R2-D2 írásai 3.0

.




Ragadozó városok




A Ragadozó városok bizonyos Philip Reeve nevű brit író 2001-ben írt ifjúsági regénye, amit szokás steampunk (???   ) és sci-fi elemekkel tűzdelt posztapokaliptikus fantasy történetnek tekinteni – a városok önálló, önellátó, mozgó, az erőforrásokért egymás ellen harcoló entitások, szövevényes társadalmakkal, érdekekkel, viszonyokkal és kalandokkal. A később folytatásokkal (Predator's Gold, Infernal Devices, A Darkling Plain), illetve előzménytrilógiával (Fever Crumb, A Web of Air, Scrivener’s Moon) hétkötetesre bővített regényfolyamot Reeve 2018-ban az alaptörténethez kapcsolódó novellákat tartalmazó mini-antológiával (Night Flights), illetve a regények univerzumát bemutató illusztrált kötettel (The Illustrated World of Mortal Engines) is kiegészítette. Az Egyesült Államokban a regénysorozat The Hungry City Chronicles címmel jelent meg.

No, ezt csak azért írtam, mert gondolom ti sem nagyon hallottatok még ekkora Mortal Engines Univerzumról, s gondolom ti is úgy ülnétek be erre a mozira, hogy valami épkézláb, kerek történetet vártok tőle. Nekem legalábbis nagymértékben meghatározta filmélményemet az a tudatlanság, ami a filmet övezte: kicsit keserű szájízzel, kicsit kielégítetlenül keltem fel a székből, furán néztem magam elé, hogy akkor ez most mi volt. Persze, megtaláltam benne a kapaszkodókat, tartalmaz egészen zseniális ötleteket, látványelemeket, de a történet sutasága és hézagos mivolta bizony hagyott bennem hiányérzetet – de ha tudtam volna, hogy egy hétrészes sorozat nyitányát nézem, minden bizonnyal máshogy álltam volna a dolgokhoz. Jó, a folytatásra úgy nagyjából tippelhettem, tekintve hogy fő gonoszok off screen ritkán halnak meg (kivéve ugye Francis Underwood), de nem gondoltam, hogy most tulajdonképp egy univerzumépítő, alapozó nyitányt látok. Annak nagyon jó volt, jobb, mint mondjuk az A setét torony, de attól tartok, hogy ez is önmagában szingli marad, mind annyi más egyrészes franchise darab…

A történet alapötlete kifejezetten abszurd – de önmagában nem rossz. Kb. ezer év múlva a Föld egy pusztuló világ, miután az emberiség sikeresen kiirtotta önnön nagy részét. Ezer év után a maradék civilizáció mozgó városokban él, gigantikus kerekeken és lánctalpakon guruló hatalmas településeken: nekem egyébként először pont ennek átgondolása és befogadása okozta a legnagyobb gondot. A guruló Londont ugyanis ne úgy képzeljétek el (ahogy először én értelmeztem), hogy az igazi Londont kiemelik a Temze partjáról és kerekeket tesznek alá – sokkal inkább egy hatalmas motorizált lakóparkként, aminek épületei, bizonyos stíluselemei, elnevezései az eredeti Londont idézik. Itt jegyzem meg – csak halkan – hogy azért bármennyire is PJ a forgatókönyvíró meg producer – illett volna azokra a fránya méretarányokra odafigyelni: a városok belső felvételein valóban városnak látszanak, a középületek emberi léptékűek, viszont mozgásban, külső felvételeken ehhez képest teljesen életszerűtlenek a méreteik. Kb., mint az első Tűzgyűrű Jaegerei… a környezethez és egymáshoz képest ezen városok méretarányaiban semmi következetesség és kohézió nincs, baromi látványos ugyan, ahogy a gigászi London robog a pusztaságban, de annyi épületet magán hordozva kb. hússzor akkorának kéne lenni. És akkor még nem is beszéltem arról az örök problémáról, hogy milyen energia hajtja, mit esznek, isznak a rajta az emberek: de lehet, hogy ez csak az én bajom, hogy mindig, minden kitalált posztapokaliptikus világnál a háttér mélységét firtatom. De mindegy is, ahogy írtam, a helyzet abszurd, de jó: London, mint az egyik legnagyobb ragadozó város épp átjött Angliából a hídon (???   ), hogy Európában keressen nyersanyagot és forrásokat önmaga fenntartásához. A ragadozás pedig abból áll, hogy a kisebb, kereskedő- és bányászvárosokat bekebelezi (a trailerben is látott módon).

A mozi felütése, a világ felskiccelése, a szabályrendszerek felállítása, a szereplők, környezet bemutatása nagyon tetszett. Konkrétan, az amerikai istenek szobrán felröhögtem, az mekkora húzás volt (az már más dolog, hogy ugye az csak mozis ötlet lehet), de egyébként is, az egész guruló London, annak minden eleme (nagyvonalúságuk ellenére), s ezen belül is az apró kis ötletek nagyon tetszettek. Főszereplőnk, Hester (Hera Hilmar), a kendős csaj – , eszembe jutott a Trough the Never – épp egy kis guruló várossal London fogságába esik, ámde hamar kiderül, hogy részéről ez egyáltalán nem baj. London egyik „ura” ugyanis a közkedvelt és elismert régész, Thaddeus Valentine (Hugo Weaving), akivel Hesternek elszámolnivalója van – a film elején a remek háttér előtt így rögtön egy kis feszes üldözéses szénát is kapunk. Sőt, ha jól belegondolok, az egész mozi egy nagy üldözés, Hesternek meg kell halnia, mert belerondíthat Valentine terveibe, tulajdonképp a film döntő része arról szól, hogy ki mikor és hogy akarja megölni a lányt – és újdonsült „ficsúr” barátját, Tomot (Robert Sheehan). A lány karaktere kicsit összetettebb és átgondoltabb, mint a klasszikus kiválasztott szerep, egyszerre van benn egy sötét múltból eredő bosszúvágy a vezető szerepre hivatottsággal… ez nem is rossz húzás, kicsit tényleg többdimenziós lesz tőle a figura. Sebhelyének eredete, kapcsolata az anyjával, a medál az egész személyisége nekem tök bejött, olyan igazi YA főhős, aki a „vadonban” is túlélte a posztapokaliptikus világot.

Sajnos azonban van egy összetevője a filmnek, ami pont ekkor, a múltjával kapcsolatban  nálam teljesen kiverte a biztosítékot, és jelentősen lefelé ráncigálta az értékelésemet. Van ugyanis egy karakter, egy Sikoly nevű figura (a Vaksötétes Stephen Lang játssza, de ez totál érdektelen), aki még ebből a sci-fi fantasyból is kilóg. Nem árulok el sokat róla, de ami ő, az alapból egy idiótaság – de ha már van, akkor illett volna icipici magyarázatot adni fajtája háttértörténetére és létjogosultságára. Az meg, ahogy kikerül a képből… anyám… ennél kínosabbat rég láttam. Sikoly szerepeltetése, megjelenése, ereje, motivációja, minden, ami vele kapcsolatos, nekem rém erőltetettnek és fárasztónak tűnt – még az úgynevezett steampunk (???   ) keretein belül is. Szerencsére azért volt más összetevő, ami pozitívba billentette a mérleg nyelvét, a nagyon örültem például a „gurulásellenes” lázadók vezetőjének, Annának (Jihae), akivel épp most töltöttem két évadot a Marson. Ráadásul picit megidézte Niobét a Mátrixból, ami meg ugye egyik alapmű számomra.

De természetesen a Ragadozó városok legfőbb pillére és legnagyobb erénye maga a látvány: a városok, a világ, amiben játszódik, az a fentebb említett kohézió hiányának ellenére szenzációs. Nekem legalábbis nagyon bejött, rengeteg nagyszerű ötlettel és látványelemmel tarkított színes-szagos hollywoodi blockbusterré teszi a filmet. Tény, hogy a sztori önmagában nem túl bonyolult, tény, hogy vannak benne idióta elgondolások és szereplők – de YA mivoltát figyelembe véve, egy épülő franchise első fejezeteként kifejezetten jól működik. Szórakoztató, helyenként vicces, PJ vizualitása és monumentalitása jól áll a filmnek (pl. a Falon túli kínai település nagyon bejött), néha egészen Gyűrűk Ura érzésem volt egy-egy új világ feltárulkozásakor. S ha már Kína… megint. A legutóbbi Meg-nél kicsit lassan esett le a tantusz, mit keresnek a kínai strandon, de itt Jihae feltűnésekor rögtön lejött, hogy ezt a filmet (is) azért csinálták ilyen színesre, hogy a keleti piacra is eladható legyen. De most valahogy van létjogosultsága az egésznek, ahogy London elindul keletre, ahogy és akik a Falat védik (ld. még Matt Damon és az A Nagy fal), az nekem tetszett. Kérdés persze, hogy akkor fizikailag hol is van ez a fal, mennyit és miből is gurult London odáig – de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás. A szórakoztató faktor sok mindent felülír, s így, hogy tudom, hogy ennek még bőven van folytatása/előzménye, kicsit más szemmel is tudok rá tekinteni. Tipikusan az a mozi, amire istenigazából nem tudsz haragudni, Sikolyon kívül más nem is nagyon tud felhúzni benne – mégis, ahhoz, hogy igazán jó legyen, hogy az ember tűkön ülve várhassa Hester Shaw következő kalandját, ahhoz azért még sok kellett volna. Persze, lehet, hogy jobb is, ez így, ha megcsinálják a következő könyvet, kisebb lesz az elvárás (bár, szerintem nem fogják)… elfér ez a többi elkezdett és félbehagyott franchise mellett.




70%



.

R2-D2 írta:

.
Solo - Egy Star Wars történet


Kaland, árulás, egy baromi jó Kessel-út, némi meglepetés és dráma, néha homályba burkolódzó látvány (Assassins Creed), kevés érdekes és annál több érdektelen karakter – nagyjából ennyi a film. Nagyon hiányzik belőle az a humor és lazaság, amit én egy Solo filmtől felétlenül elvártam volna (de még a Star Wars keretein belül is roppant ingerszegény), amit alapból a figurának és kapcsolatainak magában kellett volna hordozni.

Nem szívesen néznék meg még egy filmet ezzel a sráccal a főszerepben. Tök jó Han Solo filmet lehetett volna csinálni, még ezen sarokpontok mellett is, csak hát… kellett volna egy Han Solo bele – meg némi lazaság. De ha ez ilyen lett, egy olyan karakterről, akit imádok, akkor milyen lesz egy tényleg nulla figura vásznon, bizonyos Boba Fett. És pszttt… egyelőre még ő is túlélte a Sarlacc gyomrát…

70%

Harmadszori nézésre még rosszabb, mint anno volt...  nehogy 70%-ot nem ér, de inkább az 50-et nyaldossa alulról...

Egyszerűen ez a színész egy katasztrófa. Nekem ő annyira nem Solo, hogy lassan a filmet sem bírom miatta megnézni. De egyébként is: irtó gáznak érzem az egész történetet, a névadást, ezt a koaxiumos ökörséget. Ami jó, az viszont jó volt benne korábban is: Lando karaktere telitalálat, jó a Kessel futam is... aztán kb ennyi.

A BD pedig egy óriási blama, 2019-ben HD hang nélkül (és mellesleg kimondottan pocsék és gyárilag homályos képpel) kiadni egy filmet - különösen a Disney égisze alatt - szégyen. Az extrák legalább magyar feliratosak, van pár érdekes és jó anyag köztük, de zömében a szokásos önfényező PR dokumentumfilmek. És még az extrák sem tudtak róla meggyőzni - pedig akartak - hogy milyen jó is ez a film. Nekem nem az, sőt, szerintem az idei BOTTOM-ra is felkerül.

Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy hamarosan végzek a Crispin-féle Solo trilógiával, ami mérföldekkel jobb, mint ez a... film. Egyre távolabb kerülök a Disney-féle kánontól és nekem egyre inkább csak a Legendák lesz a SW. Az EP VI-tal vége lett valaminek, amit annyira imádtam. Sajnálom, én is bztos változtam, de úgy gondolm, nem csak én vagyok a hibás.


.

R2-D2 írta:

.
Ragadozó városok

A mozi felütése, a világ felskiccelése, a szabályrendszerek felállítása, a szereplők, környezet bemutatása nagyon tetszett. Az egész guruló London, annak minden eleme (nagyvonalúságuk ellenére), s ezen belül is az apró kis ötletek nagyon tetszettek. De természetesen a Ragadozó városok legfőbb pillére és legnagyobb erénye maga a látvány: a városok, a világ, amiben játszódik, az a fentebb említett kohézió hiányának ellenére szenzációs. Nekem legalábbis nagyon bejött, rengeteg nagyszerű ötlettel és látványelemmel tarkított színes-szagos hollywoodi blockbusterré teszi a filmet. Tény, hogy a sztori önmagában nem túl bonyolult, tény, hogy vannak benne idióta elgondolások és szereplők – de YA mivoltát figyelembe véve, egy épülő franchise első fejezeteként kifejezetten jól működik. Tipikusan az a mozi, amire istenigazából nem tudsz haragudni, Sikolyon kívül más nem is nagyon tud felhúzni benne – mégis, ahhoz, hogy igazán jó legyen, hogy az ember tűkön ülve várhassa Hester Shaw következő kalandját, ahhoz azért még sok kellett volna. Persze, lehet, hogy jobb is, ez így, ha megcsinálják a következő könyvet, kisebb lesz az elvárás (bár, szerintem nem fogják)… elfér ez a többi elkezdett és félbehagyott franchise mellett.

70%

Most én mondom, hogy "nem csináltál kedvet hozzá", de bevallom, előtte sem volt sok...

Pedig a steampunkot, ezt a viktoriánus divatot és hangulatot a modern technikával, óraművekkel és gőzgépekkel keverő, sok fával és rézzel régiesebbé tett stílust én alapvetően szeretem, de a két előzetes és az abból leszűrt tartalom nem lelkesített fel. Peter Jackson sem akkora húzónév nekem, úgyhogy lehet, majd csak valamikor a tévében csípem majd el.

.

Niwrok írta:

Ragadozó városok

Most én mondom, hogy "nem csináltál kedvet hozzá", de bevallom, előtte sem volt sok...

Sajnálom...


Mondjuk nem volt rosszabb, mint az utolsó kettő Útvesztő...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Ragadozó városok

Most én mondom, hogy "nem csináltál kedvet hozzá", de bevallom, előtte sem volt sok...

Mondjuk nem volt rosszabb, mint az utolsó kettő Útvesztő...

Látod, éppen ezért ... Azokat sem azért néztem meg, mert hűdejónak néztek ki, hanem mert a másodiknál ott volt a remek első rész után ébredő várakozás, a harmadikat meg már azért, hogy akkor legyen teljes a kör, pedig az már egy rakás szar volt.

.

.





Horror Park





Aki icipicit is képben van a Filmfórum filmes írásain kívüli élettel, az tudhatja, hogy van itt egy vidámparkos topik, amiben saját élményeimet tárom a nagy(?)közönség elé. A sok-sok vidámparkozásban pedig soha nem hagyom ki, hogy az adott hely horror szekciójában próbára tegyem „bátorságomat”, hogy kipróbáljak egy-egy szellem- horror vasutat… és itt most ne a hajdani pesti Vidámpark Szellemvasútjára gondoljatok, amin Pelikán elvtárs is utazott. Vannak egészen komoly díszletű és szervezésű „pályák”, ami igazán embert próbáló élményekkel gazdagítanak: a legdurvábbak pedig pont azok, amikben jump scare módjára kiugranak eléd a sötétben. Úgyhogy, kedves kritikaíró kollégák, ha még nem voltatok igazán komoly vidámparki horror szekcióban, nem ildomos szidni a filmet pont azért az elemért, amiért egy ilyen park a valóságban is működne – és csak úgy működne. Egy rövid kis intermezzo: egyik helyen töksötétben, egymás kezét fogva kellett végigmenni egy labirintuson, a fényt és az utat csak néhány világító led mutatta – nos, volt beszarás, mikor egyszer csak egy láncfűrészes ember ugrott elém a sötétből. De az sem volt piskóta, mikor az Ördögűző díszletében a díszlet csak tök váratlanul felült az ágyban… vagy mikor egy kocsiban ülve úgy fejeztek le virtuálisan valakit az orrom előtt, hogy közben a rám fröccsenő vért vízpermettel imitálták…

Szóval… már az első előzetesek óta éreztem, hogy nekem ezt a mozit látnom kell, valahogy ez totál az én projektem lesz – de lehet, megint nem írtam volna róla bővebben, ha nem futok bele sorba a neten a lehúzó írásokba. Senki ne higgyen senkinek (mindenki nézze meg és döntse el maga), szerény véleményem szerint ez egy nagyon tisztességesen megcsinált és összerakott horror lett, aminek a sava-borsát pontosan a címben említett környezet adja: az meg, hogy ijesztgetésre épül, ez esetben pont nem hátrány, hanem kötelező elem a moziban. A szereplői egyáltalán nem csak szimplán visítozó picsák, a gyilkos egy igazi pszichopata, ráadásul óriási érdeme a filmnek a fináléja: az ember nem ehhez szokott hasonló zsánerben. Az meg milyen zseniális húzás már, hogy itt a gyilkosság szerves része a látnivalónak, hogy itt az ember nem fogja a fejét attól, ki mikor és hogyan hal meg – itt minden hulla tökéletes eleme a díszletnek. Rosszabb esetben csak egy test a kupacon, jobbik esetben akasztott bábu egy labirintusban. Egyébként meg… én menet közben azon is gondolkodtam, mekkora húzás ez már, hogy aznap éjszaka gyakorlatilag büntetlenül eltehetsz láb alól bárkit: egyrészt a maszkod legalizálja tetteted – de egyben jótékonyan fedi is kilétedet – másrészt meg tuti, hogy a park zárásáig, másnapig senki nem keres… csak arra kell vigyázni, hogy a kiválasztott kis társaság minden tagját nyírd ki, és akkor nincs, aki keresse a másikat. Mindegy, egy biztos: ha lenne egy ilyen park igaziból, én tuti elmennék – maximum (legyen ez a mozi legnagyobb hibája) több autentikus, horrorfilmeket megidéző díszletet várnék el…

Már a felütés is ígéretes volt számomra, pedig aztán akkor még keveset mutattak magából a helyszínből: először egy lány lesz egy pszichopata áldozata. Aztán a következő képeken egy kis baráti társaság, három fiú és három lány nyakába veszi a Parkot, hogy egyikük hazatérését ott ünnepeljék egy fergeteges bulival. Ide tartozik – és ezt megint csak az tudja értékelni, aki járt már ilyen helyen – hogy egyikük ún. VIP belépőt szerzett, amivel mindenhova sorbaállás nélkül lehet bejutni (ajaj, milyen jól jött volna nekem ez sokszor). Szóval ők hatan belemerülnek az éjszakába és a Hell Fest nevű vidámparkba, ahol már sétálás közben is mindenféle beöltözött emberek ijesztgetik őket. Minden jól alakul, némi kötelező szexuális poénkodás, pia, meg fogadalmak, a fiatalok felhőtlenül szórakoznak – nem is sejtik, hogy időközben a parkba érkezett a pár évvel ezelőtti gyilkos, aki random módra keresi újabb áldozatát. A srác színre lépése, egész jelleme, megjelenése nekem nagyon bejött, volt valami zsigeri félelmetes abban, ahogy a kamara kezelte őt, hogy gyakorlatilag egy percig sem tudjuk, ki ő, és miért csinálja, azt, amit. Az rögtön lejön, hogy egy vérbeli pszichopata, de tipikusan az az arctalan ellenség, akitől félni lehet: mozgása, fellépése, nyugalma borzongató tud lenni. Ahogy meg az egyik helyszínen látványosan kivégzi az áldozatát, majd némaságra inti a nézőközönségét, az beszarás. Ez olyan The Purge-os volt…

Már eleve az is tetszett, ahogy a kis csapat a gyilkos útjába kerül, legalábbis életszagúbb volt nekem ez a megoldás, mint egy szándékos kötözködés… és itt illik megjegyezni az egész koncepció, ötlet egyik legnagyobb húzását. Miszerint egy ilyen tematikájú élményparkban honnan tudhatod, hogy a gyilkosság az csak a show része-e, vagy tényleg megtörténik? Vagy hogy lehet elkapni egy maszkos tettest, amikor csak abból a maszkosból kapásból még 15 dolgozik itt? Egyáltalán ki hiszi el bárkinek is, hogy megöltek valakit, mikor nincs áldozat? Mert az áldozat épp egy díszlet lett valahol??? Nekem ezek az apró kis gondolatok görgették előre a cselekményt, nem is igazán azok a trash elemek, amiket emlegetnek más írások, sem nem is az ijesztgetések (hát persze, hogy egy horrorparkban a sokadik után nincs hatásuk), hanem az, hogy van egy alaphelyzet, amiben – a The Purge-hoz hasonlóan, de másképp – gyakorlatilag büntetlenül ölhetsz. Megfordult ugyanis a kis fejemben, hogy én mit reagálnék rá, ha látok egy ilyet? Elhinném, amit látok? Kihez futnék segítségért?? Vagy simán lelépnék a helyszínről? Akkor is, ha azt mondanák, „Nyuszi vagy, Mc Fly?”

A nagyközönséggel ellentétben az a véleményem, hogy a Horror Parknak megvannak azok az elemei, amik miatt lehet szeretni és kicsit kiemelkedik a zsáner filmjei közül. Oké, alap dolgokat hasznosít újra, oké, sablonszereplőkkel és karakterekkel operál, de maga a környezet, amibe helyezték az egészet, legalizál szinte minden horror ökörséget. Az is jó pont, hogy már-már 24 feelingje van: az egész egy éjszaka eseménye, s természetesen szó sincs a valós idejű történetmesélésről, az embernek mégis van egy olyan érzése, hogy mindent „élőben” látunk. Erre ráépítve a gyilkos név- és arctalanságát, valamit magának a szórakoztató parknak a dizájnját egy nagyon kellemes kis filmet kapunk. Azt nem vitatom el, hogy ez is inkább a tiniknek szól – eleve ők a főszereplők is – de sima mezei filmnéző számára is teljesen fogyasztható alkotás. Ha több lett volna a felismerhető és egyértelműen beazonosítható statiszta, akkor talán még a Ház az erdő mélyén is beugrott volna – ezek hiányában nekem csupán csak egy újabb vidámparkos élményt jelentett, így, otthon, éjjel a fotelből.

S ha már itt tartunk: ahogy korábban is írtam, icipici kihagyott ziccernek érzem a koncepcióban azt, hogy nem próbáltak meg ismert és kultikus horrorfilmeket megidézni egy-egy jelenettel, figurával. Vélhetően az 5 millás költségvetés (atyaég, ennyiből, ezt kihozni!!!) korlátozta a jogdíja miatt a hozzáférést, de én rajongóként kényszeredetten kerestem a kapcsokat (Ready Player One módjára), talán egyedül a The Lividére hajazó zsákos gyerekekre tudtam ráerőltetni némi párhuzamot. Aztán lehet, hogy a nagy rohangászásban, sikítozásban és sötétben el van rejtve néhány figura, de ez majd csak az újranézéskor derül ki. Mert hogy én ezt megveszem és újra is nézem, az tuti: egyszerűen imádok vidámparkozni, pláne, ha büntetlenül ülhetek be- sétálhatok végig egy gyilkos labirintuson. Ja, és nagyon remélem, lesz folytatás, mert minden adott hozzá… ritkán van film, aminek cliffhangere egyszerre ilyen nyugtalanító és… szerintem hatásos. Azt gondolom, hogy ha okosan csinálják, ebből ki lehet hozni egy jó kis franchise-ot, aminek a végén, egyszer majd arcot és múltat kaphat az a pszichopata is, akinek a Horror Park nem az önfeledt rémüldözést nyújtja, hanem a beteges gyilkolászást.

Imádom a vidámparkokat. Mondtam már?




80%



.

R2-D2 írta:

.
Horror Park

Szerény véleményem szerint ez egy nagyon tisztességesen megcsinált és összerakott horror lett, aminek a sava-borsát pontosan a címben említett környezet adja: az meg, hogy ijesztgetésre épül, ez esetben pont nem hátrány, hanem kötelező elem a moziban. A szereplői egyáltalán nem csak szimplán visítozó picsák, a gyilkos egy igazi pszichopata, ráadásul óriási érdeme a filmnek a fináléja: az ember nem ehhez szokott hasonló zsánerben.

Menet közben azon is gondolkodtam, mekkora húzás ez már, hogy aznap éjszaka gyakorlatilag büntetlenül eltehetsz láb alól bárkit: egyrészt a maszkod legalizálja tetteted – de egyben jótékonyan fedi is kilétedet – másrészt meg tuti, hogy a park zárásáig, másnapig senki nem keres… csak arra kell vigyázni, hogy a kiválasztott kis társaság minden tagját nyírd ki, és akkor nincs, aki keresse a másikat. Itt illik megjegyezni az egész koncepció, ötlet egyik legnagyobb húzását. Miszerint egy ilyen tematikájú élményparkban honnan tudhatod, hogy a gyilkosság az csak a show része-e, vagy tényleg megtörténik? Vagy hogy lehet elkapni egy maszkos tettest, amikor csak abból a maszkosból kapásból még 15 dolgozik itt? Egyáltalán ki hiszi el bárkinek is, hogy megöltek valakit, mikor nincs áldozat? Mert az áldozat épp egy díszlet lett valahol??? Nekem ezek az apró kis gondolatok görgették előre a cselekményt, nem is igazán azok a trash elemek, amiket emlegetnek más írások, sem nem is az ijesztgetések (hát persze, hogy egy horrorparkban a sokadik után nincs hatásuk), hanem az, hogy van egy alaphelyzet, amiben – a The Purge-hoz hasonlóan, de másképp – gyakorlatilag büntetlenül ölhetsz. Megfordult ugyanis a kis fejemben, hogy én mit reagálnék rá, ha látok egy ilyet? Elhinném, amit látok? Kihez futnék segítségért?? Vagy simán lelépnék a helyszínről? Akkor is, ha azt mondanák, „Nyuszi vagy, Mc Fly?”

80%

Ilyen filozófiai mélységeit talán nem fogom meglátni   , de az ötlet alapvetően tetszik.

.

R2-D2 írta:

.
Horror Park

A nagyközönséggel ellentétben az a véleményem, hogy a Horror Parknak megvannak azok az elemei, amik miatt lehet szeretni és kicsit kiemelkedik a zsáner filmjei közül. Oké, alap dolgokat hasznosít újra, oké, sablonszereplőkkel és karakterekkel operál, de maga a környezet, amibe helyezték az egészet, legalizál szinte minden horror ökörséget. Erre ráépítve a gyilkos név- és arctalanságát, valamit magának a szórakoztató parknak a dizájnját egy nagyon kellemes kis filmet kapunk. Azt nem vitatom el, hogy ez is inkább a tiniknek szól – eleve ők a főszereplők is – de sima mezei filmnéző számára is teljesen fogyasztható alkotás. Ha több lett volna a felismerhető és egyértelműen beazonosítható statiszta, akkor talán még a Ház az erdő mélyén is beugrott volna – ezek hiányában nekem csupán csak egy újabb vidámparkos élményt jelentett, így, otthon, éjjel a fotelből.

Ja, és nagyon remélem, lesz folytatás, mert minden adott hozzá… ritkán van film, aminek cliffhangere egyszerre ilyen nyugtalanító és… szerintem hatásos.

80%

Összességében egyetértek, mert ennek a filmnek még jól is áll ez a Halloweenre időzített gyilkolda, ahol a film kétharmada olyan, mint egy horror-vidámpark reklámfilmje. Éppen ez a báj benne, mert itt nem gagyi a gumipók meg az otthon tákolt, húscafatos zombi, mert az egész ünnepnek ilyenek a díszletei; ahogy írtad is ez így mindenhol máshol ciki lenne talán, de ide tökéletes. A társaság is jobb az átlagnál, tényleg jól lejön, hogy ebben a helyzetben mennyivel könnyebb dolga van a gyilkosnak rejtőzködni és menekülni... igazán csak maguk a támadások voltak kicsit gyengébbek, bár a guillotine-os így is jó lett. A befejezés is ötletes, bár én ezt a leosztást már bővebben megfigyelhettem annak idején a Hajszában.

Jó volt, csak én nem kötődök annyira a vidámparkokhoz .

7/10
.

Niwrok írta:

Horror Park

Jó volt, csak én nem kötődök annyira a vidámparkokhoz   .

7/10
.

S ez esetben bármennyire is fura, de simán jelenthet 1 pontot/10 százalékot...


Nem tudom, bevételi adatokkal és tervekkel hogy állnak, de sztem van benn potenciál... lehetne Fűrész-szerű ötletbörzét csinálni a gyilkolászásból, aztán meg arcot és múltat adni a gyilkosnak, míg el nem kapják.

Persze ez is jó így, ezzel a fura és hidegrázós fináléval...


.

R2-D2 írta:

Horror Park

Nem tudom, bevételi adatokkal és tervekkel hogy állnak, de sztem van benn potenciál... lehetne Fűrész-szerű ötletbörzét csinálni a gyilkolászásból, aztán meg arcot és múltat adni a gyilkosnak, míg el nem kapják.
Persze ez is jó így, ezzel a fura és hidegrázós fináléval...

Rákerestem kíváncsiságból, és van is interjú a rendezővel, ami szerint a film ugyan szépen hozott a kasszáknál (17 milliós bevétel az általad is említett 5 milliós büdzsére), de annyit nem, hogy a pénzes fejesek is rögtön fantáziát lássanak benne. A rendező is csak az ötleteiről mesélt, de egyelőre ő sem látja sok esélyét, hogy ebből folytatás vagy franchise legyen...

Addig is ajánlanék még egyet, ami eszembe jutott ahogy írtad, hogy milyen filozófiai, gondolati mélységei lehetnek a "picsahorroroknak" . Jó pár éve láttam, de a Behind the Mask - The Rise of Leslie Vernon valami ilyesmit dolgoz fel. A film egy found footage arról, ahogy egy kis forgatócsoport dokumentumfilmet forgat egy sorozatgyilkosról...

.

Niwrok írta:

Horror Park


Rákerestem kíváncsiságból, és van is interjú a rendezővel, ami szerint a film ugyan szépen hozott a kasszáknál (17 milliós bevétel az általad is említett 5 milliós büdzsére), de annyit nem, hogy a pénzes fejesek is rögtön fantáziát lássanak benne. A rendező is csak az ötleteiről mesélt, de egyelőre ő sem látja sok esélyét, hogy ebből folytatás vagy franchise legyen...

Addig is ajánlanék még egyet, ami eszembe jutott ahogy írtad, hogy milyen filozófiai, gondolati mélységei lehetnek a "picsahorroroknak"   . Jó pár éve láttam, de a Behind the Mask - The Rise of Leslie Vernon valami ilyesmit dolgoz fel. A film egy found footage arról, ahogy egy kis forgatócsoport dokumentumfilmet forgat egy sorozatgyilkosról...  

.

Köszi! Ránézek!


.

R2-D2 írta:

.
Világok őre / Черновик

Az a baj, hogy ahogy Kirill jön-megy és merül el a saját maga által okozott káoszban, úgy lehet egyre inkább elveszni magában a filmben is. Nem nagyon tudom leírni – még spoileresen sem – mire gondolok, mert egy idő után annyira követhetetlen és ad-hoc az egész, hogy néha fájt. Sem a karakterekből, azok motivációikról nem igazán értünk meg semmit, sem arra nincs magyarázat, hogy mi volt az az óriás Matrjoska baba abban a világban, ami megtámadta Kirillt. Hogy van az, hogy van egy elvágott torkú nő, aki víz hatására meggyógyul (miért pont víz és hogyan??), hogy mi volt az a jelenet, amikor Kirill kikerül a Kiválasztott státuszból. Kik azok, akik irányítják Kirillt és a világokat, honnan és hogyan jöttek, fejlődtek idáig. Oké, a MIB szerű emlékezettörlés az még csak hagyján a fényképezőgéppel, de ezek a szuperképességek… nem az a baj, hogy vannak, hanem hogy nem tudjuk, honnan és hogyan, kik ők egyáltalán és mit is akarnak. Legalább mondanák azt, hogy mondjuk Jedik, vagy Mágusok, esetleg roxforti varázslók, boszorkányok – akkor minden könnyebb lenne… de így… Így csak passog az ember, a szinte nulla – de fontosnak tűnő – kohézióval rendelkező események láttán, s gondolkodik azon, hogy tulajdonképp mi a faszt is lát.

70%

Sajnálom, megpróbáltam, és tényleg vannak olyan előnyös pontjai, mint a kedvelt alternatív világos koncepció... de minden más néha annyira vacak és gagyi, hogy a film 80%-át lemondó félmosollyal vettem tudomásul. Az egyik régi film"élményemet, az Anomáliát idézte fel benne, és annál legalább jobb volt    .

Az volt a legnagyobb baj, hogy el sem jutottam odáig, hogy azon gondolkodjak, hogy melyik világ miért és hogyan működik, meg hogy Kirill számára ez a "törlés" mekkora megrázkódtatás lehet, mert a cselekmény maga botrányosan követhetetlenre van megírva    . Állítólag négy nap van belepréselve ebbe a két órába (öt a visszaemlékezéssel együtt), de se füle, se farka annak, ahogy ez be lett mutatva. Most akkor bürokratának kellett Kirill, hogy vámpapírokat nézegessen, vagy hogy átjárókat teremtsen más világokba? Ha előbbi, akkor miért csak ugyanaz a csávó jön kétszer vámolni, miközben Kirill amúgy sincs soha a hivatalban; ha az utóbbi, akkor mi az a hülyeség a vámjegyzékkel ?? Hogy kerül az egészbe Kótya, aki ugyan valami gigafelügyelője ennek a világosdinak, de közben ráért évekig suta havert játszani az akkor még gyanútlan Kirill mellett    ?! Most akkor ki próbálta megölni az elvágott nyakú csajt, és mik azok a matrjoska harci drónok  ?? Miért kellett megölni a szőke csajt, miért gőzölt be, és miért csak egy pacsival meg egy összenevetéssel veszi tudomásul Kótya, hogy leomlott a torony...

Az oroszoknak is nagyon meg kell tanulni forgatókönyvet írni, ha a gúnyolódáson kívül bármit is el akarnak érni az új műfajokban...


4,5/10
.

.





Creed II




3 évvel ezelőtt, a Creed első részénél (ami mellesleg az akkori év TOP 10-ébe simán befért nálam) egy dolgot hiányoltam, Ivan Drago cameoját: „Sőt, egy icipicit talán még hiányom is lehet, ugyanis pont azt a negyedik részt hanyagolták értetlenül, aminek közvetlen kihatása van erre a mozira… milyen jó lett volna mondjuk egy cameo Dragotól, aki esetleg az eltelt 30 év alatt megbánta Apollo kinyírását.” Nos, mint kiderült, semmi nem volt véletlen, az alkotók, Stallone és az egész koncepció szándékosan mellőzte az orosz bokszológép hanyagolását – hogy aztán a Creed II-ben egy egész filmet szánjon neki. Persze, nemcsak neki, hanem a generációváltás jegyében egy új nemzedéknek, Ivan utódjának/örökösének, Viktornak is… mindent összeadva pedig az jön ki az egészből, hogy a Creed II egyszerre lett a Rocky IV, és a Creed I folytatása, ami önmagában is egy nagyszerű húzás, de köretként a remek (most kicsit talán sablonosabb) sportfilm mellé ezúttal kapásból három (!!!) szálon futó családi drámát is mellékeltek a forgatókönyvírók.

Ugye, a múltkor ott hagytuk abba, hogy a kis Creed elvesztette ugyan a címmeccset Conlan ellen, de a világ felfigyelt rá és bokszolói pályafutása azóta töretlenül ível felfelé. Nem egészen tudni, mennyi idővel vagyunk az első rész eseményei után, mindenesetre Adonis belekóstolhat a sikeres sportolók életébe – milliószor láttuk már ezt, de nem lenne Creed a Creed, ha a megszokott sablonok szerint mennénk tovább. A fiú, megőrizve korábbi félszegségét, továbbra is egy szerethető figura, akinek épp a lánykérés a legnagyobb problémája: az első epizód raszta hajú csaja, a megsüketülés folyamatában lévő Bianca a szerencsés kiválasztott. Nekem nagyon tetszett, ahogy a forgatókönyv kezelte a helyzetet, van valami gyerekes báj ebben az egész kapcsolatban, Adonis bénázása tök aranyos, a konkrét lánykérés meg a maga sutaságában viccesen szeretetreméltó. Egyébként ez a kapcsolat lesz majd a mozi három családi szála közül az egyik, amire építkezni lehet – de nem csupán azzal, ami ilyenkor szokásos lenne, miszerint az aggódó feleség/anya félti a bokszoló férjét/fiát a sérülésektől és próbálja távol tartani élete értelmétől… nem. Adonis anyjával való kapcsolata mellett képbe jön ugyanis egy új tényező, ami egyszerre torokszorítóan érzelmes fennhangot tud adni a filmnek és egyidejűleg erős áthallást is nyújt a Rocky IV-hez, illetve Apollo múltjához. Nem akarok erről többet írni, mindenki fedezze fel ezt magának, de nekem sokat jelentett minden, ami a Creed család történetéhez kapcsolódott…

Ivan Drago és fia, Viktor esete nem kevésbé érdekes. Én, naivan azt gondoltam, hogy 30 évvel később egy olyan Drago-t látunk, aki megbánta tettét és aki csupán sportemberi mivoltában akar revansot venni az új amerikai sztárbokszolón… eszembe sem jutott, hogy mi történhetett ezzel az emberrel azóta. Nos, Stallone és a stáb egészen meredeket húzott – aminek valljuk be, még alapja is van – nevezetesen azt, hogy Drago bukása anno teljesen tönkretette életét, a Szovjetunió hőséből egy kiközösített földönfutót csinált, elvesztve megbecsülését és feleségét is. Zseniális Drago és Balboa első találkozása a kis étteremben, megdöbbentő volt nézni, mivé lett a szovjetek hőse – és hogy mennyire is csak a bosszú éltette évek óta. Mennyire várta, hogy visszavághasson a ’85-ös kudarcért, hogy visszakerülhessen a trónra… immár az új orosz érában. Ugyanakkor nem kerülhetem megemlíteni az egyetlen igazán fájó és engem zavaró húzást, amit Stallone-ék elkövettek (hogy ez mennyire szándékos odabökés vagy szimplán hanyagság, nem tudom): elég meredek állapot, hogy Dragoék ukránok, Kijevben edzenek az utcán, aztán a siker után ismét Oroszország kedvencei lesznek… szerintem ebben a mostani politikai helyzetben ez… khmmm… fura. Az ő (és fia) története, motivációik, jellemfejlődésük, az egész köréjük megírt sztori önmagában is érdekes – s bármennyire is kellene, valahogy az ember nem tud szívből haragudni sem rá, sem Viktorra. Valahol tragikus is mindaz, ami velük történt…

S ha már a családi szálaknál tartunk, akkor harmadjára említsük meg a Rocky életét meghatározó dilemmát is… az mondjuk nem nagyon tetszett, hogy a korábbi ráknak se híre, se hamva (jó, egy mondat, hogy győztem), de az speciel nagyon bejött, hogy a Creed II valamilyen szinten kapcsolódik a Rocky Balboához is. A filmben Rocky egész végig azzal a dilemmával küzd, hogy hívja fel az időközben tőle eltávolodott Robertet (akit szerencsére ugyanaz a Milo Ventimiglia a színész, mint volt), hogy hozza rendbe kapcsolatát fiával, a nagy bajnok, a legyőzhetetlen hogyan vegyen erőt magán, hogy odaálljon a fia elé. Amúgy… ha már könnyek… az első epizód is tartogatott érzelmes pillanatokat, de ez a Creed II messze túltesz elődjén: a finálé az unokával, az egész Balboa szál is a sok temetővel, a dilemmával bizony megkönnyezteti a nézőt – meg persze Adonis és családja története is, de ott icipici „visszhangot” éreztem a Rocky IV-el kapcsolatban. Az is igaz, hogy nem először látunk már ilyen „hogy hívjam fel?” témájú kapcsolatot (ld. még Reszkessetek, betörők), de valahogy én ezt, megfelelő körülmények és háttér mellet totál életszerűnek, hihetőnek – és érzelmesnek találom…

Nem véletlen, hogy a Creed II-ről, mint magáról a bokszolós filmről eddig kevesebb szó esett írásomban. Nem mintha az nem lenne jó, de én hangsúlyosabbnak érzetem ezúttal a családi kör érzését a sportfilmnél. Természetesen utóbbiként is simán megállja a helyét, bár most talán jobban lekövethetőek benne a kötelező elemek: siker, ego, vereség, felkészülés, győzelem… e szempontból számomra az első rész több frissességet hordozott (már eleve a mentor-tanítvány viszonyban is). Ráadásul, ha nagyon nagyon gonosz akarok lenni, a Creed II nem csak – vagy nem – a Rocky IV folytatása, hanem kvázi annak rebootja is. Ha nem lett volna Adonis felvezetése 3 éve, akkor ez csupán a '85-ös film egy kópiája lenne: majd minden esemény, fordulópont ugyanaz, csak picit máshogy – még szerencse, hogy Viktor nem öli meg Adonist az első meccsen… csak majdnem. A mérkőzések, azok fényképezése, a látvány, a hangulat vérprofi most is (különösen hatásos Adonis moszkvai bevonulása), de 1976 óta volt idő megtanulni Hollywoodban jól kinéző és hangulatos bokszfilmet csinálni. Attól több ez a Creed II egy átlagos, jól sikerült sportfilmnél, hogy Stallone ösztönösen belevitte a fentebb említett családi szálakat a történetbe: jól érezte, hogy a viszonylag kevés mérkőzés mellett kell valami egyéb is, ami hat a nézőre.

Még két dolgot kell megemlítsek a filmmel kapcsolatban, ami nekem nagyon bejött. Az egyik a már említett Dolph Lungren, aki egyszerűen hihetetlenül karizmatikus figura Drago szerepében, nagyon jók voltak a múlt kapcsolódási pontjai, a fényképek a falon, a korabeli videók visszanézései. A Viktort megformáló srác kinézete,kisugárzása a maga szótlanságában zseniális – a kezdő román színész, Florian Munteanu telitalálat erre a szerepre, és Dolph Lungrenhez kapcsolódóan legnagyobb örömömre Brigitte Nielsen is visszatér egy rövid szerepre. A másik, ami már 34 éve is nagyon megfogott, az a különleges edzésmódszer – anno Rocky vonult el a szovjet télbe edzeni, itt most Adonis teszi ugyanezt a sivatagban. Persze, ezt is lehet csupán egy visszhangnak tekinteni, de érzelmileg nagyon helyén van a dolog. Az ikonikus filmzene, a Rocky téma pedig – kicsit átdolgozva – akárhányszor csendül fel, még mindig borzongató érzést tud nyújtani.

A Creed másodjára talán nem nyújtja azt az élményt, mint elsőre, talán kicsit túlságosan is leköveti a Rocky IV cselekményét, de még így is egy nagyszerű moziélményt jelent. Én legalábbis nem tudok rá haragudni azért, hogy szinte ugyanazt láttam, mint anno ’85-ben, karakterei, színészei, családi hálói mind-mind adtak hozzá annyi pluszt, hogy szívesen nézem majd újra. Nekem Adonis Creed története még mindig jobbnak és érdekesebbnek tűnik, mint Rocky Balboáé volt, pláne úgy, hogy az ifjú bokszoló mellé itt van immár két veterán is. Kíváncsi vagyok, terveznek-e előszedni még valakit a múltból – lehet, hogy jobb lenne, ha ezzel lezárnák a dolgot és Adonisnek új, aktuális kihívóval kéne megmérkőznie.




80%


Ui: Egy apró gonosz megjegyzés: már megint Shrek beszélt Stallone szájából... Hihetetlen, hogy mindenhonnan Gesztesit hallom, szerintem Stallone szinkronjának Gáti Oszkár sokkal jobb (volt).




.

R2-D2 írta:

.
Creed II

A Creed másodjára talán nem nyújtja azt az élményt, mint elsőre, talán kicsit túlságosan is leköveti a Rocky IV cselekményét, de még így is egy nagyszerű moziélményt jelent. Én legalábbis nem tudok rá haragudni azért, hogy szinte ugyanazt láttam, mint anno ’85-ben, karakterei, színészei, családi hálói mind-mind adtak hozzá annyi pluszt, hogy szívesen nézem majd újra. Nekem Adonis Creed története még mindig jobbnak és érdekesebbnek tűnik, mint Rocky Balboáé volt, pláne úgy, hogy az ifjú bokszoló mellé itt van immár két veterán is. Kíváncsi vagyok, terveznek-e előszedni még valakit a múltból – lehet, hogy jobb lenne, ha ezzel lezárnák a dolgot és Adonisnek új, aktuális kihívóval kéne megmérkőznie.

80%

Az írás nagyon tetszik, és a leírtak alapján a film is érdekesnek tűnik... leginkább ugye családi dráma vonalon...

Mivel viszont nincs kötődésem Rockyhoz, ha láttam is a filmeket -de szerintem nem-, semmire nem emlékszem belőle, így félve kérdezem: összefoglalják-e az új filmek annyira a régieket, hogy azok ismerete nélkül is érthető marad, vagy ne is próbálkozzak ilyennel?

.

Niwrok írta:

Creed II

Az írás nagyon tetszik, és a leírtak alapján a film is érdekesnek tűnik... leginkább ugye családi dráma vonalon...

Mivel viszont nincs kötődésem Rockyhoz, ha láttam is a filmeket -de szerintem nem-, semmire nem emlékszem belőle, így félve kérdezem: összefoglalják-e az új filmek annyira a régieket, hogy azok ismerete nélkül is érthető marad, vagy ne is próbálkozzak ilyennel?

.

Igen, mindenképp. Sőt, akkor azok a fura utánérzések sem kísértenek, mint engem (picit).

Ugyanakkor szerintem úgy lesz teljes az élmény, ha a Rocky IV-et megnézed előtte. Részben ezen történet miatt, részben a '85-ös korrajz miatt is. Önálló mozi, úgyhogy nézhető.

Kicsit olyan mintha könyv lenne a Creed II mellé.

.