R2-D2 írásai 3.0

.






Az útvesztő: Halálkúra





Az első epizód majdnem minden perce kincs. A második epizód perceinek túlnyomó többsége kifejezetten kínos. A kérdés az volt, hogy a harmadik, záró epizód melyik elődjéhez fog közelebb állni… nos, azt hiszem, senkit nem lepek meg vele, hogy a másodikhoz. Annál mondjuk jobb és élvezhetőbb, de maga az egész koncepció már rég félrecsúszott, a sejtelmes, csak minimális logikai bukfencekkel tarkított első rész, annak hangulata, zsenialitása soha többé nem tér vissza – még ha a Halálkúrában van is egy rövid kísérlet erre. Ez a harmadik (nagyon remélem, záró) fejezet néhány eseményében legalább annyira blődség, mint elődje volt, de valahogy most mintha némi kohézió is felfedezhető lenne a történtek között…

Majdnem ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ugye, Thomasék megmenekültek a VESZETT kezei közül, egyedül Minho-t sikerült a szervezetnek magával vinni – erre mit csinálnak a fiúk? Hát persze, egy mentőakciót!! Most képzeljétek el, egy maroknyi fiatal kölök, meg két háborús veterán egy szuperül felfegyverzett hadsereg ellen indul, hogy kiszabadítsák barátjukat…     az erőviszonyok kb olyanok, mint mikor Aragorn, Legolas meg Gimli fut az orkok után Trufa és Pippin nyomában, azzal a különbséggel, hogy ők harcra születtek. Thomasék a tapasztalatlanságot őrültséggel és bátorsággal pótolják – így csöppenünk rögtön a mozi elején egy Halálos iramban-Mad Max-Terminator kombinációs vasúti üldözésbe: az ilyen pedig nekem nagyon szokott fájni. Valóság és fizika csak nyomokban, minden katonának vélhetően elállított céllövöldés puskája van, míg Thomasék vérprofin lőnek, vonat tetőn futkosnak (menetszél, hahó!!) – és akkor az autóval a síneken mesét még ki se fejtettem. Két dolog miatt nem temettem kezembe fejem: egyik az, hogy volt néhány jó ötlet is az akcióban, másik meg, hogy akkor nem láttam volna a következő két órát (!!!). Ja igen, ugyanis készüljetek föl rá, ez még a Tűzpróbánál is hosszabb, ez 2 óra 22 perc…

Az első 20 perc iszonyat pörgős, majd jön egy kis pihi, hogy Thomas, Newt és Serpenyő öngyilkos küldetésre induljon Minho megmentésére. Igen, mert még mindig nem mentették meg, sőt egész film arról szól majd, hogy megmentik – így a biztos tengerparti szállásról, amit fura mód nem fedez fel a VESZETT repülőgépe, útnak indulnak. Hárman, a város felé. Ja, mert képzeljétek, kiderült, hogy a vonatot ide-oda furikáztatták – WTF, miért is???      – mielőtt begurul a kísérleti telepre… pontosabban a Városba. Az utolsó városba, amit nagy-nagy falak vesznek körbe a Buggyantak elől, ahol a fehér ruhás Ava Paige rendezkedett be. Szóval, van egy város is, ami sértetlen, ahol busz, metro villany, mozgólépcső, minden van… tessék is mondani, miből? Ha a Nap felperzselte a Földet, ha utána jött a csúnya zombivírus, akkor miből is van energia, benzin, víz, kaja, minden egy ilyen disztópialuxusra???  De egyébként a várossal még csak nem is ez a legnagyobb gond, a léte, hanem az majd a végén jön, mikor történik vele, ami történik…  

De előbb még az útról: hát persze, hogy nem lesz sima, hát persze, hogy baj lesz – és hát persze, hogy váratlan segítség jön.    Itt jegyzem meg, hogy valami eszméletlenül ócska és messziről ordító fordulatai vannak a filmnek, később ilyen lesz majd a repülő, a negyedik katona, meg még sok más (azért írtam ilyen rejtelmesen, hogy ne lőjek el poént, de ha nézitek, ugorjon majd be), nagyon kevés az olyan eseménysor, amire az ember elégedetten mosolyodik el, hogy ez igen. Ez ötlet! Van ilyen is, de kevés. Szóval az út a városig: többször összeráncoltam a szemöldököm a hülyeségeken, Thomas hozzáállásán – kb., mint a bátor, de vak ló – de amikor megláttam egy srácot, megcsóváltam a fejem. Most ez komoly?? Ezt, így minek és kinek?? Vagy tényleg azt hiszik az alkotók, hogy nem emlékszünk, ki halt meg 5 évvel ezelőtt?? S miután szerintem ez nem Wes hibája, így kérdésem inkább az írónak szól: mi a fasznak kell visszahozni már kiírt szereplőket? B+, Darth Maulnál sem jött be…    hát itt sem. Magyarázat: „De hát te meghaltál” Nem, csak ott hagytatok” Aha, persze most néztem meg direkt azt a jelenetet, lószart mama…  

De ezen kívül is a szomorú valóság az, hogy az Útvesztő harmadik epizódja tele van értelmetlen és értelmezhetetlen eseményekkel. Néha egyáltalán nem érdekli az írót, mi is történt korábban, néha tök fontos szereplőket minden ok nélkül félretesz. Viszont, ami a legeslegfontosabb, s amire illett volna egy trilógia záró epizódjában magyarázatot adni, nevezetesen, mi ez az egész és mi mire volt jó – nos, az sem történik meg. Nemhogy választ kapnánk bármire is, inkább csak a kérdéseink halmozódnak – nagyjából abból kell kiindulni, amit a doktornő elmondott az első rész végén. Fogalmunk sincs, minek (hogyan, miből, mikor) épültek az Útvesztők, ha például ott fertőzöttek is lehettek, aztán hogy akkor most kik is a Buggyantak, mert eddig nekem zombiknak tűntek. Most már az sem biztos. Aztán az sem teljesen világos hogy most akkor ez a fertőzés kivel mit csinál – lesz egy faszi, aki úgy néz ki, mint aki most kelt ki a koporsóból, még talán kukacok is lógnak ki belől… nos, akkor ő most mi? Félút? Itt egész jól össze van szedve a sok baromság, lehet rajta csemegézni – de vigyázat, spoileres!

Thomas és társai persze bejutnak a városba, és tényleg egy őrült mentőakcióba kezdenek – ami szinte teljes egészében az akciónak és a látványnak van alárendelve. Logika, fizika ugyanúgy hiányzik a film végéről, mint az elejéről, mintha csak a célközönség tényleg annyira buta lenne, hogy az ilyesmi nem érdekli. Pedig szerintem de, szerintem az ifjak is elvárnák, hogy ne legyen minden totál idiótaság a moziban, már csak azért sem, mert ez az egész franchise nem így indult.    Egy FF, XXX, 007 szériában a néző elfogadja a kisebb nagyobb túlkapásokat, de ez eddig nem feltétlenül erről szólt. Még a Tűzpróba sem, ott inkább az volt a baj, hogy szinte videojáték szintek szerűen váltakoztak a helyszínek egymás után, tejesen értelmetlen átkötésekkel, itt viszont egyre inkább maga alá temet mindent és mindenkit az akció és a robbanás.    Hihetetlen, hogy még mindig ott tartanak a filmkészítők, hogy az a jó, ha minden összedől,, minden felrobban – itt ráadásul úgy, hogy annak az égvilágon semmi értelme nincs. Hát nem jó, kedves filmesek, qrvára nem jó: a trükkös fiúk helyett nem ártott volna az írókat jobban megfizetni, és néhány dolgot kidumálni a nagy káoszból… vagy azt gondolták, hogy a nagy robbanáshalmaz maga alá temeti a kérdőjeleinket is??? Vagy, hogy az a néhány, kényszeredetten beleírt dráma mindent elfeledtet?? Oké, jó és megsüvegelendő, hogy nem éli túl mindig mindenki a teljes kalandot, de ez nem szabadna mentség legyen másra…  

Tudom, mindaz, amit írtam, így, olvasva nagyon negatívnak tűnik, holott a Halálkúra egyáltalán nem nézhetetlen mozi. Sőt, a Tűzpróbát simán veri: csak egyszerűen a szórakoztatás oltárán szinte mindent feláldoztak. A látvány, képi világ, fényképezés zseniális (itt említendő meg a magyar operatőr, Pados Gyula neve), a fiatal szereplők is hozzák formájukat. Fura – és kicsit gonoszan jól eső érzés is – egyébként rájuk nézni, mennyit öregedtek ők is az elmúlt közel 4 évben, mindenesetre maguk a színészek továbbra is szimpatikusak. Mint egy kétrészes disztópia, meg is állja a helyét, a Tűzpróba folytatásaként egészen kellemes mozi – de mint egy újabb Útvesztő epizód, bizony rendesen kilóg a lóláb. A helyszínek hangulatosak (amellett ugye, hogy önmagukban létük baromság), a karakterek is rendben vannak – új sok nincs, de nem is kell. Teresa korábbi pálfordulása kissé érthetőbb, kár, hogy jelleme, tettei, az írók szándéka vele kapcsolatban egy sablon csak a sok közül. Viszont… nagyon sajnálom, hogy egy ígéretes indításból csak egy ilyen lezárás kerekedett, az biztos, hogy maga a young adult stílus egy időre kifutottnak tűnik, s ha csak ilyen minőségű produkciókra telik belőle, akkor nem is bánom.

Meg lehet nézni, a maga módján el is lehet lenni vele, de senki ne várja azt, hogy még egyszer átélheti azt, amit az első Útvesztő filmben. Jobb volt, mikor még nem tudtunk semmit – mert akkor még nem kellett azon mérgelődni, hogy amit tudunk, miért nem áll össze kerek egésszé.





70%



.

R2-D2 írta:

Az útvesztő: Halálkúra

Ez a harmadik (nagyon remélem, záró) fejezet néhány eseményében legalább annyira blődség, mint elődje volt, de valahogy most mintha némi kohézió is felfedezhető lenne a történtek között…

Így csöppenünk rögtön a mozi elején egy Halálos iramban-Mad Max-Terminator kombinációs vasúti üldözésbe: az ilyen pedig nekem nagyon szokott fájni. Valóság és fizika csak nyomokban, minden katonának vélhetően elállított céllövöldés puskája van, míg Thomasék vérprofin lőnek, vonat tetőn futkosnak (menetszél, hahó!!) – és akkor az autóval a síneken mesét még ki se fejtettem. Szóval, van egy város is, ami sértetlen, ahol busz, metro villany, mozgólépcső, minden van… tessék is mondani, miből? Ha a Nap felperzselte a Földet, ha utána jött a csúnya zombivírus, akkor miből is van energia, benzin, víz, kaja, minden egy ilyen disztópialuxusra??? Nemhogy választ kapnánk bármire is, inkább csak a kérdéseink halmozódnak – nagyjából abból kell kiindulni, amit a doktornő elmondott az első rész végén. Fogalmunk sincs, minek (hogyan, miből, mikor) épültek az Útvesztők, ha például ott fertőzöttek is lehettek, aztán hogy akkor most kik is a Buggyantak, mert eddig nekem zombiknak tűntek. Most már az sem biztos

Meg lehet nézni, a maga módján el is lehet lenni vele, de senki ne várja azt, hogy még egyszer átélheti azt, amit az első Útvesztő filmben. Jobb volt, mikor még nem tudtunk semmit – mert akkor még nem kellett azon mérgelődni, hogy amit tudunk, miért nem áll össze kerek egésszé.

70%

Két napja láttam, de nem mondtam, mert nem akartam, hogy befolyásoljon, amit gondolok róla. Így meg legalább ahhoz képest, hogy szerintem bőven felpontoztad (nem az én véleményemhez képest, hanem ahhoz képest, hogy az írásod 80%-ában a hülyeségeit emeled ki), kb. ugyanazokat írtad le róla, amit én is mondtam volna.

Mert én ennél elcseszettebb befejezését egy YA-nak még nem láttam, ahol ennyire nincs értelme a legalapabb dolgoknak sem, hogy például akkor most mit is akart mondani a "költő", hogy a fél órás mentőakción kívül mi a rákról akart szólni a maradék kettő, azon kívül, hogy giccs van meg robbanások. Nem akarok mindent leírni, mert a nagy részét megtetted helyettem, de amit már tényleg muszáj volt kínomban kiröhögni, az a buszos gyerekmentés volt. Mert ugyan tegyük félre a kétkedést, hogy egy tizenöt háztömbnyi városban mi a f*sznak busz, és hogy hova megy vele a sok öltönyös szexrabszolga minden áldott reggel... de a hülye VADRÁCS az amúgy is hülye buszon, az       , az tényleg a hülyének nézés nonpluszultrája! Merthogy annak egyetlen szerepe van, hogy a daruval fel tudják emelni... és slussz   ! De ez csak egy béna kellék, történet oldalon meg azzal dobták ki az egész sorozatot a kukában...

Spoiler:

A felénél azt éreztem, hogy sosem lesz vége, és hogy már az Útvesztő sem jelentett kellő nosztalgiát. A Tűzpróba is már elég gagyi volt szerintem, a Halálkúrával kiegészülve meg nálam simán versenyben vannak a filmtörténelem két legfeleslegesebb folytatása címre.


5/10
.

Niwrok írta:

Az útvesztő: Halálkúra


Így meg legalább ahhoz képest, hogy szerintem bőven felpontoztad (nem az én véleményemhez képest, hanem ahhoz képest, hogy az írásod 80%-ában a hülyeségeit emeled ki), kb. ugyanazokat írtad le róla, amit én is mondtam volna.

Ja, sokat gondolkoztam rajta, mit adjak neki... de végig úgy éreztem, jobban tetszik, mint a pont előző nap ismételt Tűzpróba. Az meg ugye 65% volt, így "muszáj" volt erre hetvenet adni - de amúgy igazad van, valóban egy kalap kaki. Mentségemre legyen mondva, valahol mindig is engedékenyebb voltam ezen zsánerrel, meg ez mégiscak egy sci-fi... meg... meg más mentségem nincs.  

Niwrok írta:

Mert én ennél elcseszettebb befejezését egy YA-nak még nem láttam, ahol ennyire nincs értelme a legalapabb dolgoknak sem, hogy például akkor most mit is akart mondani a "költő", hogy a fél órás mentőakción kívül mi a rákról akart szólni a maradék kettő, azon kívül, hogy giccs van meg robbanások. Nem akarok mindent leírni, mert a nagy részét megtetted helyettem, de amit már tényleg muszáj volt kínomban kiröhögni, az a buszos gyerekmentés volt. Mert ugyan tegyük félre a kétkedést, hogy egy tizenöt háztömbnyi városban mi a f*sznak busz, és hogy hova megy vele a sok öltönyös szexrabszolga minden áldott reggel... de a hülye VADRÁCS az amúgy is hülye buszon, az       , az tényleg a hülyének nézés nonpluszultrája! Merthogy annak egyetlen szerepe van, hogy a daruval fel tudják emelni... és slussz   ! De ez csak egy béna kellék, történet oldalon meg azzal dobták ki az egész sorozatot a kukában...

Spoiler:

A felénél azt éreztem, hogy sosem lesz vége, és hogy már az Útvesztő sem jelentett kellő nosztalgiát. A Tűzpróba is már elég gagyi volt szerintem, a Halálkúrával kiegészülve meg nálam simán versenyben vannak a filmtörténelem két legfeleslegesebb folytatása címre.


5/10

Az ellenszerről..

Spoiler:

Eh, a fenébe az egészzel. Egy BOTTOM 10 listás lesz.

R2-D2 írta:

Az útvesztő: Halálkúra

Az ellenszerről..

Spoiler:

Semmi nem lesz, éppen ez a "csavar" benne:

Spoiler:

.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Az útvesztő: Halálkúra

Az ellenszerről..

Spoiler:

Semmi nem lesz, éppen ez a "csavar" benne:

Spoiler:

.

Akkor az egésznek qrva sok értelme volt... ha ez egy csavar, vagy tényleg ezt akarták... akkor...  

De logikus, amit írsz, meg valahol az is logikus, hogy így akar az író kitörni a szokványos világmegváltós történetből...


.

.






Élesítve




Aki követi írásaimat, az nagyjából számíthat arra, hogy tőlem gyakran pontosan a fordítottját kapja mindannak, amit a netes firkászok állítanak egy-egy moziról. Mintha én magam lennék fordítva összerakva, netán a K-Paxről jöttem volna… nem tudom miért, de számos olyan film tetszik nekem, amit mindenki köpköd – és fordítva: képtelen vagyok elalélni jó pár nagy kritikai sikertől. Ebben nem is kell olyan messze menni vissza az időben… csupán dec. 13-ig, ugye…

Az Élesítve egy újabb kiváló példája ennek a fura nézőpontnak. A helyenként kifejezetten kínos, agyatlan és logikátlan Atomszőkét (némileg Charlize Theron meg a túlértékelt MM4 miatt, gondolom) a „szakma” nagyszerű filmnek tartja – én meg azt állítom, hogy ehhez képest egy fos: ha csak fele ennyire lett volna jó, mint ez, akkor már elégedetten álltam volna fel a fotelből. Csak a zenéje és korrajza miatt emlékezetes, akciójelenetei épp olyan böszmén hiteltelenek és idióták, mint mondjuk a John Wick filmekben (amit szintén nem szeretek), s amik manapság úgy néz ki, alap feltételei egy hollywoodi produkció sikerességének. De nem nálam: nálam az Élesítve pontosan azzal ért el viszonylag magas értékelést, hogy szinte végig a földön marad a bunyókban és az akciókban, szinte minden egyes jelenetre azt tudom mondani, igen, egy képzett ügynök, egy katona ezt megcsinálja. E tekintetben leginkább az első három Bourne filmhez áll közelebb – csak sajnálni tudom a világot, meg a nézőket, hogy ez ma már kevés. Én maradi vagyok, nekem az új trend túl sok(k) már, én jobban kedvelem, ha hihető még egy akciófilm keretén belül is, amit látok.

Alice (Noomi Rapace) – nem, nem az az Alice: se nem a Kaptárból, se nem a Smokie dalból – egy londoni szociális intézetben dolgozik, pár éve még a CIA kihallgató tisztje volt, de egy megakadályozni nem sikerült merénylet miatt kilépett a CIA-ból. Vagyis… inkább háttérbe húzódott, de kapcsolatai megvannak, szimata, gyanakvása, képességei a régiek: így pl. az egyik ügyfele szomszédjaira, 9 egyiptomira is ráküldi az angol titkosszolgálatot, az MI5-öt. Annak ellenére, hogy ez vaklármának bizonyul, hamarosan megkeresi a CIA angol részlege, hogy segítsen kikérdezni ez elfogott futárt, aki egy vélhető támadás terveit viszi egy imámtól a terroristáknak. A lány kicsit vonakodva bár, de elvállalja a feladatot, s a maga módszereivel elég tisztességes eredményt is ér el: szerencséjére (és a környezete balszerencséjére) időben rájön, hogy valami nem stimmel, így némi bunyó és lövöldözés árán, de kijön szorult helyzetéből. És akkor itt az első megálló az értékelésben: számomra már itt nagyon sok minden félre csúszhatott volna, nagyon elmehetett volna az egész egy fizikát és biológiát nélkülöző verekedés felé – de láss csodát, az alkotók úgy gondolkodtak, mint én. A kevesebb ezúttal is több, a rövid, pörgős, feszes akciószcéna után pedig az ember úgy megy tovább, hogy basszus, ez hihető volt… Ráadásul dramaturgiailag is egy nagyon fontos fordulóponthoz érkezünk: itt derül ki, hogy Alice tulajdonképp a fim jó részében egy űzött vad lesz, hogy a legjobb kémfilmes hagyományokat (sablonokat) használva, nem bízhat meg senkiben, s hogy bizony komoly gondot okozhat neki az életben maradás is.

Azonban a menekülés közben hiába történnek egyre vadabb és vadabb dolgok Alice-szel, körülötte, ő a vérét követve utána akar járni a dolgoknak. Először korábbi mentora, főnöke, Eric (Michael Douglas) próbál neki segíteni, aztán kénytelen az MI5 főnökasszonyával, Emilyvel (Toni Collette) együtt dolgozni. Sőt, a film egy pontján egy titokzatos idegen srác, Jack (Orlando Bloom) is közbeavatkozik – igazán gyanakvó néző már ekkor feltehet bizonyos kérdéseket a feltűnésével, viselkedésével kapcsolatban. Mindegy, hiába is gyanakszik Alice, kénytelen elismerni a fickó segítségét – így együtt indulnak arab terrorista vadászatra. Ez a pont egyébként alkalmat nyújt egy újabb gondolatra a filmmel kapcsolatban: amellett, hogy a kor egyik sajnálatos módon fájdalmasan aktuális kérdésével, az arab terrorizmussal foglalkozik, nagyon okos – és nekem tetsző módon rögtön kettőt is csavar a témán. Az egyik, hogy azok az arabok igazából nem is teljesen arabok, a forrás orosz, a szállító meg amerikai, de miután az imám eléggé radikális is volt mindig, kiváló alkalom őt üldözni. A másik meg… nos, az sokkal kényesebb téma, de nem először jön már elő filmekben: magának a CIA-nak, pontosabban azon belül néhány embernek az érintettsége, akik valami magasztosabb, Amerika megvédése mögé bújt céllal képesek tucat- és ezerszám ártatlanokat is ölni. Nagyon jó, ahogy erre rámutat és rávezet a film, megint csak egy olyan csavar, ami valahol végig benn van a levegőben, de amikor bekövetkezik, sikeresen meglepődsz.

Mert felületes nézésre – no meg ugye ennyi Bourne után – az ember azt hiheti, hogy Langleyben döntenek Alice sorsáról, Bob (John Malkovich), az ottani kissé gyagyásnak tűnő főnök az, aki kilövési parancsot adott ki a lányra, aztán mire eljutunk a végkifejlethez, és összeáll a teljes kép a teljes motivációs hálóval, akkor nézünk egy nagyot. A poén az, hogy az antagonista érveivel úgy igazándiból vitatkozni sem nagyon tudunk, persze, ezért nem kéne kiirtani emberek tízezreit, de nem az első eset, aki túlfűtött hazafiasságában ilyen dolgokra vetemedne – no meg ugye mostanában rengetegszer téma az is, hogy az emberiség túléléséért, még ha jelen esetbe ez kicsit egzakt párhuzamnak is tűnik. Sőt, az is fura volt, hogy most már nem először szivárgott le összeesküvés elmélet hollywoodi mozifilmbe a CIA érintettségével kapcsolatban bizonyos sorsfordító amerikai események kapcsán… nos, nekem pedig az ilyen elejtett félmondatok, gondolatok mindig hozzá tudnak tenni egy-egy tucat akciófilmhez annyi pluszt, ami miatt kedvelni tudom.

Azon lehet tűnődni, hogy ez most egy akciófilm kémes beütéssel, vagy inkább egy kémfilm, akciójelenetekkel – én szívesebben szavazok utóbbira. Viszonyítási pontként a már fentebb említett Atomszőke és Bourne mellett így mindenképp megemlítendő némileg a Homeland is, legalábbis ez az arabos, imámos, nyomozós vonal miatt nekem olybá tűnt, hogy Alice helyett akár Carrie is tevékenykedhetne. Ha kissé viccesebb lenne, meg ha már Malkovich is benn van ugye, még a RED is szóba jöhetne – legalábbis nekem az is átfutott menet közben az agyamon – de annak összes túlkapása nélkül. Mert maga az akció, lövöldözés, verekedés szerves része ugyan a filmnek, rendesen ki is van rá hegyezve a kampány is, viszont én úgy éreztem, hogy szinte minden tűréshatáron belül van – igen, még a kutyás faszi is. Legalábbis nem értem, azon mit kell kiakadni, hogy ő, ott, akkor pont feltűnik, mikor más hasonló zsánerű mozikban sokkal nagyobb blődségekkel találkozhatunk. Az tény, hogy Jack karaktere meglehetősen… hmmm… hogyismondjam… feleslegesnek tűnik (legalábbis valóban nem sok szerepe van a történetben, ráadásul csak sejtem, kinek is a zsoldosa volt), de az adott szituban, az adott dramaturgiai helyzetben igenis jól jött a belépője. Rendesen megkavarta a szálakat, az amúgy is szövevényes pókhálóban sikeresen belezavarta a nézőt. Noomi Rapace viszont, mint Alice, parádés ebben a szerepben is, nekem az A tetovált lány óta amúgy is az egyik kedvenc színésznőm, a múltkori Hét nővér után ismét remek volt vele átélni ezt a kalandot is. Ahogy meg a mozinak vége lett… nos, sokkal szívesebben néznék vele ennek egy folytatását, mint mondjuk Lorraine ügynökkel az Atomszőkében.

Nekem fontos az, hogy ne csak egy csúcsra járatott akcióorgiát nézzek a képernyőn, amiben időnként a fejemet fogom a történet gigantikus logikátlanságain és bakijain, hanem valami épkézláb, esetleg csavaros történtet lássak, ahol a rejtélyeknek súlya van, ahol a meglepetések nem egy bűvészkalapból vannak előrángatva a nyuszi mellől. Bármennyire is hihetetlen, bármennyire is máshogy jött le ez a hangosabb többségtől, én az Unlockedtől pontosan ezt kaptam, egy izgalmas, pörgős, de szórakoztató kémfilmet, nem annyira idiótát, mint mondjuk egy Kingsman vagy Bond mozi, amiben az akciók nagy része is szépen megmarad a fizika határain belül – és nem úgy, mint pl. néhány fentebb említett műalkotásban. Aztán az meg, hogy ez is elbírt volna jóval több karakterrajzot, hogy a CIA főnöke nem lehet ennyire idióta, meg hogy nem mentes a hollywoodi gyerekbetegségektől, azt nem vitatom. De ha már nem robbantják fel benn a fél várost, én már örülni tudok…




80%



.

R2-D2 írta:

.
Élesítve

Nekem fontos az, hogy ne csak egy csúcsra járatott akcióorgiát nézzek a képernyőn, amiben időnként a fejemet fogom a történet gigantikus logikátlanságain és bakijain, hanem valami épkézláb, esetleg csavaros történtet lássak, ahol a rejtélyeknek súlya van, ahol a meglepetések nem egy bűvészkalapból vannak előrángatva a nyuszi mellől. Bármennyire is hihetetlen, bármennyire is máshogy jött le ez a hangosabb többségtől, én az Unlockedtől pontosan ezt kaptam, egy izgalmas, pörgős, de szórakoztató kémfilmet, nem annyira idiótát, mint mondjuk egy Kingsman vagy Bond mozi, amiben az akciók nagy része is szépen megmarad a fizika határain belül – és nem úgy, mint pl. néhány fentebb említett műalkotásban. Aztán az meg, hogy ez is elbírt volna jóval több karakterrajzot, hogy a CIA főnöke nem lehet ennyire idióta, meg hogy nem mentes a hollywoodi gyerekbetegségektől, azt nem vitatom. De ha már nem robbantják fel benn a fél várost, én már örülni tudok…

80%

Jónak tűnik, elteszem későbbre   . A plakáton láttam a Salt ügynököt hivatkozásként, az is teljesen nézhető volt, meg hiszek is neked   ...

.

.






Beyond Skyline




Nem igazán tudhatjátok – mert régebbi a dolog, mint maga a Filmfórum – de van néhány film, amit mi ketten, az oldalt életben tartó írók olyannyira máshogy látunk, hogy azt szinte nehéz szavakba önteni. Ezek közül is állandó vicc és hecc tárgya köztünk a 2010-es Skyline című inváziós sci-fi, ami engem valami érthetetlen okból nagyon megfogott – míg Niwrok kollégát helyenként őrületbe tudta kergetni. Nos, 8 évvel később itt van a folytatása, Beyond Skyline címmel (megnézve a filmet, csak úgy nagyjából van létjogosultsága a beyondnak), és vélhetően ez sem fog e témában közelebb hozni minket. Én legalábbis nem is számítok másra…    

Kezdjük megint a lényeggel: ismét csak felejtsetek el minden olyan írást, ami ezt a mozit a földbe döngöli – nem állítom, hogy annyira különleges és emlékezetes lenne ez a Skyline 2, de a maga kategóriájában, a maga univerzumban egy tisztes folytatásként megállja a helyét. Némiképp kibővíti és magyarázza az egész világot, szervesebben illeszkedik az első epizódhoz, mint azt egyesek írják – nem, ez nem reboot, ez folytatás – vannak bizony egészen ötletes dolgai, a hab meg azon a bizonyos tortán, hogy megnyerték a főszerepre azt a Frank Grillot, akit a Purge filmekben ismert és kedvelt meg a nagy(?)közönség. Az mindenképp öröm, hogy a franchise legalább egy kézben van, legalábbis mindkét történetet ugyanaz a Liam O’Donell nevű jóember írta, aki ezt a mozit rendezte is – csak ha meg már így van, kissé fura a dologban az, hogy egy bizonyos flashbackben miért is nem lehetett az első epizód két szereplőjét használni. A sztori jelenében mindegy, mert a kosz és az alien eleget takar, de abban a két visszaemlékezős képben én bizony bevágtam volna az ő arcukat, az szent… no de ugye nem én rendeztem…

Los Angelesben kezdünk (ismét), valamikor közvetlenül az invázió előtti órákban. Mark (Frank Grillo) zsaru, aki épp felesége halála utáni gyászt próbálja alkohollal megoldani   , s akit hívnak kollégái, hogy fia ismét előzetesben van, verekedés miatt. Marknak kell őt ismét kihozni onnan, és természetesen ez az alapfelállás egyúttal megágyaz egy teljesen tipikus és sablonos apa-fia mozinak is… nem mondom, hogy sokadszorra is szívesen nézek ilyet, de igazándiból tiltakozni sem nagyon tudok ellene. Valami kötődés, kohézió kell a szereplők közé, kell valami szimpátia a főszereplők iránt, hogy ha valakit majd elvesztünk, legyen súlya is a dolognak… nincs ezzel baj, ez szimpla filmes sablon. Trent (Johnny Weston – legutóbb az Az Almanach-projektben láttam), a srác egyébként az a tipikus lázadó, nyughatatlan kamasz, aki akkor sem lenne egyszerű eset, ha miniden rendben lenne, de anyja halála rendesen megkavarta a lelkét. Karaktere viszont így alapot ad arra, hogy hihetőbb legyen, ami majd történik vele, sőt, azzal, hogy Mark zsaru, azzal is egy újabb olyan dolgot adtak a történethez, ami miatt kevéssé tűnik majd néhány dolog ökörségnek. No, a lényeg, hogy ők és még néhányan épp a metróban vannak, mikor jön az az invázió, amit az első epizódban is láttunk – másik helyszín, másik csapat, de a lényeg ugyanaz lesz: titokzatos idegenek lepik el a bolygót, akik valami kék fénnyel megbabonázzák az embereket, majd tömegestől felszívják őket a városok felett dekkoló űrhajójukra. Az első epizód óta ugye azt is tudjuk, hogy az idegenek kvázi megskalpolják a delikvenseket, kikapva azok agyát – a testet elhajítva – a saját fajuk, esetleg gépeikbe ültetve azokat, így egy össznépi kontrollt gyakorolva felettük ütős hadsereget hozva létre. Ez pedig végzetes hadsereg: ami engem az első részben is nagyon megfogott, az itt is hatványozottan érzékelhető: a Skyline világában az embereknek esélyük sincs. Kérem, ez nem a Csata LA, nem is az ID4, itt nincs hős amerikai felmentő sereg: ha lenne egy invázió, akkor kb. ilyen eredménnyel zárulna. Mindig is azt mondtam: ha valaki már ide tud jönni űrhajóval, az annyival fejlettebb, hogy azt csinál velünk, amit akar… ha épp agyakat akar kiszedni az emberekből, akkor azt.

Ebből kifolyólag természetes, hogy Mark és fogyatkozó csapata (hogy miért pont az marad, aki marad, azt nem tudom) hamarosan az idegenek űrhajójában ébred – ahol pedig Mark találkozik az első rész Jarrodjával és Elaine-ével. Tudjátok, Jarrod volt a történet végén, aki nem került a főidegen irányítása alá, Elaine meg a barátnője, akiről kiderül, hogy terhes… s akiben pár nap alatt kifejlődött a baba. Itt van amúgy az ominózus flashback, amit nem értek, miért is nem lehetett használni Eric Balfour és Scottie Thomson felvételeit. Na, mindegy, jön a baba, Mark meg már nem csak a saját fiát és még néhány másik „túlélőt” igyekszik megmenteni, hanem egy újszülöttet is kap a nyakába – sokáig csóváltam a fejemet, erre mi szükség is volt, de aztán a fináléra értelmet nyer minden. A kislány kicsit olyan lesz, mint az Alkonyatban Renesmee, gyorsan növekszik, fontos, hiteles és jó szerepet kap majd. A film ezen szakasza különösen hemzseg az akciótól, némelyik ugyan közel kerül az idiotizmus azon bizonyos határához, amitől én hülyét kapok, de azzal, hogy Marknak van erős belső segítsége, némileg könnyebben befogadhatóak a látottak… már amit látni. Ugyanis képtelenség nem megemlíteni a Skyline 2 óriási, szinte már-már kezelhetetlen hibáját: a film közepe túlnyomórészt élvezhetetlen a látványtól, pontosabban annak hiányától. Néha akkora káosz van a képernyőn, hogy fogalmam sem volt róla, mit látok, olyan gyors és követhetetlen a vágás, hogy azt sem tudtam, ki kivel harcol, ki hova esik le és miért. Nem találtam költségadatokat, de akkor szoktak ilyen aljas módon csalni a látvánnyal (gyors vágás, sötét, szűrőzött kép), ha nem jutott elé pénz a digitális és egyéb trükkökre, díszletekre… miután azonban a Beyond Skyline jelentős része itt és ilyen körülmények között játszódik, meglehetősen zavaró…

Pedig aztán a sztori úgy nagyjából rendben is van. Érezni, hogy ahogy haladunk előre, úgy nyer értelmet egyre több minden, érdekes és fura dolgok derülnek ki az idegenekről, azok céljairól, ez az aratás jó húzás, eszembe juttatta a Jupiter felemelkedését. Van némi dráma is – mondtam, fel lettünk rá készítve – és van egy pont, amikor végre kiszabadulunk a vizuális káoszból, hogy egy tök hangulatos távol-keleti helyszínre cseppenjünk. Azt mindenképp érdemes tudni, hogy a film Kína, Indonézia és Szingapúr hathatós segítségével jött létre, koprodukciós mozi, Kínában volt a premierje is, így a film utolsó harmadát ezen szemüvegen keresztül kell nézni. Markék ugyanis belebotlanak a keleti harcművészetbe, egy férfiba és nőbe, egy droglaborba („Majd ha az országod abba hagyja a szállítást, mi abba hagyjuk a készítést” – még ilyenekre is van idő    ), s a kezdeti összezördülések után közösen veszik fel a harcot az idegenekkel… de ez most már kicsit más. Más, mert eleve ismerik az ellenséget, Jarrohoz hasonlóan ismét csak van belső segítség, sőt, az időközben két nap alatt 6 évesre cseperedett kislány akcióba lép. Nekem kifejezetten tetszett az események ilyen alakulása, roppant jó volt az a helyszín, ahol a final battle zajlott, a két gigász bunyója meg olyan filmeket juttatott eszembe, mint a Tűzgyűrű, vagy a Godzilla. Tekintve pedig, hogy valós, őserdei (Indonézia?) közegben forgattak, ezúttal nem kellett a háttérrel sem csalni… nyugodtan lehetett mutatni a remekül megkoreografált akciójeleneteket. Először ugyan fura volt a túl sok kínai, távol-keleti harcmodor, de aztán rájöttem: a piac nagy úr, fontos a nézőközönséget kiszolgálni. Egyébként nem volt baj sem az indonéz Iko Uwaissal (Raid    !!), sem a szingapúri Pamelyn Cheevel, sőt, a kémia is működött közöttük, ahogy az amerikaiakkal is.

A zárójelenet meg egyszerűen zseniális. Tök jó kis befejezése az egésznek, tök jó pont azon a bizonyos i-n: s ezúttal az sem zavart, hogy bizonyos Ender Wiggin ezt ugye megtette már egy másik filmben, egy másik szimulációban. De itt, Rose, Trent és kis csapat terve az utolsó képsorokon kellemesen meglepő és széles mosolyra késztetett: ilyenkor van az, hogy milyen jó, ha egy franchise egy ember fejében áll össze, ha az alkotók tudják, mit akarnak, ha az oda vezető út nem ad-hoc ötleteléssel van kirakva. Ha a második epizód rendezője nem vágja félbe az első rész ötleteit és szereplőit, ha van egy célja az egésznek. Már csak az kellett volna, hogy komolyabb pénzcsapok is megnyíljanak ezen franchise-nak, hogy legyen elég forrás normális és élvezhető képi világra, látványra. Ha a közepén láttam is volna, ami történik, és nem kell kapkodnom a fejemet és kigúvasztani a szememet, még többet érne az egész (az AVP2 jut róla eszembe). S ugyan vélhetően megint csak kisebbségbe kerülök az értékelésemmel, de nekem ez a Végjáték áthallás rohadtul bejött, bízom benne, hogy O’Donell le is tudja egy harmadik részben zárni a történetét.




75%



.

R2-D2 írta:

.
Beyond Skyline

Nem igazán tudhatjátok – mert régebbi a dolog, mint maga a Filmfórum – de van néhány film, amit mi ketten, az oldalt életben tartó írók olyannyira máshogy látunk, hogy azt szinte nehéz szavakba önteni. Ezek közül is állandó vicc és hecc tárgya köztünk a 2010-es Skyline című inváziós sci-fi, ami engem valami érthetetlen okból nagyon megfogott – míg Niwrok kollégát helyenként őrületbe tudta kergetni. Nos, 8 évvel később itt van a folytatása, Beyond Skyline címmel (megnézve a filmet, csak úgy nagyjából van létjogosultsága a beyondnak), és vélhetően ez sem fog e témában közelebb hozni minket. Én legalábbis nem is számítok másra…    

75%

Hát, csak nem hogy az "inváziós sci-fi" önmagában az "érthetetlen ok"   ?

Én mondjuk nem emlékszem a szenvedélyes vitáinkra a Skyline kapcsán, de a memóriám már nem a régi, pedig az már régen sem volt a régi. A legtöbb, amit el tudnék mondani az "állandó vicc és hecc tárgyáról"    , hogy nekem egy alacsony költségvetésű CGI-techdemó volt, ami a lehetőségekhez mérten látványos volt meg a sztorija is elment közepesnek, és amit az elején a lakásban zajló tökölés lassított le, a végén meg a hirtelen befejezés vágott agyon... mely utóbbi ezzel a folytatással talán már nem is lesz akkora negatívum.

Csakazértis meg fogom nézni, újranézve az elsővel, hogy újabb szenvedélyes vitákba bonyolódhassunk   .


Addig is ne beszélgessünk az Utazókról   ?



.

Niwrok írta:

Beyond Skyline


Én mondjuk nem emlékszem a szenvedélyes vitáinkra a Skyline kapcsán, de a memóriám már nem a régi, pedig az már régen sem volt a régi. A legtöbb, amit el tudnék mondani az "állandó vicc és hecc tárgyáról"    , hogy nekem egy alacsony költségvetésű CGI-techdemó volt, ami a lehetőségekhez mérten látványos volt meg a sztorija is elment közepesnek, és amit az elején a lakásban zajló tökölés lassított le, a végén meg a hirtelen befejezés vágott agyon... mely utóbbi ezzel a folytatással talán már nem is lesz akkora negatívum.

Csakazértis meg fogom nézni, újranézve az elsővel, hogy újabb szenvedélyes vitákba bonyolódhassunk   .


Addig is ne beszélgessünk az Utazókról   ?



.

Hááát... szenvedélys vitákra én sem emlékszem - nem is ezt írtam - de azt tudom, hogy nem egyszer megkaptam negatív viszonyítási pontnak a Skyline-t. Nem fogom megkeresni őket, lusta vagyok rá... de hát xpress két kritikája is árulkodó.

Na, csak nézd meg, ha önmagában az agyevés zavart, akkor annak most már van következménye.

Mit akarsz az Utazókról beszélni?


.

R2-D2 írta:

Beyond Skyline

Ha már Grillo... ezt nem akarod megnézni tőle: Wheelman ?

Vagy felírtad, csak nem mondtad külön?

.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Beyond Skyline

Ha már Grillo... ezt nem akarod megnézni tőle: Wheelman ?

Vagy felírtad, csak nem mondtad külön?

.

Felírtam, csak mindig elé kerül valami...

.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Beyond Skyline

Ha már Grillo... ezt nem akarod megnézni tőle: Wheelman ?

Vagy felírtad, csak nem mondtad külön?

.

Felírtam, csak mindig elé kerül valami...

.

Jah, én is így vagyok vagy három éve az Amourral .


.

.





Dark S1





Időutazás… kell ennél jobb és több magyarázat arra, hogy én most épp erről gépelek???

A Dark egy német sorozat. Ezt mindenki mindig, mindenhol kihangsúlyozza, de szerintem totálisan felesleges ezen rugózni: azon kívül, hogy ugye a rendszámokból, az autókból (különösen a két régebbi idősíkon) ez nyilvánvaló, az égvilágon semmit nem jelent az info. Az igazság az, hogy simán odatehető bármelyik mai amerikai sorozat mellé, már technikai megvalósításában is mindenképp – történetében, logikájában, átgondoltságában pedig toronymagasan ver majdnem mindent, ami onnan jön. Sőt, azt kell mondjam, néha ezzel már-már a saját kardjába is dől, mert annyira összetett tud lenni bizonyos pontjain, hogy a néző simán elveszti a fonalat közben. Aki azt mondja, hogy ezt elsőre érti, minden szereplőt mindig tud, hogy kicsoda és kinek micsodája – nos, az vagy több százalékát képes használni az agyának, mint az átlag, vagy szimplán hazudik. S ha már a németségénél tartunk: tudom (bár nem értem), hogy sokaknak a német nyelv majdnem hogy hátrány egy filmnél, de ezt a sorit csak németül érdemes nézni, úgy adja meg tejesen azt az élményt, amire hivatott.

Amit még több helyen próbálnak kihangsúlyozni, az az, hogy ez a német válasz a Stranger Thingsre… nos, ez úgy baromság, ahogy van. Tulajdonképp köze nincs hozzá, össze se lehet hasonlítani a kettőt, attól, hogy itt is néhány gyerek kalandjait látjuk a pilotban, akik közül egyik eltűnik, attól a kettő olyan, mint alma meg körte. Mindkettő gyümölcs (sorozat), és ennyi: ha mindenképp párhuzam kell, akkor én magam a szintén kedvelt 12 majom sorozatot tudnám példának hozni – legalábbis abban kavarnak ennyit az idővel, mint itt. Mielőtt bárki felkapná a fejét, természetesen nagyon erőltetett a párhuzam – szinte csak és kizárólag az időutazásra koncentrálódik – a Dark sokkal komorabb, sötétebb, filozofikusabb, összetettebb sorozat, mint a félig akciónak is tekinthető 12 majom. Ez egy valóban dark utazás egy kis német település nagyjából négy-öt családjának három generációjának történtébe – bizonyos tekintetben egy belterjes közösség többgenerációs kórképe, amiben a jelen felnőttjeinek viselkedését fejtjük vissza két-három generáción át… úgy, hogy a középpontban valahol meg mégis a jelen felnőttjeinek gyerekei szerepelnek. Juj, ez most jó zavarosan hangzik, de így van. De gondoljunk csak a főszereplő Jonasra, aki kapásból három (négy?) idősíkot is megjár, vagy magára a történet egyik legnagyobb csavarjára (és konfliktusára), Mikkel történetére…

Az egész egy öngyilkossággal kezdődik. Spoilermentesen némileg segítek az eligazodásban, ha valaki most fog majd nekiállni – annyiban mindenképp egyszerűbb dolga lesz, hogy tudja, mikor kire és mire kell figyelni. Szóval. A sorozat elején, 2019. június 29-én Jonas apja felakasztja magát, egy búcsúlevelet hagy hátra csupán, amire az van ráírva, „Ne nyisd ki november 4, este 10.13 előtt”. A következő kép már ez az ominózus november 4-e, amikor is Jonas (színészneveket most azért nem írok, mert annyi lenne, hogy nem lenne értelme követni őket) felébred rémálmából… apja halála miatti kezelése után akkor megy először iskolába. Az emeleten anyja, Hanah épp egy férfival kefél, akiről hamarosan kiderül, hogy van családja, három gyereke és felesége – így a fickó, bizonyos Ulrich az ablakon át, angolosan távozik a helyszínről. Szokásos napnak indul a november 4 is, Jonast követve tágul ki a kis német város, Winden világa, rajta keresztül kerülünk kapcsolatba azokkal a szereplőkkel, akik sorozatunk szempontjából fontosak lesznek. Eddig ez rendben is van, az ember az első két epizód alapján nagyjából képes megjegyezni a neveket és arcokat – minden előzetes riasztgatás ellenére akkor is igaz, ha ezek a nevek németek. Szóval, 2019-ben bekapcsolódunk négy család életébe, a fenn említett Kahnwald (Jonasék) és Nielsen (Ulrich) család mellett a kisváros rendőrfőnöknőjének famíliáját is megismerhetjük (ők a Dopplerék) és van még egy negyedik társaság is, a Tiedemannék… ha csak az lenne a sorozat, hogy családi drámaként a négy kompánia jelene és múltja hogy fonódik egymásba, ki kivel jár, kibe szerelmes, anyu, apu kibe volt szerelmes, ez milyen súlyos árkokat ásott közöttük, már az is zseniális lehetne. De a Dark nem áll itt meg, hanem két lépéssel is tovább megy.

Először is eltűnik egy kisfiú, a legkisebb Nielsen srác, ráadásul egy félig-meddig gyerekcsíny közben – ez pedig rendesen megbolygatja a kisváros gondosan palástolt békéjét. Kiderül, hogy 33 éve hasonló történt, amikor is Ulrich tesója tűnt el, a félredugó férfi épp azért lett maga is rendőr, mert akkor az akkori rendőrség iszákos parancsnoka, bizonyos Egon Tiedemann képtelen volt előre jutni a nyomozásban. Most pedig, hogy Ulrich saját fia tűnt el, egyre inkább az ügy megszállottja lesz, egyre inkább elveszti az önkontrollját és önuralmát – nyomozását hatalmi visszaélések és erőszakos behatolások egész sora tarkítja. Szinte beleőrül abba, hogy most ő képtelen saját fia nyomára bukkanni – de a szitu az, hogy ő nem tudhatja azt, amit mi: "Nem az a kérdés, hol van Mikkel, hanem hogy mikor." De még mielőtt arra térnék ki, mikor van Mikkel, feltétlenül meg kell említsem azt az egész kisvárosi társadalmi drámát, ami ezt a négy családot valahol összeköti, amiben ősellenség szülők gyerekei járnak, ahol egy dugásnak 33 éves múltja van, amiben a demenciában szenvedő nagyapa éppoly fontos szereplő, mint a süketnéma kislány. Minden, mindennel és mindenkivel összefügg már egy idősíkon belül is, úgyhogy maximálisan figyelni kell az első perctől kezdve mindenre. Pláne, hogy már ekkor feltűnik egy titokzatos kalapos faszi, Noah, és egy még titokzatosabb kapucnis srác – aki láthatóan képben van mindennel és tudja, mi történik. Aki csak úgy bekopog egy óráshoz 1986-ban, hogy beszélgessenek az időről…

Merthogy a Dark ugye egy időutazós sorozat. Vélhetően az erőmű hatására – szándékosan, vagy véletlenül, ezt ekkor nem tudjuk még – időnként elmegy az áram a városban és időkapu nyílik meg a múltba: a kis Mikkel fiú pedig 33 évvel korábbanra, 1986-ba kerül. A Dark egyik fő témája amúgy a 33 éves ciklus, alapvetés az ismétlődés, amibe a kis Mikkel eltűnése tökéletesen párhuzamba vonható Ulrich ’86-ban eltűnt testvérének, Madsnek esetével. Mikkel legnagyobb megdöbbenésére és értetlenkedésére saját szülei gyerekkorában találja magát (abba most nem akarok belemenni, hogy azért ’86-ban már lenyomozhatták volna hátterét), s miután rájön, hogy kénytelen alkalmazkodni, nevelőanyát és társat talál magának – ezeknek pedig ugye majd 33 év múlva mind következménye lesz. Egyszerűen zseniális az a csavar, amit az írók beletettek a történet egy pontján, én magam legalábbis csak ámultam a fejleményeken… pláne akkor, amikor majd először Jonas jön rá az időutazásra és visszamegy, és már neki olyan döntéseket kell hozni, hogy beszarás. Amúgy, ez a ’86 más szempontból is qrva jó… a legfontosabb, hogy a 2019-es szülőket gyerekként látni, akkori egymáshoz való viszonyukat beépíteni a jelenben iszonyatos jó móka – és bizony embert próbáló feladat. Az az igazság, hogy ha eddig is figyelni kellett, ki kicsoda, akkor azt szorozzátok meg kettővel, ugyanis a sorozat 7-ik epizódjára már kb. 30 szereplőt kell követni… s valamiért mindegyik fontos vagy érdekes. Egyre nagyobb a rejtély, egyre durvább a karakterek reakciója és átalakulása, s hirtelen dupla annyi ok s okozat van az idősík duplázódás miatt. Külön kiemelem Hannah szálát, a csaj már ekkor is zseniálisan geci… logikus, ami majd történik később. S jut eszembe: a sorozat legérdekesebb hibája és legnagyobb paradoxona is hozzá kapcsolódik: hogy nem látta meg Ulrich családjában azt, akivel ugye rég találkozott?? Vagy látta, tudta, és így állt bosszú??  Olyan nagy szavakat és nem használok, hogy a filmtörténelem leggonoszabb asszonya, de nagy paraszt a nő, az biztos… már kiskorában is…

És ha még mindez nem lenne elég, az utolsó 2-3 részre ugrunk még 33 évet vissza, a windeni atomerőmű építésének kezdetére, ahol előkerül két gyerek holtteste – a jövőből. A nyomozást a fiatal Egon Tiedmann vezeti (ki más?), de nem jut előre, aztán feltűnik egy faszi 2019-ből, aki rendesen bekavar mindent… csak ismételni tudom saját magam, milyen szenzációs húzásokat lépnek meg az írók azzal, hogy hirtelen a ciklus háromrészesre bővítik. Így a 2019-es nagyszülők gyerekkorát is látjuk, sok esetben a problémák már ott gyökeredznek, zseniális, ahogy a jövőből jött faszi első útján belefut még gyermek apjába és nagyanyjába, ahogy akkor, ott az egész környezetről lerí a hidegháborús paranoia, az atomenergia hajnala, minden, ami egy 1953-as Németországban előfordulhat. S ha meg a rutinos nézőként fel-fel merül az emberben, miért is nincs semminek következménye semminek a jövőben, jó kis fricska Charlotte Doppler 2019-es újságarchívumban való turkálása… majd’ beszartam attól a húzástól, amit oda bedobtak.

Szinte tökéletes az egész. Iszonyat hangulatos, borzasztóan nyomasztó és rendkívül intelligens, átgondolt sorozat a Dark. Rengeteg vizuális megoldás segíti az eligazodást (kell is), az alkotók nem egy montázsban rakják egymás mellé a szereplők kettő-három generációs kinézetét. Mindehhez roppant hangulatos zene társul (már ugye a főcím se piskóta) és kifejezetten jól esik, hogy valami támpontot kapunk a tekintetben, épp ki mit csinál és holt tart az adott idősíkon. Maga az időutazásos réteg bámulatos, pláne úgy, hogy nem feltétlenül egy hiperszuper kütyün keresztül történik… hanem máshogy. Igazából maga a kor, az időpont mindig adott, a Dark inkább arra épít, hogy az adott szereplők mihez kezdenek azokkal az információkkal, amiket vagy hordoznak magukban, vagy épp tudomásukra jutnak. Az egész sorozatot egy nagyon kemény misztikum lengi körül, a legjobban adagolt feszültség és WTF érzés, amit manapság láttam: megmondom őszintén, több alkalommal meg kellett állítanom a képet, hogy értékeljem, feldolgozzam és elhelyezzem magamban azokat az információkat, amiket kaptam. Az aztaqrva és a miafaszvan epizódonként előjön az emberből – ráadásul ahogy az egész vágva van, ahogy a jelenetek egybe vannak fűzve, az mind ezt az érzést erősíti.

Ez egyébként talán a Dark egyetlen értékelhető negatívuma: a máshol is kiemelt érthetetlenség. Például a mai napig nem tudom hova tenni a madarakat és a juhokat/disznókat, nem is próbálom, és bizony néha a nézőn képes eluralkodni a kétségbeesés, amikor úgy érzi, végleg elveszett szereplőkben és időkben – a vágások meg még csak felturbózzák ezt... de a Dark nem amerikai sorozat, bátran felvállalja azt, hogy kicsit értelmesebbnek tekinti nézőit, akik képesek megbirkózni a feladattal. S ugyan paradoxonokból sincs hiány – Mikkel esete mindenképp elgondolkodtató – de egyelőre ezt én nem éltem meg negatívumként… örültem, hogy azt nagyjából követni tudtam, hol vagyok. Mert bizony nagyjából tudtam követni, s szerintem ha én tudtam, másnak is sikerülni fog. Az biztos, hogy ezt érdemes megnézni, maradandó élményt képes nyújtani: hangulatával, karaktereivel, (ál)tudományos hivatkozásaival és mindenekelőtt az időben való kavarásával. Jó lesz ennek (is) nézni a második évadát.

Végre, valami igazán jó.  




90%




.

R2-D2 írta:

.
Dark S1

Időutazás… kell ennél jobb és több magyarázat arra, hogy én most épp erről gépelek???

Ez egy valóban dark utazás egy kis német település nagyjából négy-öt családjának három generációjának történtébe – bizonyos tekintetben egy belterjes közösség többgenerációs kórképe, amiben a jelen felnőttjeinek viselkedését fejtjük vissza két-három generáción át… úgy, hogy a középpontban valahol meg mégis a jelen felnőttjeinek gyerekei szerepelnek. Juj, ez most jó zavarosan hangzik, de így van.

Végre, valami igazán jó.  

90%

Ez még talán az időutazásos résznél is jobban hangzik. Amúgy is a listámon volt már, de így akkor kicsit előrébb került   .

.