Általános film topik

Niwrok írta:

.
The Space Between Us

Gardner különleges fiú, több szempontból is, de leginkább abból, hogy ő az első gyerek, aki a Mars kolóniáján született, és az ottani tudósok között nőtt fel. A kamaszkorba érő srác azonban egyre kevésbé tűri a bázis korlátait, a bezártságot, és minden vágya, hogy láthassa a Földet, ahol megkeresheti az apját, és találkozhat végre azzal a lánnyal, Tulsával, akivel titokban csetelni szokott. A gravitációs különbségek miatt viszont ez az utazás igen veszélyes, a projektet vezető tudós ellenzi is, de Gardner csak eljut a kék bolygóra, felfedezni annak minden csodáját, még ha ehhez meg is kell szöknie a rá vigyázók elől.

Ezt a YA sci-fit is kipipálhatom a listáról, a baj csak az, hogy ez igen gyengére sikerült. Bármilyen összetett is az alaphelyzet, a karakterek megvalósítása és viselkedése, az események közötti átkötések olyan felszínesek, amit a többször giccsbe hajló, de amúgy szép látványvilág sem tud kiegyenlíteni. Nem bontakoznak ki az igencsak komoly drámák, így alig lehet együtt érezni a karakterekkel, amit tetéz, hogy az űrben játszódó részek összecsapottak és unalmasak, Gardner "szívatásai", rácsodálkozásai pedig többször kínosak, mint viccesek. Leginkább azok a szakaszok jöttek be a filmből, ahol csak Gardner (Asa "Ender" Butterfield) és Tulsa (Britt Robertson) vannak, mert a kettejük közötti szerelem mentőöv mindkettejüknek, azokban van igazán érzelem... a lánynak is, aki nem érzi magát otthon a Földön, és a fiúnak is, aki tényleg nincs otthon rajta. Már csak azért is kettejüket emeltem ki, mert hiába a nagynevű színészek (Gary Oldman, Carla Gugino), két fillért nem tesznek hozzá a játékukkal a filmhez.

6/10
.

Nekem ez jobban bejött... nem sok jót olvastam róla, talán pont ezért...

Már többször is emlegetted ezt a filmet, többek közöt ugye a Mars sorozat kapcsán, így tulajdonképp sosem volt kérdéses, hogy meg is nézem: a Marson született gyerek anatómiai eltérései a Földhöz képest alapból egy érdekes koncepció, de még így is meglepett, mennyire is dominált az elején a sci-fi jellege. Amitől féltem, az a szerelmi rész volt, de azt meg kellemesen ki volt színezve Gardner gyermekes rácsodálkozásával a világra, illetve a lány kissé lázadó, különc jellemével. Valahogy a végére már az egész összeállt, s tudtam izgulni/örülni Gardner "megmentésének". Sőt, az, hogy a lány bekerült a programba, nekem most nem giccsesként jött le, hanem egyfajta mini katarzisként...

... annak ellenére, hogy kifejezett hülyeségek tarkították az amúgy jó alapokra épített forgatókönyvet. Én nem értem, miért gondolják néha az írók, hogy szülünk egy bébit egy filmbe/sorozatba és annak felnevelésével, egyáltalán életben tartásával már nem kell foglakozni - tessék mondani, itt Gardnert mégis hogyan és ki nevelte az első hónapokban? Kaja, oltások, stb?? Ja... 16 évvel később, mi... Aztán, a Földön... hát tényleg ennyire töketlen mindenki, hogy két menekülő tinit képtelen követni/elkapni?? Kissé vicces volt az egész üldözéses szakasz, hogy mindig sikerül mindent ellopni, különösebb következmények nélkül. A vége meg... ez az én vagyok az apád... juj...

De ezektől eltekintve érdekes és szórakoztató volt, tényleg olyan YA sci-fi. Nem bántam meg, hogy megnéztem.



75%


.

.
Az utolsó bűntény / The Last Days of American Crime

A nem túl távoli jövőben az egyre jobban elharapózó bűnözéshullám megfékezésére az USA kormánya szélsőséges megoldással áll elő: egy központilag sugárzott rádiófrekvenciával, az API-val tervezik blokkolni az agy erőszakért felelős területét, így már a rablás vagy a gyilkosság puszta gondolatára is görcsökben kezd fetrengeni bárki. A káosz persze ennek nyomán még jobban elszabadul, főleg mert sokan a lezárt, fegyverekkel őrzött határokon át is megpróbálnak átszökni a "szabadság földjére", Kanadába. Ebben a társadalmi alaphelyzetben ismerheti meg a néző a volt kommandós, jelenleg zsoldos Bricke-t, akit az öccse halála óta igazán senki és semmi nem tud kizökkenteni az apátiából, egészen addig, amíg egy enyhén pszichó beütésű gengszterpalánta a dögös hacker-menyasszonyával az oldalán meg nem keresi azzal, hogy az API élesítéséig hátralevő pár napban össze kéne hozniuk még egy igazán nagy akciót, valami olyat, amivel utána bőven megvehetik a nyugodtabb életet Kanadában. Csakhogy ehhez a környék egyik legveszélyesebb maffiacsaládjának fegyverraktárán és a város legjobban őrzött banki széfjén keresztül vezet az út.

Talán ha időben elolvasom, hogy az amúgy találó, egyben röhejes nevű Olivier Megatonnak olyan filmek száradnak a lelkén, mint az Elrabolva 3 és a Szállító 3, talán neki sem állok ennek a filmnek, ugyanis mindkettő az idegesítően gagyi és sárbuta akciómesék táborát gyarapítja nálam. De nem volt sokáig kérdés, hogy Az utolsó bűntény is ebbe a fiókba fog kerülni, már csak azért is, mert bármit gondoltam róla -azt a keveset-, abból semmit nem teljesített. Hiába vezet fel egy érdekes és ellentmondásos társadalmi helyzetet, ha ebből utána csak annyi látszik, hogy a karakterek időnként vicsorogva a fejükhöz kapnak, mint egy fájdalomcsillapító reklámjában. Hiába próbál drámai helyzeteket felvázolni, mint a hackercsaj családi háttere vagy Bricke öccsének halála, ha ezek utána csak kapaszkodóként szolgálnak arra, hogy ez a két figura egymás nagy megértésében olcsó szexjelenetekben dugni kezdjen. Hiába vannak karakteres szereplők, mint a két lábon járó tűzhalál vagy a Dumois-család pszichopatái, ha utóbbiak mondjuk hirtelen fejhangon visítani kezdenek, mint egy rossz mexikói szappanoperában, és a végén kinyírják egymást, bizonyítva, hogy ők milyen kemények. De leginkább hiába ígéri egy heist mozi minden izgalmát, ha az amúgy is minimális számú (talán kettő-három) akciójelenet is totál rajzfilmszerű, semmi izgalom bennük... Mert mit lehet izgulni azon a filmen, ahol a főhőst látványosan le- meg körbeöntik benzinnel, aztán amikor meggyújtják, akkor egy mágikus erőtér megvédi? Ahol úgy lövik a főhőst egy utcai száguldás közben, hogy bedugják a géppuska csövét a szélvédőn, de őt a kilőtt kb. ötven golyóból egy sem éri, még csak nem is súrolja, vagy ahol közvetlen közelről mellkason lövik egy shotgunnal, és éppcsak megbillen, aztán még le is vezet száz kilométert egy kamionnal? Vagy ahol olyan robbanószerek vannak, hogy hűha, lerobban tőle a szupertitkos páncélterem masszív ajtaja, de a lökéshullám zárt térben a főhősnek éppcsak meglengeti a kabátját, meg egy kicsit szétfújja a pénzkötegeket?

Azt olvastam, hogy ez a film azért szar, mert túl macsó. Nem, ez (is) azért szar, mert túl ostoba.

4/10
.

Niwrok írta:

.
Az utolsó bűntény / The Last Days of American Crime


Talán ha időben elolvasom, hogy az amúgy találó, egyben röhejes nevű Olivier Megatonnak olyan filmek száradnak a lelkén, mint az Elrabolva 3 és a Szállító 3, talán neki sem állok ennek a filmnek, ugyanis mindkettő az idegesítően gagyi és sárbuta akciómesék táborát gyarapítja nálam.

Azt olvastam, hogy ez a film azért szar, mert túl macsó. Nem, ez (is) azért szar, mert túl ostoba.

4/10
.

Én időben elolvastam, ezért eszembe se jutott megnézni.

.

.
Talpig fegyverben / Guns Akimbo

Akkor már jobbak azok, amik legalább teljes mellszélességgel felvállalják a baromkodást...

A munkában és a magánéletben is lenullázódott Miles egyetlen szórakozása mostanában, hogy afféle felkent igazságosztóként száll bele a kommentfalak internetes trolljaiba. Ezúttal azonban rossz ellenfelet választ magának ehhez, a Skizmet. Ez egy pszichopaták működtette dark-webes, mégis elképesztően népszerű oldal, ahol életre-halálra zajló párbajokat közvetítenek... és akik úgy döntenek, hogy a következő "játékosuk" Miles lesz, a másik sarokban a "játék" örökös bajnokával, a zakkant szőke szexbomba Nix-szel. Miután Miles lakásán rajtaüt a Skizm vezérkara, másnap reggel csávókám úgy ébred, hogy egy-egy baszomnagy stukker van a kezeihez rögzítve, a némi bénázás után betoppanó Nix pedig egyértelművé teszi, hogy használnia is kell majd azokat, ha túl akarja élni a napot.

Ha egy filmről az első kép, amit meglátok, hogy a háziköntösben és tigrises mamuszban pózoló Daniel Radcliffe próbálja meggyőzni a pánikoló zsarukat, hogy nem, nem fogja tudni eldobni a nála levő pisztolyokat, akkor azt a filmet bizony látnom kell. Nem túl nagy elvárásokkal persze, de Radcliffe-et kiváló színésznek tartom (aki ha kell, a hetes vízihullát is teljes beleéléssel alakítja), a hangulat meg az őrültségével együtt akár jó is lehet ilyenkor (ha már sztoriról nem nagyon érdemes beszélni)... és nagyon nem is lőttem mellé. Szinte az volt vele a bajom, hogy kevésbé őrült, mint lehetne, és ha már estére Milesnak be kell mutatnia a nagy leszámolás során egy szépen megkoreografált pisztoly-katát, akkor lövöldözés is lehetett volna több, hogy elhiggyem, a raktárban már tényleg úgy osztja a fejlövéseket, "mint Rambó az özvegyi jutalékot". A szereplők jók, de ennyi filmmel a hátam mögött sem a wannabe-Harlequin Samara Weaving Nixe a gépágyújával meg a szívecskés napszemcsijével, sem a Scott Pligrim utánérzéses hangulat nem volt akkora hűha, utóbbi okán meg a popkult utalás is lehetett volna több. Igazán csak Radcliffe emelkedett ki belőle, csak a sok esetlenkedés a végére nála is inkább unalmas lett, mint szórakoztató. Ha már a féktelen lövöldözés a téma, akkor azokat a jeleneteket kellett volna kivágni, amik inkább undorítóak, mint viccesek (gondolva itt a használt koton mellől felvakart és megevett penészes virslire), és sajnálom, de nekem Rhys Darby (aki itt a tündérkeresztanya-hómlesz) annyira kretén és gagyi bármiben, hogy azonnal elszáll a kedvem, ahogy meglátom. De az irány Jason Lei Howden számára jó, lehet folytatni...

7/10
.

.
A bentlakók / The Lodgers

Az árvaként a családjuk hatalmas birtokán élő Rachel és Edward szigorú szabályok alapján tengeti napjait, melyek szerint az estéket a házban kell tölteniük, nem jöhetnek ki a szobájukból éjfél és reggel hat között és nem engedhetnek idegent a házba lépni. Merthogy esténként a házat különös lények veszik birtokukba... Ez Rachel számára a nehezebb, mert Edwardban fóbiává erősödtek ezek a családban öröklődő kötelezettségek, aminek a szüleik öngyilkosságát is tulajdonítják, és évek óta még az udvarra vagy a kertbe sem lépett ki. A közös 18. születésnapjuk hoz ebbe az állapotba jelenősebb változást, több okból is. Az egyik, hogy az ügyvédjük egyre határozottabban akarna beszélni az ikrekkel, mert a havi járadékaikon keresztül felélték az örökségüket, a másik pedig az, hogy Rachel a közeli falu boltjában tett látogatás során találkozik a háborús veterán Seannal, és megtetszik neki a fiú.

Kicsit lassan bonyolódó, de alapvetően jó hangulatú és érdekes kísértethistóriának indult, hogy aztán egy elég komoly drámává nője ki magát a The Lodgers. A legjobb benne, ahogy szépen építi fel a család háttérsztoriját az árnyékban megbúvó alakoktól kezdve a szülők halála miatti traumán át addig, hogy micsoda paktum részese is ez a két gyerek. Néha kicsit átmegy álomszerűbe, ami szerintem felesleges, de ehhez kötődik a film nekem az egyik legjobban tetsző jelenete is, ahogy Sean felfelé megy a lépcsőn. Kár, hogy a végére a feloldás már nem lett az igazi, szerintem összecsapott, de meg lehet nézni, akár hogy az ember lásson ír horrort is.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Don't Knock Twice

Nyilván nem ez a film fogja megújítani a horror műfaját, hiszen messziről látszanak a felhasznált kliséi, és a kevés szereplős, félamatőr megvalósítás sem fogja kedvenccé tenni. De a saját korlátai között egészen jó darab, ami inkább a fordulatosnak szánt történetre helyezi a hangsúlyt, nem a beijesztésekre, amikből nincs is sok, és a többsége a rondaságával jobban megijeszt. A története meg tényleg jó is, és az ajtókat is kreatívan használták, ha már egyszer ugye ezúttal a kopogással lehet démont idézni...

6,5/10
.

Niwrok írta:

.
Mami / Ma

A gond a többi szereplővel, de még inkább a forgatókönyvvel van, mégpedig hogy az író és a rendező hány teljesen szükségtelen mellékszálat és körülményt hoznak be, amikkel ilyen mennyiségben nem csak hogy nem tudnak mit kezdeni (nincs rájuk idő), de ki is engedik a feszültséget a filmből. Az alaphelyzet is kínosan lassan áll össze, a tinibanda is elég béna, de a legrosszabb része az, hogy Genie szálára alig szánnak három-négy jelenetet, és ebben a formájában annak sincs sok jelentősége. Amilyen erős lehetne a pszichodráma, hiszen végülis az jelenti a motivációt mindenhez, annyira szétesett a végére, és igazán az lett az egészből a legunalmasabb, amikor a fiatalok, már teljes kiszolgáltatottságukban, ot hevernek Mami lábai előtt.

6/10
.

Mindkettő értékeléssel egyet kell értsek. Az első szerintem egy történeti és logikai (?) káoszba fullad, s hiába kedvelem nagyon a BSG óta a főszereplő csajt, most ő sem tudta megmenteni a filmet. Ráadásul annyira unalmas már a félhomályban földön csúszó-mászó, vonagló, hosszúhajú démon/szellem látványa... Voltak jobb pillanatok, de szerintem én ezt hamar el fogom felejteni.

A Mami kicsit más tészta. Ott a film eleje a gyerekekkel kifejezetten idegesített, aztán mikor egyértelmű volt, hogy a Mami valamit tervez velük, onnantól érdekesebb lett. A baj csak az, hogy szinte semmi nem volt kidolgozva - azon én is még mindig gondolkodom, hogy a tolókocsis lánnyal mit is akartak, azon kívül, hogy kellett egy megmentő -, ugyanis Mami a semmiből lett vérszomjas fenevad, ráadásul ahogy egyre jobban megőrül és egyre fogyatkoznak a szereplők, fura volt, hogy megint senki, senkinek nem hiányzik. Ha meg a KONKRÉT sérelmet nézzük... nos, azért ezt csinálni??? 15-20 évvel később?? Áááá...

Mindegy, a listáról már csak 5 film van hátra.


.

.
A halhatatlan gárda / The Old Guard

Bár az évszázadok óta a Föld védelmére felesküdött osztag, az új tanítvány, a kommandózásuk meg a konfliktusnak kitalált gyógyászati cég profithajszolása elég "B" kategóriás filmnek tűnt, a szereplőkkel és pár hangulatos poénnal egészen jól elszórakoztam. Vicces volt például, ahogy Andy Nile-t viszi a sivatagon át meg a repülővel, de azért inkább a személyes sztorik miatt fogok rá emlékezni: az ázsiai csajra a vasszűzben, Joe és Nicky furcsán induló szerelmére, Booker magányára, Andy közönyére, és arra, ahogy Nile lassan rájön, soha nem láthatja már a családját.

Bár úgy van vége, mintha csak egy pilot lenne egy sorozathoz, vagy hogy majd készülne a második rész, a Netflix a két évvel ezelőtti Brightot (a tündés-orkos-zsarus...) is egy sorozat elejének szánta, aztán azóta sincs nagyon hír...


7,5/10
.

Niwrok írta:

.
A halhatatlan gárda / The Old Guard

Bár az évszázadok óta a Föld védelmére felesküdött osztag, az új tanítvány, a kommandózásuk meg a konfliktusnak kitalált gyógyászati cég profithajszolása elég "B" kategóriás filmnek tűnt, a szereplőkkel és pár hangulatos poénnal egészen jól elszórakoztam. Vicces volt például, ahogy Andy Nile-t viszi a sivatagon át meg a repülővel, de azért inkább a személyes sztorik miatt fogok rá emlékezni: az ázsiai csajra a vasszűzben, Joe és Nicky furcsán induló szerelmére, Booker magányára, Andy közönyére, és arra, ahogy Nile lassan rájön, soha nem láthatja már a családját.

Bár úgy van vége, mintha csak egy pilot lenne egy sorozathoz, vagy hogy majd készülne a második rész, a Netflix a két évvel ezelőtti Brightot (a tündés-orkos-zsarus...) is egy sorozat elejének szánta, aztán azóta sincs nagyon hír...


7,5/10
.

Nekem jobban bejött, kifejezetten tetszett... az "ázsiai csajra a vasszűzben" - nos, róla meg annyit, hogy végig az járt a fejemben, mekkora szívás az, hogy megfulladsz és feléledsz, megfulladsz és feléledsz - 500 éven át, naponta mondjuk 100szor. Rögtön eszembe jutott a legzseniálisabb, egyben lekegyetlenebb időurok a The Endlessből: amikor a faszi nem tud kijönni a kisházból (sátorból?)...


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
A halhatatlan gárda / The Old Guard

Bár az évszázadok óta a Föld védelmére felesküdött osztag, az új tanítvány, a kommandózásuk meg a konfliktusnak kitalált gyógyászati cég profithajszolása elég "B" kategóriás filmnek tűnt, a szereplőkkel és pár hangulatos poénnal egészen jól elszórakoztam. Vicces volt például, ahogy Andy Nile-t viszi a sivatagon át meg a repülővel, de azért inkább a személyes sztorik miatt fogok rá emlékezni: az ázsiai csajra a vasszűzben, Joe és Nicky furcsán induló szerelmére, Booker magányára, Andy közönyére, és arra, ahogy Nile lassan rájön, soha nem láthatja már a családját.

Bár úgy van vége, mintha csak egy pilot lenne egy sorozathoz, vagy hogy majd készülne a második rész, a Netflix a két évvel ezelőtti Brightot (a tündés-orkos-zsarus...) is egy sorozat elejének szánta, aztán azóta sincs nagyon hír...


7,5/10
.

Nekem jobban bejött, kifejezetten tetszett... az "ázsiai csajra a vasszűzben" - nos, róla meg annyit, hogy végig az járt a fejemben, mekkora szívás az, hogy megfulladsz és feléledsz, megfulladsz és feléledsz - 500 éven át, naponta mondjuk 100szor. Rögtön eszembe jutott a legzseniálisabb, egyben lekegyetlenebb időurok a The Endlessből: amikor a faszi nem tud kijönni a kisházból (sátorból?)...


.

A csapat nagyon tetszett, csak a körítést untam kicsit, azért ennyi.

Igen, a csaj történetében pont ez volt a zseniális, a napi több száz halál. Ehhez képest kicsit csalódás, hogy olyan kurtán-furcsán bedobták a végére (jobban tetszett volna, ha Andy kap nyomot a kereséséhez, és ő menti ki), és remélem, ez nem annyit jelent, hogy kettejük párviadaláról fog szólni a következő rész, mert sokkal több lehet abban a karakterben, mint hogy ilyen bagatell dologra elpocsékolják.

.

Niwrok írta:

.
Brahms: The Boy II


A filmet magát látva azonban azt kell mondanom, hogy bár a folytatás egy ígéretesen újszerű ötletet hajít ki a tucat-kacat horrorok szemétdombjára, a film a maga középszerűségében nem rossz. A The Boy II-nek nincs meg az a döbbenete, amikor azt hiszi a néző, hogy ez is csak egy Annabelle, csak fiúval, és akkor a széttört baba meg a kirobbanó tükör között rájön, hogy itt minden fordítva van; sőt, éppenhogy visszafordítja ezt a csavart... De ahogy ennek keretében kibővíti kicsit Brahms mítoszát, és ahogy egy "tyúk vagy tojás?" jellegű magyarázatot kreál hozzá, az még éppen elment. Ettől még vannak benne gagyi részek (a finálé a kazánházban például röhejes), és inkább csak olcsó jump-scareek vannak benne, de a baba megjelenése és a hangulat nagyjából működik, és mert nem az van, hogy valami harmadrangú rendező kapta meg a folytatást, hanem az eredeti író-rendező páros gondolta tovább a saját ötletét, így el kell fogadnom, hogy talán ez volt az eredeti koncepció is, és nem csak a rókabőr lehúzásáról van szó. Majd meglátjuk a harmadiknál, a befejezés alapján ugyanis erősen várható a folytatás...

7/10
.

A pontszámmal egyetértek, de én minden jóindulatom ellenére totál felesleges folytatásnak tartom ezt is. Ráadásul szerintem nem volt benne egyetlen egy perc sem, ami akár félelmet, akár ijedtséget lett volna képes okozni számomra. Tulajdonképp egy langyos thriller lett belőle, ami kicsit össze is kuszálta a baba mítoszát... Persze, jó, hogy kibővítették a hátteret, de az első rész zsigeri félelméből és meglepetéseiből semmi nem maradt.

S ha már Annabelle: a kazános részig az járt a fejemben, hogy nehogy valaki kitaláljon egy Annabelle-Brahms crossovert... de szerencsére így már nem lehet.


.

Niwrok írta:

.
Small Crimes

...már csak azért is, mert a mai másik film egy kicsivel jobban tetszett.

Ott Coster-Waldau karaktere is jobban bejött, és jobban meg is találta a helyét Joe-ként, a sittről szabaduló, korrupt zsaruként, aki hiába hiszi, hogy a bűnei a börtönnel megbocsáttattak, alig lép ki a kapun, már a nyakába borul az összes szar, amit eredetileg kint hagyott. Ott van a helyi bűnbanda kiöregedő, nagybeteg feje, akinek korábban az embere volt, annak a trónörököse, a főügyész, a többi korrupt zsaru, akik Joe érkezésével mind felbolydulnak, és mindenki akar tőle valamit... leginkább kinyírni, kihasználni, vagy visszajuttatni a sittre. Ehhez jön még Joe családja, pontosabban a szülei, a volt felesége, a frissen alakuló románca. Ebben a kusza hálóban Joe úgy érzi, hogy van egy esélye, amivel egyszer és mindenkorra lerendezheti a dolgokat.

Ha már van egy ilyen összehasonlítási alapom, elemeiben és azok összhangjában is jobban tetszett ez a film. Látva Jacob/Moneyt is jobbnak, hitelesebbnek éreztem Joe-t, pedig nem szimpatikusabb, hiszen egy igazi kis patkány, simulékony, önző kis g*ci, a körülötte levő szarvihar miatt sarokba szorítva. Tök jók a mellékszereplők, még ha csak egy-egy jelenetre látszanak is, mint például Cara, és nagyon tetszett, ahogy rajtuk keresztül kirajzolódik a múlt, hogy miért és hogyan került Joe hűvösre, és hogy a jelenben emiatt miért kíséri állandó gyanakvás és megvetés, akár még a nyílt utcán is. Akik még közülük is legjobban bejöttek, azok Joe szülei, Jackie Weaver pedig sokadszor bizonyítja, hogy miért tökéletes választás ezekre az összetett anyaszerepekre (amivel még az olyan filmekből is képes volt kiragyogni, mint az Animal Kingdom). Az egész Small Crimes csak annyiban volt rosszabb, mint a "másik SC", hogy a végén volt néhány komikusabb pillanat Scotty-hoz kapcsolódóan, de semmi komoly, amitől a befejezés ne lett volna kellően ütős.

8/10
.

Jó régi pótlás ez is (aztán már csak egy maradt a listáról), és kétségkívül jobb lett volna akkor látni, mikor a másik Waldau filmet... ugynais ez, így, ilyen dramaturgiával nekem most nem jött be. Szinte az egész film alatt el voltam veszve, valahogy nem értettem, mi és miért történik, valahogy nem jött be, hogy akkor most mit is kellene kezdenem Joe karakterével. A múlt folyamatos emlegetése úgy számomra nem működött, hogy ilyen későn mondták el, mi is történt, a szereplők tettei mögül hiányzott a motiváció, olyan volt, mintha ennek lett volna egy első része, ami után tisztában kellett volna lennem mindennel és mindenkivel.

Ráadásul nem tetszett az sem, hogy a fő karakter ennyire kétséges jellem, tök szerettem volna, ha tényleg megváltozik, ha tényleg jó útra tért volna, ha valami mesteri csavarral mindenkit megszívat azért, hogy a lányaihoz jusson. Ehhez kapcsolódik a szülei szerepe is: kifejezetten unszimpatikus volt az anyja, valahogy az ember nem ezt várja 6 év börtön után a szüleitől...

Nekem jóindulattal is csak max. 65 %


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Small Crimes

Ha már van egy ilyen összehasonlítási alapom, elemeiben és azok összhangjában is jobban tetszett ez a film. Látva Jacob/Moneyt is jobbnak, hitelesebbnek éreztem Joe-t, pedig nem szimpatikusabb, hiszen egy igazi kis patkány, simulékony, önző kis g*ci, a körülötte levő szarvihar miatt sarokba szorítva.

8/10
.

Ráadásul nem tetszett az sem, hogy a fő karakter ennyire kétséges jellem, tök szerettem volna, ha tényleg megváltozik, ha tényleg jó útra tért volna, ha valami mesteri csavarral mindenkit megszívat azért, hogy a lányaihoz jusson. Ehhez kapcsolódik a szülei szerepe is: kifejezetten unszimpatikus volt az anyja, valahogy az ember nem ezt várja 6 év börtön után a szüleitől...

Nekem jóindulattal is csak max. 65 %

Hát, annyira nem lep meg, hogy a még általam is "simulékony, önző kis g*ci"-nek jellemzett figura meg a pszichotikus anyja neked nem igazán jöttek be .

.

.
Unfriended: Dark Web

Úgy négy éve írogattunk itt az Ismerős törlése című horrorról, amiben egy rakás kölyökre online dumálás közben támad rá annak a csajnak a szelleme, akit halálba szekáltak. A koncepció, hogy gyakorlatilag egy monitort nézve ismerünk meg egy történetet, azóta is él (Searching, Telling Lies), és most az Unfriended is visszatért egy folytatással.

Hatalmas piros pont jár azért, hogy az egésznek a rákfenéjét, a misztikus-szellemes marhulást nem sütötték el még egyszer. Annak idején szóba is került, hogy érdekes a stílus, jöhet valami hasonló, de folytatásról beszélni nehezen lehetne, hiszen -majdnem- mindenki meghalt a végére... és ennek keretében jön egy új társaság és egy új ellenfél, akivel a most éppen netes társasjátékra készülő haveroknak kell megküzdenie, és aki maximum a gép "szelleme", de amúgy nagyon is hús-vér. Ettől valahogy átélhetőbb lett a dolog, közvetlenebb a veszély, és még némi trükközésre is van lehetőség, nem csak mindenki várja, hogy mikor fejelnek bele egy turmixgépbe. A felvezetés egy kicsit sok volt nekem, a süketnéma csajjal meg a leszbikkel semmivel nem lett több a film, de maga a sztori szépen bonyolódik, jók a fordulatai, és bár a feszültséget a kamerakép kicsit nehezíti (a halálokat szemcsés webkamerákon keresztüllátni csak, messziről), azért lehet izgulni is kicsit. Annyi hátrány megmaradt, hogy harmatgyenge a színészi játék, és a látvány is inkább valami garázsmozira emlékeztetett.

Jobb, mint az első rész, és az sem volt rossz.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
The Angel

A XX. század közepén a közel-keleti konfliktusok egyik góca volt az Izrael és Egyiptom közötti határ, különösen azóta, hogy a Hatnapos Háborúval a zsidó állam (erőteljes amerikai támogatással) megalázó vereséget mért az egyiptomi hadseregre, elfoglalva a Sínai-félszigetet. Bár Izrael és Egyiptom a nagyhatalmak játszmájában is fontos szerepet játszott, egyiptomi politikai körökben, ha halkan is, de időnként előkerültek olyan gondolatok, hogy az egyre gyengébb lábakon álló Szovjetunió helyett a USÁ-val kellene diplomáciai kapcsolatokat keresni, különben a háború elkerülhetetlen és véres lesz. Ezen az állásponton van a korábbi egyiptomi elnök veje, Ashraf Marwan, aki úgy gondolja, gondosan csepegtetett információkkal sikerülhet olyan módon alakítani a háborút, hogy az ne járjon totális vérontással... még ha ehhez kapcsolatba is kell lépnie a Moszaddal.

Kellemes film egy újabb elemről a történelmi kirakósban, de talán egy kicsit túl ponyvaszerűen lett előadva. A korrajz remek, a hangulat szintén, és a kémkedésből eredő feszültség is megvan itt-ott, de a pókeres hasonlat meg a farkast kiáltó kisfiú meséje, mint használati útmutató túl erőltetett lett a végére, a magánéleti szálból meg folyton az jött le, hogy Ashraf egy playboy, aki túl nagy tétben kellett játszani. Különösen furcsa volt egy kémfilmtől az, hogy éppen a kémkedéssel magával foglalkozik a legkevesebbet, amiből sokszor csak annyit látni, hogy a fickó néha magához vesz egy dossziét, azt elviszi a Moszadnak, azok meg malmoznak felette, hogy elhiggyék-e vagy sem.

7/10
.

Ahogy említettem, én elsőre a letöltéskor összekevertem ezt az ugyanilyen című El Angel argentin filmmel, ami a hírhedt Sakál gyermekkoráról szól... ráadásul a helyzet az, hogy a két film tök hasonló. Korrajzában, történelmi hátterében zseniális mindkettő, ám az a történet, amit el akarnak mesélni, az jócskán hagy kívánnivalót maga után.

Nem írtam róla, de kb fél éve láttam a The Spy című minisorozatot, ami totál hasonló sztorit dolgoz fel: ott egy izraeli kém viszontagságait követhetjük, a sorozatoktól megszokott lasabb, ámde alaposabb tempóban. Ezek után én kicsit máskép tekintettem most erre a mozira, volt némi viszonyítási alapom mint a korszakról, mint a körülményekről... láttam egy újabb érdekes alkotást, kicsit újraszínezve, kicsit más oldalára fordítva, de gyakorlatilag ugyanazt.

Nem állítom, hogy ez egy rossz film lenne, de az általad írt értékelésnél jobban én sem adnék neki. Voltak jó szakasazai, az összes kémes dolog tetszett, jó volt a dramaturgiája is azzal a repülővel, meg a végén az egyiptomi elnökkel, de valahogy összességében tök sok dolgot feleslegesnek, unalmasnak - vagy épp kidolgozatlannak éreztem. Néha nem volt egyértelmű, ki kicsoda és kivel is van, néha túlságosan is elvárta a film tőlünk, hogy legyünk tisztában mindennel, ami akkoriban az izraeli-arab konfliktusban zajlott.

Mindenesetre egy újabb két órás történelmi oktatáson voltam - ha csak a hátteret nézem.

.

.
Volt egyszer egy téka

Bármennyire is tűnők nagy filmfalónak, és röhögnek azon a haverjaim, hogy én minden filmet IS láttam, nekem a filmek világában van egy kb. tíz éves lyuk. Az a tíz év, gyakorlatilag a 90-es évek, amikor már nem volt az iskolában vehető mozibérletem, a kék "Kisdobos", a piros "Úttörő" felirattal, egészen addig, amikor valami teljesen abszurd okból nem kezdtem újra jobban moziba járni, csak amiatt, hogy pár ismerősöm elrángatott a Titanicra. Ez azt is jelentette, hogy nekem a VHS-korszak teljesen kimaradt, mert a "hőskorban" még túl fiatal voltam, és nem voltak olyan rokonaink, barátaink, akik kialakították volna ezt a kötődést, ráadásul más irányba vitt el az, hogy addigra lett videomagnónk, amikor már a DVD-k sem számítottak újdonságnak, viszont már '87-ben egy Commodore64-gyel tértek haza a szüleim az akkor engedélyezett bécsi útjukról.

Ez egyfelől azért mondtam el, hogy jelezzem, úgy néztem meg ezt a dokumentumfilmet a budapesti videotékák, leginkább az Odeon és a Corvin tékák egyfajta nekrológjaként, hogy maga ez a tékás fíling nekem nincs meg, másrészt azért, mert a film kvázi ilyen személyes sztorikból állt össze. Hogy kinek mit jelentenek, jelentettek akkoriban a filmek, úgy a nyolcvanas évek közepétől, a hangalámondásosoktól a visszatekercselésig, hogyan illett ebbe bele ez az eredendően kölcsönzésre kitalált hely, milyen volt ott dolgozni, filmekről beszélgetni, vagy csak élni, egészen addig a tanácstalanságig, amikor egy mai tininek odaadnak egy VHS-kazettát, az meg azt sem biztos, hogy tudja, hol kell bekapcsolni. És emiatt úgy voltam vele, hogy nem is számít, ha az ember nem ebben a mikrokultúrában szocializálódott... de azért segít. Bőven lehet ezt a filmet egyfajta nosztalgikus visszatekintésként nézni egy más ritmusú, egy türelmesebb, megengedőbb életről, vagy akár csak élvezni mások lelkesedését, ahogy az élményeikről beszélnek, és akik közül többeket ez indított el vagy lökött előbbre a filmes vagy a színészi pályán.

Akit érdekel, akár ITT is nézhető.

U.i.: Nem tudom, az a youtube-csatorna mennyire legál, de jó pár magyar fim van ott az utóbbi évekből, amiből lehet szemezgetni.

.