R2-D2 írásai 2.0

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Ismerős törlése

7/10
.

Jól van, akkor már nem javasoltam akkora baromságot.  

Általában én is így vagyok vele, legalábbis bízom benne, de hogy mostanában sem a Conjuring 2-re, sem az Eye in the Sky-ra nem jött reakció, kezdek aggódni .
.

Niwrok írta:

Általában én is így vagyok vele, legalábbis bízom benne, de hogy mostanában sem a Conjuring 2-re, sem az Eye in the Sky-ra nem jött reakció, kezdek aggódni   .
.

Szívesen írnék, de egyelőre csak annyit tudnék, hogy köszi, érdekel, majd megnézem.

Démonok közöttre nem jutok el, Eye in the Sky-t meg már megtaláltam. Azt a héten megnézem...

Csak most American Crime Story S1 pörög.

R2-D2 írta:

Cloverfield Lane 10

Szégyen, nem szégyen, nekem a 2008-as Cloverfield nem volt a kedvencem: kifejezetten idegesítőnek és idiótának tartottam a magukat direkt veszélybe kamerázó fiatalokat – meg mint kiderült, szinte követendő rossz példát is mutattak a későbbi found footage filmek nagy részének. A magam részéről egyáltalán nem bántam, hogy nem folytatták melegében az akkori sztorit – szerintem abszolút nem volt benn annyi, hogy jöhetett volna a következő rész (nem mintha Hollywoodot ez annyira zavarná). Mégis, ahogy a múlt havi filmes újságban olvastam a Cloverfield Lane 10-ről, mint az ugyanabban az univerzumban játszódó kvázi spin-off moziról, egyszerre kíváncsi lettem: az ajánló egy jó kis kamaradarabot ígért, egy háromszereplős pszicho thrillert, ami egy túlélőbunkerben játszódik. Ezeket meg ugyebár szeretem, mindig remek kis alaphangot biztosít egy film számára, ha nem tudunk többet a külvilágról szereplőinknél, ha a bezártság, a klausztrofóbia, a reménytelenség rátelepszik a vászonra, s a nézőt magával rántja a földalatti helyiségekbe. Nos, pont ezen a kettőn bukott meg nálam a film, de ezekről kicsit később…

Azonban itt a néző (sajnos) sokkal többet tud, mint a főszereplő: a bevezetőben említett érvek miatt a néző nagyjából tisztában van vele, hogy a veszély valós, és így nem is nagyon tudja/akarja Michelle kétségeit átérezni. Én legalábbis úgy éreztem, hogy a film méregfogát kihúzták a címével, ha abban nincs benn a Cloverfield, akkor lényegesen feszültebb és kétségesebb minden motiváció, ami itt történik. Tegnap óta azon jár az agyam, milyen zseniális lett volna, ha mondjuk a film címe csak szimplán a Menedék, a kapcsot a Cloverfielddel pedig csupán csak az az utcatábla mutatná, amit Michelle talál (s aminek aztán nem is tulajdonít jelentőséget). Gondolom, ennyire noname moziként nem akarták forgalomba hozni, így viszont a címben elspoilerezték a lényeget és az izgalmak egy részét. Lehet, hogy a Légszomj, vagy a 400 nap felemás fogadtatására gondoltak, mikor ezt kitalálták, az épült hasonló alapokra…

Túlságosan nem célszerű belemenni a bunkerbeli eseményekbe, összességében nem rossz az egész, bár nekem lényegesen kevesebb feszültséget tartogatott, mint amint az beharangozva vagyon. De még mindig ez volt a jobb szakasz a filmben, a finálé az én szememben kifejezetten kínos. Úgy unblock az egész, molotov koktélostól, bujkálódásostul, autóstól, gázostól, mindenestől. Megint olyan sötét van, hogy lófaszt se látni, amit meg Michelle művel, illetve amit a támadók összeszerencsétlenkednek, az néha minden negatív képzeletet felülmúl. Ráadásul, mikor még korábban elkezdték sorolni azokat a bizonyos „hullámokat”, rögtön eszembe jutott a borzalmas Az 5. hullám – szerencsére itt nem annyira céltudatos az invázió, itt két hullám elég. S végül: ennél a The Divide fináléja sokkal, de sokkal ütősebb lett, itt is valamikor akkor kellett volna abbahagyni az egészet…

65%

Kicsit megijesztett az írásod, mert nagyjából a saját félelmeimet hallottam vissza belőle a filmmel kapcsolatban, de ehhez képest egészen jól szórakoztam.

Rögtön ott van ugye a cím spoilere. Lehet, hogy én emlékszem rosszul, de ott mintha 1 db toronyház-méretű godzilla lett volna csak. Mivel én a Cloverfieldet azzal azonosítottam, és annak nyoma sem volt, legkésőbb az első ajtós jelenetnél jelentőségét is vesztette, hogy ez egy "Cloverfield", és így az sem volt olyan hangsúlyos, hogy "tudom", van kint valami. Bőven elég jól működött a Howard által előadott hidegháborús paranoia (abba bőven belefér, hogy valaki ekkora bunkert építsen (íme egy viszonyítási alap   ) és ekkora készletet halmozzon fel), hogy mindig meg tudja magyarázni, hogy miért nem szabad kimenni, és így az lett a vége, hogy a film a bezártságával, a kicsit pszicho háziúrral és az egész mű piknikhangulattal éppen elég feszült volt, függetlenül attól, van-e kint valami, vagy nincs. A szomszéd megjelenése éppen ezért egy kicsit csalódás is volt, hogy eldöntötte a kérdést. Amúgy nekem is eszembe jutott a The Divided közben, de ott a kilátástalanság és az elkerülhetetlen halál feldolgozása volt a téma, így egy kicsit más tészta (és annak a vége át is ment művészkedésbe sajnos).

A második szakasz már ezért egy kicsit lassabb volt, átment valami szolid klubdélutánba, és az íróknak is egy elég erőltetett "csavarral", az elromló levegőztetővel próbálták felrázni a sztorit, kevés sikerrel. Még ha vissza is hozta a pszicho-thriller vonalat a filmbe az előkerült tárgyakkal, az a külön szoba annyira értelmetlen (miért rakná valaki a fő életfeltételt biztosító levegőztető kapcsolóját egy olyan helyiségbe, amit ő maga nem tud elérni, mert dagadt?), hogy nekem ez a rész jött be a legkevésbé, sav és tűz ide vagy oda.

A harmadik etap viszont megint csak tetszett, bármennyire is tűnt valami béna videójátéknak. A csaj leleményessége és a harciassága abszolút bejött, még a hihetőség rovására is, pedig már amúgy is így volt a zuhanyfüggönnyel meg a PET-palackkal (MacGyver szerintem a vécébe bújva zokogta végig azt a jelenetet, ahogy Michelle megjelent a "kacsában"   ). Nekem a látvány is belefért.

8/10

És most átmegyek a kibeszélőbe   .
.

.





American Crime Story S1: Az O.J. Simpson - ügy




Az American Crime Story (továbbiakban az ACS) az amerikai FX csatorna 2016-ban indult, úgynevezett antológia-sorozata, ami nagy volumenű amerikai eseményeket dolgoz fel – első évad az O.J üggyel foglakozik, második évad meg majd valamikor állítólag a Katrina hurrikán utóhatásaival. Szerkezetét és stílusát tekintve tehát egy-egy évad egy lezárt egésznek ígérkezik, minden új történet pedig új színészekkel, új helyszíneken zajlik majd. Ha mindenképp támpontot kellene keresnem hozzá, szerkezetéből kifolyólag elsőre mindenképp a True Detective ugrik be, annak a koncepciója az antológia-sorozat – csak az ACS megtörtént eseményeket mutat be, hitelesen és sokkal jobban. Viszont ha a témáját nézem,akkor meg feltétlenül a The American Film Company gondolatiságát látom benne, akik ugyebár neves amerikai események, személyek köré készítik filmjeiket, s akik eddig két kiváló filmmel is megajándékoztak már minket: a Félelmetes nappal és az A cinkossal. Az ACS tehet egyfajta hibrid: sorozatformába öltöztetett történelmi tabló, ami megpróbál roppant hiteles maradni, az élvezhetőséget csak minimális ferdítéssel tupírozza fel – megmondom őszintén, az utóbbi hónapok legkellemesebb meglepetését szolgáltatva ezzel.

Az első évad bizonyos egy Orenthal James „OJ” Simpson amerikai színész és focista nagy médiavisszhangot kiváltott tárgyalásának feldolgozása: nevezett jóembert 1994-ben őrizetbe vették ex felesége és egy pincér brutális meggyilkolásáért, majd az elítéléséről szóló közel egy éves per az egyik legnagyobb médiaesemény volt az Államokban. Mindezt csak azért írom le, mert ugyan én még emlékszem az esetre, de nekem is alaposan megfakultak emlékeim: az ifjaknak meg természetesen totál újdonság lehet minden egyes képkocka a sorozatból. Annak ellenére, hogy a második epizód eseményei az akkor még frissnek számító magyar kereskedelmi televízió minden hírműsorában szerepet kaptak, s azokat anno néztem is, önmagában az egész ügyről még nekem is csak az ipse neve maradt meg – no meg egy halvány gyanú az ítélet tekintetében. És épp ezért, ez úton is nyomatékosan felhívom mindenki figyelmét, hogy ne kutakodjon előre a neten, aki nem tud semmit O.J.-ről, most már ne is keressen: zseniális élményben lesz része, ha tudatlanul vág bele a sorozatba. Az egész annyira tökéletesen össze van rakva, hogy a teljesen nyilvánvaló, több pontban kielemezendő háttér gondolatiság mellett is elképesztő élményt tud nyújtani izgalmasságával, feszültségével, kiszámíthatatlanságával, korrajzával – no meg színészeivel. Aki nem tudja a végeredményt, garantáltan végigizgulja ezt a tíz epizódot – nem mellesleg pedig tátott szájjal csodálkozhat rá egy csomó dologra az annyira istenített Amerikából…

Az ACS S1 gyakorlatilag (icipici kitérővel, de erre mindjárt kitérek) a gyilkosság felfedezésével indul, majd mutatják, ahogy O.J Simpson (Cuba Gooding Jr.) épp beszáll egy taxiba és a reptérre hajt. Ekkor még semmit nem tudunk, sem mi, sem ő nem is sejti, milyen megpróbáltatás vár majd rá: egy másik város szállodájában éri a hívás, hogy felesége meghalt. A tárgyaláson fura módon meg nem kérdezett indíttatásból O.J. simán hazajön, majd, mikor nyilvánvalóan őt gyanúsítják a gyilkossággal, pánikba esik. Hozzá kell tenni, hogy ő ekkora egy isten, az amerikai foci egyik kikezdhetetlen bálványa, hatalmas népszerűséggel és egóval – egyszerűen már azt is képtelen lenne elviselni, hogy TV kamerák kereszttűzében csattanjon a kezén a bilincs. Az első két epizód a körülmények megismertetésére, a sakktábla felállítására és a figurák bemutatására megy el – nem mellesleg pedig egy ikonikus autós üldözés (ennek képeivel volt tele a hazai híradózás is) keretében O.J elkapása a központi esemény. Hogy gonosz legyek kicsit, itt megint találtam egy baromságot, mikor a fehér Bronco megérkezik a végcéljához, süt a nap és nappal van, a követező snitten meg éjszaka… Kaliforniában biztos zuhan a nap, nem csak úgy lemegy. Szóval az első két rész felvezetés magához a tárgyaláshoz, így tulajdonképp az ACS S1 alapjaiban egy tárgyalótermi dráma – de nem áll meg ennek kereteinél, hanem bőven körbemutat a világban ezen túl is.

Ha valaki icipicit nyomon követi az utóbbi évek/évtizedek USA-beli eseményeit, szinte évente belebotlik a faji alapú összecsapásokba, lázadásokba az Államok utcáin. Elég csak a pár nappal ezelőtti dallasi eseményekre gondolni – nos, az ACS nevezett kitérője az 1992-es los angelesi zavargásokkal indul , ami elsőre bármennyire is érdektelen, de a végén nagymértékben meghatározza az eseményeket. Most abba én nem szeretnék mélyebben belemenni, mi is a véleményem az egészről – ok, okozat, by Merovingi – az biztos, hogy az egész ACS S1, az egész O.J. Simpson ügy nagyon hamar túlnő a sima kettős gyilkosság keretein, és egy fekete egyenjogúsági mozgalom egyik állomásává válik. Ez pedig egyértelműen az O.J. sztárügyvéd csapatának fekete képviselője, bizonyos Johnnie Cochran (Courtney B. Vance) érdeme: a megrögzötten faji harcos fekete aktivista a per folyamán a gyilkosságot háttérbe szorítva simán egy fekete férfi kontra fehér rasszista rendőrség szembenállására egyszerűsíti le az ügyet. Szinte megdöbbentő volt látni, hogy a közvélemény támogatásával mennyire is képes volt a Cohran által vezette csapat majdnem semmibe vetetni a valóban sziklaszilárd bizonyítékok hegyeit. Hogy Cohran érvelése, hozzáállása mennyire is emlékezteti az embert bizonyos hazai viszonyokra, hogy mennyire is nincs új a nap alatt. A legmegdöbbentőbbnek viszont annak kellene lenni, hogy az LAPD keretein belül mennyi rasszista rendőr dolgozik, dolgozhat(ott) – ld. ugyebár Mark Furham – viszont ez ütött számomra a legkevésbé: ahogy mondtam, semmi nincs ok nélkül, és bármennyire is próbálják ennek az élét tompítani mindenhol, ez egy soha meg nem szűnő, egyre erősödő probléma. Volt, van és lesz…

Az ACS S1 a tárgyaláson keresztül azonban nem csak a faji kérdésekre képes rávilágítani. Bár már sokszor, sok helyen láttunk hasonlót, mégis megdöbbenve figyeltem magának az amerikai igazságszolgáltatásnak a működését (megint): hogy mennyire is nulla szerepe van a bírónak, aki csak egy irányító a teremben. Hogy mekkora szerepe van az esküdteknek, azok kiválasztásának, hogy mit kell nekik maguknak is átélni. Hogy mennyire is el vannak szeparálva a külvilágtól, hogy mennyire is nehéz lehet nekik mindazt átélni – pláne, ha ez két hónap helyett egy évig tart. Hogy mennyire is lényegtelen Amerikában egy ügyben a felhozott bizonyítékok mennyisége, hogy elég egy-két jól irányzott cáfolat, egy két zseniális, érzelmekre ható beszéd – hogy ezek adott pillanatokban mennyire is képesek befolyásolni az ügy állását. Csodálattal figyeltem mind a vád, mind a védelem oldalán azt a bámulatos kapcsolati-, érzelmi- és érdekhálót, amit az alkotók a 8 részben szépen felépítettek (mert szerencsére volt rá idejük). Hogy mennyi érdekellentét tudott feszülni a védelem csapatában – a Robert Shipirot játszó John Travolta külön zseniális – hogy mekkora baromságokat tud elkövetni a vád is, holmi egoizmus és önhittség miatt. Itt kell kiemelnem amúgy a Marcia Clark ügyésznő szerepébe bújt Sarah Paulsont, aki egyszerűen zseniálisan játszik, s akiről az igazi Marcia is elismerőeny nyilakozott. Egyébként is, a sori végén, de a historyvshollywoodon is  lecsekkolható a rendkívüli casting végeredménye, mennyire is sikerült az akkori valós emberekhez megfelelő hasonmást találni.

A faji és a bírósági oktatófilm mellett még valami van, amivel érdemes foglalkozni az ACS S1 kapcsán: ez pedig a média szerepe az ügyben – no meg annak hatása, visszacsapó ereje. Azt hiszem, ez volt az első olyan tárgyalás, amit az amerikai TV-k élőben közvetítettek (rengeteg eredeti felvétel van is róla a Youtube-on), s valahol itt is lehet keresni a celebség és a valóságshow-k gyökereit. Amit a média az ügy szereplőivel művelt – konkrétan a média szedte ki a tárgyalásból a vád koronatanúit – ahogy sztárolta a szereplőket, ahogy képes volt hőst és bukottat csinálni bárkiből órák alatt… nos, az sajnos tanítanivaló. Tanítanivalón rossz példa. Szomorú, de a húsz év alatt ebben sem változott semmit a világ: ha mondjuk O.J.-t egy másik fekete hírességgel helyettesítjük, a napjainkban minden ugyanígy történne… és azért ez durva. Amúgy is: a dallasi események, Pistorious tárgyalása, a mindenhol ott levő kamerák, talk show-k miatt az egész ACS S1-nak van valami eszméletlen – és szomorú – aktualitása.

Szinte tökéletes az egész, két apróság van, ami nekem icipicit nem tetszett: az egyik az a minimális üresjárat, ami időközben azért fel-fel üti a fejét, a másik meg… a koncepció. Nevezetesen az, hogy az alkotók mindent megtettek azért, hogy sem a vád, sem a védelem oldalára nem tudtam állni egész évad során. Mindig volt valami, ami ezt megakadályozta, mindig volt egy esemény, egy nyilatkozat, egy titok, egy szándék, egy hozzáállás, ami azt eredményezte, hogy szigorúan nézőként tudtam részt venni a sorozatban. Mert bár hiába voltam – s vagyok is – meggyőződve róla, hogy O.J. tette, a rendőri túlkapások és az ügyészi önteltség megakadályozott benne, hogy a „fehérek” oldalára álljak… a másik oldalról meg az első perctől nem volt szimpi ez a fekete faji kérdés. Az meg már csak hab a tortán, hogy a valósághoz hasonlóan egy jó nagy bizonytalanságban hagynak a végére. No, akkor lehet majd csak igazán kutakodni a neten!





90%





.

R2-D2 írta:

American Crime Story S1: Az O.J. Simpson - ügy

Az American Crime Story (továbbiakban az ACS) az amerikai FX csatorna 2016-ban indult, úgynevezett antológia-sorozata, ami nagy volumenű amerikai eseményeket dolgoz fel – első évad az O.J üggyel foglakozik, második évad meg majd valamikor állítólag a Katrina hurrikán utóhatásaival. Szerkezetét és stílusát tekintve tehát egy-egy évad egy lezárt egésznek ígérkezik, minden új történet pedig új színészekkel, új helyszíneken zajlik majd.

Szinte tökéletes az egész, két apróság van, ami nekem icipicit nem tetszett: az egyik az a minimális üresjárat, ami időközben azért fel-fel üti a fejét, a másik meg… a koncepció. Nevezetesen az, hogy az alkotók mindent megtettek azért, hogy sem a vád, sem a védelem oldalára nem tudtam állni egész évad során. Mindig volt valami, ami ezt megakadályozta, mindig volt egy esemény, egy nyilatkozat, egy titok, egy szándék, egy hozzáállás, ami azt eredményezte, hogy szigorúan nézőként tudtam részt venni a sorozatban. Mert bár hiába voltam – s vagyok is – meggyőződve róla, hogy O.J. tette, a rendőri túlkapások és az ügyészi önteltség megakadályozott benne, hogy a „fehérek” oldalára álljak… a másik oldalról meg az első perctől nem volt szimpi ez a fekete faji kérdés. Az meg már csak hab a tortán, hogy a valósághoz hasonlóan egy jó nagy bizonytalanságban hagynak a végére. No, akkor lehet majd csak igazán kutakodni a neten!

90%

Túl sokra már én sem emlékszem az ügyből, csak a kesztyű körüli kavarásokra, de mert alig pár hónapja olvastam az ügy új fejleményeiről, az inkább kellemesen ismerős lenne, mint meglepően fordulatos.

Ezzel az ajánlóval azért több kedvem lett hozzá   .

.

Niwrok írta:

American Crime Story S1: Az O.J. Simpson - ügy

Túl sokra már én sem emlékszem az ügyből, csak a kesztyű körüli kavarásokra, de mert alig pár hónapja olvastam az ügy új fejleményeiről, az inkább kellemesen ismerős lenne, mint meglepően fordulatos.

Ezzel az ajánlóval azért több kedvem lett hozzá   .

Ez a késes dolog... ez pont olyan, amilyenekkel tele a történet is: össze-vissza cipelték a bűnjeleket, egy káosz volt az egész. Oké, a kesztyű a központi téma, arra van felfűzve az egész, de azért ott volt még más is...

De majd meglátod.

Érdemes lesz erre a cégre figyelni, viszont az tudod, hogy megvan a harmadik The American Film Company film? Igazából már több, mint egy éve megvan, csak nincs hozzá felirat...

R2-D2 írta:

American Crime Story S1: Az O.J. Simpson - ügy

Érdemes lesz erre a cégre figyelni, viszont az tudod, hogy megvan a harmadik The American Film Company film? Igazából már több, mint egy éve megvan, csak nincs hozzá felirat...

Amikor legutóbb arra jártam, olvastam, hogy lesz harmadik filmjük, de akkor talán még a témája sem volt meg.

Mármint melyik cégre figyeljünk jobban, az FX-re ? Ennél ?! Megnézted már, hogy eddig is hány sorozatot néztünk meg tőlük, vagy beszéltük, hogy kéne ?

.

Niwrok írta:

Mármint melyik cégre figyeljünk jobban, az FX-re ? Ennél     ?! Megnézted már, hogy eddig is hány sorozatot néztünk meg tőlük, vagy beszéltük, hogy kéne   ?

.

Valóban kicsit félreérthető voltam: nem kifejezetten az FX-re gondoltam, hanem erre az egész ACS koncepcióra...

Egyébként meg... miután megírtam az amúgy se rövid ajánlót, akkor láttam csak, mennyi minden kimaradt. Nem baj, meghagytam Neked: a kamerahasználatot, a régi TV felvételek beillesztését (azok másolatának beilleszését), a drámákat... szóval... lesz még mit írnod.  

Niwrok írta:

Amikor legutóbb arra jártam, olvastam, hogy lesz harmadik filmjük, de akkor talán még a témája sem volt meg.

Akkor most már biztosan láttad, hogy 6 film van a tarsolyukban, három kész, kettő meg készül... jó lesz az, érzem.

.





Támadás a Fehér Ház ellen 2: London ostroma





Azért a Támadás London ellen mégiscsak jobban hangzott volna – ha már kell kötni ugyebár egy franchise második részét az előzményéhez… abban ugyanúgy benn van a kapocs, a szójáték… mert valljuk be, ez a magyarított cím elképesztően idiótán hangzik. Jó, ha úgy vesszük, a cím idiótasága tökéletesen tükrözi a film minőségét: ez messze túlmegy minden határon, az alapban sem épp emlékezetes első fejezetet bőven meghaladva számolatlanul kínálja az idiótábbnál idiótább jeleneteket. Viszont… viszont azt el kell ismerni, hogy egy bizonyos pont után olyanná válik, mint mondjuk a hajdani akciófilmek: a maga böszmeségében és hiteltelenségében picit képes szórakoztatóvá is válni. A kérdés csak az, hogy az ember mikor röhög föl rajta először, mikor érzi meg először azt, hogy tulajdonképp egy akció-vígjátékot néz.

Fogalmam sem volt, mivel fog indítani a film, így kéjes vigyor telepedett az arcomra, mikor megint egy dróntámadást láttam: a sors fura fintora, hogy ennek a mozinak a nyitóképei akár elmehettek volna pár nappal ezelőtti Eye in the Skyba is. Kicsit elnagyolt volt ugyan az egész „faszomisztáni” rész, az esküvő, minden – pláne, ha az ember olyat is látott már, mint mondjuk az A kétkedő fundamentalista – de felütésnek nagyjából megfelelt. Nem is akar érinteni semmi háttérgondolatot, a robbanásnak csupán az a célja, hogy a majdani ellenfél motivációját megalapozza. Meg hogy robbanás legyen… ezzel az első percben ráhangol minket a folytatásra. Aztán két évvel később visszakapcsolunk a Fehér Házba… hoppá! Álljunk meg egy pillanatra… ha az előző film eseményei is két évvel ezelőtt játszódtak, meg ugye a Barkawi elleni merénylet is, akkor azt még le kellett zavarni az Olympus összedőlése előtt. Később nem nagyon értek volna rá ilyennel foglalkozni… na mindegy. Mindenki a régi, nem volt új elnökválasztás, vagy ha volt, mr. Asher (Aaron Eckhart) megnyerte, Mike Banning (Gerard Butler) meg már főállásban az elnök testőre. Mi több, a barátja (????), aki még hátrafelé is simán lefutja főnökét…     apám, talán Chuck Norris, talán ő lenne képes erre…  

A címben rejlő eseménylánc kb. a huszadik percben robban a képünkbe, miután az angol miniszterelnök váratlan halála miatti temetésre Londonba ékezik a világ krémje. Addig a legfontosabb esemény Banning leendő gyerekének szobája, annak kialakítása, no meg kicsi családi kitekintés, hogy izgulni tudjunk a főhősért – most komolyan??    Apám, ez a faszi elpusztíthatatlan, csak a legnagyobbak között lehet emlegetni, harminc évvel ezelőtt komoly vetélytársa lett volna akár Michael Dudikoffnak is. Szóval, a közel húsz perces semmittevés az elején teljesen felesleges, egyetlen pillanatig nem gondolhatta bárki komolyan, hogy Banning koporsóban jönne vissza Londonból…   ...  no, és akkor London.  Az van, hogy megmurdel az egyik főpolitikus, az angolok meg gyorsan összedobnak egy temetést. Többször hangsúlyozzák, hogy mekkora logisztikai rémálom az egész, mekkora biztonsági intézkedéscsomagra van szükség – erre mi történik???  Bazzeg, terroristák nőnek ki a földből!!    Én nem tudom, ki és milyen magokat szórt el Londonban, de egy bizonyos időpontban a város összes olyan pontján, ahol KELL nekik lenni, ott terem néhány jól felszerelt gépfegyveres faszi. Ilyen a világon nincs, azt még csak-csak elfogadom, hogy kis szervezett csoportok akcióba lendülnek, no de bazzeg itt a komplett egyesült arab szárazföldi gyalogezred felbukkant… rendőrként, mentősként, taxisofőrként, Mátyás királyként álruhában… mindenhogy.    Ja, nem mellékesen MINDEN beépülésre a nyitóképek alapján maximum két éve volt a legénységnek… hát persze. Hogy amúgy honnan tudták, hogy pont egy konténerszállítót kell felrobbantani a kiszemelt célpont motorcsónakja MELLETT, mozgás közben, meg hogy honnan tudták, hogy az olasz csődör ( ? Berlusconi,    ) pont ott lesz, ahol lesz, az rejtély… de igazából az a hülye, aki ebben logikát keres. Magam részéről akkor röhögtem fel először, mikor a japán miniszterelnök benn ragadt a dugóban    – innentől egyetlen egy percig nem tudtam komolyan venni a filmet. Ez egy kibaszott akció vígjáték, csak és kizárólag úgy lehet befogadni – ugyanakkor egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezt az alkotók is így gondolják.

Mert az a helyzet, hogy simán kinézem belőlük, hogy minden értelmet, hitelességet félredobva ők ezt egy komoly akciófilmnek szánták    , amiben a tökös testőr megint megmenti az amerikai elnököt – miközben a fél London romba dől. Ha csak az lett volna a szándékuk, mint mondjuk Stallone-nek volt az A feláldozhatókkal, akkor sem lenne semmi baj: abban a nyolcvanas évek hangulatának megidézése egyértelműen komolytalanul van tálalva. De itt… itt, ebben ez a faarcú Butler simán átlépi mindeni korábbi árnyékát, Statham sehol nincs, belépett legnagyobbak ligájába: Stallone, Van Damme, Segal, Norris, Dudikoff mellé. Az filmben nincs egyetlen egy ésszerű és hiteles, átgondolt és elképzelhető akciószcéna (már megint gyorsabb a tolató autó, mint a motorok!!!    ), a főhős akár száz emberen is keresztülverekszi magát, akik minden lehetőséget megragadnak, hogy meghallhassanak. Alapban is, amikor üldözik Banninget és az elnököt, sikerül nekik minden módon mindig elkésni, pedig aztán semmi forgalmi akadály nem hátráltatja őket: a gyalog meneküléskor  London utcáin egyetlen egy darab embert nem látni a terroristákon és Benningéken kívül!!! Nullát!!!     Ennél még a nyolcvanas évek akciófilmjeiben is hitelesebb volt a háttér – abba meg bele sem merek gondolni, nem-e a mostanság eluralkodó terrorizmus miatt kellett a filmbeli utcákat kiüríteni – a polkorrektség jegyében, minimalizálva az ártatlan áldozatok látványát… és ez igaz akkor is, ha a legelső lövöldözésnél van néhány halott parlagon. Nekem az egész, úgy ahogy van, iszonyat béna és átgondolatlan: persze, egy ilyen stílusú akciófilmben balgaság minden egyes jelenet valósághűségét számon kérni, de ez az ecebóca film futószalagon ontja a baromságait.

De igazából tök felesleges ám ezeken mérgelődni. Ahogy mondtam, a jó felütés után én a japán fószernél átváltottam röhögő-üzemmódba és az egész filmet vígjátékként néztem: úgy jó volt, úgy működött majdnem minden, sőt a filmen elhelyezett – szerintem „feszültségoldó” – poénok nagy részén visítva röhögtem. Különösen Benning néhány ki- és beszólásán, de sokszor alapból az akciójelenetek és a szereplők sutaságán is. Ahogy alapból a CGI-n is: a helikopter zuhanása kifejezetten kínos volt – de a londoni nagy romba dőlés is csak azért nem fájt, mert olyan gyorsan történtek az események, hogy alig győztem kapkodni a fejemet. Totál az az érzésem volt, mint ha visszamentem volna tinédzserkoromba és valami idióta amerikai/kínai akciófilmet látnék. Akkor, ott,  jó is volt, de most már ugyanúgy csak röhögni tudok rajtuk, mint ahogy ezen: viszont úgy gondolom, ez nem a régieket minősíti, hanem inkább ezt. Anyám, és ha belegondolok, legutóbb és Jack Bauerrel éltem át majdnem ugyanezt a kalandot Londonban… még élesebb a kontraszt.

Viszont... ha őszinte akarok lenni (legalább magamhoz), még csak azt sem tudom mondani erre a filmre, hogy bűnös élvezet. Végig lehet nézni, de reálisan nézve egy kupac trágya az egész. Hiába szerepelnek benne ismert arcok (ez amúgy divat is manapság), az egész nem több mint egy ZS kategóriás akciófilm. Sok-sok robbantással, lövéssel, egy roppant életszerűtlen és hiteltelen háttér előtt – egy gyakorlatilag nulla történettel. Ami picit élvezhetőbbé teszi, az a humora: viszont kár, hogy önmagában a film alap jelenetein is csak nevetni lehet, s nem csak a néhány tényleg jól elhelyezett poénbomba robban fel… hanem kvázi minden, bazzeg. Butlert eddig sem szerettem, ebben a filmben nem rontott a renoméján, Eckhard szintúgy – Freeman meg mostanában mindenben benn van. Kapuzárási pánik…  




40%



.

R2-D2 írta:

Támadás a Fehér Ház ellen 2: London ostroma

Azért a Támadás London ellen mégiscsak jobban hangzott volna – ha már kell kötni ugyebár egy franchise második részét az előzményéhez… abban ugyanúgy benn van a kapocs, a szójáték… mert valljuk be, ez a magyarított cím elképesztően idiótán hangzik. Jó, ha úgy vesszük, a cím idiótasága tökéletesen tükrözi a film minőségét: ez messze túlmegy minden határon, az alapban sem épp emlékezetes első fejezetet bőven meghaladva számolatlanul kínálja az idiótábbnál idiótább jeleneteket. Viszont… viszont azt el kell ismerni, hogy egy bizonyos pont után olyanná válik, mint mondjuk a hajdani akciófilmek: a maga böszmeségében és hiteltelenségében picit képes szórakoztatóvá is válni. A kérdés csak az, hogy az ember mikor röhög föl rajta először, mikor érzi meg először azt, hogy tulajdonképp egy akció-vígjátékot néz.

Viszont... ha őszinte akarok lenni (legalább magamhoz), még csak azt sem tudom mondani erre a filmre, hogy bűnös élvezet. Végig lehet nézni, de reálisan nézve egy kupac trágya az egész. Hiába szerepelnek benne ismert arcok (ez amúgy divat is manapság), az egész nem több mint egy ZS kategóriás akciófilm. Sok-sok robbantással, lövéssel, egy roppant életszerűtlen és hiteltelen háttér előtt – egy gyakorlatilag nulla történettel. Ami picit élvezhetőbbé teszi, az a humora: viszont kár, hogy önmagában a film alap jelenetein is csak nevetni lehet, s nem csak a néhány tényleg jól elhelyezett poénbomba robban fel… hanem kvázi minden, bazzeg. Butlert eddig sem szerettem, ebben a filmben nem rontott a renoméján, Eckhard szintúgy – Freeman meg mostanában mindenben benn van. Kapuzárási pánik…  

40%

Semmi kedvem nem volt hozzá, és még azt is sikerült elvenned...
Ha másfél órára amputálni akarom az agyam, akkor majd talán megnézem .

.

Niwrok írta:

Támadás a Fehér Ház ellen 2: London ostroma

Semmi kedvem nem volt hozzá, és még azt is sikerült elvenned...

Nem mondom, hogy nem volt szándékos....   de egyébként nézd meg nyugodtan.
Nálam kicsit rosszabb, mint az Elrabolva 3, de jobb, mint az Egyiptom istenei. Ha ez vígasztal...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Támadás a Fehér Ház ellen 2: London ostroma

Semmi kedvem nem volt hozzá, és még azt is sikerült elvenned...

Nem mondom, hogy nem volt szándékos....   de egyébként nézd meg nyugodtan.
Nálam kicsit rosszabb, mint az Elrabolva 3, de jobb, mint az Egyiptom istenei. Ha ez vígasztal...

Ezzel akkor be is lőtted a szintet a szar és a fos közé ...


.

R2-D2 írta:

Victoria

Személyes benyomásaim helyett ezúttal engedjétek meg, hogy először néhány közérdekű információt osszak meg veletek (hátha nem mindenki a netet és a filmes újságokat túrja) a mozi kapcsán. A Victoria egy német film, aminek az a különlegessége, hogy TÉNYLEGESEN vágás nélkül készült, az egész, 140 perces alkotás egy snitt. Ez kétségkívül óriási fényképezési bravúr, ugyanakkor alapjaiban meghatározza magát a filmet, annak történetmesélési lehetőségeit és befogadhatóságát is.

A nyitó jelenetben egy német szórakozóhelyen egy lány egymagában táncol, majd egy vodkát lehajtva épp hazafelé indul. A lány egy spanyol vendégmunkás, a huszonéves Victoria (Laia Costa), aki a bárból kijövet belebotlik egy csapat félrészeg, hőzöngő, láthatóan balhés bulizó német srácba. Ez kb. a tizedik perc és nálam itt rögtön meg is bicsaklott az egész film… mert az még csak hagyján, hogy én jómagam (aki egyedül jár moziba, meg koncertre) nem asszociáltam Victoria mérhetetlen magányára, amire az egyedüli diszkózás, majd a béna ismerkedési kísérletből következtetnem kellett volna, de a négy sráchoz csapódás teljesen irracionális és végtelenül buta dolog. Valahol roppantul idegesített ez a naivitás és butaság, amit a lány produkált, teljesen logikátlan és életszerűtlen volt sok lépése. Így is komoly próbatétel volt az első óra. S még hol voltunk a váltástól, a fordulattól, a mozi második felétől! Egy apró zongoralecke mellett próbál a rendező valami mélységet adni a karaktereknek, aztán történik valami, amiről igazából én egy szót sem mondok. Aki megnézi, egyszerűen tudatlanul kell, hogy átélje a második szakasz minden izgalmát és feszültségét, felkészülés nélkül kell, hogy belevágjon mindabba, ami történik… csupán annyit árulhatok el, hogy Victoria megint csak teljesen irracionálisan úgy dönt, hogy a hajnal további másfél óráját a fiúkkal tölti.

Ahogy mondtam, a részegségnek külön szerepe van, mert a mozi második felében történteket szerintem nem kis mértékben hitelteleníti el a korábban elfogyasztott alkohol és drog mennyisége – és itt jön képbe vissza a valós idejűség minden hátulütője. Ami belefér egy feszesebb tempójú moziba, ahol az ember nem is igazán foglakozik azzal, hogy az események sorozata hogy jön egymás után, az egy ilyen stílusú filmben bizony szembeötlő. Szembetűnő és logikátlan: mert azt se magyarázza meg nekem senki, hogy egy társaság, akik mondjuk 7-kor készülnek valahova – ami azért sanszos, hogy cikis lesz – 6 óra 20-kor még egy háztetőn békésen vedelik a sört, majd utána állnak neki autót lopni, majd 7 előtt 10 és 5 perccel pánikba esve készülnek az indulásra. Nem, nekem ez így nem áll össze… és különösen nem egy valós idejű moziban.

És még így is, a film második fele közel zseniális. Amit csinálnak, ahogy csinálják, ahogy ez vászonra van álmodva, az egy bizonyos pontig nagyon jó: kérem, totál ilyen lehet, mikor csinálsz valami hülyeséget és utána pánikba esel saját tetteid következményei miatt, teljesen átélhető az a rémület és az izgalom, amit látunk. Sőt, megkockáztatom, az autós jelenet az utóbbi idők egyik legjobban fényképezett, legmagávalragadóbb, legfeszesebb szcénája, amit filmben láttam. Kár, hogy utána a csapat megint totál idiótán kezd viselkedni, mint ahogy az is kár, hogy a nagy finálé is annyira szirupos és hiteltelen lett, amilyen. És akkor még nem nagyon mentem bele mondjuk a legeslegvége idiótaságaiba, a totál kihalt (7:50!!!) berlini utcaképbe, a csak megérkezni nem akaró mentőre (legalább 5-10 perc!!), no meg a „Mesélek egy történetet és szerzek egy szobát” mondat óriási alibi voltára. Na persze, ez csak úgy megy…

Technikailag maximálisan elismerem a filmet, van néhány elképesztően kiváló húzása, de a stílusa által felállított korlátok miatt sorban dobja ki a törvényszerű idiótaságokat.

75%

Jó neked, hogy csak a tizedik percnél bicsaklott meg . Én a harmadik után adtam hálát az égnek, hogy nem vagyok hajlamos az epilepsziára, mert az a stroboszkópra hangszerelt zaj, ami a diszkós jelenet, akár orvosilag alkalmazott szűrővizsgálat is lehetne.

A második megbicsaklás a végtelenül elnyújtott első óra céltalansága és unalma volt. A kávézós jelenetig alig történik valami, ami bevezetésnek borzasztó hosszú, és még az sem indokolja, hogy ezalatt épül ki Victoria kapcsolata a srácokkal, mert könnyed haverkodáson kívül nem épül ki semmi. Ami történik, az nem az első egy óra folyománya, hanem...

A harmadik megbicsaklás, amin már kifordult a film bokája, az Victoria maga. Hogy a srácok beszeszelt tuskók voltak, önmagában még nem lett volna baj, mert ez következett a szerepükből, és amit alakítottak, azt hitelesen adták. Az sokkal nagyobb hiba, hogy Victoria erkölcsi érzékéhez képest a meztelen csiga vasbeton, aki olyan vállrándítással veszi tudomásul az egyre súlyosabb bűncselekményeket és az egyre fokozódó helyzetet, amibe a fiúk révén kerül, hogy majdnem kitörik bele a nyaka! Victoria nem naiv, hanem hülye és/vagy elmebeteg és/vagy egy adrenalinfüggő kis ribanc! Ennek a csajnak vagy elképesztően rossz karaktert írtak, vagy csak egy nihilista szociopatáét ("Kilátástalan, értéktelen és céltalan az életem, mert szar zongorista vagyok, pedig arra tettem fel az életem, brühühü!!!"), aki úgy a film kétharmadáig semmin sem lepődik meg, és semmire nem reagál! Arra sem, amikor autót lopnak az újdonsült haverjai, arra sem, amikor egy nagydarab állat durván végigfogdossa motozás címszó alatt, és arra sem, amikor már az a téma, hogy túszként fogva tartják! Nincs sokk, nincs rémület, nincs düh, de még meglepetés sem, mintha a kávézó kinyitásáig hátralevő időnek ez lenne a legtermészetesebb eltöltési módja .

A negyedik pedig, amitől a film nyílt combnyaktöréssel elvérzett, az a viszonylag érdekes akciórész (na, mondjuk abba is kellett az a béna autó-lefulladásos hülyeség, az első alkalom, amikor Victoria arcán érzelem látszódik!) utáni első jelenet, a visszatérés a diszkóba. Ki annyira idióta még a győzelem adrenalintól fűtött euforikus pillanatában is, hogy az attól a helytől 50 méterre levő diszkóba menjen, ahol a kocsit hagyta ?!? Értem én, hogy azzal a hellyel volt lebeszélve a forgatás, de nem hittem a szememnek, amikor a hosszú kavarás után (ezek most tényleg azért bénáznak annyit a vezetéssel, hogy ne derüljön ki, hogy alig mentek 100 métert a kocsival?!) ugyanoda értek vissza, ahonnan indultak, hogy aztán még a kocsihoz is visszamenjenek !

Spoiler:

Miután jócskán beletapostam az aszfaltba a Victoriát, egy dologban a védelmére kelnék. Ha jól vettem ki, akkor a srácok azért lazáznak annyit az indulás előtt, söröznek, füveznek meg ökörködnek a tetőn, mert ők sem úgy tervezik az estét, ahogy alakul, csak közbejön a telefon, amit Boxer kap. Ezért is vannak annyira felpörögve, aztán meg beszarva, ezért vonakodnak igent mondani, pedig ők piti bűnözők, valamennyire benne vannak ebben a világban... és éppen ezért óriási a kontraszt Victoria közönyével, akinek a legnagyobb kihívás és kaland az eddigi életében az volt, hogy kakaót főz egy kávézóban.

Ami még tetszett, még ha kicsit nehezen követhetővé is tett a párbeszédeket, az ahogy "tanult" angollal beszélnek a szereplők, erősen hibás nyelvtanisággal. Ettől kicsit természetesebb volt az egész, ami rá is fért a fentiek miatt.

Valóban óriási technikai bravúr, szervezettség, felkészülés kellett hozzá, abszolút dicséretre méltó, de ebben a témában rohadtul nem volt 140 percnyi anyag, aminek a 25%-a amúgy is csak aláfestőzenével megtámogatott közlekedés a helyszínek között vagy egyszerű "vágókép", 15%-a meg üres fecsegés. Ezek más esetben sem ok nélkül végzik a vágóasztalon.


6,5/10
.

Niwrok írta:

Victoria

Valóban óriási technikai bravúr, szervezettség, felkészülés kellett hozzá, abszolút dicséretre méltó, de ebben a témában rohadtul nem volt 140 percnyi anyag, aminek a 25%-a amúgy is csak aláfestőzenével megtámogatott közlekedés a helyszínek között vagy egyszerű "vágókép", 15%-a meg üres fecsegés. Ezek más esetben sem ok nélkül végzik a vágóasztalon.

6,5/10

"Ez kétségkívül óriási fényképezési bravúr, ugyanakkor alapjaiban meghatározza magát a filmet, annak történetmesélési lehetőségeit és befogadhatóságát is." - ez ezzel azért egybecseng, nem?


Kicsit talán jobban lehúztad, mint vártam, de a sarokpontokban egyet kell értsek.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Victoria

Valóban óriási technikai bravúr, szervezettség, felkészülés kellett hozzá, abszolút dicséretre méltó, de ebben a témában rohadtul nem volt 140 percnyi anyag, aminek a 25%-a amúgy is csak aláfestőzenével megtámogatott közlekedés a helyszínek között vagy egyszerű "vágókép", 15%-a meg üres fecsegés. Ezek más esetben sem ok nélkül végzik a vágóasztalon.

6,5/10

"Ez kétségkívül óriási fényképezési bravúr, ugyanakkor alapjaiban meghatározza magát a filmet, annak történetmesélési lehetőségeit és befogadhatóságát is." - ez ezzel azért egybecseng, nem?

Kicsit talán jobban lehúztad, mint vártam, de a sarokpontokban egyet kell értsek.

Összecseng, persze, elvégre ugyanazt láttuk   .
És azokat a részeket vagy kameraállásokat, amik azért voltak bénácskák, mert kellett az idő valamit előkészíteni (a hotel halljában, de még igazából a diszkós jelenet is ilyen) nem is vettem annyira a szívemre. De Victoria személye annyira elcseszett, annyira össze-vissza hülyeség, amit köré írtak, hogy ettől a filmnek sem lesz igazán értelme. El kellett volna felejteni ezt a zongorista-nihilista jókislány imidzset, helyette megrajzolni egy kicsit vagányabb csaj jellemrajzát, aki esetleg a fiúkhoz hasonlóan már részt is vett ebben-abban, és már attól minden jobban a helyére került volna. Mert amúgy vannak jó villanásai...

Spoiler:

Úgyhogy a vágás nélküli film még bőven kiaknázásra váró terület. Ilyen félamatőrök közül eddig talán a Silent House (La casa muda) jött be legjobban (bár abban állítólag van hat vágásnak hely a biztonság kedvéért).  
.