R2-D2 írásai 2.0

.





Warcraft: A kezdetek




Előre kell bocsájtanom, hogy fórumtárasammal (társaimmal) szemben az égvilágon semmi tapasztalatom, élményem – így elvárásom sem – nem volt e mozi előtt a Warcraft világával kapcsolatban, azt hiszem, elmondhatom, hogy totál Warcraft- szűzként ültem be a filmre. Néhány kétes minőségű előzetest, meg néhány jobban sikerült posztert leszámítva az égvilágon semmit nem tudtam az egészről: ilyenkor lehetne azt mondani, hogy igazán objektívan és tárgyilagosan néztem a filmet, jó kritikushoz méltóan pedig érzelmektől mentesen vagyok képes értékelni a látottakat. A baj csak az, hogy sem nem vagyok kritikus, sem nem vagyok képes figyelmen kívül hagyni mindazokat az apró benyomásokat, amik mozi előtt és alatt értek a filmmel kapcsolatban… így ez az írás is lesz sokkal inkább egy élménybeszámoló, mint kritika. Ahogy egyébként szokott…

Én csupán egy jó fantasyt akartam látni. Egy, az  A Gyűrűk ura vonalán mozgó, látványos és kalandos kis történetet, amiben szép lassan elmerülve magam is azon világ részese lehetek, amit látok a vásznon. Amiben az – amúgy nem túl nagy elvárásnak tűnő – EMBER főhős oldalán harcolva vessek véget egy emberi fajt (is) érő támadásnak, amiben az események kibontása egyúttal azt is jelenti, hogy fokozatosan megismerve mindent és mindenkit, állást és harci oldalt tudjak foglalni a felek között. Nos, a Warcraft film egyik hibája – már ha ezt lehet annak nevezni – hogy e tekintetben rendesen alulprezentál: újként, ismeretlenként olyan szinten el lehet veszni a film első harmadában, hogy az szinte már kényelmetlen. Megint tudni kéne egy csomó dologról, ami már ezen univerzumban megtörtént, megint ismerni kéne legalább az új világ alappilléreit, különben túl hézagos az egész. Nem elég, hogy az emberek helyett egy, a varacskos disznó (vagy gamorraiak, tetszés szerint) és egy body builder keveredéséből született fajjal kell az egész történetet kezdeni, de ez a sok ismeretlen név, törzs, mágia is rendesen feladta a leckét… és ekkor még bizonyos dolgokon nem is gondolkodtam el (amikre még később visszatérek). A kezdés pedig annyira monumentális, hangulatos és magával ragadó (= jó!), hogy túl sok idő nincs is minden apróságon rágódni…

Itt jut eszembe két dolog, ami valahogy az írás elejére kívánkozik. Az egyik a marketing, ezen belül az előzetesek világa. Gyakran szidhatja az ember – jogosan!! –a reklámszakembereket, hogy mindent megmutatnak a trailerben, így a film már nem sok újdonságot hordoz: nos, itt ennek pont a fordítottja igaz. A trailerben látott filmkockák és a hozzájuk kevert dialógusok együtt totál félrevezetőek, a nagy összefosás az emberek és az orkok között úgy, ahogy felvillanva vagyon, soha meg nem történik. És ez nagyon jó hír: a Warcraft stílusához és zsáneréhez képest meglepően sok fordulatot, meglepetést és drámát tartogat – csupa olyat, amit a bemutatók alapján talán máshogy vártunk. A másik dolog – bár ez nem kimondottan a történethez kötődik – az, hogy azért megsimogatnám annak a buksi fejét, aki a filmet (csak itthon?) összekötötte egy Sensodyne promócióval… Oké, semmi gáz, pont kapóra jött egy akciós kupon, de kicsit vicces, hogy az óriások agyarairól valakinek az érzékeny fogak védelme jut eszébe. Mindenesetre zsebemben a Rossmannos kedvezménnyel nem tudtam nem bámulni az orkok fogazatának sokszínűségét – és bizony néha el is gondolkodni azon, némely nőnemű lénynek mennyire is nevetségesre sikeredett a szájszerkezete. Némelyiküknél még Drakula is jobban el volt eresztve… maximum ő belül hordta az övéit…

Na de ennyi kitérő után vágjunk bele a filmbe. Egy idegen bolygón kezdünk, ahol az orkok élnek, akik – csúnya, gonosz mágus vezetőjük hathatós közreműködése által – szépen tönkretették világukat, ezért új lakhelyet keresnek. Minden rosszindulat nélkül ez egyébként önmagában egy hatalmas klisé, még a transformerseknek is sikerült elpusztítani a bolygójukat – nem az első és nem az utolsó eset a filmtörténelemben, hogy egy kihaló világból a fajok új otthont keresnek más bolygókon – az már a mi pechünk, hogy mindig a Földet (vagy az emberek lakóhelyét, jelen esetben itt Azerothnak hívják) szemelik ki e célra. Na, itt is ez a helyzet, itt az orkok (az ork varázsló) építenek egy csillagkapuhoz hasonló szerkezetet, ami működéséhez élőlények lelke – vagy inkább életereje – szükségeltetik. Valahogyan már összeszedtek annyi foglyot – ez is jó kérdés, honnan, mikor?? –, hogy egy kis csapatot, a hódítókat előre tudják küldeni: a lélekelszívás hatására a kapu kinyílik, néhány törzs/horda át is jut az emberek világába. Annak ellenére, hogy a nyitány szinte minden eleme már látott és újrahasznosított filmes összetevő, az egész felütés működik: működik, mert az ork figurák bizony baszott jól néznek ki. Annyira színes, kreatív és változatos az egész felhozatal, hogy a néző csak bámul a vászonra a látványorgia láttán. Persze, sok ork sok testi kiegészítője, felszerelése szimplán hatásvadász, de eszméletlen jól néz ki… legalábbis a férfiak. A nők… a már más kérdés, a kisbaba meg aztán végképp – kb. ilyen lehetet Yoda gyerekkorában – de az egész kezdet ezekkel a monumentális lényekkel, életterükkel nekem bejött. Ja, tudom, hogy nem az volt, de volt egy twi’lek- szerű fogoly is az egyik ketrecben…  

A Warcraft akkor sem ül le, mikor a Feketeszakállra hasonlító főcsúnya ork meg a többi horda átjut a földre: végre megismerjük embereinket, akik természetesen védeni akarják életterüket. Mintha csak a Gyűrűk ura világában lennénk, kifejezetten hangulatosak a helyszínek, bár az nem kérdés, hogy kidolgozottságukban, részletességükben nem közelítik meg PJ művét. Itt egyébként megint azt éreztem, hogy a Warcraft film annyira rohamtempóban halad, annyi információt kénytelen átadni a (főleg új) nézőknek, hogy nincs idő igazándiból elmerülni a részletekben – mint ahogy ezen okból kifolyólag a karakterekben sincs. A vád, hogy kissé egysíkúak és kiszámíthatóak az ember figurák, az bizony igaz, de az is igaz, hogy valahogy az egész  film számomra legalább annyira ork mozi, mint emberi történet… és ez icipicit meg is határozza a kedvelhetőségét és befogadhatóságát. Az ember nem szívesen azonosul egy ronda raszta hajú óriással, vagy annak feleségével – emberként sokkal inkább vonzódna az emberi fajhoz… a nagy gonosz zöld ogrék ellenében.   , ha Shrek sokat edz, meg egy mammutcsontvázat beleállítunk a hátába, kb. úgy nézne ki, gonosz orkként. Az emberek világa fele ennyire színes, sokkal kevesebb érdekes figurát mozgat a történet ezen szála: a legjobb mindezek közül a még a nevében is Mervinre hajazó varázsló, bizonyos Medivh. Vele kapcsolatban azon lehet elgondolkodni, hogy tulajdonképp mi is motiválta a sztori ismeretében, meg hogy akkor ez most hogyan is működik – sajnos a jó esetben vágóasztalon végezhették azok a jelenetek, amik a figurák hátterét, szándékait árnyalták volna. Ahogy magukat az eseményeket is…

Nem fogok tartalomismertetőt írni – felesleges – inkább megemlítem azt, hogy néha bizony felhúztam a szememet a már-már pofátlan áthallásokon más filmes univerzumokkal kapcsolatban. Van itt Avatar, mikor a varázslótanonc felmegy a lebegő városba, aztán van Két torony/Hobbit a farkaslovak miatt, meg aztán ugye Harry Potter, de nem feltétlenül a varázslásban, hanem a griffmadárban: itt is megemlítem, kemény ez a madár, egymaga elintéz egy kisebb hordát… vagyis… soha ne bosszants föl egy griffet, még ha ork vagy, akkor se. De ezt már a Potterből is tudjuk. A varázsláshoz használt módot is láttuk már sok helyen, talán a teleportáló varázslat volt újdonság… de úgy összességében egyik ismétlés sem tudott kizökkenteni a hangulatból. Talán egyedül a Niwrok által külön kiemelt „fura” jelenet volt kínos, de az sem elsősorban azért, amiért a kolléga időt szánt rá, hanem az egésznek az idiotizmusa és meseszerűsége miatt… most komolyan: Gólem? Jobb ötlet nem volt? A Warcraft amúgy is meglehetősen hullámzó módon teljesít az eredetiség és a „már láttuk” témájában, de ez a kőből faragott valami még ezen kereteken belül is kínos volt. És ha meg már kínosnak érez valamit a néző, hajlamosabb az amúgy lazábban kezelendő, esetleg mélyelemzésre alkalmatlan dolgokon, összetevőkön is fennakadni: jómagam két dolgot tudtam nehezebben feldolgozni. Az egyik az, hogy az egész Felt, annak fő használói, motivációik, hogyan boronálhatóak egybe (spoiler nélkül így lehet megfogalmazni), a másik meg… nos belegondoltam egy ork/ember félvér lény „készülésébe”. Hogy az nem volt szerelemgyerek, az biztos…

Viszont én úgy érzem, mindezen hibái ellenére kifejezetten szórakoztató film lett a Warcraft. Eszméletlenül látványos és hangulatos, amikor már a néző elkapja a fonalat és el tud merülni a világban, kifejezetten működik. Jók és szerethetőek a karakterek, jók és meglepőek a fordulatok, a moziban pedig benn vannak azok a kötelező gegek, poénok, amik egy ilyen volumenű, stílusú filmet megtöltenek szórakoztatással. Niwrokkal ellentétben én úgy látom, bemutatkozó filmnek éppen jó a Warcraft, felskiccel bizonyos dolgokat, viszont sok szempontból kétségkívül hiányos alapokra épül. Állítólag 30-40 pernyi bővítés lesz hozzá lemezen, azzal együtt talán kerekebb lesz az egész… jó, azt nem vitatom, hogy PJ első trilógiája bővítés nélkül is megállt a saját lábán – no de ott volt egy gigászi írott alapanyag, itt meg csupán egy játék van. És azért – ha jól gondolom – egy játékban nem elvárás a rendes háttér kidolgozása.

Talán kicsit jobban szeretem  a fantasyt, talán csak jobb hnagulaban talált meg, talán az előzetes ismeretek hiánya miatt, de a teljesen nyilvánvaló hibái ellenére én elvoltam vele.





75%



.

R2-D2 írta:

Állítólag 30-40 pernyi bővítés lesz hozzá lemezen, azzal együtt talán kerekebb lesz az egész… jó, azt nem vitatom, hogy PJ első trilógiája bővítés nélkül is megállt a saját lábán – no de ott volt egy gigászi írott alapanyag, itt meg csupán egy játék van. És azért – ha jól gondolom – egy játékban nem elvárás a rendes háttér kidolgozása.

.

Köszönöm az élménybeszámolót, te írásod is nagyon tetszett.

Csodálkoztam, hogy nem szedted szét a filmet.
Felénk ismerve a mai filmkiadást, kicsit félek, hogy mi nem kapjuk meg lemezen azt a 30-40 percet. Pedig tényleg sok jelenet üvölt a plusz percekért. De jól nézne ki egy Ork, Wetás fegyverrel a kezében szoborként a bővített változathoz.

Igazából több könyv is szól erről a világról a számítógépes játék mellett. Alapanyag volt bőven, talán pont a rajongóknak való megfelelési kényszer volt ami belerondított a dolgokba. Ők jóval nagyobb ismeretekkel ültek le elé, nem volt annyi hiányérzetük.

R2-D2 írta:

Warcraft: A kezdetek

Talán kicsit jobban szeretem a fantasyt, talán csak jobb hangulatban talált meg, talán az előzetes ismeretek hiánya miatt, de a teljesen nyilvánvaló hibái ellenére én elvoltam vele.

75%

Ha mindez csak 5-10%-ot jelent, akkor az ugyebár semmi, ahogy mondani szoktad   .

R2-D2 írta:

Na, itt is ez a helyzet, itt az orkok (az ork varázsló) építenek egy csillagkapuhoz hasonló szerkezetet, ami működéséhez élőlények lelke – vagy inkább életereje – szükségeltetik. Valahogyan már összeszedtek annyi foglyot – ez is jó kérdés, honnan, mikor?? –, hogy egy kis csapatot, a hódítókat előre tudják küldeni.

Úgy, hogy leigázták a többi értelmes, emberszerű fajt, akik még a bolygójukon éltek, de persze a filmben erre sem volt idő, pedig legalább két percet elvett volna a műsoridőből egy összefoglaló   ...

R2-D2 írta:

Jó, azt nem vitatom, hogy PJ első trilógiája bővítés nélkül is megállt a saját lábán – no de ott volt egy gigászi írott alapanyag, itt meg csupán egy játék van. És azért – ha jól gondolom – egy játékban nem elvárás a rendes háttér kidolgozása.

Az Angry Birdsben talán valóban nem volt az   (bár aztán mégis csak kijött belőle egy film   ), ahogy az a most feldolgozott játék korában (15-20 éve) sem volt annyira, mint ma, és nyilván vannak műfajok, mint a "shoot'em up" és a "hack'n'slash" (az előbbi kb. úgy fordítható, hogy "lődd-amíg-mozog", a másik meg ugyanez valamilyen szúró- vagy vágófegyverrel, esetleg mágiával) ahol nem is ezért készül maga a játék. De szerintem elég példát hoztam itt a "saját" rovatomban arra, hogy azért nem is lehet elintézni annyival, hogy egy "csak egy játéknak" nincs annyi háttere és története, mint egy könyvnek, filmnek vagy sorozatnak. Ugyanúgy, mint mindenhol máshol, ott is egyre nagyobb hangsúly van a karaktereken, a dramaturgián és a háttéren, hiszen ha 8-10 órára le akarja valaki kötni a játékosok figyelmét, márpedig az azért átlagban a minimum egy nagyobb költségvetésű darabnál, akkor a legkisebb az a réteg, aki ezalatt csak ínhüvely-gyulladást akar kapni az egérgombot kattingatva, és ez élményszinten kielégíti.

A fantasy, mint mondjuk interaktív szerepjáték, meg ugyanolyan háttérigényes ebben a formában is, mint bármi másban, mert ott nem 8-10 óráról beszélünk, hanem ennek 10-20-szorosáról is akár, és ha ezekhez nincs kb. kisebb könyvtárnyi(!) irodalom, összegyűjthető kódexekkel, feljegyzésekkel, térképekkel, karakterleírásokkal és a cselekmény alakításával, akkor az ma már azelőtt megbukott, hogy a boltok polcaira kerülne. Ha nekem nem hiszel   , mester-jani tudna például mesélni a Witcher világáról emlékeim szerint, de ha minden igaz, úgy másfél-két év múlva meg is nézheted majd filmen, ahogy addig még sok víz és játékadaptáció lefolyik majd a Dunán.

R2-D2 írta:

A másik dolog – bár ez nem kimondottan a történethez kötődik – az, hogy azért megsimogatnám annak a buksi fejét, aki a filmet (csak itthon?) összekötötte egy Sensodyne promócióval… Oké, semmi gáz, pont kapóra jött egy akciós kupon, de kicsit vicces, hogy az óriások agyarairól valakinek az érzékeny fogak védelme jut eszébe. Mindenesetre zsebemben a Rossmannos kedvezménnyel nem tudtam nem bámulni az orkok fogazatának sokszínűségét…

MIVAN?!    
.

mesterjani írta:

Igazából több könyv is szól erről a világról a számítógépes játék mellett. Alapanyag volt bőven, talán pont a rajongóknak való megfelelési kényszer volt ami belerondított a dolgokba. Ők jóval nagyobb ismeretekkel ültek le elé, nem volt annyi hiányérzetük.

Szerintem nekik is lehetett valamekkora hiányérzetük, mert sok mindent megváltoztattak, és azoknak a háttere ugyanúgy nem volt kidolgozva.

Másrészt meg ez ugyanúgy lehet, mint az SW VII. esetében volt, hogy egy sokkal bővebb ismerettel rendelkező rajongó igencsak szűkösnek találhatta azokat a kereteket, amiket ez a film még így is csak felvázol, miközben a laikusok már ebbe is beleszédültek a gyenge dramaturgia miatt. Nem is lehet 20 évet bemutatni két órában, de azért lettek volna tippjeim az arányok megváltoztatására .
.

Niwrok írta:

Warcraft: A kezdetek

R2-D2 írta:

A másik dolog – bár ez nem kimondottan a történethez kötődik – az, hogy azért megsimogatnám annak a buksi fejét, aki a filmet (csak itthon?) összekötötte egy Sensodyne promócióval… Oké, semmi gáz, pont kapóra jött egy akciós kupon, de kicsit vicces, hogy az óriások agyarairól valakinek az érzékeny fogak védelme jut eszébe. Mindenesetre zsebemben a Rossmannos kedvezménnyel nem tudtam nem bámulni az orkok fogazatának sokszínűségét…

MIVAN?!    
.

Miért, nálatok nem volt???

A mozijegy mellé adtak egy Rossmannos kupont, amivel 25%-os kedvezménnyel vásárolhattál Sensodyne Repair fogkrémet + a reklám egyike is ez volt. Jó, lehet, csak én kombináltam túl, de valahogy az első perctől kezdve a fogkrém promó meg az ork fogak nálam összekapcsolódtak a tudatalattimban.


.

.





11.22.63 S1




1963. november 22-én az amerikai Dallasban egy bizonyos Lee Harvey Oswald nevű jóember rálő az amerikai elnökre, aki a merénylet következtében belehal a sérüléseibe. Magáról a merényletről többek között Oliver Stone készített remek filmet, a merénylet utáni eseményekről meg hát ugye ott van az A félelmetes nap is, amiről itt olvashattok bővebben. Na de mi lett volna, ha valakinek sikerült volna megakadályozni Oswaldot a merényletben? Milyen világ lenne most? A demokrata elnök, annak programja, az egész elnöki ciklus (plusz az esetleges újraválasztása) mekkora hatással lett volna a világtörténelemre?? Lett volna Vietnam? Lett volna 9/11? Vagy ez az egész jelenkori arab-keresztény konfliktus is tompább lenne? Vagy… vagy lett volna III. világháború??

Talán nem akkora újdonság, de engem gyerekkorom óta érdekel ez az egész esemény, így nem is volt kérdés, hogy mikor tudomásomra jutott, hogy sorozat készült a Kennedy- gyilkosságról – ráadásul mindez időutazós történetbe ágyazva –, rögtön rácsaptam. Az már más kérdés, hogy az itt korábban belinkelt előzetest szinte teljesen elfeledtem, így a VOX havi cikke, illetve az egyik TV adón (talán FOX) elcsípett cím/epizód kellett ahhoz, hogy ismét képbe kerüljön a sorozat… de hát végül is mindegy, hogyan, miért: a lényeg, hogy sor került rá. Azt mondjuk nem tudom még eldönteni, hogy a Hulu nevű TV társaság saját produkciója azért lett-e felemás élmény, mert a Hulu a készítője, és már megint nem sikerült Stephen King regényét normálisan adaptálni, vagy maga az irodalmi mű volt gyengus – a lényeg az, hogy a kapottnál sokkal jobbra számítottam. Sokkal, de sokkal több volt ebben az egészben, az időutazás és annak hatásai szinte teljesen hanyagolva vannak 6 részen át, az első és az utolsó epizód zsenialitása közti időszakot én a magam részéről egy teljesen felesleges kínlódásnak éreztem Oswald megállítására. A három év (kiragadott) eseményei sem önmagukban, sem az egész sorozat tükrében nem nyújtanak annyi izgalmat és feszültséget, hogy élvezetessé tudják tenni az évadot… egy béna szerelmi történet, egy fura barátság, no meg az egész kémkedés Oswald után a rossz dramaturgia miatt helyenként álmosító.

A sztori nagy vonalakban annyi, hogy napjainkban, egy Jake Epping nevű tanár (James Franco) egy idősebb barátja kérésére, unszolására a barát raktárában található téridő kapun át visszamegy 1960-ba, három évvel a merénylet előttre, azzal a céllal, hogy megakadályozza Kennedy halálát. Jake nehezen vállalkozik a feladatra, nem is igazán hisz az egészben, meg hát azért senkinek nem egyszerű dolog csak úgy maga mögött hagyni a jelenét, hogy visszamenjen a múltba, megváltoztatni jövőt. Hmm… ez tök jól hangzik így leírva, kár, hogy az íróknak ez nem jutott el a tudatáig… na, mindegy. Jake utazásához kétségkívül kellenek külső „ösztönző erők”, nevezetesen egy idősödő tanítvány története, a barát súlyos betegsége, no meg (mert miért is ne??) egy válás. Szerencséjére a barát (amúgy Chris Cooper) már járt ott, nem kevés időt töltött a múltban, így meglehetősen pontos tanácsokkal látja el Jake-et: szinte fáj belegondolni, mennyire is semmibe vették az időutazások okozta lehetséges hatások beillesztését a történetbe, ill. a forgatókönyvbe. A spájzon át Jake 1960 októberébe kerül, egy napsütötte napra, ahonnan fel kell építenie saját magát és az egész eseményláncot Kennedy megmentéséig. Az időkapu egyébként inkább egy féreglyuk, csak egy helyre és időpontra (és vissza) lehet benne teleportálódni, így ha valamit Jake elront, mehet vissza 2016-ba, majd onnan újból 1960 októberébe, ahol még minden változatlan, ami így kvázi egy ground zero lesz. Ez még csak hagyján, ez nem is rossz ötlet – mint egy játékban, csak itt nehezebben fogy az életed – a baj nekem azzal volt, ahogy ezt az egész kapu megjelenítve vagyon. Ennyire nagyvonalú egy szart rég láttam: bemész a spájzba, és kiesel 1960-ban… és fordítva!!    1960-ban a tér egy bizonyos pontján áthaladva kijössz a spájzban 2016-ban… hát nem gondolt bele abba senki, hogy csak véletlenszerűen a tér azon pontján áthaladó emberek mekkora forgalmat generálhatnak az időben?? És annak amúgy a sorozatban is említett pillangóhatás miatt milyen következményei lennének? Mert azt egy szóval sem mondják, hogy csak Jake meg Al tudja használni az átjárót…

Ennek ellenére a nyitány, az első 80 perces epizód zseniális. Ahogy az egész helyzetet felvázolják, ahogy az időutazás létrejön, ahogy 1960 megjelenik, az iszonyat tetszett. A korrajz, a díszlet, az egész háttér végig szenzációs, beszarás, honnan tudtak ennyi autót, jelmezt, mindent szerezni: néhány túlkapástól eltekintve az egész 11.22.63-nak az egyik legeslegnagyobb erőssége a hangulata. S ha már túlkapás… egyet feltétlenül ki kell, emeljek (bár még jócskán később van): azért bármennyire is hatvanas évek, olyan nincs, hogy Jake és barátja fényes nappal gyalog bejárja a merénylet helyszínét Dallasban és EGYETLEN EGY autó nem jön a sugárúton…    olyan volt, mint ha csak a TWD-ben sétáltak volna… de ez csak egy apró bosszúság. A sori kifejezetten jól indul, én az alapötletet szenzációsnak tartom (mármint hogy időugrással mentsük meg Kennedyt), viszont lehet, nem kellett volna a nyolcból hat epizódot arra pazarolni, hogy Jake elüsse az időt 1960-tól 1963-ig.  Miután tudja, mi fog történni, elég neki a megfelelő helyen és időben feltűnni, információkat gyűjteni – ja, mert nem ám úgy van az csak, hogy megölöm Oswaldot, hanem először lehallgatom, megbizonyosodok róla, hogy egyedüli merénylő, stb.    – s csak utána likvidálom. Ez pedig nagyon sok időt elvesz és nagyon lassan történik. Érezhették ezt az írók is, ezért behoztak a történetbe egy szerelmi szálat, Jake beleszeret egy Sadie nevű lányba (Sarah Gadon), illetve összeköltöztetik egy fiatal sráccal, Billel (George MacKay), hogy legyen mit néznünk 6 órán át.

A 11.22.63 nagy része így aztán e három karakter körül forog: Jake elhelyezkedik egy iskolában, egyidejűleg nyomoz Billel (aki tudja, hogy ő a jövőből jött és simán elfogadja azt    ) Oswald után, illetve egyidejűleg próbál helyt állni a kissé konzervatív udvarlásban Sadie (aki mikor megtudja, hogy ő a jövőből jött, simán elfogadja azt    ) irányában. Fura kettőssége van a sorozatnak, amikor épp lendületet kapna a sztori, amikor elérünk valami sorsfordító eseményhez, akkor sikeresen visszarántja ez az egész magánéleti hajcihő. Közben rengeteg, nekem fontosnak tűnő dolog totál hanyagolva van, magához az időugráshoz kötődő esemény, tudás, jóformán semmi – ráadásul Jake nem is egyszer csinál olyan ökörségeket, amit még McFly sem tett meg. Roppant esetlenül halad a cselekmény, egyszer hónapokat ugrunk, aztán napokat, aztán egy totál vert helyzetből pár nap alatt kell eredményt produkálni… és mindehhez azt várják, hogy a néző vágjon jó képet. Hát, nehéz. Elég csak abba belegondolni, hogy Jake – míg várja, hogy Oswald hazaérjen a Szovjetunióból – partizánakcióba kezd, és beleavatkozik egy ismerőse múltjába. Alap dolog lenne, hogy egy időutazó nem kavar a múltban, mert annak beláthatatlan következményei vannak a jelenben – nos, ez sem Jaket, sem az írókat nem érdekli. De nem az a baj, hogy megtörténik, hanem következmények nélkül történik meg…

A dögunalom mindösszesen a fináléra szűnik meg. Ahogy közeledik A NAP, úgy lesz egyre jobb az egész – az most megint más kérdés, hogy milyen helyzetbe hozták Jake-et, s abból mennyire is abszurd a napok alatti változása –, ahogy végig éljük a merényletet, az szenzációs. Tök jó volt, hogy Jake-ék végigrohannak a városon, ahogy megelevenedik Zapruder kamerájának képe, az egész könyvtáras szcéna Oswalddal meg mindennel. Érdekes volt nézni, a sorozat mennyire is ragaszkodik a magányos (ámde elszabadult) merénylő teóriájához, jó volt egy-egy kép erejéig behozni Jack Rubyt, illetve megidézni az Oswald átszállításáról késszült felvételeket. De a hab a tortán mégiscsak az volt, amire egész évadban vártam: milyen is lett a jelen, Jake ténykedése milyen változást is hozott a való világban… nos, ezt végképp nem árulom el, de ott éreztem a legjobban azt, mekkora potenciál is volt a történet időutazós részében. Ahogy visszatér, amit talál, és amilyen következtetésekre jut, az egészen kiváló. A legvége kissé talán giccsesnek tűnhet, de hát végül is a 11.22.63 – legnagyobb sajnálatomra – legalább annyira love story, mint időutazós/történelmi sori, úgyhogy végül is benyeltem. Én a magam részéről jobban örültem volna, ha az 53 év eseményeibe jobban belementek volna és nem Sadie a kiemelt szál, de mindegy. Az viszont csak elgondolkodtató – bár szerintem az írók ebbe nem gondoltak bele, legalábbis nem használták ki – hogy Jake és Al múltbéli garázdálkodása miatt mennyi alternatív jelen is létezik, létezhet. Egyáltalán, van alternatív jelen? Amiben én ezt most mondjuk meg sem írtam?

Összességében az a véleményem, hogy ez sokkal jobb is lehetett volna. Hasonló témában a 12 majom klasszisokkal jobb, de itt a fő hangsúly ugyebár a történelmi eseményeken, no meg a szerelmi szálon van. Ezek viszont néha kissé laposak, unalmasak, érdektelenek – hiába zseniális a korrajz, hiába a történelmi személyek nagyszerű adaptálása (Oswald első osztályú!!), ha az ember a sorozat nézése közben nem érzi jól magát, nem érzi a lendületet. Még szerencse, hogy van az első, meg az utolsó epizód.




70%



.

R2-D2 írta:

11.22.63 S1

Azt mondjuk nem tudom még eldönteni, hogy a Hulu nevű TV társaság saját produkciója azért lett-e felemás élmény, mert a Hulu a készítője, és már megint nem sikerült Stephen King regényét normálisan adaptálni, vagy maga az irodalmi mű volt gyengus – a lényeg az, hogy a kapottnál sokkal jobbra számítottam. Sokkal, de sokkal több volt ebben az egészben, az időutazás és annak hatásai szinte teljesen hanyagolva vannak 6 részen át, az első és az utolsó epizód zsenialitása közti időszakot én a magam részéről egy teljesen felesleges kínlódásnak éreztem Oswald megállítására.

A sztori nagy vonalakban annyi, hogy napjainkban, egy Jake Epping nevű tanár (James Franco) egy idősebb barátja kérésére, unszolására a barát raktárában található téridő kapun át visszamegy 1960-ba, három évvel a merénylet előttre, azzal a céllal, hogy megakadályozza Kennedy halálát. Az időkapu egyébként inkább egy féreglyuk, csak egy helyre és időpontra (és vissza) lehet benne teleportálódni, így ha valamit Jake elront, mehet vissza 2016-ba, majd onnan újból 1960 októberébe, ahol még minden változatlan, ami így kvázi egy ground zero lesz. Ez még csak hagyján, ez nem is rossz ötlet – mint egy játékban, csak itt nehezebben fogy az életed – a baj nekem azzal volt, ahogy ezt az egész kapu megjelenítve vagyon. Ennyire nagyvonalú egy szart rég láttam: bemész a spájzba, és kiesel 1960-ban… és fordítva!!    

Összességében az a véleményem, hogy ez sokkal jobb is lehetett volna. Hasonló témában a 12 majom klasszisokkal jobb, de itt a fő hangsúly ugyebár a történelmi eseményeken, no meg a szerelmi szálon van. Ezek viszont néha kissé laposak, unalmasak, érdektelenek – hiába zseniális a korrajz, hiába a történelmi személyek nagyszerű adaptálása (Oswald első osztályú!!), ha az ember a sorozat nézése közben nem érzi jól magát, nem érzi a lendületet. Még szerencse, hogy van az első, meg az utolsó epizód.

70%

Meg fogom nézni, mert érdekel, de azért túl lelkes nem lettem az írásodtól. Most lehet, hogy én értem félre, de akkor ezek szerint nincs is jelentősége annak, hogy lehet nyomni egy resetet a Narnia-kamrával, mert a 3 éves időtáv kiheréli az egészet. Egy dolog, hogy a játékokban már az is a halálom, amikor egy 10-15 perces játékrészt újra kell játszani, csak mert a végén valamit elcsesztem , de itt ha még van is visszaugrás, mindent feleslegessé tesz, ami addig történt, és azért az elég necces lenne, ha egy sorozatban komplett epizódok kerülnek a kukába.

Az sem tűnik egy nagy truvájnak, hogy pontosan lehet tudni, mit és hol kell megakadályozni. Akkor legalább lenne benne az, hogy addig is próbálna más, kisebb baleseteket, gyilkosságokat megakadályozni, még ha unalmas is lenne a többi hasonló miatt. Vagy építene fel egy történelmi hátteret arra, hogy Kennedy-t ki és miért akarhatta megölni, de így, hogy egy az egyben belefekszik a "magányos merénylő"-elméletbe, ezt is el lehet felejteni.

Ennyi erővel az is lehetne a sorozat, Jake átmegy a kamrán, aztán három évre kifekszik a beach-re, végül elkocog a könyvraktárba fejbe lőni Oswaldot, vissza a kamrán a tuti jövőbe, és THE END.

Nagyon kevés King-adaptáció tetszik, és ez sem tűnik úgy, hogy fog.
.

Niwrok írta:

11.22.63 S1

Meg fogom nézni, mert érdekel, de azért túl lelkes nem lettem az írásodtól. Most lehet, hogy én értem félre, de akkor ezek szerint nincs is jelentősége annak, hogy lehet nyomni egy resetet a Narnia-kamrával, mert a 3 éves időtáv kiheréli az egészet. Egy dolog, hogy a játékokban már az is a halálom, amikor egy 10-15 perces játékrészt újra kell játszani, csak mert a végén valamit elcsesztem   , de itt ha még van is visszaugrás, mindent feleslegessé tesz, ami addig történt, és azért az elég necces lenne, ha egy sorozatban komplett epizódok kerülnek a kukába.

Pontosan. Ha visszajössz a jelenbe, és utána mész vissza a múltba, minden újraindul.... mondjuk, mint az Idétlen időkigben Mormota-napon. Csak itt 3 év indul újra.

"Narnia- kamra":      

Niwrok írta:

Az sem tűnik egy nagy truvájnak, hogy pontosan lehet tudni, mit és hol kell megakadályozni. Akkor legalább lenne benne az, hogy addig is próbálna  más, kisebb baleseteket, gyilkosságokat megakadályozni, még ha unalmas is lenne a többi hasonló miatt. Vagy építene fel egy történelmi hátteret arra, hogy Kennedy-t ki és miért akarhatta megölni, de így, hogy egy az egyben belefekszik a "magányos merénylő"-elméletbe, ezt is el lehet felejteni.

Ennyi erővel az is lehetne a sorozat, Jake átmegy a kamrán, aztán három évre kifekszik a beach-re, végül elkocog a könyvraktárba fejbe lőni Oswaldot, vissza a kamrán a tuti jövőbe, és THE END.

Ez így van. De... de itt még csak fejbe se akarja lőni - hanem először meg akar róla bizonyosodni, tényleg ő tette-e, egyedül tette-e, stb... Erről szól az egész.

Tényleg tök jó lett volna, ha kicsit megpiszkálták volna a Kennedy ügyet, de nem tették. Oswald itt is egy magányos gyilkos, aki visszajött Szovjetúnióból és fasisztázza az amerikaiakat, akit próbál beszervezni a CIA, de nem sikerül.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

11.22.63 S1

Most lehet, hogy én értem félre, de akkor ezek szerint nincs is jelentősége annak, hogy lehet nyomni egy resetet a Narnia-kamrával, mert a 3 éves időtáv kiheréli az egészet.

Pontosan. Ha visszajössz a jelenbe, és utána mész vissza a múltba, minden újraindul.... mondjuk, mint az Idétlen időkigben Mormota-napon. Csak itt 3 év indul újra.

Ezt így értem, a kérdésem inkább az, hogy ezt meg is próbálják-e? Vagyis van-e olyan, hogy Jake másfél év, de akár egy hónap után valamit végzetesen elront, és vissza kell jönnie a jelenbe, hogy egy resettel kijavítsa a hibát? A'la a Holnap határa...

Még akkor is, ha egyébként így az egész ötlet egy baromság. Ha ugyanis van "ground zero" minden esetben a merényletig, akkor miért pont a Kennedy-merénylet az az esemény, amit megakadályozva újraíródik a történelem?

R2-D2 írta:

"Narnia- kamra":      

Te szoktad emlegetni az ilyen térkapus dolgok kapcsán   . Most kimaradt, hát gondoltam, bepótolom   .

.

Niwrok írta:

11.22.63 S1

Ezt így értem, a kérdésem inkább az, hogy ezt meg is próbálják-e? Vagyis van-e olyan, hogy Jake másfél év, de akár egy hónap után valamit végzetesen elront, és vissza kell jönnie a jelenbe, hogy egy resettel kijavítsa a hibát? A'la a Holnap határa...

Még akkor is, ha egyébként így az egész ötlet egy baromság. Ha ugyanis van "ground zero" minden esetben a merényletig, akkor miért pont a Kennedy-merénylet az az esemény, amit megakadályozva újraíródik a történelem?

Nem. Pontosabban erre kihegyezve nem... illetve csak egyszer. De egyébként talán ez is az egyik legnagyobb bajom vele: három évig gyűlnek az "elrontott dolgok", de semmi következményük nincs. Vagyis ... nem tudjuk meg, van-e...

Nem tudom, ez az öreg Chris Cooper víziója, hogy meg kell akadályozni azt. Semmi egyéb indokot, más megoldást nem nyújt a sorozat.



.

.





Under sandet





„ Jelenleg 2,2 millió darab akna van beásva Dánia nyugati partjainál. Ez több, mint az összes többi európai országban együttvéve. Valaki azt hihette, hogy a partraszállás itt fog megtörténni. Milyen súlyos tévedés volt annak, aki ezt kitalálta és milyen pech az önök számára.”

1945-ben, miután a németeket hazakergették, azzal szembesült a dán hadsereg, hogy a homokos tengerpartjuk tömve van aknákkal: a szövetséges kémhálózat vélhetően jól dolgozott, mikor dezinformálta a német vezetést a partraszállás helyéről és időpontjáról. A dánok a legkézenfekvőbb megoldást választották: szedjék föl az aknákat azok, akik letették – így a kivonuló csapatokból kb. 2000 embert visszatartottak ennek a munkának az elvégzésére. Végül is… "inkább ők, mint mi", gondolhatták, mert az ugye egyértelmű, hogy ennyi robbanóeszköz felszedése nem fog menni veszteségek nélkül. Filmünk egy kis német csapat történetét követi, akik egy kijelölt partszakasz megtisztítását kapják feladatul: amint végeznek a kb. 45 ezer akna eltávolításával, mehetnek haza. A gond csak az… nos, az, hogy ezek GYEREKEK. Szülőként különösen megrázott a dolog, akár a sajátjaim is lehettek volna: 15-18 éves kölkök, akiket vélhetően a háború végén soroztak már be, akiknek már végképp semmi közük nem volt az egész őrült ideológiához, s akik gyakorlatilag nulla harci tapasztalattal rendelkeznek – így például még az aknák hatástalanítását is gyakorolniuk kell. Az Under sandetnek az egyik legnagyobb erénye pedig az első perctől az utolsóig pontosan az a tapasztatlanság bizonytalanságából fakadó feszült izgalom, hogy ki az, aki túléli ezt az őrült küldetést – én legalábbis rég tudtam ennyire izgulni egy filmen.  

Carl Rasmussen (Roland Møller) egy középkorú törzsőrmester – úr, ez fontos lesz!    – a dán hadseregben. Vele kezdődik a film, ahogy felügyeli a német csapatok kivonását – és ahogy elszáll az agya egy dán zászló láttán. Ekkor még nem tudhatjuk, milyen fontos is lesz ez a képsor majd az egész film szempontjából, mennyire is mélyről kell indulnia annak a bizonyos jellemfejlődésnek, amit főszereplőnk majd a másfél óra alatt produkál: Rasmussen az igazi gyűlölettel teli katona, aki rühelli a németeket, aki talán személyes veszteségeit is kiéli a vonuló hadoszlopon. Az igazság az, hogy ekkor még önmagában sehova sem tartozik a jelenet, mert a következő helyszín már egy kiképzőközpont, ahol a frissen beszállított német hadifoglyoknak tart előadást egy Ebbe Jensen nevű, fiatal dán százados (Mikkel Følsgaard): a fiatal bakáknak oktatja az aknaszedés alapjait. Az oktatás végén aztán jön a próba: egy bunkerben kell bemutatni élesben a megszerzett tudást… két dolgot jegyeznék itt meg. Az egyik, hogy az ember hajlamos ekkor még (a film kezdetén) kissé felületesebben nézni a szereplőket, még nem tudhatja, kinek, milyen szerepe lesz a történetben: nos, ha tehetitek, már ekkor jegyezzétek meg a fiatal német srácok arcát. A másik meg az, hogy már ez a jelenetsor tanítani valóan magas szinten kezeli a feszültséget: a bunkerbe becipelt aknák és azok hatástalanítása, a felrobbanás levegőben lógó folyamatos lehetősége egészen különleges hangulatot biztosít.

A gyorstalpaló után aztán összekerül Rasmussen és a 14 főből álló aknaszedő különítmény… és ekkor döbbenünk rá először arra, amit írtam, mármint hogy milyen gyerekek is ezek a katonák, és hogy milyen állat is a felügyelőjük. Hogy mekkorát is fordult a világ a háború vége óta, hogy milyenek is az erőviszonyok a világban és a moziban… és ebből kifolyólag mire is számíthatunk. Az Under sandet így két vonalon is kimagaslót képes nyújtani: ahogy ezt az egész korszakot felvázolja, amilyen kórképet fest a világháború utáni állapotokról, ahogy bemutatja a dán/német szívekben lappangó és időnként előtörő gyűlöletet, az nagyon jó. A srácok közössége, viszonyuk egymáshoz és a „törzsőrmester úrhoz” kiválóan van bemutatva: tudom, szoktam panaszkodni a nem hollywoodi filmeknél a túlzott sterilitásra, az érzelmi manipuláció hiányára – itt valahogy tök jó arányban sikerült az alkotóknak azt megvalósítani, hogy a néző megdöbbenése és együttérzése közben se érezze a giccset és a megrendezettséget. Ez a film természeténél fogva iszonyat erős érzelmi szinten (is): a srácok kiszolgáltatottsága, az ebből a helyzetből következő események láncolata egész egyszerűen letaglózó… és ez még csak az egész ezen szálnak az alapja. És azt sem hiába mondják, hogy jó felépítményt csak jó alapra lehet felhúzni, az Under sandet márpedig kiválóan építkezik: ebben az amúgy is erős és megdöbbentő helyzetben elkezd játszani a karakterekkel és a nézővel. Sokszor mondják, hogy az igazán jó filmekben a szereplőknek van jellemfejlődésük… itt, ahogy az erőviszonyok és kapcsolatok változnak a film alatt, ahogy az együtt töltött idő alatt a német srácok és a dán törzsőrmester kvázi egymásra talál, az nagyon jó. Rasmussen mellett mindenképp kiemelném a fiatal századost, a mozi elején pont fordítva volt a nézői szimpátia, mint a végére lett. A srácok meg… nos, megmondom őszintén – németek ide vagy oda – szinte kivétel nélkül kedvelhető és szerethető arcok. Különösen az ikrek, de a többiek is. Viszont… viszont van valami, ami miatt a kissé rutinosabb néző csak óvatosan azonosul velük: ez pedig nem más, mint az aknakeresés halálos mellékhatása.

Már pedig erre épül az Under sandet másik, lenyűgöző szála: az aknák hatástalanítása, annak hihetetlen izgalma. Sőt számomra ez a fő sodor, a fő eseménylánc, a többi, a karakterek csak nagyon kellemes kiegészítői a történetnek. Ha mondjuk az aknakeresés (feszültsége) a karácsonyfa, az összes többi a dísz rajta. Ahogy írtam, én nagyon rég izgultam ennyire mozgóképen, minden egyes tengerparti résznél, amikor a fiúk a kis rudaikkal a homokot bökdösték, rendesen felkúszott az adrenalin szintem. Szemét ez a film, annyira bizonytalan minden, annyira nem lehet tudni, hogy az adott napi munkában meghal-e valaki, hogy a szívbajt képes ránk hozni – és képes gyakorlatilag másfél órán át feszültséget okozni. Szabályosan fújunk mi is egyet nap végén, mikor aknák kiszedve, s mehetünk vissza a barakkba… az egyébként rabságba. Minden kép, jelenet, aláfestő zene – vagy annak hiánya – mesterien építi a hangulatot, és van, amikor végig azt várod, tudod, érzed, félsz tőle, mikor repül levegőbe valamelyik srác, aztán nem történik semmi… máskor meg pont fordítva. De még ezeken belül is van néhány elképesztő esemény (gondolok itt az ikrekre, a dán kislányra, no meg a teherautó pakolásra), ami után a csend szinte rátelepedik a szobára, ahol nézed. Gondolom, moziban ilyenekkor egy árva pisszenés nem lehetett…

Zseniális az egész, minden elismerésem az író-rendező Martin Zandvlietnek. Ha jól látom, ez a harmadik egész estés filmje, azt hiszem, érdemes lesz rá is „valakinek” figyelnie. Ami negatívumot én össze tudtam kaparni a filmről, az viszont igazából nem is negatívum – erősen kötődik a film nézésének körülményeihez. Miután én csináltam hozzá a feliratot, más ritmusban néztem a mozit, a pontos fordítás miatt szakaszolva, egyes részeket többször egymás után megtekintve: no, így utólag azért feltűnt, hogy néhány bekövetkező tragédia előtt az egyes emberkékkel többet foglalkozik a film, így kiszámítható, ki fog meghalni (mínusz teherautó). A másik meg már totál személyes: nem kicsit esett nehezemre a hányásfóbiám leküzdése, fordítás és feliratillesztés közben kifejezetten kínosan éreztem magam bizonyos jeleneteknél: különösen az első ilyennél, mert az totál váratlan volt. Viszont aki először, egyben láthatja az egészet, annak ezek lehet, fel sem tűnnek, csak nekem voltak furák „munka közben”

Az biztos, egy egészen kiváló élmény ez a mozi, egy újabb remek dán-német film. Ráadásul – ahogy az  Elser esetében is – megint okosabb lettem picit, mert eddig bele se gondoltam, milyen kalamajka is volt a háború után Európa megtisztítása a bombáktól/aknáktól. Az, hogy qrva kemény világ volt akkor, az nem újdonság, de a háború után a szívekben tomboló viharokról és gyűlöletről kevés sejtésem volt… nos, most már van. E tekintetben pedig külön felértékelődik, hogy marad ember – illetve hogy válik emberré – valaki ezekben az időkben.




95%



.

R2-D2 írta:

Under sandet

A gyorstalpaló után aztán összekerül Rasmussen és a 14 főből álló aknaszedő különítmény… és ekkor döbbenünk rá először arra, amit írtam, mármint hogy milyen gyerekek is ezek a katonák, és hogy milyen állat is a felügyelőjük. Hogy mekkorát is fordult a világ a háború vége óta, hogy milyenek is az erőviszonyok a világban és a moziban… és ebből kifolyólag mire is számíthatunk. Az Under sandet így két vonalon is kimagaslót képes nyújtani: ahogy ezt az egész korszakot felvázolja, amilyen kórképet fest a világháború utáni állapotokról, ahogy bemutatja a dán/német szívekben lappangó és időnként előtörő gyűlöletet, az nagyon jó.

Sokszor mondják, hogy az igazán jó filmekben a szereplőknek van jellemfejlődésük… itt, ahogy az erőviszonyok és kapcsolatok változnak a film alatt, ahogy az együtt töltött idő alatt a német srácok és a dán törzsőrmester kvázi egymásra talál, az nagyon jó.

Minden kép, jelenet, aláfestő zene – vagy annak hiánya – mesterien építi a hangulatot, és van, amikor végig azt várod, tudod, érzed, félsz tőle, mikor repül levegőbe valamelyik srác, aztán nem történik semmi… máskor meg pont fordítva. De még ezeken belül is van néhány elképesztő esemény (gondolok itt az ikrekre, a dán kislányra, no meg a teherautó pakolásra), ami után a csend szinte rátelepedik a szobára, ahol nézed. Gondolom, moziban ilyenekkor egy árva pisszenés nem lehetett…

Az, hogy qrva kemény világ volt akkor, az nem újdonság, de a háború után a szívekben tomboló viharokról és gyűlöletről kevés sejtésem volt… nos, most már van. E tekintetben pedig külön felértékelődik, hogy marad ember – illetve hogy válik emberré – valaki ezekben az időkben.

95%

Miután írtál a feliratról, meg hogy nézzem, azt hittem, már valamiről lemaradtam, és keresni kezdtem, hogy hol az írásod a filmről   .

Nagyjából a film feléig ugyanazt tudnám leírni, mint te, ezért is csak reagálásként írok. A törzsőrmester mellbevágóan durva kirohanása a vonuló katonákra, mint egyfajta bosszú, a fiatalok kiválasztása, az aknahatástalanítás gyakorlása, majd a "vizsga" a bunkerben (annyira adná magát, hogy az ideges, remegő kezű srác rontja el, aztán meg mégsem ő...), és utána élesben mindez a parton; ezek mind nagyon erős jelenetek voltak. Minden egyes bökdösést, tekerést, csuklómozgást a gyutacs eltávolítására, majd a tányér vagy doboz kiásását végig lehetett izgulni, mert akkor még tényleg nem lehetett tudni, hogy ki mikor nyúl mellé. Remek volt a "trükkös" aknák előkerülése, ahogy megrázta a fiúkat a társaik elvesztése, és nagyon megrázó volt, ahogy az iker mindenáron meg akarta keresni a testvérét, aki elszaladt előle. A lassú összecsiszolódás és a megértés is fontos, jó elem volt a filmben, és a sok érzelmes jelenet -a hazatérés reménye, a jövőn való gondolkodás vagy éppen az éhségközösség, a betegség nyomorúsága- mellett éppen a rideg racionalitás és a gyakorlatiasság volt ennek záloga; ahogy a srác felvázolja az ottlétük összefüggéseit a parancsnoknak (a dánok azt akarják, hogy a tengerpart minél előbb tiszta legyen, ők minél előbb haza akarnak menni, de ehhez enniük kell), azzal nem lehet vitatkozni. Ahogy azzal is egy újabb jó réteg került a filmhez, amilyen ellenszenvvel viseltettek a helyiek, akár a katonák, akár a civilek a kirendelt aknamentesítőkkel szemben; a "moslékos" és a levizelős jelenet is telitalálat volt.

Azonban éppen úgy, ahogy a srácok és a parancsnokuk is elkezdtek "lazázni", ugyanúgy gondolhatta a rendező is, hogy ő most már felépítette, amit lehet, majd a lendület kitart a végéig. Nálam nem tette, és igazából haragszom ezért Zandvlietre. Amikor a srácok mezítláb, sikítozva kezdtek leszaladni a tengerpartra, az egésznek lett egy olyan ifjúsági film, úttörőtábor hangulata, amit csak még jobban szétcsaptak az érzelmileg túlvezérelt jelenetek. Kezdve rögtön a kutyással (kirepült a labda a képből, amiben mintha edző bá' és a tanítványai indultak volna haza az edzőtáborból, és tudtam, mi fog történni), folytatva a kislányossal (hadd ne higgyem már el, hogy nem mondták el neki minden nap százszor, hova ne menjen, és hogy a drótkerítés meg a korábbi robbanások hangjai, látványa nem voltak neki elegek, és a megtisztított rész sem elég neki, mert ő pont ott akar babázni!... de hát kellett a "patkányszaros" picsa meghasonulásához, hogy jajj, ezek a srácok mégis milyen rendesek), de a teherautós is bőven befér ide (bár azt inkább elhiszem, hogy hatástalanítás után már nem volt akkora félelemérzetük a srácoknak, és hogy azt hitték, úgy már lehet dobálni). És itt volt nekem a film mélypontja is, az összekapaszkodós jelenet: tök igaza volt a fiúnak, ennyi erővel főbe is lőhetné őket a habzó szájú "edző bá'", főleg, mert közel sem biztos, hogy ők hibáztak, hiszen az is elcseszhette, aki a térképet rajzolta...

A film második fele sem annyira bátor, sem annyira feszült nem volt így, amitől a befejezés is erőltetetten pozitív volt; egy igazán bátor rendező nem kimosdatta volna a dánokat (akik egyébként nem is vettek részt ebben az aknamentesítős dologban, hanem az az angolok reszortja volt, ahogy olvastam), hogy bár lehet, hogy "embertelenek" voltak az aknamezőre kivezényelt gyerekekkel, de azért egyikük-másikuk igazságérzete a helyén volt, meg aki ügyes volt a németek közül, akár tényleg haza is juthatott. Aki a film első felét írta, az bevállalta volna azt a befejezést, hogy igen, ezek a fiúk mind ott vesztek a végtelen, iszapos, láthatatlan aknamezőn, még ha nem is mutatják; aki a film második felét, aki megmutatja a gyerekek felrobbanását, de a kutyánál "félrenéz", az nem tette.

Engem ami még megfogott, az a cím kettőssége, de nem a dáné (ami gondolom nagyjából annyi, hogy "A homok alatt"), hanem az angolé, a "Land of Mine".

8/10


Ha már tengerpart, döbbenet és "embernek maradás", ezt a képet magyarázd meg nekem, ha tudod  ... Pár napja láttam, és többször is beugrott a film alatt.

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Under sandet

... hadd ne higgyem már el, hogy nem mondták el neki minden nap százszor, hova ne menjen, és hogy a drótkerítés meg a korábbi robbanások hangjai, látványa nem voltak neki elegek, és a megtisztított rész sem elég neki, mert ő pont ott akar babázni!... de hát kellett a "patkányszaros" picsa meghasonulásához...

De, tuti elmodták, nem hiába veszekszik vele az anyja már az első elkóborlásakor is. Inkább az a kérdés, hogyhogy addig nem ment oda? Bár... lehet, pont a német srácok munkája miatt lett neki szimpatikus ott játszani. Nem tudom, de egy gyerektől bármi kitelik, így nekem az égvilágon semmi bajom nem volt a jelenettel. Sőt!

Ami meg Neked kissé gyengébb a film második felében, az nekem mind erősség. pont ezek azok a jelenetek, amiket én még nem érzek amerikaiasan giccsesnek, de kellően hatásvadászok és érzelmesek. Nekem legalábbis működtek. De ahogy írtam, más élményem volt: mondjuk egy-egy szcénában sokkal tovább időztem, így annak feloldása, esetleg a következő dráma sokkal nagyobb hatással volt rám.

A teherautósnál inkább az ugrott be, hogy hogyan is akarták akkor azokat úgy elszállítani? Azon a zötykölődős úton? Ebből előbb-utóbb bumm lett volna mindenképp...

Niwrok írta:

Engem ami még megfogott, az a cím kettőssége, de nem a dáné (ami gondolom nagyjából annyi, hogy "A homok alatt"), hanem az angolé, a "Land of Mine".

 Ez pontosan így van.

Niwrok írta:

Ha már tengerpart, döbbenet és "embernek maradás", ezt a képet magyarázd meg nekem, ha tudod  ... Pár napja láttam, és többször is beugrott a film alatt.

Spoiler:

.

Nem tudom. Igazából nem is értem, mit látok a képen. Az ott hátul egy hulla?


.

R2-D2 írta:

Under sandet

A teherautósnál inkább az ugrott be, hogy hogyan is akarták akkor azokat úgy elszállítani? Azon a zötykölődős úton? Ebből előbb-utóbb bumm lett volna mindenképp...

Nem tudom, hogy működnek az aknák, hogy milyen anyag van bennük, mondjuk dinamit-e, és abban egy kis nitroglicerin. Akkor hatna a rázkódás is, de szerintem inkább valami tömör anyag, ami azért szállítható.
Szerintem ott inkább az lehetett a gond, hogy a nagy erővel egymásnak ütköző fémek szikrát vetettek, és az okozta a robbanást a szabadon levő töltetekben (a nyílásokat ugyanis még homokkal sem tömítették el, pedig az szerintem adta volna magát).

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Ha már tengerpart, döbbenet és "embernek maradás", ezt a képet magyarázd meg nekem, ha tudod  ... Pár napja láttam, és többször is beugrott a film alatt.

Nem tudom. Igazából nem is értem, mit látok a képen. Az ott hátul egy hulla?

Igen, egy vízbe fulladt afrikai bevándorlóé.
.

Niwrok írta:

Igen, egy vízbe fulladt afrikai bevándorlóé.

Az kemény...