R2-D2 írásai 3.0

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Ragadozó városok

Most én mondom, hogy "nem csináltál kedvet hozzá", de bevallom, előtte sem volt sok...

Mondjuk nem volt rosszabb, mint az utolsó kettő Útvesztő...

Látod, éppen ezért ... Azokat sem azért néztem meg, mert hűdejónak néztek ki, hanem mert a másodiknál ott volt a remek első rész után ébredő várakozás, a harmadikat meg már azért, hogy akkor legyen teljes a kör, pedig az már egy rakás szar volt.

.

.





Horror Park





Aki icipicit is képben van a Filmfórum filmes írásain kívüli élettel, az tudhatja, hogy van itt egy vidámparkos topik, amiben saját élményeimet tárom a nagy(?)közönség elé. A sok-sok vidámparkozásban pedig soha nem hagyom ki, hogy az adott hely horror szekciójában próbára tegyem „bátorságomat”, hogy kipróbáljak egy-egy szellem- horror vasutat… és itt most ne a hajdani pesti Vidámpark Szellemvasútjára gondoljatok, amin Pelikán elvtárs is utazott. Vannak egészen komoly díszletű és szervezésű „pályák”, ami igazán embert próbáló élményekkel gazdagítanak: a legdurvábbak pedig pont azok, amikben jump scare módjára kiugranak eléd a sötétben. Úgyhogy, kedves kritikaíró kollégák, ha még nem voltatok igazán komoly vidámparki horror szekcióban, nem ildomos szidni a filmet pont azért az elemért, amiért egy ilyen park a valóságban is működne – és csak úgy működne. Egy rövid kis intermezzo: egyik helyen töksötétben, egymás kezét fogva kellett végigmenni egy labirintuson, a fényt és az utat csak néhány világító led mutatta – nos, volt beszarás, mikor egyszer csak egy láncfűrészes ember ugrott elém a sötétből. De az sem volt piskóta, mikor az Ördögűző díszletében a díszlet csak tök váratlanul felült az ágyban… vagy mikor egy kocsiban ülve úgy fejeztek le virtuálisan valakit az orrom előtt, hogy közben a rám fröccsenő vért vízpermettel imitálták…

Szóval… már az első előzetesek óta éreztem, hogy nekem ezt a mozit látnom kell, valahogy ez totál az én projektem lesz – de lehet, megint nem írtam volna róla bővebben, ha nem futok bele sorba a neten a lehúzó írásokba. Senki ne higgyen senkinek (mindenki nézze meg és döntse el maga), szerény véleményem szerint ez egy nagyon tisztességesen megcsinált és összerakott horror lett, aminek a sava-borsát pontosan a címben említett környezet adja: az meg, hogy ijesztgetésre épül, ez esetben pont nem hátrány, hanem kötelező elem a moziban. A szereplői egyáltalán nem csak szimplán visítozó picsák, a gyilkos egy igazi pszichopata, ráadásul óriási érdeme a filmnek a fináléja: az ember nem ehhez szokott hasonló zsánerben. Az meg milyen zseniális húzás már, hogy itt a gyilkosság szerves része a látnivalónak, hogy itt az ember nem fogja a fejét attól, ki mikor és hogyan hal meg – itt minden hulla tökéletes eleme a díszletnek. Rosszabb esetben csak egy test a kupacon, jobbik esetben akasztott bábu egy labirintusban. Egyébként meg… én menet közben azon is gondolkodtam, mekkora húzás ez már, hogy aznap éjszaka gyakorlatilag büntetlenül eltehetsz láb alól bárkit: egyrészt a maszkod legalizálja tetteted – de egyben jótékonyan fedi is kilétedet – másrészt meg tuti, hogy a park zárásáig, másnapig senki nem keres… csak arra kell vigyázni, hogy a kiválasztott kis társaság minden tagját nyírd ki, és akkor nincs, aki keresse a másikat. Mindegy, egy biztos: ha lenne egy ilyen park igaziból, én tuti elmennék – maximum (legyen ez a mozi legnagyobb hibája) több autentikus, horrorfilmeket megidéző díszletet várnék el…

Már a felütés is ígéretes volt számomra, pedig aztán akkor még keveset mutattak magából a helyszínből: először egy lány lesz egy pszichopata áldozata. Aztán a következő képeken egy kis baráti társaság, három fiú és három lány nyakába veszi a Parkot, hogy egyikük hazatérését ott ünnepeljék egy fergeteges bulival. Ide tartozik – és ezt megint csak az tudja értékelni, aki járt már ilyen helyen – hogy egyikük ún. VIP belépőt szerzett, amivel mindenhova sorbaállás nélkül lehet bejutni (ajaj, milyen jól jött volna nekem ez sokszor). Szóval ők hatan belemerülnek az éjszakába és a Hell Fest nevű vidámparkba, ahol már sétálás közben is mindenféle beöltözött emberek ijesztgetik őket. Minden jól alakul, némi kötelező szexuális poénkodás, pia, meg fogadalmak, a fiatalok felhőtlenül szórakoznak – nem is sejtik, hogy időközben a parkba érkezett a pár évvel ezelőtti gyilkos, aki random módra keresi újabb áldozatát. A srác színre lépése, egész jelleme, megjelenése nekem nagyon bejött, volt valami zsigeri félelmetes abban, ahogy a kamara kezelte őt, hogy gyakorlatilag egy percig sem tudjuk, ki ő, és miért csinálja, azt, amit. Az rögtön lejön, hogy egy vérbeli pszichopata, de tipikusan az az arctalan ellenség, akitől félni lehet: mozgása, fellépése, nyugalma borzongató tud lenni. Ahogy meg az egyik helyszínen látványosan kivégzi az áldozatát, majd némaságra inti a nézőközönségét, az beszarás. Ez olyan The Purge-os volt…

Már eleve az is tetszett, ahogy a kis csapat a gyilkos útjába kerül, legalábbis életszagúbb volt nekem ez a megoldás, mint egy szándékos kötözködés… és itt illik megjegyezni az egész koncepció, ötlet egyik legnagyobb húzását. Miszerint egy ilyen tematikájú élményparkban honnan tudhatod, hogy a gyilkosság az csak a show része-e, vagy tényleg megtörténik? Vagy hogy lehet elkapni egy maszkos tettest, amikor csak abból a maszkosból kapásból még 15 dolgozik itt? Egyáltalán ki hiszi el bárkinek is, hogy megöltek valakit, mikor nincs áldozat? Mert az áldozat épp egy díszlet lett valahol??? Nekem ezek az apró kis gondolatok görgették előre a cselekményt, nem is igazán azok a trash elemek, amiket emlegetnek más írások, sem nem is az ijesztgetések (hát persze, hogy egy horrorparkban a sokadik után nincs hatásuk), hanem az, hogy van egy alaphelyzet, amiben – a The Purge-hoz hasonlóan, de másképp – gyakorlatilag büntetlenül ölhetsz. Megfordult ugyanis a kis fejemben, hogy én mit reagálnék rá, ha látok egy ilyet? Elhinném, amit látok? Kihez futnék segítségért?? Vagy simán lelépnék a helyszínről? Akkor is, ha azt mondanák, „Nyuszi vagy, Mc Fly?”

A nagyközönséggel ellentétben az a véleményem, hogy a Horror Parknak megvannak azok az elemei, amik miatt lehet szeretni és kicsit kiemelkedik a zsáner filmjei közül. Oké, alap dolgokat hasznosít újra, oké, sablonszereplőkkel és karakterekkel operál, de maga a környezet, amibe helyezték az egészet, legalizál szinte minden horror ökörséget. Az is jó pont, hogy már-már 24 feelingje van: az egész egy éjszaka eseménye, s természetesen szó sincs a valós idejű történetmesélésről, az embernek mégis van egy olyan érzése, hogy mindent „élőben” látunk. Erre ráépítve a gyilkos név- és arctalanságát, valamit magának a szórakoztató parknak a dizájnját egy nagyon kellemes kis filmet kapunk. Azt nem vitatom el, hogy ez is inkább a tiniknek szól – eleve ők a főszereplők is – de sima mezei filmnéző számára is teljesen fogyasztható alkotás. Ha több lett volna a felismerhető és egyértelműen beazonosítható statiszta, akkor talán még a Ház az erdő mélyén is beugrott volna – ezek hiányában nekem csupán csak egy újabb vidámparkos élményt jelentett, így, otthon, éjjel a fotelből.

S ha már itt tartunk: ahogy korábban is írtam, icipici kihagyott ziccernek érzem a koncepcióban azt, hogy nem próbáltak meg ismert és kultikus horrorfilmeket megidézni egy-egy jelenettel, figurával. Vélhetően az 5 millás költségvetés (atyaég, ennyiből, ezt kihozni!!!) korlátozta a jogdíja miatt a hozzáférést, de én rajongóként kényszeredetten kerestem a kapcsokat (Ready Player One módjára), talán egyedül a The Lividére hajazó zsákos gyerekekre tudtam ráerőltetni némi párhuzamot. Aztán lehet, hogy a nagy rohangászásban, sikítozásban és sötétben el van rejtve néhány figura, de ez majd csak az újranézéskor derül ki. Mert hogy én ezt megveszem és újra is nézem, az tuti: egyszerűen imádok vidámparkozni, pláne, ha büntetlenül ülhetek be- sétálhatok végig egy gyilkos labirintuson. Ja, és nagyon remélem, lesz folytatás, mert minden adott hozzá… ritkán van film, aminek cliffhangere egyszerre ilyen nyugtalanító és… szerintem hatásos. Azt gondolom, hogy ha okosan csinálják, ebből ki lehet hozni egy jó kis franchise-ot, aminek a végén, egyszer majd arcot és múltat kaphat az a pszichopata is, akinek a Horror Park nem az önfeledt rémüldözést nyújtja, hanem a beteges gyilkolászást.

Imádom a vidámparkokat. Mondtam már?




80%



.

R2-D2 írta:

.
Horror Park

Szerény véleményem szerint ez egy nagyon tisztességesen megcsinált és összerakott horror lett, aminek a sava-borsát pontosan a címben említett környezet adja: az meg, hogy ijesztgetésre épül, ez esetben pont nem hátrány, hanem kötelező elem a moziban. A szereplői egyáltalán nem csak szimplán visítozó picsák, a gyilkos egy igazi pszichopata, ráadásul óriási érdeme a filmnek a fináléja: az ember nem ehhez szokott hasonló zsánerben.

Menet közben azon is gondolkodtam, mekkora húzás ez már, hogy aznap éjszaka gyakorlatilag büntetlenül eltehetsz láb alól bárkit: egyrészt a maszkod legalizálja tetteted – de egyben jótékonyan fedi is kilétedet – másrészt meg tuti, hogy a park zárásáig, másnapig senki nem keres… csak arra kell vigyázni, hogy a kiválasztott kis társaság minden tagját nyírd ki, és akkor nincs, aki keresse a másikat. Itt illik megjegyezni az egész koncepció, ötlet egyik legnagyobb húzását. Miszerint egy ilyen tematikájú élményparkban honnan tudhatod, hogy a gyilkosság az csak a show része-e, vagy tényleg megtörténik? Vagy hogy lehet elkapni egy maszkos tettest, amikor csak abból a maszkosból kapásból még 15 dolgozik itt? Egyáltalán ki hiszi el bárkinek is, hogy megöltek valakit, mikor nincs áldozat? Mert az áldozat épp egy díszlet lett valahol??? Nekem ezek az apró kis gondolatok görgették előre a cselekményt, nem is igazán azok a trash elemek, amiket emlegetnek más írások, sem nem is az ijesztgetések (hát persze, hogy egy horrorparkban a sokadik után nincs hatásuk), hanem az, hogy van egy alaphelyzet, amiben – a The Purge-hoz hasonlóan, de másképp – gyakorlatilag büntetlenül ölhetsz. Megfordult ugyanis a kis fejemben, hogy én mit reagálnék rá, ha látok egy ilyet? Elhinném, amit látok? Kihez futnék segítségért?? Vagy simán lelépnék a helyszínről? Akkor is, ha azt mondanák, „Nyuszi vagy, Mc Fly?”

80%

Ilyen filozófiai mélységeit talán nem fogom meglátni   , de az ötlet alapvetően tetszik.

.

R2-D2 írta:

.
Horror Park

A nagyközönséggel ellentétben az a véleményem, hogy a Horror Parknak megvannak azok az elemei, amik miatt lehet szeretni és kicsit kiemelkedik a zsáner filmjei közül. Oké, alap dolgokat hasznosít újra, oké, sablonszereplőkkel és karakterekkel operál, de maga a környezet, amibe helyezték az egészet, legalizál szinte minden horror ökörséget. Erre ráépítve a gyilkos név- és arctalanságát, valamit magának a szórakoztató parknak a dizájnját egy nagyon kellemes kis filmet kapunk. Azt nem vitatom el, hogy ez is inkább a tiniknek szól – eleve ők a főszereplők is – de sima mezei filmnéző számára is teljesen fogyasztható alkotás. Ha több lett volna a felismerhető és egyértelműen beazonosítható statiszta, akkor talán még a Ház az erdő mélyén is beugrott volna – ezek hiányában nekem csupán csak egy újabb vidámparkos élményt jelentett, így, otthon, éjjel a fotelből.

Ja, és nagyon remélem, lesz folytatás, mert minden adott hozzá… ritkán van film, aminek cliffhangere egyszerre ilyen nyugtalanító és… szerintem hatásos.

80%

Összességében egyetértek, mert ennek a filmnek még jól is áll ez a Halloweenre időzített gyilkolda, ahol a film kétharmada olyan, mint egy horror-vidámpark reklámfilmje. Éppen ez a báj benne, mert itt nem gagyi a gumipók meg az otthon tákolt, húscafatos zombi, mert az egész ünnepnek ilyenek a díszletei; ahogy írtad is ez így mindenhol máshol ciki lenne talán, de ide tökéletes. A társaság is jobb az átlagnál, tényleg jól lejön, hogy ebben a helyzetben mennyivel könnyebb dolga van a gyilkosnak rejtőzködni és menekülni... igazán csak maguk a támadások voltak kicsit gyengébbek, bár a guillotine-os így is jó lett. A befejezés is ötletes, bár én ezt a leosztást már bővebben megfigyelhettem annak idején a Hajszában.

Jó volt, csak én nem kötődök annyira a vidámparkokhoz .

7/10
.

Niwrok írta:

Horror Park

Jó volt, csak én nem kötődök annyira a vidámparkokhoz   .

7/10
.

S ez esetben bármennyire is fura, de simán jelenthet 1 pontot/10 százalékot...


Nem tudom, bevételi adatokkal és tervekkel hogy állnak, de sztem van benn potenciál... lehetne Fűrész-szerű ötletbörzét csinálni a gyilkolászásból, aztán meg arcot és múltat adni a gyilkosnak, míg el nem kapják.

Persze ez is jó így, ezzel a fura és hidegrázós fináléval...


.

R2-D2 írta:

Horror Park

Nem tudom, bevételi adatokkal és tervekkel hogy állnak, de sztem van benn potenciál... lehetne Fűrész-szerű ötletbörzét csinálni a gyilkolászásból, aztán meg arcot és múltat adni a gyilkosnak, míg el nem kapják.
Persze ez is jó így, ezzel a fura és hidegrázós fináléval...

Rákerestem kíváncsiságból, és van is interjú a rendezővel, ami szerint a film ugyan szépen hozott a kasszáknál (17 milliós bevétel az általad is említett 5 milliós büdzsére), de annyit nem, hogy a pénzes fejesek is rögtön fantáziát lássanak benne. A rendező is csak az ötleteiről mesélt, de egyelőre ő sem látja sok esélyét, hogy ebből folytatás vagy franchise legyen...

Addig is ajánlanék még egyet, ami eszembe jutott ahogy írtad, hogy milyen filozófiai, gondolati mélységei lehetnek a "picsahorroroknak" . Jó pár éve láttam, de a Behind the Mask - The Rise of Leslie Vernon valami ilyesmit dolgoz fel. A film egy found footage arról, ahogy egy kis forgatócsoport dokumentumfilmet forgat egy sorozatgyilkosról...

.

Niwrok írta:

Horror Park


Rákerestem kíváncsiságból, és van is interjú a rendezővel, ami szerint a film ugyan szépen hozott a kasszáknál (17 milliós bevétel az általad is említett 5 milliós büdzsére), de annyit nem, hogy a pénzes fejesek is rögtön fantáziát lássanak benne. A rendező is csak az ötleteiről mesélt, de egyelőre ő sem látja sok esélyét, hogy ebből folytatás vagy franchise legyen...

Addig is ajánlanék még egyet, ami eszembe jutott ahogy írtad, hogy milyen filozófiai, gondolati mélységei lehetnek a "picsahorroroknak"   . Jó pár éve láttam, de a Behind the Mask - The Rise of Leslie Vernon valami ilyesmit dolgoz fel. A film egy found footage arról, ahogy egy kis forgatócsoport dokumentumfilmet forgat egy sorozatgyilkosról...  

.

Köszi! Ránézek!


.

R2-D2 írta:

.
Világok őre / Черновик

Az a baj, hogy ahogy Kirill jön-megy és merül el a saját maga által okozott káoszban, úgy lehet egyre inkább elveszni magában a filmben is. Nem nagyon tudom leírni – még spoileresen sem – mire gondolok, mert egy idő után annyira követhetetlen és ad-hoc az egész, hogy néha fájt. Sem a karakterekből, azok motivációikról nem igazán értünk meg semmit, sem arra nincs magyarázat, hogy mi volt az az óriás Matrjoska baba abban a világban, ami megtámadta Kirillt. Hogy van az, hogy van egy elvágott torkú nő, aki víz hatására meggyógyul (miért pont víz és hogyan??), hogy mi volt az a jelenet, amikor Kirill kikerül a Kiválasztott státuszból. Kik azok, akik irányítják Kirillt és a világokat, honnan és hogyan jöttek, fejlődtek idáig. Oké, a MIB szerű emlékezettörlés az még csak hagyján a fényképezőgéppel, de ezek a szuperképességek… nem az a baj, hogy vannak, hanem hogy nem tudjuk, honnan és hogyan, kik ők egyáltalán és mit is akarnak. Legalább mondanák azt, hogy mondjuk Jedik, vagy Mágusok, esetleg roxforti varázslók, boszorkányok – akkor minden könnyebb lenne… de így… Így csak passog az ember, a szinte nulla – de fontosnak tűnő – kohézióval rendelkező események láttán, s gondolkodik azon, hogy tulajdonképp mi a faszt is lát.

70%

Sajnálom, megpróbáltam, és tényleg vannak olyan előnyös pontjai, mint a kedvelt alternatív világos koncepció... de minden más néha annyira vacak és gagyi, hogy a film 80%-át lemondó félmosollyal vettem tudomásul. Az egyik régi film"élményemet, az Anomáliát idézte fel benne, és annál legalább jobb volt    .

Az volt a legnagyobb baj, hogy el sem jutottam odáig, hogy azon gondolkodjak, hogy melyik világ miért és hogyan működik, meg hogy Kirill számára ez a "törlés" mekkora megrázkódtatás lehet, mert a cselekmény maga botrányosan követhetetlenre van megírva    . Állítólag négy nap van belepréselve ebbe a két órába (öt a visszaemlékezéssel együtt), de se füle, se farka annak, ahogy ez be lett mutatva. Most akkor bürokratának kellett Kirill, hogy vámpapírokat nézegessen, vagy hogy átjárókat teremtsen más világokba? Ha előbbi, akkor miért csak ugyanaz a csávó jön kétszer vámolni, miközben Kirill amúgy sincs soha a hivatalban; ha az utóbbi, akkor mi az a hülyeség a vámjegyzékkel ?? Hogy kerül az egészbe Kótya, aki ugyan valami gigafelügyelője ennek a világosdinak, de közben ráért évekig suta havert játszani az akkor még gyanútlan Kirill mellett    ?! Most akkor ki próbálta megölni az elvágott nyakú csajt, és mik azok a matrjoska harci drónok  ?? Miért kellett megölni a szőke csajt, miért gőzölt be, és miért csak egy pacsival meg egy összenevetéssel veszi tudomásul Kótya, hogy leomlott a torony...

Az oroszoknak is nagyon meg kell tanulni forgatókönyvet írni, ha a gúnyolódáson kívül bármit is el akarnak érni az új műfajokban...


4,5/10
.

.





Creed II




3 évvel ezelőtt, a Creed első részénél (ami mellesleg az akkori év TOP 10-ébe simán befért nálam) egy dolgot hiányoltam, Ivan Drago cameoját: „Sőt, egy icipicit talán még hiányom is lehet, ugyanis pont azt a negyedik részt hanyagolták értetlenül, aminek közvetlen kihatása van erre a mozira… milyen jó lett volna mondjuk egy cameo Dragotól, aki esetleg az eltelt 30 év alatt megbánta Apollo kinyírását.” Nos, mint kiderült, semmi nem volt véletlen, az alkotók, Stallone és az egész koncepció szándékosan mellőzte az orosz bokszológép hanyagolását – hogy aztán a Creed II-ben egy egész filmet szánjon neki. Persze, nemcsak neki, hanem a generációváltás jegyében egy új nemzedéknek, Ivan utódjának/örökösének, Viktornak is… mindent összeadva pedig az jön ki az egészből, hogy a Creed II egyszerre lett a Rocky IV, és a Creed I folytatása, ami önmagában is egy nagyszerű húzás, de köretként a remek (most kicsit talán sablonosabb) sportfilm mellé ezúttal kapásból három (!!!) szálon futó családi drámát is mellékeltek a forgatókönyvírók.

Ugye, a múltkor ott hagytuk abba, hogy a kis Creed elvesztette ugyan a címmeccset Conlan ellen, de a világ felfigyelt rá és bokszolói pályafutása azóta töretlenül ível felfelé. Nem egészen tudni, mennyi idővel vagyunk az első rész eseményei után, mindenesetre Adonis belekóstolhat a sikeres sportolók életébe – milliószor láttuk már ezt, de nem lenne Creed a Creed, ha a megszokott sablonok szerint mennénk tovább. A fiú, megőrizve korábbi félszegségét, továbbra is egy szerethető figura, akinek épp a lánykérés a legnagyobb problémája: az első epizód raszta hajú csaja, a megsüketülés folyamatában lévő Bianca a szerencsés kiválasztott. Nekem nagyon tetszett, ahogy a forgatókönyv kezelte a helyzetet, van valami gyerekes báj ebben az egész kapcsolatban, Adonis bénázása tök aranyos, a konkrét lánykérés meg a maga sutaságában viccesen szeretetreméltó. Egyébként ez a kapcsolat lesz majd a mozi három családi szála közül az egyik, amire építkezni lehet – de nem csupán azzal, ami ilyenkor szokásos lenne, miszerint az aggódó feleség/anya félti a bokszoló férjét/fiát a sérülésektől és próbálja távol tartani élete értelmétől… nem. Adonis anyjával való kapcsolata mellett képbe jön ugyanis egy új tényező, ami egyszerre torokszorítóan érzelmes fennhangot tud adni a filmnek és egyidejűleg erős áthallást is nyújt a Rocky IV-hez, illetve Apollo múltjához. Nem akarok erről többet írni, mindenki fedezze fel ezt magának, de nekem sokat jelentett minden, ami a Creed család történetéhez kapcsolódott…

Ivan Drago és fia, Viktor esete nem kevésbé érdekes. Én, naivan azt gondoltam, hogy 30 évvel később egy olyan Drago-t látunk, aki megbánta tettét és aki csupán sportemberi mivoltában akar revansot venni az új amerikai sztárbokszolón… eszembe sem jutott, hogy mi történhetett ezzel az emberrel azóta. Nos, Stallone és a stáb egészen meredeket húzott – aminek valljuk be, még alapja is van – nevezetesen azt, hogy Drago bukása anno teljesen tönkretette életét, a Szovjetunió hőséből egy kiközösített földönfutót csinált, elvesztve megbecsülését és feleségét is. Zseniális Drago és Balboa első találkozása a kis étteremben, megdöbbentő volt nézni, mivé lett a szovjetek hőse – és hogy mennyire is csak a bosszú éltette évek óta. Mennyire várta, hogy visszavághasson a ’85-ös kudarcért, hogy visszakerülhessen a trónra… immár az új orosz érában. Ugyanakkor nem kerülhetem megemlíteni az egyetlen igazán fájó és engem zavaró húzást, amit Stallone-ék elkövettek (hogy ez mennyire szándékos odabökés vagy szimplán hanyagság, nem tudom): elég meredek állapot, hogy Dragoék ukránok, Kijevben edzenek az utcán, aztán a siker után ismét Oroszország kedvencei lesznek… szerintem ebben a mostani politikai helyzetben ez… khmmm… fura. Az ő (és fia) története, motivációik, jellemfejlődésük, az egész köréjük megírt sztori önmagában is érdekes – s bármennyire is kellene, valahogy az ember nem tud szívből haragudni sem rá, sem Viktorra. Valahol tragikus is mindaz, ami velük történt…

S ha már a családi szálaknál tartunk, akkor harmadjára említsük meg a Rocky életét meghatározó dilemmát is… az mondjuk nem nagyon tetszett, hogy a korábbi ráknak se híre, se hamva (jó, egy mondat, hogy győztem), de az speciel nagyon bejött, hogy a Creed II valamilyen szinten kapcsolódik a Rocky Balboához is. A filmben Rocky egész végig azzal a dilemmával küzd, hogy hívja fel az időközben tőle eltávolodott Robertet (akit szerencsére ugyanaz a Milo Ventimiglia a színész, mint volt), hogy hozza rendbe kapcsolatát fiával, a nagy bajnok, a legyőzhetetlen hogyan vegyen erőt magán, hogy odaálljon a fia elé. Amúgy… ha már könnyek… az első epizód is tartogatott érzelmes pillanatokat, de ez a Creed II messze túltesz elődjén: a finálé az unokával, az egész Balboa szál is a sok temetővel, a dilemmával bizony megkönnyezteti a nézőt – meg persze Adonis és családja története is, de ott icipici „visszhangot” éreztem a Rocky IV-el kapcsolatban. Az is igaz, hogy nem először látunk már ilyen „hogy hívjam fel?” témájú kapcsolatot (ld. még Reszkessetek, betörők), de valahogy én ezt, megfelelő körülmények és háttér mellet totál életszerűnek, hihetőnek – és érzelmesnek találom…

Nem véletlen, hogy a Creed II-ről, mint magáról a bokszolós filmről eddig kevesebb szó esett írásomban. Nem mintha az nem lenne jó, de én hangsúlyosabbnak érzetem ezúttal a családi kör érzését a sportfilmnél. Természetesen utóbbiként is simán megállja a helyét, bár most talán jobban lekövethetőek benne a kötelező elemek: siker, ego, vereség, felkészülés, győzelem… e szempontból számomra az első rész több frissességet hordozott (már eleve a mentor-tanítvány viszonyban is). Ráadásul, ha nagyon nagyon gonosz akarok lenni, a Creed II nem csak – vagy nem – a Rocky IV folytatása, hanem kvázi annak rebootja is. Ha nem lett volna Adonis felvezetése 3 éve, akkor ez csupán a '85-ös film egy kópiája lenne: majd minden esemény, fordulópont ugyanaz, csak picit máshogy – még szerencse, hogy Viktor nem öli meg Adonist az első meccsen… csak majdnem. A mérkőzések, azok fényképezése, a látvány, a hangulat vérprofi most is (különösen hatásos Adonis moszkvai bevonulása), de 1976 óta volt idő megtanulni Hollywoodban jól kinéző és hangulatos bokszfilmet csinálni. Attól több ez a Creed II egy átlagos, jól sikerült sportfilmnél, hogy Stallone ösztönösen belevitte a fentebb említett családi szálakat a történetbe: jól érezte, hogy a viszonylag kevés mérkőzés mellett kell valami egyéb is, ami hat a nézőre.

Még két dolgot kell megemlítsek a filmmel kapcsolatban, ami nekem nagyon bejött. Az egyik a már említett Dolph Lungren, aki egyszerűen hihetetlenül karizmatikus figura Drago szerepében, nagyon jók voltak a múlt kapcsolódási pontjai, a fényképek a falon, a korabeli videók visszanézései. A Viktort megformáló srác kinézete,kisugárzása a maga szótlanságában zseniális – a kezdő román színész, Florian Munteanu telitalálat erre a szerepre, és Dolph Lungrenhez kapcsolódóan legnagyobb örömömre Brigitte Nielsen is visszatér egy rövid szerepre. A másik, ami már 34 éve is nagyon megfogott, az a különleges edzésmódszer – anno Rocky vonult el a szovjet télbe edzeni, itt most Adonis teszi ugyanezt a sivatagban. Persze, ezt is lehet csupán egy visszhangnak tekinteni, de érzelmileg nagyon helyén van a dolog. Az ikonikus filmzene, a Rocky téma pedig – kicsit átdolgozva – akárhányszor csendül fel, még mindig borzongató érzést tud nyújtani.

A Creed másodjára talán nem nyújtja azt az élményt, mint elsőre, talán kicsit túlságosan is leköveti a Rocky IV cselekményét, de még így is egy nagyszerű moziélményt jelent. Én legalábbis nem tudok rá haragudni azért, hogy szinte ugyanazt láttam, mint anno ’85-ben, karakterei, színészei, családi hálói mind-mind adtak hozzá annyi pluszt, hogy szívesen nézem majd újra. Nekem Adonis Creed története még mindig jobbnak és érdekesebbnek tűnik, mint Rocky Balboáé volt, pláne úgy, hogy az ifjú bokszoló mellé itt van immár két veterán is. Kíváncsi vagyok, terveznek-e előszedni még valakit a múltból – lehet, hogy jobb lenne, ha ezzel lezárnák a dolgot és Adonisnek új, aktuális kihívóval kéne megmérkőznie.




80%


Ui: Egy apró gonosz megjegyzés: már megint Shrek beszélt Stallone szájából... Hihetetlen, hogy mindenhonnan Gesztesit hallom, szerintem Stallone szinkronjának Gáti Oszkár sokkal jobb (volt).




.

R2-D2 írta:

.
Creed II

A Creed másodjára talán nem nyújtja azt az élményt, mint elsőre, talán kicsit túlságosan is leköveti a Rocky IV cselekményét, de még így is egy nagyszerű moziélményt jelent. Én legalábbis nem tudok rá haragudni azért, hogy szinte ugyanazt láttam, mint anno ’85-ben, karakterei, színészei, családi hálói mind-mind adtak hozzá annyi pluszt, hogy szívesen nézem majd újra. Nekem Adonis Creed története még mindig jobbnak és érdekesebbnek tűnik, mint Rocky Balboáé volt, pláne úgy, hogy az ifjú bokszoló mellé itt van immár két veterán is. Kíváncsi vagyok, terveznek-e előszedni még valakit a múltból – lehet, hogy jobb lenne, ha ezzel lezárnák a dolgot és Adonisnek új, aktuális kihívóval kéne megmérkőznie.

80%

Az írás nagyon tetszik, és a leírtak alapján a film is érdekesnek tűnik... leginkább ugye családi dráma vonalon...

Mivel viszont nincs kötődésem Rockyhoz, ha láttam is a filmeket -de szerintem nem-, semmire nem emlékszem belőle, így félve kérdezem: összefoglalják-e az új filmek annyira a régieket, hogy azok ismerete nélkül is érthető marad, vagy ne is próbálkozzak ilyennel?

.

Niwrok írta:

Creed II

Az írás nagyon tetszik, és a leírtak alapján a film is érdekesnek tűnik... leginkább ugye családi dráma vonalon...

Mivel viszont nincs kötődésem Rockyhoz, ha láttam is a filmeket -de szerintem nem-, semmire nem emlékszem belőle, így félve kérdezem: összefoglalják-e az új filmek annyira a régieket, hogy azok ismerete nélkül is érthető marad, vagy ne is próbálkozzak ilyennel?

.

Igen, mindenképp. Sőt, akkor azok a fura utánérzések sem kísértenek, mint engem (picit).

Ugyanakkor szerintem úgy lesz teljes az élmény, ha a Rocky IV-et megnézed előtte. Részben ezen történet miatt, részben a '85-ös korrajz miatt is. Önálló mozi, úgyhogy nézhető.

Kicsit olyan mintha könyv lenne a Creed II mellé.

.

Niwrok írta:

Világok őre / Черновик

Sajnálom, megpróbáltam, és tényleg vannak olyan előnyös pontjai, mint a kedvelt alternatív világos koncepció... de minden más néha annyira vacak és gagyi, hogy a film 80%-át lemondó félmosollyal vettem tudomásul. Az egyik régi film"élményemet, az Anomáliát idézte fel benne, és annál legalább jobb volt    .

Az volt a legnagyobb baj, hogy el sem jutottam odáig, hogy azon gondolkodjak, hogy melyik világ miért és hogyan működik, meg hogy Kirill számára ez a "törlés" mekkora megrázkódtatás lehet, mert a cselekmény maga botrányosan követhetetlenre van megírva    . Állítólag négy nap van belepréselve ebbe a két órába (öt a visszaemlékezéssel együtt), de se füle, se farka annak, ahogy ez be lett mutatva. Most akkor bürokratának kellett Kirill, hogy vámpapírokat nézegessen, vagy hogy átjárókat teremtsen más világokba? Ha előbbi, akkor miért csak ugyanaz a csávó jön kétszer vámolni, miközben Kirill amúgy sincs soha a hivatalban; ha az utóbbi, akkor mi az a hülyeség a vámjegyzékkel ?? Hogy kerül az egészbe Kótya, aki ugyan valami gigafelügyelője ennek a világosdinak, de közben ráért évekig suta havert játszani az akkor még gyanútlan Kirill mellett    ?! Most akkor ki próbálta megölni az elvágott nyakú csajt, és mik azok a matrjoska harci drónok  ?? Miért kellett megölni a szőke csajt, miért gőzölt be, és miért csak egy pacsival meg egy összenevetéssel veszi tudomásul Kótya, hogy leomlott a torony...

Az oroszoknak is nagyon meg kell tanulni forgatókönyvet írni, ha a gúnyolódáson kívül bármit is el akarnak érni az új műfajokban...


4,5/10
.

Nincs mit sajnálnod, nekem kicsit jobban bejött, de én edzettebb is vagyok orosz sci-fi, fantasy téren. Mindenben igazad is van, számomra az alaphelyzet volt az egész kulcsa, az adott akkora löketet, hogy majdnem kitartott a végéig. Plusz - ahogy írtam - találtam néhány egészen érdekes és ötletes megoldást az alternatív világokban.

De a matrjoska harci droidokkal én sem tudtam mit kezdeni.

Mindegy, majd a második rész után elmesélem, mi lett Kirill sorsa.


.

.





A bűnös





„A dán Locke, egy kis Mobillal fűszerezve. Szerintem ezzel el is mondtam mindent” – írta pár napja Niwrok kolléga e film kapcsán. Az igazság az, hogy nem csak ő ajánlotta ezt a filmet a figyelmembe, de tény, hogy az ő rövid értékelése és e két mozi együtt említése előre repítette az A bűnöst a soha véget nem érő megnézendő filmek listáján. Amúgy… az jutott eszembe, kb. ilyen lehetett, mikor részemről az El Desconocidonál, az A fülke, a Féktelenül és a Locke hármas együtt emlegetése volt a varázsszó. Miután pedig mindkét esetben szóba kerül Tom Hardy filmje, azt azért nem árt megjegyezni, hogy ez esetben a kapocs sokkal inkább a monodrámán van, az egész szituáció totál más, mint az autójában ülő angol művezető esetében…

Asger Holm (Jakob Cedergen) a koppenhágai segélyhívónál dolgozik – igaz, csak átmenetileg. Hogy miért van ott, nem tudjuk (az majd a moziból derül ki lassan), mindenesetre ő nem igazán érzi otthon magát. Kb. egy óra lehet hátra még a műszakból, jönnek a szokásos hívások – külön pikantériája van a történet ezen elemének a szempontból, hogy itthon ugye hoztak nyilvánosságra mindenféle érdekes betelefonálásokat – amik önmagukban is meglehetősen szórakoztatóak. Sőt, még izgalmasak is tudnak lenni, hisz az átlag, tudatlan néző leesett állal képes nézni, hallgatni, hogyan segítenek neki a vonal túlsó végén. Itt jegyzem meg, hogy olvastam angol nyelvű hozzászólást, ami azért húzza le a filmet, mert a segélyhívó központba megjelenített munka nem autentikus… egy játékfilmben. Mindegy, az első néhány ügyön talán még szórakozni is lehet, a pasit kirabló kurva esetén mindenkép… a vicces idillt csupán egy fura magán telefonhívás zavarja meg, amiben Asger ügyéről érdeklődnek. Van valami sejtelmes ebben a hívásban és tegnap óta azon is tűnődtem már, milyen zseniális dramaturgiai húzás az íróktól az, hogy már a harmadik percben elültetik a kétkedés magvát a főszereplővel szemben. Hisz az „ügyről” tudósító újságírónő plusz a cím együtt totál úgy is értelmezhető, hogy Asgernek komolyan vaj van a füle mögött – aztán meg közben csak azt látjuk, hogy a srác majd később még saját korlátait és hatásköreit is túllépve próbál segíteni valakinek…

A 10-ik percben aztán jön egy hívás egy kétségbeesett nőtől, akit épp elraboltak – Asger pedig jó zsaru (merthogy ő biza’ zsaru) módjára szinte ráveti magát az ügyre. Tekintve, hogy a film nagyjából valós időben játszódik és mindösszesen 85 perces, innentől kezdve kb. egy órán keresztül egy olyan feszült és izgalmas thrillerbe csöppenünk, amit nagyon rég láttam képernyőn. Gyakorlatilag egy emberrel a főszerepben, csupán telefonhívásokon keresztül egy qrva izgalmas és bizony jó néhány meglepő fordulattal megpakolt sztori tárul elénk, ami bizonyos pontjain horrorfilmeket meghazudtoló feszültséget képes generálni. A trükk pedig abban van, hogy a bejövő hívás eseményeiből semmit nem látunk, ugyanazt látjuk, érezzük és gondoljuk, mint Asger – minden esemény, jelenet a néző fantáziájára van bízva. Bizonyos szempontból a film jobban hasonlít egy rádiójátékhoz, vagy egy hangoskönyvhöz, hisz valójában egy (na jó, kettő) helyiségben vagyunk végig, és a mozgalmas dolgok a vonal túlsó végén történnek. Nekünk kell elképzelni, mik ezek a dolgok, milyen a fehér furgon, hogy néz ki Iben, Michael vagy a gyerekek, de azt is, milyen látvány fogadja a házba érkező dán rendőröket. Apropó… ebben az esetben nekem volt egy megérzésem, de az annyira negatív volt, hogy gyorsan el is hessegettem magamtól – a fene se gondolta volna, hogy mindaz piskóta lesz ahhoz képest, amit kapni fogok. Amit el kell képzelnem, mert a telefonban elmondják, amit át kell élnem, mert Asger is átéli, s ami önmagában olyan szörnyű, hogy szinte nincsenek rá szavak. Ráadásul az ilyen rádióközvetítéses lakásbehatolásoknak, felderítéseknek van valami egészen különleges feelingje – soha nem értettem, miért is volt a 20-as években akkora hiszti Orson Welles rádiójátékából, de most, Gustav Möller filmje után van némi sejtésem arról, milyen lehetett tudatlanul átélni egy jól megszervezett és előadott inváziós sci-fit.

Nagyon rég éreztem ennyi feszültséget és izgalmat egy film nézése közben, mint az A bűnösnél. A már említett szűk játékidő egyébként sem enged meg túl sok mélázást – icipici van még így is – de igazi dramaturgiai és forgatókönyvírói bravúr az, amit ebből a minimálhelyzetből a dánok kihoztak. Adva van egy ember, akinek vannak ugyan lehetőségei megmenteni egy elrabolt nő életét, de ezek a lehetőségek időben és térben is korlátozottak… néhányszor legszívesebben én otthagytam volna a munkahelyem a helyében és magam eredetem volna a titokzatos fehér furgon nyomába. Adva van egy ember, aki a segítségkérő nő esetén keresztül saját magával kapcsolatban is fontos és komoly elszámolásra kényszerül… hogy aztán majd igazából ez hozza el neki is és a megmenteni kívánt nőnek is a megváltást. Adva van egy film, ami egészen zseniálisan keveri a monodráma eszközeit a thrillerrel, amiben a főszereplő múltja a mozi végére legalább olyan fontos lesz, mint azoké a figuráké, akik betelefonálnak a segélyhívó központba (ja, és ugye a bevezetően említett kétkedés magja is szerepet játszik). Adva van egy mozi, ami legalább kétszer akkora gyomrost ad, hogy a döbbenettől nem kapsz levegőt – nem véletlen az a csönd, amit ilyenkor Asger arca mellé bevágnak.

Persze, ez az A bűnös sem lesz mindenki filmje. Pont a Locke-nál írtam ezt, de biztosan sokan vannak olyanok, akik 15 perc után kikapcsolják, mert nem történik benn semmi. Nos, nem az én dolgom bárkit is minősíteni, meg mindenkinek más az ízlésvilága, érdeklődési köre, viszont azt állíthatom, hogy ebben a moziban minden megtalálható, ami a nagybetűs filmkészítésről tudni kell. Ilyen, mikor van egy kibaszott jó forgatókönyv, amit egy remek arányérzékkel rendelkező rendező egy nagyszerű színésszel visz vászonra. Ilyen az, amikor bebizonyosodik, hogy nem kellenek dollármilliók egy jó filmhez, nem kell CGI, meg látvány, meg robbanás… önmagában az, hogy egy bajba jutott ember megmentését a telefonon hallott információk alapján szimplán elképzeljük, az elég az üdvösséghez. Kicsit olyan, mint a jó horrorokban: többnyire addig jó valami, addig félelmetes és izgalmas, amíg nem látod, mitől kell félned – az A bűnös meg, ösztönösen, vagy szándékosan, pont erre játszik rá. Biztos totál más lenne az élmény, ha mindazt látnánk is, amit most csak elképzelünk, állítom, a fele élmény a kukába menne azzal, ha szépen követné a kamera a fehér furgont és a gyerekek lakásában történteket (na jó, utóbbi nem biztos). Magam részéről milliószor hangoztattam, hogy a jó mozi alapja a jó forgatókönyv – és íme tessék: üde meglepetés ez a mozi a tavalyi kínálatban.

Annyira lenyűgözött az egész, hogy szinte hibátlannak tartom – ha mindenképp kötözködni akarok, akkor nekem talán a néha túl sokáig némaságba burkolódzott főhős, a néha állóképig lelassított snittek nem jöttek be. Aztán az is lehet – sőt, szinte biztosan így van – hogy a felfokozott érzelmi, izgalmi állapotban éreztem túl hosszúnak a várakozást, pedig aztán az életben sincs másképp. Mint mikor a mentőt várod: minden perc csigalassúsággal telik… De amúgy én hibát ebben nem találok. A cím kétértelműsége (egészen pontosan több szereplőre vonatkoztathatósága, ami menet közben bizony változik is), az egészen kiváló érzékkel megteremtett atmoszféra, Jakob Cedergen játéka (az a kaján mosoly a kurvás esetnél) mind-mind parádés. És lehet, hogy nem autentikus a segélyhívó helyszíne – érdekes lehet ezt olyannak látni, aki dolgozott, dolgozik ilyen helyen – de speciel engem totál nem zavart. Ja, és hogy még gonoszkodjak picit: az volt még kicsit fura, ahogy Asger munkáját, magát a figurát a többiek kezelték – néha az öntörvényűsége számomra hiteltelen volt. De aztán tényleg ennyi.

Jó hogy láttam még ezt a filmet az xpresses listaírás előtt, az A bűnösnek számomra bérelt helye van a TOP 10-es listán. Nem lennék meglepődve, ha egy hét múlva, a friss élmény hatására igencsak előkelő helyen végezve. Ja, és a Homok alatt és a Krigen után ez már a harmadik dán film, ami brutálisan jó. Nevezték az idegennyelvű Oscarra is, s bár kétlem, hogy meg is nyerné (nincs olyan vonatkozása, ami ezt indokolná), de szerintem totál megérdemelné.





90%



.

R2-D2 írta:

.
A bűnös

Gyakorlatilag egy emberrel a főszerepben, csupán telefonhívásokon keresztül egy qrva izgalmas és bizony jó néhány meglepő fordulattal megpakolt sztori tárul elénk, ami bizonyos pontjain horrorfilmeket meghazudtoló feszültséget képes generálni. A trükk pedig abban van, hogy a bejövő hívás eseményeiből semmit nem látunk, ugyanazt látjuk, érezzük és gondoljuk, mint Asger – minden esemény, jelenet a néző fantáziájára van bízva. Bizonyos szempontból a film jobban hasonlít egy rádiójátékhoz, vagy egy hangoskönyvhöz, hisz valójában egy (na jó, kettő) helyiségben vagyunk végig, és a mozgalmas dolgok a vonal túlsó végén történnek. Adva van egy film, ami egészen zseniálisan keveri a monodráma eszközeit a thrillerrel, amiben a főszereplő múltja a mozi végére legalább olyan fontos lesz, mint azoké a figuráké, akik betelefonálnak a segélyhívó központba (ja, és ugye a bevezetően említett kétkedés magja is szerepet játszik). Adva van egy mozi, ami legalább kétszer akkora gyomrost ad, hogy a döbbenettől nem kapsz levegőt – nem véletlen az a csönd, amit ilyenkor Asger arca mellé bevágnak.

Annyira lenyűgözött az egész, hogy szinte hibátlannak tartom – ha mindenképp kötözködni akarok, akkor nekem talán a néha túl sokáig némaságba burkolódzott főhős, a néha állóképig lelassított snittek nem jöttek be. Aztán az is lehet – sőt, szinte biztosan így van – hogy a felfokozott érzelmi, izgalmi állapotban éreztem túl hosszúnak a várakozást, pedig aztán az életben sincs másképp. Mint mikor a mentőt várod: minden perc csigalassúsággal telik… De amúgy én hibát ebben nem találok. A cím kétértelműsége (egészen pontosan több szereplőre vonatkoztathatósága, ami menet közben bizony változik is), az egészen kiváló érzékkel megteremtett atmoszféra, Jakob Cedergen játéka (az a kaján mosoly a kurvás esetnél) mind-mind parádés. És lehet, hogy nem autentikus a segélyhívó helyszíne – érdekes lehet ezt olyannak látni, aki dolgozott, dolgozik ilyen helyen – de speciel engem totál nem zavart. Ja, és hogy még gonoszkodjak picit: az volt még kicsit fura, ahogy Asger munkáját, magát a figurát a többiek kezelték – néha az öntörvényűsége számomra hiteltelen volt. De aztán tényleg ennyi.

90%

Örülök... duplán is .

Én még nem tudom, hogy belefér-e a tízbe, és nyilván nem azért, mert rossz lenne... Pont a friss élmények miatt most van, ami jobban megfogott, és lehet, hogy ha jobban ki tudtam volna beszélni, nem annyira tojáson járkálva a spoilerek miatt (mert Asger reggeli tárgylását és annak szerepét direkt teljesen kihagytam), vagy jobban megfog Jakob Cedergen játéka, vagy máshogy jönnek a megérzéseim, akkor most nem lenne kérdés. És lehet, hogy baromi igazságtalan lesz, amikor két-három év múlva esetleg listára teszem a hollywoodi változatot, mert a remake tervei szerint akkor Jake Gyllenhaal ül majd a segélyszolgálati székben...

Ami az írásból leginkább megütötte a szemem, az az öntörvényűség hiteltelensége, de...

Spoiler:

.

Niwrok írta:

A bűnös

Ami az írásból leginkább megütötte a szemem, az az öntörvényűség hiteltelensége, de...

Spoiler:

.

Igen, pont arra gondoltam, hogy azt azért kicsit furán néztem, hogy minden zokszó nélkül hagyják félrevonulni, majd nem rohan be senki megnézni, mit csinál. Hogy látványosan azt csinál a fülhallgatóval a fején, amit csak akar... a többiben teljesen igazad van.