Niwrok írásai 2.0

.
Ördögi kör



Akik esetleg régebb óta olvasnak minket, tudhatják, hogy időnként olyan filmekkel is foglalkozunk, amiket lelkes filmszeretők készítenek önszorgalomból, kíváncsiságból, kalandként, hogy milyen a kamera, az írógép másik oldalán lenni, a rendezői székben ülni. Nekem személyes kötődésem is volt az egyik ilyenhez, de van egy csapat, akiknek a fejlődése is végigkövethető kis fórumunkon, hiszen az előző két filmjükről is megemlékeztünk (Tükörkép, Zártosztály), nemrég pedig elkészült a harmadik alkotásuk.

A helyszín ismét Magyarország saját kis "homályzónája", Lenti, azon belül is a középiskola, ahol reggel a diákok gyülekeznek, várva a becsengetést. A többség a saját kis dolgaival van elfoglalva, ahogy tinédzsereknél szokás: ki kivel kavar vagy kavarna, mi lesz a hétvégi buli, hülye tanárok, stb.. Az egyetlen, aki kilóg a sorból, az a csak pár napja ide járó Hanna, még épp csak ismerkedik a helyi viszonyokkal, hamarosan azonban alkalma lesz szorosabb ismertségeket is kötni. Egy verekedéssé fajuló kakaskodás jó pár embernek biztosítja a délutáni elfoglaltságot az iskola falai között, aminek végén Hanna felajánlja a sorstársainak (az egy párt alkotó Lucának és Alexnek, Zoénak (ő Luca barátnője), a Zoéért epekedő, geek Botondnak és a nagyszájú Robikának), hogy ha van kedvük, utazzanak le vele a szülei hétvégi házába, egy erdei vadászházba, hogy ott töltsék a hétvégét. Majdnem mind jó ötletnek tartják a dolgot, hiszen egy egész este, távol a szülőktől, távol mindentől csak jó lehet... kivéve az utólag csatlakozó Emmát, Luca testvérét. A lánynak gyakran vannak megérzései, és most azt súgják az ösztönei, hogy jó lesz vigyázni Hannával, hiszen túl bizalmaskodó ahhoz képest, hogy alig két napja ismeri őket, gyakorlatilag látásból.

Lehet, kicsit tisztességtelen egy filmet nem önmagában bemutatni, hanem egy másikkal összevetésben, de a legmeghatározóbb érzésem az Ördögi körrel kapcsolatban, az a Zártosztály után tapasztalt fejlődés volt. Elég csak a sztorit végiggondolni, hiszen amíg annak egy meglehetősen egyszerű iskolai kísértetjárás volt a története, itt a "ház az erdő mélyén" jellegű trancsírhorror-jellegű cselekmény gyorsan átvált valami egészen másba. Hiába épülnek ugyanarra a vázra, iskolai bevezetővel meg elzárt diákcsoporttal, és a szinte már menetrend szerint érkező Komikus karakter 1.-gyel, látszik, hogy a cél egy sokkal összetettebb, csavarosabb, jó pár meglepetésre épülő film volt, amiben az idő is fontos tényező. A váz pedig érthető, hiszen az írók közel állnak ehhez a világhoz, látszik, hogy sokat foglalkoznak középiskolai diákokkal, akikből a színészi gárda jelentős része is áll. Sokat tudnak a problémáikról, a jellegzetes figurákról, és ezt felhasználva a bevezető most is sok olyan dolgot lefektet, sok olyan kapcsolatot bemutat, aminek később szerepe lesz, mindezt hangulatában hitelesen. Általánosságban a történetben ok-okozattal sincs baj, a motivációk jól követhetőek, némi titokzatossággal, köszönhetően annak, hogy sok olyan előreutalás, előkészítés van, aminek csak később lesz jelentősége, de jól működnek a visszautalások is, szinte kényszerítve a nézőt, hogy lázasan próbáljon visszaemlékezni, mi hogyan is volt. Ráadásul az nagyon tetszett, hogy ezek a felszínesnek tűnő kis viszonyok, csábítások, féltékenykedések nem csak színesítik a történetet, hanem alapvetően és több rétegben egymásra épülve határozzák meg a cselekményt, ami így végig megmarad ebben a körben, és ami, akárhogy is nézem, csaknem egyedülálló! Bőven kárpótolt ez azért, hogy ezt megtámogatandó, néhány dolog cserébe el van intézve annyival, hogy "van, és kész".

Technikailag ugrott talán legnagyobbat a film, különösen ami a hangot illeti. Itt-ott visszhangzik kicsit, de zárt helyeken teljesen elnézhető, a külső felvételek viszont sokkal tisztábbak. Semmi a szövegre rátelepülő zaj, madárcsicsergés meg kavicscsikorgás, amitől alig érteni, ki mit mond. A zene is jó, a KoCsMaZaJ zenekar dalai nekem bejöttek, sokat hozzátettek a hangulathoz. A kép is rendben volt, legfeljebb az árnyékos-napos részek kontrasztjából adódott néha probléma a fényekből, ahogy a vágásban is csak néha szisszentem fel, mert "ugrott egyet" az egyébként folyamatos jelenet (pl.: az iskolában, Gebra megindulásánál). Jók voltak a vizuális eszközök, a bemutatkozásként kiemelt, rajzos átmenet vicces ötlet. A díszletként használt vadászház tetszett, és jó, hogy annak is van magyarázata, hogy kicsit kopár, de még jobban tetszett a játék egyik-másik kellékkel, amik elsőre talán fel sem tűnnek. Jót nevettem például azon, ahogy Robika bánik a faragott nyárssal, miután kiderült, hogy van rendes is, a másik meg, amit nagyon megjegyeztem, az Botond pólója, amiből én egy külön kis utalást, egy csavaros mellékszálat is el tudtam volna képzelni... bár végülis lehet, hogy az is volt, és majdnem be is jött. De remek kellék volt a napló, a Stephen King könyv, ismerősek és kellemesek a filmes kiszólogatások, utalások, ami ekkora filmrajongóknál a minimum; és egy kis szolgálati közlemény ehhez kapcsolódóan: igen, "tényleg" a Tökéletes trükk a legjobb, és nem, a Csillagok között sem szar .

A Zártosztályos írásban sokat elidőztem a színészeknél illetve a szövegkönyvnél, hogy a szavak mennyire hangzanak természetesnek a szereplők szájából, és hogy a viselkedésük, a megjelenített reakciók mennyire vannak összhangban az eseményekkel. Amatőr színészekről lévén szó persze nem is lehet cél, hogy mindent mindig teljesen hitelesen adjanak elő; érthető, ha kicsit merevebben mozognak, beszélnek. De akkor sokszor akadoztak a beszélgetések, és a tiniken nagyon látszott, hogy a betanult szövegre koncentrálnak. Itt ez sokkal gördülékenyebb volt, eleve mert nincsenek a hosszú szünetek egy-egy mondat, válasz között, sokkal-sokkal feszesebb a vágás, másrészt meg úgy tűnt, a mostani szövegkönyv jobban a diákok szájára, nyelvezetére áll, a beszólásokkal, a poénokkal és az érzelmekkel együtt. Azért egy kicsit megint megkönnyeztem befelé, hogy micsoda remek mondatok lettek a bakiparádéba száműzve". Feszültségből is akad jófajta, több akciójelenetre is futja (a nyaknak szegezett nyárson kicsit meg is rezzentem), de a tényleges reakciókkal már mondjuk akadtak gondjaim. Néhány helyen a meglepődés elég visszafogottra sikerült (pl. a fedél ellökése, és utána a táska megtalálása közti érzelmi különbség), ahogy az is furcsa, ha az egyik szereplő menekülni próbál, és csak egy ember ugrik utána, a többiek egy helyben ülve várnak a csapóra. Így is látszik, milyen sok munka volt összerakni egy-egy jelenetet, hogy sok apróságra figyeltek oda, például a jelenetek közti átkötésekre, ami mindenkitől nagyobb koncentrációt kívánt. Mindenesetre a színészek közül -akik mind jól játszanak- név szerint is szeretnék megemlékezni Burinda Borbáláról, akiben már azért jócskán munkál a rutin is, így ügyesebb, és Kunos Mátét, aki ugyan Robikaként csak humoros mellékszereplő volt, de jól hozta a bulikirályt a netről gyűjtött csajozós szövegeivel és a tapadósságával, és kedvelhetővé tette még ezt a lökött pojácát is.

A másik vesszőparipámat viszont megint elő kell egy kicsit vennem, mert most, ahogy a többi szempontban nekem előrelépés volt, ami "lemaradt", az jobban kilógott... és ez a mozgalmasság. Az erdőbe érkezés után jó párszor van az, hogy a szereplők csak félrenézve, némán ülnek, várva, hogy történjen valami, hogy mondaniuk kelljen valamit, amíg megérkezik melléjük valaki, pedig hogy ne fecsegjenek, a suliról, a szülőkről, stb., ha már többen rég ismerik egymást, aligha valószínű... akkor is, amikor ennek nincs olyan dramaturgiai jelentősége, mint a "spontán" filmes csevegésnek. Nagyon fontos részemről, hogy egy filmben helye legyen a keretben akkor is a szereplőknek, amikor nem közvetlenül velük foglalkozik a forgatókönyv, hogy ne csak "letámasztva", kellékként használják őket, főleg ha egy helyen vannak mind, és ez itt nem mindig volt meg. Ahogy a Zártosztályban vártam volna némi okkultista hátteret, beszélgetéseket, valami "szeánszosat", ha már "szellemet idéznek" a diákok, itt nagyon hiányoltam a bulihangulatot, ha már direkt ezért jöttek a vadászházba. Mondjuk valami zenét egy hangfalból, hogy hoznak tollast, labdát, és azzal játszanak, és nehezen hittem el, hogy csak Robika sörözik, a többiek teljesen absztinensek (komolyan, bármit előbb bevettem a sztoriból, mint ezt ). Lehet, hogy ez csak "vatta", de az szűk térbe zárt filmekben elengedhetetlen, különben a film "lötyög", azt eredményezve, hogy talán a felelés előtti vészterhes pillanatokban is beszédesebbek, vidámabbak a diákok, mint időnként ennél a szalonnasütésnél .

Szóval nekem az irány és az állomások is tetszenek, olyan film meg úgy sincs, amin nem lehetne egy-két foltocskát találni, amiket aztán újra és újra meg lehet próbálni átalakítani, ha arra tényleges igény van... vagy lehet stílusjeggyé tenni, ha ez volt a szándék mögötte. Az Ördögi kör megérdemli a gratulációt, az egész filmkészítés meg, az állandó jobbítási kényszer miatt, úgyis egy ördögi kör ...

7/10
.

Nagyon köszi ezt a kimerítő kritikát! Ugyanaz a helyzet, mint R2 eseében, átrágom magam rajta, aztán remélem, kikerekedik majd valami jóféle beszélgetés a filmről!
Csak annyit még, hogy természetesen nem gondoljuk az Interstellar-ról, hogy szar, sőt (különben nem lenne fémdobozban meg a BD), csak hát kellett oda valami, amiben egyetértenek, Emma pedig nem, hiszen forgatja is a szemeit a válasz hallatán! Szóval, ha Emmával szimpatizálunk, akkor az Interstellar jó film!

andrew1975 írta:

Nagyon köszi ezt a kimerítő kritikát! Ugyanaz a helyzet, mint R2 eseében, átrágom magam rajta, aztán remélem, kikerekedik majd valami jóféle beszélgetés a filmről!
Csak annyit még, hogy természetesen nem gondoljuk az Interstellar-ról, hogy szar, sőt (különben nem lenne fémdobozban meg a BD), csak hát kellett oda valami, amiben egyetértenek, Emma pedig nem, hiszen forgatja is a szemeit a válasz hallatán! Szóval, ha Emmával szimpatizálunk, akkor az Interstellar jó film!

Hát az teljesen egyértelmű, hogy Emmával szimpatizálunk !
.

Niwrok írta:

A kép is rendben volt, legfeljebb az árnyékos-napos részek kontrasztjából adódott néha probléma a fényekből, ahogy a vágásban is csak néha szisszentem fel, mert "ugrott egyet" az egyébként folyamatos jelenet (pl.: az iskolában, Gebra megindulásánál).

Neked is köszönöm ezt a kimerítő kritikát. Emlékszem, a forgatás egy pontján azt mondtam Andrásnak, az lesz a film legnagyobb hibája, hogy mindig csak azok a szereplők láthatók, akiknek szerepük van a jelenetben. Te nem pont ezt tetted szóvá, de lényeg, hogy természetesen mi magunk is látjuk a hibákat. De az alkotó munka már csak ilyen: aki nem próbálta, talán el se tudja képzelni, mi mindenre kell gondolni akkor, amikor még nem látni egyben a kész produktumot, és azt a semmiből kell létrehozni.

Ha te sem bánod, R2-D2 írása mellett a tiédet is örömmel kitenném a film honlapjára.

Ezt a beidézett vágásra vonatkozó részt viszont nem értem, mire is vonatkozik pontosan. Most visszanéztem párszor, hátha megértem, mire gondolsz, de azon kívül, hogy a háttérben álló lány nem egyformán állt, más hibát - legfőképpen vágási hibát - nem látok benne. Azért izgat a kérdés, mert az utómunkáknál időt és energiát nem kímélve csiszolom addig a filmet, amíg az én kényes ízlésemnek is meg nem felel.

Gyulus írta:

Niwrok írta:

A kép is rendben volt, legfeljebb az árnyékos-napos részek kontrasztjából adódott néha probléma a fényekből, ahogy a vágásban is csak néha szisszentem fel, mert "ugrott egyet" az egyébként folyamatos jelenet (pl.: az iskolában, Gebra megindulásánál).

Neked is köszönöm ezt a kimerítő kritikát. Emlékszem, a forgatás egy pontján azt mondtam Andrásnak, az lesz a film legnagyobb hibája, hogy mindig csak azok a szereplők láthatók, akiknek szerepük van a jelenetben. Te nem pont ezt tetted szóvá, de lényeg, hogy természetesen mi magunk is látjuk a hibákat. De az alkotó munka már csak ilyen: aki nem próbálta, talán el se tudja képzelni, mi mindenre kell gondolni akkor, amikor még nem látni egyben a kész produktumot, és azt a semmiből kell létrehozni.

Ha te sem bánod, R2-D2 írása mellett a tiédet is örömmel kitenném a film honlapjára.

Ezt a beidézett vágásra vonatkozó részt viszont nem értem, mire is vonatkozik pontosan. Most visszanéztem párszor, hátha megértem, mire gondolsz, de azon kívül, hogy a háttérben álló lány nem egyformán állt, más hibát - legfőképpen vágási hibát - nem látok benne. Azért izgat a kérdés, mert az utómunkáknál időt és energiát nem kímélve csiszolom addig a filmet, amíg az én kényes ízlésemnek is meg nem felel.

Én köszönöm a megtisztelő figyelmet az oldalatokon .

Igazából ez is benne van abban, amit leírtam. De azt is tudom, hogy így is milyen nehéz lehetett összeszervezni a dolgokat, és tényleg minden körülményre figyelni.

Film közben is visszanéztem ezt a vágási dolgot, most már ki is kockáztam, hogy mi is ragadta meg a figyelmem, de így utólag nem tűnik akkora hibának, amennyire kikerekítettem erre . Csak annyi tűnt fel, hogy Gebra egy kicsit máshogy áll, máshogy tartja a karját, ennyi.
.

Niwrok írta:

Hát az teljesen egyértelmű, hogy Emmával szimpatizálunk   !
.

Bizony!

Niwrok írta:

Holdfényév

Gondolom a bekezdések hosszából látszik, hogy mi fogott meg igazán a Holdfényévben, hogy miért is tudom ajánlani, és az értékelésem is leginkább ezt fejezi ki. Nem az a film, amit rendszeresen látni akarnék, de van, amikor éppen erre lehet szükségem, és ezért is tartom a polcon.

8,5/10

Végül is... csak két évet kellett várni, hogy megnézzem...

No. Köszi az ajánlót, de ez most annyira nem jött be nekem. Az általad is említett két erős jelenetet leszámítva nem igazán volt érdekes számomra, aminek a legfontosabb oka az volt, hogy én bizony ezt nem tudtam átérezni. Egészen pontosan én egyik felmenőm elvesztésésnél sem így éltem meg a gyászt, az én érzésem csak a csend, a némaság és az üresség volt. Azt nem vitatom el, hogy lehet ilyen is, mint amit itt láttunk, de ez nekem nem tudott teljes beleélést nyújtani. Kívülállóként néztem a filmet, úgy tetszett is, nagyszerű színészekkel egy érdekes mozit láttam, ami ezúttal érzelmileg kevéssé hatott rám. De aztán lehet, megint csak az időzítéssel volt baj - de hát meddig vártam volna még???  

Viszont, tök sokág nem értettem a Holtak szószólója párhuzamodat... de aztán a végén az anya és a fiú beszélgetésésnél  minden értelmet nyert. Az qrva jó dialógus volt!



75%


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Holdfényév

Gondolom a bekezdések hosszából látszik, hogy mi fogott meg igazán a Holdfényévben, hogy miért is tudom ajánlani, és az értékelésem is leginkább ezt fejezi ki. Nem az a film, amit rendszeresen látni akarnék, de van, amikor éppen erre lehet szükségem, és ezért is tartom a polcon.

8,5/10

Végül is... csak két évet kellett várni, hogy megnézzem...

No. Köszi az ajánlót, de ez most annyira nem jött be nekem. Az általad is említett két erős jelenetet leszámítva nem igazán volt érdekes számomra, aminek a legfontosabb oka az volt, hogy én bizony ezt nem tudtam átérezni. Egészen pontosan én egyik felmenőm elvesztésésnél sem így éltem meg a gyászt, az én érzésem csak a csend, a némaság és az üresség volt. Azt nem vitatom el, hogy lehet ilyen is, mint amit itt láttunk, de ez nekem nem tudott teljes beleélést nyújtani. Kívülállóként néztem a filmet, úgy tetszett is, nagyszerű színészekkel egy érdekes mozit láttam, ami ezúttal érzelmileg kevéssé hatott rám. De aztán lehet, megint csak az időzítéssel volt baj - de hát meddig vártam volna még???  

Viszont, tök sokág nem értettem a Holtak szószólója párhuzamodat... de aztán a végén az anya és a fiú beszélgetésésnél  minden értelmet nyert. Az qrva jó dialógus volt!

75%

Köszi . Azért néha meglep, hogy milyen elfelejtett filmet kerültnek le a Listáról .

Amikor én néztem akkor a Holdfényévet, sajnos éppen aktuális volt. Valahogy a története mellett azt hiszem, némi bátorítást is adott, például ahhoz, hogy nem "kell" úgy megélnek a gyászt, ahogy "elvárják". Hogy mekkora ökörség a "halottról vagy jót vagy semmit" duma, és hogy a gyász sem csak arról szól, hogy az ember egy zsebkendővel törölgeti a kisírt szemeit. A Holtak szószólójás párhuzam is inkább általánosságban volt meg, eszerint a két szempont szerint, mint konkrét jeleneteken keresztül.

Tudom, hogy Joe azon keresztül talál vissza az életébe, de bennem például a kocsmárosleány jeleneteiből maradt meg kevés, engem az a része nem fogott meg így utólag.

U.i.: Néha azért jelentkezz be mondjuk az általános film topikba is, oda is azért kerülnek jó filmek .
.

Niwrok írta:

U.i.: Néha azért jelentkezz be mondjuk az általános film topikba is, oda is azért kerülnek jó filmek .

, mint mondjuk az Open Windows, meg a Strech?

De amúgy figyelem, az engem érdeklőek mennek a cetlire... hogy aztán két év múlva előkerüljenek.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

U.i.: Néha azért jelentkezz be mondjuk az általános film topikba is, oda is azért kerülnek jó filmek .

, mint mondjuk az Open Windows, meg a Strech?
De amúgy figyelem, az engem érdeklőek mennek a cetlire... hogy aztán két év múlva előkerüljenek.

Hát a Stretch az semmiképpen , de az Open Windowst a fene tudja ... Szerintem egy fájdalmasan retek szar volt, de abban még megvan a lehetőség, hogy mást magával ragad az állandóan átalakuló sztori.
.

.
Sherlock S4



Noha az előző évad az egyre inkább buddy-movie felé tolódó Sherlock-Watson kapcsolattal és a nem egyszer bugyuta humorral igencsak messze került attól, amiért a sorozatot megszerettem, azért a folytatást ki nem hagytam volna. A baromkodás rákos daganata által fel nem emésztett részek ugyanis még mindig nagyon jók voltak, tévés krimi szempontjából az egyik legjobb, így az érdeklődésem az alatt a három év alatt sem nagyon lankadt, ami -az egyepizódos függeléket leszámítva- eltelt a két évad között. Persze most már óriási volt a készülődést kísérő médiavisszhang, Freeman és Cumberbatch is kb. az ebédszünetekben tudott csak beugrani, annyira foglalkoztatott színészekké váltak Hollywoodban, ahogy dettó a sorozatgazda Moffat és Gatiss, úgyhogy legalább attól nem kellett félnem, hogy a minőségből alábbhagynak. Plusz mindent elárasztottak az ígéretek arról, hogy ez mennyire egy véresen komoly és komor lesz, de úgy gondoltam, hogy hiszem, ha látom...

- The Six Thatchers: Mivel a The Abominable Bride tényleg csak függeléknek számított (rövid kitérőnek arról, hogy Sherlock pár perc alatt végiggondolja, hogy Moriarty tényleg életben lehet-e), egy arra való egyszavas utalással kapcsolódunk vissza a Sherlock által elkövetett gyilkosság utáni eseményekbe. Ami az elején éppen azokat a dolgokat tartalmazta, amiért a 3. évadot átneveztem magamban Mr. és Mrs. Watson S1-re, és amiért a doktorék házasélete, most már a közös gyerek megszületésével összekötve (bár ezek legalább kedves, szeretetteljes jelenetek), Sherlock és Mycroft cicaharca, a kínos kutyás jelenet, és a dömpingszerűen a képernyőre hányt, követhetetlen nyomozós montázsok minden rossz emléket előhoztak. Az első fél órában csak csúsztam lejjebb a fotelban, mert az alapsztorit ismerve előre látni véltem a végét, és a kigyulladt kocsinál is csak a fejem fogtam, hogy mi ez a CSI:NY... de jelentem, van kiút! A gyöngyös szál és a mellszobrok ügyének kifutásával az epizód drámai lesz, fordulatos, izgalmas, feszült, és a régi eseményeket, szálakat újrahasználva (néha úgy éreztem, mindennek ellenére érdemes lett volna újranézni az előző évadot, legalább az utolsó részt) komoly tétje is lesz a dolognak. Sherlock ezalatt sem csiszolja fényesre az elméjét úgy, hogy a nézőket is beavatná, dedukciók helyett inkább trükkjei, "mutatványai" vannak, a maradék meg szinte tálcán érkezik hozzá, tehát mondjuk nyomozós sorozatnak még mindig csak erős túlzással nevezhető, de az biztos, hogy szépen keretbe foglalja és lezárja mindazt, ami a harmadik évadban történt, befejezve a játszadozást...

- The Lying Detective: Ja, hogy ilyet is lehet írni, ha valaki három évig szövögetheti a szálakat?! Aztapicsa!!! Ez a rész magát az egész sorozatot foglalja keretbe, annak minden kedvelt és (eddig) feleslegesnek tartott szálával, elemével együtt, a legapróbb részletekig, miközben Sherlock szembekerül egy olyan szociopatával, aki nem bujkál, hogy az árnyakból manipuláljon, mint Magnussen, és nem is olyan csóró, hogy taxisofőrként kelljen áldozatokat gyűjtenie (igen, a legelső részig megyünk vissza!). Ellenkezőleg, a hatalma éppen a nyilvánosságból, a reflektorfényből ered, és annyi pénze van, hogy fenyegetéssel meg modern kutatási eredményekkel bárkit bármire rá tud venni, a hallgatásra éppúgy mint a félrenézésre. A túltolt pörgésen, a túlzsúfoltságon, meg a Sherlock droghasználatából eredő szürrealitáson és "imbolygáson" keresztül közben egyszerűen megterhelő is, hogy Sherlock padlógázzal "repeszt" (Mrs. Hudsonhöz hasonlóan   aki most az epizód egyetlen komikus eleme), a megosztott következtetéseit is száguldva adja elő (utólag persze tökéletesen felépítve, így végre(!) nem csak az "elmetrükk" a lényeg), hogy még időben megoldja az új ügyét, egy Moriartynál is nagyobb kihívást jelentő emberrel szemben... Az én agyam fél óra után pezsegni kezdett, 3/4 óra után meg befelé sírni, de sajnos én meg ezt rohadtul élveztem!! És ha már élvezet... ahogy az a gyönyörrel teli kis női nyögés is elhangzik Sherlock telefonjából a végén... Részemről ez a rész önmagában 11/10-es, ha nem bírtam volna annyira a Belgraviát, azt mondanám, hogy a legjobb rész mind közül... csak épphogy önmagában nem értelmezhető. Annyi összefüggés van benne, annyi érzékenység arról, hogy mit is jelent igazán ismerni egy embert, és a "profiljából" előre megmondani a jövőt, akár az életveszélyt is vállalva, ahogy az eredeti novellában is történt... egyszerre gyönyörű és briliáns!

- The Final Problem: Ha az előző rész egy száguldó autó volt, ezt tökéletesen kifejezi az a mozgásérzékelős gránát, amivel megpróbálnak Sherlock életére törni; az ember csak megbabonázva nézi, próbálva kitalálni, hogy mennyi ideje van, és milyen lehetőségei, míg az első mozdulat beindítja az elkerülhetetlen robbanást. Az eddigiekből már kiderült, hogy Mycroft igencsak súlyos titkot őriz, ami szinte rettegéssel tölti el, és itt az ideje, hogy elszámoljon vele. Ezzel még tovább bővül a keret, nem pusztán addig, hogy mit is jelent a "Miss me?", ami visszafordította Sherlockot a jól kiszámított halálból, hanem hogy minek "köszönhetően" lett Sherlock az, aki. A részt nézve mondjuk elsőre megijedtem én is egy kicsit, hogy ilyen gagyi horrorfilmes hangulatba megy ár a sorozat, hogy ettől legyen feszült, de szerencsére megint csak poénkodott a stáb, mint legutóbb a metróval. Csak a gagyi tűnik el, a horrorfilm marad, egészen pontosan egy Fűrész-epizódot idéz a cselekmény és a hangulat, ami során Sherlock megtapasztalja, mit is jelent valóban "magasan funkcionáló szociopatának" lenni, egy évek óta érő bosszú keretében oldva meg az elé kerülő, leginkább emberi problémákat. Ez persze furcsa lehet a deduktív nyomozást várók számára, akadnak logikai lyukak, és Moriarty ilyetén visszahozása a sztoriba is erőltetett volt (a monitoros jelenetei leginkább irritáltak), de nekem tetszett.

Nem azt mondom, hogy minden meg van bocsátva, ami a harmadik évadban történt, vagy hogy most minden hűha, de hogy a kényszerű átkötésen kívül ezúttal egy remek Sherlock-évadot láttam, az biztos. Színészi játékban, hangulatban, látványban, összetettségben magasan verte eddig is a hasonszőrű tengerentúli sorozatokat, de ezúttal az írók úgy kibővítették Sherlock Holmes világát, a legalapabb összetevőkig, ahogy azt kevesen merték megtenni, de kellően gátlástalanok is voltak ehhez... mikor melyik inkább, és mikor mennyire jött ez be nekem. Jó lenne, ha nem utoljára lenne ez így, még ha a folytatás csak a "nagyon szeretnénk megcsinálni" fázisban tart is, és a lezárás is kétségessé teszi a dolgot.


9/10
.

Ezt most csak átfutottam, örülök a magas pontszámnak, de pár napon belül nézem én is, akkor majd jobban beleásom magam.

Niwrok írta:

.

* * *   Évértékelő (2016)   * * *

Egyébként meg voltam róla győződve, hogy rendszeresen több egyezésünk volt a korábbi TOP 10-ekben, mint az idén, de aztán visszanéztem és nem... 2013-ban 3, 2014-ben 3, 2015-ben 5, 2016-ban ismét csak 3 olyan film volt, ami mindkettőnk közös listáján szerepel...

Ez némileg meglep, pláne annak tükrében, hogy azért nagyjából hasonlóan értékeljük a filmeket.

R2-D2 írta:

Évértékelő (2016)

Egyébként meg voltam róla győződve, hogy rendszeresen több egyezésünk volt a korábbi TOP 10-ekben, mint az idén, de aztán visszanéztem és nem... 2013-ban 3, 2014-ben 3, 2015-ben 5, 2016-ban ismét csak 3 olyan film volt, ami mindkettőnk közös listáján szerepel...

Ez némileg meglep, pláne annak tükrében, hogy azért nagyjából hasonlóan értékeljük a filmeket.

Igen, de azért vannak műfaji eltérések: én azért jobban szeretem a horrort, a képregényfilmek elől sem ugrok el (még), és egy-egy romantikus drámára is szívesen hangolódok rá, míg te a katasztrófafilmeket, a háborúst meg a sci-fit részesíted előnyben hozzám képest. A hasonló értékelések is inkább a "csak jó" filmekre vonatkoznak, érzelmileg legtöbbször más filmek találnak meg minket, ami azért kelleni szokott egy listára kerüléshez. És itt már számítanak a "csak fél/egy pontos eltérés"-ek is .

Olyan is volt, hogy ellentétesen raktunk a listára filmet, és a dolgok pillanatnyi állása szerint biztosan lesz is .
.

Niwrok írta:

.
Sherlock S4

Nem azt mondom, hogy minden meg van bocsátva, ami a harmadik évadban történt, vagy hogy most minden hűha, de hogy a kényszerű átkötésen kívül ezúttal egy remek Sherlock-évadot láttam, az biztos. Színészi játékban, hangulatban, látványban, összetettségben magasan verte eddig is a hasonszőrű tengerentúli sorozatokat, de ezúttal az írók úgy kibővítették Sherlock Holmes világát, a legalapabb összetevőkig, ahogy azt kevesen merték megtenni, de kellően gátlástalanok is voltak ehhez... mikor melyik inkább, és mikor mennyire jött ez be nekem. Jó lenne, ha nem utoljára lenne ez így, még ha a folytatás csak a "nagyon szeretnénk megcsinálni" fázisban tart is, és a lezárás is kétségessé teszi a dolgot.


9/10
.

Tényleg jobb, mint az előző, pláne jobb, mint a Karácsonyi Kiadás, de néha így is sok volt a drogból meg a látomásokból. A harmadik epizód zseniális volt.

Bővebben talán holnap.