Általános film topik

.
Az űrsepregetők / Space Sweepers / Seungriho

2092-re a Föld a környezetszennyezés és túlnépesedés miatt szinte teljesen élhetetlenné válik, és hiába sikerült a Föld körüli űrt többé-kevésbé benépesíteni, a temérdek űrszemét miatt az sem életbiztosítás a szintén több száz, különböző funkciót ellátó űrállomás lakóinak. A hasznosítható anyagok kinyerésére globális verseny indult, szerencsevadász hajók ezrei takarítják fel a műholdak, rakéták és egyéb törmelékek alkatrészeit haszon reményében, ami ha másra nem, legalább a következő tank üzemanyagra elég lesz. Ezen hajók egyike a koreai Victory a sokféle, de egyaránt súlyos vagy titokzatos múlttal terhelt legénységével, akik olyan dologra bukkannak az egyik űrroncs átvizsgálása során, ami az eddigi legnagyobb jutalommal kecsegtet... vagy az életükbe is kerülhet. A híradások ugyanis napok óta attól hangosak, hogy egy terrorista szervezet elrabolt egy kísérleti, humanoid robotot az egyik megatársaság, az UNS laborjából, és abba bombát telepítve akarnak merényletet elkövetni. Az UNS-t pedig mindenki ismeri, a céget irányító James Sullivan ugyanis régi ígérete szerint forradalmi módszert kíván bevetni az emberiség fennmaradása érdekében, a Mars teljes terraformálását, és a csak ízelítőként megalkotott, űrbeli hógömbre hasonlító kertvárosi idill is mindenkit lenyűgözött. A UNS milliókat is hajlandó fizetni azért, hogy a "bomba" nyomára vezessék őket... és amire a Victory legénysége rábukkant. Bármennyire jól is jönne nekik a pénz, többüknek is személyes okokból, az üzletet egyre inkább nehezíti az a körülmény, hogy kötődni kezdenek a zsákmányhoz, mert a "bomba" úgy néz ki, mint egy kislány...

Két filmre emlékeztetett együtt a Space Sweepers, és ebből az egyik a Valerian és az Ezer Bolygó Városa volt. Bár nincsenek benne űrlények, legfeljebb pár felturbózott ember, a helyszínek sokfélesége, és még inkább az űrverseny globális méreteit leginkább mutató nyelvi sokszínűség ezt majdnem tökéletesen pótolta nekem (komolyan, a legjobb élményem az volt az egészben, ahogy folyamatosan keverednek a nyelvek, sokszor egy párbeszéden belül is, és mindezt úgy, mintha mindenki anyanyelvi szinten beszélne minden nyelvet). A lassan kibontakozó összeesküvés és világméretű veszedelem klasszikus eszköz az ilyen űrfilmekben, és még így is tartogatott egy-két meglepetést, és mindezt jól kötik össze, vezetik át a legénység tagjaival kapcsolatban kiderülő dolgok, vagy ahogy egyre inkább családdá kovácsolódnak ebben az állandó veszélyt jelentő küldetésben.

A másik sajnos a Wandering Earth... A kelet-ázsiai blockbusterek még mindig inkább a saját piacaikra készülnek, és ennek keretében továbbra sem foglalkoznak olyan banális nyugati hülyeségekkel, mint a dramaturgia, ami miatt a sztori össze-vissza ugrál, néha tíz felesleges percet szánva egy rikácsolós kártyapartira (akármennyire is Hanafudát játszanak), máskor meg lényeges pontokat csapnak össze két percben, csak mert bele kell férni az így is két órán bőven túlnyúló műsoridőbe. Az sem tett jót a filmnek, hogy a humor az egy-egy alkalommal a legócskább börleszk (ld. Tae-ho "futását", amikor csörög a telefon), mert utána öt perccel nem üt akkorát az eposzi hősiesség sem.


De azért a Valerian-hangulat több volt benne, ezért 7/10.
.

.
After Midnight

Hank és Abby lassan tíz éve vannak együtt, a srác családjának kicsit megkopott, régi házában, és bár nagyon szeretik egymást, ez alatt az idő alatt nem nagyon jutott sehova az életük: ugyanaz a ház, ugyanaz a munkahely, ugyanazok a barátok, ugyanazok a programok. Ezzel együtt is meglepetésként éri Hanket, hogy egy reggelen csak egy rövid üzenet várja Abbytől azzal, hogy "el kellett mennie", és ez nagyon megviseli lelkileg, azóta csak lézeng, és a barátaikat kérdezgeti, hogy "Miért?". Még megdöbbentőbb azonban az a körülmény, hogy amióta Abby nincs vele, minden éjszaka morgás és kaparászás hallatszik a ház körül, mintha egy szörny ólálkodna a bozótosban... ráadásul ez a zaj a napok múlásával egyre közelebbről hallatszik.

Mivel a film két szála közül az egyiken legtöbbször annyi történik, hogy Hank kesereg amiatt, hogy Abby szó nélkül lelépett ennyi év után, otthon magában vagy a kocsmában a haverokkal, míg a másikon színes emlékképek idéződnek fel a kapcsolatuk boldog percei Abbyvel, nem lesz meglepő, ha azt mondom, ez a film elsősorban a szerelemről szól. És azt a maga kisköltségvetésű kamaradarab módján nagyon jól teszi (van például egy tíz perces, vágatlan párbeszéd, abba rengeteg munkát és érzelmet sikerült belevinni a színészeknek). Az, hogy a film nagy része beszélgetésekből áll, vagy hogy Hank a fejét lógatva ül a félhomályos házban, akár lehetne is lassú és vontatott, de a flashbackekkel, a szerelem pozitív képeivel jól sikerült ezt ellensúlyozni, közben meg lassan építi a gyanakvást a szörny természetét illetően. Mindehhez társult egy remek és kifejező soundtrack, még akkor is, ha Abby szerint sok a dalokban a bendzsó .



Két filmet idézett fel bennem (a Springet (ez nem is véletlen, Benson játssza Abby bátyját, így is találtam rá erre a filmre) és a Happy Anniversary-t), és fura, bolondos szerelmi történetként mindkettő bejött... ahogy ez is...

8,5/10
.

.
Museum / Museo

Mexikóváros lakossága az 1985-ös évben még alig tért magához az ország történetének legsúlyosabb földrengése által okozott traumából, amikor újabb sokk éri őket. A felújításra készülő Nemzeti Régészeti Múzeumból karácsony este közel 140, leginkább maja eredetű, felbecsülhetetlen értékű műkincset rabolnak el, gyakorlatilag nyom nélkül. A rendőrség és az ország vezetése feltételezi, hogy egy ekkora méretű, órákig észrevétlen rablás csak egy jól szervezett, nemzetközi csempészhálózat műve lehetett, jól képzett emberekkel végrehajtva, és a híradások a nyomravezetőknek járó hatalmas jutalom mellett arról a bűnről szólnak, amit a rablók Mexikó történelme és hagyományai ellen elkövettek. De tévedtek. A tolvajok mindössze ketten voltak, ráadásul két középosztálybeli egyetemista. Ez az ő történetük.

Bár az lenne... Persze az elején külön kihangsúlyozza a stáb, hogy itt nem fognak nagy megfejtésekkel szolgálni motivációkról meg következményekről, és ehhez tartják is magukat... de ennyire nem kellett volna. A történelmi mozaik érdekes volt több szempontból is, a rablásig meg csak lassú volt, de jó (a rablás a maga amatőrségében is izgalmas, sőt, éppen azért). Onnantól viszont harmatgyenge, főleg amikor Juan enyeleg a kiöregedett pornós nővel, meg amikor a háttérben zajlik a fontos beszélgetés, a néző meg az akváriumot látja, mert azt pásztázza a kamera. Motiváció nélkül a családi háttér csak lóg a levegőben, legalább annyira, mint a maja misztikum, ami körbelengi a tárgyakat és a bejárt romokat, Juan meg nem lehetett annyira hülye (Wilson igen, ő úgy 85 IQ-ra lett belőve), hogy bármelyik orgazda megeszi azt színjátékot, amit előadnak. Lehetett volna itt görcsölés azon, hogy rajtuk ragad a cucc, vagy jobban rámenni erre a történelmi örökség és bűntudat vonalra, de az ilyenek simán kisiklanak akkor, amikor a rendezőnek sokkal fontosabb, hogy az milyen művészi, amikor egy párbeszédnél csak szájakat mutatnak.


5,5/10
.

.
Téli menedék / The Lodge

Aiden és Mia nehezen dolgozza fel, hogy az anyjukat tragikus hirtelenséggel elveszítették, és ezen az sem segít, hogy az apjuk újranősülni tervez egy Grace nevű nővel. Richard, az apa szeretné, ha a gyerekek is jobban elfogadnák a leendő mostohájukat, ezért azt tervezi, hogy közösen fognak karácsonyozni a család hegyvidéki nyaralójában. Nem sokkal az odaérésük után azonban Richardnak vissza kell mennie munkaügyben a városba, és bár a gyerekek továbbra is nehezen viselik Grace-t a közelükben, a nő biztos benne, hogy pár napot még hármasban is ki fognak bírni.

Elég egyedi a film stílusa, és a sztoriban is vannak lehetőségek, de mert visszaköszönt pár ismerős motívum, így kíváncsi lettem, kinek a kézjegyét viseli magán a Téli menedék. A babaház, a töredezett cselekmény, a vallási háttér és a sok-sok-sok művészi beállítás a téli fenyvesről meg az üres házról azt sugallta elsőre, hogy Ari Asternek (Örökség, Fehér éjszakák köze kell legyen hozzá. De aztán kiderült, kicsit messzebbre kell visszanyúlni a stáb munkásságához, egészen az Ich seh, ich seh-ig. Arra kevésbé emlékszem, de arra igen, hogy inkább kaotikus és unalmas volt, mint ijesztő vagy feszült, ami egy csavarra volt felépítve.

Ezzel tulajdonképpen a Téli menedéket is körülírtam.

6/10
.

Niwrok írta:

.
Téli menedék / The Lodge

Örökség, Fehér éjszakák  Ich seh, ich seh

Ezzel tulajdonképpen a Téli menedéket is körülírtam.

6/10

Éreztem, hogy ezt nem kell látnom.

.
Relic

A rendőrség azzal hívja fel a középkorú Kayt, hogy a régi családi házban már régóta magányosan élő anyját, Ednát pár napja nem látták a szomszédok, a kopogásokra sem nyitott ajtót. A nő és a lánya, Sam odasietnek, de ők sem nagyon találnak semmi nyomot, hogy Edna hova tűnt el, és hiába szerveznek keresőcsoportokat a közeli erdőkbe, az sem vezet eredményre. Kay közben egyre inkább szégyelli, hogy ennyire nem figyelt az anyjára, pedig a legutóbbi pár látogatásából már kiderült számára, hogy Edna egyre súlyosbodó demenciában szenved.

A leírás ellenére nem szimplán drámáról van szó, hanem a horror felé is hajlik a mérleg, hiszen a ház tele van gyanús zajokkal, árnyékokkal, amik próbálnak feszültséget építeni. Láttam már hasonló témájú filmet (pl: Mercy, de ha nagyon akarom, még akár a The Visitet is ide vehetem), stílusában hasonlót éppen tegnap, mert elég sok kimerevített képpel és szürreális jelenettel operál, de ennek egy kicsivel legalább jobb lett a hangulata. Azt sajnáltam, hogy a parásabb jelenetek nagyobbik része sima álomkép, amik próbálnak valami misztikus hátteret adni a sztorinak, de túl kevés időt szánnak rá, viszont annak érzékeltetése keményen benne van, hogy milyen lehet egy demens betegről gondoskodni, de még inkább az, hogy belülről milyen megélni a demenciát. A végén az elvarázsolt kastély nekem kicsit sok volt (bár messze ez a film leglátványosabb és legnyomasztóbb része), ahogy a szimbólumok is túl lettek tolva picit... de a tegnapi The Lodge-nál mindenképpen jobbnak tartom.

6,5/10
.

Niwrok írta:

.
Halálod appja / Countdown

A Végső állomás adott itt randevút a Körnek nagyjából a Boldog halálnapot stílusában....


Az ötlet tulajdonképpen már régóta érett, ehhez képest meg kellemesen B-kategóriás a megvalósítás. Nekem tetszett, ahogy többféle módon is próbálják elkerülni a sorsukat az app használói, az meg különösen, hogy ezeket nem csak béna beijesztések szegélyezik, kamerába lihegő fátylas démonnal meg ilyenek, hanem vannak jó hosszan kitartott jelenetek és ügyes trükkök is (élén nálam a kórházi mosdóban játszódó jelenettel). És ahogy a Happy Death Day-en is lazított valamennyit pár poén, itt is belefért a két idétlen segítő, a tuskó mobilboltos fickó meg a kocka pap.



7/10
.

Az első mondat tökéletesen lefedi a filmet - én kicsit jobbra számítottam, de így sem volt nézhetetlen. Olyan tipikusan mai tinihorror, kevésbé szórakoztató mint a felsoroltak, de nem rossz.

Az meg legyen az én bajom (megint), hogy a filmben használt só+démoncsapda keverék a SupNat által lefektetett szabályok szerint nem működik, pontosabban nem ÍGY működik. Démonok ellen tök felesleges a só, az a szellemek ellen van csak...


.

.
Végtelenül / El incidente

Két fiatal srác, egy testvérpár egy rendőr elől menekül egy lépcsőházban.
Egy anya a két gyerekével és az újdonsült barátjával a tengerpart felé autózik a volt férje nyaralójába.
Nehéz elképzeli, hogy ennek a két történetnek bármi közel legyen egymáshoz, és mégis, egy "esemény" hatására párhuzamosan futnak Isaac Ezban filmjében. Mindkét csoport ugyanis foglya lesz egy "huroknak", amiben tér és idő szinte teljesen beszűkül, és miközben mindkettejüknek egy súlyos vészhelyzetet kéne elhárítani, közben meg is kéne találniuk a kiutat, mielőtt belehalnak vagy beleőrülnek.

Elég szürreális (már az eleje is az a mozgólépcsős vénasszonnyal...), többször is belebonyolódik a saját szimbólumaiba, van amikor gusztustalanul bizarr, és a vége nagyon túl lett nyújtva, de az ötlet alapvetően jó, és ahogy megfogja annak a hangulatát, hogy egy hurokban ragadni nem mindig olyan izgalmas vagy vicces, mint ahogy eddig általában láttuk, azért...


7,5/10
.

.
Téboly / Unhinged

A bemutató idején leginkább arról lehetett megjegyezni ezt a filmet, hogy ez volt az, amivel a mozik nyitni terveztek a járvány első hullámát követő lezárások után. Most, hogy láttam, még egy dologról meg fogom jegyezni, és az Russell Crowe.

A sztori ugyanis önmagában mintha keveréke lenne a Párbajnak és az Összeomlásnak (előbbiből hozva az autós üldözéseket és az "ártatlanok" bevonását két ember konfliktusába, míg a másikból a társadalmi háttér és a szociopátia kapcsolódik a Tébolyhoz), de Crowe lett az, aki miatt az egésznek "arca" lett. Ő az, akiből ez a rosszkor dudáló, munkába igyekvő anyuka kihozza az állatot, nagyjából egy begőzölt, vesztenivaló nélküli víziló szintjén. Anyuka, a család, a barátok meg a segítőkész idegenek szinte csak azért vannak a filmben, hogy legyen elég eltaposnivaló, így hiába van bemutatva -talán kicsit túl hosszan is- az ismerősök hálója, olyan sokat nem tett a filmhez, ennyivel lehetett volna jobb. Maga az üldözés viszont jó, van benne feszültség, ahogy Crowe karaktere számára semmi más cél nem maradt, mint hogy elégtételt vegyen, és ahogy nem látszik, hogy egy jól irányzott fejlövésen kívül bármi meg tudná állítani. Egyedül a végén kellett volna többet agyalni, mert egy ilyen tankhoz egy telefonzsinórral fojtogatás túl finom módszer.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Téboly / Unhinged


A sztori ugyanis önmagában mintha keveréke lenne a Párbajnak és az Összeomlásnak (előbbiből hozva az autós üldözéseket és az "ártatlanok" bevonását két ember konfliktusába, míg a másikból a társadalmi háttér és a szociopátia kapcsolódik a Tébolyhoz), de Crowe lett az, aki miatt az egésznek "arca" lett.

7,5/10
.

Ez tervben van, a két film meg jó ajánlólevél számomra.

Csak most kicsit mást nézek. Kicsit.... egy hónapig.

R2-D2 írta:

Csak most kicsit mást nézek. Kicsit.... egy hónapig.

Sorra került valamelyik régi sorozat a Listáról?

.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Csak most kicsit mást nézek. Kicsit.... egy hónapig.

Sorra került valamelyik régi sorozat a Listáról?

.

Régi, de nem listás... vagyis inkább csak egy bakancslistás...

Mindig is szerettem volna újranézni gyerekkorom egyik meghatározó élményét, az Alfa Holdbázist. No, elkezdtem, 48 epizód, 52 percekben.

Közben azért be-beiktatok egy-egy filmet is, mert ez így rettentően tömény és retro...

Majd a legvégén írok erről is.


.

.
Fagypont alatt / Below Zero / Bajocero

Martín új körzetbe kerül a rendőrségnél, és rögtön az első éjszakai műszakjánál bedobják a mély vízbe. Az új társával, az elég bunkó fazon hírében álló Montesínosszal kell egy rabszállítást megcsinálnia, és mert a piti bűnözők, csalók és drogosok között egy elég komoly alvilági figurát is át kell vinniük a másik helyre, az átlagosnál is szigorúbbak a szabályok. A feladat a rabok elhelyezése után elég unalmasnak ígérkezik, órákon át tartó vezetéssel a sötét, köddel borított havas hegyi utakon, és ez egészen addig így is van, amíg egy kisebb baleset nem kényszeríti megállásra a rabokkal teli teherkocsit. Gyorsan kiderül a bent levők számára, hogy a kocsit megtámadták, és adná magát, hogy valamelyiküket meg akarják szöktetni, csakhogy a támadónak teljesen más tervei vannak.

Nem ez az első film arról, hogy egy megrögzött szabálykövető rendőr morális dilemmákkal szembesül, ahogy olyanokba is gyakran belefuthatunk, amikor szűk térben kell nagyon különböző hátterű embereknek megoldást találni egy problémára, de sosem baj, ha egy újabbal találkozunk. A kicsit lassú felvezető után a film kellemesen izgalmas lesz, hiszen az elején még egy arctalan, sötétben bujkáló ellenféllel kell megküzdeni, de ahogy kiderülnek az okok, és ahogy a szereplők hátterére is fény derül, úgy lesz egyre bizonytalanabb a végkimenetel (még ha pár fordulat látható is előre). A kevés zavaró dolgok egyike például az, hogy végig az a téma, hogy milyen rohadt hideg van, még a cím is ugye ezt sulykolja... és nagyjából abban a pillanatban, hogy ennek jelentősége lenne, rögtön elfelejti mindenki, hogy neki legalább dideregnie kéne, főleg abban a helyzetben, amiben vannak.

7,5/10
.

.
Deadly Illusions

Mary Morrison egy híres bűnügyi könyvsorozat szerzőjeként megalapozta anyagi jólétét, és ezért megteheti, hogy egy időre visszavonuljon, hogy több időt tölthessen a férjével, Tommal és a két gyerekükkel. Amikor azonban kiderül, hogy a könyvkiadója nyomatékosan szeretné rávenni Mary-t egy új könyvre, és közben az is, hogy a családi megtakarításaik jelentős része odalett Tom egyik szerencsétlen tőzsdei ügylete miatt, a nő kénytelen ismét az írógép elé ülni. Hogy csak a munkára tudjon koncentrálni, Mary egy ügynökségen keresztül keres au pairt a gyerekek mellé, és a sok jelölt között egy lesz csak első pillantásra is szimpatikus számára, Grace. A fiatal lány nagyon jól bánik a gyerekekkel, sok terhet levesz Mary válláról, de minél több időt tölt velük, Mary-ből, Tomból és Grace-ből is olyan érzelmeket vált ki a munka és a veszteség jelentette feszültség, ami akár az erőszakig is fokozódhat.

Az mindig megér legalább egy megemlékezést, amikor egy film ennyire szar. És nem úgy szar, hogy itt-ott vacak, de azért vannak jó pillanatai, hanem úgy pocsék, hogy egyetlen szempontot nem tudnék mondani, ami ér valamit. Illetve annyiból jó az első fele, hogy még hiteget, hogy lesz ebből valami, akkor még nem látványosan ugranak le a képernyőről a hibái (ellenben elkezdtem komolyan kényelmetlenül érezni magam, hogy többször is egy középkorú, kapuzárási pánikos nő leszbikus fantáziáit látom megelevenedni az Amerikai szépség stílusában), de a második órát régen idézett, kedvenc balkáni útépítő munkásaim is írhatták, forgathatták és eljátszhatták volna. Egyes kommentelők például a 9V-os elem nyalogatásához tudták csak hasonlítani az élményt.

Az imdb-n 3,6 pontra tartják. Lehetett volna gyanús már ez is, de nem ez lett volna az első film, ami alul lett pontozva ott valami miatt. Ez a 3,6-tal még túl is lett értékelve.

3/10
.

.
Juliska és Jancsi / Gretel & Hansel

Jancsi és Juliska meséjét talán senkinek nem kell bemutatni, ahogy azt sem, hogy nem ez az első feldolgozás belőle (elég extrém példákkal, ld. Boszorkányvadászok). Viszont még talán egyik sem próbálta hangulatában ennyire megközelíteni az eredeti Grimm-történetet, érdekes kiegészítéseket adva a sztorihoz.

Ez a része jó is, alapvetően minden eleme tetszett külön-külön. Jó az egész felvezetős sztori, jó a hangulata, jó az, ahogy a gyerekek között konfliktus bontakozik ki arról, hogy maradni vagy menni-e a kockázatosabb, és nagyon jó, egyszerre anyáskodó és fenyegető lett a boszorkány karaktere, még úgy is, hogy mézeskalács-házikóról természetesen szó sincs, csak valami gyanúsan misztikus, minden nap az asztalra kerülő lakomáról. Külön jó az, és erre utalnak a címben felcserélt nevek is, hogy a történet mozgatórugója Juliska, neki sokkal nagyobb szerep jutott ebben a változatban, mint máskor, és tetszett az is, amilyen dilemmára kifut ez a végére.

A probléma számomra egyértelműen Oz Perkinsre szűkül, a rendezőre, akinek egyszer már végigkínlódtam egy jobb sorsra érdemes filmjét (I Am the Pretty Thing That Lives in the House), és ez sem maradt el tőle sokkal unalomban.

5/10
.