Niwrok írásai 1.0

Niwrok írta:

Senki többet / The Best Offer / La migliore offerta

Bajnak természetesen nem baj . Amit leírtam, az alapján talán valóban nem neked való, de az alapján, amit -szándékosan- kihagytam, legalább egy előzetesre esetleg jó lesz nálad .

Spoiler:

.

És ezt miért kellett kihagyni???? Így már érdekel is.

.
Time Lapse


Ahogy néztem, R2 már kitette az írását az előre megbeszélt Time Lapse-ról, úgyhogy lehet, hogy ez csak egy ismétlő válogatás lesz . A történetre így már csak említés szintén szánnék időt, azaz hogy a gondnokként dolgozó Finn, a csaja (Callie) meg a velük lakó haverja (Jasper) találnak egy olyan gépet a szomszédban, ami fényképeket csinál a jövőről, pontosabban arról, ahogy Finnék lakása az ablakon keresztül egy nap múlva, pontban este nyolckor ki fog nézni.

Az alapötlet mindenképpen újszerű, nem is a jövőbe pillantás és annak hatásai miatt, hanem mert ez a kis társaság arra a következtetésre jut, hogy nem változtathatják meg a jövőt, mert bizonytalan, hogy ha ez megtörténik, akkor a kép, ami alapján megváltoztatták azt, el sem készül, és bizonyos körülmények miatt úgy gondolják, hogy ennek végzetes következményei lehetnek. Hogy nincsenek leágazások, alternatív idősíkok és hasonlók, amikkel a filmek általában operálni szoktak, hanem csak a "vagy különben..." fenyegetése van, azaz vagy olyan lesz a kép, bármi is van rajta, amilyennek látják, vagy kampec. Íme, a nagypapa-paradoxon mindössze egy Polaroidon. Így a három kölyök mást sem csinál, mint próbálják rekonstruálni a fotót, természetesen úgy, hogy azért próbálnak valami hasznot is gyűjteni belőle, de bizony nem egyszer fájdalmas vagy veszélyes helyzetek is keletkeznek ebből, főleg mert Jasper elkezdi csúcsra járatni a gép jövedelemtermelő képességét (meg kellett volna nézniük a Kódjátszmát, mert az arról is szólt, hogy ilyen helyzetekben az önmérséklet kulcstényező tud lenni ).

Engem egy kicsit a Repeaters-re emlékeztetett, azt láttam hasonló témában és költségvetéssel legutóbb. A Time Lapse-hez sem kellett más, mint kb. két bungalló egy lakóparkban, egy pincehelyiség, alig tíz színész, és hogy megépítsenek egy zölden világító, óriási steampunk-fényképezőgép hibridet. A történet menete majdnem végig rendben van, a szereplők egymáshoz való viszonya is tetszett, de már az a film ellőtte a "poént", hogy mi van akkor, ha nem csak egy ember tud az időmanipulálás lehetőségéről, hanem többen is, és ezek nem összefognak, hanem egyikük a többiek feje fölé akar nőni, agresszívebbé válik, a paranoiájában pedig gyors lökést ad Jaspernek, hogy a maffiózók, akikkel üzletel, kezdenek gyanút fogni, merthogy ennyi mákja senkinek nincs. Ja, igen, és tök jó volt a Big Joe féle félreértés, az utolsó 10 perc mellett az jött be a legjobban, meg a játék a székkel.

Ami A Time Lapse-ben így utólag kis hiányérzet, hogy a szereplőket túlságosan távirányításon tartja. Sok olyan tényező van a gép működése körül, amiről a szereplők vagy egyszerűen tudomást sem vesznek, vagy igen, de szinte azonnal el is felejtik, és kizárólag azért, hogy ezek újra előkerüljenek a végén, és nagyon legyen a WTF. Az a kérdés például, hogy vajon miért hiányozhatnak a falról képek, el sem hangzik, de azon sem sokat görcsölnek, hogy miért készülhet kétféle kép, és hogy csak próbaképpen megnézzék, hogy akkor mi van... ááá, dehogy...

A Repeatershez viszonyítva az összhatás nagyjából hasonló. Ebben egy kicsit jobban hiányoltam a következetességet, az néha amnéziás volt. Abban több volt a dráma és a háttérsztori, itt a finálé jött ki sokkal jobban (még ha egy kicsit erőszakosan is igazították ehhez a dolgokat). Ebben többet dolgoztak a gép teremtette ötlettel, ott a színészektől láttam jobban átélt alakítást. A vége is akkor legyen hasonló, bár igazából egy fél ponttal kevesebbet helyénvalóbbnak éreznék.

Köszi az ajánlást Robi, jöhet a következő ilyen. Meg jó lenne tudni, hogy TimeLooper fórumtársunk vajon tud-e a Time Lapse-ről, mert ez az ő "szakterülete" .

8/10
.

Niwrok írta:

.
Time Lapse

Ami A Time Lapse-ben így utólag kis hiányérzet, hogy a szereplőket túlságosan távirányításon tartja. Sok olyan tényező van a gép működése körül, amiről a szereplők vagy egyszerűen tudomást sem vesznek, vagy igen, de szinte azonnal el is felejtik, és kizárólag azért, hogy ezek újra előkerüljenek a végén, és nagyon legyen a WTF. Az a kérdés például, hogy vajon miért hiányozhatnak a falról képek, el sem hangzik, de azon sem sokat görcsölnek, hogy miért készülhet kétféle kép, és hogy csak próbaképpen megnézzék, hogy akkor mi van... ááá, dehogy...

A Repeatershez viszonyítva az összhatás nagyjából hasonló. Ebben egy kicsit jobban hiányoltam a következetességet, az néha amnéziás volt. Abban több volt a dráma és a háttérsztori, itt a finálé jött ki sokkal jobban (még ha egy kicsit erőszakosan is igazították ehhez a dolgokat). Ebben többet dolgoztak a gép teremtette ötlettel, ott a színészektől láttam jobban átélt alakítást. A vége is akkor legyen hasonló, bár igazából egy fél ponttal kevesebbet helyénvalóbbnak éreznék.


8/10
.

Na. Egymástól függetlenül ugyanarra jutottunk: kimondottan jó alapötlet, kicsit nagyvonalú színészi játékkal és karakterkidolgozással. De tényleg soha rosszabb mozit.

Niwrok írta:

Köszi az ajánlást Robi, jöhet a következő ilyen. Meg jó lenne tudni, hogy TimeLooper fórumtársunk vajon tud-e a Time Lapse-ről, mert ez az ő "szakterülete" .

Jeleztem neki...

.
Hosszú út lefelé / A Long Way Down


London, szilveszter este. A korábban tévés műsorvezetőként nagy népszerűségnek és elismertségnek örvendő, de azóta a peres ügyei miatt számkivetetté vált Martin egy létrával igyekszik felfelé a város egyik legmagasabb épületének tetejére, hogy onnan öngyilkos legyen. Fent éppcsak felkészül az ugrásra, amikor egy középkorú nő (Maureen) érkezik a tetőre, és sűrű bocsánatkérések közepette érdeklődik, hogy Martin még meddig húzza az időt, merthogy ő is megszabadulna már az élet terhétől. Vitájukat egy kisírt szemű fiatal lány (Jess), majd egy pizzafutár (JJ) felbukkanása szakítja meg, és így lassan kiderül, hogy mind a négyen öngyilkosságot terveztek, de ez így csoportosan, mások tudtával és szeme előtt már nem is tűnik olyan vonzó lehetőségnek. Végül egy diszkós és egy kórházas kitérő után megegyeznek abban, hogy a második legnépszerűbb öngyilkossági időpontig, Valentin napig haladékot adnak maguknak, és addig egyikük sem próbálkozik, és hogy ezt az egészet titokban tartják. A média azonban kiszagolja a dolgot, és a feladott öngyilkossági szándék igazi kis celebbé teszi a négyest, jobb ötlet híján meg akkor már ők is teljes mellszélességgel beleállnak, próbálva a legtöbbet kihozni életük -elvileg- hátralevő hat hetéből...

Nagy fába vágta a fejszéjét a stáb, amikor Nick Hornby-nak az öngyilkosság elé kis görbe tükröt tartó könyvéből akartak filmet forgatni. Mert hát ez mégsem az a téma, ami könnyed beszélgetések tárgya lenne, főleg, ha a nézőnek volt is a környezetében rá kísérlet vagy történt ilyen tragédia. Ahogy azonban olvastam, a könyv még csak-csak próbál valamifajta mélységet adni a drámának, bár eleve szórakoztató könyvnek íródott, de ezzel a film annyira sem akart foglalkozni... és a még lazább végéről fogta meg a sztori elemeit. Ez például abban jelentkezik, hogy az események között igencsak csekély az összetartó erő, és a háttérrel sem sokat foglalkoznak, és ez még úgy is feltűnő, hogy nem igazán zökkentett ki semmi a film felszínén való ringatózásból. Az egyik jelenetben még a tetőn vagyunk, aztán van egy röhögésbe fulladó kórházi jelenet a "paktummal", aztán jön Maureen nehéz napjainak bemutatása, hogy aztán egy elborult ötlettől vezérelt talk-show jeleneten keresztül a négyes egy Kanári-szigeteki nyaralásba meneküljön a gondjai elől. A drámaiságból mindössze annyi maradt, hogy a négy szálon, az események menetén keresztül bemutatják, hogy miért is ment fel aznap ez a négy ember a tetőre, de a többségüket pár mondattal elintézik, Maureent kivéve, akinél hosszan mutatják, hogyan ápolja szinte 24 órában a súlyosan beteg fiát. Amikor Martin peréről vagy Jess szakításáról van szó, ebben a formában mindez bagatellnek tűnik, az egész hangulat már a kezdettől, a narrációtól kezdve abszurd módon vicces, de az nem igazán derült ki, hogy ez a négy ember mit is akar egymástól. Nincs köztük olyan szoros kötelék, hogy terápiás csoport tudnának lenni egymás számára, az idő sem látszik megoldani a problémákat, amivel nem tudtak már többé szembenézni azon a szilveszteri estén, így az sem derül ki, aki meggondolja magát, az miért teszi ezt. Így sem indoka, sem következménye nem igazán dereng fel annak, ami éppen zajlik, de ez menet közben nem tűnt fel, csak utólag, ahogy próbáltam felidézni, mikor mi történt.

Lehet, hogy én láttam, én éreztem ebbe a filmbe többet, mint amennyi benne volt. Ha elcsépelt, és giccses -ezt is sok netes vélemény felrótta- az sem zavart annyira, mert így legalább a könnyedebb szakaszok tényleg könnyedek voltak, és volt alkalmam elmélázni a sztoriban esetleg csak sugallt tényezőkről. Érdekes volt például azt látni, hogy az öngyilkosság -ami Woody Allen szerint azért rossz, mert némely esetben csak átmeneti megoldás - hogyan lehet egyszerre érzelmi, pillanatnyi felindultságból elkövetett, mint racionális döntés, hosszú gondolkodás eredménye is. Ha már üzenetet vadászunk filmekben, azt hiszem ez is lehetne az, amit régóta gondolok, és itt is felbukkan: az ember ne akkor próbálkozzon az öngyilkossággal, amikor felmerül egy ok a halálra, hanem amikor már egyetlen ok sincs az életre.

Én kb. annyit tudtam a filmről, hogy az öngyilkosságról szól, meg hogy kik játszanak benne. Külön örültem például, hogy Rosamund Pike neve megjelent, és utána némi csalódással vettem tudomásul, hogy ez mindössze egy rövid, pár perces cameot takar, és ugyanígy járt Sam Neill is. Így be kellett érnem a többiekkel, már ha Pierce Brosnant vagy Toni Colette-et lehet "többi"-nek titulálni, ők a tapasztalatukhoz mérten teszik a dolgukat. A Jess-t játszó Imogen Potts-t láttam már kisebb szerepekben, és az alakítása jó is volt, csak a karaktere volt nekem túl harsány, ahogy megállás nélkül csicseregve nyomta a vakert. JJ esetében pedig végre megkaptam, amit már többször vártam, azaz hogy végre megtudjam, hogy mit esznek tömegek Aaron Paul tehetségén, ha már ennek kibontakozására az általam látott Need for Speed igencsak alkalmatlan volt. Itt viszont már alakult a szerepformálás, eleve azért, mert JJ drámája szerintem a legösszetettebb, el kell ismernem, tényleg több van a srácban, mint amit eddig gondoltam.

Lényegében ez egy olyan film az öngyilkosságról, amelyik mindent megtesz azért, hogy megfojtsa magát egy pohár szirupos limonádéban. Utólag azt mondom, hogy sem a forgatókönyv, sem a regény, sem a színészek nem tették emlékezetessé a filmet, de néha az is elég, ha keretet adnak a néző gondolatainak, érzéseinek. Szórakoztatott, és engem elgondolkodtatott.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Hosszú út lefelé / A Long Way Down

JJ esetében pedig végre megkaptam, amit már többször vártam, azaz hogy végre megtudjam, hogy mit esznek tömegek Aaron Paul tehetségén, ha már ennek kibontakozására az általam látott Need for Speed igencsak alkalmatlan volt. Itt viszont már alakult a szerepformálás, eleve azért, mert JJ drámája szerintem a legösszetettebb, el kell ismernem, tényleg több van a srácban, mint amit eddig gondoltam.

7,5/10
.

Így jár, aki nem néz Breaking Bad-et...

Nem tűnik annyira rossznak, ha valamikor belefutok, majd meglesem. Már csak miatta is.

.
Zártosztály


Ezt is már halogattam egy ideje, először okkal (van egy amatőr filmes barátom, és vele gondoltam megnézni, már csak a "szakmai" szempont miatt is, de szinte soha nem ért rá, és rövidesen arról is írok majd, hogy miért nem ), aztán a sors hozta máshogy. De most már én is "bekerültem" a Zártosztályra, és a film, valamit pár extra megnézése alapján mondhatom, jó ez. Simán láttam már ezerszer rosszabb mozikat is hivatalosan kiadott DVD-ken is (például hasonló témában a Detention című borzalmat), és nem egy helyen kellemes meglepetések vártak benne.

A sztori -ha valaki elfelejtette volna, amióta R2 írt róla- a klasszikus horror-vonalat követi, azaz fiatalok összegyűlnek egy helyen szellemet megfigyelni, amolyan bátorságpróbaként. A lenti gimnáziumban kóborló kísértetről -pontosabban a tragédiáról, ahonnan annak története ered- a helyi újság ír annak évfordulója kapcsán, de városi legendaként amúgy is benne van a köztudatban, és mindenki egy kicsit máshogy ismeri a sztorit, a társaság meg jó bulinak tartja, hogy utána járjon a szellemnek. Aztán persze jönnek a baljós, ijesztő zajok, és a csapat izgatottan, de azért félve indul felderíteni azokat, hogy nemsokára a hasonló "picsahorrorok" (kérem nem félreérteni, nem pejoratív kategória, csak kategória ) jó szokásához híven gyűlni kezdjenek a halottak, a társaság meg emeletekre futkosson.

Nekem pár apróság mellett igazán csak egy nagyobb bajom volt a forgatókönyvvel és a sztorival, mégpedig hogy ez a szellemesdi túl lassan indul el. Nem is azt éreztem hibának, ami előtte zajlott, csak hát eredetileg azt vártam, hogy a szereplők, ha már beosontak az iskolába szellemvadászatra, akkor erre esetleg rá is segítenek kicsit (főleg, hogy dedikáltan van a csapatban egy okkultista, és érdekes módon egy fiú), vagy akár maguk indulnak el körbe, hogy jeleket keressenek. Talán nem is a kicsit hosszúnak tűnő bevezetőt, hanem ezt éreztem a film gyengébb pontjának, amikor már bent ülnek a teremben, némileg unottan várva azt a pillanatot, amikor az író eldörrenti a startpisztolyt. Hogy egy-egy kísértetsztorival sem próbálják feldobni a hangulatot, csak rágják a Chiot meg isszák a Coca-Colát, az volt nekem kis csalódás. És ezt sem véletlenül hangsúlyoztam ki: tudom, hogy szponzor, és tudom, hogy csak az én hülyeségem, de mostanában érzékenyebb vagyok a termékelhelyezésekre, és hangosan felröhögtem az egész képernyőt beterítő Spar-feliraton, amit szerintem érdemesebb lett volna egy kicsit finomabban megoldani.

Szóval ami a teremben elbújás előtt van, az azért nem volt gond nekem, mert két dolgot remekül és ügyesen előkészített: a résztvevők személyiségének bemutatását és az egymás közti kapcsolatokat, valamint már ott, szinte a film ötödik percében (és ebbe beleszámít a Lenti helyi nevezetességeit egy turisztikai film alaposságával bemutató, bő két perces főcím is ) elkezdődik azoknak a részleteknek a csepegtetése, amiknek később jelentősége lesz (gondolva itt a telefonra). És mindkettő meghálálta a gondos tervezést: profikat megszégyenítő részletességű az a kapcsolati háló, ami a szereplők között bemutatásra került, néha csak egy-egy kisebb gesztussal vagy mondattal, ahol, mint egy jó sakkfeladványban nincsenek felesleges bábok, még ha ez a gimnazisták szokásához híven inkább arra korlátozódik, hogy ki kivel járt, jár vagy járna. Az egymásba fonódó szerelmi sokszögek és a Misi-Marci testvérpár közötti viszonyok bemutatása azért fontos, mert így lesz később jelentősége annak, hogy ki kihez hogyan szól, vagy akár csak hogy egy feszültebb pillanatban kihez bújik oda. Ez kompenzálta valamennyire a teremben zajló csendes várakozást, még ha nem is az volt, amit eredetileg vártam volna, de legalább erre lehetett figyelni; érzelmekben, feszültségben gazdag a film, csak ennek forrása elsődlegesen és sokáig nem is a vélt szellem.

A szereplők így legalább egymással szemben következetesek, a kísértettel és a parával szemben meg már csak a műfaji "elvárások" miatt sem lehetnek azok, azaz hogy mikor válnak szét, mikor hova mennek, és mondjuk amikor már tragédia árnyékolja be a jópofán borzongatónak induló sulibulit, akkor mit miért csinálnak. Ez a szakasz is olyan klasszikus, sok szakmai tudásról tanúskodik, meg amire egy iskola lehetőséget biztosít. Ezekből mondjuk egyet emelnék ki, mert az jött be a legjobban, Zsófi eltévedését a konyhában, és ahogy a sötétben egy késsel botorkál. Már csak azért is jegyeztem ezt meg, mert ez a jelenet foglalja keretbe a film jelentős részét, és a két időpontban eltérő értelmezése volt a jelenetnek, egy kis plusz izgalmat adva hozzá másodszor, kicsit előrevetítve a végkifejletet. Még a "megszokott" értelmetlenségek közül is kitűnt azonban egy, Lia (el)esete a könyvekkel... és külön köszönöm a stábnak, hogy bevallották, hogy erről nekik sincs fogalmuk sem, ezt ugyanis direkt visszakerestem az audiokommentárban .

Aztán meg hogy kisköltségvetésű meg amatőr... Engem általánosságban nem zavart, hiszen eleve így ültem le a film elé; van egy kevés rálátásom arra és tapasztalatom arról, hogy ez mekkora munkát és koncentrációt kíván. Úgyhogy a színészekről csak annyit, hogy az persze érződik, hogy vannak tehetségesebbek és fogékonyabbak köztük, de azt azért sajnálom, hogy a fiatalok még a lehetőségekhez mérten sem kaptak szabadabb kezet a filmbeli helyzetek megoldásához. Idegen a helyzettől, ha valaki rémülten küldi el a többieket a pánikoló lányok után, ő meg zsebre dugott kézzel baktat utánuk (igen, szerintem még a későbbi események ismeretében is az), hogy egy haláleset nyomán ennyire ne hangozzon el egy "Úristen!" vagy az elfojtott zokogás (az arcokra kiülő érzelmek viszont jók!), és igen, lehet, hogy ha a támpontok meglettek volna, a teremben a beszélgetéseket -a saját karakterük és a többiek ismeretében- a színészek maguk is meg tudták volna oldani. Főleg azért mondom ezt, mert kicsit szomorú voltam a végén, de ugyanakkor pozitív löketet is adott, hogy a stáblista alatt futó képsorok -amik mintha egy régi, nosztalgikus nyaralását idéznék ennek a társaságnak- voltak a legtermészetesebbek; azt ha hozni tudták volna a film alatt -márpedig látszik, ott van bennük!-, az lett volna az igazi. A film színészi csúcsa, ahogy azt már többen kiemelték gondolom, az a gondnokot játszó Kovács Zsolt, nem is csak mert az ő komikus szerepe adott lehetőséget arra, hogy igazán karakteres legyen, hanem mert az ő "jelenléte" a legkerekebb, a legegészebb, a fintoraival, a mozgásával, az őt kísérő zenével (a zenék egyébként legtöbbször feltűnően jók, pedig én nem vagyok elég vájtfülű ehhez). De nem sokkal maradt le mögöttük Marci és Misi párosa meg Laura sem, akik kis dinamikát vittek a közösségbe, amit a helyzet, de inkább a titkokból adódó feszültség némaságra kárhoztatott. Dinamikát, amiből elkelt volna a több, már csak azért is, mert a Zártosztály is beleesett az amatőr színészekkel dolgozó filmek egyik csapdájába, azaz hogy a könnyebb kezelhetőség és a rendelkezésre álló eszközök miatt rövid vágásokkal oldják meg a párbeszédeket, ahol többnyire csak egy-egy szereplőt mutatnak, őket is általában mereven. Így viszont a beszélgetések szétdarabolódnak, a "beszélő fejek"-szindróma miatt elveszik a lendület, még ha van is róla elképzelésem, hogy mennyire kockázatos mozgással vagy háttérrel együtt felvenni egy ilyet (itt is van, amikor a madárcsicsergés, egy csat hangja vagy éppen egy szék arrébb húzása elnyomja a szöveget). Hasonló apróságok pettyezik a látványt, az operatőri munkát is, azaz sok ügyes beállítás és felvétel közé beékelődik néha egy-egy kevésbé sikerült, például nekem ilyen volt az integető Sára hónalja alól felvett jelenet, plusz szegénykém olyan robotszerűen teszi ezt, mintha csak akkor hagyná abba, ha valaki kikapcsolná . Meg nekem a rávágások sem hiányoztak volna, a porszívós, a csaposok meg a telefonosok, bármennyit is segítenek később a vágásnál. Az ilyeneket viszont a végére szinte teljesen elfeledtették az ilyen környezetben bravúros trükkfelvételek, azokért egyszerűen csak   !

Úgy tudom zárni, ahogy kezdtem: ez egy műfaján és stílusán belül remekül összerakott rajongói film, aminek vannak profi vonásai, a Tükörkép-hez képest meg minden téren szembeötlő a fejlődés. A koncepcióban rejlő hibák meg mind olyanok, amit a következő filmre simán ki lehet javítani... mert az remélem lesz .

7/10

Niwrok írta:

.
Zártosztály

Úgy tudom zárni, ahogy kezdtem: ez egy műfaján és stílusán belül remekül összerakott rajongói film, aminek vannak profi vonásai, a Tükörkép-hez képest meg minden téren szembeötlő a fejlődés. A koncepcióban rejlő hibák meg mind olyanok, amit a következő filmre simán ki lehet javítani... mert az remélem lesz .

7/10
.

Na, végre!!!

Ennek kimondottan örülök, hogy hasonlóan látjuk, ezekkel a feltételekkel és lehetőségekkel maximálisan élvezhető mozi lett. És ez most független attól a személyes kötődéstől, ami esetleg a készítők felé fennállhat: én is remélem, a következő még jobb lesz.

Egy kicsit talán engedni kell a szövegkönyv merevségén, hagyni a gyerekeket majd improvizálni és kész is.

Niwrok írta:

.
Zártosztály


Úgy tudom zárni, ahogy kezdtem: ez egy műfaján és stílusán belül remekül összerakott rajongói film, aminek vannak profi vonásai, a Tükörkép-hez képest meg minden téren szembeötlő a fejlődés. A koncepcióban rejlő hibák meg mind olyanok, amit a következő filmre simán ki lehet javítani... mert az remélem lesz .

7/10

Köszi a kritikát, nagyon jól esett olvasni. Amit negatívumként megfogalmaztál, totál hasonlóan látjuk, bár volt annak is oka, miért nem nagyon engedtük improvizálni őket, de ez már a végeredmény szempontjából nem fontos és inkább csak magyarázkodásnak tűnne!  
Megvan már a következő filmterv, persze még nagyon az elején vagyunk. Ezekre a dolgokra mindenképpen figyelni fogunk, éppen ezért is örülök annak, ha jönnek az építő jellegű kritikák, ezekből csakis tanulni lehet. Szóval bíztatok minden kedves fórumozót, hogy ha sikerült neki megtekintenie a filmünket, igenis írja csak meg jól a véleményét!    

andrew1975 írta:

Zártosztály

Köszi a kritikát, nagyon jól esett olvasni. Amit negatívumként megfogalmaztál, totál hasonlóan látjuk, bár volt annak is oka, miért nem nagyon engedtük improvizálni őket, de ez már a végeredmény szempontjából nem fontos és inkább csak magyarázkodásnak tűnne!  
Megvan már a következő filmterv, persze még nagyon az elején vagyunk. Ezekre a dolgokra mindenképpen figyelni fogunk, éppen ezért is örülök annak, ha jönnek az építő jellegű kritikák, ezekből csakis tanulni lehet. Szóval bíztatok minden kedves fórumozót, hogy ha sikerült neki megtekintenie a filmünket, igenis írja csak meg jól a véleményét!    

Nem igazán impróra gondoltam, mert az az amatőr színészeknél túl kockázatos lehet gondolom, hanem hogy őket is be lehetett volna vonni, vagy jobban bevonni őket a szövegkönyvbe, nyilván a dramaturgia és a karakterrajzok korlátai között. Némelyikükön nagyon látszott, hogy a szöveg felmondására koncentrál a játék helyett, pedig lehet, hogy egy-két szó átírásával jobban a "szájára", a gondolkodására állt volna a mondandója. Meg esetleg ők is tudhattak volna javaslatot tenni, hogy adott helyzetben mit mondanának, és ezt már az olvasópróbákon beépíteni a szövegbe. Biztos voltak ilyenek is, nem ma kezdtétek a szakmát , de egy-két helyzetben még úgy éreztem, elfért volna egy kicsivel több rugalmasság.
.

Igen, valahogy mi is így gondoltuk, sőt! Már el is kezdődött ennek az "előszele", ami abban nyilvánul meg, hogy nagy vonalakban megadjuk nekik, mit szeretnénk látni (pár mondatos instrukciók) és akkor ők a saját szavaikkal "eljátsszák" a történetet! Itt már születhetnek esetleg olyan mondatok, amiket simán átemelünk majd a forgatókönyvbe, vagy esetleg apróbb módosításokkal kerülne bele. Ezáltal sokkal valósághűbb szövegek lesznek majd, nem utolsósorban pedig a kis színészpalántának is nagy élmény lesz, ha egy mondata esetleg változtatás nélkül belekerül a kész filmbe!

andrew1975 írta:

Igen, valahogy mi is így gondoltuk, sőt! Már el is kezdődött ennek az "előszele", ami abban nyilvánul meg, hogy nagy vonalakban megadjuk nekik, mit szeretnénk látni (pár mondatos instrukciók) és akkor ők a saját szavaikkal "eljátsszák" a történetet! Itt már születhetnek esetleg olyan mondatok, amiket simán átemelünk majd a forgatókönyvbe, vagy esetleg apróbb módosításokkal kerülne bele. Ezáltal sokkal valósághűbb szövegek lesznek majd, nem utolsósorban pedig a kis színészpalántának is nagy élmény lesz, ha egy mondata esetleg változtatás nélkül belekerül a kész filmbe!

És??? Valami morzsa, hogy mi lesz a következő???

Sci-fi?? Horror??? Dráma??? Scifihorrordráma???

R2-D2 írta:

És??? Valami morzsa, hogy mi lesz a következő???
Sci-fi?? Horror??? Dráma??? Scifihorrordráma???

Lehet, hogy romantikus vígjáték lesz, ahol a szerelmesek sisak nélkül motoroznak majd .
.

Idézet :

És??? Valami morzsa, hogy mi lesz a következő???

Sci-fi?? Horror??? Dráma??? Scifihorrordráma???

Nagyon jó az irány, amerre tapogatózol! A horror-vonalat most dobjuk, de a másik két kategória az telitalálat! No de legyen elég ennyi!

Niwrok írta:

Lehet, hogy romantikus vígjáték lesz, ahol a szerelmesek sisak nélkül motoroznak majd .
.

Nem az lesz.

andrew1975 írta:

Nagyon jó az irány, amerre tapogatózol! A horror-vonalat most dobjuk, de a másik két kategória az telitalálat! No de legyen elég ennyi!

Oké, ezt várjuk!

.
Az eltűnés sorrendjében / Kraftidioten


Nils Dickman egy kis norvég faluban él a feleségével, akivel együtt is dolgozik a helyi közútkezelő cégnél. Az ő feladata, hogy az utakat megtisztítsa a hótorlaszoktól, hóakadályoktól, és ezt a nagy alázattal végzett monoton munkát olyan nagy megbecsülés övezi a lakók között, hogy Nilst az Év Emberének választják a faluban. Azonban még kiélvezni sincs igazán ideje ezt a dicséretet, amikor megtudja, hogy egyetlen fiát, Ignart holtan találták. A boncolás megállapítja, hogy a fiúval kábítószer-túladagolás végzett, így a rendőrség nem is nagyon akar foglalkozni az üggyel, Nils azonban egyiket sem tudja sem elfogadni, sem feldolgozni. Végső elkeseredésében az öngyilkosságot fontolgatja, de szó szerint az utolsó pillanatban felbukkan Ignar reptéri kollégája. A fickó elmondja, Ignar nem volt benne semmi illegálisban, ő csempészett drogot, és amikor lenyúlt egy csomagot egy szállítmányból, akiké a csomag volt, elrabolták őt és Ignart, de neki sikerült megszöknie. Nem is ismeri az egész hálózatot, de a közvetlen kapcsolatának a nevét megadja Nilsnek, aki úgy dönt, lépésről lépésre, hullánként jut majd egyre közelebb a szervezet fejéhez, amíg meg nem bosszulta Ignart.

Miközben a filmet néztem, elsőre az a gondolat ütött szöget a fejembe, hogy ezek a norvégok azért tudhatnak valamit. Nálunk itt ha leesik öt centi hó, akkor már közlekedési káosz van, a hótolók meg már alig bírják olyan magasra emelni a lapátjukat, nehogy még véletlenül is belekapjanak a hórétegbe. Ezek meg ott északon embermagas hófalak között autókáznak, és bizony ha ki van írva valahova, hogy ott csak a hómaró nyomában lehet menni, akkor szépen megvárják a Nilshez hasonlókat, és ott kocognak mögöttük libasorban, és nem az árokból kell kicsörlőzni őket. Na nem kell félni, meg is kapják a tutyimutyiságukért a filmben felbukkanó többi nemzet tagjaitól a magukét, hiszen téma lesz itt a mindenféle kényelmi szolgáltatásokkal felszerelt norvég börtönök luxusa, vagy akár csak az utcán levő kutyaszar összeszedése, cserébe a norvégoktól meg az jön vissza, hogy a déli országokban azért nincs jólét, és azért nem jelennek meg a jóléti társadalom vívmányai, mert egyszerűen nincs rá szükség, hiszen ott süt a Nap, aztán elég leszedni egy banánt a fáról, és máris mindenki örül. Kár, hogy Magyarországon ritka a banánfa ...

Így röhögik ki egymást és magukat a mindenféle népek ebben a bosszúfilmnek induló, de egyre inkább szatírába meg komédiába hajló véres moziban, amiről többeknek a Fargo jutott eszébe (lehet, hogy most már azt is ideje lenne megnéznem...), és ez a trend a karaktereknél sem áll meg. Mondhatnám a film közepe táján felbukkanó bérgyilkost, a Kínait, aki egyébként japán meg dán, de azért csak a szusiról kérdezgetik, a két testőrt, akik a közös munkában igencsak összemelegedtek, két idióta rendőrt, akik azt hiszik, ez itt valami fagyos western, de mind közül a Báró viszi a prímet. A főgengszterben semmi gengszterszerű nincs, egy lenyalt hajú vegán bájgúnár, aki elektromos sportautóban (sosem gondoltam volna, hogy van finn autógyártás, elsőre azt hittem, ez egy Tesla) viszi a fiát a suliba, már ha a volt felesége ezt éppen megengedi neki, viszont ha úgy adódik, szívesen hoz maga kávét az alkalmazottainak, és esetenként ellenállhatatlan vágyat érez -sokakhoz hasonlóan-, hogy Nils vezetéknevén gúnyolódjon. Ezek azok a figurák, akik vagy fatális véletlenek, vagy Nils ügyetlenkedése miatt többek között belekeverednek ebbe a bosszúhadjáratba, és jellemzően bele is halnak, amit a film névvel és kis vallási szimbólumokkal jelöl. Előbbi a szerb maffiát hozza be a képbe, egy tévedésből elkövetett gyilkosság után maguk is szívesen osztanak ki egy-két golyót, utóbbin keresztül pedig Nils testvére bukkan fel, akinek megvannak azok a kapcsolatai, amik nagy segítségére lehetnek Nilsnek a megszakadt szálak felgöngyölítésében.

Lehet, hogy a Kraftidioten egyes szempontokból nem ér fel a várakozásokhoz, de az biztos nem a stáb munkája. Sok időt szánnak rá, és érdemes is mutatni, ahogy Nils a végtelen fehérséget szeli a hótolókkal, amiről nehéz rossz felvételeket csinálni (plusz beletettek egy kis átkötést még az elején, azon jót mosolyogtam), de azért a későbbiekre, az akciókra sem lehet panasz. A történet alakulása sajnos már nem ilyen erős, a bénának tűnő csavarok és a sokszor tölteléknek érzett szereplők (leginkább a két zsaru az, akik csak hülyülni vannak a filmben) ilyen hosszan kicsit elvették a kedvem. A vége felé inkább már csak a színészek tartották bennem a lelket, akik közül Stellan Skarsgard alakítása értelemszerűen jó volt, de azért akadhatnak még ismert színészek, például Bruno Ganz, akit Hitlerként ismerhetett meg a világ jó tíz éve a Bukásban, és aki esetleg nézte a Kon-Tikit (mondjuk R2 ajánlására ), akkor onnan visszaköszön a fél szereplőgárda, köztük a Bárót alakító Pal Sverre Hagen is, aki egyébként simán elmehetne Tom Hiddleston dublőrének.

A film nem jött be maradéktalanul minden pozitívum ellenére sem, mert a drámai bosszút (ami kb. a Strike-kal való összeröhögésig tart ki) szívesebben néztem volna, mint amikor ezt árnyalja a véres-hullás idétlenkedés, ami a sípályán hógolyózó szerbeknél érte el nálam a mélypontját. Kicsit olyan, mint a várakozás, hogy ahogy egy filmben a pisztolynak mindig el kell sülnie, ugyanúgy ha már ekkora böhöm hómarók vannak benne, akkor egy bosszúfilmben illene azzal valakit cafatokra szaggatni... hát, végülis megkapjuk...

7/10
.