R2-D2 írásai 1.0

.





Vihar




Göndör, vörös hajú nő rohan egy alagútszerű valamiben. Első pillantásra ő is egy dauerolt hajú Scarlett Johanssonra hasonlít, aztán eszembe jut még róla szokott módon Liptai Claudia, no meg a legutóbbi hasonló dizájnú csaj, Rachelle Lefevre a Búra alattból… ennek a vörös ördögnek azonban van valami más kisugárzása is, volt egy pillanat, egy beállás, mikor azt hittem, a Croodék vörös hajú családtagját, Eepet látom… na de mindegy is. Csaj fut, találkozik egy másikkal, majd egy aknafedélen át menekül. Később elkapják valakik, szegényemet fel akarják gyújtani, de megérezve a benzingőzt – ez még egyszer lesz majd, úgyhogy fontos -, erőre kap és elintézi a pasikat, akik ütik-verik. Még szerencse, hogy a következő fogságba esésére megszárad a ruhája (cserélni nem cserél), mert a főzőüstben még jobban megéghetne….

Donny (DD) egy fiatal srác, aki totál antiszociálisnak tűnik. Legfőbb tevékenysége számítógépes játékok értékelése, no meg némi hokizás – miután kézzelfogható pinához nem jut, vélhetően életvitele és zárkózottsága miatt. Egyébként bármennyire is megdöbbentő DD figurája, úgy érzem, egyre több hasonló sorsú ember fog közöttünk éldegélni – látva a gyerekem környezetében a társas és közösségi kapcsolatok elsivárosodását, látva a digitális világ kapcsolatromboló hatását, hamarosan sok-sok otthon faszát verő DD lesz a világon. De ez most nem a fő problémám, a fő problémám az, hogy a vörös hajú nő – akinek a neve Ígéret (hogy miért, végig nem jöttem rá) – és DD egy abnormális szituációban találkoznak, a nő rábíz DD-re valamit, ami sötét titkokat rejt. A titkok megfejtéséhez pedig elsősorban DD emlékeire van szükség, így a film nagy része innentől azzal telik, hogy a fiú felidézett múltjában járunk, külső szemlélőként: ahogy a srác, mi is látjuk a múlt eseményeit, de nem átéljük azt…

Közben aztán van egy emo-s faszi – legalábbis olyan karikásak a szemei – aki az egész filmen át a vörös nőt kergeti. Oké, én is kergetném, de ez el akarja égetni, mint egy boszorkányt. Fogalmam sincs, ki ez a figura és igazából mit akar, mint ahogy tulajdonképp Ígéretről sincs semmi támpontom. Az egész mozi egy kibaszott drogos, szürreális látomás, amiben még arra is jut idő, hogy egy képregény lapjai elevenedjenek meg... Biztos van valahol egy támpont, egy kulcs, amit a megfelelő lyukba illesztve kitárul egy ajtó, kinyílik a magyarázatok nagy kincsesládája, de ez a kulcs, momentum qrva jól el van rejtve a moziban. Mint ahogy a zár is. Az égvilágon semmi, de semmi támpontot nem kapunk arról, hogy most épp hol is járunk: egy virtuális világban, DD elemezendő játékai között, esetleg egy képregény lapjaiban (kicsit Utolsó akcióhős módon), vagy egyszerűen egy sérült elme sötét bugyraiban. Vélhetően utóbbi: számomra az egész DD sérült lelkének pszichiátriai feldolgozásának tűnik, egyre mélyebbre ásva a saját múltjában végül is elérkezve egy olyan pontra, ahonnan a taplósága eredeztethető. Ez tűnik a legértelmesebb és legelfogadhatóbb magyarázatnak számomra – de még ekkor is millió olyan nyitott kérdés marad, ami simán keresztülhúzhatja elméletemet. Ekkor ugyan némi értelme van a vörös bigének meg az emós faszinak, de a képregényes résznek, égetésnek továbbra sincs. No meg azért nem ártana valami módon icipicit utalni arra, DD hogyan is került ebbe a katatón állapotba…

Nem lenne ez egy rossz film, ha amit mondani, mutatni akarna, azt közérthetőbben tenné. A tököm kezd tele lenni azzal, hogy elborult művészek agymenései, víziói közül hámozzam ki a lényeget. Ezért utáltam mindig is, a „Mit gondolt a költő” tézist irodalomból, számomra a filmnek ennél – és még jó néhány társánál - mindenképp érthetőbbnek kellene lennie. Legalább egy minimális útmutatást elvárnék, legalább az alapot, amire építhetem az elméletemet. Ez, így, ahogy tálalva vagyon borzasztóan zavaros és értelmezhetetlen, még jobban az, mint a legutóbbi Enemy… Ott csak a felütés és a zárókép zavart meg, itt gyakorlatilag az egész moziban értetlenül lestem a képernyőt. Azzal meg még nem is volt bajom, hogy rendesen keverednek benne a sci-fi, a horror, a dráma elemek, valahogy az egész képi világ remekül sikeredett. Kétségtelenül van hangulata, az elején inkább egy thriller-akció keverék, a felétől viszont, miután DD a múltjában bolyong, nagyon jó parás hangulat telepszik a képernyőre. A Silent Hill mellett a 28 nappal később kihalt Londonja jutott eszembe rögtön – ez pedig mégiscsak jó ajánlólevél lehetne.

Lehetne, ha a képek között létezne valami összekötő erő, mint mondjuk a népek feletti uralomra késztető erő a Gyűrűk urából, ami a kilenc gyűrűt köt össze. Itt ilyen nincs: képek, hangulatok értelmetlen és értelmezhetetlen egymásutánja, fájdalmas tudatlanság a mozi végéig – még akkor is, ha a feldolgozandó tragédia, DD tettei a múltban valóban kemény jelenetek. Pszichiáterek előnyben, tekintve viszont, hogy a mozi immár 9 éves és viszonylag kevesen ismerik, talán a kultstátusz ezúttal nem jut neki. Nem is érdemelné meg.

Mindezektől függetlenül, Niwrok, köszi az ajánlót. Nem bántam meg, hogy megnéztem, ismét láttam egy érdekes, nem hollywoodi mozit, aminek bizonyos képei, jelenetei eléggé maradandóak ahhoz, hogy emlékezzem rájuk.



60%



.

R2-D2 írta:

Vihar

Mindezektől függetlenül, Niwrok, köszi az ajánlót. Nem bántam meg, hogy megnéztem, ismét láttam egy érdekes, nem hollywoodi mozit, aminek bizonyos képei, jelenetei eléggé maradandóak ahhoz, hogy emlékezzem rájuk.

60%

Szívesen . Azt hiszem, az írásomban sem hallgattam el, hogy inkább egyes jeleneteiben jó, mint egészében, ami egy zavaros katyvasz .

Ahogy írtam, az én megoldásom az lenne, hogy kombinálom a "virtuális világot" a terápiával, nálam csak így lesz minimális értelme. Játéknak lennie kell, hiszen azt DD látja is, ahol felbukkan Ígéret az összetéveszthetetlen vörös hajával.

És hogy ki lenne Ígéret? Talán a felszabadulás ígérete, a lehetőség, hogy szembenézve a múltjával, a veszteségeivel és az általa okozott veszteségekkel is, tovább tudjon lépni. Az "emo-s faszi" meg jelentheti a könnyebb utat, a "minden maradjon szépen a régiben" nyugalmát, amikor nem kell, hogy fájjon a múlt.
.

R2-D2 írta:

Harcban élve

Ami mindenképp fontos: a forgatókönyvet Stallone írta, egy Chuck Holgan nevű háborús veterán novellájából. Ezen két információ, no meg Mr. Statham neve azért nagyjából meghatározza, mit is kap az ember a drága idejéért – úgyhogy aki valami erős családi drámára vágyik, az utazzon el Oklahomába, esetleg Nebraskába a vásznon. Aki viszont semmi mást nem akar, mint üres fejjel bámulni a képernyőt, elmerülni a gépfegyverek és a csontok ropogásában, az bátran belevetheti magát a Harcban élve történetébe.

Végül is, jól éreztem magam nézése közben.   

75%

Szerintem aki drámára vágyik némi bunyó és lövölde mellett, az is megtalálhatja benne a számítását. Persze Louisiana lápvidéke nem egy Oklahoma meg egy Nebraska, viszont baromi jól néz ki, és remek táptalaj egy kis szociodrámához, amiben persze nincsenek túl új összetevők, de azért akad benne turcsiorrú bully "az én kisfiam nem olyan, ő nem csinált semmit" kiskölyök, drogos anya, puhapöcs apa, cajun redneck szósszal nyakon öntve, és máris minden megvan hozzá, hogy egy, az "Öldöklés istene"-jellegű iskolai verekedés elfajuljon, és véres maffialeszámolásba torkolljon. Haláli, ahogy a drogtól szétszívott aggyal senki sem méri fel a tettei következményét, illetve ahogy mindenki macsó kényszert érez, hogy megmutassa, vele aztán nem lehet packázni, aztán meg sipákolnak, hogy "De hát nem ezt akartam"!
Ja, igen, és Statham is tök jól verekszik még mindig , bár eleve is inkább James Franco miatt akartam megnézni, akinek a karaktere és a játéka is érdekesebbnek tűnt és az is lett. Viszont az a böszmeség az aktákkal nekem is fájt... hát nem volt egy széf abban a tetves városban, ha már mindenképpen őrizgetni akarta a múltját, gyönyörködve emlékezni a dicsőséges napokra   ?!

Kategóriáján belül simán 8 felett van nekem, mondjuk úgy 82%.
.

Niwrok írta:

Vihar

Azt hiszem, az írásomban sem hallgattam el, hogy inkább egyes jeleneteiben jó, mint egészében, ami egy zavaros katyvasz .

Ahogy írtam, az én megoldásom az lenne, hogy kombinálom a "virtuális világot" a terápiával, nálam csak így lesz minimális értelme. Játéknak lennie kell, hiszen azt DD látja is, ahol felbukkan Ígéret az összetéveszthetetlen vörös hajával.

Nem hallgattad el, tényleg - felelősségem teljes tudatában vágtam bele.  

Jogos a felvetés, de én szívesebben vennék ennél földhözragadottabb magyarázatot. Az enyémhez már csak egy kép hiányzik, hogy mondjuk DD fekszik egy pszichológusnál egy ágyon...

Niwrok írta:

Harcban élve


Kategóriáján belül simán 8 felett van nekem, mondjuk úgy 82%.

Simán... 82% ...


Ebben is nagyjából egyetértünk, bár én kritikusabb vagyok Stathammel...  

Kíváncsian figyelem a pendrive ürülési sorrendjét.

R2-D2 írta:

Kíváncsian figyelem a pendrive ürülési sorrendjét.

Ez talán ürülési, de semmiképpen sem fontossági sorrend ... Az elmúlt egy-másfél hét drámái és mindfuckjai után eszem ágában sem volt olyan filmet nézni, ami nem lineáris és/vagy agytevékenységet kíván .
.

Niwrok írta:

Az elmúlt egy-másfél hét drámái és mindfuckjai után eszem ágában sem volt olyan filmet nézni, ami nem lineáris és/vagy agytevékenységet kíván .
.

Hehe... pont tegnap este mondtam nagyjából ugyanezt a barátomnak.

R2-D2 írta:

Spoiler:

Probléma megoldva.

Enemy -szerintem-

Spoiler:

Weide írta:

Enemy -szerintem-

Spoiler:

Igen, nagyjából ez a magyarázat volt az aeonflux kommentjei között, és nagyjából ezért írtam fent, amit írtam .

El tudnám képzelni ezt a magyarázatot is, ha számot adna a nyomok mindegyikével... de nem teszi.

Spoiler:

.

Weide írta:

Spoiler:

Mivel nem egy változat van, és mert nem tudom bizonyítani, hogy nem így van... így tőlem ez is lehet .
.

Niwrok írta:

Weide írta:

Spoiler:

Mivel nem egy változat van, és mert nem tudom bizonyítani, hogy nem így van... így tőlem ez is lehet .
.

Akkor problem solved, case closed.

Weide írta:

Enemy -szerintem-

Spoiler:

Egyébként minél többet gondolkodok rajta, annál inkább felnő az egyik lehetséges és életszerű magyrázatok közé, csupán annyi a bajom vele - ahogy azt Niwrok is írta máshol -, hogy túlontúl egyszerű a képbe nem illő eseményeket elintézni annyiban, hogy álom volt...

Spoiler:

.





Jack Reacher





Immár lassan két éve, hogy a moziban egy új hőssel találkoztam, aki azon nyomban belopta magát a szívembe, s aki rögtön simán a valahol a nagyvilágban bujkáló Jason Bourne helyére volt képes lépni. Már lassan két éve is totál magával ragadó mozi élmény volt a Jack Reacher, most pedig, az újrázáskor ez a hangulat még inkább elkapott. Ráadásul – jó szokásom szerint - kicsit elmélyültem a témában is, így most már nagyjából képben vagyok az egész figurával, honnan jött és hova tart. Ki is ő…

Jack Reacher egy angol író, írói nevén bizonyos Lee Child karaktere (jó poén, hogy egy cameo erejéig az író is szerepel a filmben), 1960-ban született egy amerikai bázison, Berlinben. Kivételes képességei miatt már 13 évesen már a katonai rendőrségnél szolgált, azonban számos kitüntetés ellenére 1997-ben váratlanul leszerelt a hadseregtől. Azóta szellemként él a világban és az USA-ban, senki nem tudja, merre jár, senki nem ismeri valódi énjét. Hihetetlen profizmusa, kikezdhetetlen logikája és első osztályú fizikai felkészültsége, küzdősportban való jártassága, szinte legyőzhetetlen ellenféllé teszik – akárcsak másik kedvencemet, Jason Bourne-t. Számomra valahol a két figura ugyanaz, csupán míg Bourne a saját életét, múltját menti, addig Reacher motivációi jóval kevésbé személyesek – legalábbis neki lehetősége lenne az árnyékban maradni, ő saját akaratából lép színpadra, míg a másik szuperügynököt erősen motiválják erre. Nincs ez máshogy az „Egy lövés” című könyvadaptáció megfilmesítésében sem, ami nemes egyszerűséggel simán a Jack Reacher címet kapta. Hogy ez mennyire jó dolog, abba ne menjünk bele, szerintem Hollywood egy franchise építésének első lépésekor is tehetne már különbséget a karakter és a története között, de mindegy. Örömhír, hogy jön majd a második rész, a regényfolyam 18-ik kötete, a Never Go Back (a One Shot a 9-ik volt), szintén Tom Cruise-zal, úgyhogy hozzám hasonlóan többen is dörzsölhetik tenyerüket: talán a totál elbaszott Jack Ryan franchise helyett egy új tökös főszereplő történeteit nézhetjük, remélhetőleg ugyanazzal a színésszel végig.

Egy parkolóházban egy orvgyilkos készülődik. A folyó túlpartján a békésen sétálgató emberek közül találomra lemészárol ötöt (a kisgyerekkel futó bébiszitter külön brutális – még ha azt nem is mutatják), majd látszólag hibát hibára halmozva távozik a helyszínről. Itt jegyzem meg, hogy a mesterlövész, Jai Courtney régi ismerősöm a Spartacus Varrojaként, úgyhogy a felütés nálam miatta plusz remek lett, de az egész indítás feszültsége, a kivégzések döbbenete, a pár perces totál csend a lövések előtt kib*szott hatásos lett. A rendőrség, Emerson nyomozó (David Oyelowo) segítségével hamar meg is találja a gyilkost, azonban mi, nézők értetlenül figyelünk, mi a franc is van… hisz egyértelmű, hogy nem azt kapták el, aki valóban lőtt. Aztán az ártatlan áldozat a vádalku helyett Jack Reachert (Tom Cruise) kéri, bízva benne, hogy barátja ki tudja nyomozni a valódi gyilkos kilétét.

Igen ám, de hamar kiderül, hogy Reacher inkább ellensége, mint barátja, no meg hogy egy jóval nagyobb ügybe csöppentünk, mint egy elmebeteg mesterlövész gyilkolászása. Bejön a képbe egy csini ügyvédnő, Helen (Rosamund Pike, alias Gone Girl), az ő apja, valamint egy Zec nevű, fura akcentussal beszélő nagyhatalmúnak tűnő idegen. Külön zseniális, hogy őt a híres rendező, Werner Hercog alakítja, ezzel is emelve a mozi színvonalát, mint ahogy teszi azt majd a későbbi fegyvermániás Robert Duvall is. Ahogy a történet tágul, ahogy elkezd nyomozni Reacher, egyre inkább úgy lehet érezni, mintha egy időgépbe kerülnénk és visszaugranánk 20 évet: a mozi a 90-es évek legjobb filmjeit, azoknak hangulatát idézi meg. Mint az az extrákból kiderült, mindez teljesen tudatos és szándékos filmkészítés eredménye, nekem pedig mérhetetlenül imponál az egész.

A kétségkívül feszült és ötletes történetről olyan filmek ugranak be, mint az A Pelikán ügyirat, vagy az Összeesküvés-elmélet. A főhős képességei, azok használata mindenféle kütyük nélkül a Bourne-mozikat idézik, az autós üldözés pedig talán az egyik leghitelesebb, amit manapság vásznon látni. Basszus, itt az autó törik, lefullad, csúszkál – nem megy hátrafelé gyorsabban, mint előre, nem ugrik át autópálya sávokat, nincs benn idióta motoros üldözés (THX) meg felesleges lövöldözés sincs közben, két-három képben pedig, mikor a kamera ráfókuszál Reacher arcára, olyan volt, mintha Mad Maxra közelítene. Végre egy (akció)mozi, ahol nagyjából próbáltak a realitás talaján mozogni, még a finálé törvényszerű lövöldözése is jócskán tűréshatáron belül maradt és bizonyos aspektusaiban kegyetlenül szellemesnek bizonyult. A bunyókban nem rángatják a színészeket dróton, ha valakit megütnek, az végre el is esik, neagyjisten vérzik is!!, sőt, még arra is figyeltek, hogy a verekedések koreográfia is életszerűbb legyen: itt bizony nem várja ki a sorát a következő támadó. Ahogy vélhetően az életben sem tenné azt.

Mindezek mellé pedig sziporkázó humor társul. Egyszerűen az autós üldözés feloldása mindent visz, de e mellett is rengeteg, jó ütemben elhelyezett poén van a filmben. Másodszori nézésre – az extrák abszolválása után – tök máshogy látom a fürdőszobai szerencsétlenkedést is: egyik oldalról valóban két világ hülyéje próbálja Reachert hidegre tenni, másrészt pedig valóban átjön az, hogy igazából Jack milyen kiszolgáltatott volt: ha nem ez a két balfék támad rá, akár el is intézhették volna. Ezektől, az egy profi, de sebezhető ügynöktől, katonától, a visszafogott látványtól és a csavaros történettől egészen különleges élmény a Jack Reacher. Számomra legalábbis mindenképp az, Tom Cruise-t és filmjeit már a kezdetektől bírom, a két öreg bónusz, az meg hogy Pike kisasszonyt pont most láttam Csodálatos Amyként a Holtodiglanban, az egész tegnapelőtti JR mozinak egy érdekes, pikáns ízt adott. Az egész film stílusa, hangulata ráadásul elvitt egy olyan korszakba, amit filmkészíté sszempontjából nagyon fontosnak és sikeresnek tartok, ez a retro-feeling pedig képes az esetleges felületességeket, hibákat is megszépíteni. Abból meg itt tényleg kevés van.

Elgondolkodtam, mennyivel is jobban fogom várni ezen sorozat következő epizódját, mint mondjuk a Marvell/DC őrület újabb képregényhősét. No de annak is megvan a piaca – én és néhány társam pedig remélem, elegen leszünk Jack Reacher életben tartására. Tommal, amíg lehet.



90%



.