Niwrok írásai 2.0

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Én meg éppen ezen lepődtem meg, valahogy ezt vártam a legkevésbé, nemhogy elsőnek    . De jó, hogy megnézted, és jó, hogy legalább ennyire bejött.

Mert? Mit szeretnél, hogy sürge pótoljak?

Sürge? Semmit . Jó lesz az szépen a maga tempójában .
Amit többször is ajánlottam a fenti háromból, amiket még nem láttál, az a Repeaters volt, azzal a fenntartással, hogy a rehabos drogosok aligha lennének a kedvenceid. Mostanra kiegészíteném annyival, hogy például az ARQ után már nem is lenne annyira különleges, mint nekem volt... nekem az volt az első az olyan idővisszapörgetősök közül, ahol többen mennek vissza tudatosan, emlékekkel.

.

Niwrok írta:

Az Almanach projekt

Nem azt mondom, hogy nézhetetlen, de sokszor nagyvonalúbb, értelmezhetetlenebb és feleslegesebb részek vannak benne annál, amit szó nélkül tudomásul vennék, pedig kellemes ötletek is akadnak benne, amit majd egy másik film -remélem- ki fog aknázni. A Pillangó-hatás már rég végigrágta majdnem mindazt a témát, ami itt megjelenhetne, és csak mert hozzátársították a Chronicle-t, még nem lesz elég egy szórakoztató filmhez; már csak azért sem, mert az előzetes alapján egy sokkal pörgősebb filmre készültem. Legalábbis nekem így jött le, de talán majd nektek/neked...

6,5/10

Második pótlás a háromból...

Lehet, le is kéne vennem a múltkori listáról, mert ez nem időhurkos film - legalábbis nem abban a klasszikus mivoltjában.

A viszonyítási pont egyértelműen a Pillangó hatás, ez annak a talpát talán nyaldossa alulról, ennek ellenére néha egészen jól éreztem magam rajta (leszámítva a borzalmas szinkront). Voltak egész jó ötletei, egész érdekes összefüggései és a végére tényleg el lehe gondolkodni azokon a megváltoztatott jeleneken, amik keresztül-kasul szabdalják egymást. Az utolsó jelenet a padláson meg kifejezetten zseniális...

De. Néha annyira nincs kohézió és kapcsolat a jelenetek között, hogy fájt. A kémia felelet számomra is kínos volt, és úgy összességében sem éreztem azt, hogy az ugrások puszta tényén és azok élményén kívül bárki mármi másra is gondolt volna a forgatókönyvben. Rengetegszer ráncoltam össze a homlokom, az "ez most hogy?" gondolattal, a kézikamera stílust alapban nem bírom - bár elismerem, a záró jelenet miatt fontos volt. Minden negatívuma ellenére ugyanakkor én többnyire elvoltam vele, néha kifejezetten tetszett... de ahogy írtam, e témában a Plllangó hatás verhetetlen.

Nálam 70%


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Az Almanach projekt

Nem azt mondom, hogy nézhetetlen, de sokszor nagyvonalúbb, értelmezhetetlenebb és feleslegesebb részek vannak benne annál, amit szó nélkül tudomásul vennék, pedig kellemes ötletek is akadnak benne, amit majd egy másik film -remélem- ki fog aknázni. A Pillangó-hatás már rég végigrágta majdnem mindazt a témát, ami itt megjelenhetne, és csak mert hozzátársították a Chronicle-t, még nem lesz elég egy szórakoztató filmhez; már csak azért sem, mert az előzetes alapján egy sokkal pörgősebb filmre készültem. Legalábbis nekem így jött le, de talán majd nektek/neked...

6,5/10

...úgy összességében sem éreztem azt, hogy az ugrások puszta tényén és azok élményén kívül bárki bármi másra is gondolt volna a forgatókönyvben.

Nálam 70%

Ennyi. Ezzel a fél mondattal össze is foglaltad az egész film jellemzését.
.

.
TURN - Washington's Spies S4




Azon sorozatok közül, amikről az elsők között írtam, amik végigkísérték az itteni "munkásságomat", egyre többet kellett így vagy úgy elbúcsúztatnom az évek során. Nem mindig volt ez könnyű, akár mert a nézettségi adatok miatt idő előtt, félbehagyottan elkaszálták valamelyik kedvencem, akár mert ugyanezen adatok miatt akkor sem tudtak elengedni egy-egy szériát, amikor már csak kizsigerelni tudták azt. Most a TURN került ezen a listán sorra, és az egyre gyarapodó negatív tapasztalatok miatt csak reméltem, hogy az amerikai függetlenségi háború elég mankó lesz az eddig nálam sok jó pontot kapó stábnak, és a végére sem engednek a remek karakterekből, szövegkönyvből.

Már csak azért is, mert a két évadon át görgetett központi téma (Benedict Arnold árulása és lebukása) végre megtörtént, és az olyan mellékszálakkal együtt, mint John André kivégzése, vagy a csaknem Abe felakasztásával járó setauketi mini-forradalom, igencsak újrarajzolták az eddig oly stabilnak hitt szövetségeket. Talán a leglátványosabb ezek közül Abe apja, aki ugyan továbbra sem áll közvetlenül a függetlenségpártiak oldalára, de azt egyre kevésbé tűrheti el, amilyen visszaéléseket az ellenük folyó harcokban a király katonái elkövetnek. Szükség is van az új támogatókra, mert hiába a katonai sikerek, Washington serege mostanra felélte az erőforrásait, utánpótlás csak ritkán érkezik, ami egyre csak fokozza a belső elégedetlenséget, növelve egy lázadás esélyét. Közben új fenyegetésként ott van maga Arnold, aki az árulók sorsához mérten most már mindkét oldalon megvetés és nevetség tárgya, amit a háborús hős büszkesége nehezen visel, ezért azzal próbál elismertséget szerezni, hogy rangjából eredően sokat, de szerencsére nem eleget tudva Washington és a rebellisek kémhálózatairól elkezdi azokat felgöngyölíteni. A Culper-hálózat egyelőre biztonságban érezheti magát, de ez csak addig tart, amíg Arnold nem kap váratlan helyről segítséget... olyanoktól, akiknek már csak pár kirakós hiányzott, hogy összeálljon a teljes kép.

Ennek során akadtak gyengébb szakaszok, problémák a dinamikával -mert mondjuk két részt kicsit laposabbnak találtam, majd rögtön az utána következő kettőbe épphogy túl sok mindent akartak beletömni-, de a "képet" nézve csak az látszott a végére, hogy milyen sokszínű sorozat ez. Alapvetően persze még mindig a szervezkedés és az összeesküvés a fő mozgatórugó, és továbbra is maximális elismerésemet bírja, ahogy ezek nem csak önmagukban léteznek, mintha senki más nem kémkedne, csak Culperék, hanem folyamatosan hatnak is egymásra, elzárva bizonyos lehetőségeket, vagy éppen megnyitva az utat egy csata megnyerése felé. De ahogy már múltkor is mondtam, ezeket nem mindig, sőt, egyre kevésbé az elvek, az elköteleződések vezérlik, sokkal inkább a bosszúvágy, a bizonyítási kényszer, vagy éppen egyszerűen csak az anyagi haszonszerzés. Előbbi következik abból, hogy azért kialakult itt több ellentét is az évek során, utóbbira pedig az, hogy sokan érzik, a háború, így vagy úgy, de a végéhez közeledik, és bármi is lesz a kimenetel, ők szeretnék megteremteni az alapokat -már ha megérik- a biztonságos és gondtalan öregkorra. Én már ezzel a háttérmunkával is bőven elégedett lettem volna, nem is vártam, hogy a manipuláción túl annak tárgya is látható lesz, hiszen eddig sem nagyon volt ilyen... ehhez képest igencsak meglepett a stáb, ahogy a végére látványos csatajeleneteket forgattak a függetlenségi háború később döntőnek bizonyuló, yorktowni ütközetéről. Külön tetszett ebben a pár másodperces kis animáció a csapatmozgásokról, olyanokat szívesen láttam volna korábban is, ha már egyszer vizuális típus vagyok, a sorozat meg úgy történelmileg informatívabb lett volna...

Ezek az események csak a "vonalak", amik a karaktereket kötik össze, és örültem, hogy itt mind drámában, mind érzelmekben, mind konfliktusokban sikerült tartani az eddigi szintet. Valamivel talán túl is nőtték az eddigieket, mert háború elhúzódásából eredő kimerültség, az azt kísérő kudarcok egyre többeket megviselnek, akár rövid epizódok erejéig engedve a személyes gyengeségeiknek. A karakterek között megint csak Benedict Arnold jellemrajza volt a legizgalmasabb, a stáb folyamatosan nagy hangsúlyt fektet annak bemutatására, hogy a tábornok milyen fázisokon megy át a korábbi ellenséghez csatlakozva, és belőlük ugyanúgy kiábrándulva, mint Washingtonból, hogyan jut el oda, hogy a harácsolásával az egész hadjárat sikerét befolyásolja. Eddig nagyjából a háttérben volt csibész végrehajtóként Caleb, de most neki is kijut a lelki terrorból, amiből sokáig bizonytalan, hogy hogyan tud felállni. Aki ellenben az alakításával nyűgözött le megint epizódról epizódra, az Samuel Roukin; komolyan, nála jobb pszichopatát kevés filmben láttam eddig, és olyan mondatai, hangsúlyai vannak, hogy biztos voltam benne, nélküle vesztene ez a sorozat a legtöbbet. Aki szintén jó volt, de már kisebb botlásokkal, az éppen a kezdettől fő vonzerőt jelentő Jamie Bell, aki viszont itt az első részben például olyan hisztérikusan játszott, mintha kéjgázt szívott volna a felvétel előtt.

Egy tudottan záró évadhoz általában hozzátartozik az is, hogy a régebbi szereplőket, konfliktusokat felidézik, inkább csak nosztalgiából. Kellemes szokott lenni egy-egy ilyen "meghajlás", újra látni a régi ismerősöket, de azért jobban szeretem, ha ezeknek a cselekmény szempontjából is van szerepe. A TURN ebben a vonatkozásban nem mindig teljesített jól, például nekem Akinbode felbukkanása is éppen elég erőltetett "véletlen" volt. De akikkel még ennyire sem tudtak most mit kezdeni, azok a nők voltak, akik mostanra teljesítették a küldetésük nagy részét, így nem sok szerepük maradt. Annának csak annyi jut, hogy a sereget kísérő civilek, például a katonafeleségek között próbál kicsit csereberélni, de az ő szála legalább bemutat ezt-azt a sereg tábora körüli életből, még ha speciel most az amúgy kémkedésben igencsak elsőbálozó Mary is többet ügyeskedik nála. A másik ilyen Peggy asszony volt, aki nálam a legjobb szereplők között volt sokszor, és akinek most is akadnak érdekesebb villanásai, de azt a részét a dolognak, ahogy a John André iránti féltékenységét próbálják felszítani, miközben André már ugye halott, csak hogy ebből kisarjadjon egy kis álnokoskodással kevert szappanopera... nos, az annyira nem jött be. De így is sok apróság, szép emlék került elő, akár csak egy mondat, flashback vagy képkocka erejéig, amikhez azért a három korábbi évad bőséges anyagot szolgáltat.

Ebben a formájában pedig igazából másodlagossá vált a végkifejlet, ami értelemszerűen Washington győzelmét jelenti. A Culper Ring körüli események hangulata talán leginkább a Black Sailhez áll nálam közel -persze pálmafák és nagyobb hajócsaták nélkül-; ott élveztem hasonló módon a karakterek közti viszonyokat és azok hullámzó változását, még ha a TURN eszközeiben és lehetőségeiben talán korlátozottabb is volt. És majdnem annyira is fog hiányozni, mint a Black Sails.


8/10
.

Niwrok írta:

.
TURN - Washington's Spies S4

Ebben a formájában pedig igazából másodlagossá vált a végkifejlet, ami értelemszerűen Washington győzelmét jelenti. A Culper Ring körüli események hangulata talán leginkább a Black Sailhez áll nálam közel -persze pálmafák és nagyobb hajócsaták nélkül-; ott élveztem hasonló módon a karakterek közti viszonyokat és azok hullámzó változását, még ha a TURN eszközeiben és lehetőségeiben talán korlátozottabb is volt. És majdnem annyira is fog hiányozni, mint a Black Sails.


8/10
.

Na, most, hogy vége, én is megnézem. Jókat is írtál róla, érdekel is a téma, úgyhogy valamikor sorra kerül.


.

.
A Viszkis



"Maga nem az én történetemet akarja hallani, hanem azt, amit hallani akar!"


Igencsak veszélyes üzem még élő személyről filmet forgatni, különösen ha olyan közismertről van szó, mint volt a '90-es évek végén a Viszkis. Nem (csak) azért, mert az ezredfordulós Rózsa Sándor sztorijának bemutatása morálisan esetleg ingoványos lenne, hanem azért is, mert szinte mindenkinek vannak az eseményekről ilyen-olyan emlékei, amiket ösztönösen megpróbál beleilleszteni a látottakba, ráadásul olyan nagy meglepetést nem is lehet vele okozni, hiszen a végkifejlet is közismert, és nem csak az elfogás, a börtön vagy a szökések, hanem a finálé a vásárokkal és a mázas cserepekkel.

Ezen elképzeléseimet azonban kb. öt perc után voltam kénytelen kukázni, különben vélhetően egy sokkal indulatosabb véleményt olvashatnátok most. A film ugyanis egészen hihetetlen mértékben kezdett megágyazni annak, hogy itt a Viszkis csakis egy romantikus hős lehet, aki csak szeretetre vágyott az álma megvalósítása felé vezető úton, de akit a rendszer megtagadott, akit az emberek csak átvertek és eldobtak. Ennyi giccset, klisét és sablonkaraktert szerintem én életemben nem láttam még filmben, és ha Antal ennyit hozott Hollywoodból (az a fickó, aki egy medvejelmezes csajjal és BKV-ellenőrökkel egy egész szürreális világot teremtett egy metróállomásból a kultikus Kontrollban), akkor úgy fogalmaznék, hogy az "nem sok". Onnan indulunk, hogy a nagymamája által nevelt, a helyi pap agyára menő erdélyi csibész árva -aki kicsiny gyermekként fakéregből faragott magának hokimaszkot, mert amióta az eszét tudja, hokikapus szeretett volna lenni-, ahogy a rokonai elfordultak tőle, a román államszervek pedig a nevelőintézettől a katonaságig megedzették, úgy döntött, szerencsét próbál Magyarországon, abból próbálva megélni, amit szeret, kitartással, erővel. Közben lassított felvételen futnak az önfeledt srácok, luttyannak a köpések, csattan a sár, sivítanak a lövések a gépkarabélyból, és félelmetes kattogással robog a vonat a kamerába, hogy amire Ambrus megérkezik a Keletibe, mindenki számára egyértelmű legyen, hogy aki nem a magyaros kitartás és vitus emblematikus alakját látja benne, azzal valami baj van.

Pedig még csak utána jönnek libasorban a futószalagról a többiek, a "természetesen" a keménysége ellenére is aranyszívű edző bá', aki felkarolja Ambrust, a "természetesen" kősznob felmenőkkel rendelkező, szép jövő előtt álló első-látásra-szerelem, akinek az okmányok nélküli, feketén dolgozó Ambrus nem tudja megadni, amit az megérdemelne, a "természetesen" csaló államtitkár, aki kapzsiságában a legkisebbel is csak szívózik, bezáróan a keretül szolgáló kihallgatást vezető nyomozóval, a "természetesen" csak egy technofób zsírdisznó lehet, aki minden jelenetben tocsog az izzadtságban, mert már a puszta életben maradás is kifárasztja, miközben nyomozás helyett sajátos narrátorként inkább filozofál meg moralizál. Minden filmnek szüksége van persze a dramatizálásra, de hogy a legutolsó statiszta bankigazgató, biztonsági őr, pattogatottkukorica-arus és postás is teljesen életszerűtlen legyen egy valós történetre építő filmnél, az már szinte a bravúr határát súrolja. Azon a ponton pedig, amikor előkerült, hogy a "becsületes" Viszkist "természetesen" csak a korrupt rendőrség feketítette be sokkal súlyosabb bűnökkel, mint amit elkövetett, mert a rendszer tagjai rajta élték ki a fogócska sikertelensége felett érzett frusztrációjuk és kispolgári nyomoruk bosszúját, és hogy a bukás óráiban még a babája is elárulja... bár ezt szánhatták drámai tetőpontnak, de jobban esett kiröhögni a látottakat, annyira nevetségessé vált az egész.

Annyi mentsége mondjuk van a filmnek és Antalnak, hogy a címen kívül arra különösebben nem fektettek hangsúlyt a mostani magyar filmek számára álomnak is hihetetlen reklámkampányban, hogy a Viszkisról szólna. Inkább akciófilmként láttam hirdetni, autós üldözésekkel és lövöldözésekkel. A baj csak az, hogy a rablások sokasága ellenére sem volt emlékeim szerint túl sok alapanyag ehhez, fizikai sérülésre és nagyobb anyagi kárral járó menekülésekre legalábbis nem emlékszem, ezért is lehetett, hogy a stáb azt a keveset is elkezdte vadul kiszínezni zsírkrétával. Három jelentősebb akciójelenet van, amiből nálam egyértelműen az autós emelkedik ki, bár ott is kissé felszalad a szemöldököm a hőst játszó utca népén (akiknek már csak a kamerás mobil hiányzott a kezéből, úgy bámulták előtte a kirakaton keresztül a folyamatban levő rablást), és a nyílt utcán az autóból kihajolva gépkarabéllyal lövő kommandósokon, de az legalább úgy nézett ki, ahogy egy akciójelenetnek ki kell néznie. Nem mondható el ez sajnos a motoros "párviadalról", ami már attól kínossá vált, hogy egy kisrobogó és egy MTZ "száguldásáról" szól egy panelház árkádjai alatt, pedig még csak utána kezdtek el kaszkadőröket megszégyenítő ügyességgel fel-le rohangálni az aluljáró lépcsőin ők ketten, a Viszkis és a Postás. Aztán volt olyan jelenet is, ami azt próbálta érzékeltetni, hogy a Viszkis milyen macskaügyességű, ahogy több méter magasról térddel ugrik a villamospálya aszfaltjára, de ez már szinte belesimult a többi képtelenség meg a paródiába hajló jelenetek közé.

Talán még a korrajz és a színészek voltak a leginkább működő elemei a filmnek, de azért ezeknél is akadtak túlkapások. Ahhoz képest, hogy micsoda karikatúráknak írták meg némelyiküket, az alakítások nekem alapvetően tetszettek, akár a vásznon most debütáló Szalay Bencére, akár a szívszerelmét játszó Móga Piroskára gondolok (utóbbinál simán azt hittem elsőre, hogy Eördögh Alexát (Űrgammák, Playboy... valaki   ?) sikerült valahogy visszafiatalítani   ), de a legnagyobb beleélést talán Schneider Zoltántól (a nyomozó) és Gazsó Györgytől (az edző bá') láttam. A másik véglet volt Oszter Sándor epizódszerepe; az acélszilárdságú, térdet nem hajtó őr miatta is lett a film egyik leginkább elbaltázott szereplője. Ami pedig a díszleteket és a kellékeket illeti, általánosságban hozzák az ezredforduló hangulatát, de persze nem lehet várni, hogy a film kedvéért visszaépítsék a régi villamospályákat, vagy hogy minden táblát és hirdetőoszlopot digitálisan átrajzoljanak, ahogy azt sem, hogy ha az OTP nem fizet eleget a reklámért, akkor a tényeknek engedve az ő fiókjaikat rabolják ki, és ne az MTB bankét. Persze van sok Lada meg Dacia, és ha bekapcsolnak egy tévét, azon esetleg éppen a Szomszédok egyik része megy, de néha csak olcsó CGI-vel tudták ezt megoldani, így aztán amikor három rendőrautó érkezését látjuk a panelházhoz felülről, az pont úgy néz ki, mint ha három szappanosdoboz csúszna be ugyanoda. Meg vannak archív bevágások is, régi híradókból és a Juszt László féle Kriminálisokból, amik sokat hozzátesznek a hangulathoz... de hát milyen már az, amikor egy film legjobb részeit csak be kellett ollózni?

A Viszkis film plakátjára nem csak azt lehetne ráírni, hogy "Megtörtént események alapján", hanem azt is, hogy "A valósággal való bármilyen egyezés kizárólag a véletlen műve". Nem tudom, Antal Nimród egyáltalán el akarta-e mesélni Ambrus Attila történetét, vagy csak arról az általános elégedetlenség és idealizálás által megteremtett figuráról gondolt szórakoztató filmet forgatni, amilyennek őt a közvélemény jelentős része akkor és most is látja... de szerintem az utóbbi sikerült neki. Enélkül viszont a Viszkis csak egy bő lére eresztett, B-kategóriás akciófilm, ami Ambrus ismertségét, a könnyen emészthető közhelyeket, a laza poénokat és egy zsák lóvét meglovagolva akar közönségfilmmé válni. Közben meg mintha szatíra lenne a celebbé vált bűnöző vadromantikus nosztalgiájáról, de annak még úgy is gáz, hogy Ambrus nem csak a nevét, de az arcát is adta hozzá.


4,5/10
.

Niwrok írta:

.
Repetaers

Idővisszapörgetősből drámait még nem nagyon láttam, drogossal kevertet meg főleg nem, és annak jó is volt. Talán egy kicsit következetesebb történetvezetést elbírt volna a végén, és voltak egyedi gondolatai, amiről szívesebben elmélkedtem vagy néztem volna még többet, de a "guberálós" filmek között kellemes meglepetés volt.

8/10
.

Pótlás három...

Ez nagyon jó volt. 80%-ot nekem is simán megér, nem is tudom, miért nem repültem rá anno... ja, de... a drogosok miatt. Kár volt annyira tartanom attól a vonaltól, mert számomra totál nem dominált az a háttér, amiben az időhurok kialakult, lehetett volna bármilyen iskola is. Vagy inkább javítóintézet...

A hurok kialakulása valóban borzasztó gáz, meg nekem szokás szerint nem jött be a csoportterápia sem - mindent elmond róla, hogy az volt a legjobb, mikor a srác felrúgja a széket és kimegy. Továbbá maga a koncepció nem tetszett, a féktelen "rossz" megélése, amit egy ilyen helyzet kivált, egyszerűen nem ehhez szoktam a témában, nem volt jó nézni. De...

... de egyúttal pont ez volt a mozi egyik erőssége is. Ilyen még tényleg nem volt, hogy az időhurokban ragadtak nem a szokásos tanulási folyamatot járják, hanem egy átbillenő inga szimbolikájával a büntetlen bűnözés útjára lépnek. Érdekes koncepció, az biztos. Viszont ahogy a múltkor az ARQ-t említetted, azzal picit vitatkoznék: ott máshogy lesz egyre több szereplője a huroknak, ott pont az a lényeg, hogy úgy jönnek be a képbe az újak, hogy először a régiek nem tudnak róla - de az tény, hogy ilyen sem volt még, hogy hárman egyszerre élik át a szerdát. És ahogy a múltkor a Boldog halálnapot!-ban az volt az újdonság, hogy a fizikai sérülésnek nyoma van, itt az tetszett nagyon, amit a srác mond, hogy minden gonosztett valahol benned marad, még ha másnapra nincs is következménye.

Remek jelenetek, jól kihasznált és átgondolt ismétlődések, nagyszerű színészi játék (a fekete srácnak hihetetlen negatív kisugárzása van). Izgalmas a történet, tényleg jó, hogy nem tudhatod, mikor szűnik meg a hurok. Hogy miért, azt szerintem az írók se tudták... nekem leginkább a szokásos purgatóriumi hasonlat miatt, a megbocsájtás, megtisztulás miatt, mikor már nincs miért újraindulni a napnak, nem is indul újra.

Nagyszerű a mozi képi világa, kamerakezelése, Kyle látomásának meg talán az az értelme, hogy abban volt az iránymutatás, kivel kell megbékélnie. Sonia látomása talán az apjával volt, de azt ugye nem tudhatjuk.

Szóval jó volt, ennyi idő után is köszi az ajánlást, de hát megesik, hogy valamit évek múltán látunk egymáshoz képest. Ugye?

Ja, s még valami. Biztos nem emlékszel már, de nem fura, hogy az a vihar a sokadik szerdán már nem jött?

.

Niwrok írta:

.
A Viszkis


A Viszkis film plakátjára nem csak azt lehetne ráírni, hogy "Megtörtént események alapján", hanem azt is, hogy "A valósággal való bármilyen egyezés kizárólag a véletlen műve". Nem tudom, Antal Nimród egyáltalán el akarta-e mesélni Ambrus Attila történetét, vagy csak arról az általános elégedetlenség és idealizálás által megteremtett figuráról gondolt szórakoztató filmet forgatni, amilyennek őt a közvélemény jelentős része akkor és most is látja... de szerintem az utóbbi sikerült neki. Enélkül viszont a Viszkis csak egy bő lére eresztett, B-kategóriás akciófilm, ami Ambrus ismertségét, a könnyen emészthető közhelyeket, a laza poénokat és egy zsák lóvét meglovagolva akar közönségfilmmé válni. Közben meg mintha szatíra lenne a celebbé vált bűnöző vadromantikus nosztalgiájáról, de annak még úgy is gáz, hogy Ambrus nem csak a nevét, de az arcát is adta hozzá.


4,5/10
.

Azért, ha egyszer fönn lesz a tékában, megnézem. Valamiért érdekel.


.

R2-D2 írta:

Repetaers

Ez nagyon jó volt. 80%-ot nekem is simán megér, nem is tudom, miért nem repültem rá anno... ja, de... a drogosok miatt. Kár volt annyira tartanom attól a vonaltól, mert számomra totál nem dominált az a háttér, amiben az időhurok kialakult, lehetett volna bármilyen iskola is. Vagy inkább javítóintézet...

Remek jelenetek, jól kihasznált és átgondolt ismétlődések, nagyszerű színészi játék (a fekete srácnak hihetetlen negatív kisugárzása van). Izgalmas a történet, tényleg jó, hogy nem tudhatod, mikor szűnik meg a hurok. Hogy miért, azt szerintem az írók se tudták... nekem leginkább a szokásos purgatóriumi hasonlat miatt, a megbocsájtás, megtisztulás miatt, mikor már nincs miért újraindulni a napnak, nem is indul újra. Nagyszerű a mozi képi világa, kamerakezelése, Kyle látomásának meg talán az az értelme, hogy abban volt az iránymutatás, kivel kell megbékélnie. Sonia látomása talán az apjával volt, de azt ugye nem tudhatjuk.

Ja, s még valami. Biztos nem emlékszel már, de nem fura, hogy az a vihar a sokadik szerdán már nem jött?

Hát, valóban nem . Ahogy az ARQ-s megjegyzés is jogos, csak próbáltam elejét venni az említésével, hogy valami nagyobb, valami alapvetően újat várva csalódsz benne...

Reméltem azért, hogy a háttér ellenére meglátod benne a pluszt, és örülök, hogy összejött. Jól éreztem, hogy neked is talán ez jöhet be a háromból a legjobban, pedig talán ennek a legegyszerűbbek az eszközei, ez a leg-noname-abb a háromból.


Akkor most, hogy ezek lekerültek a listáról, jöhetnek a más műfajban "tukmált" filmek, például az "Az utolsó ház balra" ...
.

Niwrok írta:

Akkor most, hogy ezek lekerültek a listáról, jöhetnek a más műfajban "tukmált" filmek, például az "Az utolsó ház balra"   ...

.

Oké. De arról hol is írtál, hogy a késztetést annyira erősnek kellett volna érezzem??

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Akkor most, hogy ezek lekerültek a listáról, jöhetnek a más műfajban "tukmált" filmek, például az "Az utolsó ház balra"   ...

.

 Oké. De arról hol is írtál, hogy a késztetést annyira erősnek kellett volna érezzem??

Az nem most volt, de azért párszor felemlegettem az évek során, mert te szereted ezeket a "rape-revenge"-eket, mint a Köpök a sírodra, meg hát Aaron Paul is szerepel benne, úgyhogy csak nem lövök ezzel mellé ... Ez persze nem az, amit pótlásra leginkább javasolnék (de most nincs is semmi olyan hűha a fejemben), de ez most szembe jött, mert a +1-es Iliadis rendezte.

Meg nem is árt a változatosság ennyi időugrás után .

.

Niwrok írta:

Az nem most volt,

Így már emlékszem. Oké, meggyőztél, valamikor bepótlom. Mostanában.

Niwrok írta:

.
Veszettek

Szóval biztos van abban valami, hogy a Veszettek csak a Rosszfiúk bő másfél évtizeddel később született, de semmivel sem előremutatóbb öccse, még akkor is, ha a Veszettek szerintem sokkal szélesebb, átfogóbb merítést csinál, mint az tette. Én mégis leginkább a német Die Wellével, a Hullámmal éreztem párhuzamot. Annak erejével és nyíltságával nem veszi fel ugyan a versenyt, de a magyar viszonyokra hangolva éppen olyan jól megjelennek benne a társadalmi gondok, aztán a közösség, a tömeg erejében rejlő hatalom és az azzal való visszaélés gócpontjai, mint abban... legfeljebb egy kicsit kartonpapír-ízűen és sziruposabban.

8/10

Bár már "maszekban" jeleztem a véleményem, pár gondolatban itt is leírom - hogy legyen nyoma. Aztán még az is lehet egyszer írok róla bővebben is...

Az a helyzet, hogy ez az utóbbi évek egyik legjobb magyar filmje nálam - talán nem véletlen, hogy ugyanaz a Goda Krisztina rendezte, mint a másik magyar kedvencemet, a Szabadság, szerelmet. Valahogy ez a nő ráérzett arra, hogyan magyarosítsa a hollywoodi paneleket. Mert valóban rengeteg olyan klisét és sablont használ, amitől esetleg egy amerikai környezetben játszódó moziban hülyét kapnék, de itt, ebben a nihillben minden máshogy működött.

Alapból ugye az egész felállás, ami itt kialakul, rohadtul megérintett - még ha jómagam sosem állnék be az Egyesületbe (fizikailag már végképp nem is tudnék), de rögtön az elején volt egy csapat, akinek tudtam szurkolni. Aki ismer, tudja, hogy Ács és csapata szinte tökéletesen leképzi a véleményem az egészről, úgyhogy kéjes vigyorral néztem a fiúk erősödését. S ha már kéjes vigyor: Fenyő Iván, mint főrendőr, azzal a motorral, azzal a belépővel, azzal a stílussal rögtön levett a lábamról. Az a fütty a folyosón... felröhögtem.

Zseniálisan vannak kavarva a szálak, nagyon jók a színészek - és bizony a tanulság is benn van, akárki akármit mond és várt (amiből én is tanulhatnék). Oké, kiszámítható és tudható, ki miért és hogyan változik, ki mit keres a másik oldalán, de mégsem éreztem erőltetettnek az egészet. Ha nem lenne ugye a Magyar Gárda/Jobbik párhuzam - hehe, hol van az már ettől két év alatt -, akkor én talán az Amerikai história X-re asszociálnék elsőre, csak utána az A hullámra. Az valahogy más volt, bát a fiatalok manipulációja itt is tetten érhető. Csak... ahogy múltkor is szó volt róla, az ember ugye "tapasztalati rasszista", és itt azt gondolom, maga rasszizmus az erősebb motiváció.

Nagyon jó volt, hogy a két testvér hogy viszonyult egymáshoz (ld már az első boltos jelenet is), nagyon jó, ahogy kapcsolatukat kibontották... és a finálé drámája is tök jól felépített és megalapozott. Külön jó volt, hogy a film rajtuk keresztül elérte azt, hogy a végére én is kényelmetlenül éreztem magam néha, mikor a telepieket egy kalap alá vették. Semmivel jobban nem lettem tőle felebarátibb, adott szituban, adott személyekkel ettől függetlenül magam is így viselkednék - és talán pont ezért ütött ekkorát a mozi.

Ja, a politikai szál meg külön csemege volt. Igaz, hogy nagyon bele volt zsúfolva minden magyar sztreotípia a szereplőkbe, de az egész, Ács előretörése, a polgármester asszony viselkedése rohadt jó volt (kicsit olyan Kártyaváras). Az meg nem ment ki a fejemből, hogy az a nő olyan volt, mint Kunhalmi Ágnes... mondjuk 10 év múlva.

Negatívumként azt tudnám írni, hogy Ács és az Egyesület ilyen szintű térnyerése erősen túlzó, még fiktív környezetben is, no meg a romákról néha nem látszott, hogy romák... különösen a csajnál volt szembetűnő. De mindezen átléptem, mert mindem egyéb nagyon betalált.

85%



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Veszettek

Szóval biztos van abban valami, hogy a Veszettek csak a Rosszfiúk bő másfél évtizeddel később született, de semmivel sem előremutatóbb öccse, még akkor is, ha a Veszettek szerintem sokkal szélesebb, átfogóbb merítést csinál, mint az tette. Én mégis leginkább a német Die Wellével, a Hullámmal éreztem párhuzamot. Annak erejével és nyíltságával nem veszi fel ugyan a versenyt, de a magyar viszonyokra hangolva éppen olyan jól megjelennek benne a társadalmi gondok, aztán a közösség, a tömeg erejében rejlő hatalom és az azzal való visszaélés gócpontjai, mint abban... legfeljebb egy kicsit kartonpapír-ízűen és sziruposabban.

8/10

Az a helyzet, hogy ez az utóbbi évek egyik legjobb magyar filmje nálam. Alapból ugye az egész felállás, ami itt kialakul, rohadtul megérintett - még ha jómagam sosem állnék be az Egyesületbe (fizikailag már végképp nem is tudnék), de rögtön az elején volt egy csapat, akinek tudtam szurkolni. Zseniálisan vannak kavarva a szálak, nagyon jók a színészek - és bizony a tanulság is benn van, akárki akármit mond és várt (amiből én is tanulhatnék). Oké, kiszámítható és tudható, ki miért és hogyan változik, ki mit keres a másik oldalán, de mégsem éreztem erőltetettnek az egészet. Nagyon jó volt, hogy a két testvér hogy viszonyult egymáshoz (ld már az első boltos jelenet is), nagyon jó, ahogy kapcsolatukat kibontották... és a finálé drámája is tök jól felépített és megalapozott. Külön jó volt, hogy a film rajtuk keresztül elérte azt, hogy a végére én is kényelmetlenül éreztem magam néha, mikor a telepieket egy kalap alá vették. Semmivel jobban nem lettem tőle felebarátibb, adott szituban, adott személyekkel ettől függetlenül magam is így viselkednék - és talán pont ezért ütött ekkorát a mozi.

85%

Én meg akkor nyilvánosan is örülök még pár sort, azért is, hogy végre valahogy "átcsusszant" a záróizmokon ott, ahova két éve próbálják elrejteni az "illetékesek", meg azért is, hogy tetszett  is       . Mert továbbra is úgy gondolom, még ha ez a film nem egyszer rózsaszín gumikesztyűben nyúl is társadalmi kérdésekhez, de legalább hozzájuk nyúlt, megforgatta azokat, megpróbálta összeilleszteni a felgyülemlett ellentéteket meg a megkövesedett gondolatokat... és egyben megállapította, hogy sok reményt nem lát erre, mert különösebben senki nem tesz érte és nem is igazán áll egyiknek sem érdekében. De azért pár magot elszórt közben, hátha gyökeret eresztenek   .

Az a helyzet, hogy ez az utóbbi évek egyik legjobb magyar filmje nálam is   .

.

.
Deadpool

Most, hogy a hamarosan érkező folytatás okán gyarapodnak az őrült előzetesek, kedvem támadt újranézni az első részt... és azon keresztül azért jobban előjöttek a film hibái   . Persze a karakter még mindig beszarás, és azt a tucatnyi poént meg a vad románcot Wade és Vanessa között még mindig imádtam. De az ezek között levő részek most csak várakozással teltek, hogy jöjjenek már a poénok, mert a többi, még az X-Menes kapcsolódással is elég unalmas volt. Érthető, hiszen talán soha nem volt még filmnek ilyen sovány sztorija, a flashbackeket leszámítva talán ha három jelenet van... és ezekkel együtt az élményfaktor is alábbhagyott kicsit.

Most olyan 7,5-8 körül lenne... Sajnos vannak filmek, amik kicsit bűvésztrükkök, másodszor jobban megnézve elillan a varázs...

.