R2-D2 írásai 3.0

R2-D2 írta:

T2: Trainspotting

Egy vallomással kell kezdenem: soha nem voltam megveszekedett Trainspotting rajongó. 20 évvel ezelőtt nem is láttam a filmet, csak jóval később, nagyjából a DVD megjelenés alkalmából abszolváltam… a maga módján tetszett, vicces volt, meg minden, de miután akkor csak és kizárólag drogos filmként tudtam rá tekinteni, nem lopta be magát a szívembe. Kultfilm meg aztán végképp nem is lett nálam, úgyhogy szép lassan a feledésbe merült – egészen tegnapig, míg ráhangolódásként a mai mozira újranéztem.

Az tény, hogy ez már nem az a drogos, féktelen film, mint elődje volt. De csak annyit lassít a tempón, amennyit a szereplői öregedtek. Az is tény, hogy kevésbé vicces – én az elsőt (így, újranézés után) most már inkább kezelem vígjátéknak, mint egyéb mozinak -, de így is megvannak a kifejezetten humoros pillanatai. Jó, itt nincs szobában szétfröccsenő szar, de szegény Spud önmagában egy bohózat, meg ne felejtsük a mezőn egy szál faszban futó karaktereket se. Annak is kifejezetten örültem, hogy a drogos, látomásos, szürreális képi világot szinte teljesen hanyagolták (elvétve akad néhány), szerencsére teljesen másra helyezték a hangsúlyokat. Ha nagyon magasztosan akarom megfogalmazni, akkor arra, hogy eljön egy idő, mikor az ember úgy érzi, bocsánatot kell kérnie a régi sérelmekért, mikor az ember elég idős ahhoz, hogy meg is bocsásson.

Ez egy rohadt jó film, csak meg kell hozzá öregedni picit.

85%

Akkor én még nem vagyok elég öreg azt hiszem. Nem a bocsánatos gondolatok miatt, hanem hogy ezt egy rohadt jó filmnek lássam.

Az első film sem hagyott mély nyomot bennem, de annak legalább volt annyi mentsége, hogy szétcsapta a heroin, és annyi is, hogy Boyle abban vélhetően sokat merített a személyes élményeiből, így jó volt a közvetlensége.

Boyle azóta elismert, profi rendező lett, aki fantasztikus képi hatásokkal tud magabiztosan játszani (az árnyék zseniális!), remek anekdotákat tud kitalálni (a kártyalopásos részből nekem inkább csak a PIN-kódok tetszettek, azon még nevettem is), és jó meglátásai vannak a világról (a monológ egyszerre volt súlyos és tartalmas alig másfél perc alatt is). De az, hogy ezek mögé nem írt semmilyen, akár csak elfogadható történetet, hogy a sztorizást és a nosztalgiázást valami összekösse, és már a heroin sem lehetett kifogás, leginkább csak "unalmastól" a "kínosig" tologatta a film hangulatát nálam. Kitalálta, hogy milyen lehet az a négy srác 20 év múlva, hogy mit csinálnának, ha találkoznának, és rájuk erőltette a régi helyszíneket és a régi sztorit a pénzről, de kivette belőle a heroint, miközben az volt az egyetlen üzemanyaga, kivette belőle a személyes kötődést, hiszen már nincs kapcsolata azokkal az emberekkel, akikről ezt a négyest mintázta... és eltűnt belőle a lázadó fiatalság, ami mára a reggeli merevedést a derekában érzi.

Így a Trainspotting 2. még annyira sem jut sehonnan sehova, mint az első rész. A nosztalgiázásai is csak ritkán teremtenek közösségi élményt, inkább csak emlékek megfakult fotói, és azokból is azok jöttek be egyáltalán, amik nem az első részből kivagdosott jelenetek voltak, a nézőt nosztalgiáztatva, hanem egy kicsit bővítettek a karakterek kapcsolatán.

De igazán csak azzal a három, példaként kiemelt dologgal volt több egy teljesen érdektelen és semleges értékelésnél... mert a többire már holnap sem fogok emlékezni.

5,5/10
.

Niwrok írta:

T2: Trainspotting


Az első film sem hagyott mély nyomot bennem, de annak legalább volt annyi mentsége, hogy szétcsapta a heroin, és annyi is, hogy Boyle abban vélhetően sokat merített a személyes élményeiből, így jó volt a közvetlensége.


Így a Trainspotting 2. még annyira sem jut sehonnan sehova, mint az első rész. A nosztalgiázásai is csak ritkán teremtenek közösségi élményt, inkább csak emlékek megfakult fotói, és azokból is azok jöttek be egyáltalán, amik nem az első részből kivagdosott jelenetek voltak, a nézőt nosztalgiáztatva, hanem egy kicsit bővítettek a karakterek kapcsolatán.

De igazán csak azzal a három, példaként kiemelt dologgal volt több egy teljesen érdektelen és semleges értékelésnél... mert a többire már holnap sem fogok emlékezni.

5,5/10

Tudom, tudom, ne sajnáljam, de akkor is...

Mindegy, akkor ezt (is) máshogy éltük meg. Nekem pont az tetszett benn, hogy nincs drog - az elsőben meg az volt a bajom, hogy "szétcsapta a heroin" - no meg az, hogy mintha magamat láttam volna, ahogy 20 év után visszamegyek valahova. A filmes barátommal sokat szoktunk fantáziálni arról, hogy ha lenne időgépünk, és csak egy irányba mehetnénk vele, merre mennénk... nos, nagyon sokáig egyértelmű volt az ELŐRE, de pár éve már mindketten a VISSZA mellett tettük le a voksunkat.

Tényleg nem vagy eléggé öreg.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

T2: Trainspotting

Az első film sem hagyott mély nyomot bennem, de annak legalább volt annyi mentsége, hogy szétcsapta a heroin, és annyi is, hogy Boyle abban vélhetően sokat merített a személyes élményeiből, így jó volt a közvetlensége.
Így a Trainspotting 2. még annyira sem jut sehonnan sehova, mint az első rész. A nosztalgiázásai is csak ritkán teremtenek közösségi élményt, inkább csak emlékek megfakult fotói, és azokból is azok jöttek be egyáltalán, amik nem az első részből kivagdosott jelenetek voltak, a nézőt nosztalgiáztatva, hanem egy kicsit bővítettek a karakterek kapcsolatán.

5,5/10

Tudom, tudom, ne sajnáljam, de akkor is...

Mindegy, akkor ezt (is) máshogy éltük meg. Nekem pont az tetszett benn, hogy nincs drog - az elsőben meg az volt a bajom, hogy "szétcsapta a heroin" - no meg az, hogy mintha magamat láttam volna, ahogy 20 év után visszamegyek valahova. A filmes barátommal sokat szoktunk fantáziálni arról, hogy ha lenne időgépünk, és csak egy irányba mehetnénk vele, merre mennénk... nos, nagyon sokáig egyértelmű volt az ELŐRE, de pár éve már mindketten a VISSZA mellett tettük le a voksunkat.

Tényleg nem vagy eléggé öreg.

A heroin nekem sem tetszett az első részben, elég távol áll tőlem az a világ, az ennyire le- és szétcsúszott drogosoké, de az legalább egy szervező elv volt még a szervezetlensége ellenére is. Ebben meg még annyi vezérfonal sincs, mint abban a heroinnal együtt.

De tényleg ne sajnáld, neked legalább van elég jó sztorid, amiket majd mesélhetsz az unokáknak   .

Niwrok írta:

De tényleg ne sajnáld, neked legalább van elég jó sztorid, amiket majd mesélhetsz az unokáknak   .

Na bazzeg, az biztos.

.





Kong – Koponya sziget




Az megvan, mikor az Utazás a rejtelmes szigetre című – amúgy kifejezetten szórakoztató moziban – a szigetet egy óriási viharzónán keresztül lehet megközelíteni?  Nos, örömmel jelentem, hogy nem csak az az egy sziget ilyen, hanem van egy másik is: a Csendes-óceánon található az úgynevezett Koponya sziget, ahol maga John Hammond is elégedetten dörzsölhetné a tenyerét.  Ahol a sziget ura egy Kong nevű óriás majom, ahol a vízben óriásbölény szerű lény terpeszkedik, ahova talán maga a nagy és hatalmas Kraken is petézett, ahol a vérszomjas órásmadarak nem kalitkában élnek… és ahol a föld alatt nem egy komplett dinoszaurusz populáció tanyázik, hanem egy Koponyarágónak (tényleg a Csontrágót miért kellett megváltoztatni?) nevezett gyíkszerű lény él. Ahol Kincs ugyan nincs, mégis van egy háborúból ottmaradt veterán, és ahol ugyanaz a mondás érvényes, mint az Isla Sornan: „Mindig így kezdődik! Aztán majd jön a futás, meg a sikítás!”

Ha valaki ennyiből nem találta ki, az új King Kong film egy rettentő lélektelen, panelekből építkező, kiszámítható és érzelemmentes látványorgia. Leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy remek színészek ősállatok között nem csinálnak semmit, de még annyit sem, hogy bármelyikük azt megpróbálná, hogy icipici érdeklődést kiváltson az általa megformált karakter iránt. Ja, bocs, nem… egyvalaki érdekelt: azt vártam már, hogy a megszokott idióta háborúmániás katonát mikor eszi meg már valami nagy. Ezen kívül tényleg semmi: annyira érdektelen itt minden, hogy a számomra nem túlságosan kedvelt Peter Jackson féle King Kong mozi is felértékelődött ezek után. Amúgy is: mintha annak egy érdekes újragondolását látnánk, csak most más a helyszín és más a cél. A vietnami pokol után, Kurtz ezredes helyett itt egy majmot kell megtalálni az őserdőben (ez mondjuk lényegesen könnyebb, mert szegényem akkora, hogy nehéz nem észrevenni).

A mozi egy egészen fura jelenettel kezdődik: megtudjuk, hogy a II világháborúban a japán Kamasuka (Kincs, ami nincs) nem egyedül zuhant le a rejtelmes szigeten, hanem volt egy amerikai ellenfele is, bizonyos Hank Marlow (később John. C. Reilly) nevű pilóta képében, akik aztán majd jól találkoznak a sziget királyával. Itt kell megjegyeznem, hogy – 3D-ben legalábbis – valami eszméletlen béna lett a nyitójelenet CGI-ja: a homokba csapódó gép a háttérben, az emberrel a középpontban számomra iszonyat elbénázott méretarányokat mutatott. Kíváncsi vagyok, másnak is szemet szúrt-e, de valami nem klappol ebben a jelenetben… Aztán, ahogy a főcím pörög, az viszont tetszett, még a túl gyors montázsban is fel lehetett fedezni egy csomó ismert világtörténelmi eseményt – külön jó „látványelem”, ahogy a felirat vált évszámról betűre. Egészen 1973-ig pörög az óra, elérkezünk a vietnami háború végéhez, mikor is egy Preston Packard (Samuel L. Jackson) nevű ezredes épp hazainduló kis csapatát egy telefonfülkéből (ezen jót röhögtem, mi van, ha pont nem sétál arra) megbízzák egy kutatóexpedíció katonai biztosításával. Ja, igen, mert otthon, a nagy Amerikában egy titokzatos tudós, mr. Randa (John Frédi Goodman) épp meggyőzi az illetékeseket, hogy még a szovjetek előtt derítsenek már fel egy szigetet, valahol az óceán közepén. Az ezredes, aki egyébként akár Coppola filmjéből is átjöhetett volna, tipikusan az az ember, aki háború nélkül csak árnyéka önmagának, kapva kap az alkalmon és bevetésre viszi kis csapatát – egy unalmasnak induló dzsungeltúrára. Két, számomra érdemleges tagja is van a különítménynek, az egyik a többnyire negatív szerepeket kapó Toby Kebell (amúgy ő Kong is), illetve a Gengszterkorzó Eli-a, Shea Whigham. Őket bírom, értük, a korábbi szerepeik miatt icipicit tudtam izgulni. Persze, nem küldetés a küldetés, ha nincs egy törvényen kívüli, leszerelt katona, de a dzsungelt jól ismerő zsoldos, Conrad ( Tom Loki Hiddleston), illetve egy pacifista – ezúttal női – újságíró. Mert újságíró/filmes az mindig kell, hogy legyen: eggyel több szerencsétlen civil, akit meg kelljen menteni – meg hát ha már a Kong szigetre megyünk, akkor kell egy nő Kongnak is, nem??? Tényleg, mekkora poén,hogy a Viet Kongok után most King Kongra kell lőniük??

A fényképezős csajt egyébként a Szobából kiszabadult Anya, Brie Larson játssza – és ezzel azt hiszem, minden fontos és ismert színészt meg is említettem. Szóval. A felderítő küldetés abból áll, hogy tudományos céllal lebombázzák a szigetet, feltérképezendő annak geológiája és élővilága, azzal azonban nem számoltak, hogy ez nem fog tetszeni King Kongnak. Ez amúgy a film egészének ismeretében jó kérdés… hogyan is tudhatta/gondolhatta az a valaki, hogy ott szörnyek élnek, ha ez a sziget viharködbe burkolózva eddig felfedezetlen volt? Na, mindegy. Az előzetesben is látott képsorok következnek, mikor is Majom Úr rendet tesz az őt lövő helikopterek között, a csapat meg több darabra szakadva gyalogol tovább. Egyébként elgondolkodtam azon, mekkora őrültség is az, hogy – miután látják, hogy semmi esélyük a lény ellen – továbbra is támadnak, ahelyett, hogy szanaszét menekültek volna onnan… az már csak hab a tortán, hogy Kongot valószínűleg erőtér védte, mert amit kapott, attól bármilyen hús-vér állat kipurcan. Értem, hogy érzékeltetni kellett hatalmasságosságát, de akkor meg visszatérünk az első gondolathoz… miért is maradtak ott?? Amúgy is, ennek a filmek állatok tekintetében nem erőssége a következetesség: a lények inkább a dramaturgia miatt halnak meg, nem a sérüléseik miatt.

Az immár kis csapatok így gyalog mennek A pontból B pontba, egyikük vérgőzösen, a majommal valós leszámolás reményében (hát, persze), a másikuk meg inkább a józan paraszti ész által vezérelve, életüket mentve. A film átvált egy őslénytanos túlélőtúrává, megidézve az Az elveszett világot, vagy a Jackson féle King Kongot: van itt minden, mi szem szájnak ingere. Óriáspók, óriáspolip, óriásgyík, meg valami, amit szavakba sem lehet önteni. Mintha egy tücsök elaludt volna egy odvas fában, és mire felébredt, akkora lett, hogy a fát nem tudta leszedni a hátáról… mindegy, előkerül a pilóta is (egyébként ő a legjobb figura a moziban), aki ugyan elhiszi, hogy vége a háborúnak, de 28 évvel korábbi állapotban van. Ja, meg van egy csomó kifestett néma bennszülött (WTF???), akik telepatikusan kommunikálnak. Ez még kellett… Így tartanak ők külön-külön a B pontba, számos veszély leselkedik rájuk – amik közül aztán hamar kiderül, hogy a legnagyobb veszély az ember maga. Megint. Kong nem bántani embert, ha ember nem bántani Kong – kár, hogy ezt az ezredesnek nem mondta senki. Pontosabban mondja, de akkor már késő… kezembe temettem fejemet eme eszetlen tettek láttán, amit Packard művel. Jó, kellett egy ilyen háborús bolond, de akkor is…

Többet nem mesélek, igazából nincs is mit, néhányan meghalnak, néhányan nem, jönnek mindenféle lények (akiken éppúgy nem fog a golyó, mint Kongon), megint van Kong és nő jelenet, stb. A film nézése közben végig úgy éreztem, hogy ezt már mind átéltem többször is, hol az Isla Sornán, hol az Isla Nubaron, hol a Jackson filmben, vagy épp a napalmos reggelen, Vietnamban. Nem volt amúgy rossz az egész, egy látványos zúzda a mozi nagy része, súlytalan emberekkel és üres történettel – annyira az volt, hogy még az üres lózungok, amiket ilyen helyzetekben rendszeresen el szoktak sütni, még azok is szinte hiányoztak. De látványos popcorn az egész, kíváncsi vagyok, ezt a Kongot veszik-e majd alapul a Godzilla elleni moziban. Érdekes lesz őt innen elvinni (vagyis, nem lesz érdekes, mert azt is láttuk már), de még érdekesebb lesz Godzillát idehozni… lehet, nem is fognak verekedni, hisz mindkettő emberbarát, nem?

Szerintem én ezt többször nem nézem meg, egyszer bőven elég volt – viszont jó, hogy nagyvásznon láttam. Az első percek kínos látványa után nagyjából rendben van a film, a 3D-nek szokás szerint semmi értelme. A humora viszont jó, nagy részük a veterán pilótához kapcsolódik, de a katonák egymást ugratása is a helyén van. Rohadtul jól szólt az egész, igazi nagypályás mozi élmény a film – kár, hogy pont a legeslegfontosabb összetevőket hagyták ki belőle. Nevezetesen a történetet és a karaktereket… mármint a karakterek árnyalását.






65%



Ui: a Paranoid viszont brutál jó volt.  




.

R2-D2 írta:

Logan

Nem akarom ízekre szedni ezt a filmet, mert összességében azért tetszett. Kicsit hosszabb volt a kelleténél ugyan, de zömében azért jól éreztem magam rajta… viszont csodálkozom azon a nagy netes ömlengésen, ami ezt a filmet övezi. Őszinte leszek: számomra ennek, így semmi értelme és létjogosultsága nem volt, a két maradék régi főszereplő szereplése (Magneto hol van?), az egész korábbi X Univerzum újbóli, sokadik teljes átírása – pontosabban elintézése egy mondatban – rettentően nagyvonalú és átgondolatlan. Amennyire lehet örülni a korhatárnak, annyira univerzumidegen is az egész: hiába jók a káromkodások, teljesen abszurdan hangoznak egy olyan figura szájából, ami 17(!!!) évig nem káromkodott, s hiába néz ki két megvillanó cici mindig jól a filmvásznon, ebben a moziban teljesen céltalanul himbálóztak. Ha meg az erőszak… az tényleg jó, végre van tétje a szúrásoknak, vágásoknak, én magam viszont nem adtam volna ezért R betűt, ámde legyen.

A Logan valahol tényleg egy road mozi. A déli határról kell nekik eljutni az északihoz, bizonyos Éden nevű helyre, ahol az újonnan előkerült mutánsok biztonságban vannak. Sajnos azonban ez az út önmagában már egy szomorú kliséhalmaz: már maga az Éden léte is a Nagy Posztapokaliptikus Kliségyűjteményben elkelő helyen szerepel, de nem különösebben eredeti ötlet mondjuk a tanyán való megállás sem. Minden egyes zűr, amit az üldözőcsapat okozott, ahogy azokat a problémákat megoldották, bántóan egyszerű.

De mint mondom, mindezen negatív felhangok ellenére a Logan nem lett rossz film. Sötét, drámai, melankolikus képregényfilm, ami eddig talán valóban nem volt (azon lehet vitatkozni, hogy egy képregényfilmnek ilyennek kell-e lenni, vagy inkább maradjon a vidámabb vonal), aminek vannak egészen kiváló összetevői. Mindig is írtam, hogy számomra az x filmek mindig is a színes, kreatív mutánsvilágról szólnak elsősorban, s igaz, hogy ebből van itt talán a legkevesebb (a fináléban pici, de a zseniális), viszont van egy új mutáns, aki mindent visz - Laura jelenléte, karaktere maga film pozitív esszenciája. Kegyetlen jó a csaj, jók az új körmei, az egész lénye: ezzel a némasággal, a vadságával hátán viszi el az egész filmet. Többekkel ellentétben engem nem zavart a lány „szűkszavúsága”, sem az ebben beálló változás sem: teljesen várható és kiszámítható fordulat volt az egész.

75%

Talán mert nem ismerem annyira az X-Men világát, és a filmek puszta megnézésén kívül nem is lett akkora kedvenc, hogy megpróbáljam jobban egymáshoz illeszteni a darabjait... de ez a film nekem jobban tetszett, mint az írásod alapján neked.

Valóban hosszú is, sok a klisé (a farmos rész már nekem is sok volt), ellenben a háromszor egy mondatban elintézett kérdésekkel, és nincs sok kapcsolódás az eddigiekhez, de abba a kevésbe, amit én tudtam Rozsomákról (az egyik barátom elmondana mindennek, ha Farkasnak merném hívni ), beleillett, hogy a fokozatosan gyengülő, az átlagosnál is megkeseredettebb Logan ilyen lenne abban a helyzetben. Az persze gáz, hogy egy lecsúszott alkesz luxus limosofőr, és a jövő is többet fog változni tíz év alatt, mint amennyire itt a stáb fantáziája "megszaladt" (csak nézzük meg, hogy tíz évvel ezelőtthöz képest mekkora a változás), de ha tényleg levadászták volna az összes mutánst, ha tényleg gondoskodtak volna az utánpótlás elmaradásáról (ugye, mire nem jó a GMO...), és ha Xavier vénségére tényleg ennyire leépült volna, akkor annak nagyjából így kell történnie. Amolyan Az ember gyermeke módra...

Jó volt, ahogy ebben a helyzetben továbbgondolták a figurákat, az újabb vámot szedő adamantiummal, a rohamokkal, a bujkálással, amiben nemhogy a káromkodás fura, hanem az, hogy egy ennyire cinikus figura miért nem káromkodott eddig is. Sokféle érzelemmel játszott, amellett, hogy az akciók is rendben voltak, és ezzel már több, mint az eddigi részek. A kiscsaj is jó volt, bár a némasága engem is idegesített, és amikor megszólalt, és úgy szólalt meg, az a vicc jutott róla eszembe, amikor a néma gyerek tíz éves korában mondja ki az első szavait, azt, hogy "Sós a leves.", és amikor az örömkönnyekben úszó szülei megkérdezik, hogy hát eddig miért nem beszél, az a válasza: "Eddig minden rendben volt."... Lora helyzetében viszont ez sem hihető.

Spoiler:

Lehet, hogy a sorozat részeként zagyvaság, de "önállóan" nézve ebben a világban szerintem is az egyik legjobb.

8,5/10
.

Niwrok írta:

Logan


Talán mert nem ismerem annyira az X-Men világát, és a filmek puszta megnézésén kívül nem is lett akkora kedvenc, hogy megpróbáljam jobban egymáshoz illeszteni a darabjait... de ez a film nekem jobban tetszett, mint az írásod alapján neked.

8,5/10

 Az jó, mert nagyjából ugyanazokat, nagyjából ugyanúgy láttad.

Niwrok írta:

... nemhogy a káromkodás fura, hanem az, hogy egy ennyire cinikus figura miért nem káromkodott eddig is...

Ez viszont pontosan így van. Mert miért is nem? Mert más volt a szándék vele kapcsolatban... és most mért? Mert korhatárossá tették, ugyanis megint csak más volt a szándék vele kapcsolatban...

Szóval... a következetesség némileg csorbult ez esetben. Értem, hogy ilyennek kellett volna lenni, de miután több ideig volt nem ilyen, ezért most kifejezetten fura vol, hogy ilyen lett.

R2-D2 írta:

Logan

Niwrok írta:

... nemhogy a káromkodás fura, hanem az, hogy egy ennyire cinikus figura miért nem káromkodott eddig is...

Ez viszont pontosan így van. Mert miért is nem? Mert más volt a szándék vele kapcsolatban... és most mért? Mert korhatárossá tették, ugyanis megint csak más volt a szándék vele kapcsolatban...

Szóval... a következetesség némileg csorbult ez esetben. Értem, hogy ilyennek kellett volna lenni, de miután több ideig volt nem ilyen, ezért most kifejezetten fura vol, hogy ilyen lett.

A következetesség a legritkább esetben szempont, ha a pénz belekerül az egyenletbe. Régen a Disney-stílustól remélhettek nagyobb bevételt, most a Deadpool-vaker a nyerő. De talán az is közrejátszhat, hogy a 17 év alatt egy teljes generáció felnőtt Hugh Jackman Rozsomákján, és akinek akkor 10 évesen finomítani kellett a szövegen, az ma 27 évesen kinevetné a szájkosarat, és el is várja a vért meg a fuckokat...
.

Niwrok írta:

Logan

A következetesség a legritkább esetben szempont, ha a pénz belekerül az egyenletbe. Régen a Disney-stílustól remélhettek nagyobb bevételt, most a Deadpool-vaker a nyerő. De talán az is közrejátszhat, hogy a 17 év alatt egy teljes generáció felnőtt Hugh Jackman Rozsomákján, és akinek akkor 10 évesen finomítani kellett a szövegen, az ma 27 évesen kinevetné a szájkosarat, és el is várja a vért meg a fuckokat...
.

Ez mind szép és jó, de mi van, ha mondjuk leülsz egy X maratont tartani? Van benn ráció, amit mondasz, de az egészet tekintve baromság a koncepció... na mindegy, a legnagyobb baj, hogy utálom, ha valaminek vége. Ld. még Han...

.





Váratlan szépség




Ha igazán stílusos akarnék lenni, akkor most a filmbéli Howardhoz hasonlóan fogalmaznék egy levelet a neten található, ún. Kritikusokhoz, amiben leírnám, hogy megint mekkora trógerek, mennyire félre tudják vezetni a jónépet írásaikkal, hogy majdnem kihagytam ezt a filmet miattuk a negatív tartalmú kritikáik miatt. Hogy kár mindig beállni a nagy köpködés széles sodrába, hogy megint csak sokkal, de sokkal jobb ez a film, mint azt majd’ mindenhol publikálták.  Pontosabban… én megint láttam valamit, ami nekem jobban tetszett, mint a többségnek, ezen írásom megszületése jószerint meg megint csak annak a felháborodásomnak következménye, ami ennek a filmnek negatív kampányát övezi.

Szerencsére a konkrét filmbeli szituációt még csak érintőlegesen sem tudom átérezni – borzalmas belegondolni, különösen Verona után, hogy van olyan, aki igen – viszont az tény, hogy meglehetősen empatikusan tudok mostanában viszonyulni a gyász mozis megformálásához… sajnos jó okom van rá. Ez az empátia persze gyakran negatív ellenérzésbe is képes átfordulni, gyakran nem úgy reagálnék, ahogy a történetek szereplői… viszont itt, ebben az esetben maximálisan át tudtam érezni gyakorlatilag minden karakter szerepét. Nem tartom kizártnak, hogy ha valaki elveszti gyermekét, teljesen megzakkan, egyáltalán nem tűnik túlzásnak, hogy orvosi segítség híján leveleket írogat a Halálnak, a Szeretetnek és az Időnek. Nem, egyáltalán nem hülyeség, sőt, bizonyos keretek között még meglepően szolid reakció is. Ugyanakkor azt itt kell megjegyeznem, hogy a film előzetese – ami amúgy felcsigázott remek színészeivel és misztikumával – totál átverés megint, a nevezett három fogalom egyáltalán nem úgy és azért jelenik meg a filmben, amiként azt első körben gondolhatnánk.

Howard (Will Smith) egy jól menő cég társtulajdonosa, akit a kezdő képsorok vidámsága után mély letargiában látunk viszont: 6 éves kislánya egy ritka agydaganatban, a Glioblastoma-ban (röviden GBM-ben) meghalt. Minden normális ember összezuhan ilyenkor, de Howard két éve olyan szinten mélyponton van, hogy az már a cége működését is veszélyezteti. Feleségétől elvált, a munkahelyre pedig csupán dominót építeni jár be – világéletemben bírtam a Domino Dayt, tök jó volt látni Howard építményét –, némán, minden kommunikáció nélkül éli életét, legjobb barátja pedig versenybiciklije (lol, ilyesmi van nekem is), amivel New York utcáit járja. Az igazság az, hogy előzetes információim és várakozásaim alapján egy roppant depressziós és mélyen megrázó filmre számítottam – és ezen a ponton simán benn is volt a lehetősége ennek – de legnagyobb örömömre az alkotók teljesen más irányba vitték el a hangulatot. Nem, nem vicces a mozi – a minimális humor pont arra való, hogy a nagyon sötét gondolatokat elűzze – sokkal inkább egy kissé melankolikus, de pozitív töltetű alkotás, amiben a három fogalom megszemélyesítői nem csak azt a célt érik el, hogy Howardot visszahozzák a való életbe, hanem azt is, hogy másik három ember életét is rendbe tegyék. Sőt… így, a film egészét tekintve azt is kétlem, hogy ez egyáltalán Howardról szólna – nekem legalábbis ugyanolyan fontos volt az üzlettársai élete, mint magáé a főszereplőé.

Persze, a központi téma Howard (Will Smith) „meggyógyítása”. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire volt jó húzás a misztikumot egy elegáns vágással kihúzni a történetből, és élettel tölteni meg a három fogalom szerepét, de azon nem igazán lehet, hogy ahogy ez megtörténik, és amilyen célt ez szolgál, az zseniális ötlet. A lényeg az, hogy a cég három vezető embere, név szerint Whit (Edward Norton), Claire (Kate Winslet) és Simon (Michael Peña) fondorlatos tervet eszel ki, hogy a csődtől menekülendő, rábírják Howardot egy papír aláírására: szövetkeznek a Halállal (Helen Mirrer), a Szeretettel (Keira Knightley) és az Idővel (Jacob Latimore), hogy hassanak a depresszióban szenvedő társukra. Tudom, ez így leírva nagyon hülyén hangzik, de higgyétek el, a moziban mindennek más értelme van. Szóval, a három fogalom megtestesítője – azért ők, mert Howard ezekhez ír többnyire mérges leveleket, ezeket hibáztatja lánya halálával kapcsolatban – a legváratlanabb pillanatokban Howard mellé lép az utcán és az általa írt leveleket idézve szembesíti a faszit téves gondolataival. Igen ám, de ki hinné el, hogy egy idős nő pont leül mellé egy padra és azt mondja magáról, hogy ő a Halál… (mondjuk, ha a SupNatban vagyunk, ezzel nem tanácsos viccelni) így Howard is szépen elhajt mindenkit melegebb éghajlatra. A terv kezd dugába dőlni, újra kell kalibrálni mindent – viszont közben kiderül, hogy a megbízóknak talán nagyobb szükségük is van a terápiára, mint magának Howardnak. Hogy talán ők maguk is legalább annyira sérültek, mint megmenteni kívánt (majd később már simán kisakkozni kívánt) társuk.

És nekem ez nagyon bejött. Széles mosolyra görbült a szám, mikor rájöttem erre, onnantól kapásból négy szálra bomlott a film, onnantól már nem is egy, hanem négy ember életét kellett rendbe hozni. Négy mini családi kör, négy kisiklott életút – a maga problémáival kifejezetten érdekes volt. Majdnem érdekesebb volt, mint maga Howard, mert a látszólag egészséges embereknek talán nagyobb változást kellett magukból kicsiholni a végére, mint szegény megtört apának… akinek amúgy is akad egy segítsége, egy terápiavezető nő személyében. Mint tudjátok, nem igazán rajongok a csoportterápiás jelenetekért, de ennek, így, a mozi végén elhelyezett csavarral együtt fura mód helyét éreztem. S ha már itt tartunk: ritkán és rég éreztem azt a ledermedést, ami itt ért el a házban, nagyon jó és megalapozott az egész felismerés, amit átélünk. Kegyetlen, de szép és megható is egyben, hisz ekkor jövünk rá igazából, milyen mélyen is volt Howard, hogy honnan is kellett neki visszajönni – ugyanakkor remekül működik az az érzelmi hatásvadászat, amit a jelenet rejt. A döbbenet után pedig a könnyeké a főszerep…

Ahogy írtam azonban, nem csak Howardé ez a film, hasonló reakciók jöhetnek egy, lányát újból megtaláló, kissé felelőtlen és arrogáns apa megjavulásában, egy karrierje érdekében családot háttérbe szorító nő megvilágosodásában… illetve, egy halállal megbékélő másik férfi szomorú sorsában. Nem állítom, hogy minden egyes szál minden egyes eleme hibátlan és földbe döngölően drámai, de a végére teljesen meg lehet kedvelni a figurákat ahhoz, hogy velünk sírjunk vagy nevessünk – és itt jön be a pozitív érzés az alap tragédia árnyéka ellenére. A Váratlan szépség így nem csak önmagában a gyásznak egy érdekesen továbbgondolt feldolgozása, hanem az átlagember gyarló életéből vett három mintaprobléma megfejtése is. Sok rosszat olvastam a filmről, hogy giccses, meg unalmas, meg gyenge színészi játék meg minden… ezek közül semmit nem írok alá. Számomra egy érdekes, érzelmes történet volt, ami akkor is tetszett volna, ha marad a misztikum, de így is jó volt, hogy más értelmet nyertek a fogalmak. A kapcsolati háló kifejezetten tetszett, ahogy a filmnek a ritmusa és érzelmi töltete is, és most valahogy olyan lelkiállapotban vagyok, hogy a hangulata is beszívott. Vélhetően egyébként pont ez tett zavart a fejekben, pont ez a lágyabb stílus, de hát ez nem Susanne Bier film, hogy K.O.-t okozzon.

Az igazság kedvéért azért a mérleg negatív serpenyőjébe is jut egy-két dolog, arra a másfél óra alatt sem jöttem rá, hogy mi is a váratlan szépség az életben, különösen Howard életében… hacsak nem a terapeuta nő. Aztán, a legfontosabb a dialógusok rettentően elnagyolt mivolta. Rengeteg jelenetben azt éreztem, hogy sokkal, de sokkal többet ki lehetet volna hozni a karakterekből, hogy a fogalmak kontra Howard párbeszédek eszméletlenül felületesek. Annyi, de annyi jó kis tanulságos útmutatót, életigazságot, ember- és társadalomkritikát el lehetett volna rejteni bennük, hogy azokat sokáig ismételhettük volna… mert hát gondoljunk csak bele, mikor van az embernek esélye beszélni magával a Halállal? S még ha ismerve a filmet, nem is konkrétan erről van szó, akkor is adhattak volna a fogalmak szájába sokkal elgondolkodtatóbb, ötletesebb szöveget. Többször elvette a jelenet erejét a semmilyen dialógus… amiért nagy kár. Nagy kár a szövegkönyvért, mert amúgy számomra a film rendben volt: rohanni ugyan nem fogok, hogy újranézzem (már csak a központi konfliktusa miatt sem), de kellemes emlékként őrzöm majd meg. Egy olyan filmként, amiben a színészek döntő többségét kifejezetten kedvelem, ami megmutatja, hogy bárhonnan van visszaút.

Csak vagy a Halál, vagy a Szeretet, vagy az Idő kell hozzá. Vagy szimplám egy empatikus Nő.





80%



.

R2-D2 írta:

Váratlan szépség

A Váratlan szépség így nem csak önmagában a gyásznak egy érdekesen továbbgondolt feldolgozása, hanem az átlagember gyarló életéből vett három mintaprobléma megfejtése is. Sok rosszat olvastam a filmről, hogy giccses, meg unalmas, meg gyenge színészi játék meg minden… ezek közül semmit nem írok alá. Számomra egy érdekes, érzelmes történet volt, ami akkor is tetszett volna, ha marad a misztikum, de így is jó volt, hogy más értelmet nyertek a fogalmak. A kapcsolati háló kifejezetten tetszett, ahogy a filmnek a ritmusa és érzelmi töltete is, és most valahogy olyan lelkiállapotban vagyok, hogy a hangulata is beszívott.

80%

Na, az ilyen drámákat például sokkal jobban szeretem, mint a szürreális művészdarabokat .
Meglátom, majd jövök vele.
.

R2-D2 írta:

Kong – Koponya sziget

...az új King Kong film egy rettentő lélektelen, panelekből építkező, kiszámítható és érzelemmentes látványorgia. Leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy remek színészek ősállatok között nem csinálnak semmit, de még annyit sem, hogy bármelyikük azt megpróbálná, hogy icipici érdeklődést kiváltson az általa megformált karakter iránt. Ja, bocs, nem… egyvalaki érdekelt: azt vártam már, hogy a megszokott idióta háborúmániás katonát mikor eszi meg már valami nagy.

A felderítő küldetés abból áll, hogy tudományos céllal lebombázzák a szigetet, feltérképezendő annak geológiája és élővilága, azzal azonban nem számoltak, hogy ez nem fog tetszeni King Kongnak. Ez amúgy a film egészének ismeretében jó kérdés… hogyan is tudhatta/gondolhatta az a valaki, hogy ott szörnyek élnek, ha ez a sziget viharködbe burkolózva eddig felfedezetlen volt? Na, mindegy. A film átvált egy őslénytanos túlélőtúrává, megidézve az Az elveszett világot, vagy a Jackson féle King Kongot: van itt minden, mi szem szájnak ingere. Óriáspók, óriáspolip, óriásgyík, meg valami, amit szavakba sem lehet önteni. Mintha egy tücsök elaludt volna egy odvas fában, és mire felébredt, akkora lett, hogy a fát nem tudta leszedni a hátáról…

Nem volt amúgy rossz az egész, egy látványos zúzda a mozi nagy része, súlytalan emberekkel és üres történettel – annyira az volt, hogy még az üres lózungok, amiket ilyen helyzetekben rendszeresen el szoktak sütni, még azok is szinte hiányoztak. De látványos popcorn az egész, kíváncsi vagyok, ezt a Kongot veszik-e majd alapul a Godzilla elleni moziban. Érdekes lesz őt innen elvinni (vagyis, nem lesz érdekes, mert azt is láttuk már), de még érdekesebb lesz Godzillát idehozni… lehet, nem is fognak verekedni, hisz mindkettő emberbarát, nem?

65%

Nekem valamivel jobban tetszett, talán mert az előzetes hírek szerint eleve valami üres látványfilmet vártam. Az akciójelenetek legalább tényleg jók, a körítés meg pont csak arra való, hogy minél többet lássunk az óriásmajomból és kedves lakótársaiból. Ezek miatt azokat a részeket, ahol csak emberek voltak, vagyis elejét meg a végét egy kicsit untam, a kalandfilmes szakaszokat viszont bírtam. A sok eledel, hullajelölt és fröccsöntött figura között még éppen az ezredes volt valamennyire összetett, nála szerintem nem a harci lázra volt kiélezve, amit tett, hanem az emberei iránti bosszúvágyára (hogy túléltek egy háborút, már rég otthon lehetnének, ha ő nem szervezi le ezt a kis "kiruccanást"). A humorban is voltak jó részek, például a "Kedves Billy!"-szövegek jól váltottak gúnyosból drámaivá.

Viszont továbbra is van abban valami bizarr, ha egy filmben van óriásmajom, óriás botsáska, óriás gyíkizé, és nem ezeket tartom a filmben a legnagyobb képtelenségnek:

Spoiler:

És az általad írt negatívumok egy jó részével is egyetértek, főleg a béna falusiakkal... de még így is elszórakoztam rajta.

7,5/10

U.i: Akkor ezek szerint nem láttad a stáblista utáni jelenetet, ami szerint a válasz a kérdésedre: "Igen.". Abban bemutatják Godzilla további ellenfeleit is, a háromfejű Hidra-izét meg az óriás molylepkét... igaz, csak barlangrajzon.
.

Niwrok írta:

Kong – Koponya sziget

Viszont továbbra is van abban valami bizarr, ha egy filmben van óriásmajom, óriás botsáska, óriás gyíkizé, és nem ezeket tartom a filmben a legnagyobb képtelenségnek:

Spoiler:

És az általad írt negatívumok egy jó részével is egyetértek, főleg a béna falusiakkal... de még így is elszórakoztam rajta.

7,5/10

U.i: Akkor ezek szerint nem láttad a stáblista utáni jelenetet, ami szerint a válasz a kérdésedre: "Igen.". Abban bemutatják Godzilla további ellenfeleit is, a háromfejű Hidra-izét meg az óriás molylepkét... igaz, csak barlangrajzon.
.

Miután nem csak tőled olvasom a botsáskát, ezért a fába szorult tücsköt én is botsákának gondolom majd...

Ja, lehet sorolni az ökörségeket, és még így is vannak pozitívumai a filmnek. De nem megy ki a fejemből, hogy ezt már mind-mind láttam...

És nem, nem láttam a stáblista utáni jelenetet, de valahogy ez az univerzumépítés sem fog lekötni. Egy gagyi Godzilla után egy közepes Kong... erre jön a molylepke meg a háromfejű vizisikló... hááát, nem tudom. Mondjuk, még mindg jobbnak ígérkezik, mind Csodapicsa meg Hanyi Istók kalandjai.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Kong – Koponya sziget

7,5/10

U.i: Akkor ezek szerint nem láttad a stáblista utáni jelenetet, ami szerint a válasz a kérdésedre: "Igen.". Abban bemutatják Godzilla további ellenfeleit is, a háromfejű Hidra-izét meg az óriás molylepkét... igaz, csak barlangrajzon.

Miután nem csak tőled olvasom a botsáskát, ezért a fába szorult tücsköt én is botsáskának gondolom majd...

ISTEN MENTS ! A botsáska az olyan hétköznapi, fába szorult tücsökről viszont tuti nem olvashatnak az emberek máshol .
.

Niwrok írta:

Kong – Koponya sziget

R2-D2 írta:

Miután nem csak tőled olvasom a botsáskát, ezért a fába szorult tücsköt én is botsáskának gondolom majd...

ISTEN MENTS   ! A botsáska az olyan hétköznapi, fába szorult tücsökről viszont tuti nem olvashatnak az emberek máshol   .
.

Lehet, tényleg ez hozott egy csomó olvasót... úgy mindenki elképzelte... tucsok.  



.