R2-D2 írásai 2.0

.






Doboztrollok





A hirtelen felindulásból elkövetett – sokszor a leghitelesebb – írás után kicsit utánajártam, mi is ez a szörnyűség, amit a netes ítészek megint csak az egekig magasztalnak, én meg a falat kapartam tőle. Nos, ez egy angol (ez néhány dolgot azért megmagyaráz) novelláskötet amerikai (ez is) megfilmesítése, aminek elvileg még két folytatása van. Mindez egy Alan Snow nevű író The Ratbridge Chronicles trilógiájának a nyitódarabja, ami Here be Monsters! címmel került a széles olvasóközönség elé. Ez csupán abból a szempontból értékes információ, hogy nem csupán a film készítői voltak ennyire elmebetegek, hanem már a hozott alapanyag sem volt teljesen komplett…no meg hogy az emberiség elleni újabb merényletként akár még folytatása is lehet. Az is sokat elárul az egészről, hogy az alkotógárdája készítette a Coraline-t és a Paranormant – s bizony, egyik sem kedvencem. Csak én ezt előtte nem tudtam.  

Van egy város valahol, ami Gondorhoz hasonlóan hegyszerűen felfelé szűkülve építkezik, a csúcsra macskaköves út visz fel. A város neve Sajthida (Andráshida, Berhida, Sajthida... ), a város polgármestere pedig egy szikár, maradi úriember, Mr. Camembert. Ő és néhány társa, vélhetően a város vezetői, FEHÉR (ez fontos, mert az egész mozi alapkonflkitusa erre épül!!)  kalapjukban a közjó érdekében az időnkénti közgyűléseken sajtokat kóstolnak, sőt később az adók 1%-ból egy hatalmas sajtszobrot? plakettet? gyártatnak. Egyébként igazán bevehették volna a csapatba Wallace-t Gromit nélkül, ő is hasonló sajtbolond volt – s akkor mehettek volna ötösben a Nagy Sajttúrára. No. Ebben a világban fehér kalaposnak lenni nagy kiváltság, hisz nekik adatik meg a kóstolás feledhetetlen élménye -, nem is csoda hát, hogy a PIROS kalapos városi rágcsálóirtó (Suvasz úr – aki a cél érdekében néha női ruhát vesz) feltétlen szeretne ebbe az elitbe tartozni. De mivel a kalapot nem osztogatják csak úgy, azt ki kell érdemelni, ezért vállalja, hogy a városban garázdálkodó, embergyerekeket rabló, azokat megevő doboztrollokat az utolsó szemig kiirtja.

Ezeket úgy kell elképzelni, hogy fogod a Domestosos WC tisztító reklámot, annak a baktériumait kicsit felfújod, majd mindegyik köré rajzolsz egy dobozt. Egyediségüket – kinézetük mellett – a dobozokra rajzolt figurák biztosítják, így ez egyben a nevük is. Például: ha az egyik baci mondjuk egy szardíniás kartonba költözött be, akkor onnantól a neve Szardínia. És így tovább… Szegényeknek borzasztó a marketingjük, mert mindenki azt hiszi, ezek a világ legveszedelmesebb lényei (hát az alienek???), pedig szerencsétlen lények csak guberálnak - akár hazánkba is eljöhetnének hajléktalannak - no meg valami eget rengető csavar folytán az kiderül róluk, hogy zseniális műszaki szakemberek... Szóval rájuk vadászik a piroskalapos, meg 3 társa (igazán bevehették volna Wallace-t Gromit nélkül, ő is humánus rágcsálóirtó volt), szép lassan be is gyűjtik a meglehetősen együgyű lényeket. Akik mellesleg akkora barlangrendszerben élnek, ami még a Mátrixba is elmenne Zion testvérvárosának - nem is csoda, hogy oly nehezen fúrják át a tetőt majd a vadászok. S ha már vadászok: ahogy mondatm, ők négyen vannak, lasszóval fogják ezeket a jámbor lényeket, s a film hatalmas és egészen váratlan fordulataként ketten közülük még jellemfejlődésre is képesek. Sőt, egyfajta tudathasadásos állapotban azon is elmélkednek, vajon ők a jók-e vagy a gonoszok… csak hogy legyen a történetnek majd tanulsága is a végére.

S ha már tudathasadás… A trollok között aztán van egy kisfiú, aki pont olyan, mint Ellie a Jégkorszak kettőből - nem, ő nem oposszumnak képzeli magát, hanem trollnak. Kis tojásos dobozban nőtt fel (innen a neve, Tojás), ami aztán kamaszkorára épp, hogy csak a pöcsét meg a fenekét takarja el –   , egy erekciónál biztos ki is szakad – s meg van róla győződve, hogy a fura lények közé tartozik. A kis Maugli… A kisfiúnak persze szörnyű múltja van, a love story kedvéért persze találkozik egy játékbaba kinézetű lánnyal (Mini Camemberttel – Mr. Camembert lánya), s persze a végére kiderül, hogy trollok nem is olyan gonoszak, mint azt terjeszti róluk a kormánypárti média. Kiderül, hogy a fiú képes kilépni dobozából, egy fejjel lefelé lógó ősember fontos szerepet kap, no meg hogy nyomás alatt ( , ezt szó szerint!) a doboztrollok is képesek a sarkukra állni. S hogy a FEHÉR kalap igéző hatalma képes kihozni még a sajtra allergiás szereplőből is a sajtkóstolás iránti olthatatlan vágyat. Hogy aztán egy távoli tehén vigyázó szemei láttára szétpukkadjon...

Kiakasztott rendesen. Az utóbbi idők legunalmasabb, legötlettelenebb, legvicctelenebb animációs filmje, aminek egyetlen egy értékelhető tulajdonsága a készítési technikája: a Tim Burton által felélesztett módszer, a stop-motion technológia, a beleölt munka elismerést érdemel. Más nem. Gyerekeknek túl komoly és félelmetes, felnőtteknek túlságosan kiszámítható és unalmas. Az 50-ik percig SEMMI nem történik, a szereplők csak futkosnak a képernyőn. A tudathasadásos főhős szimpi ugyan, de rajta kívül senki nem az, a karakterek vizuálisan leginkább egy Rejtő képregény oldalaira valók, de némelyek még onnan is kilógnak. Azokon azonban lehet nevetni, ez a förtelem a humort - ami amúgy egy ilyen többféle réteget megcélzó mesének elengedhetetlen kelléke - teljesen nélkülözi. A mondanivaló mélyebb értelme átjött ugyan, de kb. az ezredik hasonló témájú történet - ezt sokkal jobban feldolgozták már (akár mesében is), így a végére nem marad más, mint egy gonosz mazochista sajtimádó eszement küzdelme egy fehér kalap megszerzéséért. Ehh...



30%


.

R2-D2 írta:

Doboztrollok

A hirtelen felindulásból elkövetett – sokszor a leghitelesebb – írás után kicsit utánajártam, mi is ez a szörnyűség, amit a netes ítészek megint csak az egekig magasztalnak, én meg a falat kapartam tőle. Nos, ez egy angol (ez néhány dolgot azért megmagyaráz) novelláskötet amerikai (ez is) megfilmesítése, aminek elvileg még két folytatása van. Mindez egy Alan Snow nevű író The Ratbridge Chronicles trilógiájának a nyitódarabja, ami Here be Monsters! címmel került a széles olvasóközönség elé. Ez csupán abból a szempontból értékes információ, hogy nem csupán a film készítői voltak ennyire elmebetegek, hanem már a hozott alapanyag sem volt teljesen komplett…no meg hogy az emberiség elleni újabb merényletként akár még folytatása is lehet. Az is sokat elárul az egészről, hogy az alkotógárdája készítette a Coraline-t és a Paranormant – s bizony, egyik sem kedvencem. Csak én ezt előtte nem tudtam.  

Köszönöm .

A Coraline-t láttam, mert az egyik kedvenc novellaíróm, Neil Gaiman könyvéből született, de nem igazán jött be a hangulata, a Paranormant nem láttam. Gondolom, azért utóbbiban is erős a horror-vonás, így nem is igazán a gyerekek a célcsoportjai, és ezek szerint a Doboztrolloknak sem. Ez a stáb ezek szerint tényleg ennyire nem érzi az egyensúlyt a gyerekek és a felnőttek között, mert azért a Zsinóronon kívül nem igazán készült még bábfilm felnőtteknek, így tőlük idegen ez a technika, a gyerekeknek meg nem lehet ennyire ijesztő vagy unalmas.

Lehet, hogy ezt a műfajt tényleg meg kéne hagyni Tim Burtonnek, és neki is ehhez kéne visszatérnie, neki azért menni szokott...

Talán meg kéne néznem a Frankenweenie-t.
.

R2-D2 írta:

Gagarin – First in space

Gagarin anno 108 percet töltött a világűrben, így a róla szóló film is 108 perces. Szép! Már az első pár perc is levett a lábamról, amikor is a tipikus 60-as évekbeli környezetben a hosszúkabátos, kétségkívül nagyhatalmú tudós/tábornok meglátogatja az akkor már izolált két űrhajósjelöltet, Gagarint és Tyitovot. Az egész hangulata, a korrajz zseniális – különösen olyannak, aki azért részben élt is e kor (enyhített) jellemzőiben. Azok a tányérsapkák… áááá… A mozi gyakorlatilag az űrrepülés napján játszódik, a kilövés, a Föld körüli pályára állás és a leszállás nehézségeit dolgozza fel, mindenekelőtt természetesen Gagarin szempontjából, de egyben jóval többet is nyújtva annál. Gagarin visszaemlékezésein keresztül ugyanis megelevenedik a múlt, honnan és hogyan jutott el idáig: az egész kemény gyerekkorától a 3000 főből való kiválasztás folyamatán át a Vosztok 1 kabinjába. Kiváló érzékkel és vágási technikával alkalmazott flashbackek, néhány egészen megdöbbentő és hatásos jelenettel.

Talán kicsit komolyabb, mint az átlag, jóval kevésbé patriotista, mint lenne az USA szemmel, kiváló szórakozás. Szigorúan eredeti nyelven!!!

85%

Köszönöm az ajánlást, jó volt .

Engem a flashbackek sem kedvetlenítettek el, mert amúgy is inkább életrajzi filmre számítottam/készültem, és az űrutazás színesítéséhez pont jók voltak ezek a Gagarin életéből kapott pillanatképek. Az is tetszett, hogy nem erőszakolták egy idővonalra, hanem ahogy éppen az események hatására felidéződtek benne, úgy mutatták meg ezeket, és hogy nem mindegyiknek van köze az űrutazáshoz, nem egy tragédia. A jelenkori babás részeknek meg mégiscsak ott volt azt kifejezni, hogy mekkora kockázat is volt ebben az egész projektben, mekkora felelősség így hátrahagyni a családot, és azokat a nehéz pillanatokat, amik a végtelenül lelkes álmodozó Gagarin karakterénél idegenek lettek volna, azokat megoldották a környezettel, a feleséggel, a felettesekkel, a személyzettel meg a bajtársakkal. Akiknél nem csak az összetartás tetszett, hanem az is, hogy azért a többségüknek szántak valami jellemvonást is, ahol volt szkeptikus meg fő rivális meg a "szőke" (a Prometheus-os poén, az mekkora már!) meg a "mackós", meg ilyenek, és külön bejött, hogy név szerint be is mutatják a kiválasztott húszat, ezzel tisztelegve előttük. Mert oké, hogy Gagarin utazott, de ebből a húszból, vagy legalábbis a végső hatból igazából akármelyik a könyvekbe kerülhetett volna, még úgy is, hogy némelyiküknek ez inkább megkönnyebbülés volt, míg mások azért nem tudják minden percben leplezni a csalódottságukat, hogy nem ők lettek a kiválasztottak.

És ha már az űr: na jó, csak azért, mert elkészült a Gravitáció, nem kéne most már minden űrhajós filmet ahhoz hasonlítani! Ezt meg nem is nagyon lehet, hiszen nem az űr végtelen csodáiról szól, hanem a pionírság izgalmáról, amikor valaki először teszi elérhetővé vagy látja a Földet ebből a távolságból. Az elején még kicsit féltem, hogy nagyon amerikai filmet akarnak ebből csinálni, tonnányi CGI-vel, J.J. Abramset megszégyenítő mennyiségű csillanáseffekttel (mint a bajkonuri első éjszakai jelenet), de végül teljesen beleillett a film hangulatába, éppen annyi látványossággal és izgalommal, mint amit ez a távolság a Földtől megenged magának.

Mindössze két dolog volt, amit furcsálltam vagy egy picit zavart: a korrajznál az, hogy sehol egy szovjet zászló, sehol egy sarló-kalapács, még az ünneplő tömegeknél sem, és az egyetlen vörös csillag is valahol az első óra végén bukkant fel először. Nem tudom, de kiindulva a mi régi osztálytermünkből, ez meg ugye egy világraszóló esemény volt ikonikus helyszíneken... persze nem kellett volna, hogy állandóan lengedezzen, mint amcsiéknál a csillagos-sávos, de hogy ennyire "dugdossák"... A másik technikai dolog is hasonló, azaz hogy néha kisebb a párbeszédek vagy a látottak érzelmi töltete, mint amit a jelenetek dinamikája indokolt volna: ilyen az utószinkron, amit valahogy sosem éreztem tökéletesen a helyén, bármilyen jó is volt az autentikus orosz szöveg, és sokszor tűnt túl tisztának és színpadiasnak a film a családi jeleneteknél, még olyankor is, amikor mondjuk Gagarin anyja mos télvíz idején a koldusviskó mellett, és kilátszik a frissen mosott haja a kendő alól.

Nekem úgy 8/10.

Idézetem meg nekem is van: "A világűr nincs is olyan messze. Autóval csak egy óra felfelé.". ...
.

Niwrok írta:

Gagarin – First in space


Köszönöm az ajánlást, jó volt .


Nekem úgy 8/10.

Idézetem meg nekem is van: "A világűr nincs is olyan messze. Autóval csak egy óra felfelé.". ...
.

Szívesen!!! Örülök, hogy végül is sort kerítettél rá. Meg hogy tetszett is.

Egyébként az eltelt fél év óta is szívesen emlékszem rá vissza, valahogy maradandó élmény lett. Remélem, Te is így jársz. Ahhoz képest, hogy orosz, minden igényt kielégít...

S hogy miért nincs szovjet zászló? A fene sem tudja. Egyrészt gondolom aktuálpolitikai vonatkozása is van, ami összefügghet a nemzetközi terjesztéssel meg minden, de amúgy lehet, az egész sikerében annyira nem bíztak, hogy inkább kussoltak.

.






Éjjeli féreg





Hát ez rohadt jó volt… ahhoz képest, amire számítottam, ahhoz képest, ahogy az egészre lélekben készültem, hogy az általam nem igazán kedvelt Mocsok volt a példa, a viszonyítási alap, toronymagasan túlteljesítette elvárásaimat: teljesen más súlypontokkal ugyan, de az elmúlt időszak legkellemesebb meglepetését szolgáltatta - ez a kibaszott jó thriller...

Igen, nem véletlen, amit írtam. Lehet, hogy szimpla önvédelmi mechanizmus, de nekem az Éjjeli féreg ELSŐSORBAN egy kegyetlen jól megcsinált izgalmas mozi, és csak utána jön a második szinten Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) karaktere, illetve a harmadikon a média mocskos hírvilágának görbe tükre. Talán pont ebből kifolyólag kivételes módon Lou korántsem lett számomra annyira negatív figura, mint azt bárhol a filmmel kapcsolatban olvasom: meglehetősen egyedi és talán megbotránkoztató is leszek a filmmel kapcsolatos értékelésemben, de nekem a közvélemény által féregnek titulált főszereplő következetessége, céltudatossága, racionalitása, kitartása a maga módján kimondottan tetszett. De erről picit később…

A mozi első percei már beszívtak. Az egész éjszakai hangulat, ahogy Lou épp kerítésdrótot próbál lopni, majd az esete a biztonsági őrrel, qrva jó indítás. L.A. éjszakai fényei, a felütés hangulata Michael Mann fénykorába is elment volna, a képi világ simán Collateralt idézi, megütve annak szintjét is. Lou, mint piti, csóró bűnöző persze némi idegenkedést és meg nem értést kiváltott belőlem, de aztán, ahogy alkalmazkodott az élethez, ahogy próbálta minden helyzetből a legjobbat kihozni, az nagyon tetszett. Önmagában az egész felvezetés a hármas gyilkosságig kiváló, mindig egy picivel több, mindig éreztetik velünk, hogy fokozódik a tét – a hogy a nagy durranás igazából még hátra van. Lou kis hatalmi játékai, ahogy kontroll alatt tartja az eseményeket, az tök jó volt– s lehet, beteg vagyok, meg egy szadista barom, de kimondottan érdekeltek a balesetek, amiket Lou felvett (akár magam is megnéznék egy ilyet). Minden, ami történik, számomra teljesen hiteles és hihető, semmi olyan jelenet nincs, amire icipicit is húztam volna a számat. Talán annyi, hogy néha szerintem túlságosan elnézőek voltak a tűzoltók és a rendőrök a helyszínre érkező privát filmesekkel, a hiénákkal: viszont miután nem ismerem az USA (meg a magyar) vonatkozó jogi viszonyokat, erről nem tudok érdemben ítélkezni. Csupán úgy gondolom, én, ha helyszínelő lettem volna, elzavartam volna a halál faszára a kamerásokat. Demokrácia és szabadság ide vagy oda…

Mire elérkezünk a házas jelenethez, teljesen beleéltem magam az eseményekbe. Az a behatolás, az a felvétel, annak a feszültsége egyszerűen zseniális, mint ahogy az éttermi jelenettől a mozi gyakorlatilag minden perce. Végre egy normális, hiteles autós üldözés, végre egy jól felépített (bár kitalálható) megdöbbentő fordulat. Az egész annyira össze van rakva, annyira valósághű, annyira feszült, hogy én nagyon rég nem izgultam ennyire filmen. Komolyan: a szívem kalapált, a tenyerem izzadt, ezt biza nagyon rég éreztem… úgy meg pláne, hogy végig ott parázslott Lou szemében a szándék arra a bizonyos dologra, csupán idő kérdése volt, mikor és hogyan lépi azt meg. Aztán ahogy csinálta – az zseniális.

És akkor Lou. Most mindenki vegye le a fejemet, de ez a figura számomra majdnem végig vállalható volt. Az ilyen esetekben nálam mindig az dönt ez filmben, én magam megcsinálnám-e adott szituban azt, amit a karakter megtesz… nos, Lou esetében nagyon sokáig igen. Röhej, de a fináléig leginkább talán az óra esete volt a legmegrázóbb számomra, ugyanis azt céltalannak érzetem: viszont utána, bármit is tett, minden tette, gondolata, minden egyes mozdulata végtelenül hideg vérrel kiszámított és racionális volt. Igazából köze nincs elmebeteg Robertsonhoz (ha már Mocsok), sokkal inkább tudom Francis Underwoodhoz mérni: Louban ugyanannak a politikai gusztustalanságnak minden rezdülése, határozottsága és töretése megvan – csak épp a médiában hasznosítja. Jó kis ellenfél lenne kettőjükből egy Kártyavár évadban… A kérdés már csak az, ugye, hogy az olykor galamblelkű kis robot hogy tudott azonosulni ezzel a törtető faszival. Nos, a dolog egyszerűbb, mint gondolnánk. A lényeg nekem egy ilyen figuránál a megalázás. Az ok nélküli megalázás. Önmagában a törtető és hatalomra, elismerésre vágyó és azt el is érő karakterekkel nincs bajom, akkor vesztem el velük a mentális kapcsolatot, amikor ok nélkül bántanak valakit. Akár szóban, akár tettben. Amikor a megszerzett hatalommal, tekintéllyel a karakter visszaél, s az a bizonyos „gonosz” dolog nem közvetlenül szolgálja a célját. Márpedig itt – bármilyen kegyetlenül is hangzik – még Rick (Riz Ahmed) szerepe is törvény- és szükségszerű Lou céljainak elérésében. Lou egyszerűen NEM ENGEDHETTI meg, hogy bármi eltérítse ettől, nem lehet gyenge – tegye a kezére a szívét mindenki: hát nem így működik a világ??? Amúgy is: Lou és tettei kismiskák a napi életben lezajló hatalmi harcok, a gazdasági és politikai közegben lezajló felemelkedések és leszámolások eseményei között. Lou egy kibaszott kemény, de végtelenül racionalista figura, aki autodidakta módon képes önmagát feltornászni arra a helyre mit kitűzött célnak. Magam sem csináltam volna máshogy. S még valami. Szerintem – s erről gondolom lesz vitánk is – ő nem feltétlenül élvezte azt, amit csinált. Nem nekrofil módon közeledett a hullákhoz, hanem szimplán az adott hír leghatékonyabb verzióját akarta elkészíteni… persze, a munkáját szerette, de nekem a „szadizmusa” nem jött át. Ja, hogy ez kegyetlen? Ez csak az élet…

Az élet. Hmmm.  A mozi egyik hangsúlyos – bár számomra egyáltalán semmi újat nem mutató, így hatásában is messze legérdektelenebb rétege a híradós világ bemutatása: a média mocska az Éjjeli féreg nélkül is nap, mint nap beköltözik a képernyőre, elég csak bekapcsolni egy bulvárhíradót. A múltkor direkt néztem, 30 percig nem volt más benne, mint halál, gyilkosság, baleset, stb. Sőt, ha nincs elég napi anyag, akkor elővesznek évekkel korábban történteket, s úgy tálalják, mintha friss lenne (legutóbb pont a Lamborghinis hírre kaptam fel a fejemet) – majd a végén bemondják, hogy mindez nem is most történt. De ide sorolhatnám a színészek, politikusok pofájába belemászó kötözködő oknyomozókat, az összes paparazzit. Arról, hogy hírértéke csak a negatív hírnek van, talán nem is kellett volna külön filmet csinálni, azt az Éjjeli féreg nélkül is tudtuk. Az Éjjeli féreg legnagyobb erőssége a témában, hogy adódik a kérdés: a szabadúszó kamerás-e  a mocskosabb, vagy az, aki átveszi az anyagot, fizet érte, majd adásba adja ( a film, és a mindennapos TV-s tapasztalataim alapján magam részéről utóbbi). Egyébként a mozi egyik csúcsjelenete nálam is az volt, mikor bepillantottunk az élő adás hátterébe…

Jake Gyllanhaal zseniális (ahogy általában), a forgatókönyv közel hibátlan. A felvetett média téma kicsit felmelegített káposztának tűnt számomra, de Lou figuráján keresztül bejutva az oroszlán barlangjába ritka élmény volt. A kiváló nyugtalanító zenével megspékelt történet végletekig izgalmas és feszült, az éjszakai nagyváros hangulata is bámulatos. Túl sok hibát nem is tudok találni, talán a kontrollálatlan idővonal lehet zavaró (csak tapogatózhatunk, mikor, mennyi idő alatt is történnek a dolgok, így összevágva meglehetősen homogén és talán túlságosan lineáris), no meg a már említett túlságosan közel engedés zavart. Bár… egy olyan országban, ahol élőben közvetítik az autós üldözéseket… lehet, ez a valóság.

Lounál meg sokkal nagyobb férgek futkosnak a vásznakon és a TV képernyőin. Igaziban is (politikusok és talpnyalóik) és fikcióban is (elég csak a Lannisterekre meg az Underwoodokra gondolni) egyaránt.



85%



.

R2-D2 írta:

Éjjeli féreg

Jake Gyllanhaal zseniális (ahogy általában), a forgatókönyv közel hibátlan. A felvetett média téma kicsit felmelegített káposztának tűnt számomra, de Lou figuráján keresztül bejutva az oroszlán barlangjába ritka élmény volt. A kiváló nyugtalanító zenével megspékelt történet végletekig izgalmas és feszült, az éjszakai nagyváros hangulata is bámulatos. Túl sok hibát nem is tudok találni, talán a kontrollálatlan idővonal lehet zavaró (csak tapogatózhatunk, mikor, mennyi idő alatt is történnek a dolgok, így összevágva meglehetősen homogén és talán túlságosan lineáris), no meg a már említett túlságosan közel engedés zavart. Bár… egy olyan országban, ahol élőben közvetítik az autós üldözéseket… lehet, ez a valóság.
Lounál meg sokkal nagyobb férgek futkosnak a vásznakon és a TV képernyőin. Igaziban is (politikusok és talpnyalóik) és fikcióban is (elég csak a Lannisterekre meg az Underwoodokra gondolni) egyaránt.

85%

Majdnem minden alkalommal elmondom, hogy az én szokásom a filmeket pszichodrámaként nézni, ezért legtöbbször ezeket a szempontokat emelem ki, de attól még a filmek ezer más dologról is szólnak. Ez is például szerintem is rohadt jó thriller volt, jó autós üldözésekkel, tényleg feszült volt szinte minden perce, a médiát is jól hozta, hangulatos volt meg minden, szívdobogás, izzadó tenyér pipa , na és ahogy René Russo színezte, "utómunkázta" a híreket, főleg real-time, az állati volt! Ezért is mondtam, hogy ez volt Dan Gilroy első, de remélem nem utolsó rendezése. Annyira jó volt, hogy ha nem épített volna Lou figurájára, akkor is tetszett volna. Örülök, hogy neked is tetszett, mert hát ez volt a cél, jó, hogy nem húzta le a "nemszeretem karakter" élmény, mert egyszerre féltem és számítottam rá... csak nem értem . Annyi karaktert utáltál már, erre pont Lou ...

És akkor Lou .

Látod, ez a különbség: engem is zavart az óra, de nem félretettem azzal, hogy "céltalan", hanem beillesztettem, és hirtelen kiderült, hogy úgy is lesz értelme, ha az órához igazítok mindent! Hogy már az óránál is a cél látszik, csak az sokkal ijesztőbb, mint egy "szimpla" opportunista faszfej útja a ranglétrán. Mert nem azért tartom féregnek Lout, mert gyakorlatias, elszánt, kitartó, racionális, törtető vagy mert tehetséges, felkészült manipulátor, de még azt is tudom az "élet farkastörvényének" venni, hogy valaki ilyen drasztikus módszerekkel állítja félre az akadékoskodó konkurenciát meg a zsarolókat. Kegyetlen? Ja, ilyen az élet! Survival of the fittest. Olyat sem írtam le, hogy "nekrofil", de hogy valami módon örömöt okozott neki a halál, az nekem tuti. Nekem Lou-ról mindig az a képkocka ugrik be, ahogy száguldott haza a kocsival valami felvétel után, és annyira nem bír magával, hogy megáll az út közepén, és ott nézi vissza, amit felvett, és épp csak rá nem ránt ott helyben a gyönyörűségtől. De persze, lehet, hogy ezt csak én láttam bele, és Lou egyszerűen csak szenvtelen, érzelemmentes és közönyös volt mások halála, bántalmazása, szenvedése iránt, és egyszerűen attól csöppent el, hogy milyen fasza felvételt csinált, és ez majd mekkora lökés lesz a karrierjének  ...

Ennyi erővel viszont senki sem ítélhető el, mert a maga szempontjából mindenkinek igaza van, mindenkinek minden tettének van oka és célja, különben nem csinálnánk, legfeljebb senki más nem látja azt, csak aki éppen csinálja. Még a bolondoknak is. De az emberek még akkor sem tesznek meg mindent, mert csak be szokott lépni valamiféle erkölcsi korlát, valami kis empátia egy fajtárs vagy élőlény iránt, mindenkinél máshol, de belép, különben, ahogy a "vicc" szól, az utcák tele lennénk hullákkal meg terhes nőkkel. Ezt lehet gyengeségnek tekinteni, hiszen a kegyetlen világban az is, és akkor Lou ennek a világnak a csúcsragadozója, mert nála sehol nem lép be ez a korlát, azaz teljesen és tökéletesen gátlástalan. Nálam ez a szociopata definíció szerint. Ahogy egyszer hallottam, "a pszichopata nem tudja, mi a különbség jó és rossz között; a szociopata tudja, csak leszarja".

Nekem meg akkor ezért lehet a fejemet venni, ha már ez a "divat", mert ilyen vonatkozásban gyengének és gyávának tartom magam. A gyengeségem miatt meg jobban megijedek egy olyan embertől, aki még az ösztönök szintjén sem rendelkezik gátlásokkal, mit egy Robertson őrmestertől, aki ugyan szétcsúszott az őrülettől és a drogtól, és minden képmutatást és gyengeséget kihasznál maga körül, de nem tud annyira szétcsúszni, hogy ne elsőként ugorjon egy haldoklónak segíteni, vagy egy Underwoodtól, aki emberek ezreinek életével, megélhetésével játszik egy szavazatért, de este hazamegy, és kiderül, hogy képes törődni valakivel saját magán kívül is.

Spoiler:

Akkor már inkább ezt tartom "önvédelmi mechanizmusnak" . Hogy tudod és érzed, hogy ez egy rohadt jó film, és nem akarod csak azért lehúzni, mert "nálam a nemszeretem karakterek nemszeretem filmet eredményeznek". Csak hogy szerethesd a filmet, még Lout is hajlandó voltál "megszeretni", elfogadni, nehogy csorbuljon a szabály .  

Szerintem Lounál nem sok nagyobb féreg futkos a vásznon és a tévében, csak még ahhoz sem volt elég empátiája és szociális érzéke, hogy a politikusok közé bekússzon. És csak mert ezért nem volt lehetősége "nagyban játszani", attól nem lesz kisebb féreg. Attól, mert valaki titokban rúg agyon egy kóbor kutyát, miért tartanám kisebb féregnek, mint azt, aki milliárdokat sikkaszt, aztán meg lelép a pénzzel? Na, mondjuk aki még ki is áll a nyilvánosság elé, és kérkedik vele, meg pökhendi módon egyértelművé teszi, hogy úgysem tud senki semmit tenni vele, mert csak a "nemzetárulók" nem hiszik el, hogy az a pénz neki csak úgy "lett"... az egy más tészta... ott már megvan a léc. De. A politikusoknak van családja, barátai, vagy legalább szövetségesei, még Underwoodnak is ott volt Claire, bármilyen érzelemszegény kapcsolatban éltek is, akikért teszik azt, amit; ráadásul Underwood még ha manipulált előtte is, aljas és gátlástalan "csak" bosszúból lett, azt követően, hogy zavarni kezdte, valaki őt nézi sakkbábúnak.

De miért és kinek tevékenykedett Lou? Mi volt a célja? Te azt mondod, az, hogy összejöjjön egy tisztességes megélhetés, saját céget alapíthasson, azt vezethesse, és ennek érdekében átgázolt pár emberen meg feláldozott párat, amorálisan, de gyakorlatiasan, és ennyi. Én meg úgy látom, hogy nála ez nem cél volt, hanem eszköz, és a cél más...
.

Niwrok írta:

Éjjeli féreg


Nekem Lou-ról mindig az a képkocka ugrik be, ahogy száguldott haza a kocsival valami felvétel után, és annyira nem bír magával, hogy megáll az út közepén, és ott nézi vissza, amit felvett, és épp csak rá nem ránt ott helyben a gyönyörűségtől. De persze, lehet, hogy ezt csak én láttam bele, és Lou egyszerűen csak szenvtelen, érzelemmentes és közönyös volt mások halála, bántalmazása, szenvedése iránt, és egyszerűen attól csöppent el, hogy milyen fasza felvételt csinált, és ez majd mekkora lökés lesz a karrierjének  ...


De miért és kinek tevékenykedett Lou? Mi volt a célja? Te azt mondod, az, hogy összejöjjön egy tisztességes megélhetés, saját céget alapíthasson, azt vezethesse, és ennek érdekében átgázolt pár emberen meg feláldozott párat, amorálisan, de gyakorlatiasan, és ennyi. Én meg úgy látom, hogy nála ez nem cél volt, hanem eszköz, és a cél más...
.

Huh, szép válasz volt...

A két kiemelt idézet ugyanakkor alapjaiban kifejezi nézőpontbeli különbségünket is (amellett, hogy megegyezhetünk: nagyon jó lett a film   )...

Spoiler:

Azt írod, Lou tettei nagyobb célt szolgálnak. Na jó, de mit? Önkielégülést?

R2-D2 írta:

Éjjeli féreg

Huh, szép válasz volt...

A két kiemelt idézet ugyanakkor alapjaiban kifejezi nézőpontbeli különbségünket is (amellett, hogy megegyezhetünk: nagyon jó lett a film   )...

Spoiler:

Azt írod, Lou tettei nagyobb célt szolgálnak. Na jó, de mit? Önkielégülést?

Rossz helyen kopogtatsz . Én a bosszúálló, önbíráskodó főhősöktől sem nézek el szó vagy fenntartás nélkül bármit és bárhogy . A Törvénytisztelő polgárt is például azért utáltam meg, amit és ahogy az egyszerű irodistákkal csinált.

Spoiler:

Máshogy látjuk Lout, mert más a személyiségünk. És ezzel élünk együtt tovább .
.

Niwrok írta:

Éjjeli féreg

Máshogy látjuk Lout, mert más a személyiségünk. És ezzel élünk együtt tovább .
.

Akkor ezt megbeszéltük. Örülünk, hogy mindkettőnknek tetszett a film.

Egyébként, most, hogy kétszer is elolvastalak, kezdek elszörnyedni magamon, hogy igazándiból mennyire nem zavartak Lou tettei. Nem állítom, hogy abban a szituban, ott és akkor én is úgy viselkednék - de ezek szerint bizonyos aspektusban jóval érzéketlenebb vagyok, mint Te. Legalábbis a hullákkal. Talán mert azokkal még nem talalkoztam.  

Ja, és Russo: azért, mert annak, ott már nem kellett volna megtörténnie. Az szimplán szemétség és aljasság volt.

R2-D2 írta:

Éjjeli féreg

Egyébként, most, hogy kétszer is elolvastalak, kezdek elszörnyedni magamon, hogy igazándiból mennyire nem zavartak Lou tettei. Nem állítom, hogy abban a szituban, ott és akkor én is úgy viselkednék - de ezek szerint bizonyos aspektusban jóval érzéketlenebb vagyok, mint Te. Legalábbis a hullákkal. Talán mert azokkal még nem talalkoztam.  

Jepp . Ahogy olvastalak, és ahogy lelkesedtél a filmért, a "nemszeretem-szállóige" tudatában, engem eleve ennek a szörnyülködésnek a hiánya zavart. De végül csak sikerült "kiharcolnom" .

Ahogy mondani szoktam, azok is lehetnek nagy és maradandó filmélmények, amiken keresztül új dolgokat tudunk meg magunkról. Akkor is, ha ezek nem kellemesek ...
.

.





Barátunk, Superman / Bekas




1990, Irak. Két évvel vagyunk az iraki kurdok ellen intézett vegyi támadás után, ami több tízezer civil áldozatot követelt. Még élt Szaddam Husszein, aki majd hamarosan lerohanja Kuvaitot is, ezzel gyakorlatilag kirobbantja az első Öböl háborút. Igaz, enélkül a minimális történeti ismeret nélkül is neki lehet vágni a Barátunk, Superman (ejj, a magyar cím megint milyen ecebóca, a film eredeti címe Bekas) című svéd-finn-iraki filmnek, de kétségkívül segít megérteni és elfogadni azokat a körülményeket, amikben apró főhőseink élnek.

Zana és Dana árvák. Szüleiket talán épp ez a vegyi támadás ölte meg (bár ez így konkrétan nincs kimondva), nincstelenül, pénz nélkül, fedél nélkül tengetik életüket egy kurd faluban. Egyetlen bevételi forrásuk az időszakos cipőpucolás, amiből kapott pár dinárnyi jussukból telik talán élelemre. Kölcsön kapott vödörben, egy háztetőn tisztálkodnak – kb. hetente egyszer -, amiből ilyenkor nem mindegy, milyen sorrendben használod el a vizet. Szórakozásuk nem sok van, a falu szélén esetleg egy focimeccs, meg hébe-hóba egy filmvetítés, amire azonban pénz nélkül lehetetlen bejutni. Viszont a két kiskölök van annyira talpraesett, ez nem probléma nekik: a „mozi” tetején lévő kisablakon át ámulattal figyelik Superman kalandjait. Sokat mondjuk, nem láthatnak belőle, mert elég hamar elzavarják őket, viszont arra pont elég volt ez az inger, hogy elhatározzák: elmennek Amerikába, megkeresik Supermant, aki feltámasztja szüleiket és elűzi a gonosz Szaddam Husszeint az országból. Pénz, papírok nélkül meglehetősen reménytelen vállalkozás, de a fiúk naivitása és lelkesedése nem ismer határt, így egy Michael Jacksonnak elnevezett szamár hátán nekivágnak az útnak. Ami az idősebb szerint egy, max. két nap…

No. Ez nagyjából a szinopszis, legalábbis a film kiindulópontja. Ennél azonban sokkal, de sokkal több ez a film: egyszerre egy végtelenül gyermeteg és aranyos kis road-movie, ugyanakkor egy megdöbbentő és hiteles tabló arról a korról, helyszínről. Természetesen engem az utóbbi fogott meg és döbbentett meg igazán, ugyanakkor azt mindenképp hozzá kell tennem, hogy képtelen voltam a kőkemény drámák érzelmi mélységeibe zuhanni – pedig a háttér mindezt előidézhette volna -, mert a vásznon volt ez a két kissrác, akik annyi élettel, vidámsággal töltötték meg a filmet, amennyivel csak lehet. Így, bár a valóság nyomasztó árnya, a Huszein-rezsim brutális fenyegetése végig érezhető volt a háttérben, kevésbé volt fontos, mint az, hogy mi történik ezzel a két ördögfiókával. Mi történik a két testvérrel, akik egy qrva kemény világban csak és kizárólag egymásra számíthatnak, milyen akadályokon kell magukat keresztülverekedni céljaik elérése érdekében. Hogy tud-e a 10 éves Dana vigyázni 6 éves öccsére, úgy, hogy közben bizony megérinti az első szerelem érzése is. Van-e akkora felelősség benne, hogy nem engedi el kistesója kezét, egyáltalán a két kissrác felfogja-e, hogy ők, ott milyen reménytelen és kiszolgáltatott helyzetben vannak. S végül: sikerülhet-e két izgága kölöknek átszökni a határon saját erejükből, vagy óhatatlanul szükségük van-e a felnőttek segítségére?

A Bekas lehetne egy kőkemény dráma, de nem az. Az egész moziból süt az életösztön és a vidámság, főleg a kisebbik fiú, Zana karakterén keresztül. Kérem, amit ez az amatőr kis színészpalánta művel, az szenzációs – de egyben végletekig idegesítő is. Gyakorlatilag az első perctől kezdve kiabál. Úgy kommunikál, hogy kiabál. Kiabál a focimeccsen, a szamárral, a tesójával mindenhol. Borzasztó magas hangon, szinte már ripacskodva: egyszerűen nem lehet komolyan venni a figuráját, de nem is lehet nem szeretni. Minden mondata, mozdulata élmény: vagy széles vigyor, vagy a kicsorduló könnycseppek az eredménye. Modern szóval talán azt lehetne rá mondani, hiperaktív – szerintem inkább csak a veszteségit dolgozza így fel -, mindenesetre egy mai európai családban maga lenne a megtestesült ördög. Az a figura, aki mindig, minden csínyben vastagon benne van, de közben olyan ártatlan, mint a ma született bárány. S ha már ártatlanság: a Bekas egyik legmegdöbbentőbb vonatkozása számomra az volt, amikor a fiúk gyermeteg naivitásán túl kicsit betekintést kapunk az egyszerű emberek világnézetébe, butaságába – boldog tudatlanságába. Allah majd mindent megold, aztán kész…

A közel-keleti környezet, a kopár háttér ismét bejött. A mozi drámai elemei, amik a fiúk útjaihoz kapcsolódnak, nagyon jók lettek, s bizony, kétszer is sikerült megkönnyeztetniük. Lehet erre azt mondani, hogy ez már giccses, de szerintem pont attól tud működni az ilyesmi mozi, ha manipulatív módon hatással van ránk. Nem csak az a steril, köldöknézős, dokumentarista jellegű alkotás – a képek, beállítások itt bőven hozzák ezt a hangulatot is -, hanem az igazi, érzelmekkel, katarzissal felturbózott történet. Akinek ez giccs (olvastam ilyet), annak lelke rajta. Én szerettem ezt a két rosszcsontot, akik elindulnak szamárháton Supermanhoz Amerikába. Mert a térképen megnézték, hogy az csak egy arasz – miközben Afrikából mérték Európát.  

Nem azt mondom, hogy most mindenki rohanjon megnézni ez a mozit, mert annyira azért nem ütős. Néha kicsit leül, néha túlságosan idegen a mi kultúránktól (mondjuk a cipődobálásos részek jók), Zana kétségkívül lehet zavaró. Társadalmi-történelmi drámai vonalon bizony jócskán kiaknázatlan maradt, sőt e szempontból az egész mozi meglehetősen ingerszegény – már csak a környezete miatt is. Cserébe viszont jóval könnyedebb, játékosabb, szórakoztatóbb, mint amire esetleg számítani lehet – különleges. Igen, azt hiszem, ez a jó szó rá. Különleges. És immár (részben) iraki filmet is láttam – köszi TM az ajánlást!




80%



.

R2-D2 írta:

Barátunk, Superman / Bekas

Nem azt mondom, hogy most mindenki rohanjon megnézni ez a mozit, mert annyira azért nem ütős. Néha kicsit leül, néha túlságosan idegen a mi kultúránktól (mondjuk a cipődobálásos részek jók), Zana kétségkívül lehet zavaró. Társadalmi-történelmi drámai vonalon bizony jócskán kiaknázatlan maradt, sőt e szempontból az egész mozi meglehetősen ingerszegény – már csak a környezete miatt is. Cserébe viszont jóval könnyedebb, játékosabb, szórakoztatóbb, mint amire esetleg számítani lehet – különleges. Igen, azt hiszem, ez a jó szó rá. Különleges. És immár (részben) iraki filmet is láttam – köszi TM az ajánlást!

80%

Amúgy is megnéztem volna pár napon belül, hiszen a közvetítéseddel az ajánlás hozzám is eljutott, és eredetileg is jól hangzott, így meg csak még jobban .
.

Hej, de örülök!
Most érzem, hogy milyen az, amikor itt emotikonolgattok amiatt, hogy ajánljátok egymásnak az ínyencségeket.

Szeretem ezt a két kiskölyköt én is, olyan keserédes az egész hangulata a filmnek. Ugyanakkor az egzotikus helyszín engem is befolyásol, már most csomagolnék, ha lehetne odautazni, mert így "messziről" szépnek tűnik, de legalábbis másnak, mint a megszokott környezet és az újdonság iránti kíváncsiság elnyomja a realitást, hogy bizony ott mekkora nyomorban élnek emberek. Bár ez is relatív, mert ki tudja, hogy az odaszületetteknek milyen igényszintük van. Persze most nem a filmbeli fiúkról beszélek, nekik szinte semmilyük nem volt, hanem arról a "szabadságról", hogy ha gondolsz egyet, akkor egy batyuban elfurikázhatod az addigi életed ingóságait bárhová, mindenféle röghöz kötöttség nélkül. A kaland, a felfedezés - ezek olyan gyermekkorban kialakuló vágyak, amiket jólesik újra megérezni felnőtt magunkban.

A filmet még 2013 őszén mutatta be a Vertigo Média.
Egyébként érdemes átbogarászni a bemutatóikat, mert vannak még itt csemegék szép számmal!

Közel négy év alatt 90 filmet mutattak be, aminek talán az egyhatodát jelentették meg DVD-n, a többi csak úgy eltűnt. Ezek közül néhányról már volt itt szó, de a zöme még parlagon hever.
Most azt tervezem - szeretem a szisztémákat - hogy elkezdem a legrégebbitől, és haladok előrefelé.
Már ha hozzáférhetők egyáltalán, mert ezt a filmet is tök régóta hajtom. Eddig csak külföldi oldalon volt meg, és mindig elterveztem, hogy majd elviszem lemezen, de akkor még nem értettem a felirat-időzítéshez. Most már igen, viszont az angol és a német felirat sem számít teljesen jó mankónak a film élvezetéhez, így elküldtem egy harmadik barátomnak is, aki majd idővel, egyszer csak lefordítja magyarra és akkor majd újra átélhetem én is a filmélményt.

téglagyári megálló írta:

Hej, de örülök!
Most érzem, hogy milyen az, amikor itt emotikonolgattok amiatt, hogy ajánljátok egymásnak az ínyencségeket.

Szívesen és én köszönöm! Jó volt. Jobb, mint jó néhány sokmillió dolláros produkció.

téglagyári megálló írta:

A filmet még 2013 őszén mutatta be a Vertigo Média.
Egyébként érdemes átbogarászni a bemutatóikat, mert vannak még itt csemegék szép számmal!

Vannak ám...

A Nimfomániásra, meg a Csak isten bocsáthat megre azért nem vagyok büszke tőlük...

De jó a lista, fogok róla böngészni.

téglagyári megálló írta:

A filmet még 2013 őszén mutatta be a Vertigo Média.
Egyébként érdemes átbogarászni a bemutatóikat, mert vannak még itt csemegék szép számmal!
Közel négy év alatt 90 filmet mutattak be, aminek talán az egyhatodát jelentették meg DVD-n, a többi csak úgy eltűnt. Ezek közül néhányról már volt itt szó, de a zöme még parlagon hever.

Tetszik ez a Vertigos lista, majd egyet-kettőt szemezgetek róla.

Nekem hasonló forgalmazó a Cirko Film. Ők is elég széles palettáról válogatnak a nemzetközi piacon (például a Leviatánt is ők hozták be), és kb. még ilyen arányban sem jelentetik meg azokat DVD-n .
.