Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 31 ... 59, 60, 61 ... 63 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Csontok és skalpok   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyVas. Szept. 11, 2016 12:16 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 L2WrViQ




Csontok és skalpok




Kezdésnek rengeteg hangzatos címet, mondatot tudnék idézni e filmmel kapcsolatban, miszerint ez "A hónap filmje", meg "mesteri alkotás, ami ötvözi a westernt a horrorral", meg "Valódi western és valódi horror"… és hasonlók.  A világ ismételt furcsa működése folyamán – már mikor nem aludtam el az unalomtól – nekem meg csak az járt a fejemben, hogy Patrick Wilson két nap alatt kétszer látom két különböző filmben: egyik nap még szellemvadász volt Ed Warren szerepében, most meg törött lábú westernhős, kinek a kínlódására valaki képes volt egy két órás filmet forgatni.

Az egyébként egy óriási baromság, amivel promótálják a filmet – igen, még a hivatásos havi magazin is – miszerint ez western és horror keverékeke. Lószart mama, ebben annyi horror nincs, mint egy Alfa Holdbázis történetben – attól, hogy a legeslegvégén kettévágnak egy embert, amit a kamera félig-meddig mutat, attól ez még nem lesz horrorfilm. Számomra legalábbis nem. Feszültség helyett többnyire az unalom és az értetlenkedés telepedik a képernyőre, az ún. gore jeleneteknél meg diszkréten elfordul az operatőr (vagy távolról, vagy homályosan mutat). Még egy szaros lövöldözés is megmarad a hanyatt esünk és van rajtunk egy piros folt keretein belül – a Rambo IV mészárlása az tényleg horror ehhez képest. Úgyhogy… ha valaki csak azért ül le elé, hogy egy Sziklák szeme szerű és hangulatú filmet kap, az messze kerülje el. Ez egy sima western, a kifejezetten unalmas fajtából, aminek a végére beillesztettek némi mészárlást, vagy inkább arra emlékeztető dolgot. Semmi több. Tucatfilm, amit most valamiért a média felkapott, ami a maga két óra 12 percével ugyan beáll a lassan hömpölygő westernek sorába, de a játékideje nagy részében négy férfi jut el A pontból B pontba – minden különösebb izgalom nélkül.

Pedig nem indul rosszul: a felütésben két vadnyugati bűnözőt látunk munka közben, akik aztán rossz helyre tévednek: egy koponyákkal kirakott területre, ahol egyikük bizony áldozattá válik. Nem is írom, kik ők, meg ki játssza őket, mert totál lényegtelen, az is csak az én arcom szegletébe csalhatott mosolyt, hogy a nagyobb darab bűnözőben felismerni véltem egy helyi üzlet ismerős tulajdonosát/vezetőjét. Szóval egyikük – mint később kiderül – táplálék lesz, másikuk menekül és a közeli (?) Bright Hope nevű településen köt ki. Pechére a kissé öreg, kissé gyagyás seriff helyettes meglátja, amint épp álcázza magát – így a faszi (lőtt sebbel) a börtönben köt ki. A film ezen szakasza amúgy eléggé érdekes – még ha nem is karfaszaggatóan izgalmas is -, hozza a kötelező western hangulat megteremtését. Viszonylag gyorsan megismerjük a főszereplőiket ( Laughing , rajtuk kívül a költségvetés miatt senkit a városból, az a kocsma olyan kihalt, mint a hétköznapi vendéglátás vidéken), már csak a konfliktus kell a békés porfészek mindennapjaiba, hogy elinduljon a történet – ahogy mondom, A pontból B-be.

A konfliktus aztán el is érkezik, mikor a börtönből eltűnik a rab, a fiatalabb seriff helyettes és a rab ápolására felkért nő – no meg néhány ló. Nem mellesleg holtan találnak egy néger istállófiút is – de fura mód vele senki nem foglalkozik úgy igazán. Miután aztán a város indiánszakértő indiánja megállapítja a minden bizonnyal útmutatónak hátrahagyathatott nyílvesszőből, hogy a rablást a közeli (?) kannibál indián törzs követte el, rögtön megalakul a felmentő sereg…  hmmm … kannibál indián… ezt még szokni kell. A csapat vezére Hunt seriff (Kurt Russel), aki azon kívül, hogy ugye a törvény embereként kötelessége a bűnt üldözni, némi személyes motivációt is bepakol az üldözés táskájába (vajh miért is volt fura és előremutató a feleséges jelenet megint), társa pedig a már említett idősebbik helyettese, Cicory (Richard Jekins), akit mondjuk én a nyugdíjas otthonból az utcára nem vinnék magammal, nem pedig többnapos távolságra tervezett mentőakcióra. Nem véletlen hangzik el majd a fináléban az a mondat, hogy a 'Vadnyugat az idióták miatt tart ott, ahol tart" – nem tudom, van-e a filmben az öniróniára szándék, de mindenesetre saját magukra is vonatkoztatható eme kijelentés. Az, hogy a csapathoz csatlakozik kifogástalan állapotú és tisztaságú fehér (!!) öltönyében egy Brooder nevű pisztolyhős (Matthew Fox), az még nem idiotizmus – leszámítva az öltönyt – viszont az, hogy nyílt töréssel a sípcsontján a csapat negyedik tagja lesz Arthur, a dugás utáni, aggódó és szerető férj (Patrick Wilson), az szerintem komplett baromság. Értem én, hogy a történet egyik fő mozgatórugója az, hogy a faszi megmentse a feleségét – no de mekkora állatság, hogy egy négyfős mentőexpedícióba egy pacifista vénembert meg egy nyomorékot is magunkkal viszünk. Ez nem Monthy Python, bassza meg…

A Csont Tomahawk – ennek legalább van értelme a filmből – középső egy órája egy rooad mozi, ahol a négy csodabogár halad a cél felé: a gyilkos kannibálok táborába. Kifejezetten lassú és unalmas volt nézni az egészet, különös tekintettel Arthur kínlódására: számomra totál ökörség volt, hogy ő egyáltalán elindult és hogy egyáltalán elvitték. A lassú folyású történetet – ami egyébként egész jó kis autentikus western háttér előtt zajlik – ilyenkor kellene megtölteni érdekes, elmés, esetleg vicces párbeszéddel, amiket Tarantino kiráz a kisujjából… nos, mr. S. Craig Zahlernek ez még nem megy. A dialógusok a fürdőkádban olvasásról, a bolhacirkusz valódiságáról (igaz, ez később), némi nézeteltérés a tábor körül ólálkodó mexikóiak lelövésének szükségességéről sajnos nem töltik ki a lassú haladás unalmát. Egy jó rendező pl. ilyenkor közelebb hozhatná szereplőit a nézőkhöz, kicsit beavatná a nézőt azok magánéletébe, motivációiba – Zahler érzi is, hogy ilyesmit kellene csinálnia, de ezt is összecsapja. Spoiler nélkül: az, hogy egyikük elmesél gyerekkorából valamit, az messze nem hat olyan mértékben, ahogy kellene, már csak azért sem, mert magához a faszihoz korábban sem tudtunk oly mélyen kötődni. Talán még ha valami flashback lett volna… talán akkor… így viszont majdnem tökmindegy, kivel mi lesz a végére.

És akkor kicsit beszéljünk a végéről, amitől mindenki hanyatt esett… ami annyira véres, meg miegymás… kérem szépen, számomra, a vége hasonlóan idióta és unalmas lett, mint maga az egész film. Azzal nem árulok el titkot, hogy bátor és naiv főhőseink eljutnak a barlangkannibálokhoz, ahol szükségszerűen sor kerül a nagy ütközetre, miben szükségszerűen történnek áldozatok is. Aki nézi majd a filmet, az azonban foghatja a fejét, ki is lesz az egész finálénak a kulcsszereplője (hát persze, hogy ő), ki is verekedi át magát sok-sok szürkebőrű (tényleg, miért is szürke??) kanniánon, meg hogy hogyan is győzi le a négyfős, félig rokkant és súlyosan sebesült csodacsapat a 12 fős életerős bennszülöttet. Persze, lehet azt mondani – és el is hangzik a filmben – hogy ők az okosabbak, de ez önmagában ebben a szituban nem elég és biza hiteltelen is kicsit. Ha meg a másik aspektusra, az emlegetett véres befejezésre gondolunk, abban is kiábrándító a film: a lövések, a nyakelvágás, a lábba állított tomahawk a mai szemmel tök átlagos, simán mehetne egy teljesen normális westernbe is – így egyetlen egy jelenet van, ami esetleg megbirizgálhatja a gyengébb idegzetűek gyomrát/lelkét: mikor a vacsorát feldarabolják. Na, az jó volt, de ettől horrornak én nem tekintem, és ettől az egy jelenettől a 18-as hazai karikát sem érzem jogosnak. Csak összehasonlításképp, a Démonok között, az A fiú, az Insidious csak 16-os karikát kapott, ez – amiben félelemnek nyoma sincs, csak egy darabolós jelenet van – meg 18-as karikát. Ez nem horror, ennél a Fűrész milliószor durvább volt (igen, az első rész). Ez még az átlagosnál sem véresebb western – igazából minden westernnek kellene ennyi vért tartalmaznia – hiába állítják sokan, sok helyen, szerintem egyáltalán nem sikerült a rendezőnek ötvözni a horrort a vadnyugattal. Szimplán azért nem sikerült, mert egyik összetevőt kihagyta.


Sajnos a mozi unalmassága némileg tompítja az egyébként remek színészi teljesítményeket is. Kurt Russel az Aljas nyolcas után ismét a környékre költözött és az utóbbi idők legnagyobb alakítását nyújtja, Matthew Fox, a Lost dokija is remekel a pisztolyhős szerepében, igaz, őt először fel sem ismertem. A legnehezebb dolga talán Patrick Wilsonnak volt, mert azért mégiscsak egy szenvedő rokkantat kellett játszania két órán keresztül, de ő is kiválóan hozza a figurát – azonban, hiába a remek teljesítmény, az ember nem tud rájuk figyelni, mert vagy felbosszantja a tétlenség, vagy bealszik rajta. Az is fura volt, hogy gyakorlatilag nincs zene a moziban – persze, van, de abszolút nem szignifikáns -, így a feszültségkeltés egyik eszközéről önként lemondott a rendező. Mert hát hiába is a jó korrajz, a remek díszlet/háttér, ha van egy nulla történet és egy kissé zavaros énkép, az egész mehet a levesbe.





60%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 23, 2019 9:05 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyVas. Szept. 11, 2016 3:15 pm

R2-D2 írta:

Csontok és skalpok

Az egyébként egy óriási baromság, amivel promótálják a filmet – igen, még a hivatásos havi magazin is – miszerint ez western és horror keverékeke. Lószart mama, ebben annyi horror nincs, mint egy Alfa Holdbázis történetben – attól, hogy a legeslegvégén kettévágnak egy embert, amit a kamera félig-meddig mutat, attól ez még nem lesz horrorfilm. Számomra legalábbis nem. Feszültség helyett többnyire az unalom és az értetlenkedés telepedik a képernyőre, az ún. gore jeleneteknél meg diszkréten elfordul az operatőr (vagy távolról, vagy homályosan mutat). Még egy szaros lövöldözés is megmarad a hanyatt esünk és van rajtunk egy piros folt keretein belül – a Rambo IV mészárlása az tényleg horror ehhez képest. Úgyhogy… ha valaki csak azért ül le elé, hogy egy Sziklák szeme szerű és hangulatú filmet kap, az messze kerülje el. Ez egy sima western, a kifejezetten unalmas fajtából, aminek a végére beillesztettek némi mészárlást, vagy inkább arra emlékeztető dolgot. Semmi több. Tucatfilm, amit most valamiért a média felkapott, ami a maga két óra 12 percével ugyan beáll a lassan hömpölygő westernek sorába, de a játékideje nagy részében négy férfi jut el A pontból B pontba – minden különösebb izgalom nélkül.

Ha meg a másik aspektusra, az emlegetett véres befejezésre gondolunk, abban is kiábrándító a film: a lövések, a nyakelvágás, a lábba állított tomahawk a mai szemmel tök átlagos, simán mehetne egy teljesen normális westernbe is – így egyetlen egy jelenet van, ami esetleg megbirizgálhatja a gyengébb idegzetűek gyomrát/lelkét: mikor a vacsorát feldarabolják. Na, az jó volt, de ettől horrornak én nem tekintem, és ettől az egy jelenettől a 18-as hazai karikát sem érzem jogosnak. Csak összehasonlításképp, a Démonok között, az A fiú, az Insidious csak 16-os karikát kapott, ez – amiben félelemnek nyoma sincs, csak egy darabolós jelenet van – meg 18-as karikát. Ez nem horror, ennél a Fűrész milliószor durvább volt (igen, az első rész). Ez még az átlagosnál sem véresebb western – igazából minden westernnek kellene ennyi vért tartalmaznia – hiába állítják sokan, sok helyen, szerintem egyáltalán nem sikerült a rendezőnek ötvözni a horrort a vadnyugattal. Szimplán azért nem sikerült, mert egyik összetevőt kihagyta.

60%


Biztos valami újító dolog ez, ahogy a Cowboyok és űrlények is az volt pár éve (egyébként az sem láttam), hogy összeházasították a westernt valamivel, de eredetileg sem kapartam, hogy mindenáron lássam, és ez egyelőre így is marad. Attól egyébként, hogy nincs benne gore, még lehet jó horror, ha jól sikerült megfogni a misztikus félelmet attól a kannibál törzstől... amúgy is jobban szeretem a horror ijesztgetős, mint a trancsírozós ágát.

Az Insidious besorolását meg ne is emlegesd, mert azóta is dobálom el az agyam, hogy az USÁ-ban azt konkrétan PG-13-ra értékelték Evil or Very Mad ! Hát érted, a gyerekre tök oké ráhozni a frászt a fátylas szellembanyával meg a Vigyorex-családdal (szülői felügyelettel persze!), hogy tövig lefossa a bokáját és hetekig rémálmai lesznek, de jujci, vért látnia nem szabad, mert attól sokkot kap vagy erőszakos vadállat lesz tőle, mint a videojátékoktól faceplam ...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyHétf. Szept. 12, 2016 12:49 am

Niwrok írta:

Csontok és skalpok


Biztos valami újító dolog ez, ahogy a Cowboyok és űrlények is az volt pár éve (egyébként az sem láttam), hogy összeházasították a westernt valamivel, de eredetileg sem kapartam, hogy mindenáron lássam, és ez egyelőre így is marad. Attól egyébként, hogy nincs benne gore, még lehet jó horror, ha jól sikerült megfogni a misztikus félelmet attól a kannibál törzstől... amúgy is jobban szeretem a horror ijesztgetős, mint a trancsírozós ágát.


A Cowboyok és űrlények a maga nemében egy jól sikerült western és sci-fi párosíás, bár a sci-fi része ott sem igazán működik - de nem a másik összetevő miatt, hanemmerts zimplánhülyeség.

De itt... nem, nem sikerült jól megfogni a misztikus félelmet attól a kannibál törzstől. Sehogy sem sikerült megfogni, mert akkor nem egy tökkelütött banda megy oda, egy nyomorékkal meg egy pacifista vénemberrel. Evil or Very Mad

"... amúgy is jobban szeretem a horror ijesztgetős, mint a trancsírozós ágát." - ebben maxi egyetértünk. egyetért

Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Sully – Csoda a Hudson folyón   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyHétf. Szept. 12, 2016 1:12 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 QJcRtWQ




Sully – Csoda a Hudson folyón





2009. január 15-én a US Airways 1549-es járata a New York-i LaGardia repülőtérről az észak-karolinai Charlotte-ba, a Charlotte Douglas nemzetközi repülőtérre tartott, amikor 3 perccel a felszállás után a gép balesetet szenvedett: összeütközött egy csapat kanadai lúddal, aminek következtében mindkét hajtóműve leállt. Az utasszállító repülőgép ezután sikeres kényszerleszállást hajtott végre a Hudson folyón. A gép pilótáját, aki ezt az egyáltalán nem szokványos tettet végrehajtotta, Chesley B Sullenbergnek hívták – a Sully című legújabb Clint Eastwood mozi pedig ennek az eseménynek, illetve szereplőnek állít hiteles és megindító emléket. Mi több, az utóbbi idők legnagyobb élményét biztosította nekem moziban, egy különlegesen izgalmas és érzelmes utazást 2009 januárjába.

Pedig aztán még a mozi parkolójában is eszembe jutott, hogy Hollywood eredeti ötlet híján megint „csak” egy megtörtént eseményt dolgoz fel, és bevallom őszintén, átfutott a fejemen, mi szükség is van erre. Attól is tartottam, hogy megint látunk egy amerikai történetet egy amerikai hősről, egy olyan feldolgozásban, ami esetleg egy nem amerikai nézőt hidegen is hagyhatja. Egyedül a rendező és a főszereplő neve nyújtott okot némi bizakodásra – arra meg alapból felkészültem, hogy mr. Eastwood esetleg bele fog csempészni némi patriotizmust is a moziba… ami aztán végül is nem történt meg. Sőt, néhány mondatot leszámítva az egész filmnek éreztem valami univerzális szellemét: ez az esemény, ez, így, ezekkel a szereplőkkel bárhol máshol megtörténhetett volna. Igaz, akkor talán nem lett volna belőle film, egyedül Amerika van ennyire ráizgulva erre a hős kisember mítoszra, csak neki van szüksége minden héten valami világmegmentő példaképre – de hát ők már csak így vannak összerakva. S még valami: az is eszembe jutott a film előtt, hogy hogyan is lehet érdekesen tálalni egy 208 másodperces landolást, aminek a legfontosabb kérdését, a sikerességét ugyebár ismerjük… bár… nem ez az első és utolsó film a sorban, ami próbálkozott hasonlóval. Hogy csak az elmúlt évek példáit nézzem, ott van mondjuk az A harminchármak, a chilei bányászok igaz története, aminek nem sikerül, de pl a Phillips kapitánynak meg igen

Eastwood meglehetősen érdekesen nyúlt hozzá a témához. Fogta az eseményt, darabokra szedte a landolást, és a film 96 perce alatt többször is lejátssza azt – ráadásul többféle nézőpontból. Mint mikor egy műtárgyat vizsgálnak, vagy mint mikor a boltban kezedbe fogod az árut és alaposan, több szögből megnézed. Igazodik és kitűnően illeszkedik egyébként ez az egész magához a film cselekményéhez, ugyanis a landolás csak a mozi egyik sarokpontja, a történet másik fő alappillére a landolás utáni események, a Sullenberg kapitány (Tom Hanks) és Jeff Skiles első tiszt (Aaron Eckhard) elleni vizsgálat. A vizsgálat, amiben a repülőgép társaság és a biztosító majdnem, hogy vétkesnek próbálja beállítani a pilótát – gondolom az anyagi kár minimalizálása érdekében (az amúgy jó kérdés, hogy mondjuk egy repülő árát hogy hajtják be a vezetőjén, de mindegy). A lényeg az, hogy a sztori mindkét szála, ezek egymásba fonódása annak ellenére tartogat izgalmat, hogy nemcsak hogy ismerjük a korabeli médiából az eseményeket, hanem a film végéig magunk is látjuk azokat többször. Eastwood minden egyes forgatásnál talál egy másik megközelítést, remekül váltogatja a rövid repülés nézőpontját: a kapitány, az első tiszt, a stewardessek, a légiforgalmi irányító és az utasok szemszögéből. Minden egyes váltás tartogat újdonságot, minden egyes aspektus a maga három percében izgalmas is lehet – és nem, én nem osztom azt a vádat, miszerint kár volt az utasokat belevenni a sztoriba, ha már közelebb nem hozta őket Eastwood hozzánk. Nem, szerintem nekik így, pontosan ennyi szerep kellett, hogy jusson: az a kétségbeesés, amit valójában átélhettek, így is átjön – azon kívül meg ugye annyi volt a dolguk, hogy "Fejeket le! Tartsd lenn!" Én, ha már mindenképp kötözködni akarnék, akkor inkább a másodpilóta szegényes hátterét vetném fel apró hibának – hisz ő végig központi szereplője mindkét történeti szálnak. De miután a film címe is egyszemélyes, nevezetesen a kapitányról szól és nem a 1549-es járatról, ezért én ezt sem tekintem feltétlenül bajnak.

Mielőtt a másik pillérre, a tárgyalásra és Sullenberg lelkivilágára rátérnék, ide kívánkozik még egy dolog. Az alapból zseniálisan bemutatott vízre szállás, az egész totál autentikus landolás (nem lezuhantunk, leszálltunk) egyértelmű csúcspontja ugyebár a 150 utas megmentése – nos, ennek a pár percnek rég látott hatása volt rám. Ha elkap a hangulat, tudok bizony érzelgősen viszonyulni filmekhez… de Eastwood a leszállás utáni képsorokkal, ahogy kijut mindenki a fagyos vízre, ahogy jönnek a mentőhajók (az egyikük saját magát játszotta a filmben), ahogy kimentenek mindenkit, az totál levett a lábamról. Szerencsére nem voltak sokan a moziban (feliratos film, nem is csoda), így nem láthatta senki, de én biza könnyeztem meghatódottságomban, mikor a képsorokat néztem. Van valami eszméletlenül pozitív kisugárzása az egésznek, az ember egyszerűen örül a sikernek/szerencsének és igaz, hogy csak három percet – többször három percet – töltött el az utasokkal, de az a felemelő érzés, hogy mindenkit megmentenek, az qrva jó volt. Valahol mindenki a békére, a sikerre vágyik, és a rendező nagyon ráérzett az egészre – jelen esetben nem érdekel, hogy valami manipulatív fényképezési eszközzel érte-e el az egészet, vagy csupán arról van szó, hogy tudtam, mindez valóban megtörtént… a végeredmény számomra egy roppant érzelmes jelenetsor lett. Könnyfakasztó…

A mozi nagyobbik része azonban nem is a balesettel/csodával, hanem inkább annak utóhatásával foglakozik. Egyrészt ugye a teljesen megzavarodott kisember, Sullenberg kapitány magánéletével, pszichéjével, hogyan is tudja feldolgozni magát a balesetet, illetve – ez nem kevésbé fontos - hogyan próbálja feldolgozni azt, hogy pillanatok alatt híres ember, hős lett belőle. Egyik sem egyszerű, előbbi esetben csak ott van az emberben a kétség, hogy mindent jól csinált-e, az emberben ott van az önmarcangolás, miszerint nem megmentett magán kívül 154 embert, hanem inkább életveszélybe sodorta őket. Ez hol álmatlan éjszakákban, hol esetleg városra zuhanó repülőgép rémálma formájában kísért – és mindkettő kiválóan érzékelteti a kapitány pszichés állapotát. Amire aztán természetesen a média is jócskán rátesz egy lapáttal – egy átlagember csak nem szívesen megy mindenféle talk showba mesélni. Eastwood, igaz csak érintőlegesen, de kiszól filmjével az amerikai médiának: nem az első és nem is az utolsó eset, amiben a szenzációhajhász sajtó megfojtja az amúgy csak pihenni vágyó „hőst” illetve annak családját. Mintha Sullenbergnek nem lenne más dolga, mint magyarázkodni…

A sikeres landolás – és egy Airbus leamortizálása után – jön a szokásos vizsgálat: ez a vizsgálat azonban talán mintha kicsit rosszindulatúbb lenne, mint általában: a kapitánynak és az első tisztnek bizony nem áll jól a szénája, Néhány okos ugyanis azt állítja, hogy Sullenberg rosszul döntött a Hudson folyón landolással, a gép képes lett volna visszatérni a reptérre, és ott kerekeken földet érni – minimális anyagi kárral. Nos, ahogy az ember nézi a filmet, úgy megy föl benn egyre jobban a pumpa, úgy verné bele a vizsgálóbizottság kopasz vezetőjének (Mike O’Malley), illetve a mellette ülő szőke ribancnak (Anna „Breaking Bad” Gun) a fejét az asztalba. Nézi az ember és totál felhúzza magát, hogy ezt a szerencsétlen, fehér hajú ártatlan embert el akarják meszelni, hogy szegény Sullenberg mit is élhetett át az egész vizsgálósdival – Eastwood pedig ezzel az egésszel remekül bánik. Már csak azért is mert a történet ezen aspektusáról vélhetően kevesebben hallottak, így annak kimenetele is kérdésesebb: Eastwood pedig  remekül játszik a tényekkel, csupán kellő mértékben, de hatásosan manipulálja a nézőt, jó ütemben csepegteti a információt és a tárgyalást ahhoz, hogy izgalmas legyen a mozi. Hogy aztán elérjünk – egyébként a szereplőkkel, sőt az egész meghallgatáson résztvevőkkel együtt – magához a katarzishoz, a fekete doboz meghallgatásához, amivel újra, vágás és forgatás nélkül átélhetjük az egészet. Ugyan ez is zseniális, lehet, igazándiból ez maga a film csúcspontja, de én már húsz perccel korábban elélveztem könnycsatornáimon keresztül, úgyhogy ez csak egy szimplán kiváló jelenetsor volt.

Én nem tudok, és nem is igazán akarok belekötni semmibe. A historyvshollywood szerint a tényeket vizsgálva meglehetősen hiteles a film, Tom Hanks pedig parádés ismét. Ahogy mondtam, talán csak az első tiszt háttere hiányos, meg icipicit a feleséggel történő kapcsolattartását éreztem kényszeredettnek. nagyon jók a filmbeli vágások, annak ellenére, hogy rendesen ugrálunk az időben, egy cseppet sem éreztem elveszettnek magam. Különösen bejött az a néhány flashback, amivel próbálták árnyalni, magyarázni Sullenberg tehetségét/képességét – ezek is nagyszerűen voltak belefűzve a filmbe. Látszik, mennyi eredeti nyersanyag állt rendelkezésre, sikerült mindent pontosan úgy leforgatni, ahogy akkor volt. S ahogy meg ilyenkor kell is, a végefőcímben rengeteg igazi túlélő találkozik Sullenberg kapitánnyal igazán autentikus környezetben: a gépet ugyanis kiemelték a folyóból és a charlotte-i repülésmúzeumba szállították, ott volt a meeteing. Sully az ő hősük – de talán most először éreztem azt egy amerikai filmben, hogy ez az ember egy kicsit az én hősöm is.

Mert akárki akármit mondott róla, ez egy csoda volt – és ez a kis csoda most már az enyém is.

Köszönöm Mr Eastwood! Megvan az egyik TOP 10-es filmem.





90%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 23, 2019 9:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyHétf. Szept. 12, 2016 6:58 am

R2-D2 írta:

Sully – Csoda a Hudson folyón

Eastwood meglehetősen érdekesen nyúlt hozzá a témához. Fogta az eseményt, darabokra szedte a landolást, és a film 96 perce alatt többször is lejátssza azt – ráadásul többféle nézőpontból. Mint mikor egy műtárgyat vizsgálnak, vagy mint mikor a boltban kezedbe fogod az árut és alaposan, több szögből megnézed. Igazodik és kitűnően illeszkedik egyébként ez az egész magához a film cselekményéhez, ugyanis a landolás csak a mozi egyik sarokpontja, a történet másik fő alappillére a landolás utáni események, a Sullenberg kapitány (Tom Hanks) és Jeff Skiles első tiszt (Aaron Eckhard) elleni vizsgálat. A vizsgálat, amiben a repülőgép társaság és a biztosító majdnem, hogy vétkesnek próbálja beállítani a pilótát – gondolom az anyagi kár minimalizálása érdekében (az amúgy jó kérdés, hogy mondjuk egy repülő árát hogy hajtják be a vezetőjén, de mindegy). A lényeg az, hogy a sztori mindkét szála, ezek egymásba fonódása annak ellenére tartogat izgalmat, hogy nemcsak hogy ismerjük a korabeli médiából az eseményeket, hanem a film végéig magunk is látjuk azokat többször. Eastwood minden egyes forgatásnál talál egy másik megközelítést, remekül váltogatja a rövid repülés nézőpontját: a kapitány, az első tiszt, a stewardessek, a légiforgalmi irányító és az utasok szemszögéből. Minden egyes váltás tartogat újdonságot, minden egyes aspektus a maga három percében izgalmas is lehet – és nem, én nem osztom azt a vádat, miszerint kár volt az utasokat belevenni a sztoriba, ha már közelebb nem hozta őket Eastwood hozzánk. Nem, szerintem nekik így, pontosan ennyi szerep kellett, hogy jusson: az a kétségbeesés, amit valójában átélhettek, így is átjön – azon kívül meg ugye annyi volt a dolguk, hogy "Fejeket le! Tartsd lenn!" Én, ha már mindenképp kötözködni akarnék, akkor inkább a másodpilóta szegényes hátterét vetném fel apró hibának – hisz ő végig központi szereplője mindkét történeti szálnak. De miután a film címe is egyszemélyes, nevezetesen a kapitányról szól és nem a 1549-es járatról, ezért én ezt sem tekintem feltétlenül bajnak.


Amikor megláttam a képet, meg rápillantottam az első bekezdésre, azt hittem, hogy valamiért a fórum az én írásomat másolta be ide Smile ...

Akkor ezt elég hasonlóan láttuk, mert ugyan kicsit más megvilágításban, de mindkettőnket magával ragadott a történet, és ha volt is hibája, az sem volt feltűnő, mert a lényeg Sully kapitány személyisége volt, és az éppen eléggé átjött a filmből.

A repülő árát sehogy nem hajtják be a vezetőjén, erre vannak a biztosítók Wink , azoknak meg ugye mintha a fogát húznák, ha pénzt húznak ki a zsebükből. Főleg olyankor, ha a "normális" protokoll az lett volna, hogy szépen térjen vissza a gép a kifutópályára, és a rendelkezésre álló adatok alapján ez meg is tudta volna tenni a gép. És egyébként ez is érdekes része volt a filmnek, hogy a folyamat mennyire túlszabályozott és gépies, és ha valaki szépen kipróbálgatja és végigpipálgatja a lépéseket, addigra bőven le is zuhanhat... ahogy a szabályzat előírja...


R2-D2 írta:

...ahogy jönnek a mentőhajók (az egyikük saját magát játszotta a filmben)…


Gondolom az, amelyik először észrevette őket Smile . Én is valami ilyesmire gondoltam, mert a csávókám nagyon amatőrnek tűnt Smile , de nem találtam róla sehol infót.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyHétf. Szept. 12, 2016 11:39 am

Niwrok írta:

Sully – Csoda a Hudson folyón


Amikor megláttam a képet, meg rápillantottam az első bekezdésre, azt hittem, hogy valamiért a fórum az én írásomat másolta be ide Smile ...

Az jó, mert töredelmesen bevallom, nem is vettem észre az írásod. Csak ma, miután ezt elolvastam. Ma módosítottam a Facebook bejegyzést is... Embarassed

Niwrok írta:

Akkor ezt elég hasonlóan láttuk, mert ugyan kicsit más megvilágításban, de mindkettőnket magával ragadott a történet, és ha volt is hibája, az sem volt feltűnő, mert a lényeg Sully kapitány személyisége volt, és az éppen eléggé átjött a filmből.

egyetért Ennek kifejezetten örülök, mert inkább negatívot olvastam róla, mint pozitívot.

Niwrok írta:

És egyébként ez is érdekes része volt a filmnek, hogy a folyamat mennyire túlszabályozott és gépies, és ha valaki szépen kipróbálgatja és végigpipálgatja a lépéseket, addigra bőven le is zuhanhat... ahogy a szabályzat előírja...

Igen, erről is olvastam, valahol végigcsinálták s 30 perc volt.

Niwrok írta:

Gondolom az, amelyik először észrevette őket  Smile . Én is valami ilyesmire gondoltam, mert a csávókám nagyon amatőrnek tűnt  Smile , de nem találtam róla sehol infót.

Én is csak a Hystory vs Hollywoodon...
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Ameddig a lábam bírja   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzer. Szept. 14, 2016 12:42 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 S8dz4cl




Ameddig a lábam bírja





A 2002-es évben a kisebb filmfesztiválokon feltűnt egy maratoni hosszúságú német film, egy So weit die Füße tragen címre hallgató háborús dráma. A film megtörtént esetet dolgoz fel, amiben egy német katona, Clemens Forell megszökik egy Dezsnyev-foki munkatáborból, a Szovjetúnió távoli, északi sarkkörön túli részéről, Alaszka tőszomszédságából, hogy több éves és több ezer kilométeres út megtételével hazajusson a családjához Németországba. Maga a film egy könyvadaptáció, Josef Martin Bauer 1955-ben megjelent könyve Cornelius Rost valódi történetén alapszik, aki a „Clemens Forell” álnevet használta, hogy elkerülje a KGB megtorlását. Állítólag a film sokkal inkább követi a könyv eseményeit, mint az 1959-es német minisorozat – bár erről hiteles információval nem tudok szolgálni, tekintve ezt nem láttam – mindenesetre érdekes, hogy megint van minisorozat egy film mögött.


Annak ellenére, hogy jó néhány díjat is nyert, jómagam megint egyáltalán nem is hallottam az egészről, annak ellenére, hogy a Best anno megjelentette lemezen. Ahogy a múltkori – és hasonló fogadtatású – holland Téli háború esetén, ezúttal is baráti ajánló kellett hozzá, hogy látókörömbe kerüljön a film… hogy aztán hónapokig várjon sorára a merevlemezen. Ugyanis… 158 perces filmre nem ül le csak úgy az ember, 158 perces filmre idő kell – no meg hangulat. Ráadásul – amennyit belenéztem a minősége miatt – zömében hóban botorkáló faszit csíptem el állandóan: a szibériai tél lakásba költöztetéséhez végül is tegnapelőtt este volt kedvem. Nos, azt nem bántam meg, hogy megnéztem, de óvatosságom és idegenedésem nem volt alaptalan: ez még így is kemény próbatétel volt, hogy rá voltam hangolódva. A „csodás” szovjet táj, a szibériai tél, no meg Clemens magánya két és háromnegyed órán át… hogy is mondjam, kicsit deprimáló. Ezzel pedig azt hiszem megfogalmaztam a legsúlyosabb kritikámat is a mozival kapcsolatban, az, hogy túlságosan hosszú. Ráadásul úgy hosszú, hogy még így is néha jócskán érezni lyukat magában a történetben, még ennyi játékidő ellenére is érezni azt, hogy néha bizony csak ide-oda hopponálnak a szereplők…

Az első képeken 1944-ben járunk, ahol egy német tiszt búcsúzik terhes feleségétől és kislányától – indul a frontra, de fogalma sincs, mi vár rá. Érdekes kicsit belegondolni – így, ennyi idő távlatából – mit is gondolhatott, hova is mehetett, milyen alapon gondolhatta, hogy karácsonyra otthon lesz… persze, utólag ismerve a történelmet, könnyű nekünk. Aztán a következő képeken már 1945-ben járunk, ahol a nyitányban megismert fiatal német tisztet 25 év kényszermunkára ítéli egy lakótelepi szobára hasonlító helyiségben berendezett szovjet bíróságra emlékeztető tárgy (szervezet). Itt jegyzem meg, hogy ez volt az első (de nem az utolsó) alkalom, hogy kicsit erős volt a TV-film íz, talán túlságosan minimalistára vették a mozi hangulatát és képeit. Viszont ha már az előbb megálltunk a történelem sodrán elmélkedni 1944 kapcsán, itt ugyanazt megtehetjük: nekem legalábbis eszembe jutott, mennyire is brutális, értelmetlen és kegyetlen világ volt ez, amiben emberek millióit küldtek munkatáborokba és erről akkor mennyire is keveset tudhatott a világ. A következő szekvenciában egy emberekkel (német hadifoglyokkal) megpakolt vonat robog a téli szovjet tájon, amiben főhősünk mellett számos másik „elítélt” próbál túlélni – az egész mozi talán legmegrázóbb, legmegdöbbentőbb képsoraiban kiváló bepillantást nyerhetünk, mi is várt azokra a szerencsétlenekre, akiket a gulágokra vittek. Clemensék épp a Szovjetunió tán legtávolabbi táborába utaznak, elképesztő körülmények között: kaja, ital minimális, a vonatban a fűtést a fejenként kapott négy tűzifa hivatott biztosítani. Számomra minden korábbi infóm ellenére kegyetlenek voltak ezek a képsorok, sosem gondoltam bele eddig igazán, mit is jelentett Szibériába gulágra kerülni, hogy valahogy el is kellett oda jutni, ez az egész annyira idegen és távoli a mai civilizációtól, hogy nézni is rossz volt. Ráadásul, talán pont a hideg miatt, nekem eszembe jutott erről az őrült hóról a magyar hadseregek Don kanyarbeli pusztulása, az egész II VH embertelen értelmetlensége.

Ezen út után viszont maga a tábor icipicit haloványabb. Nem rossz a bemutatás, kicsit bekukucskálunk a kényszermunka mindennapjaiba is, de a filmkészítők érezhetően nem az itteni drámára hegyezték ki a filmet. Annak ellenére, hogy meglehetősen későn történik meg maga a szökés, valahol hiányérzetem volt a tábor mindennapjaival kapcsolatban - Clemens (Bernhard Bettermann) hamar konfliktusba kerül a tábor vezetőjével, Kamanyev főhadnaggyal (Anatolij Kotenyov), a játékidő jó része pedig kettejük „rivalizálására” megy el. Rengeteg ilyen filmet láttunk már, nekem valamiért a Híd a Kwai folyón ugrott be elsőre, de sok másik börtönös filmben is feltűnik ez a hasonló őr-rab viszony, amiben az őr a rab megszállottja lesz, és utolsó leheletéig üldözi tulajdonképp saját másik énjét ( Smile , Szökés sorozat). Csak itt kicsit meg van bolondítva a történet a dicső szovjet karhatalom vigyázó szigorával – amiben a rendelkezésedre bocsájtott börtönből megszökött rab saját kudarcod, s ha az elvtársak nem szeretnek, akár az ólomérces csille másik oldalán találhatod magad. Jobb esetben…

A film második, jóval több, mint feléről nem igazán akarok bővebbet elárulni, a lényeg ugyebár az, hogy Clemens milyen úton próbál hazajutni családjához. Az útnak vannak egészen jó és érdekes szakaszai, eseményei, a német férfi rengeteg néppel találkozik útja során – van, akik segítenek neki, viszont természetesen olyan is van, aki ártani fog. Alapból sem egyszerű ez a séta, de a három tél, no meg a szovjet titkosszolgálat rendesen megnehezíti a dolgát – tekintve, hogy mi utólag tudjuk, milyen jól kiépített is volt az abban az időben, hatványozottan értékeli az ember a német katona tetteit. Jó, azt olvastam, az író már az 55-ös műben is alaposan felturbózta az eseményeket, így Clemens elbeszélései vélhetően erősen túlzóak – ám ez a filmen nem érződik. Egyszerűen a hosszú út oly kevés állomásán időzünk csupán, hogy ennél jóval több (fiktív vagy igaz) történetet is elbírt volna a film. Ami történetek egyébként nekem teljesen hitelesnek tűntek, máshol is dicsérik, de én is kiemelem a film valószerűségét – mind a korrajz, mind a háttér, mind pedig a megtörténtek lehetségességét tekintve. A TV-film íz néha ugyan megmaradt, néha talán picit sok volt a szürreális látomásokból (mondjuk, érthető, egy félig fagyott, magányos ember agya, ellenséges környezetben nem teljesen működik tisztán), de ennek ellenére az út kifejezetten érdekes és jó. Nem azért érzem hosszúnak a filmet, mert unalmas lenne, amit láttam, inkább maga az alapanyag tűnik kezelhetetlenül soknak, tényleg sokkal inkább TV sorozatra valónak.  Viszont, ha ezt meg még jobban megvágják – mondjuk két óra alá – akkor meg még kevesebb dolog fért volna bele. Ha már úgy döntött a direktor, hogy Clemens ilyen későn szökik meg, akkor tényleg nehéz lett volna magát az utat ennél rövidebbre faragni – ezzel viszont marad a kettősség: egyszerre hosszú és rövid a film – időtartalmilag hosszú és talán mégsem fér bele minden, ami kellene.

Miután eddig nem árultam el, hogy Clemens hazajut-e, vagy sem, most már nem is fogom – az biztos, elég nagy utat tesz meg a tábortól. A hó sivataggá változik és a film végére egy tök jó kis érzelmes jelenet is bekerül – legalábbis egy aprócska könnycsepp is belefér. Ha ez egy amerikai mozi lenne, biztos minden sokkal nagyobb csinnadrattával történne – itt amolyan kis szolid, visszafogott a finálé. Egyébként is érezni némileg a kisebb költségvetést a filmen – amit korábban TV film ízként fogalmaztam meg -, ez nem egy szuperprodukció, viszont valahol pont ezért van meg az a különleges európai varázsa. A színészek nagyon jók, a helyszínek, a korrajz kiváló, a jelenetek alatt beugró történelemórás emlékek, gondolatok pedig jó kis kiegészítői a sztorinak. Ami sztori egyébként önmaga hitehetetlenségében lenyűgöző – akármennyire is ki van színezve, egy német katona tényleg megszökött onnan, ez pedig önmagában egy csoda. S még egy apróság: először azt hittem, csak az általam látott kópia a hibás, de aztán utánajártam: az orosz szöveg sokszor direkt nem volt feliratozva, Hardy Martins rendező ezzel próbálta érzékeltetni a német katonák elszigeteltségét. Sajnos neten egyetlen kópia van elérhető, gondolom, valami TV felvétel – pedig lehet, ha eredeti, német hanggal látom, magasabbra kúszott volna a végső pontszám.

És ha ezekből nem jött le semmi mankó a filmmel kapcsolatban (remélem, nem így van), akkor az A visszatérő, a Colin Farell féle Út a szabadságba, a már említett Híd a Kwai folyón, meg pici Pillangó keveréke az egész. Ugyanakkor nem siettetek senkit, hogy nézze meg, mert két óra 38 perc tényleg súlyos ár érte, de egyszer, mondjuk egy esős szombaton lehet vele tenni egy próbát.




75%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 27, 2019 5:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzer. Szept. 14, 2016 8:59 pm

R2-D2 írta:

Ameddig a lábam bírja

Annak ellenére, hogy jó néhány díjat is nyert, jómagam megint egyáltalán nem is hallottam az egészről, annak ellenére, hogy a Best anno megjelentette lemezen. Ahogy a múltkori – és hasonló fogadtatású – holland Téli háború esetén, ezúttal is baráti ajánló kellett hozzá, hogy látókörömbe kerüljön a film… hogy aztán hónapokig várjon sorára a merevlemezen. Ugyanis… 158 perces filmre nem ül le csak úgy az ember, 158 perces filmre idő kell – no meg hangulat. Ráadásul – amennyit belenéztem a minősége miatt – zömében hóban botorkáló faszit csíptem el állandóan: a szibériai tél lakásba költöztetéséhez végül is tegnapelőtt este volt kedvem. Nos, azt nem bántam meg, hogy megnéztem, de óvatosságom és idegenedésem nem volt alaptalan: ez még így is kemény próbatétel volt, hogy rá voltam hangolódva. A „csodás” szovjet táj, a szibériai tél, no meg Clemens magánya két és háromnegyed órán át… hogy is mondjam, kicsit deprimáló. Ezzel pedig azt hiszem megfogalmaztam a legsúlyosabb kritikámat is a mozival kapcsolatban, az, hogy túlságosan hosszú. Ráadásul úgy hosszú, hogy még így is néha jócskán érezni lyukat magában a történetben, még ennyi játékidő ellenére is érezni azt, hogy néha bizony csak ide-oda hopponálnak a szereplők…

Ugyanakkor nem siettetek senkit, hogy nézze meg, mert két óra 38 perc tényleg súlyos ár érte, de egyszer, mondjuk egy esős szombaton lehet vele tenni egy próbát.

75%


A címét biztosan hallattam ennek a filmnek, talán éppen a DVD-megjelenés kapcsán.

Jó, akkor elteszem valamelyik esős szombat délutánra Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Tarzan legedája   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzomb. Szept. 17, 2016 1:08 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 WuUsYvL




Tarzan legedája




Ahogy a múltkori pár soros értékelésemben említettem, engem a dzsungelben felnevelt kisfiúk története közül a Maugli-féle kötött le mindig is kevésbé – vele ellentétben viszont valahogy a Tarzan történethez gyerekkorom óta vonzódom. Ez irányú érzelmemet pedig a dicső szocializmusban átélt Johnny Weismüller filmek alapozták meg, bármilyen fura, a nyolcvanas évek elején ezek a 30-as, 40-es években készült őserdei kalandfilmek itt, a Vasfüggönyön innen kifejezetten frissnek, izgalmasnak és látványosnak számítottak… hja... a fekete-fehér TV-n meg úgyis mindegy volt, milyen színű a kópia. Az iskolákban a Mókus őrs mellett talán a Tarzan őrs volt még menő, egy kis úttörő pedig a társaival hétvégente a szomszéd családi ház építkezésén, és az akkori gázvezeték építés árkaiban játszott tarzanost, kiabáva azt a megunhatatlan üvöltést. Sőt, ez a kis úttörő az egyik alkalommal az épülő ház padlásáról kilógatott kötélen próbált lemászni, de mivel kötelet mászni nem tudott, két kézzel markolva a vastag kötelet lecsúszott rajta. El is égett mindkét kezem…

Szóval Maugli és a farkasok helyett sokkal inkább Tarzan és a majmok – a Tarzan legendájára már a moziba is terveztem elmenni, de akkor úgy alakultak a dolgaim, hogy aztán nem jutott rá idő. Igazán sajnálom, mert ez megint csak megérdemelte volna tőlem a nagyvásznat is - az, hogy ez a téma egy újszerű megközelítése, egyáltalán nem zavart, a magam részéről remekül elvoltam a Drakula, Robin Hood és a Frankenstein átiratokkal is. Ráadásul messze nem annyira szentségtörően van megbolygatva ez az egész, mint ahogy vártam/gondoltam/olvastam – nekem pl. a belga szál, Leon Rommal, az egész sztori történelemmel körbebástyázott változata kifejezetten tetszett. Már az első képsorok elégedett csettintést váltottak ki belőlem, tetszett, hogy elhelyezi a sztorit egy jól behatárolható korban és helyszínen, (1891, Kongó): Leopold belga király leghűbb szolgálóját, Leon Romot (Christoph Waltz) küldi a legendás gyémánt lelőhely felderítésére a gyarmatába. Az eladósodott királynak nem sok ideje maradt, nyakig ül az adósságban, ráadásul az ország rendjének biztosítására (értsd leigázása) mielőbb szüksége van némi készpénzre, gyémántra. Rom annak ellenére nehézségekbe ütközik, hogy a makulátlan fehér öltönye alatt egy kimondottan jól képzett és harcias férfi rejtőzik (érdemes megfigyelni már az elején a kezén lévő „fegyvert”)  – alkuja aztán lehetőséget nyújt neki minden probléma megoldására. Meg ugye filmünk létrejöttére…

No de hol van Tarzan?  Az ő története sem a dzsungelben kezdődik, hanem Londonban, ahol egy John Clayton nevű angol nemest próbálnak rávenni arra, hogy térjen vissza korábbi otthonába, Kongóba. A film nem árul zsákbamacskát, rögtön kiderül, hogy ez  Clayton nevű faszi maga Tarzan, a majmok ura (Alexander Skarsgård), aki viszont vonakodik oda visszamenni – ha már egyszer ugye civilizálódott. Egészen remek és bátor ötlettel tehát a korai Tarzan filmek végébe/utóéletébe csöppenünk bele, mikor a vadember már jó ideje Európában él – lehetőséget biztosítva ezzel megint csak némi kiváló korrajzú szcénának a századfordulóból. Clayton csak az amerikai diplomata, George Washington Williams (Samuel L. Jackson) unszolására, egy másik nagyszerű és nagy ívű történelmi esemény képbe úsztatása miatt vállalkozik az útra – ez a karakter is sokkal több és fontosabb a történetünkben, mind az elsőre látszik… ráadásul valós személy alapján kreálták. Az egész koncepció engem roppantul emlékeztet pl. a Black Sails felépítéséhez: fogd a kiválasztott kitalált figurákat, és tedd bele egy valós korba, valós szereplők közé – sokkal hihetőbb és hitelesebb lesz mindaz, ami történni fog. S ha már figurákat: igen, ha Tarzan, akkor Jane is van (Margot Robbie – alias Harley Quinn), aki talán sokkal jobban vágyik vissza a dzsungelbe, mint megszelídült férje. Így kelnek hát ők útra hárman, vissza vadonba, vissza a világba, ahol Tarzan felnőtt, ahol az állatok értik és tisztelik őt (és fordítva), ahol a kis faluban hatalmas szeretettel fogadják az immár nyolc éve lelépett majomembert és társát.

Eddigi írásom alapján felvetődhet a kérdés, hogy ez akkor mitől is Tarzan film, mikor sokkal inkább egy századvégi gyarmatosítós, történelmi kalandfilmnek tűnik – nos, nem kevésbé remekbeszabott módon a múlt Tarzan és Jane emlékeiben elevenedik meg. Nagyjából megkapjuk az elárvult csöppség történetét, hogy vette védelmébe egy nőstény gorilla, hogyan nőtt fel a majmok között, s hogyan is találkozott azzal a bizonyos Jane-nel. De mint írtam, csak nagyjából kapjuk meg, ugyanis ennek a filmnek egyáltalán nem az a célja és feladata, hogy a múltat kivesézzük: nekem nagyon szimpatikus volt ez a hozzáállás. A régi, klasszikus mozikat békén hagyva, az abban megtörténteket nem bolygatva csupán annyit vesznek elő az állatok között felnőtt kisfiú történetéből, amennyit ehhez a konkrét karakterhez kell. Itt nincs krokodillal birkózó Tarzan (valahogy azt a régi jelenetet sose feledem), itt csak annyi eredettörténet van, ami ahhoz kell, hogy az a néző is értse az egészet, aki életében először hall erről a hősről. Nekem tetszett ez az irány, nekem tetszett ez a frissítés és modernizálás, amit David Yates (Potter-univerzum, ugyebár) véghezvitt: az egész filmről süt a 2000-es évek hangulata, stílusa, megfelel a kor és a mai közönség igényeinek – mégsem éreztem rajta azt az idiótaságot, ami jelenleg sugárzik az álomgyár termékeiből. Sőt, nem egyszer tiszteletet éreztem a régi filmek irányában, akár olyan áron is, hogy ez a mozi képes volt néha saját magát ironikusan szembehelyezni a múlttal.

Az egész mozi fő szála, fő csapása tehátnem az, hogyan is lett a kisfiúból az állatok ura, hanem hogy a félig meddig elpuhult, civilizálódott Tarzan hogyan száll szembe a rabszolgákat gyűjtő, Kongót leigázni készülő, s nem mellesleg Jane-t is elrabló Leon Rommal (Christoph Waltz újabb antagonista szerepe).  Romon kívül – az időközben őt árulónak tartó gorillatestvér mellett – Tarzanra egy régi ellensége is vár a vadonban, a bennszülött Mbonga törzsfőnök (Djimon Hounsou – remek karakterszínész, sok moziban láttuk már), akivel szintén elkerülhetetlennek tűnik az összecsapása. Talán egyébként kettejük párharcának kimenetele lett számomra a legsablonosabb az egészben – maga a bunyó viszont kifejezetten jól megkoreografált, élvezetes akciószcéna lett. Ahogy egyébként az akciójelenetek nagy része is az: ha azt elfogadjuk (elvégre Tarzan filmet nézünk), hogy a szereplők fákról lelógó indákon közlekednek, nem sok minden lóg ki a sorból – talán csak a vonatot elfoglalós (Amerika Kapitány) és a finálé városösszedöntős része. Mert igen: a Tarzan legendája azért csak igyekszik modern is lenni a sok-sok apró finomság mellett, a finálé olyan tipikusan hollywoodi blockbuster ízű. Jó nagy, látványos akciójelenet, megspékelve egy valagnyi állattal – viszont még ebben is van olyan kis pikánsan tarzanos feeling, ami nagyon tetszett. A filmben többször elhangzó párzási hívásnak is lesz értelme, ahogy Rom karékének is újfent, de GWW is megint hozza a formáját.

Apropó, azt mindenképp meg kell említsem, hogy a Tarzan legendáját szinte az első percektől átszövi valami különleges, szórakoztató feeling. Ez többnyire Samuel L. Jackson karakterén keresztül nyilvánul meg (a golyónyaláson percekig mosolyogtam), de néha az állatok vagy a bennszülöttek is produkálnak vicces jeleneteket. Annak kifejezetten örülök, hogy Tarzanból Londonban sem csináltak bohócot – pedig megtehették volna -, s annak is, hogy az ominózus üvöltést sem derogálták le: mert igen, a Kashyyyk után itt is újból felhangzik a vásznon/moziban a Tarzan-üvöltés. Csak most nem egy vuki szájából. A széles nagyközönség számára látható felszín, a blockbuster kéreg alatt a történelmi háttér, a világot akkoriban mozgató gyarmatosítás kritikája legalább olyan fontos, de számomra a legérdekesebb kijelentés mégiscsak GWW szájából hangzik el az indiánokkal kapcsolatban. Teljesen meglepett, nem ettől a filmtől és ettől a rendezőtől vártam ezt a kijelentést.

Miután összességében elégedett voltam a mozival, nem is nagyon akarok annak negatívumaival foglalkozni. Ahogy olvashattátok, történettel, karakterekkel, színészekkel az égvilágon semmi bajom nincs, egyedül talán a mozi technikai megvalósítására húzhatom a számat. A filmre költött 180 millió USD nem kevés, mégis, azt kell mondjam, jó néhány jelenetben még foglakozhattak volna az utómunkával. Mind az állatok, mind a dzsungel megjelenítésében vannak hiányosságok: a remek hangulatból néha kizökkent a nagyvonalú CGI. Az állatok néha zseniálisan részletgazdagok és életszerűek, néha meg bizony csóválja a fejét az ember, amikor egy majomra néz. De ide tartozik pl. a finálé is, a tengerparti várossal – az is úgy van csak megcsinálva, hogy gyors jelenet, jó lesz ide bármi is. Ez a gyorsaság kontra minőség leginkább még az őserdei képeknél érhető tetten, ott éreztem azt néha, hogy a jelenet intenzitása, színezése, vágása csupán azt a célt szolgálja, hogy a bizony gyengébb CGI-t elfedje. Ezt leszámítva teljesen élvezhető – megkockáztatom, JÓ – a film, a nemzetközi bevételi és kritikai trendekkel szemben nekem megint csak ez tetszett jobban a Dzsungel könyvénél.





80%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 27, 2019 6:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Snowden   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyVas. Szept. 18, 2016 1:45 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 QsWwyW9




Snowden




Alig fél éve, hogy Niwrok írt egy bizonyos Citizenfour című dokumentumfilmről, egy bizonyos Laura Poitras munkájáról, amiben Snowden ama bizonyos nyilvánosság felé fordul ama bizonyos hongkongi hotelben. Kicsit sajnálom restségemet, meg kellett volna néznem még a mai mozizás előtt ezt a dokut – na nem azért, mert anélkül élvezhetetlen lenne Oliver Stone új filmje, hanem mert akkor a kósza emlékeimnél többre hagyatkozhattam volna a fiatal amerikai adattolvaj ügyében. De ami késik, nem múlik, hamarosan pótlom is, kíváncsi vagyok, mennyire kerülnek esetleg más megvilágításba az események, mennyire javul mondjuk értékítéletem ezen filmmel kapcsolatban. Persze, lehet úgy is nézni, boldogok a lelki szegények, lehet úgy is nézni, hogy sokszor (mint pl. jelen esetben is) a tudatlanság előny: az ember totál szűzen merülhet el Edward Snowden történetében. Jó, azt azért nem árt tudni, ki is ő és mit is csinált 2013-ban…

A film magával az ominózus interjúval kezdődik, amiben Edward Snowden (Joseph Gordon-Levitt, egyébként zseniális) két, általa megkeresett embernek átadja azokat az információkat, amik lerántják a leplet az USA megfigyelési rendszeréről. Laura Poitras (Melissa „Wayward Pines Pam” Leo), a sikeres és megbízható dokumentumfilmes és Glenn Greenwald (Zachary „Mr. Spock” Quinto) a The Guardian újságírója az a két első kiválasztott, aki először kerül közvetlenül kapcsolatba Snowdennel és az aktákkal – egy bizonyos Ewen McAskill (Tom Wilkinson) nevű idősödő újságíró csak kicsit később csatlakozik hozzájuk. Ők hárman készítik gyakorlatilag a Citizenfourt – esetünkben ők hárman (plusz ugye Snowden) alkotják a mozi kereteit. A Snowden így 2013 júniusában kezdődik, a tényleges események pedig a főszereplő elbeszéléseiben elevenednek meg: hogyan lett a hazafiból tulajdonképp áruló, vagy ha úgy tetszik, anarchista.

Most nem akarok végigmenni a srác élettörténetén, hisz akit érdekel, simán találhat róla adatokat a neten. Sokkal fontosabb talán az, hogy ebben a moziban a rendezőnek hogy sikerül mindezt élvezhetően vászonra vinni – pontosabban lehet-e egy képességében talán átlag feletti, de tulajdonképp tök unalmas életű és gondolkodású fiatalemberről izgalmas filmet csinálni? Egy olyan korban, olyan röviddel a megfilmesítendő esemény után, amikor ragaszkodni kell a tényekhez, amikor nincs lehetősége az alkotónak több évszázad távlatából finomítani, drámaiabbá tenni a történetet? A válasz: nem. Bármennyire is zseniális rendező (volt) Oliver Stone, bármennyire is nem idegen tőle a hasonló életrajzi ihletettségű alkotás, Edward Snowden élete egyszerűen nem rejt annyit, amivel két és negyed órát érdekesen és izgalmasan meg lehet tölteni. Nem az első és nem is az utolsó eset, mikor azon bukik meg egy film – oké, jelen esetben veszít értékéből – hogy egyszerűen a feldolgozandó életmű túlságosan hétköznapias, túlságosan érdektelen: itt ugyebár az igazi ütőkártyák, amiket ki lehetett volna játszani a filmben, azok azok a titkos munkák lettek volna, amiken Snowden a kilenc évében dolgozott. Részletesen kibontva, neveket, személyeket illesztve a tettek mögé: egy próbálkozás volt csak, az arab orvosos buli, az viszont nekem nem nagyon jött be. Kusza volt, ki mit is akar és hogyan, ráadásul főhősünk ott is csak sodródik az árral…

A Snowden így viszont eléggé… hogy is mondjam… lapos marad. Érdekes, érdekes témát feszengető, fontos – de nem jó film. Túl sokszor törik meg a lendülete, a hiányzó réseket a rendező a párkapcsolati szál felturbózásával, illetve saját politikai nézeteinek beültetésével próbálja betömni. Utóbbira majd külön kitérek, ez volt számomra az izgalmasabb és érdekesebb, szemben a srác feleségével eltöltött idejével. Jó kockához hűen Snowden is társkereső oldalon ismerkedik meg egy bizonyos Lindsay Mills nevű lánnyal (Shailene „Tris” Woodley), aki aztán élete párja lesz, nekem viszont – anélkül, hogy a valódi Lindsayt ismerném és meg akarnám bántani – ez a csaj és ez a románc nagyon nem jött be. Én úgy éreztem, a kémia nem igazán működött a két színész között, Woodley majdnem hogy bénán játszotta a feleséget, a szinkronja szerintem kifejezetten gáz lett – de a forgatókönyvírók is meglehetősen üres és semmitmondó dialógusokkal töltötték fel kettejük kapcsolatát. Szerintem semmi fontos és fajsúlyos szerepe nem volt sem a moziban, sem Snowden életútjában, kifejezetten úgy éreztem, csak időhúzás miatt vannak közös jeleneti a főszereplővel… ráadásul egy idő után maga a kapcsolatuk is valószerűtlenné vált számomra. Először, mikor a lány képbe került a fényképezőgépével, megmondom őszintén azt hittem, valami jó kis kémes vonalat húznak fel rá, jól bepalizza a srácot – de az élet ezek szerint unalmasabb.

Lindsay karaktere számomra akkor volt érdekes, mikor a politikáról, az ország vezetéséről, az amerikai kormányról alkotott véleményeket hangoztatta. Ez is lehetett volna ugyan sokkal erősebb, sokkal anarchistább és lázadóbb (mondjuk egy petíció aláírásánál több), de vélhetően a valódi feleség személye nem engedett meg többet. Így is a nyakamat teszem rá, hogy a rendező szócsöveként is funkcionált Lindsay – legalábbis a tekintetben, hogy Oliver Stone köztudomásúan mindenkori kormányellenes… pontosabban én azt éreztem ezen az egészen, hogy a Bush éra mocskai után a rendezőnek (és talán a fél lakosságnak) hatalma remény volt Obama érkezése… ami aztán csúfos kudarc lett. A Snowden többek között arra mindenképp jó volt, hogy bebizonyítsa – és itt megint lehet világviszonylatban általánosítani – hogy egyik oldal semmivel nem jobb a másiknál, a Kártyavárral karöltve, azzal összeolvasva a napnál világosabb, hogy tökmindegy, ki lesz most is az elnök. Azt, hogy a nagy demokráciaexportőr USA mennyi antidemokratikus tettet hajt végre, azt nagyjából eddig is tudtuk – a Snowden akták csupán egy vaskos csokor közülük. Én a magam részéről egyébként Snowdent végtelenül naivnak, jóhiszeműnek, de ugyanakkor álszentnek is tartom: tudhatta volna, hova lép be, akkor már volt wikileaks, akkor már azért sokat lehetett hallani mindenféle megfigyelésekről, lehallgatásokról. Azzal, hogy el raklapnyi adatot ellopott, én inkább a lelkifurdalása enyhítésének érzem, mintsem szigorú elvek mentén mért kötelességtudatnak – legalábbis a filmből ez jött le.

Állítom, ha Oliver Stone kicsit bátrabban nyúlt volna a vágóollóhoz – nem szokott – kifejezetten élvezetes, talán még izgalmas mozit is összehozhatott volna. A film bizonyos szakaszaiban még így is kiváló, a fájl kicsempészése pl. qrva jó, a dróntámadás és annak rezignált tudomásul vétele is az (vs Az élet ára). Nekem a katonai rész is tetszett az elején, meg zseniális az egész hackerfigura felépítése – viszont valahogy a nő képbe hozásával megtört a lendület. Jók voltak a különböző szervezetek különböző vezetői, emberei – Nicolas Cage-en pl. meglepődtem – annak ellenére jók, hogy azért a pozíciók és felelősségük békén volt hagyva. Gondolom Stone is haza akar még menni… A helyszínek is nagyon jók ( tongue , sosem tudjuk leellenőrizni őket), Stone pedig nagyon jól és érdekesen bánik a szűrőzéssel, a képélességgel,kamera beállításokkal. Olyannyira, hogy helyenként akár Tony Scott vagy Michael Mann is ülhetett volna rendezői székben. Joseph Gordon-Levitt pedig bámulatos, állítólag járt Moszkvában Snowdennél, hogy igazán tudja hozni a figurát – az egy dolog, hogy alapból is kicsit hasonlít rá, de borostával, kicsi képzajjal néha meg sem lehetett mondani, hogy nem az igazi van a képernyőn. Az már legyen az én bajom, hogy néhány beállításban a nagykamasz Harry Pottert véltem felfedezni benne, csak varázspálca nem volt nála… csak varázskocka. S ha már humor: az „Itt hagysz Amerikai kapitánnyal?” kérdésen csak egyedül nevetem fel a moziban, de a srác, akire ezt majd mondják, szerintem kiköpött Chris Evans.

Összességében nézhető film a Snowden, de messze nem Oliver Stone legjobbja. Sőt. Fontos, érdekes témát feszeget, egy fontos és bátor (?) ember történetét meséli el, többé-kevésbé érdekes módon ám „hiányzik belőle a düh, a felháborodás, a szenvedély”. Ráadásul… gondoljunk csak bele: mi is változott az elmúlt három évben? Valaki komolyan azt hiszi, hogy az NSA leállt a világméretű megfigyeléssel? Lószart mama… sőt, ezzel a rengeteg eladott okostelefonnal csak növelte a potenciális „ügyfelei” körét – az emberek meg önként mennek a megfigyelési és lehallgatási vágóhídra. De ez már egy külön írást is érdemelne. Mindenesetre én leragasztottam a laptop kameráját – úgysem használom semmire, azt meg senki ne nézze, mit csinálok kritikaírás közben.

Ja, és még valami: ritkán hivatkozok Filmfórumon kívüli írásokra, de azt hiszem, az Origo vonatkozó kritikáját nyugodt szívvel ajánlhatom. Abban benn van minden, ami innen kimaradt – pontosabban remélem tudtam olyat írni, ami abban nincs benn.




70%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 27, 2019 6:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyHétf. Szept. 19, 2016 7:42 pm

R2-D2 írta:

Snowden

Alig fél éve, hogy Niwrok írt egy bizonyos Citizenfour című dokumentumfilmről, egy bizonyos Laura Poitras munkájáról, amiben Snowden ama bizonyos nyilvánosság felé fordul ama bizonyos hongkongi hotelben. Kicsit sajnálom restségemet, meg kellett volna néznem még a mai mozizás előtt ezt a dokut – na nem azért, mert anélkül élvezhetetlen lenne Oliver Stone új filmje, hanem mert akkor a kósza emlékeimnél többre hagyatkozhattam volna a fiatal amerikai adattolvaj ügyében. De ami késik, nem múlik, hamarosan pótlom is, kíváncsi vagyok, mennyire kerülnek esetleg más megvilágításba az események, mennyire javul mondjuk értékítéletem ezen filmmel kapcsolatban. Persze, lehet úgy is nézni, boldogok a lelki szegények, lehet úgy is nézni, hogy sokszor (mint pl. jelen esetben is) a tudatlanság előny: az ember totál szűzen merülhet el Edward Snowden történetében. Jó, azt azért nem árt tudni, ki is ő és mit is csinált 2013-ban…

A film magával az ominózus interjúval kezdődik, amiben Edward Snowden (Joseph Gordon-Levitt, egyébként zseniális) két, általa megkeresett embernek átadja azokat az információkat, amik lerántják a leplet az USA megfigyelési rendszeréről.

Én úgy éreztem, a kémia nem igazán működött a két színész között, Woodley majdnem hogy bénán játszotta a feleséget, a szinkronja szerintem kifejezetten gáz lett – de a forgatókönyvírók is meglehetősen üres és semmitmondó dialógusokkal töltötték fel kettejük kapcsolatát.

70%


Az első dolgot, vagyis hogy milyen a film, azt holnap fogom megtudni, akkor megyek rá bounce .
A másodikat, azaz hogy JGL mennyire remekül alakít, azt már az előzetesből levettem, meg hát amúgy is általában zseniális a srác Smile .
A harmadikat, a szinkront meg nem nagyon terveztem megtudni, és szerencsére nem is kell, a közelben van egy feliratos vetítés yeah .
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzer. Szept. 21, 2016 12:26 am

R2-D2 írta:

Snowden

S ha már humor: az „Itt hagysz Amerikai kapitánnyal?” kérdésen csak egyedül nevetem fel a moziban, de a srác, akire ezt majd mondják, szerintem kiköpött Chris Evans.


Nem tudtam, kire gondolsz, de a "srác" Scott Eastwood, Clint Eastwood fia Smile . Rá azért jobban hasonlít Smile .

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 219ef5f5de927467e4d097c7ce610683

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzer. Szept. 21, 2016 6:01 pm

Niwrok írta:

Snowden

Nem tudtam, kire gondolsz, de a "srác" Scott Eastwood, Clint Eastwood fia  Smile . Rá azért jobban hasonlít  Smile .


Rá is. Tény. De Amerika Kapitányra is. peace
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Green Room   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzomb. Szept. 24, 2016 5:19 pm

R2-D2 írta:

Zöld szoba / Green Room

Kezdem egészen kényelmetlenül érezni magamat… nem először fordul már elő velem, hogy az általános köz- és kritikusi vélekedés ellenére valami mozi nekem totál fordítottként sül el, de ez a Zöld szoba szinte minden határon túl megy e tekintetben. Az "év eddigi legjobb filmje", "zseniális túlélőhorror" meg a többi hangzatos címre kikerekedett szemmel tekintek, ez a film számomra egy idegesítő és logikátlan másfél órás trip volt, aminek nagy részében a szereplők totál irracionálisan viselkednek – ráadásul sokszor nem is lehet látni semmit a vágások és a sötétség miatt.

...egy csúnya, csúnya polkorrekt PR fogást érzek itt a punk zene, a bakancsosok és a neonácik összemosásával.

Aztán itt vége is volt a hitelességnek… innentől számomra teljesen életszerűtlen és követhetetlen események sora jön egymás után. Az égvilágon semmi következetességet nem látok abban, ahogy és akikkel ezt tenni akarták – a banda nagy része hazamegy, van néhány piros cipőfűzős ( Rolling Eyes ), akik valamilyen magasabb eszmei szinten állhatnak, mert ők lesznek az ítéletvégrehajtók.

Nem vagyok jobb helyzetben az áldozatok tekintetében sem: először is alapból tök úgy néznek, ki, mint egy rakás szerencsétlenség, aztán ahogy kifutnak, meg vissza, amilyen idegbeteg és teszefosza módon viselkednek… egy kicsit sem tudtam őket megszeretni és megsajnálni. Ez aztán azzal jár, hogy ahogy hullanak majd, tök közömbös lett számomra, kivel mi is történik.

A Green Room ugyanis nem más, mint a saját maga által bezárt zenekar likvidálására tett kísérletek összessége – amiben a zenekar mindent megtesz annak érdekében, hogy szép lassan kinyírják őket, míg a fogvatartók meg mindent megtesznek, hogy minden balul süljön el. Spoiler nélkül nem tudom elmondani, de néha tátott szájjal bámultam a teljesen illogikus viselkedéseket, kitörési kísérletet, mindent. Azt sem értettem, miért és hova lép le mindenki, miért kell a végén egy porszívózó faszit hagyni. Nekem nem volt elég az, hogy a rendező néha valóban remekül bánt a helyszínnel, a kamerával és állítólag a feszültséggel – utóbbit mondjuk alapjaiban kérdőjelezem meg –, mint ahogy az sem elég, hogy néha valóban meglehetősen naturális a film. Bár… ezzel is vitába lehet szállni, ennél a Rambo IV pl. sokkal naturálisabb volt.

65%


Te sem fényezted agyon ezt a filmet, de én még bőven ez alá lőttem be.

Addig még oké, hogy van ez a selejtes Mickey Mouse Club, akik csóró zenészekként játsszák a nonkonformista-anarchistát (ez tényleg olyan Krigerin-dolog Smile , hiszen nekem ugye mindig is Svenja volt ott a legérdekesebb karakter, nem Marissa vagy Sandro, bár ők is jók voltak), és tényleg már az mágia, ahogy nem tépik le őket a színpadról. De onnantól vagy én voltam hülye ehhez a filmhez, vagy elfelejtettek történetet írni hozzá, mert a felét nem értettem a dolgoknak, hogy mi miért van. Ki halt meg és miért? Mit keres ott a szőke picsa? Mi az, hogy a szakállas cula adja oda a mordályát? Miért nem nyitja ki egyszerűen az ajtót? Mi van a "húsdarálóval" kinek jelent ez bármit? Kik és hova akartak szökni, és miért pont most? Mi az, hogy le lehet látni az amúgy rommá erősített pincébe? Lehetett volna mindez egy lassan kibogozódó rejtély, miközben izgulunk a szobában ragadt csóringerekért, akik rosszkor vannak rossz helyen, és szörnyülködünk mondjuk a késsel erősen kifilézett alkaron, ahogy körbetekerik szigszalaggal... de ha végig azon pörgök, hogy értelmet keressek abban, ami zajlik, még a pánikot és a tanácstalanságot figyelembe véve is, akkor baromira nem tudok figyelni a többire. Így meg csak közönyösen néztem a hentesmunkát, meg a béna igyekezetet, hogy ezt a négy-öt hülyét elég ideig életben tartsák a film végéig, és még felül is tudjanak kerekedni a többszörös túlerőben levő ellenfeleken.

A rendőrös dolog az tetszett, az frappáns volt, meg látványra is jó a film, csak ez szerintem is kevés így.

Spoiler:

5/10

Általánosítani meg csúnya, csúnya dolog, persze... Wink , de éppen azért nem igazán polkorrekt.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzomb. Szept. 24, 2016 10:42 pm

Niwrok írta:

Zöld szoba / Green Room

Te sem fényezted agyon ezt a filmet, de én még bőven ez alá lőttem be.


Ennek mindig örülök picit, egyfajta önigazolásként, hogy nem csak én látok valaimit jónak/szarnak, hanem Te is.

Niwrok írta:


Ki halt meg és miért? Mit keres ott a szőke picsa? Mi az, hogy a szakállas cula adja oda a mordályát? Miért nem nyitja ki egyszerűen az ajtót? Mi van a "húsdarálóval" kinek jelent ez bármit? Kik és hova akartak szökni, és miért pont most? Mi az, hogy le lehet látni az amúgy rommá erősített pincébe?

Spoiler:


Én másnap pörgetve belenéztem (kvázi mégegyszer megnéztem), s akkor tűnt fel, hogy a majdani áldozat a koncert elején épp kivonul a teremből, akkor megy be a Tehénpásztorokhoz... vagy hogy hívták őket. A csaj meg annak a srácnak a csaja volt, akit sokadjára beküldenek likvidálni a szerencsétleneket - és épp lelécelni készült a T Fő Tehénpásztortól (vagy fordítva, erre már nem emlékszem).

Spoiler:

Niwrok írta:

Általánosítani meg csúnya, csúnya dolog, persze...  Wink , de éppen azért nem igazán polkorrekt.

Ja, lehet rossz kifejezést használtam, tényleg pont nem az. Javítom is. De érted, mire gondoltam? Marad a PR.


.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
60 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 31 ... 59, 60, 61 ... 63 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: