Moziajánlók

.
Pókember: Idegenben / Spider-Man: Far from Home

Szegény Peter elég nagy terhet kapott a vállára a Marveltől, hiszen a Végjáték után neki egyszemélyben kell elhitetnie a rajongókkal, lezárva a nemistudom hányadik szakaszt az MCU-ban, hogy van még a képregénymozikban szufla, hiába ment nyugdíjba a fél Bosszúállók-stáb.

Nem is tudott ebből mindent megoldani, annyira nem, hogy a film alapvető témája is ez: hogy a "Barátságos Pókember" mit kezd Tony Stark örökségével, miközben meg szeretne maradni annak a középiskolás srácnak is, ami, aki például esetlenül szeretné felhívni magára M.J. figyelmét, és aki a barátaival ki akar ruccanni Európába, miközben nagyon hiányzik neki egy apafigura, aki Stark ugye már nem lehet. Ebben még az is benne van, hogy az MCU-s Pókember már rég túllépett azon, hogy Pókember az, akit megcsípett egy radioaktív pók, mert Vasember közreműködésével Peter már sokkal jobban támaszkodik a csillió dolláros ruhákba rejtett kütyükre, mint pusztán azokra a képességekre, amit a balesetéből kapott. Tom Holland továbbra is remekül hozza a karakter minden rétegét, és nem az ő hibája, hogy az írók a Hazatérésben már látott sztori-sablonokkal pakolják tele a filmet, csak itt mondjuk nem Washingtonba mennek a srácok osztálykirándulásra, hanem Velencébe meg Prágába, és legalább olyan béna tinifilmes poénok is vannak benne (pl.: "Cicc!"). Az sem tesz jót a filmnek, hogy a Végjáték folytatásaként egy csomó kérdésre ennek a filmnek kell, kellene megadnia a választ, de még az olyan, komplett sorozatoknak témát szolgáltató dolgokat is lezavarják egy iskolai híradó keretében, mint a "pitty".

Spoiler:

Ami menti a filmet, az Jake Gyllenhaal személye és vele Mysterio. Az előzetesek nagyon ügyesen építettek arra a meglehetősen kiábrándító és lapos alapötletre, hogy Pókember dolga annyi lesz a filmben, hogy le kell nyomnia három-négy őselem-elementált egy-egy frekventált turistaparadicsomban, de ennél szerencsére jóval több lett maga a film. Nem csak a váltás az érdekes, ahogy az Idegenben hátrébb lép az elementálos marhaságtól, hanem az is, hogy ezt mennyi öniróniával teszi... még úgy is, hogy a végére valaki fontosabbnak gondolt egy annál is markánsabb -ellenben erőltetettebb és feleslegesebb- politikai kiszólást a filmbe pakolni, mint amilyen a Fekete Párduc volt.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Elrabolt világ

Nem igazán értem, hogy ha meg akarták csinálni, akkor miért nem szántak rá annyi pénzt és időt, ami a ebben a lehetőségben benne van... ha meg nem akarták megcsinálni, akkor miért csinálták meg?! Ha csak annyira lett volna jó, mint a Skyline, én már annak is örültem volna...

4,5/10
.

Nehezen képzeltem el, hogy ennyire szar tud lenni egy inváziós sci-fi, de teljesen igazad van. A viszonylag jó és érdekes felütés után úgy belegabalyodik önmagába és a sötétségbe a film, hogy szinte élvezhetetlen lesz... És igen, a Skyline köröket ver erre.

Hogy ebben mit keres Vera és Frédi, azt nem tudom.


.

.
Volt egyszer egy Hollywood / Once upon a Time in...Hollywood

Tarantinot talán sokan szidják azért, mert csak "összelopkodja" a filmjeit, de azzal nehéz vitába szállni, hogy mindig a legjobbat hozza ki a színészeiből, és hogy a korrajzai a maguk abszurditásai mellett is kiválóak. Nincs ez máshogy ezzel a mozival sem, ahol a fél gárdának kijárna az Oscar (és csak nem kell megint széttépetnie magát egy medvével ahhoz, hogy DiCaprio meg is kapja, mert brutális, ahogy megjeleníti a "szerepet a szerepben"), és az ember tényleg ott érzi magát a 60-as évek végi Los Angelesben, a filmesek szikrázó gazdagsága és az utcán lejmoló hippik között. Ott, ahol egy kikopott tévésztár próbál megkapaszkodni újra a mozik világában, de csak a régi szerepeinek szelleme tartja még a pályán.

Technikailag és élményre azonban két bajom volt a filmmel. Az egyik, hogy aki nem ismeri annyira Hollywood történelmét és akkori figuráit, annak nem sok kapaszkodót ad a film, mert gyakorlatilag semmi története nincs. Nekem ez akkor tudott volna talán működni, ha több benne az anekdota, az érdekesség, és a megszokott Tarantinos beszélgetések is ebben a témakörben mozognak inkább, és nem mondjuk arról szól egy negyed órás jelenet, hogy Sharon Tate megnézi a saját moziját, és élvezi, hogy a közönség hogyan szórakozik, ami színészi munka és hangulat szempontjából csillagos ötös, de nem olyan kis "buborék" a film cselekményén belül, mint a német tisztek beszélgetése a Brigantykban. A másik pedig az, hogy kvázi egy két és fél órás filmnek alig van cselekménye, azon kívül, hogy Rick Dalton megjárja a poklot szakmailag, az utolsó fél óra meg egyfajta elégtételről szól, amolyan Tarantino-féle filmes bosszú.

Nem rossz ez, csak nekem nem adott sokat.

7/10
.

AZ: MÁSODIK FEJEZET

Egy horror, ami annyira próbálkozik, mint ez a film, hogy a fenébe lehet ennyire nem félelmetes? Külön listát lehetne írni arról, hogyan lesz az Az második fejezete horrorként totális mellélövés. Az unalmas jump scare-cunamitól kezdve a túltolt komputereffektekig hosszan lehetne sorolni, de a fő ok azt hiszem az, hogy a folytatás inkább megnevettetni hajlamos, mint beparáztatni. Van egy-két durvább rész, de mikor Richie meg Eddie van a színen, nos ők nem csupán oldják a feszültséget, hanem el is tüntetik. Akaratlanul a felnőtt Henry Bowers is többnyire csak mosolyt váltott ki. Az egyszerre jó és rossz, hogy itt vannak megint a srácok az első részből. Jó, mert még mindig rendkívül szerethetőek. Rossz, mert emiatt az egyébként pazar felnőttkori gárda kevésbé tud kibontakozni. Az epikus végkifejletről ugyanaz mondható el, mint a három órás játékidőről: a kevesebb több lett volna. Szóval itt van ez a film, ami bár számos sebből vérzik, de tulajdonképpen végig szórakoztató, csak nem horrorként.

6/10

Remo írta:

AZ: MÁSODIK FEJEZET

Egy horror, ami annyira próbálkozik, mint ez a film, hogy a fenébe lehet ennyire nem félelmetes? Külön listát lehetne írni arról, hogyan lesz az Az második fejezete horrorként totális mellélövés. Az unalmas jump scare-cunamitól kezdve a túltolt komputereffektekig hosszan lehetne sorolni, de a fő ok azt hiszem az, hogy a folytatás inkább megnevettetni hajlamos, mint beparáztatni. Van egy-két durvább rész, de mikor Richie meg Eddie van a színen, nos ők nem csupán oldják a feszültséget, hanem el is tüntetik. Akaratlanul a felnőtt Henry Bowers is többnyire csak mosolyt váltott ki. Az egyszerre jó és rossz, hogy itt vannak megint a srácok az első részből. Jó, mert még mindig rendkívül szerethetőek. Rossz, mert emiatt az egyébként pazar felnőttkori gárda kevésbé tud kibontakozni. Az epikus végkifejletről ugyanaz mondható el, mint a három órás játékidőről: a kevesebb több lett volna. Szóval itt van ez a film, ami bár számos sebből vérzik, de tulajdonképpen végig szórakoztató, csak nem horrorként.

6/10

Azt hiszem, így láttam én is, csak engem az űrpók legyőzésének módja kiakasztott.

R2-D2 írta:

Remo írta:

AZ: MÁSODIK FEJEZET

6/10

 

Azt hiszem, így láttam én is, csak engem az űrpók legyőzésének módja kiakasztott.

Szerintem az egész pókos baromságot kukázni kellett volna. Azt hittem, hogy valami ötletesebbel rukkolnak elő, mint a Pennywisepók. Az, hogy lényegében megismételték az első rész "már nem félünk tőled-fogását" hát szintén nem túl sok kreativitásról árulkodik.

Niwrok írta:

.
X - A rendszerből törölve


Az egyik netes írásban olvastam azt a hasonlatot, hogy az "X" tulajdonképpen egy magyar viszonyok között forgatott skandináv krimi, és talán ezzel sikerült nálam megfogni az egésznek a lényegét. Mert egyfelől ott van a mély dráma, ami Éva személyét, a világgal és az emberekkel való kapcsolatának sajátosságát jelenti, másrészt a magyar közelmúlt eseményeinek felhasználásával sikerült egy jó kis politikai thriller hátterét felépíteni, néhány meglepő csavarral, meg egy-két előre leleplezettel is. Az egy más kérdés, hogy filmként annyira nem kellemes nézni. A rendező Ujj Mészáros Károly ugyanis annyira a nézőre akarja erőltetni Éva pánikrohamainak átélését, ami nemcsak az élvezhetőséget rontja (sípolás és zihálás keveréke uralkodik el a hangsávon), hanem néha a történetmesélést is magával rántja (a sípolás és zihálás keverékén keresztül egyszerűen nem érteni, mit beszél a többi szereplő). Szintén furcsa jellegzetességei a filmnek az átvezető képsorok Budapestről, de feje tetejére állítva, ami egy kicsit ugyan öncélú, de nekem alapvetően tetszett a hangulatuk és a mögöttes jelentésük a tótágast álló világról.


7/10
.

Szóról szóra, betűről betűre egyetértek...

Nekem is az jutott eszembe elsőre, hogy lehetne egy újabb Q ügyosztályos mozi, totál olyan az egésznek a hangulata és megvan benn az a potenciál is, ami azok közé emelhetné... izgalmas, fordulatos, vérbeli krimi.

Csak sajnos Évi betegsége tényleg túlságosan rátelepszik a filmre, néha már annyira idegesítő volt, hogy elvett az élményből. Nem az első eset az sem, hogy magyar filmben, magyar színészek mondandóját nem értem,annyira halk a párbeszéd - de bezzeg a zene az üvölt, mint az állat. Valamint nekem rettentően művészieskedő volt a tótágas felvétel - én nem értettem ennek az aktuálpolitikai, társadalmi áthallását. A másikat sem teljesen, az meg egy fura mix volt az egész az ország rendszerváltás utáni történelméből...

Mindegy, egyszer jó volt, de kiváló is lehetett volna.

Nálam is 70%



.

R2-D2 írta:

X - A rendszerből törölve

Egyszer jó volt, de kiváló is lehetett volna. Nálam is 70%

Így is örülök, hogy sorra került. .

.

.
Joker

A mentálisan sérült Arthur Fleck a napjait szinte teljes kiközösítettségben éli a '70-es évek Gothamjében. Kényszeres nevetési rohamai, amit egy korábbi idegsérülés okoz, a szakmájában, hogy hivatásos bohóc, akár jól is jöhetnének, de belső nyomora és az állandó szívatások, megalázások miatt ezekben soha nincs egy csepp boldogság, öröm sem. A kollégákkal nehezen talál közösséget, az anyja a saját kis világában él, a kirendelt pszichológus és a gyógyszerek haszontalannak bizonyulnak, és ilyen állapotban nagyon fel sem merül, hogy Arthurnak barátai vagy barátnője legyen, ahogy az sem, hogy titkos álmát valóra váltsa humoristaként. A dolgok akkor kezdenek még az eddigieknél is jobban szétesni és elveszni számára amikor elveszíti a munkáját, és miközben Arthur egyre jobban csúszik le a lejtőn, eközben mintha az amúgy is káosz szélére sodródott várost is mage után húzná.

Szegény Nolant mennyit köpködték a realista Batmanjei miatt, közben meg Todd Williamsnél onnan lehet tudni, hogy képregény a filmjének az alapja, hogy szerepelnek benne a "Gotham", a "Joker", a "Thomas Wayne", a "Bruce Wayne" és az "Arkham Asylum" nevek, és hogy beleszőtték nyolcvanharmadszor is azt a jelenetet, ahogy megmerénylik a Wayne szülőket, a gyöngyök meg szétgurulnak. Nem az a baj, hogy újragondolta a Joker megszületését, hanem az, hogy ezt milyen erőltetetten teszi, és hogy ezek a kellékek csak bele vannak dobálva egy igencsak művészkedő, lassú megőrüléses, a társadalom romlottságának kritikájával fűszerezett sztoriba, amire viszont a képregényes hivatkozások nélkül aligha ültek volna be ennyien. Phoenix is hiába adja jól vissza azt, ahogy az amúgy is semmit sem birtokló Arthur mindent elveszít, ha közben percekig csak annyit látni, hogy Arthur lassított felvételen táncikál, meg egy pisztollyal pózol.

A Taxisofőrt eddig sem szerettem különösebben. Ezen az sem változtat, hogy ráadtak egy bohócjelmezt.

5/10
.

Niwrok írta:

.
Joker

A Taxisofőrt eddig sem szerettem különösebben. Ezen az sem változtat, hogy ráadtak egy bohócjelmezt.

5/10
.

Köszi.

Eddig sem érdekelt, de picit még rá is segítettél az érdektelenségemre.

De.... a Hobbs & Shaw -ról mintha nem olvastam volna tőled itt... (írja ezt olyan, akinek egy nyamvadt mozira sincs mostanában ideje)...

R2-D2 írta:

De.... a Hobbs & Shaw -ról mintha nem olvastam volna tőled itt... (írja ezt olyan, akinek egy nyamvadt mozira sincs mostanában ideje)...

Nem láttam, így nem is olvashattál róla . Már a 9. részt várom az űrcsatákkal .

.

.
Midway

Bár vannak filmjei, ami alapján Roland Emmerich az agyatlan látványfilmek hercege is lehetne (természetesen I. Michael Bay királysága alatt, bár ő is tud olyanokat, mint a 13 Hours: Benghazi), de szerintem azért tud ő, ha akar ennél jobbat is. Most szerencsére akart...

A katasztrófafilmes múltját persze nem tudta megtagadni, így az eleje Pearl Harbor megtámadásával többször felidézte bennem a 2012 "borzalmait" és Bay testvérfilmjét. Klisékben és lángok ölelte amerikai zászlókban persze utána sincs hiány, de a folytatás egészen jól bemutatta a csendes-óceáni hadszíntér fontosabb szereplőit és csatáit, talán annyi kifogással, hogy már-már túl sok hősről próbáltak megemlékezni, így a film túlnyúlik a saját keretein. A végén egyre kevésbé lehet követni a csapatmozgásokat, ami oda vezet, hogy a sokadik légicsatát és hajó-elsüllyesztést már nehéz érdeklődéssel követni. Pedig látványos és pörgős is, ritkán látni nagyvásznon ilyen repülőcsatákat, és a politikai háttér is szerepet kap, japán oldalon a merev hierarchiából és feltétlen engedelmességből adódó problémák, amerikai oldalról a szervezetlen és nehézkes bürokráciából kilógó hóbortosok és megszállottak, akik működésben tartják egyáltalán az USA hadi gépezetét. És mindkettő kellett ahhoz, hogy a sokkal jobban felszerelt, elszántabb japán flotta ellen esélye legyen a dicső amerikai hadseregnek.

8/10

.

.
Álom doktor / Doctor Sleep

Bár alapvetően nem volt rossz élmény a Ragyogás, az eszembe sem jutott róla, hogy ennek folytatásának kéne lennie. Főleg azért nem, mert nekem az a sztori a baltás őrjöngésről meg a kísértetekről szól, és a "ragyogás" elnagyolt mellékszálként maradt csak meg. Stephen King és a fia úgy gondolták, kibővítik egy kicsit ezt a világot, az abban levő misztikus erőre koncentrálva a véráradat, a bizarr ikerlányok és a pucér nyanya helyett... bár azért persze ezek sem maradhattak ki.

Sok elem visszaköszönt nekem más King-művekből, így a misztikus gonosz ellen küzdő kis csoport csak az idei filmes termést nézve sem újdonság (nem is értem, ha már negyven évig ráért, miért nem vártak vele még egy évet, hogy ne az Az 2.-vel egy évben jöjjön ki...). Ezért nem is elődlegesen a már felnőtt, gyógyuló alkoholista Danny lett nekem a főszereplő, aki a képességét csak arra használja, hogy egy öregek otthonának ápolójaként haldoklók utolsó óráit könnyítse meg vele. Benne csak megtestesül az általa "ragyogásnak" nevezett életenergia, ami különleges képességekkel is felruházhatja birtokosait... és éppen ezért is vannak ennek a világnak ragadozói, akik begyűjtik és felfalják mások erejét, kínhalálra kárhoztatva áldozatukat. Ilyen, embernek már csak külsőre nevezhető lényekből áll a Kör is, akik folyamatosan és kiéhezve keresik újabb és újabb prédájukat, és nekem alapvetően nem volt bajom vele, mert Kalapos Rose és Andi is érdekes figurák... de jobban belegondolva azért csak feltűnt, hogy a Kör többi tagjáról szinte semmi nem derült ki, ahogy az is, hogy kívülről nézve csak egy rakás nomád módon élő hippi energiavámpírról van szó, akik a vágyott hosszabb életüket azzal töltik, hogy a karavánjukkal kocsikáznak fel-le a vadonban, mint a vándorcigányok. Nem volt bajom Abraval sem, mert a kiscsajban is volt egyfajta kellemes vagányság, tetszett a képessége is, főleg az a trükkje a "könyvtárral".

Amíg hármójukat, a Kört, Dannyt és Abrát összemesélik, az viszont elég lassúcska, még akkor is, ha az Oculust meg a The Haunting of Hill House-t is jegyző Mike Flanagan sok mindent megpróbál, hogy legyen para. Egyértelmű, hogy fehéren izzó szemeket senki nem csinál úgy, mint ő, ahogy az is, hogy pár motívum visszaköszön a Ragyogásból, köztük a filmből is, ezért sok díszlet és jelenet idézi Kubrick művét. Vannak direkt beijesztések is, az aszott szellemnyanya riogatja leginkább a nézőket, de közben a filmet végigkísérő feszültség inkább a "ragyogásban" rejlő erőben van, annak segítő és vérszomjas oldalában is, amibe még némi társadalomkritika is belefér arról, hogy a világban egyre kevesebb a "ragyogás".

Az alapművel szemben az Álom doktor inkább misztikus dráma volt, de nekem bejött. King több hasonló könyvét is olvastam, így nem zavart a váltás, tetszett a hangulata... de a két és fél órányi játékidőt soknak találtam a tempóhoz képest.

8/10
.

Niwrok írta:

.
Midway

Bár vannak filmjei, ami alapján Roland Emmerich az agyatlan látványfilmek hercege is lehetne (természetesen I. Michael Bay királysága alatt, bár ő is tud olyanokat, mint a 13 Hours: Benghazi), de szerintem azért tud ő, ha akar ennél jobbat is. Most szerencsére akart...

A katasztrófafilmes múltját persze nem tudta megtagadni, így az eleje Pearl Harbor megtámadásával többször felidézte bennem a 2012 "borzalmait" és Bay testvérfilmjét. Klisékben és lángok ölelte amerikai zászlókban persze utána sincs hiány, de a folytatás egészen jól bemutatta a csendes-óceáni hadszíntér fontosabb szereplőit és csatáit, talán annyi kifogással, hogy már-már túl sok hősről próbáltak megemlékezni, így a film túlnyúlik a saját keretein. A végén egyre kevésbé lehet követni a csapatmozgásokat, ami oda vezet, hogy a sokadik légicsatát és hajó-elsüllyesztést már nehéz érdeklődéssel követni. Pedig látványos és pörgős is, ritkán látni nagyvásznon ilyen repülőcsatákat, és a politikai háttér is szerepet kap, japán oldalon a merev hierarchiából és feltétlen engedelmességből adódó problémák, amerikai oldalról a szervezetlen és nehézkes bürokráciából kilógó hóbortosok és megszállottak, akik működésben tartják egyáltalán az USA hadi gépezetét. És mindkettő kellett ahhoz, hogy a sokkal jobban felszerelt, elszántabb japán flotta ellen esélye legyen a dicső amerikai hadseregnek.

8/10

.

Túl sok hozzáfűznivalóm nincs...

... talán csak annyi, hogy előzetesen semmit nem tudtam Midway jelentőségéről, így kifejezettn érdekesre sikeredett a történelmi körkép, amit a mozi felskiccel. Érdekes volt - még ha persze film, akkor is - hogy jutott el Pearl Harbortól USA a Midwayi csatáig, érdekes volt újra a kódfejtőket látni vásznon. Az is jó volt, hogy mutatták a Tokió bombázásásra induló gépeket, de azóta sem jut eszembe az a film, amiben ez a csata (is) a téma. Emmerich-el nekem nincs különösebben nagy bajom, önmagához képest még visszafogott is olt: készített egy igazán látványos, vérbeli háborús filmet, amibe talán csak valóban a karakaterek (hősök, ahogy írtad) túl nagy száma, illetve a kissé nagyvonalú, epizódokra fókuszáló, kissé darabos történetvezetése miatt lehet belekötni.

De nekem is tetszett.

80%

.

.
Jumanji - A következő szint / Jumanji - The Next Level

Amit az előző részhez leírtam, az szinte mindenben itt is megáll. A karakterek (jópofa a két új szereplő, és az, ahogy ők is részesei lesznek Jumanjinak), a látvány és a humor továbbra is szórakoztatóvá tették a filmet, és az is jó, hogy többet foglalkoztak a szereplők személyiségével, múltjával, ahogy az is igaz, hogy a helyzetkomikumok némelyike túl volt nyújtva (egy idő után inkább ciki lett, mint vicces maradt, ahogy az új "játékosok" a videojátékok és a virtuális valóság természetét próbálták megérteni), és azt is mondhatnám, hogy egy-két küldetést még elbírt volna a sztori...

...de kalandfilmként, a lényegként nekem nagy csalódás. Az előző rész még tartotta magát ahhoz, hogy az alap a kaland, amik során feladatokat kell megoldani, együttműködni és okosan kombinálni a képességeiket, de itt ebből szinte semmi nem maradt. Feladatok gyakorlatilag nem léteznek (talán egyedül a "geometriás" volt kivétel), a képességek szinte kizárólag bugyuta vagy nosztalgikus poénként szerepelnek (a tortás mondjuk jó volt), a karaktereket agyonnyomja ez az állandó cserebere meg a mágikus zöld víz, és gyökerestől kidobták, hogy az életcsíkoknak bármilyen jelentősége is legyen (mindenki poénból van öncélúan hal meg, és amit leginkább sajnáltam, hogy "elfelejtették", az életek átadhatóak egymásnak).

A következő szint nekem inkább visszalépés... Erről már lehet, hogy el fogok kapcsolni.

6,5/10
.