R2-D2 írásai 3.0

R2-D2 írta:

A szökés S5

Az A szökés ötödik évada tökéletes példája ez utóbbinak: az égvilágon semmi értelme nem volt elkészíteni, a szimplán nosztalgiára épített történeti szál ideig-óráig működik csak… utána meg marad az unalom és az értetlenkedés.

Michael Scofield él. Ez nem spoiler, hisz a sorozat összes eddigi promója erről szólt – viszont mindenképp meglepő az előzmények ismeretében. Nem számít, hogy halálos beteg volt korábban, nem számít, hogy testvére, felesége és barátai mind megsiratták – ő köszöni szépen, elvan, mégpedig (hol máshol?) természetesen egy börtönben. Jemenben. Logikus, nem? Létéről pedig nem más kap értesítést, mint egyik legrégebbi ellensége, vetélytársa, Zsebes, alias T-Bag. Ez is logikus, nem? Zsebes, aki 7 év után épp most szabadul (miért is?? ) a Fox Riverből, kap egy fényképet, amin Michael látható egy börtöncellában – az ő feladata meggyőzni az időközben testvére nélkül újból lecsúszott Lincet és az időközben megözvegyült, majd újból megházasodott Sarah-t arról, hogy a tetovált Houdini él.

Sokkal jobb helyzet otthon, Amerikában sincs. Míg Michael távol van, kissé nagyvonalú az otthoni szál, aztán majd mikor visszaérkezik a történet az Államokba, akkor kezd beindulni az egész: sok minden kiderül, aztán visszaderül, aztán megint kiderül… néha megmosolyogtatóan idióta csavarokkal. Tök látszik, hogy az egész semmi másról nem szól, mintsem a nosztalgiáról: hozzunk össze egy érettségi találkozóra mindenkit a korábbi évadokból, mert az olyan menő dolog. Nem számít, ha valaki már meghalt, nem számít, hogy valakit többszörös életfogytiglanra ítéltek, ha kell, szabadon mászkáljon a világban. Nem számít, milyen évszám van a síron, nem számít, ha valaki korábban meddő volt és most gyereke van, a lényeg az, hogy Sucretől kezdve Kellermanig mindenki visszatérjen picit.

70%

Meg sem akarom tippelni, hogy ebből a pontszámból mennyi jön a nosztalgiából és mennyi a tényleges tartalom... de ha kéne, azt mondanám a fentiek alapján, hogy fele-fele. Ami mondjuk nálam annyit jelent, hogy csak néha felháborítóan szar, legtöbbször úgy alapjáraton, és azért van benne egy-két jobb dolog, amiktől nem fullad a pöcébe, csak evickél benne.

Eddig sem néztem, és nem ez csinált kedvet hozzá ...
.

Niwrok írta:

A szökés S5

Eddig sem néztem, és nem ez csinált kedvet hozzá   ...
.

Ezt viszont nem tudtam... ... mármint hogy nem nézted.

Nem mondom, hogy fejest ugorj bele, de ennél sokal rosszabb sorikat is néztünk már (persze, nem erről az évadról beszélek)... Az első jó, a második nagyon jó, a harmadik nagyon jó, aztán csökken a színvonal. De megszerettem őket annyira, hogy szívesen vágtam bele az ötödikbe is.

Szóval, akárki találta ki ezt az osztálytalálkozó feelinget, jelentem, működött.
AZ működött.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

A szökés S5

Eddig sem néztem, és nem ez csinált kedvet hozzá   ...

Ezt viszont nem tudtam...  ... mármint hogy nem nézted.

Persze, ha az ember már megkedvel karaktereket, akkor többet elnéz nekik, viszont éppen ez nehezíti a belevágást is.

Ez is része volt ("kellett legyen") azoknak a Nagy Sorozatoknak, amiket a 2000-es években nem néztem, meg ugye kimaradt a 2010-es évek első fele is nagyrészt. Ezen a fórumon gyakorlatilag végig lehet követni, hogy hogyan szoktam ("szoktattál") vissza a sorozatokra az elmúlt két-három évben, de vannak, amik egyelőre úgy tűnnek, végleg a feledés és az érdeklődés hiányának ködébe vesztek, mert úgysem lehet egy teljes "kiesett" évtizedet bepótolni... még sorozat szempontból sem.

A Prison Break ötlete még tetszett is annak idején, de "téka" nélkül lehetetlennek tűnt lépést tartani a dramatizált sorozatokkal, ezért is néztem legfeljebb olyan szérializáltakat, mint a CSI, mert abból nem volt baj, ha kimarad egy-kettő... aztán persze ezért is untam rájuk annyira, hogy most meg olyanokra nem tudom rávenni magam, pedig a How to Get Away With Murder? az indulása óta érdekel.
.

Niwrok írta:

a dramatizált sorozatokkal, ezért is néztem legfeljebb olyan szérializáltakat,

Ma is tanultam valamit.

R2-D2 írta:

A régi város

Ugyanis míg a Hell of High Waternél nem értettem, mit keres az Oscar mezőnyében, de attól még egy nézhető film volt, az A régi várost most értem, viszont ez meg közel nézhetetlen… a történetéhez képest idegesítően nihilista és ingerszegény.

Azt el kell ismernem, az A régi város, mint film, magában hordozza az elnyomott feszültséget, karaktereinek robbanását, a mozi tényleg minden rezdülésében benn van az, hogy előbb-utóbb kiborul a bili valakinél. Innentől igazából két dolog van, amire várnunk kell: az egyik az, hogy mikor és milyen intenzitással történik meg mindez, a másik meg – ami amúgy engem sokkal jobban érdekelt – mi a fene is történhetett Lee-vel korábban, hogy ilyen búvalbaszott lett. Nos, természetesen mindkettő eljön… csak az a baj, hogy mindkettőre rengeteget kell várni. Persze, lehet azért dicsérni az A régi várost, hogy a szomorúság lefolyik a vászonról – de nekem szükségem van valami pozitív attitűdre is, ha filmet nézek. Előbbi, a bili kiborulása a mozi második felében jön el, viszont akkorra meg már tulajdonképp tökmindegy volt nekem, mi is történik a karakterekkel. Lee egy teljesen introventált, majdnemhogy antiszociális figura lett, a nagy kiborulása inkább csak hebegés-habogás egy bizonyos szituban, Patrick meg… nos a mirelites hűtőnél levágott jelenete inkább volt kínos, mint megható. Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy milyen a temetkezés az USA-ban, ha tavaszig kell várni egy iparos elültetésére??

60%

Eredetileg úgy terveztem, hogy erről a filmről hosszabban írok, ha már Oscar-jelölt volt, és előzetesen a jobbak közé soroltam, de filmként sajnos nem sok írnivaló maradt róla, mert az inkább a drámai helyzet elemzéséről szólna, mint a technikai részletekről.

Egy dolog biztos: hosszú! Nem azért, mert a témában nem lett volna ennyi, hanem mert sok olyan vágókép van benne, aminek csekély köze van a cselekményhez (például a zenekari próbás cuccok), ellenben egy jó pár olyan szál elnagyolt lesz, ami viszont javítana a kapcsolati háló bemutatásán (ilyen lett volna a két nő tartalmasabb bemutatása, még ha ebből is kitalálható volt sok minden, pl. a függőséget váltó alkesz picsa elmúlt tíz éve).

Spoiler:

Úgyhogy a színészek részemről abszolút megérdemelték a jelölésüket (Michelle Williams főleg), Affleck azért a két-három jelenetért a díjat is. Nálam a forgatókönyv jelölése az, ami érthetetlen, mert jó a történet, csak kidolgozva nincs rendesen.

7,5/10
.

.





Mielőtt elmegyek / Before I Fall




Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatnom, kicsi fórumunk még kisebb alkotótábora mekkora rajongással és kíváncsisággal tekint az időutazásos, időhurkos filmekre. Kis túlzással talán azt is állíthatom, hogy majdnem minden, itthon elérhető mozit – amiről tudomásunk van – láttunk már a témában, s azt is elmondhatom, hogy többségben vannak azok, amik tetszettek is nekünk… így nem is volt kérdés, hogy a Before I Fall címre keresztelt újabb, témába vágó mozgókép is célkeresztbe kerül. Pláne, ha már egyszer előzetest is tettünk be ide róla... Magáról a filmről egyébként annyit érdemes tudni, hogy egy azonos című, bizonyos Lauren Oliver nevű hölgyemény tollából megjelent könyv adaptációja – és a tisztánlátás végett azt is illik elárulni, hogy az írónő Young Adult regényeket ír.

Ezek után nem meglepő, hogy a Mielőtt elmegyek is egy YA film. Egy időhurkos YA film, amiben a főszereplő középiskolás lány pont a Cupido napon (02.12) napon kerül csapdába: az esti balesetét követően minden ébredéskor ugyanaz a péntek fogadja… épp egy origamival az ágyon. Az, hogy ez egy YA film, egyáltalán nem baj, pár éve pont arról beszéltünk, hogy ha nem évente hármat akarnak lenyomni a torkunkon, hanem mondjuk háromévente egyet, akkor az még rendben is lenne – esetünkben a nagyobb probléma a lányos vonal lesz. Egészen pontosan az, hogy az író és a rendező is nő, a középpontban pedig egy tinilány csapat, annak is egyik tagjának a története áll… ez pedig egy meglett férfiember számára bizony tartogathat meglepetéseket és befogadási nehézségeket. Én legalábbis így voltam vele, nekem nem minden esetben volt értelmezhető a középiskolás lányok humora és gondolkodásmódja, sokszor éreztem magam elveszettnek a motivációkban és kapcsolati hálóban. Persze, ebben szerepet játszik azért a rendező is, gyakran érezni a filmen, hogy kicsúszik az sztori Ry Russo-Young kezéből… és bizony csak némi tántorgás után tér vissza a helyes útra.

Samatha (Zoey Deutch) igazából egy átlagos, sikeresnek mondható amerikai tini. Menő barátnői vannak, a suli egyik legjobb pasija az övé, kishúga nyűg neki, anyjával meg egyszer úgy összeveszett, hogy azóta anyu ki van tiltva a szobából. Az idei Cupido-nap (kb. a mi Valentin napunk) egy ideig a megszokott mederben zajlik, jön érte barátnője Lindsey (Haltson Sage), majd sorban szállnak be a kocsiba a lány quartett többi tagjai. Először egyébként azt hittem, reggel lesz valami, de aztán rájöttem, hogy muszáj eltelni valami időnek, hogy újra lehessen élni a napot. A mozi kezdése egyébként egy idegesítő, hisztis picsás tinifilm, amiben túl sok kapaszkodót nem nagyon lehet találni – sőt, a gonosz kisördög még azt is suttogta a fülembe, mennyire is valószerűtlen (egyébként az amerikai filmek döntő többségében), hogy valaki 6:30-kor így kiugorjon az ágyból, majd a teljesen friss és vidám családon keresztülgázolva beüljön a hasonlóan friss barátnői mellé. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én alig látok reggelente… még később is. Szóval, a film első szakaszában szükségszerűen végigmegyünk azon a bizonyos napon, együtt átéljük a lányokkal az egészet: a sulit, a népszerűséget szimbolizálni hivatott virágátadást, majd az esti bulit – amin Samnek el kéne veszíteni a szüzességét. Igaz, én nem találtam meg a nap minden szakában a kapaszkodót, de természetesen aláírom, hogy ennek dramaturgiailag így kellett lennie – hogy aztán másnap, mikor előről kezdődik minden, Samnek legyen mit és miért változtatnia.

Este ugyanis történik valami, ami miatt Samnek innentől minden napja ugyanaz a péntek lesz. Természetesen mindenkinek az Idétlen időkig kell, hogy eszébe jusson a témáról, s a párhuzam több szempontból is megállja a helyét – egy ideig. A lány nagyjából hiteles módon reagálja le az eseményeket, én legalábbis nem éreztem azt, hogy most hirtelen túlságosan elfogadná a dolgokat – de azt sem, hogy összeomolna tőle. Gondolom, pár nap, míg rájön az ember, hogy ez van, ezzel kell együtt élni – a kezdeti kitörési kísérletek után van idő rengeteg mindent kipróbálni: kibékülni/összeveszni emberekkel, családdal, kipróbálni olyanokat, amiknek nem számítna a következménye. Magam részéről egyébként az első fél év "Mindig péntek"-ét (copyright by TCS) tuti arra használnám, hogy bepótoljak minden nézni és olvasnivalót…Szóval a mi kis Samünk (aki egyébként egy tök szimpi főszereplő) próbál megoldást találni a helyzetére, a kiútkeresés után pedig próbál egy nap alatt minden korábban félrecsúszott emberi kapcsolatát rendbe tenni… és azt hiszem, úgy gondolom, a Mielőtt elmegyeknek ez az elsőszámú és legfontosabb üzenete, értéke. Hogy ha lehet, és ha van időd, próbáld megtalálni az igazán fontosat magad körül, próbálj szembenézni magaddal, felismerni hibáidat és kijavítani azokat.

Ha ebből a szemszögből nézem, akkor az egész film nem más, mint Samantha purgatóriuma. Ha a Triangle kapcsán is felmerült ez a téma, akkor itt is megállja a helyét: a lány addig nem tud kikerülni a körforgásból, míg nem tisztázza, javítja ki kapcsolatait, érzelmeit. Sőt, továbbmegyek: az az ominózus „szemét vagyok, mindenkinek beolvasok” nap sikertelensége után következő „szeretlek” nap egyértelmű célzás és útmutató a mai fiataloknak arra, hogy hogyan is éljék életüket, mit is tekintsenek fontosnak környezetükben. Ennek egyértelmű csúcspontja ugyebár a pszicho lány, Julia története, akinek múltja, tragédiájának feltárása hozza majd el az igazi feloldozást – de én ideveszem például a lenézett és hanyagolt kistesóval, esetleg anyuval és apuval eltöltött napot is. Érdekes egyébként továbbgondolni az egészet, mármint hogy ha a többieknek folytatódik az élet, a következő napot, a szombatot, ki, milyen emlékekkel élné meg… mindig is érdekelt a téma, mi van másnap, van-e élet és történet az időhurkon túl. A rengeteg alternatív jövő, amit Sam az ominózus péntekkel felépített, milyen kihatással fog járni a többiek életére – mert hisz ez a film egy ember hurka, a végeredmény, a másnap, a többiek számára mind-mind egyforma…

Valahol azt olvastam, ezt kötelezővé kellene tenni a középiskolákban – s ez tulajdonképp igaz. Szomorú aktualitása az egésznek a napokban netre került két ukrán lány hali balija, amit élőben közvetítettek azt hiszem, az Instagrammon, de nem csak és kizárólag azért lenne fontos, hogy a tipikus buli/diszkóbalesetek veszélyeire felhívják a figyelmet. Sokkal inkább arra, hogy a fiatal lányok, fiúk értékrendje bizony mennyire is félrecsúszott manapság, mennyire is szemét és aljas dolgok képesek irányítani őket, mennyire is beteges ez a napjainkat eluraló kedveltség (like) mánia – ld még Black Mirror. Mennyire fontos is lenne, ha a saját egójukon túl tekintve meglátnák másban is az értéket, a sok szivatás, kiközösítés helyett tényleg a szeretet, az egymásra figyelés venné át a szerepet – tudom, hogy ez, a mai világban hiú ábránd, de egy próbát megér. Számomra a Mielőtt elmegyek (így, utólag milyen jó is ez a cím) legfontosabb mondandója, üzenete feltétlenül ez - persze amellett, hogy ismét láttam egy önmagában zseniális témájú mozit. Viszont azt is meg kell mondjam, hogy maga a környezet, amibe ezt beültették, az nem nyerte el minden tekintetben a tetszésemet.

Egyrészt ugye nem vagyok középiskolás lány, így a csajok napi problémái, viccei, érzései teljesen idegenek voltak számomra. Sok esetben csak hisztinek és ripacskodásnak tűnt az, ami esetleg adott korban és környezetben természetes lenne. Aztán ott van a kissé fura és rendszertelen mesélés, néha Sam egy-egy napja, az adott péntek motivációja, változtatási, változási kényszere csak úgy van, mintha a lánynak épp eszébe jutna, hogy na, most ezt kell végigcsinálnom. Nem éreztem az egésznek az ívét, a jól átgondolt, felépített tanmese feelinget – kissé csapongó a sztori és a lány is. Maga a dráma az ugyan átjött (a második, harmadik esténél látni picit a baleset okát), de valahogy az sem érintett meg igazán – ehhez képest mondjuk a legvégső ütközet az tényleg sokkoló… ámbár tulajdonképp törvényszerű is. A zene mindazonáltal tényleg jó és hangulatos, annak ellenére, hogy messze nem az én stílusom, friss volt és remekül egészítette ki a képeket. Talán a mozi nem használja ki minden tekintetben a zsánerben rejlő összes csavar lehetőségét, talán tényleg túlságosan is Young Adult próbál lenni – de, mint mondtam, időnként kifejezetten jól esik látni egy ilyet. Időhurkos YA meg még úgysem volt…





80%



.

R2-D2 írta:

Mielőtt elmegyek / Before I Fall

Ha ebből a szemszögből nézem, akkor az egész film nem más, mint Samantha purgatóriuma. Ha a Triangle kapcsán is felmerült ez a téma, akkor itt is megállja a helyét: a lány addig nem tud kikerülni a körforgásból, míg nem tisztázza, javítja ki kapcsolatait, érzelmeit. Sőt, továbbmegyek: az az ominózus „szemét vagyok, mindenkinek beolvasok” nap sikertelensége után következő „szeretlek” nap egyértelmű célzás és útmutató a mai fiataloknak arra, hogy hogyan is éljék életüket, mit is tekintsenek fontosnak környezetükben. Ennek egyértelmű csúcspontja ugyebár a pszicho lány, Julia története, akinek múltja, tragédiájának feltárása hozza majd el az igazi feloldozást – de én ideveszem például a lenézett és hanyagolt kistesóval, esetleg anyuval és apuval eltöltött napot is. Érdekes egyébként továbbgondolni az egészet, mármint hogy ha a többieknek folytatódik az élet, a következő napot, a szombatot, ki, milyen emlékekkel élné meg… mindig is érdekelt a téma, mi van másnap, van-e élet és történet az időhurkon túl. A rengeteg alternatív jövő, amit Sam az ominózus péntekkel felépített, milyen kihatással fog járni a többiek életére – mert hisz ez a film egy ember hurka, a végeredmény, a másnap, a többiek számára mind-mind egyforma…

80%

Az előzetes óta ketyeg nálam a film, csak éppen a "tinipicsás" stílus miatt nem volt hangulatom rá. Aztán olvastam, hogy legálisan is nézhetem majd (Netflix), és akkor gondoltam, már nem sietek vele annyira... Az lesz 2 nap múlva   ... Csak ennyit késtem . Úgyhogy szerintem még a héten jövök vele, de nem nagyon hiszem, hogy ezt annyira máshogy látom majd.

Nem tudom egyébként, mikor kerül sorra nálam, mert még nem kerültem vissza a "ritmusba", de YA-ból van mostanában egy érdekes(nek tűnő) sorozat, hátha érdekel. Az annyiból időhurkos, mint a Nyolc tanú, vagyis hogy több oldalról mutatja be ugyanazt a sztorit, egészen pontosan egy lány öngyilkosságához vezető okokat, egyre bővítve az összképen. Ez a "13 Reasons Why".
.

Niwrok írta:

Mielőtt elmegyek / Before I Fall

Nem tudom egyébként, mikor kerül sorra nálam, mert még nem kerültem vissza a "ritmusba", de YA-ból van mostanában egy érdekes(nek tűnő) sorozat, hátha érdekel. Az annyiból időhurkos, mint a Nyolc tanú, vagyis hogy több oldalról mutatja be ugyanazt a sztorit, egészen pontosan egy lány öngyilkosságához vezető okokat, egyre bővítve az összképen. Ez a "13 Reasons Why".

.

Erről olvastam, köszi. Már van hozzá felirat is, valamikor meg is nézem.


.

.






Ernelláék Farkaséknál





Még a múltkor, az amúgy zseniális Teljesen idegenek kapcsán merült föl egy újabb magyar film, az Ernelláék Farkaséknál címe – mint hasonló stílusú és gondolatiságú szobadráma. Az, hogy Hajdú Szabolcs filmjét agyba-főbe dicsérik szerte bizonyos portálokon, az nekem nem mond semmit: a dicséretek mögött legtöbbször az áll, hogy milyen tökös is ez a srác, hogy összeveszett a Filmalappal, épp ezért most aztán néhány médiumnál félistenként kell tisztelni. Az, hogy a Délibáb egy kalap szar, az nem számít, csak az, hogy valaki szembe mert menni a Vajna-művekkel… beteges. Nos, ehhez képest nekem meg pont az nem számít, ki, mennyire isteníti ezt a fiatal rendezőt – nekem csak az számít, amit látok a képernyőn.

A kétségtelenül idióta cím (ezzel elég nehéz eladni bármit is) egy egész jó kis családi kört takar. A sztori nagyjából annyi, hogy a Farkas család épp elbúcsúzik a baráti vacsora vendégeitől, épp egy szokványos esti veszekedés bontakozik ki a szemünk előtt, mikor csöngetnek – és teljesen váratlanul beállít Eszter testvére, Ernella, illetve annak családja, hazatérve Skóciából. Itt én itt rögtön meg is állnék egy pillanatra… sokszor van úgy, hogy az adott filmnél az elején elkap, megérint valami, van valami kapocs ami köt a történtekhez, van valami karakter, szituáció akit/amit már a legelején úgy megkedvelek, hogy a lendület kitart végig, s itt sem volt másképp. A helyzet az hogy Keresztnevétmiértisnemtudjuk Farkas (Hajdú Szabolcs) és felesége, Eszter (Török-Illés Orsolya) esti beszélgetése, vitája húsbavágóan életszerű volt számomra. Anélkül, hogy most itt magánéleti kiselőadást tartanék, azt mindenképp elmondhatom, hogy a gyereknevelés kapcsán qrvára átéltem a beszélgetés (és a film) problémáit – kb. annyi idősen, amennyik ők is a filmben. Kifejezetten jó, izgalmas és megnyugtató volt látni, hallani (bár ezt nagyjából akkor is tudtam), hogy másnál ugyanazok a problémák, gondok vannak, amiket és szerencsére túléltem, hogy egy gyerek – esetünkben Brúnó (Hajdú Zsiga) - érkezése az addig idilli kapcsolatba milyen eget rengető változást képes hozni.

Mindebből kifolyólag pedig felfokozott érdeklődéssel vártam a folytatást, ami ugye az, hogy a beszélgetést a már említett csengőhang szakítja félbe, váratlanul beállít Ernella (Tankó Erika), annak férje, Albert (Szabó Domonkos) és lányuk, Laura (Hajdú Lujza). Csak egy megjegyzés ennyi Hajdú után: nem, nem fegyveres marhapásztorok gyülekezete a film, hanem a rendező saját családja és lakása aktív főszereplő a moziban. Hát, igen, ha már nincs Filmalap… szegény ember vízzel főz. De milyen finomat!! Szóval, megérkeznek Ernelláék, Eszter, meg mint jó testvér, rögtön befogadja őket… egyedül Farkasban van némi tüske az egy évvel ezelőtti távozásukkal kapcsolatban. A következő megállót ennél az eseménynél, fordulatnál kell tennem: bizony, még jobban ütött volna az egész, ha nem egyke vagyok, ha át tudtam volna IGAZÁN érezni, milyen érzés is lehet befogadni a bajba került testvéremet. Az Ernelláék Farkaséknál központi témája viszont innentől a két lány kapcsolata, úgyhogy csak az ösztöneimre tudtam hagyatkozni egy-egy jelenet megélésében – ebből, így már hiányzott a személyes kötődés. Az első éjszaka zökkenőmentes lett, aztán – ahogy ez a zsánertől és az egész alaphelyzettől elvárt – sorban jönnek a kisebb, majd nagyobb konfliktusok. Már reggel sikerül összeveszni a két férfinak, a határozott, céltudatos Farkas és a kissé mulya Albert „összecsapásában” igazából nem is kérdés, ki marad talpon…

A film nagyon szépen, nagyon okosan hozza a képbe a szereplők újabb problémáit és az ezekből következő újabb konfliktusokat. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben közben, hogy az egész egy átverés hogy Ernelláék csak pénzt akarnak és a lerobbanó autó csak színjáték… de ahogy haladtunk előre a sztoriban, ahogy bontakoztak ki a karakterek, úgy tűnt egyre távolabbinak ez a gondolat. Ők tényleg szarban vannak, tényleg rá vannak utalva a családi segítségre – még ha szeretet első körben olyan nagyon nem is kaptak. Nagyon jók a kis pengeváltások a testvérek között, ki, hogyan is látja a családon belül elfoglalt helyét, nagyon jó Ernelláék „irigysége” a lakásban látottak kapcsán – ugye, ez tipikusan az a helyzet, amikor rólad beszélnek a hátad mögött, csak most otthagytak egy kamerát. De az egész film összes párbeszéde, problémája hihetetlenül életszerű és aktuális, ha jól belegondolok, tulajdonképp nem igazán találok semmi kivetnivalót semmi konfliktusban. Mindenképp helytálló a kapcsolat a korábban emlegetett Teljesen idegenekkel, de ugyanúgy az Otthonnal vagy akár az Augusztus Oklahomábannal is. Viszont az tény, hogy ez azok light változata, itt nincs csúcsra járatot, kiélezett dráma, tulajdonképp csúcspont – és így katarzis – sincs. Itt mindenki szépen, magában dolgozza föl a dolgokat, a végére pedig szépen mindenki változik annyit, amennyi a közös élethez kell. Tök jók ezek a jellemfejlődések, ahogy Farkas megtalálja a fiával a hangot (ejj, ezek a birkózások, párnacsaták, mennyire ismerősek), ahogy Brunó is változik érezvén a szeretet. De rohadtul tetszett az a mondat is, hogy „Szép vagy. Szépen öregszel.” – basszus, néhány gondolat, néhány téma qrvára betalált.

Én ezt valahogy úgy éltem meg, mint mondjuk pont a Teljesen idegeneket, vagy mondjuk a Trainspotting 2-őt. Vannak alkotások, amik, ha fiatalabb lennék, vélhetően átfutnának rajtam, így viszont, ennyi idősen totál megragadnak bennem. Az Ernelláék Farkaséknál ráadásul minden magyarságával teszi ezt, itt nem kell sem a skóciai drogos környezettel, sem az orosz tajgával azonosulom. Sőt, a mediterrán borozós este hangulatát se kell elképzelnem – itt a mai magyar társadalom, annak is a 40-es korosztályának gondjait láttam a képernyőn… komolyan, néha olyan volt, mintha tükörbe néztem volna. De az, hogy ez egy magyar film, az így egyszerre áldás és átok is. Témája úgy magyar, hogy nem vált nihilbe – de mégis hiányzik belőle az a minimális humor, ami egy családban, egy ilyen helyzetben elengedhetetlen lenne. Akármekkora is a feszkó, a valóságban is csak-csak ökörködik az ember, sokszor már pont azért, hogy azt a bizonyos feszültséget oldja, a békülés és az engedékenység jeleként – itt ilyen nincs. Ez által talán kicsit túl drámai (igazi dráma nélkül), túl rideg és komoly lesz a film, annak hangulata. Ez az egyik, ami kicsit lehúzta az értékelést és nem éri el a hivatkozott filmek pontszámát.

A másik az, hogy úgy éreztem, a film végére a rendezőnek mintha elfogyott volna a türelme, ötlete a sztorivezetéssel kapcsolatban. Egy pont után (nagyjából a Brúnós nagyjelenet) a lassú, karakterközpontú építkezés sebességet vált, egyre több eseményt kell megismernünk, egyre kisebb „nekifutással”. Én legalábbis úgy éreztem, simán elbírt volna még a film plusz 15-20 percet, és akkor a vége felé nem kellett volna meglepődnöm, hogy néhány karakter egymáshoz való viszonya az aktuális párbeszéd tükrében mikor is (és miért) alakult át. Ugyanígy hiányzik pl. az a beszélgetés, amikor Ernella pénzt kér Esztertől (ha már annyira látszott más jelentekben a nő zavart viselkedésén a szándék), és a történet egészét tekintve én biza hiányoltam Farkasék arisztokratikus hátterének indokát… tekintve, hogy komoly téma volt az ő jólétük is nem egy beszélgetésben. Mit csinálnak? Hol dolgoznak? Miből a jólét? Tán csak nem filmrendező Farkas? A félig meddig kényszerből választott saját lakás (ami amúgy zseniális és részletes díszlet) és család (akik amúg nagyon jól játszanak)  nem feltétlenül indokolja a háttér rendes kidolgozásának hiányát… ettől az egész nyomokban emlékeztet a hollywoodi „ne kérdezősködj, csak fogadd el” történetmesélésre…

Mindent összevetve, nekem tetszett az Ernelláék Farkaséknál (na, a végére már nem akad össze a nyelvem se ennél a címnél). Az biztos, hogy óriási segítség volt ebben a hasonló korban fellépett hasonló családi ügyek, hogy az egész tényleg a földön jár, valós életek valós problémáival. Viszont… lehetett volna kicsit drámaibb, kicsit kiterjesztettebb, no meg biztos nem ártott volna, ha van egy testvérem.




75%



.

R2-D2 írta:

.
Ernelláék Farkaséknál

Még a múltkor, az amúgy zseniális Teljesen idegenek kapcsán merült föl egy újabb magyar film, az Ernelláék Farkaséknál címe – mint hasonló stílusú és gondolatiságú szobadráma.

Sokszor van úgy, hogy az adott filmnél az elején elkap, megérint valami, van valami kapocs ami köt a történtekhez, van valami karakter, szituáció akit/amit már a legelején úgy megkedvelek, hogy a lendület kitart végig, s itt sem volt másképp. A helyzet az hogy Farkas (Hajdú Szabolcs) és felesége, Eszter (Török-Illés Orsolya) esti beszélgetése, vitája húsbavágóan életszerű volt számomra. Anélkül, hogy most itt magánéleti kiselőadást tartanék, azt mindenképp elmondhatom, hogy a gyereknevelés kapcsán qrvára átéltem a beszélgetés (és a film) problémáit – kb. annyi idősen, amennyik ők is a filmben. Kifejezetten jó, izgalmas és megnyugtató volt látni, hallani (bár ezt nagyjából akkor is tudtam), hogy másnál ugyanazok a problémák, gondok vannak, amiket és szerencsére túléltem, hogy egy gyerek – esetünkben Brúnó (Hajdú Zsiga) - érkezése az addig idilli kapcsolatba milyen eget rengető változást képes hozni.

De az, hogy ez egy magyar film, az így egyszerre áldás és átok is. Mindent összevetve, nekem tetszett az Ernelláék Farkaséknál (na, a végére már nem akad össze a nyelvem se ennél a címnél). Az biztos, hogy óriási segítség volt ebben a hasonló korban fellépett hasonló családi ügyek, hogy az egész tényleg a földön jár, valós életek valós problémáival. Viszont… lehetett volna kicsit drámaibb, kicsit kiterjesztettebb, no meg biztos nem ártott volna, ha van egy testvérem.

75%

.       ....         .

Most leginkább meg vagyok hatva     ...  Bevallom, amikor láttam a filmet, és írtam róla pár sort, nem láttam értelmét feltenni ide is, mert hát az éves kvóták meg az egyebek ismeretében nem éreztem, hogy közönsége lenne... így végül csak ide másoltam be... Most meg ez      ...

Örülök, hogy az a kurta kis ajánlás is elég volt az érdeklődés felkeltéséhez, és hogy ennyire bejött, részben a kötődések miatt. Én egy kicsit elvesztem pár jelenetben ehhez képest, meg az előadás a végén nekem már sok volt, de ha nem is volt benne sok személyes kapcsolódás, maga az alaphelyzet, a konfliktusok és a megvalósítás is abszolút hiteles. Tesóm meg ugyan van, de az ő gondjaira inkább a VAN-ban ismertem rá   .

Köszönöm.

.

Niwrok írta:

Ernelláék Farkaséknál

.       ....         .

Most leginkább meg vagyok hatva     ...  Bevallom, amikor láttam a filmet, és írtam róla pár sort, nem láttam értelmét feltenni ide is, mert hát az éves kvóták meg az egyebek ismeretében nem éreztem, hogy közönsége lenne... így végül csak ide másoltam be... Most meg ez      ...

Köszönöm.

.

Ugyan már, ezt nem akartam...

Megmondom őszintén, nem az xpressre emlékeztem, hanem inkább az itteni reagálásodra... de a végredmény szempontjából mindegy is. A különbség meg pont annyi, amennyi személyes kötődés különbség is van - az elején, az a gyerekes vita... az húsbavágó.

Szóval én köszi.

.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Ernelláék Farkaséknál

.       ....         .
Most leginkább meg vagyok hatva     ...  

Ugyan már, ezt nem akartam...

Nem is csak erre a filmre vonatkozott a dolog, hanem úgy egyáltalán a magyar filmekkel szembeni fenntartásaid elapadására... amiben azért -nagyképűség nélkül mondhatom- nekem is volt részem . Gyakorlatilag fél év alatt majdnem mindet megnézted, amikről írtam mostanában, és lassan már te fogsz nekem ajánlani az új magyar filmek közül .
.

Niwrok írta:

... és lassan már te fogsz nekem ajánlani az új magyar filmek közül   .
.

Azt azért megnézem...

.






Majmok bolygója – Háború





Ape-calypse now … természetesen nem véletlen, hogy ez a kiírás egy graffiti formájában megjelenik a moziban (az már más kérdés, hogy ott, azon a helyen, akkor, miért is írták ezt ki    ):  a rengeteg egyéb párhuzam közül talán ez az egyik legszembetűnőbb, amivel viszonyítani lehet a mozit bármihez. A másik meg maga a nagy kivonulás Egyiptomból: Cézár, mint Mózes kivezeti népét az erdőből… de lehet gondolni itt akár a tündék exodusára, akár Rohan elhagyására is…

Kezdjük a lényeggel (hátha ezzel sok olvasó idejét megspórolom): ez – a neten felelhető írásokkal szemben - nem egy dicsérő élménybeszámoló lesz. Azon kevesek közé tartozom ugyanis, akik eddig is hadilábon álltak ezzel az egész franchise-zal, Cézár felnövés történetével, az iszonyat elnagyolt és durr bele háttérrel, de ez a harmadik epizód már oly mértékben leszarja az ésszerűséget, hogy néha bizony már fájt. Annak ellenére, hogy a hossza 140 perc körül van, a legnagyobb fordulatai csak úgy megtörténnek, a felépített jellemek, események totál banálisan, csupán a dramaturgiának alárendelve omlanak össze. Ez még az elején talán annyira nem is szembetűnő – bár azért néhány hollywoodi sablon itt is befigyel –, ez leginkább a munkatáboros szakasztól lesz húsbavágóan kínos. De erről majd talán kicsit később – hisz nem ott kezdünk, oda el kell jutnia a road movienak (a hólepte Kaliforniában      )…

Kicsit aggódtam, mennyire fogom felvenni a fonalat az elején, hisz jó rég láttam már a Forradalmat, de szerencsére az alkotók egyfajta „Previously” módon szépen elmondták a film elején, mi történt eddig. Többek között, hogy Koba háborút robbantott ki a majmok és az emberek között… aminek a film nyitójelenete egyenes következménye lett. A felütés egyébként kifejezetten hatásos és halálos, egy remek akció szcéna, amolyan vietnami módra: mindkét fél súlyos veszteségeket szenved el, Cézár viszont ennek ellenére – talán túlságosan is megengedő módon – a béke érdekében engedményeket tesz. A korábbi filmek tükrében és Cézár eddigi fejlődésének ismeretében ez talán logikus lépés is – ebben az univerzumban fura módon az első perctől kezdve a majmok oldalán kell, hogy álljunk – a nagy, majmokat érintő humán érzelemcunamiban is csupán apró gondolat lehet az adott háborús helyzetben a döntés balgasága. De hát emberek is döntenének így, ha a történet megkívánná… No, a lényeg az, hogy természetesen ennek súlyos ára lesz, feltűnik a  színen az aktuális antagonista, egy bizonyos Ezredes (Woody Harrelson), aki személyessé teszi Cézár számára az egészet. Ha most mondjuk egy tipikus bosszúfilmet néznék, azt mondanám, hogy óriási hibát követett el, de nem mondhatom – valahogy az első film első percétől kezdve nem éreztem a majmokat soha egy súlycsoportban az emberekkel. Pláne, egy ilyen hírhedt, híres, betegesen kegyetlen és célratörő faszi ellenében…

Cézár persze fejébe veszi, hogy megkeresi ezt a Tábornokot, egyidejűleg magára is hagyja exodusra készülő népét. Nem tudok elmenni mellette szó nélkül, de ilyet (is) láttunk már milliószor: a vezér, személyes okokból, esetleg hős mártíromságból elhagyja követőit… attól, hogy ezt, itt most majmok teszik meg, attól ez még ugyanolyan sablon, mint máshol. A sok kiszámítható esemény közül ez az egyik lesz az, aminek filmünk szempontjából döntő jelentősége és következménye lesz, és amit egyébként talán a Hollywoodi Filmkészítési Kézikönyv is külön fejezetben taglal – értem, hogy Cézárt ezzel is emberivé próbálják tenni, de nekem nem tetszett az egész. Mindegy, néhányan elindulnak a katonák nyomában, a trópusi esőerdőből hamarosan hófödte táj lesz (  ), Cézárék meg találnak két új társat is. Ehhez csak két dolog: oké, hogy a havazás és a tél jól néz ki a lovagló majmok hátterének, de az egész megint totál nincs átgondolva, hogyan, mennyi idő alatt is tesznek meg ekkora távolságot, illetve milyen hirtelen is kellett bekövetkezni ennek a télnek. Ha abból indulunk ki, hogy Kaliforniában voltunk eddig (ld. első film, plusz az itteni cirkuszi majom), akkor biza’ vagy iszonyat zord idő lett arra, vagy baromi messze lovagoltak angyalkáim. S ha már itt vagyunk, akkor a másik: megint a lovak. Azon már egyszer rágódtam, hogy itt a lovak csak úgy vannak, de azon csak most tűnődtem el, melyik ló cipel ekkora úton egy (esetenként több) gorillát a hátán… hóban.

És eközben arra jöttem rá, hogy a Majmok bolygója – Háború tipikusan hollywoodi népbutítás: elvárja, hogy hülye legyél, elvárja, hogy fogadj el mindent, amit eléd tár, ne is gondolkodj azon, mit látsz. Lovagolnak a gorillák télen, ne foglakozz vele, ez hogy lehet, ennél amúgy is tudunk nagyobb ökörségeket mutatni. Többet is: az egész munkatáboros szakasz egy rossz vicc, amellett, hogy a német/szovjet táborok II vh-s hangulatát megidézi, meg van benn egy kis Híd a Kwai folyón is, teljesen irracionális az egész. Bazzeg, itt az őröknek mi van a szemük helyén, szürkehályog??? De az egész konfrontáció az Ezredes és Cézár között… komolytalan és súlytalan, pláne úgy, hogy az egyikük kezében ott a pisztoly. A faszi motivációja, na meg hogy kik ellen épül a kerítés – anyám. Persze, megint teljes háborús csönd lesz a nagyjelenet idejére, amiben a fejemet fogtam attól a banális fordulattól, amit az az egyik szereplővel tettek… és még nem volt vége a megdöbbenésnek. A csúcs a támadó fehér sereg fel- és eltűnése… ott bizonyosodtam meg végleg a bekezdés elején tett kijelentésem jogosságáról. A film ezen szakaszában sorra jöttek azok a jelenetek, amikben a legkisebb mértékben sem számított, hogy hihető, kidolgozott, életszerű legyen – mármint a film saját univerzumán belül – egyszerűen csak megtörténnek. Ha kell, a főszereplővel történik reggelre valami, ha kell egy komplett csorda válik köddé, ha kell, egy sereg semmisül meg. De HUA kiáltás, az van bazzeg, kétszer is. Mert az olyan qrva jól néz ki…

Sokan mondják, hogy ez az egész franchise tulajdonképp Cézárról, tágabb értelemben a MoCap technológia fejlődéséről szól – és ez igaz. A vezércsimpánz viselkedése, mimikája, gondolkodása, dilemmái, sorsa, drámája már teljesen emberi… technikailag teljesen lenyűgöző…  de attól még mindig csak egy kibaszott majom!!! Az is oké, hogy a trilógia egy görbe tükör az emberiségnek (ez tetszik is, nagyon), tejesen aláírom, hogy az emberiség megérett a pusztulásra, de annak hadd ne örüljek, hogy ezen fikció szerint a majmoké lesz a bolygó... így. A kislányt leszámítva itt már nincs egyetlen épeszű és jószándékú ember sem, amit azért még én is nehezen hiszek el: eddig csupán súlytalanok voltak az emberek, most, az Ezredest leszámítva, mintha nem is lennének. Ráadásul, ha csupán a film végi sakktábla elrendezést nézem, elképzelésem sincs, hogy ebből akkor most hogyan lesz a majmok BOLYGÓJA. Az az állapot, amibe Charlton Heston megérkezik kb. egy évtized múlva – márpedig ide érkezik, hisz két ikonikus szereplő már feltűnik a filmben, az űrhajó már úton van, ráadásul a kolónia is kb. elérte a földrajzi helyszínét. Hogyan lesz egy rakás jelbeszéddel kommunikáló majomból egy évtized alatt beszélő populáció – amikor gyakorlatilag egyetlen értelmes mondatokat kiadni képes állat marad köztük. Na jó, kettő…

S ha már itt tartunk: van egy új szereplő, akinek behozatala a történetbe volt ugye hivatott a film könnyedebb, viccesebb részét szolgálni. Nos, nem mondom, hogy ez semmi szinten nem működött, de néhány kacajt leszámítva inkább kínos volt számomra. A kreténség egy ideig cuki, egy idő után viszont már bosszantó, valahogy nekem a teljes kép vele kapcsolatban meglehetősen felemás – pláne úgy, hogy majdnem a jövőt kell alapozni a képességére. Tisztában vagyok vele, hogy talán ezt is csak én gondolom túl, hogy az írók szerint a dolgok majd csak úgy lesznek, maguktól, de ezen trilógia alapján, ezen történet alapján az én kis fejemben totál nem reális egy majmok uralta és irányította komplett Föld kialakulása. Még egy mozi kellene, amiben hihetően elmagyarázzák, hogyan is lett képes egy rakás makogó állat önszerveződni, e film után kitől tanultak meg beszélni – és ki patkolja a lovakat. Mert egy tanult barátom azt mondta, hogy a patkolt ló elbír egy gorillát…    

Ha viszont mindezek után úgy tűnik, nézhetetlen mozi lenne a Háború, nos azért természetesen messze nem az. Képi világa, látványa bámulatos, az öregedő Cézár új szint a CGI állatok között. A címében említett háború ugyan nem dominál a filmben – ahogy írtam, inkább egyfajta road movieba oltott bosszúfilm, megspékelve egy kis szöktetéssel – de a háború hangulata, a poszt apokaliptikus feeling megvan (jó volt a Coca-Cola kamion)… Az első mozi óta építkező társadalomkritika is átjött, annak ellenre, hogy itt komplett ökörség, amit az Ezredes kapcsán képbe hoztak. Néhány építkezési pont is nagyon bejött, különösen a némaság, és ha már AZ a kismajom feltűnt, jó poén lett volna a másik nevének említése is. Kétségtelenül nagy, látványos, szórakoztató nyári blockbuster lett ez a Háború, de ha az ember icipicit is próbál a történések mögé nézni, rájön, hogy ott bizony nincs semmi. Kár, a második epizód olyan jó volt.





65%



.

R2-D2 írta:

Majmok bolygója – Háború

Ha viszont mindezek után úgy tűnik, nézhetetlen mozi lenne a Háború, nos azért természetesen messze nem az. Képi világa, látványa bámulatos, az öregedő Cézár új szint a CGI állatok között. A címében említett háború ugyan nem dominál a filmben – ahogy írtam, inkább egyfajta road movieba oltott bosszúfilm, megspékelve egy kis szöktetéssel – de a háború hangulata, a poszt apokaliptikus feeling megvan (jó volt a Coca-Cola kamion)… Az első mozi óta építkező társadalomkritika is átjött, annak ellenére, hogy itt komplett ökörség, amit az Ezredes kapcsán képbe hoztak. Néhány építkezési pont is nagyon bejött, különösen a némaság, és ha már AZ a kismajom feltűnt, jó poén lett volna a másik nevének említése is. Kétségtelenül nagy, látványos, szórakoztató nyári blockbuster lett ez a Háború, de ha az ember icipicit is próbál a történések mögé nézni, rájön, hogy ott bizony nincs semmi.

65%

Nem olvastam még el részleteiben, mert előbb szeretném látni. Remélem, a héten még sor kerül rá, bár sajnos a napi egyetlen előadás elég béna időben van (délután 2).
Nekem viszont a látottakról valamiért a Jégkorszak ugrott be... Véletlen?
.