Niwrok írásai 1.0

Niwrok írta:

Szolgálatkészség / Compliance

... vagy hogy van annak bármi értelme, hogy ellopott pénz után kutatunk egy alkalmazott bugyijában.

Van bizony!

Niwrok írta:

Önmagában a film egy fontos és tipikus emberi gyengeségre hívja fel a figyelmet egy igencsak sokkoló példán keresztül, és bár lehetett volna talán kicsit feszesebbre vágni, a technikai része és a témája is rendben van. Én viszont általában a saját elégedettségi szintem szerint szoktam filmet véleményezni, jellemzően az alapján, hogy milyen heves érzelmeket, reakciókat vált ki belőlem, és ott már sajnos nem áll olyan fényesen a Szolgálatkészség.

6,5/10
.

Köszi az ajánlót, ezt most kihagyom. Így is a pótlásokkal két hétnyi anyagom van...

.

.
Cinema Paradiso / Nuovo Cinema Paradiso


Pár hete, amikor a "Senki többet"-ről írtam, előkerült egy régi "adósságom", azt a filmet ugyanis, ami Giuseppe Tornatore-t elindította a neves rendezők útján, eddig még szintúgy nem láttam, sok más korabeli társához hasonlóan. Már csak azért is időszerű volt elővennem, mert mostanában gyakran vált a Fórum az Oscar idegen nyelvű szekciójának tablójává, igaz, ezért egy kicsit messzebbre kell visszamenni, a Cinema Paradiso 1990-ben nyerte meg ezt a díjat, egyéb rangos elismerésekkel együtt.

A film két szálon és három jelentősebb korszakon át mutatja be Salvatore 'Totó' Di Vita életét. A történet a II. világháború végnapjaiban, a fiú hét-nyolc éves kora környékén indul, de Totó már addigra is élt-halt a szicíliai kisváros, Giancaldo szinte egyetlen szórakozási lehetőségét jelentő moziért és az abban vetített filmekért. Amikor csak lehetett, a vetítések körül sündörgött, néha el-elcsent párat a kivágott, lehullott filmkockák közül, amik köré az esti lámpafénynél saját történeteket, párbeszédeket kerített. Ezt a szenvedélyét sem az anyja, sem a mozigépész Alfredo nem nézi kezdetben jó szemmel, többször próbálták figyelmeztetni például a rosszul tárolt filmek veszélyeire, de szép lassan belátták, hogy itt csak a "megszoksz vagy megszöksz" működik. Alfredo elkezdte hát tanítgatni Totót a szakmára, de sokszor beszélt annak árnyoldaláról is, így először kollégák, majd később barátok lettek, és amikor kellett, Totó vette át Alfredo helyét a mozigép mellett. De ahogy Alfredo előre megjósolta, Totót idővel más dolgok kezdték érdekelni, és még ha a filmek iránti szeretetét soha nem is vesztette el, az élet távolra vitte Giancaldotól, hosszú távolléte után pedig a régen látogatott anyja telefonjából tudja meg, hogy Alfredo meghalt, és hogy mikor lesz a temetése.

A három időszak, amit a film bemutat Totó életéből, az a gyerekkora, a főiskolai évei és amikor középkorú, befutott rendezőként kapja a fent említett telefont. Természetesen ennek a szálnak, Totó élettörténetének is megvan a varázsa, leginkább annak, ahogy huszonévesen egy életre szólóan beleszeret egy iskolatársnőjébe, Elenába... de hozzátartozik mindehhez, hogy ilyen élettörténetet már kaptam Tornatore-tól, a Baaría éppígy követte végig egy család három férfigenerációját. Persze, ahogy ez lenni szokott, a gazdag szülők nem nézik jó szemmel, hogy a "jó nevelést kapott" lányuk egy csóró mozigépész felé kacsingat, ezért a fiataloknak csak néha adatik meg, hogy lopott csókokat váltsanak. Eddig a pontig még ez érdekes, de messzire szakadva egymástól, a harmadik szakaszban az emberileg kiégett, fiatal színésznőcskékkel hetyegő Totót látva mindez kicsit kiábrándító volt nekem. A harmadik korszakot amúgy is áthatja az elmúlás, a lassan haladó történet nem tett jót az így túlnyújtottnak tűnő filmnek... de így jár az, aki egy amúgy is hosszú film 167 perces rendezői változatára nevez be . De nyugodtan mondhatom, már megérte, ha egy filmnek mindössze az egy hatoda számít gyengébbnek.

A másik történetszálnak ugyanis minden perce élmény, nekem legalábbis mindenképpen jobban, mint egy "egyszerű" love story, ez pedig maga a mozi, a Cinema Paradiso, tágabb értelemben meg a kisváros. Tornatore nem egyszer nyúlt már vissza a saját gyökereihez, a saját szülővárosának, Bagheriának a történeteit és átalakulását mutatja be itt is, ahogy tette azt később a Malénában és a Baariában, de talán eddig nem éreztem ezekből ekkora kötődést, ennyi szeretetet, mint a Cinema Paradisoban. A mozi és a város az évek alatt sok vidám anekdotának és eseménynek, vagy keserű pillanatnak adott otthont, és ezeken keresztül is bemutatja, mit jelentett azon a vidéken a film jelentette szórakozás. Vagy éppen, hogy Tornatore-nak magának hogyan, kiknek a hatására és befolyására alakult ki az érdeklődése a filmek iránt, és biztos vagyok benne, nem véletlen, hogy Totóban időnként magát Tornatore-t láttam, mondjuk ahogy az egyetemista Totó kis 8mm-es kamerájával filmezi akár csak a környezetét, de azért a legtöbbször inkább Elenát .

A Cinema Paradiso falai között megelevenedik vagy tucatnyi történet, például a papé, aki előzetesen szemlézte a filmeket, hogy az erkölcstelen, pornográf csókolózós jeleneteket kíméletlenül kivágassa Alfredóval, aki kénytelen volt ezeket a visszaszállítás előtt a helyükre ragasztgatni, vagy a szerencsés városié, aki a lottó-főnyereményének a jelentős részét a mozi felújítására szánja, vagy a ficsúré, aki megvetése jeleként minden alkalommal leköp az erkélyről az olcsóbb helyeken ülőkre. De nem csak az a lényeg, hogy hány élet vagy nevezetes pillanat kötődik egy ilyen mozihoz az évek alatt, hanem az igyekezet, hogy ahogy a Leleményes Hugo állított emléket a filmforgatás úttörőinek, ugyanúgy teszi ezt a Cinema Paradiso a mozigépészekkel. És itt látszik, hogy mennyi elhivatottsággal, kitartással és leleményességgel kell hogy járjon egy ilyen szakma, hogy mindegyiküknek, még ha úgy is tűnhet, hogy egy szűk fülkébe zárva töltik az életüket, meglehetnek a saját történeteik, ami itt, ezen a Fórumon csak közelebb kell kerüljön az olvasókhoz, ha már a nevében is benne van a film.

És Isten lássa lelkem, belőlem több érzelmet, több lelkesedét váltott ki az oroszlán tátott száján kijövő fénykéve, a trükkös és tükrös megoldás a film duplázására (az a jelenet, ahogy Tornatore végigfuttatja a filmet a szoba falain, egyszerűen gyönyörű!) vagy ahogy a Nuovo Cinema Paradiso megnyitja kapuit, mint Totó és Elena szerelme. Egyszerűen azért, mert nekem is megvan a magam Cinema Paradisoja, és még ha jó pár évre ki is estem a körforgásából, emlékszem a gyerekként vásárolt Kisdobos és Úttörő mozibérletekre, ahogy kedves emlék az is, ahogy pár évvel ezelőtt már arról felismertek, ahogy a bejárati ajtót nyitottam , vagy éppen emlékezetes volt valamelyik Harry Pottert sapkában-sálban és kabátban nézni, mert akkor éppen csak a vetítésre volt pénz, fűtésre nem. Ráadásul mivel a Cinema Paradiso bemutatása óta is vagy 25 év telt el, a technikai fejlődés, nyomában pedig a filmnézési szokások változása ugyanolyan kérlelhetetlenül tör előre, mint ahogy ez a filmben is van, csak egy más állomásán vagyunk, mint akkor. Mivel pedig ezzel biztos vagyok benne, hogy naponta találkoztok ti is, gondolva itt akár a magyar filmpiac helyzetére vagy a bezáró mozikra, talán nem lesz túl nagy spoiler, ha elmondom, hogy Totó a temetésre visszatérve már csak a bedeszkázott ablakú, pókhálós-romos Cinemát láthatja viszont, az alig 30 éve volt lelkesedés, közösségi élmény és kíváncsiság csontvázát.

Anyám szokta volt kérdezgetni, hogy miért nem lettem én is mozigépész, ha ekkora filmbuzi vagyok, de azt hiszem, bennem nem lenne meg az a fajta szolgálat, hogy mások kedvéért akár tízszer-hússzor is "megnézzem" ugyanazt a filmet. Így csak élvezem őket, köztük azokat a filmeket is, amik emléket állítanak azoknak az embereknek vagy helyeknek, akiknek/amiknek a révén ezt megtehetem és sokszor megtettem... amíg megtehetem.

8,5/10
.

Niwrok írta:

.
Cinema Paradiso / Nuovo Cinema Paradiso

Anyám szokta volt kérdezgetni, hogy miért nem lettem én is mozigépész, ha ekkora filmbuzi vagyok, de azt hiszem, bennem nem lenne meg az a fajta szolgálat, hogy mások kedvéért akár tízszer-hússzor is "megnézzem" ugyanazt a filmet. Így csak élvezem őket, köztük azokat a filmeket is, amik emléket állítanak azoknak az embereknek vagy helyeknek, akiknek/amiknek a révén ezt megtehetem és sokszor megtettem... amíg megtehetem.

8,5/10

Bármilyen hihetetlen, ezt még én sem láttam... de ami késik, nem múlik. Köszi az ajánlót!

R2-D2 írta:

Cinema Paradiso / Nuovo Cinema Paradiso

Bármilyen hihetetlen, ezt még én sem láttam... de ami késik, nem múlik. Köszi az ajánlót!

Nem hihetetlen, hiszen ugye én sem láttam eddig, pedig én még szeretem is Tornatore filmjeit .

Apropó, az Eltűnés sorrendjében kapcsán merült fel a másik filmes hiányosságunk, a Fargo. Azt tervezed mostanában? Lesz/legyen belőle "közös" mozizás ?
.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Cinema Paradiso / Nuovo Cinema Paradiso

Bármilyen hihetetlen, ezt még én sem láttam... de ami késik, nem múlik. Köszi az ajánlót!

Nem hihetetlen, hiszen ugye én sem láttam eddig, pedig én még szeretem is Tornatore filmjeit .

Apropó, az Eltűnés sorrendjében kapcsán merült fel a másik filmes hiányosságunk, a Fargo. Azt tervezed mostanában? Lesz/legyen belőle "közös" mozizás ?
.

Igen, én is gondoltam rá.

"Mondjon egy időpontot és helyszínt, uram és ott leszek!"

- jó, helyszín nem kell. Felőlem a héten is lehet. Van még némi pótolnivalóm a TWD S5 előtt, de a Fargo belefér.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Apropó, az Eltűnés sorrendjében kapcsán merült fel a másik filmes hiányosságunk, a Fargo. Azt tervezed mostanában? Lesz/legyen belőle "közös" mozizás ?

Igen, én is gondoltam rá.
"Mondjon egy időpontot és helyszínt, uram és ott leszek!"  
- jó, helyszín nem kell. Felőlem a héten is lehet. Van még némi pótolnivalóm a TWD S5 előtt, de a Fargo belefér.

Akkor egyelőre legyen az időtáv mondjuk "két héten belül" aztán majd meglátjuk .
.

.
Fekete tükör S2 / Black Mirror S2


Nem kell sokáig húznom a bevezetőt, hiszen pörög a téma, Artu írásán még alig száradt meg a pixel, és ez a kis morbid görbe tükör visszahozta a lelkesedésem az angol minisorozatok iránt, így naná, hogy nem húztam sokáig! Maradt a három epizódos gyűjtemény, maradt a kiváló minőség és hangulat, szóval ugorjunk fejest!

Rögtön jövök / Be Right Back
Ennek a spoilermentes története még inkább elmesélhető egy mondatban, mint a korábbiaké (Martha nehezen dolgozza fel a barátja (Ash) hirtelen halálát, és egy ismerős tanácsára a modern technológia segítségét is igénybe veszi ehhez), de témájában legalább annyira szerteágazó, nyomasztó és riasztó, mint a Grain volt a "THe Entire History of You"-ban. Csak annyi a különbség, hogy nem pusztán az emlékezés lett digitalizálva, hanem a gyász, és ahogy ez a mondatok párhuzamaiban megmutatkozik, az zseniális. Kicsit néha túlmagyarázottnak tűnt, de az olyanoktól, ahogy a "felhők között lenni" elhangzik, letettem azt a kevés hajam! Mert ez teljesen mást jelent, mint akár csak öt éve, és ezt is használják ki, ezt boncolgatják Marthán keresztül. Mellé kapunk kis játékot az olyan digitális kellékekkel, mint a digitális rajztábla, és persze a digitális-prüntyögős terhességi teszt . Persze, tudnék példákat mondani, hogy mire emlékeztet ez az egész, de hangulatában van annyira egyedi, hogy ezt feleslegesnek tartsam. És az epilógus... csak lestem.

Spoiler:

Fehér medve / White Bear
Valakinek a stábból nagyon megtetszhetett a 28 Days Later és a Purge, amikor ezt a kisfilmet megcsinálták, amiben Victoria úgy tér magához egy üres házban, fejfájással, hogy nem emlékszik semmire. A szoba elég bizarr, az ott levő tévé folyamatosan valami szimbólumot és egy fülsértő hangot sugároz, és ahogy a nő kibotorkál a ház elé az utcára, ami szintén teljesen üres, minden ház ablakában emberek lát, akik mintha transzban lennének, üres tekintettel tartják maguk elé a telefonjaikat... és ekkor bukkan fel egy férfi puskával, fenyegetően közeledve Victoriához. Szóval az egésznek van egy remek posztapokaliptikus-amnéziás hangulata, ahogy egyre több minden derül ki erről a rejtélyes világról, ahol úgy látszik, csak háromféle ember létezik: a Bámészkodók, akik megállás nélkül kamerásmobiloznak, miközben Victoria sikítva menekül a fura maszkokba öltözött, puskával és késekkel felfegyverzett Vadászok elől, és mindössze pár ember van a segítségére, akik feltárják előtte, hogy mi is ez az egész, ami a fura jellel és hanggal indult.
Eddig ez mondjuk egy sima menekülős-túlélős sztori lenne, pár újszerű motívummal (mint az elektromos kenyérszeletelő ), és a "kamerafejűek" miatt van egyfajta nyomasztó-paranoid-kiszolgáltatott hangulata, Victoria rémült sikításaitól és lihegésétől meg feszültsége is akad, de ettől azért még nem állt volna meg a kezemben a pattogatott kukorica egy moziban. Még furcsálltam is, hogy a Bámészkodók így önmagában azért elég sovány kis "görbe tükör"... Csakhogy a túlélőkkel futás után olyan alapvető és zseniális csavar van a történetben, amit nyugodtan leírok, hogy van, mert hogy erre senki nem gondolna, nem találná ki az eseményekből és a flashbackekről, hogy mi az, abban 99,99%-ig biztos vagyok! A filmekben is sokszor pellengérre állított, katasztrófaturista "kamerásmobilozásnak" amúgy is nagy "barátja" vagyok, annak már eleve szép a fricska az alapsztoriban is, de ahogy a rejtekajtó kinyitása után kifordítják magából az egészet, és két olyan dolgot társítanak össze, amit az ember aligha tudna elképzelni együtt, és a kegyetlen voltán túl mégis társadalmi megelégedést nyújthat, miközben egyszerre középkori és XXI. századi... Briliáns!

Waldo / The Waldo Moment
Ezt az epizódot nem csak a többihez képest éreztem gyengébbnek, hanem úgy általában is, és igazából csak egy dolog miatt: ez nem egy kicsit futurisztikus görbe tükör, ami eddig nekem a sorozat volt, hanem tény, a múlt. Egy talk-show kísérő figurája, a kék színű, animált macifigura Waldo a főszereplő, "akinek" a műsorban az a dolga, hogy a meghívott vendégeket, jellemzően politikusokat alázza egy képernyőről. A producerek úgy érzik, hogy több lehetőség is van a figurában, ezért, hogy a politikusok szekálását új szintre emeljék, úgy döntenek, hogy képviselőnek jelöltetik Waldot egy körzeti választáson, ezzel törve borsot a többi jelölt orra alá. Aztán persze a dolog kicsit túlnő az előzetes terveken, meg bekavar a Waldot kezelő humorista Jamie személyes drámája is... de sajnos én akkor is csak egy virtuális kék Tedet láttam, fű nélkül, de mocskosabb szájjal, "aki" a "Kapja be minden politikus!" szlogen alatt a protestszavazatokra hajt egy viccpárt élén. A viccpártok pedig lejárt lemezek, mondjuk a szerte Európában felbukkant és Izlandon képviselői szinten jelen levő kalózpártok képében. De igazából ugyanezt csinálja az emlékeim szerint a spanyoloktól indult, de szintén elterjedt "Voto el Blanco", azaz "üres szavazat", amivel is a szavazópolgár kifejezheti, hogy ő politikailag aktív, szívesen szavazna, de a tényleges indulókra egyszerűen nincs gusztusa ikszelni. És Magyarországon is vannak ilyenek, például a "Szavazz f*sszal"-mozgalom vagy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, ráadásul utóbbi már most viccesebb, szatirikusabb, és komolyabban vehető ("Több mindent! Kevesebb semmit!"), mint Waldo, aki egy lendületes, Jamie általi kifakadáson túl csak annyit tud, hogy "Kapjátok be mind!". Az meg nekem személy szerint kevés, bármi is a véleményem a politikusokról meg a politika itthoni formájáról... Így egy szolidka kis politikai fricskán és Jamie rövid drámáján túl itt is csak az epilógus, az utolsó egy perc éri el a Black Mirror mostanra már elvárt szintjét, ami mintha Churchill mondatát igazolná: "A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma - nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik.".

Így összességében a második évad nekem elmarad az elsőtől, leginkább azért, mert nincsenek közte olyan erős és szerteágazó gondolatokat inspiráló ötletek, mint abban volt akár a Grain, akár a terrorfenyegetés kapcsán beindult szervezkedés. Itt inkább csak egy-egy csattanóra futotta az egyébként így is frappáns sztorikból, és bár a hangulat és a minőség tényleg kiváló maradt, ez így most "csak" nagyon jó.

8/10
.

Niwrok írta:

.
Fekete tükör S2 / Black Mirror S2

Így összességében a második évad nekem elmarad az elsőtől, leginkább azért, mert nincsenek közte olyan erős és szerteágazó gondolatokat inspiráló ötletek, mint abban volt akár a Grain, akár a terrorfenyegetés kapcsán beindult szervezkedés. Itt inkább csak egy-egy csattanóra futotta az egyébként így is frappáns sztorikból, és bár a hangulat és a minőség tényleg kiváló maradt, ez így most "csak" nagyon jó.

8/10
.

Esküszöm, hogy Tőled függetlenül írtam az enyémet, csak a Fórum szarakodása miatt most tettem föl... a lényeg az, hogy megint totál egyformán láttuk!!!


.

.
Barátunk, Superman / Bekas


R2 már írt erről a filmről (is), de mert nekem -kis kerülőúton- külön is szólt az ajánlás (köszönöm, TM), így én is írok róla, még ha nem is olyan hosszan meg részletesen. Már csak azért sem, mert nagyjából én is így láttam: a filmbeli testvérek története felemelő és elgondolkodtató, miközben ez a road-movie a kultúrák keveredéséről is érdekes képet fest. Így inkább nem is feltétlenül magáról a filmről fogok írni (az továbbra is két árva kurd kiskölyökről szól az iraki háborúk után valamivel, akik egy filmet látva a fejükbe veszik, hogy elutaznak az USÁ-ban, és megkeresik Supermant, a segítsége reményében), hanem az érzésekről, gondolatokról, amiket a film adott.

Például már a két cím kétféle jelentése is más hangulatot közvetít. A magyar "Barátunk, Superman" úgy hangzik, mintha a fiúk tényleg szövetségesre találtak volna a köpenyes igazságosztóban, a plakáton meg ahogy Zana áll a piros köpenyben, mintha ő maga lenne egy kis Superman (és tulajdonképpen az is, hiszen az Acélember a saját szimbólumrendszere szerint a remény jelképe), de a "Bekas" ennek pont az ellenkezőjét jelenti: elhagyatottat, árvát, gyámoltalant, magányost. Ez a kontraszt pedig végig ott van a filmben, és ez tette nekem igazán szerethetővé, és hozott be a vásznon ritkán látható érzéseket nekem. Zana és Dana ugyanis valóban árvák és valóban tragikus a sorsuk, de már eredetileg sincsenek egyedül és magukra utalva. Lehet, hogy sorszor kerülnek nehéz helyzetbe, de alapvetően sok segítőjük, támaszuk akad a filmben, akik vagy befogadják őket, vagy segítik őket, hogy előrébb jussanak (mondjuk ahogy a szamár gazdát cserél), és igen, mintha még Allah is vigyázna rájuk, kellő szerencsével vezetve a segítőket az útjukba, vagy éppen megerősítve őket az igazán nehéz pillanatokban.

Mert ők is, a háttérben megbújók, a "cölöpök" is kellenek hozzá, hogy a két gyerek Superman utáni keresése és tervezett amerikai kiruccanása úgy indul és úgy alakul, ahogy. Mert a gyerekek könnyen eshetnének áldozatává a saját naivitásuknak és tudatlanságuknak, amibe a nyugati kultúra érintőlegesen folyik bele, mint egy könnyed csábítás, ami sokszor úgy tűnt, csak összezavarja a gyerekeket, egy hamis illúzióval felkavarva a nyomorukat. Kicsit olyan volt nekem, mint amikor a felfedezők akaratlanul is olyan vírusokkal fertőztek meg korábban a külvilágtól elzártan élőket, amire az ő szervezetük nem volt felkészülve; például az egész térképes jelenet a magyarázatokkal és a "távolságokkal"... azt nem lehet nem nehéz szívvel nézni, még ha mosolygunk is rajta . Mert nem egy film szólt már arról, hogy a kultúrális, és az azokat megalapozó technológiai változások mennyi konfliktushoz, problémához tudnak vezetni, én is írtam már itt ilyenről, ami a nehéz témája ellenére is, ehhez hasonlóan, rendelkezett komikus vonásokkal (Asszonyok kútja). Itt meg úgy csapódik le, hogy az USA, és benne Superman a boldogság ígéretének földjeként jelenik meg, de szegény kölyköknek fogalma sincs egyikről sem, csak jobb életet remélnek tőle, és ami tőlük telhető, azt megtenni ezért a reményért. Ebben mondjuk a fiatalabb Zana a fő mozgató erő, a testvérét sokkal földhözragadtabb és közelibb dolgok foglalkoztatják, mint például a szerelem.

És ha már az USA... R2 "szokott" azon a paradoxonon "panaszkodni" , hogy szívesen néz Hollywoodon kívüli filmeket, mert azokban kevesebb az unásig ismert sablon, aztán meg szóvá teszi, hogy érzelmileg ezek a filmek nem váltják ki belőle a megszokott hatást... de ez itt elmaradt . Nem csodálkoztam, mert a Bekas annyira amerikai, amennyire csak ebben a sivatagos, nyomorúságos környezetben lehet. Reklámok, filmek és személyek idéződnek meg, és itt inkább mókás mondjuk az olyan "termékelhelyezés", mint az embléma a szamár homlokán (végül is megbízható "jármű", nem ?), vagy hogy soha egy film után sem kívántam meg annyira egy jó, "jéghidegen az igazi" Coke-ot, mint ezután. Tele van popkult utalásokkal, amik, mire elérnek a kurd allahhátamögé, már nem is biztos, hogy azt jelentik, mint eredetileg. De a stílusa és a vágása is jócskán hollywoodi a Bekasnak, mondjuk ahogy a testvérek egymás felé szaladnak a kihalt pusztán , meg persze ahogy a tiniszerelem megjelenik, az is, legfeljebb a rózsaszín ködöt beárnyékolják az ottani társadalmi normák és a rögvalóság.

8/10
.

Niwrok írta:

.
Barátunk, Superman / Bekas

8/10

Túl sokat nem tudok hozzáfűzni, köszi hogy megnézted. És egyben örülök, hogy ebben egy hullámhosszon vagyunk.

Miután nem tudom, mikor lesz időm és mindenekelőtt kedvem/motivációm írni róluk, kis rövid helyzetjelentés...

Niwrok írta:

.
Beépülve / Halálos dózis / Brick

Ha már Rian Johnson ennyire kifacsartan, ennyire idegen környezetben is képes abszolút hihető noirt alkotni, alig várom, mire jut ugyanezzel az űrben. Jelenleg ugyanis úgy áll a dolog, hogy ő fogja rendezni a Star Wars VIII. és IX. részeit (és ahogy felhívtátok rá a figyelmem, a hírhedt legyes epizódot is)... Leteszem a kevés hajam is, ha azokba is rak noirt !

9/10
.

Ez valami egészen fura élmény volt. Még nem tudom megfogalmazni, de az a pusztaság, az az üres háttér, ezek a kimért képek nem jöttek be. Maga a sztori nem lenne rossz - egy jó kis krimi -, de a film stílusa nem ízlett. Mintha a Ravasz... nyomdokán lépkedve, kicsit Utópiás beütésekkel, de számomra nem alkot koherens egészet.

70%

Niwrok írta:

.
Horns

A Horns miatta is lett egy nagyszerűen rendezett, több látványos képpel és hangulati elemmel felvértezett misztikus thriller, ami nem nélkülözi Aja megszokott morbid humorát, de nem is ment el (annyira) az idétlen paródiák felé, mint a Piranha esetében tette, és még a színészei is remekelnek.

8/10
.

Ez viszont sokkal jobban bejött, az első kétharmada mindenképp, az ötlet zseniális - de a vége eszméletlen baca lett. Nem tudtam,sírjak, vagy nevessek, az egész mitológiai vonal nevetséges.

75%


Mindenestre köszi, egyiket sem bántam meg, hogy megnéztem, igyekszem majd írni is róluk.

R2-D2 írta:

Miután nem tudom, mikor lesz időm és mindenekelőtt kedvem/motivációm írni róluk, kis rövid helyzetjelentés...

Beépülve / Halálos dózis / Brick
Ez valami egészen fura élmény volt. Még nem tudom megfogalmazni, de az a pusztaság, az az üres háttér, ezek a kimért képek nem jöttek be. Maga a sztori nem lenne rossz - egy jó kis krimi -, de a film stílusa nem ízlett. Mintha a Ravasz... nyomdokán lépkedve, kicsit Utópiás beütésekkel, de számomra nem alkot koherens egészet.
70%

Horns
Ez viszont sokkal jobban bejött, az első kétharmada mindenképp, az ötlet zseniális - de a vége eszméletlen baca lett. Nem tudtam,sírjak, vagy nevessek, az egész mitológiai vonal nevetséges.
75%

Mindenesetre köszi, egyiket sem bántam meg, hogy megnéztem, igyekszem majd írni is róluk.

A Brick meglepett kicsit, hogy megnézted, igaz, az is meglepett, hogy engem éppen akkor ennyire eltalált, pedig nem is vagyok akkora noir rajongó.
A Hornst inkább el tudtam képzelni, hogy bejön, de nem tagadtam eddig sem, igazán nekem is kb. addig tetszett, amíg Ig el nem megy az öccséhez, meg talán a nagy leszámolás elejéig. A vallási része viszont kiváncsivá tett, még az sem kizárt, hogy a könyvet is el fogom olvasni miatta.
.

.
Confession of Murder / Nae-ga sal-in-beom-i-da


Még ha jó 3/4 éve is volt, hogy Weide írt erről a filmről, csak most néztem meg, pedig az akkori kérdésem azóta motoszkált bennem: hogyan lehetett képes a képen látható "vigyorgó kis takony" elkövetni azokat a dolgokat, amit a filmben magára vállal, ha akkor kb. embriónak kellett lennie? Nos, összefoglalásképpen azt mondhatom, hogy amikor a film erre a kérdésre keresi a választ, ezt a szálat követi, akkor nagyon jó... máskor meg nekem nem annyira.

Choi felügyelő életét 15 éve nyomasztja egy megoldatlan sorozatgyilkosság ügye, aminek a hivatalos jelentések szerint 10 nő esett áldozatul. Egyszer Choinak majdnem sikerült elkapnia a tettest, de miután hosszú üldözést és verekedést követően kölcsönösen megsebesítették egymást (a nyomozó vállon lövi a tettest, aki cserébe késével örök nyomot hagy Choi arcán), meglépett, és el is tűnt. Pár nappal azután, hogy az ügy a dél-koreai törvények szerint elévült, egy fiatal férfi, Lee Du-Sok tart sajtótájékoztatót az új könyvének megjelenése kapcsán, amiben nem csak teljes részletességgel tárja fel a 10 nő meggyilkolásának körülményeit, hanem ezen keresztül be is vallja azokat, ahogy ő mondja, hogy bűnbocsánatot nyerjen. És miközben a világ egyik fele hitetlenkedve, a másik meg a könyvet napok alatt bestsellerré téve és rajongással telve figyeli Lee minden mozdulatát, ő turnéra indul, hogy az áldozatok családtagjai előtt vezekeljen... akik azonban titokban összefognak, az utolsó áldozat anyjának vezetésével, hogy elrabolják Lee-t, és maguk szolgáltassanak igazságot, ha már erre a jog önnön korlátai miatt nem képes.

Alapvetően két dolog zavart már eredendően is ebben a filmben, már akkor is, amikor olvastam róla, és ebből csak az egyik a kor kérdése, a másik az elévülése. Nem hiszem, hogy egy ilyen gyilkosságsorozatnak bárhol is lenne elévülési ideje, az legfeljebb a büntetés felső határa szokott lenni, és ha Dél-Koreában legfeljebb 15 év jár 10 nő megöléséért, az hihetetlenül kevés. Így sajnos az alapvetően remek folytatás két elég kontár alapon áll, viszont ez elfogadható ár Lee Du-Sok felbukkanásáért, akinek minden képernyőn töltött perce élmény, gúnyos vigyorával ez a tenyérbemászó kis nyálgép maximális sikerrel fejezi ki, milyen lehet úgy gyilkos celebbé válni, hogy közben hülyére keresi magát a kíváncsiskodó emberek pénzén, a törvény emberei pedig gyakorlatilag csúnyán sem nézhetnek rá. Ezzel persze együtt jár a kis társadalmi tanmese arról, hogy napjainkban akár egy sorozatgyilkosból is ünnepelt sztár válhat, ha valahogy meg tudja oldani, hogy ne verjék bilincsbe azonnal, ahogy kihajol a limuzinjából... és Leenek ez sikerült is. Így aztán gyilkosság ide, gyilkosság oda, a Choi-jal folytatott elkerülhetetlen beszélgetések sem kihallgatószobákban zajlanak, hanem a már említett sajtótájékoztatókon és talk-showkban. Természetesen ezekből néztem volna többet, ha már a plakátkép is valami pszicho-thrillert sejtetett gyilkos és "üldözője" között, és mondjuk jobb lett volna, ha a gyászoló család kicsit háttérben marad. Mert az ő száluk, a Lee elrablására szőtt tervük egy utólag szinte feleslegesnek tűnő hurok, ami jól indul a medencénél, hogy az autópályán egy túl hosszú, látványos, de néha burleszkbe hajló autós üldözésben csúcsosodjon ki.  

Pedig a film látványvilága túlnyomó részt bejött. Weide is emlegette az Oldboyt, mondjuk én inkább a teljes Bosszú-trilógiát mondanám, mert a történetvezetésben is vannak hasonlóságok, meg nekem általában a távol-keleti látványvilág, a drámai képek (mondjuk ahogy a kamera a gyásztól megtört, de bosszúra éhes anya arcán pihen) meg az akciójelenetek is bejöttek, az elején például az esőben bunyózásban egy elkeseredett és elszánt küzdelem minden érzése benne van. A film viszont legnagyobb bánatomra mindeközben annyira idétlen néha, és annyira váratlanul, hogy az totál lehúzta a hangulatom. Ez valami rákfenéje lehet a dél-koreai filmeknek, mert hasonlóról beszéltünk a Ta-weo kapcsán is, azaz hogy az egyébként látványos, izgalmas és drámai sztoriba random bekerülnek hisztérikus elmebetegek, vagy a stáb egyéb tagjai próbálnak oda nem illően vicceskedni. Már az elején ilyen volt, ahogy az egyébként tök pörgős és brutál esős verekedésnél a fickó feje oldalcsúszásban törte be az üveget, lassított felvételen, CGI-üvegszilánkokkal, meg ahogy a lábra szerelt kamerából láttunk egy rúgást, meg ahogy néha átment az egész wuxiába tök feleslegesen. Szinte minden akciójelenetre jut valami teljesen idegen, béna, olcsó közeli trükkfelvétel, amik csak arra voltak jók, hogy elvegyenek a film komolyságából. Szereplőkből meg ilyenek voltak a cellába zárt tinilányok, akik ki sem derült, hogy miért kerültek oda, azon kívül, hogy Lee után tudják csorgatni az átnedvesedett bugyijukat, meg utána mindenhol az első sorból csápoljanak; de ilyen figura Choi karikatúrának is beillő főnöke vagy éppen a késes "bérgyilkos". Azért igazságtalan lennék, ha nem tenném hozzá, hogy akadnak jó értelemben vicces mellékszereplők is, mint például az autómosós néni, azaz Choi anyja.

Az alapötlet és legtöbbször a kivitelezés is jó, de a kezdetektől meglevő fenntartásaim miatt pár fordulatot erőtlennek éreztem, és a dél-koreai filmes vonások is jobban zavartak, mint általában szoktak. Ezeket lenyesve egy remek bosszúállós pszichothriller lenne, így viszont...

6,5/10
.

Niwrok írta:

.
Confession of Murder / Nae-ga sal-in-beom-i-da

Az alapötlet és legtöbbször a kivitelezés is jó, de a kezdetektől meglevő fenntartásaim miatt pár fordulatot erőtlennek éreztem, és a dél-koreai filmes vonások is jobban zavartak, mint általában szoktak. Ezeket lenyesve egy remek bosszúállós pszichothriller lenne, így viszont...

6,5/10
.

A fenébe....

Ezzel most megelőztél - ez lett volna a következő tervem, de aztán elkezdtem a TWD S5-öt, meg a SW:Rebelst, így ez jövő hétre marad...

Na mind1, akkor legalább majd hozzá tudok szólni.

Niwrok írta:

.
Confession of Murder / Nae-ga sal-in-beom-i-da

6,5/10
.

Azt hittem amúgy, hogy Weide legalább erre az írásra előbújik a homályból... de úgy néz ki, végleg kimászott a net sötét gödréből. Lehet, neki van igaza...