R2-D2 írásai 2.0

.





Támadás a Fehér Ház ellen 2: London ostroma





Azért a Támadás London ellen mégiscsak jobban hangzott volna – ha már kell kötni ugyebár egy franchise második részét az előzményéhez… abban ugyanúgy benn van a kapocs, a szójáték… mert valljuk be, ez a magyarított cím elképesztően idiótán hangzik. Jó, ha úgy vesszük, a cím idiótasága tökéletesen tükrözi a film minőségét: ez messze túlmegy minden határon, az alapban sem épp emlékezetes első fejezetet bőven meghaladva számolatlanul kínálja az idiótábbnál idiótább jeleneteket. Viszont… viszont azt el kell ismerni, hogy egy bizonyos pont után olyanná válik, mint mondjuk a hajdani akciófilmek: a maga böszmeségében és hiteltelenségében picit képes szórakoztatóvá is válni. A kérdés csak az, hogy az ember mikor röhög föl rajta először, mikor érzi meg először azt, hogy tulajdonképp egy akció-vígjátékot néz.

Fogalmam sem volt, mivel fog indítani a film, így kéjes vigyor telepedett az arcomra, mikor megint egy dróntámadást láttam: a sors fura fintora, hogy ennek a mozinak a nyitóképei akár elmehettek volna pár nappal ezelőtti Eye in the Skyba is. Kicsit elnagyolt volt ugyan az egész „faszomisztáni” rész, az esküvő, minden – pláne, ha az ember olyat is látott már, mint mondjuk az A kétkedő fundamentalista – de felütésnek nagyjából megfelelt. Nem is akar érinteni semmi háttérgondolatot, a robbanásnak csupán az a célja, hogy a majdani ellenfél motivációját megalapozza. Meg hogy robbanás legyen… ezzel az első percben ráhangol minket a folytatásra. Aztán két évvel később visszakapcsolunk a Fehér Házba… hoppá! Álljunk meg egy pillanatra… ha az előző film eseményei is két évvel ezelőtt játszódtak, meg ugye a Barkawi elleni merénylet is, akkor azt még le kellett zavarni az Olympus összedőlése előtt. Később nem nagyon értek volna rá ilyennel foglalkozni… na mindegy. Mindenki a régi, nem volt új elnökválasztás, vagy ha volt, mr. Asher (Aaron Eckhart) megnyerte, Mike Banning (Gerard Butler) meg már főállásban az elnök testőre. Mi több, a barátja (????), aki még hátrafelé is simán lefutja főnökét…     apám, talán Chuck Norris, talán ő lenne képes erre…  

A címben rejlő eseménylánc kb. a huszadik percben robban a képünkbe, miután az angol miniszterelnök váratlan halála miatti temetésre Londonba ékezik a világ krémje. Addig a legfontosabb esemény Banning leendő gyerekének szobája, annak kialakítása, no meg kicsi családi kitekintés, hogy izgulni tudjunk a főhősért – most komolyan??    Apám, ez a faszi elpusztíthatatlan, csak a legnagyobbak között lehet emlegetni, harminc évvel ezelőtt komoly vetélytársa lett volna akár Michael Dudikoffnak is. Szóval, a közel húsz perces semmittevés az elején teljesen felesleges, egyetlen pillanatig nem gondolhatta bárki komolyan, hogy Banning koporsóban jönne vissza Londonból…   ...  no, és akkor London.  Az van, hogy megmurdel az egyik főpolitikus, az angolok meg gyorsan összedobnak egy temetést. Többször hangsúlyozzák, hogy mekkora logisztikai rémálom az egész, mekkora biztonsági intézkedéscsomagra van szükség – erre mi történik???  Bazzeg, terroristák nőnek ki a földből!!    Én nem tudom, ki és milyen magokat szórt el Londonban, de egy bizonyos időpontban a város összes olyan pontján, ahol KELL nekik lenni, ott terem néhány jól felszerelt gépfegyveres faszi. Ilyen a világon nincs, azt még csak-csak elfogadom, hogy kis szervezett csoportok akcióba lendülnek, no de bazzeg itt a komplett egyesült arab szárazföldi gyalogezred felbukkant… rendőrként, mentősként, taxisofőrként, Mátyás királyként álruhában… mindenhogy.    Ja, nem mellékesen MINDEN beépülésre a nyitóképek alapján maximum két éve volt a legénységnek… hát persze. Hogy amúgy honnan tudták, hogy pont egy konténerszállítót kell felrobbantani a kiszemelt célpont motorcsónakja MELLETT, mozgás közben, meg hogy honnan tudták, hogy az olasz csődör ( ? Berlusconi,    ) pont ott lesz, ahol lesz, az rejtély… de igazából az a hülye, aki ebben logikát keres. Magam részéről akkor röhögtem fel először, mikor a japán miniszterelnök benn ragadt a dugóban    – innentől egyetlen egy percig nem tudtam komolyan venni a filmet. Ez egy kibaszott akció vígjáték, csak és kizárólag úgy lehet befogadni – ugyanakkor egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezt az alkotók is így gondolják.

Mert az a helyzet, hogy simán kinézem belőlük, hogy minden értelmet, hitelességet félredobva ők ezt egy komoly akciófilmnek szánták    , amiben a tökös testőr megint megmenti az amerikai elnököt – miközben a fél London romba dől. Ha csak az lett volna a szándékuk, mint mondjuk Stallone-nek volt az A feláldozhatókkal, akkor sem lenne semmi baj: abban a nyolcvanas évek hangulatának megidézése egyértelműen komolytalanul van tálalva. De itt… itt, ebben ez a faarcú Butler simán átlépi mindeni korábbi árnyékát, Statham sehol nincs, belépett legnagyobbak ligájába: Stallone, Van Damme, Segal, Norris, Dudikoff mellé. Az filmben nincs egyetlen egy ésszerű és hiteles, átgondolt és elképzelhető akciószcéna (már megint gyorsabb a tolató autó, mint a motorok!!!    ), a főhős akár száz emberen is keresztülverekszi magát, akik minden lehetőséget megragadnak, hogy meghallhassanak. Alapban is, amikor üldözik Banninget és az elnököt, sikerül nekik minden módon mindig elkésni, pedig aztán semmi forgalmi akadály nem hátráltatja őket: a gyalog meneküléskor  London utcáin egyetlen egy darab embert nem látni a terroristákon és Benningéken kívül!!! Nullát!!!     Ennél még a nyolcvanas évek akciófilmjeiben is hitelesebb volt a háttér – abba meg bele sem merek gondolni, nem-e a mostanság eluralkodó terrorizmus miatt kellett a filmbeli utcákat kiüríteni – a polkorrektség jegyében, minimalizálva az ártatlan áldozatok látványát… és ez igaz akkor is, ha a legelső lövöldözésnél van néhány halott parlagon. Nekem az egész, úgy ahogy van, iszonyat béna és átgondolatlan: persze, egy ilyen stílusú akciófilmben balgaság minden egyes jelenet valósághűségét számon kérni, de ez az ecebóca film futószalagon ontja a baromságait.

De igazából tök felesleges ám ezeken mérgelődni. Ahogy mondtam, a jó felütés után én a japán fószernél átváltottam röhögő-üzemmódba és az egész filmet vígjátékként néztem: úgy jó volt, úgy működött majdnem minden, sőt a filmen elhelyezett – szerintem „feszültségoldó” – poénok nagy részén visítva röhögtem. Különösen Benning néhány ki- és beszólásán, de sokszor alapból az akciójelenetek és a szereplők sutaságán is. Ahogy alapból a CGI-n is: a helikopter zuhanása kifejezetten kínos volt – de a londoni nagy romba dőlés is csak azért nem fájt, mert olyan gyorsan történtek az események, hogy alig győztem kapkodni a fejemet. Totál az az érzésem volt, mint ha visszamentem volna tinédzserkoromba és valami idióta amerikai/kínai akciófilmet látnék. Akkor, ott,  jó is volt, de most már ugyanúgy csak röhögni tudok rajtuk, mint ahogy ezen: viszont úgy gondolom, ez nem a régieket minősíti, hanem inkább ezt. Anyám, és ha belegondolok, legutóbb és Jack Bauerrel éltem át majdnem ugyanezt a kalandot Londonban… még élesebb a kontraszt.

Viszont... ha őszinte akarok lenni (legalább magamhoz), még csak azt sem tudom mondani erre a filmre, hogy bűnös élvezet. Végig lehet nézni, de reálisan nézve egy kupac trágya az egész. Hiába szerepelnek benne ismert arcok (ez amúgy divat is manapság), az egész nem több mint egy ZS kategóriás akciófilm. Sok-sok robbantással, lövéssel, egy roppant életszerűtlen és hiteltelen háttér előtt – egy gyakorlatilag nulla történettel. Ami picit élvezhetőbbé teszi, az a humora: viszont kár, hogy önmagában a film alap jelenetein is csak nevetni lehet, s nem csak a néhány tényleg jól elhelyezett poénbomba robban fel… hanem kvázi minden, bazzeg. Butlert eddig sem szerettem, ebben a filmben nem rontott a renoméján, Eckhard szintúgy – Freeman meg mostanában mindenben benn van. Kapuzárási pánik…  




40%



.

R2-D2 írta:

Támadás a Fehér Ház ellen 2: London ostroma

Azért a Támadás London ellen mégiscsak jobban hangzott volna – ha már kell kötni ugyebár egy franchise második részét az előzményéhez… abban ugyanúgy benn van a kapocs, a szójáték… mert valljuk be, ez a magyarított cím elképesztően idiótán hangzik. Jó, ha úgy vesszük, a cím idiótasága tökéletesen tükrözi a film minőségét: ez messze túlmegy minden határon, az alapban sem épp emlékezetes első fejezetet bőven meghaladva számolatlanul kínálja az idiótábbnál idiótább jeleneteket. Viszont… viszont azt el kell ismerni, hogy egy bizonyos pont után olyanná válik, mint mondjuk a hajdani akciófilmek: a maga böszmeségében és hiteltelenségében picit képes szórakoztatóvá is válni. A kérdés csak az, hogy az ember mikor röhög föl rajta először, mikor érzi meg először azt, hogy tulajdonképp egy akció-vígjátékot néz.

Viszont... ha őszinte akarok lenni (legalább magamhoz), még csak azt sem tudom mondani erre a filmre, hogy bűnös élvezet. Végig lehet nézni, de reálisan nézve egy kupac trágya az egész. Hiába szerepelnek benne ismert arcok (ez amúgy divat is manapság), az egész nem több mint egy ZS kategóriás akciófilm. Sok-sok robbantással, lövéssel, egy roppant életszerűtlen és hiteltelen háttér előtt – egy gyakorlatilag nulla történettel. Ami picit élvezhetőbbé teszi, az a humora: viszont kár, hogy önmagában a film alap jelenetein is csak nevetni lehet, s nem csak a néhány tényleg jól elhelyezett poénbomba robban fel… hanem kvázi minden, bazzeg. Butlert eddig sem szerettem, ebben a filmben nem rontott a renoméján, Eckhard szintúgy – Freeman meg mostanában mindenben benn van. Kapuzárási pánik…  

40%

Semmi kedvem nem volt hozzá, és még azt is sikerült elvenned...
Ha másfél órára amputálni akarom az agyam, akkor majd talán megnézem .

.

Niwrok írta:

Támadás a Fehér Ház ellen 2: London ostroma

Semmi kedvem nem volt hozzá, és még azt is sikerült elvenned...

Nem mondom, hogy nem volt szándékos....   de egyébként nézd meg nyugodtan.
Nálam kicsit rosszabb, mint az Elrabolva 3, de jobb, mint az Egyiptom istenei. Ha ez vígasztal...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Támadás a Fehér Ház ellen 2: London ostroma

Semmi kedvem nem volt hozzá, és még azt is sikerült elvenned...

Nem mondom, hogy nem volt szándékos....   de egyébként nézd meg nyugodtan.
Nálam kicsit rosszabb, mint az Elrabolva 3, de jobb, mint az Egyiptom istenei. Ha ez vígasztal...

Ezzel akkor be is lőtted a szintet a szar és a fos közé ...


.

R2-D2 írta:

Victoria

Személyes benyomásaim helyett ezúttal engedjétek meg, hogy először néhány közérdekű információt osszak meg veletek (hátha nem mindenki a netet és a filmes újságokat túrja) a mozi kapcsán. A Victoria egy német film, aminek az a különlegessége, hogy TÉNYLEGESEN vágás nélkül készült, az egész, 140 perces alkotás egy snitt. Ez kétségkívül óriási fényképezési bravúr, ugyanakkor alapjaiban meghatározza magát a filmet, annak történetmesélési lehetőségeit és befogadhatóságát is.

A nyitó jelenetben egy német szórakozóhelyen egy lány egymagában táncol, majd egy vodkát lehajtva épp hazafelé indul. A lány egy spanyol vendégmunkás, a huszonéves Victoria (Laia Costa), aki a bárból kijövet belebotlik egy csapat félrészeg, hőzöngő, láthatóan balhés bulizó német srácba. Ez kb. a tizedik perc és nálam itt rögtön meg is bicsaklott az egész film… mert az még csak hagyján, hogy én jómagam (aki egyedül jár moziba, meg koncertre) nem asszociáltam Victoria mérhetetlen magányára, amire az egyedüli diszkózás, majd a béna ismerkedési kísérletből következtetnem kellett volna, de a négy sráchoz csapódás teljesen irracionális és végtelenül buta dolog. Valahol roppantul idegesített ez a naivitás és butaság, amit a lány produkált, teljesen logikátlan és életszerűtlen volt sok lépése. Így is komoly próbatétel volt az első óra. S még hol voltunk a váltástól, a fordulattól, a mozi második felétől! Egy apró zongoralecke mellett próbál a rendező valami mélységet adni a karaktereknek, aztán történik valami, amiről igazából én egy szót sem mondok. Aki megnézi, egyszerűen tudatlanul kell, hogy átélje a második szakasz minden izgalmát és feszültségét, felkészülés nélkül kell, hogy belevágjon mindabba, ami történik… csupán annyit árulhatok el, hogy Victoria megint csak teljesen irracionálisan úgy dönt, hogy a hajnal további másfél óráját a fiúkkal tölti.

Ahogy mondtam, a részegségnek külön szerepe van, mert a mozi második felében történteket szerintem nem kis mértékben hitelteleníti el a korábban elfogyasztott alkohol és drog mennyisége – és itt jön képbe vissza a valós idejűség minden hátulütője. Ami belefér egy feszesebb tempójú moziba, ahol az ember nem is igazán foglakozik azzal, hogy az események sorozata hogy jön egymás után, az egy ilyen stílusú filmben bizony szembeötlő. Szembetűnő és logikátlan: mert azt se magyarázza meg nekem senki, hogy egy társaság, akik mondjuk 7-kor készülnek valahova – ami azért sanszos, hogy cikis lesz – 6 óra 20-kor még egy háztetőn békésen vedelik a sört, majd utána állnak neki autót lopni, majd 7 előtt 10 és 5 perccel pánikba esve készülnek az indulásra. Nem, nekem ez így nem áll össze… és különösen nem egy valós idejű moziban.

És még így is, a film második fele közel zseniális. Amit csinálnak, ahogy csinálják, ahogy ez vászonra van álmodva, az egy bizonyos pontig nagyon jó: kérem, totál ilyen lehet, mikor csinálsz valami hülyeséget és utána pánikba esel saját tetteid következményei miatt, teljesen átélhető az a rémület és az izgalom, amit látunk. Sőt, megkockáztatom, az autós jelenet az utóbbi idők egyik legjobban fényképezett, legmagávalragadóbb, legfeszesebb szcénája, amit filmben láttam. Kár, hogy utána a csapat megint totál idiótán kezd viselkedni, mint ahogy az is kár, hogy a nagy finálé is annyira szirupos és hiteltelen lett, amilyen. És akkor még nem nagyon mentem bele mondjuk a legeslegvége idiótaságaiba, a totál kihalt (7:50!!!) berlini utcaképbe, a csak megérkezni nem akaró mentőre (legalább 5-10 perc!!), no meg a „Mesélek egy történetet és szerzek egy szobát” mondat óriási alibi voltára. Na persze, ez csak úgy megy…

Technikailag maximálisan elismerem a filmet, van néhány elképesztően kiváló húzása, de a stílusa által felállított korlátok miatt sorban dobja ki a törvényszerű idiótaságokat.

75%

Jó neked, hogy csak a tizedik percnél bicsaklott meg . Én a harmadik után adtam hálát az égnek, hogy nem vagyok hajlamos az epilepsziára, mert az a stroboszkópra hangszerelt zaj, ami a diszkós jelenet, akár orvosilag alkalmazott szűrővizsgálat is lehetne.

A második megbicsaklás a végtelenül elnyújtott első óra céltalansága és unalma volt. A kávézós jelenetig alig történik valami, ami bevezetésnek borzasztó hosszú, és még az sem indokolja, hogy ezalatt épül ki Victoria kapcsolata a srácokkal, mert könnyed haverkodáson kívül nem épül ki semmi. Ami történik, az nem az első egy óra folyománya, hanem...

A harmadik megbicsaklás, amin már kifordult a film bokája, az Victoria maga. Hogy a srácok beszeszelt tuskók voltak, önmagában még nem lett volna baj, mert ez következett a szerepükből, és amit alakítottak, azt hitelesen adták. Az sokkal nagyobb hiba, hogy Victoria erkölcsi érzékéhez képest a meztelen csiga vasbeton, aki olyan vállrándítással veszi tudomásul az egyre súlyosabb bűncselekményeket és az egyre fokozódó helyzetet, amibe a fiúk révén kerül, hogy majdnem kitörik bele a nyaka! Victoria nem naiv, hanem hülye és/vagy elmebeteg és/vagy egy adrenalinfüggő kis ribanc! Ennek a csajnak vagy elképesztően rossz karaktert írtak, vagy csak egy nihilista szociopatáét ("Kilátástalan, értéktelen és céltalan az életem, mert szar zongorista vagyok, pedig arra tettem fel az életem, brühühü!!!"), aki úgy a film kétharmadáig semmin sem lepődik meg, és semmire nem reagál! Arra sem, amikor autót lopnak az újdonsült haverjai, arra sem, amikor egy nagydarab állat durván végigfogdossa motozás címszó alatt, és arra sem, amikor már az a téma, hogy túszként fogva tartják! Nincs sokk, nincs rémület, nincs düh, de még meglepetés sem, mintha a kávézó kinyitásáig hátralevő időnek ez lenne a legtermészetesebb eltöltési módja .

A negyedik pedig, amitől a film nyílt combnyaktöréssel elvérzett, az a viszonylag érdekes akciórész (na, mondjuk abba is kellett az a béna autó-lefulladásos hülyeség, az első alkalom, amikor Victoria arcán érzelem látszódik!) utáni első jelenet, a visszatérés a diszkóba. Ki annyira idióta még a győzelem adrenalintól fűtött euforikus pillanatában is, hogy az attól a helytől 50 méterre levő diszkóba menjen, ahol a kocsit hagyta ?!? Értem én, hogy azzal a hellyel volt lebeszélve a forgatás, de nem hittem a szememnek, amikor a hosszú kavarás után (ezek most tényleg azért bénáznak annyit a vezetéssel, hogy ne derüljön ki, hogy alig mentek 100 métert a kocsival?!) ugyanoda értek vissza, ahonnan indultak, hogy aztán még a kocsihoz is visszamenjenek !

Spoiler:

Miután jócskán beletapostam az aszfaltba a Victoriát, egy dologban a védelmére kelnék. Ha jól vettem ki, akkor a srácok azért lazáznak annyit az indulás előtt, söröznek, füveznek meg ökörködnek a tetőn, mert ők sem úgy tervezik az estét, ahogy alakul, csak közbejön a telefon, amit Boxer kap. Ezért is vannak annyira felpörögve, aztán meg beszarva, ezért vonakodnak igent mondani, pedig ők piti bűnözők, valamennyire benne vannak ebben a világban... és éppen ezért óriási a kontraszt Victoria közönyével, akinek a legnagyobb kihívás és kaland az eddigi életében az volt, hogy kakaót főz egy kávézóban.

Ami még tetszett, még ha kicsit nehezen követhetővé is tett a párbeszédeket, az ahogy "tanult" angollal beszélnek a szereplők, erősen hibás nyelvtanisággal. Ettől kicsit természetesebb volt az egész, ami rá is fért a fentiek miatt.

Valóban óriási technikai bravúr, szervezettség, felkészülés kellett hozzá, abszolút dicséretre méltó, de ebben a témában rohadtul nem volt 140 percnyi anyag, aminek a 25%-a amúgy is csak aláfestőzenével megtámogatott közlekedés a helyszínek között vagy egyszerű "vágókép", 15%-a meg üres fecsegés. Ezek más esetben sem ok nélkül végzik a vágóasztalon.


6,5/10
.

Niwrok írta:

Victoria

Valóban óriási technikai bravúr, szervezettség, felkészülés kellett hozzá, abszolút dicséretre méltó, de ebben a témában rohadtul nem volt 140 percnyi anyag, aminek a 25%-a amúgy is csak aláfestőzenével megtámogatott közlekedés a helyszínek között vagy egyszerű "vágókép", 15%-a meg üres fecsegés. Ezek más esetben sem ok nélkül végzik a vágóasztalon.

6,5/10

"Ez kétségkívül óriási fényképezési bravúr, ugyanakkor alapjaiban meghatározza magát a filmet, annak történetmesélési lehetőségeit és befogadhatóságát is." - ez ezzel azért egybecseng, nem?


Kicsit talán jobban lehúztad, mint vártam, de a sarokpontokban egyet kell értsek.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Victoria

Valóban óriási technikai bravúr, szervezettség, felkészülés kellett hozzá, abszolút dicséretre méltó, de ebben a témában rohadtul nem volt 140 percnyi anyag, aminek a 25%-a amúgy is csak aláfestőzenével megtámogatott közlekedés a helyszínek között vagy egyszerű "vágókép", 15%-a meg üres fecsegés. Ezek más esetben sem ok nélkül végzik a vágóasztalon.

6,5/10

"Ez kétségkívül óriási fényképezési bravúr, ugyanakkor alapjaiban meghatározza magát a filmet, annak történetmesélési lehetőségeit és befogadhatóságát is." - ez ezzel azért egybecseng, nem?

Kicsit talán jobban lehúztad, mint vártam, de a sarokpontokban egyet kell értsek.

Összecseng, persze, elvégre ugyanazt láttuk   .
És azokat a részeket vagy kameraállásokat, amik azért voltak bénácskák, mert kellett az idő valamit előkészíteni (a hotel halljában, de még igazából a diszkós jelenet is ilyen) nem is vettem annyira a szívemre. De Victoria személye annyira elcseszett, annyira össze-vissza hülyeség, amit köré írtak, hogy ettől a filmnek sem lesz igazán értelme. El kellett volna felejteni ezt a zongorista-nihilista jókislány imidzset, helyette megrajzolni egy kicsit vagányabb csaj jellemrajzát, aki esetleg a fiúkhoz hasonlóan már részt is vett ebben-abban, és már attól minden jobban a helyére került volna. Mert amúgy vannak jó villanásai...

Spoiler:

Úgyhogy a vágás nélküli film még bőven kiaknázásra váró terület. Ilyen félamatőrök közül eddig talán a Silent House (La casa muda) jött be legjobban (bár abban állítólag van hat vágásnak hely a biztonság kedvéért).  
.

R2-D2 írta:

Star Trek - Sötétségben

... Ugyanis a megújult Enterprise űrhajó kalandjai egyelőre mindent visznek, legalábbis addig biztosan, míg egy idősödő Jedi lovag meg nem jelenik a vásznon 2015-ben.

Készülve a délutáni ST mozizásra, tegnap évek után újranéztem - és még mindig nagyszerű mozinak tartom. A múltkoriról lemaradr az értékelés, de akkor is és most is simán 90% - ot ér nekem ez a film. Tökéletes arányban mixeli mindazon sci-fi elemeket, ami miatt szeretem a műfajt.

Az meg savanyú hab a tortán, hogy az idősödő jedi lovag lófaszt sem szerepelt a másik filmben, magam részéről pedig bármikor becserélném az EP VII-et a ST XII-re.

.





A kezelés / De Behandeling




„A főorvos körbejárt, minden hülye vigyázban állt, a zártosztályon rend volt.
De ma néhány beteg nyugtalan, s a régi gyógymód céltalan, a zártosztályon anarchia van. A hideg víz nem segít, a sokkolás megvadít... elszabadulhat bármikor a pokol!! A főorvos a vészcsengőhöz nyúl, a kezelés most beindul.

Lehetsz te őrült vagy lángész vagy bármi, a metál kezelést nem bírja ki senki
A dühöngő megnyugszik és megőrül ki nyugodt, szétszakad minden, robban a csend most.”


Bocsi, de ez kikívánkozott. Nevezett idézet az Ossian együttes 1989-es, Félre az útból! című albumáról való, annak is a Metálkezelés című dalából – a szöveg szerint a metálzene lesz az, ami megváltást hoz a bolondoknak. Nos, tegnapelőtt este óta ez jár a fejemben, lehet, ennek a belga filmnek a szereplőinek, a komplett alkotógárdájának is elő kellene írni egy ilyen terápiát … az a helyzet ugyanis, hogy minden krimi pozitívuma, drámaisága meg felkavaró témája ellenére engem kifejezetten idegesített a film majd minden pillanata. Az egész moziban gyakorlatilag nem volt egyetlen értelmesen viselkedő és kommunikáló szereplő, talán még sosem éreztem ennyire jogosnak a saját magam által kreált „Bolondokat a bolondokházába!” szállóigét. Itt kérem bolond volt mindkét oldal: az egyértelmű, hogy a vizelettel manipuláló, valami elképesztően aberrált tettes az (ez eddig rendben is van), de az őt üldöző zsaru sem volt teljesen komplett. A gyerekkori traumát feldolgozni képtelen faszi minimum viselkedészavaros, de ilyen pszichével számomra alapból a rendőri léte is kérdéses. Aztán itt van az autista mackó, aki egy lakótelepi lakásban járkál fel alá, de mondjuk az a két járőr is az, aki kvázi a tett helyszínén simán elengedi a szemétben guberálót. A hajdani gyerekrabló, aki rendszeresen feltűnik főhősünk kertjében szintén komplett zizi, de a belga igazságszolgáltatás is az, aki felmenti az ilyet. Aztán van még a tetkós öregasszony, a traumától láthatóan sérült védence, no meg a totál zakkant úszásoktató is. De ha nagyon gonosz akarok lenni, a nő az emeleten is az, akinek legfőbb célja lukat vágni a padozatba… és a végére ugyan kiderült, mi is a film címének igazi értelme, de egész két óra alatt nem tudtam másra asszociálni, mint arra, hogy ennek a sok idiótának bizony valami kezelés kellene.

No. Ahogy Niwrok írta remek ajánlójában pár napja, az alapszitu ugye az, hogy van egy Nick nevű zsaru (Geert van Rampelberg, ) – nicknevű,    – aki felelősnek tartja magát abban, hogy 25 évvel ezelőtt egy Ivan Plettinckx nevű (Johan van Assche) pedofil fasz elrabolta mellőle tesóját. Ez az esemény Nick negyed századdal későbbi jellemét alapjaiban befolyásolja – és nekem itt akadt meg az először a film. Abban ugyanis tényleg nem kevés sejtelmesség, izgalom és feszültség van, ahogy a kimondhatatlan nevű Plettinckx időről-időre feltűnik Nick környezetében, viszont a rendőr reagálása erre, és az ebből eredeztethető alap viselkedése egyszerűen hiteltelen. Mert ő nem csak az a tipikus szabályokat felrúgó tökös zsaru, hanem egyszerűen egy pszichiátriailag sérült ember, aki teljesen kiszámíthatatlan, labilis és kontrollálhatatlan – véleményem szerint nincs olyan rendőrség a Földön, ahol ezt a Nicket, így alkalmaznák. Roppant idegesítő volt darabos viselkedése – ami ugye a kiszámíthatatlanság velejárója – mint ahogy a gondolkodása, beszéde is: ez tipikus példája az örült és a zseni közti vékony határnak, mikor a zseni gondolatokban messze előre jár, tetteiben meg kihagy néhány lépést, hogy utolérje gondolatait. Nick egész lénye (aki ugyebár a főszereplőnk, akivel azonosulnunk kellene) bántóan idegesített, egy sérült elme, akinek nem a rendőrségen lenne a helye, hanem a gyogyóban.

A történet szerint aztán ez a Nick is annak a nyomozásnak a részese lesz, amiben egy családot három napig fogva tartanak, s amiben egy kisgyereket megerőszakolnak – Nickből pedig egyre inkább előtör az addig sem igazán elfojtott pedofilellenesség. Maga az esete amúgy brutális és igazán érdekes: a helyszín, a fényképezés, a színezés tényleg emlékeztet picit a True Detective jobb jeleneteire. Sajnos azonban a rendőr kifejezetten abnormális viselkedése sokat levesz az élvezhetőségéből – ráadásul az alkotók megajándékoznak minket még egy bolonddal. Egészen pontosan egy autista-szerű szereplővel, aki épp úgy viselkedik, mint anno Rain Man, csak sokkal kevésbé szerethetően és viccesen. No, vele az a helyzet, hogy nagyon sokáig nem is értettem, miért „kapcsolunk” az ő lakótelepi lakásába, nem is értettem, mi is az ő szerepe a sztoriban – hogy aztán annál inkább a fejem csóváljam a mozi végén. Kérem, ez, így, egy baromság: ez a karakter azokat a dolgokat kizárt, hogy meg tudja csinálni, amiket hozzá rendeltek az alkotók. Lehet, magában a megjelenítésben volt gond, de ez így túl Rain Man kópia lett, ez, így teljesen hiteltelen és a fordulat illúzióromboló.

Ahogy Nick halad előre a történetben, egyre több szabadon bóklászó elmebeteggel találkozik – nem igazán akarom tételesen végigvenni őket, de van bőven – és egyre mélyebben ássa be magát egy pedofilhálózatba, ami vélhetően a saját testvére elrablásáért is felelős. Itt említeném meg a rettentően hülyén elvarrt (mit elvarrt, elvágott!!) Plettinckx - szálat: egy ideig kissé Hannibal Lecteres feelinget hozott az egész, kicsit olyan volt, mint mondjuk a Vörös Sárkányban Graham és Lecter párosa … erre mit csinálnak?? Egy rém suta, megalapozatlan és céltalan jelenetben lezárják a szálat… a film egyik legérdekesebb, legtöbb feszültséget generálható szálát. Kár érte. Helyette van egy kis köcsög úszásoktató, no meg egy mesebeli troll… hát nem tudom. S ha már troll: ahogy Niwrok is írta, volt egy irány a misztikum felé, amit szerintem sokkal jobban ki lehetett volna aknázni, helyette viszont a troll személyébe olyan valós karaktert tettek, ami – ismerve a troll tetteit – megint csak teljesen életszerűtlen. Nekem, akinek menet közben csak gyűlt a hócipőjében a sok bolond, nekem már a végén csak egy vállrándítás volt az egész, de ha rendesen beleéltem volna magam a krimi történetében, egy csapásra kijózanított volna ez az erőltetett fordulat (is). A film végére egyre több dolog történik teljesen életszerűtlenül, egyre inkább azt éreztem, hogy a szálakat valahogy össze kell fésülni, hogy minden felvonultatott karakternek csak kell valami létfontosságú szerepet adni (ha már ott vannak)… és akkor erre az érzésre jön a zárókép. Bazzeg, ekkora baromságot… értem, hogy a film kifejezetten komor és depressziós világába totál nem illett volna bele, hogy az indián kijut a természet lágy ölére, de akkor is. Ez egy teljesen feleslegesen sokkolni szánt finálé, én kifejezetten hatásvadásznak érzem.

A konkrét bűnesettel is van bajom: az zseniális, amit motivációként kitaláltak, az egész vizeletes-hormonos dolog megdöbbentően beteg (miért is ne??), de működik. Kicsit azon el lehet tűnődni, milyen szag van egy lakótelepi ház pincéjében, de nem is az volt a legnagyobb bajom – sokkal inkább a maszturbáló nézőközönség a végén… hát nem azt mondták, hogy impotens? Vagy azt úgy lehet??? Az egész kezelés, amit a gyilkos csinált, kicsit megint a Vörös Sárkány átváltozásos vonatkozását juttatta eszembe: oké, hogy pedofíliára épül az egész, de a film igazán felkavaró gyerekmolesztálós szála az a videokazettás fejezet. Az itteni gyilkos aberráltsága nálam nemhogy erősítette volna gyomorforgató témát, inkább kiölte belőle annak komolyságát. Az a faszi, azzal a viselkedéssel, a vizelettel… áááá…

Persze, nem azt mondom, hogy az A kezelés annyira rossz film, mert nem az – csak nem először jártam már úgy, hogy az amúgy működni hivatott mozit tönkretették számomra az elmebeteg figurái (ld. Mocsok). Ennél a filmnél egy dolgot készséggel elismerek: az egész tényleg iszonyat komor, szürke, monokróm és depressziós. Kicsit hasonlít arra a bizonyos skandináv vonalra, de ott nincs annyi hibás ember: valahogy ez a belga vonal számomra idegen. Így volt ez már a Bikanyaknál is, azóta meg ugye jó pár film lecsúszott a torkomon. Az A kezelés pedig számomra egy True Detectives Bikanyak epizód, kicsit Nyomtalanul stílusban, a levegőben ott köröz a Vörös Sárkány, de mint ha egy osztrák A pince válogatott játszaná. Ha valakit beszív az elején, azt rendesen ki tudja facsarni a végére, ugyanis teljes átéléssel ez a téma üt rendesen. Ha azt vesszük, hogy a színészeknek ezt kellett játszani, akkor azzal sem lehet baj, a fényképezésébe, helyszíneibe, hátterébe sem tudok belekötni. Tényleg nyomasztó az egész… de ha már ez a téma, akkor nálam még mindig a Pokoli lecke viszi a prímet.  A belga krimikkel legközelebb már óvatosabb leszek.




65%




.

R2-D2 írta:

A kezelés / De Behandeling

Az a helyzet ugyanis, hogy minden krimi pozitívuma, drámaisága meg felkavaró témája ellenére engem kifejezetten idegesített a film majd minden pillanata. Az egész moziban gyakorlatilag nem volt egyetlen értelmesen viselkedő és kommunikáló szereplő, talán még sosem éreztem ennyire jogosnak a saját magam által kreált „Bolondokat a bolondokházába!” szállóigét. Itt kérem bolond volt mindkét oldal

Ahogy Nick halad előre a történetben, egyre több szabadon bóklászó elmebeteggel találkozik – nem igazán akarom tételesen végigvenni őket, de van bőven – és egyre mélyebben ássa be magát egy pedofilhálózatba, ami vélhetően a saját testvére elrablásáért is felelős.

A film végére egyre több dolog történik teljesen életszerűtlenül, egyre inkább azt éreztem, hogy a szálakat valahogy össze kell fésülni, hogy minden felvonultatott karakternek csak kell valami létfontosságú szerepet adni (ha már ott vannak)… és akkor erre az érzésre jön a zárókép. Bazzeg, ekkora baromságot… értem, hogy a film kifejezetten komor és depressziós világába totál nem illett volna bele, hogy az indián kijut a természet lágy ölére, de akkor is. Ez egy teljesen feleslegesen sokkolni szánt finálé, én kifejezetten hatásvadásznak érzem.


65%

Sajnálom, főleg ami a belga krimis részt illeti, miután az előző lehetőséget is az én ajánlatom játszotta el .

Azért sok minden visszaköszönt, amit én is írtam, a problémákat én is láttam, akár Plettinckxre, akár a "trollra" vonatkozóan, és olvashattad, a tettes személye szerintem nyílt baromság. Az várható volt, hogy a bolondok ilyen töménységben kicsapják a biztosítékot, de hogy ennyire elsöprően, az talán nem. Főleg Nick esetében van ott a kérdőjel, mert azért egy ilyen traumához képest szerintem még jól, némi megszállottsággal kezelte a dolgot, és hát ha az a kérdés, hogy ilyen helyzetben, mondjuk amikor az ember kap egy zsák csontot születésnapjára, dührohamot kapni őrültség-e, akkor szerintem a világra úgy ahogy van rácsukhatjuk a műanyag lakatot... persze amúgy is... na de ez miatt?

Spoiler:

Amúgy Magyarországon is volt már nem egy eset, amikor valaki a lakásában(!) gyűjtötte az "exkrementumait", ahhoz képest egy pince még nem is annyira gond.
.

Niwrok írta:

A kezelés / De Behandeling


Sajnálom, főleg ami a belga krimis részt illeti, miután az előző lehetőséget is az én ajánlatom játszotta el   .

Főleg Nick esetében van ott a kérdőjel, mert azért egy ilyen traumához képest szerintem még jól, némi megszállottsággal kezelte a dolgot, és hát ha az a kérdés, hogy ilyen helyzetben, mondjuk amikor az ember kap egy zsák csontot születésnapjára, dührohamot kapni őrültség-e, akkor szerintem a világra úgy ahogy van rácsukhatjuk a műanyag lakatot... persze amúgy is... na de ez miatt?

Spoiler:

Ugyan már, ne vedd a szívedre, nincs ezzel semmi gond. Valahogy nem fekszik ez a belga krimi vonal. A dráma jobb volt, ld Alabama és Monroe...

Nick esetében azzal nincs gond, amit felhoztál, arra hiteles a reakció, viszont úgy godolom, hogy alapból is volt olyan labilis, ami kizárná a rendőri köteléket. Össze-vissza futkos, idegbeteg, a cégben is teljesen öntörvényű - fura is az a rendőrség, ami hagyja, hogy nyilvánvalóan minden szabályt megszegjen. Nekem az egész karakter hiteltelen volt ebben a "gúnyában"...

Spoiler:

Szóval... rengeteg gondom van Nick karakterével... amellett, hogy sérült. És sérülten is viselkedik.

Tudod, kicsit olyan, mint Robertson őrmester...



.

.





Star Trek – Mindenen túl





Ahogy már a múltkori résznél is jeleztem, ugyan nem vagyok teljesen járatlan a Star Trek világban, de a sorozatok ismerete nélkül jóindulattal is maximum lelkes amatőrnek mondhatom magam – az Abrams által levezényelt pár évvel ezelőtti megújulás viszont kifejezetten kedvemre való volt. Számomra jót tett a franchise látványosabbá, akciódúsabbá tétele, nekem kifejezetten bejött az új legénység és a köztük lévő kémia/kapcsolati háló is, J. J. Abrams ez esetben kiváló érzékkel nyúlt bele a franchise-ba. Az új film esetében azt ugyan tudtam, hogy ő nem fogja rendezni (vajon miért is??    ), de aztán ki is ment a fejemből, kit is kértek fel direktornak… egészen a mozi főcíméig. Hirtelen rám borult a felismerés, ki is ez a Justin Lin, hirtelen autóval földre rántott repülőgépet, városon végighúzott páncélszekrényt, meg tankokat láttam autópályán… igen, ez a faszi rendezett négy Halálos iramban filmet is – és igen, azokat én eszméletlenül rühellem. Lehet, ha jobban képben vagyok, kissé csökkentem az elvárásaimat, akkor talán egyáltalán nem ér csalódás az új mozi kapcsán: így viszont az új Star Trek filmről nem tudok mást mondani, hogy pontosan olyan, amit a rendező személye magában hordoz: egy Halálos iramú Star Trek…

Már a felütés fura volt. Az elmúlt két epizód ugyebár egy feszes, látványos, izgalmas akciójelenettel kezdődik, megadva az alaphangot az egész franchise-hoz: nos, itt a macskák támadását hadd ne nevezzem már akciódús indításnak. Valami kényszeredett ST érzést véltem benn ugyan felfedezni, ahogy Kirk az új fajjal próbál ismerkedni, ahogy azt a kütyüt át akarja adni – ez amolyan ST-es békemissziós dolog volt. Amúgy is, három évvel vagyunk az A sötétségben eseményei után (hol is van a Marcus lány?    ), az Enterprise az ötéves küldetésének felénél jár: de nekem valahogy tök idegennek tűnt a személyzet fásultsága a helyzetben. Az tiszta sor, hogy ez így van, de ezzel foglalkozzon más sci-fi, moralizáljon csak más film az öt éves végtelennek tűnő küldetés pszichés hatásaival. Még szerencse, hogy kikötünk, hogy elérkezünk egy isten háta mögötti űrállomásra, ahol feltöltik a hajó készleteit. Ez pedig nem más, mint az Elysium… ja bocsi, 6-7 Elysium gömbszerűen egymásba kötve. Ez most nem gonoszság volt, csak nekem ez ugrott be róla először: készséggel elismerem, az űrállomás egyszerűen bámulatos. A sci-fi rajongó szinte maga alá vizel gyönyörében, mikor meglátja ezt a csodát: az egymáshoz viszonyítva fejtetőn álló, mesterséges gravitációjú épületeket, az egész fiktív bázist… beszarás. Magam részéről még talán időztem is volna az utcákon, de hát mivel még mindig semmi érdemleges nem történt a filmben, menni kell tovább. Hogy végre történjen valami.

Az Enterprise egy fura (azért eléggé kiszámítható) segélykérés nyomán mentőakcióba indul: a közeli bolygóról kellene kimenteni egy lezuhant hajó legénységét. Természetesen jön a baj (az előzetes erre épít), aminek következtében a Mindenen túl az Enterprise-zal együtt a földre kényszerül… és ez az én értékrendemben bizony baj. Magam részéről jobban szeretem az űrkalandot, a rengeteg új bolygót, lényt, kütyüt – nos, míg a hajó az űrben volt, meg a bázison, mindez meg is adatott. Aztán… aztán vége: a mozi nagy része egy idegen bolygón lévő, rambo-szerű túlélőmozi lett. A legénység szétszóródik – de csak hogy minden különösebb esemény nélkül egymásra tudjanak majd találni, ezzel is teljen a játékidő – majd egyesített erővel a gonosz Krall (Idris Elba!!) ellen tudjanak fordulni. Egyikük egy fehér fejű és hajú, festett arcú (kinek is festi???    ) lányba botlik, ő Jaylah (Sopia Boutella) ,aki aztán a házát is felajánlja bázisnak és majd menekülő útvonalnak/eszköznek – így a vezetőség elindul a legénységért.

Több bajom is van ezzel a szakasszal. Menet közben, mindenféle információk hiányában még nem is tűnik fel annyira, de a teljes kép ismeretében roppant zavaros az egész. Mindenekelőtt az, hogy a mozi végére időzített, gigászi fordulat tükrében az egész menedék, gyakorlatilag minden a bolygón értelmét veszti… hisz adja magát a kérdés, hogy az a bizonyos valaki, aki összegyűjti a hajók legénységét, miért is nem tudja, mivel érkezett oda száz éve. Mi értelme van elé álcát építeni, mikor ELVILEG pontosan tudnia kellene az illetőnek, mi, hol és milyen állapotban van. Ja, hogy ez megint csak egy olyan forgatókönyv írói húzás, amiben a hasára ütött a jóember, hogy hoppá, ez jó lesz ide???    Úgy már értem… egyébéként is (ld. kálvária az írás végén): a Star Trek univerzumhoz képest igencsak gyermeteg a motivációs lánc és az eseményháló, amibe gabalyodunk. Az írók minden különösebb erőlködés nélkül összeollóztak más sci-fikből dolgokat: az emberi lélek kiszívását, annak élethosszabbító erejét már az Életerőben elsütötték, évtizedekkel ezelőtt, de legutóbb épp a Warcraftban használták fel. Aztán itt van a méhrajként funkcionáló űrsereg: az ilyen sűrű rajban támadó alakzatról csak Zion ostroma bír eszembe jutni. Arról ne is beszéljünk, mennyire sablonos dolog az, hogy a főgonosz egy fegyvert akar építeni/összerakni/szerezni, hogy elpusztítsa a világot, a főhőseink meg ezt természetesen az utolsó pillanatban megakadályozzák. És végül: most akkor hogy is van? Most akkor a finálé ismeretében ki is tart fogva több tíz/száz embert? Több hajónyi legénységet??    

Nekem valahogy tök üres volt ez az egész sztori. Valahogy hiányzott belőle a lélek, az átgondoltság, a ST feeling. Jó, persze, eleve mikor felcsendül az ismert dallam és mikor meglátod a hajót, az sok mindent meghatároz, de ez az egész koncepció egy tucat akciófilm koncepciója. Sablonos és kiszámítható jelenetekkel és kapcsolatokkal és mindent elsöprő látvánnyal – s ha már itt tartok, a rendező csak nem hazudtolta meg önmagát: a hajó kvázi átfordítása tipikusan a túlzások magasiskolája, ráadásul nem is néz ki jól. A motorozásról azon a terepen megint ne beszéljünk (legalább szemüveg van Kirken), s ide tartozik még a grand finale zenei betétre történő gigászi robbanássorozata is. Nézed, nézed a filmet, mikor elkezdesz azon agyalni, hogy nem történik semmi, akkor kapsz egy akcióbombát az arcodba, mikor besokallsz attól, mennyire kliségyűjtemény az egész, kapsz egy még nagyobb akcióbombát az arcodba. Ilyen ritmusban telik és építkezik a mozi, ami egy átlagos filmnél teljesen rendben lenne… de nekem… nekem egy ST filmben bizony kevés.

A sok-sok negatív gondolat ellenére még így is kellemes kikapcsolódást nyújt két órára: mert egyszerűen háromévente jó újra látni az Enterprise legénységét akcióban. A filmnek vannak bámulatosan jól működő szcénái, elemei, a kütyük, amik a hajókon meg az űrállomáson vannak, azok nagyon jók. Az elején pl az űrhajóra szerelt GoPro eszméletlen…    Nagyon jó és megható volt Spock nagykövet kiírása és nekrológja is, a kis fénykép zseniális. A mozi végén természetesen megemlékeznek még Anton Yelchinről is, aki ugyebár nem oly rég lett egy banális autóbaleset áldozata – kíváncsi vagyok, hogy helyettesítik a következő filmben. A nagyszabású, látványos akciójelenetek mellett egy dolog van még, amit feltétlenül meg kell említsek – és ami eddig is jellemző volt, de én itt valahogy erősebbnek éreztem – mégpedig a humort. Komolyan mondom, ennyit ST filmen még nem nevettem, eszméletlen jó minden duma a moziban. Remekül működik a Spock-Bones kapcsolat, de a Scotty-Jaylah páros is kiváló. A legnagyobb a nyakláncos rész, azon szakadtam a röhögéstől… lehet, nem ennek kellene lenni egy ST film legnagyobb erényének, de én most legjobban ebbe tudtam kapaszkodni. Justin Lin bevonásával az egész egy óriási látványú szórakoztatóipari produktum lett, amiben én – rengeteg más emberrel ellentétben – ezúttal sokkal kevesebb ST-et véltem felfedezni. Ez egy jól sikerült 2016-os sci-fi akciófilm, sajnos tökéletesen illeszkedik az utóbbi évek filmjeinek sorába: a műfaj elkötelezett híveként viszont icipicit talán többre vágyom. S hogy mi miért alakulhatott így, azt az alábbi kis összefoglaló bemutatja – talán picit igazol engem is.

Dzséjt swsagás fórumtársam szerint a Mindenen túl az alábbiak szerint állt össze:

Nem jobb, mint az EPVII, de nem is rosszabb:





75%




.

.





A kolónia (2015)





Augusto Pinochettel kapcsolatban ugyebár már láttunk filmet… „Uralkodásának” utolsó momentumáról, az ominózus ’89-es népszavazásról szólt a NO! című mozi, de a ’73-as chilei katonai puccs érintőlegesen szerepel a Narcos című, egyébként remek sorozatban is. Az A kolónia története közvetlenül a katonai hatalomátvétel utáni időben játszódik, a ’73-as, ’74-es évben, mikor is a nyugat támogatásával hatalomra jutott Pinochet friss diktátorként kegyetlenül leszámol politikai ellenfeleivel, illetve azok kiszolgálóival. A sors fura fintora, hogy lassan már nincs olyan (komoly) film, amit ne lehetne valami aktuálpolitikai eseményhez kötni – jelen esetben ugyebár kedvenc Törökországunkhoz – úgyhogy megint csak hasonlóan kényelmetlen érzésem volt az elején: mintha nem is harminc évvel ezelőtti eseményeket látnék, hanem a napi híradót. S még valami: azon kevés kritikában, mik fellelhetőek a neten erről a moziról, hivatkozásként feltűnik Costa Gravas Eltűntnek nyilvánítva című alkotása – nos, jómagam azt ugyan nem láttam, de hátha valakinek ad némi támpontot, mire és milyen korban is számítson…

Chilében évtizedeken át létezett egy Colonia Dignidad nevű hely, amit egy Németországból menekült elmebeteg, pedofil, náci fasz alapított, még 1961-ben. Történetünk majd ezen a helyszínen zajlik, ennek a – a chilei és nyugati kormányok által fedett – tábornak, börtönnek a falai közé kerülnek főhőseink, némi drámai és agyament cselekedet után. S hogy miért is agyament? Nos, a dolgok úgy indulnak, hogy egy Lena nevű légikísérő (Emma „Hermione” Watson) landol a gépével Chilében, ahol is a négy napos szünetét az ott élő német barátjával, Daniellel (Daniel „Lauda” Brühl) tervezi eltölteni. A két fiatal fülig szerelmes egymásba, a srác aktívan részt vesz a kommunista, ámde demokratikusan megválasztott Allende elnök támogatásában – azon icipicit érdemes elgondolkozni, mi is visz rá egy külföldit, jelen esetben egy németet, hogy egy idegen országban bármely politikai oldal mellé álljon… de hát van ilyen, tudjuk ma is. Szóval, mikor beüt a krach és Allende rendszerét megpuccsolják, Danielnek menekülnie kell, hisz plakátjaival segítette a kormányt: Lena viszont, mint külföldi stewardess, simán elhúzhatna a puskaporos hordóról. Sőt, elhúzhatna Daniel is vele, hisz az első órák zavargásaiban simán elmenekülhetett volna: erre mit csinál??? Kimegy az utcára jogsértéseket fényképezni!!!

Ezt sosem fogom megérteni, mi is jó ebben, de a lényeg az, hogy természetesen a katonák nem nézik jó szemmel fotózó fiatalt és már be is kasztnizzák: az első illogikus lépés után aztán jön a második. Nevezetesen Lena nem hogy hazarepülne, hanem végtelenül naívan elhatározza, hogy felkutatja szerelmét – és önként jelentkezik a Colonia Dignidadon tanyázó vallási szektába tagnak, ahova vélhetően barátját vitték. A szerelem ugyan csodákra képes, de itt az első húsz percben mindkét fiatal – igaz, különféle motivációkból – akkora idiótaságokat követ el, amin épeszű ember csak a fejét tudja fogni. Én legalábbis tuti, nem fényképeztem volna, de nem is mentem volna önként a vágóhídra – Lena egyedüli mentsége lehet az, hogy nem tudhatta, mi vár rá, de az adott politikai helyzetben, nőként, Chilében azért számíthatott rá, hogy több, mint bizonytalan a további sorsa. S ha már szóba került a történelmi háttér, meg kell említsem, hogy egyszerűen kibaszott jó megint csak az a korrajz, amivel az alkotók visszarepítenek minket ’73-ba: tényleg ott vagyunk, tényleg átérezzük az események súlyát. A mozi már ekkor is izgalmas, pedig a java még csak most jön…

A táborról természetesen a The Sacrement jutott elsőre eszembe. Már csak azért is, mert az Atyához hasonlóan itt is egy zseniálisan manipulatív és karizmatikus vezér igazgatja a dolgokat: a valódi Paul Schäfert Michael Nyqvist lenyűgözően formázza meg. Mégis, ez a tábor és ez az ember  és úgy unblock az egész film jóval több, mint egy újabb szektás őrület: a főnök múltja, beteges hajlamai, no meg az aktuálpolitikai légkör rendesen felturbózza és árnyalja a dolgokat. Ezekből kifolyólag történetünk pedig egyszerre igyekszik a szektás filmek megdöbbentő fanatizmusát és az elnyomó diktatúra elképesztő kegyetlenségét ábrázolni – több-kevesebb sikerrel. Legalábbis én úgy érzem, mintha egyik fontos és lényeges szál sem kapná meg az őt megérdemlő súlyt, mintha az alkotók kicsit elvesztek volna a koncepciójukban, mit is akarnak mutatni. Persze, egy ennyire összetett tábort, ami ennyire sokrétűen „elmebeteg” volt, akinek vezetője egyszerre volt az aktuális rendszer kiszolgálója és saját beteges hatalommániájának és vágyainak a rabja, nem könnyű megfogni, de szerintem a film sokkal nagyobb gyomrosokat is adhatott volna, mint amit adott. Némi dráma, némi szektás baromság mellett igazándiból megragadt annál – az egyébként nem elhanyagolható – váznál, amiben az utolsó másodpercig az izgalomé a főszerep. Az izgalomé, hogy Lena megtalálja-e Danielt, ha pedig megtalálja, ki tudja-e juttatni a pokolból.

Ahogy mondtam, a lány önként jelentkezik, és végtelen naivságában sorra kapja a pofonokat a kommunában: a nők, férfiak, gyerekek teljesen külön vannak választva, valami álságos istenhit keretében élik életüket, az pedig, hogy ki tiszta és ki nem, azt a főnök dönti el. Lena csatlakozásához kapcsolódik egyébként a mozi a számomra egyik legütősebb jelenete, amiben csak egy kisfiú pityereg… bár még semmit nem láttunk a főnökből, számomra már eldőlt a sorsa az értékítéletemben. Lena beilleszkedése, megaláztatása meglehetősen felszínes, igazándiból talán tényleg nem is látszik rajta mindaz a szenvedés, amit Daniel megtalálásáért ki kell bírnia – de a mozi középső része ennek ellenére működik. Működik, mert a néző (aki ugye tudja az igazat) végig izgulhatja, hogy a lány megtalálja-e a fiút, illetve ha egyáltalán megtalálná, hogyan tudná innen kijuttatni… mert hisz nagyon úgy néz ki, sehogy. Izgalmas, feszül egy óra ez, amiben egyszerre tudunk szörnyülködni a lány akcióin, aztán izgulni Daniel kettős életén (mikor buknak le külön-külön), illetve mindezek mellett nem győzzük vissza-vissza csukni a zsebünkben kinyíló bicskát Paul bácsi láttán. Azon a sok birkán, akiket ő és Gizella irányít, fura mód fenn sem akad nagyon az ember, részben mert már láttunk ilyet, tudjuk, hogy sok ilyen idióta van, másrészt meg a szekta tagjai ezen moziban inkább csak díszletek, statiszták a szerelmespár sztorijában.

De az A kolónia love storyja nem egy nyáltól csöpögő romantikus történet – már csak a helyszín miatt sem lehet az. A film utolsó negyede egy kegyetlen jó macska-egér játék a tábor lakói illetve a fiatalok között, én a magam részéről rég láttam ennyire jó értelemben kiszámíthatatlan filmet. Komolyan, a végső percekig nem lehet tudni, túléli-e valaki ezt az egészet, sikerül-e a chilei katonai hatalomnak megakadályozni, hogy a képek nyilvánosságra kerüljenek. Simán benn volt a pakliban, hogy Paul, Pinochettel karöltve akár lelövet egy utasszállítót is – úgyhogy a körömrágás garantált. És az egész A kolónia legjobb és legerősebb oldala ez az izgalom: valahogy nem éreztem úgy, hogy bármelyik szereplőnek fix életbiztosítása lenne. A korábbi hülyeségeik miatt, meg a tipikus hollywoodi karakterfókuszáló hatásvadászat elmaradása miatt végig benn van a pakliban, hogy egy igazán ütős drámába fordul a történet… feszültségből mindenképp jeles. S ha már osztályzunk. Az nem is kérdés, hogy a két férfi főszereplő jeles, de nekem Emma Watsonnal sem volt az égvilágon semmi bajom. Tudom, őt is divat fikázni, de teljesen korrekten hozta a saját naív döntése miatt szarba kerülő lány figuráját – az nem az ő baja, hogy a készítők nem igazán figyeltek oda arra, hogy bájos pofiján és jól fésült haján is meglátszódjon a nem épp szívhez szóló környezet. Gondolom, a környezet autentikus – legalábbis remélem, az – így nem szurkálódok azzal a bizonyos alagútrendszerrel, mert ha gonosz akarnék lenni, akkor azt mondanám, az csak azért volt úgy ott, hogy… hogy titokban lehessen mozgatni a kínzásra szánt politikai foglyokat.

Azt el is felejtettem írni, hogy ez is egy német film, bár talán most németsége nem játszik akkora szerepet – hacsak nem Paul származása, meg a német kapcsolata miatt – színészei, nyelvezete sem német, mégis… van benn valami nem amerikai. Nem csak egy sima szektás film, az csak a felszín, hanem próbálja felhívni a figyelmet, a világ egy újabb szégyenfoltjára, amihez a németeknek megint csak közük van. Az, hogy ezt egy love storyval felturbózott thrillerként teszi, egyáltalán nem baj, picit még ugyan lehetett volna rajt dolgozni, de így is érdemes megnézni.





80%





.

R2-D2 írta:

A kolónia (2015)

S hogy miért is agyament? Nos, a dolgok úgy indulnak, hogy egy Lena nevű légikísérő (Emma „Hermione” Watson) landol a gépével Chilében, ahol is a négy napos szünetét az ott élő német barátjával, Daniellel (Daniel „Lauda” Brühl) tervezi eltölteni. A két fiatal fülig szerelmes egymásba, a srác aktívan részt vesz a kommunista, ámde demokratikusan megválasztott Allende elnök támogatásában – azon icipicit érdemes elgondolkozni, mi is visz rá egy külföldit, jelen esetben egy németet, hogy egy idegen országban bármely politikai oldal mellé álljon… de hát van ilyen, tudjuk ma is. Szóval, mikor beüt a krach és Allende rendszerét megpuccsolják, Danielnek menekülnie kell, hisz plakátjaival segítette a kormányt: Lena viszont, mint külföldi stewardess, simán elhúzhatna a puskaporos hordóról. Sőt, elhúzhatna Daniel is vele, hisz az első órák zavargásaiban simán elmenekülhetett volna: erre mit csinál??? Kimegy az utcára jogsértéseket fényképezni!!! Ezt sosem fogom megérteni, mi is jó ebben, de a lényeg az, hogy természetesen a katonák nem nézik jó szemmel fotózó fiatalt és már be is kasztlizzák: az első illogikus lépés után aztán jön a második. Nevezetesen Lena nem hogy hazarepülne, hanem végtelenül naivan elhatározza, hogy felkutatja szerelmét – és önként jelentkezik a Colonia Dignidadon tanyázó vallási szektába tagnak, ahova vélhetően barátját vitték. A szerelem ugyan csodákra képes, de itt az első húsz percben mindkét fiatal – igaz, különféle motivációkból – akkora idiótaságokat követ el, amin épeszű ember csak a fejét tudja fogni.

Nem csak egy sima szektás film, az csak a felszín, hanem próbálja felhívni a figyelmet, a világ egy újabb szégyenfoltjára, amihez a németeknek megint csak közük van. Az, hogy ezt egy love storyval felturbózott thrillerként teszi, egyáltalán nem baj, picit még ugyan lehetett volna rajt dolgozni, de így is érdemes megnézni.

80%

Hallottam erről a filmről, mindenhol abban az összefüggésben, hogy mekkora érdektelenséggel találkozott a mozikban. Brühl miatt mondjuk lehet, hogy képbe került volna, de így azért könnyebb lesz, hogy tudom, miről szól   ...

Tudod, vannak ezek az elveknek meg ideológiáknak nevezett valamik   , amik kialakítják az emberekben azt a képzetet, hogy a többi, kisebb-nagyobb körbe tartozó embernek jobb, boldogabb élete lesz attól, legalábbis hosszú távon, ha az ő elveik, ideológiájuk szerint élnének, és ennek a képzetnek, ennek a vágynak szóban, tettben vagy erőszakkal nyomatékot is ad a "meggyőzés" érdekében. Ha valaki annyira elkötelezi magát egy eszme mellett, mint amennyire a szavaid szerint Daniel tette, akkor a "törvénytelenségek fényképezése" erkölcsi kötelességgé válik, megvédendő az üldözött lakosságot és bizonyítandó a külvilág felé az általuk elszenvedett terrort. Nem az a kérdés, hogy én egyetértek-e ezzel, vagy hogy maradtam volna-e a helyében, hanem hogy megértem-e, hogy ő miért tette, és ebből a szempontból értem, miért maradt.

Lena egy fokkal könnyebb eset, mert ha jól olvastam, akkor ők nem egyszerűen barátok, hanem ifjú házasok. Így erősebb a kötelék, nekem érthetőbb, miért vállalja a kockázatot, és inkább az a ritkaság szerintem, aki -elkönyvelve a férjét halottnak- rántana egyet a vállán, és simán felszállna a repülőre. Biztos az is egy lehetőség lett volna, hogy nem megy ebbe a szektába (ami ha jól értem, valami átnevelőtábor), hanem kívülről keres tovább, de mert a Pinochet-rezsim igencsak hatékony volt az emberek eltüntetéseben, aligha remélhette, hogy úgy megtalálja.

Mi az, hogy "van ilyen, tudjuk ma is"   ?! Csak úgy hívják, diplomácia   ! Nyilván minden országnak vannak gazdasági, hatalmi vagy egyéb érdekei, amelyeket könnyebben tud elérni, ha a partner ideológiailag legalábbis hasonló, vagy a vezetőség személyében könnyebben "meggyőzhető".
.

Niwrok írta:

A kolónia (2015)

Hallottam erről a filmről, mindenhol abban az összefüggésben, hogy mekkora érdektelenséggel találkozott a mozikban. Brühl miatt mondjuk lehet, hogy képbe került volna, de így azért könnyebb lesz, hogy tudom, miről szól   ...

Na, örülök, neki, hogy "radar fölé" tettem.

Niwrok írta:

Nem az a kérdés, hogy én egyetértek-e ezzel, vagy hogy maradtam volna-e a helyében, hanem hogy megértem-e, hogy ő miért tette, és ebből a szempontból értem, miért maradt.

Ez jogos, csak én szeretem, ha tudom/tudnám azt tenni egy filmben, amit a karakter is tesz. De objektíven nézve... valóban.

Niwrok írta:

Lena egy fokkal könnyebb eset, mert ha jól olvastam, akkor ők nem egyszerűen barátok, hanem ifjú házasok. Így erősebb a kötelék, nekem érthetőbb, miért vállalja a kockázatot, és inkább az a ritkaság szerintem, aki -elkönyvelve a férjét halottnak- rántana egyet a vállán, és simán felszállna a repülőre. Biztos az is egy lehetőség lett volna, hogy nem megy ebbe a szektába (ami ha jól értem, valami átnevelőtábor), hanem kívülről keres tovább, de mert a Pinochet-rezsim igencsak hatékony volt az emberek eltüntetéseben, aligha remélhette, hogy úgy megtalálja.

Ez is így van, de ebben a helyzetben kész öngyilkosság volt Lena küldetése - és ezt neki is kellett (volna) tudnia. Az mondjuk tény, hogy amerikaiként - ha jól értelmeztem, ő az volt - egy CIA által támogatott katonai puccsban eltűnt ember megtalálása is reménytelen - no de ezt viszont nem kellett tudnia. Számomra az lett volna az életszerűbb, ha mégiscsak kívülről keres tovább, felhasználva a médiát, mindent. Persze, akkor simán lepattinthatták volna, hogy Daniel meghalt, de ez így olyan kis rózsaszínnek tűnt.

Egyébként szerintem nem voltak házasok - bocsi, ha esetleg félreérthető voltam.

Majd meglátod.


.