R2-D2 írásai 3.0

Niwrok írta:

Menedék


Megnéztem... de azt hiszem, nekem is kelleni fog ebből egy újranézés, mert tegnap annyira nem kapott el annyira a hangulat. Pedig az volt neki, azt éreztem... A sztori is tetszett, az alakítások is, és alapvetően a fordulatok is jók.

Hurrá! Örülök, hogy tetszett és hogy kb annyira, mint nekem...

Ha viszont ezt látjuk előbb, és nem modjuk a

Spoiler:

lehet, hatásosabb lett volna....


.

.




Sötét elmék




Niwrok után szabadon: megvan az idei év Az ötödik hulláma…

Az ember azt hiszi, tanul a hibáiból: pont az előbb említett hullám után úgy ültem be erre a filmre, hogy tudtam, hogy gyerekfilmet fogok látni, egy újabb YA adaptációt – jelentősen csökkentettem is elvárásaimat az eseményekkel kapcsolatban. Szóval, tudtam, hogy dedó lesz, de hogy ennyire gyermeteg és béna… nos, az még ezek után is meglepett. Alapból egyébként jobban elvagyok ezekkel a zsánerű alkotásokkal, mint esetleg itteni kollégám, valahogy eddig sikerült kapaszkodókat találnom az újkor ifjúsági filmjeiben – de mostanában vagy túl gyorsan öregszem, vagy a filmek lettek szimplán egyre szarabbak. Azt is megbeszéltük itt már korábban, hogy ha nem évente jön három YA mozi, hanem mondjuk háromévente egy, akkor az sokkal jobb mindenkinek, meg akkor talán a színvonal is magasabban marad… nos, naiv dolog volt ezt hinni. Még az ígéretes kezdésű Az útvesztő és az A beavatott szériákat is sikerült elbaltázni a folytatásokkal, de csak van mindig valami új, amire a filmipar rábukik (ezúttal a 20th Century Fox)…

A Sötét elmék trilógia (gondolom, ez nem meglepő) egy bizonyos Alexandra Bracken nevű írónő munkája, aki három év alatt írta meg a kis Ruby történetét: a nyitó epizód a moziban épp ezért ugyanúgy félbehagyott lesz, mint mondjuk a „nagy példakép” , az Az ötödik hullám a babkonzervekkel. Egyébként nagy valószínűség szerint ugyanúgy is fog járni: elképzelni nem tudom, hogy ennek a totális bukása és negatív kritikája után a Fox újabb dollármilliókat adjon a folytatásra – de higgyétek el, jobb ez mindenkinek. Azt nem tudom (csak sejtem), hogy maga az eredeti könyv mennyire kidolgozott és jó, de az biztos, hogy a film esetében már megint senki nem olvasta el azt a qrva forgatókönyvet, már megint senki nem mert szólni, hogy: „Emberek, ez így nagyon gáz!” vagy… vagy lehet, szimplán az egészet az általános iskola alsó tagozatának értelmi képességeihez mérten írták?? És akkor a korhatár, a 16-os karika valójában azt jelenti, hogy az fölött nem ajánlott senkinek???

Amúgy megfogadtam ám, mielőtt elkezdtem az írást, hogy olyan nagyon nem szedem szét a filmet. Nincs is túlságosan rá jogom, meg okom sem: egyszerűen ez nem nekem készült, tudtam, beültem rá (legalább hűvös volt a moziban), végig is néztem bealvás és különösebb idegbaj nélkül – csupán filmeket szerető (és talán némiképp értő) kibic íróként egyáltalán nem tudtam élvezni. A Sötét elmék ugyanis egyszerre több sebből is vérzik: nem elég a szellős, gyermeteg forgatókönyv, a teljesen kidolgozatlan és megmagyarázatlan alapsztori, az események háttere – mindehhez olyan primitív és óvodás szintű kapcsolati háló és dialógus cunami társul, ami még egy Pixar filmnek és szégyenére válna. Mindazonáltal néhány ötlet még így is kifejezetten bejött, van nagyon kevés aspektusa, ami említésre és megjegyzésre méltó – kíváncsi lennék, mi lett volna ha mondjuk nem a Kung Fu Panda 2-3 rendezőnője, Jennifer Juh Nelson és a Wayward Pines logikátlanságainak írója, Chad Hodge az alkotópáros… az meg, hogy a Stranger Things és az Érkezés producereitől, ne csapjon be senkit. Szerintem Dan Cohen se büszke, hogy hivatkoznak rá…

Valamikor a jövőben, nem túl messze, egyszer csak a Földön élő gyerekek 90 %-a meghal. Csak így, minden előzmény nélkül: hopp, összeesik és meghal. Van valami eszement elnevezés rá a moziban, de hogy miért, hogyan, az az író(nő?) szerint teljesen lényegtelen – szerintem amúgy nem az – és senki nem is veszi a fáradtságot, hogy a legminimálisabb épkézláb magyarázattal szolgáljon az okokra. Pedig a Merovingi is megmondta a Mátrix 2-ben: ok nélkül nincs okozat, így a néző az első percektől egy borzasztó homályból kellene, hogy építkezzen – és nem, nekem nem elég az a magyarázat, hogy az eseményekbe a főszereplő kislány, Ruby szemszögéből és narrációjában kapcsolódunk be. Kényelmes dramaturgiai húzás ugyan, de kevés, hogy annyit tudunk, mint ő, én legalábbis úgy vagyok vele, hogy szeretek a dolgok és a forgatókönyv mögé is bepillantani. Nos, itt ez nem adatik meg, marad hát az okozat: van sok-sok halott gyerek, aminek az alábbi – szerintük – logikus következményei vannak: az egyik, hogy a maradék életben maradtak különleges képességek birtokosai lesznek, kvázi jedikké válnak (erről később). A csúnya, gonosz kormány azonban nem Templomot épít nekik a Coruscanton és nem egy bölcs tanítóra bízza, hogy megismerjék és használni tudják képességeket… nem. Munkatáborokba internálják őket, és hat éven át katonai bakancsot pucoltatnak velük… és ez most komoly. Megint nulla logika és háttér: hol vannak a szülők, hogy zajlott le ez a társadalmi kataklizma… de legfőképp mi lesz a következménye. Ugyanis ha nem lesz több gyerek a Földön, és elfogynak a katonák, akkor a sok kis jedi mit fog majd csinálni??

Van még egy érdekes dolog az alapkoncepció szerint: a sok-sok gyerekhalálnak az lett a következménye, hogy beköszöntött a The Walking Dead üressége vidéken. Legalábbis a film szerint a felnőttek elköltöztek a városokba (miért ), amikből amúgy egy grammot nem látunk, a vidék meg totál posztapokaliptikus képet mutat, épphogy csak nem jön Rick és csapata szembe. Ezek szerint ez valami mánia ez az új YA mozikban, ez nagyon tetszik az újkori íróknak… itt is, a kiszabadult gyerekek az üres plázákban élelemért és kajáért kutatnak, közben meg harcolnak az őket üldöző katonasággal. De ez picit később van, az elején Rubyt (Amandla Rue Stenberg) is bekerül a megmagyarázhatatlan okból, módon és céllal fenntartott táborba, ahol rögtön az első vizsgálaton kiderül, hogy ő különleges (természetesen). Ő narancs. Ja, mert a kis Jedik színkódok alapján vannak kategorizálva, a zöldek az überokosak, a sárgák az elektromosságot uralják, a kékek tárgyakat mozgatnak, a narancsok elme trükköket tudnak (ezek szerint Obi Wan a Tatuinon narancs volt ), a pirosak meg – nos, ők nagyon veszélyesek. A színkód piramis alapján a narancsokat és a pirosakat meg kell ölni, ezért Ruby azt mondja magáról, hogy zöld. Logikus, nem? Mint ahogy az is, hogy a pirosakat mégsem ölik meg, hanem fegyverként használják őket a kormány emberei, kb. úgy, mint mikor Scotty szeméről leveszik a szemüveget… és ezt a pirosak csak úgy hagyják. Egyébként első gondolatra azt hittem, hogy YA X-men filmet fogok látni, de aztán YA Jedi Akadémia lett belőle…

A történet aztán egy váratlan fordulat következtében úgy alakul, hogy Ruby a tábort elhagyva találkozik egy zölddel, egy kékkel meg egy sárgával, így lesz kerek a csodacsapat. Ők együtt keresik a biztonságos helyet, amit egy Szökött Srác nevű mutáns, bocsánat, Jedi vezet, ahol boldogan, békében élhetnek a kormány vegzálása nélkül… mert a kormány ugye nem fedezi fel őket. Kis road movie, míg odáig eljutnak, egy béna – de legalább hiteles – szerelmi szál egy kék meg egy narancs között, némi kaland, üldözés, miegymás: a dinamikára és a látványra olyan komoly panasz nem lehet. Mikor aztán megérkeznek a nyári táborba, mindenki megkapja a maga feladatát, nincs bakancs, amit pucolni kell: a kis kommuna növényt termeszt, stb. A vezető, a Szökött Srác (ó, micsoda meglepetés!!!) meg kapásból rányomul Rubyra, tekintve, hogy ő is narancs, két narancs meg jól megérti egymást, ugye… a baj az, hogy messziről ordít az egészről az a meglepő csavar, ami tényleg csak az általános iskola alsó tagozatában üthet nagyot. Mindegy, egy kis árulás itt, egy kis csetepaté ott, Ruby meg, a Nagy Hollywoodi Kliségyűjtemény lapjait igazolandó, vezető lesz egy… egy miben is? Ja, a színes kezűek és színes szeműek Jedi Akadémiáján (mert azt elfelejtettem megírni, hogy amikor a Jedik használják a képességeket, olyan színű lesz a szemük, amilyenek ). Majd megnézem, a Sithek szeme biztos piros volt…

S ha már piros. Említettem, hogy volt pár dolog a filmben, ami tetszett. Az egyik, a pirosak használata, megjelenése, kinézete, képessége (most azt hagyjuk alapban mekkora baromság a létük). Ahogy megérkeznek, ahogy akcióba lépnek, az remek jelenet. A másik, ami nagyon bejött, az Ruby tudása: a film elején zavarodottan néztem, mi történik közte és a szülei között, de a végén tök jó magyarázatot kapunk az eseményre – sőt, megmondom őszintén, az egyetlen hatásos, drámai és jól felépített jelenet pont ehhez a képességhez kapcsolódik a fináléban a moziban. Nekem legalábbis bejött… A színészekre sok panaszom nem lehet, többségük ismeretlen volt, nem az ő bajuk, hogy olyan béna karaktereket kellett játszaniuk egy béna világban: ékes példa erre a fejvadász, Lady Jane (Gwendoline Christie) szerepe – persze, jó látni, ahogy elbánnak vele, de önmagában egy vicc az egész.

Ahogy maga a mozi is az. Bárgyú és gyermeteg, egy nagy mix korábbi történetekből, kidolgozatlan háttérrel, logikátlan és nevetséges eseményekkel – mégis, valahol annyira gyerekes és dedó, hogy az ember nem tud rá tiszta szívből haragudni. Csak nem akarja látni a folytatást (szerintem nem kell). Ennél a szoci idők ifjúsági magyar filmjei és minisorozatai is jobbak voltak, sőt, még mai szemmel is jobbak.




40%



.

R2-D2 írta:

.
Sötét elmék

Az elején Rubyt (Amandla Rue Stenberg) is bekerül a megmagyarázhatatlan okból, módon és céllal fenntartott táborba, ahol rögtön az első vizsgálaton kiderül, hogy ő különleges (természetesen). Ő narancs. A színkód piramis alapján a narancsokat és a pirosakat meg kell ölni, ezért Ruby azt mondja magáról, hogy zöld. Logikus, nem?

Egyébként első gondolatra azt hittem, hogy YA X-men filmet fogok látni, de aztán YA Jedi Akadémia lett belőle… Bárgyú és gyermeteg, egy nagy mix korábbi történetekből, kidolgozatlan háttérrel, logikátlan és nevetséges eseményekkel – mégis, valahol annyira gyerekes és dedó, hogy az ember nem tud rá tiszta szívből haragudni. Csak nem akarja látni a folytatást (szerintem nem kell). Ennél a szoci idők ifjúsági magyar filmjei és minisorozatai is jobbak voltak, sőt, még mai szemmel is jobbak.

40%

Eleinte én is gondolkodtam, hogy mégiscsak Stranger Things, hát csak be kéne ülni rá, de a látott előzetesek szép sorban elvették a kedvem, így kimaradt. Ahogy az Ötödik hullám is. Vélhetően ki is fog. És ha ilyen logikai lyukak vannak benne, hogy a gonosz hatalom vizsgálja a gyerekeket, de aztán önbevallásra valaki azt mondhatja, hogy "zöld"... nem is baj, mert én ott a hajam téptem volna... "Te, Medve, lehúznál a halállistádról?" - kérdezte a Nyuszika ...

A Jedi Academy-t annyira nem ismerem, úgyhogy ez nekem X-Men, azon belül is Logan, hiszen az ottani gyerekek is ilyen kis menedéket kerestek, és ott is vadásztak rájuk. De a hangulatáról mégis inkább a közel 10 éves, szinte teljesen elfelejtődött Push jutott eszembe.

.

Niwrok írta:

Sötét elmék

Eleinte én is gondolkodtam, hogy mégiscsak Stranger Things, hát csak be kéne ülni rá, de a látott előzetesek szép sorban elvették a kedvem, így kimaradt. Ahogy az Ötödik hullám is. Vélhetően ki is fog. És ha ilyen logikai lyukak vannak benne, hogy a gonosz hatalom vizsgálja a gyerekeket, de aztán önbevallásra valaki azt mondhatja, hogy "zöld"... nem is baj, mert én ott a hajam téptem volna... "Te, Medve, lehúznál a halállistádról?" - kérdezte a Nyuszika   ...

Ennyire nem gáz a helyzet, azért tudja azt mondani, hogy zöld, mert ő narancs. Tud elmetrükköt.
A 6 éven át tartó bakancspucolás az kínosabb...

Niwrok írta:

A Jedi Academy-t annyira nem ismerem, úgyhogy ez nekem X-Men, azon belül is Logan, hiszen az ottani gyerekek is ilyen kis menedéket kerestek, és ott is vadásztak rájuk. De a hangulatáról mégis inkább a közel 10 éves, szinte teljesen elfelejtődött Push jutott eszembe.

Ez a párhuzam természetesen áll, s nekem is eszembe jutott (meg a TWD vonatkozó kannibáltelepe is), csak ha X-men lenne, akkor nem 5 fajta mutáció létezne. Egy fura X-men/SW mix az egész.

Nem ez a film, amit látni akarsz... >elmetrükk<


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Sötét elmék

Eleinte én is gondolkodtam, hogy mégiscsak Stranger Things, hát csak be kéne ülni rá, de a látott előzetesek szép sorban elvették a kedvem, így kimaradt. Ahogy az Ötödik hullám is. Vélhetően ki is fog. És ha ilyen logikai lyukak vannak benne, hogy a gonosz hatalom vizsgálja a gyerekeket, de aztán önbevallásra valaki azt mondhatja, hogy "zöld"... nem is baj, mert én ott a hajam téptem volna... "Te, Medve, lehúznál a halállistádról?" - kérdezte a Nyuszika   ...

Ennyire nem gáz a helyzet, azért tudja azt mondani, hogy zöld, mert ő narancs. Tud elmetrükköt.

De akkor honnan tudják, hogy vannak narancsok, ha egyszer minden narancs elfedi magát, a szuicidokat leszámítva   ?
És milyen vizsgálat az, ami így gyakorlatilag kiszűrhetetlenné teszi a narancsokat... akikről nem is tudják, hogy léteznek   ?

Tényleg, ez nem a Nyuszikás vicc, hanem a hidas jelenet a Gyalog galoppból   . "Mi a színed? - Narancs... ja, nem, ZÖLD!"

R2-D2 írta:

Nem ez a film, amit látni akarsz... >elmetrükk<  

Nem ez az a film, amit látni akarok...

.

Niwrok írta:

Sötét elmék


De akkor honnan tudják, hogy vannak narancsok, ha egyszer minden narancs elfedi magát, a szuicidokat leszámítva   ?
És milyen vizsgálat az, ami így gyakorlatilag kiszűrhetetlenné teszi a narancsokat... akikről nem is tudják, hogy léteznek   ?

szuicid... tényleg. De lehet, hogy csak becsületes.

Esetünkben vagy egy agyi CT, ami kimutatja, milyen színű vagy, ott a dokit tudod manipulálni, hogy írja át a színedet. De érvelésed jogos, márminthogy miért nem íratja át minden narancs zöldre magát és akkor nem is tudnának róluk - erre nem tudok válaszolni. Van egy valaki, aki például felhúzza magát és úgy derül ki.

De a bakancs!! Mondom, a bakancs!! Összegyűjtik a maradék gyerekeket és éveken át céltalanul ott tartják őket, cipőt pucolni...


.

.





2036 Origin Unknkown





Voltatok már úgy, hogy néztek valamit, ami érdekel, amit szeretnétek szeretni, de legfőképp érteni, de sehogy sem megy? Hogy a képernyőn látott képek nem állnak össze egy folyamatos mozgóképpé? Hogy úgy érzitek, hogy az elhangzott mondatoknak úgy összességében semmi értelme és a kérdésekre adott válaszok még csak nem is a kérdésre szólnak? Hogy néha azt sem tudni, ki beszél? Hogy a kimondott szöveg, gondolatok úgy viszonyulnak egymáshoz, mint mikor két szuper intelligens ember beszélget egymással, de csak minden második mondatot mondják ki??? Nos, én tegnap pontosan ezt éltem át: ebben a 2018-as brit sci-fiben olyan szinten elvesztem, mint már nagyon régen… ennél még az Enemy is érthetőbb volt.

Szóval, őszinte leszek: én ezt nem értem, és úgy igazából azt sem tudom, miről szól (jó, nem vagyok teljesen hülye, az ember kontra A.I. kapcsolat lejött) valójában, mert mikor van egy kisebbfajta katarzis az egészben, mikor az ember azt hinné, megvan a megoldás, utána elsötétül a képernyő és a káosz i-jére felkerül a pont. A filmbeli monolit-szerűség miatt többen a 2001 Űrodüsszeiához hasonlítják az egészet – nos, annyiban mindenképp megállja nálam a helyét, hogy nekem az sem épp a kedvenc mozim: számomra az egy erősen túlértékelt, unalmas, feleslegesen hosszú alkotás. Szerencsére a 2036 csak másfél órás – és jó esélyt látok arra, hogy bizonyos körökben a „nem értem, ezért kultstátuszba helyezem” elv alapján még nagy sikernek is fog örvendeni. Mindegy, írásom és értékelésem annak fényében tessék olvasni, hogy az elmondottak alapján nem vagyok teljesen képben a látottakkal, sokkal inkább megérzéseimre, a megélt élményemre hivatkozok: lehet, ez a film mégsem olyan pocsék, mint amennyire én megéltem, de nem akarom még egyszer megélni, hogy hátha jobb lesz…

2030-ban a Földről elindul egy Mars 1 nevű űrhajó (juj, de kreatív!!), a küldetésének célja azonban nem derül ki a filmből – így azt sem tudjuk meg, hogy ez most egy első, felderítő hajó-e, vagy már kolonizáló (vélhetően előbbi). Az út 80 napig tart, a nagy felfedezés az út mögött azonban a valós idejű, hiperűr kommunikáció lehetősége (gondolom olvastak Ender kalandjairól, és az ansible hálózatról). A hajó el is jut a Marsra, ott azonban váratlan mágneses viharba kerül és eltűnik az éterből. Ez kb. az első 5-10 perc, de már itt érezni a korábban taglalt kohéziós lyukakat, az egész Föld-Mars 1 beszélgetés mintha tényleg csak azoknak szólna, akik benn ülnek Houstonban vagy a kabinban. Na, mindegy. 6 évvel később, egy Mackenzie Wilson (Katee Sackhoff) nevű asztronauta (?) valami vizsgálatot végez a Mars 1 eltűnésével kapcsolatban, valahol. Ez is érdekes, tulajdonképp azt sem lehet tudni, ki ő és hol van – olvastam valahol, hogy egy űrállomáson, de nem vagyok erről meggyőződve… pláne a finálé nagy kataklizmája után. A teremben, ahol vizsgálat zajlik, egy ARTI névre hallgató mesterséges intelligencia, egy beszélő számítógép hivatott segíteni a munkáját, ami fizikailag egy gömb alakú fej/szem formájában van jelen, de ahelyett, hogy Mack utasításait követné, hamar kiderül, hogy a lánynak nem sok „hatalma” van fölötte. Itt jegyzem meg halkan, hogy az egész filmet – legyen bármenyire is pocsék – csak Katee miatt is megnéztem volna, a csaj a Battlestar Galactica Starbuckjaként, illetve a 24 Dana Walshaként annyira belopta magát a szívembe, hogy önmagában elég motivációt jelent… Szóval, hamar kiderül, hogy az adott szituban nem Mack a főnök, sokkal inkább tesója, Lena (Julie Cox), aki video bejelentkezéseiben érzékelteti is ezt. Van valami fura dialógus arról, hogy ki mit csinált eddig, aztán ez a párbeszéd kitér ARTI létrejöttére és annak következményeire is – de minden olyan kapkodó és elvont, hogy csak passogtam… s közben alig bírtam ébren maradni. A nagy dumában, helyenként vitában ugyanis nem történik gyakorlatilag semmi – hacsak az nem, hogy Mack számára egyre nyilvánvalóbb, hogy a Mars 1 űrhajó esete több és titokzatosabb, mint azt gondolja, illetve mint amit arról nyilvánosságra hoztak.

Ekkor derül ki az is, hogy a film elején félbehagyott mondatnak, az űrhajót elhagyó utolsó mondatoknak mi az értelme, s hogy Lena és Mack komolyan érintett is az ügyben. Azonban ahogy telik a játékidő, úgy lesz egyre zavarosabb minden: nem hogy közelebb jutnánk a megoldáshoz, hanem inkább távolodunk tőle. Mack és ARTI egy fura kockát találnak a Marson, amihez egy marsjárót küldenek, Lena, Mack és ARTI viszonya meg egyre bonyolultabb lesz. Szegény Mack tűnik az áldozatnak az egészben, mintha ő tudna a legkevesebbet mindenről, és ekkor volt a mozinak egy elpuskázott remek lehetősége arra, hogy igazán izgalmassá és fordulatossá tegye önnön cselekményét azzal a sablonszerű húzással, miszerint a sarokba szorult főhős saját eszére, szerencsére, esetleg külső segítséggel felülkerekedik a káoszon. Mert az aztán jön rendesen: egy, a teremből és a vizsgálattól korábban eltiltott faszi, bizonyos Sterling (Ray Fearon) is belép a képbe, aki aztán valamiért valamit letölt a számítógépről valakinek az utasítására. Ja, addig, míg Mack valami alagsorban mászkál, ahova egy titkos ajtón keresztül jut el, valami szerverterem formába kerül, ott valamit kihúz a helyéről, majd visszadugja azt. Elképzelni nem tudom, mit csinált és mi értelme volt az egésznek – hacsak az nem, hogy közben fönn megtörténjen néhány dolog…

Az nem spoiler, ha annyit elárulok az egészről, hogy a lényeg természetesen ARTI öntudatra ébredése, illetve egyfajta Skynetté válása lesz, mindez pedig megfejelve egy gigantikus pörgő kocka teleportálódásával a Marsról a Földre. Csak kapkodtam a fejem, mert néha olyan rohamtempóban és félszavakkal jönnek a megoldások a filmben, hogy nem bírtam követni, néha meg olyan dolgok történtek, hogy csak vakartam a kobakomat. ARTI és Mack pszichológiai párharca néha érthetetlen fordulatokat vesz, sőt van egy jelenet, ami a Háborús játékokat idézi, de az is teljesen értelmetlenül végződik – pontosan nem, de ekkor jövünk el a már említett fekete képernyőhöz. 10 perccel a vége előtt egyszer vége van a filmnek, nagyjából ekkorra állt össze a kép, hogy kinek, milyen szerepe volt ebben a páremberes kamaradarabban, s megmondom őszintén, ha akkor, ott jött volna a végefőcím, talán még megdöbbenéssel is álltam volna föl a képernyő elől. Az értékelésem most a duplája lenne, de nem az: ami utána jön, azt egyszerűen nem tudom hova tenni. Leírni se nagyon tudom, mit láttam, lehet, én értelmezem félre, hogy valaki bekerül az AI belsejébe, de egyszerűen annyira szürreális és nehezen érthető volt, hogy teljesen lelombozta a már-már felkelő érdeklődésemet… és még mindig minden félmondatokban.

Ráadásul amellett, hogy úgy igazából tanácstalan vagyok a sztori egyes elemeit illetően – ahogy írtam, a nagy képet egy bizonyos pontig felfogtam – nem mehetek el szó nélkül a sci-fi technikai megvalósításai mellett. Az, hogy gyakorlatilag egy teremben játszódik az egész, meg hogy a beszélő gömbfejjel együtt négy szereplő van a moziban (jó, van néhány kommandós is pár percig), az még tök jó is lenne – a baj az, ahogy az egész film kinéz. Nem állítom, hogy Pirx szint (csak mert párszor még az is beugrott), de azt állítom, hogy gyakorlatilag minden CGI eleme rém gagyi… különösen a Marsi képek. Nem segít a látványon a direkt nehezen kivehetővé tett (homokvihar) háttér, s sci-fihez mérten rém kevés innovatív dolgot láttam a teremben is. Az egészről messze lerí, hogy zsebpénzből készült, hogy tulajdonképp a sci-fi kockáknak szól, akik majd a hiányzó dialógushézagokat megtöltik magyarázatokkal saját szájízük szerint. Katee ide vagy oda, ez egy borzasztó mozi lett: a legtipikusabb elvont fantasztikus film, mintha csak a 70-es, 80-as évek szovjet íróinak tollából származna (de akár írhatta volna Asimov, vagy Lem is). Se füle, se farka, nehezen befogadható, unalmas, lassú alkotás, tulajdonképp nincs bene semmi olyan kapaszkodó, semmi érzelem, ami miatt lehetne szeretni. Vagy legalább jó szívvel ajánlani.

Idegessé viszont nem tett, maximum álmossá… 





40%




.

R2-D2 írta:

2036 Origin Unknkown

10 perccel a vége előtt egyszer vége van a filmnek, nagyjából ekkorra állt össze a kép, hogy kinek, milyen szerepe volt ebben a páremberes kamaradarabban, s megmondom őszintén, ha akkor, ott jött volna a végefőcím, talán még megdöbbenéssel is álltam volna föl a képernyő elől. Az értékelésem most a duplája lenne, de nem az: ami utána jön, azt egyszerűen nem tudom hova tenni. Leírni se nagyon tudom, mit láttam, lehet, én értelmezem félre, hogy valaki bekerül az AI belsejébe, de egyszerűen annyira szürreális és nehezen érthető volt, hogy teljesen lelombozta a már-már felkelő érdeklődésemet… és még mindig minden félmondatokban.

Idegessé viszont nem tett, maximum álmossá…

40%

Azért lehet, hogy teszek vele egy próbát... .

.

Niwrok írta:

2036 Origin Unknkown

Azért lehet, hogy teszek vele egy próbát...   .

.

Kíváncsian várom véleményed.

.

.




Felelsz vagy mersz




Na. Most, miután kellemesen felhúztam magam a sok okos netes megmondóember köpködésén a Felelsz vagy mersz című mozi kapcsán, könnyebb billentyűzetet ragadni és elküldeni őket melegebb éghajlatra… vagyis legszívesebben azt tenném. Az a helyzet ugyanis, hogy nekem ez az újabb tinimozi kifejezetten bejött, egyszerű, de remek szórakozás: kétségkívül vannak hibái és idiótaságai, de valamiért én megint totálisan fordítva ülök a lovon – a helyzet egyébként szinte kísértetiesen hasonlít a Boldog halálnapot! esetén tapasztaltakra, nekem az is egy qrva jó mozi lett, s nekem már akkor sem a mindenki által agyonajnározott Blumhouse produkciók voltak a viszonyítási pontok. Ja, hogy szerintem a „szakma” által imádott Tűnj el!, Széttörve, A látogatás, esetleg az Az ajándék kifejezettem pocsék filmek ?? Háát… ha így nézzük, szinte logikus, hogy az új Felelsz vagy mersz bejött, én ebben sokkal inkább látom a Végső állomás, Mielőtt elmegyek, Boldog halálnapot! hatását, mint bármi mást – s ezzel együtt azt is tudomásul kell venni, hogy a Blumhouse új filmje megint csak nagyon messze áll még az önmaga által korábban készített horroroktól is. Lehet, maga a marketing van elcseszve, de ez nem horror, csupán nyomokba tartalmaz horror elemeket: egyébként az is érdekes, hogy mikor egy film szinte végig a jump scare elemekre épít, akkor az a baj, ha nincs benn, akkor az a baj – a Felelsz vagy mersz számomra sokkal inkább a feszes és izgalmas történetvezetésével valamint a nem kevés morális dilemmájával okozott kellemes perceket…

A felelsz vagy mersz? ugye egy amerikai társasjáték (nálunk kevésbé elterjedt, anno, a zánkai tábortűznél nem ez volt a sláger), ami a filmes berkekben nagy sikernek örvend: megszámlálhatatlan feldolgozást csináltak már köré, zömében a horror zsánerében, de az imdb listáz német vígjátékot, vagy koreai drámát is. Ha valaki nem tudná, a játék lényege az, hogy egy kisebb-nagyobb csapat tagjai valamilyen sorrendben vagy felelnek egy (általában kínos) kérdésre a többiek előtt, vagy mernek (általában kínos dolgot) valamit megtenni a többiek előtt. Nincs ezzel semmi baj, amíg a jó ízlés és a szórakozás határain belül tud maradni – bár, ismerve az emberiséget, annak hajlamait, kétlem, hogy sokáig marad azon belül… pláne, ha némi alkohol is szerepel a társaság hangulatjavításában. Szóval, szerintem ez a játék alapban magában rejt némi aljassági hajlamot még normál emberi lények között is – na de mi van akkor, ha a játék irányítását valami természetfeletti erő veszi át és az kényszeríti rá a delikvenseket arra, hogy olyan dolgokat tegyenek meg, mondjanak ki, amit nem akarnak? Ha a megtagadásnak nem csak egy „Nyuszi vagy, McFly?” következménye van, hanem mondjuk a tényleges halál?

A film elején egy totál zavarodott csaj megáll egy spanyolajkú benzinkúton, cigit kér, ám valami fura látomás hatására sűrű bocsánatkérése közepette felgyújt ott valamit: magam részéről kedvelem az ilyen erős felütéseket. Részben meghatározza a film hangulatát, stílusát, képi világát – ha itt nem mutatnak mondjuk összeégett hullát egy jump scare jelentben, később sem valószínű – részben meg igazán fel tudja kelteni az ember érdeklődését azzal kapcsolatban, mit fog látni. Nálam legalábbis így volt, ebből a tekintetből kicsit kínszenvedésnek is tűnt, míg a kis baráti csapat eljut majd arra a bizonyos helyre, ahol majd a játék visszájára fordul. Egyébként… most komolyan: mennyivel nagyobb ökörség vagy kínosabb dramaturgia az, hogy egy csapat fiatal utolsó közös tavaszi szünetükben együtt elmegy egy hétre Mexikóba bulizni, mint az, hogy mondjuk párok, baráti társaságok elhagyatott erdei faházakban töltik a hétvégéket?

Olivia (Lucy Hale) és Markie (Violett Beane) elválaszthatatlan barátnők – igen, ettől nem kicsit picsás is s film, de nem zavaróan az – és néhány társukkal együtt egy hetet buliznak együtt a közeli Mexikóban. Csak sejteti a film az elején, hogy a két lány viszonyát beárnyékolja Oliviának  Markie pasija, Lucas (Tyler Posey) iránt érzett titkolt vonzalma – természetesen ez majd szerepet is kap későbbiekben. A túrára még velük tart néhány töltelék szereplő is (elvégre ebben a zsánerben kellenek jócskán halottak, és nem lehet rögtön a főszereplőket kiírni), akik közül talán a legérdekesebb a meleg kínai (?) srác, Brad – már csak azért is mert apja zsaru – valamint a kifejezetten irritáló Ronnie. A bulihét utolsó napján üt be a krach, mikor is Olivia belebotlik egy Carter nevű srácba (Landon Liborion), aki a leülő parti továbblendítéseként elviszi őket egy elhagyott templomba valahol a mexikói pusztába. Persze, azon lehet vitatkozni, mennyire életszerű az egész, de hát ennél nagyobb hülyeségeket is láttunk már filmekben – a lényeg az, hogy ott kezdődik a játék, ott veszi át az irányítást valami különös erő a csapat felett… legalábbis én azt hitem. Aztán, lószart, mama. Ez nem szimplán csak egy ódon épületben idétlenül meghaló tiniktől hemzsegő thriller lesz, hanem valami sokkal okosabb – igen, okosabb!!! – film.

Az van ugyanis, hogy mindenki szépen hazajön és utána kezdődnek azok a látomások, amik végzetesek lesznek számukra – és ez nekem nagyon bejött. Már eleve az, ahogy a mozi egyértelművé teszi, hogy ezek csupán látomások, tehát egyáltalán nem is kell azon agyalni, hogy mi miért történhetett meg, hogy kerül a festmény a falakra, stb… másrészt meg azzal, ahogy a kis baráti társaság rájön a lényegre és elkezd nyomozni, kikerülni a játékot, egyre erősebb lesz a Végső állomás hatás. Néhány haláleset kifejezetten ötletes (még ha nem is annyira véres, mint az említett franchise-ban), a feszültség építése pedig remekül sikerült. Van, mikor totál váratlan és meglepő, ami történik, van, hogy szinte várod már, hogy mikor történik meg az, amit feltételezel (aztán mégse), van, hogy a felelsz esetén szinte neked is kényelmetlen a kimondott igazság – és igen, nekem bejött az egész játék feldolgozásának, elfogadásának folyamata is. Persze, lehet, a hiba az én készülékemben van, de nekem bizony életszerűnek és hitelesnek tűnt mindaz, ahogy a fiúk lányok megélték ezt a gyilkos őrületet.

De a lényeg (amellett, hogy van egy kissé elnagyolt, de nekem szintén tetsző démonos szál is – hja, ennyi Odaát után nem csoda, hogy tetszik), a legnagyobb húzás számomra nem is mersz/nem mersz utáni halálesetek látványa, meglepetése volt, hanem sokkal inkább az, hogy mit kezdenek a karakterek a kimondott titkaikkal. Leginkább a Teljesen idegenek ugrik be róla: amiket itt a démon hatására a fiúk, lányok kimondanak (mert ha nem mondasz igazat, meghalsz) és azoknak amilyen következménye lesz, az nekem mindent visz. Az írók tök jó kis titkokat, csapdákat rejtettek el a karakterek jelenében és múltjában, tök jól és hitelesen megoldották azt, hogy tudják egymás ellen fordítani a legjobb barátokat is… és még csak nem is az a legdurvább, mikor a démon követeli, hogy dugj a legjobb barátod partnerével (mert ha nem, meghalsz). Úgy unblock qrva jónak tartom az egészet, hétköznapi titkok megőrzésének képtelenségét, valahol tényleg tök életszerű minden, tök logikus, hogy milyen kapcsolatok törnek össze miatta. De az is jó, hogy mindezek ellenére kik és hogyan élnek el a célvonalra, és hogy ott milyen döntést hoznak… akár valami tanmesének is beillik a dolog. Barátságról, szeretetről, összetartozásról.

Ami tény, hogy az elvesztett társak gyászolását teljesen mellőzi a film – de én erre már csak ilyen hollywoodi sablonként tekintek – meg az is tény, hogy az egész talán túlságosan is tinis, középiskolásoknak készített film lett. A sok közösségi médiára hivatkozás, az egész életérzés, a közeg, amiben játszódik egyáltalán nem az én világom, nekem ez – meg ezek szerint rengeteg írónak – valóban túlságosan gyermeteg és talán rózsaszín is. A töltelék szereplők valóban súlytalanok (de mondjatok egy horrort, amiben nem azok), a démonos szál is kicsit elnagyolt (legalábbis lehetett volna bővebb háttér is hozzá), meg az is tény, hogy van benn néhány valóban kétséges logikájú cselekedet és figura… de ezek összesen sem tudták azt az élményt csorbítani, amit a mozi nekem nyújtott. Frissnek, mainak éreztem, jó hangulata, szerethető figurái vannak, egyáltalán nem annyira idióta és idegesítő, ifjúsági thriller mivolta ellenére sem. Én ezt szerintem simán újra is tudnám nézni.




80%




.

R2-D2 írta:

.
2036 Origin Unknkown

Az egészről messze lerí, hogy zsebpénzből készült, hogy tulajdonképp a sci-fi kockáknak szól, akik majd a hiányzó dialógushézagokat megtöltik magyarázatokkal saját szájízük szerint. Katee ide vagy oda, ez egy borzasztó mozi lett: a legtipikusabb elvont fantasztikus film, mintha csak a 70-es, 80-as évek szovjet íróinak tollából származna (de akár írhatta volna Asimov, vagy Lem is). Se füle, se farka, nehezen befogadható, unalmas, lassú alkotás, tulajdonképp nincs bene semmi olyan kapaszkodó, semmi érzelem, ami miatt lehetne szeretni. Vagy legalább jó szívvel ajánlani.

40%

Sokkal jobbat én sem tudok írni róla, mert szerintem is bántóan ocsmányak a "külső" felvételei, hiányos a cselekménye, és én mondjuk a színészi játékot is harmatgyengének éreztem. Kicsit mégis úgy voltam vele, mint a The Endless-szel, mert a film nagy részének alapvető lényege mégiscsak az volt, hogy egy "nyomozó" elkezd rájönni egy baleset körülményeire, és ebben egyszerre próbálják akadályozni mindenféle kormányzati szervek, egy M.I.... és mint kiderül, még "valakik"... és így a nézőpont miatt jogos volt, hogy a néző is homályban marad. De csak mert valami jogos, még nem lesz tőle jó is a film, mert igazán sem az ember-M.I., sem a családi kötelékek, sem a titkosszolgálati szarkavarás nem tudott kibontakozni... az elsőre amúgy is ott van viszonyítási alapnak az Upgrade, a másodikra a már említett The Endless, a harmadikra meg mondjuk a Mute (csak hogy maradjak a közelmúlt sci-fijeinél), amikkel szemben a 2036 kiütéses vereséget szenvedett. És akkor még a The Martian szemérmetlen koppintásáig el sem jutottam. Az a "titkos ajtó" meg, te jó isten, milyen béna...

Az utolsó tíz perc ráadásul tényleg olyan szinten löki el a nézője kezét, csak hogy kiteljesítse ezt a "galaktikus eutanáziát", hogy nem könnyű magasabbra pontoznom, de legyen mondjuk...


5/10
.

Niwrok írta:

2036 Origin Unknkown

Az utolsó tíz perc ráadásul tényleg olyan szinten löki el a nézője kezét, csak hogy kiteljesítse ezt a "galaktikus eutanáziát", hogy nem könnyű magasabbra pontoznom, de legyen mondjuk...


5/10
.

"galaktikus eutanáziát"


  Ez jó és találó....

Mai napig nem tudom,

hogy:

.

R2-D2 írta:

2036 Origin Unknkown

Mai napig nem tudom,

hogy:

A vége felé már én is elég álmos voltam, az utolsó tíz perc pszichedelikus tripje meg amúgy is kiölt belőlem majdnem minden érdeklődést, de nekem úgy állt össze, hogy...

Spoiler:

.

Niwrok írta:

2036 Origin Unknkown


A vége felé már én is elég álmos voltam, az utolsó tíz perc pszichedelikus tripje meg amúgy is kiölt belőlem majdnem minden érdeklődést, de nekem úgy állt össze, hogy...

Spoiler:

.

Akkor te máris többet foglalkoztál vele mint amit megérdemel és jobban megfejtetted, mint én... Köszi!!

Spoiler:

.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

2036 Origin Unknkown


A vége felé már én is elég álmos voltam, az utolsó tíz perc pszichedelikus tripje meg amúgy is kiölt belőlem majdnem minden érdeklődést, de nekem úgy állt össze, hogy...

Spoiler:

.

Akkor te máris többet foglalkoztál vele mint amit megérdemel és jobban megfejtetted, mint én... Köszi!!

Spoiler:

Azt nem mondtam, hogy annyit foglalkoztam vele, hogy logikus is legyen .

Spoiler:

.