Niwrok írásai 1.0

Niwrok írta:

.
A holnap határa / Edge of Tomorrow

Remek-remek, eleddig csak méltató kritikákat olvastam a filmről, a héten tervezem is megnézni. Ha minden összejön, lehet tolok egy dupla-mozi napot ezzel és a Demónával.

Niwrok írta:

De, mégis, egy dologban garantáltan nyert ez a film, és külön remélem, hogy semmi nem fogja megelőzni életem hátralevő részében: itt láttam életem legundorítóbb pucér férfiseggét!

Bocs, de ezt nem hagyhatom riposzt nélkül. A Torrente 4 ominózus zuhanyzós jelenete ilyen téren nálam vitte a legundorítóbb férfiánusz-totálba díját. Mondjuk azon legalább röhögni lehetett.

Weide írta:

A Torrente 4 ominózus zuhanyzós jelenete ilyen téren nálam vitte a legundorítóbb férfiánusz-totálba díját. Mondjuk azon legalább röhögni lehetett.

Kicsit más kategória, nem ad ilyen mély betekintést, de szerintem felkészülhetsz a trónfosztásra .
.

Niwrok írta:

Ha "kifogásokat" kell keresned, hogy nekem miért jött be, akkor már régen rossz .
.

Keresi a fene. :)Nem azt mondom, hogy nem jött be, az eleje kimondotan tetszett, viszont miután K.Bacon elégtételt vesz, onnantól bosszantó butaságok kezdenek sorakozni... Na de majd hamarosan elolvashatod.

Niwrok írta:

.
A holnap határa / Edge of Tomorrow
9/10
.

Na, de jó!!! Ebben viszont maxi egyetértünk. Végre újra egy film, amiről rögtön, frissében lehet értekezni. Akkor sorolom is kérdéseimet, hátha Te tudsz rá választ:

Spoiler:

Weide írta:

Remek-remek, eleddig csak méltató kritikákat olvastam a filmről, a héten tervezem is megnézni. Ha minden összejön, lehet tolok egy dupla-mozi napot ezzel és a Demónával.

Na ja, meg nem ártana egy dupla kritika is... Ha már a szakdolgozat megvan.  

R2-D2 írta:

Na ja, meg nem ártana egy dupla kritika is... Ha már a szakdolgozat megvan.  

A Holnap határáról nem fogok, mivel arról már van, de a beszélgetésbe majd bekapcsolódok. Demónáról szívesen rittyentek majd valamit, ha valaki nem előz be, vagy ha nem lesz olyan értékelhetetlenül rossz, mint az Óz reboot.

R2-D2 írta:

Na, de jó!!! Ebben viszont maxi egyetértünk. Végre újra egy film, amiről rögtön, frissében lehet értekezni. Akkor sorolom is kérdéseimet, hátha Te tudsz rá választ:

Spoiler:

Spoiler:

.

R2-D2 írta:

A holnap határa

Spoiler:

Amúgy meg nem a magyarázatok "viccek", hanem az egész bevezető és a rövid finálé, és qrvanagy szerencséje a filmnek, hogy a többi elszórakoztatott annyira, hogy amiatt nem aláztam le a vérbe. A Hadak útján "csak" ugyanennyi hibával simán elvérzett nálam.
.

Niwrok írta:

A holnap határa

Spoiler:

Amúgy meg nem a magyarázatok "viccek", hanem az egész bevezető és a rövid finálé, és qrvanagy szerencséje a filmnek, hogy a többi elszórakoztatott annyira, hogy amiatt nem aláztam le a vérbe. A Hadak útján "csak" ugyanennyi hibával simán elvérzett nálam.
.

Igen, a Hadak útjánt sosem értettem nálad... :)de hát nem is dolgom, hogy mindent megértsek...

Spoiler:

R2-D2 írta:

A holnap határa

Spoiler:

.

Hamarosan majd válaszolok, de most befejezem a Halálos ítélet írást (meg a Maiden koncertbeszámolót), mert már két napja írom őket...

Niwrok írta:

A holnap határa

Spoiler:

Eszembe jutott még egy apróság, ami talán befolyásolja a lehetőségeket:

Spoiler:

.

Niwrok írta:

A holnap határa

Eszembe jutott még egy apróság, ami talán befolyásolja a lehetőségeket:

Spoiler:

.

Ez logikusnak tűnik, legalábbis az öt év tekintetében. S hogy mikor hangzott el? Talán az elején, a híradó-bejátszásoknál, nem tudom, de biztosan hallottam.

Spoiler:

.
Zero Dark Thirty - A Bin Laden hajsza


Amikor nem pusztán valós, hanem közismert események alapján készítenek filmet, extra kihívást jelent, hogy a történet csattanója senki számára nem lehet meglepetés. Én viszont pont olyan vagyok, aki elsősorban a történetekért néz filmet, olvas könyvet, játszik, de az ilyeneknél legfeljebb a háttéresemények adnak újat, például az érintettek személyes történetei, az emberi sorsokról viszont van elég dráma, mint például a Bombák földjén, ha már Kathryn Bigelow a téma. Ahogy ott sikerült neki, itt sem volt kérdéses, hogy Bigelow remek, kimért, magával ragadó, és szerencsére a túlzott patriotizmust messze kerülő filmet csinált még erről a sok csapdát rejtő időszakról is. De pont ezekért volt az, hogy a moziban kihagytam ezt a filmet, és a szekrényemben is vagy egy évet töltött, mire a lejátszóba került. Hogy igazán kíváncsi legyek egy filmre, kell hozzá az újdonság varázsa, akár csak egy új gondolaté vagy egy látványos apróságé (a Bombák földjén például a lassított robbanás képeivel nyert meg)... de a Zero Dark Thirtynél nem éreztem ilyet, és ez a film alatt végig így is maradt, olyannyira, hogy csak három részletben tudtam végignézni.

Nem is csak a hossza miatt, mert a három rész között nagyjából ott tartottam a szüneteket, ahol amúgy is változik a történet stílusa, iránya, és ebből rögtön az első volt az, ami a legkevésbé tetszett. Azt hiszem, a legnagyobb problémám az volt vele, hogy miközben szépen felöleli nyolc év dolgait -természetesen kezve 9/11-gyel, az azt követő vallatásokat, a CIA titkos börtöneit és a hírhedtebb merényleteket-, ez az időtáv túl nagy ahhoz, hogy érdemben és mélységében foglalkozni lehessen azzal, amire mindezeket a stáb felfűzi, azaz Maya CIA-s pályafutására. Arra a Mayáéra, aki ugyan próbál keménységet erőltetni magára, amikor rögtön az első szaudi napján szembesül a CIA-s kínvallatások kegyetlenségével, hogy évekkel később ő maga is hasonló elszántsággal és kérlelhetetlenséggel csinálja ugyanazt. Nekem ebből hiányzott az átmenet egyikből a másikba, még ha az introba bevágott, mindössze a sötét képernyő gyásza alatt elhangzó, elcsukló beszélgetésfoszlányok az eltérített repülőkön, a lángoló épületekben rekedt emberektől, az idő haladására és a tétlenségre, de legalábbis eredménytelenségre figyelmeztető merényletek, és a monoton megalázottsággal, kiszolgáltatottsággal megtört foglyok mind-mind jó alapot adnak ehhez. Csak közben túl nagynak éreztem az ugrásokat az eseményekben. Emiatt még talán az a két jelenet fogott meg a legjobban, amikor Dan, a vallató panaszkodik a majmai miatt, meg ahogy az információk iránti vágyában túl nagyot kockáztató Jessica mosolyog, alig fél perccel az életét kioltó robbanás előtt. Úgy fél óra után már igencsak untam a semmitmondó arab nevek zaját nagyjából addig, amíg el nem hangzott Abu Ahmed neve.

A második etap végre már nem az információk felporszívózásáról szólt, hanem egyetlen személy, Bin Laden futára utáni nyomozásról, és ez meghozta azt a feszültséget, amit vártam, ami kell egy ilyen filmhez. Kifejezetten érdekes volt, ahogy egyetlen ember önkéntelen dezinformációja megakasztotta a felderítést, hogy aztán egy véletlen előkerült akta nyomán feléledjen a régen veszni látszó nyom. Tetszett, ahogy próbálták a családi kapcsolatokat kihasználni, hogy azokból hogyan szűkítették le a vizsgálat körét egy kb. tíz kilométer sugarú körre, hogy aztán helybéli őrszemekkel meg egy autós üldözéssel végre megkapják a jutalmukat: egy házat, ahol a futár lakik. Utána már "csak" fel kell deríteni, hogy Bin Laden ott lehet-e, és mert bizonyosság ebben nem szerezhető, így "csak" arról kellett meggyőzni a washingtoni bürokratákat, hogy nagyobb a valószínűsége és a jutalma annak, hogy Bin Laden ott van, mint az égés akkor, ha mégsincs ott. Tetszett, hogy nem csak a nyomokból lehetett olvasni, hanem a nyomok hiányából is, és ahogy a fizikusok az erőterek vizsgálatából fedeznek fel új bolygókat, akkor is, ha nem látják azokat, úgy a túlzott biztonsági intézkedések ténye önmagában is árulkodó lehet.

A vége így már maga a katonai akció, a végrehajtás. Sokat dobott a hangulaton a szinte real-time-ban zajló behatolás, ami ezzel még úgy is izgalmasra sikerült, hogy a végkifejlet adott volt: "Megvan a főnyeremény!". Ez a szakasz is működik, jó arcok a katonák, az akció hiteles, tetszett.

Bár Maya igazán csak a középső szakaszban főszereplő, ő köti össze az eseményeket, ahogy az első részben jókor van jó helyeken, a végén meg csinálja azt, amit egyedüliként tehet, izgalmában rágja a körmét, ahogy tíz évnyi munkáról, sok-sok ember áldozatáról derül ki igazából egyetlen másodperc alatt, hogy volt-e értelme, a kettő között meg próbálja életben tartani a figyelmet, amivel ez a nyom -a többi, hasonló nyomból- megkapja azt a pénzt és erőforrást, amivel a végére lehet járni. Jessica Chastain pedig kiválóan alakít mindhárom fázisban, ahogy Artu is írta, ez igazából az ő filmje, de a mellékszereplők is remekül alakítanak, ráadásul jó volt sok ismerős és kedvelt arcot látni köztük, leginkább mondjuk Mark Strongét, akinél azt mondtam, ha csak addig a két percig szerepel, amíg a céges tárgyalóban kiosztja a beosztottait, akkor is ő lesz az egyik legjobb szereplő. Az egyetlen, akiben nem sokat láttam az unottságon kívül, az Kyle Chandler volt, pedig sokadszor kapja meg ezt a kihelyezett műveleti főnök figurát; ha jól emlékszem, a Királyságban is valami hasonlót alakított.

Ami viszont hibátlan, az a környezet. Bigelow a Bombákkal már megmutatta, hogy poros afgán meg arab városokat milyen látványosan is lehet fényképezni, főleg, ha a belső tereket is bemutatja. Ha valamire emlékezni fogok a díszletek közül, az a telefonközpont lesz.

Na meg az utolsó jelenetre, ami valami Bigelow-jellegzetesség lehet: az utolsó képkockákon -szinte- mi más is lehetne, mint a már a Bombák földjénből jól ismert nézés; a "Hogyan tovább?"...

8/10
.

Niwrok írta:

.
Zero Dark Thirty - A Bin Laden hajsza

8/10
.

Jéééé... Csak most????

Meg voltam róla győződve, hogy ezt már láttad. Mindenestre az értékelésednek örülök, óriásieltérés nincs köztünk. Az a 10% semmi.

Mivel itt indult el a thread, itt jelentem be, hogy ma végre meg tudtam nézni az Edge of Tomorrow-t. Összességében tetszett, az általatok felvonultatott kérdésekre is többnyire vagy találtam választ, vagy megelégedtem annyival, amennyit a film is méltóztatott közölni, és nem is éreztem iránta késztetést, hogy jobban belemélyedjek, egyetlen egy kivétellel.

Spoiler:

Amúgy Cage frontvonalba helyezésének szempontjából a film jól működött, bár maga az aktus nem lett rendesen elmagyarázva, de én simán úgy vettem, hogy mint a katonai média egyik fő embere, egyszerűen ott kellett lennie a frontvonalon, hogy a tudósítása megfelelő legyen. Azok után, hogy kvázi megfenyegette Brigham-et, meg bunkó, tirpák módon próbált kibújni a felelőssége alól vezetett oda, hogy nem egy médiacsapattal küldték ki a frontra, hanem berakták a kopaszok közé. Ennyi.
A film szempontjából viszont kurva jól működött ez a csavar, mert így tényleg láthattuk, hogyan válik egy nyápic, beijedt katonából egy veterán, aki aztán halomra képes ölni az ellent. Ez tetszett, Cage fejlődése és átalakulása volt számomra a film csúcspontja. A Full Metal Bitch-csel való kémia is jól működött, bár valahogy nem éreztem elég mélynek a kapcsolatukat. Amúgy, ha már FMB, a poénok nagyon jól ültek, jól voltak időzítve, nálam az összes célba is talált, párszor hangosan felröhögtem. Az akció is jó volt, és látványos, számomra még követhető is. Az ellen meg bazmeg nagyon durva volt. Gyors reagálású, kegyetlen, szóval tényleg para lehetne ilyenekkel szembemenni.
Viszont amilyen kegyetlenek és szinte parásak voltak a hadszíntéri jelenetek, annyira nem éreztem áradni az egész filmből az elkeseredettség és kilátástalanság érzését. Részemről lehetett volna pár fokkal komorabb, brutálisabb, kegyetlenebb, sötétebb a film. Végig úgy éreztem, nyílegyenesen haladunk a végcél felé, úgymond kisebb bökkenőkkel, de ugye mind orvosolhatóak voltak Cage képessége által, ezáltal nem nagyon volt miért aggódni.

Spoiler:

A fentebbi okok miatt, illetve a kémia furcsa egyensúlya, és a katonatársakra való minimális fókuszálás miatt (többet foglalkozhattak volna velük is, plusz 10 percet elbírt volna a játékidő), illetve a számomra-nem-elég-komor hangulat miatt, részemről csak 7/10 volt ez a film, viszont a maradék részével tényleg meg vagyok elégedve, látványos, élvezhető, pörgős, sőt, valamennyire újszerű is volt, nyári blockbuster-ként pedig abszolút jól teljesített.

Niwrok: Az a hájas segg nem volt annyira vészes, sőt, poénforrásként is nagyon működött, szóval szerencsére nem sokkolt le teljesen.