Niwrok írásai 1.0

Niwrok írta:

Az idő fölött járó lány

85%

Egy újabb cím a "listáról"...


Annak ellenére, hogy köztudomásúan imádom az időutazásos mozikat, a két nemrég megtekintett anime közül ez jött be kevésbé. Az egy dolog, hogy grafikailag is kidolgozottabbnak éreztem a Summer Wars-t, de ennek a történetében is gyakran elvesztem. Teljesen egyértelmű a Pillangó-hatás, az Időről időre hatása, de nekem a Lopott idő is beugrott: ugyanakkor totál csapkodónak éreztem az egészet. A zseniális ötletek, időcsavarok mellett néha unalmas középiskolai tinidrámát kellett néznem (amolyan Házibuli módra), ráadásul a végére az egésznek elvesztettem a fonalát.

Spoiler:

Nem volt rossz, egyáltalán nem, de a valahogy tegnap még a japán nyelv sem könnyítette meg a beleélést, néha bizony nem is tudtam ki beszél. Ötletileg, alapsztoriilag nagyon jó, de ezt mindenképp élőszereplősen kellene megcsinálni. Újra, nagy költségvetéssel, amerikai módra.

70%

.
Nebraska


Bár már jó ideje lett volna lehetőségem megnézni ezt a filmet, mivel semmit nem tudtam róla, és még annyira sem vettem a fáradtságot, hogy megnézem, miről szól, így aztán nem volt okom rá, hogy a kínálatból pont ezt nézzem meg... eddig. Így ugyanis kapásból három okom is akadt, mégpedig hogy a témája, ez a nyereményes behülyítés nekem is igencsak ismerős, tágabban véve is, aztán mert a road-movie-kat alapból nagyon szeretni szoktam, és amúgy is régóta szerettem volna ennek a kategóriának számomra legmeghatározóbb darabját újranézni... így most legfeljebb ahelyett ezt néztem meg.

Na igen, az idősek hiszékenysége nekem is közeli tapasztalat, már eleve onnantól kezdve, hogy még a csomagküldő szolgálatok aranykorában engem is megtaláltak ilyen "kihagyhatatlan ajánlatokkal", amiket "engedélyezték az ön számára a kifizetést", "esélye van a fődíjra, ha három arany ...-ot talál a lekapart mezők alatt" meg egyéb ilyenekkel bástyáztak körbe. A "kedvencem" az a csalódással fűszerezett levél volt, amiben csodálkozásukat fejezték ki, hogy nem éltem a fantasztikus ajánlatukkal, de ők olyan nagylelkűek, hogy erre még egy hetet biztosítanak számomra. Ha viszont az ember nem a mai világhoz elengedhetetlen szkepticizmusban nő fel, akkor bizony könnyen elcsábulhat, megrészegülhet a nyereményektől, a szuper ajánlatoktól és a személyre szabott akcióktól, a kimunkált manipulációktól ("Néni, hát nem tenné boldoggá az unokákat, ha ez a csodafazék megkönnyítené számukra a főzést?"), és többszörös áron sóznak rájuk jó esetben használható, de olykor semmitérő vackokat (ld. a méreganyagokat kioldó lábáztató). De csak mert itt a "profik"-on van a hangsúly, ne menjünk el az alkalmi vámszedők, a "csak egy pohár vízre engedjen be"- meg az "unokája kollégiumában lakom és rajtam keresztül kér pénzt"-típusú tolvajok mellett sem. Ez a réteg már önmagában is egy jó beszélgetés alapja lehetne, pedig ez még csak a bevezető, aminek segítségével a zsémbességbe, a régi sérelmekbe és a közönybe belefáradt család és környezetük bemutatásra kerül, és ami miatt apa és fia elindulnak egy hosszú utazásra.

Családdrámaként rég láttam ennyire hibátlan filmet. Nekem egy kicsit váratlan volt, ahogy maga a road-movie igazából David szüleinek szülővárosában és az ott élő nagybácsi házában majdnem véget is ért, mielőtt jobban elkezdődött volna. Ezt az árat viszont könnyű szívvel fizettem meg, ahogy a családtagok közti viszonyokat egy-két mondatból vagy akár egy jelenetből felvázolja a film. Már eleve az "uncsitesók" felbukkanása mellbevágó volt, ahogy a teljes személyiségük és az elmúlt húsz évük az arcukra volt írva, mielőtt egyáltalán kinyitották volna a szájukat, vagy bármit megtudtunk volna róluk, pedig azt az autós "farokméricskélést", mint megkerülhetetlen beszédtémát kár lett volna kihagyni. Abban mutatkozott meg először a filmnek az a komor bája, hogy ugyan a nehéz témák, mint a szakítás, az elhidegülés, a gazdasági kilátástalanság, az alkoholizmus és a nagylelkűség kihasználása vannak előtérben, de mégis sokszor van benne valami apró kis fricska, amitől nehéz szívvel, de mégiscsak harsányan nevetni kezd az ember, mint amilyen a temetői út fináléja vagy amilyen az egymásról évek óta nem vagy alig tudó férfiak mély eszmecseréje a tévé előtt. Ennek a keserű vidámságnak a csúcsa David anyja, Kate volt, akin minden pillanatban érezhető nyomokat hagyott a múlt Woody mellett és a férje rögeszméi meg a hóbortjai, de ugyanakkor kellő humorral is tud visszanézni az életére, és időnként még kitör belőle az a cserfes, szókimondó városi lány, aki a házassága előtt volt. Ez egyébként egy külön pozitív élmény volt, hogy az életük nehézségei ellenére egyetlen szereplő sem búskomor, és még az epizódszereplő öregekről is szinte sugárzik a végigdolgozott, de örömökkel teli élet. Ezek mellett az már csak hab a tortán, ahogy a pénz (legalábbis annak illúziója) felkorbácsolja a langyos családi és baráti szálakat, felszínre hozva azokat a konfliktusokat, amiket esetleg az idő és a távolság befedett.

Végül minden, a háttérben levő ember története egy személyben fut össze, bár az nekem nem Woody volt, hanem David. Nekem ő volt az igazi főszereplő, a fiú, aki teljesen váratlanul és igazából kelletlenül olyan betekintést nyer a szülei múltjába, ami egyben a sajátja is, amire nem csak hogy nem számított, de néha már túl soknak is érzi ezt a tudást (mert ugye kevés gyerek szereti hallani a szülei hálószobatitkait és "előtörténetét"). A családi anekdoták, amiket az anyja emleget fel a temetőben, mint egy tablón végigtekintve a sírköveken, találkozás a régi ismerősökkel, még akár a születése előttről, akik döntően befolyásolták az életét, még ha soha nem is ismerte őket, egy régi ház, tele emlékekkel, amikről ő sosem hallott, amik lassan egy új árnyalatot adnak ahhoz, ahogy az apját látja. Woody ezektől sem szűnik meg alkoholistának, zsémbesnek, csökönyösnek és szófukarnak lenni, de néha az is segít elfogadni, átértékelni ezeket, ha az okok, legalábbis azok egy része előkerül a porból és a dohszagból. Talán fekete-fehér is ezért lett a film, hiszen a jelenkori kellékektől és díszletektől eltekintve ez a történet, a filmben bemutatott élethelyzet egyfelől időtlen, másfelől megvan az a hangulata, mintha egy régi, megfakult fényképeket nézne az ember egy albumban... sokkal meghatározóbbak a múltban történtek, mint a jelen eseményei. Így aztán David -ahogy erre idővel ő is rájön-, ha mást nem is, de ezt, és ennek nyomán egy életre szóló, meghatározó kalandot kaphat az apjától... néha meg az is ér annyit, mint egymillió dollár.  

Azt hiszem, nem pusztán jó volt látnom ezt a filmet, hanem egyben szükséges és fontos is... az ilyen filmekkel meg nem szoktam sokat teketóriázni.

10/10
.

Niwrok írta:

.
Nebraska

Azt hiszem, nem pusztán jó volt látnom ezt a filmet, hanem egyben szükséges és fontos is... az ilyen filmekkel meg nem szoktam sokat teketóriázni.

10/10
.

Én mondtam.

Csak bólogatni tudok, az utóbbi idők egyik legjobb mozija - kíváncsi vagyok, a hazai mozibemutató elmaradása egyben a lemezmegjelenés elmaradását is jelenti-e.

Spoiler:

R2-D2 írta:

Nebraska

Spoiler:

Spoiler:

.

.
Kalandorok (2008)


"De... ez nálunk családi vonás, ugye?"

Ha már tegnap megint felmerült, többedszer az utóbbi hónapokban, akkor már nem akartam tovább húzni a dolgot. Minden hibája ellenére nekem ez a road-movie kategória legmeghatározóbb darabja, egyszerűen azért, mert azt, amit egy road-movie-tól leginkább várok, a Kalandorok adta meg a legjobban. Hiába tokosodott be annyira vígjátékként, hogy egy időben szinte hetente adta délutánonként a Comedy Central, és hiába reklámozták akkoriban mindenhol Rudolf Péter miatt az Üvegtigrissel, ezzel csábítva a nézőket, nekem viszont ez annyira dráma, annyira tükör, amiben a környezetemet látom, hogy most, talán hetedszer nézve, még mindig bepárásodott a szemem, és ez már nagy előrelépés az első meg a második nézéshez képest, amikor patakokban folytak a könnyeim a végére.

Az alkalmi trombitásként napról napra tengődő, középkorú Gézát felhívja az Erdélyben élő apja, szűkszavúan csak annyival, hogy látogassa meg. A férfinek van egy olyan érzése, hogy baj van, hiszen az apja nem szokott csak úgy rátelefonálni, de mert amúgy is esedékes a következő "pofavizit", így elhívja a húsz év körüli fiát, Andrist is, aki kelletlenül, de csatlakozik a "hálidéj"-hez. A megérzés viszont helyes volt, rögtön megérkezésükkor kiderül, hogy a "baj" az, hogy a nagypapa megunta a mama folyamatos, egyre durvább pörlekedését, úgyhogy ő márpedig egy percet nem marad tovább egy fedél alatt a "megbolondult nőszeméllyel". Ragaszkodik hozzá, hogy a fia vigye el magához Pestre, és hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra, útlevél meg engedélyek híján, az őt márpedig nem érdekli. Látva, hogy az apja annyira csökönyös és elszánt, hogy akár egyedül, egy szál bőröndkével is elindul a világnak busszal, és hogy az anyja is hajthatatlan a békés megoldás felé, hogy végül beleegyezik, elviszi magával az apját... csak azt nem tudja még, hogy fogja elmondani, hogy momentán lakása, az neki sincs, mert a felesége kizárta őt, és két hete az egyetlen fedél a feje felett az a Passat, amivel jöttek.

A film első fele az igazán erős, ahogy persze csak pár jellemvonásra szorítkozva, de bemutatja ennek a három generációs karavánnak a tagjait, és azt is, hogy milyen a viszony köztük. Andrisnak, Gézának és Istvánnak (ő a nagypapa) nem egymással van konfliktusuk, hanem önmagukkal és az élethelyzetükkel, de mert azt nem olyannak ítélik (reálisan) amire az apjuk büszke lehetne, vagy amire a fiuk felnézhetne, ezért a titkaik határozzák meg a beszélgetéseiket, amiket csak a legvégső, legkiélezettebb helyzetben vallanak be, amikor az elhallgatás és a hazudozás már az egymás iránti tisztelet és szeretet rovására menne. A kocsiúton sokat mókáznak és ugratják, cukkolják egymást, de csak ritkán lehet elfelejteni, hogy ez a vidámság csak átmeneti, néha csak kínos heherészés, és amikor az elhalkul, akkor "no hehe" van, mert mindhármuknak azon jár az esze, hogy mit hagytak hátra, és mi várja őket, amikor megérkeznek Pestre. Ezt a kettősséget pedig mindhárom színész tökéletesen oldja meg, legyen az Haumann Péter, a nagypapa, aki a pesti legényéletről ábrándozik, de közben a nyelvén érzi az otthoni húsos káposzta ízét, Géza (Rudolf Péter), akinek legtávolabbi célja, ábrándja sem ér messzebb pár napnál, pedig mostantól az apjáról is gondoskodni kénytelen, és Schruff Milán Andris szerepében, akinek szintén kifelé áll a rúdja a mostani, leginkább "megélhetésinek" nevezhető kapcsolatából, és mindent meg is tesz azért, hogy utcára kerüljön ő is. Három férfi, akiknek különböző okokból, de egyszerre, "összehangoltan" akad gondjuk a nőkkel, és ahogy arra egyikük utal is, ez már nehezen tekinthető véletlennek, és néha úgy látszik, nem három különböző emberről van szó, csak három életszakaszról ugyanazon a problémakörön belül...

Mellettük akinek az alakítása és személyiségrajza még igazán mellbevágó volt, az Pogány Judit (a nagymama), mert ugyan alig három jelenete van, és azoknak 90%-ában is csak veszekszik mindenkivel, de ahogy a maradékban a film halvány utalást tesz arra, hogy miért is kezdhetett pont azzal István agyára menni ennyi év után, amivel, és hogy mennyire nem jó szívvel, egy kellemetlen rögeszmeként éli ezt meg ő is néha, az kiváló. És úgy egyáltalán, a mellék- és epizódszereplők mindegyike a helyén van, és bár akad pár közhely, de hát például melyik erdélyi faluban nem tudunk elképzelni egy, az udvarán tengernyi, lomnak látszó holmit felhalmozó ezermestert, aki mindenkinél mindent jobban tud, de igazából csak egy kontár? Ugyanez igaz a filmbeli környezetre, a hangulatra. Sokan dicsérték annak idején az operatőri munkát, ami szerencsére nem csak a Kárpátokról és az Erdélyről lőtt képeken érződik, hanem a drámának is eszközévé válik, és ugyanígy szerves egészet alkot a filmmel a Kistehén Tánczenekar és Kollár-Klemencz László zenéje is. És legtöbbször ilyenkor jön a "de"...

Hogy a problémám mi volt a filmmel, azt már a bevezetőben előre vetítettem. Az amúgy remek forgató- és szövegkönyv írói (Péterfy Gergely és a rendező Paczolay Béla) ragaszkodtak hozzá, hogy legyen egy határozott "kaland"-rész a filmben, hogy nyugodtan lehessen a film címe Kalandorok, az amúgy szintén kifejező "Otthontalanok" vagy "Balfaszok" helyett, és tettek bele egy fél órás szakaszt, amikor a drámai szálak csak epizodikus jelleggel bukkannak fel (mondjuk amikor a nagypapa kötelet keres a csomagtartóban), és a hazafelé út lett az, amiért ezt a filmet vígjátékként kategorizálhatták, meg érződik rajta az Üvegtigris. A poénok egy jelentős része bejött, főleg a már abszurdba hajló pillanatok (pl.: a piros autó és a jégkrémek), de a csacsirészeg rendőr, a "véletlenül" a semmi közepén felbukkanó seftesek és Jakab úr figurája esetében inkább csak mosolyokra futotta. Ez főleg akkor volt így, amikor túlerőltetették a vicceket vagy unásig ismert közhelyekbe fulladt valamelyik. Döcögős lett ezektől a film, megtörik az íve és a lendülete, és az egész alig szolgál mást, mint hogy rendőrök loholjanak a trió nyomában, és okuk legyen elveszíteni azt a keveset is, amijük van, és kénytelenek legyenek kerülőúton megpróbálni a haza... legalábbis a Magyarországra jutást.

Ahogy látszik, a fenntartásaim technikai jellegűek, és csak a sajnálatomat fejezik ki, amiért ez a nagyszerű film akár csak pár percnyi időre is leül. Paczolay Béla és a stábja az utóbbi évek legjobb magyar filmjét tette le az asztalomra, és ezt nem csak a szereplőkhöz, jellemvonásaikhoz és tetteikhez való érzelmi kötődés mondatja vele, hanem a munka is, amit ebbe a filmbe fektettek, ami nem csak a magyar filmek között ritkaság. 2008-ban, a bemutató évében az év végi listám élére tettem Kalandorokat, pedig messze az volt a legerősebb év nekem, öt-hat örökös kedvenccel. Azóta csak a Kalandorok pár poénja fakult meg egy kicsit, a többi ugyanazt a hatás váltja ki, mint akkor... és hát ez lenne az "örök kedvencek" ismérve, nem?

9,5/10

Niwrok írta:

.
Kalandorok (2008)

9,5/10

Erről már hallottam, anno utána is néztem de mivel magyar, tuti, hogy kihagyom. Ez évre már megvolt a magyar adag...

Viszont második bekezdésed alapján azt hittem, Nebraskába indulnak.

Király írás, fasza ajánló!   Köszi!

R2-D2 írta:

Kalandorok (2008)

Erről már hallottam, anno utána is néztem de mivel magyar, tuti, hogy kihagyom. Ez évre már megvolt a magyar adag...
Viszont második bekezdésed alapján azt hittem, Nebraskába indulnak.
Király írás, fasza ajánló!   Köszi!

Na persze, aki egész évre kimaxolja magát egy Torinói lóval   !!!
Esetleg akkor jövőre ?... Úgyis üres a cetlid ... Hátha addigra már a Nebraska is kevésbé lesz mérce .

Amúgy egy külön elemzést megérne, hogy kinek honnan jön ez a "ha magyar, tuti, hogy kihagyom". Oké, én is tudom, hogy sokaknál ezért keményen megküzdöttek a katatón köldöknézések és a vérgagyi vígjátékok, de azért két-három jobb, nem csak a pocséksága miatt emlékezetes darab eddig majdnem minden évben akadt nekem. 2008 ebből a szempontból is nagyon erős volt, a Kalandorok mellett a Nyomozó, a Pánik és a Nyugalom is tetszett... utóbbi még úgy is (éppen a kiváló megvalósítás miatt), hogy az egyetlen film volt, amióta az eszemet tudom, aminek a vetítéséről kijöttem.
.

Niwrok írta:

Kalandorok (2008)

Az írásban nem éreztem helyét, de külön még leírnám, mi volt az, amivel a nagymama figurája igazán megnyert magának, ami a legizgalmasabb volt benne, és hogy abban a rövid jelenetben is mennyire kifejeződik egy olyan "veszélyforrás", ami legakább olyan gyakori az időseknél és egyszerűen az arra fogékonyaknál, mint a lehúzós átverések :

Spoiler:

Ja igen, és még egy negatívumot kihagytam: a "bújtatott" reklámokat. A Samsung biztos sokat fizetett, hogy a telefonjukat jó pár másodpercig mutassák, de az a jelenet már egyenesen idegesítő a tolakodása miatt.
.

Nekem is nagy kedvencem a Kalandorok. Már moziban megnéztem többször. Jó ez az írás, köszi!
Egyébként meg sokkal nagyobb kedvvel ülök le magyar film elé.

Niwrok írta:

.
Kalandorok (2008)

Próbáltam megszeretni ezt a filmet, de nem jött össze.

Niwrok írta:

Na persze, aki egész évre kimaxolja magát egy Torinói lóval   !!!
Esetleg akkor jövőre ?... Úgyis üres a cetlid ... Hátha addigra már a Nebraska is kevésbé lesz mérce .

Esetleg jövőre.... igen. Persze, nem zárkózom el tőle akár még idén sem, sőt, kissé elhamarkodott voltam, mert a Fehér istent majd mindenképp megnézem, ha lesz nettékában.

A cetlin meg még találtam két címet, az egyiket meg is tudom nézni, de az Az ölés aktusához még mindig nincs felirat.

Niwrok írta:

Amúgy egy külön elemzést megérne, hogy kinek honnan jön ez a "ha magyar, tuti, hogy kihagyom". Oké, én is tudom, hogy sokaknál ezért keményen megküzdöttek a katatón köldöknézések és a vérgagyi vígjátékok, de azért két-három jobb, nem csak a pocséksága miatt emlékezetes darab eddig majdnem minden évben akadt nekem. 2008 ebből a szempontból is nagyon erős volt, a Kalandorok mellett a Nyomozó, a Pánik és a Nyugalom is tetszett... utóbbi még úgy is (éppen a kiváló megvalósítás miatt), hogy az egyetlen film volt, amióta az eszemet tudom, aminek a vetítéséről kijöttem.

Semmi másra nem tudok gondolni, mint a 80-as években elszenvedett rengeteg Jancsó filmre... Néhány emlékezetes produkció maradt meg csak abból a korból, de aztán kb. a kilencvenes évektől szándékosan kerültem is az ipart. Így nem láttam a "meghatározó" alkotásokat, mint a Zimmer Feri, Üvegtigrisek, Valami Amerika, satöbbi sem... egyedül talán Szabadság, szerelem ami nem maradt ki.

Borzasztó amatőrnek, erőltetettnek, mesterkéltnek éreztem a "közönségfilmeket", a tipikus magyar önsajnáló depresszív művészfilmekről meg ne is beszéljünk.

téglagyári megálló írta:

Nekem is nagy kedvencem a Kalandorok. Már moziban megnéztem többször. Jó ez az írás, köszi!
Egyébként meg sokkal nagyobb kedvvel ülök le magyar film elé.

Örülök, hogy tetszett... a film is, meg az írás is .
.

R2-D2 írta:

A cetlin meg még találtam két címet, az egyiket meg is tudom nézni, de az Az ölés aktusához még mindig nincs felirat.

Nem hogy a filmre rá van égetve a felirat? A DVD-n levő kópia is ilyen, az indonéz szöveghez a filmen van az angol felirat, az a pár mondatnyi és egy dalnyi angol szöveg meg nem sok vizet zavar...

R2-D2 írta:

Borzasztó amatőrnek, erőltetettnek, mesterkéltnek éreztem a "közönségfilmeket", a tipikus magyar önsajnáló depresszív művészfilmekről meg ne is beszéljünk.

A közönségfilmek nálam inkább attól függnek, amitől szoktak, vagyis hogy kinek a nevéhez kötődnek (ha valakiről már van tapasztalatom) vagy hogy érdekel-e a film témája. Eszem ágában sem lenne beülni mondjuk egy Kabay-Gyöngyössy filmre, viszont van már egy pár név, akiket a fiatalabbak közül is jobban megjegyeztem, mint pl.: Dyga Zsombor, Till Attila, Kocsis Ágnes, vagy Paczolay Béla, Dömötör Tamás és Gigor Attila, ha lenne azóta új filmjük. Illetve azt tudom, hogy Gigor tv-sorozatot csinál az HBO-nak, a Terápiát. Idén ráadásul, az elmúlt évek "aszályához" képest, nagyobb mennyiségben várhatók magyar filmek a mozikban, és amiket eddig láttam -kevésbé vagy jobban, de- mind tetszett.

És amiről nem beszélünk, arról nem beszélünk, mert azokat szinte sosem nézem .
.

Niwrok írta:

Nem hogy a filmre rá van égetve a felirat? A DVD-n levő kópia is ilyen, az indonéz szöveghez a filmen van az angol felirat, az a pár mondatnyi és egy dalnyi angol szöveg meg nem sok vizet zavar...

Én magyar feliratra várok/vártam, de ha azt mondod, bele lehet vágni anélkül is, lehet, megteszem.

Niwrok írta:

A közönségfilmek nálam inkább attól függnek, amitől szoktak, vagyis hogy kinek a nevéhez kötődnek (ha valakiről már van tapasztalatom) vagy hogy érdekel-e a film témája. Eszem ágában sem lenne beülni mondjuk egy Kabay-Gyöngyössy filmre, viszont van már egy pár név, akiket a fiatalabbak közül is jobban megjegyeztem, mint pl.: Dyga Zsombor, Till Attila, Kocsis Ágnes, vagy Paczolay Béla, Dömötör Tamás és Gigor Attila, ha lenne azóta új filmjük. Illetve azt tudom, hogy Gigor tv-sorozatot csinál az HBO-nak, a Terápiát. Idén ráadásul, az elmúlt évek "aszályához" képest, nagyobb mennyiségben várhatók magyar filmek a mozikban, és amiket eddig láttam -kevésbé vagy jobban, de- mind tetszett.

És amiről nem beszélünk, arról nem beszélünk, mert azokat szinte sosem nézem .
.

Ezek közül egyedül Till Attiláról hallottam - ha az általad nevezett megegyezik a műsorvezetővel.