R2-D2 írásai 2.0

.





American Crime Story S1: Az O.J. Simpson - ügy




Az American Crime Story (továbbiakban az ACS) az amerikai FX csatorna 2016-ban indult, úgynevezett antológia-sorozata, ami nagy volumenű amerikai eseményeket dolgoz fel – első évad az O.J üggyel foglakozik, második évad meg majd valamikor állítólag a Katrina hurrikán utóhatásaival. Szerkezetét és stílusát tekintve tehát egy-egy évad egy lezárt egésznek ígérkezik, minden új történet pedig új színészekkel, új helyszíneken zajlik majd. Ha mindenképp támpontot kellene keresnem hozzá, szerkezetéből kifolyólag elsőre mindenképp a True Detective ugrik be, annak a koncepciója az antológia-sorozat – csak az ACS megtörtént eseményeket mutat be, hitelesen és sokkal jobban. Viszont ha a témáját nézem,akkor meg feltétlenül a The American Film Company gondolatiságát látom benne, akik ugyebár neves amerikai események, személyek köré készítik filmjeiket, s akik eddig két kiváló filmmel is megajándékoztak már minket: a Félelmetes nappal és az A cinkossal. Az ACS tehet egyfajta hibrid: sorozatformába öltöztetett történelmi tabló, ami megpróbál roppant hiteles maradni, az élvezhetőséget csak minimális ferdítéssel tupírozza fel – megmondom őszintén, az utóbbi hónapok legkellemesebb meglepetését szolgáltatva ezzel.

Az első évad bizonyos egy Orenthal James „OJ” Simpson amerikai színész és focista nagy médiavisszhangot kiváltott tárgyalásának feldolgozása: nevezett jóembert 1994-ben őrizetbe vették ex felesége és egy pincér brutális meggyilkolásáért, majd az elítéléséről szóló közel egy éves per az egyik legnagyobb médiaesemény volt az Államokban. Mindezt csak azért írom le, mert ugyan én még emlékszem az esetre, de nekem is alaposan megfakultak emlékeim: az ifjaknak meg természetesen totál újdonság lehet minden egyes képkocka a sorozatból. Annak ellenére, hogy a második epizód eseményei az akkor még frissnek számító magyar kereskedelmi televízió minden hírműsorában szerepet kaptak, s azokat anno néztem is, önmagában az egész ügyről még nekem is csak az ipse neve maradt meg – no meg egy halvány gyanú az ítélet tekintetében. És épp ezért, ez úton is nyomatékosan felhívom mindenki figyelmét, hogy ne kutakodjon előre a neten, aki nem tud semmit O.J.-ről, most már ne is keressen: zseniális élményben lesz része, ha tudatlanul vág bele a sorozatba. Az egész annyira tökéletesen össze van rakva, hogy a teljesen nyilvánvaló, több pontban kielemezendő háttér gondolatiság mellett is elképesztő élményt tud nyújtani izgalmasságával, feszültségével, kiszámíthatatlanságával, korrajzával – no meg színészeivel. Aki nem tudja a végeredményt, garantáltan végigizgulja ezt a tíz epizódot – nem mellesleg pedig tátott szájjal csodálkozhat rá egy csomó dologra az annyira istenített Amerikából…

Az ACS S1 gyakorlatilag (icipici kitérővel, de erre mindjárt kitérek) a gyilkosság felfedezésével indul, majd mutatják, ahogy O.J Simpson (Cuba Gooding Jr.) épp beszáll egy taxiba és a reptérre hajt. Ekkor még semmit nem tudunk, sem mi, sem ő nem is sejti, milyen megpróbáltatás vár majd rá: egy másik város szállodájában éri a hívás, hogy felesége meghalt. A tárgyaláson fura módon meg nem kérdezett indíttatásból O.J. simán hazajön, majd, mikor nyilvánvalóan őt gyanúsítják a gyilkossággal, pánikba esik. Hozzá kell tenni, hogy ő ekkora egy isten, az amerikai foci egyik kikezdhetetlen bálványa, hatalmas népszerűséggel és egóval – egyszerűen már azt is képtelen lenne elviselni, hogy TV kamerák kereszttűzében csattanjon a kezén a bilincs. Az első két epizód a körülmények megismertetésére, a sakktábla felállítására és a figurák bemutatására megy el – nem mellesleg pedig egy ikonikus autós üldözés (ennek képeivel volt tele a hazai híradózás is) keretében O.J elkapása a központi esemény. Hogy gonosz legyek kicsit, itt megint találtam egy baromságot, mikor a fehér Bronco megérkezik a végcéljához, süt a nap és nappal van, a követező snitten meg éjszaka… Kaliforniában biztos zuhan a nap, nem csak úgy lemegy. Szóval az első két rész felvezetés magához a tárgyaláshoz, így tulajdonképp az ACS S1 alapjaiban egy tárgyalótermi dráma – de nem áll meg ennek kereteinél, hanem bőven körbemutat a világban ezen túl is.

Ha valaki icipicit nyomon követi az utóbbi évek/évtizedek USA-beli eseményeit, szinte évente belebotlik a faji alapú összecsapásokba, lázadásokba az Államok utcáin. Elég csak a pár nappal ezelőtti dallasi eseményekre gondolni – nos, az ACS nevezett kitérője az 1992-es los angelesi zavargásokkal indul , ami elsőre bármennyire is érdektelen, de a végén nagymértékben meghatározza az eseményeket. Most abba én nem szeretnék mélyebben belemenni, mi is a véleményem az egészről – ok, okozat, by Merovingi – az biztos, hogy az egész ACS S1, az egész O.J. Simpson ügy nagyon hamar túlnő a sima kettős gyilkosság keretein, és egy fekete egyenjogúsági mozgalom egyik állomásává válik. Ez pedig egyértelműen az O.J. sztárügyvéd csapatának fekete képviselője, bizonyos Johnnie Cochran (Courtney B. Vance) érdeme: a megrögzötten faji harcos fekete aktivista a per folyamán a gyilkosságot háttérbe szorítva simán egy fekete férfi kontra fehér rasszista rendőrség szembenállására egyszerűsíti le az ügyet. Szinte megdöbbentő volt látni, hogy a közvélemény támogatásával mennyire is képes volt a Cohran által vezette csapat majdnem semmibe vetetni a valóban sziklaszilárd bizonyítékok hegyeit. Hogy Cohran érvelése, hozzáállása mennyire is emlékezteti az embert bizonyos hazai viszonyokra, hogy mennyire is nincs új a nap alatt. A legmegdöbbentőbbnek viszont annak kellene lenni, hogy az LAPD keretein belül mennyi rasszista rendőr dolgozik, dolgozhat(ott) – ld. ugyebár Mark Furham – viszont ez ütött számomra a legkevésbé: ahogy mondtam, semmi nincs ok nélkül, és bármennyire is próbálják ennek az élét tompítani mindenhol, ez egy soha meg nem szűnő, egyre erősödő probléma. Volt, van és lesz…

Az ACS S1 a tárgyaláson keresztül azonban nem csak a faji kérdésekre képes rávilágítani. Bár már sokszor, sok helyen láttunk hasonlót, mégis megdöbbenve figyeltem magának az amerikai igazságszolgáltatásnak a működését (megint): hogy mennyire is nulla szerepe van a bírónak, aki csak egy irányító a teremben. Hogy mekkora szerepe van az esküdteknek, azok kiválasztásának, hogy mit kell nekik maguknak is átélni. Hogy mennyire is el vannak szeparálva a külvilágtól, hogy mennyire is nehéz lehet nekik mindazt átélni – pláne, ha ez két hónap helyett egy évig tart. Hogy mennyire is lényegtelen Amerikában egy ügyben a felhozott bizonyítékok mennyisége, hogy elég egy-két jól irányzott cáfolat, egy két zseniális, érzelmekre ható beszéd – hogy ezek adott pillanatokban mennyire is képesek befolyásolni az ügy állását. Csodálattal figyeltem mind a vád, mind a védelem oldalán azt a bámulatos kapcsolati-, érzelmi- és érdekhálót, amit az alkotók a 8 részben szépen felépítettek (mert szerencsére volt rá idejük). Hogy mennyi érdekellentét tudott feszülni a védelem csapatában – a Robert Shipirot játszó John Travolta külön zseniális – hogy mekkora baromságokat tud elkövetni a vád is, holmi egoizmus és önhittség miatt. Itt kell kiemelnem amúgy a Marcia Clark ügyésznő szerepébe bújt Sarah Paulsont, aki egyszerűen zseniálisan játszik, s akiről az igazi Marcia is elismerőeny nyilakozott. Egyébként is, a sori végén, de a historyvshollywoodon is  lecsekkolható a rendkívüli casting végeredménye, mennyire is sikerült az akkori valós emberekhez megfelelő hasonmást találni.

A faji és a bírósági oktatófilm mellett még valami van, amivel érdemes foglalkozni az ACS S1 kapcsán: ez pedig a média szerepe az ügyben – no meg annak hatása, visszacsapó ereje. Azt hiszem, ez volt az első olyan tárgyalás, amit az amerikai TV-k élőben közvetítettek (rengeteg eredeti felvétel van is róla a Youtube-on), s valahol itt is lehet keresni a celebség és a valóságshow-k gyökereit. Amit a média az ügy szereplőivel művelt – konkrétan a média szedte ki a tárgyalásból a vád koronatanúit – ahogy sztárolta a szereplőket, ahogy képes volt hőst és bukottat csinálni bárkiből órák alatt… nos, az sajnos tanítanivaló. Tanítanivalón rossz példa. Szomorú, de a húsz év alatt ebben sem változott semmit a világ: ha mondjuk O.J.-t egy másik fekete hírességgel helyettesítjük, a napjainkban minden ugyanígy történne… és azért ez durva. Amúgy is: a dallasi események, Pistorious tárgyalása, a mindenhol ott levő kamerák, talk show-k miatt az egész ACS S1-nak van valami eszméletlen – és szomorú – aktualitása.

Szinte tökéletes az egész, két apróság van, ami nekem icipicit nem tetszett: az egyik az a minimális üresjárat, ami időközben azért fel-fel üti a fejét, a másik meg… a koncepció. Nevezetesen az, hogy az alkotók mindent megtettek azért, hogy sem a vád, sem a védelem oldalára nem tudtam állni egész évad során. Mindig volt valami, ami ezt megakadályozta, mindig volt egy esemény, egy nyilatkozat, egy titok, egy szándék, egy hozzáállás, ami azt eredményezte, hogy szigorúan nézőként tudtam részt venni a sorozatban. Mert bár hiába voltam – s vagyok is – meggyőződve róla, hogy O.J. tette, a rendőri túlkapások és az ügyészi önteltség megakadályozott benne, hogy a „fehérek” oldalára álljak… a másik oldalról meg az első perctől nem volt szimpi ez a fekete faji kérdés. Az meg már csak hab a tortán, hogy a valósághoz hasonlóan egy jó nagy bizonytalanságban hagynak a végére. No, akkor lehet majd csak igazán kutakodni a neten!





90%





.

R2-D2 írta:

American Crime Story S1: Az O.J. Simpson - ügy

Az American Crime Story (továbbiakban az ACS) az amerikai FX csatorna 2016-ban indult, úgynevezett antológia-sorozata, ami nagy volumenű amerikai eseményeket dolgoz fel – első évad az O.J üggyel foglakozik, második évad meg majd valamikor állítólag a Katrina hurrikán utóhatásaival. Szerkezetét és stílusát tekintve tehát egy-egy évad egy lezárt egésznek ígérkezik, minden új történet pedig új színészekkel, új helyszíneken zajlik majd.

Szinte tökéletes az egész, két apróság van, ami nekem icipicit nem tetszett: az egyik az a minimális üresjárat, ami időközben azért fel-fel üti a fejét, a másik meg… a koncepció. Nevezetesen az, hogy az alkotók mindent megtettek azért, hogy sem a vád, sem a védelem oldalára nem tudtam állni egész évad során. Mindig volt valami, ami ezt megakadályozta, mindig volt egy esemény, egy nyilatkozat, egy titok, egy szándék, egy hozzáállás, ami azt eredményezte, hogy szigorúan nézőként tudtam részt venni a sorozatban. Mert bár hiába voltam – s vagyok is – meggyőződve róla, hogy O.J. tette, a rendőri túlkapások és az ügyészi önteltség megakadályozott benne, hogy a „fehérek” oldalára álljak… a másik oldalról meg az első perctől nem volt szimpi ez a fekete faji kérdés. Az meg már csak hab a tortán, hogy a valósághoz hasonlóan egy jó nagy bizonytalanságban hagynak a végére. No, akkor lehet majd csak igazán kutakodni a neten!

90%

Túl sokra már én sem emlékszem az ügyből, csak a kesztyű körüli kavarásokra, de mert alig pár hónapja olvastam az ügy új fejleményeiről, az inkább kellemesen ismerős lenne, mint meglepően fordulatos.

Ezzel az ajánlóval azért több kedvem lett hozzá   .

.

Niwrok írta:

American Crime Story S1: Az O.J. Simpson - ügy

Túl sokra már én sem emlékszem az ügyből, csak a kesztyű körüli kavarásokra, de mert alig pár hónapja olvastam az ügy új fejleményeiről, az inkább kellemesen ismerős lenne, mint meglepően fordulatos.

Ezzel az ajánlóval azért több kedvem lett hozzá   .

Ez a késes dolog... ez pont olyan, amilyenekkel tele a történet is: össze-vissza cipelték a bűnjeleket, egy káosz volt az egész. Oké, a kesztyű a központi téma, arra van felfűzve az egész, de azért ott volt még más is...

De majd meglátod.

Érdemes lesz erre a cégre figyelni, viszont az tudod, hogy megvan a harmadik The American Film Company film? Igazából már több, mint egy éve megvan, csak nincs hozzá felirat...

R2-D2 írta:

American Crime Story S1: Az O.J. Simpson - ügy

Érdemes lesz erre a cégre figyelni, viszont az tudod, hogy megvan a harmadik The American Film Company film? Igazából már több, mint egy éve megvan, csak nincs hozzá felirat...

Amikor legutóbb arra jártam, olvastam, hogy lesz harmadik filmjük, de akkor talán még a témája sem volt meg.

Mármint melyik cégre figyeljünk jobban, az FX-re ? Ennél ?! Megnézted már, hogy eddig is hány sorozatot néztünk meg tőlük, vagy beszéltük, hogy kéne ?

.

Niwrok írta:

Mármint melyik cégre figyeljünk jobban, az FX-re ? Ennél     ?! Megnézted már, hogy eddig is hány sorozatot néztünk meg tőlük, vagy beszéltük, hogy kéne   ?

.

Valóban kicsit félreérthető voltam: nem kifejezetten az FX-re gondoltam, hanem erre az egész ACS koncepcióra...

Egyébként meg... miután megírtam az amúgy se rövid ajánlót, akkor láttam csak, mennyi minden kimaradt. Nem baj, meghagytam Neked: a kamerahasználatot, a régi TV felvételek beillesztését (azok másolatának beilleszését), a drámákat... szóval... lesz még mit írnod.  

Niwrok írta:

Amikor legutóbb arra jártam, olvastam, hogy lesz harmadik filmjük, de akkor talán még a témája sem volt meg.

Akkor most már biztosan láttad, hogy 6 film van a tarsolyukban, három kész, kettő meg készül... jó lesz az, érzem.

.





Támadás a Fehér Ház ellen 2: London ostroma





Azért a Támadás London ellen mégiscsak jobban hangzott volna – ha már kell kötni ugyebár egy franchise második részét az előzményéhez… abban ugyanúgy benn van a kapocs, a szójáték… mert valljuk be, ez a magyarított cím elképesztően idiótán hangzik. Jó, ha úgy vesszük, a cím idiótasága tökéletesen tükrözi a film minőségét: ez messze túlmegy minden határon, az alapban sem épp emlékezetes első fejezetet bőven meghaladva számolatlanul kínálja az idiótábbnál idiótább jeleneteket. Viszont… viszont azt el kell ismerni, hogy egy bizonyos pont után olyanná válik, mint mondjuk a hajdani akciófilmek: a maga böszmeségében és hiteltelenségében picit képes szórakoztatóvá is válni. A kérdés csak az, hogy az ember mikor röhög föl rajta először, mikor érzi meg először azt, hogy tulajdonképp egy akció-vígjátékot néz.

Fogalmam sem volt, mivel fog indítani a film, így kéjes vigyor telepedett az arcomra, mikor megint egy dróntámadást láttam: a sors fura fintora, hogy ennek a mozinak a nyitóképei akár elmehettek volna pár nappal ezelőtti Eye in the Skyba is. Kicsit elnagyolt volt ugyan az egész „faszomisztáni” rész, az esküvő, minden – pláne, ha az ember olyat is látott már, mint mondjuk az A kétkedő fundamentalista – de felütésnek nagyjából megfelelt. Nem is akar érinteni semmi háttérgondolatot, a robbanásnak csupán az a célja, hogy a majdani ellenfél motivációját megalapozza. Meg hogy robbanás legyen… ezzel az első percben ráhangol minket a folytatásra. Aztán két évvel később visszakapcsolunk a Fehér Házba… hoppá! Álljunk meg egy pillanatra… ha az előző film eseményei is két évvel ezelőtt játszódtak, meg ugye a Barkawi elleni merénylet is, akkor azt még le kellett zavarni az Olympus összedőlése előtt. Később nem nagyon értek volna rá ilyennel foglalkozni… na mindegy. Mindenki a régi, nem volt új elnökválasztás, vagy ha volt, mr. Asher (Aaron Eckhart) megnyerte, Mike Banning (Gerard Butler) meg már főállásban az elnök testőre. Mi több, a barátja (????), aki még hátrafelé is simán lefutja főnökét…     apám, talán Chuck Norris, talán ő lenne képes erre…  

A címben rejlő eseménylánc kb. a huszadik percben robban a képünkbe, miután az angol miniszterelnök váratlan halála miatti temetésre Londonba ékezik a világ krémje. Addig a legfontosabb esemény Banning leendő gyerekének szobája, annak kialakítása, no meg kicsi családi kitekintés, hogy izgulni tudjunk a főhősért – most komolyan??    Apám, ez a faszi elpusztíthatatlan, csak a legnagyobbak között lehet emlegetni, harminc évvel ezelőtt komoly vetélytársa lett volna akár Michael Dudikoffnak is. Szóval, a közel húsz perces semmittevés az elején teljesen felesleges, egyetlen pillanatig nem gondolhatta bárki komolyan, hogy Banning koporsóban jönne vissza Londonból…   ...  no, és akkor London.  Az van, hogy megmurdel az egyik főpolitikus, az angolok meg gyorsan összedobnak egy temetést. Többször hangsúlyozzák, hogy mekkora logisztikai rémálom az egész, mekkora biztonsági intézkedéscsomagra van szükség – erre mi történik???  Bazzeg, terroristák nőnek ki a földből!!    Én nem tudom, ki és milyen magokat szórt el Londonban, de egy bizonyos időpontban a város összes olyan pontján, ahol KELL nekik lenni, ott terem néhány jól felszerelt gépfegyveres faszi. Ilyen a világon nincs, azt még csak-csak elfogadom, hogy kis szervezett csoportok akcióba lendülnek, no de bazzeg itt a komplett egyesült arab szárazföldi gyalogezred felbukkant… rendőrként, mentősként, taxisofőrként, Mátyás királyként álruhában… mindenhogy.    Ja, nem mellékesen MINDEN beépülésre a nyitóképek alapján maximum két éve volt a legénységnek… hát persze. Hogy amúgy honnan tudták, hogy pont egy konténerszállítót kell felrobbantani a kiszemelt célpont motorcsónakja MELLETT, mozgás közben, meg hogy honnan tudták, hogy az olasz csődör ( ? Berlusconi,    ) pont ott lesz, ahol lesz, az rejtély… de igazából az a hülye, aki ebben logikát keres. Magam részéről akkor röhögtem fel először, mikor a japán miniszterelnök benn ragadt a dugóban    – innentől egyetlen egy percig nem tudtam komolyan venni a filmet. Ez egy kibaszott akció vígjáték, csak és kizárólag úgy lehet befogadni – ugyanakkor egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezt az alkotók is így gondolják.

Mert az a helyzet, hogy simán kinézem belőlük, hogy minden értelmet, hitelességet félredobva ők ezt egy komoly akciófilmnek szánták    , amiben a tökös testőr megint megmenti az amerikai elnököt – miközben a fél London romba dől. Ha csak az lett volna a szándékuk, mint mondjuk Stallone-nek volt az A feláldozhatókkal, akkor sem lenne semmi baj: abban a nyolcvanas évek hangulatának megidézése egyértelműen komolytalanul van tálalva. De itt… itt, ebben ez a faarcú Butler simán átlépi mindeni korábbi árnyékát, Statham sehol nincs, belépett legnagyobbak ligájába: Stallone, Van Damme, Segal, Norris, Dudikoff mellé. Az filmben nincs egyetlen egy ésszerű és hiteles, átgondolt és elképzelhető akciószcéna (már megint gyorsabb a tolató autó, mint a motorok!!!    ), a főhős akár száz emberen is keresztülverekszi magát, akik minden lehetőséget megragadnak, hogy meghallhassanak. Alapban is, amikor üldözik Banninget és az elnököt, sikerül nekik minden módon mindig elkésni, pedig aztán semmi forgalmi akadály nem hátráltatja őket: a gyalog meneküléskor  London utcáin egyetlen egy darab embert nem látni a terroristákon és Benningéken kívül!!! Nullát!!!     Ennél még a nyolcvanas évek akciófilmjeiben is hitelesebb volt a háttér – abba meg bele sem merek gondolni, nem-e a mostanság eluralkodó terrorizmus miatt kellett a filmbeli utcákat kiüríteni – a polkorrektség jegyében, minimalizálva az ártatlan áldozatok látványát… és ez igaz akkor is, ha a legelső lövöldözésnél van néhány halott parlagon. Nekem az egész, úgy ahogy van, iszonyat béna és átgondolatlan: persze, egy ilyen stílusú akciófilmben balgaság minden egyes jelenet valósághűségét számon kérni, de ez az ecebóca film futószalagon ontja a baromságait.

De igazából tök felesleges ám ezeken mérgelődni. Ahogy mondtam, a jó felütés után én a japán fószernél átváltottam röhögő-üzemmódba és az egész filmet vígjátékként néztem: úgy jó volt, úgy működött majdnem minden, sőt a filmen elhelyezett – szerintem „feszültségoldó” – poénok nagy részén visítva röhögtem. Különösen Benning néhány ki- és beszólásán, de sokszor alapból az akciójelenetek és a szereplők sutaságán is. Ahogy alapból a CGI-n is: a helikopter zuhanása kifejezetten kínos volt – de a londoni nagy romba dőlés is csak azért nem fájt, mert olyan gyorsan történtek az események, hogy alig győztem kapkodni a fejemet. Totál az az érzésem volt, mint ha visszamentem volna tinédzserkoromba és valami idióta amerikai/kínai akciófilmet látnék. Akkor, ott,  jó is volt, de most már ugyanúgy csak röhögni tudok rajtuk, mint ahogy ezen: viszont úgy gondolom, ez nem a régieket minősíti, hanem inkább ezt. Anyám, és ha belegondolok, legutóbb és Jack Bauerrel éltem át majdnem ugyanezt a kalandot Londonban… még élesebb a kontraszt.

Viszont... ha őszinte akarok lenni (legalább magamhoz), még csak azt sem tudom mondani erre a filmre, hogy bűnös élvezet. Végig lehet nézni, de reálisan nézve egy kupac trágya az egész. Hiába szerepelnek benne ismert arcok (ez amúgy divat is manapság), az egész nem több mint egy ZS kategóriás akciófilm. Sok-sok robbantással, lövéssel, egy roppant életszerűtlen és hiteltelen háttér előtt – egy gyakorlatilag nulla történettel. Ami picit élvezhetőbbé teszi, az a humora: viszont kár, hogy önmagában a film alap jelenetein is csak nevetni lehet, s nem csak a néhány tényleg jól elhelyezett poénbomba robban fel… hanem kvázi minden, bazzeg. Butlert eddig sem szerettem, ebben a filmben nem rontott a renoméján, Eckhard szintúgy – Freeman meg mostanában mindenben benn van. Kapuzárási pánik…  




40%



.

R2-D2 írta:

Támadás a Fehér Ház ellen 2: London ostroma

Azért a Támadás London ellen mégiscsak jobban hangzott volna – ha már kell kötni ugyebár egy franchise második részét az előzményéhez… abban ugyanúgy benn van a kapocs, a szójáték… mert valljuk be, ez a magyarított cím elképesztően idiótán hangzik. Jó, ha úgy vesszük, a cím idiótasága tökéletesen tükrözi a film minőségét: ez messze túlmegy minden határon, az alapban sem épp emlékezetes első fejezetet bőven meghaladva számolatlanul kínálja az idiótábbnál idiótább jeleneteket. Viszont… viszont azt el kell ismerni, hogy egy bizonyos pont után olyanná válik, mint mondjuk a hajdani akciófilmek: a maga böszmeségében és hiteltelenségében picit képes szórakoztatóvá is válni. A kérdés csak az, hogy az ember mikor röhög föl rajta először, mikor érzi meg először azt, hogy tulajdonképp egy akció-vígjátékot néz.

Viszont... ha őszinte akarok lenni (legalább magamhoz), még csak azt sem tudom mondani erre a filmre, hogy bűnös élvezet. Végig lehet nézni, de reálisan nézve egy kupac trágya az egész. Hiába szerepelnek benne ismert arcok (ez amúgy divat is manapság), az egész nem több mint egy ZS kategóriás akciófilm. Sok-sok robbantással, lövéssel, egy roppant életszerűtlen és hiteltelen háttér előtt – egy gyakorlatilag nulla történettel. Ami picit élvezhetőbbé teszi, az a humora: viszont kár, hogy önmagában a film alap jelenetein is csak nevetni lehet, s nem csak a néhány tényleg jól elhelyezett poénbomba robban fel… hanem kvázi minden, bazzeg. Butlert eddig sem szerettem, ebben a filmben nem rontott a renoméján, Eckhard szintúgy – Freeman meg mostanában mindenben benn van. Kapuzárási pánik…  

40%

Semmi kedvem nem volt hozzá, és még azt is sikerült elvenned...
Ha másfél órára amputálni akarom az agyam, akkor majd talán megnézem .

.

Niwrok írta:

Támadás a Fehér Ház ellen 2: London ostroma

Semmi kedvem nem volt hozzá, és még azt is sikerült elvenned...

Nem mondom, hogy nem volt szándékos....   de egyébként nézd meg nyugodtan.
Nálam kicsit rosszabb, mint az Elrabolva 3, de jobb, mint az Egyiptom istenei. Ha ez vígasztal...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Támadás a Fehér Ház ellen 2: London ostroma

Semmi kedvem nem volt hozzá, és még azt is sikerült elvenned...

Nem mondom, hogy nem volt szándékos....   de egyébként nézd meg nyugodtan.
Nálam kicsit rosszabb, mint az Elrabolva 3, de jobb, mint az Egyiptom istenei. Ha ez vígasztal...

Ezzel akkor be is lőtted a szintet a szar és a fos közé ...


.

R2-D2 írta:

Victoria

Személyes benyomásaim helyett ezúttal engedjétek meg, hogy először néhány közérdekű információt osszak meg veletek (hátha nem mindenki a netet és a filmes újságokat túrja) a mozi kapcsán. A Victoria egy német film, aminek az a különlegessége, hogy TÉNYLEGESEN vágás nélkül készült, az egész, 140 perces alkotás egy snitt. Ez kétségkívül óriási fényképezési bravúr, ugyanakkor alapjaiban meghatározza magát a filmet, annak történetmesélési lehetőségeit és befogadhatóságát is.

A nyitó jelenetben egy német szórakozóhelyen egy lány egymagában táncol, majd egy vodkát lehajtva épp hazafelé indul. A lány egy spanyol vendégmunkás, a huszonéves Victoria (Laia Costa), aki a bárból kijövet belebotlik egy csapat félrészeg, hőzöngő, láthatóan balhés bulizó német srácba. Ez kb. a tizedik perc és nálam itt rögtön meg is bicsaklott az egész film… mert az még csak hagyján, hogy én jómagam (aki egyedül jár moziba, meg koncertre) nem asszociáltam Victoria mérhetetlen magányára, amire az egyedüli diszkózás, majd a béna ismerkedési kísérletből következtetnem kellett volna, de a négy sráchoz csapódás teljesen irracionális és végtelenül buta dolog. Valahol roppantul idegesített ez a naivitás és butaság, amit a lány produkált, teljesen logikátlan és életszerűtlen volt sok lépése. Így is komoly próbatétel volt az első óra. S még hol voltunk a váltástól, a fordulattól, a mozi második felétől! Egy apró zongoralecke mellett próbál a rendező valami mélységet adni a karaktereknek, aztán történik valami, amiről igazából én egy szót sem mondok. Aki megnézi, egyszerűen tudatlanul kell, hogy átélje a második szakasz minden izgalmát és feszültségét, felkészülés nélkül kell, hogy belevágjon mindabba, ami történik… csupán annyit árulhatok el, hogy Victoria megint csak teljesen irracionálisan úgy dönt, hogy a hajnal további másfél óráját a fiúkkal tölti.

Ahogy mondtam, a részegségnek külön szerepe van, mert a mozi második felében történteket szerintem nem kis mértékben hitelteleníti el a korábban elfogyasztott alkohol és drog mennyisége – és itt jön képbe vissza a valós idejűség minden hátulütője. Ami belefér egy feszesebb tempójú moziba, ahol az ember nem is igazán foglakozik azzal, hogy az események sorozata hogy jön egymás után, az egy ilyen stílusú filmben bizony szembeötlő. Szembetűnő és logikátlan: mert azt se magyarázza meg nekem senki, hogy egy társaság, akik mondjuk 7-kor készülnek valahova – ami azért sanszos, hogy cikis lesz – 6 óra 20-kor még egy háztetőn békésen vedelik a sört, majd utána állnak neki autót lopni, majd 7 előtt 10 és 5 perccel pánikba esve készülnek az indulásra. Nem, nekem ez így nem áll össze… és különösen nem egy valós idejű moziban.

És még így is, a film második fele közel zseniális. Amit csinálnak, ahogy csinálják, ahogy ez vászonra van álmodva, az egy bizonyos pontig nagyon jó: kérem, totál ilyen lehet, mikor csinálsz valami hülyeséget és utána pánikba esel saját tetteid következményei miatt, teljesen átélhető az a rémület és az izgalom, amit látunk. Sőt, megkockáztatom, az autós jelenet az utóbbi idők egyik legjobban fényképezett, legmagávalragadóbb, legfeszesebb szcénája, amit filmben láttam. Kár, hogy utána a csapat megint totál idiótán kezd viselkedni, mint ahogy az is kár, hogy a nagy finálé is annyira szirupos és hiteltelen lett, amilyen. És akkor még nem nagyon mentem bele mondjuk a legeslegvége idiótaságaiba, a totál kihalt (7:50!!!) berlini utcaképbe, a csak megérkezni nem akaró mentőre (legalább 5-10 perc!!), no meg a „Mesélek egy történetet és szerzek egy szobát” mondat óriási alibi voltára. Na persze, ez csak úgy megy…

Technikailag maximálisan elismerem a filmet, van néhány elképesztően kiváló húzása, de a stílusa által felállított korlátok miatt sorban dobja ki a törvényszerű idiótaságokat.

75%

Jó neked, hogy csak a tizedik percnél bicsaklott meg . Én a harmadik után adtam hálát az égnek, hogy nem vagyok hajlamos az epilepsziára, mert az a stroboszkópra hangszerelt zaj, ami a diszkós jelenet, akár orvosilag alkalmazott szűrővizsgálat is lehetne.

A második megbicsaklás a végtelenül elnyújtott első óra céltalansága és unalma volt. A kávézós jelenetig alig történik valami, ami bevezetésnek borzasztó hosszú, és még az sem indokolja, hogy ezalatt épül ki Victoria kapcsolata a srácokkal, mert könnyed haverkodáson kívül nem épül ki semmi. Ami történik, az nem az első egy óra folyománya, hanem...

A harmadik megbicsaklás, amin már kifordult a film bokája, az Victoria maga. Hogy a srácok beszeszelt tuskók voltak, önmagában még nem lett volna baj, mert ez következett a szerepükből, és amit alakítottak, azt hitelesen adták. Az sokkal nagyobb hiba, hogy Victoria erkölcsi érzékéhez képest a meztelen csiga vasbeton, aki olyan vállrándítással veszi tudomásul az egyre súlyosabb bűncselekményeket és az egyre fokozódó helyzetet, amibe a fiúk révén kerül, hogy majdnem kitörik bele a nyaka! Victoria nem naiv, hanem hülye és/vagy elmebeteg és/vagy egy adrenalinfüggő kis ribanc! Ennek a csajnak vagy elképesztően rossz karaktert írtak, vagy csak egy nihilista szociopatáét ("Kilátástalan, értéktelen és céltalan az életem, mert szar zongorista vagyok, pedig arra tettem fel az életem, brühühü!!!"), aki úgy a film kétharmadáig semmin sem lepődik meg, és semmire nem reagál! Arra sem, amikor autót lopnak az újdonsült haverjai, arra sem, amikor egy nagydarab állat durván végigfogdossa motozás címszó alatt, és arra sem, amikor már az a téma, hogy túszként fogva tartják! Nincs sokk, nincs rémület, nincs düh, de még meglepetés sem, mintha a kávézó kinyitásáig hátralevő időnek ez lenne a legtermészetesebb eltöltési módja .

A negyedik pedig, amitől a film nyílt combnyaktöréssel elvérzett, az a viszonylag érdekes akciórész (na, mondjuk abba is kellett az a béna autó-lefulladásos hülyeség, az első alkalom, amikor Victoria arcán érzelem látszódik!) utáni első jelenet, a visszatérés a diszkóba. Ki annyira idióta még a győzelem adrenalintól fűtött euforikus pillanatában is, hogy az attól a helytől 50 méterre levő diszkóba menjen, ahol a kocsit hagyta ?!? Értem én, hogy azzal a hellyel volt lebeszélve a forgatás, de nem hittem a szememnek, amikor a hosszú kavarás után (ezek most tényleg azért bénáznak annyit a vezetéssel, hogy ne derüljön ki, hogy alig mentek 100 métert a kocsival?!) ugyanoda értek vissza, ahonnan indultak, hogy aztán még a kocsihoz is visszamenjenek !

Spoiler:

Miután jócskán beletapostam az aszfaltba a Victoriát, egy dologban a védelmére kelnék. Ha jól vettem ki, akkor a srácok azért lazáznak annyit az indulás előtt, söröznek, füveznek meg ökörködnek a tetőn, mert ők sem úgy tervezik az estét, ahogy alakul, csak közbejön a telefon, amit Boxer kap. Ezért is vannak annyira felpörögve, aztán meg beszarva, ezért vonakodnak igent mondani, pedig ők piti bűnözők, valamennyire benne vannak ebben a világban... és éppen ezért óriási a kontraszt Victoria közönyével, akinek a legnagyobb kihívás és kaland az eddigi életében az volt, hogy kakaót főz egy kávézóban.

Ami még tetszett, még ha kicsit nehezen követhetővé is tett a párbeszédeket, az ahogy "tanult" angollal beszélnek a szereplők, erősen hibás nyelvtanisággal. Ettől kicsit természetesebb volt az egész, ami rá is fért a fentiek miatt.

Valóban óriási technikai bravúr, szervezettség, felkészülés kellett hozzá, abszolút dicséretre méltó, de ebben a témában rohadtul nem volt 140 percnyi anyag, aminek a 25%-a amúgy is csak aláfestőzenével megtámogatott közlekedés a helyszínek között vagy egyszerű "vágókép", 15%-a meg üres fecsegés. Ezek más esetben sem ok nélkül végzik a vágóasztalon.


6,5/10
.

Niwrok írta:

Victoria

Valóban óriási technikai bravúr, szervezettség, felkészülés kellett hozzá, abszolút dicséretre méltó, de ebben a témában rohadtul nem volt 140 percnyi anyag, aminek a 25%-a amúgy is csak aláfestőzenével megtámogatott közlekedés a helyszínek között vagy egyszerű "vágókép", 15%-a meg üres fecsegés. Ezek más esetben sem ok nélkül végzik a vágóasztalon.

6,5/10

"Ez kétségkívül óriási fényképezési bravúr, ugyanakkor alapjaiban meghatározza magát a filmet, annak történetmesélési lehetőségeit és befogadhatóságát is." - ez ezzel azért egybecseng, nem?


Kicsit talán jobban lehúztad, mint vártam, de a sarokpontokban egyet kell értsek.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Victoria

Valóban óriási technikai bravúr, szervezettség, felkészülés kellett hozzá, abszolút dicséretre méltó, de ebben a témában rohadtul nem volt 140 percnyi anyag, aminek a 25%-a amúgy is csak aláfestőzenével megtámogatott közlekedés a helyszínek között vagy egyszerű "vágókép", 15%-a meg üres fecsegés. Ezek más esetben sem ok nélkül végzik a vágóasztalon.

6,5/10

"Ez kétségkívül óriási fényképezési bravúr, ugyanakkor alapjaiban meghatározza magát a filmet, annak történetmesélési lehetőségeit és befogadhatóságát is." - ez ezzel azért egybecseng, nem?

Kicsit talán jobban lehúztad, mint vártam, de a sarokpontokban egyet kell értsek.

Összecseng, persze, elvégre ugyanazt láttuk   .
És azokat a részeket vagy kameraállásokat, amik azért voltak bénácskák, mert kellett az idő valamit előkészíteni (a hotel halljában, de még igazából a diszkós jelenet is ilyen) nem is vettem annyira a szívemre. De Victoria személye annyira elcseszett, annyira össze-vissza hülyeség, amit köré írtak, hogy ettől a filmnek sem lesz igazán értelme. El kellett volna felejteni ezt a zongorista-nihilista jókislány imidzset, helyette megrajzolni egy kicsit vagányabb csaj jellemrajzát, aki esetleg a fiúkhoz hasonlóan már részt is vett ebben-abban, és már attól minden jobban a helyére került volna. Mert amúgy vannak jó villanásai...

Spoiler:

Úgyhogy a vágás nélküli film még bőven kiaknázásra váró terület. Ilyen félamatőrök közül eddig talán a Silent House (La casa muda) jött be legjobban (bár abban állítólag van hat vágásnak hely a biztonság kedvéért).  
.

R2-D2 írta:

Star Trek - Sötétségben

... Ugyanis a megújult Enterprise űrhajó kalandjai egyelőre mindent visznek, legalábbis addig biztosan, míg egy idősödő Jedi lovag meg nem jelenik a vásznon 2015-ben.

Készülve a délutáni ST mozizásra, tegnap évek után újranéztem - és még mindig nagyszerű mozinak tartom. A múltkoriról lemaradr az értékelés, de akkor is és most is simán 90% - ot ér nekem ez a film. Tökéletes arányban mixeli mindazon sci-fi elemeket, ami miatt szeretem a műfajt.

Az meg savanyú hab a tortán, hogy az idősödő jedi lovag lófaszt sem szerepelt a másik filmben, magam részéről pedig bármikor becserélném az EP VII-et a ST XII-re.

.





A kezelés / De Behandeling




„A főorvos körbejárt, minden hülye vigyázban állt, a zártosztályon rend volt.
De ma néhány beteg nyugtalan, s a régi gyógymód céltalan, a zártosztályon anarchia van. A hideg víz nem segít, a sokkolás megvadít... elszabadulhat bármikor a pokol!! A főorvos a vészcsengőhöz nyúl, a kezelés most beindul.

Lehetsz te őrült vagy lángész vagy bármi, a metál kezelést nem bírja ki senki
A dühöngő megnyugszik és megőrül ki nyugodt, szétszakad minden, robban a csend most.”


Bocsi, de ez kikívánkozott. Nevezett idézet az Ossian együttes 1989-es, Félre az útból! című albumáról való, annak is a Metálkezelés című dalából – a szöveg szerint a metálzene lesz az, ami megváltást hoz a bolondoknak. Nos, tegnapelőtt este óta ez jár a fejemben, lehet, ennek a belga filmnek a szereplőinek, a komplett alkotógárdájának is elő kellene írni egy ilyen terápiát … az a helyzet ugyanis, hogy minden krimi pozitívuma, drámaisága meg felkavaró témája ellenére engem kifejezetten idegesített a film majd minden pillanata. Az egész moziban gyakorlatilag nem volt egyetlen értelmesen viselkedő és kommunikáló szereplő, talán még sosem éreztem ennyire jogosnak a saját magam által kreált „Bolondokat a bolondokházába!” szállóigét. Itt kérem bolond volt mindkét oldal: az egyértelmű, hogy a vizelettel manipuláló, valami elképesztően aberrált tettes az (ez eddig rendben is van), de az őt üldöző zsaru sem volt teljesen komplett. A gyerekkori traumát feldolgozni képtelen faszi minimum viselkedészavaros, de ilyen pszichével számomra alapból a rendőri léte is kérdéses. Aztán itt van az autista mackó, aki egy lakótelepi lakásban járkál fel alá, de mondjuk az a két járőr is az, aki kvázi a tett helyszínén simán elengedi a szemétben guberálót. A hajdani gyerekrabló, aki rendszeresen feltűnik főhősünk kertjében szintén komplett zizi, de a belga igazságszolgáltatás is az, aki felmenti az ilyet. Aztán van még a tetkós öregasszony, a traumától láthatóan sérült védence, no meg a totál zakkant úszásoktató is. De ha nagyon gonosz akarok lenni, a nő az emeleten is az, akinek legfőbb célja lukat vágni a padozatba… és a végére ugyan kiderült, mi is a film címének igazi értelme, de egész két óra alatt nem tudtam másra asszociálni, mint arra, hogy ennek a sok idiótának bizony valami kezelés kellene.

No. Ahogy Niwrok írta remek ajánlójában pár napja, az alapszitu ugye az, hogy van egy Nick nevű zsaru (Geert van Rampelberg, ) – nicknevű,    – aki felelősnek tartja magát abban, hogy 25 évvel ezelőtt egy Ivan Plettinckx nevű (Johan van Assche) pedofil fasz elrabolta mellőle tesóját. Ez az esemény Nick negyed századdal későbbi jellemét alapjaiban befolyásolja – és nekem itt akadt meg az először a film. Abban ugyanis tényleg nem kevés sejtelmesség, izgalom és feszültség van, ahogy a kimondhatatlan nevű Plettinckx időről-időre feltűnik Nick környezetében, viszont a rendőr reagálása erre, és az ebből eredeztethető alap viselkedése egyszerűen hiteltelen. Mert ő nem csak az a tipikus szabályokat felrúgó tökös zsaru, hanem egyszerűen egy pszichiátriailag sérült ember, aki teljesen kiszámíthatatlan, labilis és kontrollálhatatlan – véleményem szerint nincs olyan rendőrség a Földön, ahol ezt a Nicket, így alkalmaznák. Roppant idegesítő volt darabos viselkedése – ami ugye a kiszámíthatatlanság velejárója – mint ahogy a gondolkodása, beszéde is: ez tipikus példája az örült és a zseni közti vékony határnak, mikor a zseni gondolatokban messze előre jár, tetteiben meg kihagy néhány lépést, hogy utolérje gondolatait. Nick egész lénye (aki ugyebár a főszereplőnk, akivel azonosulnunk kellene) bántóan idegesített, egy sérült elme, akinek nem a rendőrségen lenne a helye, hanem a gyogyóban.

A történet szerint aztán ez a Nick is annak a nyomozásnak a részese lesz, amiben egy családot három napig fogva tartanak, s amiben egy kisgyereket megerőszakolnak – Nickből pedig egyre inkább előtör az addig sem igazán elfojtott pedofilellenesség. Maga az esete amúgy brutális és igazán érdekes: a helyszín, a fényképezés, a színezés tényleg emlékeztet picit a True Detective jobb jeleneteire. Sajnos azonban a rendőr kifejezetten abnormális viselkedése sokat levesz az élvezhetőségéből – ráadásul az alkotók megajándékoznak minket még egy bolonddal. Egészen pontosan egy autista-szerű szereplővel, aki épp úgy viselkedik, mint anno Rain Man, csak sokkal kevésbé szerethetően és viccesen. No, vele az a helyzet, hogy nagyon sokáig nem is értettem, miért „kapcsolunk” az ő lakótelepi lakásába, nem is értettem, mi is az ő szerepe a sztoriban – hogy aztán annál inkább a fejem csóváljam a mozi végén. Kérem, ez, így, egy baromság: ez a karakter azokat a dolgokat kizárt, hogy meg tudja csinálni, amiket hozzá rendeltek az alkotók. Lehet, magában a megjelenítésben volt gond, de ez így túl Rain Man kópia lett, ez, így teljesen hiteltelen és a fordulat illúzióromboló.

Ahogy Nick halad előre a történetben, egyre több szabadon bóklászó elmebeteggel találkozik – nem igazán akarom tételesen végigvenni őket, de van bőven – és egyre mélyebben ássa be magát egy pedofilhálózatba, ami vélhetően a saját testvére elrablásáért is felelős. Itt említeném meg a rettentően hülyén elvarrt (mit elvarrt, elvágott!!) Plettinckx - szálat: egy ideig kissé Hannibal Lecteres feelinget hozott az egész, kicsit olyan volt, mint mondjuk a Vörös Sárkányban Graham és Lecter párosa … erre mit csinálnak?? Egy rém suta, megalapozatlan és céltalan jelenetben lezárják a szálat… a film egyik legérdekesebb, legtöbb feszültséget generálható szálát. Kár érte. Helyette van egy kis köcsög úszásoktató, no meg egy mesebeli troll… hát nem tudom. S ha már troll: ahogy Niwrok is írta, volt egy irány a misztikum felé, amit szerintem sokkal jobban ki lehetett volna aknázni, helyette viszont a troll személyébe olyan valós karaktert tettek, ami – ismerve a troll tetteit – megint csak teljesen életszerűtlen. Nekem, akinek menet közben csak gyűlt a hócipőjében a sok bolond, nekem már a végén csak egy vállrándítás volt az egész, de ha rendesen beleéltem volna magam a krimi történetében, egy csapásra kijózanított volna ez az erőltetett fordulat (is). A film végére egyre több dolog történik teljesen életszerűtlenül, egyre inkább azt éreztem, hogy a szálakat valahogy össze kell fésülni, hogy minden felvonultatott karakternek csak kell valami létfontosságú szerepet adni (ha már ott vannak)… és akkor erre az érzésre jön a zárókép. Bazzeg, ekkora baromságot… értem, hogy a film kifejezetten komor és depressziós világába totál nem illett volna bele, hogy az indián kijut a természet lágy ölére, de akkor is. Ez egy teljesen feleslegesen sokkolni szánt finálé, én kifejezetten hatásvadásznak érzem.

A konkrét bűnesettel is van bajom: az zseniális, amit motivációként kitaláltak, az egész vizeletes-hormonos dolog megdöbbentően beteg (miért is ne??), de működik. Kicsit azon el lehet tűnődni, milyen szag van egy lakótelepi ház pincéjében, de nem is az volt a legnagyobb bajom – sokkal inkább a maszturbáló nézőközönség a végén… hát nem azt mondták, hogy impotens? Vagy azt úgy lehet??? Az egész kezelés, amit a gyilkos csinált, kicsit megint a Vörös Sárkány átváltozásos vonatkozását juttatta eszembe: oké, hogy pedofíliára épül az egész, de a film igazán felkavaró gyerekmolesztálós szála az a videokazettás fejezet. Az itteni gyilkos aberráltsága nálam nemhogy erősítette volna gyomorforgató témát, inkább kiölte belőle annak komolyságát. Az a faszi, azzal a viselkedéssel, a vizelettel… áááá…

Persze, nem azt mondom, hogy az A kezelés annyira rossz film, mert nem az – csak nem először jártam már úgy, hogy az amúgy működni hivatott mozit tönkretették számomra az elmebeteg figurái (ld. Mocsok). Ennél a filmnél egy dolgot készséggel elismerek: az egész tényleg iszonyat komor, szürke, monokróm és depressziós. Kicsit hasonlít arra a bizonyos skandináv vonalra, de ott nincs annyi hibás ember: valahogy ez a belga vonal számomra idegen. Így volt ez már a Bikanyaknál is, azóta meg ugye jó pár film lecsúszott a torkomon. Az A kezelés pedig számomra egy True Detectives Bikanyak epizód, kicsit Nyomtalanul stílusban, a levegőben ott köröz a Vörös Sárkány, de mint ha egy osztrák A pince válogatott játszaná. Ha valakit beszív az elején, azt rendesen ki tudja facsarni a végére, ugyanis teljes átéléssel ez a téma üt rendesen. Ha azt vesszük, hogy a színészeknek ezt kellett játszani, akkor azzal sem lehet baj, a fényképezésébe, helyszíneibe, hátterébe sem tudok belekötni. Tényleg nyomasztó az egész… de ha már ez a téma, akkor nálam még mindig a Pokoli lecke viszi a prímet.  A belga krimikkel legközelebb már óvatosabb leszek.




65%




.

R2-D2 írta:

A kezelés / De Behandeling

Az a helyzet ugyanis, hogy minden krimi pozitívuma, drámaisága meg felkavaró témája ellenére engem kifejezetten idegesített a film majd minden pillanata. Az egész moziban gyakorlatilag nem volt egyetlen értelmesen viselkedő és kommunikáló szereplő, talán még sosem éreztem ennyire jogosnak a saját magam által kreált „Bolondokat a bolondokházába!” szállóigét. Itt kérem bolond volt mindkét oldal

Ahogy Nick halad előre a történetben, egyre több szabadon bóklászó elmebeteggel találkozik – nem igazán akarom tételesen végigvenni őket, de van bőven – és egyre mélyebben ássa be magát egy pedofilhálózatba, ami vélhetően a saját testvére elrablásáért is felelős.

A film végére egyre több dolog történik teljesen életszerűtlenül, egyre inkább azt éreztem, hogy a szálakat valahogy össze kell fésülni, hogy minden felvonultatott karakternek csak kell valami létfontosságú szerepet adni (ha már ott vannak)… és akkor erre az érzésre jön a zárókép. Bazzeg, ekkora baromságot… értem, hogy a film kifejezetten komor és depressziós világába totál nem illett volna bele, hogy az indián kijut a természet lágy ölére, de akkor is. Ez egy teljesen feleslegesen sokkolni szánt finálé, én kifejezetten hatásvadásznak érzem.


65%

Sajnálom, főleg ami a belga krimis részt illeti, miután az előző lehetőséget is az én ajánlatom játszotta el .

Azért sok minden visszaköszönt, amit én is írtam, a problémákat én is láttam, akár Plettinckxre, akár a "trollra" vonatkozóan, és olvashattad, a tettes személye szerintem nyílt baromság. Az várható volt, hogy a bolondok ilyen töménységben kicsapják a biztosítékot, de hogy ennyire elsöprően, az talán nem. Főleg Nick esetében van ott a kérdőjel, mert azért egy ilyen traumához képest szerintem még jól, némi megszállottsággal kezelte a dolgot, és hát ha az a kérdés, hogy ilyen helyzetben, mondjuk amikor az ember kap egy zsák csontot születésnapjára, dührohamot kapni őrültség-e, akkor szerintem a világra úgy ahogy van rácsukhatjuk a műanyag lakatot... persze amúgy is... na de ez miatt?

Spoiler:

Amúgy Magyarországon is volt már nem egy eset, amikor valaki a lakásában(!) gyűjtötte az "exkrementumait", ahhoz képest egy pince még nem is annyira gond.
.