R2-D2 írásai 2.0

.





Sicario – A bérgyilkos





Mindig vannak olyan ünnepelt rendezők, akiket a szakma és a nagyközönség az egekig magasztal, én viszont képtelen vagyok megbékélni velük… ha csak a képzeletbeli gumiszobába zárt Trier, Refn, Arronofsky nevét említem, no meg az egész fiktív intézet vezetőjeként ugyebár Béla bára gondolok, már akkor is széles a paletta, de azért rajtuk kívül is vannak jó néhányan, akiknek alkotásainak időről-időre bizalmat szavazok – és időről-időre csalódok is bennük. Persze, a kérdés az, hogy meddig, meg hogy mikor jön el a magánzárka ideje: a Sicario direktora (akiről a neve alapján egy teljesen másik Villeneuve család ugrik be) talán még egy esélyt kap nálam a Szárnyas fejvadász 2-vel, de ha ott sem varázsol, akkor lekerül a figyelésre érdemes listáról. Dennis Villenevue ugyanis sem a Fogságbannal, sem az Enemyvel nem lopta be magát a szívembe – s amilyen zseniális elemekből áll a Sicario, amilyen erős pillanatai vannak, kifejezetten bosszantó az egész összkép tükrében. Ez egy óriási kihagyott ziccer, az év egyik legjobbja lehetett volna, ha egyrészt a főszereplő nem olyan balfasz mint amilyen, illetve ha a bérgyilkosos mozi felvállalt és következetesen végigvitt volna egyfajta zsánert…

Egyébként, a magyar cím kissé becsapós. Vélhetően önmagára a Sicariora a kutya nem lett volna kíváncsi, így kénytelenek voltak hozzátenni a bérgyilkos kiegészítést, amivel viszont önkéntelenül sikerült kicsit beskatulyázni a filmet – s nem kisebb bajjal bizonyos elvárásokat is támasztani vele szemben. Oké, hogy a szinopszisban is elhangzik, hogy a sicario a spanyol nyelvben bérgyilkost jelent, de nézve a mozit, a bérgyilkos vonal jut eszébe az embernek legutoljára róla: az egész kulcsa számomra sokkal inkább a bosszú motívum, illetve egy drogháborús dráma. Sőt, a teljes film ismeretében az égvilágon semmi kapcsolatot nem találok a klasszikus megformálású hitman figurákkal, itt az Alejandro névre hallgató kolumbiai faszi (Benicio Del Toro) totál a saját feje után megy és intézi dolgait, a megbízója, a díjazása épp oly homályos, mint amilyen rejtélyes a figura maga (akár CIA, akár FBI a megbízó, minkettő rengeteg hitelességi kérdést vet fel és komoly fejvakarást okoz). Én amúgy úgy ültem neki az egésznek, hogy csak néhány promoképet láttam belőle, még a főbb karakterekkel sem nagyon voltam tisztában, tehát különösebb elvárásom nem volt: viszont a magyar cím és a kezdő képsorok útmutatása sugallt, az alapján mellément a koncepció.

A film zseniálisan indul. Egy különleges taktikai egység, élén egy Kate Macer nevű csajjal (Emily Bunt) épp rajtaüt egy mexikóhoz közeli tanyán, ahol olyan dolgokat találnak, amitől még a nézőnek is hányingere lehet, nem csak az akciócsapatnak. Itt rögtön három dolog is megfordult a kis okos fejemben: az egyik, hogy mennyire is jó és hatásos az az iszonyat erős és nyugtalanító zene (inkább csak ütem/dallam/ritmus), ami a bevetés előtt szól, a másik dolog a True Detective S2 nyitánya, a harmadik meg egyértelműen a Breaking Bad érzés. Tátott szájjal bámultam az egészet, annyira magával ragadó volt a hangulat, annyira brutálisra és hitelesre sikeredett az akció, hogy még át is futott az agyamon, hogy ezt a szintet nehéz lesz tartani. Még akkor sem volt semmi baj, mikor a lány, Macer egy fura bizottsági meghallgatás után a titkos csapat része lett: a tökös, lelkiismeretes zsarucsaj ekkor még ideális tagnak tűnt a küldetésre. A dolog csak később kezdett elromlani…

Nálam mindenekelőtt azzal, hogy teljesen hülyének néztek minket – mint ahogy egyre inkább hülyének nézték Macert is. Matt Gaver (Josh Brolin), az akció vezetője ugyanis gyakorlatilag semmit nem mond el a csajnak, s ahogy a főszereplő, úgy mi sem tudunk gyakorlatilag semmit arról, mi vár ránk. Ez már-már megalázó szituációba is torkollik (pl. eligazítás, ahol az utolsó tengerészgyalogosnak több infója van, mint Macernek), s én, mint a néző egyre inkább kényelmetlenül éreztem magam, egyre inkább idegesített, hogy mikor borul ki már a bili, mikor lesz a lánynak elege az egészből. Ezt az érzést ráadásul totál megfejeli Alejandro (Del Toro) karaktere, aki a titokzatossága miatt szinte teljesen megnémult, a félmondatai, a hihetetlen felsőbbrendűsége és nagyképűsége kimondottan visszataszító… pedig aztán majd egy megkérdőjelezhető súlypontáthelyezéssel az írók Macer mellé emelik főszereplőnek. A lány viszont egyre butább és idegesítőbb módon csak nem akar kiborulni, a kötelességtudata a film második felétől átcsap szimpla hülyeséggé. A kezdő képsorok vagány csajából sikerült meg egy tutyimutyi, hivatás- és törvénytisztelő seggfejet kreálni menet közben, a Sicario közepétől önmagában a léte is teljesen megkérdőjelezhető. Annyira jelentéktelen és idegesítő figura lett belőle, hogy nem egyszer feltettem a kérdést magamban: ez minek van itt? Minek van a csapatban?? Jó, a legutolsó jelenet választ ad erre is, de egy ilyen hisztis, kiszámíthatatlan picsát elvinni egy mexikói drogkartelles bevetésre … hogyismondjam baromság volt… írni is és nézni is. A főszereplőnk a végére annyira súlytalan lett, hogy a végén az erkélyről kibontakozó fenyegetés teljesen irracionálissá vált a személyében.

Értem, hogy szembe akarták állítani a törvényt a kegyetlen bűnözéssel a kötelességtudatot a véres valósággal, értem, hogy pont az volt az egyik cél, hogy ezek ellen a fegyveresek ellen a harcot csak hasonló módszerrel lehet felvenni. Valahol az is logikus, hogy meg akarták fogni azt a dilemmát, ami esetleg a kartellek elleni küzdelemben részt vevők lelkében dúl, illetve azt az erkölcsi kérdéskört, hogy mennyire is életszerű és szükséges a törvényen kívülieket törvényen kívüli eszközökkel megtépázni (ha már felszámolni úgysem lehet). Viszont ezt nem biztos, hogy egy teljesen kiherélt és ez által totál hiteltelen főszereplőn, illetve egy némaságban coolnak vélt bosszúállón keresztül kellett volna bemutatni. Az a realizmus, amivel indít a film, az a hitelesség nagyon hamar elveszik, a helyét egyre inkább átveszi az idegesítő mellőzés és hiszti érzése. Közben meg a bérgyilkos bosszúálló töretlenül halad előre – apropó: a filmen végigvonuló mexikói rendőrös szálnak tulajdonképp mi értelme volt? Már azon kívül, hogy fókuszáltunk egy teljesen középszerű mellékszereplőre, akinek dramaturgiai szerepe sem túl sok volt, s nem is zavart túl sok vizet a karakterek útjában? Ennyi erővel sokkal érdekesebb lett volna a kartell vezér köré vinni a kamerát és a stábot, mert így bizony a vacsoránál sokkal szimpibb volt, mint Alejandro… Nekem nagyon nem jött be a forgatókönyv: hiába van egy kiváló és kimeríthetetlen alapanyag a kartellek személyében, hiába zseniális a felütés a tanyán – Dennis Villenevue ezúttal is középszerű mozit csinált belőle.

Még szerencse, hogy a kezdő képsorokon kívül is sikerült néhány brutálisan erős jelenetet belecsempészni a filmbe. A mexikói út a fogolyért – a zenével együtt ismét!! – talán a film csúcspontja volt számomra (nem pedig az annak szánt vacsoracsata), annak feszültsége kellett volna két órán át.  A korábban már emlegetett vizualitás, ez az egész sivatagos világ, a breaking bad hangulat komoly súllyal kerül a mérleg pozitív serpenyőjébe, mint ahogy a végén a focipályás jelenet is a háttérben ropogó fegyverekkel is. A helyszín, a háttér, a felvetett ötlet remek, s tulajdonképp az is mindegy, hogy bérgyilkosos vagy bosszúálló filmet nézünk. Igaz, utóbbihoz jóval több érzelmi kapocs szükséges, előbbihez meg valahogy bele kéne bújnunk a bérgyilkos bőrébe – miután itt egyik dolog sem működik, maradjunk a drogháborús besorolásnál. Az arányok eltolásával, a karakterek átgondoltabb formálásával zseniális mozi lehetett volna, így azonban csak egy tisztes iparosmunka néhány jobb pillanattal – ahogy egyébként Denis Villeneuve többi alkotása is.

S végül, ha nekem nem hisztek, olvassátok el Remo kolléga vonatkozó írását… abban is benn van minden. Ezúttal maxi egyet értek vele.




60%




.

R2-D2 írta:

Sicario – A bérgyilkos

Mindig vannak olyan ünnepelt rendezők, akiket a szakma és a nagyközönség az egekig magasztal, én viszont képtelen vagyok megbékélni velük… ha csak a képzeletbeli gumiszobába zárt Trier, Refn, Arronofsky nevét említem, no meg az egész fiktív intézet vezetőjeként ugyebár Béla bára gondolok, már akkor is széles a paletta, de azért rajtuk kívül is vannak jó néhányan, akiknek alkotásainak időről-időre bizalmat szavazok – és időről-időre csalódok is bennük. Persze, a kérdés az, hogy meddig, meg hogy mikor jön el a magánzárka ideje: a Sicario direktora (akiről a neve alapján egy teljesen másik Villeneuve család ugrik be) talán még egy esélyt kap nálam a Szárnyas fejvadász 2-vel, de ha ott sem varázsol, akkor lekerül a figyelésre érdemes listáról. Dennis Villenevue ugyanis sem a Fogságbannal, sem az Enemyvel nem lopta be magát a szívembe – s amilyen zseniális elemekből áll a Sicario, amilyen erős pillanatai vannak, kifejezetten bosszantó az egész összkép tükrében. Ez egy óriási kihagyott ziccer, az év egyik legjobbja lehetett volna, ha egyrészt a főszereplő nem olyan balfasz mint amilyen, illetve ha a bérgyilkosos mozi felvállalt és következetesen végigvitt volna egyfajta zsánert…

S végül, ha nekem nem hisztek, olvassátok el Remo kolléga vonatkozó írását… abban is benn van minden. Ezúttal maxi egyet értek vele.

60%

Önmagában sem volt túl vonzó ez a film, nem keltett érdeklődést, és legalább te sem csináltál kedvet hozzá .

Nem azért, hogy mentegessem Villeneuve-öt, hiszen minden filmre végülis a rendező mondja rá az áment (persze a producerek által szabott keretek között), de ha valami ennyire koncepcionálisan vacak, ennyire rosszak a karakterei, akkor szerintem inkább a forgatókönyvírót érdemes megköpködni . Jelen esetben pedig egy olyan emberről beszélünk, aki ez előtt a film előtt legfeljebb bevásárlólistát írt     .
.

R2-D2 írta:

Törésvonal


A lényeg a lényeg: erős elfogultságom és a műfaj iránti szeretetem miatt SZÁMOMRA 80% a film, de objektívan nézve alulról verné a 60%-ot.
De miért is kéne objektívnak lennem???


80%

Újranézve még inkább fenébe az objektivítással...

Ez egy qrva jó és jól megcsinált sablon-katasztrófafilm, ami itthon, BD-n, még a Dolby Atmost sima TrueHD 7.1-re "lekeverve" is brutálisan szólt. Minden percét élveztem, s maxi elismerésem az alkotóknak azokért a jól sikerült trükkökért, amiket az extrákban megmutattak, hogy készültek. A kevésbé sikerültekért viszont ejnye-bejnye!!

Igazándiból egy dolog miatt írok: a kimaradt jelenetek több olyan lyukat betömtek volna a történetben, ami nekem nézés közben eszembe jutott - mindenekelőtt, hogy The Rock miért és hogyan kerülhetett ellenőrizetlenül a levegőbe. Mint mindig, egy film az extrái által lesz teljes élmény nálam, a végén megérjük, hogy még a tízes listára is felkerül.

Hadd szörnyülködjön mindenki.


.

R2-D2 írta:

R2-D2 írta:

Törésvonal


A lényeg a lényeg: erős elfogultságom és a műfaj iránti szeretetem miatt SZÁMOMRA 80% a film, de objektívan nézve alulról verné a 60%-ot.
De miért is kéne objektívnak lennem???


80%

Újranézve még inkább fenébe az objektivítással...

Ez egy qrva jó és jól megcsinált sablon-katasztrófafilm, ami itthon, BD-n, még a  Dolby Atmost sima TrueHD 7.1-re "lekeverve" is brutálisan szólt. Minden percét élveztem, s maxi elismerésem az alkotóknak azokért a jól sikerült trükkökért, amiket az extrákban megmutattak, hogy készültek. A kevésbé sikerültekért viszont ejnye-bejnye!!

Igazándiból egy dolog miatt írok: a kimaradt jelenetek több olyan lyukat betömtek volna a történetben, ami nekem nézés közben eszembe jutott - mindenekelőtt, hogy The Rock miért és hogyan kerülhetett ellenőrizetlenül a levegőbe. Mint mindig, egy film az extrái által lesz teljes élmény nálam, a végén megérjük, hogy még a tízes listára is felkerül.

Hadd szörnyülködjön mindenki.

A Törésvonalt minden felvállalt kliséjével és a valóságra fittyet hányó marhaságival együtt én is élveztem, de a végén a lobogó amerikai zászló nagyon nem kellett volna.

.





Circle





Ha nem lenne a Filmfórum, ismét szegényebb lettem volna egy filmélménnyel… ha december elején Niwrok kolléga nem linkeli be a Circle előzetesét, vélhetően a büdös életben nem találkoztam volna ezzel a filmmel sem. Mint ahogy egyébként az oldalon található mozik jó része, úgy ez is került minden széles nyilvánosságot, viszont ez is épp oly értékes, mint amilyen ismeretlen. Ahogy sok egyéb alkotás…

50 ember (ezt onnan tudom, hogy utánanéztem, megszámolni képtelenség) áll egy helyiségben, mindegyik egy piros világító körön. Hogy hogyan tudnak kábán állni, az most részletkérdés, mi egy nővel együtt kerülünk a képbe, aki épp magához tér a kómából/álomból. Viszonylag hamar kiderül, hogy a helyét senki nem hagyhatja el, a piros körről való lelépés ugyanis halállal jár: a terem közepéről kiemelkedő szerkezetből gyilkos sugár/piros sith energia ( )  csapódik ki és a páciens meghal. A helyzet felvázolásához hozzátartozik, hogy a sok piros kör egy központi szerkezet köré van csoportosítva, a Circle (minimum) dupla értelmet nyer így: a központi szerkezet pedig időről időre kiválaszt valakit, akit megöl. Kb. kétpercenként hullnak az időközben felébresztett szereplők, akik a saját túlélésük érdekében kénytelenek rájönni a gyilkos szerkezet működésére és a kiválasztás menetére. Néhányuknak van emléke is arról, hogyan kerültek ide – ezt most nem árulhatom el, spoileres lenne – a többség viszont értetlenül áll a dolgok előtt. Egy biztos, úgy néz ki, a halottak kiválasztása csak rajtuk múlik, ugyanis a szerkezet érzékeli azt, hogy a piros körön álló delikvens MAGA HELYETT kit látna szívesen holtan, így a kétperces szakaszokban azok murdelnek meg, akik véletlenül sorstársaiktól a legtöbb szavazatot kapták. Először, legalábbis…

Ugyanis a mozi nagyon hamar megmutatja igazi arcát és igazi értékeit: a körben szereplő figurákon keresztül egy komplex civilizáció kórképet fest elénk, ami magában foglalja az emberi törtetés, leleményesség, túlélési ösztön minden kegyetlenségét az összes társadalmi sztereotípián és előítéleten keresztül. Annyira az összeset, hogy egy idő után már majdnem sok is volt mindebből – de erről később. A lényeg az, hogy a kis (fogyatkozó csapat) rájön, hogy mentális szavazatukkal közösen ki tudják választani a következő halottat, azzal is időt nyerve a helyzet megoldására. Ez pedig egyszerűen zseniális. Mert gondolj csak bele, kedves olvasó: ott állsz egy csomó ember között, várva a halálra, de választhatsz, ki haljon meg előbb. Ugye… azt gondolod, először az öregek… azoknak úgyis már kevesebb idejük van már a Földön. De belegondoltál, mi lenne, ha a te mamád/papád állna ott? És mások rájuk szavaznának, csak azért mert idősebbek? És ha fontos információjuk van a helyzet megoldására?? No… és aztán ki? Milyen alapon döntenéd el te, kedves olvasó, hogy ki haljon meg legközelebb az 50 közül? Amíg nem ismersz senkit, kétségkívül a szimpátia alapján, ugyebár… fura belegondolni, hogy az emberek között működő „kémia”, az első látásra megkedvelés/meg nem kedvelés egy ilyen szituban mennyire is brutálisan döntő tud lenni. Aztán… aztán mikor egyre többen elkezdenek mesélni magukról, úgy lesz egyre könnyebb a dolog… legalábbis első blikkre. Mindenkinek, kivétel nélkül mindenkinek vannak olyan „célpontjai”, akiket a szocializálódása miatt kevésbé kedvel, olyan rassz, stílus, szakma, habitus, akit ki tudna választani maga helyett. Egyszerűen zseniális, ahogy mindezeken végigmegy a mozi, a leszbikustól kezdve a nyomorékon át, a bevándorlón, a bankáron (ez önmagában zseniális a válság tükrében), a menedzseren keresztül gyakorlatilag az ÖSSZES negatív sztereotípia felvonul  filmben – talán csak az antiszemitizmus nem…

Szóval kedves olvasó, szépen mindig találsz valakit, aki helyetted halljon meg – ha más nem azért, mert bal lába és nem jobb. No de mi legyen a terhes nővel és a kislánnyal?? Az egész film és a saját lélek legnagyobb próbatétele az, hogy a végén feláldozod-e magadat azért, hogy életben hagyj két (három??) másik embert – fontosabb-e a te saját életed, mint egy idegen kislányé vagy egy jövendő babáé?? Akiről amúgy semmit nem tudsz, lehet akár bűnöző is belőle később… nos, a mozi akkor kezdődik önmagán belül másodszor, miután gyakorlatilag minden negatív sztereotípia eltűnt a színpadról: onnantól egy kegyetlen túlélőfilm az egész. Egy szenzációs sakkjátszma, tele meglepetésekkel és fordulatokkal – figyeljétek csak a faszit, aki nem szól semmit, figyeljétek, meddig el lehet jutni, azzal, hogy szürke maradsz. A film utolsó harmadában két társaság játszik egymással, amiben a tét a lány és a terhes nő élete: a számítások szerint ugyanis ketten túlélhetik az egészet. Ugyebár alap dolog, hogy egy ilyen „ütközetben” fejezd le az ellenfél vezérét és megnyered a csatát… de mikor egyre inkább fogytok, majd a páros páratlan csatában alulmaradsz, kénytelen vagy a „Maradj talpon” játékban valakit magad mellé állítani az ellenség soraiból. Zseniális, ahogy az aktuálisan előtérbe kerülő szereplőkről egyre több információ derül ki, zseniális, ahogy mindezt a két „alfa” fel tudja használni a saját csapatuk érdekében. Amúgy is: az egész mozi egy kegyetlen jó pszichikai játszma, amiben a tét az egyes karakterek élete… amiben kvázi gyilkossá kell válnod a saját túlélésed érdekében.

S mindezt még sikerül megfejelni a fináléval. Sajnos, nem árulhatom el, kicsoda, de a végén rendesen mellbevágott a húzásával – először nem is értettem, mi történik, vissza kellett pörgetnem a filmet. Kerestem az állam megdöbbenésemben, álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt, így lehet, hogy erre is mehet ki a sakkjátszma a végén. Ugyanígy minimum érdekes volt a zárókép (most eltekintve attól, hogy ki és miért csinálta ezt az egészet), érdekes volt, mennyi gyerek és terhes nő állt a csapatban – s mennyi magányos férfi/nő. Minimum a végén el lehet gondolkodni rajta, hogy egy másfél órás küzdelem után az ember mikor adja föl, feláldozza-e magát két idegenért – vagy a világ legtermészetesebb dolga a gyilkos túlélési ösztön… Nekem iszonyat bejött ez az egész. A filmnek annyi aspektusa, nézőpontja van, annyi dologgal foglakozik, annyi mindent próbál markolni, hogy szinte felsorolni sem lehet – mégsem esik darabjaira az egész. Forgatókönyvileg, dramaturgiailag remekül össze van rakva, ráadásul az előzetes félelmeink a minimál költségvetésről is alaptalannak bizonyultak. Ehhez, így tökéletesen elég volt: a lényeg a dialógusokon van. S hogy teljes legyen a kép, még arra is ügyeltek az alkotók, hogy a szereplők névtelenek legyenek, jó az imdb adatlapja is e tekintetben.

Én nagyon élveztem az egészet, nekem leginkább a The Philosophers ugrik be róla, ha az ismeretlenségből kell példát keresnem hozzá. Az volt számomra hasonlóan elgondolkodtató, hasonlóan megdöbbentő és hasonlóan a kiválasztódásra építő mű. A Circle-nek látványilag sokkal könnyebb dolga van, így ez még rá is erősített az élményre. Igazából két dolog van, amit negatívumként fel tudok hozni: az egyik az, hogy – különösen az elején – tök random módon halnak meg a figurák, sokszor nem is igazán értettem, miért épp az esett össze, aki összeesett. Azon most és simán túllépek, mekkora ökörség is ez a gondolatszavazás, ez az ökölbe szorított kézzel történő kiválasztás, mert az maga a film alapvetése, a film „univerzuma”. De kicsit fura volt belegondolni, milyen szerencsétlennek kellett az első mondjuk 5-10 embernek lenni ahhoz, hogy ő kapja a legtöbb szavazatot – már ha az elején nem a játékmesterek választottak véletlenszerűen. S ide tartozik az is, hogy néháyn figurát viszont aránytalanul sokáig életben tartottak… A másik dolog, ami zavart, az a felvetett témák hihetetlen pontossága, sokrétűsége… egy idő után azt éreztem, ez így már túl sok, ez így már túlságosan is precíz. Más közegben talán a „polkorrekt” szót használnám rá, egyszerűen mosolyt csalt az arcomra az újabb és újabb elővett társadalmi megkülönböztetés. Kicsit talán sok volt, kicsit talán túlságosan is tömény volt ez a kórkép – viszont hatalmas dicséret a mozinak azért, hogy egyúttal nem is ítélkezik. Ez nem egy másság PR mozi, itt biza mindenki kampeca…

Ez egy jó kis 87 perces kaland volt, soha rosszabbat.




85%



.

R2-D2 írta:

Circle

Én nagyon élveztem az egészet, nekem leginkább a The Philosophers ugrik be róla, ha az ismeretlenségből kell példát keresnem hozzá. Az volt számomra hasonlóan elgondolkodtató, hasonlóan megdöbbentő és hasonlóan a kiválasztódásra építő mű. A Circle-nek látványilag sokkal könnyebb dolga van, így ez még rá is erősített az élményre. Igazából két dolog van, amit negatívumként fel tudok hozni: az egyik az, hogy – különösen az elején – tök random módon halnak meg a figurák, sokszor nem is igazán értettem, miért épp az esett össze, aki összeesett. Azon most és simán túllépek, mekkora ökörség is ez a gondolatszavazás, ez az ökölbe szorított kézzel történő kiválasztás, mert az maga a film alapvetése, a film „univerzuma”. De kicsit fura volt belegondolni, milyen szerencsétlennek kellett az első mondjuk 5-10 embernek lenni ahhoz, hogy ő kapja a legtöbb szavazatot – már ha az elején nem a játékmesterek választottak véletlenszerűen. S ide tartozik az is, hogy néháyn figurát viszont aránytalanul sokáig életben tartottak… A másik dolog, ami zavart, az a felvetett témák hihetetlen pontossága, sokrétűsége… egy idő után azt éreztem, ez így már túl sok, ez így már túlságosan is precíz. Más közegben talán a „polkorrekt” szót használnám rá, egyszerűen mosolyt csalt az arcomra az újabb és újabb elővett társadalmi megkülönböztetés. Kicsit talán sok volt, kicsit talán túlságosan is tömény volt ez a kórkép – viszont hatalmas dicséret a mozinak azért, hogy egyúttal nem is ítélkezik. Ez nem egy másság PR mozi, itt biza mindenki kampeca…

Ez egy jó kis 87 perces kaland volt, soha rosszabbat.

85%

Hát... ez nagyjából ugyanaz lett megint, ugyanazon sarokpontokkal, csak más szavakkal .

Annyi, hogy nem "gondolatszavazás" volt, hanem mozgásérzékelős, a tenyerükkel tekergették jobbra meg balra a saját háromszögüket, mint a kormányt .
.

Niwrok írta:

Circle

Hát... ez nagyjából ugyanaz lett megint, ugyanazon sarokpontokkal, csak más szavakkal    .

Annyi, hogy nem "gondolatszavazás" volt, hanem mozgásérzékelős, a tenyerükkel tekergették jobbra meg balra a saját háromszögüket, mint a kormányt .
.

Azért ez nem volt akkora meglepetés...

Igen, tényleg. A kezükkel tekergették. Egyébként, most, hogy írtad, a vallás teljesen kimaradt (legalábbis a papon kívül), de lehet, jobb is. Néha már így is tömény volt.

Mindenesetre köszi a figyelemfelhívást, jó választás volt. Végig izgultam az egészet és bizony magam is válogattam.

R2-D2 írta:

Jurassic World


Korántsem állítom, hogy hibátlan film a Jurassic World. Rajongói szemmel talán az, de engem ez most nem vakított el. Nekem ez most szimplán csak egy egészen kiváló kalandfilm volt, aminek kliséi és butaságai nem tudták eltompítani a 60 millió évvel ezelőtti kor újbóli megelevenedésének látványát. Aztán azt majd meglátjuk, hogy a folytatásokban sikerül-e kilépni a saját maguk által megszabott mókuskerékből, meglátjuk. Végül is… vidámpark is rengeteg van a Földön. S nincs két egyforma abból sem…


80%

Töredelmesen bevallom, másodjára jobban tetszett, mint nyáron, a moziban. Roppant szórakoztató az egész, a végén még a TOP 10-be is bekerül (úgyis elég szűkös a választék).

Két észrevétel: az egyik, hogy az újranézéskor döbbentem rá, mennyivel jobban nyúltak hozzá a Jurassic Worldben a JP kvázi újraforgatásához, mint az EP VII esetében. A két szisztéma kvázi ugyanaz, itt mégis minden kikacsintás jól jött, itt nincs erőltetett érzésem - itt a régi rajongók kielégítése egyáltalán nem izzadtságszagú. Itt érezhetően ott állt az egész mögött a dínók atyja, Spielberg is...

A másik meg: a kimaradt jelenetek ismét csak nyújtottak volna több infót, ha benn hagyják őket a moziban, Owen benzines trükkje után van egy jelenet, ahol dínószarral kenik be magukat álcázás gyanánt... így rögtön érthetőbb, a dög miért szagolta ki őket későn. Sőt, van egy cipős jelenet - miután Owen cikizi a nőt a magassarkú miatt - amiben azt hittem, letöri a cipő sarkát... de nem, a végén mégiscsak abban fut.

A BD extrák ismét nagyon jók, minden magyar feliratos, viszont a DTS HD MA 7.1 hangtól ezúttal többet vártam. Igaz, éjszaka néztem, de fel sem ébredt rá senki...

R2-D2 írta:

R2-D2 írta:

Jurassic World

Korántsem állítom, hogy hibátlan film a Jurassic World. Rajongói szemmel talán az, de engem ez most nem vakított el. Nekem ez most szimplán csak egy egészen kiváló kalandfilm volt, aminek kliséi és butaságai nem tudták eltompítani a 60 millió évvel ezelőtti kor újbóli megelevenedésének látványát. Aztán azt majd meglátjuk, hogy a folytatásokban sikerül-e kilépni a saját maguk által megszabott mókuskerékből, meglátjuk. Végül is… vidámpark is rengeteg van a Földön. S nincs két egyforma abból sem…

80%

Töredelmesen bevallom, másodjára jobban tetszett, mint nyáron, a moziban. Roppant szórakoztató az egész, a végén még a TOP 10-be is bekerül (úgyis elég szűkös a választék).

...az újranézéskor döbbentem rá, mennyivel jobban nyúltak hozzá a Jurassic Worldben a JP kvázi újraforgatásához, mint az EP VII esetében. A két szisztéma kvázi ugyanaz, itt mégis minden kikacsintás jól jött, itt nincs erőltetett érzésem - itt a régi rajongók kielégítése egyáltalán nem izzadtságszagú. Itt érezhetően ott állt az egész mögött a dínók atyja, Spielberg is...

Úgyis Trevorrow rendezi a tervek szerint az Ep. IX-et, majd megtudhatod, hogy ő hogy nyúl a témához .

A Jurassic World nálam a kevés film egyike, amit már előzetesen a listára akartam tenni... az viszont úgy néz ki, még az eddigieknél is kommerszebb, szórakozáscentrikusabb lesz. Alig láttam igazán jó drámát, komolyabb filmet, ami szerepelne is Dylan listáján, és bár a Kódjátszmát még újranézem, az sem úgy maradt meg elsőre, mint amit nagyon a listára akarnék tenni... Én is begagyisodtam, lehúzott a mocsár ...
.

Niwrok írta:

Úgyis Trevorrow rendezi a tervek szerint az Ep. IX-et, majd megtudhatod, hogy ő hogy nyúl a témához    .

Az extrák alapján szimpatikus a fickó, benne jobban bízom, mint Rian Johnsonban.

S ha már JW: ha még nem nézted újra, majd figyeld meg, van benn megint egy ökörség (amilyenektől mindig hülyét kapok): mikor Owen megkapja a hívást, hogy be akarják vetni a raptorokat az I-Rex ellen, süt a nap. Beugranak a kocsiba - majd a következő képen, mikor odaérnek a raptortelephez, már koromsötét van.

Tekintve a sziget méretét, ez kissé fura...

R2-D2 írta:

S ha már JW: ha még nem nézted újra, majd figyeld meg, van benn megint egy ökörség (amilyenektől mindig hülyét kapok): mikor Owen megkapja a hívást, hogy be akarják vetni a raptorokat az I-Rex ellen, süt a nap. Beugranak a kocsiba - majd a következő képen, mikor odaérnek a raptortelephez, már koromsötét van.
Tekintve a sziget méretét, ez kissé fura...

Nem, még nem, valószínűleg nem is most fogom (ennek biztos a helye; inkább a kétesélyeseket veszem most előre), de ha eszembe jut, majd figyelem .
De ez sem rosszabb, mint a cipő .

Pótlásokkal, listával te hogy állsz?
.

Niwrok írta:

Pótlásokkal, listával te hogy állsz?
.

Hol van még január vége???

Komolyra fordítva a szót: a listám fejben nagyjából megvan, TE szerintem nem fogsz különösebben meglepődni rajta, minden itt van a FFórumon.

Amit még tervezek pótolni: Victoria, Mélyütés, Eichmann show - ezek talán bekerülhetnek.

Amiket szeretnék megnézni, de még nem lehet: Víkend, Krampusz, Veszettek, A kígyó ölelése, Hotel Transylvania 2, Szemekbe zárt titkok ramake, Holtpont remake - ezeket majd ha elérhetőek lesznek.

Egyelőre ezek vannak a kis listámon ebből a szezonból. Amúgy, 30 filmet láttam moziban, eddig 40-et otthon a 2015-ös Dylan kínálatból. E nem rossz.

.






Az ajándék






Kezdek kételkedni a józan ítélőképességemben… vagy netán tényleg én vagyok az az idióta, aki a nagy filmes autópályán a forgalommal szemben megy, miközben meg van róla győződve, hogy a jó irányban halad?? Az van ugyanis, hogy az Az ajándék nálam a legjobb esetben is erős közepes – miközben a hivatásos és a kibic kritikusok szerte a világban ódákat zengnek róla… hát nem tudom.  Ha nincs az utolsó 10 perce, azon belül is a kétségtelenül meglepő utolsó „ajándék”, az egész mozi mehetne a levesbe: nekem legalábbis a játékidő nagy részében semmi izgalmat, meglepetést nem tartogatott. Ennél milliószor jobb thrillereket láttam már, legyen az akár a méltán dicsért 90-es évek terméke, vagy akár ezen Filmfórum kereteiben is olvasható néhány spanyol remekmű. Vagy csak szimplán az a baj, hogy az igazán jó filmek el sem jutnak az „értő” közönséghez, amikor meg egy jobban promózott moziba botlik az ember ebben a zsánerben, simán elalél tőle?? Mint teszem azt a Holtodiglannál??

Az Az ajándéknak már az alaphelyzete sem egy egetverő újdonság: egy békés, boldognak tűnő családba egy idegen férkőzik be, aki aztán bizonyos tetteivel rendesen felborítja a mindennapokat. Menet közben pedig szépen kiderül, hogy gyakorlatilag mindenkinek vaj van a füle mögött, senki nincs véletlenül ott, ahol van és semmi esemény nem véletlenül történik – a játékidőben pedig törvényszerűen derülnek ki (már amennyire) a kisebb nagyobb mocsokságok, múltbéli tettek a szereplőkről. A filmünk kezdetén a fiatal házaspár, Robyn (Rebecca Hall) és Simon (Jason Bateman) épp új lakókörnyezetüket igyekeznek megszokni, berendezni, miután Chicagóból Kaliforniába költöztek. Egyik nap az egyik boltban aztán feltűnik egy idegen, bizonyos Gordo (Joel Edgerton), aki Simon középiskolai osztálytársa volt hajdanán és úgy néz ki, betegesen örül rég nem látott barátjának. Először még csak kisebb, majd egyre nagyobb ajándékokkal halmozza el a házaspárt – ez viszont kezd egyre kínosabbá válni számukra. Pláne úgy, hogy a férj érezhetően(??) többet tud a fura fickóról, mint azt elmeséli, így az önkéntes mikulás hamar parkolópályára kerül – viszont az ajándékai, látogatásai mély nyomokat hagynak a házaspár kapcsolatában. Egész pontosan nagyon mély sebeket szakítanak fel, amik aztán rendesen próbára teszik a kapcsolatukat…

Sokkal többet nem szeretnék a történetről írni – hátha van „valaki”, aki megnézi – hisz mint minden thrillernél, a feszes ( ) cselekmény velejárója a meglepetés, a fordulat: legyen elég annyi, hogy bizony Gordon nem csupán felebaráti szeretetből pakolja az ajtó elé a kis dobozokat. Mindennek célja és szerepe van a nagy egész tükrében – viszont fura mód mégsem kell figyelni semmire menet közben: az Az ajándék forgatókönyve, ezáltal cselekménye szokatlanul lineáris ( s mint ilyen, nagyjából kiszámítható is egyben). A film első fele Gordo beilleszkedéséről szól, a kis ajándékokról, kedveskedésről, a behízelgésről, a felébredő kérdésekről, a féltékenységről, a bizonytalanságról – az ember joggal várja el, hogy az idő előrehaladtával növekedjen az izgalmi faktor, végre történjen valami igazán ütős… de nem   . Itt egyre inkább roppant unalmassá és érdektelenné válik az egész, mintha maga a rosszfiú sem igazán tudna mit kezdeni a helyzettel, mintha nem is igazán akarna ártani mégsem senkinek. Rétestészta jellegű időhúzás, van egy kedves pár, akihez a csúnya gonosz bácsi behízelgi magát… hogy aztán semmi ne történjen.    Az ember tűkön ülve várja, mit fog tenni Gorgo, de szegény idióta csak pakolgatja a dobozokat az ajtóba, a film első felének kvázi lezárásaként kreált szomszédlátogatás meg egy óriási kihagyott ziccer. Vélhetően nem én voltam az egyetlen, aki idejekorán rájött az egészre, mármint Gordo bűvészmutatványára: sajnálom, de ez a jelenet nálam totál nem működött. Úgy meg pláne nem, hogy ekkorra a család gyengébbik fele inkább került az idegesítő skatulyába, mint a sajnálandó áldozatéba…

Az is fura volt, hogy itt, a film felénél számomra egyértelműen van egy törés (és egy ismételten totál érthetetlen és indokolatlan időugrás    ). A korábban felépített lineáris fenyegetéses vajon mi lesz vonal hirtelen a kukában landol, a mozi stílust vált és átmegy egy családi drámába. Mert a feleségnek úgy néz ki szimpi volt a minden napi csomagbontás és nagy szánalmában nyomozgatni kezd Gordo után – hogy ezzel aztán egy jó kis családi drámát okozzon. Kétségkívül érdekes volt, ahogy Simonról kiderültek dolgok, az ablakbedobásos rész a mozi egyik csúcspontja – mert bár számítani lehetett rá, mégis kiment az ember fejéből – kétségkívül hatásos a szakadék kiépülése a házaspár között… csak ekkor ennek már köze nincs a címhez. Az egész, amire építették a sztorit, teljesen háttérbe szorult, s egy új fejezet kezdődött a Simon család életében. Kicsit értetlenül is néztem, hogy a villában akkor vége is lett a mozinak – hogy a fináléra, kissé érthetetlenül és megalapozatlanul visszatérjünk a kiindulóponthoz. egy újabb ajándékkal ( , ha az is az, akkor az ám az igazi ajándék!!)

A végjáték viszont üt rendesen. Rég éreztem ezt a jeges döbbenetet/felismerést, ami végigfut az emberen egy ilyen információ megszerzésekor: az utolsó doboz, annak tartalma, ha lehet azt mondani, lenyűgöző. Zseniális ötlet, kisebb fenntartásokkal még működik is – az meg, hogy a legvégén mi ennek a feloldása, s hogy van-e egyáltalán feloldása, külön jó. Magam részéről nem igazán kedvelem a bizonytalanságban hagyó filmeket, de itt kifejezetten jó volt az elvarratlan szál: egyrészt mert egy életen át tartó bűnhődést vizionált (pont, mint a korábban okozott kár életen át tartó hatása), másrészt meg azért pillanatok alatt kideríthető ugyebár az igazság. Mindegy: a mozi vége csillagos ötös, kár, hogy odáig eljutni korántsem volt annyira érdekes és izgalmas, mint az beharangozva vagyon. Pedig aztán olyan nagy ökörségek nincsenek is benne, mint mondjuk a Holtodiglanban, itt csupán (nekem) a karakterekkel, azok reakcióival és egymáshoz fűződő viszonyaival volt bajom. Persze – ahogy Niwrok szokta mondani, mindenki máshogy szocializálódott – ez visszavezethető mindenkinek a személyes beállítottságára , de azért néhány karakter jelleme és a történetben elfoglalt helye erősen megkérdőjelezhető. És ez igaz akkor is, ha alkotói koncepció az, hogy senki nem csak fekete és fehér, mint ahogy alkotói koncepció az is, hogy a figurák változzanak a film alatt. A kérdés mindezek hihetősége.

Nekem először is Gordon nem áll össze. Azzal az idióta körszakállal, azzal a nézéssel/viselkedéssel inkább volt egy bátortalan óvodás, mintsem egy ilyen tettet évtizedekig!! tervező karakter. Rögtön jön is a kérdés: miért itt, miért most, hol volt eddig? Annyira nyuszi és gyámoltalan, hogy a végén nem hittem el róla, hogy minderre képes. Aztán itt van Simon. Nála pont fordítva: a totál felületes karakterábrázolás miatt pont azt a váltást volt nehéz feldolgozni, amit itt produkált, a vetélytárs kiiktatása és a parkolóházi bunyó között nálam óriási szakadék tátong. De a hab a tortán Robyn, a feleség… kérem, akit egy Gordo szerű fickó így be tud palizni, az meg is érdemli a sorsát. Ha meg ráadásul évekig élt úgy Simon mellett, hogy semmit nem látott férje IGAZI énjéből, akkor vagy ő meglehetősen buta, vagy az alkotók nem igazán gondolták át a karakterfejlődéseket. Egyszerűen amilyen lábakon ez a házasság áll, ahogy ez először ábrázolva van, abba nekem nem fér bele ez a változás, amit egy jóllakott napközis kinézetű mikulás bácsi okoz. A semmiből… S még egy gondolat: dicsérik Jason Batmant ( )  hogy a vígjátékok után milyen jól játszik – nos, én egy vígjátékos szerepét nem láttam, de engem nem nyűgözött le. Gyakorlatilag egyikük sem – Ramszesz pedig színésznek talán jobb volt, mint rendezőnek, de mindenekelőtt forgatókönyvírónak.

Bááár… ez az első filmje, legalább van hova fejlődni. Csak egy jobb, átgondoltabb, feszesebb anyag kellene (esetleg más tollából), mert a latymatag sztoriban néhány zseniális húzás biza' kevés.




65%



.

R2-D2 írta:

Amit még tervezek pótolni: Victoria, Mélyütés, Eichmann show - ezek talán bekerülhetnek.
Amiket szeretnék megnézni, de még nem lehet: Víkend, Krampusz, Veszettek, A kígyó ölelése, Hotel Transylvania 2, Szemekbe zárt titkok remake, Holtpont remake - ezeket majd ha elérhetőek lesznek.

A Mélyütést hétvégén néztem, abból holnapra áll össze a "jelentés" , a Victoria és az Ajándék meg sorban áll...
.

R2-D2 írta:

Az ajándék

Kezdek kételkedni a józan ítélőképességemben… vagy netán tényleg én vagyok az az idióta, aki a nagy filmes autópályán a forgalommal szemben megy, miközben meg van róla győződve, hogy a jó irányban halad?? Az van ugyanis, hogy az Az ajándék nálam a legjobb esetben is erős közepes – miközben a hivatásos és a kibic kritikusok szerte a világban ódákat zengnek róla… hát nem tudom.  Ha nincs az utolsó 10 perce, azon belül is a kétségtelenül meglepő utolsó „ajándék”, az egész mozi mehetne a levesbe: nekem legalábbis a játékidő nagy részében semmi izgalmat, meglepetést nem tartogatott. Ennél milliószor jobb thrillereket láttam már, legyen az akár a méltán dicsért 90-es évek terméke, vagy akár ezen Filmfórum kereteiben is olvasható néhány spanyol remekmű.

Nekem először is Gordon nem áll össze. Azzal az idióta körszakállal, azzal a nézéssel/viselkedéssel inkább volt egy bátortalan óvodás, mintsem egy ilyen tettet évtizedekig!! tervező karakter. Rögtön jön is a kérdés: miért itt, miért most, hol volt eddig? Annyira nyuszi és gyámoltalan, hogy a végén nem hittem el róla, hogy minderre képes. Aztán itt van Simon. Nála pont fordítva: a totál felületes karakterábrázolás miatt pont azt a váltást volt nehéz feldolgozni, amit itt produkált, a vetélytárs kiiktatása és a parkolóházi bunyó között nálam óriási szakadék tátong. De a hab a tortán Robyn, a feleség… kérem, akit egy Gordo szerű fickó így be tud palizni, az meg is érdemli a sorsát. Ha meg ráadásul évekig élt úgy Simon mellett, hogy semmit nem látott férje IGAZI énjéből, akkor vagy ő meglehetősen buta, vagy az alkotók nem igazán gondolták át a karakterfejlődéseket. Ramszesz pedig színésznek talán jobb volt, mint rendezőnek, de mindenekelőtt forgatókönyvírónak.

Bááár… ez az első filmje, legalább van hova fejlődni. Csak egy jobb, átgondoltabb, feszesebb anyag kellene (esetleg más tollából), mert a latymatag sztoriban néhány zseniális húzás biza' kevés.

65%

Hát, akkor lehet, hogy ketten megyünk szembe az autópályán, sőt, még le is hagytalak, mert ez a film nálam legjobb esetben is alulról karcolgatja az 5-öst. Ez annyi tényezőből, apróságból áll össze, hogy felsorolni sem tudnám, a forgatókönyvírói bakikat, a rossz ritmust, az általad is említett törést a film közepén, a nyúlásokat, de ami egyenesen idegesített a végére, az a "bully" tanmese volt.

Spoiler:

Szóval 5/10. Nagy szerencséje, hogy a BOTTOM-listám már kész, és hogy a többi azért jobban felhúzott, különben "ajándékba" megkapná az egyik helyet ott.
.