Niwrok írásai 2.0

Niwrok írta:

Bizonyos körökben "sátánistának" lenni azt jelenti, hogy durvább, mint egy zsoltár a vasárnapi misén .

.

Igen, mikor az AWS megnyerte a tavalyi Dalt, ők is sátánisták voltak némely komolyzenei szereplő szerint. Pedig aztán.... nem is.


.

.
Kártyavár / House of Cards S6




"El kell temetnem Francist egyszer és mindenkorra."

Bármilyen cím is van ott felül, aki egy kicsit is ismeri a műsor hátterét és az ötödik, részemről egyébként a kártyavár összedőlésével felérő évad utáni eseményeket, az tudja, hogy ez az írás nem a House of Cards hatodik évadáról fog szólni. Már csak azért sem, mert maga a hatodik évad sem a hatodik évadról szól. A hatodik évad ugyanis vélhetően arról szólt volna, hogy miután Frank és Claire Underwood rideg szövetségben évekig dolgoztak azon, hogy egy politikai bosszúhadjáratból indulva megszerezzék és megszilárdítsák az elnöki pozícióban Franket, bármi és bárki is volt ennek az ára, a csúcsra érve -mivel ott csak egyiküknek van hely- egymás ellen fordultak, és ennek a sajátos érdekházasságnak a felbomlása hozta volna el a címben már a kezdetektől beígért bukást mindkettejük számára.

Nem, a hatodik évad Kevin Spaceyről szól, és arról, hogy a mostanában érzékeny témának számító zaklatási botrányának hatására összedőlő karrierje hogyan temette maga alá a House of Cards hatodik évadát. Arról a Kevin Spacey-ről, aki nincs, nem is lehet itt, aki Frank Underwood képében olyannyira halott a sorozat számára, hogy nem is elégedtek meg a színfalak mögötti halálával, de még Frank temetésének fotóin sem lehet rajta, a diktafonra mondott naplójából sem hallatszik egy hang sem. És mert, ha már a stáb hitet tett a hatodik évad mellett, és mert tudták, hogy megkerülhetetlen lesz számukra, amit Spacey hagyatéka jelent, inkább teljes mellszélességgel beleálltak, és tették az évad szinte egyetlen témájává "Frank" hagyatékát. Mindkettőt. Azt is, amilyen holttestek vagy sérülések szegélyezték Frank útját, azt is, hogy milyen politikai hálót szőtt hány politikuson és emberek keresztül az évek során, például a szíriai helyzettel, az ICO néven futó terrorista csoporttal vagy Petrovval, vagy hogy milyen háttéralkukat kötött a gazdasági megahatalom olyan szereplőivel, mint az itt a színfalak mögül kilépő Sheperd-család (akik egyébként Claire gyermekkori ismerősei is egyben)... de közben nem hallgathat a valós eseményekről sem.

Mert amit az első előzetesek hangulatából, hangsúlyából kiéreztem, az tökéletesen úgy is lett: az egész évadnak kizárólag az a koncepciója, mind a valós események, mind a sorozat fikciós cselekménye szempontjából, hogy Claire-rel/Robin Wrighttal vitetik el azt a balhét, amit Frank/Kevin Spacey hagyott maga után. A stáb pedig, bármilyen visszás is maga a motiváció (sok minden oka lehet egy film vagy sorozat elkészítésének, a gazdasági hasznon túl akár önterápia vagy közléskényszer is lehet a háttérben... nos, a megvetés és a dac mindenképpen újszerű érzések ezek között), bravúrral oldotta azt meg, hogy ne létezzen egyik a másik nélkül. Miközben arról van szó, hogy Frank ügyei hogyan rántják magukkal, hogyan kötik gúzsba Claire-t (az egyetlen, saját jogon elkövetett bűnét, Tom megölését leszámítva), vagy miközben olyan mellékszálak kerülnek elő, mint az ipari mérgezéses baleset vagy egy lehetséges atomháború réme, a mondatokkal, az áthallásokkal elérik, hogy csak ott motoszkál a néző fejében, hogy ezek a mondatok igazából Spacey-nek és a helyzetnek szólnak. Például azoknak, akik már előre kijelentették, kommentek áradatával borítva el az évad készítését és bemutatását, hogy Robin Wrightnak nincs keresnivalója ott, ahol Spacey-nek kéne lennie, hogy ő csak bitorolja azt a helyet, és mindenkinek terhes a jelenléte. A sorozatnak Frank kiszólásain keresztül eddig is fontos jellegzetessége volt az ún. "negyedik fal" lebontása, vagyis hogy a szereplő tisztában van a nézők jelenlétével és kommunikál is velük. De amíg Frank inkább csak kommentált, betekintést engedve a terveibe és a trükkjeibe, a párhuzamosságokkal és Claire-n keresztül mintha maga a stáb szólna ki a képernyőn, és bár talán ezt nyíltan sosem mondanák ki, az évadon belül többek között egy égnek emelt középső ujjal és egy gyűrűvel fejezik ki, hogy mennyire utálják azt, amilyen helyzetbe Spacey hozta őket, és ebben a mindig kimért Wright sem marad Spacey adósa.

Ezt a párhuzamosságot nem nézve az évad nem igazán férne el a jobbak között. Bár egyéni drámákban megint erős (és ezzel a "visszatekerhető" párbeszédek is visszatértek), viszont annyira összekavarták időnként a cselekményszálakat, hogy akkor most ki, hova, hogyan és miért megy, vagy mit miért tesz, hogy én -bár elég edzettnek tartom magam ebből a szempontból- nem igazán tudtam követni. Igazán csak két ember feszül egymásnak, kikezdhetetlen érdekellentétük határoz meg, tükröz minden mást. Claire ugyanis úgy akarja lerázni magáról Frank bűneit, hogy ha fröccsen is rá a sárból, azt elnökként tudja átvészelni, Doug viszont halálában is ugyanolyan hálával és hűséggel van Frank iránt, mint életében, így számára csak az az egyetlen cél maradt, hogy lássa Claire (és csakis Claire!) bukását. Ehhez pedig rendelkezésére áll a teljes arzenál, ami szőnyeg alá lett itt söpörve az évek alatt, így például Tom Hammerschmidt nyomozása (nehogy Rachel legalább két évaddal a halála után nyugton maradhasson a sivatagi gödörben, ahova Doug elföldelte...), vagy a múltkor olyan kurtán-furcsán eltüntetett Cathy Durant. Ehhez vannak új szereplőként Shepardék, akik közül az egyébként haldokló beteg Bill képviseli a gazdasági-politikai hatalmat, rengeteg lekötelezettel és csatlóssal, Annette a társasági életet, mint a Shepard Holding bájos arca, aki Claire egykori barátnőjeként ismeri egy-két titkát (erről néhány snittnyi visszaemlékezés is készült), utóbbi fia, Duncan pedig a modern technika, az informatika hadrendbe állításával tesz a családi célok megvalósulásáért. Ezekből a karakterekből pedig össze lehet hozni egy szövevényes, gyilkosságokkal megtűzdelt sztorit, ami még mellette meglepetéseknek sincs híján (pl. ilyen Claire új kabinetje)... de ha más nem is, a befejezés egyértelművé tette, hogy ezek csak segítik lenyelni a keserű pirulát. Azt, hogy ezt az évadot megcsinálni és megnézni melyik fajta fájdalom volt...

Pontosan tudom, hogy szinte mindenki azt mondja, hogy a hatodik évadot le sem kellett volna forgatni ebben a helyzetben (már azok, akik nem azt mondják, hogy már a harmadikat sem kellett volna), hogy Kevin Spacey nélkül az egész nem ér semmit. Én nem csak azért gondolom máshogy, mert nekem Claire Underwood és Robin Wright már a kezdetektől méltó társa volt Franknek és Spaceynek, vagy mert ez az évad -még ha néha kicsit laposan is, túlbonyolítva is, de- egy sokkal érdekesebb és kellemesebb politikai krimi volt, mint az előző évad kontár módon összehányt parasztvakítása. Hanem azért is, mert megadja a végtisztességet egy jobb sorsra érdemes sorozatnak, amelyik amúgy is éppen visszavonulni készült volna... még ha időnként haraggal vagy összefüggéstelenül is teszi ezt.

Nyugodj békében, House of Cards.


7,5/10

.

Niwrok írta:

.
Kártyavár / House of Cards S6

Pontosan tudom, hogy szinte mindenki azt mondja, hogy a hatodik évadot le sem kellett volna forgatni ebben a helyzetben (már azok, akik nem azt mondják, hogy már a harmadikat sem kellett volna), hogy Kevin Spacey nélkül az egész nem ér semmit. Én nem csak azért gondolom máshogy, mert nekem Claire Underwood és Robin Wright már a kezdetektől méltó társa volt Franknek és Spaceynek, vagy mert ez az évad -még ha néha kicsit laposan is, túlbonyolítva is, de- egy sokkal érdekesebb és kellemesebb politikai krimi volt, mint az előző évad kontár módon összehányt parasztvakítása. Hanem azért is, mert megadja a végtisztességet egy jobb sorsra érdemes sorozatnak, amelyik amúgy is éppen visszavonulni készült volna... még ha időnként haraggal vagy összefüggéstelenül is teszi ezt.

Nyugodj békében, House of Cards.


7,5/10

.

Én is úgy vagyok vele, hogy Claire pont akkora része a HoC-nak, mint Francis volt... szóval ez nem visszatartó erő. Épp ezért vagyok kíváncsi a fináléra - amit rögtön nézek, miután kész a felirat.

Most egyébként jobban haladnak vele, mint a korábbiakban... úgyhogy a Mayans MC S1 után neki is esek.

.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Kártyavár / House of Cards S6

Pontosan tudom, hogy szinte mindenki azt mondja, hogy a hatodik évadot le sem kellett volna forgatni ebben a helyzetben (már azok, akik nem azt mondják, hogy már a harmadikat sem kellett volna), hogy Kevin Spacey nélkül az egész nem ér semmit. Én nem csak azért gondolom máshogy, mert nekem Claire Underwood és Robin Wright már a kezdetektől méltó társa volt Franknek és Spaceynek, vagy mert ez az évad -még ha néha kicsit laposan is, túlbonyolítva is, de- egy sokkal érdekesebb és kellemesebb politikai krimi volt, mint az előző évad kontár módon összehányt parasztvakítása. Hanem azért is, mert megadja a végtisztességet egy jobb sorsra érdemes sorozatnak, amelyik amúgy is éppen visszavonulni készült volna... még ha időnként haraggal vagy összefüggéstelenül is teszi ezt.

Nyugodj békében, House of Cards.


7,5/10

.

Én is úgy vagyok vele, hogy Claire pont akkora része a HoC-nak, mint Francis volt... szóval ez nem visszatartó erő. Épp ezért vagyok kíváncsi a fináléra - amit rögtön nézek, miután kész a felirat.

Most egyébként jobban haladnak vele, mint a korábbiakban... úgyhogy a Mayans MC S1 után neki is esek.

Hát...ennek a Mayan MC-nek azért utána kellett nézni, hogy mi is ez   .

A HoC-ről meg írhattam akármennyit, ha egy szóval kéne jellemeznem, az így is az lenne, hogy "haláltusa"   . Viszont találtam abban némi játékosságot és vigaszt, hogy nem is próbáltak úgy tenni, mintha nem az lenne, sőt, direkt annak és úgy is írták meg...
Várom, hogy te mit szólsz majd hozzá, mert bár viszonylag magas pontot adtam rá, de szerintem nem lett "szép" vége...

.

Niwrok írta:

Hát...ennek a Mayan MC-nek azért utána kellett nézni, hogy mi is ez   .

A HoC-ről meg írhattam akármennyit, ha egy szóval kéne jellemeznem, az így is az lenne, hogy "haláltusa"   . Viszont találtam abban némi játékosságot és vigaszt, hogy nem is próbáltak úgy tenni, mintha nem az lenne, sőt, direkt annak és úgy is írták meg...
Várom, hogy te mit szólsz majd hozzá, mert bár viszonylag magas pontot adtam rá, de szerintem nem lett "szép" vége...

.

De azért most már érted, miért vettem előre, ugye?


A HoC-ből akár jót is ki lehetett hozni, majd meglátom...


.

.
Aranyélet S3




Amikor három éve a magyar HBO bemutatta a piti csalásokból és stiklikből élő Miklósi családot, a műfaj és a magyar sorozatok iránt érdeklődők talán felkapták rá a fejüket, de aligha zavart akkora vizet, mint most a harmadik évad, pedig egy-két gyerekbetegségét leszámítva jó volt. Nekem mondjuk a külföldi példák közül többször is egy "kicsit sárga, kicsit savanyú" Kártyavár ugrott be róla, csak amíg Underwoodék az USA elnöki székére pályáztak, Miklósiék sikkasztásokkal és diákigazolványokkal ügyeskedve próbálták fenntartani a rózsadombi életszínvonalat, melyben Endre, az évtizedes családi barát és mecénás volt a segítségükre. Ahhoz mérten hasonló átverések, szövetségek és drámák kísérték az életüket, ahol a fő konfliktust az okozta, hogy a családfő, Attila, megcsömörlött ettől az élettől, és jobb, becsületesebb példát mutatva akarta felnevelni a két, Jankával közös tinédzser gyereküket, Márkot és Mirát. Ez annyira rosszul sikerült, hogy Márk a második évadra már mindenféle bűnözői csoportokkal került a nyílt utcán tűzharcba, Mirának pedig annyira hányhatnékja lett a mocskos pénzben lubickoló családjából, hogy kvázi bosszút esküdött ellenük, miközben a tragikus hirtelenséggel elhunyt Endre hagyatékával (tessék, még egy HoC-s párhuzam !) és a másik régi ismerőssel, Gál Ferivel újrafelfedezett barátságukkal Attila és Janka éppen a csúcsra értek... már amennyiben csúcsnak tekinthető, hogy most felsőbb körök akarják őket kihasználni.

Ez a legfontosabb különbség az eddigi évadok és a mostani között Miklósiék szempontjából, hogy már nem százezrekben gondolkodnak, hanem a megfelelő politikai és állami kapcsolatok birtokában milliárdokban. Mindössze néhány hónappal az előző évad vége után Budapestet hátrahagyva a Duna-kanyar egyik festői kis településére tették át a székhelyüket, ahol Attila építési vállalkozóként és befektetőként egy nagy szállodakomplexum fejlesztését készíti elő, Janka pedig "ejtőernyős" kismamaként a polgármesteri székre pályázik, jelentős részben azért, hogy a szállodával a dolgok (engedélyek, kisajátítások és átminősítések) kellően olajozottan történhessenek. Talán ennek köszönhetően is kapott valamivel nagyobb figyelmet, mert a kisemberi ügyeskedés vagy az egymásnak feszülő bűnszervezetek helyett itt az elitista korrupció kerül stilizált bemutatásra; kb. mint a luxus-Szomszédok, ahol nem Böhn úr és Lenke néni keseregnek, hogy már nem 3,60 a kenyér, hanem Jankáék vajaznak le némi EU-támogatást saját zsebbe, kihasználva például a pénzzel könnyen megváltoztatható környezetvédelmi rendelkezéseket vagy a helyi piti ellenségeskedést, amit akár egy-két szívesség is képes a megfelelő mederbe terelni. "As seen on TV". Amúgy is inkább kötődik ez az évad az előzőeknél az aktuális eseményekhez, és itt nem csak a magyar-cigány ellentétről van szó (szerintem nem nagyon hangzott még el főműsoridőben, hogy "Én nem ülök egy asztalhoz egy ilyen mocskos cigánnyal!"), hanem az írók olyan napi dolgokat is beleszőttek a forgatókönyvbe, mint a déli határ szögesdrótja, vagy a felvásárolt, elhallgattatott sajtóorgánumok.

Azt sosem tartottam bajnak, ha egy főcím kifejező, de itt szerintem enyhén spoileresre is sikerült, abban ugyanis a szépen felépített szálloda makettjét a két gyerek módszeresen darabokra töri. Ebből Mira nem is meglepetés, ügyészbarátjával karöltve már az előző évad végén kijelentette, hogy csak azért marad a megvetett családja közelében, hogy sikerüljön bizonyítékokat szerezni az ügyleteikről, ezzel próbálva leleplezni és bíróság elé állítani az egész hálózatot. Betudható annak is, hogy 17 évesen még elég naiv, hogy azt hiszi, a rendőrség dolga a bűn üldözése, az ügyészségeké és a bíróságoké pedig a jogban megtestesülő igazságnak érvényt szerezni a bűn elkövetőjétől függetlenül, de gyorsan ízelítőt kap belőle, hogy ennél árnyaltabb a kép, köszönhetően az ezeket működtető emberek gyarlóságának és érdekeinek. Márk ellenben azzal tesz keresztbe a családi biznisznek, hogy ugyanolyan önfejű műgengszter kis takony, mint amilyen már akkor is volt, amikor a kézikamerájában rögzített rappelésével villogva próbálta begyűjteni az olcsó numerákat a haverok és a világ előtti nagyobb tekintélyért. Az más kérdés, hogy a vakmerősége és a pofátlansága is éppen megvan ehhez az élethez, Gál Feri lányával az oldalán pedig a motivációja is ahhoz, hogy minél több pénzt kisajtoljon és lenyúljon a szülők üzleteiből, hogy minél előbb maguk mögött hagyhassák még az országot is.

A Mi kis falunk és a Híradó felső tízezerre átírt utódjában viszont ami nagyon elveszett, az a sorozat mélyebb drámaisága és a szorosabb kötődés a mindennapokhoz, ezt pedig még a szemnek tényleg kellemesebb látványvilág (Visegrád környékét amúgy sem lehet csúnyának fényképezni) mellett is egyre jobban sajnáltam. Látványosan semmit nem tud kezdeni az évad a korrupción túli emberi kapcsolatokkal, sem az időtávokkal, mert mondjuk Mira úgy tűnik el napokra otthonról, hogy a szüleinek még csak eszébe sem jut aggódni miatta, közben az egyébként a főiskolai jegyzeteiről beszélő lány nemzetközi emberkereskedő bandákba épül be, korrupt zsaruknak segít, de azonnal ott tud lenni, ha az anyja kórházba kerül a baba miatt, vagy hazaugrik egy bögre meleg kakaóra. Ennél a lánycsempészes vonalnál már csak az volt nevetségesebb, ahogy a kipaterolt oknyomozó újságíró két epizód múlva már profi méhészként jelenik meg a sztoriban (mert ha elolvasol egy könyvet a méhészetről, akkor érteni is fogsz hozzá, ezt mindenki tudja... ), úgy, hogy egyébként közben a szálloda sajtóreferense is. Az a szenzációhajhász bulvármocsokban fetrengés meg, amit az évad második felében folyik, hogy mindenki mindenkinek halálos ellensége lesz, de akár öt perc múlva kibékülnek, már csak nyomokban emlékeztet arra, ami az Aranyélet akár csak pár epizóddal korábban volt. Felsorolni is nehéz lenne azt a rengeteg marhaságot, ami össze van itt hajigálva, csak szemelvényszerűen emelve ki a stricik megölését, az elrejtett műkincset, és teljes egészében azt az epizódot, amikor Janka a hóeséses éjszakában vajúdik. Az a rész teljes sorozatos pályafutásom egyik mélypontja lesz, az biztos...

Lehet, hogy rajongója sosem lettem az Aranyéletnek, de különleges, hol drámai, hol a mindennapi ügyeskedésre kikacsintós, hol akciódús színfoltja volt a magyar sorozattörténelemnek. De a legkevésbé sem bánom, hogy ha most tényleg vége lesz, ha az írókból már csak olyan szánalmas sztorielemekre futja, amik jobban szét vannak csúszva, mint Janka a Beatrix-bálon előadott beszéde közben.


6/10
.

.
Büntető ököl / Brawl in Cell Block 99




Bradley Thomasnak ritka pocsék napja van, hiszen kb. fél óra különbséggel tudja meg, hogy a munkahelyén, egy autószerelő műhelyben nem tartanak rá tovább igényt, és azt, hogy a feleségének, Laurennek viszonya van. Miután az első dühét levezette a felesége kocsiján, és kiderült, alapvetően szeretik egymást az asszonnyal, Bradley és Lauren úgy dönt, együtt maradnak, de hogy meg tudjanak élni, a fickó -régi ígéretét megszegve- drogfutár lesz az egyik haverjánál, Gilnél. Ez szépen is hoz a konyhára, másfél év múlva Bradley és Laurel már egy szép otthonban várják a lányuk születését, de egy félresikerült munka miatt az életük egyre inkább rémálomba fordul, aminek csak az első állomása, hogy Bradleyt hosszú évekre sittre vágják.

Nem egy listán jött szembe ez a film, mint 2017 egyik leginkább alulértékeltje, amit nem is nagyon értettem, hiszen a szakmai kritika el van tőle alélva, és már most leendő kultfilmként emlegetik (Rotten 90%). Külön kiemelték ezek az írások, hogy amennyire váratlan húzás volt az általában komikus szerepeket vállaló Vince Vaughn szerződtetése egy brutális, ízig-vérig kőkemény börtönfilmre, annyira jól vette Vaughn az akadályt, remekül ráérezve a karakterre. Jó verekedős filmet úgyis ritkán látni, ezt meg azért elég magas pontokra értékelték ahhoz, hogy nagyon ne is olvassak tovább utána; ahogy mondani szoktam, én addig nézek és olvasok csak promóciós anyagokat, amíg el nem döntöm, hogy az adott filmet meg akarom-e nézni... Pedig talán egy kis olvasgatás a stáblista többi részén (Udo Kier, Don Johnson...   ), vagy az író/rendező S. Craig Zahler korábbi munkásságának felderítése (egyetlen mozija volt eddig, a Csontok és skalpok) is megoldhatták volna, hogy messze elkerüljem ezt a kula... "kultfilmet"...

Bár már az első percekben is voltak bajaim a film erőltetetten hűvös és sötét képi világával (egy tonna sötétkék filter rendel!), az igazi vészjelzés öt perccel később, az említett autózúzásnál jött el. Nem a tehetetlen dühöt éreztem ugyanis abban, ahogy Bradley szerencsétlen kocsit püföli, hanem a belőlem felszakadni készülő röhögést... Ott még csak sejtettem, de később meg is győződhettem róla, hogy Vince Vaughn-nak kb. annyi köze van egy akciófilmhez, hogy megvan hozzá a magassága. Nem akarom én őt bántani, nyilván rengeteget dolgozott azon, hogy a verekedéseket ennyire is el tudja adni, de gyakorlatilag minden akciójelenetnél a fejem fogtam kínomban, ahogy egy vemhes lajhár dinamikájával adta elő a minden hitelességüktől megfosztott koreográfiákat (az alja az volt, ahogy hátbavágták egy kétkaros súlyzó rúdjával, és ő még csak fel sem szisszent   ). Ezt még tetézte, hogy Bradley az alakításában attól lesz kőkemény, hogy szoborszerű arccal néz a film 99%-ban, de nem azért, mert Bradley annyira rideg és erős, hanem mert Vaughn-nak láthatóan nincs ehhez a szerephez eszköztára... Amikor kienged ebből merevségből, pont az lesz, ami: egy jóllakott napközis; közben a film szerint meg ő lenne Hulk emberi megfelelője, aki puszta kézzel zúzza be a koponyákat meg töri el a gerinceket   ...

És persze amilyen a mosdó, olyan a törülköző is. Az egész filmről süt az underground olcsóság, így szinte egy olyan jelenete nem volt, amit anélkül meg tudtam volna nézni, hogy a kezembe temettem volna az arcom. Nevetségesek például a börtönök, amiket Bradley végigjár, mert az első olyan mint egy kollégium a sok puhos, löttyedt biztonságival, meg az óvodás szintű nevelési módszerekkel, aztán rögtön utána a második extrém módon meg akarta mutatni, hogy Bradley milyen kemény helyre került, így aztán egy régi erőd vastag kőfalai közé beleraktak egy teleszart WC-kagylót... Bár szívesen elmondanám, hogy még ehhez képest is mennyire kemény a már címben is szereplő 99-es blokk, de hagyni kell "poént" azoknak is, akik minden igyekezetem ellenére is látni akarják ezt a "kultfilmet". Amire úgy igazán költöttek, azok a brutalitást bemutatni próbáló gumimaszkok és művégtagok voltak, de hát azokat sem lehet komolyan venni, hiszen mindegyikről látszik, hogy gumimaszkok meg művégtagok. Az itt-ott megemlített realizmus pedig annyi ebben, hogy Bradley útjának minden apró-cseprő mozzanatát meg akarja a stáb mutatni -így például azt, ahogy Bradley lassan cammog egy lépcsőházban-, amely jelenetek sikerrel hizlalták bőven két óra fölé ezt a filmet.

Mondhatnám egyszerűen, hogy vagy öt, számomra kellemesebb börtönfilmet tudnék kapásból felhozni, ami kult lehetne ehelyett (és hogy ne mindig a Celda 211-ig menjünk vissza, ott a Shot Caller), de tudok ennél pontosabb is lenni: emlékeim szerint simán ez a legrosszabb, legidiótább, leg-"Zs"-bb börtönfilm, amit valaha láttam. Lehet, hogy paródiának készült, és én értettem félre... csak hát szerintem annak is szar.


3/10
.

Niwrok írta:

.
Büntető ököl / Brawl in Cell Block 99

Mondhatnám egyszerűen, hogy vagy öt, számomra kellemesebb börtönfilmet tudnék kapásból felhozni, ami kult lehetne ehelyett (és hogy ne mindig a Celda 211-ig menjünk vissza, ott a Shot Caller), de tudok ennél pontosabb is lenni: emlékeim szerint simán ez a legrosszabb, legidiótább, leg-"Zs"-bb börtönfilm, amit valaha láttam. Lehet, hogy paródiának készült, és én értettem félre... csak hát szerintem annak is szar.


3/10
.

Most nincs energiám előkeresni az idézetedet, amiben arról írtál, hogy majdnem jobban szereted, ha egy szar filmről írok... de tényleg. Szórakoztató írás egy ezekszerint kevésbé szórakoztató filmről. Gratula!

Ugye ne írjam a listára?? Ugye ne...


.

R2-D2 írta:

Büntető ököl / Brawl in Cell Block 99

Most nincs energiám előkeresni az idézetedet, amiben arról írtál, hogy majdnem jobban szereted, ha egy szar filmről írok... de tényleg. Szórakoztató írás egy ezekszerint kevésbé szórakoztató filmről. Gratula!

Ugye ne írjam a listára?? Ugye ne...

Ez így is van   . Tapasztalatom szerint a hiábavalóság és a csalódottság dühe még a lelkesedésnél is jótékonyabb hatással van a nyelvi leleményességre   .

Én meg azt az idézetet nem keresem vissza, amiben arról írtál, hogy külön öröm, amikor olyan filmekről írok, amit nem kell felvenni a Listára . Nos... íme!

.

Niwrok - Szer. 27 Aug. 2014 - 15:04 írta:

R2-D2 írta:

Taken S1

Bámulatos egy hét volt, feledhetetlen élmény – egy igazán komoly és maradandó sci-fi kaland. Sajnálom, hogy nem lett második évad, ámde meg kell jegyezzem, teljesen korrektül le van zárva az egész. Ez nem egy félbehagyott sorozat, csupán egy sorozat, amit izzadtságszag nélkül lehetne folytatni – ha az átlagnéző értékelte volna lassúságát és komolyságát. De nem tette…

85%

Jól hangzik, felírtam . Még úgy is, hogy tíz film hosszát teszi ki.

Ezzel a projekttel mi van?

Szívesen olvasnám a véleményed... de tényleg, minden irónia és rossz szándék nélkül...

R2-D2 írta:

Niwrok - Szer. 27 Aug. 2014 - 15:04 írta:

R2-D2 írta:

Taken S1

Bámulatos egy hét volt, feledhetetlen élmény – egy igazán komoly és maradandó sci-fi kaland. Sajnálom, hogy nem lett második évad, ámde meg kell jegyezzem, teljesen korrektül le van zárva az egész. Ez nem egy félbehagyott sorozat, csupán egy sorozat, amit izzadtságszag nélkül lehetne folytatni – ha az átlagnéző értékelte volna lassúságát és komolyságát. De nem tette…

85%

Jól hangzik, felírtam . Még úgy is, hogy tíz film hosszát teszi ki.

Ezzel a projekttel mi van?
Szívesen olvasnám a véleményed... de tényleg, minden irónia és rossz szándék nélkül...

Nem csak felírtam, de "tékáztam" is még akkor. A legtöbb, ami azóta történt vele, az az, hogy még nem töröltem le . Ezt továbbra is meg tudom ígérni .
Az azóta ajánlottak közül a Dark jobban érdekel, ráadásul az már öcsémnek is tetszett, így az mindenképpen meg fogja előzni.

Egy másik sorozatodat viszont kipipáltam, arról hamarosan jön az írás .

A másik dolog, ami vélhetően téged annyira nem villanyoz fel, hogy az új, a régi érában az utolsó Bosszúállók közeledtével kedvem lett lezárni a Netflix Marvel-sorozatait is, már csak azért is, mert ők is elkezdtek szanálni közülük (Luke Cage és Danny Rand is nyugdíjba lett küldve a második évad után, az eddig látottak alapján szerintem kevésbé-többé megérdemelten). De biztosan nem egyszerre, mert attól már a múltkor is sikerült megcsömörlenem... Annyi előnye persze lesz, hogy két-három hónapig sorozat-fronton nem nagyon lesz semmi olyan, amit a Listára kéne írnod ...

.

.
Aznap éjjel / The Night of S1

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Aznap éjjel S1

Amúgy is "fekete ló" volt ez a sorozat, azért is halogattam, most lehet, hogy egy kicsit hátrébb sorolódik. A nyomozás meg a tárgyalótermi rész nyilván jól hangzik, a macskás résznél meg azt hittem, hogy a fickó azzal vakartatta a lábát   ...

 Nézd meg csak az első és az utolsó két részt. Úgy is jó, arra meg már van cipő a faszin...

Természetesen akkor már nem csak az első és az utolsó két részt néztem meg . A lényeget tekintve viszont nem igazán láttuk máshogy, csak legfeljebb mást éreztünk jónak vagy kevésbé jónak... Így a tartalommal magával nem is foglalkoznék, rögtön a közepébe vágok.

Mert tartalmát tekintve tényleg inkább filmként működik, mint sorozatként, de egy olyan filmként, amiben négy filmet hegesztettek össze, nagyjából egyenlő arányban. Így viszont ha be is jön valakinek egy-két szál, vagy annak az alakulása érdekli jobban, a többit feleslegesnek, vontatottnak fogja érezni, bármilyen jó témák, mellékszálak is vannak egyébként benne (ld. a 9/11 társadalmi vonatkozásai). Neked az ügyvéd volt ilyen, amivel én viszonylag jól elvoltam, belefért a hóbortos fickó képébe, még talán a macskával együtt is (mindig ingadozva, hogy éppen mennyire bizakodóan tekint a jövőbe); ami az ő vonatkozásában nem jött be, az az ekcémások csoportterápiája volt, azon már én is csak kínosan nevetni tudtam. Unni viszont inkább a börtönszálat untam, mert biztosan kell hasonulás egy ilyen környezetbe, de a SIN-BAD ököltetkó már inkább volt hülyeség, az meg a legelcsépeltebb börtönfilmes sablon, hogy a kiscsávót felkarolja valaki, mert "hisz neki", meg mert nem olyan topa, mint az ott levők 90%-a, és akkor a kiscsávó, aki előtte még tilosban sem ment át, játszani kezdi a gangsztáknak a janit, mert ő ott már a valaki...

A nyomozásos-tárgyalótermi és a drámai része viszont kifejezetten tetszett. Előbbiben mondjuk vártam, hogy kicsit több szerepe lesz az "aznap éjjeli" eseményeknek, például a rendőrök eljárásbeli hibáinak, amivel egy felmentést meg lehet alapozni, és abban is egy kicsit csalódott voltam, hogy maga a nyomozás sem volt koherens. Dr. Katz figurája persze zseniális, ahogy először a lehullott falevelek között turkál, a lépcsőkorlátot fotózza és mókusvérről hadovál, mint valami elmeroggyant, aztán a tárgyaláson meg tökéletes precizitással tárgyalja ki azokat a tényeket, ami kétségbe vonhatják Naz bűnösségét, és szedi szét a többi szakértő érveit, amit az ügyésznő olyan gondosan készített elő. Az is egy kicsit furcsa volt, hogy a nyomozás is kettévált, hogy sok minden a rendőrnyomozó lelkiismeretén és szakmai önérzetén múlt, és így olyan nyomokig jutott el, amikhez az ügyvédek hozzá se szagoltak, pedig órákra visszamenően végignézték Naz útját, de "valahogy" pont az Andreával való találkozását nem elemezték ki kellően. Helyette volt az a ritka ostoba közjáték a börtönbe drogot csempésző(!), a védencét lesmároló ügyvédcsajjal, ami annál is nagyobb hülyeség volt, mint ha az ügyvéd tényleg a macskával dörzsölgette volna a sebeit, hátha attól gyorsabban gyógyulnak . Mindebben nem nagyon éreztem a szándékot, hogy el akarnának bizonytalanítani, hiszen a konkrét tényen kívül, hogy hivatalosan ő volt egyedül a helyszínen, látható, hogy az összes közvetett nyom utólag kerül rá és hozzá, meg a pánikból ered, így talán az sem jelentett volna különösebb megnyugvást, ha nem úgy ér véget, ahogy.

Ha pedig az ember elengedi kicsit az elvárást, hogy bűnügyi filmet lásson, klasszikus nyomgyűjtéssel, ahol 100% bizonyossággal kiderül, ki a gyilkos, akkor drámaként nagyon is jól működik. Egy olyan helyzetről, amiben az egyik fél halott, a másik meg "nem emlékszik", ha csak valaki külön be nem vallja, nem igazán deríthető ki a valóság, legfeljebb 90%-os bizonyossággal, ami az előítéletek, a hatóságok részéről a könnyű lezárásra való igény fényében meg nyilván annyi sem lesz. De azt érdekes volt követni, hogy hány ember életére, viselkedésére, gondolkodására van hatással az, ami Nazzal aznap éjjel és annak következményeként történt. Mert nagyon jó volt például családi oldalon az apa szála a közös taxival, meg az anya bizonytalansága, aki csak jót tud elképzelni a fiáról, de amikor ezt a tökéletes képet a legkisebb rossz is beárnyékolja, mint a drog, akkor már nem is tudja, hogy a gyilkosság kérdésében mit higgyen. Jó volt a nyomozó, ahogy látszik, a nyugdíj előtti utolsó ügyét már a pokolba kívánja, de őt sem hagyja nyugodni a Nazt körbevevő "ártatlanság-szag", és ezért reagál az ügyésznő is a végén az esküdtek döntésére, ahogy. És ott van a dráma Naz kiszolgáltatottságában is, hiszen a néző számára ő csak rossz helyen volt rossz időben, és ahhoz képest durva látni, amit ő és a környezete elszenved. Összességében ahogy a nyomozós-tárgyalótermi szál az O.J. Simpson-perre emlékeztetett, ez a "drámai ablak" kicsit a Hajszára, csak az közelebb volt az ideális műsoridőhöz, hogy 8,5 helyett csak 5 óra volt.

Szóval ahhoz képest, hogy a túl sok szál eléggé szétcsúszott, hogy a nyomozásnak, bár érdekes, a főszereplő és a néző viszonyában nincs sok jelentősége, és hogy egy ekcémás ügyvéddel meg a macskájával próbálnak némi komédiát csempészni az amúgy nagyon is komoly és durva alaphelyzetbe a jog és a körülmények útvesztőjébe került a csak egy laza estére vágyó, könnyelmű srácról, a szereplők jellemábrázolásával és a kapcsolataik bemutatásával az Aznap éjjel megmutatta, hogy miért is az HBO az egyik legjobb tartalomgyártó.


7,5/10

Végül pár szó a folytatásról, mert azóta olvastam róla. Az HBO szeretne, egyedül az egyik társszerzőn múlik, hogy lesz-e... de én nem nagyon tudom, az miről szólna ilyen színvonalon. Nem tudom, hogy a nézők igazságérzete megér-e újabb 8,5 óra befektetést, főleg, hogy addigra a két évad közötti nagy időtáv miatt pont azok a finomságok vesznének el, amik kellenek a jobb beleéléshez. Az egyetlen, ami engem igazán érdekelni tudna talán belőle, az az, hogy az első évad lezárását hogyan dolgozza fel Naz és a környezete...

Spoiler:

.

Niwrok írta:

.
Aznap éjjel / The Night of S1

Szóval ahhoz képest, hogy a túl sok szál eléggé szétcsúszott, hogy a nyomozásnak, bár érdekes, a főszereplő és a néző viszonyában nincs sok jelentősége, és hogy egy ekcémás ügyvéddel meg a macskájával próbálnak némi komédiát csempészni az amúgy nagyon is komoly és durva alaphelyzetbe a jog és a körülmények útvesztőjébe került a csak egy laza estére vágyó, könnyelmű srácról, a szereplők jellemábrázolásával és a kapcsolataik bemutatásával az Aznap éjjel megmutatta, hogy miért is az HBO az egyik legjobb tartalomgyártó.


7,5/10

Annyira nem maradt meg bennem az egész összességében, hogy vissza kellett olvasnom, mit írtam róla...

Örülök, hogy megnézted, szokás szerint máshogy értünk el ugyanoda. Én nehezebben viselem az ekcémás lábat...




.

Niwrok írta:

.
Venom


Mégis szórakoztató tudott lenni a film, mert jól működik a "biokémia" Venom és Tom Hardy között.

Filmes hasonlatokkal egy szimbiótát talán úgy lehet a legjobban elképzelni, mint a Maszkot, de nem annak tréfásan aljas kiadását, hanem ami a Life kis Calvinjének mentalitásával pusztítja el maga körül a világot, mindehhez társul egy fekete latexruhás Hulk testfelépítése és ereje, és mellette még egy másik személyiségként is viselkedik, mint STEM az Upgrade-ben. A lények ezen csoportjában (aminek annyira beleolvastam a hátterébe, johy kiderüljön, nagyjából tucatnyian vannak) Venom ugyan antihős, de inkább csak annyira, mint az Öngyilkos Osztag volt, vagyis hogy a nagyobb gonosz ellen egy kisebb gonosz már jónak számít.


Hiába Marvel-film, a Venom másik stúdió égisze alatt készülve nem rendelkezik azzal a hatalmas hátországgal, amit az MCU jelent. Na nem mintha a Marvel-logo most is olyan szépen ragyogna, mint akár pár évvel ezelőtt, de a Venom saját kontextusából kiragadva nem is nagyon lehetett más, mint egy langyos, elnyújtott, közhelyes, levegőben lógó eredettörténet. Csak azzal sikerült elérnie nálam legalább az "egyszernézős, kis hibákkal" szintet, hogy eredetileg ennél rosszabbra számítottam.  


6,5/10
.

Ebben sincs különbség, Hardy és a kettős tudat eljátszása nekem is tetszett... de azon kívül...

Baromi unalmas első óra, nem is egyszer láttunk már ilyet (Stem nekem is beugrott, pláne, hogy egyszer Brock pont úgy állt fel), kifejezetten idióta és túlzott akciójelenetek, az egész egy nagy üres, látványos lufi. Az előzetes viszont jól lett vágva, meglepődtem néha, mennyire máshogy jöttek le a filmben az ott látott jelenetek.

A motorozás meg... ... ha jóindulatú vagyok, akkor azt mondom, hogy a motort nagyjából Venom vezette, de akkor meg még fájdalmasabb volt látni, hogy azok a dög nagy autók mindig utolérték. Lószart, mama.

Szerintem ezt nem akarom többet látni...

Idézet :

Papíron először az ő különleges ruhájaként bukkant fel (egy Bosszúállók oldalán vívott harc jutalmaként, ezért is van a képregényes Venom mellkasán egy fehér pók), csak éppen a későbbi történetek során az írók megbonyolították, és kiderült, hogy a "ruha" valójában egy űrlény, egy "szimbióta", amelyik Peter Parkert használta gazdatestként, gyakorlatilag összeolvadva az emberi szövetekkel. Sokáig csak csendben segítette a Pókembert, de amikor később megpróbálta átvenni a hatalmat a teste felett, Peter megszabadult tőle, a lény pedig új gazdatestet találva Pókember ellenfele lett.

Ez meg...

Még jó, hogy elolvastalak (újra) a megnézés után, mert elképzelni sem tudtam, hogy jön ebbe a képbe Pókember. De mindegy is... szarra számítottam, kb azt is kaptam.

Nekem olyan 55%



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Venom

Hiába Marvel-film, a Venom másik stúdió égisze alatt készülve nem rendelkezik azzal a hatalmas hátországgal, amit az MCU jelent. Na nem mintha a Marvel-logo most is olyan szépen ragyogna, mint akár pár évvel ezelőtt, de a Venom saját kontextusából kiragadva nem is nagyon lehetett más, mint egy langyos, elnyújtott, közhelyes, levegőben lógó eredettörténet. Csak azzal sikerült elérnie nálam legalább az "egyszernézős, kis hibákkal" szintet, hogy eredetileg ennél rosszabbra számítottam.  

6,5/10
.

Ebben sincs különbség, Hardy és a kettős tudat eljátszása nekem is tetszett... de azon kívül...
Szerintem ezt nem akarom többet látni... Még jó, hogy elolvastalak (újra) a megnézés után, mert elképzelni sem tudtam, hogy jön ebbe a képbe Pókember. De mindegy is... szarra számítottam, kb azt is kaptam.
Nekem olyan 55%

Stílszerűen azt is mondhatnám, hogy Venom olyan Pókember nélkül, mint a House of Cards Francis nélkül... annyival rosszabb, hogy megint fotelhuszárok döntik el, hogyan megy egy motor, valamint hogy már eleve idiótaságnak tartod az egész Pókember-háttérsztorit a radioaktív pók csípésével meg a kis vegyészgyerekkel .

Én arra számítottam, hogy meg sem nézed.

.