Könyvajánló topik

Paul S. Kemp: Áramlatok


Néhány nyári hónap kihagyás után (mert a nyár nem olvasásra való) kiéhezve vetettem bele magamat kedvenc univerzumomba, és gyakorlatilag találomra választottam az elmúlt hónapok 4 új megjelenése közül. A választás csupán annyiban volt tudatos, hogy tudtam, van az Áramlatoknak folytatása is, s tudtam, hogy ha elmerülök Jaden Korr történetében, nem kell egy könyv után búcsúznom tőle… Másrészt meg – motivációnak sem utolsó – ez az első könyv (általam olvasottak közül biztosan) a SW univerzumon belül, amiben időutazás szerepel. Sokáig elképzelhetetlen és erőltetett dolognak tartottam már magát az ötletet is, de ahogy olvastam, minden ellenérzésem elmúlt. A két idősík eseményeinek nagy része, karakterei külön-külön, majd azok egy térbe hozása mind nagyon jó lett, a két Jedi találkozása pedig „sporttörténelmi esemény”.

A sztori két szálon indul: 5000 évvel a SW univerzum nulladik évének számító yavini ütközet (az első Halálcsillag elpusztítása) előtt egy bizonyos Relin Druur nevű jedi és tanítványa,  Drev Hassin egy sithek által birtokolt, különleges áruval megrakott teherhajó elpusztítására készül. A nagy hajót nem más vezeti, mint az a Saes Rrogon, aki Relin előző padawanja volt, de elbukott és a Sötét Oldalt választotta, rakományuk pedig az ún. lignan nevű ásvány, amiért a Sith képes volt egy hold összes élőlényét kiirtani. Ez az ásvány felerősíti a sötét oldal hatalmát, még a teljesen tiszta és erős jediket is megszédíti a közelsége – így Relin mindenáron meg akarja akadályozni, hogy ez az anyag a hatalmas sith vezér, Naga Sadow kezébe kerüljön. Akár az élete árán is. Nekem egyértelműen ez volt a jobb, izgalmasabb szál.

A másik szálon a yavini csata után 41-ben egy Jaden Korr nevű jedi látomásában megjelenik egy fagyos bolygó, ahonnan rég halott jedik hangján segélykérő üzenetet kap. Őszintén meglepődtem Mara, Kam Solusar szereplésén, valahogy nem igazán voltam felkészülve a Jedi visszatér utáni eseményekre (nem is néztem utána, mikor is játszódik a könyv), fura volt a korábbi szereplők haláláról értesülni. Fura volt, hogy ilyen rövid idővel Yavin után már több jedi és egy újabb sith is futkos a galaxisban, fura volt a Kell Douro nevű anzati lény minden perce a könyvlapon. Egyszerűen meghaladta a képzelőerőmet, amire az a lény képes volt és főleg amit amiért tett: ráadásul felépített szerepéhez képest meglehetősen ócska finálét kapott. A két történet közül egyértelműen az előbbi tetszett jobban, a régi idők eseményei valahogy természetesebben hatottak az univerzumon belül – aztán az is lehet, az egész a tudatalattim műve: bár még nem ismert az EP VII cselekménye, vélhetően Jaden Korr és az ő világa nem marad a kánon része.

Az időutazás ezzel a sérült hipertér-alagúttal zseniális, Relin és Jaden találkozása viszont totál kiaknázatlan. Annyira vártam, hogy valami komoly kis beszélgetés legyen kettejük között a jediség mibenlétéről, az erőről – ehelyett láttam két makacs, a saját feje után menő jedit, akik mindketten a világos és sötét oldal közötti vékony határon táncolnak, de minderről mondanivalójuk nincs egymásnak. Az új figurák viszont bejöttek, a Solora erősen hajazó Khedyrin és az erőérzékeny Marr a Falconra erősen hajazó Junkeren jó páros, a sith hajó, annak legénysége és őrsége szintén tetszett. A finálé két helyszínénél ugyanakkor fordult a kocka: Relin tettei, az egész lignanos harc nagyon nem jött be, míg Jaden felfedezése az erőérzékeny klónokról annál jobban tetszett.

Mert valaki néhány hajdani jedi és Palpatine génállományából lényeket klónozott. Félig jedik, félik sithek ők, önmagukban borzasztó veszélyesek a Galaxisra – no, hogy ez most kellett-e nekünk mint új fenyegetés és ennek lesz-e létjogosultsága az új kánonban, mindenki döntse el maga. Én mindenestre elolvasom a folytatást, talán már némileg kevesebb lelkesedéssel.


.

.
A kegyelem ára


A Holtak szószólója során annyira megtetszett Card írói látásmódja és stílusa, hogy rövid időn belül sort kerítettem egy másik könyvére is... ami végül még az előbbieknél is kellemesebb meglepetés volt! Még úgy is, hogy nem volt teljesen felhőtlen az indulás. Az "in medias res" sem képes leírni, amit éreztem, ahogy a fejesugrás egy idegen kultúra nyelvezetébe, szokásaiba és hierarchiájába azonnal pofán csapott! Kb. a harmadik-negyedik fejezet környékén kezdett mindez igazán érdekes lenni, és rajzolódott ki egy 300 éven át tartó bosszú története.

A sztori első főhőse Palicrovol, egy gróf, aki egy jóslat és látomásai által felvértezve sereget gyűjt azért, hogy a kegyetlen zsarnok hírében álló király trónjára törjön. A főváros sikeres ostroma után Palicrovol törvényesen akar uralkodóvá válni, ezért miután megölte a királyt, brutális módon asszonyává teszi annak 12 éves lányát, Asineth-et, de megölni már nem akarja, irgalommal próbálva elvenni az elkövetett erőszak élét, noha egy újabb jóslat arra figyelmezteti, hogy a jövő ezesetben csak háborút és szenvedést tartogat számára. Ez pedig nem is várat sokat magára: a lány vérmágia segítségével olyan hatalomra tesz szert, mellyel nem csak Palicrovol és társai hosszú szenvedéséről gondoskodik (aminek keretében gátat is szab azok öregedésének, hogy a halál se legyen megváltás nekik) vagy söpri félre a birodalom varázslóinak, papjainak erejét, de magukat az isteneket is megfosztja erejüktől és bebörtönzi őket. Palicrovol hiába lesz intézkedései miatt olyan király, akit kedvel a népe, ha nap nap után a Szépség nevet felvevő Asineth folyamatos és változatos kínzásának lesz alanya három évszázadon át. csak azt követően születik meg egy olyan ember (Orem, a tényleges főszereplő), aki képes dacolni Szépséggel, és Palicrovol megváltója lehet, bár még nem tudja, hogy ez újabb súlyos dilemmához fog vezetni minden szereplő számára.

Noha az előző két Card-regény sem volt finomkodó, azokban is volt kínzás, gyilkosság és rideg kegyetlenség éppen elég, még így is meglepő volt ennek a regénynek a brutalitása. A rövid leírásból sem tudtam kihagyni a pedofíliát és a nemi erőszakot, de akad itt több gyerekgyilkosság is, ami nem egy fantasy világban meglepő, hanem annak fényében, hogy Card hithű mormon. Nem egy mormonról feltételeztem volna, hogy egy olyan mágiával teli, többistenhitű világot teremtsen, amelynek egyik, frissen hatalomra törő istenét Istennek hívják, aki ugyanúgy alulmarad Szépséggel szemben, mint társai. Viszont érződik a vallási "előképzettsége" azon, hogy sok történet tanmeseként, példabeszédként jelenik meg.

A mágia és a hozzá kapcsolódó rituálék, a sajátos kifejezések tömkelege volt a biztosíték arra, hogy egy-két nap kihagyás után is ott tudtam folytatni, ahol abbahagytam, nem csak történetben hanem a beleélésben is. Szarvasbika, a Drága Nővérek és Isten hatalma, tudása, szemlélete annyira a hétköznapok része, hogy minden oldalra jut egy-egy kisebb varázslat, melynek forrása a vér, és aminek külön szabályai vannak, és ennek éppúgy része, hogy mennyire megvetés tárgyai például azok a varázslók, akik csak lopott vérrel élnek (ők a varázslók, boszorkányok dögevői), illetve hogy akik igazán meleg és erős vért akarnak maguknak, azok milyen szörnyűségeket képesek elkövetni.

Kell is a beleélés, mert Card jellegzetességei itt is visszaköszönnek, és nem csak az, hogy nem sokat törődik az időtávokkal, különösebb jelentősége nincs egy 300 éves ugrásnak, csak az, hogy a könyv eleji események legendává, hiedelmekké fakuljanak. Egy pillanatra sem engedi el a szereplőit. Lelki átalakulásuk, fejlődésük a könyv mozgatórugója, illetve ahogy az a Végjátékban és a Holtak szószólójában is volt, hogy bemutassa az ő mozgatórugóikat, okot szolgáltasson a tetteikre. De azért nem kell attól félni, hogy lelki betegek nyomorgatják egymást 360 oldalon keresztül, mert azért van itt becsületből, jószándékból, bajtársiasságból is, de még ezek mellett is az egyik legtisztább érzésként az apák szeretete került bemutatás a gyermekeik iránt. Mindezek miatt pedig esély sincs rá, hogy az olvasó pusztán külső szemlélő maradjon, és hogy ő maga ne legyen bíra a könyv kis és utolsó nagy kérdéseinél.

Maga a végső esemény viszont pont nem szolgál meglepetésül, csak az oda vezető út. Van ugyanis még egy sajátossága a Kegyelem árának, ami az egész könyvet átértelmezte, és ami rohadtul tetszett, mert szinte minden zavaró és furcsa körülményre választ ad: a könyvet nem Card írja. Pontosabban nem az ő szavait olvassuk, és azokat nem is az olvasónak szánják, hanem Palicrovolnak, miután már minden, a 300 év során releváns dolog lezajlott, a rejtélyes krónikás pedig -többször kiszólva a történet eseményeiből- emlékeztetve, figyelmeztetve a királyt, összefoglalva az egyes események tanulságát vagy éppen a tudomásán kívül történteket feltárva próbálja elejét venni egy bosszúból és tudatlanságból elkövetett gyilkosságnak.

Nekem csak a vége volt egy kicsit döcögős, az elkerülhetetlen és előre ismert végkifejlet közeledtével az írói lendület elapadt, elmaradnak a magyarázatok, elmaradnak a színesítő történetek, inkább csak késleltetés van, mintha megúszható lenne, ami történni fog.
.

Niwrok írta:

.
A kegyelem ára

A Holtak szószólója során annyira megtetszett Card írói látásmódja és stílusa, hogy rövid időn belül sort kerítettem egy másik könyvére is... ami végül még az előbbieknél is kellemesebb meglepetés volt!

A Niwrok-féle vetésforgó...

Jó írás, jó ajánló, nyugdíjas koromban majd visszakeresem, ha nem lesz már mit olasnom...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
A kegyelem ára

A Holtak szószólója során annyira megtetszett Card írói látásmódja és stílusa, hogy rövid időn belül sort kerítettem egy másik könyvére is... ami végül még az előbbieknél is kellemesebb meglepetés volt!

A Niwrok-féle vetésforgó...

A vetésforgóról jut eszembe, az mekkora rész már a könyvben, mikor Málna okítja Asineth-et a férfi-női kapcsolatokról.

Idézet :

– A nő az egy szántóföld, Asineth, legalábbis így gondolják a férfiak; egy olyan szántóföld, amelyet felszántanak és bevetnek, és amelyről sokkal többet szeretnének learatni a kis magjuknál. De a föld gyorsabban mozog, mint ahogyan egy férfi képes, és az egyetlen oka annak, hogy ő ezt nem tudja, az az, hogy én magammal sodrom őt, ahogy fordulok. Ő csak azt a talajt szántja fel, amelyet talál; semmi újat nem teremt. Végül a szántóvető kerül felszántásra, nem a szántó, és apád nem fog engem elfelejteni.

Ezt szeretem Card-ban, hogy ilyen felszínesnek tűnő, egyszerű gondolatokkal milyen mélységeket is kapargat. Számomra ez adta a könyv legnagyobb élvezeti értékét, azok a kis "példabeszédek", melyek nagyon okosan voltak végig jelen, és amelyek segítségével képes volt kevés szóval is rengeteg mondani és felkavarni a gondolatokat. Aztán hogy mindezt a képes átvezetni a naturalista brutalitásba, mikor is a tanítása okán nem csak képletesen felszántják a nőt... kész voltam ettől a könyvtől.

Weide írta:

A vetésforgóról jut eszembe, az mekkora rész már a könyvben, mikor Málna okítja Asineth-et a férfi-női kapcsolatokról.

Idézet :

– A nő az egy szántóföld, Asineth, legalábbis így gondolják a férfiak; egy olyan szántóföld, amelyet felszántanak és bevetnek, és amelyről sokkal többet szeretnének learatni a kis magjuknál. De a föld gyorsabban mozog, mint ahogyan egy férfi képes, és az egyetlen oka annak, hogy ő ezt nem tudja, az az, hogy én magammal sodrom őt, ahogy fordulok. Ő csak azt a talajt szántja fel, amelyet talál; semmi újat nem teremt. Végül a szántóvető kerül felszántásra, nem a szántó, és apád nem fog engem elfelejteni.

Ezt szeretem Card-ban, hogy ilyen felszínesnek tűnő, egyszerű gondolatokkal milyen mélységeket is kapargat. Számomra ez adta a könyv legnagyobb élvezeti értékét, azok a kis "példabeszédek", melyek nagyon okosan voltak végig jelen, és amelyek segítségével képes volt kevés szóval is rengeteg mondani és felkavarni a gondolatokat. Aztán hogy mindezt a képes átvezetni a naturalista brutalitásba, mikor is a tanítása okán nem csak képletesen felszántják a nőt... kész voltam ettől a könyvtől.

Na! Hát nyitott kapukat döngetek ?!

Nekem is Málna volt az egyik kedvencem , és azért így kibontva a hasonlatot mindennek nevezném, csak egyszerűnek nem .
Ennél azért vannak sokkal egyszerűbb direkt igazságok is:

"Ha az embernek hatalma van, akkor nem kell bölcsnek lennie."
.

Niwrok írta:

Na! Hát nyitott kapukat döngetek ?!  

Ha fantasy-ről van szó, akkor nálam elég valószínű. Már kiskorom óta falok a műfajból konkrétan mindent, s elég nagy háttértudást is összeszedtem az évek során, de persze sosem fogom utolérni magam. Amúgy Card-ot az egyik legtehetségesebb fantasy írónak tartom, kreativitásával már csak őrültsége vetekszik. Ajánlom még tőle a Wyrms és az Enchantment műveket (ez utóbbi ugyanúgy a Delta gondozásában jelent meg, mint a Hart's Hope), illetve ha már szóba jött a mormon vallás, akkor a Teremtő Alvin-ciklust is, ami egyfajta alternatív amerikai történelmet mutat be, s sok párhuzamot lehet vonni Joseph Smith élete és a regény folyama között, illetve az amerikai folklór és miszticizmus témaköréből is rengeteg merít Card, ami már önmagában érdekes lehet.

Sziasztok Drágáim!

Elnézést, hogy idepofátlankodom, de nem tudtotok adni egy jó tippet, hogy a 2006-os, Alan Lee által illusztrált Hobbitból hol lelhetek még? Ha lehet Budapest lenne a nyerő, vidéken találtam, de a jófogásról nem válaszol a pinavirág, a zsibvásáron meg megvenni készülök egyet ha sikerül (valami geci gebasz van, az eladó 80%-os pozitív értékelés feletti vevőkkel akar foglalkozni csak én meg alatta vagyok...) de kéne még egy példány...

Köszi, csók

Rezső

purple rain írta:

Sziasztok Drágáim!

Elnézést, hogy idepofátlankodom, de nem tudtotok adni egy jó tippet, hogy a 2006-os, Alan Lee által illusztrált Hobbitból hol lelhetek még? Ha lehet Budapest lenne a nyerő, vidéken találtam, de a jófogásról nem válaszol a pinavirág, a zsibvásáron meg megvenni készülök egyet ha sikerül (valami geci gebasz van, az eladó 80%-os pozitív értékelés feletti vevőkkel akar foglalkozni csak én meg alatta vagyok...) de kéne még egy példány...

Köszi, csók

Rezső

Kedves Rezső!

Szíves felkérésére az alábbiakat tudom felajánlani:

1. Megnézem Szombathelyen a három lehetséges helyek valamelyikében, s 26-án viszem magammal a talira
2. Megveszem a Zsibvásáron én, s 26-án viszem magammal.

Maradok tisztelettel: R2

R2-D2 írta:

purple rain írta:

Sziasztok Drágáim!

Elnézést, hogy idepofátlankodom, de nem tudtotok adni egy jó tippet, hogy a 2006-os, Alan Lee által illusztrált Hobbitból hol lelhetek még? Ha lehet Budapest lenne a nyerő, vidéken találtam, de a jófogásról nem válaszol a pinavirág, a zsibvásáron meg megvenni készülök egyet ha sikerül (valami geci gebasz van, az eladó 80%-os pozitív értékelés feletti vevőkkel akar foglalkozni csak én meg alatta vagyok...) de kéne még egy példány...

Köszi, csók

Rezső

Kedves Rezső!

Szíves felkérésére az alábbiakat tudom felajánlani:

1. Megnézem Szombathelyen a három lehetséges helyek valamelyikében, s 26-án viszem magammal a talira
2. Megveszem a Zsibvásáron én, s 26-án viszem magammal.

Maradok tisztelettel: R2

Egyem a zuzád drágám!

1. A zsibvásárost leütöttem, debreceni, de ha arra mész és megúszom a postát akkor oké
2. Nézd meg Szombathelyen, köszönöm előre is, de azért mondjuk 4e-nél ne legyen drágább... Persze ha tudsz szólni hogy mennyi, mert mondjuk elteszik, az a legkényelmesebb. Lehet addig találok én is valahol, bár a faszom tudja hogy..
3. 26-án milyen találkozó lesz?

Üdv,
Rikárdó

purple rain írta:

Egyem a zuzád drágám!

1. A zsibvásárost leütöttem, debreceni, de ha arra mész és megúszom a postát akkor oké
2. Nézd meg Szombathelyen, köszönöm előre is, de azért mondjuk 4e-nél ne legyen drágább... Persze ha tudsz szólni hogy mennyi, mert mondjuk elteszik, az a legkényelmesebb. Lehet addig találok én is valahol, bár a faszom tudja hogy..
3. 26-án milyen találkozó lesz?

Üdv,
Rikárdó

Láttál már droid zuzát???

2. Oké, majd jelentkezem...
3.

R2-D2 írta:

Láttál már droid zuzát???

2. Oké, majd jelentkezem...
3.

Na a debrecenit elintéztem, elutaltam, ha esetleg akad feléd akkor nagyon köszönöm a segítséget!!!! Mi ez a fejfogós fej???? : D:D

purple rain írta:

Mi ez a fejfogós fej???? : D:D

Hát hogy nem tudod, mit beszéltünk meg. Azt mondtad, 10.26-án jössz mini xpress talira te is. Még hónapokkal ezelőtt lelevelezük...

R2-D2 írta:

Hát hogy nem tudod, mit beszéltünk meg. Azt mondtad, 10.26-án jössz mini xpress talira te is. Még hónapokkal ezelőtt lelevelezük...

Baszd meg én azt hittem az már volt, valami negyedikére emlékeztem... De akkor ott a helyem Most tettem ki Xpress-en, hogy a Pálfi-féle Toldi sztornó, ha valakit érdekelne.. :S

purple rain írta:

Baszd meg én azt hittem az már volt, valami negyedikére emlékeztem... De akkor ott a helyem Most tettem ki Xpress-en, hogy a Pálfi-féle Toldi sztornó, ha valakit érdekelne.. :S

Bazdmeg, akkor majd megírom pontosan, mikor és hol.

R2-D2 írta:

Szilvási Lajos: Egymás szemében

Nem tudom, aki most veszi kézbe először, annak milyen élményt fog nyújtani. A mai társadalomban vélhetően messze nem lesz olyan átütő erejű érzés olvasni, a hetvenes évek szocialista körülményeit nem lehet könyv alapján átélni. Mindazonáltal ez a könyv méltó lenne arra, hogy a sok agyament és fárasztó nyelvezetű irodalmi műalkotás helyett bekerüljön a NAT-ba, mert ezt minden középiskolásnak olvasnia kellene. Egyszerűen nekik szól, róluk szól – időtlen módon. S talán nagyobb kedvvel is olvasnák, mint mondjuk egy Kőszívű ember fiait. Szilvási könyve a hátoldal szerint több, mint 10 millió példányban kelt el – mégis a legfontosabb korosztály nem ismeri. Pedig tanulhatna belőle szeretet és barátságot. Kitartást és bizalmat. Életet.

Vegyétek, olvassátok! Megéri!!!

100%

Köszönöm.

Én most olvastam először, mint ahogy Szilvásitól is bármit, és néhány kisebb döccenőt (a tábori rész elszakítottság miatti letargiáját és a nekem kicsit erőltetett, bár attól még nem kevésbé hatásos katarzisát a végén) leszámítva maximálisan élveztem.

Még a korrajzzal sem volt bajom, és részben a saját emlékeimből, részben a korabeli ifjúsági filmekből összerakva folyton a "képernyőmön" volt a frissen épült, poros, pár facsemetével tarkított panelváros, a parkolókban Trabanttal meg Ladával (ehhez képest "dúskált" a könyv VW-ben, Volvoban meg Opelben ...), az utakon és a fuvarcégnél Zillel meg Krazzal, a zöld katonai sátrakból álló építőtábor, a talicskázó, fürdőnadrágos fiatalokkal, ahogy építik a "szocializmust", és így tovább. Talán a mai fiataloknak ezek már nem sokat jelentenének, nincsenek meg a képeik hozzá, és rém archaikusnak találnál a korszakot, amikor az emberek az utcai fülkébe mentek le telefonálni, de azért nekem még volt elég kapaszkodóm, hogy Szilvási kiváló és érzékletes írói stílusa segítségével "mozizhassak". Külön jókat mosolyogtam az akkori szlengen, hogy az akkori fiatalok hogyan kódolták egymásnak "titkos" üzeneteiket, és sokat tettek a korhűségért a kis világpolitikai szemelvények, emlékek egy régi korból.

Nagyon jól kijött az is, hogy egy panelben hány család és azon keresztül hány egyedi történet kerülhet elő, és ezek épp csak fazonjukban mások, mint amikkel most is találkozhat egy tini, úgyhogy ezt a NAT-os ötletet én is csak támogatnám, mert még a 40 évvel ezelőtti Magyarország is könnyebben megtalálhatná az utat a fiatalokhoz, mint az, hogy hogyan szenvelegtek a dámák a XIX. századi Párizsban, főleg ha már a kortárs irodalomról van szó. Ezektől néha olyan volt, mint egy szociodráma novelláskötet házasságtöréssel, generációs problémákkal, családon belüli erőszakkal, szenvedélybetegséggel, és ilyenkor szoktam azt mondani, hogy nem kell túlerőltetni senkinek az agyát akkor, ha igazán drámait akar hallani, csak bemenni egy panelba, megkérdezni pár lakót, hogy meséljen valamit a családi legendáriumból, aztán ha tucatnyinál kevesebb filmalapanyag kerül utána papírra, akkor fizetek egy láda sört. Arról nem is beszélve, hogy milyen sokat szánt a könyv a "megoldjuk okosba' " mindennaposságára és esetenkénti romboló hatására, amik éppen úgy részei voltak a szocializmusnak, mint a jelenkornak vagy a "bármikornak", csak akkor a hiánygazdaság és a szűk választék miatt több területen tudott burjánzani a korrupció meg a hatalommal visszaélés. Furcsa talán éppen az volt, ahogy a fiatalok szinte egyöntetűen utasították el ezt a fajta mentalitást, ki a tapasztalatából, ki az elveiből kiindulva, ha kell, hátat fordítva a teljes múltjának... de hiába tűnt néha idealistának ez a fajta fiatalos hevület, mégiscsak a remény táplálja, hogy lehet jobb a holnap, anélkül meg nehéz lenne felkelni reggelenként.

És éppen ebben a környezetben, ebben a mindenkit nap nap után lehúzó betonposványban igazán nagy szó Attila és Tamara szerelme, ami lehetne tiszta és egyszerű, de a rosszindulat, a külső érdekütközések és a személyes tragédiákból, problémákból eredő keserűség rányomja annyira a bélyegét, hogy az "egyszerűség" fel se merüljön, a tisztaságért pedig keményen meg kelljen fizetniük bizalommal, tisztelettel, vággyal és elfogadással. Nagyon megszerettem mindkettejük stílusát, még ha Szilvásinak azért bele is kellett nyúlnia azokba a naplókba, hogy fenntartsa a feszültséget meg hogy ugyanarról legfeljebb akkor írjanak mindketten, ha más a nézőpont vagy bővül a történet. Ezért is voltak talán átélhetőbbek, kifejezőbbek és magukkal ragadóbbak azok a napok, amikor Attila és Tamara együtt voltak, amikor fenntartások nélkül tudtak szerelmet vallani és azt érezni egymás iránt, és olyan jól érezni magukat, olyan dolgokat hallani és mondani, amit utána egész életükben hallani és mondani akarnak. Én meg "kivülállóként" vendégül láttam és megkedveltem őket, kicsit összebarátkozva velük.

Az meg már csak az én "fogyatékom", hogy akkor sem voltam "ennyire" fiatal, amikor lehettem volna...

"Vegyétek, olvassátok! Megéri!!!"
.