R2-D2 írásai 3.0

.






A chicagói hetek tárgyalása





Tudtam én, hogy lesz jobb film az Oscar mezőnyben, mint a Nomádok földje… és könnyen lehet, nem is csak egy…

Az A chicagói hetek tárgyalása – ahogy talán a címe is sugallja – egy tárgyalótermi dráma, ami (akarva-akaratlanul) az USA múltjának egy újabb szégyenfoltját tárja a nagyközönség elé: egy olyan bírósági tárgyalást, amihez foghatót talán csak Pelikán elvtárs élt át pár évtizeddel korábban, itthon. Igen, most oldalakat lehetne – megint – írni arról a csodálatos világhatalomról, ami mindig, mindenkinek meg akarja mondani, mit, s hogyan tegyen, közben maga meg a legsötétebb koncepciós perekkel és rasszizmussal töltötte röpke történelmének egy részét – de nincs értelme. Mert annak ellenére, hogy bizony még engem is megleptek az itt látottak, s bizony nagyon komolyan bele tudnék szállni – megint – az egész rendszerükbe, múltjukba, világnézetükbe, úgy gondolom, nem feladatom itt sem USA mellett, sem ellene agitálnom (pláne most, ebben a kényes helyzetben). Mindenesetre az biztos, hogy ha ez, így, máshol történt volna meg a világban, akkor talán pont az amerikaiak kiáltanának most főbenjáró bűnt… mint ahogy amúgy szoktak. A lényeg, hogy – azt hiszem, ezt kijelenthetem Niwrok nevében is – mi, itt a kis Fórumon kifejezetten szeretjük a tárgyalótermes filmeket, sorozatokat, a jól megírt és felépített történet: ha meg az ember nem tudja a per végkimenetelét, pláne tud nagyon jó lenni az egész. Ahogy ez a film is az lett: a legjobb lenne, ha mindenkinek sikerülne úgy leülni elé, hogy teljesen ismeretlenül vág bele az egészben, nem csak hogy a végkifejletet nem ismeri, de még a pert kiváltó eseményekről sem hallott soha – mint én – mert akkor üt igazán nagyot a mozi. Persze, hülye kérés ez, mert ha meg elolvassátok irományomat, ez eleve bukik, viszont én meg kénytelen vagyok némi alapot adni élményem tárgyának…

Ha valaki nem követte volna például a tavalyi amerikai elnökválasztás eseményeit, esetleg nem nézett elég Kártyavárat, annak elmesélem, hogy minden elnökválasztás előtt mindenféle nagygyűlések vannak az USA-ban a pártok szervezésében. Konvenciónak hívják, s volt egy ilyen 1968. augusztus 26 és 29 között Chicagóban is, ami azért volt különösen fontos, mert itt dőlt el, ki lesz a JFK székét megöröklő Johnson elnök helyett a Demokrata Párt jelöltje, egyben Nixon kihívója. A párt szempontjából fontos eseményt azonban hatalmas tüntetés kísérte, amin – természetesen – elszabadult az erőszak, s bizony komoly balhé lett belőle. Szélsőbalosnak mondott csoportok békésnek mondott szándékkal, a vietnami háború befejezése kapcsán vonultak a helyszínre és összecsaptak a rendőrökkel, a több napon át tartó zavargásoknak halálos áldozata(i) is voltak – filmünk pedig ennek az eseménynek az utóhatásával, a főkolomposoknak tartott szervezők perével foglalkozik. A baj csupán az, hogy – mint az a moziból kiderül – ez a per, ez a vád ezer sebből vérzett, az erőszakot a rendőrség kezdte, viszont az új igazságügy miniszter mindenképp porba hulló fejeket akart látni – no, nem az igazságérzete által vezérelve, hanem aljas politikai okokból.

Ha azt mondom, hogy nekem halványlila fingom nem volt eddig az egészről, akkor gondolom, ezzel nem vagyok egyedül: a film eleje pedig nem igazán segített abban, hogy eligazodjak az eseményekben és karaktereken – még ha egyértelműen ez is volt a célja. Az van ugyanis, hogy egy amúgy zseniálisan felépített nyitányban a főbb szereplők egymás szavait kiegészítve készülnek a tüntetésre – viszont az első öt-tíz perc úgy robog át rajtunk, mint egy gyorsvonat. Csak kapkodtam a fejemet, ki kicsoda és mit is akar, ki milyen szervezetet képvisel: nekem, európainak bizony semmit sem mondott Abbie Hoffman, Tom Hayden, vagy akár David Dellinger neve… de ugyanúgy az igazságügy miniszteré sem. Ezek következtében aztán a mozi elején majdnem szégyelltem magam, hogy nem bírtam követni az eseményeket, együtt lélegezni a karakterekkel – pihenőt és megnyugvást csak a jó egy évvel később tartott tárgyalás hozott. Ez egyben természetesen azt is jelenti, hogy a dramaturgia nagyon okosan elrejti a tudatlan néző előtt (mint pl. én), hogy mi is történt a konvenció alatt, és hogy miért is ül ez a nyolc ember a vádlottak padján – minden részlet a bizonyítás folyamán, azon a bizonyos tárgyaláson derült majd ki. És ez jó. Ez qrva jó. Alan Sorkin, az író-rendező, bámulatosan profin építi fel a történetét, a legjobb hasonló zsánerű filmeket megidézve adagolja a feszültséget és az információkat, hogy a szemünk előtt táruljon fel egy olyan világ, egy olyan eseménylánc és egy olyan tárgyalás, amit a Nagy USA-ról talán elképzelni sem tudtunk eddig.

Természetesen nem írhatom le részletekbe menően, mi vár rátok, de annyit elmondhatok, hogy ők nyolcan (aztán már csak a cím szerint heten) a konkrét vádban messze nem annyira bűnösök, mint azt a vád állítja, ártatlanságukat azonban egy komplett államhatalommal szemben kellene bizonyítaniuk – az eseményekbe bizony komoly beleszólása van az FBI-nak is. Ez pedig rohadt nehéz, ha a bíró eleve ellenük van, s ha a vád és a hatalom még az esküdtekkel is manipulál – simán el tudtam volna képzelni a Tanú vonatkozó jelenetét, mondatát, az „Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!”-et. Roppant nyomasztó és idegesítő tud lenni egy ilyen helyzet, s ezt Sorkin egészen kiválóan viszi képernyőre: a legutolsó percig fokozza a nézőben az elvárást, hogy az igazság győzedelmeskedjen – megteremtve a gigászi katarzis alapjait. Ami aztán vagy jön, vagy nem – de ez legyen a titok, a felfedezni való a moziban. Mindenesetre, ahogy a tanúk elmondásaiból, hazugságaiból összeáll a kép, mi is történt egy évvel korábban, az nagyon jó: ahogy ilyenkor kell, menet közben derülnek ki olyan dolgok is, amik nemcsak az esküdtek, hanem akár a nézők értékítéletét is befolyásolhatják. Én a pernek, a tárgyalásnak minden másodpercét élveztem, mert hol magában a történelmi eseményben tudtam elmerülni, hol pedig a per részletein csóváltam a fejem és próbáltam visszacsuknia a zsebemben kinyíló bicskát…

Ugyanis nem működne az egész, ha Sorkin nem figyelt volna oda a karakterekre, illetve nem ilyen színészgárdát trombitált volna össze, mint amit itt láthatunk. Maguk a vádlottak – legalábbis közülük öt – viszik a hátukon az egész filmet, mindegyik más jellem és más okból, céllal volt ott a tüntetésen – s mindegyik máshogy is reagálja le a tárgyalást. Talán nem meglepő, de nekem a ’60-as évek minden sztereotípiáját megtestesítő Abbie (Sacha Baron Cohen) tetszett legjobban, a szemtelen, állandóan beszívott fickó pimaszsága nagyon bejött. A másik fontos figura, Tom már kevésbé, valahogy Eddie Redmayne révén olyan nyámnyilának, szerencsétlennek tűnt (adott szituban még tán árulónak is), bár meg kell jegyezzem, volt tűz a srácban, de nekem sosem volt szimpatikus az ilyen kis meghunyászkodó karakter. Egyedül akkor kaptam föl vele kapcsolatban a fejemet, mikor mondta, hogy vitte Kennedy koporsóját – no, gondoltam, akkor láttam már őt a Félelmetes napban is. Az ügyvédjük, a Kémek hídjában számomra maradandót nyújtó Mark Rylance ugyan nem egy Kaffe őrnagy, beszélni sem tud úgy, szenvedély sincs benne annyi, meg azért eleve egy valós sztori nem rejthet akkora fordulatokat, mint egy fiktív történet, de ennek ellenére bírtam a fickót, mikor néha szembeszállt a bíróval… aki amúgy a másik csúcspont a sztoriban. Az csak egy dolog, hogy a legendás Frank Langella játssza a karaktert, de ahogy azt teszi, amit a fickó a két óra alatt művel, az olyan szinten képes felcseszni az ember idegeit, hogy tanítani való. Ritkán sikerül így kiélezni egy karakter negatív tulajdonságait – hát itt most sikerült. Olyannyira, hogy Abbie Hoffman mellett Hoffman bíró fog nekem elsőre eszembe jutni majd később a filmről… igaz, pont annak ellentéteként. Ilyen szakadékot teremteni, ilyen éles kontrasztokkal ilyen mesterien bánni, s közben a kettő közti űrt ilyen remek történetvezetéssel és figurákkal kitölteni… nos, azt hiszem, nagyszerű írói és rendezői munka.

A mai filmes világban, a CGI és a pénz világában az, hogy valami korhű és hiteles, azt hiszem,nem újdonság, sőt elvárás – az A chicagói hetek tárgyalása azonban kicsit rá is tesz egy lapáttal erre: tök jól alkalmazza az akkor viszonylag nagy számban készült videofelvételeket a sztori hitelessé tételéhez. Viszont ezektől egyáltalán nem lesz túl száraz és dokumentarista a film, köszönhető a korábban említett remek karaktereknek/színészeknek, a filmbe csempészett kiváló humornak, no meg annak az érzelmi manipulációnak, ami az elsőtől az utolsó percig végigkísér minket. Így kell kérem közel tökéletes mozit csinálni – ami még akkor is jó lenne, meg működne, ha mindez fiktív történet és tárgyalás lenne… így viszont, hogy ez, nagyjából így tényleg megesett… nos, az csak emel az értékén. Sokaknak talán kínos is lehet az A chicagói hetek tárgyalása, hisz olyan dolgot állít, mutat be, amit nem szívesen fogad el Amerikáról – azok próbálják az egészet úgy nézni, mint egy kitalált történetet. Ami ugyan elmarad az Egy becsületbeli ügytől, de csak attól: mint történelmi tablóként, mint tárgyalótermi drámaként megállja a helyét – és hatalmas élményt képes nyújtani. Nem tudom, mi lett volna, ha ezt Spielberg rendezi, ahogy az eredetileg tervben volt, mennyivel lett volna szentimentálisabb az egész, de azt hiszem, ez így is eléggé hatásos lett: az meg hogy mi van mögötte, s ebbe ki mit lát bele, ki, mivel von párhuzamot… nos, azt mindenki maga dönti el.

Én (eddig) ennek adtam volna a szobrot.





85%



.

R2-D2 írta:

.
A chicagói hetek tárgyalása

A lényeg, hogy – azt hiszem, ezt kijelenthetem Niwrok nevében is – mi, itt a kis Fórumon kifejezetten szeretjük a tárgyalótermes filmeket, sorozatokat, a jól megírt és felépített történet: ha meg az ember nem tudja a per végkimenetelét, pláne tud nagyon jó lenni az egész. Ahogy ez a film is az lett: a legjobb lenne, ha mindenkinek sikerülne úgy leülni elé, hogy teljesen ismeretlenül vág bele az egészben, nem csak hogy a végkifejletet nem ismeri, de még a pert kiváltó eseményekről sem hallott soha – mint én – mert akkor üt igazán nagyot a mozi. Persze, hülye kérés ez, mert ha meg elolvassátok irományomat, ez eleve bukik, viszont én meg kénytelen vagyok némi alapot adni élményem tárgyának…

Én (eddig) ennek adtam volna a szobrot.

85%

Így van, kifejezetten szeretjük .
Úgyhogy akkor majd később olvasom el . Szem előtt volt a film egy ideje (te is láttad, ki a gyártó), de így az Oscar miatt és miattad előbbre hozom.

Köszi!

.

R2-D2 írta:

Időcsapda

Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha mindenki úgy vág bele ebbe a filmbe, ha nem tud róla semmit – én is csupán a címe alapján döntöttem úgy, hogy megnézem – ugyanis magának a filmnek vannak olyan meglepetései, felfedezni való fordulatai, amik csak akkor működnek, ha az embert tényleg vakon vezetik végig az eseményeken. Persze, az nem titok, hogy valahogy minden az idővel függ össze, de azt előre kell jelezzem,hogy ez nem igazán egy klasszikus időutazásos film, miszerint valaki, valahogy vissza/előre kerül az időben és úgy kerül kalandos vagy drámai helyzetbe, hanem sokkal inkább egy helyszínhez kötődik az egész, aminek hatásaival kell megbirkózni a főhőseinknek.

Annyi mindenről nem beszélhetek, ami nekem tetszett… így kénytelenek vagytok csupán az én ajánlásomra hagyatkozva belevágni ebbe a kalandba. Ha megfelelő helyen helyezitek el ezt a filmet a koordinátarendszerbe, ha nem vártok valami hiperszuper hi-tech világot, értelmezhetetlen és meg nem magyarázott történettel (ugye, Tenet???), sztár színészekkel, akkor remekül érezhetitek magatokat rajta. Talán a második negyede kicsit lassabb, ott mintha nem történne semmi – aztán mégis – de azt leszámítva szerintem ez egy qrva jó kis film. Mert mi kell egy jó filmhez? Jó ötlet és forgatókönyv. Az meg itt megvan.

80%

The Endless 2.0 ... . Hangulatában is, stílusában is, költségvetésében is .

Ezzel együtt volt majdnem annyira ötletes és szórakoztató, ami lehetett volna nagyon drámai (a sok elvesztett idő miatt), de inkább valahol tinisen jópofa lett, bármennyire is kilátástalan a helyzet. Talán ez az egy, amiért még Furby is elfért a filmben, pedig engem is irritált a kanos és nagyképű kis pöcs . Ami hiba volt benne, az talán csak annyi, hogy amikor Cara kimászott a felszínre, akkor annak máshogy kellett volna történnie a "szabályok" szerint, de ennyi kis oda-nem-figyelés belefért.

Köszi!

7,5/10
.

R2-D2 írta:

Love, Death + Robots S1

A Love, Death + Robots S1 egy egészen különleges utazás a sci-fi világába. Egy vérbeli novellagyűjtemény megrajzfilmesítése, a különböző írók tollát itt pedig a különböző  képi világok turbózzák föl, teszik egyedibbé. A címet is értelmezték már többen, több helyen, magam részéről annyira nem is merültem bele a megfejtésébe – az biztos, hogy Love viszonylag kevés van benne (már ha magát a dugást és az erotikát nem vesszük szimplán szerelemnek), de a Death és a Robots bőven megállja a helyét. Mindenesetre ez a mix, így, ilyen stílusban egy nagyszerű filmélményt biztosít, amiben az animáció pont azt a túlzott erőszakot és pornográfiát tompítja a sorozatban, amitől esetleg túl sok és túl felnőttes lenne.

85%

Múltkor is röviden írtam róla, mert antológiáról ilyen formában nem tudnék, ezért most is csak így szólok: kijött belőle a második évad, igaz, csak fele annyi résszel.

Sajnos még mindig kicsit le vagyok ragadva annál, hogy ha Love, Death + Robots egy antológia címe, akkor legyen már benne mind a három (vagy legalább kettő). Ezért most is volt olyan, ami nem jött be különösebben, mert eleve nem találtam itt a helyét (az óriásos és a bálnás), volt ami jó volt, de inkább csak egy morbid viccként (a karácsonyos), vagy önreklámként a Netflixnek (In The Tall Grass). Amik miatt igazán érdemes volt nekem megnézni, amik tényleg jól beleillettek az antológiába, az a takarítórobotos, a mentőkapszulás meg a gyerekvadászos volt, na meg Snow története, ami az összes sci-fi sablont magába olvasztotta, ami valaha is felmerült ebben a témában.

8/10

.

Niwrok írta:

Love, Death + Robots S1

Múltkor is röviden írtam róla, mert antológiáról ilyen formában nem tudnék, ezért most is csak így szólok: kijött belőle a második évad, igaz, csak fele annyi résszel.

Sajnos még mindig kicsit le vagyok ragadva annál, hogy ha Love, Death + Robots egy antológia címe, akkor legyen már benne mind a három (vagy legalább kettő). Ezért most is volt olyan, ami nem jött be különösebben, mert eleve nem találtam itt a helyét (az óriásos és a bálnás), volt ami jó volt, de inkább csak egy morbid viccként (a karácsonyos), vagy önreklámként a Netflixnek (In The Tall Grass). Amik miatt igazán érdemes volt nekem megnézni, amik tényleg jól beleillettek az antológiába, az a takarítórobotos, a mentőkapszulás meg a gyerekvadászos volt, na meg Snow története, ami az összes sci-fi sablont magába olvasztotta, ami valaha is felmerült ebben a témában.

8/10

.

Hogy pontosítsak picit: a második évad első fele.

Ja, tudok róla, tervezem is megnézni, de lehet, megvárom, míg egészben látom. És úgy hátha lesz benn mindhárom...

.

R2-D2 írta:

Senki

„Ki a fasz maga? – Senki”

Ezzel indul a film, egy rendőrségi kihallgatáson, amiben főhősünk, Hutch Mansell (Bob Odenkirk, a BB Saulja) erősen megviselt ábrázattal, bilincsben ül a rendőrökkel szemben. Aztán kvázi egy másfél órás visszaemlékezés után jutunk el ismét ehhez a nyitójelenethez, ami maga a film, s ami olyan élményt nyújtott nekem az elmúlt éjszaka, amire egyáltalán nem számítottam. Az idén talán még nem is élveztem ennyire filmet, a Senki toronymagasan túlteljesített minden elvárásomat: nézése közben nem egyszer hagyta el a számat az „Hát ez qrva jó!” kifejezés, hol hangosan felnevettem, hol mini katarzisokat éltem át a meglepő húzásokon és a remek ötleteken. Annak ellenére, hogy nekem például a John Wick már túl sok volt a zsánerben, ezt a mozit maradéktalanul élveztem, pedig aztán… hát ebben is van minden, viszont semmi olyan nincs, amit még ne láttunk volna máshol.

85%

Nekem is tetszett, de azon kívül, hogy Hutchnak több háttér jutott a családjával, nem csak a gyász és a kutya, én nem éreztem ennyire éles különbséget a John Wickhez képest. Nálam ez "csak" annak a "kertvárosi" kiadása lett, ami még olyan elemeket is átvett, mint a Continental, csak itt Borbélynak hívják. Nem is nagyon lehetne más, ha egyszer a John Wick forgatókönyvírója vetette papírra és a Hardcore Herny rendezője felelt az akciókért.

De ahogy írtad, ha nem is újít meg semmit, attól még jó . Odenkirk szerintem is remekül hozza a karaktert, főleg hogy alapból is olyan feje van, mint egy megkeseredett statisztikusnak. Az akciójelenetekből több is feltűnően jó volt, például a buszon, ahogy ketten lefogják Hutchot, a harmadik meg páros lábbal beleugrik... a szívószálon meg már előre röhögtem, ahogy lehajolt a kóláért . Amit még kiemelnék, azok a kameók meg a zenék, mindkettő sokat dobott a filmen.

Remélem, hogy lesz folytatás.

8/10

.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Monsters of Man

Mindegy, van olyan, hogy nem igazán jön át, mit is akart a forgatókönyvíró mondani – ettől ez a Monster of Man egy egészen tisztességesen összerakott mozi lett. A helyszín miatt roppant hangulatos, a robotok (és az egész ötletbörze, ami hozzájuk kapcsolódik) parádésak, a film ritmusára, feszültségére, izgalmi faktorára sem lehet panasz. Helyenként kifejezetten naturális lett, legyen szó akár a lövöldözésekről, vagy egy nyílt törés mutatásáról, s a fiim utolsó kockái akár egy folytatás lehetőségeit is előrevetítik – mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy a világnak szüksége van erre, de ha mondjuk a Sharknadoból készülhetett négy epizód, a Monsters of Manből is készülhet. Azt hiszem, ez az a tipikusan B kategóriásnak titulált film, ami rendesen túlteljesíti az elvárásokat: ha az amúgy remek karakterszínész Neal McDonough mellé sikerült volna normális színészeket szerződtetni, egy kifejezetten üdítő kis akció sci-fi kerekedhetett volna belőle. Mert ezt leszámítva tényleg egy teljesen nézhető és vállalható őserdei kergetőzős, robotos akciófilm.


75%

Ilyenkor szoktam felemlegetni a megboldogult SzívTV-t, meg a futószalagon behozott B-kategóriás akciófilmjeit .

Nem hangzik rosszul, meg egy kicsit nosztalgikus is lenne, csak nekem már feltűnő, hogy egyre több film akar mostanában turisztikai reklámfilm lenni, amihez tökmindegy, hogy vérengző cápák, titkosügynökök, autós bandák vagy megkergült óriásrobotok húzzák a talpalávalót.

És pont olyan is volt az élmény: nosztalgikusan szívtévés ...

Az ötletek tényleg nem voltak rosszak (főleg, hogy sok mindent újrahasznosít az olyan robotos filmekből, mint a Chappie vagy az Én, a robot), de a forgatókönyvön még biztosan kellett volna csiszolni, mert az esetek legalább felében semmi értelme annak, amit a robotok csinálnak vagy amit elmondanak róluk (külön felhívják a figyelmet, hogy a robotok mindig az éppen aktuális legnagyobb fenyegetésre céloznak, közvetlenül azután, hogy valamelyik BR agyonlőtt egy síró csecsemőt ). Nekem a robotok is kész tervezési rémálomnak tűntek azokkal a modulokkal, amik közül csak az nem esett ki a helyéről, amelyik nem akart. Az sem tett jót a filmnek, hogy legalább fél órával hosszabb a dzsungelben kergetőzés, mint kéne, ellenben nem ártott volna kicsit jobban kibontani a Négyes meghasonulását, azon kívül, hogy egy nevetséges animáció kíséretében "letölti" az internetet meg hogy boncolóorvost játszik, és igen, a végére kínosan komikussá válik, ahogy tizedszer próbálja elmenteni a tudatát a "felhőbe", a balfaszok meg tizedszer sem tudnak ez ellen jobb módszert, mint hogy a kábelek után nyúlkálnak. És ha már animáció, akkor szerintem lassú mozgásnál valóban szépen mozognak a robotok, de amikor gyorsul a tempó, és MMA-harcot kéne produkálnia a két bádogdoboznak, akkor darabossá válik a kép.

Az elvárásaimat nem teljesítette túl, de független filmnek tejesen jó volt. Köszi!

6,5/10
.

R2-D2 írta:

Fontos vagy nekem/ I Care a Lot

Nem is egészen értem, mi is volt a film célja és üzenete. Az amerikai idősgondozási rendszer kritikája? Ahhoz túlságosan életszerűtlen és mesterkélt. A nőiesség mindenekfelett? Tény, hogy az erős nő sztereotípiája előtérbe van tolva, de totál kontraproduktív, ahogy ezt itt bemutatják. A törtetés és a mindenkin át gázolás görbe tükre? Ez oké, csak akkor meg tetszettek volna olyan finálét írni, ami igazából megbünteti ezt a dolgot – mert valljuk be, ami itt történik, az ezer sebből vérzik. Olyan, mintha kényszerből lett volna beletéve, hogy a néző felbolygatott lelke kicsit megnyugodjon… Thriller lenne? Hááát… ha pont Pike kisasszony korábbi filmjéhez, a Holtodiglanhoz viszonyítom (karakterén keresztül jó néhány pontban adja magát az összehasonlítás), akkor ez fasorban sincs ahhoz képest. Az eleje egy irritáló – egyben nyálas – alaphelyzet, amiből egy egoista cica-kandúr harc bontakozik ki, nulla izgalommal, annál több hülyeséggel… szóval nem tudom.

Nem azt mondom, hogy nézhetetlen, meg bűn rossz a Fontos vagy nekem. Profin megcsinált, kétesen emlékezetes alkotás, jó színészi játékkal, nagyszerű képi világgal, helyenként nagyon jó kis dialógusokkal (helyenként meg közhelyekkel, de ez más tészta). Nekem viszont nagyon nem jött be, részben, mert ezen megint azt éreztem, hogy érzékenyítenek, részben meg egyetlen egy kapaszkodót nem találtam benn. De másnak talán bejön, aki nyitottabb és nem zavarja, hogy egy ócska ribanc, meg egy bolond törpe harcát kell néznie…

60%

Nem kell minden filmet szeretni .

Sajnos én nem tartottam elég életszerűtlennek ahhoz, hogy maga az alapsztori megakasszon (még ha a dramaturgia kedvéért gyorsított eljárásban is lapátolták be szegény nénit a szocóba); még ha Magyarországon nem nagyon vannak ilyen piaci gondozó-szolgálatok, itt sem virágozna a lakásmaffia meg a ácsingóznának a kapzsi rokonok a kedves mama budai garzonjára, ha olyan elképzelhetetlen lenne egy-két orvost meg jogászt "megolajozni", és egy elfekvőben leszedáltatni. Ebből a szempontból nekem az Unsane ugrott be, ami hasonló volt, csak diliházzal, így ez a része nekem pont annyira volt ijesztő, amennyire kellett.

Azt inkább tartottam bajnak, hogy a film egyszerre akart valami fekete komédia lenni meg akció-thriller meg rivalizálós bosszúfilm, és így igazából egyik sem lett, mert a Benny Hill Show-ba oltott John Wick nem működik, illetve csak pont annyira, ahova kifutott a sztori azzal, hogy mennyire nem bírtak egymással (ami eleve abszurd, hiszen az egyik egy maffiózó, a másik meg az az egyetlen képessége, hogy egy törtető picsa). A legalja az a jelenet volt nekem, ahogy Dinklage ment be a bankba, és az arcába húzta a sapkáját, hogy ne ismerjék fel... miközben egy törpe ...

Jobban jártak volna, ha drámát csináltak volna belőle, vagy legalábbis drámaibb a film, mert az egyetlen igazán érdekes pontja maga Marla volt (ugyanúgy, ahogy a Holtodiglant is a Csodálatos Amy könyvsorozat tartja egyben), és annyira Marla volt a középpontban, hogy a végére már olyan kulcsszereplők is nyom nélkül tűntek el a filmből, mint a bérgyilkosnő. Mert azt senki nem gondolhatta komolyan, hogy ezzel a Marlával majd pozitív képet építenek fel a feminista, céltudatos és gátlástalan nőkről, akiről sokáig úgy tűnik, hogy azért ilyen elszánt, hogy középső ujjat mutasson az egész patriarchális és soviniszta társadalomnak. Aztán meg kiderül, hogy igazából csak apatikus... és jó lett volna, ha ezt nem csak a halálról szóló véleményével meg az anyjára tett egymondatos megjegyzéssel zárják rövidre.

6,5/10
.

R2-D2 írta:

.
Látlak / I Still See You

A Látlak (a Still az hol marad a címből, kedves fordítók???) így lett egy remek ziccereket felvonultató, azokat sorra kihagyó újabb hollywoodi középkategóriás tömegcikk. Hangulata ugyan rendben van, de a sok elkezdett szál, a sok random módra bedobott összetevő, a zsánerek kavalkádja szinte lenullázza egymást. Nem segít az sem, hogy el kell higgyem két felnőtt színészről, hogy középiskolás, no meg a magam megszokott módján a sok látomásszerű képpel, víz alatti jelenettel sem tudtam mit kezdeni. Végig csak az járt a kis okos fejemben, hogy arra vagyok kíváncsi, mi is ez az egész világ, hogyan alakul ki, és mit lehet csinálni a marákkal – nem pedig egy elszabott tudományos kísérlet totál életszerűtlen következményeként tervezett újraélesztési próbálkozást akartam lesni. A szellemváros jó volt, tök jó lett volna, ha az ottani több ezer lélek ciklusának magyarázatára jobban kitértek volna – kicsit el is képzeltem, mondjuk Pripjaty utcáit ilyen formában – de a bázison történtek és azok összecsapott magyarázatai, no meg azon az ominózus fényképen feltűnő egyre több karakter szerepe már nem jött be. Félni egy percet nem tudtam rajt, de szívesen ámultam volna egy jól kidolgozott, marákkal teli világon, amiben a szeretett halottal való kommunikálás izgalma, a gyász és esetleg az áltudományos sci-fi vonal lett volna erősebb. Vagy mondjuk szívesen paráztam volna a szellemvilágtól egy jó kísértetes moziban – ha már a hangulatot a látvánnyal és a képi világgal megteremtették hozzá… ja, hogy a szellemek körül jéghideg a levegő?? Tényleg, az az Odaát…

60%

„A film középpontjában a tizenéves Ronnie áll, aki az egyik osztálytársával egy olyan árnyékvilágba esik, amely elhomályosítja az élők és halottak határait. A duópáros kétségbeesetten elkezd versenyt vívni az idővel, hogy megállítsák a ravasz gyilkosokat.” Wiki – ez egy akkora baromság, hogy szégyellheti magát az, aki ezt írta…

Ma ez ment a tévében, emlékeztem, hogy írtál róla, és ott ragadtam előtte.

Nekem annyi előnyöm volt, hogy az első jelenetek alapján valamiféle Eleven testeket vártam, csak zombik helyett a szellemlényekkel, és így nem zavartak annyira a hibák. Amiatt meg, hogy kicsit a Fadesre is emlékeztetett, még engedékenyebb lettem. A világban tényleg több lehetőség lett volna, a szellemeken keresztül keveredő idősíkok külön jók lettek (mert nem csak a balesetből lettek szellemek, hanem az emlegetett résen át folyamatosan jöttek a mindenféle halottak (azért voltak az utcán még konföderációs katonák is)), de hacsak nem afféle fiktív dokumentumfilmet akartak volna forgatni róla, kellett valami sztori, és ahhoz ez az újraélesztős elég volt... mondjuk egy kettes alára, különösen az Alkonyatot idéző színészi játék tükrében.

6/10
.

Ahogy látom, az utóbbi két filmnél nagyjából egyetértünk...

Bazzeg, ahogy visszaolvasgatom az írásaimat, még jobban hiányzik az egész...

R2-D2 írta:

Bazzeg, ahogy visszaolvasgatom az írásaimat, még jobban hiányzik az egész...

Nekem is . Most néha kicsit olyan, mintha magammal beszélgetnék .

Meg az hiányzik, hogy a filmek, sorozatok tudjanak elvarázsolni annyira, hogy érdemesnek tartsam írni róluk, és az már mindegy (ahogy eddig is mindegy volt), hogy pozitív vagy negatív irányba... de ez egyre ritkábban történik meg. Még azt sem tudom, hogy miből írok év végi listát, mert amikről idén írtam, azokban a nagy része "ismétlés" vagy pótlás volt, a helyi moziba meg megint csak mese meg képregényfilm jut el.

.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Bazzeg, ahogy visszaolvasgatom az írásaimat, még jobban hiányzik az egész...

Nekem is . Most néha kicsit olyan, mintha magammal beszélgetnék  .

Meg az hiányzik, hogy a filmek, sorozatok tudjanak elvarázsolni annyira, hogy érdemesnek tartsam írni róluk, és az már mindegy (ahogy eddig is mindegy volt), hogy pozitív vagy negatív irányba... de ez egyre ritkábban történik meg. Még azt sem tudom, hogy miből írok év végi listát, mert amikről idén írtam, azokban a nagy része "ismétlés" vagy pótlás volt, a helyi moziba meg megint csak mese meg képregényfilm jut el.

.

Teherán, A nagy pénzrablás, A kalifátus, For all mankind...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Bazzeg, ahogy visszaolvasgatom az írásaimat, még jobban hiányzik az egész...

Nekem is . Most néha kicsit olyan, mintha magammal beszélgetnék  .

Meg az hiányzik, hogy a filmek, sorozatok tudjanak elvarázsolni annyira, hogy érdemesnek tartsam írni róluk, és az már mindegy (ahogy eddig is mindegy volt), hogy pozitív vagy negatív irányba... de ez egyre ritkábban történik meg. Még azt sem tudom, hogy miből írok év végi listát, mert amikről idén írtam, azokban a nagy része "ismétlés" vagy pótlás volt, a helyi moziba meg megint csak mese meg képregényfilm jut el.

.

Teherán, A nagy pénzrablás, A kalifátus, For all mankind...

Persze, persze, Dr. Banshee meg Mr. TURN ...

Nem felejtettem el egyiket sem. Úgyis szabin leszek az ünnepek környékén, és mivel a Nagy pénzrablásnak amúgy is kijött a vége, most egyben megnézhetem. Legalábbis ez a terv, aztán majd meglátjuk. Tudhatod, hogy a nagyon hype-olt sorozatok nem vonzanak annyira, mint az ígéretes lehetőségek.

.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

A visszaút

Az A visszaút egyszerre sportfilm, terápiás dráma és némileg valláskritikus vígjáték – külön-külön ugyan talán felületes minden egyes összetevője, de az alkotóknak sikerült egy érdekes és hatásos mixet összegyúrni belőlük. Nem szedi le a keresztvizet annyira a piálásról, mint én azt szeretném, van benn némi érthetetlen és számomra elfogadhatatlan jelenet is e témában, sőt, Jack karaktere sem mindig úgy viselkedik, ahogy én viselkednék, de mindezek ellenére képes egy magával ragadó, néha szórakoztató, érzelemgazdag film lenni. Beszélnek itt Oscar jelölésről – nálam annyit nem ér –, amit azért túlzásnak érzek, viszont az biztos, hogy tényleg egy jó és talán tanulságos mozi. Nem egy tündérmese az biztos, és ha Ben Affleck tényleg átment ehhez hasonlókon, akkor csak azt tudom neki üzenni, hogy kitartás. Meg hogy menjen el kosáredzőnek, az hátha az segít.

80%

Meglep az értékelés, a pont, de igazából az is, hogy megnézted az alaptéma ellenére is. Ha csak a filmek kapcsán is, de ismerem a véleményed a túlzott szeszfogyasztásról, így ha ez így 80% tudott lenni, akkor valamit nagyon tud ez a mozi.

Eddig is érdekelt, most egy kicsit még jobban .

A mix ugyan hatásos (én is mosolyogtam a "káromkodós" beszólásokon), de nekem kicsit billegős lett, mert ha már sportdráma, akkor nekem hiányzott, hogy ne csak az edző oldaláról legyen bemutatva, meg két-három srácot kiemelve a csapatból, hanem akkor legyen egy kicsit több az ő oldalukról is. Hogy mit jelent nekik a sport és az iskola, és azon túl, hogy végre ünnepelt sportolók lettek az amúgy három rajongólány követte meccseikből kinőve, hogyan élték meg ezt az egészet. Emiatt mondjuk nekem nem 8, "csak" 7,5.

Ami Jack részét és Affleck karakterét illeti, azt egy kicsit kettészedném. Nem tudom, hogy Affleck miért iszik, de az kurvaisten, hogy nem azért, mert végig kellett néznie, ahogy a tizenéves fia görcsökben és kínban fekve belehal a rákba. Nem azt mondom, hogy ez szabadjegy az alkoholizmusba, de talán nem is olyan trauma, ami után megrázza magát az ember, és másnap ott folytatja, ahol abbahagyja. Ha volt társadalom- és vallás"kritika" a filmben, az leginkább ez volt, hogy egy ilyen helyzetre senki nem tud jó válaszokat adni, csak üres közhelyeket, mert nincsenek is jó válaszok. Ott, ahol nem csak a fájdalmas halál emléke, vagy a hiány mindennapos megélése dobol az ember fejében, hanem a hirtelen céltalanság is, ott nincsenek jó válaszok. Jack apjának a része annyira már nem is kellett ehhez, a sportkarrierje félbeszakadása és a dac, bár egy elem volt a kirakósban az is, de ez végülis benne volt Jack ivócimboráinak a viselkedésében is, ahogy arról szól az életük, azért güriztek hétköznap, hogy hétvégenként összejöhessenek inni, és mindegyiken a húsz évvel korábbi sztorijaikról és dicsőségükről nosztalgiázhassanak.

.