R2-D2 írásai 3.0

.





Spectral




Már megint abba a lehetetlen és kínos helyzetbe kerültem, hogy láttam egy filmet, amit szerte a neten a sárba tipornak mindenféle kritikusok – s ami mozi a hibáival együtt nekem egész fura módon bejött. Sőt. Sokkal jobban tetszett, mint némely, mások év végi listáin feltűnő mindenféle szarság: még azt sem írom alá, hogy a Spectral annyira B kategóriás lenne. De ha meg az, akkor is büszkén vállalom, hogy a Lockout-A titkok nyitja, vagy a Skyline, esetleg az A kolónia után újabb másodosztályúnak kikiáltott film került személyes kedvenceim közé.

Egyébként már a felütés sokkal jobb lett, mint mondjuk anno, Guy Pierce filmjében, itt a kommandós sisakkameráján át látott képek, azok fenyegető mivolta tök jó alapot az adnak egész filmnek. Elvileg ugye Moldovában vagyunk, egy polgárháború közepén/végén – amolyan szíriai légkör – a háttér viszont Budapest: e szempontból simán be lehetett volna vállalni a készítőknek egy magyar történetet is (már csak Paks miatt is). A felkelők/lázadók kereszttüzében az épp beavatkozó amerikai csapatoknak azonban egy fura, új, láthatatlan, és legyőzhetetlen ellenséggel is számolniuk kell, valami különleges energialény személyében, amit szabad szemmel nem, csupán a hadiipari cég által fejlesztett speciális sisakkamerán keresztül lehet látni. Az, hogy az amerikai hadsereg akciózik egy idegen országban, az nekem a világ legtermészetesebb dolga volt (talán épp ezért lett egyébként Moldova a fikció Magyarország helyett, ezt könnyebb eladni a nagyvilágnak), ha nagyon akarom, tekinthetem ezt görbe tükörnek, de akár világpolitikai alapigazságnak, korrajznak is. Mindegy, egy kommandós szembe kerül egy ilyen lénnyel, a kamera által rögzített képpel viszont nem nagyon tud mit kezdeni a parancsnokság – így megkeresik azt a mérnököt, aki eleve tervezte a műszert. A srác, Clyne (James Badge Dale – ez úton üzenem a sok okosnak, akik arról írtak, milyen névtelen senkik játszanak a filmben, hogy tessék közben böngészni az imdb-t, is, ugyanis ez a faszi nem csak a 24 Chase-e volt) aztán a helyszínre utazik – egy jó kis bemutatót követően, ami jelenet és annak utóhatása megint csak hordoz magában némi élt –, hogy maga derítse ki, mit is vett fel a szerkezet. Hadiipari mérnökként nehezen tudja elképzelni, hogy valaki eddig ismeretlen álcázó technológiát fejlesztett ki – tudósként meg értetlenül áll a fura, ember alakú „szellem” előtt.

A mozinak egyébként itt van némi spirituális beütése is, a helyi lakosság ősi történetekre hivatkozva simán két világ közt rekedt lelkeknek gondolja a lényeket, no de ugye egy modern, világi gondolkodású hadsereg nem hihet ilyenben. Mindenesetre akár ilyen irányban is elindulhat a néző gondolkodása, már ha van ideje ilyenen törni az agyát: a Spectral legfontosabb tulajdonsága és erénye ekkor ugyanis az, hogy Clyne kommandósokhoz csapódását követően egy másodpercnyi levegőt nem enged venni a becses publikum számára. Az van, hogy a srác egy saját gyártmányú TV kamerával felszerelt katonai járművel egy kis mentőakció tagja lesz – innentől aztán elszabadul a pokol. Egy, az A sólyom végveszélyben nyomán haladó, hihetetlenül pörgős, izgalmas és feszült egy órás etapot kapunk, amiben nyilvánvalóvá válik, hogy az embereknek (katonáknak) hangyafasznyi esélyük sincs az idegen lényekkel szemben. Mindez pedig valami egészen bámulatosan megcsinált romba döntött Budapest háttér előtt – a WETA (bárki, bármit mond) ismét csak kitett magáért. Rohadt jó, hangulatos az egész, szinte érezni a kétségbeesés eluralkodását, a túlélés reményének elvesztését… és igen, van egy jelenet, amiben megint csak meglépnek olyat, amit nem nagyon szoktak vásznon megtenni. Meg is lepődtem rajt rendesen…

Qrva jó ez a szakasz, az ember a katonákkal együtt nem tudja, mi is támadja meg őket. Nagyon tetszettek az apró sikerek, felfedezések, amiket a lények ellen sikerült fordítani – pl. vas –, de tulajdonképp végig a sötétben tapogatózhatunk, mit is látunk… illetve mit látnak ők. Leginkább a nézőben idegen civilizáció lényei, esetleg azok technikája sejtődhet föl, nekem pl. simán beugrott a szintén B kategóriás, de szintén tetsző az A legsötétebb óra is, annak fura áramlénye miatt. Azonban a dolog – és a forgatókönyv – szerencsére nem ilyen egyszerű: nem, nem, kedves olvasó, nem egy újabb inváziós sc-fit kapunk. Azt természetesen nem árulhatom el, mik is ezek a szerzetek, legyen elég annyi, hogy Clyne lesz az, aki rájön a titokra és összerakja a mozaik kockáit… és ez önmagában nagyon jó. Oké, ha most fizikus vagy fizikatanár lennék, nyilván fognám a fejemet az egésztől – de így, laikusként kifejezetten örültem a helyzet ilyesfajta feloldásának: volt benne valami tucatfilmektől eltérő gondolat, volt az egésznek valami eredeti íze. Akkor is, ha a valósághoz való viszonya… khmmm… erőltetett. S ha már itt tartunk, a korrektség kedvéért említsük meg, hogy azon az ominózus filmbeli éjszakán, amikor Clyne rájön arra, amire rájön, a film pillanatok alatt óriásit volt képes zuhanni a szememben: nem azt állítom, hogy hirtelen minden hitelességét elvesztette, de a bunker eseményei, a MacGyver attitűd, a szinte semmiből előállított fegyverarzenál, ennek az egésznek az egy éjszaka alatt lezajló mivolta totál agyrém volt számomra. Itt rettentően szétesik az egész, minden csak hirtelen van, semmi nincs igazából átgondolva – látszik, az a cél, hogy a kommandós csapat mielőbb szétrúghassa a lények seggét.

Ebből kifolyólag – sem túl meglepő, sem túl eredeti módon – a finálé egy hatalmas zúzda, amiben egy maroknyi amerikai Delta Force (?) osztag eszetlenül lövi az ellenséget, Clyne pedig a forgatókönyv által mellé sodort női karakterrel, Frannel (Emily Mortimer, akit szintúgy rengetegszer láttam már máshol) igyekszik a végére járni a rejtélynek. Lehet azt mondani, hogy az égvilágon semmi újat nem hoz a film, hogy egy másodosztályú akcióorgia az egész – no de kérem, ez a mozi nem a blockbusterek ligájában hivatott indulni. Nem is oly rég, pont az ARQ-nál került szóba a viszonyítási pont kritikussága, nos, a Spectralra kb pont az a gondolatmenet vonatkozik. Ha helyén kezeljük az egészet, egy teljesen korrekt próbálkozás az akcióscifi keretein belül, s ha nem is lesz egy nagy durranás Nic Matthieu elsőfilmes rendező életpályáján, ennél sokkal, de sokkal rosszabb debütálásokat is láttunk már. Nekem sem a karakterek egysíkúsága nem tűnt annyira fel (mégis, egy kommandós osztag szokásosan egyforma kopasz és koszos tagjai minek különbözzenek egymástól, milyen háttértörténetet kapjanak egyenként, ha már nem is ők a főszereplők??), sem az állítólag béna dialógusok nem zavartak. Sőt, inkább azt vettem észre, hogy néha vissza kellett pörgetnem, hogy újból elolvassam Clyne magyarázatait a helyzetről – a felirat is túl rövid ideig volt kinn, de emellett néha bizony komoly fizikai okfejtéseket hallottunk (hogy halandzsa, vagy sem, az most mellékes).

Nekünk, magyaroknak meg hadd legyen egy kicsit több is ez a mozi, mint ami esetleg valójában: szinte végig ámultam, bámultam a háttérképeken, keresve, kutatva az ismerős helyszíneket… pedig nem is vagyok pesti. Nagyobb költségvetésből biztos lehetett volna még tökéletesebb digitális varázslatot csinálni – de ez sem biztos, lásd Assassin’s Creed – ugyanakkor, amit a képernyőn látunk, egy kvázi posztapokaliptikus Moldovát (bocsánat, Budapestet), az még így is nagyon jó. S ahogy egyébként a múltkor az A játszmánál, itt is tök bejött a kamera/szabad szem nézőpontjai közti váltás, plusz ugye megfejelve a lámpák által mutatott képpel. De nem is kell tovább ragoznom: ne higgyetek a sok köpködésnek, a Spectral egy kifejezetten izgalmas, hangulatos mozi. Nagy stúdiófilmként, komoly háttérrel biztos lehetett volna még jobb, de a Netflix neve így is nyújt némi garanciát a minőségre. Én remekül éreztem magam rajta – sokszor az ilyen lesajnált filmek lényegesen kisebb mértékben okoznak csalódást, mint nagy franchise-ok nagy dérrel-dúrral és promóval beharangozott folytatásai. Mondjuk, a Spectral esetében egész pontosan ezzel a jellegtelen és tényleg B kategóriába taszító poszterrel tényleg kezdhettek volna valamit…

Mindegy: szégyen, nem szégyen, nekem



80%




.

R2-D2 írta:

Spectral

Már megint abba a lehetetlen és kínos helyzetbe kerültem, hogy láttam egy filmet, amit szerte a neten a sárba tipornak mindenféle kritikusok – s ami mozi a hibáival együtt nekem egész fura módon bejött. Sőt. Sokkal jobban tetszett, mint némely, mások év végi listáin feltűnő mindenféle szarság: még azt sem írom alá, hogy a Spectral annyira B kategóriás lenne. De ha meg az, akkor is büszkén vállalom, hogy a Lockout-A titkok nyitja, vagy a Skyline, esetleg az A kolónia után újabb másodosztályúnak kikiáltott film került személyes kedvenceim közé.

Ha helyén kezeljük az egészet, egy teljesen korrekt próbálkozás az akcióscifi keretein belül, s ha nem is lesz egy nagy durranás Nic Matthieu elsőfilmes rendező életpályáján, ennél sokkal, de sokkal rosszabb debütálásokat is láttunk már. Nekem sem a karakterek egysíkúsága nem tűnt annyira fel (mégis, egy kommandós osztag szokásosan egyforma kopasz és koszos tagjai minek különbözzenek egymástól, milyen háttértörténetet kapjanak egyenként, ha már nem is ők a főszereplők??), sem az állítólag béna dialógusok nem zavartak. Sőt, inkább azt vettem észre, hogy néha vissza kellett pörgetnem, hogy újból elolvassam Clyne magyarázatait a helyzetről – a felirat is túl rövid ideig volt kinn, de emellett néha bizony komoly fizikai okfejtéseket hallottunk (hogy halandzsa, vagy sem, az most mellékes).

Nekünk, magyaroknak meg hadd legyen egy kicsit több is ez a mozi, mint ami esetleg valójában: szinte végig ámultam, bámultam a háttérképeken, keresve, kutatva az ismerős helyszíneket… pedig nem is vagyok pesti.

Mindegy: szégyen, nem szégyen, nekem

80%

Akkor ezek szerint nekem is szégyenkezni kéne, hogy csak a szokásos "nem is számít" fél ponttal adtam rá kevesebbet   ?

Ki taposta földbe ennyire ezt a filmet, hogy így kiakadtál rajta   ? Egy-két szempontban egyet tudok érteni, pedig én sem vagyok fizikus, de azt például sosem értettem, miért baj, ha egy filmben "névtelenek" játszanak, ha egyszer a szerepüket jól eljátsszák. Mondjuk az engem is meglepett, hogy a főszereplő fickót hány filmben láttam már, és még az arca sem volt ismerős... Egyébként meg amire kellett, a sztori elég volt, a látvánnyal meg tényleg csak a legkekecebbeknek lehet baja... az AC-vel nem is tudnám párhuzamban emlegetni, mert ebben láttam mindent   .
.

Niwrok írta:

Spectral

Ki taposta földbe ennyire ezt a filmet, hogy így kiakadtál rajta   ?

Többen... egyébként pont ezért is írtam róla. Hogy legyen a serpenyő másik oldalán is valaki/valami...



Unalmas videojáték Budapest utcáin

A Bose-Einstein marhaság

sznobizmust árasztó kritikai közhelyek, papírvékony karakterek, klisék és áltudományos maszlagok




Egyébként ezt az Unalmas videojáték... című indexes szarságot boldog-boldogtalan átvette...   sok idióta kritikus, kellő olvasottsággal meg tud vezetni egy csomó embert....



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Spectral

Ki taposta földbe ennyire ezt a filmet, hogy így kiakadtál rajta   ?

Többen... egyébként pont ezért is írtam róla. Hogy legyen a serpenyő másik oldalán is valaki/valami...
Sok idióta kritikus, kellő olvasottsággal meg tud vezetni egy csomó embert....

Jó, de ezek némelyike 7 körüli értékelés, az meg azért nem a "pöcegödörben pácolt hányás"-kategória   .

Adtak egy korrekt "B" kategóriás filmnek járó kritikát, amiből kiemeltek egy-egy számukra fájdalmas elemet... legfeljebb nem mindenki vette figyelembe, hogy ez egy "B"-film, és nekiállt a hiányérzeteiről lamentálni. Ami "B" még csak nem is azt jelenti, hogy nem tetszhet annyira a nézőknek... Vannak nekem Dzs-ligás kedvenceim is   .

.

Niwrok írta:

Spectral

Jó, de ezek némelyike 7 körüli értékelés, az meg azért nem a "pöcegödörben pácolt hányás"-kategória   .

Adtak egy korrekt "B" kategóriás filmnek járó kritikát, amiből kiemeltek egy-egy számukra fájdalmas elemet... legfeljebb nem mindenki vette figyelembe, hogy ez egy "B"-film, és nekiállt a hiányérzeteiről lamentálni. Ami "B" még csak nem is azt jelenti, hogy nem tetszhet annyira a nézőknek... Vannak nekem Dzs-ligás kedvenceim is   .

.

Index 5. Ign 5. És ezeket olvassák talán a legtöbben... ... meg nézd csak meg a gugliban, mennyi egyéb "média" vette át az index szalagcímét...

Mindegy, nem számít. Csak sokadszorra érzem azt, hogy követni kellene fikázásban és dícséretben is a mainstream megmondóoldalak megmondómbereit... vagy paranoiás vagyok??

Nem lehet, hogy az AC írás is azért volt olyan sikeres, mert nem a többihez igazodó köpködés volt??? Hogy most már ott tatunk, hogy sokan nem is merik vállalni, hangoztatni a véleményüket, mert az eltér a befolyásos kritikuséktól és hülyének tartják őket? Hogy a Westworldöt nem csak én nem értettem, hanem rajtam kívül még a fél világ, csak én vállalom is???


.

R2-D2 írta:

Mindegy, nem számít. Csak sokadszorra érzem azt, hogy követni kellene fikázásban és dícséretben is a mainstream megmondóoldalak megmondómbereit... vagy paranoiás vagyok??

Nem lehet, hogy az AC írás is azért volt olyan sikeres, mert nem a többihez igazodó köpködés volt??? Hogy most már ott tatunk, hogy sokan nem is merik vállalni, hangoztatni a véleményüket, mert az eltér a befolyásos kritikuséktól és hülyének tartják őket? Hogy a Westworldöt nem csak én nem értettem, hanem rajtam kívül még a fél világ, csak én vállalom is???

Van erre egy jó mondásom, amit egyszer olvastam: "Ha két ember mindig mindenről ugyanazt gondolja, akkor az egyik felesleges" .

Westworld-ügyben pedig majd akkor nyilatkozom, ha már láttam. Még az is lehet, hogy nekem összeáll a sztori, tetszeni fog... és majd azon fogom rágni magam, hogy lehet csak azért mondom ezt, mert becsicskultam a mainstreamnek .

.

.





Harley és a Davidson fiúk




Harley-Davidson Motor Company egy amerikai motorkerékpár-gyártó cég, amelyet William S. Harley és a Davidson fivérek alapítottak 1903-ban. A legendás márka egyedien átalakított limitált modelljeiről és nagy teljesítményű, szériagyártású motorjairól lett híres, a cég megalakulásáról, egészen pontosan a három férfiról (a harmadik Davidson fiú csak epizódszereplő) és a motorokról pedig a Discovery csatorna készített háromrészes minisorozatot. Mikor először hallottam róla, azt gondoltam, egy sima, háromestés dokumentumfilmet kapok, esetleg korabeli fotókkal, felvételekkel megtámogatva, de nem. A Discovery a többi nagy társasághoz hasonlóan saját gyártásban, egy gigászi, négy és fél órás mozifilmben dolgozta fel a cég és a fiúk első 30-40 évét, amit gyakorlatilag a könnyebb befogadhatóság és a TV struktúrája miatt három részre vágtak – de egyébként végig lehet ülni egy seggel az egészet.

Maga a motorkerékpárok története ugyebár 1885-ben kezdődött, de ha az első megvásárolható gépet nézzük, az is jó tíz évvel történetünk kezdete előtt került piacra. Így tulajdonképp semmi extra nem is volt abban, mikor is két fiatal srác, bizonyos William S. Harley (Robert Aramayo) és Arthur Davidson (Bug Hall) kitalálta, hogy ők maguk is építsenek egyet – tekintve pedig, hogy Harley egészen zseniális mérnök volt már gyerekkorában, nem is volt ez olyan lehetetlen vállalkozás. A cél a jobb, erősebb, strapabíróbb, keményebb volt – az első gyártmányok működőképessége és sikere azonban tőkét igényelt: így került képbe a sorozat legjobb figurája, Arthur testvére, Walter Davidson (Michiel Huisman), akinek vidéki birtokát épp kisajátította az akkor terjeszkedő amerikai vasút. Nem a sorozat témája, de érdemes egy pillanatra elgondolkodni azon a sok szerencsétlenen, akiket a dicső vasúttársaságok a magasabb cél érdekében gyakorlatilag bagóért elkergettek a birtokukról – a HD szempontjából viszont pont kapóra jött Walter zsebpénze. A film szerint ő finanszírozta a fejlesztést és a „tömeggyártás” elindulását – egyben ő volt a család és a cég fekete báránya, az erő, a lendület, a vagányság, a felelőtlenség, ami sokszor kell egy cég talpon maradásához. Számomra egyértelműen Walter volt a sorozat kulcsa, remek karakter, egy remek színész megformálásában – és adott esetben totál leszarom, valójában ilyen volt-e… valójában volt-e ilyen.

Az index – kivételesen remek – riportjában elég nyilvánvaló az alkotók álláspontja a sorozathoz, s bár csak utólag olvastam, a sorozat nézése közben teljesen hitelesnek és autentikusnak tűnt minden: maga a sztori ugye nagyjából adott volt, de az esetlegesen megmásított karakterek fiktív motivációi teljesen beleillettek ebbe a koncepcióba. Olvasom, hogy a HD jelenlegi vezetése ugyan nem támogatta a projektet, de nem is igazán emelt ellene kifogást – ha valaki emelhetne, az az évtizedeken át vetélytársnak számító, megszűnt, majd hamvaiból újjászületett Indian márka vezérkara lehetne… de tudtommal ők sem dörömböltek az ajtón. Szerintem úgy vannak vele, hogy inkább élvezték az egészet, a nézők többségével együtt visszaröpültek a múlt század elejére és csodálták mindazt a bámulatos korrajzot, amit a Discovery képernyőre álmodott. Mert bizony kérem szépen: a Harley és a Davidson fiúk a történeti hűség mellett egy dologban áll-leejtő szinten képes teljesíteni: ez pedig a korhűség, a száz évvel ezelőtti amerikai táj (Románia), a korabeli motorok (legyártották őket!!) és a versenyek (kaszkadőrök) megidézésével. De még egy picit vissza az Indianhoz: azt eddig is tudtam, hogy a két márka ősi riválisai egymásnak, és hiába is bizonytalan minden, esetlegesen kitalált esemény, az egész szál tök hihető és remekül szervezett. Ebben persze nagy szerepe van a George Hendee-t (az Indian alapítója és tulajdonosa) játszó Phillip Brodienak is, de ahogy az egész vetélkedést kidolgozták, először a versenyeken, majd az üzleti életben, később ezzel a szabadalmi dologgal… hát, nem szívesen vennék Indiant. Oké, Harleyt sem, de az már az én bajom.

Ahogy írtam, a teljes sztori nagyjából 40 évet ölel fel, ami magában hordoz egy csomó fontos világpolitikai eseményt is – amikre pedig a film, a szereplők és a Cég reagál (ni kénytelen). Így természetesen szerepet kap az első világháború, ami után a HD piacvezető lett, majd a gazdasági világválság is, ami után gyakorlatilag a semmiből kellett újjáépülnie. Az első prototípus elkészültétől hármójuk utolsó közös fejlesztésű Harley-ig nyomon követhetjük az eseményeket – viszont ez egyidejűleg persze azzal is jár némileg, hogy a sorozat a manapság divatos és elvárt drámai jelleget némileg kénytelen hanyagolni. Jó, icipici még így is jut belőle, de önmagában ez természetesen nem egy TWD – viszont messze több mint egy doku sorozat. Aki motoros, netán Harley-s, azt úgyis alapból beszívja az egész, aki meg kívülállóként nézi a cég történetét, az meg egy jó kis dramaturgiával készített, valóságtól nem túlságosan elrugaszkodó, érdekes sorozatot kap. A remek karakterek és a remek színészek ehhez a csodálatos utazáshoz kvázi bónuszként járnak, azt hiszem, senkinek egy rossz szava nem lehet az egészre – hacsak az nem, hogy még ebbe a játékidőbe sem fért bele minden. Van ugyanis néhány fura időugrás, néhány szál nagyvonalú elhagyása – többek között az Indian is csak úgy kiszáll hőseink és motorunk életéből. De nem különben volt fura a második és harmadik epizód közötti tizenvalahány év mellőzése, a nullából azért megnéztem volna, hogy áll talpra a csapat. Az mondjuk logikus, hogy az alkotóknak muszáj volt némi kompromisszumokat kötni, nem lehetett minden útba eső bójánál lehorgonyozni – mégis, nekem icipicit hiányérzetem maradt…

Ellenben volt több olyan dolog is, ami nekem rohadtul tetszett, ami ugyan nem tartozik szigorúan véve a HD Company történetéhez – jó, áttételesen, a versenyzésen keresztül talán mégis – viszont belecsempésztek a filmbe. Az egyik ilyen a motorversenyzés elindulása, a körpályás versenyek térhódítása, a nagy, ovális versenypályák építésének hajnala… érdekes belegondolni, mennyire is meghatározó lett ez az amerikai motorsport szempontjából. Ehhez kapcsolódik, hogy talán még sosem volt ennyire kézzel fogható, átélhető az az életveszély, amit a korabeli versenyzők azokon a gépeken átéltek – komolyan mondom, a hideg rázott az amúgy zseniálisan fényképezett versenyek látványától. Ma, mikor biztonságosnak hitt MotoGP is képes áldozatokat szedni, félelmetes belegondolni, ezek a srácok miken és milyen védőfelszerelésekben száguldoztak száz éve – az autentikusság jegyében az alkotók nem is egy korabeli versenyzőt is megidéztek. A másik, a Harley történetében nem kevésbé domináns összetevő a motorépítés beemelése a sorozatba: a laikusok kedvéért említem meg, hogy maga a Harley, mint motor, az egyik legjobb, legközkedveltebb alap a privát átalakításhoz – egy valamirevaló Harley tulajdonos nem birtokol gyári állapotú Harleyt, és fordítva: nem nagyon van gyári állapotú gép a tulajoknál. Mindezt pedig a pajtában versenyző suhancokon keresztül elhinteni zseniális húzás volt.  S ha már suhancok és pajta: a Harley és a Davidson fiúknak még arra is volt ideje, energiája és lehetősége, hogy ismét rávilágítson a négerek hátrányos megkülönböztetésre – kb. egyébként pont abban a korban, amiben legutóbb a Race nyomán jártam.

Ha valakinek ennyiből nem jött volna le, a Harley és a Davidson fiúk sokkal több, mint egy tárgyilagos tanulmány egy cég történetéről - számomra pedig sokkal több és jobb volt, mint amit a Discoverytől a témában elvártam volna. Ez egy komoly, sok egyébbel is foglakozó játékfilm, aminek vannak gyengeségei, ami talán nem is használ ki minden lehetőségét, s aminek a figuráiról is lehetett volna kétségkívül többet megtudni – no de amit kapunk, az még így is toronymagasan ver sok egyéb, nagysikerűnek kikiáltott alkotást. Stílusa, szerkezete a felületes érdektelenség alatt (ez szól mindenkinek, akit nem érdekel a Harley-Davidson és a motorozás) egy remek hangulatú, érdekes sztori lakozik, amit meleg szívvel ajánlok… hisz csak 3x85 perc.




85%




.

R2-D2 írta:

Harley és a Davidson fiúk

Harley-Davidson Motor Company egy amerikai motorkerékpár-gyártó cég, amelyet William S. Harley és a Davidson fivérek alapítottak 1903-ban. A legendás márka egyedien átalakított limitált modelljeiről és nagy teljesítményű, szériagyártású motorjairól lett híres, a cég megalakulásáról, egészen pontosan a három férfiról (a harmadik Davidson fiú csak epizódszereplő) és a motorokról pedig a Discovery csatorna készített háromrészes minisorozatot. Mikor először hallottam róla, azt gondoltam, egy sima, háromestés dokumentumfilmet kapok, esetleg korabeli fotókkal, felvételekkel megtámogatva, de nem. A Discovery a többi nagy társasághoz hasonlóan saját gyártásban, egy gigászi, négy és fél órás mozifilmben dolgozta fel a cég és a fiúk első 30-40 évét, amit gyakorlatilag a könnyebb befogadhatóság és a TV struktúrája miatt három részre vágtak – de egyébként végig lehet ülni egy seggel az egészet.

Ha valakinek ennyiből nem jött volna le, a Harley és a Davidson fiúk sokkal több, mint egy tárgyilagos tanulmány egy cég történetéről - számomra pedig sokkal több és jobb volt, mint amit a Discoverytől a témában elvártam volna. Ez egy komoly, sok egyébbel is foglakozó játékfilm, aminek vannak gyengeségei, ami talán nem is használ ki minden lehetőségét, s aminek a figuráiról is lehetett volna kétségkívül többet megtudni – no de amit kapunk, az még így is toronymagasan ver sok egyéb, nagysikerűnek kikiáltott alkotást. Stílusa, szerkezete a felületes érdektelenség alatt (ez szól mindenkinek, akit nem érdekel a Harley-Davidson és a motorozás) egy remek hangulatú, érdekes sztori lakozik, amit meleg szívvel ajánlok… hisz csak 3x85 perc.

85%

Ha már a SoÁ-ról "lemaradtam" , motoros témában ezt már csak megnézem . De komolyan, tényleg jól hangzik.

Érdekes egyébként, ahogy az ilyen tematikus, ismeretterjesztő csatornák is beleállnak a sorozatgyártásba. Hogy ha már egyszer úgyis forgatnának egy "illusztrációt", akkor úgy vannak vele, akár rendesen is megcsinálhatják. Mert például a Vikingset a History Channel gyártja.

.

.





A Nagy Fal




„A kínai nagy fal (hagyományos írásjegyekkel: 長城; egyszerűsített írásjegyekkel: 长城     ) az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek (részben a hunok) támadásaitól.”  (Wiki)

Na ja. Nagyjából ilyesmit írnak a film elején is. No de mi van, ha nem csak őseinktől kellett védeni Kínát, hanem valami nagy és félelmetes seregtől is?? Mondjuk egy nagy hangyseregtől a Végjátékból(egy olyan korban, mikor még nem volt Ender Wiggin), akik picit úgy néznek ki, mint az Alienek, úgy szerveződnek, mozognak, mint a zombik a Z világháborúban és valami fura rendszer szerint nem 22 évente, sötétségben támadnak, hanem mondjuk 60 évente, nappal??? Akkor van az, hogy a kínai nagy falon lévő bámulatos számú őrség halált megvető bátorsággal száll szembe ezen lények irtózatos seregével – legalábbis  ebben a kifejezetten rövid (másfél óra!!!) kínai moziban, Yimou Zhiang rendező legújabb víziójában.

És akkor rögtön az elején meg is állhatunk egy pillanatra. Ha kutakodtok a neten, elég sok írást találtok erről a filmről – a zöme még csak nem is annyira negatív – amik majd szépen mind kiemelik a jelen kor filmiparában Kínának betöltött szerepét. Hogy ez az A Nagy Fal mennyire is amerikai mozi kínai dizájnnal, hogy mennyire is kellett ebbe az a néhány amerikai húzónév, hogy el lehessen adni,  hogy ez a kínai öregedő  (ember, hol van ez a fickó Clint Eastwoodtól ???) rendező munkája mennyire magában hordozza a A hős és a A repülő törők klánja genetikáját. Nincs ezzel semmi gond, csak az szúrt szemet, hogy mindezt mennyire is újnak állítják be a nálamnál felkészültebb tudósok: nos, csak halkan jegyzem meg, hogy pont ez a jóember egyszer már csinált egy tök ugyanilyen koncepciójú filmet, akkor Christian Bale főszereplésével… a film címe pedig Jin ling shi san chai, azaz The Flowers of War, amiről pár éve már írtam itt, A háború világai címmel. Úgyhogy, kedveskéim, csak jelzem, hogy az A Nagy Falnak nem feltétlenül kell egy ócska hollywoodi koppintásnak lennie, hanem lehet egy tudatosan felépített életmű része is. Egy rendezőé, aki a múltkor egy fontos történelmi eseményt mesélt el sajátosan hibrid formában – most pedig a saját népének legfontosabb épülete köré szőtt mondát/regét/mesét álmodott vászonra. Nem is akárhogy!!!

Ez nekem rohadtul bejött. A néhány történeti kohéziót, annak hiányát leszámító negatívum ellenére (erről kicsit később) egy qrva jó látványvilágú, kifejezetten hangulatos és nemzetközi mércével is nagyszabású fantasyfilmet láttam a moziban, ami szerencsére nélkülözi (elhagyta) mindazon ökörségeket, amik miatt sokáig fenntartásokkal néztem a kínai filmeket. Itt nincsenek levegőben röpködő, kardéleken megálló főhősök, csak egy jól szervezett és baszott látványos ostromállapot van – amolyan az A két torony módon –, a mozi maga pedig semmivel nem nagyobb bacaság, mint mondjuk pár éve a 47 Ronin volt… és nekem a maga módján másodjára már az is tetszett. Az A Nagy Fal viszont egy sokkal jobb, kevesebb moralizálás mellett sokkal akciódúsabb és látványosabb keleti kaland: már az elején egy jó kis lovas üldözéssel indítunk, valahol a hajdani Kína északi részén. Egy nomád csapat üldöz pár fehér embert, köztük a film két főhősét, Williamet (Matt Damon) és társát, Perot (Pedro Pascal). Egyébként, ha csak ketten lettek volna az első perctől, simán lehetne némi Don Quijote párhuzamot felvázolni, a film ezen szakaszában feltétlenül úgy tűnik, hogy Pero csupán William fegyverhordozója. Rövid üldözés és egy fura támadás után aztán a két nyugati utazó egy hatalmas fallal találja magát szemben, a falon pedig jól felszerelt hadsereg fogadja őket. Tekintve pedig, hogy a nomádok felé nem fordulhatnak vissza, hát inkább bekérezkednek az építménybe – mindössze arra kell vigyázniuk, nehogy kitudódjon utazásuk valódi célja… hogy a titokzatos fekete port keresik. Mármint a puskaport, ami köztudomásúan Kínában találtak fel, valamikor az V. század után… és ez már milyen kis zseniális kapocs a valósághoz, nem?

A film rövidségére való tekintettel a rendező nem sokat szórakozik a körülmények és a figurák bemutatásával, kb. húsz perc után (nem néztem az órám, nem kellett) egy olyan ostromot tol az arcunkba, hogy eszem-faszom megállt. A Holnapolisznál írtam egy eddig nem látott intenzív és innovatív jövőképről, ezeket a gondolatokat simán átültethetem ide: kérem szépen, én még nem láttam ennyire innovatív várostromot, ennyire precízen megkoreografált, színes, de nem csicsás, ötletes és nagyjából hiteles csatajelenetet. Persze, lehet azon morfondírozni, hogy a várfalról bungee-jumpingot ugró kék ruhás csajok teljesítménye mennyire hiteles, vagy sem, de maga az ötlet és annak megvalósítása mindent visz (sok mással egyetemben). A fegyverek, a védekezési technológiák széles tárháza, a színekkel megkülönbözetett hadosztályok, a csata intenzitása, a kamera beállítások mind-mind azt eredményezték, hogy ezt a mozit ezek miatt a képek miatt soha nem fogom feledni. Ahogy a Helm-szurdokbeli csata, vagy az Északi őrség falvédő ostroma, ez a támadás is örökre bevésődött a memóriámba – azt hittem, a Falon végigzúgó sarlót nem lehet überelni, de amit itt kitaláltak… nos, az beszarás…

Szerencsére nem csak a csata az, ami felszínen tartja az A Nagy Falat. Egyrészt ott van ugye William „jellemfejlődése”, kissé ugyan nagyvonalú és patetikus módon, de egész hatásos, ahogy a szenvtelen zsoldosból egy idegen ügy mellett kiállni tudó katona lesz. Kicsit egyébként tartottam a szerelmi szál túltolásától, de szerencsére egész okosan tudták kezelni ezt az alkotók. Ide tartozik, hogy a Lin parancsnokot játszó csaj, bizonyos Tian Jing végtelenül szimpatikus és dekoratív csaj, ráadásul van egy kifejezetten pozitív kisugárzása. Akármennyire idióta cirkuszmutatványokat kellett csinálnia, egy percre nem tudtam rá haragudni… a másik színész, aki miatt icipici pozitív hendikeppet kapott tőlem a mozi pedig nem más, mint az az Andy Lau (Wang tábornok szerepében), akit a Szigorúan piszkos ügyek című zseniális műből ismerhetünk. Aztán a csata mellett ott van ugye a CGI és a díszletek miatt a már-már kötelező korrajz, az a csodálatos hangulat, amit a szakavatott (értsd kínai) alkotók megjelenítettek: igen, ott voltam a Falon, ott voltam abban a korban, Kínában. S ha már CGI: qrva jók lettek a lények, ezek a tao-tie szörnyek, nem igaz, hogy csupán olcsó CGI-lények… nem. A közelieken kiválóan megelevenített állatok, a nagytotálokon pedig a mozgásuk semmivel nem gagyibb, mint mondjuk a pelenori csata orkjainak mozgása – az meg ugye nem gagyi, azt szeretjük. És nem számít, hogy 10 év van a két film között, csak a végeredmény számít.


És akkor, ha már megígértem, néhány szóban hadd ejtsek szót azokról a bizonyos forgatókönyvi lyukakról… nos. Maga a tao-tie, mint kínai szörnymotívum, tudvalevőleg létezik, az írók csupán továbbgondolták az egészet és kreáltak hozzájuk egy … khmmm… nagyvonalú eredettörténetet. Először én is csóváltam a fejem, de aztán úgy gondoltam, egy fantasyba simán belefér, pláne úgy, hogy a való életben, komoly emberek a szcientológiai egyházban ennél nagyobb baromságban képesek hinni. Szóval az, hogy ezek egy zöld meteorittal az égből jöttek, majd 60 évente esznek azzal a film keretein belül semmi baj nincs. A fizikai marhaságok sem tűnnek annyira marhaságnak, pláne úgy, hogy a film előtt lement az XXX 3 előzetese… nekem egyébként egy sokkal földhöz ragadottabb eset szúrt szemet: a film elején az egyik menekülőt a mögöttük lovagló nomádok lábon lőnek, de a nyíl oldalról fúródik a lábába. Basszus, a Wanted kanyargolyója után már van kanyarnyíl is…    Az tény, hogy a tao-tie eredettörténete némileg kidolgozatlan, a sakktábla szereplői picit valóban lógnak a levegőben – ennek ellenére a végén mégis képesek megérinteni döntéseikkel – viszont úgy tekintem az egészet, hogy ebben a filmben nem az számít, ki mit tett eddig, hanem ki mit tesz most. A „jelenről” szól az egész, amikor a távoli nyugati utazó(k) saját önnön érdekeiket képesek háttérbe szorítani egy közös, zsold nélküli célért. Persze, ilyet már láttunk, erre tényleg lehet mondani, hogy klisé – no de még soha nem történt ez a kínai nagy fal alatt, annak védelmében.

Szóval annak ellenére, hogy valóban lehet ekézni Az A Nagy Falat némi plágium miatt, hogy valóban (sok) minden elemében tisztára Hollywood, én kifejezetten élvezem ezt az utazást a puskapor után. Bárcsak az Álomgyár szórna magából ilyen minőségű filmeket…





80%




.

Niwrok írta:

Harley és a Davidson fiúk


Ha már a SoÁ-ról "lemaradtam"   , motoros témában ezt már csak megnézem   . De komolyan, tényleg jól hangzik.

Érdekes egyébként, ahogy az ilyen tematikus, ismeretterjesztő csatornák is beleállnak a sorozatgyártásba. Hogy ha már egyszer úgyis forgatnának egy "illusztrációt", akkor úgy vannak vele, akár rendesen is megcsinálhatják. Mert például a Vikingset a History Channel gyártja.

.

Ennek örülök. Már megérte megnézni és írni...

És igen: érdekes, de egyben remek húzás. Ahogy már beszéltünk róla korábban, a TV (sorozat) szinte már felnőtt a mozi mellé.


.

R2-D2 írta:

A Nagy Fal

Ez nekem rohadtul bejött. A néhány történeti kohéziót, annak hiányát leszámító negatívum ellenére (erről kicsit később) egy qrva jó látványvilágú, kifejezetten hangulatos és nemzetközi mércével is nagyszabású fantasyfilmet láttam a moziban, ami szerencsére nélkülözi (elhagyta) mindazon ökörségeket, amik miatt sokáig fenntartásokkal néztem a kínai filmeket. Itt nincsenek levegőben röpködő, kardéleken megálló főhősök, csak egy jól szervezett és baszott látványos ostromállapot van – amolyan az A két torony módon –, a mozi maga pedig semmivel nem nagyobb bacaság, mint mondjuk pár éve a 47 Ronin volt…

A film rövidségére való tekintettel a rendező nem sokat szórakozik a körülmények és a figurák bemutatásával, kb. húsz perc után (nem néztem az órám, nem kellett) egy olyan ostromot tol az arcunkba, hogy eszem-faszom megállt. Kérem szépen, én még nem láttam ennyire innovatív várostromot, ennyire precízen megkoreografált, színes, de nem csicsás, ötletes és nagyjából hiteles csatajelenetet. Persze, lehet azon morfondírozni, hogy a várfalról bungee-jumpingot ugró kék ruhás csajok teljesítménye mennyire hiteles, vagy sem, de maga az ötlet és annak megvalósítása mindent visz (sok mással egyetemben). A fegyverek, a védekezési technológiák széles tárháza, a színekkel megkülönböztetett hadosztályok, a csata intenzitása, a kamera beállítások mind-mind azt eredményezték, hogy ezt a mozit ezek miatt a képek miatt soha nem fogom feledni. Ahogy a Helm-szurdokbeli csata, vagy az Északi őrség falvédő ostroma, ez a támadás is örökre bevésődött a memóriámba – azt hittem, a Falon végigzúgó sarlót nem lehet überelni, de amit itt kitaláltak… nos, az beszarás…

Az tény, hogy a tao-tie eredettörténete némileg kidolgozatlan, a sakktábla szereplői picit valóban lógnak a levegőben – ennek ellenére a végén mégis képesek megérinteni döntéseikkel – viszont úgy tekintem az egészet, hogy ebben a filmben nem az számít, ki mit tett eddig, hanem ki mit tesz most. A „jelenről” szól az egész, amikor a távoli nyugati utazó(k) saját önnön érdekeiket képesek háttérbe szorítani egy közös, zsold nélküli célért. Persze, ilyet már láttunk, erre tényleg lehet mondani, hogy klisé – no de még soha nem történt ez a kínai nagy fal alatt, annak védelmében.

80%

Az elején meg a végén levő ostromjelenet nekem is tetszett, de a kettő között levő -szerencsére csak- 35-40 perc rész meg a reszli már egyáltalán nem nyűgözött le. A színpompás ruhák szépek voltak és látványosak, de önmagában kevés funkciója látszott, azon kívül, hogy mindenféle kínai állatok stílusában lehessen százával jelmezeket csinálni, és az egyetlen, akiket kiemeltek, a "Daru Klán", gyakorlatilag csak előételnek voltak jók, ahogy lecsócsálták őket a gyűrűkről, kézbe repülő lándzsa ide vagy oda. Ugyanígy ostromgépekkel engem bármikor kenyérre lehet kenni, ahogy az "ollók" is zseniális ötletet jelentettek, de csak felmerül a kérdés, hogy az ellensúlyként ott levő víz mégis honnan csordogál le, amikor a csontszáraz hegytetőn vagyunk. És azért volt némi wuxiás ugrabugra is, a végén a toronynál.

Persze lehet ez is egy értelmezés, a puszta pénzhajhászás helyett az eszmék és az emberi kapcsolatok fontosságának kiemelése a "nyugati" embernél, de nekem legalább ugyanennyire ott volt a másik serpenyőben, amit még a Tarzannál olvastam, azaz hogy a kínaiak az összes szervezettségüket, önfeláldozásukat és leleményességüket a hajukra kenhetnék, ha nem jönne a Nagy Fehér Megváltó a kis varázskövével, és nem szabadítaná meg őket a szörnyektől. Ezért is éreztem, hogy ez a film nem igazán kínai, hanem a kínaiak úgy gondolják, hogy a nyugatiak ilyennek gondolják, ilyennek szeretnék látni Kínát, meg úgy egyáltalán a Távol-Keletet, és így kajálni fogják, C-kosaras bőrvértekkel meg rajzfilmfigura mellékszereplőkkel (a fejhangon visító, szakállas tanácsadótól a szőr felállt a hátamon). A Flowers of Warban Bale "legalább" egy seggfejet játszott, és csak szemlélője volt a dolgoknak, egy kamera, amin át a néző látta, amit kell.

Ez most nekem annyira nem lett kedvenc, egy látványos film, de nem több, a közepébe majdnem bele is aludtam.

6,5/10
.

Niwrok írta:

A Nagy Fal

... az ellensúlyként ott levő víz mégis honnan csordogál le, amikor a csontszáraz hegytetőn vagyunk.

, ezen én is mosolyogtam...

Niwrok írta:

Ez most nekem annyira nem lett kedvenc, egy látványos film, de nem több, a közepébe majdnem bele is aludtam.

6,5/10

Nagyjából ez az általános közízlés, úgyhogy semmi gond. Nekem tetszett, valahogy ez a rendező kedvemre valót csinál... meglepő módon még az A hős is bejött.




.

R2-D2 írta:

Legendás állatok és megfigyelésük

Először is leszeretném szögezni, hogy maga a könyv amit ugye Salmander irt a varázslatos lényekről nekem meg van még jó régóta! Érdekes könyv. Tetszettek,hogy közelebb hozták az olvasókat a potter világba azzal, hogy Ron és Harry "beleírt a könyvbe" de még Hermione is hozzászólt egyszer-kétszer! 

Lehet szeretni vagy utálni a Harry Potter franchise-t, de megkerülni már nehezen. 2012-ben volt az utolsó filmes kalandja Potteréknek amely jól sikerült, de vége lett a sorozatnak. Ezt el kellett fogadni, Rowling tovább is lépet még ha nem is ért fel a kis varázsló kalandjaihoz a munkái. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy megcsinálják ezt a filmet amire én azt tudom mondani, hogy megérte. 

Amíg a Potter filmek forgatókönyveit segítséggel írta addig ezt már egyedül. Meg kell,hogy mondjam Rowling számomra beért mint forgatókönyvíró. Szórakoztam amikor azt kellett búsultam amikor viszont már azt. A film egyik "hibája" legalábbis szerintem, hogy a legérdekesebb karakter nem a főszereplő de még nem is a főszereplő barátnője hanem a főszereplő barátja akinek a szemén lépünk be mi is ebbe a varázslatos világba, meg kell,hogy mondjam a 20-as 30-as évek Amerikája mindig is vonzott tehát ha másért nem is hát ezért mindenféleképpen megakartam nézni. Jól is tettem. Bár számomra a főszereplő aki egyben kutató volt nem volt érdekes karakter és szerintem ebben hozzájátszott, hogy Eddie Redmaye-t mint színészt nem tudom elképzelni Ő egy talány számomra. A többiekkel nem volt problémám vagy csak Ezra Miller-rel volt még bajom, de ott a karakter volt a bibis nem a színész. Arról a nevelőnőről meg tényleg nem tudok jót írni. 
Továbbá az, hogy kiléptünk az angliai varázslók világából és egy másikat(jelen esettben az egyesült államokbelit) ismertük meg szintén piros pont a készítőknek. 

 kizöldült Grootért
R2 ezt a hasonlatot még nem hallottam, de tetszik! 

7,5 pont

A többi dologban meg teljesen egyetértek veled!

Mr. White írta:

R2-D2 írta:

Legendás állatok és megfigyelésük

7,5 pont

A többi dologban meg teljesen egyetértek veled!

Köszi!

.

R2-D2 írta:

. ’71

1971 meglehetősen zavaros időszak volt Észak –Írországban. Kicsit kutakodva a neten, még mindig nem igazán látok tisztán, a katolikus-protestáns ellentétből jóformán semmit nem értek: csupán megint annyi jön le belőle, hogy az idióta vallás álcája mögé bújva embereket öltek. Az 1969-ben ismételten fellángoló harcok következményeként a vezetés az angol hadsereg segítségét kérte, akik be is vonultak Belfastba rendfenntartás céljából – az ő „áldásos” tevékenységüknek negatív csúcsa lesz majd a Véres Vasárnap 1972.01.30-án. Másrészt meg a villongások sikeresen újraélesztették a már-már demilitarizált IRA-t is – mintha épp ez lett volna valakinek a célja -, amiben pont ezidőtájt és talán pont ezért következik be a szakadás is, ami a filmnek egyik központi motívuma.

Nagyon elmerülni viszont nincs idő semmiben: negyed óra után a döbbenet eluralkodik a vásznon, hogy aztán utána egy baszott izgalmas, menekülős, rejtőzős moziba váltson át az egész. Hook osztaga ugyanis támogatást nyújt a helyi ÁVH erőinek, akik megkérdőjelezhető módon gyűjtik be a lakosság egy részét – a lakosság másik része meg persze ezt nem nézi jó szemmel. Zseniálisan meg van csinálva a filmben, ahogy az utcán eszkalálódik a feszültség, ahogy az angol katonák próbálják a nyilvánvaló támadást békés módon elhárítani, ahogy aztán visszavonulnak. A hiba mindössze az, hogy két katonájuk kikerül a biztonságos körből, őket hátrahagyva lépnek le az utcáról: az egyik pedig épp Hook, aki pillanatokon belül, fegyverétől megfosztva találja magát feldühödött ellenség között. A lincselést csak egy óriási rohanás, menekülés árán ússza meg, ez a jelenet egyszerűen zseniális: kb. tíz percig kergetik a srácot, a folyamatos rohanás olyan profi módon van filmezve, hogy magunk is elfáradunk a végére.

85%

Csak és kizárólag azért nem írok erről a filmről külön, mert csak fokozni tudnám, amit te leírtál, bővíteni nagyon nem. De ezt most igazán sajnálom is, mert nekem ez qrvára bejött, még ha kevesebb kamerarángást, némileg világosabb utcákat, és a közepén egy pár percnyi üresjárattal kevesebbet én is el tudtam volna képzelni.

Túl sokat én sem tudok az észak-ír konfliktus hátteréről, viszonyairól, még a Véres vasárnapra sem emlékszem, ha láttam egyáltalán, az Éhségből a hangulatára valamennyire (az, hogy a rendőrnek a reggeli rutin része nem csak a pisikaki-fogmosás-kaja-öltözés, hanem az is, hogy egy fekvőtámasszal megnézi, nincs-e csőbomba a kocsija alján... mondom azoknak, akik (még ) nem látták), de a beleéléshez ez kifejezetten hozzátett, hiszen láthatóan az oda átvezényelt osztag (köztük a főszereplő Gary), de még a frissen kinevezett, hasonlóan csirke parancsnokuk sem. A térképet talán tudta olvasni, és elmondani, hogy "narancssárga=jó, zöld=rossz", szépen felvázolva a négy fő csoportot (fiatal IRA, öreg IRA, protestáns írek, brit katonaság), akik acsarkodó farkasokként állnak szembe, olykor csak egy utcával elválasztva... de hogy ez non-stop, kezdetben még poénra vett (ld. húgybombák, szardobálás), egyre durvuló, majd hirtelen véresbe és gyilkosba átcsapó tüntetésben nyilvánul meg, arról szerintem neki sem.

De hogy ilyen vázlat után is mennyire intenzív, félelmetes és nyomasztó volt a katonák házkutatáshoz megérkezésétől Gary és a "kiskölök" találkozásáig, azt talán úgy tudnám legjobban körülírni, hogy "hűbazdmeg!". Ahogy Gary bekerül ebbe a "dzsungelbe", és kiderül számára, hogy itt egyszerűen mindenki halálosan gyűlöli őket, amit a saját módján ki is fejez mindenki, mindegy, hogy gyerek vagy nagymama, miközben még kicsomagolni sem nagyon volt ideje, nem hogy beleszokni ebbe, az zseniális! Ahogy duplán ismeretlen terepen kell az életéért küzdenie, kapkodnia a fejét a golyók elől, olyan helyzetben, amikor az utca egyik felén járva talán megmenekülhet, a másikon meg biztos a halál, az is zseniális!

Pedig utána jött még csak a pánikot és a fejvesztett menekülést felváltó lassú taktikázás és sodródás egy olyan helyzetben, ahol gyakorlatilag mindenki Gary-re vadászik, legyen az "barát" vagy ellenség. Ahogy ennek mozgatórugója az a bizonyos robbanás, és hogy ez milyen "lökéshullámokat" okoz a "frakciók" között, az megint csak zseniális! Ahogy most már van idő egy kicsit jobban körülnézni, és mindenhol látszanak a kihalt utcákon lángoló autókból emelt barikádok és a befalazott ablakú, elhagyatott munkásszállások, az lehetett volna zseniális, ha kicsivel jobban látszik... de így is nagyon jó.

Kösz a tippet, nélküled aligha láttam volna   !

9/10

.