengeteg bakától, akikre mind emlékezni kellett volna, és ez azért jelentett némi akadályt most is, de éppen azért, mert a kezdetben kicsit sablonkaraktereket lehetett egy-egy eseményhez kapcsolni, és a hadjárat egy éve alatt némi jellemfejlődés is akadt, így azért már lehetett kicsit kötődni hozzájuk, és talán később is be fog ugrani, ki az a Winters, Nix, Gene Roe, Lipton, Bull, Malarky vagy Joe Toye. Ehhez jelentősen hozzájárult, hogy a részek nagyjából felénél a cselekményt egy szereplőre fókuszálják, az ő nézőpontjából és stílusában ismerjük meg a hadszíntéren történteket, így adva még egy kis változatosságot az amúgy is sokféle háborús helyzethez.

De mint mondtam, ezeket nagyjából sejtettem, és a kérdés, ami megnézésre sarkallt (némi, és egyre nyomatékosabb ajánlás, meg a karanténhelyzeten túl ), az leginkább az volt, hogy miben sikerül esetleg jobbnak, érdekesebbnek lennie, mint amit várok tőle, mi fogja megadni a felfedezés izgalmát. Nem tartozik szorosan a sorozathoz, de az egyik ilyent nálam a színészek jelentették. Minden elismerés persze a főbb szereplőket alakító színészeknek, de leginkább ahhoz kellett a húsz év, hogy ennyire meglepődjek, hogy mennyi kedvenc színészem és mennyire fiatalon bukkan fel itt-ott epizódszerepben! Lehet, hogy még szöveges szerepük sem nagyon akad, de hogy Michael Fassbender, Tom Hardy, James McAvoy, Andrew Scott (főleg ilyen csikókorukban!) "együtt" itt van, hát leginkább ezt jegyeztem meg az Elit alakulatból. Meg azt -és ez a készítők egyik remek húzása-, hogy majdnem minden epizód előtt az Easy század valódi veteránjai beszélnek pár mondatot, előrevetítve valamennyire az adott rész témáját, és az ő szavaik, a tekintetük, a néha elcsukló hangjuk sokkal valódibbá teszi ezt az egészet, mintha csak egy sokadik játékfilm lenne. Nem lesz ettől "féldokumentarista", viszont emberibb lesz, és így jobban ülnek azok a mellékszálak, anekdoták is, amikről elhiszi az ember, hogy tényleg így történtek. Meg egyébként volt egy kis játék is ebben, legalábbis én elszórakoztattam magam vele, hogy csak az utolsó rész végén írják ki a neveket, hogy ki kicsoda, így lehet találgatni az arcvonások, a stílus vagy az elmondottak alapján, hogy kik vannak/voltak még velünk, elmondani a történetüket.

Szóval ez pont egy olyan sorozat, aminél nem számít, hogy majdnem húsz éves. Most is nyugodtan neki lehet állni, mert nem csak egy sokszínű, drámai háborús sorozatot fog látni a nézője, de a kerettel személyesebbé is sikerült tenni, mint igazán bármit előtte ebben a témában.


8,5/10
.

Niwrok írta:

.
Az elit alakulat / Band of Brothers (S)


Mert az nem igazán volt kérdés, hogy ez egy jó sorozat lesz. Bármennyire is elutasítanak általában az Elit alakulat kedvelői bármilyen összevetést a Ryan közlegénnyel, az epizódok csak magukon hordják a producerként tevékenykedő Spielberg és Tom Hanks keze nyomát, és hát a témája is csak adja a kapcsolatot, meg a kellékek közül is kölcsön lehetett kérni ezt-azt.


Minden elismerés persze a főbb szereplőket alakító színészeknek, de leginkább ahhoz kellett a húsz év, hogy ennyire meglepődjek, hogy mennyi kedvenc színészem és mennyire fiatalon bukkan fel itt-ott epizódszerepben! Lehet, hogy még szöveges szerepük sem nagyon akad, de hogy Michael Fassbender, Tom Hardy, James McAvoy, Andrew Scott (főleg ilyen csikókorukban!) "együtt" itt van, hát leginkább ezt jegyeztem meg az Elit alakulatból.


Szóval ez pont egy olyan sorozat, aminél nem számít, hogy majdnem húsz éves. Most is nyugodtan neki lehet állni, mert nem csak egy sokszínű, drámai háborús sorozatot fog látni a nézője, de a kerettel személyesebbé is sikerült tenni, mint igazán bármit előtte ebben a témában.


8,5/10
.

Hűha! Ezzel most megleptél.. lehet, volt már róla szó, de nem is tudtam, hogy te ezt még nem láttad...

Én anno ezzel kerültem vissza a sorozatok világába, ez volt az első, 10 órás moziélményem - aztán meg lehet nézni, hol tartok most. Amúgy maxi egyetértek veled, így, 15 év távlatából is jó pár csata, helyszín, esemény van, amire emlékszem a sorozatból. Pl. Ardennek, a koncentrációs tábor... viszont látod, a színészekre nem. Ha nem mondod most, eszembe sem juott volna egyik név sem.

Jó ez ajánlás, ha valamit, valami sorozatot egyszer újranézek, ez biztos közte lesz.

Viszont, ha már így belelendültél, melegen ajánlom a Hős alakulatot, kvázi ennek a folytatását, ikertestvérét, ami az ázsiai hadszíntéren játszódik. Abban ismertem meg Rami Maleket.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Az elit alakulat / Band of Brothers (S)

Szóval ez pont egy olyan sorozat, aminél nem számít, hogy majdnem húsz éves. Most is nyugodtan neki lehet állni, mert nem csak egy sokszínű, drámai háborús sorozatot fog látni a nézője, de a kerettel személyesebbé is sikerült tenni, mint igazán bármit előtte ebben a témában.

8,5/10

.

Hűha!  Ezzel most megleptél.. lehet, volt már róla szó, de nem is tudtam, hogy te ezt még nem láttad...
Én anno ezzel kerültem vissza a sorozatok világába, ez volt az első, 10 órás moziélményem - aztán meg lehet nézni, hol tartok most.  Amúgy maxi egyetértek veled, így, 15 év távlatából is jó pár csata, helyszín, esemény van, amire emlékszem a sorozatból. Pl. Ardennek, a koncentrációs tábor... viszont látod, a színészekre nem. Ha nem mondod most, eszembe sem jutott volna egyik név sem.
Jó ez ajánlás, ha valamit, valami sorozatot egyszer újranézek, ez biztos közte lesz.

Viszont, ha már így belelendültél, melegen ajánlom a Hős alakulatot, kvázi ennek a folytatását, ikertestvérét, ami az ázsiai hadszíntéren játszódik. Abban ismertem meg Rami Maleket.

Mondtam, hogy most pótló üzemmódban vagyok .

Nem is csoda, hogy egyik felsorolt színészre sem emlékeztél, hiszen epizódszerepnek sem nagyon nevezhető, hogy a második-harmadik jelenetük végén általában már halottak. De akkoriban még nem is nagyon tudhattad, hogy kik ők, hiszen 20-23 éves kis kezdő színitanodás mind! Hogy észrevedd őket, ahhoz pont az kell, hogy húsz évvel később nézzed a sorozatot .

A The Pacificet persze ismerem, és bár azt kevesebben ajánlották, szerintem egyszer az is sorra fog kerülni. Kicsit az tart vissza, hogy egy sorozatnak akkor látom létjogosultságát, ha a többletidőt kihasználva többet szánnak a szereplőkre, a kapcsolataikra, és a Hős alakulatban ebből kevesebb van, mert állítólag a koncepció is az volt, hogy az ottani csatatér húsdarálójának borzalmai legyenek kiemelve, és hogy ott a katonák sem keresték annyira egymás társaságát. Az kevésbé vonz pillanatnyilag...

.

Niwrok írta:

.
Wheelman

Ahol csak olvastam emlegetni ezt a filmet, egy összehasonlítási alap került elő mindenhol, és ha olvastátok, amiket mi írtunk róla, vagy láttátok mostanában akár már tévében is, talán nektek is eszetekbe jutott a Locke. Nem ahhoz hasonló drámaként persze, de a szinte végig egy autóba bezárt, arra korlátozódó perspektíva, és a többnyire csak a lebonyolított telefonokon keresztül megismert és alakított háttér és cselekmény egyaránt megvan kapcsolódási pontként.

A Wheelman keretében Jeremy Rush jó karakterekkel és a lehetőségekhez mérten fordulatos történetvezetéssel dobta fel az amúgy más filmekben gyorsan lefulladó autós üldözéseket. Olvastam olyan kritikát, amiben a film kapcsán morális kérdéseket is emlegettek, de én ilyet nem nagyon találtam, viszont nagyobb mélység nélküli akciófilmként is kellemes szórakozás volt.


8/10
.

Ugye, azóta láttunk olyat, hogy El Desconocido... nekem inkább az jutott róla eszembe...

Nem volt ez rossz mozi, de az 1 óra 20 perc tökéletesen elég volt: igazán pörgös és a maga nemében izgalmasra is sikeredett. Valóban nem az első a témában, de sokadszorra is jó nézni az ilyet, a totális bizonytalanság, a döntési kényszerek, azok következményeinek kiszámíthatatlansága jól átjön a filmben. Jó volt a kamerahasználat (eleve ugye a szűk helyszín megadja a lehetőségeket), a dramaturgia, ahogy spirálszerűen kerül egyre nagyobb szarba a Sofőr (Ryan Gosling, ugye... )...

... de azért közben csak sokasodtak a problémáim is a mozival. Az egyik, legfontosabb az, hogy teljesen elvesztem közben, ki kicsoda, melyik telefonáló mit is akar. Mire kiderül, hogy igazából ez egy bandaháború (az a hülye Clay sem mond semmit), arra már nekem kicsit káoszba fordult a film, egyszerűen - hiába más a hang a telefonban - nem bírtam követni, ki mit akar a Sofőrtől. A másik, hogy csak nem ment ki a fejemből, hogy gyakorlatilag egész este (nem éjjel!!!!) alig lézengenek egy amerikai nagyváros utcáján - oké, hogy ez, most koronavírusos időben hétköznapi, de 2017-ben minimum fura volt a többnyire kihalt utcák látványa. Mindig mindenki csak akkor tűnt föl (autó, járókelő, stb), mikor nem történt olyan, amit észre kellett volna venni. Pl Clay kidobott holtteste... Meg a BMW is: gyakorlatilag a fél várost végigautózza a Sofőr kilőtt, vérfoltos szélvédővel, s ez senkinek nem szúr szemet - a piros csomagtartóról meg nem is beszéljünk. Azért egy rablás után eléggé feltűnő ismertetőjel (már ha egyáltalán feltűnt valakinek, hogy az volt a menekülőautó). Viszont a motoros üldözés jó volt, végre egy film, amiben egy autó (bármilyen autó) nem rázza le az őt üldöző motorost.

Shea Whighamnek viszont örültem, a Gengszterkorzó óta bírom a csávót, mint ahogy Frank Grillo is jó volt a szerepében. Összességében kellemes másfél óra volt, de láttunk már jobbat is.




70%


.

.
Palackposta - Q-ügyosztály 3. / Flaskepost fra P




"- Először a gyerekek, majd a szülők; szép sorban mindenki elveszíti a hitét... És most magából is kiölöm a hitet.
-- Velem ne stapálja magát."

A dán Döglött akták, azaz a Q-ügyosztály története inkább Artu projektje volt eddig. Ő volt az, aki a filmek moziba kerülése környékén nézte az egyes "epizódokat", én pedig csak most kapcsolódtam be hosszas ajánlás után, már afféle minisorozatként tekintve erre a négy filmre. Ezért is csak reakcióként írtam az eddigi részekről, és ha valaki felzárkózna, inkább Artu "tollából" olvassa azokat (Nyomtalanul, Fácángyilkosok, és a még ezután következő 64-es betegnaplót is akár), a Palackpostáról pedig egy rövid írás született. Ha már felkérés érkezett rá , meg hogy teljes legyen a lista, erről akkor én írok bővebben... de valószínű, hogy megtettem volna enélkül is, mert a Palackposta nem csak az eddigi részekből tetszett a legjobban, de önmagában thrillerként is sokkal jobb, mint amiket az utóbbi időkben néztem.

A mostani ügy, mint múltkor is, szinte csak beesik a dán rendőrség ablakán egy szó szerint viharvert, a tengerparton talált pillepalack képében, amiből egy üzenet kerül elő. A szövege nehezen olvasható, a betűket tönkretette a víz és a só, de annyi pár szóból is kiderül, hogy nagy valószínűséggel egy elrabolt gyerek írta... csakhogy legalább hét-nyolc éve. Nem lenne egyedi eset, hogy a Piás-Arab duó ennyi év után old meg egy emberrablási ügyet, a később előkerülő nyomok alapján azonban már csak egy család tragédiáját sikerül feltárniuk, viszont amit akkor találnak, az hamarosan felbecsülhetetlenné válik. Egy vészhívás alapján ugyanis egy szemtanú bejelent valamit, ami akár egy gyerek elrablása is lehetett, viszont arról a környékről senki nem jelentett eltűnést... az eset körülményei azonban sok hasonlóságot mutatnak ahhoz, amit a palackban talált üzenet nyomán kiderítettek, így gyakorlatilag vakon kezdenek nyomozni egy elrablás után, ami talán meg sem történt.

Bár a felütésben annak kalandossága és izgalma mellett van valami túlzó véletlenszerűség (eleve abban, hogy ez a két ügy egyáltalán bármilyen kapcsolatba kerül egymással), ez nemhogy hiba nem lesz a későbbiek folyamán, hanem maga az alaphangulat. Ami ritkán fordul elő, az az, hogy ebbe ugyan beépül a vallásosság, de nem lesz meghatározója. Noha a film zárkózottnak, titkolózónak és hallgatagnak mutatja ezeket a közösségeket, mégsem ülnek fel annak a könnyűnek látszó vonalra, hogy akkor itt van egy szekta, és azon belül történnek a mindenféle bűnök, a közösség pedig szépen elsikálja ezeket. Az sem egy rossz sztori, de mégis szimplább ahhoz képest, ahogy itt kísérőjévé válik a vallás a cselekménynek, és ahogy például Carl és Assad beszélgetésein keresztül általános érvényű viták is előkerülnek a hitről és a felsőbb hatalomról. Ahogy ez a hatalom befolyásolja, de nem előidézi a történteket, mert azt olyan emberi dolgok okozzák, mint a félelem. És félelemből sok van ebben a filmben: a kis csínyekétől, hogy valaki olyan újságot olvasgat, ami tiltottnak számít, az olyan filozofikusakig, hogy az a magazin miért számít egyáltalán tiltottnak, egészen az olyan kézzelfoghatókig, amikor egy szülő félti a gyermekét vagy a félelemig a bizonytalanságtól. Nem tudom pontosabban megfogalmazni, de ez a finom különbség befolyásolás és előidézés között vezetett oda, hogy nem egyszerűen csak izgulni tudtam a nyomozás fordulatain, hanem hogy a végén felnevettem valamin, annyira abszurdan hangzott, öt perccel később meg megkönnyeztem nagyjából ugyanazt... "Aki önhitt, az is hisz valamiben."...

Mert itt azért jobban lehet izgulni is. A Nyomtalanul lassú felderítőmunkája és a Fácángyilkosok politikai nagyvadjai mellett itt lett talán leginkább tényező a feszültség az idő miatt. Miután az új gyerekrablás nyomaira ráakadnak, a fél film egy versenyfutás az idővel, hogy még időben megtalálják a gyerekeket, amihez a nyomozás mind a két szálának sikerre kell vezetni, különben a gyilkos újra felszívódik. A tempó mellett a dráma is nagyobb szerepet kap, mert ugyan az elején Carl még az eddigieknél is elviselhetetlenebben közömbös, az ügy sokkal jobban megérinti, mint azt bárki, akár ő maga is várná, bőven túl azon, hogy lehet akármilyen közönyös és bunkó, a megszállottsága a nyomozások, az áldozatok megvédése során eddig is árulkodó volt. Azt kicsit sajnálom, hogy Assadra továbbra sem szánnak igazán időt, hogy szinte csak akkor kerül szóba, amikor rasszista beszólások céltáblájává kell tenni, még akkor is, ha egyébként a puszta jelenlétével, ötleteivel, a Carlra nem éppen jellemző empátiájával és a csendes barátságával (meg néhány jól elhelyezett beszólásával is) jó társa Carlnak a nyomozásában, és annak megváltásában, purgatóriumában is.

Ez az átalakulás még valahol a külsőségekben is tetten érhető. Az első rész állandó kékesszürke színvilágát könnyen elintéztük annyival, hogy "skandináv krimi", és ez a másodikra sem sokat változott a sötét sarkokkal és rideg terekkel. Ezek után nekem kifejezetten jól esett, hogy most Dánia zöldebb, virágosabb oldalát is látni, és hogy sokkal tágabb az egész tér is, amiben a film játszódik. Hasonló a helyzet a színészekkel is, főleg a Carl alakító Nikolaj Lie Kaasszal, mert az elején még elég volt a sztoikus zsenizsaru figurát felvennie, de Carl érzelmi fejlődésével neki is szélesebb színészi eszköztárban kell hitelesnek lennie, és tud is az lenni. Kár, hogy mellette Fares Fares inkább kicsit visszafejlődik, az ő legjobb jelenete még mindig a Nyomtalanulban volt, ahogy Ufféval próbált kapcsolatot teremteni, Rose meg sajnos most sem más nagyon, mint egy üzenetrögzítő meg faxgép, pedig benne is lehetne több. A Palackpostában ráadásul az elkövető személyét, alakítását is sikerült érdekesebbé tenni, mint egy unatkozó, beképzelt milliomosét; Johannes (és vele Pål Sverre Hagen) már nem az a velejéig romlott figura, mint ott volt Ditlev, viszont még így is sokkal fenyegetőbb.

A Palackposta így nem csak egy feszült, tempós krimi lett, nem is csak dráma egy nyomozóról, aki nem mindig a legjobb módon akar kijönni a saját veszteségei jelentette gödörből (már amikor egyáltalán ki akar), hanem ezeken túl kicsit még személyesen is meg tudott fogni. Ezért annyi, amennyi, de krimiként is simán az átlag "jó" felett lenne.


9/10
.

Niwrok írta:

.
Néptelen történet



Ha nagyon leegyszerűsítve akarnék fogalmazni, akkor ez a film a múltkor "feltámadt" Vihar (ugye itt és itt) csendesebb, merengőbb, viszont kevésbé seggfej kisöccse.

Bocs, hogy az egész filmet a Viharhoz viszonyítva értékeltem, de két ennyire hasonló koncepciójú film ennyire egymáshoz közel eső megnézésénél nem nagyon tudtam mást tenni. Az összhatás végül efelé billentette a mérleget, mert bár a Vihar hangulata elég hektikus volt, ami pár kimagasló jelenetet vagy kép megvalósítást, fordulatot is jelentett, ez meg ahhoz képest csak egy langyos lábvíz, de a melankóliája is jobban bejött, ráadásul a végén sem azzal álltam fel, hogy "Ez mi a picsa volt?", hanem egy kerek történetet láttam, ami a kellően rövid játékidő alatt nagyon unalmassá sem tudott válni.

70%

Szerencsére olyan régen láttam a Vihart, hogy nekem nem jutott eszembe a viszonyítás...

Köszi, ez jó volt. Még a buszos párbeszéd volt a legkínosabb, aztán utána, a kihalt várossal tök jó hangulatot teremtettek. Tök jó volt a bizonytalanág is, hogy a szereplőkkel együtt mi sem tudtuk, mi történt. A hónaljszőrzet pl zseniális! Aztán az is tök tetszett, hogy kb. pont akkor tette föl a film a kérdést (és feltette, bazzeg!!!), mikor bennem is megfogalamzódott, hogy nem a túlvilágon vannak-e vajon. Az lett volna a logikus... de még ezen is csavartak egyet, a rádió szerepe is nagyszerű ötlet. Mint ahogy az is, hogy a két sors miért és hogyan fonódik össze. Jó volt a sötét köd is, mint fenyegetés...

... ellenben a lény nagyon nem jött be. Csak sejtem, mit szimbolizált, de én simán kihagytam volna, sokkal inkább mentem volna valami spirituálisabb, hihetőbb irányba. A kulcsos ajtót, bármennyire is jól néz ki, nem igazán tudtam hova tenni, s nem tetszett a túlzott homály sem, először azt hittem, a felbontás szar (azért lehet, az se volt a legjobb), de aztán ahogy olvastalak, rájöttem, ez a koncepció része. A fináléval sem vagyok teljesen kibékülve, bár az öreg a másik szobában meglepi volt. Valahogy túl egyszerűen lett vége, bár lehet Ann purgatóriumában simán megbocsájtott a srácnak.

Ha még dolgoztak volna picit a forgatókönyvön meg a technikán, hogy lássunk is valamit, ez egy tök jó film lehetett volan. Így sem volt rossz, rengeteg jó ötlet volt benn, s valóban nem úgy állsz föl előle, hogy ez mi a fasz volt... Hangulatos kis misztikus film, kellemes 80 perc.


75%

.