Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
+7
Gyulus
Dylan83
andrew1975
téglagyári megálló
mesterjani
Mr. White
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 28, 29, 30 ... 47 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Három óriásplakát Ebbing határában   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptyKedd Feb. 27, 2018 5:55 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 45nRz8J




Három óriásplakát Ebbing határában





Bazzeg, ha nem ez a film kapja a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscart, nincs igazság a Földön…

Ez valami hihetetlen volt. Korai kijelenteni, hogy az év legjobbja, de hogy nálam dobogós lesz, az majdnem biztos: nagyon-nagyon rég láttam már ennyire összeszedett, remekül felépített, fordulatos történetet, aminek olyan dumái és gondolatai vannak csak úgy mellékesen, hogy a néző tátott szájjal bámulja a képernyőt. Egyik ámulatból a másikba estem, és közben minden egyes fordulat, meglepetés teljesen hiteles volt, minden egyes jellemfejlődés, karakter megnyilvánulás borzongatóan hihető és életszerű. Egy történet, amiben nincs jó és rossz, csak a harag, a düh, a gyűlölet van, egy első pillanatban bosszantónak, de ártatlannak tűnő plakátkampány következtében elszabaduló indulatok és az azokra adott reakciók olyan láncreakciót idéznek elő, hogy súlyukkal szinte belepréselnek a fotelbe. Még akkor is emlékezetes lenne ilyen fordulatokkal, ha nem lenne ilyen dumája, ami van – nem egészen thriller, inkább dráma – aminek rengeteg mondanivalója és temérdek lefejteni való rétege van. S hogy, hogy nem, ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább Yoda szavai motoszkáltak bennem: „…Anger leeds to Hate, Hate leeds to Suffering.” Kibaszottul találó…

Minden úgy kezdődik, egy középkorú nő, bizonyos Mildred (Frances McDormand), az Ebbing város határában lévő, évek óta nem használt három óriásplakátra eléggé provokatív hirdetést helyez ki: a 7 hónapja megölt és megerőszakolt lánya tetteseinek elkapásában nem épp jeleskedő rendőrséget, különösen annak főnökét, Willoughbyt (Woody Harrelson) teszi felelőssé a sikertelenségért. A plakátkampány óriási vihart kavar a kisvárosban, rövid idő alatt megismerhetünk egy tipikus kisvárosi, belterjes közösséget, ahol a rasszista rendőrök túlkapásai – ne feledjük, délen vagyunk, Missouriban !! – néhányakban még rokonszenvet is ébresztenek, míg mások persze rühellik a fakabátokat. Első körben a rendkívül agresszív és butának tűnő rendőrség próbálja betiltani a kampányt, de hát az nem olyan egyszerű… ráadásul Mildred személyében egy igazán tökös nővel kerülnek szembe. És itt az első zseniális húzás: ugye, eleve úgy indulunk, hogy nézőként szegény, szerencsétlen nő mellé állunk, elvégre mégiscsak ő vesztette el a lányát, sőt, az őt ért atrocitások miatt ez az érzés csak felerősödik. Aztán jön majd egy flashback, ami rengeteg mindent át is értékel vele kapcsolatban, sőt, egyre inkább olyanokat tesz, amik ugyan a történet bizonyos pontjain még maximálisan érthetők és átérezhetők, azonban az új információk birtokában a néző már nem mindig tenné azt, amit a nő…

Borzasztóan nehéz erről spoilermentesen írni és beszélni, egyszerűen el kell(ene) hinnetek, hogy ez a film maga a tökély. Valami hihetetlenül erős dráma, egy kegyetlen és brutális érzelmi hullámvasút, amiben egyik percről a másikra képes vagy korábban utált karakter mellé állni, illetve akár fordítva: senki, de tényleg, senki nem fekete és fehér, minden és mindenki rendkívül összetett, a sztorit pedig olyan megdöbbentő fordulatokkal pakolták tele, hogy bizony leesik az ember álla. De ezek nem ám csak olyan tipikus, hollywoodi, „jump scare” meglepetések, hanem itt minden pisztolydörrenésnek, Molotov koktélnak, tényleg minden egyes szónak és mondatnak nagyon komoly súlya és következménye van. Ehhez tartozik pont az a jelenet, ami végén jön a sokk, nézése közben nem is értettem, minek a horgászat meg a folyópart, de aztán utána… bazzeg, ritkán szisszenek föl film közben, de itt megtettem. És még csak a felélnél voltunk!! Mondtam is, most mi lesz itt??? Hát mi?? Még jobb, összetettebb lett az egész, a három levél, a csomag - egyszerűen zseniális. Az egész mozi egy pszichológiai tanulmány, az akció, reakció gyönyörű ábrázolása, amiben senki nem marad olyan, mint az elején volt, nincs tett következmény nélkül, az egyre sötétebb válaszok pedig egyre dühösebb reakciókat váltanak ki. Egy őrült gyűlöletspirál, aminek alján a sötétség van – a nagy kérdés az, hogy főszereplőink meg tudnak-e állni az alja előtt. Fura mód maguk sem tudják…

Apropó, főszereplők. Ugye, a nőről, mint minden konfliktus okozójáról már írtam (szenzációs a szerepében Frances McDormand, díjat érdemelne), mint ahogy az „ellenségéről”, Willoughby seriffről is. Még a mozi előtt nem is igazán értettem, miért is van két férfi mellékszereplő nevezve Oscarra, de aztán persze minden kivilágosodott: idővel Dixon rendőr (Sam Rockwell) is teljesen felnő a jelöléshez. Eszméletlen, amit vele, az ő karakterével csináltak, a mozi legikonikusabb jelenetei majdnem mind hozzá tartoznak, ahogy átmegy a hirdetős cégbe, amit ott művel, az zseniális. Utálatosan zseniális… sokáig egyébként az egyik leggusztustalanabb figura az egész filmben, de aztán vele is (mint mindenkivel) történnek olyan dolgok, amik tükrében képes minden a feje tetejére állni. Legalábbis a három főbb karakter bámulatosan összetett és kidolgozott jellem és mindhárom más lesz a film végére – mondjuk, ezt a sztorit nem is lehet máshogy túlélni, ez, így megrágja és kiköpi a szereplőit. Náluk talán kissé egysíkúbbak a többiek, Mildred fia, férje, a rendőrőrs többi tagja, a törpe (hopp, egy Lannister!) vagy a hirdetős fiú annyira nincs kidolgozva, mint esetleg várná az ember – sőt, ha bármi negatívumot kell írjak a filmről, talán pont ezt tudnám felhozni: még Willoughby felesége is icipicit „csak úgy van”, Dixon anyja is jobb lehetne több játékidővel, mint ahogy a néger rendőrfőnöknek sem jut igazán akkora figyelem, mint amit pozíciója esetleg megkövetelne.

De valahol ez mind normális, ez elsősorban Mildred filmje, az anyáé, aki részben bűntudatától is vezérelve kétségbeesetten próbálja kikényszeríteni a rendőrséget, vagy bárki mást, hogy segítsen megtalálni lánya gyilkosát. Ez a mozi az ő harca a külvilággal – később aztán saját magával – olyan dialógusok és monológok társaságában, amitől néha majd’ elaléltam. Oké, hogy az író, rendező, Martin McDonagh korábbi filmjeiben sem tett lakatot a szájára, de amit itt a párbeszédekben művel, az parádés. Szoktam emlegetni, hogy ha egy filmet széles mosollyal vagyok képes végignézni, akkor az már alapot ad a pozitív értékítéletre, itt pedig Mildred megnyilvánulásai szóban és tettekben szinte végig a képemen tartották a vigyort – olyan viszont még nem nagyon volt moziban, hogy ez a vigyor ennyiszer arcom a fagyjon menet közben a váratlan eseményektől. Csak a nőnél maradva: ugye nem meglepő, hogy nekem az volt az egyik csúcspont, ahogy a papot kiosztotta, de a fogorvosos, az iskola előtti ("Kösz, Anya!") vagy a rendőrőrsös jelenetek is imádtam. Nem szívesen lennék ennek a nőnek az ellensége, az biztos. Másodsorban – olvastam máshol, hogy ez lenne az első, nekem nem – pedig azé a Dixoné, akinek a kő rasszista anyja árnyékából kell kilépnie ahhoz, hogy méltó lehessen a jelvényére, aki talán valóban az egész röpke két hónap (?) legnagyobb fejlődésén megy át…

A fent olvasottakból talán következik, hogy nem ok nélkül dicsérem annyira a forgatókönyvet: ez a film mintha csak nem is amerikai lenne, ebben nincsenek hajmeresztő ökörségek, ebben mindennek súlya és szerepe van. Ez pont annyi ideig tart, amíg kell, ebben egyetlen egy percig nem fogtam a fejem azon, amit látok. Mintha nem is Hollywood lenne, ez valahogy nagyon összejött az amúgy angol származású rendezőnek: szerintem az álomgyári történetmesélés, a déli hangulat, a súlyos dráma pont megfelelő mértékben keveredik a filmben. Mindehhez nagyon impresszív hangulat társul, a Dél minden kelléke ezt segíti, a háttérben meghúzódó szörnyű tragédia ezen színészek ezen karakterei által örökké emlékezetes mozit eredményez. Én simán ennek adnám a legjobb film díját – mondom ezt úgy, hogy még kettőt meg kell nézzek a jelöltek közül.

Talán egyetlen apróság van még, amit negatívumnak lehet felhozni: azért ezen a címen még illett volna gondolkodni. Ilyen elbaszott, semmitmondó promót még nem láttam, ha ez nem jut el a jelölésig (no meg ha TM nem említi Xpressen), a büdös életben én meg nem nézem. A rendező úgy önmagában nem vonzott, ezzel a poszterrel, ezzel a címmel meg inkább taszít a film, mint hogy megnézésre sarkalljon... egy ócsak tucat-művészdrámát sejtet. Pedig óriási élménytől fosztja meg magát az, aki ezt ilyen-olyan okokból kihagyja, nálam ez a mozi hatásában az Augusztus Oklahomában-nal vetekszik, attól voltam utoljára ennyire elájulva.




95%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 16, 2019 3:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptyKedd Feb. 27, 2018 6:36 pm

R2-D2 írta:
.
Három óriásplakát Ebbing határában

Bazzeg, ha nem ez a film kapja a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscart, nincs igazság a Földön…

Ez valami hihetetlen volt. Korai kijelenteni, hogy az év legjobbja, de hogy nálam dobogós lesz, az majdnem biztos: nagyon-nagyon rég láttam már ennyire összeszedett, remekül felépített, fordulatos történetet, aminek olyan dumái és gondolatai vannak csak úgy mellékesen, hogy a néző tátott szájjal bámulja a képernyőt. Egyik ámulatból a másikba estem, és közben minden egyes fordulat, meglepetés teljesen hiteles volt, minden egyes jellemfejlődés, karakter megnyilvánulás borzongatóan hihető és életszerű. Egy történet, amiben nincs jó és rossz, csak a harag, a düh, a gyűlölet van, egy első pillanatban bosszantónak, de ártatlannak tűnő plakátkampány következtében elszabaduló indulatok és az azokra adott reakciók olyan láncreakciót idéznek elő, hogy súlyukkal szinte belepréselnek a fotelbe.

95%


Akkor ezen nem veszünk össze yeah .

Nekem talán annyival volt kevesebb (erősen billegett a dolog a 9-es felé, tehát fél pont helyett mondjuk 0,6-ról beszélünk Smile ), hogy a végére nekem elfáradt kicsit. Ugyanígy fej-fej mellett volt sokáig Mildred és Dixon, de az aktás jelenet és Dixon utolsó mondata elhúzta felé.

Spoiler:

Igen, az a minimum, hogy éves dobogós filmről beszélünk itt.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptySzer. Feb. 28, 2018 12:29 pm

Niwrok írta:

Három óriásplakát Ebbing határában

Nekem talán annyival volt kevesebb (erősen billegett a dolog a 9-es felé, tehát fél pont helyett mondjuk 0,6-ról beszélünk  Smile ), hogy a végére nekem elfáradt kicsit. Ugyanígy fej-fej mellett volt sokáig Mildred és Dixon, de az aktás jelenet és Dixon utolsó mondata elhúzta felé.


Érdekes, több helyen olvasom, hogy a vége nem olyan, mint kellene.... nekem meg pont így kerek az egész. Azzal, hogy ők ketten beülnek egy közös kocsiba, abban benn van minden. Az, hogy van kiszállás a gyűlöletspirálból, csak észre kell venni a környezet változásait és megfelelően reagálni kell rájuk. Mert gondold el, mi lett volna a film elején arra a mondatra a válasz, hogy "Én gyújtottam föl..." Smile

Szóval, szerintem így tökéletes, és hiába látják többen a filmben csak Dixon jellemfejlődését, Mildred legalább akkorát változott.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptySzer. Feb. 28, 2018 5:17 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:

Három óriásplakát Ebbing határában

Nekem talán annyival volt kevesebb (erősen billegett a dolog a 9-es felé, tehát fél pont helyett mondjuk 0,6-ról beszélünk  Smile ), hogy a végére nekem elfáradt kicsit. Ugyanígy fej-fej mellett volt sokáig Mildred és Dixon, de az aktás jelenet és Dixon utolsó mondata elhúzta felé.


Érdekes, több helyen olvasom, hogy a vége nem olyan, mint kellene.... nekem meg pont így kerek az egész. Azzal, hogy ők ketten beülnek egy közös kocsiba, abban benn van minden. Az, hogy van kiszállás a gyűlöletspirálból, csak észre kell venni a környezet változásait és megfelelően reagálni kell rájuk. Mert gondold el, mi lett volna a film elején arra a mondatra a válasz, hogy "Én gyújtottam föl..." Smile

Szóval, szerintem így tökéletes, és hiába látják többen a filmben csak Dixon jellemfejlődését, Mildred legalább akkorát változott.



Ezek szerint nem tartozom a "többek" közé, mert nem mondtam ilyet  Smile . Persze, Mildred is változott, meg ez különben sem verseny... Én csak azt tudom, hogy kétszer rázott ki film közben a hideg; a két jelenetnél, amit ki is emeltem: az aktásnál és a narancslevesnél, és ezekben Dixon volt benne, nem Mildred. Nekem utóbbi jelenet tette fel igazán a koronát a gyűlöletspirálból való kilépésre, hiszen végig ott van a jelenetben annak a feszültsége, hogy kiderül, ki van a fásli alatt.

De azért az a spirál-dolog is elég árnyalt....

Spoiler:

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptySzer. Feb. 28, 2018 5:29 pm

Niwrok írta:

Három óriásplakát Ebbing határában


Ezek szerint nem tartozom a "többek" közé, mert nem mondtam ilyet  Smile . Persze, Mildred is változott, meg ez különben sem verseny... Én csak azt tudom, hogy kétszer rázott ki film közben a hideg; a két jelenetnél, amit ki is emeltem: az aktásnál és a narancslevesnél, és ezekben Dixon volt benne, nem Mildred. Nekem utóbbi jelenet tette fel igazán a koronát a gyűlöletspirálból való kilépésre, hiszen végig ott van a jelenetben annak a feszültsége, hogy kiderül, ki van a fásli alatt.

De azért az a spirál-dolog is elég árnyalt....

Spoiler:

.

Na, látod, akkor ez a különbség, ahogy a végét látjuk...

Ugyanis:



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptySzer. Feb. 28, 2018 5:32 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:

Három óriásplakát Ebbing határában


Ezek szerint nem tartozom a "többek" közé, mert nem mondtam ilyet  Smile . Persze, Mildred is változott, meg ez különben sem verseny... Én csak azt tudom, hogy kétszer rázott ki film közben a hideg; a két jelenetnél, amit ki is emeltem: az aktásnál és a narancslevesnél, és ezekben Dixon volt benne, nem Mildred. Nekem utóbbi jelenet tette fel igazán a koronát a gyűlöletspirálból való kilépésre, hiszen végig ott van a jelenetben annak a feszültsége, hogy kiderül, ki van a fásli alatt.

De azért az a spirál-dolog is elég árnyalt....

Spoiler:

.

Na, látod, akkor ez a különbség, ahogy a végét látjuk...

Ugyanis:


Akkor erre majd mindketten jobban figyelünk az újranézésnél, hogy ki és miért megy hova Smile .

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptySzer. Feb. 28, 2018 5:34 pm

Niwrok írta:

Három óriásplakát Ebbing határában

Akkor erre majd mindketten jobban figyelünk az újranézésnél, hogy ki és miért megy hova  Smile .

.

egyetért

Igen, de érdekes, hogy egy ilyen apróság - ami talán csak nem egyértelmű - is okozhat értékelésbeli különbséget. peace


.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: A legsötétebb óra   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptyCsüt. Márc. 01, 2018 1:39 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 ATBYNjz




A legsötétebb óra





Ha az ember elég sok filmet néz, ráadásul érdekli is a filmek háttere, és kicsit kutakodik is a történelem sötét bugyraiban, egészen csodás szimbiózisokat és egymásra épüléseket, utalásokat fedezhet fel egy-egy új alkotásban. Sokaknak ez a legújabb Churchill mozi elsősorban a Dunkirk miatt volt érdekes és aktuális, de nekem kapásból két másik történet is beugrott nézés közben. Az egyik az Akihez beszél a föld című 2015-ös mozi, annak is a Gallipoli-félsziget ostromához, annak kudarcához kapcsolódó része, a másik meg természetesen az A király beszéde, amiben VI. György találkozik Churchillel. Előbbi ugye több alkalommal említve van az A legsötétebb órában, mint Churchill keresztje, utóbbi meg a súlypontok áthelyezésével szinte heti gyakorisággal megtörténik itt. Icipici gonoszság részemről, hogy az A király beszédében feltűnő Timothy Spall véleményem szerint maradhatott volna Churchill – nem elvitatva természetesen ezzel Gary Oldmann Oscar esélyes játékának érdemeit, de tök jó lenne, ha ilyen apróságokra oda lehetne figyelni Hollywoodban… oké, jogos, más stúdiók, de akkor is.

Mielőtt bárki úgy ülne neki ennek az egésznek, hogy ez egy életrajzi film, az nem árt, ha tisztában van vele: nem, ez nem életrajzi film, még csak nem is az a célja, hogy Churchillt, mint embert bemutassa, megismertesse, megszerettesse vagy megutáltassa nézőjével (időnként azért ez is, az is sikerül). Ez a sztori konkrétan 1940 május 10 és június 4-i közti egy hónap eseménye, amikor is Churchill a korábbi miniszterelnök lemondása után az ország első embere lesz, a vége pedig (teljesen jogos és logikus módon) az az ominózus Churchill's Speech, amit annyira emlegetnek azóta is. A Dunkirknél már leírtam, de nekem ráadásul egészen különleges helyet foglal el a beszéd a szívemben – úgyhogy számomra a mozi, aminek útja végén ez található, nem tagadom, indult némi pozitív hendikeppel. Tudtam, mi lesz a vége, s miután tudtam, hogy az milyen érzelmi hatást vált ki belőlem (azóta persze megint meghallgattam párszor az Aces Hight), csak az volt a kérdés, hogy az oda vezető út milyen izgalmakat tartogat, illetve hogy hogy sikerült megfogni a britek egyik legfontosabb miniszterelnökének figuráját. Nos, mielőtt végigolvasnátok: mindkettő jól sikerült, de nem kiválóan, épp ezért lesz a végső értékelés is annyi, amennyi: benn volt ebben az egészben egy zseniális film lehetősége, maga a korszak, az események, azok súlya, minden adott volt egy szenzációs történelmi drámához – azonban én most úgy érzem, hogy az A legsötétebb óra nem elsősorban a történelem megelevenítésében akart jeleskedni (még ha a címe ezt is sugallja), hanem mintha csak és kizárólag  Gary Oldmann Oscar díjára hajt.

Filmünk kezdetére a Winston Churchill név már meglehetősen ismert volt Angliában, több évtizedes katonai pályafutása (Gallipoli, 1915) mellett a két világháború között pénzügyminiszterként is szolgálta hazáját. Nincs igazán jó híre, stílusa és modora majdnem mindenkit elmart maga mellől, katonai tehetségét meg ugye rendesen beárnyékolja az első világháború – épp ezért pártja és királya mellett talán őt éri legnagyobb meglepetésként, hogy a lemondott Neville Chamberlain helyére első embernek javasolják. Persze, semmi sincs véletlenül, minden ilyen döntés mindig is politikai machinációk következménye, mindenesetre főhősünk köszöni szépen, ha már ide tették, ebbe a pozícióba, él a lehetőséggel. Első lépéseként nagykoalíciót intéz ezekben a vészterhes időkben (ami amúgy meglehetősen merész húzás, de követendő példa is egyben), ráadásul úgy, hogy „a tartsd magad mellett ellenségeid” elvét szem előtt tartva beemeli a kabinetbe, majd a haditanácsba is vetélytársait – és igazából ez lesz az egész mozi alapja, a történelmi események bemutatása mellett ez az egymásnak feszülés adja a film igazi feszültségét (már csak azért is, mert a történetet ugyebár ismerjük). Úgyhogy, megint az a kérdés, hogy hogy jutunk el az út végére, van-e annyi potenciál a filmben, hogy egy látványosan idegbeteg figura döntései, azok keresztülvitele a az adott környezeten tartogat-e elég izgalamt két órán keresztül…

… nos, sajnos nem. A mozi első fele ugyanis kifejezetten unalmas, túlságosan is próbál magára a karakterre fókuszálni, mintha egy kényszeredett gyorstalpaló keretében igyekezne bemutatni az ellentmondásos főszereplőt. Az 56 év eseményeit, azok hatását, az idő alatt kialakult jellemet viszont képtelenség egy órában élvezetesen, érdekesen és hitelesen bemutatni – így kénytelenek vagyunk sodródni az eseményekkel, nézni a nyilvánvalóan alkoholista és minimum hektikus Churchill viselkedését. Nem igazán ragadott magával a film ezen szakasza, volt, hogy csak simán unalmasnak találtam, volt, hogy irritálónak, egy öntelt pojáca bemutatásának,  akinél még a családi szál behozatala sem segített megszerettetni a faszit. Minden bizonnyal ilyen nehéz fickó volt, de szerintem lehetett volna az epikusság elérése érdekében máshogy is súlyozni az egészet: kevésbé bántó, kevésbé provokatív módon a címszereplőt tekintve. Ráadásul, kb. egy órán át jóformán semmi nem történik, a háttérben ugyebár ott a véres második világháború, a német veszedelem, de a filmnek nem igazán sikerül kikeveredni a parlament-haditanács bunkere-otthon háromszögből. Amíg a valós ellentétek és valós súlyú döntések nem kerülnek elő, addig egy lassú folyású, ámde kétségkívül hiteles és érdekes korrajzot látunk 1940 Angliájáról.

Aztán valami történik: azzal, hogy időben elérünk a Dunkirk eseményeihez, rögtön stílust és ritmust vált a mozi. Nekem több fronton bejött ez a váltás: a politikai, hatalmi játszmákat mindig is kedveltem, úgyhogy érdeklődéssel néztem azokat a kísérleteket, amik a Halifax-féle társaság tett az elszabadult hajóágyú megfékezésére. Aztán külön jó volt – amit azért annyira nem tudtam, de ide tartozik – az az, hogy voltak az angol kormányban (is), akik készek lettek volna tárgyalni Hitlerrel, s elfogadni egy kétes békeajánlatot. Hogy Churchill mennyire képes volt ezt ellenezni, hogy tulajdonképp majdnem bele is bukott ebbe… ha jól belegondolok, tulajdonképp az egész film erről szól, a hatalom megszerzéséről, amire a békekötés- nem kötés az út, no meg hogy ez mennyire képes volt felemészteni a miniszterelnököt is. Nagyon jó volt – még ha kicsit néha túldramatizált és filmes eszközökkel felturbózott is – magának Churchillnek az átalakulása, szerintem nagyon jól fogták meg azt az érzelmi, értelmi hullámvasutat, amit a karakter kénytelen volt bejárni az egy hónap alatt. Az öntelt, önbizalomtól duzzadó rigolyás faszból egy összeomlás szélére kerülő szánalmas vénember, majd egy angol Mátyás király, s végül az a határozottságtól duzzadó, kemény vezető, zseniális szónok, aki legyőzte a németeket nyugatról. Aki szinte egyedüliként meglátta Hitlerben azt a szörnyeteget, amit más mintha nem látott volna…

Mindezek mellé pedig ott van ugye a Dinamó hadművelet, annak háttere – kvázi minden, ami a Nolan filmből kimaradt. Hogy ez az egész Churchill ötlete volt, hogy ők maguk sem számítottak arra, hogy ennyi embert hazahoznak… s még valami. A legutóbbi írásomban is csak annyit írtam, hogy Calais elesett (mert nem néztem utána jobban), viszont az A legsötétebb óra egyik legdurvább, legsúlyosabb döntése pont az volt, mindez hogyan és miért történt. Olyan ártatlanul hangzik így, 78 év távlatából, hogy „Calais elesett”, de látni, hogy 4000 embert kellett feláldozni 300 ezer megmentéséért, és ez milyen döntéssel és lelki teherrel járt – az már más tészta. Kemény, nagyon kemény – és nagyon jól el van kapva ez a pillanat és esemény. Persze, a csúcs, az egész sztori ugye a 06.04-i beszédre van felfűzve, arról csak pozitívumokat tudok írni: mind a parlamenti hangulat, mind maga Garry Oldmann alakítása hibátlan. Az már legyen az én bajom, hogy az Iron Maiden koncertek introjaként szolgáló beszédrészletet annyiszor hallottam már, hogy önkéntelenül is hasonlítgattam magamban az eredeti orgánumot a színészével: nem jelentős a különbség, de azért egy pici bizony van…

Ez persze semmit nem vesz el a színész érdemeiből: akár ilyen volt Churchill valójában, akár nem, akár lement a metróba, akár nem, ezért az alakításért, így, tényleg nagy taps jár. Sok nagy színészt láttunk már sok fontos ember bőrbe bújni, de azt hiszem, Garry Oldmann minden elismerést – és igen, díjat is!! – megérdemel e film kapcsán. Még akkor is, ha máskor már láttunk jó Churchillt, meg már láttuk egy jó Hitchcockot is – ebben a moziban, ez így zseniális. Ahogy sok minden más az: a korrajz, az egész légkör, hangulat, a történelmi kisokos… már csak arra kéne rájönnöm, konkrétan ezzel a legsötétebb órával végül is mire gondoltak. A béketárgyalások elutasítása közti hercehurcára, a calaisi döntésre… vagy magára a beszédre…  scratch





80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 16, 2019 3:56 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptyHétf. Márc. 05, 2018 12:30 pm

R2-D2 írta:

Valerian és az ezer bolygó városa


Egyik ámulatból a másikba estem. Már az első küldetés helyszínén is csak tátottam a számat, a többdimenziós piac egyszerűen beszarás, az a sok idegen lény, az egész környezet simán elférne a Tatuinon is. Nekem egyébként a sivatagi hangulat miatt a John Carter is beugrott: a fiú és a lány akciója a némi túlzás ellenére is magával ragadó volt. Annyi, de annyi mindent lehetne csak erről a bolygóról, a piacról, az egész világról írni, hogy akár holnapig írhatnám… aztán még csak ekkor jött az „Otthon, édes otthon”… mármint az Alfa. Mintha csak Coruscantra tévedtem volna, elképesztő élmény volt látni azt a sok-sok csodát, azt a rengeteg ötletet, amit a különféle lények ( kacsacsőrű emlősök  taps  ) lakhelye és képessége köré felépítettek. Millió apró dologra figyeltem fel még így is, hogy lóhalálában rohantuk az Alfa mélyére, az az üldözés például megint csak a Coruscantra emlékeztetett – és nem, nem a Valerian lop a SW-tól. Sokkal inkább inspirálta Lucast e képi világ… Az egyetlen dolog, ami kicsit talán kizökkentett a moziból, az a kb. negyed órás kitérő volt ott lenn, azoknál a pörölyfejű lényeknél, no meg előtte az alakváltó tánca. Az szerintem hosszúra sikerült – s a történet szemszögéből is feleslegesnek gondolom ezt a vacsorás jelenetet: annyira nem lett humoros, mint lehetett volna, és a film korábbi kreativitásán is némi csorba esett az idióta vonulással (még ha a kaják jók is voltak). Szerencsére a finálé rendesen kárpótolt mindenért, tök jó volt, ahogy minden és mindenki a helyére került – a gyöngy, a konverter, a nép és a két szerelmes is. Persze, önmagában csak egy sablon happy end az egész, de a dolgok mögé nézve itt is érezni azt a pozitív kisugárzást, ami tulajdonképp az egész mozi jellemezte.


85%

Ami jó, az jó.  Laughing




De jó ám! Laughing

Már egy hete újranéztem, csak eddig tartott a sok extra megnézése is (arra csak kis adagokban volt lehetőségem). A lényeg az, hogy ez újranézve is egy csodás, végtelenül szerethető, ötletgazdag és bámulatosan látványos űrmese, ami jelenleg sokkal jobban megérintett, mint kedvenc univerzumom két folytatása. Nálam immár ez az új SW, sajnálom, hogy nem folytatják.

Azt nem kell mondanom, hogy a BD kép- és hangminősége beszarás, az extrák között rengeteg (talán túl sok is) interjú van: túl száraz és némileg önismétlő az egész, amolyan PR módon. A néhány kisfilm a forgatásról viszont tetszett, de a legfurább, hogy annak ellenére, hogy nem komálom ezt a stílust, jelenleg iszonyat tetszik a BD menüje alatt szóló zene.






.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 16, 2019 3:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Űrséta / Время первых   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptySzomb. Márc. 10, 2018 5:53 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 F12B7aX




Űrséta / Время первых





Újabb orosz űrremek. Kérem a következőt!” – írtam szűk egy hónapja a Szaljut 7 kapcsán… de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar belefutok egy ugyanazon alomból származó, ugyanolyan nagyszerű, másik orosz űrkutatásról szóló moziba. Érdekes, mennyire ráfeküdtek erre Moszkvában, és mennyire megy is ez nekik – nekem ez már a harmadik ilyen élményem volt az elmúlt években… egyik pedig jobb volt, mint a másik. Tekintve pedig, hogy azért ez az egész űrversenyes dolog a hidegháború árnyékában még rengeteg kiváló alapanyaggal szolgálhat (de legalább eggyel, Tyereskovával, ugye), bízhatunk benne, hogy még sok ilyen stílusú film jön orosz földről… ha máshova nem is, de legalább a netre. Bár… a Gagarint is csak bemutatták két évvel később moziban, igaz, lemezre már nem futotta itthon.

Az immár trilógiává bővülő franchise harmadik fejezete Alekszej Arhipovics Leonovról, illetve a Voszhod-2 küldetésről, azon belül pedig a történelem első űrsétájáról szól. Legszívesebben egyébként nem írtam volna magyar címet a filmnek, mert az eredeti orosz valami olyasmit jelent, hogy Első az időben – viszont ha már imdb-n ez van, akkor legyen ez az a címe. Maga a program, a Voszhod-program, az űrséta egyébként szerves része volt az akkori gigászi versenynek a két nagyhatalom között – aztán ahogy most utána olvastam, ez volt az utolsó alkalom, amiben a szovjetek az amerikaiak előtt jártak. Igaz, ezért is vért izzadtak, az 1967-re tervezett utat pont az amerikaiak miatt voltak kénytelenek előrehozni 1965-re: ez pedig jócskán megnövelte a kockázatot az amúgy is borzalmas precizitást igénylő „hadműveletnél”. Az első többszemélyes szovjet űrhajók ezek a Voszhodok voltak, de mivel ezeket a korábbi Vosztokok áttervezésével készítették, több biztonsági berendezést elhagytak, olyanokat, mint a katapultülés, és az űrruhák, illetve a műszerfalat is áttervezték – jelentősen megnövelve a biztonsági kockázatot, feláldozva azt a versenyfutásban.

A Voszhod-program keretében történt az első többszemélyes űrutazás 1964-ben (Voszhod-1), illetve az első űrséta 1965 március 18-án (Voszhod–2). A Voszhod-2 repülése után a szovjet űrprogram a (továbbfejlesztésekkel) máig tartó Szojuz-programmal folytatódott… nem ok nélkül. Még lett volna 4 tervezett út, de a Voszhodok nem repültek többé: a moziban is felmerülő, és ezen kívül is feltárt számos hiba számos módosításra várt, de mire azokból megszületett volna valami, az amerikaiak a kétszemélyes Geminivel már túlszárnyaltak minden szovjet teljesítményt. A szovjet előny az űrsétát követően varázsütésre elpárolgott… mindenestre Leonov tette, az egész Voszhod-2 küldetés van akkora jelentőségű, hogy tényleg megfilmesítésért kiált – nem is értem, az amerikaiaknak miért nincs meg ez a vonal a sok kitalált történet mellett a hollywoodi kínálatban.

Egy őrült és qrva jó vadászgépes jelenettel indítunk, amiben Leonov (Jevgenyij Mironov) még csak pilóta, de nem is akármilyen: veszett helyzetben megmenti a dicső szovjet technikát. A parancsmegtagadás már ekkor jól megy neki, fel is hívja magára a figyelmet – de meglepetésre nem megbüntetik, hanem egy tányérsapkás tábornok magával viszi… pont ilyen őrülteket keresnek egy titkos katonai programhoz. Leonovot beválogatják abba a húszas mezőnybe, akik Gagarin útját követve indulnak az űrbe, a felütés zseniális képei után pedig egy egészen kiváló felkészüléses szakasz következik a filmben. Annyit mindenképp meg kell jegyezzek, hogy engem Leonov karaktere az első percekben elvarázsolt, ha nem a 60-as évek elején járnánk, hanem a távoli jövőben, akkor lehetne ő akár Han Solo, akát Űrlord is… A kiképzés másik fontos jellemzője, hogy a néhány közismert fizikai próba mellett mutat néhány kevésbé ismert elemet is – de mindezek mellett egyértelműen Leonovra fókuszál. Az egész mozi az űrsétás története mellett, a Voszhod-2 fejlesztése és kalandos útjának bemutatása mellett egy kiváló karakterdráma (na jó, annyira nem dráma) aminek központi szereplője Leonov: ő viszi a hátán a 140!!! perces filmet, az ő árnyékában kénytelen ellenni Belajev parancsnok, Koroljov, a bajkonuri góré, de még maga Brezsnyev elvtárs is…

A történet szinte végig két, jól elkülöníthető szálon fut (az Apollo 13-hoz hasonlóan): van az űrhajósok felkészítése, a két fickó, Belajev és Leonov barátsága, döccenőkkel terhelt viszonya és van az a gigászi versenyfutás az idővel, amiben a szovjet tudósok, mérnökök próbálják összerakni a Voszhod-2 űrhajót. Jómagam talán utóbbiból icipicit többet elviseltem volna, de ahogy mondtam, ez a film talán inkább az emberről szólt, mint magáról a programról – és talán épp ezért is tűnik kevésbé patriótának, mint amennyire az ember joggal várhatná. Meglehetősen későn indulunk az űrbe, magával a kilövéssel is viszonylag keveset foglalkoznak, a legfurább és legérdekesebb az volt számomra, hogy szegény szovjeteket még az ág is húzta: azért Houstonban sosem kellett tökig érő hóból, mínuszokból indítani semmit, itt szerencsétleneknek március közepén is olyan telük volt, amitől itthon kijárási tilalmat rendelnének el. De a nagy orosz tavasz sem állhat a szovjetek útjába, a Voszhod-2 terv szerint felszáll, pilótáink pedig hamarosan Föld körüli pályán találják magukat. Harmadszorra látok ilyet, de harmadszorra is rácsodálkozok arra a bámulatos képi világra, amit a nagy CGI műhelyek nélkül is összehoztak az oroszok, egyszerűen szenzációs minden űrfelvétel… hitelesen szenzációs. Külön jó ebben az esetben a korabeli felvételek (vagy azok reprodukciójának) bevágása, hisz Leonov űrsétája tök jól volt dokumentálva, a tévé is közvetítette – egészen addig, míg minden rendben volt (aztán hirtelen adásunkat megszakítjuk és Csajkovszkij balett következett   lol2   )…

Még mielőtt arra kitérnék, mi is volt a baj, mindenképp meg kell említenem, hogy hiába látom harmadszorra, most is lenyűgözött az akkori földi irányítási hierarchia, a politika beleszólása a dolgokba, mennyire is kötélen táncolt mindenki, aki Bajkonurban dolgozott. Ebben a közegben kiemelkedőt nyújtott Koroljev, az ember, aki felelősséget érzett fiaiért, aki képes volt szinte halálba dolgozni magát, aki szembe mert szállni a magas rangú politikai nyomással. Mert ugye nem lett volna film, ha minden simán megy (vélhetően Lajka kutyáról ezért nem is lesz), Leonov űrsétája kis híján tragédiába fulladt, az űrhajó pedig egy kisebb malőr miatt jócskán letért az automatikus visszahozás pályájáról. A két pilóta kézi vezérléssel szállt le (ilyet sem csinált még senki és e miatt van szükség a nyitó képsorra), azonban messze nem ott, ahol kellett volna – a csúnya orosz tél /tavasz meg halálra ítélte őket: ha nem találják meg hamarosan a leszállókabint, mindketten megfagynak. És milyen jó volt, hogy arra is volt idő, mód és szándék az alkotók részéről, hogy film közben megmagyarázzanak egy olyan dolgot is, ami nekem rögtön befészkelte magát a fejembe… nevezetesen a hideg és a szkafander esetét. Én legalábbis azt hittem, hogy a világűr hidegét kibíró űrruhának meg sem kottyan az Ural klímája, de aztán logikus, hogy nem a ruha fűt, hanem a levegő, amit magában tart (magyarán, ha telefingod, jó meleg lesz benn). De nyitott szkafander, sisak és levegő nélkül semmit nem ér.

Kifejezetten izgalmas és tök látványos mozi ez az Űrséta. Azt tudtam, hogy Leonov életben marad, nevével még később is találkoztam, de a többi esemény a filmben alakulhatott volna tök máshogy is. Szinte végig lehet izgulni a karakterekért, fura mód nem csak azokért, akik odafönn vannak, hanem a bajkonuri fickókért is – már hogy ne vigye el őket a fekete autó. Ha mindenképp hibát akarok találni a filmben, akkor azt két dologban tudom megfogalmazni: az egyik a kicsit érthetetlen, zavaros és látszólag sehova nem vezető gyerekkori álomképek, Leonov látomásai. Először azt hittem, simán leflashbackezik a fickó múltját, de aztán az egésznek teljesen más szerepe lett: abban az ominózus jelenetben, ami szerintem kicsit túltoltak a moziban, abban a bizonyos oxigén túladagolásos szcénában. Ott sajnos érezni némi hollywoodi baromságot, ott talán a kevesebb is több lett volna – és írom ezt mindenekelőtt azért, mert az esemény, így, az űrvilag.hu vonatkozó cikkben sem szerepel (érdemes elolvasni, ha lehet, a film után, meglepő a történeti hűség, nincs sok felesleges kiszínezés)… márpedig ez hiteles, szakértői anyagnak tűnik.



85%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 16, 2019 4:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptySzomb. Márc. 10, 2018 7:46 pm

R2-D2 írta:

Űrséta / Время первых

Az immár trilógiává bővülő franchise harmadik fejezete Alekszej Arhipovics Leonovról, illetve a Voszhod-2 küldetésről, azon belül pedig a történelem első űrsétájáról szól. Az első többszemélyes szovjet űrhajók ezek a Voszhodok voltak, de mivel ezeket a korábbi Vosztokok áttervezésével készítették, több biztonsági berendezést elhagytak, olyanokat, mint a katapultülés, és az űrruhák, illetve a műszerfalat is áttervezték – jelentősen megnövelve a biztonsági kockázatot, feláldozva azt a versenyfutásban.

A történet szinte végig két, jól elkülöníthető szálon fut (az Apollo 13-hoz hasonlóan): van az űrhajósok felkészítése, a két fickó, Belajev és Leonov barátsága, döccenőkkel terhelt viszonya és van az a gigászi versenyfutás az idővel, amiben a szovjet tudósok, mérnökök próbálják összerakni a Voszhod-2 űrhajót. Harmadszorra látok ilyet, de harmadszorra is rácsodálkozok arra a bámulatos képi világra, amit a nagy CGI műhelyek nélkül is összehoztak az oroszok, egyszerűen szenzációs minden űrfelvétel… hitelesen szenzációs. Külön jó ebben az esetben a korabeli felvételek (vagy azok reprodukciójának) bevágása, hisz Leonov űrsétája tök jól volt dokumentálva, a tévé is közvetítette – egészen addig, míg minden rendben volt. Hiába látom harmadszorra, most is lenyűgözött az akkori földi irányítási hierarchia, a politika beleszólása a dolgokba, mennyire is kötélen táncolt mindenki, aki Bajkonurban dolgozott.

85%


Nem pörögtem rá annyira az orosz űrfilmekre, mint te, de azért a Gagarint is megnéztem. Ez sem tűnik rosszabbnak.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptyVas. Márc. 11, 2018 1:19 pm

R2-D2 írta:

Assassin's Creed


Valahol nem is értem, a világ, a filmnézők, a „kritikusok”, fikázók mi a szart is vártak ettől az egésztől. Az oké, hogy a rajongók, a játék szerelmesei találnak benne hiányosságot – eleve, minden kedvenc univerzum általunk elképzelttől való megformálása önkéntelen rosszallást vált ki -, de ezeken kívül fogalmam sincs, mi a baja a világnak ezzel a mozival. Jól felépített (értsd: nem hülyén tapogatózol a mozi felében) dramaturgia, eszméletlen látvány, pörgős, jól megkoreografált akciók. Minderre egy kis misztikum a jelenben, némi jellemfejlődés és árulás itt és ott – a fentebb említett néhány apróságot leszámítva nekem semmi bajom nem volt vele. A színészei – különösen Fassbender – tök jól átlényegültek szerepükbe, én nagyon szívesen néznék ebből több részt is… kár, hogy ahogy olvasgatom, hatalmas bukta az egész. A fene se érti egyébként ezt a világot: a botrányosan fos Westworld sorozat pl. 9.1-en áll az imdb-n, míg ez 6.6-on… ez sokkal inkább érdemelne folytatást, mint amaz. Ráadásul, még csak Aquila karaktere sem lenne létkérdés, más Assassin más korban ugyanilyen remek intenzitású filmet eredményezhetne… innentől pedig az ötletek és a megjeleníthető időszakok listája végtelen. Meg ha ugye egy Resident Evil vagy Underworld megérhet 5-6 részt, ez simán jobb bármelyiknél…


80%


Egy újabb film, aminél semmit nem vátozott a véleményem. Tök jó kis két órás kaland volt, a zavaró dolgok másodjára kevésbé zavartak, a hangulat másodjára is tök magával ragadott (pláne Spanyolország), az akciók meg talán még pörgősebbnek tűntek, mint ahogy emlékeztem rájuk. Csak az a fránya por/homok/füst ne lenne...

Ami miatt viszont megint írok, az a BD extratartalma. Másfél óra, minden felirattal, sok pár perces kisfilm egybefűzve. Két dolog, ami meglepett: az egyik, amit Niwrok is írt, hogy ezen jelenetek nagy részét tényleg parkoerosok csinálták, azért is olyan életszerűek (amúgy is, meglepően sok a valós látványelem a moziban), sőt volt egy 36 méter magas ugrás is. Szóval, ami itt halálugrás, azt egy kaszkadőr megcsinálta élőben... és csak utána tették hozzá a hátteret. Bravó!  taps

A másik, ami esetleg tanult kollégámat is érdekelné, hogy egy komplett történetszálat kivágtak a moziból, volt egy lány, bizonyos Lara(?), aki maga is Assassin volt, de a Templomosok nevelték, ő volt Maria leszármazottja... szerintem érdekes lett volna az ő története. Fura is volt picit, ahogy a rendező meg a vágó hebegve-habogva próbálta megmagyarázni az eltüntetését...

Azt meg nem kell mondanom, milyen jól szólt az egész, s ha nem lenne homokos a kép, az is tökéletes lehetne. Másodszor is sajnálom, hogy nem lesz folytatás - tényleg akár antológia keretében.  peace


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 16, 2019 4:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptyVas. Márc. 11, 2018 1:50 pm

R2-D2 írta:

R2-D2 írta:

Assassin's Creed


Valahol nem is értem, a világ, a filmnézők, a „kritikusok”, fikázók mi a szart is vártak ettől az egésztől. Az oké, hogy a rajongók, a játék szerelmesei találnak benne hiányosságot – eleve, minden kedvenc univerzum általunk elképzelttől való megformálása önkéntelen rosszallást vált ki -, de ezeken kívül fogalmam sincs, mi a baja a világnak ezzel a mozival. Jól felépített (értsd: nem hülyén tapogatózol a mozi felében) dramaturgia, eszméletlen látvány, pörgős, jól megkoreografált akciók. Minderre egy kis misztikum a jelenben, némi jellemfejlődés és árulás itt és ott – a fentebb említett néhány apróságot leszámítva nekem semmi bajom nem volt vele.

80%


A másik, ami esetleg tanult kollégámat is érdekelné, hogy egy komplett történetszálat kivágtak a moziból, volt egy lány, bizonyos Lara(?), aki maga is Assassin volt, de a Templomosok nevelték, ő volt Maria leszármazottja... szerintem érdekes lett volna az ő története. Fura is volt picit, ahogy a rendező meg a vágó hebegve-habogva próbálta megmagyarázni az eltüntetését...
Azt meg nem kell mondanom, milyen jól szólt az egész, s ha nem lenne homokos a kép, az is tökéletes lehetne. Másodszor is sajnálom, hogy nem lesz folytatás - tényleg akár antológia keretében.  peace


Nem lep meg, a jelenkori szál ebben a formájában még engem is untatott, pedig nekem még az átlaghoz képest jobban bejött... Nagyon hiányzott belőle valami, ami szervesebb összeköttetést jelent múlt és jelen között, és erre Lara nem lett volna rossz...

Mozis folytatásról ugyan én sem hallottam, de egy lehetséges sorozatváltozatról igen... még ha állítólag animációs film is lesz  Sad .

.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: A víz érintése   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptyPént. Márc. 16, 2018 12:31 am

R2-D2 írta:

A víz érintése

Fájdalmasan buta az egész film. Fogalmam sincs, mi akart lenni, vélhetően egy szerelmi történet egy szeretetéhes lány és egy Alien között, de miután ez nem lett volna elég, del Toro egy bizonyos történelmi korszak paranoiáját kihasználva felturbózta egy kis kém sztorival és heist mozival is. Miután pedig túl sokat nem tudtam az egészről (önmagában a rendező neve elég volt a megnézéshez), nem kicsit csalódásként éltem meg, hogy ez a szál csupán háttér, egyfajta tabló a korcs szerelem témájához. Van némi thriller beütése is, sőt, a gyengébb idegzetűek talán még horror elemeket is felfedezhetnek benne, de minden alá van rendelve a Szépség (aki minden, de nem az) és a Szörnyeteg meséjének.

Ha viszont a teljesen agyament mondanivalót és a borzalmasan inkoherens történetet levesszük, egész élvezhető az A víz érintése. Látványa, hangulata, díszletei, az egész film vizualitása a legszebb del Toro időket eleveníti meg.

65%


Nincs nagyon mit hozzátennem, valamivel enyhébb megrökönyödéssel, de kb. ugyanez jött le.

Látványra szép film, érdekes korrajzi elemekkel, jó alakításokkal és még az érzelmeknek sem volt híján a maga bizarr módján... de vagy meseszerűbbnek kellett volna lennie, és akkor nincs benne ennyi maszti meg halszex (a Hófehérkében sem szívesen gondol bele az ember, hogy a királyfinak egy üvegkoporsóban levő tetszhalottra állt fel, ugyebár), vagy valóságosabbnak, de akkor meg hadd ne kelljen elhinnem, hogy az évszázad bűntényét egy takarítónő és egy illusztrátor követi el (ami egyébként a doki kulcsa nélkül az első lakatnál halt volna hamvába).
Az abnormalitásról meg annyit hogy komolyan elgondolkodtam rajta, halemberrel összeölelkezni nagyobb ciki-e, vagy néma nőkre gerjedni?

Spoiler:

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Sztálin halála   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 EmptyPént. Márc. 16, 2018 12:42 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 JRtLodY




Sztálin halála





„Joszif Visszarionovics Sztálin (Gori, 1878. december 18. – Moszkva, 1953. március 5.) apai ágon oszét, anyai ágon grúz nemzetiségű szovjet forradalmár, az Oroszországi Kommunista  Párt Központi Bizottságának főtitkára (1922–1934) majd titkára (1934-1953), a Szovjetunió diktátora. 1943-tól a Szovjetunió marsallja, 1945-től generalisszimusz. A világtörténelem legnagyobb jelentőségű és legnegatívabb megítélésű vezetői közé tartozik. A Vlagyimir Iljics Lenin által létrehozott proletárdiktatúra Lenin halála utáni kollektív vezetőségének egyik meghatározó tagja, majd a diktatúra egyszemélyi vezetője lett. Uralma alatt folytatódott valamennyi ellenzéki mozgalom működésének tiltása, tagjaik üldözése, sokak kivégzése, a Szovjetunióban és a második világháborúban általuk elfoglalt országokban. Nevéhez fűződik a világ legnagyobb kényszermunkatábor-rendszerének, a Lenin által létrehozott Gulagnak a kiterjesztése. Erőteljes személyi kultuszt alakított ki: arcképét minden középületben elhelyezték, városokat neveztek el róla, szobrokat állítottak neki; tapsolni kellett, amikor kimondták a nevét.”

Nem először fordul elő velem, hogy bizonyos események, hírek, évfordulók totál véletlenül egybeesnek az épp akkor sorra kerülő film megtekintésével – ritkábban van az, hogy épp azért nézek valamit, mert aktuálisan kötöm valamihez, inkább fordítva van az egész. Itt is így volt, pár nappal a Sztálin halála előtt olvastam Sztálin haláláról – aminek amúgy pont évfordulója volt a napokban – de akkor már rég be volt ütemezve a film a napi programba. Így viszont az a rendkívül élvezetes helyzet állt elő, hogy a film eseményei közben totál naprakész voltam, mit is kellene látnom, mi is a történelmi hűség, mit mennyire is írtak át dicső filmeseink… A végeredmény pedig: magam is meglepődtem, mennyire is visszaadták, mi, hogyan történt, a csúsztatás az egészben annyi, hogy a vezér halála utáni hatalmi harcokat itt gyakorlatilag 48 órába sűrítették bele.

Ez egy qrva jó film lehetett volna. Maga az esemény, egyáltalán a történelem minden alapot megadott hozzá – kár, hogy ezt, így csinálták meg és kár (és valahol szégyen), hogy ezt ezúttal európaiak csinálták meg. A film számomra legnagyobb hibája maga a stílusa: nem először nem sikerül dűlőre jutnom az ún. szatíra műfajával, egyszerűen nehezen barátkozok meg az idióta, sokszor nem helyénvaló, oda nem illő humorral. Itt is ez volt a helyzet, miután nem olvastam utána, mi is ez – csupán ránéztem a szereplőgárdára és a címére – kicsit sokként ért, hogy egy idióta vígjátékot kezdtem nézni. Ahogy haladtunk előre a történetben, a vicc, poén egyre fárasztóbb és kínosabb lesz, mikor az ember várna valami kis kemény drámai fordulatot, magát a kommunizmus görbe tükrét, a leszámolást, a listákról kivégzett emberek sorstragédiáját… mindig elbaltázzák valami baromsággal. Rohadtul nem áll jól a filmnek ez az egész, rohadtul nem működik: hiába emlegeti mindenki vele kapcsolatban Bacsó Péter A tanúját, vagy épp a Nézd, ki van ittet, ez fasorban sincs hozzájuk képest. Lehetne, ha mondjuk nem mások csinálják, hanem az oroszok maguk – de arra szerintem nagyon sokat kellene még várnunk. Ezek az angolul beszélő (szerencsére akcentus nélkül) amerikai színészek ebben az európai kooprodukcióban, Hruscsov, Molotov, Berija és Zsukov bőrébe bújva így totál hiteltelenek és életszerűtlenek… annyi az egészben a pozitívum, hogy elhittem, hogy 1953-ban, Moszkvában vagyok.

A mozi egy vicces (ez még, így, ekkor rendben van) komolyzenei koncerttel kezdődik, amit a moszkvai rádió élőben közvetít… a baj akkor jön, mikor a dicső Sztálin elvtárs, hallgatván a rádiót, szeretne egy felvételt belőle. Igen ám, de nem rögzítik a koncertet, így újra kell játszani az egészet, utcáról behívott közönséggel, stb… nem mondom, hogy nem gyanakodtam a stílust, zsánert illetően, de ebből a felütésből, ami itt van, még nem kellett volna rossz irányba fordulni. Sőt, még a Sztálin dácsáján történtektől sem: mindkettő azt sugallta nekem, hogy a vicc, a humor valahogy az élet kényszeredett velejárója ebben a sziklaszilárd diktatúrában. Aztán ahogy Sztálin meghalt, majd a halálát követő –ahogy írtam, meglepően jól dokumentált és hiteles – napok eseményei átmentek burleszkbe, úgy dobott ki magából egyre jobban a film. Ha elolvastátok a belinkelt cikket, akkor kvázi mindent tudtok a mozi eseményeiről, azt nagyjából leköveti a sztori, csakhogy a színészek a rájuk ruházott karaktereikből síkhülyét csinálnak. Pluszban pedig van néhány olyan lassítás az egészben, ami ugyancsak hazavágja azt a filmélményt, amit a nagyvezér halála és azt azt követő események jelenhettek volna.

Nem nagyon tudok mit kezdeni az egésszel. Azzal, hogy ripacsokká, káromkodó barmokká tették a szovjet történelem kétes, de kétségkívül meghatározó alakjait, rendesen feladták számomra a leckét. Egyszerre kellene ezt a mozit vígjátékként és történelmi filmként nézni. Én viszont, miután sokkal szívesebben merülök el utóbbiban, nehezen tudtam ráállni a néha idióta húzásokkal, alpári káromkodásokkal tarkított viccesebb részekre. Nem mondom, hogy néha nem nevettem föl rajt, hisz önmagában a helyzetkomikumok adták magukat, de valahol képtelenség volt kiverni a fejemből, hogy mindez kikkel történik. Így hiába zseniális Steve Buscemi Hruscsov szerepében, Simon Russel Beale mint Berija vagy Jason Isaacs Zsukov marsallként, sőt a Homeland Quinnje, Rupert Friend Sztálin fiaként, Vaszilijként, megírt karakterükkel, azok megjelenítésével kiölik az erőt a figurából. Olyan amerikaiasan giccses és idióta az egész – lehet szidni az orosz cenzúrát, de én speciel maximálisan megértem, hogy ezt nem szívesen mutogatják szerte a mozikban. Mikor először hallottam erről, azt hittem, Sztálin emlékét gyalázzák meg (jó, azt csak egy picit), de itt inkább arról van szó, hogy a komplett korabeli szovjet vezetés, sőt talán a szovjet nép is egy rakás idióta volt. És azt bizony egyik nép sem szereti – pláne, ha egy másik nemzet állítja ezt róla.

El tudnék képzelni egy igazán komoly, tárgyilagos, hiteles orosz történelmi drámát, orosz színészekkel – esetleg egy-két amerikai sztárral, utószinkronnal – ami végigvezet minket Sztálin halálán és az azt követő eseményeken. Sajnos az orosz társadalom, a filmes szakma, egyáltalán az egész orosz vezetés erre még nem érett meg: szemben a németekkel, akik a szembenézéssel és bűnbánattal szinte már átestek a ló túloldalára, Oroszország (és amúgy Európa sem) nem tekint Sztálinra oly negatívan, ahogy kellene, s talán az egész időszak sem éri el hazájában azt az ingerküszöböt, ami elindíthatna egy ilyen projektet. A Sztálin halála egy nagyon gyenge és ócska kísérlet erre – mert a vicc mögé bújik a történelem igazságainak feltárása közben. Érintőleges csak a sok halállista, a kivégzések, a bebörtönzések, tulajdonképp nincs szó magáról a halál okáról sem. Mikor komoly és kemény lehetne a mozi, mindig háttrébb lép kettőt, próbálja a szatíra eszközeivel terelni nézőit az esetleges szörnyűségek között… több-kevesebb sikerrel. Ha ez egy fiktív és kitalált sztori, szerintem tök jól működik, de így, ennyire tényszerűen ábrázolva mindent, ennyire nevesítve a dolgokat és szereplőket… kevéssé.

A díszlet, korrajz, hangulat rendben van – leszámítva azt, hogy egyre háklisabb vagyok az eredeti nyelvekre. Igenis bazzeg, egy Szovjetunióban játszódó moziban beszéljenek már oroszul, egy német háborús filmben meg németül, egy chilei bányászfilmben meg spanyolul... akkor is, ha a nagy Amerikában, vagy bárhol máshol készült a film. Ezzel az angol hanggal megint csak elvettek az élményből, nem hozzáadtak (annyi a pozitívum, hogy legalább nem oroszos angol), és hiába hittem jobban el, hogy akkor és ott vagyok, mint mondjuk legutóbb a Vörös verébben, az egész egy nagyon fura katyvasz lett. Vannak kifejezetten jó, szórakoztató és tanulságos pillanatai, vannak remek karakterei (Hruscsov és Berija), de vannak borzasztóan túlírt és ripacs figurái is (Vaszilij, Zsukov). Biztosan megtalálja majd a közönségét a Sztálin halála is, akit kevésbé érdekel a történelem és tud röhögni a papírmaskarás bohócokká silányított szovjet vezetőkön, annak bejöhet. Nekem maga a szatíra sem jön be és én sokkal többet, sokkal több komolyságot vártam ettől az egésztől. Utánanézve, mi volt, hogy volt, részben megkaptam a történetemet, csak sajnálom, hogy röhögnöm kellett volna hozzá.




65%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 16, 2019 4:05 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 29 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
29 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 28, 29, 30 ... 47 ... 66  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai
» Niwrok írásai 3.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: