Általános film topik

.
Méhbosszú / Prevenge

Mivel filmes pályafutásom alatt már túljutottam a harapós p*nán (Teeth) és a férfiakat kínzó kamaszon (Hard Candy), így önmagában a terhes vendetta sem tudott különösebben kiakasztani. Persze sokáig nem láttam értelmét, ahogy a mindenórás terhes Ruth válogatás nélkül látszik legyilkolni mindenkit, akit a testében növekvő, bosszúra éhes babának tulajdonított hang a fejében kijelöl számára. Ahogy már írtam, az író-rendező-főszereplő Alice Lowe-tól már láttam a Vérturistákat, ami nagyjából ugyanezt a véres, fekete humort próbálta ráhúzni az elcseszett, de önmagukban mégis nagy egymásra találásnak számító párkapcsolatoknak, aminek a váza itt a terhesség és a gyász körüli hormonok és érzelmek vihara... így ez a része sem volt meglepetés. Alapvetően nem zavart vagy idegesített így a Prevenge, csak egy fikarcnyit sem érdekelt.

Akkor és annyival lett jobb, amikor kiderült, hogy a gyilkolászás mégsem válogatás nélküli, mert annak a szimbolikája és drámája már tetszett, és így, mint a lezárás építése, már a többinek is több értelmét láttam. De azért nem fogok különösebben felpontozni egy 80 perces filmet, mert az utolsó tíz perce jobb, mint a többi 70 összesen.


5,5/10
.

Niwrok írta:

.
Méhbosszú / Prevenge

De azért nem fogok különösebben felpontozni egy 80 perces filmet, mert az utolsó tíz perce jobb, mint a többi 70 összesen.


5,5/10
.

.

.
UFO


Még nem tettem le róla, hogy bővebben is írok róla, de egyelőre csak pár sorban: ez egy nagyon nagyon okos és talán túlontúl tudományos sci-fi, amiben egy amerikai UFO észlelés nyomán egy fiatal egyetemista srác megfejti (dekódolja) az idegenek üzenetét.

Nagyon jó volt, de egyben roppant nehéz is - és roppant nehéz is bármit is írni róla. A sztori döntő része matematikai okfejtés, tudósok szaknyelven beszélgetnek a kapcsolatfelvételről, annak nehézségeiről és elméletéről. A gyerek pedig, aki eleve megszálottan UFO hívő, saját erőből, mindenféle nehézségek és kormányzati megfigyelés alatt a matematikát használva próbál rájönni az üzenetre - hogy hol és mikor lesz a következő kontakt. A legérdekesebb az egészben, hogy az alkotók nagy ívben szartak a nézőkre, néha olyan komoly tudományos érvelések, hivatrkozások és matekpéldák hangzanak el a filmben, hogy halványlila fingom nem volt arról, miről is beszélnek.

Nincs benn olyan igazán fontos és hatásos filmes elem, ami emlékezetessé és maradandóvá tehetné, sokkal inkább az tetszett benn, hogy rettentően hitelesnek és ésszerűnek (ezáltal ridegnek) tűnt. Ha tényleg jön egy UFO és tényleg így kommunikálna, akkor kb. tényleg így zajlana a dekódolás... mínusz egyetemista, ugyebár. A film üzenete pedig, hogy nem vagyunk egyedül - nos, az számomra a világ legtermészetesebb és legkézenfekvőbb dolga.

Ha lesz ihletem és időm, kifejem bővebben, de attól függetlenül ajánlom megnézésre.


80%



.

.
Taxi 5


Az első kettő részt, amik már 20 évvel ezelőtt készültek, kifejezetten bírom, sőt az egyik családi kedvenc lett itthon a TGV-t lehagyó taxi, a kissé lökött Emilien, a nagyon lökött Gibert és a vagány taxisofőr, Daniel kalandja. A második rész után érezhetően lejtmenetbe kapcsolt a taxi, s valahol jó is volt, hogy abbahagyták az egészet... s nem is kellett volna megpróbálni egy foszló hullába új életet lehelni.

Ez nagyon gáz volt. Ez annyira bárgyú és béna humorú, annyira erőltetett, hogy fájt - az, hogy nem lesz a BOTTOM lista élén, azt csak anank köszönheti, hogy van benn néhány olyan jelenet, ami a súlyos apátiából képes kizökkenteni - gyakorlatilag azok a részek, amiben maga a taxi főszerepet kap. Amúgy...

Az első jelenet mindent meghatároz, amikor a szupertaxival egy birkát szállítanak valahol a sivatagban. Aztán jön egy új arc, egy párizsi zsaru, aki hiába jó zsaru, megdugta a prefektus feleségét, ezért büntiből Marselliesbe helyezik, az önkormányzati rendőrségre. Marseilles polgármestere egyébként nem más, mint Gibert, aki hülyébb, mint valaha. S ha már hülyék: az új rendőrőrs valami eszméletlen egy debil banda, s sajnos a film ezen társaság ezen debilségére akar építeni: sikertelenül. A helyzetkomikumok csak ritkán működnek (igazából kétszer, mikor a törpe lesokkolja a csávót, meg mikor megállítják a pályán a hídról az autót), a karakterek valami eszméletlenül idegesítően hülyék. Ráadásul a prímet a No'2 főszereplő viszi, aki amúgy a korábbi Daniel unokaöccse, s aki Uber sofőr, de csak automata váltós jogsija van...

Nem tudok minden szart leírni, de volt olyan pillanat, amikor majdnem abbahagytam, nevezetesen mikor egy perc alatt két mindent beterítő sugárhányásos jelenetet kaptam a nyakamba - a sugárból kilövellő fos, ami később jött és ami szintén mindenkit beterít, ehhez képest piskóta volt. Eszméletlen rossz humorú, bántóan buta és nulla történetű vígjáték - némi nosztalgiával és nagyon kevés jobb jelenettel. Meg egy főszereplővel, aki szegény ember Vin Diesele, ő a rendező is, és talán még ő a legjobb ebben a ... fosban.

Miután megemlítik benn Emilient meg Danielt, sőt bevágások is vannak a korábbi filmekből, no meg mert a Taxi az még most is úgy megy, mint korábban, ezért nem az év legrosszabb filmje.




35%


.

.
10x10

Izgalmas páros pszichológiai és fizikai erőpróba is lehetett volna ez a sztori, amiben egy virágbolt tulajdonosát, Cathy-t (Kelly Reilly) elrabolja egy férfi, Robert (Luke Evans) egy bevásárlóközpontnál, hogy elhurcolva a nőt a saját házába bezárja őt egy speciálisan kialakított, titkos és hangszigetelt cellába. Jó is lehetett volna, mert a kibontakozó sztori alapvetően jó, a felszínre kerülő titkok, a verekedések, és emiatt a folyamatosan változó erőviszonyok kicsit megpörgetik a filmet.

Viszont minden csak azt szolgálja, hogy a film egyetlen kérdésével (hogy Cathy miért lett elrabolva) ki legyen töltve a műsoridő, ezért az első fél óra a világ egyik legbénább emberrablásának aprólékos, és emiatt unalmas bemutatása, a második harmad Cathy lassú megtöréséről szól, de mert úgyis tudható, hogy meg kell törnie és van miért megtörnie, így ez is elég vontatott a szökés és a bunyó ellenére is. Így igazán csak a harmadik harmad lenne érdekes, de az meg átmegy egy rossz slasher-moziba. Úgyhogy a 10x10 garantáltan nem a pontszám...

55%

.

.
MaleVolent

Angie és a bátyja, Jackson két társukkal egyfajta médiumszolgáltatást üzemeltetnek, a szó klasszikus értelmében. A koncepció arra épül, hogy Angie a "képességeivel" megérzi a szellemeket, kommunikálni tud velük, és megpróbálja megkérni azokat, hogy távozzanak, nyugodjanak békében... erre pedig a kísértethistóriákban gazdag Skóciában el lehet képzelni, mekkora kereslet van. Az egész persze csak jól menedzselt színjáték meg némi pszichológia, magnófelvételekkel, statikus zörejekkel, és Jackson meggyőző erejével. Ezúttal egy régi árvaházban történt gyilkosságsorozat kapcsán kéri fel a csapatot a még a házban lakó, idős Mrs Green, hogy segítsenek őt megszabadítani három kislány szellemétől, akiket évekkel korábban Mrs. Green fia ölt meg. A négy fiatal felkészül a szokásos előadásra, hogy abban Mrs. Green megnyugvást találva fizessen, de az elképzelésbe több ponton is hiba csúszik, és ebben csak az egyik az, hogy Angie tényleg látni kezd dolgokat.

Olcsó horrort könnyű csinálni, de azért ritkán lehet arra is példát találni, hogy olcsón lehet jó horrort is csinálni (pl: Last Shift). A Malevolent trükkjei rettenetesen gagyik, de a hangulata bőven jobb, mint amit ezek a bazári ócskaságok indokolnának. Részben az is lehet az ok, hogy ezekről a kamu szellemvadászos sztorikról általában a Grave Encounters jut eszembe, amit szerintem zseniális ahhoz képest, hogy a legtöbb trükkjéhez csak az ügyes vágás és egy tekercs damil kellett. Itt a riogatások önmagukban ugyanilyen harmatosak, de a háttérrel és a körítéssel sikerült felépíteni egy olyan világot, amiben még ezek is tudnak működni, ami miatt az összes "csavar" közül nekem Jackson kazettáinak jelentősége tetszett a legjobban.

Biztos, hogy többre értékelem, amennyit ér, de most bejött.

7/10
.

.
Meglopni egy tolvajt / To Steal From a Thief / Cien años de perdón

Az egyik valenciai kereskedelmi bank fiókjába érkező alkalmazottak nehéz napra készülnek, mert aznap kerül beüzemelésre az új biztonsági rendszer. Mintha csak ezt a rést neszelték volna meg, öt rabló támadja meg a bankot, ejtik túszul a bent levő ügyfeleket, és zárják le az épületet a páncélozott redőnyökkel hermetikusan, mielőtt a széf felé vennék az utat. Rövid rablásra készülnek, hiszen a rendőrség perceken belül nagy erőkkel, kommandósokkal, mesterlövészekkel vonul fel, de nekik is megvan a trükkjük az észrevétlen távozásra. Csakhogy a tervbe hiba csúszik, és mielőtt fel tudnának ocsúdni, már nem csak a rendőrség, de a titkosszolgálat is a rablók nyakában liheg. Hiába a túszok, az egyetlen adu a kezükben a széf egyik kazettájának a tartalma, de még azt sem mindegy, mikor játsszák ki abban a játszmában, amiben nem a börtön a legnagyobb kockázat számukra.

Spanyol filmekkel amúgy sem nagyon szoktunk mellényúlni, főleg úgy nem, hogy mostanában már azért akadnak olyan forgatókönyvírók, rendezők és színészek, akik szerencsére nem adják akármilyen vacakhoz a nevüket. Ezzel a filmmel is így volt, és még ha a könnyedebb műfajból való is, de egy fordulatos heist-mozi lett belőle, olyan kis mellékszálakkal, mint a gyémántos vagy a rablás közben szövődő kis románc.


8/10
.

Niwrok írta:

.
Meglopni egy tolvajt / To Steal From a Thief / Cien años de perdón

Spanyol filmekkel amúgy sem nagyon szoktunk mellényúlni, főleg úgy nem, hogy mostanában már azért akadnak olyan forgatókönyvírók, rendezők és színészek, akik szerencsére nem adják akármilyen vacakhoz a nevüket. Ezzel a filmmel is így volt, és még ha a könnyedebb műfajból való is, de egy fordulatos heist-mozi lett belőle, olyan kis mellékszálakkal, mint a gyémántos vagy a rablás közben szövődő kis románc.


8/10
.

Ez jó lesz, köszi.

.

.
Perfectos desconocidos / Perfect Strangers / Teljesen idegenek

Meséltem már arról, hogy a nálunk is nagy sikert aratott Perfetti sconosciuti, azaz az olasz Teljesen idegenek című film akkora népszerűségnek örvendett szerte a világon, hogy több ország filmesei úgy gondolták, hogy kicsit a szájízük szerint újraforgatják. Lehet is, hiszen a film témája az okostelefonok hatalmáról és a hétköznapi titkolózásról univerzális, Hollywoodon kívüli "külföldi" filmet nézni meg a legtöbb helyen a sznobizmussal egyenlő, ezért aztán alapvetően csak a színészeket kell kicserélni, egy kicsit állítani a potméteren a hangulatot és az erkölcsöt illetően, és jöhet a futószalagról a svéd, francia, spanyol, indiai, koreai, török, német, görög, arab és magyar Teljesen idegenek. Önmagában egy remake ritkán nyújtja ugyanazt a szórakozást, de a spanyol és a magyar filmeket mindenképpen szerettem volna megnézni.

A spanyolt leginkább azért, mert író-rendezői vonalon és a színészek között is olyanok voltak, akiket az utóbbi években megkedveltem, őket bármiben szívesen nézem, nem is kell hozzá a Teljesen idegenek. A másik ok gyakorlatiasabb volt: a másfél év alatt, hogy az olasz eredetit láttam, szinte teljesen elfelejtettem, hogy melyik telefon miről fog szólni, az egyetlent leszámítva, amit akkor és most is nagyon megjegyeztem az erőltetettsége miatt (ez még mindig a hiteltelenül túlnyújtott telefoncsere), így majdnem egy új filmet láttam, amiben persze utólag lettek ismerős dolgok, de nem vagyok biztos benne, hogy minden ugyanúgy történt, mint akkor. Az tuti, hogy Álex de la Iglesia stílusához méltóan ez a film kapott egy kicsit misztikus-szürreális hátteret, nem csak szimbólumként, hanem közvetlen kiváltó okként mutatva a holdfogyatkozás vörösét, ami rávetül erre a baráti vacsorára.

Spoiler:

De valahol éppen az ilyen apróságok különböztetik meg a mesterműveket egy másolattól. Jó a spanyol film is, nem kérdés, de pont azzal a pici izgalmassággal, kellemes agytornával kevesebb, mint ami nekem igazán tetszett Genovese filmjében.

8/10

Decemberben pedig ugye jön a magyar változat, Goda Krisztina rendezésében.
.

Niwrok írta:

.
Perfectos desconocidos / Perfect Strangers / Teljesen idegenek


De valahol éppen az ilyen apróságok különböztetik meg a mesterműveket egy másolattól. Jó a spanyol film is, nem kérdés, de pont azzal a pici izgalmassággal, kellemes agytornával kevesebb, mint ami nekem igazán tetszett Genovese filmjében.

8/10

Azt sem tudtam, van ilyen...

Előszőször azt is hittem, megint az olaszról írsz, de annak nem lett volna semmi értelme...

Mindegy, köszi az ajánlót, valamikor akkor beütemezem, a 8/10 jó indíték rá. Aztán majd meglátom.


.

.
Hotel Transylvania 3


Annyira sosem voltam oda ezért a franchise-ért, de amíg a gyerekeket érdekelte, addig frissen, moziban követtem az eseményeket. Voltak egészen jó és humoros pillanatai, igaz, máson röhögtem én és ők - eleve, a sok felsorakoztatott szörny ugye annak mond igazán valamit, aki tudja, melyik, honnan jön...

Ez viszont katasztrófa lett. Ennyire idóta és erőltetett humort és történetet rég láttam, annyira nem húzott föl, mint mondjuk a Doboztrollok, de néha rettentően fájt. Egyáltalán nem tartom viccesnek és szórakoztatónak, és lehet, szimplán én öregedtem túl gyorsan ki ezekből, de valami hihetetlenül dedósnak éreztem. Az elején Van Helsing kergeti Drakulát több helyszínen, de mindig a vámpír győz. Draki telefonos társkeresőjén már felhúztam a szememet (kb mint a Jégkorszak 5 vonatkozó hülyeségein), de aztán maga a luxushajós szörnykirándulás, mint ötlet, még tetszett is. A hajó azonban kínlódás, a testét robot alkatrészekkel helyettesítő, de porszívócsőn lógó fejű Van Helsing látványa és ötlete borzalmas. Nulla és rém kiszámítható történet, kínos poénok (fokhagymafing), az egész banda összes helyzetkomikuma így, harmadszorra csupán önismétlés. A nagy finálé meg... azzal a zenei párharccal... anyám. Az óriáspolip, akit az egyik zene gonosszá babonáz, aztán a másik zene visszatérít  

Nem akarom többet látni, mint ahogy megvenni sem. Minden jót (jobbat) elbasznak. Vagy csak én növök ki belőle...


40%


.

R2-D2 írta:

.
UFO

Még nem tettem le róla, hogy bővebben is írok róla, de egyelőre csak pár sorban: ez egy nagyon nagyon okos és talán túlontúl tudományos sci-fi, amiben egy amerikai UFO észlelés nyomán egy fiatal egyetemista srác megfejti (dekódolja) az idegenek üzenetét. Nincs benn olyan igazán fontos és hatásos filmes elem, ami emlékezetessé és maradandóvá tehetné, sokkal inkább az tetszett benn, hogy rettentően hitelesnek és ésszerűnek (ezáltal ridegnek) tűnt. Ha tényleg jön egy UFO és tényleg így kommunikálna, akkor kb. tényleg így zajlana a dekódolás... mínusz egyetemista, ugyebár. A film üzenete pedig, hogy nem vagyunk egyedül - nos, az számomra a világ legtermészetesebb és legkézenfekvőbb dolga.

80%

Köszi.
Nekem is bejött az egész Kapcsolat-light és Érkezés-light hangulat, mindkettőben bírtam az efféle fejtegetéseket, itt pedig azok sallangjai nélkül tehettem meg ugyanezt. Annyira azért nem a földtől elrugaszkodott dolog a matekos rész sem benne, hiszen ábrákkal el is magyarázza a film az egyszerűbbeket (és legalább rávezeti az embereket, hogy legalább a tévében hallott legátlátszóbb kamukat ki kéne szűrni), a többi meg úgyis csak a sztori egyengetéséhez kell, hogy elég zseniálisnak hasson ez a kicsit házibarkács kódfejtés. Külön jó, hogy nincs túlbonyolítva nagyon semmi benne, a drámai része is csak azért kell, hogy a megszállottság miatti veszteségeket érzékeltesse, a leforgatásához pedig kb. egy erősebb mobil kellett kb.. Tetszett még Gillian Anderson szerepeltetése, bár őt egy ufós filmbe betenni elég közhelyes .

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Meglopni egy tolvajt / To Steal From a Thief / Cien años de perdón

Az egyik valenciai kereskedelmi bank fiókjába érkező alkalmazottak nehéz napra készülnek, mert aznap kerül beüzemelésre az új biztonsági rendszer. Mintha csak ezt a rést neszelték volna meg, öt rabló támadja meg a bankot, ejtik túszul a bent levő ügyfeleket, és zárják le az épületet a páncélozott redőnyökkel hermetikusan, mielőtt a széf felé vennék az utat. Rövid rablásra készülnek, hiszen a rendőrség perceken belül nagy erőkkel, kommandósokkal, mesterlövészekkel vonul fel, de nekik is megvan a trükkjük az észrevétlen távozásra. Csakhogy a tervbe hiba csúszik, és mielőtt fel tudnának ocsúdni, már nem csak a rendőrség, de a titkosszolgálat is a rablók nyakában liheg. Hiába a túszok, az egyetlen adu a kezükben a széf egyik kazettájának a tartalma, de még azt sem mindegy, mikor játsszák ki abban a játszmában, amiben nem a börtön a legnagyobb kockázat számukra.

Spanyol filmekkel amúgy sem nagyon szoktunk mellényúlni, főleg úgy nem, hogy mostanában már azért akadnak olyan forgatókönyvírók, rendezők és színészek, akik szerencsére nem adják akármilyen vacakhoz a nevüket. Ezzel a filmmel is így volt, és még ha a könnyedebb műfajból való is, de egy fordulatos heist-mozi lett belőle, olyan kis mellékszálakkal, mint a gyémántos vagy a rablás közben szövődő kis románc.


8/10
.

Ezt meg én köszi!!

Nem kötelkedésből, de van magyar címe is: Száz év megbocsájtás... hogy az angol cím hogy jött ki, ne kérdezd...  

Teljesen egyetértek veled, tényleg egy fordulatos heist-mozi, azzal a Luis Tosar-ral, akit ugye mindketten kedvelünk. Végig izgalmas, tök jó és hiteles élethelyzetek, külön tetszett, hogy egy bankrablásnál a rablók sem mindig urai saját gondolatuknak, tetteiknek. Hétköznapi emberek, éles szituban... hibáznak, veszekednek, de valahol mégis összetartanak. Egyedül a "Hibbant Srácot" nem értem, miért tették bele a csapatba (a dramaturgián kívül), én biztos nem vittem volna magammal bankot rabolni, még ha az apja a barátom is. De egyébként karakterek szempontjából tök rendben van a film - ahogy a sztori szempontjából is.

Egyszerű, de mégis csavaros és hihető az egész, az eső külön jó pont (bár egy ideig majdnem kísértett a Hurrikán meló), mint ahogy az ablakon beszűrődő napfény is. Ráadásul sikerült az egészet úgy tálalni, hogy nézőként a rendősrég/titkos ügynökség/kormány volt a negatív szereplő, így tök jó volt bűntudat nélkül azonosulni a betörőkkel...

Ami jó, az jó.


80%



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Meglopni egy tolvajt / To Steal From a Thief / Cien años de perdón

Spanyol filmekkel amúgy sem nagyon szoktunk mellényúlni, főleg úgy nem, hogy mostanában már azért akadnak olyan forgatókönyvírók, rendezők és színészek, akik szerencsére nem adják akármilyen vacakhoz a nevüket. Ezzel a filmmel is így volt, és még ha a könnyedebb műfajból való is, de egy fordulatos heist-mozi lett belőle, olyan kis mellékszálakkal, mint a gyémántos vagy a rablás közben szövődő kis románc.


8/10
.

Ezt meg én köszi!!
Nem kötelkedésből, de van magyar címe is: Száz év megbocsájtás... hogy az angol cím hogy jött ki, ne kérdezd...  

Egyszerű, de mégis csavaros és hihető az egész, az eső külön jó pont (bár egy ideig majdnem kísértett a Hurrikán meló), mint ahogy az ablakon beszűrődő napfény is. Ráadásul sikerült az egészet úgy tálalni, hogy nézőként a rendősrég/titkos ügynökség/kormány volt a negatív szereplő, így tök jó volt bűntudat nélkül azonosulni a betörőkkel... Ami jó, az jó.

80%

Ahány ház, annyi szokás . A port.hu például mind a két magyar címet írja, én is onnan vettem. Lopást mondjuk láttam benne, száz év megbocsátást nem .

.

.
Slender Man - Az ismeretlen rém


Senkit ne riasszon vissza mindaz a negatív értékeléscunami, amit a neten ezen filmmel kapcsolatban talál: sokkal jobb annál, mint amit állítanak róla. A leginkább azt tudom róla mondani, hogy tökéletesen beleillik a középszerű, mai tinihorrorok világába, kiszámítható és sablonos elemekkel - de én ennél sok, agyonistenített horroron sokkal rosszabbul éreztem magam. Címeket nem írok, mert az már-már szentségtörés, de láttam ennél sokkal rosszabbat is.

A Slender Man történetét elég jól összeszedték a kritikákban, arra most nem térek ki, elég legyen anyni, hogy én semmit nem tudtam a zsákfejűről e film előtt. A moziban pedig, ahogy ő képbe kerül, az rohadtul tetszett: egy Kör jellegű videó (ami qrva jó és hatásos!!) és egy Kampókéz szerű megidézés hozza elő az Árnyékembert, aki a video megnézőit szép lassan magával ragadja. A négytagú lánycsapat, aki belekeveredik az egészbe, mit sem sejt ebből és többnyre hisztérikus idiótaságokat elkövetve szinte önként megy Slender Man karjaiba - nagyjából ez a sztori. Ha valaki egy horrorban ennél többet vár, az magára vessen, a lánycsapat pont olyan, amilyennek lennie kell, a Slender Man meg pont olyan sejtelmes, mint amilyennek lennie kell. Egyet elismerek, tényleg lehetett volna valami álmitológiai szarságot kreálni mögé, de tekintve, hogy az internet népe maga hozta ezt létre, inkább azt mondom hadd éljen önálló életet.

A hangulat szerintem nagyjából oké, sok éjszakai, ködös felvétel van (megint napfényben kijönnek a suliból, elindulnak a barátnőjükhöz, aztán a következő snitten éjszaka van ), van jumpscare, ami működik, s van, ami nem. Egy dolgot viszont kénytelen vagyok kiemelni, ami a jumpscare-ek hatását felerősíti: ilyen jó és intenzív hangkeverést esztméletlen rég hallottam. Már csak a hang miatt megéri megnézni.

De különben is, mert nem olyan pocsék, mint állítják az okosok...


70%



.