Niwrok írásai 2.0

.
Venom




Ti játszottatok már olyan játékot, hogy "fekete-fehér-igen-nem"? A Marvel képregényhősök filmes jogai körüli helyzet egy ilyen játékra emlékeztet a Vasember debütálása óta, csak a kellemetlenebbik fajtából. Amióta a Disney bekebelezte a Foxot is 2017-ben, sokat egyszerűsödött a helyzet, de többek között emiatt kellett megszokni két külön szériában két külön Quicksilvert és Scarlet Witchet, emiatt ment a bénázás a Deadpoolban az "eltávon" levő X-Men hősökkel, meg a majdnem-olyan-de-mégsem roncsokkal... és emiatt nem lehet még kimondani sem a Sony Pictures gyártotta Venom filmben azt a szót, hogy Pókember.

A filmes univerzumok persze mindig is egy kicsit más úton haladtak, mint a képregények, de itt az átlagosnál talán jobban sikerült elrugaszkodni az alapanyagtól. Csekély képregényes ismeretem alapján (és ennek nem is néztem különösebben utána, hiszen az átlagos mozinézőnek sem kell ezeket tudnia) ugyanis Venom karaktere számomra elválaszthatatlan a hálószövőtől. Papíron először az ő különleges ruhájaként bukkant fel (egy Bosszúállók oldalán vívott harc jutalmaként, ezért is van a képregényes Venom mellkasán egy fehér pók), csak éppen a későbbi történetek során az írók megbonyolították, és kiderült, hogy a "ruha" valójában egy űrlény, egy "szimbióta", amelyik Peter Parkert használta gazdatestként, gyakorlatilag összeolvadva az emberi szövetekkel. Sokáig csak csendben segítette a Pókembert, de amikor később megpróbálta átvenni a hatalmat a teste felett, Peter megszabadult tőle, a lény pedig új gazdatestet találva Pókember ellenfele lett. De itt most a film a téma, csak azért írtam le, hogy én ennyit tudtam az egészről (meg még annyit, hogy a teljes kép része egy másik, sokkal erőszakosabb szimbióta is, Carnage), mielőtt beültem volna a mozira.

Ebben a filmes univerzumban ez sztornó annyiból, hogy Pókember nem lehet a sztori része (másik stúdió jogai, ugyebár...   ), az ő kikerülésével Venom és szimbióta társai egy balesetet szenvedett expedíciós úrhajó fedélzetén kerülnek a Földre, és Peter Parker sem lehet itt, emiatt rögtön Venom "második" gazdateste kerül képbe, az oknyomozó újságíró Eddie Brock. A történet mozgatórugója Carlton Drake (szerintem erőteljesen Elon Muskról mintázva), aki a gyógyítás forradalmi módszereinek kutatása és az ezt segítő cég, a Life Alapítvány felépítése közben annyira megszállottja lett az emberek túlélési esélyeinek, hogy ebbéli igyekezetében pár hulla sem akadályozza, ahogy az sem, ha ezek közben elszabadul néhány, fekete műtakonyra emlékeztető űrlény. Eddie ezen módszerek után kezd el szaglászni a Life és Drake környékén, és abból sem tanul, amikor egy riport túl kényes kérdése után másnapra már sem munkája, sem barátnője nincs. Könnyű belátni, hogy ebben az "őrült tudósos" sablonban semmi új nincs, de a felhasználható egy óra Venom tényleges felbukkanásáig és az azt követő zúzdáig sokkal többre nem is nagyon volt elég, és még így is nagyon erőltetett, amire Eddie és Venom kapcsolatba kerülnek. Még ennél is gyengébb a másik szimbióta "története", amelyik a film 90%-ában csak megy, néha gazdatestet vált (akár egy félvak maláj öregasszonyt   ), aztán megküzd Venommal, és vége... Ezek alapján még azt sem szívesen mondanám, hogy "egynek jó".

Mégis szórakoztató tudott lenni a film, mert jól működik a "biokémia" Venom és Tom Hardy között. Hardyt gondolom nem kell bemutatni senkinek, és itt is jól hozza a kiábrándult, lecsúszott újságíró figuráját, de még inkább azt, ahogy lassan beleőrül abba, hogy egyre többször egy űrlény szólal meg belső hangként a fejében, ahogy abba is, hogy ez az űrlény időnként átveszi a teste felett az irányítást, ez pedig nem egy könnyed társbérlet. Filmes hasonlatokkal egy szimbiótát talán úgy lehet a legjobban elképzelni, mint a Maszkot, de nem annak tréfásan aljas kiadását, hanem ami a Life kis Calvinjének mentalitásával pusztítja el maga körül a világot, mindehhez társul egy fekete latexruhás Hulk testfelépítése és ereje, és mellette még egy másik személyiségként is viselkedik, mint STEM az Upgrade-ben. A lények ezen csoportjában (aminek annyira beleolvastam a hátterébe, hogy kiderüljön, nagyjából tucatnyian vannak) Venom ugyan antihős, de inkább csak annyira, mint az Öngyilkos Osztag volt, vagyis hogy a nagyobb gonosz ellen egy kisebb gonosz már jónak számít. Azzal, hogy Eddie-t szemelte ki gazdatestnek, kölcsönösen hatnak egymásra, így a lényt is befolyásolják Eddie gondolatai, de még ezen a szűrő át is Venom egy szadista ragadozó. Húsevőként nem egy áldozata úgy végzi (...azaz végezné, ha a stúdió nem ragaszkodott volna a családbarát PG-13 besoroláshoz, állítólag egy jó félórányi véres anyagot a vágóasztalon hagyva...), hogy valamelyik testrészüket, például a fejüket karószerű fogsorával leharapja, vagy a testéből kicsapódó csápokkal megragadva szétzúzza őket, és a maradványokat kéjesen elfogyasztja. Ugyanakkor van benne valami kutyaszerű is, nem csak azért, mert lelkesen rácsodálkozik arra, hogy a Föld nem is olyan ocsmány, hanem mert Eddie-nek idomítania is kell Venomon kicsit, hogy lehetőleg ne minden szembejövő járókelőnek akarja felzabálni a máját. A legjobban viszont azt bírtam benne, ahogy elhelyezte magát a szimbióták társadalmi hierarchiájában ("Otthon egy lúzer voltam. Pont mint te."), és méltatlanul elfelejtett filmtörténeti pillanat lesz az, amilyen indokot a viselkedésének megváltozására a szájába adtak az írók ("Meggondoltam magam."     ). Még említést érdemel a két másik sztárszínész, Riz Ahmed és Michelle Williams, de többet nagyon nem, mert a szerepük még sablonosabb, mint Eddie-é, jelentőségük pedig kimerül a szimbiótákkal való viszonyukban.

Hiába Marvel-film, a Venom másik stúdió égisze alatt készülve nem rendelkezik azzal a hatalmas hátországgal, amit az MCU jelent. Na nem mintha a Marvel-logo most is olyan szépen ragyogna, mint akár pár évvel ezelőtt, de a Venom saját kontextusából kiragadva nem is nagyon lehetett más, mint egy langyos, elnyújtott, közhelyes, levegőben lógó eredettörténet. Csak azzal sikerült elérnie nálam legalább az "egyszernézős, kis hibákkal" szintet, hogy eredetileg ennél rosszabbra számítottam.  


6,5/10
.

Niwrok írta:

.

Venom

Ti játszottatok már olyan játékot, hogy "fekete-fehér-igen-nem"? A Marvel képregényhősök filmes jogai körüli helyzet egy ilyen játékra emlékeztet a Vasember debütálása óta, csak a kellemetlenebbik fajtából. Amióta a Disney bekebelezte a Foxot is 2017-ben, sokat egyszerűsödött a helyzet,

Az baj, hogy ezeknek a feléről fingom nincs ki fia borja???

Pl. a Galactus nevű valami miért olyan nagy?

Idézet :

Hiába Marvel-film, a Venom másik stúdió égisze alatt készülve nem rendelkezik azzal a hatalmas hátországgal, amit az MCU jelent. Na nem mintha a Marvel-logo most is olyan szépen ragyogna, mint akár pár évvel ezelőtt, de a Venom saját kontextusából kiragadva nem is nagyon lehetett más, mint egy langyos, elnyújtott, közhelyes, levegőben lógó eredettörténet. Csak azzal sikerült elérnie nálam legalább az "egyszernézős, kis hibákkal" szintet, hogy eredetileg ennél rosszabbra számítottam.  


6,5/10
.

Nem állítom, hogy sose nézem meg, de hogy moziban nem, az biztos. Majd itthon, egy hosszú téli estén... talán...


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Venom

Ti játszottatok már olyan játékot, hogy "fekete-fehér-igen-nem"? A Marvel képregényhősök filmes jogai körüli helyzet egy ilyen játékra emlékeztet a Vasember debütálása óta, csak a kellemetlenebbik fajtából. Amióta a Disney bekebelezte a Foxot is 2017-ben, sokat egyszerűsödött a helyzet,

Az baj, hogy ezeknek a feléről fingom nincs ki fia borja???    Pl. a Galactus nevű valami miért olyan nagy?  

Nem, nem baj   . Inkább csak azért tettem be, mert tetszett maga az ábra, és mert látszik belőle, hogy 80 évnyi, sokszor párhuzamosan is futó képregény még a hősök szintjén is mekkora anyag   . A feléről én sem tudok, de ugye a Marvel a tévésorozatok és a mozik révén gondoskodik róla, hogy ez ne sokáig maradjon így   .

Galactus azért nagy, mert ő egy félisteni erejű lény, amelyik bolygók életenergiájával táplálkozik    ...

.

Nézd csak, Niwrok, miket találok a nagy rendcsinálás közepette...

Mint mikor valami rég elveszett dolog kerül elő a szekrény mélyéről

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Niwrok külön figyelmébe!!! Te szereted az ilyeneket, ráadásul ez most csak 990 HUF az Intersparban...

Lépéselőnyben S1

Ha nem zavar a többi évad hiánya, akkor kosárba!

Köszönöm az ajánlást és a vásárlási tippet... de ezúttal megelőztelek, mert már lapul egy ilyen a szekrényemben

Igaz, csak azt írtad, hogy már megvetted...


.

R2-D2 írta:

Nézd csak, Niwrok, miket találok a nagy rendcsinálás közepette... Mint mikor valami rég elveszett dolog kerül elő a szekrény mélyéről

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Niwrok külön figyelmébe!!! Te szereted az ilyeneket, ráadásul ez most csak 990 HUF az Intersparban...

Lépéselőnyben S1

Ha nem zavar a többi évad hiánya, akkor kosárba!

Köszönöm az ajánlást és a vásárlási tippet... de ezúttal megelőztelek, mert már lapul egy ilyen a szekrényemben

Igaz, csak azt írtad, hogy már megvetted...  

Így van ! Azóta is ott van, és van esély rá, hogy így is marad.
Nem azért vettem meg, mert érdekelt, hanem mert kellett a tokja, és így olcsóbb volt, mint ha csak tokot veszek .

Van egyébként még ilyen "tokos" sorozatom, a Dollhouse, pedig az még jobban is érdekel, mint a Lépéselőnyben.

.

Niwrok írta:

Így van ! Azóta is ott van, és van esély rá, hogy így is marad.
Nem azért vettem meg, mert érdekelt, hanem mert kellett a tokja, és így olcsóbb volt, mint ha csak tokot veszek   .

Van egyébként még ilyen "tokos" sorozatom, a Dollhouse, pedig az még jobban is érdekel, mint a Lépéselőnyben.

.

Értem.  Logikus. A Dollhouse nekem is megvan/volt, három részt bírtam belőle megnézni - igaz, ez már régen volt...

Egy másik gyöngyszem idézet....

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Totál szívás S1

Hejj... ha néznék sorozatokat, most milyen jó ötletet kaptam volna tőled . De azt hiszem, ebből is megelégszem az ajánlóddal .

  Ha néznék sorozatokat....


.

R2-D2 írta:

Egy másik gyöngyszem idézet....

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Totál szívás S1

Hejj... ha néznék sorozatokat, most milyen jó ötletet kaptam volna tőled . De azt hiszem, ebből is megelégszem az ajánlóddal .

  Ha néznék sorozatokat....

Na, varrjál rá gombot, ezt már felvettem a Netflixen a kívánságlistára   ! Ez persze még semmivel sem jelent többet, mint hogy felvettem a kívánságlistára, a másik húsz-harminc sorozat mellé, ami ott van.
Kb. olyan, mint amikor te írod, hogy "Érdekel, felvettem a listámra."   .

.

.
Tabu / Taboo S1




Horace Delaney, egy valaha jobb napokat látott hajózási-kereskedelmi társaság tulajdonosának holtteste még nagyon ki sem hűlt, de a hagyatéka körül már jócskán köröznek a haszonlesők. Mivel Delaney két gyermekéből a fiúról csaknem egy évtizede nem hallani (azóta, hogy Afrika partjainál hajótörést szenvedett, pedig ígéretes katonai pálya állt előtte a kadétiskolai eredményei alapján), a lány pedig a férje irányítása alatt áll, így az előzetes alkukat már előzetesen meg is kötötték, az állami és kereskedelmi vezetők nagy megelégedésére. Különös érdeklődésre tart például számot egy egyszerű kis sziget, amit az utóbbi időszak politikai helyzete igencsak felértékelt. A temetésen azonban váratlanul felbukkan a sokak által már halottnak hitt James, akit mind a végrendelet, mind a szokásjog által elsődlegesen megillet az örökség, és ezen jogával élni is akar. Az érdekeltek egyik fele könnyű ellenfelet lát Jamesben, aki a barbárok között élve, férfivá érve pár üveggyöngyért megvehető... de aki hallott a Jamest övező, matrózok rémmeséinek is beillő történetekről, amiknek a legenyhébb változatai is feketemágiáról, boszorkányságról szólnak, nekik meggyőződésük, hogy a jövevény halálos fenyegetést jelenthet bárkire, hacsak nem ők lépnek előbb.

James a puszta jelenlétével egyszerre három nagyhatalmú szervezetnek is a levesébe köp, ez a játszma, és a kor, amiben játszódik, az egyik legizgalmasabb vonása volt a Taboonak. Mert az évszám és a helyszín szerint, hogy "London, 1814", a történelemben jártasabbak könnyen a napóleoni háborúkra asszociálnak, pedig Angliának abban az időben egy kevésbé ismert fronton is helyt kellett állnia... az óceán túlpartján. Nekem, aki ha csak egy sorozat szintjén is, de hallott már ezt-azt a Függetlenségi háború részleteiről (például arról, hogy a franciák milyen jelentős szerepet játszottak a szeparatisták győzelmében), meglepődve, de mégis magától értetődően vettem tudomásul, hogy az akkor még csak rügy-állapotban létező Egyesült Államok és az Angol Birodalom ellenségeskedése nem szűnt meg egycsapásra 1783-ban. Különösen azért nem, mert a nyugati parti terjeszkedést követően a keleti talán még komolyabb gazdasági érdekeket érintett a Kínába és Indiába irányuló kereskedelmi útvonalak miatt... és itt lép be az amúgy is kémekkel, alkukkal és érdekekkel keresztbe-kasul átszőtt hatalmi hálóba a Kelet-Indiai Társaság, ami befolyásából eredően inkább volt tekinthető az államon belüli államnak, mint egy egyszerű vállalkozásnak.

De nem csak a korszak és a politikai alaphelyzet részéről sikerült a stábnak valami igazán kiválót és egyedit felvázolni, hanem a Delaney-család és a körülöttük élők személyes vonatkozásában is, már rögtön az elején. Simán mondhatom, a Taboo pilot-része volt az egyik legpörgősebb és a legösszetettebb, amit valaha láttam. Már a bevezetés három fontosabb ember kivételével felpakolta az összes bábút a táblára, és miközben lassan derül fény a halálból kísértetként félt James egyre több titkára, a látomásainak, rémálmainak eredetére, a származására és az Angliától távol töltött évek eseményeire, ezalatt bejárva a sikátorok alvilágát és bordélyait éppúgy, mint a köszvénybe és vérbajba beleőrült, bársonnyal és arannyal bélelt főúri szalonokat, közben még olyan kitérőkre is van idő, hogy James nővére és a sógora hogyan reagálnak a visszatérésére, ahogy arra is, hogy milyen évtizedes titkot rejt a közeli vízimalom. Ha még hozzáteszem, hogy a Taboo a főszerepet is játszó Tom Hardy személyes projektje volt, producerként és íróként is jelentős szerepet vállalva benne, oldalán Chips Hardyval (az apjával!) és a Locke-ot is jegyző Stephen Knighttal, a színészek között pedig olyan arcok bukkannak fel, mint Mark Gatiss (Sherlock), Franka Potente (A lé meg a Lola), Michael Kelly (House of Cards), és amúgy nagyjából a fél Trónok harca, akkor jár igazán a virtuális kalaplengetés.

De az ezt követő részekben kezdett gyanússá válni, hogy Hardy-ék mindet egy lapra tettek fel, és hogy van egy aprócska, de szükségtelen blöff ebben az egészben. Az, hogy az alaphelyzet felvázolása után nincs igazi elmozdulás ebből a patthelyzetből, és bármennyit is színesít a Taboo a bemutatott dolgokon, a cselekmény maga túl sokáig nem halad. Érdekes persze a puskaporos üzletelgetés, a James elleni merénylet, de még a jogi csűrés-csavarásnak is megvan a maga szépsége, izgalma, de ezek csak epizódok, utánuk minden ugyanúgy áll, mint előtte. Ettől még önmagában talán nem is éreztem volna vontatottnak a sztorit, de amikor részek telnek el azzal, hogy James azt a koffert kéri sokadszor, ami Lornánál van az apja holmijaival, és az csak nem érkezik meg, amikor bőven több idő megy el Carlsbad hedonista báljára, mint amennyit az megérdemelne, ahogy sokadszor kerülnek elő ugyanazok a látomásos képek James anyjáról, és ahogy Zilpha széthulló házasságát kell úgy követni, hogy kb. a második rész után teljesen egyértelmű, hogy hova kell kifutnia ennek az egésznek, akkor már egy kicsit kényelmetlenül feszengős lesz még az otthoni fotel is. Ugyan csak nyolc rész, de kb. a középső három-négy, ha nem is unalmas, de kevés dolgot tudnék felidézni belőle, ami felérne ahhoz a szinthez, amit a Taboo megteremtett magának.

Ha csak a pilotból állna a Taboo, akkor sima 10 pontot kapna... és még akkor is megőrizne belőle 9-et, ha utána egy kicsit bátrabban dolgozott volna a vágó ollója. De sajnos nem így van, így bár látványra és hangulatra kifogástalan, ebből nem maradt, csak...


7,5/10
.

Niwrok írta:

.

Tabu / Taboo S1

... kb. a második rész után teljesen egyértelmű, hogy hova kell kifutnia ennek az egésznek, akkor már egy kicsit kényelmetlenül feszengős lesz még az otthoni fotel is. Ugyan csak nyolc rész, de kb. a középső három-négy, ha nem is unalmas, de kevés dolgot tudnék felidézni belőle, ami felérne ahhoz a szinthez, amit a Taboo megteremtett magának.

Ha csak a pilotból állna a Taboo, akkor sima 10 pontot kapna... és még akkor is megőrizne belőle 9-et, ha utána egy kicsit bátrabban dolgozott volna a vágó ollója. De sajnos nem így van, így bár látványra és hangulatra kifogástalan, ebből nem maradt, csak...


7,5/10
.

Szuper írás!!

Az idézettek miatt nagyon félretettem ezt a projektet, a barátom elkezdte nézni,de három rész után dobta az egészet...

És most azért te sem csináltál olyan nagy kedvet hozzá...


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.

Tabu / Taboo S1

... kb. a második rész után teljesen egyértelmű, hogy hova kell kifutnia ennek az egésznek, akkor már egy kicsit kényelmetlenül feszengős lesz még az otthoni fotel is. Ugyan csak nyolc rész, de kb. a középső három-négy, ha nem is unalmas, de kevés dolgot tudnék felidézni belőle, ami felérne ahhoz a szinthez, amit a Taboo megteremtett magának.

Ha csak a pilotból állna a Taboo, akkor sima 10 pontot kapna... és még akkor is megőrizne belőle 9-et, ha utána egy kicsit bátrabban dolgozott volna a vágó ollója. De sajnos nem így van, így bár látványra és hangulatra kifogástalan, ebből nem maradt, csak...

7,5/10
.

 Szuper írás!!
Az idézettek miatt nagyon félretettem ezt a projektet, a barátom elkezdte nézni, de három rész után dobta az egészet...
És most azért te sem csináltál olyan nagy kedvet hozzá...

Pedig még az eleje a jobb...
Így, hogy folyamatosan keveredik benne James zakkant elméje, a történelmi-politikai háttér kidolgozottsága, meg a dráma, így tippem sincs, hogy neked mennyire jönne be.

.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

A Lostból már láttam másfél évadot ...

. És hol van az írás róla???

Elég döcögősen haladtam vele, nem is nyűgözött le igazán (hogy azt a k*rva bunkert fél évad körbeásni, az meg egyenesen kikészített), így nem éreztem kedvet írni róla... Talán majd most, a második lendülettel:) ....

Jobbnál-jobbakat találok...


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

A Lostból már láttam másfél évadot ...

. És hol van az írás róla???

Elég döcögősen haladtam vele, nem is nyűgözött le igazán (hogy azt a k*rva bunkert fél évad körbeásni, az meg egyenesen kikészített), így nem éreztem kedvet írni róla... Talán majd most, a második lendülettel:) ....

Jobbnál-jobbakat találok...

Még azt hiszem, a Spartacust fogod megtalálni valahol, meg a The Whisperst...

Inkább az Első emberről írj, hogy tudjak rá reagálni !

.

Niwrok írta:

Inkább az Első emberről írj, hogy tudjak rá reagálni      !

.

Ma nézem, legelőbb holnap tudsz.

De a Better Call Saul S4-el is végeztem, valamikor azt is meg kéne írnom..

.
Ray Donovan S1




A dráma ugyan szinte mindig része valamilyen szempontból egy sorozat történetének, támogatva a karakterépítést, de a tisztán drámai sorozatok, családdrámák elég ritkák. A sok fantáziavilág között viszont igénylem ezeket is (ahogy néha még a vígjátékot is, abból is lesz hamarosan ), és mert az eddig nézett drámasorozatok lezárultak, vagy éppen "kihalófélben" vannak ebben a műfajban, ezért végre sorra kerülhetett az is, amit sokszor hallottam emlegetni a legjobbak között.

Los Angeles, és különösen Hollywood a filmgyárak és a sztárcsinálás bűvöletében élő emberek miatt a csillogó felszínről szól... de azért néha a legnagyobbaknak is becsúszik egy kisebb, esetleg nagyobb baki, kellemetlenség. Egy vadidegen halott lány mellett ébredni az átdrogozott este után, vagy egy rosszkor leszopott farok az évekig kitartással egyengetett karriert is tönkreteheti. Az ilyen esetekre szakosodva szerzett hírnevet magának Ray Donovan. Ha skatulyázni kéne, talán egyfajta félalvilági magánnyomozó lenne, vagy őrangyal, kevés gátlással (ilyen volt például a House of Cards sorozatban Doug Stamper), aki felügyeli a gondjaira bízott sztárok hátterét, magánéletét, és eltünteti, félregördíti azokat az akadályokat, amik zavart okoznának a reflektorfényben. Ha elég, akkor beveti a kapcsolatait, ha kell, akkor a karizmájával győzi meg az embereket, néha jöhet egy kis finom zsarolás kompromittáló felvételekkel, de az öklét és fizikai erőszakot sem fél használni, ha valaki máshogy meggyőzhetetlennek bizonyult. Ray-re is igaz azonban, hogy mindig a suszternek lyukas a cipője. Miközben hivatásszerűen űzi a problémamegoldást, egy problémával képtelen dűlőre jutni... és ez a saját családja.

Otthon még nincsenek is nagyobb bajok, a feleségével, Abby-vel kicsit talán megromlott a viszony az üzleti titkolózások és a féltékenykedések miatt, ahogy a két gyerekkel is annyi a gond, hogy kamaszodnak. A bátyja és az öccse viszont sokkal keményebb dió, mindkettő roncsnak számít fizikailag, lelkileg és szellemileg is, Ray pedig hűséggel és kitartással próbál gondoskodni róluk. Az idősebbik, Terry ugyan egy sikeres boxklubot vezet, de a szociális kapcsolatai nem állnak jól, részben azért, mert szégyelli a test fogyatékosságát, ami egy régi meccs következménye. Bunch pedig néha olyan, mint egy nagy gyerek, folyamatos iránymutatásra szorul... már amennyiben el tudunk képzelni egy negyvenes, az alkoholizmusba ki- és bejárkáló fickót, akinek az egész életét meghatározta sok egyéb mellett az a gyerekkori trauma, hogy megerőszakolták. És ha ez, meg a múlt minden nap velük levő hagyatéka nem lenne elég Ray-nek, megtudja, hogy az apját, Mickey-t, az egykori piti drogdílert egy vádalku miatt öt évvel korábban kiengedték a börtönből, ahol így is húsz évet ült gyilkosságért. Azt az apját, akit Ray minden velük történt rosszért hibáztat, többek között a húguk haláláért is, és akitől Ray annyira meg akart szabadulni, hogy húsz éve az ő közbenjárásával ítélték el.

Két bekezdést írtam már, és még mindig csak kb. a felét említettem csak azoknak a rétegeknek, amik egymásra épülve váltogatják egymást ebben a sorozatban. Mert itt van még, hogy Donovanék és a Ray-jel együtt dolgozó ügyvédek milyen kapcsolatban voltak a maffiával és az egyik alvilági főnökkel, hogy az FBI egyik buzgómócsing ügynöke hogyan akarja felhasználni Mickey-t ennek az évek alatt kissé széthullott hálózatnak a felgöngyölítésére, hogy félúton még leesik a családfáról egy féltestvér is, vagy hogy Ray milyen ügyekkel dolgozik az évad alatt. Ezek is jók, kis pörgést visznek az amúgy sem unalmas emberi kapcsolatok közé, ahol az is segíti a tempót, hogy az epizódok egy-egy nap eseményeit mutatják be. Továbbá még mindig tartom, hogy jobban el tudom ismerni azt, ha egy stáb, egy sztori nagyobb "csicsák", díszítések nélkül is feszült cselekményt, finom jellemrajzokat tud elém tenni... az nálam ilyen, amikor azt tartom egy évad egyik legjobb jelenetének, ahogy Ray hazaviszi a szennyesét, Abby meg emiatt veszekedni kezd vele. Mickey és a fiúk kapcsolata pedig olyan, ami egymagában viszi a műsort. Jon Voight szerintem legjobb alakítása ez (a tőle látott jellegtelen mellékszerepek tükrében), ahogy a börtönből kikerülve próbál úgy tenni, mint ha még mindig a 70-es, 80-as évek pörögnének, egyben magához édesgetni a családtagokat, és azok, akik nem ismerték korábbról, értetlenül állnak a dolog előtt, hogy Ray miért gyűlöli őt engesztelhetetlenül, amikor milyen "buli" a nagypapi meg az após, meg hát ennyi év után Terry (Eddie Marsan) és Bunchy (Dash Mihok) sem látják annyira szörnyűnek az apjukkal töltött éveket. Ray (Liev Schreiber) viszont mindenkit távol akar tartani az apjától; kettejük kapcsolata a legjobb feszültségforrás az egész évadban, aminek az okai csak fokozatosan derülnek ki, sokáig bizonytalanságban tartva a nézőt, hogy akkor most kinek az oldalán is kéne állnia ebben az évtizedek óta tartó ellenségeskedésben.

Aztán a végén éppen ezen a két évtizeden sikerült elcsúsznia a sorozatnak... Szerintem a készítők nem voltak biztosak benne, hogy lesz-e még folytatása a sorozatnak (azóta már a hatodik évad is megvan, de ezt sosem tudni előre a Loston kívül...), így aztán valahol az évad kétharmadánál úgy döntöttek, hogy minden szálat elvarrnak, nehogy egy fél sorozattal legyenek kénytelenek szégyenkezni. Ehhez pedig olyan szédítő tempóban kezdik el követni egymást a semmiből előrángatott meghasonulások és a varázslatos véletlenek, a gyorsan elfelejtett meg elföldelt szálakról nem is beszélve, hogy az évadzáró idilli tengerparti jelenetekor már szinte semmi nem maradt abból a hangulatból, amiért izgalmasnak, érdekesnek tartottam a Ray Donovant. Ez vitte magával a többit is, az elején még szenvedéllyel és fanyar humorral megírt jelenetek és párbeszédek egyre inkább elmaradoztak. Mintha a húsz évig épített dominót hirtelen meglökték volna, és az két pillanat alatt összedőlne. Bár értem én, hogy ez a sorozat arról is szól, hogy a régi sérelmeken túl kell lépni, de ki hiszi el, hogy egy húsz-harminc évig dédelgetett és érlelt önsajnálat vagy undor köddé válik egy hét alatt?

Ami az évad elején még egy többszörösen összetett kapcsolati háló volt, évtizedekre visszanyúló dolgokkal és családi kötelékekkel megerősítve, remek karakterekkel és színészekkel, az a végére egy "sima" gengszteres-dinasztiás sorozattá csonkították. Még azért egy esélyt adok neki, mert ha nehéz is szimpatikusnak tartani a Donovan-családot, az kétségtelen, hogy azzal nem vádolhatók, hogy a nehéz helyzetekben ne tartanának össze, és ez eddig érdekes helyzeteket szült, meg talán fog is még.


7/10

.

Niwrok írta:

.
Ray Donovan S1


Ami az évad elején még egy többszörösen összetett kapcsolati háló volt, évtizedekre visszanyúló dolgokkal és családi kötelékekkel megerősítve, remek karakterekkel és színészekkel, az a végére egy "sima" gengszteres-dinasztiás sorozattá csonkították. Még azért egy esélyt adok neki, mert ha nehéz is szimpatikusnak tartani a Donovan-családot, az kétségtelen, hogy azzal nem vádolhatók, hogy a nehéz helyzetekben ne tartanának össze, és ez eddig érdekes helyzeteket szült, meg talán fog is még.


7/10

.

Hallottam már róla, bírom a címszereplőt is, de valahogy ez a név... ez a cím.. mindig távol tartott tőle. Ahogy olvasom, anynira talán nem baj...

Niwrok írta:

Szerintem a készítők nem voltak biztosak benne, hogy lesz-e még folytatása a sorozatnak (azóta már a hatodik évad is megvan,

És belevágtál????

Innen már csak egy lépés a SoA (ha már családi dráma) de pl a BB rövidebb is...




.