R2-D2 írásai 3.0

.




A világ összes pénze




Ezzel a mozival kapcsolatban szinte minden írás körbejárja a film hányattatott sorsát, kritikusként/íróként szinte mindenki lefutja azt a tiszteletkört, amiben teret ad a készültével kapcsolatos jól informáltságának… nos, én ezúttal kimaradok ebből a mókuskerékből. Egyszerűen azért, mert utólag ugyan jó tudni, hogy esetleg mi miért siklott félre, de nézés közben csak a pillanatnyi élmény szabadna, hogy döntő legyen, csak azt kellene tudni élvezni és értékelni, amit adott két órában látunk a képernyőn. Így hát nem bonyolítom túl: aki a „fogyasztáson” túl icipicit is képben van a filmes berkek eseményeivel, az úgyis tudja, miről van szó, mármint hogy Kevin Spacey legnagyobb bukása ez a szereptörlés a Kártyavár mellett – aki viszont semmit nem tud a dolgokról, annak meg úgyis mindegy, jobb is, ha nem hasonlítgat, nem keresgeti az utóforgatás okozta különbségeket.

Sőt. A legjobb az lenne, ha azt sem tudnátok, valójában miről szól ez az egész, akkor lenne igazán hatásos a film néhány jelenete – esetleg az, hogy ki és milyen körülmények között kerül fogságba, az újdonság lehet, nekem legalábbis az volt – de a mozi lényege sajnos tényleg elkerülhetetlen az írásokban: van egy vénember, aki anno a föld leggazdagabb embere volt, és nem volt hajlandó váltságdíjat fizetni elrabolt unokája után… 1973-ban. Igen, mindez megtörtént (nagyjából így is történt meg), ami azért kétségkívül ad némi súlyt a látottaknak – mindazonáltal halkan megjegyzem, hogy azért némileg bele van nyúlva a sztoriba… csak, ahogy szokták írni, a „drámai hatás kedvéért”. Mindegy, ha valaki nem olvas utána, fel sem fog tűnni a dolog… esetleg annyit javasolnék, hogy a film után annak nézzetek utána, mi lett a főszereplővel.

Jean Paul Getty 1892-ben született, apja nyomdokain haladva, néhány évnyi kalandozás után az olajbizniszben szerezte hatalmas vagyonát – halálakor a világ leggazdagabb emberének tartották (akkor ezek szerint még 2 milliárd dollár elég volt ehhez.). Miután a mozi is kitér erre, itt célszerű megemlíteni egyik legnagyobb buliját, mikor is 1949-ben 60 éves olajkutatási koncessziót szerzett Szaúd-Arábia és Kuvait területére Abdul Aziz Ibn Szaúd királytól 9,5 millió dollárért és évi 1 milliós részesedésért. A világ legnagyobb olajmezőjén 1953-tól Getty cége 2,5 millió köbméter kőolajat termelt ki évente. A Getty Oil mellett további 200 vállalkozásban szerzett ellenőrző részesedést, vagyona rohamosan gyarapodott. 1957-ben a Fortune magazin szerint ő volt a leggazdagabb élő amerikai, 1966-ban a Guinness Rekordok Könyve a világ leggazdagabb emberének nyilvánította 1,2 milliárd dolláros vagyonnal. Szenvedélyes műgyűjtő volt, reneszánsz és barokk festmény és bútorgyűjteményét az 1953-ban alapított J. Paul Getty Múzeumban tette nyilvánossá. 1973. június 10-én Rómában aztán elrabolták Getty unokáját, a 16 éves John Paul Getty III-at, és 17 milliós váltságdíjat követeltek érte – azonban az volt a család gyanúja, ez csak egy trükkje a lázadó tinédzsernek, hogy pénzhez jusson, ezért elutasították a követelést.

Az A világ összes pénze – a fentebb taglalt némi kiegészítő információ mellett – tulajdonképp erről az emberrablásról szól. De mielőtt bárki azt várná, hogy egy végletekig kiélezett túsztörténetet kap, annak fel kell hívjam a figyelmét, hogy nem ez volt a mozi fő célja, nem is erre van helyezve a hangsúly. A cím is sokat sejtet, első blikkre azt is gondolhatnánk, mondhatnánk, hogy az öreg Getty lesz a középpontban, de Ridley Scott a fókuszt valami miatt a kevésbé fontos és karizmatikus menyére, az elrabolt fiú anyjára helyezte – ezzel pedig egy meglehetősen nagy katyvaszt eredményezett a filmben. Az történt ugyanis, hogy az elvileg mellékszereplőnek szánt idősebb Getty, Christopher Pulmer alakításában mindenkit elnyom a képernyőn, az ő karaktere a legerősebb és legérdekesebb a néző szempontjából, így az elvileg főszereplő nő/anya beleszürkül a sztoriba. Ahogy amúgy legnagyobb bánatomra maga az áldozat is, én legalábbis sokkal többet vártam megtudni az ifjú Getty lelkiállapotáról és körülményeiről (pláne annak tükrében, ami később történt vele az események hatására, s amit a film egyáltalán nem vesz figyelembe).

Már a felvezető is kicsit döcögős, montázsszerűen bepillantást kapunk a múltba, abba, hogy mr. Getty meggazdagodott – ám az, hogy miért is lett az az ember, aki, az nem derül ki… sőt. Sőt, mintha valahol az egész filmnek, karakterábrázolásának mintha csupán csak az lenne a lényege és üzenete, hogy maga a pénz teszi az embert olyan kapzsivá, fukarrá és kegyetlenné, amilyen az öreg Getty volt. Ez nekem kicsit sántít, ennyire magára a vagyonra, annak megtartására fogni mindent – szerintem nagyon hiányzott az a jellemrajz, ami valós és hiteles, érzelmileg kielégítő választ adott volna arra, hogy a másfél milliárd dollárból miért nem lehet váltságdíjat fizetni – ha nem is rögtön az első összeget, de a lealkudottat legalább. Igaz, ahogy írtam, nem az öreg Getty van a célkeresztben, sokkal inkább Gail (Michelle Williams), az anya, az egész történet az ő szemszögéből, nézőpontjából van elmesélve. Hogy ő hogy élte meg mindezt, ő mit érzett ex apósa, a fia, az emberrablók – no meg a később képbe kerülő Fletcher Chace-zel (Mark Wahlberg) kapcsolatban. Talán még nem is lenne ez olyan nagy baj, ha megfelelően fel lenne építve a csaj karaktere, ha egyáltalán lenne benn annyi erő és különlegesség, hogy érdekessé tegye a filmet. De hiába Williams jó játéka, egy néha kétségbeesetett, néha hisztis picsán kívül én nem láttam benne semmi igazán extrát… mert ott van az öreg a képernyőn.

A történetbe olyan nagyon nem akarok belemenni, a lényeget úgyis lehet tudni: az ifjú John-t (Charlie Plummer) elrabolják olasz bűnözői körök, akik után majd Chace fog nyomozni és egyeztetni velük, aztán némi bonyodalom után történik olyan, ami után az öreg megfontolja a fizetést. Jó pár hónappal és jó pár millió dollárral kevesebbért ugyan (az azért kemény, milyen feltételekkel és mennyit), de megfontolja a dolgot – tök jó lett volna, ha egy jó krimiként a tudatlanok számára (az átlagnéző ilyen) a film épített volna arra, megéri-e a srác a váltságdíj megérkezését, ha egy árva percre lehetett volna kétségek közt lenni azzal kapcsolatban, mi lesz ennek az egésznek a vége. De sajnos nem… még azzal sem igazán foglalkozik a forgatókönyv, hogy a kis John hogy élte meg az egészet, milyen lelki és fizikai megterhelést jelentett neki az a kb. 6 hónap, míg egyáltalán felvetődött, hogy talán nagyapja kiváltja. Ugye, utólag már nem tudni, mi lett volna az eredeti vágásban, de most bizony idősebb Getty szinte rátelepszik az egész filmre: az ő gondolatai, tettei (nem tettei) hordozzák magukban mindazokat a gyomrosokat, amit talán a krimi részétől várna az ember. Az a kapzsiság (pénzes telefonfülke az alkalmazottaknak), azok a gondolatok a gazdagságról, arról, hogy miért nem fizet – az még talán racionális is – az egész hozzáállása a világhoz, a világ összes pénzéhez, az nagyon jól van lehozva a filmen, az embernek néha tényleg kinyílik a bicska a zsebében azokon, amiket mond és tesz az öreg. A mozi azonban így valami teljesen más lett, mint azt amúgy egy elrablásos történet feldolgozása indokolhatná – valami társadalom és személyiségkritikai tabló, amiben egy vénember foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, amije van, egy tabló, ami icipicit betekintést ad abba, miért és hogyan lehet valaki ilyen gazdag.

Sajnos azonban ez sem teljes értékű, ehhez hiányzik a korábban említett idősebb Getty jellemfejlődésének bemutatása. Az számomra eddig is nyilvánvaló volt, hogy az ilyen gazdag emberek általában kapzsik és érzéketlenek is, de hát azért is tartanak ott, ahol én soha nem fogok… de az A világ összes pénze szerkezete, súlyozása, koncepciója miatt tulajdonképp semmi nem tud igazán kidomborodni. Sem ez a kapzsi racionalitás, sem a megtört anya, sem a volt CIA ügynök szerepe (mondjuk a duma az öreg felé jó volt, kár, hogy hatásvadász fordulatot csináltak belőle), sem pedig a fiú szenvedése. Sem krimiként, sem drámaként nem igazán állja meg a helyét, s bár vannak benne erős mondatok, gondolatok, összességében lapos és érdektelen, néhol kifejezetten unalmas a film. Talán egyedül a korrajzra és a színészekre nem lehet panaszom – de ahogy tanult kollégám mondta: „Egyetlen filmnek sem tesz jót, ha elkészülte után a felét újraforgatják”… annak ellenére igaz ez, hogy úgy összességében szerintem Pulmer leigazolása még csak dobott a mozin. De általa a kohézió eltűnt, az arányok meg felborultak.





70%




.

R2-D2 írta:

A világ összes pénze

Az A világ összes pénze szerkezete, súlyozása, koncepciója miatt tulajdonképp semmi nem tud igazán kidomborodni. Sem ez a kapzsi racionalitás, sem a megtört anya, sem a volt CIA ügynök szerepe (mondjuk a duma az öreg felé jó volt, kár, hogy hatásvadász fordulatot csináltak belőle), sem pedig a fiú szenvedése. Sem krimiként, sem drámaként nem igazán állja meg a helyét, s bár vannak benne erős mondatok, gondolatok, összességében lapos és érdektelen, néhol kifejezetten unalmas a film. Talán egyedül a korrajzra és a színészekre nem lehet panaszom – de ahogy tanult kollégám mondta: „Egyetlen filmnek sem tesz jót, ha elkészülte után a felét újraforgatják”… annak ellenére igaz ez, hogy úgy összességében szerintem Pulmer leigazolása még csak dobott a mozin. De általa a kohézió eltűnt, az arányok meg felborultak.

70%

Lehet, hogy Plummer emberfeletti munkát csinált, de annyira szétesik a csere miatt a film, hogy rossz volt nézni. Gyakorlatilag az összes jelenetben egyedül látszik, még a viták közben is, így nincs dinamika, a "régi film" aprólékosságába beletoldva a homályos hátterű "új jelenetek" meg új lógnak ki, hogy simán látszik a körülmények ismerete nélkül is, hogy hol lett megcsonkítva a mozi.

Nekem nincs ez még 7 pont sem...

"Akinek" hiányérzete maradt, próbálkozhat a sorozattal (Trust).
.

.





A védelmező 2





4 év. 4 éve mutatták be Antoine Fuqua és Denzel Washington második közös művét, az A védelmezőt, ami akkor nekem iszonyat bejött: más volt, mint egy hagyományos akciófilm, de nem is csupán egy bosszúfilm lett, hanem pont olyan, mint azt elképzelni, mi van, ha Jason Bourne igazságérzetét „nyugdíjas” éveiben valaki megpiszkálja.
4 év. 4 év telt el és itt a folytatás (szerintem totál lényegtelen, hogy ez Washington első folytatásfilmje), és 4 éve volt az írónak, Richard Wenknek, hogy folytassa saját megkezdett történetét… de 4 év sem volt elég arra, hogy egy épkézláb, hihető, és logikus forgatókönyvet összehozzon az általa kitalált hősnek. A faszi amúgy sem jeleskedik a folytatásírásokban, elég, ha csak a Jack Reacher 2-re gondolunk… mert ugyan lehet, hogy az A védelmező első részénél mindenkivel együtt ő is nagyon elkapta a fonalat és egy kiváló (bár sokan semmilyennek tartják) mozit hoztak össze – de ez, ez a második epizód… hmm… felejthető. Egyébként pont, mint a Jack Reacher 2.

Egyébként egy nappal korábban újranéztem az első részt (lehet, nem kellett volna) és amellett, hogy újra tetszett, elgondolkodtam néhány apróságon: tudniillik ha valaki egy barkácsoltban kinyír egy halom embert, azt azért csak kikérdezik, nem? Ha meg nem is őt, akkor a többieket: és ők mit mondanak? Egy szellem volt?? Nos,a második fejezet után ez a kérdés szinte teljesen irreleváns: kérem szépen ebben a világban, Robert McCall világban az ilyen apróságokon nem kell fennakadni. Gondolom hívták a John Wick takarítóbrigádját és eltüntették a hullákat – mindig, mindenhonnan… ha meg mondjuk majd egy híd elején posztoló rendőrt lőnek le, a társa dramaturgiai okokból pont nincs ott/nem keresi és egyebek. Ezzel a ténnyel, mármint a Ne foglalkozz a háttérrel! a film első tíz perce is kíméletlenül szembesít: McCall papa ugyanis muszlimként épp egy török vonaton utazik, ahol természetesen egy nemes cél érdekében szembe kerül néhány rosszfiúval. A végeredmény nem kérdéses, Robert a már jól megszokott módon felmérve a terepet és a lehetőségeket, hamar elintéz mindenkit, aki nem jól választ – csak az a baj, hogy nekem eszembe jutott már ekkor, hogy épp hova lett az előbb még poharakat törölgető pultos (szakmai ártalom) valamint hogy a hullák után vajon milyen úton módon jut haza Amerikába – másodmagával…

Nagyjából ez a felütés, és megmondom őszintén, minden balfaszsága ellenére ez még a jobb szakaszok közé tartozott. Itt még legalább Robert az volt, akit megismertünk, olyan motivációkból cselekedett, ami miatt az lett, aki: Védelmező. Egy mások problémáit csupán saját igazságérzetéből eredően megoldó, kemény, szerethető fickó (aki mellesleg Reyhez hasonlóan szinte a világ összes nyelvét pont akkor beszéli, mikor szüksége van rá), egy vérprofi gyilkos, sötét, terhes és szomorú múlttal. Ennek a múltnak amúgy fontos szerepe is lesz a moziban – még nem tudom eldönteni, jó ötlet volt-e – hozzákötnek majd egy teljesen felesleges látogatást, no meg ugye fontos helyszínné is válik a film bizonyos pontján… de ne rohanjunk annyira előre. Az elején Robert épp taxizik (Uber, mi más?), hallgatja az emberek életét, néha rendet vág egy csapat drogos milliomos hülyegyerek között (itt hívom fel mindenki figyelmét, hogy az előzetes Star Trek poénja a mozira eltűnt), de amúgy semmit nem csinál. És pont ez az első baj: az előző sztori is nagyon lassan építkezett, úgyhogy igazából itt jó ideig nem is nagyon vártam, hogy beinduljon az akció, de amit kb. egy órán át csinálnak, az pofátlan átbaszás. Már csak azért is, mert itt a főhős már kész van, már tudjuk, ki ő és mire képes, nem kell felépíteni – ennél azért jóval több akciót vártam volna tőle (és a filmtől is). Helyette mi van? Émelyítően giccses, de sehova nem vezető dialógusok és barátkozás Susannal (pocsék dramaturgia: csak azért, hogy legyen alapja a mozi második felének), egy teljesen agyament pótapai nevelő szerep egy néger sráccal kapcsolatban (pocsék dramaturgia 2: csak azért, hogy legyen alapja a mozi második felének) – talán nem véletlen, hogy rögtön a Jack Reacher 2 ugrott be erről az esetről is. Kifejezetten unalmas az egész, számomra totál leült a mozi – akárcsak Washington a székre, nézni, hogy a néger kölök hogy festi át a falat: abban a sapkában ez a jelenet akár a Fencesben is lehetne.

Aztán, történik valami, ami hivatott lesz felpörgetni az eseményeket – csak nem úgy, ahogy azt várnánk. Robert egyik barátja meghal, ő pedig elkezd nyomozni – wtf, eddig erről szó sem volt, hogy ilyet is tud – és egy rakás csúnya emberbe botlik, akik ki akarják nyírni. Na kérem: ha ez valami hasonló kis VÉDELMEZŐ szerepkörben történne, egy qrva szavam nem lenne, de az A védelmező 2 innentől valami más lesz, sokkal inkább egyfajta Bosszúvágy jellegű történetté alakul át, amiben a főhőst személyes okok vezérlik tettei elkövetésében. Más ez, mint amire számítani lehetett, Robert már nem szimpla rosszfiúkkal harcol, hanem hozzá hasonló, tökös legényekkel – nekem ez az ügynökséges, árulós, lövöldözős fordulat nem jött be. S ha már fordulat: sajnos kilométerekről bűzlik az egész, aki látott már pár filmet, az sajnos az első perctől kezdődően kitalálhatja a nagy meglepetést, hogy ki is áll a gyilkosság mögött – hogy miért, milyen motivációk miatt, az meg megint inkább mosolyogtató, mint hihető. Sokkal jobb volt az előző epizód magányos, szociopata orosz takarítója, mint ez a felállás: itt, a családi házas jelenet (ami amúgy tisztára Kill Bill feeling) a maga párbeszédével meg sem közelíti az A védelmező 1, Szemtől szembe kópiás éttermi dialógusát. Nagy nulla az egész, és a végkifejlet szempontjából nem csak az a baj, hogy tudjuk, hogy úgyis Robert fog győzni,hanem ahogy ez majd meg fog történni.

Mert bizony az utolsó fél óra kész agyrém: a már fentebb említett hidas jelenet után, abban az időjárási helyzetben, azon a helyszínen teljesen logikátlan – katonai szempontból meg végképp az – események követik egymást. Az mondjuk jó húzás volt, hogy így legalább nincs ott lakosság, de belegondolva… nos, nem lett volna egyszerűbb felmenni a toronyba és szépen leszedni mindenkit, aki kiszáll a kocsiból, mint zsákokat vagdosni egy pékségben, hogy majd a ventilátor elfújja a lisztet? Ha már egyszer – az eddigi koncepciót felrúgva – Robertnek is fegyvert adtak? Én el nem hiszem, hogy négy ilyen magasan képzett katona ilyen bénán hagyja magát kinyírni (+1 a taxiban), szinte tálcán kínálva magát a begőzölt bosszúhadjáratnak. Persze, a film szempontjából jobban néz ki a kibelezett rosszfiú, meg túl egyszerű lett volna megint minden, de akkor is: néztem az eseményeket és sajnos azt kellett éreznem, hogy egy másodosztályú, lövöldözős akciófilmet látok. A korábbi, Jason Bourne szerű okosság eltűnt a filmből, csak a nagy szél és káosz marad… no meg megint a nagy kérdés a végére a takarítókkal kapcsolatban. Hogy senki nem fogja megkérdezi senkitől, ki lőtte le a zsarut, meg ki belezte ki a kis magánhadsereget? Hogy ezek után hogyan tud Robert továbbra is „halott” és láthatatlan – kvázi Batman – maradni???

Mindezek után és ezek tükrében sajnos azt kell mondjam, ezt kár volt elkészíteni. Jelentős minőségi visszalépés van az első fejezethez képest, a főhősből teljesen mást csináltak, mint az logikus lett volna. Tényleg Jack Reacher 2 szindróma: azt is, ezt is meg lehet nézni, lehet bennük keresni és találni jobb pillanatokat, de itt a lényeg valahol elveszett a hurrikánban. Az mondjuk jó, hogy még mindig viszonylag keveset tudunk McCallról, legalább valami titok, sejtelmesség marad a jellemében, de ez a túlzott akciózás, korábban nem jellemző célokkal és motivációkkal nem smakkol a karakterhez. Addig jó az egész, amíg Robert marad védelmező, amíg móresre tanítja a rosszfiúkat – de hogy személyes okok miatt bosszút áll, ahogy, ahol azt teszi… nos, én nem ezt vártam. Ez a sztori kb. jó lett volna egy 80-as évekbeli Stallone, Schwarzenegger filmbe, esetleg Jason Statham is jól megoldotta volna mindezt, de tetézve a rengeteg üresjárattal, a felesleges, sablonos kapcsolatépítéssel, a kiszámítható csavarral, a logikátlan események láncolatával – no meg vesszőparipámmal,a parlagon hagyott hullahegyekkel mára már csak egy közepes élmény.

Hangulat kétségkívül rendben van, Denzel kissé unottan, de jól játszik, a Narcosban megismert Pedro Pascalnak meg kifejezette örültem. Néha sikerült izgalmat is csempészni az eseményekbe (pl. szoba-könyvespolc-pánikszoba), amiben nem utolsó sorban sokat segít a zene is, de ha azon múlik, én inkább vártam volna még egy évet, hátha annyi kellett volna egy normális forgatókönyvhöz. Az elsőt továbbra is szeretem, ezt megnéztem és többé nem akarom.





60%




.

R2-D2 írta:

.
A védelmező 2

4 év. 4 éve mutatták be Antoine Fuqua és Denzel Washington második közös művét, az A védelmezőt, ami akkor nekem iszonyat bejött. 4 év. 4 év telt el és itt a folytatás, és 4 éve volt az írónak, Richard Wenknek, hogy folytassa saját megkezdett történetét… de 4 év sem volt elég arra, hogy egy épkézláb, hihető, és logikus forgatókönyvet összehozzon az általa kitalált hősnek.

Nagyjából ez a felütés, és megmondom őszintén, minden balfaszsága ellenére ez még a jobb szakaszok közé tartozott.
És pont ez az első baj: az előző sztori is nagyon lassan építkezett, úgyhogy igazából itt jó ideig nem is nagyon vártam, hogy beinduljon az akció, de amit kb. egy órán át csinálnak, az pofátlan átbaszás. Kifejezetten unalmas az egész, számomra totál leült a mozi – akárcsak Washington a székre, nézni, hogy a néger kölök hogy festi át a falat: abban a sapkában ez a jelenet akár a Fencesben is lehetne.
Nagy nulla az egész, és  a végkifejlet szempontjából nem csak az a baj, hogy tudjuk, hogy úgyis Robert fog győzni,hanem ahogy ez majd meg fog történni.
Mert bizony az utolsó fél óra kész agyrém.

60%

Tehát van egy "balfasz-de-azért-tűrhető" első szakasz, amit követ egy órányi "unalmas átbaszás", majd amikor végre történik valami, az is egy nagy nulla, a vége meg agyrémbe torkollik? Mmmm....      

Azt hiszem, én is azok közé tartozom, akik semmilyennek tartották az első részt (emlékem legalábbis nincs sok róla a puszta tényen kívül, hogy láttam), ezzel meg akkor próbálkoznom sem nagyon van értelme...

.

Niwrok írta:

A védelmező 2


Tehát van egy "balfasz-de-azért-tűrhető" első szakasz, amit követ egy órányi "unalmas átbaszás", majd amikor végre történik valami, az is egy nagy nulla, a vége meg agyrémbe torkollik? Mmmm....      

... igen, ez a tömör összefoglalás. Kicsit árnyaltabb a kép, mert azért amikor az, amit vártam, akkor jó volt, de úgy összességében igen.

A francnak írtam órákon át mikor két sorban is lehet jellemezni...



.

R2-D2 írta:

Menedék

Hogy érdemes-e újranézni? Nos, igen, már csak pont az említettek miatt is: ráadásul talán akkor az az első benyomásra erősen érezhető tanácstalanság is eltűnhet a moziból. Mert bizony, szűzen a film elé ülve, az első óra nagyon sokszor tűnik vontatottnak, nagyon sokszor éreztem azt, hogy nem tudni, hova tartunk. Oké, a feszültség az végig megvolt, a hangulat, a díszlet, a színészi játék mind hatásos volt – de nekem kicsit lassú és unalmasnak tűnt a film. Ez az érzés tükröződik az értékelésben is, az első benyomás élménye, amikor még nem tudja a néző, mit lát… mert hiába gondolja azt, amit gondol, nem tudja, hogy a „nagyobb képet” kellene nézni. Ráadásul, az ominózus 12-ik percben pont úgy van fényképezve, hogy lófaszt se látni, pont annyi az egész, hogy a bizonytalanság magját elültesse az emberben. De az „altatós” szakasz szerintem túl jól sikerült, túlságosan is szerteágazó és részletgazdag lett, látszólag semmit nem jelentő kapcsolatokkal és eseményekkel… mit pl. a könyvtár. Aztán persze, a puzzle összerakásakor minden elemnek helye lesz, de addig… nos, tény, hogy kicsit érdektelen az egész. Hangulatos, de érdektelen, és talán kicsit hosszabb a kelleténél.

De az, hogy még mindig kattog az magam rajta, az jó jel: a Menedék egy újabb remek thriller, a spanyol boszorkánykonyha újabb nagyszerű terméke. Kevés szereplő, még kevesebb helyszín, sötét, súlyos múlt, lassan feltáruló, de sokkoló titkok – és megint bebizonyosodott, jó forgatókönyv nélkül nincs jó mozi. S ahogy írtam, az értékelés az első benyomást tükrözi, de már tegnap óta is kúszott picit feljebb magamban – mert csak a katarzis számít, az unalom elmúlt.


80%

Megnéztem... de azt hiszem, nekem is kelleni fog ebből egy újranézés, mert tegnap annyira nem kapott el annyira a hangulat. Pedig az volt neki, azt éreztem... A sztori is tetszett, az alakítások is, és alapvetően a fordulatok is jók.

Spoiler:

A 8 pont most jó lesz... de talán van ebben több is.

.

Niwrok írta:

Menedék


Megnéztem... de azt hiszem, nekem is kelleni fog ebből egy újranézés, mert tegnap annyira nem kapott el annyira a hangulat. Pedig az volt neki, azt éreztem... A sztori is tetszett, az alakítások is, és alapvetően a fordulatok is jók.

Hurrá! Örülök, hogy tetszett és hogy kb annyira, mint nekem...

Ha viszont ezt látjuk előbb, és nem modjuk a

Spoiler:

lehet, hatásosabb lett volna....


.

.




Sötét elmék




Niwrok után szabadon: megvan az idei év Az ötödik hulláma…

Az ember azt hiszi, tanul a hibáiból: pont az előbb említett hullám után úgy ültem be erre a filmre, hogy tudtam, hogy gyerekfilmet fogok látni, egy újabb YA adaptációt – jelentősen csökkentettem is elvárásaimat az eseményekkel kapcsolatban. Szóval, tudtam, hogy dedó lesz, de hogy ennyire gyermeteg és béna… nos, az még ezek után is meglepett. Alapból egyébként jobban elvagyok ezekkel a zsánerű alkotásokkal, mint esetleg itteni kollégám, valahogy eddig sikerült kapaszkodókat találnom az újkor ifjúsági filmjeiben – de mostanában vagy túl gyorsan öregszem, vagy a filmek lettek szimplán egyre szarabbak. Azt is megbeszéltük itt már korábban, hogy ha nem évente jön három YA mozi, hanem mondjuk háromévente egy, akkor az sokkal jobb mindenkinek, meg akkor talán a színvonal is magasabban marad… nos, naiv dolog volt ezt hinni. Még az ígéretes kezdésű Az útvesztő és az A beavatott szériákat is sikerült elbaltázni a folytatásokkal, de csak van mindig valami új, amire a filmipar rábukik (ezúttal a 20th Century Fox)…

A Sötét elmék trilógia (gondolom, ez nem meglepő) egy bizonyos Alexandra Bracken nevű írónő munkája, aki három év alatt írta meg a kis Ruby történetét: a nyitó epizód a moziban épp ezért ugyanúgy félbehagyott lesz, mint mondjuk a „nagy példakép” , az Az ötödik hullám a babkonzervekkel. Egyébként nagy valószínűség szerint ugyanúgy is fog járni: elképzelni nem tudom, hogy ennek a totális bukása és negatív kritikája után a Fox újabb dollármilliókat adjon a folytatásra – de higgyétek el, jobb ez mindenkinek. Azt nem tudom (csak sejtem), hogy maga az eredeti könyv mennyire kidolgozott és jó, de az biztos, hogy a film esetében már megint senki nem olvasta el azt a qrva forgatókönyvet, már megint senki nem mert szólni, hogy: „Emberek, ez így nagyon gáz!” vagy… vagy lehet, szimplán az egészet az általános iskola alsó tagozatának értelmi képességeihez mérten írták?? És akkor a korhatár, a 16-os karika valójában azt jelenti, hogy az fölött nem ajánlott senkinek???

Amúgy megfogadtam ám, mielőtt elkezdtem az írást, hogy olyan nagyon nem szedem szét a filmet. Nincs is túlságosan rá jogom, meg okom sem: egyszerűen ez nem nekem készült, tudtam, beültem rá (legalább hűvös volt a moziban), végig is néztem bealvás és különösebb idegbaj nélkül – csupán filmeket szerető (és talán némiképp értő) kibic íróként egyáltalán nem tudtam élvezni. A Sötét elmék ugyanis egyszerre több sebből is vérzik: nem elég a szellős, gyermeteg forgatókönyv, a teljesen kidolgozatlan és megmagyarázatlan alapsztori, az események háttere – mindehhez olyan primitív és óvodás szintű kapcsolati háló és dialógus cunami társul, ami még egy Pixar filmnek és szégyenére válna. Mindazonáltal néhány ötlet még így is kifejezetten bejött, van nagyon kevés aspektusa, ami említésre és megjegyzésre méltó – kíváncsi lennék, mi lett volna ha mondjuk nem a Kung Fu Panda 2-3 rendezőnője, Jennifer Juh Nelson és a Wayward Pines logikátlanságainak írója, Chad Hodge az alkotópáros… az meg, hogy a Stranger Things és az Érkezés producereitől, ne csapjon be senkit. Szerintem Dan Cohen se büszke, hogy hivatkoznak rá…

Valamikor a jövőben, nem túl messze, egyszer csak a Földön élő gyerekek 90 %-a meghal. Csak így, minden előzmény nélkül: hopp, összeesik és meghal. Van valami eszement elnevezés rá a moziban, de hogy miért, hogyan, az az író(nő?) szerint teljesen lényegtelen – szerintem amúgy nem az – és senki nem is veszi a fáradtságot, hogy a legminimálisabb épkézláb magyarázattal szolgáljon az okokra. Pedig a Merovingi is megmondta a Mátrix 2-ben: ok nélkül nincs okozat, így a néző az első percektől egy borzasztó homályból kellene, hogy építkezzen – és nem, nekem nem elég az a magyarázat, hogy az eseményekbe a főszereplő kislány, Ruby szemszögéből és narrációjában kapcsolódunk be. Kényelmes dramaturgiai húzás ugyan, de kevés, hogy annyit tudunk, mint ő, én legalábbis úgy vagyok vele, hogy szeretek a dolgok és a forgatókönyv mögé is bepillantani. Nos, itt ez nem adatik meg, marad hát az okozat: van sok-sok halott gyerek, aminek az alábbi – szerintük – logikus következményei vannak: az egyik, hogy a maradék életben maradtak különleges képességek birtokosai lesznek, kvázi jedikké válnak (erről később). A csúnya, gonosz kormány azonban nem Templomot épít nekik a Coruscanton és nem egy bölcs tanítóra bízza, hogy megismerjék és használni tudják képességeket… nem. Munkatáborokba internálják őket, és hat éven át katonai bakancsot pucoltatnak velük… és ez most komoly. Megint nulla logika és háttér: hol vannak a szülők, hogy zajlott le ez a társadalmi kataklizma… de legfőképp mi lesz a következménye. Ugyanis ha nem lesz több gyerek a Földön, és elfogynak a katonák, akkor a sok kis jedi mit fog majd csinálni??

Van még egy érdekes dolog az alapkoncepció szerint: a sok-sok gyerekhalálnak az lett a következménye, hogy beköszöntött a The Walking Dead üressége vidéken. Legalábbis a film szerint a felnőttek elköltöztek a városokba (miért ), amikből amúgy egy grammot nem látunk, a vidék meg totál posztapokaliptikus képet mutat, épphogy csak nem jön Rick és csapata szembe. Ezek szerint ez valami mánia ez az új YA mozikban, ez nagyon tetszik az újkori íróknak… itt is, a kiszabadult gyerekek az üres plázákban élelemért és kajáért kutatnak, közben meg harcolnak az őket üldöző katonasággal. De ez picit később van, az elején Rubyt (Amandla Rue Stenberg) is bekerül a megmagyarázhatatlan okból, módon és céllal fenntartott táborba, ahol rögtön az első vizsgálaton kiderül, hogy ő különleges (természetesen). Ő narancs. Ja, mert a kis Jedik színkódok alapján vannak kategorizálva, a zöldek az überokosak, a sárgák az elektromosságot uralják, a kékek tárgyakat mozgatnak, a narancsok elme trükköket tudnak (ezek szerint Obi Wan a Tatuinon narancs volt ), a pirosak meg – nos, ők nagyon veszélyesek. A színkód piramis alapján a narancsokat és a pirosakat meg kell ölni, ezért Ruby azt mondja magáról, hogy zöld. Logikus, nem? Mint ahogy az is, hogy a pirosakat mégsem ölik meg, hanem fegyverként használják őket a kormány emberei, kb. úgy, mint mikor Scotty szeméről leveszik a szemüveget… és ezt a pirosak csak úgy hagyják. Egyébként első gondolatra azt hittem, hogy YA X-men filmet fogok látni, de aztán YA Jedi Akadémia lett belőle…

A történet aztán egy váratlan fordulat következtében úgy alakul, hogy Ruby a tábort elhagyva találkozik egy zölddel, egy kékkel meg egy sárgával, így lesz kerek a csodacsapat. Ők együtt keresik a biztonságos helyet, amit egy Szökött Srác nevű mutáns, bocsánat, Jedi vezet, ahol boldogan, békében élhetnek a kormány vegzálása nélkül… mert a kormány ugye nem fedezi fel őket. Kis road movie, míg odáig eljutnak, egy béna – de legalább hiteles – szerelmi szál egy kék meg egy narancs között, némi kaland, üldözés, miegymás: a dinamikára és a látványra olyan komoly panasz nem lehet. Mikor aztán megérkeznek a nyári táborba, mindenki megkapja a maga feladatát, nincs bakancs, amit pucolni kell: a kis kommuna növényt termeszt, stb. A vezető, a Szökött Srác (ó, micsoda meglepetés!!!) meg kapásból rányomul Rubyra, tekintve, hogy ő is narancs, két narancs meg jól megérti egymást, ugye… a baj az, hogy messziről ordít az egészről az a meglepő csavar, ami tényleg csak az általános iskola alsó tagozatában üthet nagyot. Mindegy, egy kis árulás itt, egy kis csetepaté ott, Ruby meg, a Nagy Hollywoodi Kliségyűjtemény lapjait igazolandó, vezető lesz egy… egy miben is? Ja, a színes kezűek és színes szeműek Jedi Akadémiáján (mert azt elfelejtettem megírni, hogy amikor a Jedik használják a képességeket, olyan színű lesz a szemük, amilyenek ). Majd megnézem, a Sithek szeme biztos piros volt…

S ha már piros. Említettem, hogy volt pár dolog a filmben, ami tetszett. Az egyik, a pirosak használata, megjelenése, kinézete, képessége (most azt hagyjuk alapban mekkora baromság a létük). Ahogy megérkeznek, ahogy akcióba lépnek, az remek jelenet. A másik, ami nagyon bejött, az Ruby tudása: a film elején zavarodottan néztem, mi történik közte és a szülei között, de a végén tök jó magyarázatot kapunk az eseményre – sőt, megmondom őszintén, az egyetlen hatásos, drámai és jól felépített jelenet pont ehhez a képességhez kapcsolódik a fináléban a moziban. Nekem legalábbis bejött… A színészekre sok panaszom nem lehet, többségük ismeretlen volt, nem az ő bajuk, hogy olyan béna karaktereket kellett játszaniuk egy béna világban: ékes példa erre a fejvadász, Lady Jane (Gwendoline Christie) szerepe – persze, jó látni, ahogy elbánnak vele, de önmagában egy vicc az egész.

Ahogy maga a mozi is az. Bárgyú és gyermeteg, egy nagy mix korábbi történetekből, kidolgozatlan háttérrel, logikátlan és nevetséges eseményekkel – mégis, valahol annyira gyerekes és dedó, hogy az ember nem tud rá tiszta szívből haragudni. Csak nem akarja látni a folytatást (szerintem nem kell). Ennél a szoci idők ifjúsági magyar filmjei és minisorozatai is jobbak voltak, sőt, még mai szemmel is jobbak.




40%



.

R2-D2 írta:

.
Sötét elmék

Az elején Rubyt (Amandla Rue Stenberg) is bekerül a megmagyarázhatatlan okból, módon és céllal fenntartott táborba, ahol rögtön az első vizsgálaton kiderül, hogy ő különleges (természetesen). Ő narancs. A színkód piramis alapján a narancsokat és a pirosakat meg kell ölni, ezért Ruby azt mondja magáról, hogy zöld. Logikus, nem?

Egyébként első gondolatra azt hittem, hogy YA X-men filmet fogok látni, de aztán YA Jedi Akadémia lett belőle… Bárgyú és gyermeteg, egy nagy mix korábbi történetekből, kidolgozatlan háttérrel, logikátlan és nevetséges eseményekkel – mégis, valahol annyira gyerekes és dedó, hogy az ember nem tud rá tiszta szívből haragudni. Csak nem akarja látni a folytatást (szerintem nem kell). Ennél a szoci idők ifjúsági magyar filmjei és minisorozatai is jobbak voltak, sőt, még mai szemmel is jobbak.

40%

Eleinte én is gondolkodtam, hogy mégiscsak Stranger Things, hát csak be kéne ülni rá, de a látott előzetesek szép sorban elvették a kedvem, így kimaradt. Ahogy az Ötödik hullám is. Vélhetően ki is fog. És ha ilyen logikai lyukak vannak benne, hogy a gonosz hatalom vizsgálja a gyerekeket, de aztán önbevallásra valaki azt mondhatja, hogy "zöld"... nem is baj, mert én ott a hajam téptem volna... "Te, Medve, lehúznál a halállistádról?" - kérdezte a Nyuszika ...

A Jedi Academy-t annyira nem ismerem, úgyhogy ez nekem X-Men, azon belül is Logan, hiszen az ottani gyerekek is ilyen kis menedéket kerestek, és ott is vadásztak rájuk. De a hangulatáról mégis inkább a közel 10 éves, szinte teljesen elfelejtődött Push jutott eszembe.

.

Niwrok írta:

Sötét elmék

Eleinte én is gondolkodtam, hogy mégiscsak Stranger Things, hát csak be kéne ülni rá, de a látott előzetesek szép sorban elvették a kedvem, így kimaradt. Ahogy az Ötödik hullám is. Vélhetően ki is fog. És ha ilyen logikai lyukak vannak benne, hogy a gonosz hatalom vizsgálja a gyerekeket, de aztán önbevallásra valaki azt mondhatja, hogy "zöld"... nem is baj, mert én ott a hajam téptem volna... "Te, Medve, lehúznál a halállistádról?" - kérdezte a Nyuszika   ...

Ennyire nem gáz a helyzet, azért tudja azt mondani, hogy zöld, mert ő narancs. Tud elmetrükköt.
A 6 éven át tartó bakancspucolás az kínosabb...

Niwrok írta:

A Jedi Academy-t annyira nem ismerem, úgyhogy ez nekem X-Men, azon belül is Logan, hiszen az ottani gyerekek is ilyen kis menedéket kerestek, és ott is vadásztak rájuk. De a hangulatáról mégis inkább a közel 10 éves, szinte teljesen elfelejtődött Push jutott eszembe.

Ez a párhuzam természetesen áll, s nekem is eszembe jutott (meg a TWD vonatkozó kannibáltelepe is), csak ha X-men lenne, akkor nem 5 fajta mutáció létezne. Egy fura X-men/SW mix az egész.

Nem ez a film, amit látni akarsz... >elmetrükk<


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Sötét elmék

Eleinte én is gondolkodtam, hogy mégiscsak Stranger Things, hát csak be kéne ülni rá, de a látott előzetesek szép sorban elvették a kedvem, így kimaradt. Ahogy az Ötödik hullám is. Vélhetően ki is fog. És ha ilyen logikai lyukak vannak benne, hogy a gonosz hatalom vizsgálja a gyerekeket, de aztán önbevallásra valaki azt mondhatja, hogy "zöld"... nem is baj, mert én ott a hajam téptem volna... "Te, Medve, lehúznál a halállistádról?" - kérdezte a Nyuszika   ...

Ennyire nem gáz a helyzet, azért tudja azt mondani, hogy zöld, mert ő narancs. Tud elmetrükköt.

De akkor honnan tudják, hogy vannak narancsok, ha egyszer minden narancs elfedi magát, a szuicidokat leszámítva   ?
És milyen vizsgálat az, ami így gyakorlatilag kiszűrhetetlenné teszi a narancsokat... akikről nem is tudják, hogy léteznek   ?

Tényleg, ez nem a Nyuszikás vicc, hanem a hidas jelenet a Gyalog galoppból   . "Mi a színed? - Narancs... ja, nem, ZÖLD!"

R2-D2 írta:

Nem ez a film, amit látni akarsz... >elmetrükk<  

Nem ez az a film, amit látni akarok...

.

Niwrok írta:

Sötét elmék


De akkor honnan tudják, hogy vannak narancsok, ha egyszer minden narancs elfedi magát, a szuicidokat leszámítva   ?
És milyen vizsgálat az, ami így gyakorlatilag kiszűrhetetlenné teszi a narancsokat... akikről nem is tudják, hogy léteznek   ?

szuicid... tényleg. De lehet, hogy csak becsületes.

Esetünkben vagy egy agyi CT, ami kimutatja, milyen színű vagy, ott a dokit tudod manipulálni, hogy írja át a színedet. De érvelésed jogos, márminthogy miért nem íratja át minden narancs zöldre magát és akkor nem is tudnának róluk - erre nem tudok válaszolni. Van egy valaki, aki például felhúzza magát és úgy derül ki.

De a bakancs!! Mondom, a bakancs!! Összegyűjtik a maradék gyerekeket és éveken át céltalanul ott tartják őket, cipőt pucolni...


.

.





2036 Origin Unknkown





Voltatok már úgy, hogy néztek valamit, ami érdekel, amit szeretnétek szeretni, de legfőképp érteni, de sehogy sem megy? Hogy a képernyőn látott képek nem állnak össze egy folyamatos mozgóképpé? Hogy úgy érzitek, hogy az elhangzott mondatoknak úgy összességében semmi értelme és a kérdésekre adott válaszok még csak nem is a kérdésre szólnak? Hogy néha azt sem tudni, ki beszél? Hogy a kimondott szöveg, gondolatok úgy viszonyulnak egymáshoz, mint mikor két szuper intelligens ember beszélget egymással, de csak minden második mondatot mondják ki??? Nos, én tegnap pontosan ezt éltem át: ebben a 2018-as brit sci-fiben olyan szinten elvesztem, mint már nagyon régen… ennél még az Enemy is érthetőbb volt.

Szóval, őszinte leszek: én ezt nem értem, és úgy igazából azt sem tudom, miről szól (jó, nem vagyok teljesen hülye, az ember kontra A.I. kapcsolat lejött) valójában, mert mikor van egy kisebbfajta katarzis az egészben, mikor az ember azt hinné, megvan a megoldás, utána elsötétül a képernyő és a káosz i-jére felkerül a pont. A filmbeli monolit-szerűség miatt többen a 2001 Űrodüsszeiához hasonlítják az egészet – nos, annyiban mindenképp megállja nálam a helyét, hogy nekem az sem épp a kedvenc mozim: számomra az egy erősen túlértékelt, unalmas, feleslegesen hosszú alkotás. Szerencsére a 2036 csak másfél órás – és jó esélyt látok arra, hogy bizonyos körökben a „nem értem, ezért kultstátuszba helyezem” elv alapján még nagy sikernek is fog örvendeni. Mindegy, írásom és értékelésem annak fényében tessék olvasni, hogy az elmondottak alapján nem vagyok teljesen képben a látottakkal, sokkal inkább megérzéseimre, a megélt élményemre hivatkozok: lehet, ez a film mégsem olyan pocsék, mint amennyire én megéltem, de nem akarom még egyszer megélni, hogy hátha jobb lesz…

2030-ban a Földről elindul egy Mars 1 nevű űrhajó (juj, de kreatív!!), a küldetésének célja azonban nem derül ki a filmből – így azt sem tudjuk meg, hogy ez most egy első, felderítő hajó-e, vagy már kolonizáló (vélhetően előbbi). Az út 80 napig tart, a nagy felfedezés az út mögött azonban a valós idejű, hiperűr kommunikáció lehetősége (gondolom olvastak Ender kalandjairól, és az ansible hálózatról). A hajó el is jut a Marsra, ott azonban váratlan mágneses viharba kerül és eltűnik az éterből. Ez kb. az első 5-10 perc, de már itt érezni a korábban taglalt kohéziós lyukakat, az egész Föld-Mars 1 beszélgetés mintha tényleg csak azoknak szólna, akik benn ülnek Houstonban vagy a kabinban. Na, mindegy. 6 évvel később, egy Mackenzie Wilson (Katee Sackhoff) nevű asztronauta (?) valami vizsgálatot végez a Mars 1 eltűnésével kapcsolatban, valahol. Ez is érdekes, tulajdonképp azt sem lehet tudni, ki ő és hol van – olvastam valahol, hogy egy űrállomáson, de nem vagyok erről meggyőződve… pláne a finálé nagy kataklizmája után. A teremben, ahol vizsgálat zajlik, egy ARTI névre hallgató mesterséges intelligencia, egy beszélő számítógép hivatott segíteni a munkáját, ami fizikailag egy gömb alakú fej/szem formájában van jelen, de ahelyett, hogy Mack utasításait követné, hamar kiderül, hogy a lánynak nem sok „hatalma” van fölötte. Itt jegyzem meg halkan, hogy az egész filmet – legyen bármenyire is pocsék – csak Katee miatt is megnéztem volna, a csaj a Battlestar Galactica Starbuckjaként, illetve a 24 Dana Walshaként annyira belopta magát a szívembe, hogy önmagában elég motivációt jelent… Szóval, hamar kiderül, hogy az adott szituban nem Mack a főnök, sokkal inkább tesója, Lena (Julie Cox), aki video bejelentkezéseiben érzékelteti is ezt. Van valami fura dialógus arról, hogy ki mit csinált eddig, aztán ez a párbeszéd kitér ARTI létrejöttére és annak következményeire is – de minden olyan kapkodó és elvont, hogy csak passogtam… s közben alig bírtam ébren maradni. A nagy dumában, helyenként vitában ugyanis nem történik gyakorlatilag semmi – hacsak az nem, hogy Mack számára egyre nyilvánvalóbb, hogy a Mars 1 űrhajó esete több és titokzatosabb, mint azt gondolja, illetve mint amit arról nyilvánosságra hoztak.

Ekkor derül ki az is, hogy a film elején félbehagyott mondatnak, az űrhajót elhagyó utolsó mondatoknak mi az értelme, s hogy Lena és Mack komolyan érintett is az ügyben. Azonban ahogy telik a játékidő, úgy lesz egyre zavarosabb minden: nem hogy közelebb jutnánk a megoldáshoz, hanem inkább távolodunk tőle. Mack és ARTI egy fura kockát találnak a Marson, amihez egy marsjárót küldenek, Lena, Mack és ARTI viszonya meg egyre bonyolultabb lesz. Szegény Mack tűnik az áldozatnak az egészben, mintha ő tudna a legkevesebbet mindenről, és ekkor volt a mozinak egy elpuskázott remek lehetősége arra, hogy igazán izgalmassá és fordulatossá tegye önnön cselekményét azzal a sablonszerű húzással, miszerint a sarokba szorult főhős saját eszére, szerencsére, esetleg külső segítséggel felülkerekedik a káoszon. Mert az aztán jön rendesen: egy, a teremből és a vizsgálattól korábban eltiltott faszi, bizonyos Sterling (Ray Fearon) is belép a képbe, aki aztán valamiért valamit letölt a számítógépről valakinek az utasítására. Ja, addig, míg Mack valami alagsorban mászkál, ahova egy titkos ajtón keresztül jut el, valami szerverterem formába kerül, ott valamit kihúz a helyéről, majd visszadugja azt. Elképzelni nem tudom, mit csinált és mi értelme volt az egésznek – hacsak az nem, hogy közben fönn megtörténjen néhány dolog…

Az nem spoiler, ha annyit elárulok az egészről, hogy a lényeg természetesen ARTI öntudatra ébredése, illetve egyfajta Skynetté válása lesz, mindez pedig megfejelve egy gigantikus pörgő kocka teleportálódásával a Marsról a Földre. Csak kapkodtam a fejem, mert néha olyan rohamtempóban és félszavakkal jönnek a megoldások a filmben, hogy nem bírtam követni, néha meg olyan dolgok történtek, hogy csak vakartam a kobakomat. ARTI és Mack pszichológiai párharca néha érthetetlen fordulatokat vesz, sőt van egy jelenet, ami a Háborús játékokat idézi, de az is teljesen értelmetlenül végződik – pontosan nem, de ekkor jövünk el a már említett fekete képernyőhöz. 10 perccel a vége előtt egyszer vége van a filmnek, nagyjából ekkorra állt össze a kép, hogy kinek, milyen szerepe volt ebben a páremberes kamaradarabban, s megmondom őszintén, ha akkor, ott jött volna a végefőcím, talán még megdöbbenéssel is álltam volna föl a képernyő elől. Az értékelésem most a duplája lenne, de nem az: ami utána jön, azt egyszerűen nem tudom hova tenni. Leírni se nagyon tudom, mit láttam, lehet, én értelmezem félre, hogy valaki bekerül az AI belsejébe, de egyszerűen annyira szürreális és nehezen érthető volt, hogy teljesen lelombozta a már-már felkelő érdeklődésemet… és még mindig minden félmondatokban.

Ráadásul amellett, hogy úgy igazából tanácstalan vagyok a sztori egyes elemeit illetően – ahogy írtam, a nagy képet egy bizonyos pontig felfogtam – nem mehetek el szó nélkül a sci-fi technikai megvalósításai mellett. Az, hogy gyakorlatilag egy teremben játszódik az egész, meg hogy a beszélő gömbfejjel együtt négy szereplő van a moziban (jó, van néhány kommandós is pár percig), az még tök jó is lenne – a baj az, ahogy az egész film kinéz. Nem állítom, hogy Pirx szint (csak mert párszor még az is beugrott), de azt állítom, hogy gyakorlatilag minden CGI eleme rém gagyi… különösen a Marsi képek. Nem segít a látványon a direkt nehezen kivehetővé tett (homokvihar) háttér, s sci-fihez mérten rém kevés innovatív dolgot láttam a teremben is. Az egészről messze lerí, hogy zsebpénzből készült, hogy tulajdonképp a sci-fi kockáknak szól, akik majd a hiányzó dialógushézagokat megtöltik magyarázatokkal saját szájízük szerint. Katee ide vagy oda, ez egy borzasztó mozi lett: a legtipikusabb elvont fantasztikus film, mintha csak a 70-es, 80-as évek szovjet íróinak tollából származna (de akár írhatta volna Asimov, vagy Lem is). Se füle, se farka, nehezen befogadható, unalmas, lassú alkotás, tulajdonképp nincs bene semmi olyan kapaszkodó, semmi érzelem, ami miatt lehetne szeretni. Vagy legalább jó szívvel ajánlani.

Idegessé viszont nem tett, maximum álmossá… 





40%




.

R2-D2 írta:

2036 Origin Unknkown

10 perccel a vége előtt egyszer vége van a filmnek, nagyjából ekkorra állt össze a kép, hogy kinek, milyen szerepe volt ebben a páremberes kamaradarabban, s megmondom őszintén, ha akkor, ott jött volna a végefőcím, talán még megdöbbenéssel is álltam volna föl a képernyő elől. Az értékelésem most a duplája lenne, de nem az: ami utána jön, azt egyszerűen nem tudom hova tenni. Leírni se nagyon tudom, mit láttam, lehet, én értelmezem félre, hogy valaki bekerül az AI belsejébe, de egyszerűen annyira szürreális és nehezen érthető volt, hogy teljesen lelombozta a már-már felkelő érdeklődésemet… és még mindig minden félmondatokban.

Idegessé viszont nem tett, maximum álmossá…

40%

Azért lehet, hogy teszek vele egy próbát... .

.

Niwrok írta:

2036 Origin Unknkown

Azért lehet, hogy teszek vele egy próbát...   .

.

Kíváncsian várom véleményed.

.