HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Könyvajánló topik

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Szomb. Jan. 17, 2015 7:40 pm

Niwrok írta:

Orson Scott Card: Végjáték

Nem is ez volt nekem a kérdés, mert a Végjátéknál a film azért előrevetítette a pozitív véleményt, hanem inkább a Holtak szószólója és főleg a Fajirtás... Már ha folytatod persze...
.

Ma próbálatam venni itthon Holtak szószólóját, de természetesen nem kaptam... viszont legnagyobb megdöbbenésemre belefutottam két másik könyvbe, az Ender árnyéka meg a Hegemón árnyéka címűbe. Hát ennek sem lesz vége????

Kicsit elment a kedvem az egésztől, nincs időm egy új Univerzumban elmerülni. Épp elég a SW is. scratch
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2340
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Szomb. Jan. 17, 2015 11:58 pm

R2-D2 írta:

Ma próbálatam venni itthon Holtak szószólóját, de természetesen nem kaptam... viszont legnagyobb megdöbbenésemre belefutottam két másik könyvbe, az Ender árnyéka meg a Hegemón árnyéka címűbe. Hát ennek sem lesz vége????

Kicsit elment a kedvem az egésztől, nincs időm egy új Univerzumban elmerülni. Épp elég a SW is. scratch


Ha jól olvastam, hivatalosan az Ender-sorozat négy könyvből áll, illetve egy ötödik novelláskötetből, ami a Végjáték és a Holtak szószólója közti háromezer év eseményeiből szemezget. Ezen kívül van jó pár spin-off a regények szereplőivel (az Árnyék-sorozat egy párhuzamos regényfolyam a Végjátékban megismert Beannel), meg vannak mondjuk novellák, amiket később összeszőtt valamelyik regényben.

Ha ez megnyugtat, én sem szándékszom ezeket mind végigolvasni, nekem a Fajirtással úgy ahogy van Cardtól ment el egy kicsit a kedvem. Az Elme gyermekeit még elolvasom majd, hogy hátha abból végre kiderül, mi lett azzal a tetves flottával. Aztán egy időre búcsút veszünk, én és Card.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Vas. Jan. 18, 2015 12:03 am

Niwrok írta:

Ha jól olvastam, hivatalosan az Ender-sorozat négy könyvből áll, illetve egy ötödik novelláskötetből, ami a Végjáték és a Holtak szószólója közti háromezer év eseményeiből szemezget. Ezen kívül van jó pár spin-off a regények szereplőivel (az Árnyék-sorozat egy párhuzamos regényfolyam a Végjátékban megismert Beannel), meg vannak mondjuk novellák, amiket később összeszőtt valamelyik regényben.

Ha ez megnyugtat, én sem szándékszom ezeket mind végigolvasni, nekem a Fajirtással úgy ahogy van Cardtól ment el egy kicsit a kedvem. Az Elme gyermekeit még elolvasom majd, hogy hátha abból végre kiderül, mi lett azzal a tetves flottával. Aztán egy időre búcsút veszünk, én és Card.
.

Megnyugtat. Smile

A Holtakat meg a Fajirtást megveszem xpressen, de nem tudom, mikor állok neki.

Most csináltam rendet a könyvespolcon, kb 15 SW regény vár a sorára, meg a Leslie L. Lawrence könyvek (mind megvan) közül legalább 30... hmmm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2340
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Orson Scott Card: Fajirtás / Végjéték 3   Vas. Jan. 18, 2015 12:32 am

.
Fajirtás - Végjáték 3.



A Holtak szószólója, a Végjáték-sorozat előző kötete kapcsán említettem Orson Scott Card előszavát, amiben arról írt, hogy eredetileg csak egy könyv (a Holtak szószólója) volt tervben, és az Ender's Game csak azért született meg, mert sok ötlet annyira megtetszett neki a történetből, hogy úgy döntött, rövid és zavaros visszautalgatások helyett inkább külön történetben meséli el Ender és a hangyok történetét. Ugyanebben az előszóban szerepel az is, hogy kiadói döntésre született végül a harmadik kötet, aztán Card annyira belelkesedett, hogy akkor már írt egy negyediket is, mert a szereplői önálló életre keltek, és többet akartak a tervezettnél mesélni magukról.

Kell-e mondanom, általában milyen eredménnyel jár az, ha egy egykötetes regényből végül négy lesz?

Pedig az alap ígéretesnek hangzott, és amúgy is követelte a folytatást. Annyi spoilert megint meg kell engednetek, máshogy nehezen tudnék írni bármit, hogy a Holtak szószólója végén a Lusitania bolygó kolóniáján olyan események történtek, különösen ami a malackák lehetséges űrbéli utazását, és létfenntartásukhoz kötödő, az emberi élet számára viszont végzetes descolada "vírus" elterjedését illeti, hogy a Csillagközi Kongresszus, a kolóniákat felügyelő fő kormányzati szerv egy hatalmas flottát rendelt a Lusitania mellé, titkos rakományaként egy "Kis Doktorral". Az út azonban -a már korábban ismertetett szabályok szerint- több évtizedig tart, és ez pont elég idő arra, hogy Ender magához hívja a nővérét, Valentine-t a helyzet megoldása érdekében, illetve hogy a letelepített Boly Királynője a malackákkal és az emberekkel együtt kultúrák és technológiák érdekes keveredését hozza össze, amit állandó feszültségben tart a mindössze Ender által kikényszerített és felügyelt szövetség.

Card maga sem tagadja, hogy ez a műve sokkal filozofikusabb, mint a másik kettő. Ez az én tapasztalatom szerint azt jelenti, hogy sokkal kevesebb benne a valódi esemény, a szereplők viszonyával és személyiségükkel is kevesebbet foglalkozik. Az első két könyv inkább volt pszichológia és elméleti biológia, új bolygókkal, új fajokkal, új szervezetekkel, akcióval. A Fajirtás a korábban kialakult karakterekkel dilemmázik a lusitaniai helyzeten, amiben az eltelt idő mindenkinek más szerepet szánt, ezért mindenki más oldalról látja ugyanazt a problémát: a descoladát. Van, aki fél tőle, és elpusztítani akarja, van, aki az adaptáló képessége miatt élőlénynek tekinti, és kommunikálni tervez vele, van, aki szerint elegendő lenne karantén alá helyezni a Lusitaniát, van, aki szerint a descolada miatt el kell pusztítani, csak az jelentene ellene teljes biztonságot. Csak ez utóbbi egyszerre két, de inkább három idegen faj teljes kihalását jelentené, amik közül kettő raman, és csak egy varelse (a felosztást már linkeltem a korábbi írásban... meg emlegettem máshol is). Aztán még ott van a fajok és azok egyedeinek eltérő vélekedése erről a kérdésről, és így a Lusitania flotta érkezése mellett ott van annak a veszélye, hogy nem érkezik meg elég korán, és növekszik descolada más bolygókra való átterjedésének veszélye. Az emberek számára ideális megoldás az lenne, ha sikerülne "kiherélni" a descoladát, azaz elvenni a képességét, hogy Lusitania bioszféráján kívüli lényeket megfertőzzön, csak ehhez idő kell, amihez csak átmeneti időnyerés, hogy Jane, Ender rejtélyes segítője blokkolni tudná a flottával a kommunikációt, még ha ez önmaga lelepleződését is jelenthetné. Szóval van mindenkinek min agyalni bőven, sokszor oldalakon keresztül csak az új kockázati tényezők felderítése és a megvitatásuk zajlik... és bár úgy tűnhet, ez csak felesleges elméleti fejtegetése egy fiktív problémának, állandóan visszatérve ugyanazokhoz a kérdésekhez, anélkül, hogy igazából bármi történne, azt kell mondjam, ez volt a könyv nekem jobban tetsző része. Igen, ez egy ilyen könyv...

A történet másik fele, noha éppen ez jelentette az újdonságot, már okozott kellemetlen perceket, és nem mondom, hogy nem személyes okokból. Ezek a szakaszok Ösvényen játszódnak, egy archaikus szellemiségű és berendezkedésű kínai kolónián messze Lusitaniától, de egy ottani, különleges képességű lánynak és a körülötte levő embereknek mégis fontos szerep jut a descolada-probléma bonyolításában. Szinte a gyermekkorától kísérjük végig, hogy hogyan jut félárvaságra, hogy hogyan kerül a kolónia kiválasztottai közé, és hogy egyáltalán milyen mélyen vallásos áhítat kapcsolódik egy olyan dologhoz, amit mi -balga és istentelen földi halandók!- esetleg pszichológiai betegségnek gondolnánk (OCD). Maga Ösvény, Csing-csao és Vang-mu története igazából érdekes... lett volna, ha nem azt éreztem volna, hogy állandóan kizökkent a descolada-problémából, hogy csak időhúzás vagy "faér-követgetés" arra az időre, amíg fel nem áll a teljes színpad. Ha tudtam volna...

Azt így a harmadik Card-regény után nagyjából megszoktam, hogy Card -nem kell ezt finomítani- szarik arra, hogy mekkora időtávokkal dolgozik, és hogy a pár tucat mozgatott szereplőjén kívül is léteznek emberek, mert mindig megoldja, hogy átugorhasson akár évtizedeket vagy -századokat, előkészítendő az előzményektől pont az akaratának megfelelő mértékben független katartikus eseményeket. Ez a Fajirtásnál konkrétan úgy néz ki, hogy a sztori a Holtak szószólójához képest előreugrik 15 évet, aztán van kb. 100 oldalnyi előkészítés, aztán ugrás megint 15 évet, aztán jön a már említett dilemmázás bevezetője meg a tárlatvezetés a megváltozott Lusitanián, plusz a kiemelt státuszú Ribeira-család változásainak bemutatása, köztük a már 60 körüli Enderrel... és akkor jött a teljes agybaj! Olyan, hogy kétszer félre is dobtam a könyvet, akkora baromságok vannak benne! Másfél oldalak alatt, mindenfajta előkészület nélkül oldódnak meg korábban egész fejezeteken át dagasztott kérdések vagy zajlanak le nagy horderejű események, ráadásul többször csak a háttérben, utalásként, mintegy varázsütésre! Többen teljes meghasonuláson esnek át, évtizedes doktrínáikat söprik félre percek alatt, miközben a hangnem a korábbi elmélkedős helyett a sok veszekedés miatt a brazil szappanoperák hisztérikusabb jeleneteit kezdi idézni!! Annyira durván és erőszakosan, minden korábban lefektetett szabály felrúgva kavarja fel Card a sok dilemmázásban megülepedett szart, hogy ezt a részét konkrétan utáltam a könyvnek! De amikor lecsillapodott, akkor sem lett sokkal jobb. Bár elkezdtek haladni az események, de közben borzasztóan zavart, hogy a karakterei egyszerű szócsövekké lesznek, akiken keresztül az író saját teremtett világáról, életről, halálról, álmokról, teremtésről, genetikáról, evolúcióról, vallásról, elhivatottságról, dicsőségről, szeretetről agyal, aztán ostorral meg hülye "véletlenekkel" hajtja tovább és rángatja őket, hogy behozza a lemaradást, amit ő maga okozott, akik meg nem kellenek, azokat leadja a "ruhatárba", és egyáltalán nem foglalkozik velük. A vége meg a "holság"-gal meg az "ezség"-gel...

Nem tudok mit kezdeni azzal a könyvvel, amelyiknek azok a jobb szakaszai, amik legalább csak unalmasak lesznek, mert a kezdeti érdeklődést kiöli belőlük a hol meddő, hol dagályos filozofálás elnyújtása, amit aztán kb. öt isteni sugallat vagy deus ex machina rugdal tovább, hogy végül igazából csak a közepénél kezdődjön el valami. A Végjáték és a Holtak szószólója is azért tetszett meg, mert felvázolt jellemeket és történéseket, majd ezeket következetesen és követhetően végigvitte; a Fajirtásban ilyen csak nyomokban lelhető fel. Közben meg elképesztő, hogy felöleli vagy 15 év eseményeit, de az a tetves flotta olyan, mintha beleragasztották volna az űrbe, és a könyv végén pontosan ugyanott tart, mint amikor elkezdtem. Csalódottságomnak azzal adtam hangot, hogy egyetlen nap alatt elolvastam a könyv felét, mert még a gondolatot is taszított, hogy még egy napomnál többnek legyen részese ez a könyv. Egyetlen egy dolgot vártam, hogy kiderül a Fajirtásból, hogy mit tesz a flotta, amikor megérkezik, de mert nem érkezett meg 500 oldal alatt sem, így kisnyúl. Illetve de, az kiderült, hogy harminc év alatt éppen elég dolog történhet a külvilágban, hogy a flotta útja teljesen értelmetlenné váljon.

Érdekes, de nem jó könyv volt.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Vas. Jan. 18, 2015 11:31 am

Niwrok írta:
.
Fajirtás - Végjáték 3.

Érdekes, de nem jó könyv volt.
.

Most mondjam azt, hogy nem csináltál túl sok kedvet hozá??? No
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2340
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Vas. Jan. 18, 2015 12:09 pm

R2-D2 írta:

Fajirtás - Végjáték 3.

Most mondjam azt, hogy nem csináltál túl sok kedvet hozzá??? No


Mivel sok része nem tetszett a könyvnek, így nem is ez volt a célom, csak leírni, hogy az én szempontomból mire számíthat, aki a kezébe veszi.

Ha így teszel, lehet, hogy téged kevésbé fog zavarni, hogy Csing-csao oldalakon keresztül a deszkapadló faerezetének követésével vezekel és "imádkozik", hogy aztán a könyv közepétől hostess-szé degradálódjon, mert kiderül, a szerepe csak annyi volt, hogy a képbe hozzon egy másik, az igazán fontos szereplőt, Vang-mut. Lehet, hogy kevésbé fognak befolyásolni a vélt fontossági sorrendek, és jobban elfogadod azt, hogy Card az írás évei során ezeket hogyan váltogatta. Lehet, hogy téged jobban megfog a könyvbeli alternatív teremtésmítosz a filótákkal, és az, ahogy az űrutazás szinte már mesébe illő módját bemutatják, vagy éppen az, amilyen meglepetésekkel szolgál Card ennek kapcsán Enderre vonatkozóan.

Azzal is tisztában vagyok, hogy nehezebben tudok majd kedvet csinálni a Holtak szószólójához, ha egyszer a közvetlen folytatásáról ilyeneket írtam. Ez van, csak ezért nem fogok (el)hallgatni vagy kamuzni silent .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Vas. Jan. 18, 2015 1:58 pm

Niwrok írta:


Azzal is tisztában vagyok, hogy nehezebben tudok majd kedvet csinálni a Holtak szószólójához, ha egyszer a közvetlen folytatásáról ilyeneket írtam. Ez van, csak ezért nem fogok (el)hallgatni vagy kamuzni silent .
.

A Holtakat ez nem befolyásolja, viszont a Fajirtást egyelőre hátrébb sorolom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2340
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Vas. Jan. 18, 2015 2:34 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Azzal is tisztában vagyok, hogy nehezebben tudok majd kedvet csinálni a Holtak szószólójához, ha egyszer a közvetlen folytatásáról ilyeneket írtam. Ez van, csak ezért nem fogok (el)hallgatni vagy kamuzni silent .


A Holtakat ez nem befolyásolja, viszont a Fajirtást egyelőre hátrébb sorolom.


yeah Smile
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Joe Schreiber: Maul - Vesztegzár   Csüt. Feb. 12, 2015 3:58 pm




Joe Schreiber: Maul - Vesztegzár



Kb. egy évvel járunk Naboo blokádja előtt. A sithek titkos hatalmi játszmái kezdenek beérni, de Palgeueis és Sidious között még nem került sor arra a bizonyos kenyértörésre. Darth Maul pedig – aki ekkor még két lábbal jár a földön -, az állandóan bizonyítani akaró sith tanítvány, börtönben van. Fura ez így leírva, én sem tudtam az elején ezzel mit kezdeni, de tényleg ott van. Sőt, a könyv első fejezetében épp élethalál harcot vív egy másik rabbal, ráadásul úgy, hogy nem használja az Erőt – csupán kivételes fizikai adottságait és szarvacskáit a feje tetején…

Persze, nem sokáig hagynak minket bizonytalanságban: Maul szándékosan van ott, Sidious nagyúr utasítására egy bizonyos fegyverkereskedőt, Iram Radiqe-t keresi, aki a Hetes Kaptár nevű büntetés végrehajtási műintézmény mélyére rejtőzött el álnéven az őt üldöző Bando Gora bűnszövetkezet elől. Szóval Maulnak őt kell megkeresnie, hogy mestere üzlet tudjon vele kötni egy bizonyos atomfegyver vonatkozásában – legalábbis a vörös fejű zabrak ezt így tudja. Miután azonban határozott utasításra nem használhatja az erőt, Maulnak duplán kihívás a feladat, hisz rövid idő alatt kénytelen beépülni a rabok közé, sőt, ha lehet, tekintélyt is ki kell vívnia magának. De a határokat sem lépheti át, mert a börtönbe érkezésekor minden rab egy mini detonátort kap a szívébe, ami gombnyomásra kivégzi az elítélteket – a gombok meg persze az őröknél vannak. Maul legjobb esélye a rabok között időszakonként kiírt gyilkos küzdelmek megnyerése, ezekkel a sikerekkel aztán hamar átveszi az irányítást a börtönben a rabok között – s egyre közelebb kerül céljához.

Eddig egyszerűen zseniális. Képzeljétek el a Kockát, aminek szobái mind egy-egy börtöncella. A rabok egy jelzésre visszavonulnak a celláikba – aki késik, annak felrobban a szíve -, majd az egész épület, a Kockához hasonlóan újrakonfigurálja magát. Az igazgatói székből (egy fura algoritmus által) irányított átrendeződés célja pedig kizárólag az, hogy két kiválasztott rab cellája egymás mellé kerüljön, aztán az ajtók kinyílása után a csak egyikük jöjjön ki onnan élve. Azonban ez még nem elég: képzeljétek el mindehhez a Halálfutam közegét, ahol is Galaxisszerte közvetítik ezeket a párharcokat, s természetesen fogadni is lehet a győztesre. Nos, Maul kapásból bekerül a fogaskerékbe, szegényemnek háromszor is harcolnia kell (egyszer egy wampával is Laughing ), de persze jó sok pénzt hoz az igazgatónak. Az egész koncepció, amire a történet épül, a legjobb börtönös filmek hangulatát idézi, itt is megvannak a börtönön belüli csoportok, a kis bandák, a korrupció, a szökési kísérlet, minden. Egy bizonyos pontig marhára élveztem az egészet, ahogy Maul haladt előre a nyomozásban, ahogy vonta be az újabb és újabb fajokat, aztán ahogy a végére kezdett az egész összeburulni, az nagyon bejött.

Az icipici bajom megint a befejezéssel volt. Megint muszáj volt valami gigászi finálét köríteni, amiben aztán a fél galaxis részt vesz. Megjelenik Jabba, aztán egy bukott jedi, aztán a bankárklán egy muunja, a háttérben meg Plageueis és Sidious is szövögeti terveit. De ez még csak hagyján, de a börtön szellőzőjében egy öt méter hosszú syrox is éldegél, egy úgynevezett monsolari farkasféreg, ami az elfogyasztott élőlények szellemeit beépíti saját tudatába… faceplam … no, Maulnak is és az ifjú bukott jedinek is meg kell küzdeni ezzel a valamivel. Kár, mert az egész lénynek semmi szerepét nem éreztem az egészben, mintha csak a Tremors szörnyét beengedték volna a börtönbe. Valahogy totál kilógott a sorból, az egész izgalmas kis történetből – mintha csak a hatásfokozás miatt lett volna benne. Hát persze, hogy azért volt…

Mindazonáltal Joe Schreiber második itthon is megjelent SW könyve ismét egy jó kis kalandregény lett. A Halálosztag zombis története után most írt egy börtönös SW könyvet, amit néhány túlzó szereplője se tud lehúzni. Bírom ezt az írót, tágítja a SW univerzum határait rendesen – de még bőven tűréshatáron belül. Soha rosszabbat.



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
purple rain

avatar

Hozzászólások száma : 81
Join date : 2012. Oct. 17.
Age : 35
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Pént. Márc. 20, 2015 7:19 pm

Tudnátok nekem segíteni abban, hogy ebből hiányzik-e még valami?



Duplázni már nem akarok semmiből. A kérdés, hogy minden könyv itt van-e ami megjelent Középföldéről?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Pént. Márc. 20, 2015 8:46 pm

purple rain írta:
Tudnátok nekem segíteni abban, hogy ebből hiányzik-e még valami?



Duplázni már nem akarok semmiből. A kérdés, hogy minden könyv itt van-e ami megjelent Középföldéről?

Én nem, de mestejani, vagy TM esetleg igen.

De szép kollekció! taps
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
purple rain

avatar

Hozzászólások száma : 81
Join date : 2012. Oct. 17.
Age : 35
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Pént. Márc. 20, 2015 8:48 pm

R2-D2 írta:
purple rain írta:
Tudnátok nekem segíteni abban, hogy ebből hiányzik-e még valami?



Duplázni már nem akarok semmiből. A kérdés, hogy minden könyv itt van-e ami megjelent Középföldéről?

Én nem, de mestejani, vagy TM esetleg igen.

De szép kollekció! taps

Köszi a segítséget! Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: James Lucerno: A megtévesztés leple   Hétf. Ápr. 06, 2015 9:31 pm





James Lucerno: A megtévesztés leple




Azt hiszem, abban mindenképp különleges vagyok a SW EU rajongói között, hogy igazából sosem kedveltem James Lucernot, illetve a műveit. Feltétlenül szerepet játszhat ebben az is, hogy eleve nem különösképp szeretem a Baljós árnyak előtti közvetlen időket – márpedig ha valaki, ez a faszi kegyetlenül él ebben a korszakban, ismeri a SW EP I körüli világát, sőt leginkább talán ő is alakítja azt. Ahogy minden SW írónak megvan a kedvenc időszaka, Lucerno ezt választotta – tény, hogy nálánál jobban talán senki nem látja át azt a manipulációt, ami végül is a Sithek győzelméhez vezetett.

A Naboo blokádja előtti évben járunk, mikor is egy terroristaszervezet, a Nebula Front rajtaüt egy, a Kereskedelmi Szövetség fennhatósága  alatt álló hajón. A rajtaütés célja annak a titkos aurodium szállítmánynak a megszerzése, aminek elvesztését a neimoidiai kereskedők legszívesebben elhallgatnák. A támadásért egy bizonyos Cohl kapitány felel, aki némi sérülések árán még Obi-Want és Qui-Gont is képes lerázni. A könyv nagy részében aztán Qui –Gon (részben a Tanács akaratával szemben) ezt a faszit üldözi, az üldözés közben pedig egy hatalmas összeesküvésre derül fény, aminek nem kisebb célja van, mint megölni Valorum főkancellárt. A finálé aztán ennek a merényletnek a megakadályozása, egészen kiváló, filmbe illő módon, a Jediknek pedig minden tudásukat be kell vetniük – mert a háttérből természetesen Sidious terve szerint zajlik minden.

Maga a könyv hemzseg a politikától, de akció is van benne jócskán. A Jedik csapdába ejtése, majd kitörésük nagyon jó lett, mint ahogy a finálé is. A sztori szépen felvezeti az EP I-t, gyakorlatilag a Naboo blokádjával ér véget: jó arányban van az akció és a háttértörténet vegyítve. Lucerno ért a szarkavaráshoz, remekül fejti ki Sidious ördögi tervét (az egyiket), és néhány egészen kiváló karakterbeillesztést és történet összefésülést is megtapsolhatunk. Megismerjük azt az Eridau bolygót, ahonnan Tarkin származik, aki ekkor még csak fiatal, tehetős helytartó, ugyanakkor totál érthetővé válik Valorum térvesztése a Szenátusban is. Mindenképp érdekes, remek háttérregény, de önmagában semmi zsenialitás nincs benne – sokkal inkább néhány bosszantó túlkapás az író részéről.

A faramuci az, hogy ez a könyv 2001-es, legalábbis eredetileg: idehaza csak tavaly jelent meg. Nem szakavatott olvasónak ez édesmindegy – sőt még nekem is az volt – de a hardcore fanok beleköthetnek/belekötöttek az űrhajók felületes ábrázolásába, azok elnevezései nélkül (gondolom, ezeknek csak később lett típusszámuk). Engem azonban sokkal jobban zavart, hogy Lucerno néha olyan szinten dedósan magyarázza a történéseket, hogy egy átlagember, aki már látott valaha akár egyetlen filmet is ebből az univerzumból, foghatja a fejét – az író e könyvében sem találta el az arányokat. Egyszerűen egy SW könyvben nem kellene olvasnom arról, kik is a Jedik, mit akarnak és hogyan is élnek – aki ilyen könyvet a kezébe vesz, annak az alapműveltség. A későbbi könyveihez hasonlóan hihetetlen mennyiségű kapcsolódási pontot épített bele a könyvbe, hemzsegnek a máskor, máshol megismert helyszínek, nevek, karakterek. Ez ugyan nagyrészt jól sül el, érezni a nagy tudást, de egyben feleslegesnek és önteltnek tűnik…




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Michael Reaves, Maya Kaathryn Bohnhoff: Árnyjáték   Pént. Május 01, 2015 6:43 pm





Michael Reaves, Maya Kaathryn Bohnhoff: Árnyjáték



Dash Rendar egy ugyanolyan csempész, mint Han Solo: kellően nagyképű, önbizalomtól túlfűtött, minden veszélybe fejest ugrik, szívbaj nélkül lő, amikor kell – ugyanakkor a barátaival, csapatával végletekig lojális és kitartó. A könyv elején – naná, hogy rivalizálásból - épp Solo rekordját próbálja megdönteni a Kessel-ködben, amikor azonban belefut néhány csillagrombolóba, az Outrider,a hajója pedig komoly károkat szenved. A Yavini csata évében vagyunk, a Galaxisban éledeznek a Lázadók, Rendart azonban csak a pénz érdekli (pont, mint Hant) – így szorult helyzetében elvállalja egy bizonyos Javul Charn nevű gyönyörű holosztár védelmét, akit mindenféle túlbuzgó rajongók zaklatásától kellene megvédenie… legalábbis először így indul az egész.

Aztán persze teljesen más lesz, az Árnyjáték szép lassan kibontakozik és egy űrthiller lesz belőle. Egy szórakozató, néha vicces űrthiller, amiben egyre több titok derül ki Dash friss munkaadójáról, igazándiból semmi nem az, amire Dash (és a nézők) számít, a békés út pedig egyre veszélyesebb küldetéssé válik. Pontosabban válna, mert a könyv első harmada meglehetősen álmosító: nem tudom kiverni a fejemből, de ezekkel a holoelőadásokkal, az egész környezettel nekem irtózatosan erős Az ötödik elem utóérzésem volt. Képzeletemben nehezen tudtam elvonatkozatni az ottani hajótól, környezettől, énekesnőtől – pedig itt Javul ember volt… Ami ebben a szakaszban a különböző bolygókon tartott előadások helyett tartotta bennem a lelket, az a kétségkívül növekvő izgalmi faktor (ki is a tégla), valamint Dash droidjának, Leboonak a dumája. A többi ekkor még eléggé lapos volt, a fordulat akkor állt be, mikor Han Solo feltűnik a színen.

Akkor számomra egy új könyv kezdődött – de legmeglepőbb módon nem azért, mert onnantól Solora koncentrálna a sztori. A központban ugyanúgy Dash és Javul marad, de valahogy érezhetően más ritmust vesz fel a könyv: mintha a galaxis leggyorsabb ócskavasára költözve a történet is felgyorsulna. A fináléra aztán (szokás szerint) minden összejön, a szereplők a Fekete Nap nevű bűnszervezet és a Birodalom célkeresztjébe is kerülnek – Dash meg lehetőséget kap arra, hogy hős legyen. Ahogy majd egy év múlva Solo lesz. Egyébként a finálé egyik zárómondata jó kis poén volt Hanról meg a karbonitról…

Nem volt rossz könyv, kicsit talán kevésbé SW-os (legalábbis egy újfajta stílus e világban), egy talán elhanyagoltabb korszakból – mindenesetre az adatkártya, ami végül is az Alderaanon kötött ki, izgalmas konspirációkat sejtet. Szerencsére nem állítottak semmit az írók, így a jövő évi Rouge One történetének ezen szálával ez nem ütközik. Az meg, amit a hardcore rajongók (talán jogosan) kiemelnek, logikátlanságnak és SW korábbi eseményeivel összeegyeztethetetlenek tartanak, engem qrvára nem érdekel. Ez csak egy könyv egy fiktív világban. Nem vérre megy. Így ezen „kritika” meglátásait is csupán nyüglődésnek tartom… irigylem, akinek ez a legnagyobb gondja.

Spoiler:
 



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Orson Scott Card: A Holtak Szószólója   Csüt. Május 21, 2015 3:13 pm





Orson Scott Card: A Holtak Szószólója



Miután Ender Wiggin (a Fajirtó) a Végjáték könyvváltozatában érthető és hiteles módon magához vette az utolsó élő hangyot, hogy új hazát keressen neki, kíváncsian vártam, hogy a történet hogyan folytatódik: hogyan fog a szuper stratéga kisfiú megbirkózni azzal a borzalmas teherrel, hogy tulajdonképp elpusztított egy egész értelmes populációt. Nagy lelkesedéssel és kíváncsisággal vágtam bele hát a Holtak Szószólójába


…. hogy aztán pár héttel ezelőtt azzal a lendülettel le is tegyem. A helyzet az, hogy a könyv elején több tíz oldalon keresztül azt kellett olvasnom, hogy az író, mr. Card milyen megfontolásból írta meg ezt a könyvet, illetve a Végjátékot, hogyan kapcsolódik a kettő egymáshoz. Viszont engem ez qrvára nem érdekelt. Úgyhogy bűn, vagy nem bűn, simán félretettem az egészet, mígnem múltkoriban újra elővettem, s a kérdéses részt simán átugorva (nem is tudom, mit tartalmaz pontosan), másodszor is fejest ugrottam Ender történtébe. Az első meglepetés akkor ért, amikor sehol nem volt Ender. Egy Lusitania nevő kolónián járunk, ahol néhány tudós tanulmányozza az ott élő ismeretlen fajt a pequinokat, amit az emberek Malackáknak neveztek el. Lehet, hogy komikus, de nekem ez az elnevezés automatikusan egy malac formájú egyedet vetített a képernyőmre – s ettől egész végig nem tudtam szabadulni. Szóval vannak az emberek, akik nagyon szigorú szabályok szerint ismerkednek a malackákkal, kínosan ügyelve rá, hogy semmi olyan információt ne adjanak át a lényeknek, amik felgyorsítják azok egyedfejlődését. Hamarosan azonban tragédia történik, az egyik tudóst, Pipot a lények rituálisan kivégzik, a rangidős tudós két tanítványa közül a lány, Novinha pedig végső elkeseredésében Szószólót hív…

Ugyanis tényleg 3000 évvel járunk a Végjáték eseményei után. A Galaxisban élnek ún. Szószólók, akik az elhunyt hamvai felett egyfajta kendőzetlen gyászbeszédet tartanak, de messze kerülve az egyház tanításait. Novinha kérése pedig az ansible-n keresztül az épp 22 évnyi útra található Endernél landol, az első és legnagyobb Szószólónál: a fiatalember pedig nagy reményekkel útra kel a távoli Lusitania bolygóra. Egyrészt mert az üzeneten keresztül is megérezte Novinha végtelen fájdalmát és bűntudatát, másrészt meg bízik benne, hogy végre otthont talál a Boly Királynőjének – az utolsó hangynak. A könyv fő gerince nem más, mint Ender tevékenysége a Lusitania némileg bigott katolikus közösségében, kísérlete egy széthullott család egyesítésére és három különböző faj együttélésének biztosítására.

Zseniális. Az elején még picit el lehet veszni a rengeteg új névben, információban, Card nagyon sok új, idegen kifejezést használ – ezzel színesíti saját világát -, de aztán ahogy Ender feltűnik, utána szinte letehetetlen a könyv. Addigra már nagyjából képben kell lennünk a lusiataniai viszonyokkal, a katolikus közösséggel, Pipo és Libo munkásságával. A helyzetet icipicit bonyolítja, hogy Novinhának időközben 6 gyereke született (az alatt a 22 év alatt, míg Ender odaért), így meglehetősen káosznak tűnik minden, de fura mód Ender pillanatok alatt rendet tesz: ahogy a családba beférkőzik, az egyszerűen briliáns. Okos, érzelmileg nagyon erős jelenetek, tökéletesen ábrázolják azt az Ender Wiggint, akit megismertünk korábban: az empátia császárát. A könyv közepe egy baromi jó okfejtős-nyomozós történet, amiben Ender felfejti Novinha meglehetősen sérült családjának titkait, majd megtartja a beszédét – erről nekem totál a Leslie L. Lawrence beszédek jutottak eszembe. Igazi, vérbeli dráma az egész, egy sokszereplős pszichológiai tanulmány, egy nagyon sötét helyzet, amibe Ender visz fényt a beszédével.

A malackák és az ő felemelkedésük kicsit fura volt. A történet ezen szála is zseniális, ahogy a descolada vírus és annak hatása is, de lelki szemeimmel bizony nehezen képzeltem el a háromféle életet egy fajon belül. Szerintem picit szürreális lett, tele érdekes, de őrült elképzelésekkel. Mindenestre a finálé tárgyalása nagyon jó lett, mint ahogy a családi dolgok rendeződése is. Értem és nagyon tetszik az ansimble használata, az ezáltal elért időnyereség, nagyon megörültem Valentine döntésének is. Továbbra is iszonyat bejött Card egész világképe, ahogy az ő valós életénkek aktuálpolitikájához viszonyít mindent. Eleve már az évszámok is nagyon jók, mintha csak a Földön járnánk… de azt hiszem, nem meglepő, hogy a néha erős vallásellenesség tetszett az egész mögöttes tartalomban a legjobban. No meg persze Jane, a számítógépes szuperprogram, a világokat átfogó értelem a gépben. Még belegondolni is rossz, mire lenne képes Jane, ha egyszer ártani akarna az emberiségnek – az ő jelenléte a könyvben az egyik legjobb, leghitelesebb és legfélelmetesebb MI, amivel mostanában találkoztam.

Mindezek felett áll azonban a Holtak Szószólója érzelmi töltete. Megmondom őszintén, többször könnyeztem olvasás közben, hol az örömtől, talán néha a drámától, de mindenekelőtt a meghatottságtól: ahogy Ender Novinha gyerekeivel bánik, ahogy utat tör a sérült és zárkózott szívekbe, az engem borzalmasan megérintett. Most még nagyon nehéz elhinni, hogy – ahogy Niwrok írta – ezek után a Fajirtás gyengébb könyv, de most annyira belelkesedtem Ender Wiggin letelepedésésn a Lusitanián, hogy legszívesebben már holnap belevágnék. De leginkább talán a Boly Királynőjét és a Hegemont olvasnám el...


S még valami: nem tudom, mennyire szándékos, de ez a borító számomra Gerald Buttlert ábrázolja - szóval ha valaha lenne ebből film (amit kétlek), akkor most már tessék őt tenni főszereplőnek. tongue


Niwrok írta:
"Ender maga is egy ilyen őskövület, akit az emberek gyűlölnek a tetteiért, ugyanakkor kvázi istenítenek a gondolatai élességéért, azért az analitikus megértésért, amit a fajok felé tanúsít... persze anélkül, hogy tudnák, ő írt Démoszthenész neve alatt."

Hmmm... én úgy értelmeztem, Démoszthenész az Valentine volt  hmmm


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   

Vissza az elejére Go down
 
Könyvajánló topik
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: A mozitermen kívül :: Könyv, játék, zene-
Ugrás: