R2-D2 írásai 2.0

.






Ismerős törlése






Azon gondolkodom, hogy szerintem én nem is ezt akartam megnézni… valamiért kevertem az Uninvited és az Unfriended című mozikat, s csak most, hogy kerestem róla Niwrok írását, csak most jöttem rá, hogy mást néztem meg, mint amiről ő írt. Épp ezért kicsit fura is volt nézés közben, hogy miért nem tetszett neki ez a mozi (a pontszámára emlékeztem csak), én legalábbis egyre nagyobb érdeklődéssel mélyültem el a film világában: ráadásul egy olyan világban, amihez én magam már dinoszaurusz vagyok… ami egyben hatalmas dicséret is a film felé. Be tudott szívni egy olyan közeg, aminek nagy részéhez lövésem sincs – mert bizony ez az egész netes kommunikáció már nem az én életem. A filmben megjelenített tartalmakból egyedül a youtube-ot ismerem és használom… a többi… a többi bizony merőben idegen.

Az Ismerős törlése két szempontból is különleges film. Egyrészt a témája miatt: talán még soha egy horror sem volt ennyire friss, aktuális, még egyik sem használta ennyire a fiatalok kommunikációját története hátterének – de az biztos, hogy a zsáner keretein túl talán még egy horror sem rejtett ennyi tanulságot és útmutatást, mint ez. Mert ahogy haladunk előre a sztoriban – amellett, hogy egyre parásabb lesz az egész, ráadásul  a végére meg még egy-egy jump scare elem is becsúszik –, még arra is van szándék és lehetőség, hogy mindenki elgondolkodhat arról, mit és hova érdemes posztolni és milyen kapcsolatok veszik körül az embert. Másrészt meg, az egész mozi nem más, mint az egyik főszereplő laptopjának képe: a film „mozgóképei” a webkamerák által közvetített másik személyek cselekedetei, meg néhány – fontos!! – youtube video. De a nézőpont, kvázi az egész film, egész idő alatt egy képernyő, a monitor látványa: amik azon történnek, abból áll össze a sztori egésze. Ez pedig, így, ilyen megközelítésben számomra totál újdonság volt: azzal együtt, hogy ez aztán tényleg egy ötszereplős kamaradarab, maga a közvetítő közeg különlegessége emlékezetessé tette a filmet.

A film elején – amire amúgy tessék figyelni, mert szükség van a nevekre és azok tetteire később – egy lány öngyilkosságát látjuk a youtube-on. Itt egy picit össze lehet húzni a szemöldökünket, mert én nem tudom elhinni, hogy ilyen témájú video maradhatna az oldalon, de aztán később, mikor értelmet nyer minden, meg lehet magyarázni, hogy ez is annak a hackernek a trükkje, aki becsatlakozik a fiatalok beszélgetésébe. Az Ismerős törlése ugyanis 5 fiatal skype-os beszélgetésének másfél órája: a szerelmespár, Blaire és Mitch majdnem virtuális szexbe forduló társalgásába ugyanis becsatlakozik három társuk, Jess, Adam és Ken – meg egy hívatlan vendég, egy billie227 nevű valaki. Egy kék ikon, egy arc nélküli valaki, akihez nincs ugyan élő kapcsolat, de mégis úgy néz ki, tökéletesen leköveti a gyerekek társalgását. A mozi első felében próbálják a titkos betolakodót kizárni a beszélgetésből – meglepő módon elég jó kis thrilleres hangulatot okozva ezzel. Valahol a néző is a srácokkal/lányokkal van, ne ám már, hogy egy vadidegen belepofátlankodjon a privát chat partiba.

A dolog akkor kezd élesebbé válni, mikor az idegen egyre inkább az egy évvel ezelőtt öngyilkosságot elkövető Laura személyiségjegyeit kezdi mutatni, mi több, az ő tudását felhasználni a kis csapattal szemben. Persze, ki hiszi el, hogy a halott lány szelleme áll a nicknév mögött – így a fiatalok is inkább egy rosszindulatú zaklatóra gyanakodnak… mígnem egyikük fura mód meghal. Közben az élő közvetítések mellett, amik kis képeken az egyes szereplők otthonából jönnek, Blaire és Mich külön privátban is chatel(ne), de billy227 hamarosan abban a beszélgetésben is feltűnik. Sőt, egy idő után az öt szereplő gyakorlatilag minden kommunikációja felett átveszi az irányítást – ha mindenképp hasonlítani kellene, kicsit olyan, mint Jane a Végjátékból – nélküle senki semmit nem tud csinálni: a fiatalok pedig dermedten figyelik a fejleményeket. Kizárni nem tudják, rendőröket nem tudnak hívni és hamarosan egy halálos játék önkéntelen résztvevői lesznek. A játék lényege pedig az, hogy apró(??) iskolai titkokat kell beismerni egymás előtt, a kérdés feltevője pedig nem más, mint a titkos avatar. Ha kiszállsz, meghalsz, ha elfogy a feltartott ujjad, meghalsz… zseniális az egész. Nem csak azért, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a titkos valaki sokkal többet tud mindegyikükről, mint azt ők gondolják, hanem mert egy idő után a kis társaság úgy összeveszik, hogy egymásnak dobálják a beismerni való bűnöket. Kemény, nagyon kemény és eszméletlen életszerű az egész.

Egyébként, ha a műfajokkal zsonglőrködünk, én inkább thrillerekhez sorolnám a filmet, a játék feszültsége és a ki éli túl a kalandot bizonytalansága mindenképp ezen irányba tereli a filmet. Az is igaz viszont, hogy maga billie227 mibenléte, meg néhány ijesztgetés a végéről (az elsőnél majdnem összeszartam magam, annyira váratlan) talán inkább tényleg horror – mindenestre az Ismerős törlésének sikerült azt a fura feltételt teljesíteni, hogy tinikről tiniknek szóló horror, ami nem tinihorror. Egyszerre tart görbe tükröt a mai ifjúság viselkedésének és önmagának a digitalizált kommunikációnak: mert ha billie227 helyére nem azt a személyt helyettesítjük, aki végül is ebben a filmben borzolta az idegeket, hanem mondjuk a Mr. Robot Elliotját, máris hihető és hiteles az egész… legalábbis a mi a hackerkedés részét illeti. A másik, ami ugyebár kvázi a tanulsága – véres tanulsága – a filmnek: nem szerencsés mindig, minden videót, ökörséget posztolni a netre. Néha bizony megüthetjük a bokánkat miatta... Mondjuk, ezt lehet úgy is nézni, hogy nem kell annyira berúgni (semennyire sem kell), hogy ilyen kínos helyzetbe kerüljön valaki - de ez megint csak legyen az én privát kis gondolatom. Szóval, az Ismerős törlése bizony felemeli a virtuális mutatóujját az ifjúság felé, óva inti őket mindattól, ami lassan életük részévé vált – ha kicsit körbe tudnék nézni facebookos ismerőseim között (akik száma nulla), biztosan találnék hasonló motivációjú dolgokat megosztva. Persze, ehhez kell némi intelligencia – már hogy megértsék, mit miért ne – szóval nem vagyok biztos, a film be is talál úgy, ahogy talán szeretne, de akkor meg simán lehet élvezni egy egyre izgalmasabb, ötletes és egyedi horrorként.

Ez nekem még úgy is tetszett, hogy segghülye vagyok a skype-hoz, meg majd mindenhez, amit itt csináltak… kíváncsi lennék, mit szól ehhez egy olyan valaki, aki nap mint nap ilyen félvilágban él. Ha az elején valaki képes megbarátkozni az eléggé fura megjelenési móddal, egész különleges élménye lehet: ezeket a szoftvereket használóként borzongatóan életszerű, kívülállóként meg talán lehet látni a mozi mögöttes üzeneteit. A gonoszságból vagy szórakozásból feltett video, a kiszolgáltatott helyzetbe kerülés mennyire megalázó is tud lenni... De aztán lehet azon is gondolkodni, ki kinek miért a barátja – főleg ifjúkorban – meg hogy egy kis közösség (baráti közösség!!!) hogyan tud összeroppanni és egymás torkának ugrani halálos fenyegetés alatt. Szóval, ha túl tudsz lépni azon, hogy kvázi egy laptop monitorját nézed másfél órán át, egész jó kis gondolatokat lehet belelátni a filmbe. Franchise alapnak egészen kiváló (jön a folytatás), bár nem tudom, ezt a történetet konkrétan hova lehet vinni… majd meglátjuk.

Ami kötözködni valóm van, az kizárólag technikai jellegű – viszont nem tartom korrektnek lehúzni miatta a filmet, miután nem hivatalos forrásból tekintettem meg. Nem tudom, lemezen, vagy anno a moziban is így volt-e, de nekem nagyon hiányzott a begépelt üzenetek magyarítása. Az csak hab lenne a tortán, ha a lemezen eleve magyarul lennének a szövegbuborékok, de alapban is legalább egy felirat jól esett volna hozzájuk. Ráadásul olyan picik a beírt szövegek, hogy közelebb kellett ülnöm a TV-hez, hogy angolul el tudjam olvasni. Az meg végképp jó kérdés, hogy szándékos volt-e helyenként a pixelesedés (lehet alkotói húzás is), vagy csak a kópia hibája – mindenesetre, amíg ezen kérdések lógnak a levegőben, addig nem érzem korrektnek negatívumként figyelembe venni őket. Ha megveszem majd lemezen, leellenőrzöm… addig is:




80%



.

R2-D2 írta:

Ismerős törlése

Azon gondolkodom, hogy szerintem én nem is ezt akartam megnézni… valamiért kevertem az Uninvited és az Unfriended című mozikat, s csak most, hogy kerestem róla Niwrok írását, csak most jöttem rá, hogy mást néztem meg, mint amiről ő írt. Épp ezért kicsit fura is volt nézés közben, hogy miért nem tetszett neki ez a mozi (a pontszámára emlékeztem csak), én legalábbis egyre nagyobb érdeklődéssel mélyültem el a film világában: ráadásul egy olyan világban, amihez én magam már dinoszaurusz vagyok…

Az Ismerős törlése két szempontból is különleges film. Egyrészt a témája miatt: talán még soha egy horror sem volt ennyire friss, aktuális, még egyik sem használta ennyire a fiatalok kommunikációját története hátterének – de az biztos, hogy a zsáner keretein túl talán még egy horror sem rejtett ennyi tanulságot és útmutatást, mint ez. Mert ahogy haladunk előre a sztoriban – amellett, hogy egyre parásabb lesz az egész, ráadásul  a végére meg még egy-egy jump scare elem is becsúszik –, még arra is van szándék és lehetőség, hogy mindenki elgondolkodhat arról, mit és hova érdemes posztolni és milyen kapcsolatok veszik körül az embert. Másrészt meg, az egész mozi nem más, mint az egyik főszereplő laptopjának képe: a film „mozgóképei” a webkamerák által közvetített másik személyek cselekedetei, meg néhány – fontos!! – youtube video. De a nézőpont, kvázi az egész film, egész idő alatt egy képernyő, a monitor látványa: amik azon történnek, abból áll össze a sztori egésze. Ez pedig, így, ilyen megközelítésben számomra totál újdonság volt: azzal együtt, hogy ez aztán tényleg egy ötszereplős kamaradarab, maga a közvetítő közeg különlegessége emlékezetessé tette a filmet.

80%

Hát, látva az előzetesét én azért nem láttam bele ilyen mélyen a társadalomkritikát és a nevelő célzatú riogatást, de ha te mondod ... Nyilván van benne, meg nem is kell győzködni az emberek információs világgal szembeni fogalmatlanságáról, de így elsőre inkább a "kamaradarab"-jelleg az, ami megfog. Abból mostanában úgysem láttunk... illetve látókörben van egy, talán egy-két héten belül terítékre is kerül.

Mindenesetre a stílus újszerű, de azért nem egyedi, egy magyar film is van, ami ilyen webkamerás, a Login. Nem ajánlat, csak információ, mert nem láttam, és eddig csak rosszat olvastam róla, meg hát az előzetes sem túl épületes.

Az Uninviteddel egyébként nincs nagyobb gond, leszámítva, hogy -szigorúan az én megítélésem szerint!- egy párját ritkítóan tehetségtelen csaj a főszereplője... Ettől még bőven nézhető.
.

Niwrok írta:

Hát, látva az előzetesét én azért nem láttam bele ilyen mélyen a társadalomkritikát és a nevelő célzatú riogatást, de ha te mondod    ... Nyilván van benne, meg nem is kell győzködni az emberek információs világgal szembeni fogalmatlanságáról, de így elsőre inkább a "kamaradarab"-jelleg az, ami megfog. Abból mostanában úgysem láttunk... illetve látókörben van egy, talán egy-két héten belül terítékre is kerül.

Nem tudom, nekem valahogy tök összeért a szarban-hányásban fentrengő, részegen pisáló, bugyi nélkül fényképezett ittas csajokról meg hasonlókról készült, netre feltöltött mindenféle kép ezzel a filmmel. Sajnos többet nem mondhatok, de a tartalmi mondanivalót valahol ilyen irányban keresd.

Nem szeretem Fodor Gábort, de neki volt az egyetlen épkézláb gondolata az alkohollal kapcsolatban: "Amíg részegnek lenni buli, amíg a részegeken röhögünk, összekacsintunk velük/hátuk mögött, addig az alkohollal szemben sosem lesz hatékony a küzdelem..." vagy valami hasonló.

Ha nagyon akarom, ez a film picit lehet ezen küzdelem része - egyedi formában. Kár, hogy a sok idióta fiatalhoz, aki seggrészegre issza magát minden héten, ez az üzenet sehogy sem jut el.

Niwrok írta:

Az Uninviteddel egyébként nincs nagyobb gond, leszámítva, hogy -szigorúan az én megítélésem szerint!- egy párját ritkítóan tehetségtelen csaj a főszereplője... Ettől még bőven nézhető.
.

Én is úgy gondoltam, hogy valamikor sort kerítek rá...

.







Trónok harca S6






"Kedves hallgatóink! Az elkövetkezendő órákban önök a Trónok harca hatodik fordulójának körkapcsolásos közvetítését látják/hallgatják. Főbb helyszíneink a következők: a rangadó ezúttal is a Királyvárban zajlik, de két igazán érdekes helyszín az idén Deres vára és újból Meeren. Ebben a fordulóban talán egy nagy csapat újbóli feltámadásának is tanúi lehetünk, a Falnál és a Falon túl is érdekes mérkőzések várhatók. De kapcsolunk az idén a Vas-szigetekre, Dorne-ba, a Folyóvidékre, meg természetesen a Sokarcú Isten csapatát, a Senkiket is is megnézzük. Jó szórakozást a showrunnerek és a csapatok nevében! Reméljük, hogy az első számú rendező, mr. Martin távollétében is remekül érzik majd magukat!"      

Nos, nem tudom, mennyien emlékeznek, de 80-as években – mikor még nem volt ez az eszetlen információdömping – a hazai NB I mérkőzéseit élőben adta… a rádió.    Körkapcsolás formában, az élő heti rangadóról időről-időre elkapcsoltak más pályákra, ha ott valami fontos esemény történt… nos, a GoT S6 nekem totál ezt juttatta eszembe nézés közben. Ez nem feltétlenül rossz, de az első perctől kezdve volt egy olyan érzésem, hogy a különféle történetszálakra ugrás ebben az évben (amúgy eddig sem volt másképp) szimplán ad-hoc jellegű, hogy a kohézió egyaránt hiányzik a nagy egészből, de az adott szálból is. Ez pedig mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy nincs idő: a karaktereknek ekkora távolságokat megtenni természetesen nem lehet napok, hetek alatt, viszont a megtett út bemutatásának mellőzése miatt a szereplők valóban úgy tűnnek, mintha hipp-hopp, csak úgy felbukkannának az új környezetükben. Tekintve, hogy alapból több hónapos időugrásoknak kell lenni, hatványozottabban furcsa, hogy a szereplőink időközben lófaszt sem öregednek. Amúgy engem az nem zavar(t), hogy a szereplők cselekedeteinek többségében kizárólag a végeredményt mutatják (Ayra), csak nekem úgy tűnik, hogy Martin ugyan adott sarokpontokat a szereplők sorsával kapcsolatban, de az alkotók az utat hozzá nem kapták meg. Így leforgatták emberek halálát és felemelkedését, sorsokat, Westeros fordító eseményeket – de az egész valahogy tűnik egy helyszíni kapcsolásnak az események tengerében: most épp itt történt gól, most ide kell figyelnünk…

A GoT S6 gyakorlatilag azzal kezdődik, amivel az előző évad abbamaradt… és akkor essünk is túl a számomra legundorítóbb húzáson, amit filmekben, sorozatokban elkövethetnek. Ha valaki van elég tökös megölni az egyik legközkedveltebb főszereplőt, akkor maradjon is elég tökös ahhoz, hogy temesse is el (adott esetben égesse el). Ne húzza, halassza epizódokon keresztül, ne építsen arra egy negyednyi évadot, hogy bizonytalanságban ( ) tartja a nézőt: a néző megint csak nem hülye, simán kikövetkezteti, mi is a szándék és mi fog történni. Tudtam, olvastam, róla, hogy ez lesz, minden tele volt vele előzetesen, de képtelen vagyok teljes szívemmel megbarátkozni vele: nem azért mert egy-egy ilyen fantasy történetbe nem fér bele az adott esemény (Odaátban mindennapos), hanem mert ezzel minden elveszti a súlyát (Odaátban el is vesztette). Nem volt szép dolog ez az egész, egyrészt azzal sem, hogy epizódokon át húzták, másrészt meg, ahogy az egész megtörtént… ehhh…  Szóval, ha kiírunk egy karaktert, akkor írjuk ki rendesen, mert elveszti a súlyát drámaiságunk, ha mindig, mindenkit ízlés és jókedvünk szerint visszatehetünk a sakktáblára. Ebben az évadban pedig… nos, számolatlanul tűnnek föl a korábban halottnak hitt, vagy parkolópályára tett figurák. Nem mondom, hogy minden rosszul sül el (mert nem), de egyrészt néhányukról, ha megszakadtam, sem tudtam felidézni semmit: különösen igaz ez mondjuk a kis templomépítő hippi mozgalom vezetőjére, az őket lemészároló csapatra, illetve az akasztó brigádra. De ugyanúgy csak passogtam a csúnyafejű feltűnésén…

Az új évad gyakorlatilag három fő szálon zajlik, az egyik Daenerys déli mozgolódása, a másik természetesen a központ Cerseivel, míg a harmadik meg ugye észak Deressel, Ramsay-vel, meg az Észak Királyával. Tekintve a korábbi évadokat, nem meglepő, hogy továbbra is a Sárkánykisasszony története volt a leginkább kedvemre való ebben az évadban is: egyszerűen zseniálisnak látom ezt a törékeny nőt, a buta szőke picsa mögött rejtőző magabiztos és kegyetlen vezetőt, egy vérbeli királynőt, aki aztán az évad végére nemcsak hogy gigászi sereget szed össze, hanem egy igazán ütős felállásban vonul Királyvár felé. Anyám, akik ott a hídon álltak, meg a légierő, meg az egész bagázs a dothrakiakkal, a Makulátlanokkal… beszarás. Tyrion amúgy is az egész GoT legcoolabb figurája számomra, az ember valahogy alapból az mellé áll, akit ő választ, de így, hogy ő is vonul testvérei ellen a lány oldalán, így egészen érdekes az egész. Ha most így esélyt latolgatok, háát… érdekes mérkőzés lesz. Mint ahogy az is, ha majd dönteni kell nézőként, hogy Deres urát, vagy „Daenerys Targaryent, teljes nevén Viharbanszületett Daenerys Targaryent, aki első ezen a néven, az Elsők, az Andolok és a Rhoyniak királynőjét és a birodalom védelmezőjét, sárkányok anyját" látná szívesebben a Vastrónon.  Az egész déli szál megint csak nagyon tetszett, a záró képet megelőzően külön kiemelkedik számomra Daenerys templomos nagyjelenete: érdekes, ez is szimplán baromság így, mégis sokkal befogadhatóbb, mint mondjuk az, ami Északon történik.

S ha már Észak… ugyebár van a Fekete Őrség, meg van a Falon túl. Előbbivel olyan sokat nem tudok foglalkozni, mert ha belemennék, kivel mi történik, az néhány alap információt elárul szereplők sorsáról. A fontos az, hogy Martin útmutatásai lapján elég szépen integrálódik északon is a haderő, nagyon szépen – még ha kissé néha váratlanul és átgondolatlanul is – mindenki hazatalál, a gyülekezőpontra ér. Az már csak hab a tortán, hogy a szokásos kilencedik epizód megint csak olyan csatajelenetet hoz, hogy a tíz ujjunkat meg tudjuk nyalni utána, de engem adott szituban sokszor jobban érdekelne esetleg az abban résztvevők jelleme, gondolat, sorsa – és bűnhődése (erre a bűnhődésre még a végén kicsit kitérek). Most engedjétek meg, hogy egy olyan dologgal foglakozzak, ami lehet, másnak egyáltalán nem fajsúlyos, de számomra ennek az évadnak az igazi fűszerezését adta, az igazi és egyetlen értékelhető drámával együtt.

Ez pedig az előző évadban teljesen mellőzött Bran-szál. Zseniális volt, ahogy a GoT alkotói kvázi időutazást építettek a sorozatba, ahogy rajta keresztül megismerjük Westeros, saját szülei és saját maga múltját. Szinte borzongató volt belegondolni, hogy az egész gigászi történet vele indult, s borzongató volt újra (kicsit korábban) Deresben lenni, mikor még minden gyerek élt. Amikor is Wylist, a nagydarab szolgáló fiút megszállja valami, ami következtében megkapja majd azt a nevét, amit később megismerünk. A magam részéről nem találok szavakat, két dolog miatt sem: egyrészt, ugye ahogy ezt az egész időhurkot bezárták, hogy a jövő hogyan hatott Wylisre, hogy egy, a jövőben megtörténő esemény ily módon képes visszaütni és megváltoztatni mindent. A másik meg… nos, előre sajnálom azokat, akik ezt szinkronnal nézik, az egész évad lehatásosabb fordulata csak és kizárólag angolul értelmezhető: csak abból lehet levezetni, lerövidíteni mindazt, ami a karakter nevét meghatározza. Magyarul ezt, így, ilyen értelemben képtelenség visszaadni – legyen bármilyen műfordító az illető… a netes fordítók becsülettel próbálkoztak, de a „Tartsd az ajtót”-ból lett „Holtodig óvd” csupán egy szép próbálkozás. És még valami. Annak ellenére, hogy ez, így elképesztően jó, mégis úgy érzem, nem lett volna szükség feltétlenül meghalni neki: az évadra amúgy is jellemző, különösebb indok nélküli halálokat gyarapítja…

Észak után pedig kapcsoljunk Királyvárba… így legalább majd tudunk kapaszkodni Ayra tettéhez illetve Sansa kutyás produkciójához is. Nos, számomra itt csak az volt a kérdés, hogy Cersei mikor gyújtja föl a mezítlábas istenimádók koszos köpenyét, mikor borítja rá a házat a sok bigott baromra. Az alkotók azonban képesek voltak ezen az egészen is csavarni, úgy játszottak (hitelesen) a figurákkal az egész évad során, hogy a végére már nemcsak hogy vártam, mikor hagyja el őket a Hét, hanem teljesen abnormális módon a szőke Lannister lánynak szurkoltam. Képesek voltak – jó, lehet, ehhez kellek én is – a bigottsággal teljesen kifordítani az értékrendemet, és ha még évad közben bárkit is sajnáltam volna, a tárgyalás napjára mindenki megérdemelte szememben azt, amit kapott. Milyen beteges fordulat, hogy a Hegy két megmozdulásán is kéjes vigyorral mosolyodtam el: mikor az egyik tetkóshomlokú belevágott egyet a fejszével, a másik meg a jól megérdemelt szexuális jutalom… de amúgy is: ezen a szálon szinte egész végig az eddig elképzelhetetlen oldalon, a Lannisterek mellett álltam. S ha már ők: igaz, megtépázta őket is a viharos történelem, de idő közben rendesen meg is változtak – a hat évvel ezelőtti induláshoz képest már nem is annyira egyértelműen ők a sorozat antigonistái. Helyettük születtek mások, betegebb, gonoszabb figurák: és igen, a hatodik évad legnagyobb katarzisát az okozta (okozhatta volna), mikor a régóta várt leszámolások beteljesednek. Sajnos azonban ezek sem működnek teljesen hibátlanul, Deresnél kicsit olyan Helm szurdok módon fordult meg a csata (bár ott Gandalf megmondta, mikor, honnan jön), Ayra felbukkanása meg bár kéjes gyönyör volt, de az az eset aztán végképp lógott a levegőben. Valahogy ezekre is illett amit Niwrok is felhozott és én is említettem már: szereplők csak úgy felbukkannak a semmiből – mint egy körkapcsolásnál, mikor gól van.

Látom elég hosszú az írás, talán el sem olvassátok végig, de egy dolgot még meg kell, említsek, ami qrvára bejött: nevezetesen az ominózus zene az E10 elején. Ramin Djawadi: Light of the Seven című szerzeménye az egyik legjobb, legemlékezetesebb filmzene betétdal, amit hallottam, az őt kiegészítő képekkel együtt olyan ikonikus hangulatfestő zenék mellé kerül nálam, mint mondjuk a Donnie Darko végéről a Mad World. Egyébként, az egész jelenetsor kicsit emlékeztetett az EP III-ra, annak is a Padme’s Ruminations jelenetére/dalára, mikor is a templomban és a palotában várták, mi lesz Palpatine sorsa…

Számomra a GoT S6-ból ezúttal hiányoztak az igazán mély, kidolgozott, meglepő, katartikus pillanatok, ezért én ezt most egy hangyányit gyengébbnek érzem a korábbiaknál. Amit láttam az egyes szálakban, azok tetszettek, de mintha nem lett volna mögöttük a mindent átfogó, összegző gondolatiság. Érdekes lesz a folytatás, ha most fogadni kéne, azt mondanám, a Vastrónon lesz egy Észak-Dél házasság a Mások ellen. De majd meglátjuk





85%




.

R2-D2 írta:

Trónok harca S6

Nos, nem tudom, mennyien emlékeznek, de 80-as években – mikor még nem volt ez az eszetlen információdömping – a hazai NB I mérkőzéseit élőben adta… a rádió.    Körkapcsolás formában, az élő heti rangadóról időről-időre elkapcsoltak más pályákra, ha ott valami fontos esemény történt… nos, a GoT S6 nekem totál ezt juttatta eszembe nézés közben. Ez nem feltétlenül rossz, de az első perctől kezdve volt egy olyan érzésem, hogy a különféle történetszálakra ugrás ebben az évben (amúgy eddig sem volt másképp) szimplán ad-hoc jellegű, hogy a kohézió egyaránt hiányzik a nagy egészből, de az adott szálból is. Ez pedig mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy nincs idő: a karaktereknek ekkora távolságokat megtenni természetesen nem lehet napok, hetek alatt, viszont a megtett út bemutatásának mellőzése miatt a szereplők valóban úgy tűnnek, mintha hipp-hopp, csak úgy felbukkannának az új környezetükben.

Ebben az évadban pedig… nos, számolatlanul tűnnek föl a korábban halottnak hitt, vagy parkolópályára tett figurák. Nem mondom, hogy minden rosszul sül el (mert nem), de egyrészt néhányukról, ha megszakadtam, sem tudtam felidézni semmit: különösen igaz ez mondjuk a kis templomépítő hippi mozgalom vezetőjére, az őket lemészároló csapatra, illetve az akasztó brigádra. De ugyanúgy csak passogtam a csúnyafejű feltűnésén…

Most engedjétek meg, hogy egy olyan dologgal foglalkozzak, ami lehet, másnak egyáltalán nem fajsúlyos, de számomra ennek az évadnak az igazi fűszerezését adta, az igazi és egyetlen értékelhető drámával együtt. Ez pedig az előző évadban teljesen mellőzött Bran-szál. Szinte borzongató volt belegondolni, hogy az egész gigászi történet vele indult, s borzongató volt újra (kicsit korábban) Deresben lenni, mikor még minden gyerek élt. Amikor is Wylist, a nagydarab szolgáló fiút megszállja valami, ami következtében megkapja majd azt a nevét, amit később megismerünk. A magam részéről nem találok szavakat, két dolog miatt sem: egyrészt, ugye ahogy ezt az egész időhurkot bezárták, hogy a jövő hogyan hatott Wylisre, hogy egy, a jövőben megtörténő esemény ily módon képes visszaütni és megváltoztatni mindent.

Ezen a szálon szinte egész végig az eddig elképzelhetetlen oldalon, a Lannisterek mellett álltam. S ha már ők: igaz, megtépázta őket is a viharos történelem, de idő közben rendesen meg is változtak – a hat évvel ezelőtti induláshoz képest már nem is annyira egyértelműen ők a sorozat antigonistái. Helyettük születtek mások, betegebb, gonoszabb figurák: és igen, a hatodik évad legnagyobb katarzisát az okozta (okozhatta volna), mikor a régóta várt leszámolások beteljesednek. Sajnos azonban ezek sem működnek teljesen hibátlanul.

Számomra a GoT S6-ból ezúttal hiányoztak az igazán mély, kidolgozott, meglepő, katartikus pillanatok, ezért én ezt most egy hangyányit gyengébbnek érzem a korábbiaknál. Amit láttam az egyes szálakban, azok tetszettek, de mintha nem lett volna mögöttük a mindent átfogó, összegző gondolatiság. Érdekes lesz a folytatás, ha most fogadni kéne, azt mondanám, a Vastrónon lesz egy Észak-Dél házasság a Mások ellen. De majd meglátjuk.

85%

Jó, akkor nem velem van a baj; ez az évad szerinted sem üti meg az eddigiek mércéjét. Már abból látszik, hogy mennyire nem, hogy olyanokat kell leírni, hogy "az egyetlen értékelhető dráma". Jesszusom, hát eddig minden részre jutott vagy kettő, most meg a leginkább katartikus pillanatokon is úgy lépnek át a szereplők, mint a száraz kutyaszaron.

Spoiler:

R2-D2 írta:

A GoT S6 gyakorlatilag azzal kezdődik, amivel az előző évad abbamaradt… és akkor essünk is túl a számomra legundorítóbb húzáson, amit filmekben, sorozatokban elkövethetnek. Ha valaki van elég tökös megölni az egyik legközkedveltebb főszereplőt, akkor maradjon is elég tökös ahhoz, hogy temesse is el (adott esetben égesse el). Ne húzza, halassza epizódokon keresztül, ne építsen arra egy negyednyi évadot, hogy bizonytalanságban ( ) tartja a nézőt: a néző megint csak nem hülye, simán kikövetkezteti, mi is a szándék és mi fog történni.

Spoiler:

R2-D2 írta:

„Daenerys Targaryent, teljes nevén Viharbanszületett Daenerys Targaryent, aki első ezen a néven, az Elsők, az Andolok és a Rhoyniak királynőjét és a birodalom védelmezőjét, sárkányok anyját" látná szívesebben a Vastrónon.

Hogy "teljes nevén"   ?! A közelében sem vagy, hiszen ott van még a "Breaker of Chains", az "Unburnt", a "Khaleesi of the Great Grass Sea", és így tovább még vagy fél percig... Meglenne az a 28, ha nagyon akarnám   !

.

Trónok harca S6

Niwrok írta:

Spoiler:

Ez igaz, ez fura volt nekem is, de benéztem egyfajta megalázásnak. Jó, egy idióta az, akit erre rá lehet venni, de lehet valami szimbólum is... sokkal inkáb tűnődtem azon, hogy

Spoiler:

Niwrok írta:

Spoiler:

Persze, szétcincáljuk, de ettől még szeretjük. Én legalábbis imádom az ilyet.

Niwrok írta:

Spoiler:

Azért ez meg már önmagában hülyeség...

Spoiler:

Niwrok írta:

Hogy "teljes nevén"   ?! A közelében sem vagy, hiszen ott van még a "Breaker of Chains", az "Unburnt", a "Khaleesi of the Great Grass Sea", és így tovább még vagy fél percig... Meglenne az a 28, ha nagyon akarnám   !

R2-D2 írta:

Trónok harca S6

Niwrok írta:

Spoiler:

Azért ez meg már önmagában hülyeség...

Spoiler:

Spoiler:

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Hogy "teljes nevén"   ?! A közelében sem vagy, hiszen ott van még a "Breaker of Chains", az "Unburnt", a "Khaleesi of the Great Grass Sea", és így tovább még vagy fél percig... Meglenne az a 28, ha nagyon akarnám   !

.

R2-D2 írta:

Trónok harca S6

Niwrok írta:

Spoiler:

Spoiler:

Spoiler:

.

R2-D2 írta:

Ismerős törlése

Azon gondolkodom, hogy szerintem én nem is ezt akartam megnézni… valamiért kevertem az Uninvited és az Unfriended című mozikat, s csak most, hogy kerestem róla Niwrok írását, csak most jöttem rá, hogy mást néztem meg, mint amiről ő írt. Épp ezért kicsit fura is volt nézés közben, hogy miért nem tetszett neki ez a mozi (a pontszámára emlékeztem csak), én legalábbis egyre nagyobb érdeklődéssel mélyültem el a film világában: ráadásul egy olyan világban, amihez én magam már dinoszaurusz vagyok… ami egyben hatalmas dicséret is a film felé. Be tudott szívni egy olyan közeg, aminek nagy részéhez lövésem sincs – mert bizony ez az egész netes kommunikáció már nem az én életem. A filmben megjelenített tartalmakból egyedül a youtube-ot ismerem és használom… a többi… a többi bizony merőben idegen.

Ez nekem még úgy is tetszett, hogy segghülye vagyok a skype-hoz, meg majd mindenhez, amit itt csináltak… kíváncsi lennék, mit szól ehhez egy olyan valaki, aki nap mint nap ilyen félvilágban él. Ha az elején valaki képes megbarátkozni az eléggé fura megjelenési móddal, egész különleges élménye lehet: ezeket a szoftvereket használóként borzongatóan életszerű, kívülállóként meg talán lehet látni a mozi mögöttes üzeneteit. A gonoszságból vagy szórakozásból feltett video, a kiszolgáltatott helyzetbe kerülés mennyire megalázó is tud lenni... De aztán lehet azon is gondolkodni, ki kinek miért a barátja – főleg ifjúkorban – meg hogy egy kis közösség (baráti közösség!!!) hogyan tud összeroppanni és egymás torkának ugrani halálos fenyegetés alatt. Szóval, ha túl tudsz lépni azon, hogy kvázi egy laptop monitorját nézed másfél órán át, egész jó kis gondolatokat lehet belelátni a filmbe. Franchise alapnak egészen kiváló (jön a folytatás), bár nem tudom, ezt a történetet konkrétan hova lehet vinni… majd meglátjuk.

Ami kötözködni valóm van, az kizárólag technikai jellegű – viszont nem tartom korrektnek lehúzni miatta a filmet, miután nem hivatalos forrásból tekintettem meg. Nem tudom, lemezen, vagy anno a moziban is így volt-e, de nekem nagyon hiányzott a begépelt üzenetek magyarítása. Az meg végképp jó kérdés, hogy szándékos volt-e helyenként a pixelesedés (lehet alkotói húzás is), vagy csak a kópia hibája – mindenesetre, amíg ezen kérdések lógnak a levegőben, addig nem érzem korrektnek negatívumként figyelembe venni őket. Ha megveszem majd lemezen, leellenőrzöm… addig is:

80%

Ahogy előre is gondoltam, inkább a "kamaradarab"-jelleg volt érdekes a filmben, míg hát a horror... az nem volt túl komolyan vehető   . A csúcspont az biztos, hogy az "Én még sosem...", az tényleg egy "jó" kis játék volt a sok kis gimis titokkal és szemétkedéssel, és nagyjából ott abba is kellett volna hagyni. A megszállásos rész a sok remegő-félrenéző kamera miatt borzasztó, ráadásul két halálon is inkább nevettem, mint szörnyülködtem volna. Akkor már inkább a telefonos jelenet volt parás, igaz, azt már az Oculus egyszer ellőtte. A technikai megoldás is érdekes; az elején egy kicsit tartottam attól, hogy el fogok veszni a sok ide-oda kattintgatott ablakban meg a háttérben zajló eseményekben (én azért beraktam volna, hogy a chatelős félrevonulás közben is legyen valami akció a skype-on), de a végére egészen beleszoktam. A Youtube-on kívül én sem használom egyiket sem, de azért mindegyikről hallottam, a Chatroulette-nél például kifejezetten vártam, hogy mikor akad horogra az első farok   .

Annyit tennék a témához, hogy bár aktuális, de én nem tudok úgy tenni, mintha ez a trollkodás/zaktalás/csúfolódás/kiközösítés dolog annyira új lenne, "csak" a net miatt sokkal szélesebb körben tud terjedni és visszaütni. Eddig csak egy osztály vagy egy iskola tudott azon pörögni, hogy egy gyengébb társukat "levadásszák", aztán maradt a szájhagyomány, most meg a képes "bizonyítékok" korában végtelenítve és világméretekben mehet a szemétkedés. Ennyivel rosszabb most.

Azért remélem, hogy nem erre fognak felhúzni most egy új horror-thriller zsánert, mert már Az ajándéknál is bőven elég volt a "ne csúfolódj, de trollkodj, mert visszakapod!" bénácska (ki)oktatófilmekből.

7/10
.

Niwrok írta:

Ismerős törlése

7/10
.

Jó az.  Jól van, akkor már nem javasoltam akkora baromságot.  

Niwrok írta:

... Chatroulette-nél például kifejezetten vártam, hogy mikor akad horogra az első farok   .

"Ha minőségi barátokat akarsz, előbb át kell rágnod magad a faszokon"  - apám, ez mekkora duma!    

És mekkora igazság!!

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Ismerős törlése

7/10
.

Jól van, akkor már nem javasoltam akkora baromságot.  

Általában én is így vagyok vele, legalábbis bízom benne, de hogy mostanában sem a Conjuring 2-re, sem az Eye in the Sky-ra nem jött reakció, kezdek aggódni .
.

Niwrok írta:

Általában én is így vagyok vele, legalábbis bízom benne, de hogy mostanában sem a Conjuring 2-re, sem az Eye in the Sky-ra nem jött reakció, kezdek aggódni   .
.

Szívesen írnék, de egyelőre csak annyit tudnék, hogy köszi, érdekel, majd megnézem.

Démonok közöttre nem jutok el, Eye in the Sky-t meg már megtaláltam. Azt a héten megnézem...

Csak most American Crime Story S1 pörög.

R2-D2 írta:

Cloverfield Lane 10

Szégyen, nem szégyen, nekem a 2008-as Cloverfield nem volt a kedvencem: kifejezetten idegesítőnek és idiótának tartottam a magukat direkt veszélybe kamerázó fiatalokat – meg mint kiderült, szinte követendő rossz példát is mutattak a későbbi found footage filmek nagy részének. A magam részéről egyáltalán nem bántam, hogy nem folytatták melegében az akkori sztorit – szerintem abszolút nem volt benn annyi, hogy jöhetett volna a következő rész (nem mintha Hollywoodot ez annyira zavarná). Mégis, ahogy a múlt havi filmes újságban olvastam a Cloverfield Lane 10-ről, mint az ugyanabban az univerzumban játszódó kvázi spin-off moziról, egyszerre kíváncsi lettem: az ajánló egy jó kis kamaradarabot ígért, egy háromszereplős pszicho thrillert, ami egy túlélőbunkerben játszódik. Ezeket meg ugyebár szeretem, mindig remek kis alaphangot biztosít egy film számára, ha nem tudunk többet a külvilágról szereplőinknél, ha a bezártság, a klausztrofóbia, a reménytelenség rátelepszik a vászonra, s a nézőt magával rántja a földalatti helyiségekbe. Nos, pont ezen a kettőn bukott meg nálam a film, de ezekről kicsit később…

Azonban itt a néző (sajnos) sokkal többet tud, mint a főszereplő: a bevezetőben említett érvek miatt a néző nagyjából tisztában van vele, hogy a veszély valós, és így nem is nagyon tudja/akarja Michelle kétségeit átérezni. Én legalábbis úgy éreztem, hogy a film méregfogát kihúzták a címével, ha abban nincs benn a Cloverfield, akkor lényegesen feszültebb és kétségesebb minden motiváció, ami itt történik. Tegnap óta azon jár az agyam, milyen zseniális lett volna, ha mondjuk a film címe csak szimplán a Menedék, a kapcsot a Cloverfielddel pedig csupán csak az az utcatábla mutatná, amit Michelle talál (s aminek aztán nem is tulajdonít jelentőséget). Gondolom, ennyire noname moziként nem akarták forgalomba hozni, így viszont a címben elspoilerezték a lényeget és az izgalmak egy részét. Lehet, hogy a Légszomj, vagy a 400 nap felemás fogadtatására gondoltak, mikor ezt kitalálták, az épült hasonló alapokra…

Túlságosan nem célszerű belemenni a bunkerbeli eseményekbe, összességében nem rossz az egész, bár nekem lényegesen kevesebb feszültséget tartogatott, mint amint az beharangozva vagyon. De még mindig ez volt a jobb szakasz a filmben, a finálé az én szememben kifejezetten kínos. Úgy unblock az egész, molotov koktélostól, bujkálódásostul, autóstól, gázostól, mindenestől. Megint olyan sötét van, hogy lófaszt se látni, amit meg Michelle művel, illetve amit a támadók összeszerencsétlenkednek, az néha minden negatív képzeletet felülmúl. Ráadásul, mikor még korábban elkezdték sorolni azokat a bizonyos „hullámokat”, rögtön eszembe jutott a borzalmas Az 5. hullám – szerencsére itt nem annyira céltudatos az invázió, itt két hullám elég. S végül: ennél a The Divide fináléja sokkal, de sokkal ütősebb lett, itt is valamikor akkor kellett volna abbahagyni az egészet…

65%

Kicsit megijesztett az írásod, mert nagyjából a saját félelmeimet hallottam vissza belőle a filmmel kapcsolatban, de ehhez képest egészen jól szórakoztam.

Rögtön ott van ugye a cím spoilere. Lehet, hogy én emlékszem rosszul, de ott mintha 1 db toronyház-méretű godzilla lett volna csak. Mivel én a Cloverfieldet azzal azonosítottam, és annak nyoma sem volt, legkésőbb az első ajtós jelenetnél jelentőségét is vesztette, hogy ez egy "Cloverfield", és így az sem volt olyan hangsúlyos, hogy "tudom", van kint valami. Bőven elég jól működött a Howard által előadott hidegháborús paranoia (abba bőven belefér, hogy valaki ekkora bunkert építsen (íme egy viszonyítási alap   ) és ekkora készletet halmozzon fel), hogy mindig meg tudja magyarázni, hogy miért nem szabad kimenni, és így az lett a vége, hogy a film a bezártságával, a kicsit pszicho háziúrral és az egész mű piknikhangulattal éppen elég feszült volt, függetlenül attól, van-e kint valami, vagy nincs. A szomszéd megjelenése éppen ezért egy kicsit csalódás is volt, hogy eldöntötte a kérdést. Amúgy nekem is eszembe jutott a The Divided közben, de ott a kilátástalanság és az elkerülhetetlen halál feldolgozása volt a téma, így egy kicsit más tészta (és annak a vége át is ment művészkedésbe sajnos).

A második szakasz már ezért egy kicsit lassabb volt, átment valami szolid klubdélutánba, és az íróknak is egy elég erőltetett "csavarral", az elromló levegőztetővel próbálták felrázni a sztorit, kevés sikerrel. Még ha vissza is hozta a pszicho-thriller vonalat a filmbe az előkerült tárgyakkal, az a külön szoba annyira értelmetlen (miért rakná valaki a fő életfeltételt biztosító levegőztető kapcsolóját egy olyan helyiségbe, amit ő maga nem tud elérni, mert dagadt?), hogy nekem ez a rész jött be a legkevésbé, sav és tűz ide vagy oda.

A harmadik etap viszont megint csak tetszett, bármennyire is tűnt valami béna videójátéknak. A csaj leleményessége és a harciassága abszolút bejött, még a hihetőség rovására is, pedig már amúgy is így volt a zuhanyfüggönnyel meg a PET-palackkal (MacGyver szerintem a vécébe bújva zokogta végig azt a jelenetet, ahogy Michelle megjelent a "kacsában"   ). Nekem a látvány is belefért.

8/10

És most átmegyek a kibeszélőbe   .
.

.





American Crime Story S1: Az O.J. Simpson - ügy




Az American Crime Story (továbbiakban az ACS) az amerikai FX csatorna 2016-ban indult, úgynevezett antológia-sorozata, ami nagy volumenű amerikai eseményeket dolgoz fel – első évad az O.J üggyel foglakozik, második évad meg majd valamikor állítólag a Katrina hurrikán utóhatásaival. Szerkezetét és stílusát tekintve tehát egy-egy évad egy lezárt egésznek ígérkezik, minden új történet pedig új színészekkel, új helyszíneken zajlik majd. Ha mindenképp támpontot kellene keresnem hozzá, szerkezetéből kifolyólag elsőre mindenképp a True Detective ugrik be, annak a koncepciója az antológia-sorozat – csak az ACS megtörtént eseményeket mutat be, hitelesen és sokkal jobban. Viszont ha a témáját nézem,akkor meg feltétlenül a The American Film Company gondolatiságát látom benne, akik ugyebár neves amerikai események, személyek köré készítik filmjeiket, s akik eddig két kiváló filmmel is megajándékoztak már minket: a Félelmetes nappal és az A cinkossal. Az ACS tehet egyfajta hibrid: sorozatformába öltöztetett történelmi tabló, ami megpróbál roppant hiteles maradni, az élvezhetőséget csak minimális ferdítéssel tupírozza fel – megmondom őszintén, az utóbbi hónapok legkellemesebb meglepetését szolgáltatva ezzel.

Az első évad bizonyos egy Orenthal James „OJ” Simpson amerikai színész és focista nagy médiavisszhangot kiváltott tárgyalásának feldolgozása: nevezett jóembert 1994-ben őrizetbe vették ex felesége és egy pincér brutális meggyilkolásáért, majd az elítéléséről szóló közel egy éves per az egyik legnagyobb médiaesemény volt az Államokban. Mindezt csak azért írom le, mert ugyan én még emlékszem az esetre, de nekem is alaposan megfakultak emlékeim: az ifjaknak meg természetesen totál újdonság lehet minden egyes képkocka a sorozatból. Annak ellenére, hogy a második epizód eseményei az akkor még frissnek számító magyar kereskedelmi televízió minden hírműsorában szerepet kaptak, s azokat anno néztem is, önmagában az egész ügyről még nekem is csak az ipse neve maradt meg – no meg egy halvány gyanú az ítélet tekintetében. És épp ezért, ez úton is nyomatékosan felhívom mindenki figyelmét, hogy ne kutakodjon előre a neten, aki nem tud semmit O.J.-ről, most már ne is keressen: zseniális élményben lesz része, ha tudatlanul vág bele a sorozatba. Az egész annyira tökéletesen össze van rakva, hogy a teljesen nyilvánvaló, több pontban kielemezendő háttér gondolatiság mellett is elképesztő élményt tud nyújtani izgalmasságával, feszültségével, kiszámíthatatlanságával, korrajzával – no meg színészeivel. Aki nem tudja a végeredményt, garantáltan végigizgulja ezt a tíz epizódot – nem mellesleg pedig tátott szájjal csodálkozhat rá egy csomó dologra az annyira istenített Amerikából…

Az ACS S1 gyakorlatilag (icipici kitérővel, de erre mindjárt kitérek) a gyilkosság felfedezésével indul, majd mutatják, ahogy O.J Simpson (Cuba Gooding Jr.) épp beszáll egy taxiba és a reptérre hajt. Ekkor még semmit nem tudunk, sem mi, sem ő nem is sejti, milyen megpróbáltatás vár majd rá: egy másik város szállodájában éri a hívás, hogy felesége meghalt. A tárgyaláson fura módon meg nem kérdezett indíttatásból O.J. simán hazajön, majd, mikor nyilvánvalóan őt gyanúsítják a gyilkossággal, pánikba esik. Hozzá kell tenni, hogy ő ekkora egy isten, az amerikai foci egyik kikezdhetetlen bálványa, hatalmas népszerűséggel és egóval – egyszerűen már azt is képtelen lenne elviselni, hogy TV kamerák kereszttűzében csattanjon a kezén a bilincs. Az első két epizód a körülmények megismertetésére, a sakktábla felállítására és a figurák bemutatására megy el – nem mellesleg pedig egy ikonikus autós üldözés (ennek képeivel volt tele a hazai híradózás is) keretében O.J elkapása a központi esemény. Hogy gonosz legyek kicsit, itt megint találtam egy baromságot, mikor a fehér Bronco megérkezik a végcéljához, süt a nap és nappal van, a követező snitten meg éjszaka… Kaliforniában biztos zuhan a nap, nem csak úgy lemegy. Szóval az első két rész felvezetés magához a tárgyaláshoz, így tulajdonképp az ACS S1 alapjaiban egy tárgyalótermi dráma – de nem áll meg ennek kereteinél, hanem bőven körbemutat a világban ezen túl is.

Ha valaki icipicit nyomon követi az utóbbi évek/évtizedek USA-beli eseményeit, szinte évente belebotlik a faji alapú összecsapásokba, lázadásokba az Államok utcáin. Elég csak a pár nappal ezelőtti dallasi eseményekre gondolni – nos, az ACS nevezett kitérője az 1992-es los angelesi zavargásokkal indul , ami elsőre bármennyire is érdektelen, de a végén nagymértékben meghatározza az eseményeket. Most abba én nem szeretnék mélyebben belemenni, mi is a véleményem az egészről – ok, okozat, by Merovingi – az biztos, hogy az egész ACS S1, az egész O.J. Simpson ügy nagyon hamar túlnő a sima kettős gyilkosság keretein, és egy fekete egyenjogúsági mozgalom egyik állomásává válik. Ez pedig egyértelműen az O.J. sztárügyvéd csapatának fekete képviselője, bizonyos Johnnie Cochran (Courtney B. Vance) érdeme: a megrögzötten faji harcos fekete aktivista a per folyamán a gyilkosságot háttérbe szorítva simán egy fekete férfi kontra fehér rasszista rendőrség szembenállására egyszerűsíti le az ügyet. Szinte megdöbbentő volt látni, hogy a közvélemény támogatásával mennyire is képes volt a Cohran által vezette csapat majdnem semmibe vetetni a valóban sziklaszilárd bizonyítékok hegyeit. Hogy Cohran érvelése, hozzáállása mennyire is emlékezteti az embert bizonyos hazai viszonyokra, hogy mennyire is nincs új a nap alatt. A legmegdöbbentőbbnek viszont annak kellene lenni, hogy az LAPD keretein belül mennyi rasszista rendőr dolgozik, dolgozhat(ott) – ld. ugyebár Mark Furham – viszont ez ütött számomra a legkevésbé: ahogy mondtam, semmi nincs ok nélkül, és bármennyire is próbálják ennek az élét tompítani mindenhol, ez egy soha meg nem szűnő, egyre erősödő probléma. Volt, van és lesz…

Az ACS S1 a tárgyaláson keresztül azonban nem csak a faji kérdésekre képes rávilágítani. Bár már sokszor, sok helyen láttunk hasonlót, mégis megdöbbenve figyeltem magának az amerikai igazságszolgáltatásnak a működését (megint): hogy mennyire is nulla szerepe van a bírónak, aki csak egy irányító a teremben. Hogy mekkora szerepe van az esküdteknek, azok kiválasztásának, hogy mit kell nekik maguknak is átélni. Hogy mennyire is el vannak szeparálva a külvilágtól, hogy mennyire is nehéz lehet nekik mindazt átélni – pláne, ha ez két hónap helyett egy évig tart. Hogy mennyire is lényegtelen Amerikában egy ügyben a felhozott bizonyítékok mennyisége, hogy elég egy-két jól irányzott cáfolat, egy két zseniális, érzelmekre ható beszéd – hogy ezek adott pillanatokban mennyire is képesek befolyásolni az ügy állását. Csodálattal figyeltem mind a vád, mind a védelem oldalán azt a bámulatos kapcsolati-, érzelmi- és érdekhálót, amit az alkotók a 8 részben szépen felépítettek (mert szerencsére volt rá idejük). Hogy mennyi érdekellentét tudott feszülni a védelem csapatában – a Robert Shipirot játszó John Travolta külön zseniális – hogy mekkora baromságokat tud elkövetni a vád is, holmi egoizmus és önhittség miatt. Itt kell kiemelnem amúgy a Marcia Clark ügyésznő szerepébe bújt Sarah Paulsont, aki egyszerűen zseniálisan játszik, s akiről az igazi Marcia is elismerőeny nyilakozott. Egyébként is, a sori végén, de a historyvshollywoodon is  lecsekkolható a rendkívüli casting végeredménye, mennyire is sikerült az akkori valós emberekhez megfelelő hasonmást találni.

A faji és a bírósági oktatófilm mellett még valami van, amivel érdemes foglalkozni az ACS S1 kapcsán: ez pedig a média szerepe az ügyben – no meg annak hatása, visszacsapó ereje. Azt hiszem, ez volt az első olyan tárgyalás, amit az amerikai TV-k élőben közvetítettek (rengeteg eredeti felvétel van is róla a Youtube-on), s valahol itt is lehet keresni a celebség és a valóságshow-k gyökereit. Amit a média az ügy szereplőivel művelt – konkrétan a média szedte ki a tárgyalásból a vád koronatanúit – ahogy sztárolta a szereplőket, ahogy képes volt hőst és bukottat csinálni bárkiből órák alatt… nos, az sajnos tanítanivaló. Tanítanivalón rossz példa. Szomorú, de a húsz év alatt ebben sem változott semmit a világ: ha mondjuk O.J.-t egy másik fekete hírességgel helyettesítjük, a napjainkban minden ugyanígy történne… és azért ez durva. Amúgy is: a dallasi események, Pistorious tárgyalása, a mindenhol ott levő kamerák, talk show-k miatt az egész ACS S1-nak van valami eszméletlen – és szomorú – aktualitása.

Szinte tökéletes az egész, két apróság van, ami nekem icipicit nem tetszett: az egyik az a minimális üresjárat, ami időközben azért fel-fel üti a fejét, a másik meg… a koncepció. Nevezetesen az, hogy az alkotók mindent megtettek azért, hogy sem a vád, sem a védelem oldalára nem tudtam állni egész évad során. Mindig volt valami, ami ezt megakadályozta, mindig volt egy esemény, egy nyilatkozat, egy titok, egy szándék, egy hozzáállás, ami azt eredményezte, hogy szigorúan nézőként tudtam részt venni a sorozatban. Mert bár hiába voltam – s vagyok is – meggyőződve róla, hogy O.J. tette, a rendőri túlkapások és az ügyészi önteltség megakadályozott benne, hogy a „fehérek” oldalára álljak… a másik oldalról meg az első perctől nem volt szimpi ez a fekete faji kérdés. Az meg már csak hab a tortán, hogy a valósághoz hasonlóan egy jó nagy bizonytalanságban hagynak a végére. No, akkor lehet majd csak igazán kutakodni a neten!





90%





.