Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26 ... 31 ... 38  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3948
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Black Mirror S4   Szomb. Jan. 13, 2018 2:53 pm

.






Black Mirror S4





Ahogy Niwrok kolléga már leírta korábban, teljesen felesleges azokat a köröket lefutni az elején, mi is ez a Black Mirror és miért is jó (miért is a valaha készült legjobb antológiasorozat). Vélhetően senki nem a negyedik évaddal vág bele a kalandba – de ha meg így is lenne, az is teljesen rendben van: tulajdonképp tökmindegy, hol kapcsolódik be a néző a sorozatba, hisz minden epizód egy kis különálló történet, a korunk technológiájának félresikerült fejlődéséről, annak esetleges túlzásairól, egyúttal görbe tükröt tartva a világ elé. Két dolgot érdemes tudni az egésszel kapcsolatban: az egyik, hogy valami bámulatos ötletbörze az egész, olyan forgatókönyvekkel, amiket a hollywoodi filmek jó, ha 5-10 százalékában láthatunk, másrészt meg azt, hogy bizony még így is érezhető az, hogy két évadnyi angol produkció után immár amerikai égisze alatt készül a sori. És ez bizony icipicit meg is látszik rajta – és igen, én akarnám azt a „hat zord és kilátástalan epizódot”…



S4E1 - USS Callister

Talán nem is annyira meglepő módon a világnak ez volt az egyik kedvence… nekem viszont több okból nem jött be annyira (a BM-ban ez olyan 80%). Az egyik ugye eleve a video-, szerep- és egyéb virtuális játékokkal szembeni közönyöm és érdektelenségem. Nem arról van szó, hogy ne tetszett volna maga az ötlet a virtuális világban rekedt szereplőkkel kapcsolatban – bár pici kis agyammal fel sem tudtam fogni, ez hogy és miként lehet(ne), csak számomra önmagában az elképzelhetetlen, hogy ilyen játékra, játékba idő és energiát fektessek. Márpedig anélkül, hogy bárkivel azonosulni tudtam volna a szereplők közül, elég nehéz igazán alámerülni egy epizódban. Úgy istenigazából nem is értettem az egészet - most akkor egy Star Trekes Rontó Ralphot láttam?? A legnagyobb „problémám” az egésszel azonban maga a stílus. Egyszerűen annyira béna, színpadias, idegesítő volt minden, ami a játékon belül játszódott, hogy nagyon nem jött be. Értem, tudom, hogy a 60-as évek ST sorozatait idézték meg ezzel, meg hogy a főszereplő a saját kedvenceire mintázta az egészet… de sajnálom, nekem ez nem tetszet. Ahogy amúgy maga a régi ST sorozat sem volt soha a szívem csücske. Sorry…



S4E2 - Archangel

Ez viszont qrvára betalált. Minden perce élmény volt, képes voltam egyszerre beleélni magam a szülő és a lázadó kamasz nézőpontjába is. Zseniális volt maga az ötlet, az ok a beépített „kamerára”, annak motivációja, indoka is rendben volt. Adott szituban én is pont így viselkedtem volna. Sőt, tetszett az is, ahogy anya képes volt letenni a tabletet, tök jó volt, ahogy a lány szépen felnőtt a felügyelet mellett és nélkül. Az is bejött, ahogy, amikor és amiért ismét bekapcsolt az Arkangyal, vélhetően ezt sem intéztem volna máshogy szülőként én sem… de itt már néha együtt tudtam érezni a gyerekkel is: a drogot rühellem, úgyhogy abban nem, de a magánélete egyéb vonatkozásában már igen. Hisz ki szeretné, ha kéretlenül POV adást adna az anyjának a saját szexuális élményéről??  Szóval… lehet, én vagyok debil, de nekem az epizód legfontosabb kérdése nem az volt hogy az Arkangyal jó-e, kell-e, (mert jó és kell) hanem hogy hol  a határ a használatában és mekkora erő kell ahhoz, hogy felnőtt gyerekednél ne kapcsold be újra.



S4E3 - Crocodile

Az egyetlen, aminek még csak a címét sem tudom hova tenni. Önmagában ez is nagyszerű, de ebben a közegben talán kissé gyengébb: egy sima északi-havas- skandináv beütésű nyomozós thriller, amiben egyedül a nyomozáshoz felhasznált emlékkinyerő a zseniális húzás. Stílusát tekintve semmi újdonságot nem tartogat, érdekes, de nem életszerű volt nézni a gyilkossági spirálba kerülő főszereplőnő történetét, a végső felvétel gazdája már akkor kitalálható, amikor kb. kiderül, hogy szükség lesz rá. Nekem az egész kissé hiteltelen és „már láttam” érzésű volt – leszámítva ugye magát a kütyüt, amivel emléket lehet előcsalni. No, azt qrvára elfogadnám. Elfér, bőven elfér ez az epizód is a Black Mirrorban, de valahogy… nekem olyan túl realista, hideg, közönyös volt.



S4E4 - Hang the DJ

Niwrok kollégával szemben nekem ez teljesen pozitív élmény volt: imádom, mikor egy adott filmet úgy nézek, hogy közben fülig ér a szám. Tök tetszett az egész társkeresős jövőkép, a visszaszámláló óra, az egész koncepció. Tök aranyos volt, ahogy a kezdetben két zöldfülű kiismerte magát a rendszerben, nagyon jó volt, ahogy a kapcsolatokban résztvevők lereagálták a hátralevő idejüket. Egy digitális escort (oda-vissza) szolgálat, rengeteg jó ötlettel és felmerülő kérdéssel, mind a rendszer működésével, mind az emberi természettel kapcsolatban. És igen, én sem bírtam volna ki, hogy ne nézzem meg a számlálót, nagyon tetszett, ahogy utána újraszámolt annyiszor. Az tény, hogy ez az epizód adja a legkisebb gyomrost, de ezt olyan jó volt nézni… aranyos, hangulatos és szerintem van valami pozitív kisugárzása (ld. még bevezető – lehet, nekem is kell néha ilyen?). Egy dolgot tudok megemlíteni, ami nem feltétlenül hiba, de eddig a Black Mirrortól kissé idegen volt: az erotika, amit itt is ugyan csak módjával dobtak be (plusz még 6-ik epizód)… valahogy nekem nem hiányzott az egészből ez a vonal. Pont ettől is érzem kissé populárisabbnak, amerikaiabbak az egészet.



S4E5 - Metalhead

Ez tetszett a legkevésbé… sima túlélő horror, egy fura világban, egy (sok) fura kutyával. Önmagában ez is simán jobb, mint a mozifilmek többsége, de ha ezt külön látom akkor is megemlíteném, hogy igenis szükség lett volna némi minimális háttér információra, mi ez a világ és hogy alakult ki. Ez így, „durr bele a közepébe”, nekem kevés volt, a stílusát, zsánerét (a Crocodile-hoz hasonlóan) milliószor láttuk már, az egész simán elmehetne egy Terminátor sorozatba. Semmi újat nem hozott, még talán technológiailag sem – a fekete-fehér, de legalábbis szürke, monokróm képi világ önmagában kevés. Ennyi nulla információval tulajdonképp tökmindegy, mi lesz a csajjal…



S4E6 - Black Museum

Ez viszont zseniális volt. Ahogy a három szál kibontakozik, majd összeér, amilyen remek különálló ötletek voltak bennük, az jogosan repítette majdnem csúcsra az epizódot. A fájdalomérzékelő implantátum zseniális, majd annak következménye letaglózó, a tudatátvitel ilyen nézőpontból nem kevéssé nagyszerű. A harmadik szakasz a rabbal szintén qrva jó, működik a csavar is, az egész múzeum egy kibaszott nagy találmány. A barátom észrevette, hogy állítólag ott volt az Arkangyalos tablet is kiállítva – az egész múzeumról egyébként tökre a Fűrész legutóbbi részének gyűjteménye ugrott be. Sokáig vacilláltam, ez, vagy a kettes legyen-e a No1 az évadon belül – aztán az Arkangyal személyes, érzelmi alapon győzött. De ez a Black Museum, ez maga a nagybetűs Black Mirror, ez, ami az évadban úgy igazán odabasz – ilyen volt régen az angol fejezet a sori életében.

Összességében egy újabb kiváló anyagot kaptunk, egy újabb remek és hamisítatlan Black Mirror feelinget – egy icipicit talán hígabb és fogyaszthatóbb formában, mint eddig bármikor máskor, de hát ezek szerint ez van, ez lesz, ezt kell szeretni.

A végső epizódsorrend nálam:  2-6-4-1-3-5




85%


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 18, 2018 1:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2851
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Black Mirror S4   Szomb. Jan. 13, 2018 6:40 pm

R2-D2 írta:
.
Black Mirror S4

Két dolgot érdemes tudni az egésszel kapcsolatban: az egyik, hogy valami bámulatos ötletbörze az egész, olyan forgatókönyvekkel, amiket a hollywoodi filmek jó, ha 5-10 százalékában láthatunk, másrészt meg azt, hogy bizony még így is érezhető az, hogy két évadnyi angol produkció után immár amerikai égisze alatt készül a sori. És ez bizony icipicit meg is látszik rajta – és igen, én akarnám azt a „hat zord és kilátástalan epizódot”…

Összességében egy újabb kiváló anyagot kaptunk, egy újabb remek és hamisítatlan Black Mirror feelinget – egy icipicit talán hígabb és fogyaszthatóbb formában, mint eddig bármikor máskor, de hát ezek szerint ez van, ez lesz, ezt kell szeretni. A végső epizódsorrend nálam:  2-6-4-1-3-5

85%


2-1-3-6-5-4... A végpontok nagyjából stimmelnek, egyértelmű, hogy a leginkább "blackmirrorabb" a 2., ahogy az 5. meg nem egy nagy szám... a többi eltérést meg adja az érdeklődés- és beállítottságbeli különbség.

A részletekről annyit, hogy...:
- A Hang the DJ randis részére még szívesen adtam volna többet, mert ez a kényszerpárosítás érdekes, de ahogy kiderül, hogy az egész csak a megelevenedő társkereső app próbálkozásait, tesztjeit takarja, az nekem túl béna volt ahhoz, hogy ne keserítse meg a szám ízét az egész epizóddal kapcsolatban.

- A Crocodile-on, mint címen én is gondolkodtam, de csak az a kép ugrott be róla, ahogy a krokodil vadászik: vár a víz alatt mozdulatlanul, és nem csinál semmit, de amikor valami megtöri a felszínt, azonnal lecsap, és széttépi, ami az útjába kerül...

- Ha jobban megnézi az ember a Black Museumot, több epizódból is van ott tárgy: a DNS-szkenner az első részből, az Achangel-tablet (amit ti is láttatok), a véres kád a Crocodile-ból... és kikockázva biztos más is lenne még ott  Smile .

- És ha már ez... lehet, hogy a sorrend közepét felcserélném, ha már minél többet gondolok rá, annál nagyobb kedvenc ez a jelenet  Smile :



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3948
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Terminator: Genisys   Hétf. Jan. 15, 2018 5:53 pm

R2-D2 írta:


Terminator: Genisys

Szórakoztató… igen. Én tök jól éreztem magam rajta, soha, egy T filmen nem röhögtem ennyit. Remekbeszabott humor kíséri végig a történetet, egy parádés Schwarzeneggerrel, aki talán még sosem volt ennyire jó terminátor. Aki nem fél – amolyan Cyrano módra – saját magát sem kifigurázni, aki viszont kőkeményen és hitelesen hozza a pusztító figurát. A film csordultig van kikacsintásokkal, tisztelgésekkel saját korábbi előzményei, illetve más filmek irányában, sokszor görbült széles mosolyra a szám ezek miatt.

80%


Két és fél évvel a bemutató után (eddig vártam, megjeleni-e nálunk valaha - nos, nem) pontosan ugyanezeket éreztem nézés közben most is. A főbb fordulatokat leszámítva sok minden ki is ment a fejemből, úgyhogy tök jó volt újranézni az egészet lemezről - azt meg csak halkan jegyzem meg, milyen fenomenális kép és hang jellemzi a cseh BD kiadást. Remek Terminátor mozi, sok-sok tisztelgéssel, kiváló poénokkal, néha agyament akciókkal...

A három darab kisfilm kb. egy óra, de egész jól körbejárja a készítés technikai hátterét. Nem titkolják (nem is lehet), mennyi CGI van benn, de azon jót nevettem, hogy Schwarzi dublőrjének (mikor saját magával verekszik), alig találtak embert, akinek akkora válla van, mint Arnoldnak volt 1984-ben... 155 cm. Laughing

Jó kis film, jó volt újrázni. Ezt is. Már csak 51 film vár a polcon az újranézésre... scratch


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2851
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Pént. Jan. 19, 2018 12:37 am

R2-D2 írta:

Hét nővér

Végre van egy mozi, aminek van egy zseniális alapötlete, aminek van jól átgondolt és kiválóan felépített forgatókönyve, amiben minden dráma működik, aminek csavarjai nem csak azért vannak, mert valaki hasára csapott – minden meglepetése kódolva van benn, de csak akkor gondolsz rá, hogy mi lenne, ha így lenne, mielőtt közvetlenül megtörténik. Szerencsére nincsenek túljátszott, agyatlan, eszement, hiteltelen akciók, nagyjából minden üldözés, verekedés megmarad a realitás határain belül, és maga a díszlet, környezet sincs túltolva. És akkor még nem is beszéltem ugye Noomi Rapaceről, aki játssza a 7 nővért – úgy, hogy egy percre nem kérdőjelezhető meg, hogy nincs hétszer egyidőben a képernyőn.

A szenzációs alaphelyzetre az írók egy nem kevésbé szenzációs „problémát” pakoltak, hisz órákat lehetne ezen az egészen gondolkodni: hogyan tudnak a helyzethez alkalmazkodni maguk a lányok, menyire is fontos, hogy minden napjuk minden percéről részletesen beszámoljanak a másiknak, hisz a következő nap egy másik lány lép ugyanabba karakterbe. Aztán ott van a személyiségi kérdés… én cseppet sem akadtam fönn azon, hogy minden lány más s más (ellentétben néhány kritikussal), szerintem teljesen normális, hogy egypetéjűségük ellenére mindben más személyiség lakozik. Jó, persze, a dramaturgia nagy úr, muszáj volt ennyire színessé tenni a csapatot, de szerintem ez inkább előnye a mozinak, mint hátránya.

85%


Az alapötlet tényleg jó volt. Amikor csak a plakátot láttam, nem is gondoltam volna, hogy ilyen hátteret tettek egy tetőn átugrás mögé... merthogy előzetest nem láttam, írást meg csak a tied olvastam. Megkövetel némi kompromisszumot, hogy hogyan alakulhatott ki a vázolt helyzet a hét, titokban tartott, 30 éves nővel, de el tudtam fogadni, hogy csak a jelen számít, és az, hogy mi történik a testvérekkel. De...

Rögtön az elején hiányolni kezdtem, hogy hiába lettek a jobb elkülöníthetőség miatt karakteresre megcsinálva a nővérek, a bemutatásukra alig szánnak időt. Ez nekem olyan dolog volt, amit hiába tudom, hogy megkövetelt a dramaturgia (hiszen ha a néző jobban felfogja, hogy ki és miért veszik össze a többiekkel vasárnap, az akár a fél filmből kihúzhatja a dugót), attól még zavart. Az ekkora különbségeket sem értettem, hiszen az, hogy ugyanazt az életet tudják élni, sokban megkönnyítette volna, hogy hasonlítsanak, amiben lehet, annyira meg egyik sem lehetett jó színész, hogy ugyanazt a karaktert egyformán tudták volna alakítani (még ha az olyan neccesek, mint Vasárnap, a hétvégére is estek). Ezért is van kb. négy mellékszereplőre korlátozva a kapcsolatuk a külvilággal, ami azon a munkahelyen minimum valószínűtlen volt.

Aztán ahogy lendületet kapott, a dramaturgiánál megindult a hógolyó-hatás, és egyre több mindent gyűrt maga alá. Nekem meg ilyenkor kezdenek feltűnni az olyan dolgok, hogy milyen szomszédaik vannak a nővéreknek, hogy arra sem hívják a zsarukat, ha szitává lőnek mindent... ha meg nincsenek szomszédok, akkor miért van a bejáratnál portás, azon kívül, hogy rákérdezzen a hányásra meg a versre. Hogy hova lett 30 év technológiai fejlődése, ha a gyerekbegyűjtőkről még mindig azt a rongyosra játszott, nyálas reklámot nyomatják propagandajelleggel. Hogy hova tűnnek a lelőtt kommandósok és a portás hullái (a vér sikálása ahhoz kicsit kevés). Hogy miért várnak az ügynökök a lakás ismételt megrohanásával két napot (és hogy miért nem tették ezt még meg azelőtt, hogy a nővéreknek lett volna ideje nyomozgatni), azon kívül, hogy kellett, hogy Szombat és a biztonságis lágyan egymáséi legyenek, ezzel leleplezve a titkokat. Hogy ha a lányt a lakásban agyonlövik, akkor miért nem kapcsolják le vele együtt a későbbi segítőt is, akié a lakás... és egyáltalán honnan tudták, hogy Szombatot ott kell keresni. Hogy miért nincs egy tetves kamera az egész szuperbiztonságos hodályban.

Mindig szegény Lopott időt csúfolom, mintha utáltam volna, pedig nem volt rossz, csak az alapul szolgáló ötlethez képest elnagyolt... és a Hét nővér hangulatában és élményben eléggé arra hasonlított. Annyival volt jobb, hogy a vége, az utolsó csavar sokat tesz az egészhez.

Spoiler:
 


7/10

U.i.: Van hasonló sorozat, ha még esetleg nem ajánlotta volna senki... persze az népesedéspolitika nélkül értendő, testvérek helyett klónokkal Smile : Orphan Black. Én nem néztem, csak tudok róla.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3948
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Egy szent szarvas meggyilkolása   Szomb. Jan. 20, 2018 4:06 pm

.






Egy szent szarvas meggyilkolása




Kezdjük a lényeggel (innentől megint eldöntheti mindenki, olvas-e tovább): minden, neten található, míves és híres oldal kritikai elismerései ellenére ez a film egy nagybetűs FOS. Egy értelmezhetetlen, gyakorlatilag nézhetetlen, újabb művészfilmes agymenés, amiben az 51-ik percig kell arra várni, hogy egyáltalán valami történjen, s aminek a két órás játékideje után értetlenebbül kelünk föl a fotelből mint mondjuk egy Stepen Hawking előadás után. Az biztos, hogy én ezzel a rendezővel, ezzel a görög, Yorgos Lanthimos nevű faszival és műveivel soha többet a büdös életben nem akarok találkozni (még íróként sem), s egyúttal az is biztos, hogy a képzeletbeli gumiszobámba/karanténomba Béla bá, Miki bá,Trier, Refn, Arronofsky mellé új társ költözött az ő személyében. Az is igaz, hogy önmagában ahhoz is tudás kell, hogy valaki ekkora szarságo(ka)t forgasson, lehetne valami módon díjazni ezt is – de az ily módon díjazás helyett megint csak rácsodálkozom a nagyságos internet óriási tudású és tapasztalatú kritikusainak kvázi magömlésére e mozi kapcsán. Nem tudom, egyáltalán megnézték-e ezt a borzalmat, vagy csak propagandaszerűen ömlengnek róla – de a legjobb indulattal is minimum azt gondolom, hogy ez megint attól lett zseniális film, hogy egy értelmezhetetlen zagyvaság… márpedig a „nem értem, ezért kultstátuszba helyezem” módszer nem először működik.

Mielőtt továbbmennénk, el kell szomorítsam azokat, akik most azt gondolják, minek néz az író ilyen filmeket, maradjon a Marvel világánál – nos, kedves barátaim, attól a világtól legalább akkora herótom van, mint az ilyen művész agymenésektől - ráadásul utánanéztem, mi is ez az egész, mit is akar kifejezni, s ennek tükrében írom felháborodott soraimat. Önmagában nekem egy görög dráma sem egy nagyszerű ajánlólevél, de amit akkor megírtak, ami akkor, abban a korban, istenekkel, Artemisszel, Akhilleusszal, Iphigeneiával, Agamemnonnal, esetleg működött, működhetett, az a jelenben minimum kétséges – esetünkben pedig kínos és nevetséges. Ugye Euripidész IE 406-ban írta azt a mesét, amiben Agamemnon egy gyönyörű szent szarvast öl meg egy vadászaton, az istennő meg jól berág rá, ezért a görög seregnek nem fúj elég szelet, hogy át tudjanak hajózni Trója ellen. Csak akkor, ha Agamemnon kiengesztelésképp megöli valamelyik lányát. Logikus, nem? Olyan isteni… egy szarvasért egy lánygyermek… és még csodálkoztok, hogy nem kedvelem az isteneket? Mindegy, a lényeg az, hogy Lantifos úr ezt a történetet meséli el 2017-be ültetve: a bűn és bűnhődés örök körforgását, egy extrémen idióta és hiteltelen bosszúfilm keretében – ami történet viszont annyira nem illik a mai korba, hogy szinte fáj. De még így is lehetett volna esetleg valami értékelhetőt összehozni, ha nem ez az agyonhype-olt fasz csinálja, mert önmagában a tragédiák a filmben kellően szomorúak és megdöbbentőek ahhoz, hogy működjenek… de az egész szerkezet, képi világ, stílus, dramaturgia, minden a befogadhatóság ellen hat.

Stephen Murphy (Colin Farell) jól menő sebész, aki idilli környezetben él családjával. Felesége, Anna (Nicole Kidman), lánya, Kim (Raffey Cassidy) és fia, Bob (Sunny Suljic) azonban a mozi első harmadában sokkal inkább tűnik egy csilli-villi díszletnek a filmben, mint valós szereplőgárdának… minden egyes mozdulatuk, párbeszédük, mondatuk mértéktelenül művi, mesterkélt, kimért és totál életszerűtlen. Az csak egy dolog, hogy önmagában az eredeti mű átirata nem működhet a jelenben, de a jelen szereplői sem működnek… és ez baj. Nagy baj. Ha létezik is ilyen család, ilyen kommunikációval, kapcsolatrendszerrel, ilyen rideg, és színpadias légkörrel, az semmiképp nem alkalmas arra, hogy a nézőt be tudja szívni a film, hogy a műanyag élet műanyag szerelői közül bárkivel együtt érezzen. S miután a film első 51(!!!) perce gyakorlatilag ebben a közegben, teljesen és totálisan esemény nélkül játszódik, meglehetősen nehéz és szenvedős ébren maradni közben. Az egyetlen dolog, ami úgy nagyjából fenntartja a kíváncsiságot, az egy fura kölök, bizonyos Martin (Barry Keoghan – nem értem, mit csodásítanak rajt, a Dunkirkben sem volt nagy szám), aki szinte piócaként tapad a mi Stephenünkre – néha bizony kínos módon. Legalábbis én nagyon sokáig nem tudtam hova tenni az egészet, sokáig valami titkos pedofil szálra gyanakodtam, s megmondom őszintén, minden az irányú gyűlöletem és undorom ellenére is inkább annak örültem volna, mint amit itt kaptam…

Az van ugyanis (nem titok, a trailerből kiderül), hogy egy bizonyos ponton a két gyerek szépen, egymás után, ámde váratlanul lebénul. A bénulás teljes orvosi rejtély, s addig, amíg rejtélyként is kezelték, addig, amíg a racionalitás talaján állva, orvosi eszközökkel és tudással próbáltak rá magyarázatot találni, addig a film egészen élvezhető lett: úgy is mondhatnám, kvázi sebességet váltott. Jó kis orvosi kriminek ígérkezett, s bár néhány szülői reakció itt is kiverte a biztosítékot nálam (ugyanolyan műanyag volt, mint a mozi első 50 perce), addig, amíg képbe nem jön az OK, addig teljesen felvillanyozódtam. Még gondoltam is, hogy innen lehet igazán jó innen lehet egy fasza kis thrillert látni, amiben kiderül, ki, miért és hogyan okozta a titokzatos fertőzést, s az az anyára miért is nem hat – mert ugyan hallottam elhangozni a magyarázatot, de miután a magyarázat nem volt megmagyarázva, hogy mindez HOGY történhet, egy percig sem gondoltam, hogy ennyiben hagyják. Pedig aztán de: az egész lebénulás egy kibaszott isteni büntetés egy múltban elkövetett (vélt, vagy valós, ez sem biztos) bűnért, aminek feloldása egy családtag megölése – pont, mint a görög drámában. A bibi csak az, hogy bazzeg, 2017 van, isten(ek) nincs(enek), pláne nem egy nyálas pöcs az, aki varázslással, kézrátéttel, jedi elmetrükkel le tud bénítani két kiskamaszt. Ez nem az, mint IE 406-ban, amikor is a sereg szél híján nem indul el Trójába (még az is kézzelfoghatóbb), itt konkrétan két megmagyarázhatatlan orvosi esemény történik, amit egy valaki idéz elő, büntetésből… hát persze, bazzeg… de akkor legalább mutatták volna meg, mikor szállta őt meg a magasságos Artemisz. Ez, így, ilyen kohézióban egyszerűen értékelhetetlen, ez nem hogy dráma, tragédia, hanem egy elbaszott sci-fi… vagy vígjáték. Röhögni viszont nem lehet rajt, mert rettentően monoton, depresszív az egész, meg hát jóérzésű ember csak nem röhög két lebénult gyereken. A legvégén esetleg, azon az idióta pörgős, lövős jeleneten… tessék mondani, az orosz rulettről nem tetszettek még hallani? S ha már kérdések: miért nem is lett beavatva a rendőrség? Hogy van az, hogy apu és anyu tök simán elfogadják az egészet, szinte semmit nem tesznek a dogok ELLEN, minimális dühkitörésekkel várják, míg valakinek majd vérzik a szeme. Tök életszerűtlen, idegen és számomra befogadhatatlan az egész szituáció és annak lereagálása – e korban, ilyen közegben. Ráadásként meg még olyat is kell nézni, amiben Nicole Kidman egy kocsiban kiveri a faszát valakinek… WTF???

S hogy ez mikor lehetett volna egy jó film (ugyanis a lehetőség megvolt rá)? Nos, ha az eredeti alapanyagot eredeti környezetbe helyezik, vagy legalábbis valami olyanba, ahol nem ennyire idegen, hiteltelen és életszerűtlen az isteni beavatkozás. Aztán, ha az egész büntetés nem attól jön, akitől, hanem – mint mondjuk az A viskóban – neve, arca van annak, aki ezt, így képes levezényelni. Aztán… nem ártott volna valami épkézláb családot összerakni, kevésbé irritálót és színpadiasat, s nem ártott volna normális, életszerű párbeszédeket írni nekik. Értem, hogy Lantifos úr most ettől olyan qrva nagy művésznek gondolja magát, meg önmegvalósítás, meg minden – meg lehet, hogy a kritikusok farkát is kiverte a jó szó érdekében Nicole – de ez, így, ilyen mixben szinte értékelhetetlen. Ami miatt nincs tarrbélai mélységekben, az mégiscsak az, hogy a két gyerek drámája működik, a mozi első, unalmas és altató 50 perce még így is TGV-ként száguld el Béla bá három órás eposzai mellett… no meg azért mégiscsak Colin Farell és Nicole Kidman szerepel benn. Egy kis ideig még arra is van remény, hogy épeszű magyarázatot kapjunk mindarra, ami történik – sőt, a néző talán a legutolsó percekig is bízhat abban, hogy nem egy semmiből jövő, majd semmibe vesző betegséget lát. Komolyan, nekem a film azon része tetszett a legjobban, amikor a gyerekek bénák voltak, és valamit próbáltak tenni ez ellen - egészen addig, amíg megint nem jött az a rohadt közöny és beletörődés. Sem egy hiszti, sem egy dühroham, sem egy összeomlás… csak a csendes beletörődés. Amúgy, tényleg: ha csak a megváltást/megoldást nézem… azt hogyan is sikerül kidumálni a hatóságoknál?? Vagy, hülye néző, ne gondolkodj… ennél még az is jobb, mikor Iphigeneia szarvassá változott. IE 406-ban az qrva mindegy volt, de itt, ebben a valós közegben, ebben a napjainkban zajlódó tragédiában szerintem rohadtul nem az.

Ahogy már a címe sem sejtet sok jót, úgy maga a mozi pont olyan lett. Nagy kalap művész kaki, élvezkedjenek csak rajta széplelkű, nagy tudású kritikusok. Én nem vagyok az, nekem ez nagyon nem jött be. Ennél már csak egy lehet rosszabb a tavalyi felhozatalból, arról hamarosan írok.




35%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 18, 2018 1:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3948
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Anyám!   Vas. Jan. 21, 2018 2:29 pm

.






Anyám!





Többször említettem már azt a bizonyos zárt szobát, amibe én időnként eltüntetek rendezőket, általában azért, hogy soha többet ne nézzek tőlük semmit. Van azonban néhány kivétel, akinek időnként az új mozijának bizalmat szavazok, hátha kigyógyult az ürge az elmebajból (Villenevue, Arronofsky), de aztán szomorúan veszem tudomásul, hogy a legjobb lesz, ha szépen a gyógyulás reményében ismét rájuk zárom az ajtót további kezelés miatt. Sőt nem árt erősebb gyógyszert is felírni, mert ez az Anyám! nevű valami, amit Arronofsky legutóbb a világ elé tárt – s amit Cannesban  teljesen jogosa kifütyültek – oly mértékben megy túl az értelmezhetőség határain, hogy ezek alapján szegény faszit bizony ki se kellene engedni emberek közé. Innen már csak egy lépés a trieri út, a végleges, totál elmebaj, ami teljes kizárást kellene eredményezzen a filmkészítés berkeiből…

A legkézenfekvőbb (és a legközhelyesebb) reagálás természetesen a címet felhasználva az lenne, ha a felkiáltójelet sima emotikonra cserélve átneveznénk Anyám faceplam  -ra, de én most ettől az ócska fogástól eltekintenék. A kontextus nagyjából rendben is lenne, de a minimális elvárásaim mellett, ismerve néhány írást és a rendező korábbi munkáit, korántsem okozott akkora sokkot ez az egész, mint amire számítottam. Ez sem süllyedt tarrbélai mélységekbe, sőt, azt mondom, istenigazából nem is fájt – sokkal inkább az volt a baj, hogy halványlila fingom nem volt arról, hogy most mit is látok, és minek, mi a jelentése. Az már menet közben nagyjából megvolt, hogy valami vallási beütésű üzenetet próbálnak elmondani, ennyi évad Odaát után valahogy nem volt fura az Író személyisége sem (lehetett akár Ördög, akár Isten), a sorozatban akár ez tök normális is lehetne, de aztán amikor a rendezőből kiment a szedálás hatása, valami elképesztő ámokfutásba kezdett a képernyőn. Ha az a kb. fél óra nem lenne, vagy nem így lenne, akkor csak egy újabb pocsék művészmozi lenne, viszont azzal a betéttel az egész teljesen új szintre lépett (süllyedt), amire nincs semmi magyarázat. Mintha egy seggrészeg, bedrogozott rendező forgatott volna egy filmet Jézusról, tanításairól, a megbocsájtásról valami modern és fura környezetbe illesztve a sztorit (ez már a Szent szarvasnál sem működött), ami film a végére egy teljes és totális őrültbe, egy értelmezhetetlen szimbólumrendszerbe vált át.

Az egész mozi ismeretében érdekes a nyitó képsor, tessék csak megjegyezni, ráadásul közvetlenül hozzá kapcsolódik a film egyik legjobb (később még egy hasonló, de rövidebb) képsora: ahogy a leégett ház digitálisan visszaalakul „élővé”, az rohadtul tetszett. Mikor néztem, akkor arra gondoltam, erre simán lehet adni 1 pontot… a másodikat meg majd Lawrence fehér pólón/trikón áttűnő mellbimbóiért. Szóval van egy ház, amiben az Író (Javier Bardem) és fiatal, csinos felesége (Jennifer Lawrence) él. Érdekes egyébként, hogy ő az Anya, ennek nagyon sokáig nyoma sincs, kb. a film feléig csupán egy fiatal szerető, aki kvázi múzsaként, az írói válságban lévő férjének próbál olyan körülményeket biztosítani, hogy az megtalálja az ihletet következő kinyilatkoztatásához (ja, bocsi, ez spoiler). Szóval a kissé lassú tempójú moziban ekkor még semmi rendkívüli nincs, a pár mindennapjaiba kukkantunk bele, amikor egyszer csak váratlanul megjelenik egy Férfi (Ed Harris), aki aztán fenekestől felforgatja a házaspár életét. Itt jegyzem meg, hogy egészen meglepő módon jól elvoltam a filmmel, kifejezetten érdekelt, mire megy ki a játék, izgalmas és sejtelmes volt a falak üzenete – bár még mindig nem tudom hova tenni – egy remek kis misztikus thriller is lehetett volna még ekkor ebből. De nem, az öt nap alatt megírt forgatókönyv (5 nap részegség??) más irányba indul el: a házba egyre több idegen érkezik, akik egyre értelmezhetetlenebb és érthetetlenebb dolgokat művelnek – egyre elborultabb körülményekben.

Akkor húztam föl először a szememet, mikor megjelenik a Nő (Michelle Pfeiffer) – a szinte Sauli módon Anyát követő kamera azt mindenképp elérte, hogy legszívesebben képen töröltem volna azt az undorító erőszakos picsát. Az erős túlzás, hogy „Alakításával tuti bevonul a filmtörténet legkegyetlenebb ribancai közé”, mert attól ez még qrva messze van, de tény, hogy a tenyérbemászó, erőszakos, kioktató stílusával, viselkedésével rendesen felhúzott… tök jó lett volna, csak úgy simán pofán vágni, elzavarni a halál f@szára, de valami ok miatt ez nem történik meg. Egyre inkább zavaró és kétségbeejtően kapaszkodó nélküli volt a ház lakóinak reakciója a nyilvánvalóan pofátlan vendégekkel szemben, de ezeknek talán még a maguk rendszerében meg is volt a maguk értelme. Az értelem a halotti torral omlik össze, onnantól érezni azt, hogy a szimbólumok teljes káoszába fordul a sztori – Weide, ilyenkor hol vagy, ez a te asztalod??? – de ha a néző tudná, hogy az akkor még piskóta ahhoz képest, amit még látni, fog, lehet, nem is nézné tovább. Én már itt nem értettem az egészet, hogy ezeknek mi keresnivalójuk van itt és miért is foglalják el kényszeredetten az Író házát – de még mindig csak inkább kétkedéssel, mint idegenkedéssel vagy undorral néztem a képernyőt. Ráadásul lelki kielégülés volt, mikor végre mindenki elhagyta a házat, és jött egy kisebb, nyugalmas szakasz, készülve a gyerekáldásra.

Itt jegyzem meg, hogy fogalmam sincs, mi értelme (célja az oké) volt a vérnek a padló résein, hogy az, ott, úgy hogy lehetett, de hát ha már a falak is közvetítettek üzeneteket, miért is ne. Mindenesetre ezen ötletek által kicsit tényleg jobban lehet kapcsolni az egészet a Rosemary gyerekéhez, bár megjegyzem, ez csak egy ideig működik… ugyanis van egy pont, a már többször említett pont, amiben Arronofskyn eluralkodik a teljes és totális őrület, a mű megjelenése után érkező emberekre, majd amik akkor, ott, abban a fél órában történnek, arra egyszerűen nincs magyarázat. Kétlem, hogy maga a rendező tudna bármi értelmeset erre mondani, itt semmi másról nem lehet szó, mint a polgárpukkasztó vizuális őrületről, egy olyan bonyolult szimbólumrendszerről, ami önmaga farkába harapva a gyors snittekkel, a továbbra is Anya arcába tolt kamerán keresztül egy mérhetetlen zagyvasággá duzzad. Hihetetlen, hogy ezt hogy gondolhatta bárki is komolyan, hogy ez működni fog, hihetetlen, hogy Hollywoodban nincs egy kibaszott MEO, aki szólt volna a művészi egótól dagadó Arronofskynak, hogy ezt már talán így mégsem kéne. Nekem amúgy – így, felületesen, első nézésre – egy drogos tripnek tűnik az egész, amiben az emberiség történetének fontosabb eseményeit érintik, talán vallási szempontból… de nem tudom. Inkvizíció, világháború, boszorkányüldözés – ezeket talán kiszúrtam, de valahol az egész jelenet annyira őrült volt, hogy megbotránkozni se nagyon tudtam, inkább csak az dübörgött a fejemben: „Mi a fasz van????”. S mindennek a csúcsa természetesen az áldozat, ami a hozzá kapcsolódó evészettel szépen felteszi a koronát az egészre – de az előtte látottak után mégsem annyira sokkoló, mint aminek szánták.

Láttam az Anyám!-at, magamtól, önszántamból: senki nem tartott fegyvert a fejemhez. Amennyi rosszat halottam róla, amennyire szart vártam tőle, ahhoz képest még nem is volt nézhetetlen – sokkal inkább értetlenkedtem rajta, mintsem felidegesített volna. Ennek a megfejtéséhez Langdon professzor, vagy Turing kellene, én nem vagyok kódfejtő, én ezt a szimbólumrendszert, így egészben képtelen vagyok dekódolni. Próbáltam, nem ment: és hiába is lett volna maga a mozi úgy-ahogy értékelhető (amíg mondjuk 6-nál többen nem voltak a házban, talán az is volt), a finálé káosza teljesen rányomta a bélyegét az egész élményre. Én speciel a legalapvetőbb kérdést sem tudtam eldönteni az Író személyével kapcsolatban: akkor most ő az Ördög (vagy fia), vagy az Isten (vagy fia) volt. Aztán az is lehet, nincs is ilyen kérdés, és miután Arronofsky kijózanodott, vagy kiment belőle a szer, maga sem tudja már, mit akart mondani. Történetileg semmiképp… Az tény, hogy néhány beállítás, kamerahasználat kifejezetten jó, a színészekre semmi panasz nem lehet (bár nekem a túlságosan Lawrence arcába tolt kamera egy idő után már zavart), az egész film hangulata, vizualitása , kép világa rendben van. Csak nem ártott volna icipicit érteni is, amit látunk… anélkül elég nehéz jó véleménnyel lenni róla.

Ez egy olyan művészfilm, ami nem csak azért szar, mert felhúz az esetleges provokatív hülyeségeivel, hanem mert egyszerűen nem értem, mit akar mondani. De ahogy olvasom, nem csak én nem.




40%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 18, 2018 1:56 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2851
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Egy szent szarvas meggyilkolása   Vas. Jan. 21, 2018 10:35 pm

R2-D2 írta:

Egy szent szarvas meggyilkolása

Önmagában nekem egy görög dráma sem egy nagyszerű ajánlólevél, de amit akkor megírtak, ami akkor, abban a korban, istenekkel, Artemisszel, Akhilleusszal, Iphigeneiával, Agamemnonnal, esetleg működött, működhetett, az a jelenben minimum kétséges – esetünkben pedig kínos és nevetséges. Ugye Euripidész IE 406-ban írta azt a mesét, amiben Agamemnon egy gyönyörű szent szarvast öl meg egy vadászaton, az istennő meg jól berág rá, ezért a görög seregnek nem fúj elég szelet, hogy át tudjanak hajózni Trója ellen. Csak akkor, ha Agamemnon kiengesztelésképp megöli valamelyik lányát. Logikus, nem?

De még így is lehetett volna esetleg valami értékelhetőt összehozni, ha nem ez az agyonhype-olt fasz csinálja, mert önmagában a tragédiák a filmben kellően szomorúak és megdöbbentőek ahhoz, hogy működjenek… de az egész szerkezet, képi világ, stílus, dramaturgia, minden a befogadhatóság ellen hat.

Stephen Murphy (Colin Farell) jól menő sebész, aki idilli környezetben él családjával. Felesége, Anna (Nicole Kidman), lánya, Kim (Raffey Cassidy) és fia, Bob (Sunny Suljic) azonban a mozi első harmadában sokkal inkább tűnik egy csilli-villi díszletnek a filmben, mint valós szereplőgárdának… minden egyes mozdulatuk, párbeszédük, mondatuk mértéktelenül művi, mesterkélt, kimért és totál életszerűtlen. S miután a film első 51(!!!) perce gyakorlatilag ebben a közegben, teljesen és totálisan esemény nélkül játszódik, meglehetősen nehéz és szenvedős ébren maradni közben.

Ami miatt nincs tarrbélai mélységekben, az mégiscsak az, hogy a két gyerek drámája működik, a mozi első, unalmas és altató 50 perce még így is TGV-ként száguld el Béla bá három órás eposzai mellett… no meg azért mégiscsak Colin Farell és Nicole Kidman szerepel benn. Egy kis ideig még arra is van remény, hogy épeszű magyarázatot kapjunk mindarra, ami történik – sőt, a néző talán a legutolsó percekig is bízhat abban, hogy nem egy semmiből jövő, majd semmibe vesző betegséget lát.

35%


Ezen nem fogunk összeveszni Smile .

Én nem várom el a hiperrealista drámát, nem zavar egy-egy hétköznapi helyzetbe ültetett szimbolikus történet, ami nem egy történetet mesél el, hanem "csak" kifejez valamit... kétségeket, hitet, bűntudatot, bosszúvágyat, tehetetlenséget, önzést, stb.. Ellenben azt KURVÁRA elvárom, hogy ha már rászánok egy ilyen filmre két órát, akkor ne 51 percet basszanak el az életemből az óraszíjakról meg a hónaljszőrzetről szóló eszmecserékre, amiket a minden életszerűségtől sterilizált szereplők monoton hangon előadnak Mad !! Lanthimos előző filmje, a Homár sem állt éppen két lábbal a valóság talaján az állattá változtatott szinglikkel, de abból legalább gyorsan kirajzolódott egy szocreál üdülői ismerkedős estre hajazó disztopikus szatíra, azt még valamennyire élveztem is... Ennek a filmnek az első felében nem volt mit élvezni, mert igazából nem volt benne semmi Evil or Very Mad ! Nem tudtam meg a szereplőkről semmit, akkor még nem kezdődnek el a betegségek, és Alicia Silverstone egyetlen jelenete az karamellás pitével sem indította be az eseményeket.

A második fele egy rövid bevezetővel még lehetett volna egy jó film, de persze nem ezekkel a szereplőkkel, mert azok mindegyike eddigre már az elviselhetőség határát súrolta. Mert a bénulások kapcsán ami előjött dráma, azok legalább elgondolkodtattak. Például a babonaságról, amikre az egész vallás épül, és amiben az ember azon igyekezete, vágya testesül meg, hogy befolyásolni tudja azokat az eseményeket, amikre tudomása szerint nincs hatása, és aminek megszemélyesítésére Isten ki lett találva. Vagy az emberi reakciókról egy ilyen helyzetben, ahogy a családtagok próbálják meggyőzni Stevent, hogy kit öljön meg... és ebben messze Anna mondatai voltak a legdurvábbak. Vagy az önmentegetésről, ahogy az aneszteziológus és a sebész egymást okolja a műhibáért. Vagy gondolhatnék arra a kevés emberi jelenetre, mondjuk Anna kifakadására a krumpliról vagy Steven zokogására. Ezeket a gondolatokat is megpróbálták elcseszni az olyan ostobaságokkal, mint a spagettis jelenetből sütő idiotizmus, de akkor már igazából immunis lettem az ilyenekre...

Csak ezért nem pontozom le annyira, és csak ezért nem lesz BOTTOM-listás...


4/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3948
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Vas. Jan. 21, 2018 10:52 pm

Niwrok írta:

Egy szent szarvas meggyilkolása


Ezen nem fogunk összeveszni  Smile .

Csak ezért nem pontozom le annyira, és csak ezért nem lesz BOTTOM-listás...


4/10
.

egyetért

Jó, akkor ugyanúgy láttuk... a steril, érdektelen szereplők, a felesleges első 50 perc, a sok baromság... pedig a dráma jó is lehetne.

Na de ha EZ nem lesz a 4/10-zel BOTTOM listás, akkor mi???? Oké, Utazók, Anyám!... meg még mi volt tavaly, ami annyira pocsék volt nálad??

Ne áruld el, majd megtudom, de most tűnődök... hmmm

Smile

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2851
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Vas. Jan. 21, 2018 10:55 pm

R2-D2 írta:


Na de ha EZ nem lesz a 4/10-zel BOTTOM listás, akkor mi???? Oké, Utazók, Anyám!... meg még mi volt tavaly, ami annyira pocsék volt nálad??
Ne áruld el, majd megtudom, de most tűnődök... hmmm

Smile

.

Maradj még gépközelben pár percet Smile .

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2851
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: anyám! / Mother!   Vas. Jan. 21, 2018 10:59 pm

R2-D2 írta:

Anyám!

Ez sem süllyedt tarrbélai mélységekbe, sőt, azt mondom, istenigazából nem is fájt – sokkal inkább az volt a baj, hogy halványlila fingom nem volt arról, hogy most mit is látok, és minek, mi a jelentése. Az már menet közben nagyjából megvolt, hogy valami vallási beütésű üzenetet próbálnak elmondani, ennyi évad Odaát után valahogy nem volt fura az Író személyisége sem (lehetett akár Ördög, akár Isten), a sorozatban akár ez tök normális is lehetne, de aztán amikor a rendezőből kiment a szedálás hatása, valami elképesztő ámokfutásba kezdett a képernyőn. Ha az a kb. fél óra nem lenne, vagy nem így lenne, akkor csak egy újabb pocsék művészmozi lenne, viszont azzal a betéttel az egész teljesen új szintre lépett (süllyedt), amire nincs semmi magyarázat. Mintha egy seggrészeg, bedrogozott rendező forgatott volna egy filmet Jézusról, tanításairól, a megbocsájtásról valami modern és fura környezetbe illesztve a sztorit (ez már a Szent szarvasnál sem működött), ami film a végére egy teljes és totális őrültbe, egy értelmezhetetlen szimbólumrendszerbe vált át.

Láttam az Anyám!-at, magamtól, önszántamból: senki nem tartott fegyvert a fejemhez. Amennyi rosszat halottam róla, amennyire szart vártam tőle, ahhoz képest még nem is volt nézhetetlen – sokkal inkább értetlenkedtem rajta, mintsem felidegesített volna. Én speciel a legalapvetőbb kérdést sem tudtam eldönteni az Író személyével kapcsolatban: akkor most ő az Ördög (vagy fia), vagy az Isten (vagy fia) volt. Aztán az is lehet, nincs is ilyen kérdés, és miután Arronofsky kijózanodott, vagy kiment belőle a szer, maga sem tudja már, mit akart mondani. Történetileg semmiképp… Az tény, hogy néhány beállítás, kamerahasználat kifejezetten jó, a színészekre semmi panasz nem lehet (bár nekem a túlságosan Lawrence arcába tolt kamera egy idő után már zavart), az egész film hangulata, vizualitása , kép világa rendben van. Csak nem ártott volna icipicit érteni is, amit látunk… anélkül elég nehéz jó véleménnyel lenni róla.

Ez egy olyan művészfilm, ami nem csak azért szar, mert felhúz az esetleges provokatív hülyeségeivel, hanem mert egyszerűen nem értem, mit akar mondani. De ahogy olvasom, nem csak én nem.


40%


Engem felbaszott, első lendületben el is küldtem a halál véreresére Arronofskyt... de azért csak a fejemben maradt napok múlva, és akkor egy kicsit megenyhültem. Már csak azért is, mert van egy-két ilyen filmem, amik nem alapvetően rosszak, csak túl heves negatív reakciót váltanak ki belőlem, és ezt tudom akkora bravúrnak tekinteni, hogy egy kicsit pozitívabb lesz a film megítélése.

Nem tudom, milyen vallási magyarázatai vannak az Anyám!-nak, de én azzal a variációval voltam elégedett, hogy a ház az író "szívének" szimbóluma, amiben a szerelem és a szakmai siker iránti vágy vívja örök harcát, és mint ilyen, depressziótól depresszióig tart... Így pedig gyakorlatilag egy filmes eszközökkel megvalósított Vándorló palotát láttam.

Az első felvonás az eltévedt fickóval meg az egyre tolakodóbb és bunkóbb vendégekkel ettől az értelmezésemtől függetlenül ugyanúgy szar, de mondjuk így már nagyjából kiegyenlítik a filmet a mérlegen. Talán majd egy újranézést megér a dolog, hogy így milyen élmény lesz...

Pontot nem adok, ahhoz ez egy túl szélsőséges film.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3948
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Vas. Jan. 21, 2018 11:31 pm

Niwrok írta:

Anyám!


Nem tudom, milyen vallási magyarázatai vannak az Anyám!-nak, de én azzal a variációval voltam elégedett, hogy a ház az író "szívének" szimbóluma, amiben a szerelem és a szakmai siker iránti vágy vívja örök harcát, és mint ilyen, depressziótól depresszióig tart... Így pedig gyakorlatilag egy filmes eszközökkel megvalósított Vándorló palotát láttam.

Az első felvonás az eltévedt fickóval meg az egyre tolakodóbb és bunkóbb vendégekkel ettől az értelmezésemtől függetlenül ugyanúgy szar, de mondjuk így már nagyjából kiegyenlítik a filmet a mérlegen. Talán majd egy újranézést megér a dolog, hogy így milyen élmény lesz...

Pontot nem adok, ahhoz ez egy túl szélsőséges film.
.


lol! Egyszer már adtál, 3,5/10-et... tongue

Háát, nem tudom, nekem ez így nem jutott eszembe, sokkal inkább a Sátán/Isten vonalon mozgok: "Addig égetem föl a világo(ma)t, míg tökéletes nem lesz."

Én ezt tuti, soha nem nézem újra. Majd írd meg, mi a megoldás... peace

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3948
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: A széf   Kedd Jan. 23, 2018 8:34 pm

.





A széf





No. Megint az van, hogy a fél világ utálja ezt a mozit, mindenféle B- meg Zs kategóriás kacatnak titulálja – én meg tegnap éjjel kifejezetten jól szórakoztam rajta. Sőt, ennél sokkal, de sokkal gyengébb horrorokat is láttam már, amiket meg piedesztálra emelt a „szakma” (pl. The Babadook): nem azt mondom, hogy most aztán ettől lefossa az ember a bokáját, de azt állítom, hogy a heist mozi és korhatármentes (itthon 16, de az imdb szerint mentes) horror keverékének a maga módján még működik is. Szóval… megint csak ne hallgassatok a sok-sok fanyalgóra, messze nem olyan rossz ez, mint aminek mondják – talán a félresikerült promóció az, ami ezt valami félelmetes szellemes mozivá tette, talán ez az, ami az igazi csalódást okozta egyeseknél. Ha viszont ezen elvárásoktól eltekintünk, egész kellemes másfél óra várhat ránk, néhány megszokottól talán eltérő eseménnyel – no meg egy érdekes (ámde első érzésre megmagyarázhatatlan) meglepetéssel.

Már a főcím qrva jó – és meglehetősen fontos (csak ezt ekkor még nem tudja senki). Egy túszdrámás bankrablás összefoglalóját látjuk, újságcikkekből, rendőrségi jelentésekből… hiába láttunk már ilyet többször is, a vizualitás és a korai kezdés miatt nem is nagyon figyelünk rá, pedig aztán fontos lenne. Én legalábbis úgy voltam vele, hogy a főcím után egy ideig meg voltam győződve róla, hogy ugyan azon eseményt látom, annak kibővített formájában – csak menet közben derült ki, hogy 35 évvel később járunk. Ugyanis megint épp egy bankrablás bontakozik ki a szemünk előtt, amiben két lány (később derül ki, hogy testvérek) és három tűzoltónak öltözött faszi vesz részt. Én, aki szereti az ilyen stílusú mozikat, érdeklődéssel figyeltem a terv minden mozzanatát – már akkor is, mikor még csak alakult a feszültség (a hangulatkeltő zene nagyon jó!!!) – bírom, mikor egy ilyen rablás egy heist moziban tartalmaz olyan elemeket, amiket én nem találtam volna ki. Itt, ebben az esetben a szomszédos épületben szándékosan keltett tűz volt az újdonság, valamint az, hogy ezzel együtt ki a francnak tűnne föl lelépés gyanánt 5 darab tűzoltóruhás fickó az utcában (a rablás után). A másik, ami most épp jókor talált el, az a túszdrámás rétege a mozinak: a múltkori 6 nap és az Az ostrom után volt viszonyítási alapom az ilyen helyzethez – még ha ugye ez teljesen más alapokon is áll.

Természetesen nem lenne film, ha minden simán menne: a tervezett félmilliós zsákmány helyett mindösszesen 70 ezer dollárt sikerül zsákmányolni, ezen pedig az addig egységesnek tűnő csapat rendesen hajba kap.  Ha nem két nő lenne érintett, akkor azt mondanám, ez a szakasz a két lány, Leah (Eastwood lánya, Francesca) és Vee (Taryn Manning) farok méregetéséről szól – ugyanakkor, ekkor derül ki az is, hogy ők tulajdonképp testvérek, így az egész civakodás kicsit más színezetet kap. Bátyjuk, Michael (Scott Haze) az, aki próbál közéjük állni, s nagyjából ekkor derül az is ki, hogy miatta van az egész rablás. A csapat másik két tagját nem igazán érdemes megjegyezni, tekintve a film állítólagos zsánerét úgyis brutálisan búcsút veszünk tőlük hamarosan… sokkal inkább fontos egy fura, bajszos ember (James Fracno), aki szintén a csapat túsza, s aki banki alkalmazottól nem épp elvárható módon a rablók segítségére siet. Leküldi őket a pincébe, egy külön széfbe, ahol állítólag több millió dollárt őriznek, sőt még kulcsot is ad a pinceajtóhoz. A néző persze kicsit többet tud, mint a szereplők, a fickónak ugyanis fura hallucinációi vannak egy véres eseményről, ráadásul a bankigazgató is említ holmi fura és félelmetes eseményeket az épület alagsorával kapcsolatban. De az egészben a legfurább, hogy a nézőnek a napnál is világosabb, hogy a név nélküli férfi nem ok nélkül küldi őket le, ő vélhetően tudja, mi van ott lenn… de a mozi óriási dicséretére legyen mondva, egész jól sikerül megvezetni a közönséget a valósággal. Pontosabban a valóság illúziójával.

Mindenesetre – a józan ész ellenére – a banda úgy dönt, hogy ha már ott van az a sok lóvé lenn, akkor vétek lenne itt hagyni: a kasszafúró lemegy és nekiáll kinyitni a páncélterem ajtaját. A bajok azonban itt kezdődnek: a félhomályos folyosón (mert persze megint senki nem kapcsolja föl azt a qrva villanyt) sötét árnyak jelennek meg, amik a biztonsági kamerán nem látszanak, de a jelen lévő emberek számára valós veszélyt jelentenek… a rablók pedig elég gyorsan elkezdenek fogyni. Közben senki nem érti, mi is történt, a főpénztáros által elmesélt 35 évvel ezelőtti bankrablós eset következtében ott maradó szellemek inkább váltanak ki röhejt, mint félelmet a csapat tagjaiból – egész addig, míg maguk is nem szembesülnek az egésszel. Az A széf pedig ekkor vesz (vehetne) egy fordulatot, innentől lesz (lehetne) egy jó kis túlélő horror, amiben aztán törvény szerint a jófiúk megmenekülnek, a rossz fiúkat meg megeszik a szellemek. Viszont… ez most így nem történik meg. Egyrészt, mert maga a bankrablós szál, a túszokkal, a kinn várakozó rendőrökkel (akik a rablók szerint egy titokzatos hívásra jöttek, valójában meg egy alkoholista zsaru véletlen megérzésre) nem tűnik el egyik percről a másikra, sőt egészen a végéig velünk marad, másrészt meg bizony az a bizonyos horror vonal eléggé alulreprezentált. Ennél félelmetesebb, ijesztőbb szellemekkel Sam és Dean Winchester simán elbánik, az egész alagsori jelenetből, a kóválygó karakterekből hiányzik az igazi para. Vannak ugyan jobb részek, a kamerát okosan használják (kombinálva a biztonsági felvételekkel), de egyszerűen nincs meg az a félelem a képekben, ami emlékezetessé tenné a mozit.

Borzasztó lightos az egész, kényszeredetten próbál ugyan félelmetesnek tűnni, ugyanakkor talán szándékosan, de jump scare elemet abszolút nem használ, és semmit nem is mutat annyi ideig, hogy igazán félni lehessen tőle, esetleg nem olyan brutális, mint lehetne. Nem is igazán vártam a The Last Shift hangulatát, sem a Lights Out paráját, de azért az az alagsor, azokkal a szellemekkel lehetett volna ütősebb. S még valami: az, hogy milliószor elmondják a moziban, hogy nem ölünk embert, az gyakorlatilag kizárta azt, hogy valójában izgulni lehessen bárkiért is, annyira egyértelmű volt, hogy ezek a rablók tulajdonképp jófiúk ám, csak kénytelenek pénzhez jutni, hogy a rosszfiúknak megadhassák tartozásukat… hogy ez is a horror rovására ment. Nemcsak, hogy szimpatikusak és valahol esendőek, amatőrök a rablók, hanem majdnem hogy a jó oldalon álló ártatlan áldozatok – a kérdés csak az, hogy az ismeretlen bajszos fickó miért küldte le őket a pincébe? Mintha tudta volna, hogy van ott valami, ami simán elintézi a bandát…

Mellesleg a mozi egyik legnagyobb erénye maga az a titokzatosság, amit a fickó karaktere képvisel (csak halkan jegyzem meg, az aktuális események miatt Fracno látványa kicsit mást is jelentett most): egész jól keverték az írók a lapokat a sejtelmességgel és a tudatlansággal vele kapcsolatban. Minderre pedig egy egészen ütős és meglepő finálét húztak föl – ami a maga nemében természetesen ökörség, úgy, ahogy van, mégis valahol működik és elégedett csettintést válthat ki a nézőből. Ha nagyon belemennék – és ha nem tetszett volna összességében a film, akkor vélhetően meg is tenném – akkor minden bizonnyal ízekre tudnám szedni azt a szerepet, amit neki szántak, így, ilyen formában, de valahol az A széf ezzel a fordulattal együtt nyeri el igazán az értelmét. Meg amúgy is, jó néhány abszurd ötlet és hiteltelen megoldás kíséri a filmet, de hát ha már azt elfogadjuk, hogy a bank alagsorában van egy széf, amihez nem mer lemenni senki és mégis dugig van pénzzel, hogy a folyosón 35 éves szellemek randalíroznak, amiket nem lát az ipari kamera… nos, bőven belefér a titokzatos idegen szerepeltetése. Az azon való tűnődés, hogy ki is ő és mit is akar, picit feldobja az amúgy egész kellemes hangulatú és kifejezetten előnyösen rövidre vágott mozit: nekem így jobban is tetszett, mint néhány agyonhype-olt társa. Inkább szellemek, mint egy papírmaskarás rém, egy múmiaként betekert nő története, vagy egy kávéscsésze-hipnózis… már csak a PR-esek és a poszterkészítők fejére kellene koppintani, akik ilyen eszméletlenül idióta és giccses reklámanyagot terveztek a filmhez.

Összességében én azt mondom, hogy ez az A széf nem egy rossz film. Nem idegesített öl, nem fogtam a fejem közben és nem is aludtam be rajta. Persze, elvárástól függően lehetne teljesen más és jobb is, ha máshogy súlyozták volna a horror és a heist mozi arányát, lehetne félelmetesebb is, de valahol úgy érzem, mégiscsak működik az az eszement koncepció, hogy szegény bankrablók 35 éves életre kelt szellemekkel találkoznak a nagy pénzhez vezető útjukon. Kicsit, olyan talán, mint az A 13 kísértet – az sem volt egy nagy eresztés, de a maga módján kifejezetten fogyasztható volt. Mint ez.




75%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 18, 2018 2:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2851
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Kedd Jan. 23, 2018 9:07 pm

R2-D2 írta:
.
A széf

Összességében én azt mondom, hogy ez az A széf nem egy rossz film. Nem idegesített öl, nem fogtam a fejem közben és nem is aludtam be rajta. Persze, elvárástól függően lehetne teljesen más és jobb is, ha máshogy súlyozták volna a horror és a heist mozi arányát, lehetne félelmetesebb is, de valahol úgy érzem, mégiscsak működik az az eszement koncepció, hogy szegény bankrablók 35 éves életre kelt szellemekkel találkoznak a nagy pénzhez vezető útjukon. Kicsit, olyan talán, mint az A 13 kísértet – az sem volt egy nagy eresztés, de a maga módján kifejezetten fogyasztható volt. Mint ez.

75%


Amíg nem olvastam el az írásod, csak a képet láttam, azt hittem megint felültél a retró-vonatra Smile ... a 90-es évek végén voltak divatban az ilyen színvilágú poszterek Smile .

Lehet, hogy ez ott a széfbe zárva jobban működik, de bevallom, egyelőre annyira nem érzem felcsigázva magam... de meglátjuk, rossznak tényleg nem hangzik rosszul.

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3948
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Kedd Jan. 23, 2018 9:13 pm

Niwrok írta:

A széf

Amíg nem olvastam el az írásod, csak a képet láttam, azt hittem megint felültél a retró-vonatra  Smile ... a 90-es évek végén voltak divatban az ilyen színvilágú poszterek  Smile .

Lehet, hogy ez ott a széfbe zárva jobban működik, de bevallom, egyelőre annyira nem érzem felcsigázva magam... de meglátjuk, rossznak tényleg nem hangzik rosszul.

.

Igen, ezért is írtam egy mondatban az elbaltázott marketing kapmányt. Idióta kép, idita csiricsáré színvilág - egy horrorhoz.. faceplam

Nézd meg, az Anyámnál meg a Szarvasosnál sokkal jobb. peace


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2851
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Kedd Jan. 23, 2018 9:22 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:

A széf

Amíg nem olvastam el az írásod, csak a képet láttam, azt hittem megint felültél a retró-vonatra  Smile ... a 90-es évek végén voltak divatban az ilyen színvilágú poszterek  Smile .
Lehet, hogy ez ott a széfbe zárva jobban működik, de bevallom, egyelőre annyira nem érzem felcsigázva magam... de meglátjuk, rossznak tényleg nem hangzik rosszul.

.

Igen, ezért is írtam egy mondatban az elbaltázott marketing kapmányt. Idióta kép, idita csiricsáré színvilág - egy horrorhoz.. faceplam
Nézd meg, az Anyámnál meg a Szarvasosnál sokkal jobb. peace


Oké... de én nem is arra hajtok, hogy a Bottom-listára keressek filmeket Smile .
Nem mintha ez oda tartozna automatikusan, de valamiért mégiscsak az Anyámmal meg a Szarvassal kínoztad magad az utóbbi héten, amiket azért elsőre is megtippeltem volna, hogy nem lesznek a kedvenceid Wink .

Ennyire fix már a listád, hogy ilyenek beleférnek Smile ?

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
25 / 38 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26 ... 31 ... 38  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: