Niwrok írásai 2.0

Niwrok írta:

John Wick: 2. felvonás/ John Wick: Chapter 2


Mondjuk az első részre sem adtam többet, mint 8... egy erős 8. Ez meg mondjuk egy gyenge 7,5.
.

Na ja, de ott még nagyobb volt a különbség kettőnk között. Olyan, mint egy alkudozás, közelednek az ajánlatok. A harmadiknál akár még egyetérthetünk is... olyan 70% körül.


.

.
Kojot



A Budapesten bankárként dolgozó, harminc év körüli Bicsérdy Misi békés, de kissé kiüresedett kispolgári életet él a kisbabát váró barátnőjével, Eszterrel, amiben aztán rövid idő alatt két sajnálatos, sorsfordító esemény is történik. Nem sokkal azután ugyanis, hogy Eszter elvetél, Misi a régen és ritkán látott nagyapját is elveszíti. Az öreg -remélve, hogy azzal majd sikerül embert faragnia a puhánynak tartott unokájából-, a végrendeletében Misire hagyja a telkét, rajta egy megviselt kis házacskával a faluja, Tűzkő határában. Misi és Eszter elsőre úgy gondolják, ez a kis darab föld, noha sosem foglalkoztak a művelésével, a boldogságuk és a jövőjük egy stabil pontja lehet, még ha csak egy kis nyaralót húznak fel rá, akkor is. Csakhogy ez terv ütközik a helyi földbirtokosok, Szojkáék elképzelésével, akik eddig is válogatott, a bürokratikus ügyeskedéstől a nyílt fizikai erőszakig terjedő módszerekkel vették el a környékbeliektől a kis parcellákat, amik "elcsúfították" a szántóikat, egybefüggő gabonatábláikat. Ráadásul egy nemzetközi befektetés lehetősége csak még jobban felértékeli a területet, és ennek már csak egyetlen darab föld az akadálya, a "Bicsérdy-birtok". Misi így rövid úton találja magát szembe Szojkáékkal, és mindazokkal, akik így-úgy a zsebükben vannak, ide értve a helyi rendőröket is, akik leginkább a Szojka család rendjét őrzik. De ahelyett, hogy az első beijesztések után elpucolna, ahogy azt mindenki várja tőle, Misi, mintha csak a névadó nagyapja szelleme szállta volna meg, megmakacsolja magát, és verejtéket, vért nem kímélve kezd ragaszkodni a telekhez, akkor is, ha ezzel minden mást el is veszít.  

Amennyire a Veszettek úgy másfél éve a csorba iparvárosok magyar közállapotaira építve mutatott be egy "East Side Story" jellegű történetet, az elsőfilmes Kostyál Márk Kojotja hasonló módon mesél el egy kicsit "nyugatias", de azért felismerhetően Magyarországon játszódó esettanulmányt a vidéki kisemberről, aki rosszkor van rossz helyen, és lép rá ezzel a helyi földesúr tyúkszemére. Bár Kojotot sokan a "magyar western" első fecskéjeként emlegetik, úgy téve, mintha a Délibáb el sem készült volna, érthető a párhuzam, hiszen műfajában hány és hány filmnek volt az a kiinduló konfliktusa, hogy fegyveresek állták körbe a helyi farmert, fenyegetve azt egy pár rögnyi szikkadt földért vagy pár szarvasmarháért... nem is azért, mert nekik vagy a megbízójuknak annyira szükségük van arra, amin a bogáncs is bajosan terem meg, hanem mert megtehetik, és mert nehogy már valaki felálljon nekik, és azt merje mondani, "Nem.". A Kojot ugyan nem rendelkezik olyan széles merítéssel és összetett hatalmi kapcsolatokkal, mint a már említett Veszettek (a polgármester, annak egy ügyintézője, a helyi yardok és a verőlegényként zsoldban álló polgárőrök jelennek inkább csak meg), kevesen is éppen elegen vannak ahhoz, hogy ott gáncsolják Misit, ahol tudják. Még ha csak érintőlegesen is, de jól összefoglalják azt, milyen összefonódások, hatalmi gócok vannak a pár száz vagy ezer lakosú falvakban, ahol a régi/új birtokosok a földosztások "hibájának" eltörlését tartják a legfontosabbnak, és ennek nyomán hogyan épül ki nem egy helyen a neofeudalizmus.

A hasonlat azonban nem áll meg a történetben, és a "gáncsolás" sem csak amolyan szókép. Misi-Dávid és Szojka-Góliát egymásnak feszülése ugyanis tényleg olyan, amit még talán sosem láttam magyar filmben. Ha valamit is olvasni vagy hallani fogtok ezen az íráson kívül a Kojotról, akkor az biztos, hogy első helyen fog foglalkozni a westernek pisztolypárbajait helyettesítő verekedésekkel. Már rögtön az elején, amikor még semmit sem tudunk a szereplőkről, prológusként van egy olyan negyed órás tömegbunyó tucatnyi, véres-szakadt férfi között, hogy szó szerint a fal adja a másikat, és amiből csak lassan bontakozik ki a háttér, hogy itt bizony a hegyomlásnyi, bivalyerős Lacit próbálják kilakoltatni Szojkáék emberei, ami nagyon nem megy betört orrok, repedt bordák és kivert fogak nélkül. És ezekből még bőven tartogat a stáb Misi megérkezése utánra is, a fickót szelíden a kukoricásba borító csicskalángostól kezdve a rosszul végződő családi ebéden és egy lakodalom szétverésén át a finálé újabb csoportos verekedéséig. Ezek a brutalitásuk és a dinamikájuk miatt annyira újszerűnek hatnak a kb. az ÖtvösCsöpi-féle bohóc-bunyónál megrekedt magyar akciófilmek között, hogy már ezért is emlékezetes darabja lenne ez a "filmográfiámnak".

Mégis, a puszta külsőségein, és az akár a Lúdas Matyival is rokonítható cselekményén túl nekem a Kojot leginkább a Kalandorokkal áll párhuzamban. A Kojot ugyanis legalább ilyen arányban családi és emberi dráma is, aminek kulcsa a Bicsérdy és a Szojka családban is az a három generációnyi férfi, akik a filmben megjelennek. Az írók sokat és mélyen foglalkoznak apák és fiúk egymás közötti viszonyaival, a régi sérelmekkel és az új kihívásokkal, egészen olyan általános kérdésekig, hogy mi tesz férfivá egy férfit, hogy milyen felállni egy pofon után és visszaadni, vagy hogy az egyik generáció mit hagy örökségük az utána következőknek, vagyonban éppúgy, mint nevelésben, mentalitásban. Misi legalább annyira nyögi az apja, Áron "hagyatékát", mint amennyire abban nyomot hagyott a bőrszíj, ami amúgy is egy többrétegű jelképévé vált a Bicsérdyek közti kapcsolatnak, és ugyanez igaz a két és fél Szojka Pálra is. Az is érdekes volt, hogy mindebben a külső és belső csatatéren hova húzódnak, mit tesznek a nők, az olyan "kívülállók", mint Eszter, aki igazán nem tud mit kezdeni azzal, hogy Misi rendszeresen kékre-zöldre-vörösre verve ér haza. Misiék és Paliék mellett két szereplőt szeretnék még kiemelni, ők voltak talán a legkülönlegesebbek ebben az egész "hálózatban". Az egyik Lajos volt, és az, amilyen szerepet betöltött Misi életében, a másik meg a középső Pál, nagyon szokatlan volt ugyanis az, ahogy ő hozzáállt ehhez az egész hercehurcához, és amiért a végén már leginkább csak sajnálni tudtam. Mindehhez a drámához pedig sikerült olyan kiváló, filmben eddig nem vagy alig látható színészeket találni, mint Mészáros András (Misi), Bocsárszky Attila (Lajos), Orbán Levente (Attila) és Mátray László (Pali), de gyakorlatilag mindenkit felsorolhatnék.

Ezen kívül még nagyon sok mindenről tudnék írni, hiszen még nem szóltam a Kojot kevés, de nagyon frappáns poénjáról (tényleg csak címszavakban kiemelve a Misi által felbérelt első építőbrigádot, vagy a film végén megérkező svéd befektetőket), ahogy a pazar operatőri munkáról és a látványról sem (kínos belegondolni, hogy pár hónapja a hasonló környezetben játszódó Kút vért pisált, és úgy sem tudott fele ilyen hiteles lenni), ahogy a film hibáit is hanyagoltam (a történet ívében akadt egy-egy botlás, néha egy-két percre ellaposodott, de ami mindenek felett zavart, az a hangkeverés, hogy a tolakodó zene meg a zörejek mellett sokszor alig érteni a párbeszédeket... egy magyar filmnél...). Viszont a rengeteg befektetett energián és munkán, a magukkal ragadó drámai jeleneteken és a kutyaviadalok keménységét idéző verekedéseken túl is olyan jól össze van rakva minden szempontból, történetre, hangulatra, látványra, rendezői mondanivalóra, amennyire nem csak magyar, de bármilyen film is ritkán. Ezért -ha korai is ilyet mondani március elején- egy éves TOP10-es filmet köszönhetek Kostyál Márknak és a Kojot stábjának.


9/10

U.i.: De legalább ez is eltűnik majd a süllyesztőben, több más remek magyar filmhez hasonlóan   . A vidéken szinte nulla marketing és a gyér vetítések, ezekből következően meg a párezres nézőszám legalábbis ezt vetítik előre... szokás szerint   .

Niwrok írta:

.
Kojot

Ezért -ha korai is ilyet mondani március elején- egy éves TOP10-es filmet köszönhetek Kostyál Márknak és a Kojot stábjának.


9/10

Ez jó, köszi! Messze még az év vége, talán addig én is belefutok "valahol"... bár, ha a Veszettekből indulok ki, akkor lehet, mégsem...

Az amúgy normális, hogy a Szojka család helyett rendszeresen Sztojkát olvastam?


.

R2-D2 írta:

Kojot

Az amúgy normális, hogy a Szojka család helyett rendszeresen Sztojkát olvastam?

Első egy-két alkalommal én is "odahallottam", nem is hinném, hogy véletlen a névadás, de azt nem tudom, ez mennyire normális   .

Vagy az, hogy ekkora rajongója lettem egy olyan filmnek, amire immel-ámmal ültem csak be. Annyi kapcsolódási pontja van, hogy felsorolni is nehéz (a Leviatán nem is nekem jutott eszembe, hanem másnál olvastam, de neked még az Egy jobb világot is tudom mondani), közben mégis különleges. Megrágott érzelmileg anélkül, hogy olyan fenenagy katarzis lenne benne. Hol hagyott merengeni, elkalandozni, hol arcul csapott, és egyikért sem tudtam haragudni rá.
.

Niwrok írta:

Kojot

Első egy-két alkalommal én is "odahallottam", nem is hinném, hogy véletlen a névadás, de azt nem tudom, ez mennyire normális   .

Ez már-már rasszizmus.

Talán valamikor meg tudom nézni.

Niwrok írta:

.
Horns

És megint egy film, aminél a fene sem érti, hogy miért kerülte el hivatalos formában Magyarországot, főleg, hogy az alapjául szolgáló könyv (Szarvak címen) évekkel ezelőtt megjelent, és elég jó fogadtatásra talált itthon. Először is Iget Daniel Radcliffe alakítja, akiről elhiszem, hogy már nem az a kis Harry Potteres tinibálvány, akire biztos nézettséget lehetett építeni, de a srác nagyon tud játszani. Másrészt a filmet Alexandre Aja rendezte, akinek oké, volt olyan -botlásnak is tekinthető- filmje, mint a Piranha (bár én azzal is elvoltam, ellentétben a Magasfeszültséggel), de ott van a dicsőségfalán a Tükrök, ami nekem az egyik legparásabb horror, és a Sziklák szeme, ami meg a mutánsos filmek között volt emlékezetes. Vele pedig általában együtt jár a remek maszk- és trükkmesteri munka... még akkor is, ha az itteni CGI-kígyók éppcsak átcsúsztak a minőségi küszöbön nálam.

A Horns miatta is lett egy nagyszerűen rendezett, több látványos képpel és hangulati elemmel felvértezett misztikus thriller, ami nem nélkülözi Aja megszokott morbid humorát, de nem is ment el (annyira) az idétlen paródiák felé, mint a Piranha esetében tette, és még a színészei is remekelnek.

8/10

Másodszor is tetszett, nagyjából ugyanazon sarokpontok mentén, mint elsőre. Azóta a könyvet is olvasgatom, de valahogy nincs annyira magával ragadó, mint a film, így inkább csak akkor kerül elő egy pár oldal erejéig, amikor éppen nincs mit olvasnom ; a drámái nem olyan erősek, a vallásos utalásokon meg túl sokat rugózik. Ezért is volt meglepő, amikor megtudtam, hogy az író Joe Hill igazából Stephen King fia... de mondjuk ha előbb látom a fényképét, ez magától értetődő lett volna.

Ig és Merrin szerelme viszont a tragikus lezárás ellenére még mindig nagyon érzékletes, most valahogy a mellékszereplők jellemére is jobban figyeltem, és az őszinteségi rohamok jeleneteiből is azok fogtak meg jobban, amik családon belül történtek, nem a morbid humoros része. Csak az a gáz démonos lezárás ne lenne...

.
A hajsza / The Fall S3



Egyszer már ugyan elvileg elengedtem ezt a sorozatot, de amikor előkerült az új évad reklámja, úgy voltam vele, annyira nem volt ez rossz, hogy ne szánjam rá az időt arra a hat részre. Azt ugyan nem vártam, hogy az első -lassúságában is kiváló- évad hangulatát hozni fogja, de a másodikét reméltem, hogy meghaladja, ha már azon szálak közül, amiket zavarónak és unalmasnak találtam, az egyiket garantáltan elhagyták (Tyler), a másikat meg csak reméltem, hogy el fogják (Katie).

Közvetlen folytatásként a mentőautóban kezd az évad, hiszen ott hagytuk abba, hogy a sorozatgyilkos Paul Spectort a helyszíni szemlén -az elrabolt Rose megtalálása után nem sokkal- meglőtték. Miközben az orvosok a műtőben próbálják eltávolítani a golyókat, és megállítani a vérzést, a rendőri vezetés már a felelősök felderítésével van elfoglalva, hogy mindez ki miatt történhetett egyáltalán meg. Természetesen a nyomozást vezető Stellában találják meg a tökéletes bűnbakot, aki viszont nem ér rá az efféle belső ügyekre, mert nem akarja, hogy a vádirat minél jobb megalapozásához szükséges bizonyítékok szenvedjenek csorbát emiatt. Félő ugyanis, hogy Paul sérülései alapvetően befolyásolják majd a nyomozás és -ha a dolog eljut odáig- a tárgyalás kimenetelét. Paul új ügyvédei is mindent megtesznek, hogy téglánként verjék szét, amit Stella és a csapata felépített, ezért különösen fontos, hogy egy új tanú vallomásán elindulva minél szélesebb körben és évekre visszanyúlva is felderítsék a frissen előkerült nyomokat, mert ha nem, Paul akár ki is bújhat a felelősségrevonás alól.

Mivel Paul őrizetben van, így a tényleges vadászat izgalma már elmúlt, és mert az évad jelentős részét a kórházban tölti, ebből két epizódot kómában, közvetlen hatása sem nagyon van az eseményekre. A múltbeli tettei azonban mindenkit kísértenek, befolyásolnak, akivel csak kapcsolatba lépett, és ahogy Stella mondja egyszer, mint egy vírus, beveszi magát az ember testébe, gondolatai közé, és akkor is pusztít és rombol, amikor nincs is jelen. Ebben a vonatkozásában még azt a pár jelenetet is könnyebb volt elfogadni, amikben a múltkor olyannyira leszólt, és most is inkább csak irritáló Katie szerepel. Hogy Paul szinte végig passzív résztvevő, ezúttal inkább egy tárgyalótermi krimit láthat a néző, ahogy Stella, mint a vád, egy megtalált raktár (nem kicsit erőltetett a dolog, nehezen hihető, hogy Paul csak úgy meghagyta volna ezt a kis "meglepit") és az abból egészen Londonig vezető szállal bebiztosítsák Paul elítélését, a védelem pedig akár a beszámíthatatlanságra hivatkozással vagy Stella meghurcolásával, a legszemélyesebb gondolatai (az álomnaplója) kiteregetésével akar minél előbb pontot tenni az ügy végére.

Az évadra még mindig az a kimért lassúság jellemző, aminek korábban is voltak érdekes vonatkozásai. Bár könnyen lehetne unalmas, engem elsőre is lekötött, ahogy mondjuk a rendőrök valós időben fél órán át helyszínelnek az egyik áldozat lakásán, és most is valahogy megtaláltam annak a jelentőségét, hogy miért szánnak majdnem egy teljes részt arra, ahogy az orvosok Paul életéért küzdenek. Mindennek azért van helye, mert arra koncentrál, ami -a belfasti viszonyok érzékeltetése mellett- a fő vonzerő volt eddig is: az emberi vágyak, kétségek, gondolatok bemutatása. Nem véletlen, hogy órákig követtük Paul portyáit, vagy hogy Stella hogyan találja meg a helyét a férfiak uralta világban, de az sem, hogy néha a mindössze pár percre felbukkanó mellékszereplők egy-egy drámája is terítékre kerül. Erre tényleg lehet mondani, hogy egy kép, egy tekintet, egy elszólás többet mond ezer szónál, ahogy a nyomozás meneténél is nagyobb szerepet kap a motivációk feltérképezése, a következmények megélése. Néha olyan az egész, mintha ez nem is krimi lenne, hanem vallomások sorozata, egy terápia, ahol a másik szereplő, legyen az egy kórházi ápolónő vagy Stella, inkább csak moderátor. Hogyan próbálja egy feleség feldolgozni, hogy az élete értelme és célja, a mindenek felett álló gondoskodás, kudarcot vallott? Milyen egy orvosnak arról gondolkodnia, hogy érdemes-e az erőforrásaikat egy pszichopatára fordítani? Miért hajlandó valaki vállalni akár az életfogytiglani börtönt is ártatlanul? Milyen lehet megélni azokat a vádakat, amiket az ember, saját legjobb tudomása szerint, nem követett el? Ezért lehet az, hogy a két főszereplőn kívül nekem mindig is az egyik kedvenc karakterem Olivia, Paul lánya volt; azon túl, hogy "pár hét" alatt igencsak megnőtt (a sorozat alig két hónap eseményeit fedi le, de majdnem négy éven át forgatták), ő volt a legnagyobb elszenvedője az egész hercehurcának, miközben ő viselte a legtöbb erővel is azt, és imádtam az éleslátását, ahogy nem csak az apján, de az anyján is keresztüllátott, újabb terheket véve a kis vállára.

Ahogy közeledett az évad, és ezzel a sorozat vége, a hátralevő idő egyre kevesebb kétséget hagyott a végkifejletre. Viszont talán éppen ez a sorozat a példa arra a közhelyre, hogy nem a cél a fontos, hanem az út, ahogy eljutunk oda. Márpedig a The Fall a közvetlensége, az összetettsége és a mélysége miatt igencsak nehéz útnak számít; ez nem egy séta a parkban, hanem caplatás a mocsárban... de csak azt mondhatom, hogy érdemes volt végigjárni.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
A hajsza / The Fall S3

Ahogy közeledett az évad, és ezzel a sorozat vége, a hátralevő idő egyre kevesebb kétséget hagyott a végkifejletre. Viszont talán éppen ez a sorozat a példa arra a közhelyre, hogy nem a cél a fontos, hanem az út, ahogy eljutunk oda. Márpedig a The Fall a közvetlensége, az összetettsége és a mélysége miatt igencsak nehéz útnak számít; ez nem egy séta a parkban, hanem caplatás a mocsárban... de csak azt mondhatom, hogy érdemes volt végigjárni.

7,5/10
.

Juj. Most olvasom csak, mit írtam a második évadod után... nem tudom, mikor fogom menézni... talán, egyszer...


.

Niwrok írta:

Halálos hallgatás


Ebből a pár motívumból is látszik, hogy Wan -és az általános munkatársa, Leigh Whannell mennyire ragaszkodnak bizonyos motívumokhoz. Persze mások is szívesen nyúlnak az olyan klasszikus eszközökhöz, mint például a babák, a bizarr kis fejükkel, meg ahogy azzal hozzák a frászt a nézőre, hogy a tekintetükkel követik a szereplőket (hasonlóval operált nemrég ugye a The Boy is), de Wan-nál is akadtak ilyenek, akár a Jigsaw-bábra, akár Annabelle-re gondolunk. Természetesen ugyanilyen kellék a riasztó vénasszony is, mindegy, hogy fátyolban vagy apácaruhában van, esetleg mint itt, valami vámpíros hangulatú estélyiben.

7/10

Ezt is pótoltam!!

Igen, ez nekkem is feltűnt, és én még ide veszem a ház alatti pincerendszert, pont ilyen volt a Démonok közöttben is... Ahogy amúgy a Gyűrűk Ura/Hobbit viszonylatában írtam, nem mindegy mit látsz először: ott pl a pillangó vagy a sas tűnt újrahasznosított elemnek, itt meg ezek, amiket írtunk. Csak nem ebben hasznosították újra, hanem a Démonok közöttben.

De miután nekem ez lett meg később, így itt űnt fel.

Niwrok írta:

Gyakorlatilag Jamie egyetlen feladata, hogy a három-négy helyszín között pattogva összegyűjtse Mary Shaw történetének minden részletét, így megismertetve azt a nézővel, amit csak néha törnek meg olyan, a puszta -de elég light- riogatásra felhasznált jelenetek, mint a moteles. Aztán az mindig is zavart, hogy a kisváros annyira kihalt, hogy mindössze Ashenék laknak ott meg a temetkezési vállalkozó a feleségével (ehhez jön Jamie és Lipton), és rajtuk kívül egy teremtett lelket nem látni, de ugyanakkor ott van az a színház. Amilyen érdekes és részletgazdag az a helyszín, annyira őrültség egy ilyen picsa kisvárosnak (még ha a környékbeliek oda is járnak mind) egy ekkora színház, ami a lakott területtől elég messze, az erdőben, egy tó közepén van, és aminek egyetlen attrakciója egy hasbeszélő vénasszony minden áldott este, akinek az öltözője a zsinórpadlás tetején van (ahova szegény néninek egy tíz méteres létrán kell fel-le másznia), és amely öltözőhöz akkora titkos szoba tartozik, mint egy hangár...

A kihalt kisvároshoz már lassan hozzászokok, komolyabb filmekben is tök üresek az utcák (JW2). Viszont a színházon én is jót mosolyogtam. Biztos buszokkal hozták az embereket a környező településekről.

Niwrok írta:

Ez is csak azért nem zavart annyira, mert a Halálos hallgatás képi világa sokadszor is levett a lábamról, amiben csak néha akad pár bénább CGI vagy jelenet, mint például az erdőben autózások meg a lepedős. Szerintem gyönyörű, akár a helyszíneket (Ashenék háza vagy persze a színház), akár a kellékeket (mégiscsak le kellett gyártani azt a száz babát), és annyira kilóg az egy kaptafára készülő homályos-zöldesszürkés stílusú, sablon horrorfilmek közül, hogy azt el nem tudom mondani. A díszletes, a sminkes és a kellékes különösen sokat tettek azért, hogy képekkel, tárgyakkal, hangokkal (vagy éppen a hangok hiányával; ilyet is "láthattunk" a későbbi filmekben) majdnem tökéletes színpadi illúziót teremtsenek ehhez a szellemidéző szeánsszal és hasbeszéléssel fűszerezett bűvészmutatványhoz. Kár, hogy feszültség helyett igazán csak ezt a hangulatot éreztem az egész film alatt.

Ezzel is maxi egyetértek, rohadt jó a hangulata... de aztán abban ki is merül minden. Gyakorlatilag sem félni, sem izgulni igazából nem lehet rajta, a finálé fordulata meg inkább egy thriller felé tolta a sztorit. A csend viszont tényleg qrva jó volt, először azt hittem, elment a hang.

Niwrok írta:

Christopher Nolan kapcsán mondtam egyszer, hogy "minden rendezőnek kell, hogy legyen legrosszabb filmje", és Wan esetében a többi fényében biztosan ezt mondanám annak; de ha valakinek ilyen a legrosszabb filmje, még kezdőként, akkor az előtt szívesen emelem meg a kalapom... vagy alapítok neki Fan Clubot   .

Ez is így van, de én látatlanban a FF7-et tekintem legrosszab filmjének. S akinek van FF7-e, annak klubjába én nem lépek be.

De köszi, hogy ajánlottad, nem volt rossz, 70-75%-ot nekem is megért.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Halálos hallgatás

Ebből a pár motívumból is látszik, hogy Wan -és az általános munkatársa, Leigh Whannell mennyire ragaszkodnak bizonyos motívumokhoz. Persze mások is szívesen nyúlnak az olyan klasszikus eszközökhöz, mint például a babák, a bizarr kis fejükkel, meg ahogy azzal hozzák a frászt a nézőre, hogy a tekintetükkel követik a szereplőket. Természetesen ugyanilyen kellék a riasztó vénasszony is, mindegy, hogy fátyolban vagy apácaruhában van, esetleg mint itt, valami vámpíros hangulatú estélyiben.

...a Halálos hallgatás képi világa sokadszor is levett a lábamról, amiben csak néha akad pár bénább CGI vagy jelenet, mint például az erdőben autózások meg a lepedős. Szerintem gyönyörű, akár a helyszíneket (Ashenék háza vagy persze a színház), akár a kellékeket (mégiscsak le kellett gyártani azt a száz babát), és annyira kilóg az egy kaptafára készülő homályos-zöldesszürkés stílusú, sablon horrorfilmek közül, hogy azt el nem tudom mondani. Kár, hogy feszültség helyett igazán csak ezt a hangulatot éreztem az egész film alatt.

7/10

Ezt is pótoltam!!  

Ezzel is maxi egyetértek, rohadt jó a hangulata... de aztán abban ki is merül minden. Gyakorlatilag sem félni, sem izgulni igazából nem lehet rajta, a finálé fordulata meg inkább egy thriller felé tolta a sztorit. A csend viszont tényleg qrva jó volt, először azt hittem, elment a hang.

...köszi, hogy ajánlottad, nem volt rossz, 70-75%-ot nekem is megért.  

Örülök a "pótlásnak", és annak is, hogy tetszett .

Hiába a Fűrész sikere, mivel az inkább thriller volt, ez tekinthető Wan első horrorfilmjének, és mint ilyen, jó pár gyermekbetegséggel rendelkezett. Amiket később "újrahasznosított", azok is inkább tekinthetők továbbgondolásnak, és a Démonok közöttnél látszott talán a legjobban, hova forrja ki magát. Ezért vagyok talán elnéző ezzel a filmmel, pedig aztán vannak hibái dögivel, és amiért a 7-7,5 pont ezesetben még jónak is számít .

.

Niwrok írta:

Halálos hallgatás

Ezért vagyok talán elnéző ezzel a filmmel, pedig aztán vannak hibái dögivel, és amiért a 7-7,5 pont ezesetben még jónak is számít   .

Niwrok írta:

Éjszakai ragadozók

A filmet a fentiek összefoglalásaként így az emelte ki a többi hasonló közül -amellett, hogy a film-a-filmben történet milyen kiváló hangulatot teremtett-, hogy nekem inkább érdekes, mint zavaró volt az végigkövetni és találgatni, hogy a film rétegei hogyan kapcsolódnak egymáshoz, amivel mindhárom rétegnek értelme és helye lesz a sztoriban. Hogy ennek lehetőségét hosszú távra biztosítsa az író/rendező Tom Ford, így nyitva hagyta a kérdéseket, a néző pedig éppúgy magára marad azokkal, mint Susan.


8,5/10

Juj... nagyon rég láttam ennyire elbaltázott befejezésű filmet... az utolsó öt percig még akár azt is mondanám, hogy tetszett, na de a vége... mindkét szálon...

Nem emlékeztem ilyen részletesen írásodra, de örömmel olvastam, hogy téged is kiakasztottak a nyitó képsorok. Kb 3 perc az egész, de esküszöm, kényszeríteni kellett magam, hogy ne kapcsoljam ki az egészet a francba. Ennyire gusztustalan, undorító, elmebeteg, művészieskedő (polgárpukkasztó???) filmkezdetet nem volt egyszerű túlélni - ráadásul az égvilágon semmi logikát és értelmet nem találtam abban, hogy ennek mi köze van a sztorihoz. Ennél még Jancsó meztelen női is több értékkel bírtak a  filmjeiben...

Ahogy kibomlik az egész, ahogy Susan megkapja a könyvtervet, ahogy abban megtörténnek a dolgok, az nagyon jó volt. Jó példa a Lavina, tényleg lehet párhuzamba állítani azzal: az már más kérdés, hogy egyáltalán nem volt szimpi Jake karakterének teszefoszasága. Sosem voltam ilyen helyzetben, de tök azt éreztem, hogy én nem ezt tenném. De egyébként ez a szál, ez a  thriller vonal nagyon tetszett, számomra ez adta a film sava-borsát.

A valóság, Susan kínlódása már nem jött be annyira. Az egész művészesdi, a gigoló pasi, a szerelmi kétségek, bánat, emlékek qrvára nem érdekeltek - többször ki is zökkentettek a thriller vonalból. Ráadásul egy halom jelenet maradt a semmiben, az égvilágon semmi jelentőségük nincs a sztori szempontjából: pl a faszinak sincs, aki megcsalja Susant - tényleg, akkor az most a lánya volt?? És milyen lánya??? Mert, hány éves is a nő?  Az egésznek semmi értelme nem volt számomra.

Érdekesebbnek tűnt a volt férj emléke: abban volt potenciál, abban volt érdekesség, mi is kell egy kapcsolat egyben tartásához. Hülye hasonlat, de most lépett le két emberem, mert bepánikoltak a kissé gyengébb indulástól... hiányzott belőlük a hit és a bizalom irántam és a vendéglő iránt. Ez a szál tetszett... és akkor ennek is olyan feloldása van, hogy csak néztem. WTF? Ez most akkor mit is jelentsen??

De a keserű hab az egészen a töketlen férfi végjátéka volt...

Tudniillik, :

Jake jó volt, de nekem a tüdőbajos rendőr is nagy élmény volt, őt 5 évadon keresztül követtem a Gengszerkorzóban. Bírom a faszit, ugynakkor nem kicsit érzem túlzásnak nevezését az Oscarra.

Ez sem volt rossz, de a vége miatt nekem csak 70%


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Éjszakai ragadozók

A filmet a fentiek összefoglalásaként így az emelte ki a többi hasonló közül -amellett, hogy a film-a-filmben történet milyen kiváló hangulatot teremtett-, hogy nekem inkább érdekes, mint zavaró volt az végigkövetni és találgatni, hogy a film rétegei hogyan kapcsolódnak egymáshoz, amivel mindhárom rétegnek értelme és helye lesz a sztoriban.

8,5/10
.

Juj... nagyon rég láttam ennyire elbaltázott befejezésű filmet... az utolsó öt percig még akár azt is mondanám, hogy tetszett, na de a vége... mindkét szálon...

Ennyire gusztustalan, undorító, elmebeteg, művészieskedő (polgárpukkasztó???) filmkezdetet nem volt egyszerű túlélni - ráadásul az égvilágon semmi logikát és értelmet nem találtam abban, hogy ennek mi köze van a sztorihoz. Ennél még Jancsó meztelen női is több értékkel bírtak a  filmjeiben...

Ahogy kibomlik az egész, ahogy Susan megkapja a könyvtervet, ahogy abban megtörténnek a dolgok, az nagyon jó volt. Jó példa a Lavina, tényleg lehet párhuzamba állítani azzal: az már más kérdés, hogy egyáltalán nem volt szimpi Jake karakterének teszefoszasága. Sosem voltam ilyen helyzetben, de tök azt éreztem, hogy én nem ezt tenném. A valóság, Susan kínlódása már nem jött be annyira. Az egész művészesdi, a gigoló pasi, a szerelmi kétségek, bánat, emlékek qrvára nem érdekeltek - többször ki is zökkentettek a thriller vonalból. Ráadásul egy halom jelenet maradt a semmiben, az égvilágon semmi jelentőségük nincs a sztori szempontjából. Az egésznek semmi értelme nem volt számomra. Érdekesebbnek tűnt a volt férj emléke: abban volt potenciál, abban volt érdekesség, mi is kell egy kapcsolat egyben tartásához. Ez a szál tetszett... és akkor ennek is olyan feloldása van, hogy csak néztem. WTF? Ez most akkor mit is jelentsen??

De a keserű hab az egészen a töketlen férfi végjátéka volt...

70%

Örülök, hogy rászántad az időt az akadályozó tényezők (pl.: főcím   ) ellenére is .

Kicsit sajnálom, hogy csak ennyi, de azért nem lep meg, hogy téged a thrilleres-"bosszúállós" vonal jobban lekötött, mint a másik kettő. A végén akkor ezért is írtam, hogy "nekem inkább érdekes, mint zavaró volt az végigkövetni és találgatni, hogy a film rétegei hogyan kapcsolódnak egymáshoz, amivel mindhárom rétegnek értelme és helye lesz a sztoriban", de azért sejtettem, hogy te nem teljes körűen leszel így ezzel   . Mert ezt egyfajta játéknak tekintettem, hogy ne csak legyintsek a "baromságokra", hanem próbáljam megérteni, hogy a legértelmetlenebb hülyeség (nevesítve azt a kettőt, amit te is hoztál példaként) is hogyan illeszkedik a többihez, hogy "Mire gondolt a költő?"   ... akkor is, ha egyébként "Gondolta a fene!". Ezért volt nekem olyan ez, mint a The Philosophers is, ahol persze tök jó, hogy lehet agyalni a világvégés gondolatkísérleten... de a lényeg abban is az volt (nekem legalábbis elsődleges), hogy kinek mi a célja a gondolatkísérlettel (főleg a "köhögőrohamok" után), hogy mit akar elérni vele...

Vagyis az Éjszakai ragadozók kérdése az, hogy Edward miért így írta meg ezt a könyvet, és azzal, hogy elküldte Susannek, mit akart üzenni vele? Hogy mikor(!) ki az éjszakai ragadozó a könyvben... Hiszen a kapocs adja magát, hogy ha Susan még ennyi év után is mindig felemlegeti, hogy a volt férje "éjszakai ragadozónak" nevezte, majd a férfi ezzel a címmel ír neki egy könyvet...

Spoiler:

Úgyhogy elbaltázott helyett szerintem inkább bravúros a befejezés   ... igaz, ehhez azért többet kellett masszíroznom a filmet, mint amennyit neked kedved lehetett erre a játékra rászánni   .

Az "igazi" Tony védelmére azért még annyit hadd tegyek hozzá, hogy szerintem az ember persze tervez, de mondjuk inkább szeretne máshogy viselkedni ilyen helyzetben, főleg a végkifejlet ismeretében. De a töksötét halálfaszán három az egy ellen nem feltétlenül az a dolog, amikor az ember megkockáztatja, hogy nem éppen egy kudarcba fulladt emberkedéssel bőszíti-e fel a "ragadozókat", akik talán megelégszenek csak az autóval... vagy igen, de akkor azonnal, meglepetésszerűen kell ledarálni bármi kézügybe eső tárggyal a támadókat, akiknél akár lőfegyver is lehet (USA...), aztán lesz olyan eredménye, amilyen. Mert utólag már késő tudni, hogy ennél rosszabb nem történhetett volna, és jobb lett volna máshogy csinálni... ez a kockázatvállalás lényege. És ez még csak nem is olyan cserbenhagyás, mint menekülés közben visszanyúlni a telefonért egy lavina közeledtére...

.

Niwrok írta:

Éjszakai ragadozók

Úgyhogy elbaltázott helyett szerintem inkább bravúros a befejezés   ... igaz, ehhez azért többet kellett masszíroznom a filmet, mint amennyit neked kedved lehetett erre a játékra rászánni   .

Jó okfejtés, lehet is benn valami...

Akkor csak annyit mondj meg nekem, hogy:

.

Éjszakai ragadozók

Spoiler:

Kíváncsi lennék, a filmes barátod mit szólna ehhez a filmhez, és utána a fejtegetésemhez   ... Esetleg nem dobod fel neki az ötletet ?
.