R2-D2 írásai 1.0

.






[REC] 4




A [REC] qrva jó volt. 2007-ben az egyik legjobb – ha nem a legjobb – horror, ami készült, a kamera által közvetített borzalom kiszámíthatatlansága, a felvételek ésszerűsége, maga a tudatlanság félelmetessé és kiszámíthatatlanná tette a mozit. A [REC] 2 még nagyjából rendben volt, de ott már húztam a számat a félig vallási, démonos ökörségektől – no meg attól, hogy az ismeretlentől való félelem átváltott az ismert megtapasztalásába (picit talán kevésbé félelmetesen). Mindazonáltal az első kettő REC film vérbeli kézi kamerás horror, kiváló alap egy hosszú távú építkezésre. Aztán jött az idióta [REC] 3, ami teljesen degradálta az egész franchise-t. Az addig oké, hogy az esküvővel próbálták a járvány terjedését kibővíteni, de inkább lett paródia, mint komolyan vehető mozi. Viszont kb. a film huszadik percében letették a kamerát – ezzel kivégezték magát a REC franchise-t is.

No, és erre jött a negyedik rész, Apokalipszis címmel. Azon most nem is akarok mérgelődni, milyen apokalipszis az, ami egy hajón tud játszódni, a tenger közepén, mert tulajdonképp nem fontos… pontosabban nem ez a legnagyobb baj. A baj az, hogy ez éppannyira nem REC film, mint ahogy nem horror. Hiába hozták vissza ugyanis az első rész rendezőjét, sőt a főszereplő csajt is, az egész nem működik: nincs benn kamerás felvétel!!! A kamerás felvétel, amit én ugyan alapban nem kedvelek, de a REC sava borsát adta eddig. Miután a harmadik epizódban letették a konyhában, azóta nem főszereplője a filmnek… S hogy nem horror… oké, a gore jelenetek miatt természetesen bekategorizálható ide is, de félelemfaktor nulla, ijesztgetés nulla, az egész egy izgalmas, véres akciófilm lett, ami egy hajón játszódik. Atyaég, hajó. Mennyi kiváló lehetőség lett volna már önmagában a helyszínválasztásban is!

A barcelonai házban kezdünk – ez egyébként tök jó, szerintem az egész mozi legjobb jelenete -, ahol egy kis kommandós csapat épp a ház felrobbantásán fáradozik. Itt egy kis dicséret kijárna az íróknak, mert valóban jó és hiteles ötlet megsemmisíteni a vírusfészket – ha nem lenne mondjuk a harmadik rész, amiben már rég elszabadult a démonzombi-vírus. Szóval a kis csapat megy a lépcsőházban, tölteteket helyeznek el a szinteken, pusztulásra ítélve a házat és a kórt, de természetesen nem jutnak ki mind élve. Egyikük viszont megmenti azt az Angélét, akibe épp pár perce költözött egy parazita a padlástérben (REC2 finálé). E szempontból tök jó a kapcsolódás a korábbi eseményekhez – mindaz a hangulat megvan, ami a sorozat sajátja volt eddig. Egyébként is: nem először érzem úgy egy ilyen franchise-nál, hogy az egész olyan, mint egy TV sorozat, csak pl. a TWD leggyengébb része is jobb szórakozás, mint egy ilyen epizód.

Angelával aztán egy szobában ébredünk, lekötözve, érezhetően egy orvosi vizsgálat közben. A lány pánikba esik, szökni próbál – de a helyszín rendesen bekorlátozza lehetőségeit. Viszonylag gyorsan kiderül, mi is a szitu, maga a hajó, mint egy úszó (és végső esetben elpusztítható) labor, ismét csak dicséretet érdemel. Azon a hatalmas klisén nem kell fennakadni, hogy természetesen ismét elszabadul a kór, s a hajó legénysége előbb utóbb dühöngő zombi lesz – hisz ez a lényeg, e nélkül nem lenne maga a film sem. Sokkal fontosabb, ezt hogy csinálják meg. Nos, izgalmasan, véresen, pörgősen – de egyben egyáltalán nem félelmetesen, s ráadásul olyan vágástechnikával, olyan kamerakezeléssel, amik következtében lófaszt sem látni. Ez mind kiváló lenne, ha a néző nem REC filmre számít, hanem egy zombis akciófilmre – bizonyos szempontból az egész simán lehetne egy Resident Evil epizód. Azzal a különbséggel, hogy itt a tudósok talán ésszerűen próbálnak cselekedni, s az egész lényegesen jobban a földön jár. Legalábbis egy ideig.

A kötődések a korábbi epizódokhoz kimondottan jók. A megtalált kamera, azoknak a felvételeknek a használata kiváló, sőt, még az esküvős harmadik epizód is be van építve a történetbe. Az mindenképp a REC4 erénye, hogy egész jól összefésülte a korábban történteket, a démoni szál elhagyása számomra kifejezetten üdítő volt – no meg a hajón lévő orvosok szempontjából sokkal életszerűbb volt önmagában a parazitával foglalkozni. A sejtelmesség Angela karakterével működik, a pici kis csavar szintúgy, a brutalitás is megvan. Csak kár, hogy ez már nem az a horror, amit megszerettünk és amit elvártunk. Ja, meg a finálé… hát az tiszta Hollywood. Ha nem spanyolul beszéltek volna benne, simán azt hinném, amerikai a film.

Az tény, hogy a paródiába hajló REC3 után egy sokkal élvezetesebb mozit kaptunk, csak kár, hogy már önmagához nem hű az egész. Akciófilmnek egyszer elmegy (sőt, talán többször is), de első benyomásra olyan volt, mintha egy Phillips Kapitányban játszódó Resident Evil epizódot láttam volna.

Alice nélkül, Angelával.





70%



.

.





Találmány




Mondtam, hogy lesz rá 72 percem rá (inkább 77 az a 72) … arra viszont nem számítottam, hogy ehhez a filmhez nem 72, hanem minimum 2x72 vagy több kell. Mármint ahhoz, hogy egyszer megértsem. Igazából Niwrok figyelmeztetett rá, ami után azért nagyjából talán még fel is voltam készülve arra, hogy valami nem egyszerű mozit fogok látni, no de ez azért rendesen kiverte a biztosítékot. Alapban egyik időutazásos film sem egyszerű – pláne, ha belemegyünk a részletekbe – azonban a Primer minimalitása rendesen kihat az érthetőségre is.

A történetről túl sokat nem akarok írni, az benn van a másik ajánlóban. A négy srác kísérletével – amiből igazából nem sokat tudtam kihámozni – eltöltött első húsz perc minden, csak nem érdekfeszítő: egy konyhai beszélgetés, egy kisebb vita, néhány sejtelmes, illetve tudományosan érthetetlen okfejtés után maximum annyit haladtunk előre, hogy tudjuk, ki kicsoda. Magam részéről egyébként még ez is nehéz volt, ugyanis a szinkron, amivel láttam a filmet, annyira borzasztó, annyira jellegtelen, sivár és egyforma, hogy néha azzal is gondban voltam, épp ki beszél. Szóval az épp hogy csak picivel több, mint egy órás mozi első harmada eltelik a SEMMIre… az első igazán figyelemfelkeltő esemény számomra az volt, mikor Abe megmutatta Aaronnak saját magát, ahogy megy be az épületbe. Onanntól egyre nagyobb kíváncsisággal figyeltem az eseményeket, egyre nagyobb érdeklődéssel merültem el Aaron és Abe időhurkában…

Az érdeklődés azonban nagyon hamar értetlenkedésbe váltott át. Bármennyire is igyekeztem, képtelen voltam követni az eseményeket: a Niwrok által belinkelt folyamatábrán visszanézve kb. a negyedik síkig tudtam követni a dolgokat, pedig azon az ábrán kilenc!! idősík, van. S a hiba nem elsősorban bennem van (már csak azért sem, mert nem vagyok ez ügyben egyedül). Az egész filmet úgy éltem meg, hogy folyamatosan ki kellett hámozni a dialógusokból, a látott képekből, mi is történik, történt, s az milyen viszonyban van a valósággal. Mintha egy párbeszédben csak az egyik fél mondataiból ki kellene hámoznunk a teljes értelmes szöveget. Mintha egy leírt szövegben minden második szót tudnánk csak olvasni – s abból összerakni a teljes történetet. Ilyen volt számomra a Találmány: hiányos, mesterségesen sötétbe taszító, kidolgozatlannak tűnő sci-fi. Időhurkos sci-fi… apropó időhurok. Az utóbbi időben nem kevés hasonló témájú mozit láttam, de ennél mindegyik érthetőbb volt: mert megmutatták, ami alapján meg lehetne érteni a sztorit. Nos, itt ezt is ki kell találni.

S ha már időhurok, illetve időutazás. Ezt az egészet, ami ebben a moziban van, leginkább az A tökéletes trükk teleportáló gépéhez tudom hasonlítani, azzal a különbséggel hogy itt az újonnan létrejött egyedeknek minden alkalommal plusz 6 órájuk van. Kísérteties a hasonlóság abban is, ahogy a felesleges egyedeket félreállítják – bár az A tökéletes trükkben lényegesen hatékonyabban történik. Ez mondjuk rengeteg egyéb kérdést is felvet, mármint hogy a sok Aaron és Abe mit kezd az életével, hisz a környezetükből csak egy van – ezért is volt sokkal jobban megoldva a kérdés pl. az Időbűnökben. Ez a sokszorosítós dolog önmagában akkora paradoxon, amin órákig lehet gondolkodni – még akkor is, ha a kedves alkotók hajlandóak lennének ebben némi útmutatást adni a nézőknek. De itt semmi ilyesmi nincs, még csak halvány kísérlet sincs rá: istenigazából én azt is kétlem, hogy a rendező-író-vágó-producer-zeneszerző-fő szereplő Shane Carruth fejében létezett volna bármi konkrét fix elképzelés arról, hogy hova is tart története. Szerintem csak halványan kitalált valamit, ami egy jó ötletnek tűnt, de maga sem gondolt bele abba, mivé is fajulhat az egész. Vagy csak szimplán azt gondolta: lófasz a valagatokba, gondolkodjatok, találjátok ki a filmet ti!

Mindegy, bárhogy is van, ennyi pénzből ezt így összehozni dicséretes. Egy picit azért érezni, hogy próbálták a tereket, a felhasznált díszleteket kisebbre venni, de a színészeken, az egész mozi hangulatán nem látszik a low-budget. Legalábbis az ennyire low nem látszik. Hatékony pénzfelhasználás, az tuti. Az meg megint csak bejött neki, ami már másoknak is oly sokszor: Amit nem értek, kultstátuszba helyezem – de ettől még nem lesz semmi sem jobb.

Én qrvára nem értem az egészet, épp ezért elsőre





50%





.

R2-D2 írta:

Találmány

Ezt az egészet, ami ebben a moziban van, leginkább az A tökéletes trükk teleportáló gépéhez tudom hasonlítani, azzal a különbséggel hogy itt az újonnan létrejött egyedeknek minden alkalommal plusz 6 órájuk van. Kísérteties a hasonlóság abban is, ahogy a felesleges egyedeket félreállítják – bár az A tökéletes trükkben lényegesen hatékonyabban történik. Ez mondjuk rengeteg egyéb kérdést is felvet, mármint hogy a sok Aaron és Abe mit kezd az életével, hisz a környezetükből csak egy van – ezért is volt sokkal jobban megoldva a kérdés pl. az Időbűnökben. Ez a sokszorosítós dolog önmagában akkora paradoxon, amin órákig lehet gondolkodni – még akkor is, ha a kedves alkotók hajlandóak lennének ebben némi útmutatást adni a nézőknek. De itt semmi ilyesmi nincs, még csak halvány kísérlet sincs rá: istenigazából én azt is kétlem, hogy a rendező-író-vágó-producer-zeneszerző-fő szereplő Shane Carruth fejében létezett volna bármi konkrét fix elképzelés arról, hogy hova is tart története.

Én qrvára nem értem az egészet, épp ezért elsőre

50%

Ez az 50% olyan "vagy jó, vagy nem; még nem döntöttem el" .

Kár, reméltem, hogy találsz benne annyi fogódzót, hogy segítesz megvilágítani a sötét foltokat, de akkor innentől legfeljebb ketten várunk Godotra ...

Viszont szerintem azért közelebb áll az Időbűnökhöz, mint a Trükkhöz:

Spoiler:

Az első harmad tényleg olyan, mint valami unalmas tudósos reality, a harmadikban meg tényleg nincs kitalálva sok minden, de a második szerintem megérte. A nemértem=kult dologban is igazat adok, mert elsőre engem baromira szórakoztatott, hogy egy film három "hűtőládával" így meg tudott kavarni, de másodikra már nekem is sokszor csak az maradt, mint neked, azaz hogy Carruth hiányosan hagyta a filmet, mert neki sem volt ötlete, és gondolta, majd a nézők megoldják.
.

Niwrok írta:

Találmány


Kár, reméltem, hogy találsz benne annyi fogódzót, hogy segítesz megvilágítani a sötét foltokat, de akkor innentől legfeljebb ketten várunk Godotra ...

   

Niwrok írta:

Viszont szerintem azért közelebb áll az Időbűnökhöz, mint a Trükkhöz:

Spoiler:

Spoiler:

No, velük mi lesz?

.
Találmány - másodszor

Kétségkívül jobb volt, mint elsőre. Annyiban mindenképp, hogy nagyjából most már átlátom az egészet...  

Jobban értékelem a 7000 dollárt és annak eredményét, s miután a mai nap egész sokat foglalkoztam vele, kicsit meg is világosodtam vele kapcsolatban. Ugyanakkor továbra is úgy gondolom, totál csapongó az egész: az első húsz perc maga a SEMMI (még az sem derül ki, a négy srác mit is csinál), a közepe nagyon jó, a vége meg végre értemet nyert. Értelmet, de ezáltal millió kérdést felvet és még jobban kijön az egész történet elvarratlansága és kidolgozatlansága...

Sem a dinamika, sem a dialógusok nem jók. Most is úgy éreztem, mintha lyukak lennének a szövegben és a sztoriban. Egyszerűen képek, események vannak egymás után, a köztük lévő tér meg üres - mintha lényegi információk hiányoznának. A rendező pedig nem egyszer elsötétülő képernyővel oldja meg a válasz hiányát - olyan nesze semmi, fogd meg jól alapon. Ez egy zseniális film lehetett volan, ha profik készítik profi körülmények között. Értékelve az amatőrizmust, de bosszankodva a kidolgozatlanságon és a kapkodáson, némileg változott az értékelésem - de kétlem, hogy e fölé tud menni:

Másodjára 70%

És Niwrok:

Spoiler:

Szóval számomra egyre inkább Tökéletes trükk. Itt önmagának az időutazásnak oly nagy szerepe nincs - vagy bizonyára lenne, hisz a fiúk tőzsdéznek, illetve megmentik a csajt a puskás faszitól, de ez sincs kidolgozva a filmben.

R2-D2 írta:

Találmány - másodszor

Másodjára 70%

Egy nap kétszer ugyanaz a film ?! Nem semmi!
Ezek szerint még annyit sem értettem meg a filmből, mint gondoltam   ...



.

Niwrok írta:

Találmány - másodszor
Egy nap kétszer ugyanaz a film ?! Nem semmi!
Ezek szerint még annyit sem értettem meg a filmből, mint gondoltam   ...

Csezdmeg, miután értetlenül néztem ki a fejemből utána, muszáj volt újranéznem. Még melegében. Amúgy anno a Tökéletes trükköt is kétszer néztem meg egymás után.

Jó, csaltam kicsit, az első harmadát felirattal átpörgettem, de a lényegtől néztem végig. Minél többet gondolkodok rajta, annál jobban zavar a kihasználatlanság. Meg a felületes megvalósítás.

.






The Babadook





Megint az a fura helyzet állt elő, hogy akárhova kattintok a neten, a The Babadookot (magyarul az A Mumus   címet kapta) mindenki agyba-főbe dicséri. Egyenesen az év horrorfilmjének  kiáltják ki, a RT-n 98!!! %-on áll, talán pont a nekem nem mérvadó imdb az, ami kicsit visszafogottabb tetszési indexet mutat… ezáltal viszont ismét csak én érzem magam hülyén, hogy nekem megint csak bajom volt valamivel, amit a „szakma” egekig magasztal. Eh, a fene..

Egy nő zuhan valahova… közben egy kisfiú kiabál… aztán a kisfiú rémült sikítozása nyomán együtt átnézik a lakást, mindenféle gonosz szellemek után kutatva, amik ágy alatt, szekrényben rejtőzhetnek… Aztán néhány képpel később nyilvánvalóvá válik, hogy a kisfiúval nagyon nincs rendben valami: az, hogy viselkedészavaros, az enyhe kifejezés, ahogy néztem a filmet, sokkal inkább Kevint láttam a vásznon, esetleg Damient. Bár utóbbi nem jó példa, mert azért ott mások voltak a célok – mindenestre az itt feltűnő 7 éves kiskölök, Samuel (Noah Wiseman) simán indulhatna a legutóbb felvetett gonoszsági versenyen. S ha még csak gonosz lenne… én még életemben nem láttam ennyire idegesítő gyereket a vásznon (élőben sem). A kiskölök olyan mértékben próbára teszi anyja és a néző idegrendszerét, hogy bármennyire is érdekes és ígéretes a felütés, a folyamatos hiszti, amit Sam a mozi első fél órájában produkál, képtelen engedni, hogy a néző igazándiból belemerüljön a (horror)filmbe. Egy pontig így az egész inkább egy tragédiát megjárt csonka család drámája, ahol Amelia (Essie Davis) saját magát teszi felelőssé, hogy férje meghalt, mikor Sam születése miatt kórházba rohant vele. A kétségbeesetett látszatszeretet, az önmarcangolás, a magány, a 7 éve történtek fel nem dolgozottsága önmagában nekem nagyon tetszett …egészen addig, míg nem találnak egy The Babadook című könyvet.

Itt fordult egy jó nagyot a világ. A jó kis drámából próbáltak egy zsigerig ható horrorfilmet csinálni, ami azonban a végére inkább röhögő görcsöt váltott ki belőlem, mint bármilyen formájú szorongást. Történeti és dramaturgiai ökörségek tömege, nevetséges látvány és egy tényleg agyament befejezés. Jómagam amúgy sosem tudtam komolyan venni az ilyen könyvből megelevenedő, nyugati világ hagyományaira építő rémfilmeket, egyedül talán a Kampókéz az, ami anno a maga különleges hangulatával megfogott. Itt, miután megtalálják a könyvet (7 év után!!! – addig takarítás, portörlés smafu, ugye?), elkezdődik az ökörségek halmaza. Kezdjük azzal, hogy a Babadook egy gyerek szörnykönyv , 3D hatású kinyíló ábrákkal (mint pl. a Micimackó). Gyerek szörnykönyv, aminek szereplője, egy fekete papírfigura megelevenedik, s beköltözik Amelia házába - sőt, egy idő után nem csak a házába, hanem belé is. Először csak Sam fogja fel a lényeget, de aztán előbb utóbb anyunak is el kell fogadnia a ház új lakóját: a poén az egészben az, hogy minél jobban tagadod, annál erősebb lesz. Értitek? Egy papírfigura, ami életre kel, mert felolvassák nevét egy könyvből... pontosabban nem is a nevét, hanem valami vallási rituálé szerint a ba-ba-dook-dook-dook rigmust. Jesszus. A Freddy Kruger fotonegatívjából képződött papírmaskara erőre kap, Amelia pedig napról napra egyre jobban alámerül a sötétségben…

Nem, senkinek eszébe nem jut elmenni a házból. Senki nem hív segítséget, ami érkezik, azt is elzavarják. A TV-ben egy idő után kizárólag erőszakos tartalmú műsorok mennek, mintha kötelező lenne nézni azt a fostalicska dobozt. Egyébként, ami változáson anyu átmegy, simán hordhatná a nyakában az Egy Gyűrűt is, Frodo kb. pont ezeket a tüneteket produkálta a vége felé. Hát persze, hogy a könyv lapjai megelevenednek, hát persze, hogy az ott látottak megvalósulnak – csak az a baj, hogy szinte már várta az ember, mikor jön el az a bizonyos pillanat. De ez még csak hagyján. Még az is, hogy Amelie a vérkészletének szájon át kiürítésével megszabadul a papírfigurától (vérbe oldódó fajta), de a záróképen egyszerűen nem bírtam nem röhögni. Tisztára Jabba pincéje… anyám… az egész mozi amúgy is mentes gyakorlatilag minden hatásvadász elemtől, de egy idő után az egész önmaga paródiájába fullad, aminek szép megkoronázása a kukacos tál. Kár, hogy nem ez volt a célja.

Ami viszont mindenképp a film – és az elsőfilmes rendezőnő, Jennifer Kent – dicséretére válik, az a néha szenzációs kamerahasználat és beállítás. Én nem tudom, hogy csinálják, de néhány embernek különleges érzéke van a fény-árnyék játékkal qrva jó hangulatot teremteni: itt a végén a félig fekete szoba nagyon tetszett, de ahogy Amelia ment le a pincébe, azzal a beszűrődő holdfénnyel is király volt. A díszletekkel, magával a házzal semmi bajom nem volt, mint ahogy a színészekkel sem. Essie Davis átalakulása elképesztően jó (jó a sminkmunka is), de külön meg kell említenem Samuel karakterét megformáló kissrácot, Noah Wisemant. Bámulatos, ahogy azt az utálatos, de mégis sajnálnivaló gyerek kettős személyiségét hozza: ebből a gyerekből még lehet valaki. És még valami: miután meglehetősen jó minőségben sikerült megnéznem a filmet, felhívom figyelmeteket a Ba-Ba-Dook-Dook-Dook rigmus hangképére. Na, az egyszerűen beszarás. Kár, hogy csak háromszor hangzik el – mindenestre, ha én ezt meghallottam volna a kocsiban, én is nekimegyek valaminek.

Az egész filmet ugyan ez sem menti meg, de a The Babadook jobb pillanati közé tartozik, ami jobb pillanatok miatt végig lehet nézni. Félni ugyan nem lehet rajta, nevetni és bosszankodni annál többet.




55%




.

R2-D2 írta:

The Babadook

Megint az a fura helyzet állt elő, hogy akárhova kattintok a neten, a The Babadookot (magyarul az A Mumus   címet kapta) mindenki agyba-főbe dicséri. Egyenesen az év horrorfilmjének  kiáltják ki, a RT-n 98!!! %-on áll, talán pont a nekem nem mérvadó imdb az, ami kicsit visszafogottabb tetszési indexet mutat… ezáltal viszont ismét csak én érzem magam hülyén, hogy nekem megint csak bajom volt valamivel, amit a „szakma” egekig magasztal. Eh, a fene..

55%

Még várok vele egy pár hetet, hátha lesz még magyar bemutató (eddig inkább limitált meg fesztiválfilm volt), aztán ha nem, akkor "elvetem a magot" én is.
Horror, tehát biztos látni fogom, az Annabelle-nél meg egyszerűen nem lehet rosszabb még az írásod alapján sem, szóval már jól indul.
.

.





Jessabelle





Lehet, elnéztem a naptárat…    mindenestre ez egy ilyen horrorkarácsony lett (az Annabelle még hátravan), pedig normális ember halloweenkor néz ilyeneket. No, mindegy, a kisjézus rettegést próbált hozni a nappaliba – nem rajta múlt, hogy nem sikerült. Legalábbis nem sikerült maradéktalanul.

Mert a Jessabelle sem váltja meg a világot. Ez már egy fokkal jobban tetszett, mint az előző éjjeli kaland, de igazándiból megfognia ennek sem sikerült. Jessie (Sarah Snook) fiatal, szőke lány, aki tolószékbe kényszerül (hogy hogyan és miért, azt vétek elárulni, az egész mozi legjobb, legváratlanabb és leghatásosabb jelenetét kár lelőni), rég látott apja louisianai birtokán várja a felépülést. Lakhelye a csecsemőkorában meghalt anyja hajdani szobája, ami sejtelmes módon egy vitrinnel volt eltorlaszolva a külvilágtól. Szóval a mogorva, alkohollal jó barátságban lévő özvegyember, Jessie apja, minden tőle telhetőt megesz, hogy a rég látott egy szem kislányának kényelmes otthont biztosítson. A kényelmes otthon aztán természetesen hamarosan rémálommá válik, Jessiet elborítják a látomások és rémálmok, pláne az után, hogy talál néhány videokazettát rég meghalt anyja üzeneteivel.

Ez eddig qrva jó. Egyrészt azzal, hogy Jessiet tolószékbe tették, egy kiváló alaphelyzetet teremtettek: a kiszolgáltatottság érzése csak még jobban elmélyíti a rettegést és az ehhez kapcsolódó tehetetlenséget. Oké, a mozi első órájában semmi olyat nem látunk, amit még eddig ne láttunk volna, panelekből építkező horrortörténet az egész, de rám a szellemes sztorik, a jó pillanatokban elhelyezett ijesztgető effektek mindig nagyobb hatással vannak egy ilyen moziban, mint mondjuk a gore jelenetek. Szóval van itt minden: előkerült VHS kazetták, kártyavetés, fürdőkádas jelenet, no meg szellem – egy fiatal lány szelleme. Aki bizony kimondottan ragaszkodik Jessiehez, csak még nem tudjuk, ártani akar-e neki, vagy épp feloldozást vár tőle. A film első órája (kb. kétharmada) ezeket a sablonelemeket okosan keverve építkezik, előkerül a múltból egy régi ismerős, egy hajdani szerelem, egy Preston nevű srác (Mark Webber) – dupla   : Preston, mint a Wallace és Gromitban, meg Mark Webber, mint a F1 pilóta - , aki a kezdetektől fogva Jessie mellet áll. Mindenekelőtt hisz neki, ami egy ilyen stílusú moziban azért nem épp szokványos…

Aztán a film kb. az ötvenedik percben vesz egy éles kanyart. Addig lezajlik jó pár parás jelenet, néhányszor talán még megijedni is sikerül, van benne némi dráma is, de a váratlan húzással ez teljesen más hangulatú mozi kerekedik a végére. Jessie és Preston néhány villódzó fényt követve a louisianai mocsárba téved, ahol aztán a vudu eluralja az egész történetet. Persze, ebben az államban ez a normális, sőt, ha úgy vesszük, a sztorinak értelmet is képesek adni az ezután következő események – de a félelemnek ezzel vége. A szellemes történet, amiben bőven volt potenciál, megbicsaklik, s átadja a helyét valami teljesen másnak: jobb kedvemben thrillernek nevezném, itt inkább valami múltfeltáró vudu kísértethistóriának. Félreértés ne essék, önmagában ez a rész sem rossz – nekem legalábbis tetszett – csak az első egy óra tükrében teljesen idegen. Az első egy órában önmagának Louisianak nincs is sok szerepe, van egy jó ház meg egy szegény kiszolgáltatott áldozat, míg a vége a csavarnak szánt magyarázattal nekem nem illett bele a képbe.

Talán pont ezért is húzzák le több helyen, pont ezért tartják felemás sikerű horrornak – ha a felütést vitték volna végig, akár olyan áron is, hogy nem magarázzák meg a múltat, egészen kiváló lehetett volna. A parafaktor a végére a zero felé közelít, amin sem az újra aktivizálódó lányszellem, sem a kimondottan jól megcsinált effektek nem segítenek. S ilyenkor meg ugyebár elkezd gondolkodni az ember olyan dolgokon, amiken a mozi elején – félelmében – nem is rágódott: nevezetesen azon, hogy szegény Jessie személyes tragédiái teljesen elfelejtődnek a történet végére, mintha az első 5 perc, annak kapcsolati hálója, érzelmei, a jövő magja nem is létezett volna… Kár, mert nagyon sokáig eszembe nem jutottak ezek a dolgok még ha fura is volt Preston szerepe Jessie életében.

Hangulatilag amúgy ez a mozi is tök rendben van. A fények, a beállítások, a kamerakezelés, a hanghatások zseniálisak, a baldachinos ágy függönye mögötti sejtelmes mozgás, a tükörben felvillanó szellemlány nagyon jók. A rendező, Kevin Greuter szerintem jól ráérzett az egész hangulatra – hiába is próbálják a köpködők a Fűrész 6 és 7 után) az ő nyakába varrni az egészet -, a nagyobb problémát én a történetben, illetve annak éles váltásában látom. De még így is jobban bejött, mint a The Babadook…sőt, még a „kritikusok” által példának felhozott, számomra értetlenül ajnározott Titkok kulcsánál is. Mert ugyan hangulatilag valóban az áll ehhez a legközelebb, én attól sem voltam elájulva.




70%



.

R2-D2 írta:

Jessabelle

Lehet, elnéztem a naptárat…    mindenestre ez egy ilyen horrorkarácsony lett (az Annabelle még hátravan), pedig normális ember halloweenkor néz ilyeneket. No, mindegy, a kisjézus rettegést próbált hozni a nappaliba – nem rajta múlt, hogy nem sikerült. Legalábbis nem sikerült maradéktalanul. Mert a Jessabelle sem váltja meg a világot. Ez már egy fokkal jobban tetszett, mint az előző éjjeli kaland, de igazándiból megfognia ennek sem sikerült.

70%

Ezt sem láttam még, csak fogom.



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Időhurok

Akkor majd lehet, hogy az újranézéshez becsatlakozok, csak szólj, hogy mikor .

Inkább majd szólj Te, ha megvetted/letöltötted, aztán akkor nézem újra én is.

Szólok . Lehet, hogy még ma sorra kerül .
.

.





Annabelle




„Ha valaki azt szeretné tudni, hogy mitől működik egy horrorfilm, és mitől nem, csak megkérném, hogy nézze meg az Annabelle-t meg a Démonok közöttet, és a különbségeikben benne lesz a válasz.”

Ennél jobban magam sem tudom megfogalmazni az érzéseimet az Annabellel kapcsolatban. Megint láttam egy horrort, ráadásul egy ünnepelt másik film világában játszódó horrort, aminek még az előzetese is kifejezetten ígéretesre sikeredett – hogy aztán több mint másfél órán keresztül csak bámuljam a képernyőt, várva, hogy történjen már valami. Most vagy az én értékrendemmel, lelki világommal van baj, vagy egyszerűen a mozik lettek túl puhapöcsűek, de aztán az is lehet, a Karácsony Szelleme simán eltompította a félelmet, amik a filmekből áradtak felém – a lényeg az, hogy az Annebelle után sem kellett a hideg veríték által átáztatott lepedőt cserélni.

Mint bizonyára tudjátok, ez az a baba, ami a Warren házaspár (ld. még Démonok között finálé) vitrinjében terpeszkedik. Hogy mi a valóság vele kapcsolatban, azt megint csak nehéz kideríteni, vélhetően a marketingnek óriási szerepe van az egész hóbelevanccal kapcsolatban – mindenestre állítólag tényleg nyomoztak egy ilyen babás ügyben. Azt viszont nehezebben képzelem el, hogy ha volt is egy megszállt baba, az a VALÓSÁGBAN is ilyen abnormálisan nézzen ki. Megmondom őszintén, amikor először láttam a vitrinben, azt hittem, az évezred viharai simán csak megviselték angyalomat – de nem, ez tényleg ilyen ronda. Ez olyan ronda, hogy aki ezt gyűjti, aki ezért pénzt ad, az nem normális. Aki meg ezt esetleg képes ajándékba adni egy gyereknek, azt a gyámhivatalnál fel kell jelenteni… és mit kapjon az, aki várandós feleségének ajándékoz ilyet?? Ja, hogy az asszony ilyeneket gyűjt??? Meg is érdemlik a sorsukat…

Mia (Annabelle Wallis) és John (Ward Horton) első gyereküket várják valamikor a 70-es évek elején. Fiatal, jómódú család, apuka orvos (ez fontos, a racionalitás szempontjából), anyuka fogalmam sincs micsoda. Egy szóváltás után, kvázi kiengesztelésül John megajándékozza Miát ezzel az ocsmány babával, egy sorozat rég hiányzó darabjával: a baba pedig felkerül a gyerekszoba polcára dísznek. Szegény kisgyerek… Ekkor még nincs is baj, a baj akkor kezdődik, mikor a Manson szekta tagjai megtámadják a kis családot és majdnem tragédiába fordul az egész: az én értelmezésem szerint ekkor mászik bele a gonosz a babába. Ekkor lesz belőle az az Annabelle, amit ismerünk. A dolgok innentől fordulnak rosszra, a baba gonoszsága mindenféle csúnya dolgot idéz elő a lakásban (bekapcsolódó varrógép, lemezjátszó, tűzhely), míg nem a kukába végzi. Már menet közben is gondolkodtam rajta, miért nem verik darabokra, gyújtják föl vagy tudomisén mi… nem, ezek kidobják. Persze Annabellet hiába dobtad ki az ajtón, visszamászik az ablakon – Frédi-Béni, ismerős? A kis család hiába költözik el egy belvárosi apartmanházba, a megszületett gyerekkel együtt, a horror nem ér véget. Annabelle egy dobozban követi őket, hogy aztán egy sablontörténet végén kiderüljön, egy lelket akar. A kisgyerekét…

Ahogy visszaolvastam, ez már leírva sem túl bizalomgerjesztő. Tipikusan horror-panelekből építkező történet, a gonosszal szembekerülő ifjú pár, a kisgyerek, a pap, a médium. A ház, a tárgy, amit megszálltak, a fehér hálóinges fekete hajú, lehajtott fejű kislány (ez olyan, mint az Otto-motor, örökös) a poltergeist jelenségek, a hatásvadász hang és ijesztőnek szánt szcénák. Ha azonban ezeket mesteri érzékkel egybegyúrná valaki – azért gondoljunk csak bele, egy horror sem nagyon áll másból, csupán a megvalósítás a kérdés -, akkor lehetett volna egy fasza kis izgalmas mozi. Annabelle kinézete mindenképp adott hozzá, a terhes nő pedig megadhatta volna szükséges pluszt. De nem, nem sikerült: a filmben jóformán semmi parás hangulat nincs, ijesztgetések 90%-át meg ellőtték a trailerben – aki az előzetest látta, jóformán semmin nem tud már megijedni. A mozi egyáltalán nem félelmetes, egy átlagos lightos horror lett belőle, ami ráadásul eszméletlenül pofátlanul hasznosítja más filmek elemeit.

Azt még nem tudom, ez koppintás, vagy tiszteletadás, de a Rosemary gyermeke hasonlat kézenfekvő (már csak MIA Farrow és JOHN Cassavetes miatt is). A megszállt embert/tárgyat milliószor láttuk már, mint ahogy a sablonfilmek elengedhetetlen kelléke a pap is. A Gyerekjáték, az Ómen, az Ördögűző, talán az Insidious (az unalmas részek mindenképp ebből) mindenképp megemlíthető, de nekem ezzel a film végi boltban árulom a babát képpel még talán a Hellraiser is beugrott. Rengeteg film, rengeteg utóíz, kevés eredeti ötlet… az igazi baj számomra mégsem ez. Sokkal inkább az, hogy az egész történetnek, Annabelle történetének így nem sok értelme lett. Az én olvasatomban nem közvetlenül Annabelle akart valamit valakitől, hanem maga a gonosz: nem is egészen tudom hova tenni az eseményeket. Egy szekta tag lelke belemászik a babába , aki mellesleg szellemként bóklászik is Mia körül. De a lelket a Gonosz /Sátán akarja magának (miért is??), aminek keze Annabelle. No de a Gonosz egy jelenetben meg is jelenik, de nem Annabelle formája van…most akkor hogyan is van ez? Akkor ez most babás film vagy sátános? Mi szerepe is van a babának?

A fene… szerintem kár is gondolkodni. ennek a mozinak nagyjából mindegy is. Már az első házban sem volt meg a félelmetes hangulat, a társasházban aztán végképp eltűnt. A forgatókönyv lyukas, mint az edami sajt, s sajna a színészek sincsenek a beleélés magas fokán: mintha mindegy is lenne, mi történik. Egyre inkább igazat adok azoknak a hangoknak, akik azt mondják, hogy aki tud fényképezni, nem biztos, hogy rendezni is tud. John R. Leonetti beállításai itt is működnek ugyan, de egy Pillangó-hatás II. illetve egy Mortal Kombat II. után túl sokat várni nem is lehetett tőle. Az egészben azonban a legnagyobb ludasnak a szinte totál amatőr Gary Dubermannt tartom – lehet, egy tapasztaltabb íróval jobb lehetett volna az egész...

Így ez is totál középszer.



55%


.

R2-D2 írta:

Annabelle

„Ha valaki azt szeretné tudni, hogy mitől működik egy horrorfilm, és mitől nem, csak megkérném, hogy nézze meg az Annabelle-t meg a Démonok közöttet, és a különbségeikben benne lesz a válasz.”

Ennél jobban magam sem tudom megfogalmazni az érzéseimet az Annabellel kapcsolatban.

Megint láttam egy horrort, ráadásul egy ünnepelt másik film világában játszódó horrort, aminek még az előzetese is kifejezetten ígéretesre sikeredett – hogy aztán több mint másfél órán keresztül csak bámuljam a képernyőt, várva, hogy történjen már valami.

55%

Mivel az idézet tőlem van, így nincs nagyon mit hozzátennem.
Az Annabelle csak arra volt "jó", hogy önigazolásként lehessen visszamutogatni, hogy ugye-ugye, tényleg mennyire túlhype-olt volt a Démonok közt. Pedig a kettőnek köze nincs egymáshoz, sem hangulatban, sem ötleteiben, sem dinamikájában. Mintha a Vukot meg a Kis Vukot állítanánk párhuzamba, csak mert mindkettőben rókák vannak...


.

Niwrok írta:

Annabelle

Mivel az idézet tőlem van, így nincs nagyon mit hozzátennem.
Az Annabelle csak arra volt "jó", hogy önigazolásként lehessen visszamutogatni, hogy ugye-ugye, tényleg mennyire túlhype-olt volt a Démonok közt. Pedig a kettőnek köze nincs egymáshoz, sem hangulatban, sem ötleteiben, sem dinamikájában. Mintha a Vukot meg a Kis Vukot állítanánk párhuzamba, csak mert mindkettőben rókák vannak...
.

Bezony! Kis időbe telt, míg megtaláltam írásodat, de rögtön megfogott ez a mondatod.

Etől függetlenül az Annabelle legalább nekem nem fájt, a The babadook viszont bizonyos pontjain igen. Kíváncsi leszek, ahhoz mit szólsz majd. Utóbbit creeper ajánlotta figyelmembe, neki nagyon tetszett - el se merem neki küdeni az írás linkjét..