Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 25, 26, 27 ... 32 ... 38  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3942
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Kedd Jan. 23, 2018 9:30 pm

Niwrok írta:

Ennyire fix már a listád, hogy ilyenek beleférnek  Smile ?

.

Nem, de ehhez volt kedvem és ez csak másfél óra. Amúgy... olyan nagy meglepetés már nem érhet, a Tagadás, a Borg/McEnroe a Wind River és a Gifted van még tervben. A többi csak töltelék.

Aztán jön az Oscar szezon. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2848
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Kedd Jan. 23, 2018 9:37 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:

Ennyire fix már a listád, hogy ilyenek beleférnek  Smile ?

.

Nem, de ehhez volt kedvem és ez csak másfél óra. Amúgy... olyan nagy meglepetés már nem érhet, a Tagadás, a Borg/McEnroe a Wind River és a Gifted van még tervben. A többi csak töltelék.

Aztán jön az Oscar szezon. Smile


Nem a Vaultra vonatkozott a kérdés, hanem a másik kettőre  Smile ...

Én is így vagyok vele, hogy mindent úgysem pótlok, a kevésbé érdekesnek tűnőket elteszem későbbre... Még talán kettőt előreveszek, aztán szerintem véglegesítem is a dolgokat... most már jól esne valami sorozat ennyi film után  Smile .

Plusz annyit, hogy utólag még jobb is, hogy nem csak két-három filmet írtál a múltkor, mert többet is megnéztem arról a listáról, és át is rendezte kicsit az erőviszonyokat a középmezőnyben  Smile .



Az Oscar-szezont meg kezdheted is a "Testről és lélekről"-lel Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3942
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Kedd Jan. 23, 2018 9:50 pm

Niwrok írta:


Nem a Vaultra vonatkozott a kérdés, hanem a másik kettőre  Smile ...

Én is így vagyok vele, hogy mindent úgysem pótlok, a kevésbé érdekesnek tűnőket elteszem későbbre... Még talán kettőt előreveszek, aztán szerintem véglegesítem is a dolgokat... most már jól esne valami sorozat ennyi film után  Smile .

Plusz annyit, hogy utólag még jobb is, hogy nem csak két-három filmet írtál a múltkor, mert többet is megnéztem arról a listáról, és át is rendezte kicsit az erőviszonyokat a középmezőnyben  Smile .



Az Oscar-szezont meg kezdheted is a "Testről és lélekről"-lel  Smile .
.

Ja!! Azok a Bottom listára kellettek... tongue

Testről és lélekről? Mert? Van valahol? Shocked

Sorozat ügyben meg egyértelműen a Dark. Nekem az jön.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2848
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Kedd Jan. 23, 2018 9:58 pm

R2-D2 írta:


Ja!! Azok a Bottom listára kellettek... tongue

Testről és lélekről? Mert? Van valahol? Shocked


Hát ez az Smile ! Én sajnos év közben is láttam elég rossz vagy rosszul eső filmet ahhoz, hogy ne kelljen külön néznem, hogy feltöltsem a Bottomot Razz .

Persze! De egyelőre csak offline Smile ...

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2848
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Szer. Jan. 24, 2018 7:35 am

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Az ígéret


Na, ezt sem fogja a török kormány sűrűn mutogatni senkinek…

Itt jegyzem meg, kedves alkotógárda, hogy az „Ígéret szép szó, ha megtartják úgy, jó”… ugyebár: nem ártott volna, ha a srác által tett fogadalom legalább minimális mértékben szerepet kapott volna a filmben, ha már egyszer az a címe is… ugyanis ez az egész ígéret teljesen elsorvadt a történet folyamán.

Hiányzik az Az ígéretből az igazi átütőerő, az igazi sokk, ami emlékezetessé tehette volna: hiába a nagyszerű korrajz, hiába a remek színészgárda, ha a tömegével kivégzett örmények csupán díszletként funkcionálnak az orvostanhallgató Mikael (akinek némely jelenete megidézte az A fegyvertelen katonát is), az amerikai újságíró Chris (Bale) és az örmény tánctanár Ana (Chrlotte Le Bon) kavarása mögött.

Nem azt mondom, hogy az Az ígéret rossz mozi, csak lerí róla a bátortalanság. Egy nagyon fontos film lehetne, egy jó kis tényfeltáró dráma, de azt érzem rajt, hogy mintha nem is akart volna olyan nagyot szólni.

70%


Érdekes, hogy két ilyen "történelmi jellegű" filmet vettünk most sorra, és hogy szinte szóról szóra ugyanazt írtuk róluk, vagyis hogy a dramaturgiában a tartalmat feláldozták a felszínesség oltárán. Mert állhat bárki mögötte, akarhat ezzel kifejezni akármit, szerintem ezek könnyen belefutnak az "Avatar-dilemmába": vagy hiteles, tartalmas, mély filmet csinálnak, és ezzel elveszítenek egy csomó nézőt (mert a nézők túlnyomó része ugyebár szórakozásból néz filmeket, nem ismeretterjesztési céllal...), vagy maradnak a love story-nál, a sekélyes érzelmeknél és a szemérmes utalásoknál és félrenézéseknél, és akkor esetleg sokkal több emberrel sikerül megismertetni magát a témát is. A Hotel Ruanda szép példa, szerethetjük mi nagyon, de az sem kereste halálra magát, nem ostromolták miatta a mozikat, pedig a bemutatója idején már az Oscar és GG jelölései miatt elég ismert volt.

Az ígéretről olvastam már sokat, leginkább éppen amiatt, hogy a török kormány hogyan próbálta mindenhol megfúrni, de így látatlanban és az olvasottak alapján sem hiszem, hogy többet kapnék tőle, mint annak idején mondjuk a Flowers of Wartól.


Csak azért reagálok rá, mert így is lett... és még tényleg a Flowers volt érdekesebb.

Mint sok ilyen jellegű filmnél, a történelem csak a hátteret adja a romantikus négyszöghöz, ami elszakít, összehoz, reménnyel tölt el majd újra elszakít szerelmeseket. Ezért is lett nekem is egy kicsit felemás az "ígéret", mint házassági ajánlat beteljesülése, mert azért azt inkább a kényszer szülte a menekülésre, nem a becsület. És bár azért akadtak tragikus képei a mészárlásnak, inkább a külsőségeivel lett valamennyire kiemelkedő, "Konstantinápoly" képei például nagyon szépek lettek. Alakítások közül kettőt jegyeztem meg, vagyis Christian Bale-ét, mert mostanában visszavonulni látszik a filmezéstől, háttérbe szorult a munka a család miatt, a másik meg az epizódszereplő Tom Hollanderé, mert nekem a dinamitos jelenet lett az egyik legjobb.

Meg az ütött szöget bennem, hogy milyen mély sajnálattal tölt el, hogy a globalizálódás és a tömegmédia megjelenésével már száz éve is mekkora fejfájást okozott a tényeket tagadni igyekvő diktátoroknak, hogy besározzák, félreállítsák, kémkedéssel vádolják vagy akár megöljék azokat, akik nem csak a "kényelmes" tényeket kívánják a nyilvánosság elé tárni...

A 7/10 jó lesz nekem is.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3942
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: A tehetség   Csüt. Jan. 25, 2018 8:00 pm

.






A tehetség




Mondd csak, kedves olvasó, te mit tennél, ha gyermeked 7 éves korára integrálni és deriválni szeretne? És mondjuk nem tehetnéd meg, hogy sok pénzért különleges iskolába írasd? Hogy ha a családban mondjuk már lett volna egy öngyilkosság, pont a különlegesség, a megkövetelt és elvárt eredménykényszer hatására? Ha mondjuk a gyermeked nem is kíván különleges lenni, hanem csak élni szeretné a 7 évesek sima életét?? Mit tennél, ha viszont a nagyi – aki hasonlóan zseni – mindenképp iskoláztatni akarná, hogy a gyerek által elért eredményekre büszkén verhesse a saját mellét? Mi a fontos? A gyerek, vagy az emberiség érdeke???

Nagyon meglepett ez a film. Először is, totál véletlenül futottam bele, az xpress év végi listáját böngészve, ide-oda kattintva a filmes adatbázisokban tűnt föl az előzetese, s miután az A számolás joga című, hasonló elvek alapján építkező mozi nagyon bejött, rögtön kíváncsi lettem a kislány történetére. Legalábbis… az első elgondolásom az volt, hogy egy kislány történetét fogom látni, akinek nem adatott meg a zsenijének kihasználása, és a megfelelő intézményhez vezető rögös út drámai állomásait fogom látni… aztán nem. Ez a mozi sokkal inkább egy gyermek elhelyezési-, gyermekfelügyeleti jogáról szóló civakodás története, amiben a nagybácsi és a nagymama pereskedik a csöpp Mary érdekében, s amiben Mary tudása, tehetsége icipicit másodlagos a mellett a kérdés mellett, hogy hát akkor mi is igazán fontos a számára. S a dráma helyett pedig egy eszméletlenül érzelemgazdag – ez esetben egyetértek más netes ítészek fogalmazásával: szívhez szóló –, kifejezetten jó kedélyű, vicces és szórakoztató filmet láttam, ami vélhetően akkor is megérintett volna, ha nincs gyerekem – mert minden olyan képessége és eszköze megvan hozzá, ami ehhez kell. És kegyetlenül ki is használja ezeket: ha picikét néha giccsesnek is tűnik, én úgy éreztem, végre megkaptam mindazt az érzelmi manipulációt, amit sokszor hiányolok és ami néha oly jól tud állni az Álomgyár egyes filmjeinek és rendezőinek.

Mary (McKenna Grace – róla még majd hallunk, az tuti) most megy elsőbe. Igazából nem akar abba az unalmas iskolába menni, fél éves kora óta anyja testvére, Frank (Chris Evans) neveli, és a kislány úgy érzi – teljes joggal – hogy az iskola úgysem tud neki semmi újat mutatni. A kislány istenadta tehetség, örökletesen egy matekzseni, anyja és nagyanyja vére folyik benne – viszont az elmúlt 6 és fél év sem múlt el nyomtalanul: a nagybácsi a maga iszonyat laza hozzáállásával próbálta kiemelni a zseniélet korlátai közül, próbált neki egy átlagos kislány átlagos világát biztosítani. Nem is volt gond mindaddig, míg Mary el nem megy suliba, ahol bizony kiderül, hogy az egyszereggyel kéne kezdeni… amit ő már mondjuk három évesen tudott. A konfliktus a tanárral és az iskolával kódolva van, Frank pedig csak nehezen tudja kordában tartani saját és a lány indulatait a helyzettel kapcsolatban. Aztán mikor Mary másodszor is bajba kerül a suliban – qrva jó volt, ahogy ezt egyébként Frank lereagálta – dönteni kell: tényleg azt akarja-e, hogy a lány átlagos suliban átlagos kislány maradjon, vagy belátja, hogy valóban a köz érdekét szolgálva tehetségének megfelelő helyre viszi a lányt. Nem titok, a nagybácsi előbbi mellett dönt – és ezzel el is kezdődnek a problémák. Hiába a félszemű macska, Fred, hiába a kedves szomszédnéni, Roberta (Octavia Spencer – A számolás joga újabb  kapocs), valamint a Frankkel közelebbi kapcsolatba kerülő tanárnő, Bonnie (Jenny Slate), hiába minden érv a mellett, hogy Mary csak maradjon a megszokott közegében átlagos kislány, feltűnik a gonosz nagyi, és követeli a kislány felügyeleti jogát. Na, jó, nem gonosz, csak éppúgy matekzseni, akinek mindennél fontosabb, hogy a családi örökséget Mary továbbvigye, s akinek meggyőződése, hogy a kislány tudását az emberiség szolgálatába kell állítani…

… és el is érkeztünk a film egyik legfontosabb kérdéséhez. Ahhoz, amire az egész bírósági szakasz, a családi perpatvar, az előásott és a bírónak előadott sérelmek visszavezetetőek: mi jobb, mi fontosabb ebben az esetben. Mi jobb a kislánynak és mi jobb a környezetének: a választ pedig mindenki magában kell, hogy eldöntse. Az A tehetség ritmust és stílust vált, a kissé bohókás, rém szórakoztató gyerekfilmből egy késhegyre menő csata lesz, egy laza tárgyalótermi mozi, amiben mindenki bevet mindent, hogy megkapja a lányt, s ami nem kevés meglepetést és némi drámai elemet is tartalmaz. Az ember az első percek alapján teljesen másra számít, sokkal inkább volt várható Mary tudására épített sztori, mint ez, amit látunk – mégis, észrevétlenül teljesen magával ragad és a bőröd alá mászik a harc anya és fia között. Nekem legalábbis nagyon bejött, ahogy – megtartva a vidámságot – Evelyn, a nagyi (Lindsay Duncan) és Frank küzd a felügyeleti jogért, érdekes volt látni az egész tárgyalási procedúrát, mit is képes megtenni a két családtag egymással szemben, hol is van a határ, amit nem lépnek át. Van-e egyáltalán olyan… de a legfontosabb, hogyan hat ez Maryre. Ő, mint az ügy tárgya, hogy reagálja ezt le, érdekel-e valakit az ő véleménye… és ha csak azt nézem, hogy mi az erre adott válasz, már akkor is megérné megnézni a filmet.

Nem árulom el a mozi minden fontos mozzanatát, de annyit mondok, hogy felkavaróan szeretetteljes az egész eseménylánc, amik a lánnyal történnek (macska!!), ahogy mindez elő van vezetve, az rettentően mély érzelmi töltettel rendelkezik. Együtt sírunk vagy nevetünk vele, szurkolunk, hogy neki legyen jó, kéjes vigyorral nézzük, ahogy oktatja a felnőtteket, vagy épp megold egy megoldhatatlan egyenletet. Jómagam alapból is szeretem, ha egy filmet az első percektől kezdve széles mosollyal tudok végignézni, sokszor az első jelenet sok mindent meghatároz – márpedig itt már az indulás az iskolába megadta az egész mozi alaphangját. Szinte végig – még mikor kicsit rosszabbra is fordultak az események – akkor is ott volt a mosoly az arcomon, szinte végig azt a pozitív töltetet, azt a kedves vidámságot éreztem a filmből, amit az első percek „Úgy nézek ki, mint egy Disney hercegnő” és a „speckó reggeli” megalapoztak. A kis színésznő aranyossága, szeretnivalósága, a kiváló dialógusok, poénok, a tök jó hangulatkeltő zene, a remek karakterek hatására valahogy az ember az egész film alatt csak kedvességet és jó kedvet érez. Közben pedig agyalhat a már fentebb említett kérdéseken, gondolkodhat azon, hogy ő vajon mit tenne – no meg vacillálhat a nagyi szándékán és módszerein… meg például az olyan kis filozófiai elmélkedéseken, hogy van-e isten. S ha már nagyi: a maga módján, legalábbis egy ideig, Evelyn motivációi és szándékai is érthetőek, csak a bíróságon bicsaklik meg kicsit ez az egész – de még ezt is képes ellensúlyozni a bájos kislány egyetemi „vendégszereplése” a maga aranyos zsenialitásával.

Nagyon rég láttam ennyire érzelemgazdag filmet, amiben szinte minden működik. Kiváló karakterek, remek és jól elhelyezett humor, okos, elgondolkodtató, de egyben roppant szerethető történet, nagyszerű dialógusok, s nem utolsó sorban első osztályú színészek. Apropó, színészek – és rendező. A netes írások általában azzal kezdik, hogy ez a Marc Webb rendezte az 500 nap nyár és a két A csodálatos Pókember mozit… miután viszont én ezt nem tudtam, ezek közül semmit sem láttam, úgyhogy nekem ez totál nem is játszott szerepet nézés közben. Sem pozitív, sem negatív befolyásolást nem adott, sőt, még meg is jegyeztem közben, hogy hoppá, milyen jó kis filmet csinált ez az ismeretlen faszi… A másik meg ugye Chris Evans: nos, oké, hogy ő Amerika Kapitány, meg Fáklya, de én őt a Mobilban ismertem és szerettem meg, és egyáltalán nem volt fura, hogy képes a képregényfilmes karaktereken túl is mutatni valamit. Kell életnek lenni a Marvelen túl is – és nagyon örültem, hogy ez most megint bebizonyosodott.

Egy film, aminek majd minden perce élmény, amiben nagyítóval kell keresni a hibákat – talán egyedül a nevelőszülős szakasz lóg ki a sorból. Részben, mert iszonyat béna az egész szitu, mindkét felnőtt, részben meg, mert tényleg csak azért van, hogy egy végső konfliktusnak – és feloldásnak – teret biztosítson… lehet, hogy más körülmények között is lehetett volna mindez, de igazából mindegy. Ez nem csorbít semmit azon az élményen, amit az A tehetség nyújtani volt képes… félve írom, de az Életrevalóknál éreztem valami hasonló pozitív kisugárzást utoljára.




85%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 18, 2018 2:08 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2848
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Csüt. Jan. 25, 2018 8:56 pm

R2-D2 írta:

A tehetség

Nagyon rég láttam ennyire érzelemgazdag filmet, amiben szinte minden működik. Kiváló karakterek, remek és jól elhelyezett humor, okos, elgondolkodtató, de egyben roppant szerethető történet, nagyszerű dialógusok, s nem utolsó sorban első osztályú színészek. Egy film, aminek majd minden perce élmény, amiben nagyítóval kell keresni a hibákat – talán egyedül a nevelőszülős szakasz lóg ki a sorból. Ez nem csorbít semmit azon az élményen, amit az A tehetség nyújtani volt képes… félve írom, de az Életrevalóknál éreztem valami hasonló pozitív kisugárzást utoljára.

85%


Itt tényleg csak az volt a kérdés, hogy kinek melyik volt hangsúlyosabb a filmben, és hogy ki mit árul el belőle. Mert ami jó, az jó Smile ... és ne is csak a rendezőt emeljük ki, hanem a forgatókönyvírót is, Tom Flynn-t, akit akár elsőfilmesnek is tekinthetünk a kisebb, régebbi munkái ellenére.

A nevelőszülős rész talán tényleg kicsit erőltetettre sikerült, de az tök jó volt, hogy addig és utána folyamatosan tudott újat hozni a film, akár az apa felbukkanására, akár Frank korábbi életére gondolva.

Bár csak a facebook érdeklődő szerverei miatt, de így akkor látogatói rekordot is jelent a Tehetség... és némi promóval talán pár új olvasót is Smile .

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3942
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Csüt. Jan. 25, 2018 9:08 pm

Niwrok írta:

A tehetség


Itt tényleg csak az volt a kérdés, hogy kinek melyik volt hangsúlyosabb a filmben, és hogy ki mit árul el belőle. Mert ami jó, az jó  Smile ... és ne is csak a rendezőt emeljük ki, hanem a forgatókönyvírót is, Tom Flynn-t, akit akár elsőfilmesnek is tekinthetünk a kisebb, régebbi munkái ellenére.


Sokat gondolkodtam, mit is tudnék reagálni az írásodra (írásokra), de most úgy érzem, ketten mindent leírtunk, amit le lehetett. Úgyhogy tényleg annyiban maradhatunk, hogy ami jó, az jó. egyetért

Promó meg egyértelmű... peace

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3942
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Wind River – Gyilkos nyomon   Szomb. Jan. 27, 2018 6:05 pm

.





Wind River – Gyilkos nyomon



„- És hogy halt meg? - Nyüszítve.”

Ha csak azt vettem volna alapul, hogy a Wind River kapcsán milyen viszonyítási pontokat találni a neten, lehet, meg sem nézem ezt a mozit: Taylor Sheridan, mint író, eddig nem alkotott számomra igazán maradandót – sem a Sicario, sem az A préri urai scriptjétől nem ájultam el. Mindkettőből hiányzott valami, valami, ami úgy igazából odabasz, amitől egy mozi örök élménnyé válik… nos, ehhez az élményhez eddig ez a Wind River van a legközelebb, a faszi kezdi érezni a dolgot, de még mindig nem tökéletes. A másik viszonyítási pont ugye a Fargo – de szerencsére ez csak a hó miatt jöhet egyáltalán szóba: én ugyanis azon kisebbség tagja vagyok, akik kifejezetten pocsék és rettentően túlértékelt mozinak tartják a Coen fivérek alkotását. Szóval, ha mindezeket előtte olvasom, lehet, meg se nézem, de szerencsére semmit nem tudtam a filmről, csupán az év végi listákon látott előkelő helyezésére figyeltem fel… így lett az, hogy a végén elégedetten álltam föl a fotelból, s csak utólag próbáltam magyarázatokat találni az általam kevéssé tetsző dolgokra.

A Wind River egyébként egy hely, egy indián rezervátum neve az USA Wyoming államában, de miután ez a hazai mozi forgalmazásban ugye nem csengene elég jól, itthon kapott még egy Gyilkos nyomon kiegészítést  Rolling Eyes  – lelkük rajta, szerintem rém gagyi. Mindegy, a film ebben a rezervátumban játszódik, ráadásul valós események inspirálták – Sheridan elég sokat kutakodott a témában, így én hiszek neki: átlag feletti az eltűnés és az erőszak a környéken, az indián lányokkal szemben elkövetett atrocitások száma pedig kimagaslóan nagy. Valahol egyébként ezen nincs is mit csodálkozni, ismerve a múltat, tekintve a körülményeket, tulajdonképp minden szomorúan logikus, ami ezzel a népcsoporttal történik… ehhez a gondolathoz kapcsolódik majd a filmbeli lány esete is – s nem, nem az áldozatot hibáztatom, de picit naivnak tartom, hogy bárányként bement a farkasbarlangba. A lényeg, hogy az író/rendező ezzel a filmmel felvállalt valamit, egy krimibe csomagolva próbálja felhívni figyelmet az indiánok problémáira, a havas táj és a nyomozás kitűnő háttér hozzá – a kérdés ilyenkor megint csak az, hogy kihez jut el az igazi üzenet, lesz-e bármi hatása a világra. Vélhetően semmi, de ezt is megszokhattuk már… a nagy többség csupán egy jó/nem jó havas krimit fog látni – annak minden előnyével és hátrányával.

Tehát Wind River, Wyoming. Lány fut a hóban. Qrva hideg van, de rajta cipő sincs, mezítláb, melegítőalsóban rohan – vélhetően az életéért: nem tudjuk, ki ő, mi elől fut, csak érezzük a veszélyt. Pár perccel később majd vérbe fagyva látjuk viszont, egy helyi vadász, Cory (Jeremy Renner) lesz az, aki belebotlik, s akit alaposan meg is visel az eset: egyrészt mert ismerte a lányt, másrészt meg mert sötét árny telepszik a faszi múltjára. Érdekes egyébként, ezzel hogy játszik a rendező, amikor Cory elmegy az exéhez, egy szó sem hangzik el az egészről, mégis szinte érezni azt a terhet, amit a pár cipel – jóval később derül ki, mi is történt valójában. Szóval Cory, aki hivatásos vadász, rókákat lő ki, épp pumára indul vadászni, mikor nyakába szakad az ügy: fiatal indián lány vérbe fagyott holttestére bukkan kinn a havas mezőn. Érdekes adalék volt a történetben az egész illetékességi huzavona, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen rezervátumnak ekkora autonómiája van, saját rendőrséggel – a mi esetünkben viszont ki kell hívni az FBI-t, addig senki nem is nyúlhat a holttesthez. Ide kapcsolódik egy másik tök fura dolog, a halottkém megállapítása és annak utóhatása: az egész kavarásnak pedig az lesz a következménye, hogy a fagyos világban igazándiból hárman erednek a Gyilkos nyom után: Cory, egy fiatal FBI csaj, Jane (Elizabeth Olsen) és a helyi rendőrfőnök, Ben (Graham Greene). Mindhárman más mentalitást képviselnek, más szabályok és értékrendek szerint merülnek alá a nyomozásban – Jane meglehetősen hamar rájön, hogy itt, ezen a helyen, egyedüli FBI-osként semmire sem megy. A cooperi világból megismert Nyomkeresőre  Very Happy , Coryra hárul a feladat nagy része, ő az, aki személyes érintettség miatt is vérszagot fog és a hóban követi a múló nyomokat…

Több dolog is nagyon jó ebben a szakaszban, a hármójuk viszonya, annak változása, az egész „hó és csend”, maga az egész modernkori vadnyugat, amit Sheridan a vászonra álmodott… remek. A film közepén az a kis incidens a drogosokkal tényleg ütős lett, és maga az egész wyomingi tél valóban csontig hatolónak… tűnik. Pár apró dolog van csak, ami zavart: az egyik, az pont a téllel kapcsolatos. Ha tényleg ennyire hideg van, mint mondják, akkor bizony illett volna odafigyelni a stábnak, hogy az látszódjon is a vásznon, a Gyilkosság az Orient Expresszenhez hasonlóan itt sincs soha egy nyamvadt lehelet a levegőben (de, a végén, Jane-nél). Nem tudom, mennyi volt az igazi hó, meg a trükk, hol és mit forgattak valós közegben, de néha bizony csak azért tudtam, hogy hideg van, mert mondták. A másik meg, hogy tök fölöslegesnek éreztem Cory szálába a kiskölköt bevonni: semmi jelentősége nem volt, ráadásul egyszer csak úgy eltűnt a képernyőről, mint ha sosem lett volna ott. Oké, hogy legalább nem kell vele vesződni a fináléra fordulva, de ezért kár volt beletenni – ha meg csak azért volt benn, anyuval együtt, hogy a múltidézésnél el tudjuk képzelni az eseményt… nos, az sem lett volna muszáj. A harmadik, ami icipicit zavart, az a film indokolatlan lassúsága: nincs ellenemre a komótos történetvezetés, de néha itt bizony nagyon leült az egész, néha túl melankolikus, túl sok havas tájon rohanó hószán, s jól néz ki a hatósági konvoj, de néha már időhúzásnak éreztem.

Már csak azért is, mert maga a történet, a nyomozás bizony nem egy agyafúrt thriller. Nincs pszichopata elkövető, az áldozat kapcsolatrendszeréből, meg néhány nyomról a hóban össze lehet rakni, hol járt a lány – a kis, immár felturbózott csapat meg is érkezik a helyszínre… ahol viszont valami olyan kezdődik, ami teljesen új szintre emeli a filmet. A mozi utolsó fél órája zseniális, minden korábban álmosító pillanatot feledtet, már az első konflikus is remek, de aztán a flashback (már eleve az ajtónyitás), annak következménye egyszerűen parádés. Ez a szakasz egyszerre gyomorforgató, tarantinosan beteges, izgalmas és katartikus – pláne Cory és műve… remek az egész, úgy, ahogy van. Apró szépséghiba lehet csupán, ha az ember abba is belegondol, hogy tulajdonképp semmit nem tudunk meg a fúrótelepen történtek utóhatásairól, az sem egészen tiszta, hogy deklaráltan annyira messze mindentől, végül is ki, hogyan és mit élt túl, ki, hogyan és miért lesz/nem lesz felelősségre vonva. Azért az, ott kicsit olyan volt, mint egy cirkuszi céllövölde, kétlem, hogy minden vizsgálat nélkül lezárják az ügyet – még ha ez egy rezervátum, akkor is… de az is igaz, hogy a történet, a tanulság és a katarzis szempontjából mindez totál lényegtelen. A fontos maga az indiánok (indián lányok) kiszolgáltatottságának bemutatása, a droghasználattól kezdve (tüzes víz asszociáció) a szexuális erőszakot bezárólag, és ezzel együtt pár gondolat erejéig az egész mai kori indián közösség, egy rezervátum belső világának felskiccelése. Aztán kisebb súllyal, de fontos a gyász feldolgozása, Cory szavai akár egy tankönyv lapjaira is illenének – más kérdés, hogy qrva nehéz ám azokat úgy betartani. S végül, a két család drámájának bemutatásával a tanulság, ami szerint majdnem ugyanaz a tragédia miatt az egyik szétmegy, a másik összejön… mennyire nem vagyunk egyformák, mennyire is máshogy alakulhat másnál minden.

Van a hónak, a havas tájnak, a havas krimiknek, filmeknek valami fura bája, az tény. Számos alkotást láttam már ebben a közegben, eddig azt mondtam volna, hogy a skandináv közegből érkező mozikat nem lehet utolérni. Nos, a Wind River rácáfol erre, igaz, hogy ennek a rezervátumos, indiános vonala miatt van valami exkluzivitása, amitől más, mint egy sablon amerikai film, de hangulat, stílus, talán még depresszió szempontjából is méltó párja az északi moziknak (az csak apró gonoszság részemről, hogy azokban biztos igazi a hó is és a hideg is). Renner hóvadász szerepben is nagyszerű, jó poén, hogy az FBI csajjal együtt innen mehettek a Végtelen háború forgatására. A szakáll miatt alig ismertem meg John Bernthalt, de gyanús volt a lapos orr – örültem neki, bírom s faszit. Ahogy egyébként örültem a néhány indián szereplőnek, sokkal többet is elbírt volna a film. Meg talán egy picit feszesebb forgatókönyvet, talán icipicivel több érzelmet, pontosabban kevésbé rideg gondolkodást, mint amit itt Cory mutatott.  Viszont… még így is nagyon jó.





80%


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 26, 2018 3:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2848
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Szomb. Jan. 27, 2018 9:16 pm

R2-D2 írta:


Wind River – Gyilkos nyomon

Érdekes adalék volt a történetben az egész illetékességi huzavona, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen rezervátumnak ekkora autonómiája van, saját rendőrséggel – a mi esetünkben viszont ki kell hívni az FBI-t, addig senki nem is nyúlhat a holttesthez.

Van a hónak, a havas tájnak, a havas krimiknek, filmeknek valami fura bája, az tény. Számos alkotást láttam már ebben a közegben, eddig azt mondtam volna, hogy a skandináv közegből érkező mozikat nem lehet utolérni. Nos, a Wind River rácáfol erre, igaz, hogy ennek a rezervátumos, indiános vonala miatt van valami exkluzivitása, amitől más, mint egy sablon amerikai film, de hangulat, stílus, talán még depresszió szempontjából is méltó párja az északi moziknak. Ahogy egyébként örültem a néhány indián szereplőnek, sokkal többet is elbírt volna a film. Meg talán egy picit feszesebb forgatókönyvet, talán icipicivel több érzelmet, pontosabban kevésbé rideg gondolkodást, mint amit itt Cory mutatott.  Viszont… még így is nagyon jó.

80%


Azért "nem gondoltad", mert régen olvastad tőlem a Banshee-s írásaimat... meg mert még mindig nem láttad Smile .

Bár tényszerűen minden így van, ahogy leírtad, engem talán most talált meg legjobban ennek a szarrá fagyott, egymástól elhidegült, elzárt világnak a hangulata. Valahogy minden szereplőben, még a legmellékesebbekben is volt valami kis egyedi, amik miatt a finálé csak a betetőzése lett valaminek, ami amúgy is tetszett.

Ennyivel lett több nálam.


U.i.: A bárány nem ment a farkasbarlangba, hiszen szó van róla, hogy a tivornyásokat nem várták vissza éjszaka a szállásra.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3942
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Szomb. Jan. 27, 2018 9:23 pm

Niwrok írta:


Wind River – Gyilkos nyomon

Azért "nem gondoltad", mert régen olvastad tőlem a Banshee-s írásaimat... meg mert még mindig nem láttad  Smile

Jogos. Én most szembesültem először ezzel, de akkor meg majd a bansheeban nem lesz jdonság. peace


Niwrok írta:


U.i.: A bárány nem ment a farkasbarlangba, hiszen szó van róla, hogy a tivornyásokat nem várták vissza éjszaka a szállásra.

.

Ez is jogos, de én valahogy indián lányként akkor sem mentem volna oda, úgy... annál gyanakvóbb vagyok (lennék). Nem hiba, nem is kötekedés, csak én így érzem... peace


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3942
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Borg/McEnroe   Hétf. Jan. 29, 2018 12:01 pm

.





Borg/McEnroe



"A wimbledoni tenisztorna (hivatalos nevén: The Championships), a legrégebbi és a legtöbb hagyománnyal bíró teniszverseny a világon. Az évente megrendezett négy legrangosabb teniszverseny, a Grand Slam-tornák egyike, és történelme, valamint nagy hagyományai miatt ezek közül is Wimbledon a leghíresebb és sokak szerint a legkiemelkedőbb. A wimbledoni tenisztornát minden évben nyár elején, június-július hónapban rendezik meg füves pályán, az All England Lawn Tennis and Croquet Clubban, Angliában és ezt az egyet játsszák füves borításon."

"Björn Rune Borg (Stockholm, 1956. június 6. –) korábbi világelső svéd teniszező, sokak szerint minden idők egyik legjobb teniszezője. Összesen 11 Grand Slam-tornát nyert meg egyéniben, hatszor nyerte meg a Roland Garrost (ezt csak Rafael Nadal tudta megismételni azóta), további öt Grand Slam-címét pedig Wimbledonban szerezte. 1998-ig  ő volt az egyetlen teniszező, aki ötször tudott Wimbledonban nyerni: először Peter Sampras, majd Roger Federer állította be a rekordját. Borg az egyetlen teniszező, aki három egymást követő évben győzni tudott mind a Roland Garroson, mind Wimbledonban."

"John Patrick McEnroe (Wiesbaden, NSZK, 1959. február 16. –) amerikai profi teniszező, korábbi világelső. Karrierje során egyéniben 7 Grand Slam-tornát nyert, ebből négyet a US Openen, hármat Wimbledonban . Ezen kívül párosban 9 Grand Slam-címet szerzett, 5-öt Wimbledonban, 4-et a US Openen, sőt vegyes párosban is diadalmaskodott egyszer (1977, Roland Garros, párja: Mary Carillo volt). 1992-ben vonult vissza az aktív versenyzéstől (a világranglista 20. helyén állt). Máig emlékezetesek művészi ütései, páratlan röptejátéka, Björn Borggal való rivalizálása és a pályán tanúsított lobbanékony, heves viselkedése (ezen film alappillérei): sokszor keveredett összetűzésbe a játékvezetővel, vonalbírókkal. „Ezt nem gondolhatja komolyan” – az 1981-es wimbledoni bajnokságon hangzott el a játékvezetőnek címzett, mára már szállóigévé váló mondata…"

No. Most, hogy az Austral Openen a mi Babos Timink párosban csodát tett és GS győzelmet szerzett, talán még aktuálisabb néhány szót ejteni az újabb sportfilmről, ami ezúttal két teniszező, a bevezetőben említett Borg és McEnroe párharcára fókuszál. Mint ilyen pedig, elkerülhetetlenül párhuzamba állítható a 2013-as remekművel, a Hajsza a győzelemért című F1 mozival, s bár szerény véleményem szerint Ron Howard mozija jobban sikerült, kétségkívül meghatározhatja a szubjektív élményt az, hogy kinek melyik sportág áll közelebb a szívéhez. Jómagam – azon kívül, hogy a játékosok nevét ismerem – sosem érdeklődtem a tenisz iránt, ráadásul Björn Borg korszaka (a Hunt/Lauda korszakhoz hasonlóan) icipicit korán volt még ahhoz, hogy értékelni tudjam a svéd zseni életművét. Miután pedig 1983-ban vissza is vonult, nem is csoda, hogy az utána következő John McEnroe-éra már jobban az emlékezetemben van… de ha most mindenképp teniszezőt kellene mondanom korábbról, Andree Agassit és Boris Beckert említeném… meg talán Lendlt. Mindegy, ez nem is fontos, most, a mozi után a szokásos kis kutakodásom eredményeképp jobban képbe kerültem a tenisz történelmével kapcsolatban – és azt mondom, valóban megért ez a rivalizálás egy filmet. De sok más rivalizálás is megérne… pl mai korból is…ugye…

A Borg/McEnroe egyetlen dologra, az 1980-as wimbledoni döntőre van felfűzve, ezzel a képpel is kezdődik a mozi – hogy aztán innen visszatekintve, a sportolók múltját, jellemét feltárva jusson el ugyanerre a pontra, a fináléra. Ez pedig a filmmel kapcsolatban rögtön két kérdést vet fel. Az egyik, hogy maga a mérkőzés van-e olyan fontos, jó, izgalmas, hogy érdemes róla filmet csinálni, illetve hogy az oda eljutó két címszereplő élete van-e olyan érdekes és izgalmas, hogy arra egy egész filmet rá kelljen szánni. Nos, a válaszom mindkettőre igen, maga a döntő, ahogy itt be van mutatva, ahogy a két színész eljátssza a két sportolót, az egyszerűen zseniális – aki meg nem tudja a meccs végeredményét, az ne is nézze most már meg. Mert nem egyértelmű, hogy a 24 éves Borg megnyeri-e zsinórban az ötödik wimbledoni címét, vagy a fiatal, szemtelen, 21 éves McEnroe megakadályozza-e ebben és esetleg Borgnak egy évet várni kell az ötödik címre (picit ezért át is írtam a bevezetőmet). Hasonlóan más sportfilmekhez, ez is egy csúcsmérkőzés körül forog, csak itt az oda vezető utat flashbackekben meséli el a dán rendező, Janus Metz – egyébként érdekesség, hogy a film LeBeouf ellenére nem amerikai, hanem svéd-dán-finn kooprodukcióban készült –, ami visszatekintések pedig tök jól kibontják a két fiatalember múltját. Nagyszerűen sikerült végigvinni minket mindkét szereplő életén, konfliktusaikon – és megmutatni, hogy a felszín alatt minden ellenkező látszat ellenére jobban hasonlítanak egymáshoz, mint bárki gondolná.

Olvastam olyan írást, ami megrója a mozit azért, hogy jobban koncentrál Björn Borgra, mint McEnroera… amellett, hogy igazából nem tudok vitatkozni ezzel a ténnyel, én nem tartom hibának. Kettejük közül ő volt a már regnáló bajnok, ő volt az idősebb, ő volt, aki már akkor elért valamit – szemben vele pedig a friss szemtelen újonc, aki épp a trónra tör. Ráadásul szerintem Borg személyisége, összetettsége, múltja lényegesen érdekesebb, mint McEnroe-é, aki tulajdonképp maga a megtestesült ösztön, pályán kívül és pályán is. Persze, film és show szempontjából lényegesen jobban mutat az ő viselkedése, de nekem legalább akkora élmény volt felfedezni a szunnyadó vulkán, Borg életét és gyerekkorát is. Másrészt meg… ugye ez egy skandináv mozi, logikus hogy a skandináv főhős legyen a középpontban. Nem véletlen, hogy ott állítólag csak Borg is a címe, vélhetően, ha ezt amerikaiak csinálták volna, mások lettek volna a súlypontok – de engedtessék már meg egy nemzetnek, hogy filmet készítsen egy hőséről. Egyébként ez a skandináv kooperáció egyszerre előnye és picit hátránya is a filmnek: nagyon jó a földhöz ragadottabb nézőpont, a svéd szöveg, nagyon jól írták át a hollywoodi elemeket a saját nyelvükre, ugyanakkor megint hiányoltam azt a szentimentalizmust, ami a Rush-i magasságába emelhette volna a filmet. Olyannyira, hogy a végén már azért is izgultam, vajon lesz-e egy „Bajnok! – Bajnok!” tali a végén…

Mindkét srác története érdekes, totál más közegből, teljesen hasonló habitussal mennyire másokká váltak a sportban.  Érdekes volt, hogy a fiatal Borg (akit részben maga Björn Borg fia alakít) is mennyire az indulatok embere volt, hogy tudták ezt kezelni – egyáltalán az, hogy sokadszorra is milyen lenyűgöző tud lenni, emberek, gyerekek, sportolók mit képesek megtenni a sikerért. Nagyon tetszett az egész, ahogy, amilyen ritmusban ezt bemutatták, a vágások, ahogy a 24 éves korára már kiégett, csúcson lévő teniszezőről vissza-vissza ugrunk a múltba. S ha már korai visszavonulás: nem is oly rég volt még, mikor a MotoGP regnáló világbajnoka, Casey Stoner, vagy épp a F1-ből Rosberg is idejekorán lelépett a színről… most, Borg esetében kicsit közelebb került hozzánk, miért. Van az a jelenet, az erkélyen – nos, abban minden benn van, szerintem simán nem érdekelte volna, ha leesik. Feltétlenül kiemelendő, hogy Sverrir Gudnason, Borg megformálója szenzációs, de Stellan Skarsgård, Svédország első számú színésze és filmes exportcikke is nagyon jó Borg edzőjének szerepében. Mégis… mégis az egész mozi valahol mégsem róluk lesz emlékezetes… hanem a vetélytárs McEnroe-t megformáló Shia LaBeoufról. Ahogy írtam fentebb, könnyebb és emlékezetesebb az ő szerepe, maradandóbb, látványosabb, élénkebb az ő jelenléte a képernyőn, de mindezt át is kell adni a nézőnek – ez pedig LaBeouf  ámulatba ejtően megteszi. Nem tudom, ki mennyit foglalkozott a szerepével előtte, de vélhetően jó alaposan beleásta magát mindkettő a teniszezők jellemébe – nem olvastam utána, kíváncsi lennék, mit szóltak ehhez az egészhez az igazi játékosok. Bár, tekintve, hogy Borg a fiát szerepelteti, nagyon nem lehet ellenére ez az életrajzi film… mert, ha őszintén a dolgok mögé nézünk, ez a sportfilm nem is annyira sportfilm, mint egy életrajzi film Björn Borgról – akinek egyik nagy ellenfele volt az a John McEnroe, aki épp ezen események közben vált valahol felnőtté, érettebbé a pályán. Legalábbis a döntőre, mert azért később is voltak gondjai a bírókkal…

Minél többet gondolkodom rajta és minél tovább írom ezt az ajánlót, annál jobban elmerülök újra a filmben, minél többet gondolok rá, annál jobban tetszik. Roppant komplex, kerek az egész, nagyszerűen összerakott, remek ritmusú, kiválóan összevágott sportfilm, ami még azokat is megtalálhatja, akiket kevéssé érdekel a tenisz. Hogy megérintheti-e? Nos, abban nem vagyok egészen biztos, ebben az egyben nem hozta azokat a sablonokat, amiket én magam elvártam volna – nem manipulál, nem játszik sem az ember igazságérzetével, hogy mikor mi történt a srácokkal korábban, de azzal sem törődik, hogy ki mellé állítsa a nézőt. Ebből a szempontból kissé rideg, talán túlontúl tárgyilagos is, ettől olyan tipikusan skandináv – csak most hó és depresszió nélkül. Ugyanakkor látványra, történetvezetésre, színészekre, forgatókönyvre (végre!!) simán odatehető az Álomgyári produkciók mellé, elé. A meccs meg… még így is parádés volt, hogy csak színészkedtek, és még így is, hogy az 1976. október 26-i japán F1 futam a sport jellege miatt közelebb állt szívemhez.




80% (elsőre) Smile



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 18, 2018 2:09 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3942
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: TOP 10 2017   Kedd Jan. 30, 2018 12:20 am

.




TOP10 2017



Nem szívesen panaszkodom – hisz tudom, hogy mindenkinek megvan a saját keresztje – de elöljáróban el kell mondanom, hogy a tavalyi mozis év az utóbbi idők leggyengébb eredményével zárult nálam: talán még sosem sikerült ilyen kevés képi anyagot megnéznem, mint 2017-ben. Persze, jó oka van mindennek, még az is csoda, hogy ennyi jutott… mindenesetre még sosem éreztem ennyire tartalmilag üresnek, szellősnek az összesítést. Az, hogy a hivatalos listán lévő felhozatalból idén is csak pár darab igazán maradandó alkotás sikeredett, az már nem nagyon lep meg, a filmek jó része szinte ugyanazt az erős középszert képes hozni, az viszont, hogy a másik listára, az „exluziv” listára is alig találtam filmet… nos az már gáz. Az újrázásokkal együtt hiába láttam tavaly is 137 filmet (ebből 77-et az előbb említett „hivatalos” listáról), valamint 20 sorozat 20 évadát, úgy érzem, nagyon kevés filmre fogok évek múltán emlékezni. Sajnos egy kedvenc világomtól véglet búcsút vehetek, ez az új Disney Star Wars más nem az én Star Warsom, az egyre idiótább és követhetetlenebb képregényfilmek folyamától szabályosan besokalltam – de ezek mellett is sorban jöttek az eleve feleslegesnek gondolt remake-ek és folytatások… a Bottom listára sokkal könnyebb volt összeszednem a filmeket.

Sorozatok terén sem jobb a helyzet: a korábban nézni kezdett történetek aktuális évadai felemás minőséget (és zárást) hoztak, új meg nem nagyon fogott meg. 24 S10 kuka, Homeland S6 első fele kuka, a Kártyavár S5, 12 majom S3, Fekete vitorlák S4, TWD S7 csupán átlagosan jó. Ami bejött, az a GoT S7, a Stranger Things S2, Odaát S12, a Narcos S3 és végre a BSC S3. Megint van egy agyonhype-olt sorozat, az A szolgálólány meséje, ami szerintem egyszerűen borzalmas, de ellenpéldának megint van egy sorozat, a 13 okom volt, ami viszont zseniális. Black Mirror híján neki adom az első helyet…

Szokás szerint három listát olvashattok, ahol lehet, linkekkel: az xpress szavazásához használt, tavalyi évben hivatalosan idehaza bemutatott, vagy mozi bemutató híján DVD premierrel bíró filmekből válogatva, aztán egyet, ami az általam tavaly először látott mozikból állót – és harmadjára a TOP FOS listát (általában a legnagyobb csalódásokat jelenti).

1. Valerian és az ezer bolygó városa

Az utóbbi idők legjobb, legötletesebb, legszerethetőbb sci-fije, egy 140 perces ötletorgia, baromi jó látvánnyal. Ennyire innovatív és részletgazdag mozi utoljára a Star Wars volt számomra – tekintve pedig, hogy az már nem az én elképzeléseim szerint megy tovább, ez lesz az, ami a helyébe lép. Csak legyen folytatása…

2. A homok alatt

Ez már tavaly szerepelt a különlegességek listáján, de miután 2017-ben megjelent itthon is, egyértelmű, hogy ide is felkerült. Megdöbbentő és izgalmas háborús dráma egy maroknyi német gyerekről, akik a háború után a dán tengerparton szedik fel a németek által telepített taposóaknákat. Nem véletlenül emlegetem immár két éve, borzalmasan erős mozi.

3. Tehetség

A harmadik és negyedik hely szabadon felcserélhető, ennek talán az érzelmi töltete az, ami idáig repítette. Egy matekzseni kislány története, akit nagybátyja átlagosnak akar nevelni, nagymamája meg különlegesnek – a néző meg döntse el, szerinte mi a jobb. Vicces, megindító, csodás.

4. Utazók

Igazából az újranézés után lettem biztos abban, hogy ennek itt a helye: a látszólag romantikus maszlag mögött egy vérbeli, szintén ötletes sci-fi, amiben olyan morális problémák vannak feszegetve, hogy az ember beleborzong. A néhány qrva jó technikai megvalósítás csak hab a tortán – én meg, miután szeretem a fantasztikus filmeket, ez meg az űrben játszódik… szóval itt a helye.

5. Hét nővér

Hoppá, megint egy sci-fi. Meglepő, mi? Nagyon bejött az elrejtett ikrek története, az egész fura disztópia, a megfelelően felépített csavar(ok) és a viszonylag visszafogott akció keveréke. Noomi Rapace és önmagában az egész trükk, ahogy hétszer a vászonra tették, nagyon jó, ismeretlensége és minimális promóciója ellenére nekem maradandó élmény volt.

6. T2: Trainspotting

Anno azt írtam róla, hogy ez egy qrva jó film, csak meg kel hozzá öregedni – és ezt tartom most is. Vannak művek, amik épp eltalálják a nézőjének érzelmi állapotát, életkorának problémáit, gondolkodását, a T2 pedig telibe talált ebből a szempontból. Sokkal jobban, mint elődje. Az árnyékos beszélgetés meg talán az egyik legjobb filmes ötlet, amit idén láttam.

7. A számolás joga

A néger egyenjogúságos történet mellett engem ebben az egészben legalább annyira érdekelt, megfogott a NASA korabeli működése, az egész űrverseny. Párba tudtam állítani a Gagarinnal, roppant érdekes volt – ráadásként meg tényleg meglepő (de korántsem újdonság) volt, hogy milyen sokáig létezett USA-ban, a demokráciaexport fellegvárában a szegregáció.

8. Borg/McEnroe

Lehet, csak azért van most itt, mert friss az élmény, de minél többet gondolok rá, annál lenyűgözőbb, ahogy a két rivális nagy teniszező múltját, karakterét felfűzték az 1980-as wimbledoni döntőre. Eddig kevéssé érdekelt a tenisz, de kicsit most kutakodtam és ezután jobban odafigyelek majd rá. És Borg ide vagy oda, Shia LaBeouf ellopja a showt McEnroe szerepében…

9. Boldog Halálnapot!

Ahogy írtam, a filmek a lista ezen szakaszában már egyenrangúak, én meg úgy gondolom, a kedvenc zsánerem egyszerűen nem hiányozhat innen. Nem állítom, hogy a Boldog Halálnapot! feltalálta a spanyol viaszt, de volt benn eredetiség, hangulatos, vicces, izgalmas, néha érzelmes, tanulságos… ennyi elég is volt ettől az időhurkos mozitól.

10. Verdák 3

S akkor már legyen egy animáció is (az Űrviharon jobban kiakadtatok volna   tongue ): a Lecsó után mindig is a Verdák volt számomra a második legjobb Pixar film – ennek harmadik része pedig egyszerre volt egy remekbeszabott váltás és egy óriási feelingű nosztalgiabomba az első rész iránt… egy csodás lezárással.

Nagyjából mindent láttam, ami érdekelt, a lista végére simán oda lehetne biggyeszteni, mondjuk az Arthur király – A kard legendáját, az Űrvihart, a Wind Rivertt, a Jumanji 2-őt, a Barry Seal – a beszállítót, az A szólít a szörnyet…meg még sok 80%-os mozit. Mindegyiknek van olyan aspektusa, ami kifejezetten nem jött be, de összességükben remek filmek.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

És akkor jöjjön az a kis lista, amit az idén először látott, hivatalosan be nem mutatott idei, vagy régebbi mozikból áll össze. Ezen jobbnál-jobb filmek vannak, de az a szomorú tény ott lebeg a lista fölött, hogy idén jóval kevesebb új, ismeretlen jó filmbe futottam bele…

1. Teljesen idegenek

Ha ezt időben látom, a tavalyi összesítést is megbolygatta volna: zseniális már maga az alapötlet is, hogy egy csapatnyi barát kiteszi a telefonját az asztalra vacsora közben és mindenki minden üzenetet és hívást megoszt a többiekkel. Hogy ebből mi lesz, azt nézzétek meg… érdemes!!!

2. Veszettek

Toronymagasan az utóbbi évek legjobb magyar filmje. Nagyon betalált, hihetetlenül aktuális, Fenyő Iván meg, mint főrendőr... egyszerűen beszarás.

3. Contratiempo

Viszonylag kevés spanyol mozit tudtam megnézni idén, de ez a legjobb hagyományokat hordozza magában: egy újabb izgalmas, fordulatos, hiteles és hihető thriller. És ami a legfontosabb (igaz, elvárható): van forgatókönyve!!

4. A hazafiak napja

A Peter Berg – Mark Wahlberg duó megtörtént eseményeken alapuló trilógiájának harmadik darabja, ami a 2013-as bostoni maratonon történt robbantásos merényletet járja körbe. Izgalmas és rohadtul megindító is egyben, ráadásul sokkal kevésbé giccses, mint amire számítani lehet.

5. Spielberg

Lenyűgöző dokumentumfilm a mesterről, a világ egyik legnagyobb rendezőjéről. Rengeteg filmbejátszás, nagyon sok interjú színészekkel és kollégákkal – és rengeteg olyan új információ, ami miatt néhány korábbi mozi egyes jelenete (más) értelmet nyer.

6. MEMO

Újabb magyar film, egy újabb zseniális ötlettel, amire egyszerre vágyik is az ember és egyszerre félelmetes is: mi lenne, ha nem tudnál felejteni, ha minden egyes szarásodra, tényleg mindenre emlékeznél??? Ha ez komoly, hollywoodi produkcióban készülne, erről beszélne az egész világ.

7. Mielőtt elmegyek

A Boldog Halálnapon!-t párja, egy YA időhurkos film, amiben ha az ember túljut a picsás, gyerekes szakaszon, ezen a stíluson, egy tanulságos kis történetet kap.

8. Summer Camp

Félig spanyol horror, ami azért különleges, mert a megszokott sablonokat totál máshogy rakja egymás mellé, mint amit az ember elvárna tőle. Néha brutális, néha idegesítően sikítozós, néha hidegrázóan fekete humorú… és zseniális befejezésű

9. 6 nap

Jó kis terroristás-túszejtős akciófilm, ami megtörtént eseményeket dolgoz fel. Feszült, izgalmas, remek korrajzzal – no meg rengeteg beletett munkával a magyar feliratot illetően…

10. Az admirális – Myeong-ryang csatája

Koreai történelmi film I Szunshin admirálisról, aki 12 hajóval feltartóztatott egy 200 hajós japán sereget… valamikor rég. Mindenekelőtt érdekes film, jók voltak a csatajelenetek, egy teljesen új harcmodor, teljesen más hajókkal: közel egy órán át zajlik a véres, izgalmas, fordulatos tengeri ütközet.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



És végül akkor a BOTTOM TOP 10.  Alapból szándékosan kihagyok olyan filmeket, amik jó eséllyel felhúzhatnak, de még így is rengeteg filmbe belefutok, amitől vártam valamit, s nem kaptam meg. Ez a legrosszabb film lista így egyben a legnagyobb csalódások listája is lett, aminek győztese csak az utolsó pillanatban futott be…


1. Egy szent szarvas meggyilkolása
2. Anyám!
3. Nyírjuk ki Günthert!
4. Körök
5. Egyenesen át
6. Széttörve
7. Kaptár – Az utolsó fejezet
8. Az egészség ellenszere
9. Hóember
10. A múmia






.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2848
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Kedd Jan. 30, 2018 8:55 pm

R2-D2 írta:
.

TOP10 2017


Akárhogy is látjuk, olvassuk egymás véleményét év közben, azért mindig vannak benne olyan apróságok, amik meglepnek. Például nem hittem volna, hogy a Homok alatt elsőségére bármi is veszélyt jelent, hogy a Borg/McEnroe, amire finoman megkaptam, hogy túlértékeltem, az a listára kerül, és nem, az Űrviharon nem akadtam volna ki, inkább a Boldog halálnapot! listás helye volt érdekes, bármennyire is benne van az idő-faktor  Smile . Meg annyi izgalom csak kell ebbe, hogy kicsit azért változik a sorrend ahhoz képest, amit a korábbi pontozás sugallna... néha egy-két napon belül is

Meg jó látni, hogy az egyéb-listára több olyan film is felkerült, amit én tettem a "radarra"   yeah .

U.i.: A Borg/McEnroe-ra azért nem reagáltam külön, mert gyakorlatilag ugyanezt írtam le róla zanzásítva... de ezt mostanra már te is tudod  Smile .

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3942
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Kedd Jan. 30, 2018 9:18 pm

Niwrok írta:
R2-D2 írta:
.

TOP10 2017


Akárhogy is látjuk, olvassuk egymás véleményét év közben, azért mindig vannak benne olyan apróságok, amik meglepnek. Például nem hittem volna, hogy a Homok alatt elsőségére bármi is veszélyt jelent, hogy a Borg/McEnroe, amire finoman megkaptam, hogy túlértékeltem, az a listára kerül, és nem, az Űrviharon nem akadtam volna ki, inkább a Boldog halálnapot! listás helye volt érdekes, bármennyire is benne van az idő-faktor  Smile . Meg annyi izgalom csak kell ebbe, hogy kicsit azért változik a sorrend ahhoz képest, amit a korábbi pontozás sugallna... néha egy-két napon belül is

Meg jó látni, hogy az egyéb-listára több olyan film is felkerült, amit én tettem a "radarra"   yeah .

U.i.: A Borg/McEnroe-ra azért nem reagáltam külön, mert gyakorlatilag ugyanezt írtam le róla zanzásítva... de ezt mostanra már te is tudod  Smile .

.

yeah

Már megérte ennyit variálni rajta...

Igen, tényleg gondolkodtam sokat a Valerian kontra Under Sandeten, de valahogy előbbi annyira letaglózóan új és lenyűgöző volt idén, hogy a két éve folymatosan promótált, élményileg talán kissé megopott az A homok alatt kicsit háttérbe szorult... egyébkébként tavaly se nyerte az adott versenyfutását. Igaz, ott az El Desconocido volt az ellenfél... szegény...

A Borg meg... ahogy írtam is a végén, minél többet agyaltam rajta, ahogy kuatkodtam a teniszversenyek múltjaiban, ahogy egyre többet gondoltam rá, úgy lett egyre jobb. Kicsit lassabban érett be, mint neked, de beérett... Smile

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
26 / 38 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 25, 26, 27 ... 32 ... 38  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: