Niwrok írásai 1.0

Niwrok írta:

Az eltűnés sorrendjében / Kraftidioten
7/10

Erről már hallottam, anno terveztem is megnézni, de a Nyomtalanul által generált felemás érzések miatt kicsit háttérbe szorult az északi filmkészítés újabb darabja. De ami késik nem múlik - meg most már szem előtt is van...

Niwrok írta:

Így röhögik ki egymást és magukat a mindenféle népek ebben a bosszúfilmnek induló, de egyre inkább szatírába meg komédiába hajló véres moziban, amiről többeknek a Fargo jutott eszébe (lehet, hogy most már azt is ideje lenne megnéznem...), és ez a trend a karaktereknél sem áll meg. Mondhatnám a film közepe táján felbukkanó bérgyilkost, a Kínait, aki egyébként japán meg dán, de azért csak a szusiról kérdezgetik, a két testőrt, akik a közös munkában igencsak összemelegedtek, két idióta rendőrt, akik azt hiszik, ez itt valami fagyos western, de mind közül a Báró viszi a prímet. A főgengszterben semmi gengszterszerű nincs, egy lenyalt hajú vegán bájgúnár, aki elektromos sportautóban (sosem gondoltam volna, hogy van finn autógyártás, elsőre azt hittem, ez egy Tesla) viszi a fiát a suliba, már ha a volt felesége ezt éppen megengedi neki, viszont ha úgy adódik, szívesen hoz maga kávét az alkalmazottainak, és esetenként ellenállhatatlan vágyat érez -sokakhoz hasonlóan-, hogy Nils vezetéknevén gúnyolódjon. Ezek azok a figurák, akik vagy fatális véletlenek, vagy Nils ügyetlenkedése miatt többek között belekeverednek ebbe a bosszúhadjáratba, és jellemzően bele is halnak, amit a film névvel és kis vallási szimbólumokkal jelöl. Előbbi a szerb maffiát hozza be a képbe, egy tévedésből elkövetett gyilkosság után maguk is szívesen osztanak ki egy-két golyót, utóbbin keresztül pedig Nils testvére bukkan fel, akinek megvannak azok a kapcsolatai, amik nagy segítségére lehetnek Nilsnek a megszakadt szálak felgöngyölítésében.

Nocsak, Te se láttad a Fargot?? Én se. Esetleg egyszer megnézhetnénk együtt. Kb 4 hét múlva...

Amiket írtál, az alapján inkább egy szürreális burleszk ez is a hóban. Pedig én is szívesebben néznék egy Millenium-szerű bosszúfilmet...

Niwrok írta:

... ugyanúgy ha már ekkora böhöm hómarók vannak benne, akkor egy bosszúfilmben illene azzal valakit cafatokra szaggatni... hát, végülis megkapjuk...

Ez viszont bíztató...


.

R2-D2 írta:

Az eltűnés sorrendjében / Kraftidioten

Nocsak, Te se láttad a Fargot?? Én se. Esetleg egyszer megnézhetnénk együtt. Kb 4 hét múlva...
Amiket írtál, az alapján inkább egy szürreális burleszk ez is a hóban. Pedig én is szívesebben néznék egy Millenium-szerű bosszúfilmet...

Egyelőre részemről is mehet egy hónap múlva a Fargo .
Azért nem burleszk, annyira nem esetlenek, csak kicsit komolytalanra vannak véve a karakterek, a jelenetek és a szövegek.

R2-D2 írta:

N: ugyanúgy ha már ekkora böhöm hómarók vannak benne, akkor egy bosszúfilmben illene azzal valakit cafatokra szaggatni... hát, végülis megkapjuk...
Ez viszont bíztató...

Ezt inkább leírom, nehogy csalódás legyen a vége...

Spoiler:

.

.
Halálhegy - A Dyatlov-rejtély / The Dyatlov Pass Incident


Ennyi év és ennyi gyengébb próbálkozás után be kell vallanom, ha egy filmre ráírják, hogy "valós események alapján", akkor már nagyjából el is könyvelem, hogy ja, valós, mert az ottani embereknek is két szeme volt, alattuk meg az egy szája; ebben szokott általában kimerülni ez a parasztvakító szlogen. Ezúttal azonban ajánlásra kaptam olyat, ahol ez annyira így van, hogy az érdeklődők hosszan olvashatnak a Halálhegyen (Otorten, az Urál középső részén található) 1959-ben meghalt, Igor Dyatlov vezette kilenc túrázó hátteréről, és a szárnyra kapott elméletekről például a Wikipedián, de a témáról évtizedek óta születnek a cikkek, könyvek dokumentumfilmek.

Ezek egyikét olvasta vagy láthatta az amerikai főiskolás Holly, akinek feltett szándéka lesz, hogy a népszerű összeesküvés-elméletekről blogot vezető és abban szakértő Jensennel, a túravezetésben jártas Andyvel, valamint a világutazó JP-vel és a hangmérnök Denise-szel együtt felkeresse a Dyatlov-hágót, és ha tudnak, magyarázatot találjanak a 9 túrázó rejtélyes halálára. Erre ugyanis a lavina kézenfekvő megoldás lenne, ha nem lennének gyanús körülmények, elsőre megmagyarázhatatlannak tűnő sérülések a megtalált holttesteken, vagy az előkerült tárgyak némelyike ne mutatna erős radioaktivitást, de csak egy részük. Már azelőtt, hogy a csapat repülőre szállna, a történet kicsit előreugrik az időben, hogy lássuk, ahogy egy híradó arról tudósít, hogy az orosz hatóságok és a hegyimentők kezdenék feladni a keresést az eltűnt öt amerikai turista után, akikkel kapcsolatban ugyanazok az elméletek kapnak szárnyra, mint az eredeti Dyatlov-expedícióról, azaz a jetitől a titkos szovjet/orosz kísérleten át a földönkívüliekig széles a választék. A kutatás Hollyék után eredménytelen, végül csak egy kamera kerül elő, de a benne levő felvételt az orosz hatóságok a nyomozásra hivatkozással titkosítják. Még szerencse, hogy hackereknek ennek ellenére sikerül nyilvánosságra hozni egy rövid részletet, amin Holly és Jensen rettegve bújkál egy ajtó mögött valakik elől... és még nagyobb szerencse, hogy mi, a film nézőiként, folyamatában is megismerhetjük az eseményeket .

Önmagában egy found footage-től már nem verne le a víz, de ennek speciel volt két olyan vonása, amik miatt nem csak nagyobb kisiklások nélkül megnézni tudtam, de ajánlani is. Az egyik az orosz környezet, értve ez alatt a városokat, a nyelvet és persze a rengeteg havat is, meg ami még a hitelességen keresztül kiemeli ezt a filmet a többi közül. Az említett híradórészlet például tisztára egy vidéki kis tévéállomás érzetét hozza, tele van minden behavazott panelházakkal, kétméteres hó alól félig kiásott Ladákkal, és mivel a stáb jelentős része orosz volt, így a statiszták sem jelentettek problémát. A hangulat része maga a végtelen hómezők bemutatása, amiben sokat segíthetett a rendező ezirányú tapasztalata, merthogy Renny Harlinnak köszönhetjük több mára klasszikusnak számító akciófilm között a Függő játszmát is. Olyan apróságok tűntek csak fel közben, hogy Hollyék honnan szedtek ágakat az esti tűzhöz, mert egy botocska nem sok, annyi sem látszik a környéken és a zsákjukban sem, de ez végül is nem annyira fontos. Inkább az, hogy sokat tesz mindehhez, hogy bármilyen tragikusak is, bizony bemutatnak pár eredeti fotót az '59-ben eltűnt túrázók megfagyott holttesteiről, a korabeli dokumentumokról, és ettől kevésbé lesz ez pár fiatal idétlenkedése két kamerával, mint amennyire oknyomozó riportfilmnek tűnik mindez. A legjobb rész ebből nekem az volt, amikor a csapatot fuvarozó Szergej elviszi őket ahhoz a nagynénjéhez, aki ott volt, amikor a túrázókat keresték, és a babushka meglepő részletekkel szolgál a 50 évvel korábbi eseményekről.

A sztorinak is megvannak a maga erősségei. A dokumentarista háttérről már ugye meséltem, többet meg nem szeretnék nagyon elmondani, hadd kutakodjon mindenki együtt Hollyék csapatával. Az érdekesség az, hogy a film közben nem csak az derül ki, hogy az amerikaiakkal mi lett, hanem arra is vannak jelek, még ha csak utalás szintjén is, hogy Dyatlovék esetében mi történhetett. Némelyikre külön figyelni kell, mert csak mutatják, nem mondják, nekem például ilyenek voltak a kövek.

Spoiler:

Ami mondjuk gyengébb pontja a filmnek, az a CGI és a színészek. Előbbi több helyen is elég gagyi, inkább a vége felé, amikor már szokás szerint semmi értelme a kamera használatának, és úgy lengetik, mintha fehér zászló lenne, nehogy jobban lássuk, mi és hogyan történik, így spórolva egy kicsit a látványon. De addig is van a film közepén egy különösen szerencsétlen kis lavina, amit tutira valami ingyenes grafikus szoftverrel tákoltak össze. Azért nem nagyobb gond ez, mert a filmhez, úgy látszik legalábbis, elég sok díszletet építettek vagy valós helyszínt használtak fel, így a CGI-nek sincs akkora szerepe. A színészek meg azok a tipikus arctalan senkik, akiket az ilyen filmekhez össze szoktak szedni, Hollyt is csak azért jegyeztem meg, mert a csaj az átlaghoz képest is rosszabbul játszik, még szerencse, hogy legtöbbször ő kezeli a kamerát, onnan meg nem látszik, ahogy esetlenkedik.

8/10
.

Niwrok írta:

.
Halálhegy - A Dyatlov-rejtély / The Dyatlov Pass Incident

8/10
.

Jól van, akkor beütemezem. Régóta kerülgettem már, de inkább negatív hangokat hallottam róla, úgyhogy eddig (stílusosan) jegeltem.

Lesz mit nézni májusban.

.
Szarul állnak a dolgok / De helaasheid der dingen / The Misfortunates


Gunther Strobbe közeledve a harmincadik szülinapjához írói-költői pályáját dédelgeti, miközben alkalmi munkákból tartja fenn magát. Ihlete azonban kevés van, az eddigi írásait sorra elutasították, ezért úgy dönt, saját magáról fog írni, a családjáról, a közösségről, ahol felnőtt. Tágabb értelemben a kis belga faluról, ahol talán évente a legjelentősebb esemény a pucér bringaverseny, végig a főutcán. Aztán az anyjáról, aki miután megszülte, az apjára hagyta, és azóta megismerni sem igazán hajlandó. De leginkább az apjáról (Celle), aki Gunther három nagybácsijával (Petrol, Breejen, Koen) együtt a falu legnagyobb szeszkazánjai voltak, és ők abban az időben, amire Gunther leginkább emlékszik, mind együtt éltek a nagymamával annak ennyi emberre kicsi házában. Arról, amikor a nagyi csekélyke nyugdíjából tartották fenn magukat, meg abból, amit Celle esetleg postásként kapott, persze levonva ezekből azt, amit Breejen bedobált a nemnyerő-automatákba, amit Koen költött az elpotyogtatott magjai után gyerektartásra, és amit közösen el nem ittak a nap teljes hosszában otthon vagy a kocsmában. Gunther felidézi azt az időszakot, amikor felcsillant a kitörés lehetősége ebből a fajta életből, és azért is oly élénkek benne ezek az emlékek, mert úgy érzi, kudarcot vallott, és ugyanazokat a hibákat követi el, mint amiket az apja.

"A könyvben szereplő karakterek bármilyen hasonlósága valós személyekhez csupán az emberi természet műve."

Ezzel az igencsak ütős mondattal indít a film, hogy nem sokkal utána már azt ecsetelje, milyen összefüggés van az "igazi férfinak" levés, a nőnek öltözés, és a stabil oldalfekvéses alkoholizmus között. Legalábbis abban a faluban, ahol Gunther felnőtt (még pontosabban meg ahol a film alapjául szolgáló, önéletrajzi ihletésű regényt író Dimitri Verhulst tette ugyanezt), és azon belül is a Strobbe-klánban. Meg sok ezer más hasonló klánban és faluban, szerte a világon, hiszen elég biztos vagyok benne, hogy ugyanilyen filmet bármikor lehetne forgatni akár Magyarországon is. Ahogy az idézet is szól, a minták adottak, és bármikor bárhol kisarjadhat egy ilyen család, legfeljebb nem lesz ennyire tömény. Az életrajzi szociodráma jellege tette egyszerre érdekessé, elgondolkodtatóvá, és a maga szatírikus módján viccessé is a Szarul állnak a dolgokat... de azért a könnyed heherészés vagy kacagás nem egyszer váltott át nálam iszonyba, mondjuk amikor Gunther unokahúgát elvitték a kocsmába. A falu és a család életének eseményei sok visszautalással, mint egy novelláskötet, elevenednek meg, mint például a végrehajtó Strobbe-ékhoz érkezése, a már említett pucér biciklizés, és a kb. Pia de France néven összefoglalható kocsmai társasjáték. Ebből a világból, ebből az olcsó piás hányással kevert csóróságból és lúzerségből kéne Gunthernek megtalálni a kiutat, ahol a józanság és a gondoskodás egyedüli képviselője a csendes beletörődéssel a belét kidolgozó nagymama, aki viszont csak végső elkeseredésében emel szót bármi ellen már. Ironikus módon erre az elszakadásra az nyújt a srácnak lehetőséget, amit eredetileg büntetésként kap. A rokonság miatt ugyanis gyakran késik a suliból, vagy éppen a tanulás megy nehezen, ha a négy "igazi férfi" pajzán nótákat üvölt az éjszakába, ezért az egyik tanára fogalmazásokat irattat vele változatos témákban. Csak hát a mocsár, az marasztalja a benne levőket...

Van ebben rendesen kötéltánc, ahogy a film a komédia és a tragédia között egyensúlyoz. Lehet ugyanis bármilyen szórakoztató a kretének csetlése-botlása, főleg, hogy mind a négyen kiválóan megrajzolt és eljátszott karakterek (fókuszálva leginkább Cellére), azért egy pillanatra sem lehet elfelejteni, hogy egy dologra biztosan alkalmatlan ez a fajta közösség: arra, hogy NE termelje magát újra a gyerekeken keresztül. És ezúttal persze a piára, sőt, a rengeteg piára van kiélezve a dolog, de annak a helyére bármi teljes nyugalommal behelyettesíthető, ami túlzott mértékben torzítja a gyerek személyiségét, ami egyszerűen a rá való hatáson keresztül "bántalmazásnak" minősül. Iskolarendszer, gyámügy?! Megemlítődnek azok is, de az iskolaigazgató csak addig kíván foglalkozni mindezzel, hogy az iskolában legyen rend, a nevelési tanácsadó meg kábé sírva menekül ki a házból az egyetlen családlátogatás alkalmával, pedig csak Breejen talált ki egy szójátékot a vezetéknevére... amíg Gunther próbált annyi "életet" tölteni az apjába, hogy az legalább kézremegés nélkül tudjon piát önteni magának.

Nagy előnye volt a filmnek a környezet, a látványvilág, nem is ami a flamand kisfalvak bemutatását illeti, hiszen Gunther külön monológot is szentel azoknak az egyik vonatútja közben, hogy a vasúti sínek mentén a legtöbb helyen ezt találnánk, hanem hogy Gunther emlékeinek legnagyobb része a 80-as évek környékére datálódik. Ezt a rendező remekül megragadta a bútorokban, a zenékben, az utcaképekben a kocsikkal, de legjobban a frizurákban, Gunther ugyanis olyan szőke Bundesliga-hajat hord, amit -szerencsére- már rég nem látni . A szürkeség, a kilátástalanság, vagy éppen a soha nem változó dolgok is remekül benne vannak az időnként fekete-fehérré váló snittekben, hogy a film vége felé időnként megjelenjenek a túlszínezett képek, például a mezők zöldjei a rikító sárga virágokkal.

Témája ellenére ebben a műfajban a Szarul állnak a dolgok jó választás volt. Főleg az tetszett benne, hogy a maga abszurd realitásában tudta megragadni az életvitelszerű alkoholizmust, és nem vált letargikus, nihilista köldöknézegetéssé, mint mondjuk amilyen a hasonló stílusú és gyökerű magyar Bányató volt.

8,5/10
.

Niwrok írta:

Szarul állnak a dolgok / De helaasheid der dingen / The Misfortunates


"A könyvben szereplő karakterek bármilyen hasonlósága valós személyekhez csupán az emberi természet műve."

Ez alapján még érdekel...

Niwrok írta:

Témája ellenére ebben a műfajban a Szarul állnak a dolgok jó választás volt. Főleg az tetszett benne, hogy a maga abszurd realitásában tudta megragadni az életvitelszerű alkoholizmust, és nem vált letargikus, nihilista köldöknézegetéssé, mint mondjuk amilyen a hasonló stílusú és gyökerű magyar Bányató volt.

8,5/10

... ez alapján már kevésbé...

Niwrok írta:

The Fifth Estase

"Rend", ugyanis nem pontosan értettem, mit is akar jelenteni a cím, ezért utánanéztem. Ötödikről eddig csak hadoszlopról hallottam (meg elemről, de az végképp nem tartozik ide), és ugyan illett volna a film témájához (hiszen ugyanúgy a rendszereket belülről bomlasztókról szól), de itt a klasszikus, feudális rendi besorolásról van szó, ahol a papság, a nemesség és a polgárság mellett a médiát szokták negyedikként emlegetni, mint a közemberek életét befolyásoló hatalmi tényezők egyikét..

A film végén "Lupin professzor" magyarázza a média fejlődésének lépcsőfokait. Én úgy értelmeztem, a film címe az ötödik fázisra, a wikileaksos fázisra utal.

Idézet :

A legjobban meg az epilógus tetszett, ahogy "Assagne" nyilatkozik az ötletről, hogy mi a véleménye egy filmről, amit Berg könyve alapján csinálnak. Nekem ez:


8/10

Ebben egyetértünk, ahogy a pontszámban is. Bővebben nemsokára...  

.
Élet-mentés


Úgy egy éve linkeltem egy előzetest, pár hete és napja meg említettem, hogy lógok egy kisköltségvetésű filmmel, hozzátéve, hogy azzal hazabeszélek majd. Nem csak mert a városomban készült, vagy mert a szűkebb ismertségi köröm több tagja készítette, de egy-két apróbb helyen én is belekontárkodtam . Én ugyan bizonygathatom, hogy a forgatókönyv első változata már bő hét éves, de tudom, hogy minderről az Időről időre és/vagy az Idétlen időkig meg a hasonszőrűek fognak többeknek beugrani, de így jár, aki amatőr filmet csinál, ami ilyen lassan jön össze...

Karcsi félénk, túlagyalós srác, aki egy kávézóban ülve éppen azon kesereg, hogy megint kudarcba fulladt egy randija, amikor megjelenik előtte a rejtélyes Idegen. A férfi kifaggatja Karcsit a bánata okáról, végül felajánl neki egy képességet és egy noteszt, hivatkozva arra, hogy Karcsi azt szeretné, ha megismerhetné a tettei következményét, hogy kiből milyen reakciót vált ki, és annak ismeretében szeretne korrigálni. A képességgel visszatérhet életének egy korábbi, előre "elmentett" pontjához, és módosíthat rajta, és csak az fog megmaradni az egyes próbálkozásokból, amit a noteszbe leírt. A hitetlenkedő Karcsi a legjobb barátjához, Bajnokhoz szalad, hogy együtt találjanak magyarázatot minderre, illetve gondolkodjanak a felhasználási lehetőségeken. Ilyet azonban Karcsi magától is talál nemsokára, mert az új munkahelyén összefut a csak átmenetileg ott dolgozó Enikővel, és azonnal odáig lesz érte. Ahhoz, hogy ők ketten egy pár legyenek, jó eszköznek tűnik a "mentés" képessége és a notesz... elsőre...

Innentől adottnak tűnik a sztori, hogy Karcsi majd kipróbálgat ezt-azt, aztán amit elcseszett, azt kicsit visszatekeri, egyre jobban Enikő kegyeibe férkőzve, és a végén ott a hepiend... de ez azért nem pontosan így van. Karcsi ugyanis ezt a képességet legalább annyira túlbonyolítja magának, mint az összes többi dolgát, és miután Bajnokkal átbeszéli a találkozást Idegennel, annak is az a végkövetkeztetése nála, hogy egyfelől ez milyen veszélyes, másfelől, hogy ő annyira menthetetlen, hogy ez sem biztos, hogy segítene rajta, vagy hogy annyira rászokik erre, hogy függője lesz a "mentegetésnek". A képesség és a notesz ezzel az állandó bizonytalansággal inkább kísérője az eseményeknek, mint közvetlen alakítója, így nincs minden előre kiszámítva, nem változtatható meg minden még visszamenőleg sem, és éppen ezért akadhatnak meglepetések még a történetben is. Karcsi meg ilyen, ezért szeretjük... vagy éppen nem .

Merthogy ami nekem nagyon tetszik a filmben, az a személyiségrajzok, azon belül is Karcsi bemutatása, és főbb karakterek hozzá való viszonya. Például néha már idegőrlő Karcsit nézni, ahogy totojázik, ahogy esetlenül igazgat egy széket, hogy a néző szinte már megsajnálja, vagy ahogy külön jelenetsor került -egy autómosással indítva- a filmbe ennek érzékeltetésére, ami a funkcióját maximálisan betölti (nekem, bevallom, az a film egyik mélypontja). De ugyanakkor ő az a hősszerelmes, aki egyszer lát egy nőt, és máris végtelen lelkesedéssel tud beszélni annak kedvességéről és az intelligenciájáról. Elsőre a tökéletes ellenpontjának tűnik a csajozógép Bajnok (nem becenév !), aki azért megcsillantja az érzelmes oldalát is, és már az a tény sokat mesél a Karcsival való barátságáról, hogy ennyire különbözően is milyen régóta és erősen összetartanak. A harmadik karakter, akit kiemelnék, az Guszti (nem a Gusztáv rövidítése !), Karcsi kollégája, aki meg egy igazi one-man show a folyamatos szexista beszólásaival, és akitől a cég női ügyfélköre rövid úton mászik a falra. És mindez nagy előny volt nekem: a szereplők egyediek, de nem annyira, hogy a nézők ne ismernének egy-egy vonásban magukra vagy a környezetük egyes tagjaira. Született már -talán kicsit túlzóan pozitív- vélemény a filmről, ami azt emelte ki, hogy a karakterek árnyaltsága miatt könnyen talál a néző kapcsolódási pontot, akár az ő egyik elmúlt ifjúkori szerelmére, akár egy hosszan tartó barátságára gondolva. Ezek teszik, ha nem is feledhetővé az Élet-mentés gyenge pontjait, de talán elnézhetővé...

Igen, döcögősek néha a párbeszédek. Igen, néha leül a sztori, és miközben Karcsi -amúgy vicces és jópofa- csomagkiszállítós kalandjairól szól a film, nem érezni, hogy ennek a történet szempontjából jelentősége lenne, mert talán annyira nincs is. Igen, néha sok a közeli. Igen, vannak gondok a képpel és a hanggal. De ha fel is tűnnek ezek, általában pár percen belül jön egy jobb, kedvesebb jelenet, vagy valami olyan képi hatás, amit nem biztos, hogy várnánk egy kisköltségvetésű filmtől (például akad pár képi poén, ami elsőre talán fel sem tűnik). Eddig általános közönség-kedvenc jelenet volt például Karcsi és Enikő padon ülős beszélgetésének a vége, de ugyanez igaz Karcsi sétájára a film vége felé. Felesleges is lenne leírnom, hogy mennyire látszik vagy érződik a lelkesedés vagy a filmbe fektetett munka, mert még ha így is van, azért több is van ebben. Nem amatőrökből állt csak a stáb, tanult, gyakorlott színészek is erősítették azt, és nem csak egy sima HD-kamera meg annak a mikrofonja állt rendelkezésre, mint ahogy a youtube-ra szánt filmeknél ez szokás. Sok hasonló szívességből és kapcsolatból lett olyan a film, ami talán kiemelheti a hasonló házibarkács filmek közül... még ha néha meg is bicsaklik a gyakorlatlanság akadályain. Minden másra meg ott a "csajos metál" .

Nyilván magamat nem ítélhetem meg, hogy mennyire beszél belőlem az elfogultság. Az, hogy sok háttérinfót ismerve színesebbnek, mozgalmasabbnak látom és érzem ezt a filmet, mint amennyire egy külső szemlélő teszi, vagy hogy jól esik filmen látni az utcákat, helyeket, amiken évtizedek óta járok, vagy éppen amit az ablakomból is látok. Én kedvelem az Élet-mentést, és bár jó párszor láttam, de eddig még mindig lekötött, szórakoztatott, a poénok közül több pedig még sokadszorra is működik. Még mindig kicsit izgulok Karcsiért, vagy épp együtt gondolkodom vele és Bajnokkal, vagy mosolygok Guszti megkérdőjelezhetetlen magabiztosságán. Nem csak a város miatt, de emiatt is otthon érzem magam benne, együtt vagyok a szereplőkkel, kísérem őket, és kevés dolog zökkent ki ebből. Ha ezt megadja egy film, akkor talán nem annyira fontos, hogy mi van a bevilágítással vagy a háttérzajokkal, nem?

8/10
.

Ez mind szép és jó, de hogy lehet majd megnézni??

Fenn lesz youtube-on? Érdekel.

R2-D2 írta:

Ez mind szép és jó, de hogy lehet majd megnézni??
Fenn lesz youtube-on? Érdekel.

Azt nem tartom valószínűnek, hogy ha fel is kerül youtube-ra, az mostanában lenne. Amennyire tudom, a stáb egyelőre turnéztatni szeretné a filmet kisebb mozikban meg fesztiválokra vinni. Legfeljebb utána...
DVD viszont állítólag lesz belőle, legfeljebb abból küldök egy példányt .
.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Ez mind szép és jó, de hogy lehet majd megnézni??
Fenn lesz youtube-on? Érdekel.

Azt nem tartom valószínűnek, hogy ha fel is kerül youtube-ra, az mostanában lenne. Amennyire tudom, a stáb egyelőre turnéztatni szeretné a filmet kisebb mozikban meg fesztiválokra vinni. Legfeljebb utána...
DVD viszont állítólag lesz belőle, legfeljebb abból küldök egy példányt .
.

Az jó!!!! Köszi!!!!

.
American Horror Story S2 - Asylum


Hiába szeretem a horrorfilmeket, eddig ez a sorozat nem hozott lázba, pedig ajánlották már elegen, és nem is csak itt . A gond az volt vele, hogy az első évadból láttam a tévében pár részt, és sem a groteszksége, sem a stílusa, sem a zavarossága nem jött be, és ahogy állandóan a perverz szex körül forgott minden, a korábbi kardozós-b*szós és lövős-b*szós sorozatok mellé ez is bekerült, mint riogatós-b*szós... és aztán három rész után abba is hagytam. Viszont akik jó véleménnyel voltak a sorozatról, szinte mind a 2. évadot emelték ki, mint a sorozat legjobbját, és mert eleve ez az évad volt az, ami a leginkább érdekelt a helyszín miatt, ezt a negatív tapasztalatok ellenére is megnéztem volna, és szerencse, hogy az évadok között legfeljebb csak pár visszatérő színész jelent kapcsolatot... de persze ezt sem kapkodtam el, mint látszik .

Az kiderült már a korábban látott epizódból is, hogy ez egy antológia-sorozat, ahol több, egyenértékű szál mentén alakulnak az események, amiket még további kis epizódok színesítenek. A helyszín a fix, az évad a korábban TBC-s betegek elfekvőjeként szolgáló Briarcliff Elmegyógyintézethez kötődik, szinte végig a '60-as évek közepén, de van hozzá egy kis jelenkori keret, ill. pár visszaemlékezés. Indulásnál kicsit "szextrém" turista-frissházasok érkeznek az omladozó, elhagyatott falak közé, felfedezőútra meg hogy ilyen bizarr helyzetben legyenek sokszor egymáséi, de a légyottnak és a morbid poénkodásnak hamar vége szakad, amikor egy nyíláson benyúlva valami tőből letépi a pár férfitagjának karját, mintegy startpisztolyként a véres meneküléshez és sikítozáshoz. Ezt követően kerül csak bemutatásra, hogy milyen események és milyen szereplők ténykedései vezettek ehhez a prológushoz. Ehhez kell egy idősebb apáca, Jude, akit "előző életében" elkövetett bűnei iránti vezeklésként állt Isten szolgálatába, és vezeti azóta vasszigorral Briarcliffet. Kell egy naiv, kedves és minden ízében ártatlan apácanövendék, Mary Eunice, akinek az ártatlansága komoly fegyver lesz akkor, amikor egy démon próbál beférkőzni Briarcliffbe. Kell egy orvos, Dr. Arden, aki Jude nővér hallgatólagos beleegyezésével folytatja bizarr kutatásait, de még ennél is nagyobb titkokat őriz. Ők alkotják nagyrészt azt a briarcliffi színpadot, ahova a többi szereplő megérkezik, amikor egy huszonéves srácot (Kit) hoznak az elmegyógyintézetbe, akit azzal vádolnak, hogy szadista módon megölt és megcsonkított három nőt, köztük a saját feleségét, és a bíróság egy pszichológust (Dr. Threadson) rendelt ki annak vizsgálatára, hogy beszámítható volt-e Kit a gyilkosságok idején. Mivel az ügy körül nagy a hírverés, ezért az újságíró Lana egy kis hazugsággal bejutva Briarcliffbe próbál Kittel interjút csinálni, csak közben olyanokat lát, amik veszélyt jelentenek az intézmény vezetésére, így hivatkozva arra, hogy leszbikus, őt is "marasztalják". Ez a "kis" társaság egészül ki mindenféle nimfomániással, sorozatgyilkossal, fogyatékossal és mutánssal, akik együtt próbálják majd a nézőre hozni a rettegést és a rémületet.

Ahogy azt már a Stonehearst Asylum esetében is írtam, egy ilyen helynek már önmagában megvan, meg lenne az a borzongató tulajdonsága, hogy ott a kijelölt személyeknek teljeskörű hatalma van a többiek felett, ahol maximális a jogfosztottság és a kiszolgáltatottság, még inkább, mint akár egy börtönben. Hiszen bárki bármi "rosszat" mond vagy lát is, hát bolond, ki hisz neki, sőt, a bolondság "legnyilvánvalóbb" jele, ha nem tartja magát bolondnak, és elutasítja a kezelést, ha meg mindezt dühösen, rémülten teszi, akkor már meg is írta a saját beutalóját. Főleg akkor jó táptalaj ez, ha az orvosoknak, ápolóknak mind megvannak a saját kis titkaik és perverzióik, de azokat a hatalmi összefonódásokon meg a "bolondok védőfalán" keresztül is veszélyben érzik. Ennek volt a kis esszenciája a "Dominique", ami az agyamra ment, és éreztem, hogy tíz perc után simán megbolondulnék tőle, ezek a nyomorultak meg fél napokon át ezt hallgatták "nyugtatásul", és az remekül átjött belőle, hogy mennyire esetleges, kezdetleges és téves, kínzásnak is beillő módokon "kezelték" egyik-másik pácienst. A sorozat viszont sajnos csak esetenként enged teret ennek a nyomasztó hangulati elemnek, csak ritkán kerülnek elő a mindenféle kényszerzubbonyok, a "gyógyászati kezelések" és a bezártság, az is inkább az elején. Az évad első pár része végig sötétben vagy a sötét, feketére festett falak között, szűk termekben, szobákban játszódik, jól rájátszva a klausztrofóbiára, a vége felé viszont olyan lesz az egész, mint egy átjáróház, ahol a "betegek" is össze-vissza mozoghatnak és szövetkezhetnek.

Sokkal nagyobb szerep jut annak a mottónak is beillő mondatnak, hogy "All monsters are humans", azaz a szereplők bomlott elméjének, az őket irányító vágyaknak és félelmeknek, és itt is akadnak kiválóak (nálam Dr. Threadsoné, Jude nővéré és a "zsidóé" meg a jelen-szál), de itt már azért érződik, hogy sok az újrahasznosított elem, más filmekből lett összeollózva az egész. Ez olykor kicsit lapossá, sablonossá tette a sztorit, pedig tényleg változatosak, hiszen akad itt ördögűzés, télapójelmezes pszichopata, a halál angyala, plusz tévképzetek, téboly és véres mészárlás egyaránt, csak mivel folyamatos a váltogatás, a hangulat is váltakozik, mondjuk az iszonyatból a szürreálisba, aztán valami trancsírozósba, hogy kikössön valami nyugtatóan romantikusnál vagy költőinél, és úgy éreztem, ritkán sikerült ezeket egymásra építeni. Ráadásul elég rosszul indult az egész nálam, az egyik történetszálat (a földönkívülist) ugyanis egy erőltetett, stílusidegen marhaságnak tartottam, márpedig az az első két rész alapja Kit "alibije" miatt. Hasonlóan nem jött be a vége sem, amikor a történet elkezdett éveket előreugrani, és hol egy kommunában hippiskedünk, hogy a Briarcliffből lett valami állami börtön-szerűség. Bármennyire is jól gondolja tovább azokat a sorsokat, amik 1964-ben összefonódtak, egészen az epilógusig, amiben minden szál összefut, nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy kb. nyolc rész alatt elfogytak az ötletek, de valamivel ki kellet húzni tízig.

Hasonlóan rosszul indult a sorozat audiovizuális része, ami a második lenyomósabb érv volt, amiért elfordultam az AHS-ektől. Az imbolygó kamera, a groteszk képi és zene hatások (már eleve a főcímmel vallatni lehetne engem), a torz beállítások és a szuperközelik ugyan jól kifejezik, mennyire groteszk és torz ez önmagában is, engem viszont leginkább zavartak, és sokszor elvonták a figyelmem a fontosabb dolgokról. Pár rész után szerencsére hanyagolni kezdték ezek mennyiségét, onnantól például többször is feltűnt, milyen ötletesen játszik a stáb az árnyékokkal. Szerintem a 60-as éveket a jelmezekkel és az itt-ott felcsendülő rock&roll slágerekkel jobban sikerült megidézni, mint az elmegyógyintézetet magát. Pedig a karakterek és a színészek abszolút a toppon vannak, legyen az Naomi Grossman hihetetlen átalakulása Pepperré, Jessica Lange, ahogy végigkíséri Jude nővért igencsak eseménydús életében, Zachary Quinto Dr. Threadsonként, aki szakmai ridegséggel kezeli az ápoltak lelki problémáit, de igazából a sajátjaira próbál tartós megoldást találni, és még a cameoknak beillő szerepekben is olyan remek színészek bukkannak fel, mint Ian McShane vagy Dylan McDermott, és igazán meglepett Adam Levine felbukkanása.

A végére egy összességében kellemes, sokrétegű, de egyáltalán nem kiemelkedő horrort láttam, aminek a közepe tetszett legjobban. Ha tényleg ez a legjobb évad a sorozatból, akkor nem is érzem akkora problémának, hogy a többit nem láttam, és talán az 5. évad, a Hotel lesz az, ami -megint csak a helyszín miatt- elég érdekesnek hangzik ahhoz, hogy megnézzem... jövőre. Addig meg majd kihúzom valahogy a Bates Motelben...

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
American Horror Story S2 - Asylum


Hiába szeretem a horrorfilmeket, eddig ez a sorozat nem hozott lázba, pedig ajánlották már elegen, és nem is csak itt . A gond az volt vele, hogy az első évadból láttam a tévében pár részt, és sem a groteszksége, sem a stílusa, sem a zavarossága nem jött be, és ahogy állandóan a perverz szex körül forgott minden, a korábbi kardozós-b*szós és lövős-b*szós sorozatok mellé ez is bekerült, mint riogatós-b*szós... és aztán három rész után abba is hagytam. Viszont akik jó véleménnyel voltak a sorozatról, szinte mind a 2. évadot emelték ki, mint a sorozat legjobbját, és mert eleve ez az évad volt az, ami a leginkább érdekelt a helyszín miatt, ezt a negatív tapasztalatok ellenére is megnéztem volna, és szerencse, hogy az évadok között legfeljebb csak pár visszatérő színész jelent kapcsolatot... de persze ezt sem kapkodtam el, mint látszik .


A végére egy összességében kellemes, sokrétegű, de egyáltalán nem kiemelkedő horrort láttam, aminek a közepe tetszett legjobban. Ha tényleg ez a legjobb évad a sorozatból, akkor nem is érzem akkora problémának, hogy a többit nem láttam, és talán az 5. évad, a Hotel lesz az, ami -megint csak a helyszín miatt- elég érdekesnek hangzik ahhoz, hogy megnézzem... jövőre. Addig meg majd kihúzom valahogy a Bates Motelben...

7,5/10
.

Te képes vagy a második évaddal kezdeni valamit??


Köszi az ajánlót, az ez éves tervemben ez a komplett sorozat (mind a 4 évad) is szerepel, de egyelőre nem tudok mit hozzáfűzni. Majd előszedem az írást, ha megnézem. A kedvemet nem vetted el, ez most a lényeg.


.

R2-D2 írta:

American Horror Story S2 - Asylum

Te képes vagy a második évaddal kezdeni valamit??

És tedd hozzá, hogy valószínűleg az 5.-kel folytatni !
Ez amúgy most mi, szemrehányás vagy irigykedés ?

Mivel az évadok semmilyen szempontból nem függnek össze, a színészeket és a stábot leszámítva, így gond nélkül kezdtem azzal, amelyik a legjobban érdekelt. Ez csak olyan, mintha egy rendezőnek elsőként egy mostani filmjét nézném meg, anélkül, hogy a korábbiakat láttam volna. Gondoltam, hátha meghozza a kedvem a többihez is, és akkor még jobban összezavarhatlak az összevissza évadokról írogatással , de egyelőre nem tette. Talán majd ha írsz róluk ...
.

Niwrok írta:

American Horror Story S2 - Asylum

És tedd hozzá, hogy valószínűleg az 5.-kel folytatni !
Ez amúgy most mi, szemrehányás vagy irigykedés ?

Áááá, sima szekálódás.

Niwrok írta:

Talán majd ha írsz róluk ...
.

Úgy lesz!