Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
HomeGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 25 ... 47, 48, 49 ... 53 ... 59  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4382
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Az – Második fejezet   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptyKedd Szept. 10, 2019 11:39 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 6z7BzgW




Az – Második fejezet





Azt ugye mindig is lehetett tudni, hogy a két évvel ezelőtt bemutatott Stephen King adaptáció, az újkori It feldolgozás csupán egy nagy egész történetnek az első felvonása, s hogy valamikor érkezni fog a második része… nos, talán nem is tűnt olyan elviselhetetlenül hosszúnak ez az idő, és végre moziban a szerintem érdemtelenül kultikus gonosszá avanzsált, bohóc alakot öltő űrpók sztorijának lezárása. Jómagam nem voltam elájulva ugyan az előző filmtől, de bíztam benne, hogy egy tisztességes fináléval összességében egy élvezhető és értékelhető alkotást kapunk – bizadalmam azonban ez esetben mérhetetlen csalódást eredményezett. Az Az 2 egy kifejezetten gyenge mozi lett, amiben az a szégyen is megesett, hogy legjobb pillanatait azon flashbackeknek köszönhetjük, amik az első – s mint említettem kissé felemás sikerű – filmből származnak…

Aztán az is lehet, nem kellett volna tegnap újranéznem az előzményt. Nem először cseszek már rá ezzel, hogy a ráhangolódás elvesz a folytatás élményéből, de itt annyira kézenfekvő volt a folyamatos történet miatt az élmények felfrissítése, hogy nem hagyhattam ki. Ráadásul az igazság az, hogy második nézésre icipicit jobban is tetszett az erősen Stranger Things kópiának érződő ifjúsági horror (apropó: csak tegnap tűnt fel, hogy az a Finn Wolfhard játssza itt Ritchie-t, aki a ST-ben ugye Mike-ot), úgyhogy jó kedvvel mentem tegnap moziba erre a 3 órás (!!!) micsodára. Tudtam, ki kicsoda, ki mit miért csinált… fura módon jobban képben voltam az eseményekkel, mint a szereplők maguk. Erről kicsit később még írok, csak előtte még annyit megjegyzek – kvázi a kevés dicséretek egyikeként – hogy egy kivételt leszámítva nem igazán találtam a folytonosságban hibát: végre nincsenek elfeledett karakterek, nincsenek sutba dobott gondolatok és szálak, mint amúgy már majdnem elvárható lenne ez Hollywoodtól. Csupán az szúrt szemet, hogy érdekes módon eddig pont nem a néger srác volt az, aki a kisváros múltjában vájkált, az első felvonásban a kis dagi tette mindezt – azért az fura, hogy itt erről még csak említés sincs.

27 év telt el azóta, mióta a kis baráti társaság visszaűzte a bohócot a kútba, s gyakorlatilag 27 év telt el azóta is, amióta találkoztak. A hetesfogatból hatan elköltöztek Derryből, s számomra érthetetlen módon szinte mindent elfelejtettek… itt akadtam fönn először a történetmesélésen. Az még csak hagyján (bár az is úgy hülyeség, ahogy van), hogy arra nem emlékeznek, mit is tettek a Mória bányái méretű csatornarendszerben, de hogy egymásra is alig emlékeznek, az qrvára nem logikus. Jó, állítólag ez is Az műve (tök jó, mindent rá lehet fogni az űrpókra), de nekem fura volt egy ekkora gyerekkori élmény, meg vérszerződés után felvenni úgy a telefont – ami amúgy azt írja ki, hogy honnan hívnak ( Question  Question ) – és nem tudni, ki is van a vonal végén. Mindegy, Mike, a néger srác összetrombitálja a bandát, mert hogy megint itt a bohóc a városban, az ígéret meg ugye szép szó, ha betartják, úgy jó – a dramaturgiai amnézia meg arra kellett csak, hogy mindenki szépen hazaautózzon a nélkül, hogy tudja, miért is jön. Logikus, nem? Felhív egy régi haver, akire nem is emlékszel, hivatkozik egy esküre, amire nem is emlékszel, ránézel a megvágott tenyeredre, amire nem is emlékszel, hol vágtad meg, majd szépen autóba ülsz és hazautazol szülővárosodba. Ja és nem mellesleg: a nagy tali közben majd megiszol egy csomó szeszt, majd szépen színjózanul autóba ülsz később és mész a dolgodra… Szóval, van bohóc megint (most ezt a nyitójelenetet hagyjuk, messziről bűzlik a PR-től), akit ugye meg kell állítani az immár 40 akárhány éves gyerekeknek.

A mozi első harmada, fele, színtiszta építkezés. Szép lassan, komótosan végigmegyünk, kiből mi lett 27 évvel később, s bizony rácsodálkozhatunk, hogy a Vesztesek Klubja tagjai meglepő módon milyen jó kis egzisztenciában éldegélnek. Vannak ebben a szakaszban jó húzások, az például nagyon tetszett, hogy Bev, a kis vörös csaj, mennyire is ugyanazt az életet éli (Stockholm szindróma?), mint korábban apja mellett: ez a pár képsor önmagában egy roppant fontos kis üzenet a világnak (jó, a nyitó jelenet is az, de az hozzám nem jut el). Aztán, van, ami qrvára nem tetszett, aki olvas, ismeri hányásfóbiámat: nos, Anyátok, kedves filmesek! Ritchie belépő jelenetéért. A kis körkapcsolás után jön a csapatépítő tréning, majd egy idióta forgatókönyvírói húzás, hogy mindenkinek meg kell keresnie a saját emlékeit a kisvárosban – részben, hogy majd egy totál agyament indián szertartás keretében pl. egy követ lehessen dobni a tűzre, részben meg hogy sok-sok flasbacken keresztül mindenkinek jusson megint egy látomás – mint az első Az-ban. Na, itt dobta le nálam a film a láncot talán először. Alapból is túl szürreálisnak és erőltetettnek találtam az egész emlékkeresést, de van azon túl néhány olyan jelenet, ami kínosan röhejes lett. Amit pl. az egyik karakter esetében, az öregasszonnyal műveltek… nos, arra nehéz szavakat találni. Nem tudom, azt most vígjátéknak szánták-e (gyanítom, nem), de az a széna, azzal a dizájnnal mindent megöl, amit addig esetleg felépítettek a filmben.

Amúgy is mindennek mondanám az Az 2-őt, csak félelmetesnek nem, helyenként átmegy bűnrossz vígjátékba, a korábbi gyerekes báj eltűnik, az ész nélküli káromkodás meg szerintem csak csökkenti a film színvonalát. Ami amúgy is szép lejtmenetben közelít önmaga fináléjához, ha az előző mozinál azt írtam, hogy: „A végső bunyót mondjuk már kissé nehezebben nyeltem be, nem kicsit volt komikus és dedós, ahogy 7 gyerek elzavarja az ősgonoszt, de talán még az is elment.”, akkor most azt írom, hogy ezúttal nem ment el. Ekkora böszmeséget, ahogy, ahol, amilyen körítéssel és dramaturgiáva l összecsapnak Pennywise-zal a fiúk/lány, az számomra túlment minden határon. A Stranger Things földalatti bázisának méreteit utánzó város alatti, város nagyságú barlangrendszer, az oda évmilliókkal ezelőtt lepottyanó űrgonosz becsapódási helye, a néha Evil Deadet idéző művér és műföld tenger sem ment át a szűrőmön, de a „Te csak egy bohóc vagy” féle katarzis csupán tenyérbe temetett arcot eredményezett. Ennél még az 1990-es minisorozat rém gagyi befejezése is jobb volt, pedig aztán az is meglehetősen vicces már a mai szemmel (direkt megnéztem lemezről az egészet). Most komolyan: ennyire futotta az íróktól? Így kell legyőzni egy kozmikus eredetű szörnyet? Ennél még az is jobb lett volna, ha megidézik azt a kibaszott teknősbékát is – amiről ugye mi tudjuk, hogy Az ősellensége, de sajnos a karakterek nem tudták.

Ebből nagyon sok volt három óra. Ez, így, ilyen tálalásban még kevésbé működik, mint előzménye, mert a felnőttek világa korántsem annyira izgalmas és magával ragadó, mint volt anno a fiataloké. Érthetetlen dramaturgiai húzások és személyiségek, totál agyrém „horror” jelenetek és sótlan, helyenként idegesítő, vagy idegesítően és logikátlanul cselekvő karakterek alkotják a mozit. A kihalt utcákat, meg egyéb, amúgy jogos kérdéseket (miszerint mi van a halottakkal, miért is áll évtizedekig egy ház gondozatlanul ott, ahol áll, vagy Burrowsra mi szükség volt megint) simán elengedem, ezeket szimplán a szokásos filmes hülyeségnek tudom be… de ennek ellenére is inkább sírni tudok ezen a filmen, mint félni vagy nevetni. Képben, hangban, látványban, technikában, meg talán színészekben persze helyt áll, de egyrészt elvesztette azt a báját, ami az elsőt szerethetővé tette (ezért is írtam, a legjobbak ebben a flasbackek), másrészt meg a még nagyobbat hibájába esve önmaga paródiája lett. Pedig a színészeken nem igazán múlt a dolog – ahogy egyébként a castingon sem, Jessica Chastain lenyűgöző találat a 40 éves Bevre – mind az 1989-es, mind a 2016-os idővonalon mindenki megtette a magáét a siker érdekében. Néha ugyan nevetségessé váltak az adott jelenetükben, de ez nem az ő hibájuk, hanem forgatókönyvíróké. Bill  Skarsgård továbbra is zseniális Krajcáros szerepében, McAvoy, mint a dadogós Billy szintén jó – de nekem Jessica mellett talán még a felnőtt Richie, Bill Hader tetszett legjobban.

Szerencsére akár az első részt is lehet tekinteni egy lezárt törtnetnek, bár azt el kell ismerjem, ez a Második fejezet elég sokat ad hozzá az 1989-es eseményekhez is. Nem állítom, hogy soha többet nem fogom megnézni, de hogy nem mostanában, az biztos: helyette inkább lehet, tényleg megnézem a tokkal-vonóval együtt háromórás, fordítós DVD lemezen található 1990-es sorozatot.
Ha már a végébe belenéztem…




50%




.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3344
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Az: második fejezet   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptyKedd Szept. 10, 2019 6:45 pm

R2-D2 írta:
.
Az – Második fejezet

Azt ugye mindig is lehetett tudni, hogy a két évvel ezelőtt bemutatott Stephen King adaptáció, az újkori It feldolgozás csupán egy nagy egész történetnek az első felvonása, s hogy valamikor érkezni fog a második része… nos, talán nem is tűnt olyan elviselhetetlenül hosszúnak ez az idő, és végre moziban a szerintem érdemtelenül kultikus gonosszá avanzsált, bohóc alakot öltő űrpók sztorijának lezárása. Jómagam nem voltam elájulva ugyan az előző filmtől, de bíztam benne, hogy egy tisztességes fináléval összességében egy élvezhető és értékelhető alkotást kapunk – bizodalmam azonban ez esetben mérhetetlen csalódást eredményezett. Az Az 2 egy kifejezetten gyenge mozi lett, amiben az a szégyen is megesett, hogy legjobb pillanatait azon flashbackeknek köszönhetjük, amik az első – s mint említettem kissé felemás sikerű – filmből származnak…

Szerencsére akár az első részt is lehet tekinteni egy lezárt történetnek, bár azt el kell ismerjem, ez a Második fejezet elég sokat ad hozzá az 1989-es eseményekhez is. Nem állítom, hogy soha többet nem fogom megnézni, de hogy nem mostanában, az biztos: helyette inkább lehet, tényleg megnézem a tokkal-vonóval együtt háromórás, fordítós DVD lemezen található 1990-es sorozatot.
Ha már a végébe belenéztem…

50%


Remo írta:

AZ: MÁSODIK FEJEZET

Egy horror, ami annyira próbálkozik, mint ez a film, hogy a fenébe lehet ennyire nem félelmetes? Külön listát lehetne írni arról, hogyan lesz az Az második fejezete horrorként totális mellélövés. Az unalmas jump scare-cunamitól kezdve a túltolt komputereffektekig hosszan lehetne sorolni, de a fő ok azt hiszem az, hogy a folytatás inkább megnevettetni hajlamos, mint beparáztatni. Van egy-két durvább rész, de mikor Richie meg Eddie van a színen, nos ők nem csupán oldják a feszültséget, hanem el is tüntetik. Akaratlanul a felnőtt Henry Bowers is többnyire csak mosolyt váltott ki. Az egyszerre jó és rossz, hogy itt vannak megint a srácok az első részből. Jó, mert még mindig rendkívül szerethetőek. Rossz, mert emiatt az egyébként pazar felnőttkori gárda kevésbé tud kibontakozni. Az epikus végkifejletről ugyanaz mondható el, mint a három órás játékidőről: a kevesebb több lett volna. Szóval itt van ez a film, ami bár számos sebből vérzik, de tulajdonképpen végig szórakoztató, csak nem horrorként.

6/10


Beidéztem mindkettőtöket, mert itt is, ott is van olyan mondat, amit nagyon találónak érzek, egy csomó dolgot kiemeltetek, amik nekem is feltűnt... csak nekem ezekkel együtt is jobban tetszett. Lassan már szállóige nálunk, de azt hiszem éppen Remo mondta itt először: "Látod a film hibáit, csak nem érdekelnek." Smile .

Mert a sztori sokszor béna. Semmi ritmus benne, amitől az elején hatodszorra már kurva unalmas, hogy "Szia, Mike vagyok." - "Milyen Mike?", a közepe olyan, mint egy novelláskötet a külön-külön összeszedett "emlékekkel", a vége meg egy dedós szerepjáték végső leszámolása. Laposak a karakterek, akikkel mintha semmi nem történt volna 27 évig, gyakorlatilag felnőtt testbe rakott gyerekek; az életük minden konfliktusa, drámája már ott volt a gyerek-énjükben is, csak az apjukat/anyjukat lecserélték egy férjre/feleségre, a sulit meg egy munkára. Rettentő béna dolog Bowers erőltetése, hiszen kb. nem csinál semmit, csak hisztérikusan vihog, amíg fejbe nem csapják. A "humora" is gáz.

Viszont amilyen az első rész, azt szerintem jól vitte tovább... leginkább azért, mert már az is ilyen kicsit gyerekes beszaratás volt. Nem azért, mert nem tudtam megrezzenni tőle, hanem azért, mert az egész stílus és hangulat gyerekek félelmeire épült rá, és ez a film is a szereplők gyerek-énjét hangsúlyozza ki, Pennywise pedig ezt tudta és szokta az illúzióival felerősíteni. Én is újranéztem az első részt, és minden ijesztősége ellenére a Rém Rom jutott róla eszembe a gyerekszereplők és a nekik szóló riogatások miatt, amiket most éppen egy űrbéli parazita vetített eléjük... amiket felnőttként már esetleg kinevet az ember, ahogy addigra már általában nem fél a szekrényben lakó mumustól és az ágy alatt lakó szörnyektől sem. A bohócpókon kívül nekem bejöttek az ijesztgetések, a megelevenedő szobor, a leprás vagy az öregasszony (sajnos a számomra legijesztőbb fuvolás nő nem lehetett itt...) beleillett abba a hangulatba, amivel Pennywise eddig ijesztgetett, és az animációjuk is tetszett... De az igaz, hogy addig tudtak jobban működni, amíg a rávezetés, a sejtelmesség tartott, nem amikor megjelentek a kicsit karikatúraszerű, ijesztő mesekönyvekbe való alakjukban (az például tök jó volt, ahogy a vénasszony hosszan futott a sötétben), aminek szimbolikus példája az a romos ház. Hangulata, az volt (King a cameojával ezt jóváhagyni is látszott Smile ), a maga korlátai között, a maga kényszerű ismétléseivel, visszautalásaival, és bár a könyv biztos másmilyen hangulatú (King sok könyvét olvastam, de ezt nem), a film nekem már a 2017-es változatban is ilyennek tűnt.

Szóval itt van ez a film, ami bár számos sebből vérzik, de tulajdonképpen végig szórakoztató. Pont Smile . Amennyire az első volt Rém Rom, ez annyira a King-univerzum Fast&Furiousa Smile . De a 165 perc tényleg sok neki.

7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4382
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptyKedd Szept. 10, 2019 9:11 pm

Niwrok írta:

Az – Második fejezet


Beidéztem mindkettőtöket, mert itt is, ott is van olyan mondat, amit nagyon találónak érzek, egy csomó dolgot kiemeltetek, amik nekem is feltűnt... csak nekem ezekkel együtt is jobban tetszett. Lassan már szállóige nálunk, de azt hiszem éppen Remo mondta itt először: "Látod a film hibáit, csak nem érdekelnek." Smile .

Én is újranéztem az első részt, és minden ijesztősége ellenére a Rém Rom jutott róla eszembe a gyerekszereplők és a nekik szóló riogatások miatt, amiket most éppen egy űrbéli parazita vetített eléjük... amiket felnőttként már esetleg kinevet az ember, ahogy addigra már általában nem fél a szekrényben lakó mumustól és az ágy alatt lakó szörnyektől sem.

Szóval itt van ez a film, ami bár számos sebből vérzik, de tulajdonképpen végig szórakoztató. Pont Smile . Amennyire az első volt Rém Rom, ez annyira a King-univerzum Fast&Furiousa Smile . De a 165 perc tényleg sok neki.

7,5/10
.

Igen, neked az első fejezet is jobban tetszettt... és tulajdonképp vitatkozni sem tudok veled, itt csupán arról van szó, hogy a tetsző/nem tetsző dolgok épp mekkora súlyt nyomnak a mérlegen.

A Rém Rom nekem nem ugrott be, sokkal inkább többször is a The Thing, és bár tudom, hogy alapból idiótaság a finálé (a minisorozatban egy kővel dobják meg a pókot és utána veszik ki a szívét, az se sokkal jobb), és hogy azt King valahogy csak így írta meg, de nekem egyszerűen fájt nézni, mit műveltek az űrpókkal. faceplam

Majd ha leülepszik, évek múlva biztos máshogy tudom nézni.

.
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo

Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptySzer. Szept. 11, 2019 3:56 pm

Niwrok írta:
R2-D2 írta:
.
Az – Második fejezet

50%


Remo írta:

AZ: MÁSODIK FEJEZET

6/10


Viszont amilyen az első rész, azt szerintem jól vitte tovább...

7,5/10

Nekem pont amiatt volt még némi hiányérzetem, hogy az első részben foglalkoztak azzal, hogy Pennywise jelenléte hatással van a városlakókra, a folytatásban viszont ezt nem vitték tovább. Ezért a film kezdése is csak úgy lóg a levegőben a homofób bandával, akiket többé nem is látunk.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3344
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptyCsüt. Szept. 12, 2019 7:34 am

Remo írta:
Niwrok írta:

Az – Második fejezet

Viszont amilyen az első rész, azt szerintem jól vitte tovább...

7,5/10


Nekem pont amiatt volt még némi hiányérzetem, hogy az első részben foglalkoztak azzal, hogy Pennywise jelenléte hatással van a városlakókra, a folytatásban viszont ezt nem vitték tovább. Ezért a film kezdése is csak úgy lóg a levegőben a homofób bandával, akiket többé nem is látunk.


Milyen városlakók Smile ? Artu is írta, és maximálisan egyetértek vele, hogy a körítés (is) borzalmas, főleg ami Derryt illeti. Nevetséges, ahogy az öt maki többször is korzózik a főutcán, és egyszerűen egy teremtett embert nem látni, egy statiszta nem kóborol a háttérben, de a vidámparkban meg a felvonuláson annyi az ember, mintha Derry minimum Maine megye metropolisza lenne. Ha elkezdeném szétszálazni, jelenetenként tudnám megmondani, hogy melyik miért szar, hogy melyik mennyire nem foglalkozik a szereplőkkel, a háttérrel, Pennywise-zal vagy az átvezetésekkel (például ahogy Bev úgy ébred rá arra, hogy Ben írta a verset, mintha nem tudná, hogy erre már 27 éve is rájött egyszer... faceplam ).

Azzal a felvetéssel tudtam az egészet szórakoztatónak kezelni, hogy úgy tettem, mintha nem csak gyerekekről, a gyermeki félelmekről szólna, de egyben egy gyerek is írta volna Smile .

.
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo

Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptyCsüt. Szept. 12, 2019 11:31 am

Niwrok írta:
Remo írta:
Niwrok írta:

Az – Második fejezet

Viszont amilyen az első rész, azt szerintem jól vitte tovább...

7,5/10


Nekem pont amiatt volt még némi hiányérzetem, hogy az első részben foglalkoztak azzal, hogy Pennywise jelenléte hatással van a városlakókra, a folytatásban viszont ezt nem vitték tovább. Ezért a film kezdése is csak úgy lóg a levegőben a homofób bandával, akiket többé nem is látunk.


Azzal a felvetéssel tudtam az egészet szórakoztatónak kezelni, hogy úgy tettem, mintha nem csak gyerekekről, a gyermeki félelmekről szólna, de egyben egy gyerek is írta volna Smile .


Ott a pont. lol!
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4382
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Ad Astra - Út a csillagokba   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptyHétf. Szept. 23, 2019 12:59 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 8vRFh3J




Ad Astra - Út a csillagokba





Na de mi a fészkes fenét keres villogó jelzőfény egy űrhajó szárnyán a világűrben??? Nagy a forgalom, vagy mi a túró???  Question  Question  Question

Minden évben sikerül belefutnom valami eszméletlen szar moziba, amitől esetleg előzetesen várok valamit és ami aztán végletekig ki tud akasztani. Úgy néz ki, idén ez a Brad Pitt mozi lesz az: ha valaki mondta volna nekem, hogy Hollywood titokban megnézte a magyar Pirx kapitány kalandjai sorozatot, és valami agyament ötlet folytán remaket készít belőle, tuti nem ülök be erre a fosra. Pontosabban lehet, beülök, de akkor minden itt látott dolgon felhőtlenül röhögtem volna, nem pedig a kezembe temetem a fejemet… és itt hívom fel minden kedves olvasóm figyelmét arra, hogy qrvára nem leszek spoilermentes, mert ez a förmedvény nem érdemli meg, hogy akár egyetlen percét is védjem, illetve nem érdemli meg azt sem, hogy bárki megnézze.

Ekkora böszmeséget rég láttam. Az csak egy dolog, hogy úgy nagyjából a mozinak nincs semmi sztorija, sem igazából mondanivalója – minden, filozofikus gondolat erős belemagyarázás, ráadásul végtelenül primitív dialógusba ágyazva –, de hogy ilyen igénytelen dramaturgiája legyen, ennyire elnagyolt forgatókönyve és hogy ennyi idiótaságot kelljen elviselnem két órán keresztül, az rémesen fájt. Hát nem olvasta el ezt az ötlethalmazt – megint??? – senki??? Hát nem szólt senki az író/rendező James Graynek, hogy ember, nézd már meg mit találtál ki? Hogy Gagarin szkafandere nem illik a Mars bázisra???  Rolling Eyes

Borzasztó. Van ugye egy űrhajósunk, bizonyos Roy (Brad Pitt), aki olyannyira űrhajós, hogy mindent beáldoz az űrhajósságért. Családot, barátokat, mindent: hát persze, hogy a magány vár rá, de az meg tetszik neki (vagy sem, de ez nem egyértelmű). No ez a faszi a film elején túlél egy balesetet: lepottyan az űrből a Földre  Twisted Evil  Twisted Evil . Ugyanis az a szitu, van valami űrállomás, ami olyan közel kering a bolygóhoz (a földi gravitáció pályamdosító hatásával itt nem kell számolni), hogy annak robbanása után Roy lezuhan a Földre. Sőt, olyan űrruhája van, ami ejtőernyőt tartalmaz – tudjátok, biztos készültek arra, hátha a sztratoszférán keresztül kell lejönni valakinek… egyébként ez akkor még annyira nem is zavart, annyira nem is gondoltam bele, simán az jött le, hogy egy újabb Red Bull rekordkísérletet látok. Ráadásul több hasonló zsánerű film is kezdődik a főhős majdnem végzetes balesetével – ebből építkezni nem eredeti ugyan, de nem is rossz ómen. Hanem ami utána jön!! Roy apja ugyanis Tommy Lee Jones, aki 29 éve elment a Neptunusz mellé egy küldetésre, hogy idegen életforma után kutasson, de eltűnt az éterben… viszont most meg pont onnan jön egy rejtélyes hullám, ahol ő eltűnt. Mi a megoldás? Hát hogy Roy, egy titkos küldetés keretében próbálja felhívni aput, hátha az válaszol neki és nem lövi tovább a Földet Marvel Univerzumba illő pusztító energiahullámmal – anyám, mikor azt ábrázolták is a moziban…  Shocked

Azt se felejtsük el, hogy a film azzal indít, hogy a közeli jövőben… nos, az elején ezzel semmi baj nincs, mert a Földön valóban olyan, mintha most lennék. Űrhajóindítás, minden… de. Időközben kiderül, hogy az emberiség bázisokat épített a Holdon, űrkikötőkkel, bányászokkal, telepesekkel, kalózokkal együtt.  faceplam  Sőt!! Telep van a Marson is, téglafalú, betonozott alagutakkal… a közeli jövőben. Na kérem, kedves James Gray úr! Hogy az istenbe és mennyi idő alatt is épít ki az emberiség bázist a Holdon és a Marson??? 200 év?? 500?? És tessék mondani, a Földön nem változik a világ? Itt megáll az idő??  faceplam  Akkor röhögtem volna csak igazán, hogy ha a végén a leszállóegységből három ejtőernyő nyílott volna ki… Egészen borzalmas korrajz és idővonal, teljesen átgondolatlan minden díszlet és technológia – aztán lehet, hogy szimplán – megint!!! – csak az van, hogy hülye néző, ne gondolkodj semmin, azok a bázisok ott a két égitesten csak úgy vannak és kész. De nem tehetek róla, mikor megláttam a Marson azt a több száz méter hosszú, üres alagutakat, rögtön a Stranger Things jutott eszembe… a hülyeség ragályos az Álomgyárban.  nono

Roynak tehát fel kell hívnia apját. A Marsról. Tehát egy nyamvadt telefonhívásért titokban el kell mennie oda, majd a SpaceCom (nem csoda, hogy ehhez a NASA nem adata a nevét) nevű amerikai űrkutatási hivatal által megírt szöveget felolvasnia egy rendőrségi kihallgató szobára emlékeztető helyiségben (ez is mekkora faszság, te jó ég  Rolling Eyes ). Na most. A Föld kommunikál a Holddal, sőt a Marssal is. Sőt, először még a Lima Projekttel is kommunikált… akkor viszont felvetődik a kérdés: mi az istenért kellett Royt eljuttatni a Marsra? Hát nem lett volna itthon valami olyan helyiség, aminek van üveg kémlelő ablak és innen beszél Roy apuval?   scratch  Mondjuk úgy, hogy a jelet a Mars csak továbbítja… ja nem, mert akkor nincs film, nem támadják meg őket a Holdon a kalózok (anyám) és nem láthatjuk a Holdbázis csodás mozgólépcsőit.  Evil or Very Mad   Meg a szafarikon használt dzsipekre emlékeztető holdjáró kabriókat, amiken sárhányó van (biztos friss műszakisok)  faceplam  , meg minden egyéb ökörséget, ami itt vár ránk. De ez még csak a felvezető a Marsra, ahol csúcsra jár az idiotizmus, s ahova olyan űrhajó visz el (amúgy a Holdra is), amin jelzőfények villognak a világűrben!!!! Ember, jelzőfények!! Mi a picsáért??? Ez nem az Űrgolyhók!!!  Laughing

Egy űrbeli majomtámadás (igen, ez komoly!!   Twisted Evil  ) után Roy csak eljut a Marsra, felhívja aput, majd azt mondják, alkalmatlan a további küldetésre, mert érzelmileg érintett… értitek. Azért választották őt, mert az ő érintettsége juttatja el az üzenetet az apjához, majd leváltják mert érintett – és nem vagyok benn biztos, hogy ezzel az író azt akarta érzékeltetni mennyire átlátszó a SapceCom magyarázata, számomra simán benn van a pakliban, hogy nem tudott mást kitalálni.  Shocked  De így legalább Roy minden tette indokolható: a marsi sivatagban található csatornafedélen keresztül lemászik egy vízzel teli alagútba, ahol kötél van kifeszítve ahhoz a földalatti tóhoz, ami pont a marsi indítóállomás alatt van…  faceplam  faceplam  bazzeg, ez is komoly. Ez így leírva is egy óriási idiótaság, nem látva – ha meg ehhez hozzáadjuk azt, hogy kőkemény űrhajósunk a beindított hajtóművek tüzén keresztül mászik be egy emelkedő űrhajóba, akkor azt hiszem nehéz szavakat találni a baromság fokozatára.  No   Még jó, hogy itt nem volt biztonsági számzár az ajtón, mint korábban (tessék mondani, mi a francnak egy űrhajó zsilipajtajára KÍVÜLRŐL!!!) biztonsági kódot kérő szerkezet? És ha az űrhajós elfelejti és háromszori próbálkozás után letilt a zár egy pár órára? Megfullad az ipse, mert nem tudja azt a qrva PIN kódot???   faceplam  És ugye van egy olyan marsi bázisunk is, ahol végtelennek tűnő folyosók, téglafal, betonozott kifutó, meg metróállomásra emlékeztető helyszín is van. Mindez, a közeli jövőben. Ki is betonozott és mikor???  Rolling Eyes

De még mindig nem fogytak el az ökörségek. A film közepe ugyan iszonyat leül, próbál kicsit filozofikussá válni – azt hiszem, ekkor kicsit el is bólintottam közben – de rájöttem, tulajdonképp csak erőt gyűjt a finálé újabb idiotizmus cunamijához. A Marson ugyanis van atombomba.   Twisted Evil  Miért is ne, az olyan tök logikus és életszerű, nem? Na, ezt az atombombát kell elvinni a Neptunusz mellé, hogy a titokzatos energiahullámot meg lehessen állítani. Roy, miután sikeresen kinyitotta a nem számzáras zsilipet és a legénységgel megvívja harcát (amúgy, milyen űrhajós az, aki lefagy és nem tudja egyenesbe hozni a leszálláskor a hajóját?) el is jut apuhoz, aki fejére olvassa, hogy nagy ívben szarik rá. Érdekes, tegnap ugyanezt a jelenetsort láttam a Rambo 5-ben, csak ott egy mexikói lakás ajtajában… Roy sokkal messzebb utazott a pofonért.  Twisted Evil   De nem is ez a lényeg, hanem hogy a visszaúthoz egy világűrpropellert felhasználva egyszerűen átlöki magát a Neptunusz gyűrűjén – ez a jelenet a mozi szégyene, egy komplett kabaré, csak azért nem nevezem a mélypontnak, mert nem tudom eldönteni az előzőek közül, melyik viccesebb. Ha egy mozi, mint ez, vállaltan tartja magát igazi sci-finek, a Gravitációhoz próbál hasonlítani, akkor ilyen baromságot ne írjanak már bele. Mark Watney és a Mentőexpedíció óta tudjuk, hogy minden centi eltérés az induláskor az űrben métereket, tíz métereket jelent a célba érkezéskor – ez a szerencsétlen meg szemre belövi a villogó parkolófényekkel leállított (hát erre kellettek, hogy messziről is meg lehessen látni, ha az ember eltéved az űrben!!! yeah ), több ezer kilométerre található űrhajót, majd keresztülverekedi magár az aszteroidamezőn és tulajdonképp simán célba ér… anyám…  faceplam

Katasztrófa az egész, minden, ebben a zsánerben látott film simán kenterbe veri ezt – még a hollywoodiak is, az oroszokról meg ne is beszéljünk. Brad Pitt jól játssza a magány által agyonnyomott űrhajóst, bár helyenként nekem a 12 majom dilis Jeffrey Goinsa jutott eszembe… Tommy Lee meg olyan volt azzal a szakállal, mint Gandalf. Niwrok kolléga meg nem ok nélkül emlegette a Solarist, meg az Űrodüsszeiát (egyiket sem tartom sokra), vagy Terence Mallicket: az Ad Astra valóban feszegeti a művészfilmes határokat is. Ugyanakkor nekem talán pont az az egyetlen, ehhez kapcsolódó dolog volt, ami tetszett a filmben – nevezetesen zseniálisak voltak azok a képek, amik a szkafander sisakján visszatükröződtek a környezetről. Más nem… erőltetett, hemzseg a hülyeségtől, lassú, nulla mondanivalóval bíró mozi lett az Ad Astra, számomra a sci-fi meggyalázása – vagyis talán nem, ha helyén kezeljük: az Űrgolyhók és a Pirx mellé befér.


Tuti első hely év végén.





20%




.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4382
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptyHétf. Szept. 30, 2019 9:06 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 YumFq8J




13 okom volt S3





A 13 okom volt továbbra is az utóbbi idők egyik legjobb újonca és roppant kíváncsi vagyok, hogy az „elengedett” Hannah után hogy tudják majd a sorozat címéhez méltóan folytatni – vélhetően Clay-el a középpontban.” – írtam picivel több, mint egy évvel ezelőtt a második évad után… nos, azt kell mondjam, nem kicsit tévedtem az új iránnyal kapcsolatban. Mert oké, hogy természetesen Clay-t, mind az eddigi események talán legfontosabb alakját nem lehet kihagyni, s természetes, hogy az új évad is (harmadrészben) róla szól, de az írók húztak egy teljesen váratlant ezzel a „Ki ölte meg Bryce Walkert?” szlogennel. Szerintem kevesen számítottak arra ugyanis, hogy az eddigi közellenség, akinek sztorija nagyjából (Hannahoz hasonlóan) le volt zárva, lesz a harmadik évad főszereplője – ráadásul úgy, hogy a piszok írók beletettek egy érzelmi csavart is az egészbe: néhány kilengést eltekintve most a korábbi erőszaktevő a jó fiú, akit majdnem sajnálni is kell…

Ez pedig így, ilyen mixben zseniális. Amúgy is qrva jól felépített megint alapból az évad, nem kevés aktuáltársadalmi mondandóval, rengeteg érdekes kapcsolati hálóval, egy izgalmas ki a gyilkos társasjátékkal, de Bruce karakterével olyat húztak – hitelesen!! –, ami megint csak túlmutat sok mindenen, amit első blikkre kiolvasható a sztoriból. Nekem legalábbis menetrendszerűen érkeztek a gondolatok a fejemben vele kapcsolatban: tényleg van olyan, hogy genetikailag elcseszett a srác? Mekkora szerepe van az ő elcseszettségében apjának illetve nagyapjának?? Van-e, létezhet-e ennyi negatív tett után megbocsájtás számára – illetve képes-e egy ilyen srác igazi, mély megbánást tanúsítani, megváltozni? Az elcseszettség (amit ő is állít magáról) elég felmentés lehet-e a környezete számára, hogy valóban emberszámba vegyék, és mi történik azokkal, akik ezt megpróbálják??? … Vagyis… mi történik Anival (nem keverendő össze Anakinnel)? Mindezen kérdéseket pedig úgy sikerült az egész évadon keresztül életben tartani, hogy azok megtestesítője és tárgya gyakorlatilag végig halott, minden hozzá kapcsolódó esemény, gondolat, érzés és élmény (pozitív/negatív) egy kihallgatásos, flashbackes történeti szálon keresztül tárul elénk – ráadásul meglehetősen fura és szubjektív nézőpontból: egy eddig ismeretlen fekete csaj elmondásából. Van is káosz rendesen így az elején, eleve az előző évad roppant izgalmas vége és cliffhangere folytatásért kiáltott volna, ehelyett hirtelen 8 hónappal később egy kihallgató szobába kerülünk… és a halott Bryce ügyében nyomozunk.

Ugye úgy hagytuk abba tavaly, hogy – a #meetoo mellett picit meglovagolva a sajnálatos iskolai lövöldözéses témát is – Clay és Tony a többiek hathatós támogatásával és segítségével megakadályoz, majd eltussol egy tömeggyilkossági kísérletet… önmagában ez is tök érdekesés izgalmas sztori lett volna alapnak, de akkor talán túlságosan is el kellett volna kanyarodni a 13 okos alapkoncepciótól. Mármint attól, hogy egy-egy évad egy esemény köré van felfűzve, s minden epizódban valaki központi szereplővé van téve a történtek kapcsán – itt ugye Bryce halála az ok. Tyler esete mindenesetre még picit háttérbe szorulva is ütős, talán icipicit rá is tud világítani arra, mi játszódhat le egy ilyen tettre készülő srác fejében, mik azok az okok, amik valakit idáig juttathatnak – mert azért azt ismerjük el, hogy amit Monthy vele tett, az nem semmi, s Tyler korábban jól megalapozott jelleméből következően valahol tök logikus, hogy a Tavaszi Bál ajtajáig eljutott azzal a szándékkal, amivel. Mindegy, a lényeg az, hogy ez az esemény ugye önmagában rögtön folytatásért kiáltott volna, de helyette megismerjük Anit…

… azaz Amarowat Anysia "Ani" Achola-t, az új lányt a Libertyben. Vele indul az évad, s nem kis meglepetésre ő lesz az egyik társfőszereplő a történetben. Az ő narrációjában, szubjektív (ez egyébként milyen fontos is a nyomozás és a néző félrevezetésének tekintetében!!) elbeszélésében tárul elénk a gimisek elmúlt nyolc hónapja – úgy, hogy egy sokáig nem ismert rendőrnek meséli el az egészet. Az talán annyira nem volt fura, hogy kvázi megint az egész évad egy (személyes nézőpontú) gigászi flashback, hiszen az első évad is az volt Clayyel és a kazettákkal – amúgy is, hangulatában, szerkezetében, stílusában nagyon közel áll a S1-hez –, de ahhoz azért kellett némi idő és bizalom a néző részéről, hogy elfogadja a helyzetet és az új lányt. Aztán, mikor ez már sikerült, kánaán az egész, minden egyes epizód – némi ismétléssel, mikor is egy embernél több indíték is lehet – valakit górcső alá vesz, kinek miért lett volna oka megölni Bryce-ot, illetve kinek, mikor és hogyan lett volna módja megtenni ezt (nem kell magyaráznom, volt bőven). A 13 okom volt S3 így nem csak az előző évad hagyományit ápolva a kor és a kor gimiseinek mai problémáival foglalkozó nagyszerű sorozat lett, hanem egy remek kis nyomozós, ok-okozati összefüggéseket feltáró bűnügyi thriller. Aminek – a filmekkel ellentétben – megvan az az előnye, hogy van idő alaposan körbejárni mindent és mindenkit, sőt van idő néha félrevezetni a kedves nézőt is. Nekem például az elején rögtön befészkelődött a gondolat a fejembe, hogy vajon miért Ani van ott a kihallgatáson, biztos van oka annak, hogy ennyire részletes, feltáró vallomást látunk tőle… hogy talán ő lesz majd a gyilkos…

Rengeteg mozzanat van, ami nagyon tetszett ebben az évadban is (s lényegesen kevesebb, ami nem), kezdve a srácok/lányok barátságából eredő kapcsolati háló részleteitől a több, súlyos traumát megélt karakter jellemrajzán és jellemfejlődésén keresztül. Tylerről már volt szó, de Jessica is külön tanulmány a maga dühével és kétségeivel, vagy Justin a drogfüggőségével. Aztán ugye itt van Clay, aki épp, hogy csak kiheverte (kiheverte??) Hannah szerelmét, szegény pont egy olyan csajba zúg bele, aki meg rögtön mással kavar. Hol a bizalom határa, mi kell ahhoz, hogy valakivel olyan szoros érdekszövetséget kössünk, hogy minden bűnét, hibáját elfogadjuk – és barátunknak, illetve társunknak tekinthessük? Mennyire mély az a szenvedély, amiben képtelenek vagyunk megóvni magunktól azt, akit szeretünk? S mit lép erre az ellenérdekelt fél? Mi a legjobb büntetés annak a Monthynak, aki szintén súlyos problémákat hoz otthonról, de olyat tett, hogy az ember porig alázná – vagy csak szimplán beverné a képét? Lehet-e őt, vagy akár Bryce-ot sajnálni mindazokért, amik történnek vele, lehet-e tetteikért bármilyen módon felmentést adni érzelmileg – a finálé ismeretében pedig elfogadható-e mindaz, amit az írók kitaláltak? Tényleg kellett ekkora büntetés?

Valahol a korábban indított #meetoo szálat sem hanyagolhatták el (ha már erre húzták fel a második évadot), de most sokkal szélesebb ennek is a látóköre. A sorozat nagyon jól reagál a világra, nekem legalábbis a diáktanács működése, kicsiben hűen tükrözte a kétségkívül szomorú zaklatásokra adott válaszok néha eltúlzott mivoltát… az meg, hogy itt miként építették bele a sztoriba, s ennek igazából milyen hatása volt mindenre, az külön elégedett csettintést eredményez. S ha már itt tartunk: először talán kissé túlságosan lassúnak és idegőrlőnek érzi az ember hogy azt a bizonyos focimeccset – ami végülis Bryce halálának közvetlen előzménye – tök sokáig nem mutatják, de ezzel, így szerintem elég jól bánnak a feszültségkeltéssel, a nézőt egyre inkább furdalja a kíváncsiság, mi történt azon a meccsen, ami Bryce halálához vezetett. A buziság továbbra sem tetszik, semmilyen formában, de már korábban is írtam, hogy valahogy ennél a sorozatnál, ebben a közegben, ebben a merítésben még ezt is helyénvalónak éreztem, Tony családjának esetét meg megint csak egy okos, aktuálpolitikára jól reflektáló történeti láncszemnek gondolom.

Eleve, egy 13 órás meséről sokkal többet és bővebben lehetne írni – folyamatosan villannak be képek a soriból, pedig már egy hete láttam – de nem igazán akarom szaporítani a szót. Sok-sok pozitív dolog, összetevő van még, amit említhetnék, nem kevés drámai, meglepő esemény, fordulat, karakter – akinek tetszett az első két évad, ezt se hagyja ki. Negatívumok közül talán csak azt tudnám megemlíteni, hogy bizony nekem picit fura volt Ani szerepe, önkéntes nyomozóként talán túl sokszor és túl könnyen jutott olyan információhoz, amire csóváltam a fejem: nem tűnt mindig hitelesnek, hogy mindenki így megnyílt neki, hogy mindig, mindent összerakott. Persze a végjáték tükrében, ott, a kihallgató szobában ülve, azzal a rendőrrel szemben minden értelmet nyer – egyidejűleg egy sokkoló befejezést is az ölünkbe dobva – dramaturgiailag tökéletes az egész, csak menet közben néha a csaj és Clay előbbre járt a történet összerakásában, mint a rendőrség. De ezen kívül… szinte semmi. Ráadásul, tudva, hogy a negyedik évad lesz az utolsó, roppant kíváncsisággal várom, mit lehet ebből a záróképből kihozni… mert ha őszinte vagyok, és ha úgy nagyjából jól gondolom a film/sorozatkészítés erkölcsi és köznevelési szabályait, bűnös nem maradhat bűnös – akkor pedig egész érdekes fejleményekkel találkozhatunk jövőre.

Nem egy Dark, de messze veri a slágersorozatokat – átgondoltságban, dramaturgiában, mindenben.




90%



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3344
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptyHétf. Szept. 30, 2019 10:31 pm

R2-D2 írta:
.
13 okom volt S3

Egy 13 órás meséről sokkal többet és bővebben lehetne írni – folyamatosan villannak be képek a soriból, pedig már egy hete láttam – de nem igazán akarom szaporítani a szót. Sok-sok pozitív dolog, összetevő van még, amit említhetnék, nem kevés drámai, meglepő esemény, fordulat, karakter – akinek tetszett az első két évad, ezt se hagyja ki. Negatívumok közül talán csak azt tudnám megemlíteni, hogy bizony nekem picit fura volt Ani szerepe, önkéntes nyomozóként talán túl sokszor és túl könnyen jutott olyan információhoz, amire csóváltam a fejem: nem tűnt mindig hitelesnek, hogy mindenki így megnyílt neki, hogy mindig, mindent összerakott. Persze a végjáték tükrében, ott, a kihallgató szobában ülve, azzal a rendőrrel szemben minden értelmet nyer – egyidejűleg egy sokkoló befejezést is az ölünkbe dobva – dramaturgiailag tökéletes az egész, csak menet közben néha a csaj és Clay előbbre járt a történet összerakásában, mint a rendőrség. De ezen kívül… szinte semmi. Ráadásul, tudva, hogy a negyedik évad lesz az utolsó, roppant kíváncsisággal várom, mit lehet ebből a záróképből kihozni… mert ha őszinte vagyok, és ha úgy nagyjából jól gondolom a film/sorozatkészítés erkölcsi és köznevelési szabályait, bűnös nem maradhat bűnös – akkor pedig egész érdekes fejleményekkel találkozhatunk jövőre.

Nem egy Dark, de messze veri a slágersorozatokat – átgondoltságban, dramaturgiában, mindenben.

90%


Tőled hallom először, hogy lesz folytatás  Shocked ... És hiába a "köznevelési szabály", annyira véglegesnek, lezárásosnak látszottak az évad utolsó képei, hogy nem is tudom, hogyan lehetne ezt értelmesen folytatni... Mint a Fűrész 7, ami Jigsaw halála után három résszel is elkészült...

Nekem is bejött úgy általánosságban, hiszen megírtam, de a sok kisebb hibája mellett (mint például Ani általad is említett nyomozgatása) volt egy nagy, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni...

Spoiler:
 

Mindenesetre ha csak annyi témája lesz a 4. évadnak, hogy Clay végre kihúzza a fejét a saját seggéből, és nem azt kell 13 részig nézni, hogy sorra vesszük, a srác megint mit NEM vett észre az elmúlt egy évben... akkor talán még valami jó is lehet belőle.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4382
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptyHétf. Szept. 30, 2019 10:59 pm

Niwrok írta:

13 okom volt S3


Tőled hallom először, hogy lesz folytatás  Shocked ... És hiába a "köznevelési szabály", annyira véglegesnek, lezárásosnak látszottak az évad utolsó képei, hogy nem is tudom, hogyan lehetne ezt értelmesen folytatni...


Szerintem:
 

Niwrok írta:

Nekem is bejött úgy általánosságban, hiszen megírtam, de a sok kisebb hibája mellett (mint például Ani általad is említett nyomozgatása) volt egy nagy, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni...

Spoiler:
 


Ezzel nagyjából egyetértek, bár szerintem Byce halála millió másik okból eredetezthető, így a téves nyom sem teljesen téves nyom, csupán egy gondolatkísérlet, hogy mi vezethetett volna MÉG a megöléséhez... hmmm

De nekem a focimeccs elhúzásával sem volt akkora bajom, sőt abban nem is Bryce haláloka volt a legdurvább, hanem a lányok performansza... akkor még ugye egy fokkal visszafogottabban, mint a templomban. Ez is jó amúgy, hogy melyik volt előbb és melyiket látod előbb. Ide kapcsolódik, hogy múltkor láttam valahol, hogy nyugaton már ott tart a #meetoo, hogy nem szívesen dolgoznak együtt nőkkel, mert sokan félnek az alaptalan vádaktól és a túlérzékeny hisztis p*csák reakcióitól.


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3344
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptyKedd Okt. 01, 2019 6:45 am

R2-D2 írta:
Niwrok írta:

13 okom volt S3

Nekem is bejött úgy általánosságban, hiszen megírtam, de a sok kisebb hibája mellett (mint például Ani általad is említett nyomozgatása) volt egy nagy, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni...

Spoiler:
 


De nekem a focimeccs elhúzásával sem volt akkora bajom, sőt abban nem is Bryce haláloka volt a legdurvább, hanem a lányok performansza... akkor még ugye egy fokkal visszafogottabban, mint a templomban. Ez is jó amúgy, hogy melyik volt előbb és melyiket látod előbb. Ide kapcsolódik, hogy múltkor láttam valahol, hogy nyugaton már ott tart a #meetoo, hogy nem szívesen dolgoznak együtt nőkkel, mert sokan félnek az alaptalan vádaktól és a túlérzékeny hisztis p*csák reakcióitól.


De szerencsére a sorozat még nem Smile ... Ott kijönnek az ilyen árnyalatok, hiszen Jess éppen azért fordul el valamennyire a #metoo-s csoporttól, mert a templomos akciót már túl soknak tartja. A radikális feminizmus (ahol tényleg könnyen lehet az ember attól zaklató férfisoviniszta, mert ránéz egy nőre, vagy mert előreengedi valahol, neadjisten felajánlja, hogy viszi a csomagját) ugyanis nem keverendő a #metoo-val, bármennyire is nők vannak mindkettőben. A 13 Reasons Why szerencsére még megmarad a józanabbik vonalon, és sokkal inkább a #metoo része az, amivel kapcsolatban tényleg elindult, a szexuális erőszakot elszenvedettek hangjaként, és ezért lett szerintem másodszor is baromi ütős, ahogy Jess beszédet tart a témáról (az első ugye a tavalyi vallomása volt), és ahogy sorra felállnak az emberek, a többiek meg értetlenül, susmorogva nézik, hogy "Ne már, ő is ?!"... főleg amikor Justin állt fel... Mert ott foglalnak állást amellett, hogy ez egyáltalán nem csak "női" probléma.

Szóval szerintem is jó lett ez, nincs vele olyan végzetes bajom nekem sem, azért lett 8-as, de mondjuk nem 8,5 meg 9  peace .

.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3344
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: A százados / Der Hauptmann   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptyVas. Okt. 06, 2019 9:58 pm

R2-D2 írta:
.
A százados / Der Hauptmann


Az, hogy a srác beöltözik, az ugye nem titok, viszont már itt van a filmnek két rendkívül fontos és érdekes aspektusa. Az egyik, hogy a rendező a felütést követően sikeresen Harold mellé állítja a nézőt, az üldözött, éhes, koszos, csóró kiskatona szerencséje kifejezetten jó érzéssel tölti el a nézőt – innen amúgy nagyobb lesz majd a megrökönyödés később –, a sajnálat, amit eddig a karakter iránt éreztünk meglehetősen sokáig ki is tart. Nálam ez egészen pontosan abban nyilvánult meg, hogy a mozi jó ideig egyfajta beépülős thrillerként működött, tök sokáig azt hittem, az lesz a központi téma, hogy mikor derül ki, hogy ő tulajdonképp csak egy hamis százados. Sokáig szurkoltam neki, hogy megússza élve a dezertálást, sokáig azt gondoltam, azt kell figyelnem, melyik szembe jövő karakter jön rá a turpisságra, sőt még olyan szinten is megvezetett a mozi, hogy – tekintve a vázolt háborús állapotokat –, még azokban a katonákban is dezertőrt láttam, akik nem voltak azok… tudjátok, „Az a gyanús, aki nem gyanús.” Még büszke is lehetett lenni a srácra, hogy bizonyos helyzetekben milyen leleményesen dumálja ki magát, mennyire is kihasználja az egyenruha adta hatalmat – mert az elején még csupán az életben maradásáról volt szó. Sőt, nem is egyszer van elhelyezve a moziban olyan dialógus, ami kvázi felmentést ad a turpisság alól, olyan szöveggel, hogy ha nem csinálod ezt, meghalsz…

Aztán ebből a nagyon kellemes, izgalmas thrillerből egyszer csak (szép fokozatosan, a bőrünk alá kúszó iszonyattal együtt) átváltunk egy nagyon kemény pszichopata gyilkosos moziba. Willi és az időközben hozzá csapódó társai németországi barangolásai folyamán eljutnak egy munkatáborba, ahol a dezertőröket tartják fogva – még a táborba lépéskor sem gondolhatja a néző, mi lesz ebből. Nem is mondom el, szerintem mindenki élje át saját maga azt az őrületet, amik a filmben történtek – hangsúlyozom, valós események alapján – mindenesetre a kezdeti szimpátia, amit oly nagy műgonddal felépítettek az alkotók szép lassan romokba dől. Elképesztő látni, hogy az egyébként valóban betegnek tűnő sráccal mit művel az egyenruha, a századosi rang által megörökölt hatalom… ugyan, ha az ember figyel, már a beöltözéskor lehetett látni ennek jeleit, de akkor nem nagyon tulajdonítunk túl nagy jelentőséget neki – simán lehet azt gondolni, hogy az üldözött, megzavarodott kiskatona saját negatív élményeit vetíti ki a viselkedésében.

Magam részéről egy picit az összecsapottnak érződő fináléval, a szállodás, kisvárosi végjátékkal nem vagyok kibékülve – ott már annyira elszaladt a ló a Harold kommandóval, hogy nézni is rossz volt. Talán még azt lehet felhozni hibának, hogy olyan istenigazából nem boncolgatja a százados lelkivilágát, de ha meg belegondolok, sokkal félelmetesebb lett ez, így, a maga némaságába burkolódzó főhős sztorija. Az viszont nagyon bejött, ami a katonai bíróságon történt – roppant kegyetlen, de egyben totál hihető és életszerű volt, ahogy az ügyet kezelték. Willi Harold története egyszerre az emberi gyarlóság és jellem görbe tükre (akkor is, ha a srác nyilvánvalóan pszichopata volt), valamint a náci Németország végnapjainak a kórképe – az élet tud fura dolgokat produkálni, s hála néhány filmesnek, néha mi is megismerünk belőle párat. Az A százados, a maga kegyetlenségével, megdöbbentő jellemfejlődésével, egyedi hangulatával egy maradandó élmény – de egyben egy újabb olyan film, amit vélhetően elég egyszer megnézni.

85%  


Már amikor írtál róla, akkor is érdekesnek találtam az alaphelyzetet, ami a klasszikus szólás szerint olyan, mint amikor a szart felrakják a polcra, aztán rögtön lekvárnak hiszi magát Very Happy  . Annyiból jó volt, hogy csak ennyit írtál, hogy tudtam, érdemes megnézni, de azért maradjon még benne felfedeznivaló. Mert az tényleg jó, hogy Harold hogyan színészkedik a ruhában, hogyan képes előadni a tisztet annyira, hogy senki ne nagyon merje megkérdőjelezni a rangját és a hatalmát. A sokszor értelmetlen brutalitás is jól benne volt, az ágyús kivégzéssel például, és ahogy az őrület egyre jobban elhatalmasodik, és már mindenki zagyvaságokban beszél két alkoholista orgia között, mert jönnek a britek, és úgyis vége lesz, akkor meg legalább utoljára legyen egyszer jó... A vége nekem sem jött be, nagyjából a két humorista előadásáig kötött le a film, ezért lett a pont egy kicsit kevesebb.

A filozofálás helyett, hogy megtenném-e ezeket a túlélésért, viszont engem jobban érdekelt a beépüléses-lebukásos sztori, és az, hogy ez hogyan tartható fenn. És tetszett a válasz, hogy igazából sehogy  hmmm  ! Talán az első faluig, a kocsmajelenetig igen, ott még Haroldon magán múlik, hogy hogyan marad hihetően a szerepben, de a tanyától kezdve azért maradhat a Hauptmann, mert mindenkinek, akivel találkozik, egy Hauptmannra van szüksége (ennyiből már a falusiaknak is, hogy elvégezze azt a piszkos munkát, ami részükről gyilkosság lenne). Onnantól, hogy Harold katonákkal áll szemben, sorozatosan lebukik a nadrágja miatt, mert nem az ő mérete Smile  ! Persze még mindig kell a fellépése, a karizmája hozzá, de ahogy a tanyán talált dezertőröknek kell egy parancsnok, aki mellett nagyobb valószínűséggel élnek túl (sőt, már talán "Péntek" is ezért olyan lelkes sofőr és inas), úgy van a tábor őreinek is szükségük valakire, aki megszabadítja őket a foglyok jelentette macerától. És ilyen helyzetben már az sem számít, amikor bevallja, hogy lopta a ruhát, mert itt a ruhának van tekintélye, és kell, hogy valaki legyen benne, aki tudja is viselni. A ruha képviselte rend és hatalom volt az, amire egy vesztes háborúban mindenkinek nagy szüksége volt megnyugvásként, ösztönzőként vagy kifogásként.

Úgyhogy részemről az volt a konklúzió, hogy itt nem csak a ruha tette az embert, hanem az ember is tette a ruhát. Smile

8/10

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4382
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptyKedd Okt. 08, 2019 12:00 am

Niwrok írta:

A százados / Der Hauptmann



Már amikor írtál róla, akkor is érdekesnek találtam az alaphelyzetet, ami a klasszikus szólás szerint olyan, mint amikor a szart felrakják a polcra, aztán rögtön lekvárnak hiszi magát Very Happy  . Annyiból jó volt, hogy csak ennyit írtál, hogy tudtam, érdemes megnézni, de azért maradjon még benne felfedeznivaló. Mert az tényleg jó, hogy Harold hogyan színészkedik a ruhában, hogyan képes előadni a tisztet annyira, hogy senki ne nagyon merje megkérdőjelezni a rangját és a hatalmát. A sokszor értelmetlen brutalitás is jól benne volt, az ágyús kivégzéssel például, és ahogy az őrület egyre jobban elhatalmasodik, és már mindenki zagyvaságokban beszél két alkoholista orgia között, mert jönnek a britek, és úgyis vége lesz, akkor meg legalább utoljára legyen egyszer jó... A vége nekem sem jött be, nagyjából a két humorista előadásáig kötött le a film, ezért lett a pont egy kicsit kevesebb.

A filozofálás helyett, hogy megtenném-e ezeket a túlélésért, viszont engem jobban érdekelt a beépüléses-lebukásos sztori, és az, hogy ez hogyan tartható fenn. És tetszett a válasz, hogy igazából sehogy  hmmm  ! Talán az első faluig, a kocsmajelenetig igen, ott még Haroldon magán múlik, hogy hogyan marad hihetően a szerepben, de a tanyától kezdve azért maradhat a Hauptmann, mert mindenkinek, akivel találkozik, egy Hauptmannra van szüksége (ennyiből már a falusiaknak is, hogy elvégezze azt a piszkos munkát, ami részükről gyilkosság lenne). Onnantól, hogy Harold katonákkal áll szemben, sorozatosan lebukik a nadrágja miatt, mert nem az ő mérete Smile  ! Persze még mindig kell a fellépése, a karizmája hozzá, de ahogy a tanyán talált dezertőröknek kell egy parancsnok, aki mellett nagyobb valószínűséggel élnek túl (sőt, már talán "Péntek" is ezért olyan lelkes sofőr és inas), úgy van a tábor őreinek is szükségük valakire, aki megszabadítja őket a foglyok jelentette macerától. És ilyen helyzetben már az sem számít, amikor bevallja, hogy lopta a ruhát, mert itt a ruhának van tekintélye, és kell, hogy valaki legyen benne, aki tudja is viselni. A ruha képviselte rend és hatalom volt az, amire egy vesztes háborúban mindenkinek nagy szüksége volt megnyugvásként, ösztönzőként vagy kifogásként.

Úgyhogy részemről az volt a konklúzió, hogy itt nem csak a ruha tette az embert, hanem az ember is tette a ruhát. Smile

8/10

.


egyetért

Örülök, hogy megnézted, most, hogy visszaolvastam magam, meglepően sok jelenetre emlékszem belőle. Vannak filmek, amiket egy év múlva az istennek sem tudok visszaidézni... de ezt igen.

A ruhás hasonlat találó. Smile Már csak abból a szempontból is, amit írtál: "A ruha képviselte rend és hatalom volt az, amire egy vesztes háborúban mindenkinek nagy szüksége volt megnyugvásként, ösztönzőként vagy kifogásként."

Ami jó, az jó.

.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4382
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: El Camino: Totál szívás - A film   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptyKedd Okt. 15, 2019 12:30 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 FJELrqj





El Camino: Totál szívás - A film





El Camino... azaz Az út… aminek így, az egész ismeretében tényleg van értelme, bár előtte picit gondban voltam, mit is akar jelenteni a cím: ez a film a BB sorozat fináléjának lezáratlan szálát fejezi be, annak a bizonyos Jesse Pinkmannak a történetét, aki megannyi feledhetetlen pillanatot szerzett az anyasorozatban. Aki ugye a végjátékban lehetőséget kap az újrakezdésre – s ami újrakezdés tulajdonképp mindezidáig a néző fantáziájára volt bízva (mielőtt bárki bármi fenomenális feloldozást vár, le kell csillapítsam a lelkesedést, bőven kell még fantázia a továbbiakhoz majd most is).

Már hat évvel ezelőtt leírtam, hogy minden jogos erényei mellett nem tartom a világ legjobb (drámai) sorozatának a Breaking Badet. A végére qrva jó lett, közben is voltak zseniális karakterei és eseményei, de néha nekem túl lassú és idegesítő volt (ugye, a légy és Skyler) – a nagy többség által istenített BB stílus sem mindig jött be igazán. Ettől függetlenül szívesen gondolok rá vissza, anno nagy élmény volt nézni, s hát valamiért csak belevágtam a Better Call Saulba - mint ahogy szinte rögtön rávetettem magam erre a két órás szösszenetre is. Nem is gondoltam abba bele előtte, van-e létjogosultsága így, ennek, nem igazán gondolkodtam azon, mit lehet kihozni Jesse sztorijából az után az ominózus, vérgőzös balhé után… sőt, azt is meg kell valljam őszintén, hogy fura mód Walter tette tűélesen beleégett az emlékezetembe, de hogy mi történt a BB záró évadában Pinkmannel, azt el is felejtettem. Volt is hát megdöbbenés, mikor szakállasan megláttam menekülni egy autóban…

Érdekes mozi ez az El Camino. Úgy istenigazából az égvilágon semmi szükség nem volt rá, tulajdonképp semmit nem adott hozzá a BB történetéhez, sőt, a film végén szinte ugyanott tartunk, mit a BB végén – csak a helyszín, és az időpont más, no meg a körülmények némileg békésebbek – de az tény, hogy egy nagy nosztalgiabuliként kiválóan működik. Olyan, mintha egy megkésett (6 évet késett) visszatapsolt elbúcsúzás, amin mindenki (szinte mindenki), még egyszer utoljára meghajol a színpadon. Mert ugyan mire másra lehetne vélni azt az alkotói szándékot, hogy a mozi nagy része flashbackkből áll, és amikben szépen sorjában kerülnek elő azok a karakterek, illetve karakterek egy része, akik a BB-ben fontos szerepet kaptak? Persze, ha egyenként végigmegyünk a korabeli stáblistán, találunk jócskán hiányzókat, ezzel pedig lehet érvelni a nosztalgiafilmes állításom ellenében – de akkor is úgy érzem, nincs itt másról szó, mint egy utolsó utáni BB búcsúról. Mert ez a történet szerintem sem érzelmileg, sem izgalmilag nem indokolt volna filmet, Jesse útja, az a bizonyos El Camino nem rejt annyi érdekességet – és legfőképp újdonságot – hogy kitöltsön egy, a sorozathoz kapcsolódó, két órás sztorit.

Állításaimat igazolandó, rögtön a nyitó képekben, kb. öt mondat erejéig Jesse a múltban beszélget az egyik ikonikus karakterrel, akivel kapcsolatban egyre szembetűnőbb, hogy milyen hülyén néz ki egy színész ebben a korában, ha egy 10 évvel korábbi állapotot kell eljátszani – ez mindig is így volt, most sincs máshogy. Ja, és úgy igazából az első két percben az is megtudjuk, hol fog végződni a mozi – nem tudom, mennyire okos húzás ez dramaturgiailag, hogy ezt el is árulják. Jó, persze nem lehet biztosan tudni, minden úgy lesz-e, ahogy beszélik, de a rutinos néző kitalálhatja, mire megy ki a játék – illetve a menekülés vége. A való életben ugyanis szinte percekre vagyunk időben és térben a mészárlástól, ami a BB fináléja volt, Jesse pedig szakállal, fizikai és lelki sérülésektől tizedelve épp menekülőre fogja. Sok hely nincs, ahova mehet, két korábbi barátjánál köt ki – ők pedig tartoznak neki annyival, hogy elrejtik (és kvázi felépítik) pár napra – de ide tartozik, hogy nekem például fingom sem volt (s most sincs), ki ez a két srác. Ekkor tudjuk csak meg igazából, sok-sok flashbacken keresztül, mi is történt Jessevel fogsága alatt, valamint felveszünk egy elsőre totál értelmetlen szálat is, amiben egy szőnyegbe tekert takarítónő hulláját kell kidobni a másodikról, majd kivinni a sivatagba – igen, a sivatag elengedhetetlen nosztalgiafaktor, ha már BB-ről van szó. Azért, gondoljunk csak bele, mennyi minden történt ott… elég csak Walter alsógatyás évadkezdőjére, vagy Hank esetére gondolni…

Jesse felépülése, szenvedése azonban korántsem érdekes. Nagyon lassan építkezik a film (BB örökség), sokáig nem is tudjuk, ki miért szerepel benne, s mire teljesen összeáll a kép, a néző némileg elveszti érdeklődését. Lehet, hogy az igazi hardcore fanok teljesen el tudnak merülni a részletekben, rögtön tudják, ki kicsoda, mi motiválja, ki is a porszívóügynök (R.I.P. Robert Forster), no meg a hegesztősök, de nekem mindezen információk hiányoztak… mert eszembe sem jutott, hogy részben vagy egészben újra kellene nézzem ez előtt a BB S5/2-őt. Pedig kellett volna, mert így a tudatlanságom bizony azt eredményezte, hogy nem voltak rám hatással bizonyos események. Sőt, ha nem lettek volna a flashbackek, akkor még Jessevel kapcsolatban sem lett volna tiszta minden – az egész mozi visszaemlékezések és a jelen fura szimbiózisából építkezik, így adja ki a srác utolsó hónapját… de nem éreztem azt, hogy ezt nekem mindenáron látnom kellett volna.

Több helyen olvastam, hogy az El Camino többek között azért jó és különleges, mert nem azt adja, amit az átlag BB néző várt… nos, ez az érvelés szerintem sántít: valami attól jó, hogy nem olyan, mint jó elődje? Az utolsó évad tükrében különösen, arra már ott annyira felpörögtek ott az események, hogy ahhoz képest ez a pótfinálé rendesen lassúnak, erőltetettnek tűnik. Mintha egy nagy vihar elülő hullámait láttam volna, amiben az egyik főszereplő a jól megérdemelt (?) megnyugvását érdemli ki, kapja meg… de mindeközben a kötelező BB stíluselemek szerepeltetésével önmagában még nem elég arra, hogy jó is legyen. Szerintem az átlag BB néző is egy izgalmas, ennél talán pörgősebb, fordulatos, meglepetésekkel tarkított kis sztorit várt volna, ebben pedig, ha nincs az a minimális bosszúszál ami van, némi lövöldözéssel, tulajdonképp nem nagyon történik semmi. Egyfajta merengős road movie (ne már, neo-western hasonlat egy pisztolypárbaj miatt??), amit azzal próbáltak, tudtak érdekessé és szerethetővé tenni, hogy beemeltek – néha csak utalás szintjén – olyan dolgokat, ami a BB rajongók szívét megdobogtatja. Nem tagadom, nekem is fülig ért a szám, mikor Mr. Walter White megjelent, de ha a szívem mélyére nézek, el kell ismerjem, meglehetősen erőltetett volt az ő közös jelenete is Jessevel. Persze, jó volt látni, meg ha nem lett volna, hiányzott is volna, de talán találhattak volna a történethez szervesebben illeszkedő flashbacket is (nem beszélve megint arról, hogy az a jelenet elvileg nagyon a BB elején kellett, hogy játszódjon, s akkor meg megint csak nem szerencsés Bryan Cranston és Aaron Paul öregedése).

Mindezek ellenére annyira természetesen nem rossz egy film az El Camino, de szerintem egy utolsó epizódként jobban ütött volna. Mikor az ember benn van a dolgok sűrűjében, mikor minden esemény, motiváció még friss, minden érzés, élmény meghatározó – így kicsit felemás a végeredmény. Örül az ember az ismerős helyszíneknek, arcoknak, beállításoknak, képeknek (a rohanó felhős Time Lapse ikonikus), tulajdonképp megnyugvást is találhat Jesse sorsában, de valahogy mindezt vagy rövidebben kellett volna elmesélni, vagy kicsit felturbózni a közben történteket. Így – nekem – csak a felmelegített hasábkrumpli esete jut eszembe róla: jó, jó, de frissen finomabb.




75%




.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4382
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 EmptySzer. Okt. 16, 2019 4:50 pm

R2-D2 írta:
.
Három óriásplakát Ebbing határában

Ez valami hihetetlen volt. Korai kijelenteni, hogy az év legjobbja, de hogy nálam dobogós lesz, az majdnem biztos: nagyon-nagyon rég láttam már ennyire összeszedett, remekül felépített, fordulatos történetet, aminek olyan dumái és gondolatai vannak csak úgy mellékesen, hogy a néző tátott szájjal bámulja a képernyőt. Egyik ámulatból a másikba estem, és közben minden egyes fordulat, meglepetés teljesen hiteles volt, minden egyes jellemfejlődés, karakter megnyilvánulás borzongatóan hihető és életszerű. Egy történet, amiben nincs jó és rossz, csak a harag, a düh, a gyűlölet van, egy első pillanatban bosszantónak, de ártatlannak tűnő plakátkampány következtében elszabaduló indulatok és az azokra adott reakciók olyan láncreakciót idéznek elő, hogy súlyukkal szinte belepréselnek a fotelbe. Még akkor is emlékezetes lenne ilyen fordulatokkal, ha nem lenne ilyen dumája, ami van – nem egészen thriller, inkább dráma – aminek rengeteg mondanivalója és temérdek lefejteni való rétege van. S hogy, hogy nem, ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább Yoda szavai motoszkáltak bennem: „…Anger leeds to Hate, Hate leeds to Suffering.” Kibaszottul találó…

95%

Kíváncsi voltam, lesz-e másodjára is ekkora hatással rám a film, de azt kell mondjam, igen. Sokat hozzátett, hogy ezúttal szinkronnal néztem, azok a dumák... megtették hatásukat. Nem véletlen, hogy ezé a faszié az Erőszakik is.

Továbbra is zseniális, az utóbbi évek egyik legjobbja. Történetében, mondandóiban, szövegében, színészi játékaiban, mindenben: szinte kéreti magát, hogy újranézze az ember. Nem úgy, mint egy látványfilmet, ahol bizonyos jelenetek után sóvárog az ember, hanem - mint mondjuk az Egy becsületbeli ügynél - mert szinte meg akarja tanulni a néző az egész film szövegkönyvét, annak részeit.

A BD extratartalma közül kemelném a kb fél órás kis játékfilmet, egy jó kis kavarós vonatos történetet: abban is remek dramaturgiával, ugyanilyen fanyar humorral áll össze a teljes kép. A kimaradt jelenetek is jók, néhányat benn hagyhattak volna a moziban, a werkfilm pedig - bár nem minden idők legjobbja - eléggé körbejárja a film születésének körülményeit.

Csak ez a cím... próbálom promótálni a mozit több felé, de mindenki csak húzza a száját, mikor mondom, mit kell néznie... faceplam



.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 48 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
48 / 59 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 25 ... 47, 48, 49 ... 53 ... 59  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: