Moziajánlók

.
Örökség / Hereditary


Hogy ezeknek a nagyiknak mindig van valami titka...

Miután az ágyhoz kötött nagymama meghalt a Graham-családban, a két szülő és a két gyerek is nehezen látszik feldolgozni a gyászt. A temetés leginkább Annie-t, az anyát viseli meg, aki az anyjával való konfliktusáról, sérelmeiről és az anyja elvesztéséről a munka, miniatűr makettek készítése segítségével próbálja elterelni a gondolatait. De hasonlóan zavartan viselkedik a tizenéves lánya, Charlie, akinek amúgy is megvannak a maga furcsa szokásai. Talán éppen sikerült volna már túljutni ezen a haláleseten, amikor egy bizarr baleset keretében még egy családtag meghal, aminek a feldolgozhatatlansága egy spirálba taszítja a családtagokat. Egyre többször vannak rémálmaik, látomásaik, egyre kevésbé tudják megkülönböztetni a valóságot a képzeletüktől, amin csak tovább ront a mindannyiukban ott levő bűntudat. Félő, hogy ez az elharapódzó őrület felemészti a családot, akár fizikailag is...

Nehéz spoilerek nélkül írni erről a filmről, hiszen az egyik különlegessége éppen abban rejlett, hogy sokáig titokban tartotta, hogy mi is indokolja azt a feszültséget, ami körbelengi ezt a családot. Mármint ezeket a rendező olyan eszközei idézik elő, mint a fülsértő zaj, amit lehetne zenének is csúfolni, vagy az olyan kellékek, mint ez az egész babaházas hangulat és perspektíva, de sokáig nem derül ki, hogy ezeket mire építve tette bele a rendező a filmbe. Ami külön tetszett, azok a drámai helyzetek voltak, Annie és Peter kapcsolata például az alapsztoritól függetlenül is erőteljes. Akárhogy is, ahhoz képest, hogy Ari Aster elsőfilmes rendező, ügyesen látszik használni a klasszikus horroreszközöket, amikhez egy-egy jobb saját ötletet is hozzá tudott tenni, és ahogy eldurvul a sztori, úgy lesznek ezek is egyre dermesztőbbek, iszonytatóbbak vagy brutálisabbak. Igaz, ezzel párhuzamosan a misztikusság fogyott el a filmből.

Sok pozitívum volt az Örökségben, kétségtelen, hogy horrorfilmként izgalmas, mégsem mondanám rá, hogy jó. A zavarodottság mellett sok jelenet öncélúnak tűnt, az őrület elfajulásával pedig olyan szürrealitásba fordult, amihez igazán a Szent szarvas meggyilkolását vagy az Anyám!-at tudnám a közelmúltból példaként hozni.


7/10, ami ezúttal inkább a sokféle pont átlaga, mint stabil szám.
.

Niwrok írta:

.
Örökség / Hereditary


A zavarodottság mellett sok jelenet öncélúnak tűnt, az őrület elfajulásával pedig olyan szürrealitásba fordult, amihez igazán a Szent szarvas meggyilkolását vagy az Anyám!-at tudnám a közelmúltból példaként hozni.

Ezzel ugye tudod, mit értél el???

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Örökség / Hereditary

A zavarodottság mellett sok jelenet öncélúnak tűnt, az őrület elfajulásával pedig olyan szürrealitásba fordult, amihez igazán a Szent szarvas meggyilkolását vagy az Anyám!-at tudnám a közelmúltból példaként hozni.

 Ezzel ugye tudod, mit értél el???

Sejtem   .

De ha lett volna ihletem hosszabban kifejteni, akkor külön bekezdést szenteltem volna annak, hogy elmondjam, ennek a fajta szürrealitásnak egy horrorfilmben mégiscsak több helye van, mint a másik kettőben. Azok a szürrealitást szimbolikusan használták egy alapvetően valósnak tűnő sztoriban, azért váltottak ki olyan hatást nagyjából mindkettőnkből, amilyet (bár a Szarvast én jobban tudtam utálni a hónaljszőrről szóló párbeszédek dühítő értéktelensége miatt), itt viszont ilyen nincs, hiszen tudható, hogy egy horrorfilmről van szó, a félelemkeltésben pedig hatásos eszköz. És azt hiszem, ebben az egészben a "félelem" a kulcsszó; az Örökség sokkal inkább és sokáig inkább félelmet, iszonyatot akar kelteni a láthatatlannal, mint egyszerűen megijeszteni, mint napjaink horrorjai, de azért nem mentes a jumpscare-től. Hozhattam volna az Oculust is példaként, mert abban volt talán a leghatásosabb a lassú bedilizés... te meg biztos jobban bepalizva érezted volna magad, amikor Peter a sokktól teljesen abnormálisnak tűnő viselkedését látod (pedig a sokkal éppen elég jól meg lehet magyarázni), amikor előkerülnek a szemükben csillogó őrülettel álldogáló, pucér szektatagok, vagy ahogy hosszú másodpercekig mutatják a hangyák rágta, leszakadt, szétroncsolt fejet, hogy a néző egyetlen apró részletet se hagyjon és hagyhasson ki annak borzalmából. Így legalább tudod, hogy ez a film nem fenékig tejfel... csak úgy a kétharmadában.

A másik kettőt sosem ajánlottam volna, magadtól kerestél a Bottom-listára való filmeket   .
Az Örökség horrorfilmként jó volt, csak filmként volt néha kellemetlen, mert máshogy idézte elő a parát, mint ahogy azt megszoktuk mostanában. Azt pedig nem tudom ennek a filmnek a rovására írni, hogy nem olyan kényelmesen sablonos...

Ha megkérdezné valaki, hogy ez-e az Év Horrorja, aminek már itt-ott kikiáltották, akkor erre inkább azt mondanám, hogy tényleg az, mint mondjuk ahogy tavaly a Tűnj el!-t akarták eladni az "Év Horrorjának".

.

.
Sicario 2: A zsoldos / Sicario: Day of the Soldado

Szép kis katyvaszt sikerült összehoznia az író Taylor Sheridannek, amikor egy, az USA területen végrehajtott robbantásos merénylet utáni helyzetbe belekavarja a mexikói drogkartelleket, a szomáliai kalózokat, az iszlamista terroristákat meg az amerikai hadsereget és titkosszolgálatokat, a múltkor megismert Alejandroval és Matt-tel egyetemben. Azt nem mondhatom, hogy nem kötött le, de az eddig remek karakterábrázolásaival emlékezetessé vált Sheridantől itt csak közhelyekre (a megszeppent süketnéma pásztor családjánál erősen kilengett a giccs-méterem...) futotta az egyébként valóban fordulatos sztori mellett, a másik oldalról meg tele a film mágikus véletlenek és meghasonlások sorozatával, csak azért, hogy az lehessen a vége, ami. A fő gond, hogy megint kettéesik a film, mert amíg a film első fele egy aprólékosan kidolgozott, de aztán befulladó küldetés krónikája, amit Josh Brolin tesz állati szórakoztatóvá, a második fele egy elnagyolt road-movie, amihez nekem még Benicio del Toro szó szerint vért köpő alakítása is kevés volt.

Az első résznél egy lényegesen akciódúsabb, Emily Blunt hülyepicsa-karakterét és Denis Villeneuve távolba révedő képeit nélkülöző film lett a Sicario 2., amit sajnos sikerült máshogy elrontani, mint az elődjét.


7/10
.

.

A hihetetlen család 2


Az első részt nagyon bírtam, ráadásul "saját erőből", mert akkor még a gyerekek sem nyújtottak "fedezéket" a mesenézéshez, túl picik voltak hozzá. Most, 14 évvel később viszont meg már majdnem túl nagyok, úgyhogy a tegnapi mozi felemás érzését én részben annak az időszaknak a rovására is írom, ami közben mindenki öregedett 14 évet... leszámítva mondjuk Irdatlanékat.

Ugyanis legnagyobb meglepetésemre ez percre pontosan ott folytatódik, ahol az első abbamaradt: a gonosz vakond üldözésével. Kissé fura ennyi idő után ugyanott felvenni a fonalat, de az tény, hogy ha egymás után pörög a két film, legalább van kontuinitás köztük. Az már más kérdés, hogy Vakond úr és az Irdatlan család várospusztító kergetőzése olyan, mintha nem is lenne, valami értelmetlen koncepció miatt az egész történetszálnak egyszer csak vége szakad.

Mert más lesz a főellenég, egy villódzó fénnyel hipnotizáló valaki, aki komoly kihívás elé állítja a Hihetetlen Családot. Nyulánykát azért, mert a női egyenjogúság égisze alatt ő száll szembe egyedül a gonosszal, míg Bobot azért, mert talán életében először az apaságra és a gyereknevelésre kényszeríti. Igen, természetesen nyilvánvaló az áthallás a mai trendekhez, de egyébként nem rossz a szál: Bob szerencsétlenkedése ráadásul kifejezetten vicces. Jól ragadták meg a különc gyerekek problémáit, s néhány tök aktuális dolgot is sikerült belecsempészni a sztoriba (matek, randi, stb...) A csúcs egyértelműen a legkisebb Irdatlan, Furi, az ő összes jelenetén lehet nevetni. S ha már aktualitás: van a filmben bizony két-három olyan kis kiszólás, társadalomkritika is, ami a felnőttekhez szól és érdemes elgondolkodni rajt... telefon, stb... (+ a kisfilm előtte!!!).

Izgalmas, pörgős, látványos, humoros kis mesefilm, pont olyan, amilyennek egy Pixar filmnek lennie kell - a legmeglepőbb számomra az egészben mégis az volt, hogy tulajdonképp nálam pont azon bicsaklott meg, ami amúgy más filmekben kapaszkodót tudott nyújtani... az X-menesítésen. Megmondom őszintn, valami ok miatt én eddig sosem gondoltam a családra úgy, mint egy mutáns társaságra, de itt, miután rengeteg különböző képességű másik "szuperhőst" (=mutánst) behoztak a képbe, már nem tudtam az egészre a korábbi bájos családként gondolni, hanem szinte csak Xavier gyermekeiként. Ezt erősítendő maga az alap történet is arról szól, hogy a civilizáció ismerje el őket (ld még Bosszúállók), mint segítőket, ezt meg már unalomig láttam abban a 14 évben, amíg ők Brad Bird fejében pihentek.

Szóval... jó volt, sokat nevettem, tetszett, aranyos volt, de az az eredetiség, ami 2004-ben új volt, az most hiányzott. Most lehet, jobban örültem volna annak, hogy ha csak végigkergetik a filmen a gonosz bankrabló Vakondot.

Nyulánykának meg mekkora segge van... a derekához képest...


80%



.

.
Felhőkarcoló / Skyscraper

Bár adta volna magát, hogy a látott képek alapján ez a film "csak" a Pokoli torony és a Die Hard keveréke lesz, látva a filmet ez annyira már nem állja meg a helyét. No nem a Drágán add az életed vonatkozásában, hiszen itt is az épületet elfoglaló kommandósok kavarják a kakit, akik az épület legtetején levő "kincsre" ácsingóznak (itt most pendrive + igazgató), akik ellen egyetlen, mindössze a családját féltő ember tudja felvenni a harcot (itt most feleség + gyerekek). A Pokoli torony hasonlat viszont sántít, hiszen nincs megnyitó, nincsenek veszélyben levő emberek a már említett 3 főn kívül, és nincsenek hős tűzoltók sem, akik életük kockáztatásával mentenek... és ettől ez a hipermodern fáklya csendes magányában ég egy órán keresztül, legfeljebb díszletet jelentve a főhős akadálypályáján a családja és a tető felé vezető úton.

Az alacsony szintre kalibrált elvárások mellett így mindössze két fejfogósan buta jelenet volt benne (a digitális tükörtermes és a turbinás), amik közé már be sem fért az, amikor a féllábú izomcsávó -igaz, nekifutásból- megdönti a távolugrás világrekordját vagy három méterrel. Mert végülis egy családias katasztrófafilmbe öltöztetett ragasztószalag-reklámtól miért is kéne többet várnom?


7/10
.

Meg - Az őscápa (2018)

Elcseszettül buta és kínos. A látvány rendben van. Nem vagyok hajlandó több karaktert áldozni rá. Viszont mialatt néztem, kitaláltam egy szuper jó ivós játékot, amivel tutira feltornázható a film élvezeti értéke. Minden egyes alkalommal, amikor elhangzik a "meg" (akár egy szó részeként is, lsd "Én MEGmondtam, most pedig MEGöljük a halat, nem tudtam őket MEGmenteni, stb...) akkor inni kell egy felest. Hardcore fokozaton pedig minden egyes blőd jelenetnél/kínos egysorosnál is le kell húzni egyet. A film a végére így elég szórakoztatóvá válhat.

Pia nélkül 3/10.
Piával akár 5/10 is lehet.

Weide írta:

Meg - Az őscápa (2018)

Elcseszettül buta és kínos. A látvány rendben van. Nem vagyok hajlandó több karaktert áldozni rá. Viszont mialatt néztem, kitaláltam egy szuper jó ivós játékot, amivel tutira feltornázható a film élvezeti értéke. Minden egyes alkalommal, amikor elhangzik a "meg" (akár egy szó részeként is, lsd "Én MEGmondtam, most pedig MEGöljük a halat, nem tudtam őket MEGmenteni, stb...) akkor inni kell egy felest. Hardcore fokozaton pedig minden egyes blőd jelenetnél/kínos egysorosnál is le kell húzni egyet. A film a végére így elég szórakoztatóvá válhat.

Pia nélkül 3/10.
Piával akár 5/10 is lehet.

Nekem úgy a feléig (főleg mondjuk a második mentőakció) egy közepes cápás film volt, rengeteg sablonnal, érdektelen dialógusokkal... kb. mint a Háborgó mélység, csak itt nem intelligens cápa van, hanem egy bazi nagy, ami erőlködés nélkül harapja ketté a bálnákat. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a Statham főszereplésével, kínai pénzből készült cápás filmtől nem is várok sokat... mondjuk csak több cápát a zuhanyjelenetek helyett. A strandos jelenet viszont kritikán aluli (egyértelműen reklámcéllal került csak bele), a gagyi poénokkal teletűzdelt sikongatás képes volt arra, hogy feszült helyett nevetséges legyen, ahogy az óriáscápa nassol egyet a bícsen.

Az 5-öt pia nélkül is megadom, annyit meg nem ér, hogy piával újranézzem, hátha több lenne   .

.

Weide írta:

Meg - Az őscápa (2018)

Pia nélkül 3/10.
Piával akár 5/10 is lehet.

Niwrok írta:

Meg - Az őscápa (2018)

Az 5-öt pia nélkül is megadom, annyit meg nem ér, hogy piával újranézzem, hátha több lenne   .

.

Én meg alapból nem iszom semmit, úgyhogy ezt majd egyszer józanul leszek kénytelen megnézni. Túl sok kedvet nem csináltatok hozzá..

Weide, te most akkor újra vagy?

.

R2-D2 írta:

Én meg alapból nem iszom semmit, úgyhogy ezt majd egyszer józanul leszek kénytelen megnézni. Túl sok kedvet nem csináltatok hozzá..

Weide, te most akkor újra vagy?

Látványfilmnek teljesen oké, csak az a baj, hogy ha "kikapcsolod az agyad", és úgy ülsz le elé, még akkor is vérciki, ami néha a vásznon zajlik. Viszont a zenéje meglepően jó lett, simán hallgatom önmagában is.

Hát ja, most megint vagyok. Nem fogok minden biszbaszról írni, de a mozikról azért igyekszem ideböfögni valamit. Ha meg valami indie film nagyon megtetszik és megihlet, akkor arról megy majd a kifejtős.



Most pl. ez az agymenés izgatja leginkább a fantáziámat.

Weide írta:

Hát ja, most megint vagyok. Nem fogok minden biszbaszról írni, de a mozikról azért igyekszem ideböfögni valamit. Ha meg valami indie film nagyon megtetszik és megihlet, akkor arról megy majd a kifejtős.

Akármit böfögsz, az jó.

De hogy mennyi elmaradt böfögnivalód van... ha az összeszámolnánk... ha jól emlékszem, még a Confesson of a murder írásokra sem mondtál semmit, pedig annak már jó néhány éve...

Komolyra fordítva a szót: volt néhány olyan mozi, amit te ajánlottál, megnéztem/néztük, azokat az írásokat olvastad?

.

R2-D2 írta:

Komolyra fordítva a szót: volt néhány olyan mozi, amit te ajánlottál, megnéztem/néztük, azokat az írásokat olvastad?

Szerintem a legtöbbet igen, elég gyakran visszanézegettem ide, plusz böngésztem a listát topikot. Amikor volt olyan film, ami nekem nagyon tetszett, vagy csak kíváncsi voltam, vajon ti mit gondoltok róla, akkor mindig rákerestem, született-e róla írás (a legtöbb esetben amúgy igen), és azokat mindig olvastam. Amúgy, most így visszagondolva az esetek nagy részében eltért véleményünk, pl. az A Cure for Wellness vagy a The Killing of a Sacred Deer, amik most így eszembe jutottak, amikről jót lehetett volna vitázni, de akkor abszolút nem éreztem a késztetést, hogy hozzászóljak egy kritikához.

Pár hónapja(?), a The Endless húzott fel úgy, hogy óriási késztetést éreztem, hogy a földbe tiporjam, de valahogy visszásnak éreztem, hogy visszatérjek csak fröcsögni.
Mindegy, a Calibre legalább jó film, úgyhogy egy pozitív írással jöttem vissza. A The Endlesst meg kerüljétek, ha már így szóba került, bűn rossz!

Weide írta:

R2-D2 írta:

Komolyra fordítva a szót: volt néhány olyan mozi, amit te ajánlottál, megnéztem/néztük, azokat az írásokat olvastad?

Pár hónapja(?), a The Endless húzott fel úgy, hogy óriási késztetést éreztem, hogy a földbe tiporjam, de valahogy visszásnak éreztem, hogy visszatérjek csak fröcsögni.
Mindegy, a Calibre legalább jó film, úgyhogy egy pozitív írással jöttem vissza. A The Endlesst meg kerüljétek, ha már így szóba került, bűn rossz!

Az izgalmas lesz, ugyanis a The Endless-t régóta tervezem megnézni, egy-két héten belül sorra is került volna... meg akkor most már kerül is .
Ha tényleg annyira szar, akkor abból szívesen csinálok "rage"-et, ha nem, akkor meg talán lehet majd róla egy jót vitázni. Win-win .

.

Niwrok írta:

Az izgalmas lesz, ugyanis a The Endless-t régóta tervezem megnézni, egy-két héten belül sorra is került volna... meg akkor most már kerül is   .
Ha tényleg annyira szar, akkor abból szívesen csinálok "rage"-et, ha nem, akkor meg talán lehet majd róla egy jót vitázni. Win-win   .

.

Én meg nem nézem újra, az tuti. De kíváncsi vagyok, belőled mit hoz majd ki.

Weide írta:

Niwrok írta:

Az izgalmas lesz, ugyanis a The Endless-t régóta tervezem megnézni, egy-két héten belül sorra is került volna... meg akkor most már kerül is   .
Ha tényleg annyira szar, akkor abból szívesen csinálok "rage"-et, ha nem, akkor meg talán lehet majd róla egy jót vitázni. Win-win   .

.

Én meg nem nézem újra, az tuti. De kíváncsi vagyok, belőled mit hoz majd ki.

Vigyorgást némi tanácstalansággal, főleg ahogy kicsit belenéztem a hátterébe .
De majd jövök a részletekkel .

.