Általános film topik

R2-D2 írta:

Csak most kicsit mást nézek. Kicsit.... egy hónapig.

Sorra került valamelyik régi sorozat a Listáról?

.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Csak most kicsit mást nézek. Kicsit.... egy hónapig.

Sorra került valamelyik régi sorozat a Listáról?

.

Régi, de nem listás... vagyis inkább csak egy bakancslistás...

Mindig is szerettem volna újranézni gyerekkorom egyik meghatározó élményét, az Alfa Holdbázist. No, elkezdtem, 48 epizód, 52 percekben.

Közben azért be-beiktatok egy-egy filmet is, mert ez így rettentően tömény és retro...

Majd a legvégén írok erről is.


.

.
Fagypont alatt / Below Zero / Bajocero

Martín új körzetbe kerül a rendőrségnél, és rögtön az első éjszakai műszakjánál bedobják a mély vízbe. Az új társával, az elég bunkó fazon hírében álló Montesínosszal kell egy rabszállítást megcsinálnia, és mert a piti bűnözők, csalók és drogosok között egy elég komoly alvilági figurát is át kell vinniük a másik helyre, az átlagosnál is szigorúbbak a szabályok. A feladat a rabok elhelyezése után elég unalmasnak ígérkezik, órákon át tartó vezetéssel a sötét, köddel borított havas hegyi utakon, és ez egészen addig így is van, amíg egy kisebb baleset nem kényszeríti megállásra a rabokkal teli teherkocsit. Gyorsan kiderül a bent levők számára, hogy a kocsit megtámadták, és adná magát, hogy valamelyiküket meg akarják szöktetni, csakhogy a támadónak teljesen más tervei vannak.

Nem ez az első film arról, hogy egy megrögzött szabálykövető rendőr morális dilemmákkal szembesül, ahogy olyanokba is gyakran belefuthatunk, amikor szűk térben kell nagyon különböző hátterű embereknek megoldást találni egy problémára, de sosem baj, ha egy újabbal találkozunk. A kicsit lassú felvezető után a film kellemesen izgalmas lesz, hiszen az elején még egy arctalan, sötétben bujkáló ellenféllel kell megküzdeni, de ahogy kiderülnek az okok, és ahogy a szereplők hátterére is fény derül, úgy lesz egyre bizonytalanabb a végkimenetel (még ha pár fordulat látható is előre). A kevés zavaró dolgok egyike például az, hogy végig az a téma, hogy milyen rohadt hideg van, még a cím is ugye ezt sulykolja... és nagyjából abban a pillanatban, hogy ennek jelentősége lenne, rögtön elfelejti mindenki, hogy neki legalább dideregnie kéne, főleg abban a helyzetben, amiben vannak.

7,5/10
.

.
Deadly Illusions

Mary Morrison egy híres bűnügyi könyvsorozat szerzőjeként megalapozta anyagi jólétét, és ezért megteheti, hogy egy időre visszavonuljon, hogy több időt tölthessen a férjével, Tommal és a két gyerekükkel. Amikor azonban kiderül, hogy a könyvkiadója nyomatékosan szeretné rávenni Mary-t egy új könyvre, és közben az is, hogy a családi megtakarításaik jelentős része odalett Tom egyik szerencsétlen tőzsdei ügylete miatt, a nő kénytelen ismét az írógép elé ülni. Hogy csak a munkára tudjon koncentrálni, Mary egy ügynökségen keresztül keres au pairt a gyerekek mellé, és a sok jelölt között egy lesz csak első pillantásra is szimpatikus számára, Grace. A fiatal lány nagyon jól bánik a gyerekekkel, sok terhet levesz Mary válláról, de minél több időt tölt velük, Mary-ből, Tomból és Grace-ből is olyan érzelmeket vált ki a munka és a veszteség jelentette feszültség, ami akár az erőszakig is fokozódhat.

Az mindig megér legalább egy megemlékezést, amikor egy film ennyire szar. És nem úgy szar, hogy itt-ott vacak, de azért vannak jó pillanatai, hanem úgy pocsék, hogy egyetlen szempontot nem tudnék mondani, ami ér valamit. Illetve annyiból jó az első fele, hogy még hiteget, hogy lesz ebből valami, akkor még nem látványosan ugranak le a képernyőről a hibái (ellenben elkezdtem komolyan kényelmetlenül érezni magam, hogy többször is egy középkorú, kapuzárási pánikos nő leszbikus fantáziáit látom megelevenedni az Amerikai szépség stílusában), de a második órát régen idézett, kedvenc balkáni útépítő munkásaim is írhatták, forgathatták és eljátszhatták volna. Egyes kommentelők például a 9V-os elem nyalogatásához tudták csak hasonlítani az élményt.

Az imdb-n 3,6 pontra tartják. Lehetett volna gyanús már ez is, de nem ez lett volna az első film, ami alul lett pontozva ott valami miatt. Ez a 3,6-tal még túl is lett értékelve.

3/10
.

.
Juliska és Jancsi / Gretel & Hansel

Jancsi és Juliska meséjét talán senkinek nem kell bemutatni, ahogy azt sem, hogy nem ez az első feldolgozás belőle (elég extrém példákkal, ld. Boszorkányvadászok). Viszont még talán egyik sem próbálta hangulatában ennyire megközelíteni az eredeti Grimm-történetet, érdekes kiegészítéseket adva a sztorihoz.

Ez a része jó is, alapvetően minden eleme tetszett külön-külön. Jó az egész felvezetős sztori, jó a hangulata, jó az, ahogy a gyerekek között konfliktus bontakozik ki arról, hogy maradni vagy menni-e a kockázatosabb, és nagyon jó, egyszerre anyáskodó és fenyegető lett a boszorkány karaktere, még úgy is, hogy mézeskalács-házikóról természetesen szó sincs, csak valami gyanúsan misztikus, minden nap az asztalra kerülő lakomáról. Külön jó az, és erre utalnak a címben felcserélt nevek is, hogy a történet mozgatórugója Juliska, neki sokkal nagyobb szerep jutott ebben a változatban, mint máskor, és tetszett az is, amilyen dilemmára kifut ez a végére.

A probléma számomra egyértelműen Oz Perkinsre szűkül, a rendezőre, akinek egyszer már végigkínlódtam egy jobb sorsra érdemes filmjét (I Am the Pretty Thing That Lives in the House), és ez sem maradt el tőle sokkal unalomban.

5/10
.

.
Lidérces mesék éjszakája / Scary Stories to Tell in the Dark

Amikor Stella és a barátai talán gyermekkoruk utolsó közös halloweeni estéjén visszavágnak azoknak, akik éveken át szekálták őket, majd ezt követően a kísértetházként elhíresült Bellows-ház felé veszik az útjukat, csak egy kis borzongásra vágynak csaknem száz éve elhagyatott falak között. Sarah Bellows történetét ugyanis minden helyi gyerek ismeri, hogy a családja által a pincébe zárt, túlvilági hatalommal rendelkező lány hogyan ölt meg több gyereket is a városban, például azzal, hogy falakon át történeteket suttogott a fülükbe, majd azokat befejezve elnyelte a kicsiket a sötétség. A házbeli túra során azonban megtalálják nem csak Sarah régi szobáját egy titkos fülke mögött, de azt a könyvet is, amibe a történeteit beleírta... a saját vérével. Ezzel pedig magukra vonják Sarah átkát is, amitől talán csak akkor tudnak megszabadulni, ha megismerik a valódi történetét.

Remek választás lett volna Halloweenre, mert ahogy a címe is sugallja, az egésznek van egy tábortűz mellett mesélős, riogatós, ifjúsági filmes hangulata. Kicsit lassú az, ahogy Ramónt bemesélik a többiek kalandjába, de a házba megérkezve jó lesz a tempó, főleg ahogy a kölykök egyre jobban rémülnek meg attól, ahogy a történetek megelevenednek. Kicsit az új Az keveredett benne a Tintaszívvel, de nekem mindkettőnél jobban tetszett.

A film egy könyvsorozat köteteiből szemezgetve íródott, és mivel úgy lett vége, mintha egy sorozat pilotja lenne, bőven van helye a folytatásnak. Várom.

8/10
.

.
Kodachrome

Mintha a zeneiparban dolgozó Mattnek nem lenne elég baja mostanában a munkájával, még egy családi problémát is kap a nyakába. Matt ugyanis telefonhívást kap az apja ápolónőjétől, Zooeytól, hogy Ben súlyos beteg, haldoklik, de van egy elintézetlen ügye, és ebben nagyon számít a fia segítségére, még úgy is, hogy egyébként tíz éve nem beszéltek. Matt annyira eltávolodott az apjától, hogy csak zsarolással lehet rávenni, de a legkisebb lelkesedés nélkül vág bele az utolsó közös kalandba, egy 2000 mérföldes autóútra. Merthogy Ben híres és elismert fotós és fotóriporter volt, és van még egy pár kidolgozatlan, diaképre való tekercs filmje, csakhogy napokon belül lekapcsolják azt a gépet egy kansasi kisvárosban, ami utolsóként az USÁ-ban ezek előhívására alkalmas.

Ahhoz képest hogy a film alapötlete egy újságcikkből jött, amikor 2010-ben tényleg bezárt az utolsó ilyen fotólabor, egy egészen jó kis road movie lett belőle. Most volt az első alkalom talán, hogy Jason Sudeikist nem vígjátéki szerepben láttam, és voltak egészen jó villanások a játékában, de Ed Harris és Elizabeth Olsen mellett nem is volt könnyű dolga. A felvezetés kicsit lassú, amíg Matt elfogadja a nyilvánvalót (mert ha nem kísérné el az apját, akkor ugyan miből lenne a film?), a végén meg túlsúlyba kerültek a forgatókönyvi sablonok (ahogy Zooey-t csak azért kiírják a sztoriból, hogy utána visszajöhessen, az elég béna), de a családi része, a drámai szálak tök jól működtek, főleg a kiruccanás Matt nagybátyjáékhoz meg a tárgyalás az együttessel. Nem volt annyira jó, mint a Nebraska, nem éreztem magamhoz olyan közel, mint a Kalandorokat így apa-fia vonalon, de azért tetszett.

8/10
.

.
Driven (2018)

Érdekes kérdés, hogy ha a Vissza a jövőbe filmhez másik autót választanak, nem a DeLoreant, akkor is foglalkoztatná még ennyire az embereket, akkor is része lenne-e a popkultnak, még úgy is, hogy a kinézete kétségtelenül futurisztikus volt a maga idejében. Pedig ahogy ebből a filmből kiderült, nem ez a legérdekesebb történet az autó múltja körül.

Kár, hogy a film nem foglalkozott többet John DeLoreannel, mert én valami olyasmit vártam volna inkább, mint az Aszfalt királyai. Ha végigkísérhettem volna, hogy a General Motors egykori zsenijének ujjai között hogyan formálódik álmai autója, és az azt megvalósítani igyekvő cége, aztán hogyan hullik darabjaira ugyanott, hogy milyen sikerei és buktatói voltak ennek az útnak, akkor talán a csattanó is nagyobbat ütött volna. Így csak pár vázlat van arról, ami az egyik legnagyobb autóipari buktaként vonult be a történelembe, és helyette egy piti drogcsempész, Jim Hoffman kerül a középpontba, akit az FBI informátoraként az a szerencse ér, hogy DeLorean szomszédja lehet.

Így sem rossz a film, a 70-es évek végének kaliforniai hangulatát például tök jól hozza, ahogy azt is, hogy a sunyi Hoffman hogyan csúszik-mászik, ahogy szorul körülötte a hurok, és mindehhez a tárgyalótermi keretsztori is jó volt. De éppen a kaliforniai, napbarnított bulik azok, amikből talán túl sok van a filmben.

7/10
.

.
Jexi - Túl okos telefon

A harmincas éveiben járó, egy San Francisco-i internetes újságnál dolgozó Phil -kortársai millióihoz hasonlóan- képtelen leszakadni a telefonjáról, akár egy percre is. Reggeltől estig pörög az Insta, a Facebook, a Twitter, este meg jöhet a Nelflix meg a Hulu, kiegészítve mindennel, ami csak ráfér a mobiljára. Egy ilyen "mozgalmas" életbe természetesen nem fér bele, hogy közvetlen emberi kapcsolatai legyenek, meg egyébként is gyáva hozzá, így ő maga is meglepődik, amikor az utcán véletlenül felnézve a képernyőből egy olyan lányt pillant meg, akit szívesen megismerne. A viszonylag jól alakuló beszélgetés tragédiával végződik, mert Phil egy baleset miatt elejti a telefonját, így kénytelen újat venni. Ezek az új modellek azonban már többet tudnak annál, mint Siri, Alexa vagy Cortana, hogy megrendelik helyetted a tejet, ha kifogyott a hűtőből, feljebb tekerik a termosztátot, ha fáznál, vagy elindítják a kedvenc filmed a Netflixen, amikor hazaérsz; a Jexi névre hallgató új operációs rendszer teljesen másfajta felhasználói élményt nyújt. Ahogy Jexi a gúnyolódásaival, a beszólásaival, a követelőzéseivel egyre jobban megutáltatja magát és az egész mobilozást Phillel, a srác ezzel együtt kénytelen rájönni, hogy Jexinek túl nagy hatalma van ahhoz, hogy nemet lehessen neki mondani.

Ez volt az utóbbi időben a legjobb szar vígjáték, amit láttam, mert ahhoz képest, hogy mennyire gázak tudnak lenni az ilyen romantikus-vicceskedő mázzal nyakon öntött, megállás nélküli termékelhelyezések, ezen legalább jókat tudtam nevetni. Alig két hete láttam hasonló kategóriában a Szuperagy című borzalmat, ahol az Amikor megállt a Föld mintájára egy elszabadult mesterséges intelligencia próbálta eldönteni Melissa McCarthy karakterének nyomi kis élete alapján, hogy megérdemli-e az emberiség, hogy élhessen. Itt ilyen nagy világmegváltás nem volt, ellenben Philre és a környezetére várt nem egy kellemetlen meglepetés, amikor Jexi átveszi az élete felett az irányítást. A filmben a show-t egyértelműen Jexi viszi, ahogy próbálja úgy kirángatni Philt a saját mocsarából, hogy azért az orrát folyamatosan beledörgöli, hogy aztán egy éles váltással féltékeny szeretőként kezdjen viselkedni, mint Christopher Lambert füttyögős kulcstartója az I Love You-ban. Plusz még két epizódszereplőt emelnék ki, mert Wanda Sykest eddig is bírtam a cinikus szerepformálásai miatt, Michael Peña viszont meglepően jó volt komikus szerepben.

7,5/10
.

.
Mirai - Lány a jövőből / Mirai no Mirai

Az öt éves Kun családja nagyon izgatott, mert hamarosan újabb taggal bővülnek, de senki nem várja annyira, hogy anyukája és a baba hazaérjen végre a kórházból, mint a kisfiú. A kezdeti kíváncsiság azonban gyorsan alábbhagy, ahogy a Mirainak keresztelt kislány gyakran sír, nem lehet vele úgy játszani, ahogy Kun szeretné, ráadásul Apa és Anya is állandóan vele foglalkoznak, őt dédelgetik és vigasztalják, őt szeretik. A fiúcska egyre erőszakosabban próbálja felhívni magára a figyelmet, és amikor már ez sem használ, az udvaron levő kertben bújik el. Bármi is legyen, az Kun birodalma, ahol nem egyszerűen szabadon játszhat, hanem ez az a hely a házban, ahol a fantáziája leginkább meglódulhat, ahol saját világokat, lényeket teremthet, és ahol ezek meg is elevenedhetnek, keveredve mindazon keserűséggel, élménnyel és emlékkel, amik hatással vannak Kunra.

Jó pár éve a Nyári háborúkon és az Idő fölött járó lányon keresztül találtam rá Mamoru Hosoda filmjeire, és ha eszembe jutnak, azóta is igyekszem megnézni az animéit. A Mirai is szépen illett abba a sorba, egyfelől a családi vonatkozású alaphelyzete miatt (ahogy Kun életre kelti a dédapját, akit nem is ismert, csak fényképről, de azzal is, ahogy a fiatal szülők próbálnak megbirkózni a két gyerek jelentette felelősséggel), másrészt ahogy mindezen keresztül megjelenik a japán kultúra (pl. a lányok napja), harmadrészt meg a lenyűgöző látványvilága miatt. Az, ahogy ebben is szerepet kap az idő (már abban is, hogy a "mirai" jövőt jelent), már csak hab a tortán. Egy rövid szakaszt leszámítva szerintem kiváló családi film (van egy elég horrorfilmes rész, amikor Kun eltéved a pályaudvaron, ami a gyerekeknek ijesztő lehet).

8/10
.

.
Nő az ablakban / The Woman in the Window

R2-D2 írta:

A Nő az ablakban viszont óriási kihagyott ziccer: minden megvolt jó kis thrillerhez, jók a fordulatai is, hogy aztán a végére összeomoljon. Talán a főszereplő sem egy telitalálat, de amúgy is, ilyesmit már láttunk, lehetett volna ezt sokkal okosabban, izgalmasabban, érdekesebben megcsinálni.

Én nem leszek ilyen finom... Majdhogynem az időt is sajnálom rá így utólag.

Pedig a színészeket bírom (Amy Adamst és Julianne Moore-t különösen), de a nagy részük itt borzasztó ripacs, túljátszott pszichopata, és szeretem Joe Wrightot rendezőként (még az olyan elborultakat is, mint az Anna Karenina), de itt valami elképesztő szutyok némelyik hallucináció. A sztori lehetett volna egy érdekesebb, modern Hátsó ablak, de egyre inkább olyan lett az egész, mint az Anyám!. Egyszerűen semmi értelme nem volt annak, hogy itt ez az agorafóbiás nő, aki fél kimenni az utcára, de közben olyan a lakása, mint egy átjáróház, ahova sorra jönnek be a furcsábbnál furcsább idegenek, és még a gyógyszerre nyakalt vörösbor sem magyarázat mindenre. Mindennek a csúcsán a film kulcsjelenete, a vendéggel beszélgetés közben a saját macskáját fotózó nő egy baromság.

Talán az operatőri munkát és néhány jelenetet tudnék dicsérni, de ez kevés.

5/10
.

.
A gengszter, a zsaru és az ördög

A rövid sztori annyi, hogy Koreában, 2005-ben (miért pont akkor, nem tudom, lehet volt valami hasonló eset akkor) egy sorozatgyilkos utáni hajszába kezd egy helyi maffiafőnök, illetve egy különc, engedetlenségi problémákkal küzdő rendőr. A sors úgy hozza, hogy egy ponton túl a két, törvény ellentétes oldalán álló, egymást szívből utáló figura kénytelen összedolgozni - előbbi személyes bosszúból, utóbbi meg az igazságszolgáltatás miatt. Aztán a két órás játékidő alatt kiderül, hogy semmi nem csak fekete és fehér, hogy a karakterek a személyes utálatukat képesek háttérbe szorítani, sőt változni is a nagy cél érdekében - ebből pedig egy egész jó kis gengszterfilm kerekedik ki. A hab a tortán pedig magának a sorozatgyilkosnak a karaktere, aki totál pszichopata, egy elmebeteg késelős figura, aki válogatás nélkül, random végzi ki áldozatait. Ha csak a történetet, a dramaturgiát, a hangulatot nézem, csak dicsérni tudom a mozit, jók a karakterek, jók a köztük kialakított viszony, a kissé beteges koreai forgatókönyvírás sem nyomja agyon az egészet...

... viszont szabályosan kínszenvedés volt néha, mikor is a már sajnos megszokott keleties módon, teljesen feleslegesen visítoztak, kapálództak és gesztikuláltak a színészek. Ez még koreai mércével is sokk volt, ez néha annyira ki tudott zökkenteni az amúgy jó film lendületéből, hogy többször gondolkodtam rajta, hogy abbahagyom. Lehetett volna ebből egy egészen kiváló kis zsaru/gengszterfilm, ha nem ilyen idiótán viselkedik benn majd' mindenki.

70% (85 a film, 55 a stílus)


.

.
Patthelyzet

Majdnem mindig örülök, ha egy olyan magyar filmre bukkanok, ami nem csak a "magyarságával" hívja fel a figyelmem, hanem jónak tűnik az alapötlete is. A Patthelyzetben a legnagyobb meglepetés mégis az volt, hogy egyetlen helyen nem találtam utalást rá, említést róla... de lehet, így lett volna jobb.

Addig ugyanis még reményteli a dolog, hogy a szinopszis arról ír, egy félresikerült bankrablás vezet olyan helyzethez, hogy a túszok és a rabló bezárva találják magukat az irodába egy táska pénzzel, és persze elkezd kiderülni, hogy mindenkinek van takargatnivalója. Az már elég intő jel volt, hogy egyetlen karakter sincs úgy megírva és eljátszva, hogy az ne egy arcoskodó karikatúra legyen, és ahol jobban röpködnek a nevetségesen műmájer beszólogatások, mint a golyók. De ez csak kóstoló volt ahhoz a felismeréshez, hogy az író-rendező Szűcs Dóra el akarta itt játszani a Tarantinot, egyszerre villogtatva, hogy ő milyen szövevényes-hátbaszúrós sztorit tud írni (nem), meg hogy ő mennyire otthon van az akciófilmek világában (nem), hogy a végén egyszerűen ne lehessen más a végeredmény, mint hogy a fináléban leesik minden néző álla a végső csavartól (nem).

Helyette csak egy wannabe-Kutyaszorítóbant láttam, ahol a kedves írónő csak azt felejtette el figyelembe venni, hogy nagyon nem mindegy, az ilyen "pengeéles" szóváltások pszichopaták és jéghideg gengszterek között zajlanak le, vagy olyan szereplőkkel, mint a pocakos bankigazgató, a bájgúnár, a topa security meg Mancika az Egyes Pénztárból. Ja, meg hogy találjon olyan helyszínt a filmjének, ahol legalább egy bankfiók legcsekélyebb illúziója megvan.

5/10
.

.
Közönséges horrorsztori / A Classic Horror Story

Egy dilemma előtt álló terhes nő, egy esküvőre igyekvő párocska, egy orvos és egy filmmániás srác verődik össze abban a telekocsiban, ami a dél-olasz Katániába tart. A beszélgetésekkel és poénkodással tarkított út akkor vesz tragikus fordulatot, amikor a sofőr egy döglött kecske előtt félrerántva a kormányt nekiütközik egy út menti fának. A baleset sokkjából és az ájulásból ébredő csapat a sebesültek ellátása után döbbenten veszi észre, hogy már nem az út mellett vannak, hanem egy kis erdei tisztáson egy bizarr ház mellett, amiben egy riasztó falfestményt találnak. A srác felismeri benne a helyi legendát, ami szerint a helyi farmerek éhínség idején emberáldozatot mutattak be.

Ahogy a címe is mutatja, klasszikus horrorsztori majdnem az egész, kevés trancsírral, néhány meglepő helyszínnel, kivágott és levágott testrészekkel, a saját törvényeik szerint élő helyi lakosok rituáléival, és a sikolyukat visszafojtani igyekvő szereplőkkel, akik gondosan feltárják bűntudatuk okát, mielőtt elérné őket a végzetük. Az eltévedt városi turisták találkozása a szektásokkal kellemes volt, de ami igazán feldobja, az a csavar az utolsó húsz percre, ami meg a cseresznye volt a tejszínhab tetején, az a stáblista közben bevágott jelenet.

8/10
.

Niwrok írta:

.
Közönséges horrorsztori / A Classic Horror Story

Egy dilemma előtt álló terhes nő, egy esküvőre igyekvő párocska, egy orvos és egy filmmániás srác verődik össze abban a telekocsiban, ami a dél-olasz Katániába tart. A beszélgetésekkel és poénkodással tarkított út akkor vesz tragikus fordulatot, amikor a sofőr egy döglött kecske előtt félrerántva a kormányt nekiütközik egy út menti fának. A baleset sokkjából és az ájulásból ébredő csapat a sebesültek ellátása után döbbenten veszi észre, hogy már nem az út mellett vannak, hanem egy kis erdei tisztáson egy bizarr ház mellett, amiben egy riasztó falfestményt találnak. A srác felismeri benne a helyi legendát, ami szerint a helyi farmerek éhínség idején emberáldozatot mutattak be.

Ahogy a címe is mutatja, klasszikus horrorsztori majdnem az egész, kevés trancsírral, néhány meglepő helyszínnel, kivágott és levágott testrészekkel, a saját törvényeik szerint élő helyi lakosok rituáléival, és a sikolyukat visszafojtani igyekvő szereplőkkel, akik gondosan feltárják bűntudatuk okát, mielőtt elérné őket a végzetük. Az eltévedt városi turisták találkozása a szektásokkal kellemes volt, de ami igazán feldobja, az a csavar az utolsó húsz percre, ami meg a cseresznye volt a tejszínhab tetején, az a stáblista közben bevágott jelenet.

8/10
.

Köszi!!!

Úgyis híján vagyok néznivalónak. Jó lesz ez!