R2-D2 írásai 3.0

.





Harley és a Davidson fiúk




Harley-Davidson Motor Company egy amerikai motorkerékpár-gyártó cég, amelyet William S. Harley és a Davidson fivérek alapítottak 1903-ban. A legendás márka egyedien átalakított limitált modelljeiről és nagy teljesítményű, szériagyártású motorjairól lett híres, a cég megalakulásáról, egészen pontosan a három férfiról (a harmadik Davidson fiú csak epizódszereplő) és a motorokról pedig a Discovery csatorna készített háromrészes minisorozatot. Mikor először hallottam róla, azt gondoltam, egy sima, háromestés dokumentumfilmet kapok, esetleg korabeli fotókkal, felvételekkel megtámogatva, de nem. A Discovery a többi nagy társasághoz hasonlóan saját gyártásban, egy gigászi, négy és fél órás mozifilmben dolgozta fel a cég és a fiúk első 30-40 évét, amit gyakorlatilag a könnyebb befogadhatóság és a TV struktúrája miatt három részre vágtak – de egyébként végig lehet ülni egy seggel az egészet.

Maga a motorkerékpárok története ugyebár 1885-ben kezdődött, de ha az első megvásárolható gépet nézzük, az is jó tíz évvel történetünk kezdete előtt került piacra. Így tulajdonképp semmi extra nem is volt abban, mikor is két fiatal srác, bizonyos William S. Harley (Robert Aramayo) és Arthur Davidson (Bug Hall) kitalálta, hogy ők maguk is építsenek egyet – tekintve pedig, hogy Harley egészen zseniális mérnök volt már gyerekkorában, nem is volt ez olyan lehetetlen vállalkozás. A cél a jobb, erősebb, strapabíróbb, keményebb volt – az első gyártmányok működőképessége és sikere azonban tőkét igényelt: így került képbe a sorozat legjobb figurája, Arthur testvére, Walter Davidson (Michiel Huisman), akinek vidéki birtokát épp kisajátította az akkor terjeszkedő amerikai vasút. Nem a sorozat témája, de érdemes egy pillanatra elgondolkodni azon a sok szerencsétlenen, akiket a dicső vasúttársaságok a magasabb cél érdekében gyakorlatilag bagóért elkergettek a birtokukról – a HD szempontjából viszont pont kapóra jött Walter zsebpénze. A film szerint ő finanszírozta a fejlesztést és a „tömeggyártás” elindulását – egyben ő volt a család és a cég fekete báránya, az erő, a lendület, a vagányság, a felelőtlenség, ami sokszor kell egy cég talpon maradásához. Számomra egyértelműen Walter volt a sorozat kulcsa, remek karakter, egy remek színész megformálásában – és adott esetben totál leszarom, valójában ilyen volt-e… valójában volt-e ilyen.

Az index – kivételesen remek – riportjában elég nyilvánvaló az alkotók álláspontja a sorozathoz, s bár csak utólag olvastam, a sorozat nézése közben teljesen hitelesnek és autentikusnak tűnt minden: maga a sztori ugye nagyjából adott volt, de az esetlegesen megmásított karakterek fiktív motivációi teljesen beleillettek ebbe a koncepcióba. Olvasom, hogy a HD jelenlegi vezetése ugyan nem támogatta a projektet, de nem is igazán emelt ellene kifogást – ha valaki emelhetne, az az évtizedeken át vetélytársnak számító, megszűnt, majd hamvaiból újjászületett Indian márka vezérkara lehetne… de tudtommal ők sem dörömböltek az ajtón. Szerintem úgy vannak vele, hogy inkább élvezték az egészet, a nézők többségével együtt visszaröpültek a múlt század elejére és csodálták mindazt a bámulatos korrajzot, amit a Discovery képernyőre álmodott. Mert bizony kérem szépen: a Harley és a Davidson fiúk a történeti hűség mellett egy dologban áll-leejtő szinten képes teljesíteni: ez pedig a korhűség, a száz évvel ezelőtti amerikai táj (Románia), a korabeli motorok (legyártották őket!!) és a versenyek (kaszkadőrök) megidézésével. De még egy picit vissza az Indianhoz: azt eddig is tudtam, hogy a két márka ősi riválisai egymásnak, és hiába is bizonytalan minden, esetlegesen kitalált esemény, az egész szál tök hihető és remekül szervezett. Ebben persze nagy szerepe van a George Hendee-t (az Indian alapítója és tulajdonosa) játszó Phillip Brodienak is, de ahogy az egész vetélkedést kidolgozták, először a versenyeken, majd az üzleti életben, később ezzel a szabadalmi dologgal… hát, nem szívesen vennék Indiant. Oké, Harleyt sem, de az már az én bajom.

Ahogy írtam, a teljes sztori nagyjából 40 évet ölel fel, ami magában hordoz egy csomó fontos világpolitikai eseményt is – amikre pedig a film, a szereplők és a Cég reagál (ni kénytelen). Így természetesen szerepet kap az első világháború, ami után a HD piacvezető lett, majd a gazdasági világválság is, ami után gyakorlatilag a semmiből kellett újjáépülnie. Az első prototípus elkészültétől hármójuk utolsó közös fejlesztésű Harley-ig nyomon követhetjük az eseményeket – viszont ez egyidejűleg persze azzal is jár némileg, hogy a sorozat a manapság divatos és elvárt drámai jelleget némileg kénytelen hanyagolni. Jó, icipici még így is jut belőle, de önmagában ez természetesen nem egy TWD – viszont messze több mint egy doku sorozat. Aki motoros, netán Harley-s, azt úgyis alapból beszívja az egész, aki meg kívülállóként nézi a cég történetét, az meg egy jó kis dramaturgiával készített, valóságtól nem túlságosan elrugaszkodó, érdekes sorozatot kap. A remek karakterek és a remek színészek ehhez a csodálatos utazáshoz kvázi bónuszként járnak, azt hiszem, senkinek egy rossz szava nem lehet az egészre – hacsak az nem, hogy még ebbe a játékidőbe sem fért bele minden. Van ugyanis néhány fura időugrás, néhány szál nagyvonalú elhagyása – többek között az Indian is csak úgy kiszáll hőseink és motorunk életéből. De nem különben volt fura a második és harmadik epizód közötti tizenvalahány év mellőzése, a nullából azért megnéztem volna, hogy áll talpra a csapat. Az mondjuk logikus, hogy az alkotóknak muszáj volt némi kompromisszumokat kötni, nem lehetett minden útba eső bójánál lehorgonyozni – mégis, nekem icipicit hiányérzetem maradt…

Ellenben volt több olyan dolog is, ami nekem rohadtul tetszett, ami ugyan nem tartozik szigorúan véve a HD Company történetéhez – jó, áttételesen, a versenyzésen keresztül talán mégis – viszont belecsempésztek a filmbe. Az egyik ilyen a motorversenyzés elindulása, a körpályás versenyek térhódítása, a nagy, ovális versenypályák építésének hajnala… érdekes belegondolni, mennyire is meghatározó lett ez az amerikai motorsport szempontjából. Ehhez kapcsolódik, hogy talán még sosem volt ennyire kézzel fogható, átélhető az az életveszély, amit a korabeli versenyzők azokon a gépeken átéltek – komolyan mondom, a hideg rázott az amúgy zseniálisan fényképezett versenyek látványától. Ma, mikor biztonságosnak hitt MotoGP is képes áldozatokat szedni, félelmetes belegondolni, ezek a srácok miken és milyen védőfelszerelésekben száguldoztak száz éve – az autentikusság jegyében az alkotók nem is egy korabeli versenyzőt is megidéztek. A másik, a Harley történetében nem kevésbé domináns összetevő a motorépítés beemelése a sorozatba: a laikusok kedvéért említem meg, hogy maga a Harley, mint motor, az egyik legjobb, legközkedveltebb alap a privát átalakításhoz – egy valamirevaló Harley tulajdonos nem birtokol gyári állapotú Harleyt, és fordítva: nem nagyon van gyári állapotú gép a tulajoknál. Mindezt pedig a pajtában versenyző suhancokon keresztül elhinteni zseniális húzás volt.  S ha már suhancok és pajta: a Harley és a Davidson fiúknak még arra is volt ideje, energiája és lehetősége, hogy ismét rávilágítson a négerek hátrányos megkülönböztetésre – kb. egyébként pont abban a korban, amiben legutóbb a Race nyomán jártam.

Ha valakinek ennyiből nem jött volna le, a Harley és a Davidson fiúk sokkal több, mint egy tárgyilagos tanulmány egy cég történetéről - számomra pedig sokkal több és jobb volt, mint amit a Discoverytől a témában elvártam volna. Ez egy komoly, sok egyébbel is foglakozó játékfilm, aminek vannak gyengeségei, ami talán nem is használ ki minden lehetőségét, s aminek a figuráiról is lehetett volna kétségkívül többet megtudni – no de amit kapunk, az még így is toronymagasan ver sok egyéb, nagysikerűnek kikiáltott alkotást. Stílusa, szerkezete a felületes érdektelenség alatt (ez szól mindenkinek, akit nem érdekel a Harley-Davidson és a motorozás) egy remek hangulatú, érdekes sztori lakozik, amit meleg szívvel ajánlok… hisz csak 3x85 perc.




85%




.

R2-D2 írta:

Harley és a Davidson fiúk

Harley-Davidson Motor Company egy amerikai motorkerékpár-gyártó cég, amelyet William S. Harley és a Davidson fivérek alapítottak 1903-ban. A legendás márka egyedien átalakított limitált modelljeiről és nagy teljesítményű, szériagyártású motorjairól lett híres, a cég megalakulásáról, egészen pontosan a három férfiról (a harmadik Davidson fiú csak epizódszereplő) és a motorokról pedig a Discovery csatorna készített háromrészes minisorozatot. Mikor először hallottam róla, azt gondoltam, egy sima, háromestés dokumentumfilmet kapok, esetleg korabeli fotókkal, felvételekkel megtámogatva, de nem. A Discovery a többi nagy társasághoz hasonlóan saját gyártásban, egy gigászi, négy és fél órás mozifilmben dolgozta fel a cég és a fiúk első 30-40 évét, amit gyakorlatilag a könnyebb befogadhatóság és a TV struktúrája miatt három részre vágtak – de egyébként végig lehet ülni egy seggel az egészet.

Ha valakinek ennyiből nem jött volna le, a Harley és a Davidson fiúk sokkal több, mint egy tárgyilagos tanulmány egy cég történetéről - számomra pedig sokkal több és jobb volt, mint amit a Discoverytől a témában elvártam volna. Ez egy komoly, sok egyébbel is foglakozó játékfilm, aminek vannak gyengeségei, ami talán nem is használ ki minden lehetőségét, s aminek a figuráiról is lehetett volna kétségkívül többet megtudni – no de amit kapunk, az még így is toronymagasan ver sok egyéb, nagysikerűnek kikiáltott alkotást. Stílusa, szerkezete a felületes érdektelenség alatt (ez szól mindenkinek, akit nem érdekel a Harley-Davidson és a motorozás) egy remek hangulatú, érdekes sztori lakozik, amit meleg szívvel ajánlok… hisz csak 3x85 perc.

85%

Ha már a SoÁ-ról "lemaradtam" , motoros témában ezt már csak megnézem . De komolyan, tényleg jól hangzik.

Érdekes egyébként, ahogy az ilyen tematikus, ismeretterjesztő csatornák is beleállnak a sorozatgyártásba. Hogy ha már egyszer úgyis forgatnának egy "illusztrációt", akkor úgy vannak vele, akár rendesen is megcsinálhatják. Mert például a Vikingset a History Channel gyártja.

.

.





A Nagy Fal




„A kínai nagy fal (hagyományos írásjegyekkel: 長城; egyszerűsített írásjegyekkel: 长城     ) az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek (részben a hunok) támadásaitól.”  (Wiki)

Na ja. Nagyjából ilyesmit írnak a film elején is. No de mi van, ha nem csak őseinktől kellett védeni Kínát, hanem valami nagy és félelmetes seregtől is?? Mondjuk egy nagy hangyseregtől a Végjátékból(egy olyan korban, mikor még nem volt Ender Wiggin), akik picit úgy néznek ki, mint az Alienek, úgy szerveződnek, mozognak, mint a zombik a Z világháborúban és valami fura rendszer szerint nem 22 évente, sötétségben támadnak, hanem mondjuk 60 évente, nappal??? Akkor van az, hogy a kínai nagy falon lévő bámulatos számú őrség halált megvető bátorsággal száll szembe ezen lények irtózatos seregével – legalábbis  ebben a kifejezetten rövid (másfél óra!!!) kínai moziban, Yimou Zhiang rendező legújabb víziójában.

És akkor rögtön az elején meg is állhatunk egy pillanatra. Ha kutakodtok a neten, elég sok írást találtok erről a filmről – a zöme még csak nem is annyira negatív – amik majd szépen mind kiemelik a jelen kor filmiparában Kínának betöltött szerepét. Hogy ez az A Nagy Fal mennyire is amerikai mozi kínai dizájnnal, hogy mennyire is kellett ebbe az a néhány amerikai húzónév, hogy el lehessen adni,  hogy ez a kínai öregedő  (ember, hol van ez a fickó Clint Eastwoodtól ???) rendező munkája mennyire magában hordozza a A hős és a A repülő törők klánja genetikáját. Nincs ezzel semmi gond, csak az szúrt szemet, hogy mindezt mennyire is újnak állítják be a nálamnál felkészültebb tudósok: nos, csak halkan jegyzem meg, hogy pont ez a jóember egyszer már csinált egy tök ugyanilyen koncepciójú filmet, akkor Christian Bale főszereplésével… a film címe pedig Jin ling shi san chai, azaz The Flowers of War, amiről pár éve már írtam itt, A háború világai címmel. Úgyhogy, kedveskéim, csak jelzem, hogy az A Nagy Falnak nem feltétlenül kell egy ócska hollywoodi koppintásnak lennie, hanem lehet egy tudatosan felépített életmű része is. Egy rendezőé, aki a múltkor egy fontos történelmi eseményt mesélt el sajátosan hibrid formában – most pedig a saját népének legfontosabb épülete köré szőtt mondát/regét/mesét álmodott vászonra. Nem is akárhogy!!!

Ez nekem rohadtul bejött. A néhány történeti kohéziót, annak hiányát leszámító negatívum ellenére (erről kicsit később) egy qrva jó látványvilágú, kifejezetten hangulatos és nemzetközi mércével is nagyszabású fantasyfilmet láttam a moziban, ami szerencsére nélkülözi (elhagyta) mindazon ökörségeket, amik miatt sokáig fenntartásokkal néztem a kínai filmeket. Itt nincsenek levegőben röpködő, kardéleken megálló főhősök, csak egy jól szervezett és baszott látványos ostromállapot van – amolyan az A két torony módon –, a mozi maga pedig semmivel nem nagyobb bacaság, mint mondjuk pár éve a 47 Ronin volt… és nekem a maga módján másodjára már az is tetszett. Az A Nagy Fal viszont egy sokkal jobb, kevesebb moralizálás mellett sokkal akciódúsabb és látványosabb keleti kaland: már az elején egy jó kis lovas üldözéssel indítunk, valahol a hajdani Kína északi részén. Egy nomád csapat üldöz pár fehér embert, köztük a film két főhősét, Williamet (Matt Damon) és társát, Perot (Pedro Pascal). Egyébként, ha csak ketten lettek volna az első perctől, simán lehetne némi Don Quijote párhuzamot felvázolni, a film ezen szakaszában feltétlenül úgy tűnik, hogy Pero csupán William fegyverhordozója. Rövid üldözés és egy fura támadás után aztán a két nyugati utazó egy hatalmas fallal találja magát szemben, a falon pedig jól felszerelt hadsereg fogadja őket. Tekintve pedig, hogy a nomádok felé nem fordulhatnak vissza, hát inkább bekérezkednek az építménybe – mindössze arra kell vigyázniuk, nehogy kitudódjon utazásuk valódi célja… hogy a titokzatos fekete port keresik. Mármint a puskaport, ami köztudomásúan Kínában találtak fel, valamikor az V. század után… és ez már milyen kis zseniális kapocs a valósághoz, nem?

A film rövidségére való tekintettel a rendező nem sokat szórakozik a körülmények és a figurák bemutatásával, kb. húsz perc után (nem néztem az órám, nem kellett) egy olyan ostromot tol az arcunkba, hogy eszem-faszom megállt. A Holnapolisznál írtam egy eddig nem látott intenzív és innovatív jövőképről, ezeket a gondolatokat simán átültethetem ide: kérem szépen, én még nem láttam ennyire innovatív várostromot, ennyire precízen megkoreografált, színes, de nem csicsás, ötletes és nagyjából hiteles csatajelenetet. Persze, lehet azon morfondírozni, hogy a várfalról bungee-jumpingot ugró kék ruhás csajok teljesítménye mennyire hiteles, vagy sem, de maga az ötlet és annak megvalósítása mindent visz (sok mással egyetemben). A fegyverek, a védekezési technológiák széles tárháza, a színekkel megkülönbözetett hadosztályok, a csata intenzitása, a kamera beállítások mind-mind azt eredményezték, hogy ezt a mozit ezek miatt a képek miatt soha nem fogom feledni. Ahogy a Helm-szurdokbeli csata, vagy az Északi őrség falvédő ostroma, ez a támadás is örökre bevésődött a memóriámba – azt hittem, a Falon végigzúgó sarlót nem lehet überelni, de amit itt kitaláltak… nos, az beszarás…

Szerencsére nem csak a csata az, ami felszínen tartja az A Nagy Falat. Egyrészt ott van ugye William „jellemfejlődése”, kissé ugyan nagyvonalú és patetikus módon, de egész hatásos, ahogy a szenvtelen zsoldosból egy idegen ügy mellett kiállni tudó katona lesz. Kicsit egyébként tartottam a szerelmi szál túltolásától, de szerencsére egész okosan tudták kezelni ezt az alkotók. Ide tartozik, hogy a Lin parancsnokot játszó csaj, bizonyos Tian Jing végtelenül szimpatikus és dekoratív csaj, ráadásul van egy kifejezetten pozitív kisugárzása. Akármennyire idióta cirkuszmutatványokat kellett csinálnia, egy percre nem tudtam rá haragudni… a másik színész, aki miatt icipici pozitív hendikeppet kapott tőlem a mozi pedig nem más, mint az az Andy Lau (Wang tábornok szerepében), akit a Szigorúan piszkos ügyek című zseniális műből ismerhetünk. Aztán a csata mellett ott van ugye a CGI és a díszletek miatt a már-már kötelező korrajz, az a csodálatos hangulat, amit a szakavatott (értsd kínai) alkotók megjelenítettek: igen, ott voltam a Falon, ott voltam abban a korban, Kínában. S ha már CGI: qrva jók lettek a lények, ezek a tao-tie szörnyek, nem igaz, hogy csupán olcsó CGI-lények… nem. A közelieken kiválóan megelevenített állatok, a nagytotálokon pedig a mozgásuk semmivel nem gagyibb, mint mondjuk a pelenori csata orkjainak mozgása – az meg ugye nem gagyi, azt szeretjük. És nem számít, hogy 10 év van a két film között, csak a végeredmény számít.


És akkor, ha már megígértem, néhány szóban hadd ejtsek szót azokról a bizonyos forgatókönyvi lyukakról… nos. Maga a tao-tie, mint kínai szörnymotívum, tudvalevőleg létezik, az írók csupán továbbgondolták az egészet és kreáltak hozzájuk egy … khmmm… nagyvonalú eredettörténetet. Először én is csóváltam a fejem, de aztán úgy gondoltam, egy fantasyba simán belefér, pláne úgy, hogy a való életben, komoly emberek a szcientológiai egyházban ennél nagyobb baromságban képesek hinni. Szóval az, hogy ezek egy zöld meteorittal az égből jöttek, majd 60 évente esznek azzal a film keretein belül semmi baj nincs. A fizikai marhaságok sem tűnnek annyira marhaságnak, pláne úgy, hogy a film előtt lement az XXX 3 előzetese… nekem egyébként egy sokkal földhöz ragadottabb eset szúrt szemet: a film elején az egyik menekülőt a mögöttük lovagló nomádok lábon lőnek, de a nyíl oldalról fúródik a lábába. Basszus, a Wanted kanyargolyója után már van kanyarnyíl is…    Az tény, hogy a tao-tie eredettörténete némileg kidolgozatlan, a sakktábla szereplői picit valóban lógnak a levegőben – ennek ellenére a végén mégis képesek megérinteni döntéseikkel – viszont úgy tekintem az egészet, hogy ebben a filmben nem az számít, ki mit tett eddig, hanem ki mit tesz most. A „jelenről” szól az egész, amikor a távoli nyugati utazó(k) saját önnön érdekeiket képesek háttérbe szorítani egy közös, zsold nélküli célért. Persze, ilyet már láttunk, erre tényleg lehet mondani, hogy klisé – no de még soha nem történt ez a kínai nagy fal alatt, annak védelmében.

Szóval annak ellenére, hogy valóban lehet ekézni Az A Nagy Falat némi plágium miatt, hogy valóban (sok) minden elemében tisztára Hollywood, én kifejezetten élvezem ezt az utazást a puskapor után. Bárcsak az Álomgyár szórna magából ilyen minőségű filmeket…





80%




.

Niwrok írta:

Harley és a Davidson fiúk


Ha már a SoÁ-ról "lemaradtam"   , motoros témában ezt már csak megnézem   . De komolyan, tényleg jól hangzik.

Érdekes egyébként, ahogy az ilyen tematikus, ismeretterjesztő csatornák is beleállnak a sorozatgyártásba. Hogy ha már egyszer úgyis forgatnának egy "illusztrációt", akkor úgy vannak vele, akár rendesen is megcsinálhatják. Mert például a Vikingset a History Channel gyártja.

.

Ennek örülök. Már megérte megnézni és írni...

És igen: érdekes, de egyben remek húzás. Ahogy már beszéltünk róla korábban, a TV (sorozat) szinte már felnőtt a mozi mellé.


.

R2-D2 írta:

A Nagy Fal

Ez nekem rohadtul bejött. A néhány történeti kohéziót, annak hiányát leszámító negatívum ellenére (erről kicsit később) egy qrva jó látványvilágú, kifejezetten hangulatos és nemzetközi mércével is nagyszabású fantasyfilmet láttam a moziban, ami szerencsére nélkülözi (elhagyta) mindazon ökörségeket, amik miatt sokáig fenntartásokkal néztem a kínai filmeket. Itt nincsenek levegőben röpködő, kardéleken megálló főhősök, csak egy jól szervezett és baszott látványos ostromállapot van – amolyan az A két torony módon –, a mozi maga pedig semmivel nem nagyobb bacaság, mint mondjuk pár éve a 47 Ronin volt…

A film rövidségére való tekintettel a rendező nem sokat szórakozik a körülmények és a figurák bemutatásával, kb. húsz perc után (nem néztem az órám, nem kellett) egy olyan ostromot tol az arcunkba, hogy eszem-faszom megállt. Kérem szépen, én még nem láttam ennyire innovatív várostromot, ennyire precízen megkoreografált, színes, de nem csicsás, ötletes és nagyjából hiteles csatajelenetet. Persze, lehet azon morfondírozni, hogy a várfalról bungee-jumpingot ugró kék ruhás csajok teljesítménye mennyire hiteles, vagy sem, de maga az ötlet és annak megvalósítása mindent visz (sok mással egyetemben). A fegyverek, a védekezési technológiák széles tárháza, a színekkel megkülönböztetett hadosztályok, a csata intenzitása, a kamera beállítások mind-mind azt eredményezték, hogy ezt a mozit ezek miatt a képek miatt soha nem fogom feledni. Ahogy a Helm-szurdokbeli csata, vagy az Északi őrség falvédő ostroma, ez a támadás is örökre bevésődött a memóriámba – azt hittem, a Falon végigzúgó sarlót nem lehet überelni, de amit itt kitaláltak… nos, az beszarás…

Az tény, hogy a tao-tie eredettörténete némileg kidolgozatlan, a sakktábla szereplői picit valóban lógnak a levegőben – ennek ellenére a végén mégis képesek megérinteni döntéseikkel – viszont úgy tekintem az egészet, hogy ebben a filmben nem az számít, ki mit tett eddig, hanem ki mit tesz most. A „jelenről” szól az egész, amikor a távoli nyugati utazó(k) saját önnön érdekeiket képesek háttérbe szorítani egy közös, zsold nélküli célért. Persze, ilyet már láttunk, erre tényleg lehet mondani, hogy klisé – no de még soha nem történt ez a kínai nagy fal alatt, annak védelmében.

80%

Az elején meg a végén levő ostromjelenet nekem is tetszett, de a kettő között levő -szerencsére csak- 35-40 perc rész meg a reszli már egyáltalán nem nyűgözött le. A színpompás ruhák szépek voltak és látványosak, de önmagában kevés funkciója látszott, azon kívül, hogy mindenféle kínai állatok stílusában lehessen százával jelmezeket csinálni, és az egyetlen, akiket kiemeltek, a "Daru Klán", gyakorlatilag csak előételnek voltak jók, ahogy lecsócsálták őket a gyűrűkről, kézbe repülő lándzsa ide vagy oda. Ugyanígy ostromgépekkel engem bármikor kenyérre lehet kenni, ahogy az "ollók" is zseniális ötletet jelentettek, de csak felmerül a kérdés, hogy az ellensúlyként ott levő víz mégis honnan csordogál le, amikor a csontszáraz hegytetőn vagyunk. És azért volt némi wuxiás ugrabugra is, a végén a toronynál.

Persze lehet ez is egy értelmezés, a puszta pénzhajhászás helyett az eszmék és az emberi kapcsolatok fontosságának kiemelése a "nyugati" embernél, de nekem legalább ugyanennyire ott volt a másik serpenyőben, amit még a Tarzannál olvastam, azaz hogy a kínaiak az összes szervezettségüket, önfeláldozásukat és leleményességüket a hajukra kenhetnék, ha nem jönne a Nagy Fehér Megváltó a kis varázskövével, és nem szabadítaná meg őket a szörnyektől. Ezért is éreztem, hogy ez a film nem igazán kínai, hanem a kínaiak úgy gondolják, hogy a nyugatiak ilyennek gondolják, ilyennek szeretnék látni Kínát, meg úgy egyáltalán a Távol-Keletet, és így kajálni fogják, C-kosaras bőrvértekkel meg rajzfilmfigura mellékszereplőkkel (a fejhangon visító, szakállas tanácsadótól a szőr felállt a hátamon). A Flowers of Warban Bale "legalább" egy seggfejet játszott, és csak szemlélője volt a dolgoknak, egy kamera, amin át a néző látta, amit kell.

Ez most nekem annyira nem lett kedvenc, egy látványos film, de nem több, a közepébe majdnem bele is aludtam.

6,5/10
.

Niwrok írta:

A Nagy Fal

... az ellensúlyként ott levő víz mégis honnan csordogál le, amikor a csontszáraz hegytetőn vagyunk.

, ezen én is mosolyogtam...

Niwrok írta:

Ez most nekem annyira nem lett kedvenc, egy látványos film, de nem több, a közepébe majdnem bele is aludtam.

6,5/10

Nagyjából ez az általános közízlés, úgyhogy semmi gond. Nekem tetszett, valahogy ez a rendező kedvemre valót csinál... meglepő módon még az A hős is bejött.




.

R2-D2 írta:

Legendás állatok és megfigyelésük

Először is leszeretném szögezni, hogy maga a könyv amit ugye Salmander irt a varázslatos lényekről nekem meg van még jó régóta! Érdekes könyv. Tetszettek,hogy közelebb hozták az olvasókat a potter világba azzal, hogy Ron és Harry "beleírt a könyvbe" de még Hermione is hozzászólt egyszer-kétszer! 

Lehet szeretni vagy utálni a Harry Potter franchise-t, de megkerülni már nehezen. 2012-ben volt az utolsó filmes kalandja Potteréknek amely jól sikerült, de vége lett a sorozatnak. Ezt el kellett fogadni, Rowling tovább is lépet még ha nem is ért fel a kis varázsló kalandjaihoz a munkái. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy megcsinálják ezt a filmet amire én azt tudom mondani, hogy megérte. 

Amíg a Potter filmek forgatókönyveit segítséggel írta addig ezt már egyedül. Meg kell,hogy mondjam Rowling számomra beért mint forgatókönyvíró. Szórakoztam amikor azt kellett búsultam amikor viszont már azt. A film egyik "hibája" legalábbis szerintem, hogy a legérdekesebb karakter nem a főszereplő de még nem is a főszereplő barátnője hanem a főszereplő barátja akinek a szemén lépünk be mi is ebbe a varázslatos világba, meg kell,hogy mondjam a 20-as 30-as évek Amerikája mindig is vonzott tehát ha másért nem is hát ezért mindenféleképpen megakartam nézni. Jól is tettem. Bár számomra a főszereplő aki egyben kutató volt nem volt érdekes karakter és szerintem ebben hozzájátszott, hogy Eddie Redmaye-t mint színészt nem tudom elképzelni Ő egy talány számomra. A többiekkel nem volt problémám vagy csak Ezra Miller-rel volt még bajom, de ott a karakter volt a bibis nem a színész. Arról a nevelőnőről meg tényleg nem tudok jót írni. 
Továbbá az, hogy kiléptünk az angliai varázslók világából és egy másikat(jelen esettben az egyesült államokbelit) ismertük meg szintén piros pont a készítőknek. 

 kizöldült Grootért
R2 ezt a hasonlatot még nem hallottam, de tetszik! 

7,5 pont

A többi dologban meg teljesen egyetértek veled!

Mr. White írta:

R2-D2 írta:

Legendás állatok és megfigyelésük

7,5 pont

A többi dologban meg teljesen egyetértek veled!

Köszi!

.

R2-D2 írta:

. ’71

1971 meglehetősen zavaros időszak volt Észak –Írországban. Kicsit kutakodva a neten, még mindig nem igazán látok tisztán, a katolikus-protestáns ellentétből jóformán semmit nem értek: csupán megint annyi jön le belőle, hogy az idióta vallás álcája mögé bújva embereket öltek. Az 1969-ben ismételten fellángoló harcok következményeként a vezetés az angol hadsereg segítségét kérte, akik be is vonultak Belfastba rendfenntartás céljából – az ő „áldásos” tevékenységüknek negatív csúcsa lesz majd a Véres Vasárnap 1972.01.30-án. Másrészt meg a villongások sikeresen újraélesztették a már-már demilitarizált IRA-t is – mintha épp ez lett volna valakinek a célja -, amiben pont ezidőtájt és talán pont ezért következik be a szakadás is, ami a filmnek egyik központi motívuma.

Nagyon elmerülni viszont nincs idő semmiben: negyed óra után a döbbenet eluralkodik a vásznon, hogy aztán utána egy baszott izgalmas, menekülős, rejtőzős moziba váltson át az egész. Hook osztaga ugyanis támogatást nyújt a helyi ÁVH erőinek, akik megkérdőjelezhető módon gyűjtik be a lakosság egy részét – a lakosság másik része meg persze ezt nem nézi jó szemmel. Zseniálisan meg van csinálva a filmben, ahogy az utcán eszkalálódik a feszültség, ahogy az angol katonák próbálják a nyilvánvaló támadást békés módon elhárítani, ahogy aztán visszavonulnak. A hiba mindössze az, hogy két katonájuk kikerül a biztonságos körből, őket hátrahagyva lépnek le az utcáról: az egyik pedig épp Hook, aki pillanatokon belül, fegyverétől megfosztva találja magát feldühödött ellenség között. A lincselést csak egy óriási rohanás, menekülés árán ússza meg, ez a jelenet egyszerűen zseniális: kb. tíz percig kergetik a srácot, a folyamatos rohanás olyan profi módon van filmezve, hogy magunk is elfáradunk a végére.

85%

Csak és kizárólag azért nem írok erről a filmről külön, mert csak fokozni tudnám, amit te leírtál, bővíteni nagyon nem. De ezt most igazán sajnálom is, mert nekem ez qrvára bejött, még ha kevesebb kamerarángást, némileg világosabb utcákat, és a közepén egy pár percnyi üresjárattal kevesebbet én is el tudtam volna képzelni.

Túl sokat én sem tudok az észak-ír konfliktus hátteréről, viszonyairól, még a Véres vasárnapra sem emlékszem, ha láttam egyáltalán, az Éhségből a hangulatára valamennyire (az, hogy a rendőrnek a reggeli rutin része nem csak a pisikaki-fogmosás-kaja-öltözés, hanem az is, hogy egy fekvőtámasszal megnézi, nincs-e csőbomba a kocsija alján... mondom azoknak, akik (még ) nem látták), de a beleéléshez ez kifejezetten hozzátett, hiszen láthatóan az oda átvezényelt osztag (köztük a főszereplő Gary), de még a frissen kinevezett, hasonlóan csirke parancsnokuk sem. A térképet talán tudta olvasni, és elmondani, hogy "narancssárga=jó, zöld=rossz", szépen felvázolva a négy fő csoportot (fiatal IRA, öreg IRA, protestáns írek, brit katonaság), akik acsarkodó farkasokként állnak szembe, olykor csak egy utcával elválasztva... de hogy ez non-stop, kezdetben még poénra vett (ld. húgybombák, szardobálás), egyre durvuló, majd hirtelen véresbe és gyilkosba átcsapó tüntetésben nyilvánul meg, arról szerintem neki sem.

De hogy ilyen vázlat után is mennyire intenzív, félelmetes és nyomasztó volt a katonák házkutatáshoz megérkezésétől Gary és a "kiskölök" találkozásáig, azt talán úgy tudnám legjobban körülírni, hogy "hűbazdmeg!". Ahogy Gary bekerül ebbe a "dzsungelbe", és kiderül számára, hogy itt egyszerűen mindenki halálosan gyűlöli őket, amit a saját módján ki is fejez mindenki, mindegy, hogy gyerek vagy nagymama, miközben még kicsomagolni sem nagyon volt ideje, nem hogy beleszokni ebbe, az zseniális! Ahogy duplán ismeretlen terepen kell az életéért küzdenie, kapkodnia a fejét a golyók elől, olyan helyzetben, amikor az utca egyik felén járva talán megmenekülhet, a másikon meg biztos a halál, az is zseniális!

Pedig utána jött még csak a pánikot és a fejvesztett menekülést felváltó lassú taktikázás és sodródás egy olyan helyzetben, ahol gyakorlatilag mindenki Gary-re vadászik, legyen az "barát" vagy ellenség. Ahogy ennek mozgatórugója az a bizonyos robbanás, és hogy ez milyen "lökéshullámokat" okoz a "frakciók" között, az megint csak zseniális! Ahogy most már van idő egy kicsit jobban körülnézni, és mindenhol látszanak a kihalt utcákon lángoló autókból emelt barikádok és a befalazott ablakú, elhagyatott munkásszállások, az lehetett volna zseniális, ha kicsivel jobban látszik... de így is nagyon jó.

Kösz a tippet, nélküled aligha láttam volna   !

9/10

.

Niwrok írta:

 ’71

Csak és kizárólag azért nem írok erről a filmről külön, mert csak fokozni tudnám, amit te leírtál, bővíteni nagyon nem. De ezt most igazán sajnálom is, mert nekem ez qrvára bejött, még ha kevesebb kamerarángást, némileg világosabb utcákat, és a közepén egy pár percnyi üresjárattal kevesebbet én is el tudtam volna képzelni.

Kösz a tippet, nélküled aligha láttam volna   !

9/10

Jaj, de örülök, hogy ez lett a vége!!! Én már kétszer is láttam, de pl a rohanás még másodszorra is zseniálisan feszült...

Szóval, ahogy mondani szoktuk: ami jó, az jó.


.

.




Utazók




Vannak egészen zseniális marketing kampányok, mikor is egy film előzetese, a moziból kivágott jelenetek ritmusa, a hozzá válogatott zene eladják a filmet – boldog-boldogtalan kíváncsi rá, mert ezek alapján vár valamit (Öngyilkos osztag). Aztán vannak egészen elcseszett marketingkampányok, mikor a trailer gyakorlatilag elárulja a legnagyobb fordulatot (La Cara Occulta), vagy mikor elmeséli a történetet – ezekre szoktuk azt mondani, hogy ha láttad az előzetest, láttad a filmet is. Aztán vannak a kifejezetten félrevezető bemutatók: ezek egyik – rosszabb – fajtája az, mikor köze nincs a jelenetek alá kevert dialógusoknak ahhoz, ahogy azok majd a filmben elhangzanak (Sírok között), a másik fajtája pedig a szándékosan titkolózó, teljesen másra felkészítő trailer – általában titkolnak valamit, becsülendő módon igyekezve meglepni a film cselekményével a nézőt. Nos, az Utazók előzetese egyértelműen ebbe az irányba mutat, viszont azt hiszem, az alkotók kicsit túl is lőttek a célon: engem legalábbis majdnem sikerült ezzel a romantikus szarsággal távol tartaniuk a filmtől. Szerencsére vagyok olyan makacs, hogy a fejembe vettem, ezt nekem látnom kell  - de mennyire nem bántam meg!!!

Január közepén könnyű azt állítani, hogy láttam az év filmjét, de nekem az Utazók jó eséllyel az év végén is a kedvenceim közé fog tartozni. Talán a közepét leszámítva majd minden percét maxi élveztem – sokszor tátott szájjal bámultam a képernyőt –, sőt, a záró jelenetnél az a bizonyos kis katarzis is elért a moziban. Ez, így, ebben a formában egy egészen kiváló sci-fi, egy vérbeli high-tech mozi, amit még a két főszereplő, a köztük kialakuló románc sem tud teljesen padlóra küldeni… pedig aztán én rühelem a romantikus maszlagokat. De mindenekelőtt a varázslat, amit itt Avalonnak hívnak, átsegít mindenen, ráadásul nem kis meglepetést okozott az az ügyesen és okosan elhallgatott tény, ami a sztori legfontosabb sarokpontja, motivációk, emberi érzelmek katalizátora – és önmagában ugye az egész romantikus szálnak a kiindulópontja.

Ha szerencsénk van – ahogy az Utazókban az emberiségnek – még időben le tudunk lépni erről a bolygóról, mielőtt végleg elpusztítanánk azt. Talán egyszer tényleg képesek leszünk hatalmas csillaghajókat építeni, amivel emberek ezreit lehet új bolygókra küldeni, kolonizálni azokat – a film nyitó képsorában az Avalon nevű űrhajó útját kísérhetjük figyelemmel, fedélzetén több, mint 5000 utassal és kétszázvalahány fős személyzettel. Mindenki mélyálomban van, az út 120 évig tart, a célállomás előtt négy hónappal kel ki mindenki a hibernáló ágyból, hogy egy nagy, közös csapatként érkezzen az új életterébe. Pontosabban majdnem mindenki négy hónappal korábban kel ki, ugyanis az út folyamán történik valami, ami miatt egy Jim Preston (Chris Pratt) nevű jóembert 30 évnyi álom után – 90 évvel korábban, mint kellene – kidobja az ágy    . Ez viszonylag hamar megtörténik, de én ekkor már simán a filmé voltam: egész egyszerűen lenyűgöző, mit itt a hajóval műveltek a kreatív osztály munkatársai. Ahogy egyébként Preston felkel, amit az ágy művel vele, már az is zseniális, de ahogy bejárja az űrhajót, amilyen technikai kütyüket találkozik, ahogy az egész óriási komp működik, az nekem kegyetlenül bejött. Mindig, miden sci-fiben kiemelt figyelmet fordítok a kütyükre, az újonnan kitalált technikai fantazmagóriákra – amik egy részt aztán majd jól viszontlátjuk az életben – és itt, az Avalonon a hozzám hasonlók egyik ámulatból a másikba eshetnek. Azon nem érdemes agyalni, hogy az úszómedence vize 120 évig milyen költséggel és energiával tarható fenn (egyáltalán, van-e létjogosultsága ekkora luxusnak egy ilyen úton), szimplán csak bámuljuk azt a lenyűgöző környezetet, amiben Aurora úszik…

Preston ugyanis nem egyedül ébred fel a mélyálomból: némi viszontagság után lesz egy nőnemű társa, bizonyos Aurora Lane (Jennifer Lawrence) személyében. Oldalakat lehetne most írni arról, ami addig történik, míg a két ember találkozik a hajón – de a spoilerveszély miatt ettől most eltekintek. Inkább mindenki gondoljon bele abba, hogy milyen érzés az, mikor rájössz arra, hogy 90 évvel korábban keltél fel, visszaaludni nem tudsz, egyedül vagy (egy ideig) a hajón és jó eséllyel max. egy video fájl leszel a maradék 4998 utas számára?? Mit tennél magaddal? Kimennél a légzsilipen? Vagy minden nap a hajó bárjában seggrészegre innád magad a mindig udvarias android pultos társaságában?? Egyáltalán: felöltöznél? Vagy anyaszült meztelenül bóklásznál a hajón??  Ha az Utazók egyik fényesen csillogó tulajdonsága a hi-tech környezet, jövőkép volt, akkor a másik feltétlenül azok a morális kérdések, amiken Preston először keresztülmegy. Miután alaposan meglepődtem az események alakulásán, totál beszívott az egész: teljesen átlényegültem magam is Prestonná, tettei, kétségei a sajátomé voltak – köszönhetően Chris Pratt szenzációs játékának. Az egész mozi egyébként egy ideig kifejezetten a Hold hangulatát hozza – csak aztán itt másfelé fordul a szerencse kereke: itt ugye Auróra lép be a képbe.

Sok szót erre az egész kapcsolatra nem akarok vesztegetni, van, akinek ez jeleneti magát a filmet, de én ezt finomam szólva is untam. Annyit az egészről azért megemlítek, hogy mind az ismerkedés, mind az összeveszés totál hiteles, magam sem viselkedtem volna másként, csupán a szerelmi szálra elköltött időt sajnálom. Még szerencse, hogy az Avalon, mint helyszín, folyamatosan biztosított apró örömöket a sivár love storyban is, így a már említett medence, vagy egy űrséta, de akár az étterem kellő kapaszkodót nyújtottak a fináléig. S ha már kapaszkodó: az is a rendezést és a mozit dicséri, mennyire okosan bántak a humorral: ugyan végig érezni a könnyedséget, néhány apró geg, poén el van rejtve a filmben, de Chris Pratt korábbi szerepei ellenére sem fullad komédiába a film. Hangosan talán egyszer sem röhögött fel a publikum, viszont apróbb kacajokat többször is hallottam – pedig a lehetőség meg lett volna rá, hogy elidétlenkedjék az egészet. De mintha az Utazók szándékosan keltette volna (egyébként nagyon finom utalásokkal már az első perctől kezdve), azt az érzést, azt a picit nyomasztó hangulatot, hogy itt valami nagy baj van, mintha szándékosan kerülte volna a nagyon vicces vonalat…

… így nem is nagyon ér váratlanul, mikor aztán minden (majdnem minden) összeomlik.  A trailer amúgy ebben is okosan manipulatív, én sem árulok el túl sokat: a lényeg az, hogy ahogy a Merovingi mondta: ok-okozat. Semmi nincs véletlenül, a hibernáló ágyak sem véletlenül nyíltak ki, Prestonra és Aurorára vár a feladat, hogy megmentsék a hajót. A küldetést, a programot, 5000 embert – a jövőt. Ebben a feladatban elkel némi segítség – kár, hogy ezt a forgatókönyvírók úgy oldották meg, ahogy: a karkötő átadására belepasszíroztak valakit, aki csak azért jön, hogy néhány dolgot elmondjon a főhősöknek, és hogy kinyisson néhány ajtót… khmmm… nem túl eredeti. Kíváncsi lennék, ha mondjuk az Avalon összeomlása még ez előtt bekövetkezik, Prestonnak eszébe jutott volna-e más úton segítséget kérni. Mondjuk, hogy felébreszti a kapitányt… de mindegy is. A finálé ezek ellenére kifejezetten izgalmas, a romantika szerencsére háttérbe szorult és az adott időszakba felvonultatott butaság szintje is elfogadható maradt. Talán az orvosi ágyban történtek gondolkodtattak el a legjobban – mert amellett, hogy egy ócska sablonjelenet az egész, egy tipikus hollywoodi panel, itt fordult meg a fejemben egy kósza gondolat egy igazán ütős befejezésről. Nevezetesen:

Spoiler:

Na, de nem ez lett - én pedig a kezdeti csalódottságom után a záróképben minden rosszallásomat félretettem. Ahogy az egyenruhások körbenéznek, ahogy kinéz az Avalon, az az üzenet – mindent helyrehozott. Zseniális, szívszorító ötlet és döntés: nekem legalábbis nagyon tetszett, ahogy amúgy az egész mozi. Kedvenc műfajomban láttam egy elképesztő jövőképet egy gigászi kompként funkcionáló űrhajón, egy ember borzasztó nehéz döntését, egy féri és egy nő hiteles kapcsolatát (az is külön jó volt, mikor narrációban mondja Aurora, hogy egyéb körülmények között ez sosem jött volna létre), meg egy izgalmas akciófinálét. A végső százalék talán szentségtörés – de bizony, nekem ez a mozi felér a csillagok mellé… vagy közé.





80%



Ui:  Az meg, hogy három hét alatt harmadszor futok bele abba, hogy az aktuális premierfilmet homlokegyenest máshogy látom, mint a nagyra becsült „szakma”… már egyre kevésbé érdekel. Simán lehet, én vagyok az az egyetlen hülye, aki autópályán szembemegy a forgalommal… ha valaki követi írásaimat, úgyis tudja, mennyire kell adni akár az én szavamra is.




.

R2-D2 írta:

Utazók

Január közepén könnyű azt állítani, hogy láttam az év filmjét, de nekem az Utazók jó eséllyel az év végén is a kedvenceim közé fog tartozni. Talán a közepét leszámítva majd minden percét maxi élveztem – sokszor tátott szájjal bámultam a képernyőt –, sőt, a záró jelenetnél az a bizonyos kis katarzis is elért a moziban. Ez, így, ebben a formában egy egészen kiváló sci-fi, egy vérbeli high-tech mozi, amit még a két főszereplő, a köztük kialakuló románc sem tud teljesen padlóra küldeni… pedig aztán én rühelem a romantikus maszlagokat. De mindenekelőtt a varázslat, amit itt Avalonnak hívnak, átsegít mindenen, ráadásul nem kis meglepetést okozott az az ügyesen és okosan elhallgatott tény, ami a sztori legfontosabb sarokpontja, motivációk, emberi érzelmek katalizátora – és önmagában ugye az egész romantikus szálnak a kiindulópontja.

80%

Ui:  Az meg, hogy három hét alatt harmadszor futok bele abba, hogy az aktuális premierfilmet homlokegyenest máshogy látom, mint a nagyra becsült „szakma”… már egyre kevésbé érdekel. Simán lehet, én vagyok az az egyetlen hülye, aki autópályán szembemegy a forgalommal… ha valaki követi írásaimat, úgyis tudja, mennyire kell adni akár az én szavamra is.

Ezt a filmet akkor is megnéztem volna a főszereplők miatt, ha meghempergetik szarban.
Valamikor a jövő hét elején fog sor kerülni rá, akkor "jövök".

.

R2-D2 írta:

Ui: Az meg, hogy három hét alatt harmadszor futok bele abba, hogy az aktuális premierfilmet homlokegyenest máshogy látom, mint a nagyra becsült „szakma”… már egyre kevésbé érdekel. Simán lehet, én vagyok az az egyetlen hülye, aki autópályán szembemegy a forgalommal… ha valaki követi írásaimat, úgyis tudja, mennyire kell adni akár az én szavamra is.
.

Nyugi mostanában én is inkább veled értek egyet, pár kivétel azért akad, de ez az ízléskülönbség miatt van.

R2-D2 írta:

Öngyilkos osztag


Azt viszont nem vitatom, hogy ha valaki elemezi ezt, dialógusokat, történetet vizsgál, motivációkat elemez – nos, annak tényleg pocsék lesz. De ebből a szempontból kivétel nélkül minden DC és Marvel film az. Az Öngyilkos osztag viszont nálam egy sima „Feel good” mozi, semmi több, ami lehet, hogy több akart lenni, mint sikerült, és az is lehet, hogy azoknak, akik azt hitték, hogy több lesz, csalódást okozott – de nekem, aki nagyjából erre számított (a trailer alapján még ilyenebbre), annak nem fájt.


70%

Szinte borzongató - ám egyben örömteli is - volt olvasni, hogy az újranézés pontosan ugyanazokat a gondolatokat és érzelmeket váltott ki belőlem, mint tavaly... annyi a különbség, hogy miután ismertem a film "fordulatait", még kevésbé fájt. De a zene az elején, a "karakterépítés" hangulata, Harley Quinn továbbra is zseniális, és most már Bumeráng is jobban bejött. Viszont Joker másodszorra még kínosabb.

A BD képe és mindenekelőtt hangja brutális, ráadásul egy estényi extra is van rajt, minden magyar felirattal. Többnyire PR anyag, próbálják megmagyarázni, miért is volt ez fontos, hogy elkészüljön, mindenki nagyon profi, mindenki szereti a másikat. Olyan nagyon sok filmtrükkös doku nincs, inkább a kaszkadőrös, lövöldözős részekre mentek rá - viszont meglepően sok a valódi díszlet a CGI-vel szemben.

Továbbra is úgy gondolom, nem annyira rossz az Öngyilkos osztag, mint azt megint a világ (és a szaksajtó, ld VOX éves listája) gondolja, viszont az tény, hogy a hasonló koncepciójú Bosszúállók és Galaxis őrzői mögött csak harmadik.


.

R2-D2 írta:

R2-D2 írta:

Öngyilkos osztag


Azt viszont nem vitatom, hogy ha valaki elemezi ezt, dialógusokat, történetet vizsgál, motivációkat elemez – nos, annak tényleg pocsék lesz. De ebből a szempontból kivétel nélkül minden DC és Marvel film az. Az Öngyilkos osztag viszont nálam egy sima „Feel good” mozi, semmi több, ami lehet, hogy több akart lenni, mint sikerült, és az is lehet, hogy azoknak, akik azt hitték, hogy több lesz, csalódást okozott – de nekem, aki nagyjából erre számított (a trailer alapján még ilyenebbre), annak nem fájt.


70%

Én is láttam ezt anno. Bevallom őszintén én egy feel good movie-ra vágytam az előzetesek alapján, de csalódtam! Engem felb@szott ez a film! 

:

A filmnek két jó pontja volt nálam: Margot Robbie(nem játszott rosszul és a megjelenése mindig is emeli a látnivaló fényét) valamint a zene! 
Nálam 40 % de azért is ennyire magas mert Margot-ot mindig jó látni!!


.