Általános film topik

.
Sarajevo

Ha már a héten volt egy merényletes film, akkor gondoltam, hozzácsapom a másikat is, ami korábban látókörbe került. Nem is azért, mert annyira rá vagyok kattanva ezekre, de ahogy tanult kollégám mondta, néha nem árt, sőt, érdekes új mozaikokat megismerni a történelemből... még ha a filmek természete miatt egy kicsit túl is lesz dramatizálva.

A címből gondolom bárkinek egyértelmű, hogy a téma a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet lesz. Amikor mi erről tanultunk a suliban, beleégették az agyunkba, hogy "casus belli", de hogy ez aztán mit is jelent pontosan, arra már egyik tanár sem nagyon vette a fáradtságot. Helyettük megtette most ez a filmes stáb, akik a merényletet követő nyomozás, a tanúvallomások és a hatalmi viszonyok hálózatából próbáltak felépíteni egy lehetséges, már-már a JFK-ügyhöz hasonló összeesküvést, felnagyítva azokat a részleteket (például az "eltévedő" konvojt), amik azért minimum gyanakvásra adhatnak okot. Hogy ha már rásütötték, hogy "casus belli", és a nagyhatalmak egyes politikai és gazdasági vezetői régóta vártak egy ilyen ürügyre, akkor talán lehet, hogy kicsit "rásegítettek", és nem várták meg, amíg pár nacionalista (...vagy talán kommunista... a motiváció szempontjából érdekes felvetés) szerb diák méltóztatik végre lepuffantani az egyébként állítólag meglehetősen puha elveket valló trónörököst.

Minderre ráhúzták a vizsgálatot vezető osztrák zsidó (1914-ben természetesen ennek is volt jelentősége) személyét és magánéletét, de a film szempontjából ez éppen annyira volt maradandó, mint amekkora a fickó történelmi jelentősége. Történelmi illusztrációként mindenesetre érdekes, legalábbis ami a merénylet tényleges menetét illeti.

6,5/10
.

A vörös teknős

Azt hiszem, tuskó vagyok... megnéztem ezt a "csodálatos" alkotást, és gőzöm sincs, mi tetszik ebben másoknak - sőt, igazából gőzöm sincs, miről szól. Utálom a művészfilmeket, ez pedig vastagon az: egy japán ihletésű, részben Kecskeméten készült animációs művészfilm egy hajótöröttről meg egy teknősről...

Legszívesebben leírnám a történet kulcs jelenetét, de az hatalmas spoiler lenne, úgyhogy nem teszem. Én nagyot néztem az eseményeken és azt hiszem, tulajdonképp ott vesztett el a film. Még ha a többi jelenet meg is érintett volna, még ha megerőszakolva magamat értelmezni is tudtam volna a szimbólumokat, az a teknős... no, az nem ment ki a fejemből. Totál baromság az egész, a jó kis túlélő, robinsonos filmből egy szürreális baromság lett.

A sztori nagyjából két sor: egy férfi hajótörést szenved, partra sodródik, el akar menni kétszer is, de egy nagy vörös teknős mindig megakadályozza. Aztán talál egy nőt, akivel onnantól együtt lesznek a szigeten, gyerekük lesz, felnevelik, megöregednek és kész. Ennyi a film. Hogy mit esznek éveken át, hogy gyújtanak tüzet, stb... nos, az totál lényegtelen... vannak és kész. Szöveg nincs benn, csak zene, a képi világtól én magam részéről nem voltam elájulva. Az istenített hangulat sem ragadott magával, többnyire untam a 80 percet - már amikor nem azon gondolkodtam, mi a faszt is látok.


Na mindegy, Niwrok, neked talán tetszeni fog, te szereted ezt a stílust.


55%


.

R2-D2 írta:

A vörös teknős

Azt hiszem, tuskó vagyok... megnéztem ezt a "csodálatos" alkotást, és gőzöm sincs, mi tetszik ebben másoknak - sőt, igazából gőzöm sincs, miről szól. Utálom a művészfilmeket, ez pedig vastagon az: egy japán ihletésű, részben Kecskeméten készült animációs művészfilm egy hajótöröttről meg egy teknősről...

Na mindegy, Niwrok, neked talán tetszeni fog, te szereted ezt a stílust.

55%

Lehet, de mégis inkább a Kubot néztem meg helyette .
Erről már előzetesen sem olvastam olyan jókat, a nagyon öncélú dolgokat meg én sem szeretem ...
.

Niwrok írta:

A vörös teknős

Erről már előzetesen sem olvastam olyan jókat, a nagyon öncélú dolgokat meg én sem szeretem   ...
.

Én meg csak áradozó kritikákkal találkoztam...

1989 - Határon



Régóta terveztem, hogy megnézem ezt a dokumentumfilmet, hisz ritkán adatik meg az, hogy az ember olyan események feldolgozásást látja, amiket átélt, amikről esetleg konkrét élményei vannak. Érdekes élmény esetleg látni azt, milyen alkuk, szándékok álltak mindazon események mögött, amik anno bekerültek a hírekbe, amik anno meghatározták mindennapjaimat... pontosabban meghatározták VOLNA.

A marha nagy helyzet ugyanis az, hogy nekem ez az egész tök homály volt. Jó, a páneurópai piknikre emlékeztem, Nagy Imre újratemetésére és a dudálásra is, Kádár apánk leváltásásra feltétlenül, de a '89-es évből elsősorban a karácsonyi romániai forradalom maradt meg bennem. Az úgy bevésődött, ahogy hallgattuk az akkor szárnyait bontogató Danubiust, ahogy a taxisok indultak Romániába... azt a hangulatot még az Ausztriából, a Vasfüggönyön túlról frissen importált music center rádiója is kiválóan visszaadta - de maga a határnyitás, a sok DDR autó valahogy kimaradt, pedig aztán itt a határ nem messze.

Az 1989 központi témája a dicső cocializmus bukása, Nagy Imre újratemetésén, Németh Miklós miniszterelnökségén és egy keletnémet család történetén keresztül. A film tulajdonképpen a mai (2014-es) Nagy Imre interjúja, aki elmeséli miniszterelnökségének két évét, elmeséli, milyen elvek és döntések alapján nyitotta meg a határt 1989-ben 30.000 keletnémet menekült előtt. Izgalmas, érdekes téma, egy kiváló dokumentumfilmet lehetett volna csinálni belőle, ami a nosztalgián kívül is nyújthatott volna nem kevés érdekes aspektust... de nem így.

Az igazság az, hogy ez, így irtó gáz. Először is, ez nem is nekünk, magyaroknak szól, sokkal inkább Európának, de méginkább a németeknek. Aztán, a miniszterelnök végig angolul ad interjút, de olyan angolsággal, hogy az ember falra mászik tőle. De ez még hagyján, legjobban azok a filmes elemek zavartak, amiket felhasználtak a készítők: a korabeli, teljesen oda nem illő képeket újraszinkronizálták, sőt, összevágták élőszereplős betétekkel. Néha már röhejes volt az egész, ahogy a korabeli Németh beszélt a mai színészekkel, ahogy összevágtak egy felvételeken nem létező tárgyalást Németh és Kohl között. Ahány náció, annyi nyelv, egyszer magyarul beszél a magyar, egyszer nem, a Kohl-Gorbacsov telefonbeszélgetés meg egy paródia. Roppant szubjektív az egész, kihegyezve Németh érdemeire, állítólag tele csúsztatással - de Michael Moore után ez még nem is lett volna baj. Inkább az egész film stílusa az, ami nagyon nem jött be, kár, hogy ez, ilyen koncepcióban készült el.

De még így is volt néhány érdekes információja: Grósz Károly, mint az utolsó komcsi vezér és a munkásőrök, Csaucseszku kérése a Varsói Szerződés értekezletén, no meg mindenekelőtt az, hogy SEMMI nem lehetett volna itt, ha nincs Gorbacsov. Így is mozgott a léc, ha a keményvonalasok győznek, itt megint rendet csinált volna a Szovjetúnió. És akkor még állna a Berlini Fal is. De nem így történt, és ez már történelem. A baj, hogy lassan én is az leszek... szóval inkább érdekes, de nem jó film az 1989. Kár érte.



65%


.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Szcientológia - Avagy a hit börtöne

Számomra mindegyik vallás alaptézise komplett elmebeteg felvetéseken alapul, de ez... ez túlmegy minden határon.     Pedig volt egy időszakom, mikor tán még érdekelt is a L. Ron Hubbard nevével fémjelzett dianetika és a szcientológia - ez kb. arra az időszakra tehető, mikor a Lenkei életművel ismerkedtem. Mondjuk ilyen szintre sosem jutottam a kutatásban, Xenu helyett viszont az önmagad és ezáltal a világ jobbá tétele, és a pozitív gondolkodás tetszett, mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy a gyógyszergyárak jól felfogott üzleti érdekeik mentén gyártják a sokszor óriási kárt okozó antidepresszánsokat. A helyzet az, hogy a film után sem gondolom másként: soha nem lennék ennek (és semmi) egyház tagja, komplett idióta mindenki, aki ebben részt vesz - viszont míg engem békén hagynak, addig leszarom, mit hazudnak tagjaiknak. A többi egyház sem jobb...

Mindenesetre azt az átütőerőt, amit tulajdonítanak neki, én nem éreztem benne: nagyon száraz, néha roppant zavaros anyag, ami tételesen végigvisz a szcientológia történetén, annak szülőatyjával, Hubbarddal kezdve, rengeteg információt közöl, viszont mindezt rettentő tárgyilagosan teszi. Magam részéről jobban szeretem a Michael Moore féle manipulatív dokumentumfilmeket - ennek a mozinak is jól jött volna több érzelmi töltet. Érdekes volt ez az interjúkra épülő tényfeltáró riport, de nekem nem tiszta a két órás film után sem, hogy hogy lehet 10-20-30 évig tagja lenni valaminek, amiről tudja, hogy nem tetszik neki, ahol bántják, verik, zsarolják, kiszednek belőle minden titkát...

Mondjuk most már nekünk könnyű, de hogy Xenu áll az egész mögött, az a beavatottaknak korábban általában már csak akkor derült ki, amikor annyi pénzük állt benne, annyira mélyen voltak benne, hogy aligha tudtak volna kijönni belőle teljes anyagi és családi megsemmisülés nélkül. Amikorra már mindened odaadtad, a családodtól teljesen elszakadtál, mert az egyházon kívül mindenki "elnyomó személy" (ld. pogány, eretnek... nincs új a nap alatt), és azok a legrosszabbak, akik el akarnak téríteni a megtisztulás útjáról, akkor már sokszor csak az maradt, hogy még mélyebbre mész a dologban, és feladod az ellenállást, hátha akkor jobb lesz.

Ahogy már R2 írása után is említettem, valamennyi előismeretem már volt a szcientológiáról előtte is, az egésznek a hátterét adó, közepesen szar sci-fi ponyváról (amiben a South Parknak, mint Xenu nyilvánosságra hozásának egyik eszköze jelentős szerepe volt) éppúgy, mint a filmben is említett, a terhelő bizonyítékok eltüntetését célzó akciósorozatról (Operation Snow White) vagy a tagokkal szemben elkövetett erőszakról és kizsákmányolásról. Plusz biztos vagyok benne, hogy a nemrég látott The Path c. sorozat jelentős mértékben a szcientológia napvilágra került módszereiből merített ötletet.

Ehhez mérten pár személyes tragédián és a felsővezetés egyes tagjainak belső infóin kívül nem is tudtam meg sokkal többet, leszámítva talán David Miscavige szerepét abban, hogy a szcientológia egy talán jószándékú, de a nagyság utáni vágyba egyre jobban be belebolonduló író kreálmányából hogyan lett egy kizárólag pénzszipolyozásra kitalált bűvésztrükk, ami tökéletesítve a manipulációs technikákat, az emberek legbelsőbb félelmeiből és igényeiből próbált és tudott hatalmassá válni... olyanná, amelyik az IRS-t is hatékonyan és eredményesen tudja zsarolni. Valóban nagyon száraz mindez -még ha nekem Moore szájbarágós stílusa és gagyi animációi sem a kedvenceim- és így inkább csak egy-egy elem vagy nyilatkozó ragadta meg a figyelmem. Fura volt ott látni a "kitaszítottak" között az Ütközéseket rendező Paul Haggist, megtudni, hogy ő miért lépett ki, illetve Sara Goldberg esete gondolkodtatott el az efféle "indoktrináció" hatékonyságáról, ahogy az "egyház" arra kényszerítette a kapcsolat-megszakításokon keresztül, amikor a családjában a szcientológia iránti kétség egyáltalán felmerült, hogy válasszon a fia és a lánya között.

A legérdekesebb, amit megtudtam a filmből, hogy a fénykorához képest mennyire befelé forduló és öncélú lett az egész, hogy gyakorlatilag bedőlt a blöff, és ha a filmben gyakran emlegetett adómentességet is megvonják tőlük (ahogy az tavaly óta újra téma az USA adóhatóságánál), akkor rájuk is omlik az egész.

Nem fogom megkönnyezni.
.

.
A kőmajmok háza

Amikor Kornél megismerkedik Izával, aki a nagymamájánál tölti a nyári szünidőt, egy egészen új világ nyílik meg számára. Iza ugyanis nagy titkok tudójaként egy párhuzamos világról kezd mesélni a fiúnak, amiben mindenféle mágikus lények élnek, tündérek, sárkányok, manók, és amely világban nagy szerepe van annak a háznak, amiben Kornél is él az anyukájával. A ház ugyanis menedék a varázslényekre leselkedő veszélyek elől, és amíg a házat a korláton "őrt álló" majomszobrok védik, addig biztonságban vannak. Kornél persze azt hiszi, Iza túl sokáig volt a napon, vagy nem vette be reggel a gyógyszerét, de ahogy jobban kezd figyelni a környéken zajló eseményekre, egyre inkább elképzelhetőnek tartja, hogy a harmadikon lakó bácsi egy sárkány, hogy Iza nagymamája tündér... és hogy ő maga is részese valahogyan ennek a világnak.

Úgy tűnik, az újkori magyar ifjúsági filmek elengedhetetlen kelléke a fantasy, ahogy volt az Sherlock Holmes nevében című filmnél is (kis tiszteletadásként meg is emlékeznek róla ebben a filmben), de ha nagyon akarom, még a Kossuthkiflit is ide lehetne csapni. Az a kőmajmok háza le sem tagadhatná, hogy az íróját legalább háromszor fejbe vágták egy Harry Potter összessel, különben nem "mágikókról" és nagyjából a Halálfalóknak megfelelő "peritonokról" szólna a történet. Annyiból mégis jó ez így, hogy szinte végig egyensúlyozik a történet aközött, hogy a mágikók világa valódi-e, vagy csak egy unatkozó kislány találta azokat ki pár furcsa körülményből és váratlan eseményből, csak hogy ezzel tegye izgalmasabbá, kalandosabbá a nyári szünetet... amin már-már a néző is elgondolkodik, mondjuk amikor kiderül, hogy melyik szervezettől jöttek a tűzoltók...

A másik csavar a történetben, hogy Kornél és Iza sztorija mellett egy Gyuri nevű kisfiú nyári szünetét is megismerjük... csak éppen ehhez 30 évet ugrik vissza a film az időben. 1985 pedig sok meglepetést tartogathat azoknak, akik rászánják a filmre a 80 percet   .

Kár, hogy a múltbeli eseményeknek nincs akkora jelentősége, így a végére egy kicsit összecsapott lett a film, de ettől még érdekes darab... Csak az a füttyögős zenéje ne ment volna az agyamra...

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
A kőmajmok háza

1985 pedig sok meglepetést tartogathat azoknak, akik rászánják a filmre a 80 percet   .

7,5/10

Na, akkor most hogy is lenne az évi keret? Ki miatt is telik le márciusra???

Kösz, vettem, vettem.

Virsliparti



Hogy stílusos legyek: erre mi a fasz szükség volt???

Úgy néz ki, a Deadpool sikere elindított valamit Hollywoodban, ámbár magam részéről nem vagyok benne százszázalkosan biztos, hogy ez mindig jó: itt legalábbis, ebben a nemistudom minek nevezzem animációban már-már a megbotránkoztatás határáig sikerült elvinni a dolgokat. Az is fura volt - és néha kifejezettem életszerűtlen - ahogy a különféle élelmiszerek kocsis módjára káromkodtak, de a csúcs egyértelműen a már-már pornóba hajló tömegszex jelenet volt a végén, amiben a taco nyalja a buci pináját, amiben nem tudom mennyi virsli meg miegymás sorra dugja a ugyanazt a zsemlét, vagy éppen valami másik élelmiszer szopja le a társát az áruházban.

A sztori nagyjából annyi, hogy az élelmiszerek a hipermarketben alig várják, hogy az emberek (akiket ők istenként tisztelnek) megvegyék őket, és az "ajtón túli világ" paradicsomi állapotába kerüljenek. Az egész egy illúzió, de miután nem nagyon szokott visszajönni onnan senki, ezért nem tudják a szörnyű valóságot: az emberek gyilkosok és megeszik őket. Az egyik bevásárlásnál néhány élemiszer aztán kiesik a kocsiból, kvázi megússzák a halált, először szomorkodnak, de aztán a virsli találkozik egy visszahozott mézes mustárral (akit amúgy semmibe vesznek, mert se nem méz, se nem mustár) és megtudja a szörnyű igazságot, hogy az áruházon kívül biztos halál vár rájuk. Elkezd nyomozni, találkozik valami befüvezett indiánutánzatú dobozokkal, és talál egy szakácskönyvet,  ami bizonyítékul szolgál a rémtettekre. Közben a másik szálon egy nyomi virsli túléli a mészárlást, az utcán bóklászva belebotlik egy narkós kölökbe, aki aztán bedrogozva látja és érti az élelmiszereket. Mintha Andy beszívva megértené Woodyt és Buzzt...  

A finálé meg egy nagy leszámolás, ahol az áruházban az élelmiszerek elintézik a vásárlókat. Közben van egy antagonista női intimzuhany, aki haragszik a virslire, mert ő is kiesett a kosárból - őt értem meg egyedül, ha intimzuhany lennék, én is szívesebben lennék a nők lábai között...  . Az egész film - amellett, hogy tulajdonképp rém szürreális - roppant ordenáré, mindenki csak dugni akar és folyamatosan káromkodik. Nevetni mindössze kétszer tudtam rajta, egyszer a rágógumi Terminator2  jelenetén, egyszer meg Edward Norton szereplésén - azon kívül kifejezetten kínos és beteg volt az egész. Ehhez én már prűd vagyok, de lehet, a mai tiniknek ez bejön. Mindenestre qrvára nem gyerekfilm, pedig kicsit visszafogottabb módon akár lehett is volna az. Ez egy élelmiszerpornó vígjáték, némi horroros beütéssel, amikből a vígjáték lett a leggyengébb szál.

Az animáció viszont jó volt.


40%


.

R2-D2 írta:

Virsliparti

Hogy stílusos legyek: erre mi a fasz szükség volt???

Úgy néz ki, a Deadpool sikere elindított valamit Hollywoodban, ámbár magam részéről nem vagyok benne százszázalkosan biztos, hogy ez mindig jó: itt legalábbis, ebben a nemistudom minek nevezzem animációban már-már a megbotránkoztatás határáig sikerült elvinni a dolgokat. Az is fura volt - és néha kifejezettem életszerűtlen - ahogy a különféle élelmiszerek kocsis módjára káromkodtak, de a csúcs egyértelműen a már-már pornóba hajló tömegszex jelenet volt a végén, amiben a taco nyalja a buci pináját, amiben nem tudom mennyi virsli meg miegymás sorra dugja a ugyanazt a zsemlét, vagy éppen valami másik élelmiszer szopja le a társát az áruházban.

Az animáció viszont jó volt.

40%

MI... A... FASZ        ?!
Legalább mondd, hogy fegyverrel kényszerítettek    .

.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Virsliparti

40%

MI... A... FASZ          ?!
Legalább mondd, hogy fegyverrel kényszerítettek    .

.

Nem.

Láttam benn fantáziát, kicsit visszafogottabban be is jött volna, de ez túl sok(k) volt. Íme:








.

.
Backtrack

A pszichológusként dolgozó Peter és a felesége, Carol képtelenek feldolgozni, hogy a lányukat, Evie-t elvesztették egy gázolásos balesetben. Az asszonyt rémálmok gyötrik, Peter pedig hiába próbál beletemetkezni a munkába, az összes páciense, akiket mostanában fogad, az Evie-vel történtekre emlékezteti. Különösen igaz ez egy fura fiatal lányra, Elizabethre, aki váratlanul bukkan fel a rendelőben, és aki láthatóan hatalmas traumát élt át, de erről láthatóan nehezen tud még csak megszólalni is. Petert hallucinációk kezdik gyötörni, de egyre inkább úgy tűnik számára, ezeknek nem csak Evie halálához van köze, hanem egy régi titokhoz, egy feledni akart emlékhez, amiről Peter húsz éve nem beszélt senkivel.

Úgy tűnik, engem meg a vonatos filmek kísértenek mostanában, ezúttal éppen egy "riogatós dráma" formájában. A történet nagyjából egy gyengébb Stephen King novellát idéz a múltjában egyre mélyebbre ásó pszichológusról (de ha már a nemrég előkerült a szcientológia, L.Ron Hubbardnak is volt egy ilyen könyve, amit olvastam, a Rettegés), némi "gépészes" beütéssel. Nekem igazán az első fele tetszett jobban, amíg még Peter találgatja, hogy miről is van itt szó, ahogy visszafejti a jeleket, és amilyen szerepe ebben a pácienseinek van. Külön jó a játék a névvel, és ahogy a végén kiderül, az egész fordítva van. A hazatérés utáni rész egy kicsivel gyengébb, mert bár a háttérben levő, kitörni akaró emlék is jó, de az ijesztgetések nem működnek annyira, a látványelemek is gyengébbek, és a befejezés is túl elcsépelt. Pedig egyébként a lehetőség adott volt, az író-rendező Michael Petroni elég népszerű filmek írója volt, még ha a rendezői székbe keveset is ült, a színészek között pedig ott van Adrien Brody (a főszerepben) és Sam Neill is.

7,5/10
.

Egy nemzet születése



Persze, pont egy kétnapos lázadásból született egy nemzet... amúgy melyik is???

Szívesen írtam volna erről hoszabban is, de az a helyzet, hogy annyira nem fogott meg az egész, hogy ezt a pár sort is alig tudom összekaparni. Egy újabb négeres-rabszolgás mozi, egyértelműen az Oscarra készítve (ami aztán az író-rendező-főszereplő viselt ügyei miatt nem jött össze), egy újabb megtörtént esemény elmesélése - a baj csak az, hogy sem a megtörtént kétnapos lázadás nem tartogatott egetrengető tartalmakat, sem maga a film nem sikerült igazán mélyrehatóan. Egy kifejezetten unalmas moziban jellegtelen karakterek futkosnak két órán keresztül, hogy aztán jól meghaljanak...

A történet a rabszolgatartás hőskorában játszódik, mikor is egy néger srácból pap(?) lesz, aki gazdája gyarapodásának segítésére a környékbeli birtokokon az Úr szavát terjesztve próbálja jobb belátásra (és munkára) bírni a feketéket. Ahogy azonban egyre többet lát a Dél gondolkodásából, rájön, hogy az Úr nem biztos, hogy a szolgaságot gondolta a négereknek - és hamarosan egy eleve halálra ítélt felkelés élén találja magát. Fellázadnak, megölnek egy csomó fehéret, aztán megölik őket is és kész. Kár, hogy mindez teljesen érdektelenül történik, a 12 év rabszolgaság és a Harc a szabadságért mellett pedig eszembe jutott a Gyökerek és Kunta Kinte... ami azt hiszem, nem feltétlenül biztató. A négereket megint bántják, a fehérek megint mind szemetek, rengeteg sablonos összetevő és ezerszer látott gondolat. Az egyetlen új elem az Úr és a Hit, ehhez kapcsolódóan van egy Júdásunk is, sőt Turner meg mártíromságában akár Jézus is lehet - de hogy ez kovácsolta volna össze a négereket abban az időben, facebook nélkül ... hmmm... az erős túlzás.

Van néhány jó jelenet is benne (a fogkiverős-etetős az kemény), a korrajz, a háttér az tényleg jó, de egyébként teljesen felejthető. Nem fájt, de nem is hatott meg.



70%


.

.
A forradalom napján / Bastille Day

Mintha európai koprodukcióban forgatták volna újra a modernizált Die Hard 3-at Jason Bourne fekete féltestvérével a főszerepben. Az akciók alapvetően jók, a többi helyszínhez képest Párizs sem annyira elcsépelt, de igazán csak három dolog miatt volt érdekes. Az egyik a körítés, ahogy egy szűk csoport a saját érdekeire egész "ügyesen" használja fel a társadalomnak egymásnak feszülő indulatokat. A másik Mason figurája, a rosszkor rossz helyen lévő zsebtolvajé, akinek szintén jó trükkjei vannak. A harmadik pedig Idris Elba, akit végre láttam rendesen akciózni, miután már vagy két éve olvasom, hogy ő is ott van a James Bond szerepére pályázó sztárok között.

Az is igaz viszont, hogy ezen kívül nem is nagyon jut más, James Watkins részemről eddig csak jobb, tartalmasabb filmeket csinált. Jó lenne, ha nem csak ilyen "megélhetési" filmekre lenne lehetősége a jövőben.


6,5/10
.

Ghost is the Shell anime



Avagy ahogy a magyar szinkronban mondják, Szellem a kagylóban...


Igazából az anime Niwrok asztala, szívesen olvasnék is így, a mozifilm kapcsán egy írást a '95-ös japán filmről tőle, én ugyanis meglehetősen laikus vagyoka  témában. A GitS pedig természetesen azért került elő most, mert hamarosan megnézem az élőszereplős remake-t belőle: meglehet, hogy nincs rá szükség, de úgy gondoltam, jobb, ha képben vagyok a karakterekkel meg a világgal.

Nem most láttam először, az első látásra annyira talán nem is fogott meg, második nézéskor már jobban bejött, most meg ismerősként köszöntöttem az Őrnagyot meg Batu-t. Jó kis sci-fi, remek látvánnyal, rohadt jó zenével, no meg egy olyan tartalommal, ami 22 éve talán még fikció volt, de manapság már nem is tűnik oly távolinak az ilyen szintű irányítás. Kellően rövid, izgalmas, szexi film, kiváló ráhangolódás az esti mozira.


80%


.