R2-D2 írásai 2.0

Niwrok írta:

Better Call Saul S2

Ááá, szóval ilyen érzés olvasni egy olyan sorozatról, amiről a leghalványabb fogalmam sincs   .

Látom a több pontot, de azért továbbra sem érzem belőle azt a rajongást, vagy akár elégedettséget, amit mondjuk egy szórakoztató sorozat jelentene, nemhogy a BB.
.

Jól érzed... De mint BB fan, szódával elmegy. A következő évad meg talán még jobb lesz.

.






Cloverfield Lane 10





Szégyen, nem szégyen, nekem a 2008-as Cloverfield nem volt a kedvencem: kifejezetten idegesítőnek és idiótának tartottam a magukat direkt veszélybe kamerázó fiatalokat – meg mint kiderült, szinte követendő rossz példát is mutattak a későbbi found footage filmek nagy részének. A magam részéről egyáltalán nem bántam, hogy nem folytatták melegében az akkori sztorit – szerintem abszolút nem volt benn annyi, hogy jöhetett volna a következő rész (nem mintha Hollywoodot ez annyira zavarná). Mégis, ahogy a múlt havi filmes újságban olvastam a Cloverfield Lane 10-ről, mint az ugyanabban az univerzumban játszódó kvázi spin-off moziról, egyszerre kíváncsi lettem: az ajánló egy jó kis kamaradarabot ígért, egy háromszereplős pszicho thrillert, ami egy túlélőbunkerben játszódik. Ezeket meg ugyebár szeretem, mindig remek kis alaphangot biztosít egy film számára, ha nem tudunk többet a külvilágról szereplőinknél, ha a bezártság, a klausztrofóbia, a reménytelenség rátelepszik a vászonra, s a nézőt magával rántja a földalatti helyiségekbe. Nos, pont ezen a kettőn bukott meg nálam a film, de ezekről kicsit később…

Michelle (Mary Elizabeth Winstead) egy fiatal divattervező, aki épp elhagyni készül barátját. Nem is készül, már beült a kocsiba és épp a teljesen kihalt(???) utakat rója, mikor is autójába belehajt valaki a semmiből, a csaj meg elveszti az eszméletét. Itt, ha megengeditek, két dolgot jegyeznék meg: az egyik, hogy a főcím beillesztése ebbe a jelenetsorba az egyik legjobb ötlet, amit mostanában filmen láttam… a másik meg… nos, igen. A kihaltság. Totál zavarba ejtő az egész koncepció: ha alapból azt tételezzük fel a környezetből, a távoli robbanásokból, a teljesen kihalt utcaképekből, hogy már adott az apokalipszis, akkor Michelle minden további kétkedése a bunkerben szimplán ökörség –  ha pedig visszagondolunk pl. a Világok harcára, akkor az is nyilvánvaló, hogy inkább tumultusnak kellene lenni az utcán egy invázió kezdetekor. Ez esetben viszont két dolog van: vagy már kihalt a Föld, csak Michelle nem tud róla, vagy simán nincs senki az utcán… 6.20-kor!!! Megjegyeztem az órát a kocsiból, onnan tudom… ember, még Magyarországon is nagyobb mozgás van fél hétkor, mint ebben a moziban! Szóval nem értem: ha a kihaltsággal utalni akartak az invázióra, az oké, de akkor meg Michelle-t tették totál idiótává vele…

Ilyen gondolatokkal a fejemben ébredtem Michelle-lel egy szobában, amiről kapásból három film is beugrott (tekintve az egész szituációt). Az első kettő természetesen a nemrég látott az A szoba, illetve a 3096 nap, míg a harmadik a Fűrész… viszont lelkesedésem hamar lelohadt, mert bejött a szobába Frédi (John Goodman), akit itt most épp Howardnak hívnak. Jó, tudom, ez hülyeség, de én ezt a faszit képtelen vagyok komolyan venni, s bármennyire is szenzációsan hozta itt (egyébként már korábban máshol is) a komoly, drámai figurát, a pszichopata fogvatartót, képtelen voltam egyetlen egy percig veszélybe érezni magam Michelle bőrében. Miután meg aztán kitárul az ajtó, megint minden megváltozik, a remeknek tűnő, szűk teres, minimálisan berendezett helyszínből kilépünk egy… hova is? Egy helyi Coop boltot meghazudtoló felszereltségű túlélőbunkerbe. Nem tudom, lehet csak én vagyok túlságosan kriminális, meg lehet (valószínű), hogy valóban vannak olyan paranoiás őrültek, akik ilyen szintű „jövőt” halmoznak fel maguknak, de nekem ez az egész olyan volt, mint egy átlag feletti magyar család jól feltankolt lakása... tényleg, a TV miért csak CRT volt? S ha már kérdések: a túlélőbarakkban miért is van egy páncélajtóval zárható külön szoba… no meg az a bizonyos hordó? Amiről amúgy – nem tehetek róla – rögtön a Breaking Bad vonatkozó jelenetei jutottak eszembe… de szerintem nem csak nekem, hanem az íróknak is. Vagy fordítva.

Szóval ugye az a szitu, hogy a lány felébred (egy érdekes térdrögzítéssel, ami aztán szép lassan elfelejtődik), a fogvatartója pedig közli vele, hogy a saját érdekében nem engedheti ki, mert kinn a világvége van. Kezdődhetne egy zseniális pszichológiai játék, amiben a nézőt is bizonytalanságban tartva, folyamatosan változtatva, manipulálva, csepegtetve az információt lehetne azon izgulni, Howard vajon igazat mond-e a kinti világról, ebből következve pedig lehetne szorítani annak, hogy Michelle vajon jól teszi-e hogy ki akar jutni, vagy sem. Azonban itt a néző (sajnos) sokkal többet tud, mint a főszereplő: a bevezetőben említett érvek miatt a néző nagyjából tisztában van vele, hogy a veszély valós, és így nem is nagyon tudja/akarja Michelle kétségeit átérezni. Én legalábbis úgy éreztem, hogy a film méregfogát kihúzták a címével, ha abban nincs benn a Cloverfield, akkor lényegesen feszültebb és kétségesebb minden motiváció, ami itt történik. Tegnap óta azon jár az agyam, milyen zseniális lett volna, ha mondjuk a film címe csak szimplán a Menedék, a kapcsot a Cloverfielddel pedig csupán csak az az utcatábla mutatná, amit Michelle talál (s aminek aztán nem is tulajdonít jelentőséget). Gondolom, ennyire noname moziként nem akarták forgalomba hozni, így viszont a címben elspoilerezték a lényeget és az izgalmak egy részét. Lehet, hogy a Légszomj, vagy a 400 nap felemás fogadtatására gondoltak, mikor ezt kitalálták, az épült hasonló alapokra…

Még szerencse, hogy így is működnek bizonyos dolgok, amiket elrejtettek a sztoriban. Az egyik ugyebár Howard múltja, hazugságai, amik azért adnak jócskán agyalni valót és amik azért kicsit tényleg biztosítanak némi izgalmat (én még így is bealudtam a moziba). A másik, hogy ugyan tudjuk, hogy kint mi a helyzet, azon azért némiképp lehet izgulni, Michelle vajon kijut-e a felszínre, vagy nem – az már másik kérdés, hogy mi tudjuk, hogy felesleges, de ő nem. Aztán mindenképp meg kell említsek néhány kifejezetten ütős és hangulatos jelenetet, mindenekelőtt az első zsilipkamrásat, aztán a Mikulásosat (bár az naivan hatásvadász volt), no meg ugyebár a kis titok kiderülését és annak következményét. Ott mondjuk meglepődtem rendesen – én nem éreztem a karakteren, hogy ezt, így képes megtenni, még a hordó ellenére sem, ráadásul az egész film egyik szálának létjogosultságát kérdőjelezi meg. Ha ezt, így, ilyen módon rövidre lehetett zárni, akkor felvetődik a kérdés, mi szükség is volt arra, hogy Howard mást is beengedjen Michelle mellé? Kellett harmadik a társasjátékokhoz? Apropó harmadik… nem véletlenül nem tértem ki eddig a film harmadik szereplőjére, egy bizonyos Emmet nevű fickóra (John Gallagher Jr.), nekem az egész létezése a film keretein belül egy hatalmas kérdőjel – persze, így értem, miért is van benne, de már az alap lány és fogvatartója konfliktus élét az első perctől elveszi.

Túlságosan nem célszerű belemenni a bunkerbeli eseményekbe, összességében nem rossz az egész, bár nekem lényegesen kevesebb feszültséget tartogatott, mint amint az beharangozva vagyon. De még mindig ez volt a jobb szakasz a filmben, a finálé az én szememben kifejezetten kínos. Úgy unblock az egész, molotov koktélostól, bujkálódásostul, autóstól, gázostól, mindenestől. Megint olyan sötét van, hogy lófaszt se látni, amit meg Michelle művel, illetve amit a támadók összeszerencsétlenkednek, az néha minden negatív képzeletet felülmúl. Ráadásul, mikor még korábban elkezdték sorolni azokat a bizonyos „hullámokat”, rögtön eszembe jutott a borzalmas Az 5. hullám – szerencsére itt nem annyira céltudatos az invázió, itt két hullám elég. S végül: ennél a The Divide fináléja sokkal, de sokkal ütősebb lett, itt is valamikor akkor kellett volna abbahagyni az egészet… ez így inkább komikus, mint feszült és izgalmas. Az ugyan elspoilerezett, ámde mégiscsak hangulatos, az újrahasznosított elemeket mégiscsak korrektül felhasználó korábbi zárt terű kamaradarabot sikeresen hazavágták ezzel a kétséges sci-fi befejezéssel – ennek ökörségeit mindenki fedezze fel magának. Persze, benn van a pakliban, hogy én vagyok (megint) túl szőrös szívű, meg az is lehet, hogy szimplán rosszkor talált meg a film, de nekem ez, így, ilyen mixben most nem jött be. Sok hasonló próbálkozást láttam már, nekem ez a Cloverfield Lane 10 kissé unalmas, és rém kiszámítható lett.

Amire nem lehet panaszom, az Goodman és Winstead játéka. Előbbi a maga mackósságában jól hozza a kiismerhetetlen pszichopata figuráját, leszámítva az A Flinstone család folyton beugró képeit, tényleg meggyőző volt szerepében. Winsteadról más kép ugrott be, néhány beállításban, frizurában, nézésében az A szürke ötven árnyalata Anastasia-ja jutott róla eszembe… az meg ugye nem jó ómen. Ennek ellenére nagyjából hitelesen vált a szemem előtt harcias amazonná, nagyjából jól eljátszotta a rá kirótt szerepet – az már nem az ő hibája, hogy az írók kicsit elbaltázták magát az egész koncepciót. Látvány, hangulat (legalábbis a föld alatt) rendben van, nagy ökörségeket nem mondanak, és nem csinálnak a figurák. Legalábbis nem fájt semmi, nem fogtam a fejem – néha sokkal inkább el voltam foglalva azzal, hogy a szememet próbáljam kitámasztani, s kivárni mindazt, amit előre kitaláltam. Mínusz egy-két jelenet.





65%




.

R2-D2 írta:

Cloverfield Lane 10

Michelle (Mary Elizabeth Winstead) egy fiatal divattervező, aki épp elhagyni készül barátját. Nem is készül, már beült a kocsiba és épp a teljesen kihalt(???) utakat rója, mikor is autójába belehajt valaki a semmiből, a csaj meg elveszti az eszméletét. Itt, ha megengeditek, két dolgot jegyeznék meg: az egyik, hogy a főcím beillesztése ebbe a jelenetsorba az egyik legjobb ötlet, amit mostanában filmen láttam…

Az ugyan elspoilerezett, ámde mégiscsak hangulatos, az újrahasznosított elemeket mégiscsak korrektül felhasználó korábbi zárt terű kamaradarabot sikeresen hazavágták ezzel a kétséges sci-fi befejezéssel – ennek ökörségeit mindenki fedezze fel magának. Persze, benn van a pakliban, hogy én vagyok (megint) túl szőrös szívű, meg az is lehet, hogy szimplán rosszkor talált meg a film, de nekem ez, így, ilyen mixben most nem jött be. Sok hasonló próbálkozást láttam már, nekem ez a Cloverfield Lane 10 kissé unalmas, és rém kiszámítható lett.

65%

Igen, most hogy így írtad, tényleg fura egy film alapvető kérdését agyoncsapni egy olyan hivatkozással, aminek "csak" marketingszempontból volt jelentősége.

Azért valószínűleg megnézem majd, de konkrétan a főcímmel kapcsolatban lettem leginkább kíváncsi, hogy mi olyan jó benne, mert intro szempontjából nálam a Deadpool vitt mindent :


.

.






Elser





1939. november 8-án a müncheni Bürgerbräukeller nevű sörpincében Hitler hagyományosan erre a napra időzített beszédét tartja. Nem is sejti, hogy az emelvény fölötti karzaton egy időzített bomba ketyeg, ami 21:20-kor fog működésbe lépni… oltári nagy mázlijára azonban ő 13 perccel korábban elhagyja a helyszínt. Ennyit tesz egy nem várt időjárási körülmény: a köd miatt a repülőgép nem tudott felszállni, így Hitler kénytelen volt különvonattal visszamenni Berlinbe, beszédét pedig rövidebbre fogni. A merénylet meghiúsul, a 8 halálos áldozat nagy része ártatlan civil – már ha ártatlannak tekinthető az, aki részt vesz egy NSDAP gyűlésen. A tettes, bizonyos Georg Elser (eredeti nevén Schorsch Elser) egy svájci német asztalos pechjére lebukik a határon, s nagyon hamar a rendőrség és a Gestapo látókörébe kerül.

Oliver Hirschbiegel  - akihez egyébként olyan filmek kötődnek, mint az eredeti A kísérlet, no meg maga az A bukás – új filmjében ennek az embernek állít emléket, az embernek, akinek a nevét egy szűk körű történész csoporton kívül vélhetően kevesen ismerik. Míg Staufenberg ’44 júliusi merényletéről több film is készült, szegény pacifista asztalos történetét mintha szándékosan hallgatta volna agyon a világ – nem akarom túl konspirálni a dolgokat, de ebben akár a kommunista szimpátiája is szerepet játszhatott. Pedig aztán szegény flótás történelmi jelentősége szintén nem kicsi: e tekintetben a film német címe, miszerint Elser - Er hätte die Welt verändert (azaz Elser – Megváltoztathatta volna világot) sokkal kifejezőbb, mint az angol 13 Minutes… legalábbis a személy szempontjából mindenképp. Ugyanis van ennek a filmnek egy nagyon jó különlegessége: nézőpont és pillanatnyi hangulat kérdése, épp hogy látjuk az egészet – lehet egy ember életrajzi filmjének tekinteni, rengeteg motivációval, mi hogyan, miért alakult ki benne, hogyan jutott el valaki 1930-tól addig, hogy 1939-ben bombát tegyen a Führer feje fölé. Másrészről a mozi természetesen alaposan körbejárja magát a merényletet, annak előzményét, aztán a nyomozást, kihallgatást és természetesen a következményeit is – a 13 perc cím inkább ezen értelmezése a történetnek. A film zseniálisan váltogatja az idősíkokat, ami következtében egy elég alapos, hiteles és tárgyilagos kórképet kaphatunk nem csak a gonosz náci birodalomról, hanem hogy hogyan is alakulhatott ki mindaz ott, akkor és úgy, ahogy kialakult.

Természetesen(?)  a merénylettel kezdünk, pontosabban az azt közvetlenül megelőző és az azt közvetlenül követő eseményekkel. Egy fiatalembert látunk, aki egy szerkezetet épít be egy oszlopba, majd sietősen távozik a helyszínről – ő Elser (Christian Friedel), a merénylő. A következő képeken aztán látunk egy náci párt nagygyűlést a müncheni sörpincében (hagyományos helyszín), ahol Hitler a szokásos lelkesítő évértékelőjét tartja – érdemes kicsit belegondolni, hogy alig két hónappal vagyunk a II. Vh. kitörése után, az eseményen még mindenki roppant fegyelmezett és lelkes. A másik szálon pedig azt látjuk, hogy Elser épp a konstanzi határon próbál átjutni, amikor balszerencséjére két határőrbe botlik – sorsa ezzel megpecsételődik. Hogy miért tartotta magánál azokat a dolgokat, amik kvázi bizonyítékként szolgáltak a kihallgatásán ellene, szerintem ő maga sem tudta, a lényeg az, hogy elfogása, néhány külsérelmi nyom, no meg egy kommunista kitűző pont elég volt ahhoz, hogy őrizetbe vegyék – még mielőtt a merénylet megtörtént. A fogdából meg aztán egyenes út vezetett a két kihallgató tiszt, bizonyos Arthur Nebe (Burghart Klaußner) és Heinrich Müller (Johann von Bülow) karjaiba: előbbi a rendőrség, utóbbi a titkosszolgálat magas rangú tisztje volt. Anélkül, hogy belemennék a további részletekbe, annyit elárulok, hogy logikus és várható módon elkezdődik Elser kínvallatása, a náci tisztek nem kevés értetlenséggel párosult erőszakkal próbálják Elserből kiverni, kik voltak a felbujtói, támogatói a merényletben. Mert azt egyikük sem hiszi el – meg hát a Führernek sem felel meg – hogy Elser egyedüli tettes…

Innentől pedig egyértelműen két szálon fut tovább a mozi. Az egyik maga a film jelene, a vallatás, az információk összerakása, ahogy Elser bebizonyítja (legalábbis megpróbálja), hogy egyedül volt. Nagyon jó ez a szál, benn van minden, amit az ember a korabeli német vezetésről, módszereiről, gondolkodásról hitt: ennek a csúcsa amúgy majd egy kirohanás Elser részéről Hitler ténykedéséről és a német viszonyokról és kilátásokról – illetve az arra adott reakció. Totál hiteles, életszerű és felforgató volt, ahogy a kihallgatást csinálták, megdöbbentő volt az a fanatizmus, ami az azon résztvevő náci tiszteket jellemezte, pl. a Müller/Nebe páros főnökének (Himmler??) ugyan csak kevés szerep jut, de mégis igazán hatásos a faszi. Mindezek mellet azonban van az egészben még valami, ami engem még úgy is meg tudott lepni, hogy részeiből épült föl az első filmélmény nálam: majd csak figyeljétek meg az egyik tisztet megformáló színész finom gesztikulálását, arckifejezéseit, mondatait, mozdulatait – mennyire is benn van már a filmben ilyenkor is annak az egészen váratlan jelenetnek az előszele, ami a film vége felé található. Megmondom őszintén, miközben fordítottam a filmet, végig ez volt a kedvenc szálam a kettő közül, valahogy jobban lekötött, izgalmasabb és érdekesebb volt 1939-ben járni, mint Elser múltjában… egészen tegnap estig.

Most már, hogy teljes egészében láttam saját munkámmal kiegészítve a filmet, rengeteg érdekességre és elgondolkodtató dologra felkaptam a fejem. Azt külön kiemelném, hogy Hirschbiegel zseniálisan oldotta meg az idősík váltásokat, szeretem az ilyen alaposan átgondolt, két külön idősíkon létező, de egymáshoz kötődő jeleneteket, amiket vagy egy mondattal vagy egy képpel kapcsolnak össze. Persze, a vágás csak egy dolog, de kétségkívül sokat segített zökkenő mentesebben elmerülni a 30-as években – egy évtizedben, amikor a nácik hatalomra jutottak és megerősödtek. Bámulatos korrajz, ami nagyon tényszerűen bemutatja a német emberek nácikhoz való viszonyát, ahogy a faluk önként és sokat remélve támogatták Hitler vízióit. Külön jó volt a nácik vs. kommunisták viszonyrendszere, a valós történelmi események beillesztése (Anschluss, Gernika, Staufenberg), mindamellett, hogy amúgy a főbb karakterek is természetesen valós figurák voltak. A képernyőn felsejlett egy birodalom felemelkedése, de ezúttal picit a színfalak mögé nézve az is, hogy mi és miért történhetett akkor, és úgy, ahogy történt. A propaganda, az ingyen sült kolbász és a sör, az átlag németeket átjáró antiszemitizmus mind-mind segítette az NSDAP-t a Reichstagba bejuttatni. Érdekes és sokrétű a film ezen szála, a magam részéről sokkal, de sokkal többet el bírtam volna ebből viselni – s bár megértem, hogy egy életrajzi filmből nem maradhat ki a szerelem és a párkapcsolat (no meg hogy Elser megtöréséhez kulcsfontosságú tényező volt a nő), de nekem az Elsaval való szerelem kicsit húzott le az összképen. Elsa (Katharina Schüttler) mint Elser aktuális – legnagyobb?? – szerelme végigkíséri a film második szálát, néhány felesleges jelenetet eredményezve a moziban… én legalábbis úgy éreztem, néha nincs helye a romantikának adott körülmények között. Aztán lehet, csak az amúgy is kemény élét próbálták tompítani a mozinak, azt gondolták, két verés között kell egy kis szerelem… a fene se tudja. Ha nagyon akarom, még Elser motivációiba is bele tudom illeszteni a nő életének jobbá tételét – hisz a férfi szemében minden rossz, szegénység forrása és okozója maga Hitler volt, az ő megölésével pedig a nő sorsa is jobbra fordulhat.

Az egész mozi legnagyobb tanulsága egyébként talán pont ez: a nagypolitikai érdekektől függetlenül még egy pacifista ember, túlnyomórészt személyes indíttatásból, képes volt odáig eljutni, hogy merényletet tervezzen Hitler ellen.  Hogy mindezt végre is tudta hajtani, külön elemzést igényelhetne a hitleri biztonságpolitikáról, a Gestapo működéséről… mindehhez pedig ha hozzávesszük, hogy Hitler ellen 42 merényletet kíséreltek meg az idők folyamán, s azok jó része csupán a vakszerencse miatt nem sikerült… nos, akkor a Gestapo talán mégsem volt annyira hatékony és félelmetes szervezet, mint azt gondolni lehet. Egyúttal az is fura, hogy az emberiség egy bolond, de végül is ezek alapján szerencsés diktátor ellen elkövetett merényletek sikertelenségének köszönheti a második világháborút meg a holokausztot…  

Nos, összegzésként annyit, hogy miután rengeteget kínlódtam a fordítással, a film kockáit, jeleneteit több tucatszor láttam, kissé talán elfogult is vagyok: nálam az Elser egy kifejezetten emlékezetes alkotás lett. Nem állítom, hogy az évtized mozija, mert azért néha kicsit leül, de azoknak, akiket érdekel a történelem, azoknak remek ismeretkibővítő alkotás. Megint okosabb lettem picit.




80%



.

R2-D2 írta:

Elser

Oliver Hirschbiegel  - akihez egyébként olyan filmek kötődnek, mint az eredeti A kísérlet, no meg maga az A bukás – új filmjében ennek az embernek állít emléket, az embernek, akinek a nevét egy szűk körű történész csoporton kívül vélhetően kevesen ismerik. Míg Staufenberg ’44 júliusi merényletéről több film is készült, szegény pacifista asztalos történetét mintha szándékosan hallgatta volna agyon a világ – nem akarom túl konspirálni a dolgokat, de ebben akár a kommunista szimpátiája is szerepet játszhatott. Pedig aztán szegény flótás történelmi jelentősége szintén nem kicsi: e tekintetben a film német címe, miszerint Elser - Er hätte die Welt verändert (azaz Elser – Megváltoztathatta volna világot) sokkal kifejezőbb, mint az angol 13 Minutes… legalábbis a személy szempontjából mindenképp. Ugyanis van ennek a filmnek egy nagyon jó különlegessége: nézőpont és pillanatnyi hangulat kérdése, épp hogy látjuk az egészet – lehet egy ember életrajzi filmjének tekinteni, rengeteg motivációval, mi hogyan, miért alakult ki benne, hogyan jutott el valaki 1930-tól addig, hogy 1939-ben bombát tegyen a Führer feje fölé. Másrészről a mozi természetesen alaposan körbejárja magát a merényletet, annak előzményét, aztán a nyomozást, kihallgatást és természetesen a következményeit is – a 13 perc cím inkább ezen értelmezése a történetnek. A film zseniálisan váltogatja az idősíkokat, ami következtében egy elég alapos, hiteles és tárgyilagos kórképet kaphatunk nem csak a gonosz náci birodalomról, hanem hogy hogyan is alakulhatott ki mindaz ott, akkor és úgy, ahogy kialakult.

Nos, összegzésként annyit, hogy miután rengeteget kínlódtam a fordítással, a film kockáit, jeleneteit több tucatszor láttam, kissé talán elfogult is vagyok: nálam az Elser egy kifejezetten emlékezetes alkotás lett. Nem állítom, hogy az évtized mozija, mert azért néha kicsit leül, de azoknak, akiket érdekel a történelem, azoknak remek ismeretkibővítő alkotás. Megint okosabb lettem picit.

80%

Ezúton is köszönöm a feliratot, szerintem pár héten belül én is okosabb leszek picit .
.

R2-D2 írta:

Victor Frankenstein

Ahogy a narráció is mondja, ez most a doki története (Igor szemszögéből), amiben a létrehozott élőlény lelkivilága a legkevésbé fontos – a fontos az, hogy egy alapjaiban jó ember, egy őrült zseni képes-e felismerni hibáját és van-e elég ereje szembenézni önmagával. A remek vizuális körítés és az amúgy remek baráti kapcsolatépítés mellett számomra ez a Victor Frankenstein legfőbb mondanivalója – akkor is, ha nem így írták meg először… mert az a könyv Prométeuszról szól. Ez a film nem. S ha már barátság: képtelenség átugrani Igor és Victor karakterén, illetve az őket megformázó két színész teljesítményén… nos, bámulatos mindkettő. Talán Radcliffe-nek nehezebb dolga volt, hisz ő két figurát is játszik (mindkettőt végtelenül profin) , de McAvoy is parádés az őrületével. Lehet ripacsnak is értékelni, hallottam már olyat, hogy túljátszotta a szerepét… nos, a túljátszást nálam a Jupiter felemelkedésében Redmaye mutatta be. Itt McAvoy csupán hitelesen hozta az őrület és a zseni határán egyensúlyozó orvost, aki képes önmagába is nézni – aki képes változni. A film látványilag nagyon rendben van, a korabeli London (megint csak) zseniális, az akciójelenetek, CGI, a maszkok pedig hibátlanok. Azt elismerem, hogy a fináléban lehetett volna kisé visszafogottabb a nagy dirr-durr, meg talán túlságosan is elkanyarodtak magától a horror zsánertől, de ez elsősorban egy látványos akciófilmnek készült – ahhoz képest meg meglepően sok kapaszkodó van benne. Nekem legalábbis kifejezetten tetszett, én mindig is elvoltam ezekkel a misztikus filmekkel, ez ráadásul most még kaptam hozzá egy remek korrajzot, két (három) kiváló színészt meg egy kellemes estét. Ahogy az Az ismeretlen Drakulánál is írtam, soha rosszabb fantasyt.

75%

Nálam a látványvilág emelte ki az átlagból, akár a cirkusz világáról, akár Franenstein műhelyéről legyen szó, utóbbin belül pedig az "átalakító show" és a kutatási tevékenység tényleg kiváló volt, Gordon meg... aztarohadt ! A sztorival már nem voltam ennyire nagy barátságban, az már néha darabosra és erőltetettre sikeredett, még ha a motivációkat jól össze is fogta. Inkább a rendezésben és főleg a vágásban éreztem problémákat, az rontotta le a pontom... kicsit olyan volt, mintha Frankenstein teremtményét akarták volna megidézni vele.

Jó lesz a 7,5/10 nekem is.
.

Niwrok írta:

Victor Frankenstein

Nálam a látványvilág emelte ki az átlagból, akár a cirkusz világáról, akár Franenstein műhelyéről legyen szó, utóbbin belül pedig az "átalakító show" és a kutatási tevékenység tényleg kiváló volt, Gordon meg... aztarohadt ! A sztorival már nem voltam ennyire nagy barátságban, az már néha darabosra és erőltetettre sikeredett, még ha a motivációkat jól össze is fogta. Inkább a rendezésben és főleg a vágásban éreztem problémákat, az rontotta le a pontom... kicsit olyan volt, mintha Frankenstein teremtményét akarták volna megidézni vele.

Jó lesz a 7,5/10 nekem is.
.

Akkor ebben is egyetértünk!

.





Deadpool




Ahogy tegnap az A hangyánál is írtam, az Amerika kapitány: Polgárháború című rettentő szórakozató mozi valamit ismét megmozdított bennem a képregény filmekkel kapcsolatban – aminek az lett az eredménye, hogy mindkét, korábban eddig elutasított szuperhős (?) filmet is pótoltam … és csak halkan jegyzem meg, remélem, a Rouge One is visszaad majd valamit a SW rajongásomból, mert az jelenleg a béka segge alatt van az EP VII után. Szóval: amit eddig olvastam a Deadpoolról, amennyire idiótának és feleslegesnek gondoltam az egészet, amennyire irritálónak tűnt az előzetese alapján ez a száj nélküli maszkos, káromkodós, duplakardos pókember klón, azzal egyenes arányban okozott kellemes meglepetést a tegnap éjjeli mozizás. Idiótának valóban idióta, de tényleg szórakoztató.

Egyébként azt hiszem, a főcím dumájával sok minden eldőlt: melyik másik film kezdődne ugyanis úgy, hogy „Bemutatjuk egy seggfej filmjét. Főszerepben: Isten barma.” Először nem is akartam hinni a fülemnek, de ez annyira tetszett, hogy kétszer is meghallgattam, sőt gyerekeknek is megmutattam (ezt még, legalábbis) – mindemellett persze az is tény, hogy tényleg egyedi ez a képsor ezzel a lassított akciójelenettel. Még ha nem kicsit Wantedos is, akkor is… amúgy nekem pont ez volt a félelmem az egész Deadpoollal kapcsolatban, hogy túlságosan (még képregényfilmekhez képest is) eltúlzottak lesznek az akciók, hogy nem fogom örömöm lelni csupán a be- és kiszólásokban. Nos, mindenki megnyugtatására mondom, nem ez a fő csapásirány, pontosabban nem csak ez: ha jól belegondolok, a gigantikus kezdő- és a záró akció között jóformán alig van zúzás, a film, kissé meglepő módon egy sérült (bolond?) személyiség problémáira fókuszál. Anélkül, hogy a már máshol milliószor olvashatott történetbe belefolynék – így jár ugye az, aki hónapokkal később ír egy blockbusterről – annyit a talán új keletű nézőknek el kell mondjak, hogy ez a film egy jól kidolgozott eredettörténet, egy rákos fasziból mutánssá alakított ember története, s egyben tulajdonképp egy vérbeli bosszúfilm is. Olyan, mint mondjuk egy Frankenstein mozi, amiben az alkotók magukra haragítják teremtményüket, ráadásul balga módon még személyessé is teszik az egészet.

A nagyobb akciójelenetekről túl sokat nem akarok írni: mindkettő meglehetősen agyatlan, természetesen hiteltelen és életszerűtlen volt – az, hogy mégsem idegesített föl, pontosan a főszereplő maszkos figura dumájának köszönhető. Nem tudom miért, nekem valahogy bejön ez a stílus, ez az akció közbeni pofázás, itt is roppant élveztem az összes geget, amit elsütöttek. Egyrészt ugye az egész tömve van mindenféle filmes kiszólással, sőt a főszereplő képes saját magát, és azt az egész filmes univerzumot savazni, aminek ő is részese. Kap itt mindenki rendesen, a mutánsok, a Marvel, a producerek, Hollywood, Ryan Reynolds, mindenki – ám mindez úgy, hogy cseppet sem idegesítő vagy fárasztó: mindig jókor, jó ütemben van elhelyezve az aktuális poén. A Francis Underwoodhoz hasonló kibeszélés a nézőkhöz is működik – nekem legalábbis 4 évad Kártyavár után egyáltalán nem volt fura. S ha már geg és akció: kifejezetten jók voltak a bunyó közbe illesztett burleszkszerű humorforrások, amik elsősorban Kolosszushoz kötődtek: ezek a jelenetek éppúgy működtek, ahogy anno a Bosszúállók első részében is… örök kép maradt emlékezetemben a Hulk vs. Loki jelenet – nos, itt is van ilyesmi.  Érezni lehet a filmen, hogy az ezeket az idétlen, eltúlzott akciójeleneteket egy percig sem kell komolyan venni, hogy a Bosszúállók akciózásaihoz hasonlóan itt is elsősorban a szórakoztatás a cél – más franchise vért izzad, hogy elhitesse a nézővel azt, amit láttat, itt inkább kicsavarják az egészet.

Egyébként én azon is meglepődtem, hogy ez kvázi egy X-film. ( majdnem XXX, de most nem erről van szó.) Szóval, igaz, hogy olvastam róla, és tudtam is, hogy néhány mutáns fel fog tűnni a moziban, de azon kifejezetten meglepődtem – és így, a jövő heti új X-men előtt örültem is neki – hogy ennyire kötik az egész X-men Univerzumhoz a történetet és a szereplőket. Hogy képesek elmenni Xavier birtokára, hogy nem csak szóban és dumában kapcsolják össze a filmeket. Látjátok, ennyit értek az egészhez – ennyire érdekel csak az egész – hogy mezei felhasználóként meglepődök egy Deadpool filmben, mikor a kardos Pókember Xavier mutánsaival találkozik. De ez jól sült el, nekem nagyon tetszett, Kolosszus figurája kifejezetten jó, de a XXI-ik századi törpe Sinead O’Connor karaktere is jó. Deadpool meg ugye külön kategória, képességei alapján hasonlít Farkashoz – csak sokkal csúnyább szegényem. Azt egyébként nem értem, miért csak a mosópor nevű faszi tudná rendbe hozni az arcát, miért nem keresett egy plasztikai sebészt angyalom – igaz, akkor meg fele ennyire sem lett volna az egésznek értelme. Akkor nem lenne maszk, maradna csak a duma: márpedig e figuránál a kettő együtt hatásos csak.

Az a baromi nagy helyzet ugyanis, hogy nekem a Deadpool létforma előtti élet, Wade Wilson élete kevésbé tetszett. Ryan Reynolds ugyan tényleg mindent megtesz azért, hogy igazán tökösnek és kellően nagyszájúnak állítsa be a figurát – de nekem valahogy az egész exkatonásdi, bérgyilkososdi vonal, annak figurája nem jött be. Nem mondom, hogy nem volt néha vicces, meg hogy nem drámai a rákkal, meg hogy nem jön át az icipici (eszement) romantika, de az egész karakter nekem sokkal jobban bejött pókember-latexben/textilben. Arról meg nem is beszélve, hogy az átalakulás utáni kinézetéről folyamatosan a 2005-ös Fantasztikus négyes Ben Grimmje, a Kőarc jutott eszembe: valahogy nekem a Wade arcán eszközölt torzítás mindig Sziklaembert juttatta eszembe ( ,  az már csak hab a tortán, hogy közvetlenül a film előtt a darts versenyt, amit néztem, egy Wade nevű faszi nyerte). A film ezen szakaszából – pedig aztán ez az  értékesebb, értékelhetőbb, maradandóbb – nekem leginkább Vanessa jött be. Mindenekelőtt azért, mert köztudomású, hogy mennyire örülök neki, mikor egy máshol megkedvelt színész/színésznő feltűnik az új moziban (amiről nem tudtam), Morena Baccarin pedig nagy kedvencem már a Firefly Irinája óta, de legutóbb épp Brody felesége volt 3 évadon át a Homelandben. A vak társbérlőt tudnám még innen – mármint a home, sweet home szakaszból – kiemelni, a nyugger kokós öregasszonyt:    lehet, még mindig keresi a kokaint meg a vakság ellenszerét (két Ikea bútor összeszerelése között)

Abban maxi egyetértek Niwrokkal, hogy nehéz a Deadpoolt bárhova is elhelyezni a mozis palettán, de különösképp a képregényfilmes palettán. 18-as karikája miatt nem szólhat mindenkinek, viszont messze nem annyira durva, mint amire én speciel számítottam. Látványban semmiképp, de igazából dumában sem: igaz, nem egy shakespeare-i nyelvezet és fennkölt magasságokban szárnyaló dialógusok, de valahogy a figura káromkodásainak mindig helye van a filmben. Ha nem lenne benn az a néhány csöcs és félig-meddig mutatott dugás, simán mehetne a többi képregényhős mellé – ha jól emlékszem, a Ha/Ver első része sem volt épp visszafogott, aztán az mégsem lett ennyire túlkategorizálva. De lehet, nekem pont ez a finomabb „felnőttessége” miatt is jött be, ezúttal nem kellett annyira vigyázni a gyerekkorosztály érzékenységére – lol megint meg kell jegyezzem, mennyire is álszent dolog ez a mai netes világban. Szégyen, vagy sem, de ezek után kifejezetten várom ennek a második részét, mint ahogy azt is, hogy fog vendégszerepelni Deadpool egy esetleges X-men filmben… ja, jut eszembe, sehogy. Inkább fog szerepelni az öreg Xavier a következő Deadpool moziban, hisz X-menek már újraírták a múltat/jelent/ jövőt. Mindenestre ezzel a nagyszájúval már két renegát mutánsunk is van, nagyjából két hasonló képességgel (mínusz admantium): s most már azt is tudjuk mindkettőről , honnan jött.




75%



Ui:   , most olvastam, hogy Sienad O'Connor eltűnt ( időközben megkerült) … nem tűnt ő el, csak mutáns lett...  




.

R2-D2 írta:

Deadpool

Szóval: amit eddig olvastam a Deadpoolról, amennyire idiótának és feleslegesnek gondoltam az egészet, amennyire irritálónak tűnt az előzetese alapján ez a száj nélküli maszkos, káromkodós, duplakardos pókember klón, azzal egyenes arányban okozott kellemes meglepetést a tegnap éjjeli mozizás. Idiótának valóban idióta, de tényleg szórakoztató.

Egyébként azt hiszem, a főcím dumájával sok minden eldőlt: melyik másik film kezdődne ugyanis úgy, hogy „Bemutatjuk egy seggfej filmjét. Főszerepben: Isten barma.” Először nem is akartam hinni a fülemnek, de ez annyira tetszett, hogy kétszer is meghallgattam, sőt gyerekeknek is megmutattam (ezt még, legalábbis) – mindemellett persze az is tény, hogy tényleg egyedi ez a képsor ezzel a lassított akciójelenettel. [...] Érezni lehet a filmen, hogy az ezeket az idétlen, eltúlzott akciójeleneteket egy percig sem kell komolyan venni, hogy a Bosszúállók akciózásaihoz hasonlóan itt is elsősorban a szórakoztatás a cél – más franchise vért izzad, hogy elhitesse a nézővel azt, amit láttat, itt inkább kicsavarják az egészet.

Egyébként én azon is meglepődtem, hogy ez kvázi egy X-film. ( majdnem XXX, de most nem erről van szó.)

Abban maxi egyetértek Niwrokkal, hogy nehéz a Deadpoolt bárhova is elhelyezni a mozis palettán, de különösképp a képregényfilmes palettán. 18-as karikája miatt nem szólhat mindenkinek, viszont messze nem annyira durva, mint amire én speciel számítottam. Látványban semmiképp, de igazából dumában sem: igaz, nem egy shakespeare-i nyelvezet és fennkölt magasságokban szárnyaló dialógusok, de valahogy a figura káromkodásainak mindig helye van a filmben.

75%

Ööööööööööööööö... Hát hogy te ezt megnézted az... !!!

Na de hogy még tetszett is, az meg , de persze azért meg és is !

No comment, kész vagyok ! Ezután azon sem lepődnék meg, ha holnap nyugaton kelne a Nap !

Persze, X-Men, de azt azért láttad ugye, hogy ez a Bosszúállókhoz is kapcsolódik? Elég NAGY volt az egyik utalás azokra a filmekre is .
Egyébként ha a stúdiókkal a jogi kavarás nem lenne, tulajdonképpen ez lenne a normális, hogy azért átkukkantanának egyik csapat tagjai a másikéba, ha már egyszer mind Marvel-karakter.
Az más kérdés, hogy a Deadpool van annyira renegát projekt, hogy a DC-nek is odapörkölt egy isteneset .
.

Niwrok írta:

Deadpool


Persze, X-Men, de azt azért láttad ugye, hogy ez a Bosszúállókhoz is kapcsolódik? Elég NAGY volt az egyik utalás azokra a filmekre is   .

.

Jó van na!  Köszönd a Kapitánynak...

Juj, már nem tudom, mit láttam, ebben a három napban az A hangyával, a Deadpoollal meg az Angry Birdssel annyi filmes utalást és kapcsot látam, hogy már belezavarodtam... már nem tudom, mi, mikor hol volt.

De biztos.

Niwrok írta:

Egyébként ha a stúdiókkal a jogi kavarás nem lenne, tulajdonképpen ez lenne a normális, hogy azért átkukkantanának egyik csapat tagjai a másikéba, ha már egyszer mind Marvel-karakter.
Az más kérdés, hogy a Deadpool van annyira renegát projekt, hogy a DC-nek is odapörkölt egy isteneset   .
.

Ez jó. De nyugtass meg, Penge meg Szellemlovas nem lesz benn a Bosszúállók 852-ben sem? Illetve hogy X-menék és az Ezüst Utazó nem futnak össze???





.

R2-D2 írta:

Deadpool

Jó van na!  Köszönd a Kapitánynak...

Hát de ne már   ! Hát örülök neki   ! Már alig várom, hogy kibeszéljük a Deadpool 2. tengernyi utalását    !

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Persze, X-Men, de azt azért láttad ugye, hogy ez a Bosszúállókhoz is kapcsolódik? Elég NAGY volt az egyik utalás azokra a filmekre is   .

Juj, már nem tudom, mit láttam, ebben a három napban az A hangyával, a Deadpoollal meg az Angry Birdssel annyi filmes utalást és kapcsot látam, hogy már belezavarodtam... már nem tudom, mi, mikor hol volt.

De biztos.

Mert persze szemérmesek voltak, hogy jogilag ne lehessen annyira belekötni, de az bizony egy lezuhant, S.H.I.E.L.D.-féle helicarrier... valószínűleg ebből a háromból az egyik, amik a CapAm 2 végén csinálták a tüzijátékot:







.

Niwrok írta:

Mert persze szemérmesek voltak, hogy jogilag ne lehessen annyira belekötni, de az bizony egy lezuhant, S.H.I.E.L.D.-féle helicarrier... valószínűleg ebből a háromból az egyik, amik a CapAm 2 végén csinálták a tüzijátékot:

Ja, ez? Ez feltűnt, már akkor is gondoltam rá, hogy ez az, de eszembe se jutott továbbgondolni, hogy ez nem is lehetne benn...

Szóval észrevettem, csak nem tudtam, hogy ez akkora dolog. Most már világos!

R2-D2 írta:

Felperzselt föld

Szokásom szerint, egy-egy történelmi vonatkozású film után igyekszem bővíteni ismereteimet, kicsit kutakodni a neten, hogy jobban megértsem, hogy a látottak hogy kapcsolódtak a valósághoz, kicsit jobban átélni azt a helyzetet, amiben szereplőim futkostak két órán át… nos, eddig ez mindig sikerült, de Libanon történelmébe kis híján beletört a bicskám.

S bár a Felperzselt föld egy korábbi filmje, rengeteg beállítása, lassúsága, némasága néha már a köldöknézegetős, unalmas mozik irányába tolja – hogy ez aztán később se nagyon változzon. Így lett (mondjuk a Sicariohoz hasonlóan) egy kiváló és zseniális alapanyagból egy meglehetősen langyos megformálás, amiben a téma egyszerűen szétfolyik a rendező keze között. Mintha nem tudna bánni sem az idővel, sem a karaktereivel, s hiába mutat kendőzetlenül rettentő erős képeket, a másik oldalon a libanoni táj és a rengeteg kézikamerás felvétel elveszi ezek erejét.

Én is nehezen szoktam elhinni másnak, mikor mondja, de most én voltam úgy, hogy a megdöbbentőnek szánt fordulat és felismerés számomra nem volt az: valahogy fixen kitaláltam, mi fog történni (pontosabban mi történt), illetve ki milyen szerepet játszik a történetben. Túl korán kezdtem agyalni a látottakon, túl korán – még a szereplők előtt – sikerült összeraknom a múlt mozaikkockáit… innentől viszont egyrészt kissé érdektelenné vált a film és csak a helyzet feloldását vártam. Másrészt meg… azóta azon agyalok, hogy ez, így, ilyen formában hogy fér bele abba az időintervallumba, amivel a filmben dolgoztak. Akárhogy számolom, nem jön ki … vagy tágabb határokat kellett volna hagyni, vagy a szereplőknek kellene fiatalabbnak lenni: mindenestre az nem működik, hogy az össze-vissza ugrálással, az idő semmibe vételével a nézőt úgyis megkavarjuk, hogy ez ne tűnjön föl neki. Mint ahogy az sem működne – bár kimondva ilyen itt nincs – hogy a tejesen nyilvánvalóan idősebb figurák életkorából letagadunk, mondjuk tíz évet… tetszettek volna akkor tényleg fiatalokat castingolni. Sajnos ennél többet spoilermentesen nem árulhatok el a dologról, aki megnézi, gondoljon rá menet közben, hogy a karakterek hány éves korukban kerültek olyan interakcióba egymással, amibe…

80%

Arra már nem emlékeztem, hogy menet közben mire kell gondolnom, viszont egyfelől pontosan ugyanez volt a bajom a kronológiai sorrenddel nekem is (de legalább ne tolták volna a matematikát unos-untalan a pofámba   !), másrészt viszont olyan szinten szétmállott nálam a film a katarzist előkészítő, kierőszakoltan képtelen fordulatok és a sorozatos, felesleges életképek hatására, hogy az összetett drámát, és annak (egyébként rohadtul elnagyolt, csak sejtetett) érzelmi hullámait figyelembe véve sem ér ez többet nálam élmény szempontjából 6/10-nél többet.

Talán ha Villeneuve nem a szerpentinen kanyargó buszokat, a szétlőtt házakat és az út porában gyalogló nőket mutogatta volna többször is, hanem megpróbálta volna a szereplőket egy kicsit jobban bemutatni, ha már a személyiségüknek ekkora jelentősége van, vagy a politikai környezetet, ha már 40 évet ölel fel a film története, akkor máris beírhatott volna egy piros pontot. De az úgy nem megy, hogy 5-10 évenként kapunk egy villanást a fő pontokból, és rohanunk előre a történetben, mert akkora csavart kell előkészíteni, ami két órába is csak bajosan fér bele. Közben minden másodlagos, leginkább az oly sokszor előcitált logika, mert bizony én erősen az arcomba csaptam, amikor úgy fél órával a vége előtt Jeanne majdnem teljes nyomozása repülni látszott a kukába, mert a jogász úrnak akkor jutott eszébe felhívni a haverját, hogy talán nézzük meg a nyilvántartásokat   !

Spoiler:

Az sem volt jó pont, hogy én is próbáltam kicsit utánamenni, hogy hol és mikor is játszódik a film, ha már a háborús környezetnek ekkora szerepe van, és némi csalódással vettem tudomásul, hogy még a helyszínek is fikciósok. Értem én, hogy ennek az volt a szerepe, ahogy az időtávok összemosásának is, hogy hasonló események sok helyen és sok időpontban megtörténhetnek/-tek a Közel-Keleten, így bár a libanoni eseményekből merítettek a legtöbbet, egy-egy tragédia vagy drámai sors máshol is előfordulhat. Így aztán nekem azok maradnak a legemlékezetesebbek, amik pusztán kiragadott képek egy vallásháborúnak látszó polgárháborúból és hatalmi villongásból, például a már említett buszos, de nekem talán a legfeszültebb jelenet volt, ahogy a gyerekek fedezékről fedezékre futva mentek a szatyrokkal hazafelé.

Így bár vannak benne szépen fényképezett jelenetek, a nyomozásnak is megvan a maga izgalma (akár a "családi nőtanácsra, akár a gondnokra gondolok), és kevésbé nagy időtávokkal és térbeli mozgásokkal a drámában is van rengeteg potenciál, Villeneuve nálam szinte minden szempontból túltolta a biciklit. A fikciós helyszíneken játszódó képtelen történet (tudom, hogy minden az utolsó csavarra van felépítve, de ne már...    ) valós háborús drámával keverve nekem nagyon nem állt össze...

.

Niwrok írta:

Felperzselt föld


Arra már nem emlékeztem, hogy menet közben mire kell gondolnom, viszont egyfelől pontosan ugyanez volt a bajom a kronológiai sorrenddel nekem is (de legalább ne tolták volna a matematikát unos-untalan a pofámba   !), másrészt viszont olyan szinten szétmállott nálam a film a katarzist előkészítő, kierőszakoltan képtelen fordulatok és a sorozatos, felesleges életképek hatására, hogy az összetett drámát, és annak (egyébként rohadtul elnagyolt, csak sejtetett) érzelmi hullámait figyelembe véve sem ér ez többet nálam élmény szempontjából 6/10-nél többet.

A fikciós helyszíneken játszódó képtelen történet (tudom, hogy minden az utolsó csavarra van felépítve, de ne már...    ) valós háborús drámával keverve nekem nagyon nem állt össze...

.

Köszi, hogy megnézted! Nekem talán annyi volt a hangulati előnyöm, hogy nézésekor jobban rá voltam hangolódva Libanonra, meg a Közel-Keletre - de maxi megértem a Te 6/10-edet is.

S hogy mire kellett gondolnod??

Spoiler:

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Felperzselt föld


Arra már nem emlékeztem, hogy menet közben mire kell gondolnom, viszont egyfelől pontosan ugyanez volt a bajom a kronológiai sorrenddel nekem is (de legalább ne tolták volna a matematikát unos-untalan a pofámba   !), másrészt viszont olyan szinten szétmállott nálam a film a katarzist előkészítő, kierőszakoltan képtelen fordulatok és a sorozatos, felesleges életképek hatására, hogy az összetett drámát, és annak (egyébként rohadtul elnagyolt, csak sejtetett) érzelmi hullámait figyelembe véve sem ér ez többet nálam élmény szempontjából 6/10-nél többet.

A fikciós helyszíneken játszódó képtelen történet (tudom, hogy minden az utolsó csavarra van felépítve, de ne már...    ) valós háborús drámával keverve nekem nagyon nem állt össze...

.

Köszi, hogy megnézted!     Nekem talán annyi volt a hangulati előnyöm, hogy nézésekor jobban rá voltam hangolódva Libanonra, meg a Közel-Keletre - de maxi megértem a Te 6/10-edet is.

S hogy mire kellett gondolnod??

Spoiler:

Ezt én is összeraktam menet közben, csak arra nem emlékeztem, hogy te ezt az írásodban ennyire kihangsúlyoztad .

Spoiler:

.