Niwrok írásai 2.0

.
Templomosok / Knightfall S1




Már a SIX című sorozat kapcsán is beszéltem arról, hogy az eredetileg ismeretterjesztőként funkcionáló csatornák közül is egyre többen gyártanak tévésorozatokat, hiszen ez most egyértelműen akkora piac, amiből senki nem szeretne kimaradni. Ebből a körből bár a Vikingek is elég régóta a "polcomon" van, a múltkori Pilgrimage kapcsán ez a -nálunk az HBO-n vetített- sorozat került elő, ami a templomos lovagok történetéből idéz meg pár részletet... kb. úgy, ahogy arról egy bulvárlap tudósítana.

15 év telt el azóta, hogy Akkó ostromával véget értek a XIII. századi keresztes hadjáratok. A templomosok párizsi rendjének vezetője, Godfrey, és helyettese és egyben a nevelt fia, Landry irányítása alatt a szervezet Isten szolgálatában és a szegényekről való gondoskodásban találta meg a templomosok új célját, de lelke mélyén minden lovagnak lélekölő feladat ez, hiszen ők a harcmezőn szeretnének bizonyítani, kiköszörülni a vereségük, visszavonulásuk okán esett csorbát. A pápa, VIII. Bonifác érdeke is egy Jeruzsálemért indított hadjárat, de az európai uralkodókat túlságosan lekötik az egymás közötti viszályok, viszont egyre kevésbé látják szívesen a pápai seregnek is beillő templomosokat a küszöbükön. Az egyetlen kivétel talán IV. Fülöp francia király, akit szoros barátság fűz Landry-hez, a többieket pedig általános vélekedés szerint egy olyan szintű ereklye felbukkanása győzhetne meg egy újabb hadjárat elindításában, mint a Szent Grál. Landry egy, a templomosok körében megesett haláleset kapcsán információhoz jut arról, hogy a Grál talán Franciaországban lehet, ez és az ezzel párhuzamosan zajló események azonban mind a Fülöphöz, mind a pápához való kapcsolatát olyan próbatétel elé állítják, amik akár a teljes templomos rend bukásához, üldöztetéséhez vezethetnek... és ahogy a történelemből tudható, vezetett is.

Noha a tévésorozatok a témától és a gyártótól függetlenül is elválnak egy dokumentarista illusztrációtól, ha már a History keze volt a dologban, én arra számítottam, hogy legalább egy kicsit következetesen építenek a történelmi eseményekre, összefüggésekre. Ehelyett a stáb a ponyvaregények leguniverzálisabb hozzávalóit vették elő ("vallás, arisztokrácia, szex és rejtély"), és nagyjából abban a stílusban lett mindez elmesélve, ahogy ezeket egy mondatban össze lehet foglalni ("Úristen! -szólt a grófné- Terhes vagyok! Vajon kitől?"). Bár szép lassan kerülnek fel az udvari és egyházi intrikák sakktáblájára a figurák, a templomosrend tagjai, IV. Fülöp, aztán Johanna, a királyné és a lányuk Isabella, VIII. Bonifác pápa, majd az angol és a katalán követek, a kapcsolat közöttük egy-két kivételtől eltekintve nagyon felszínes. Az például, hogy Bonifác jó pár részen keresztül csak egy mosolygós bácsi, aki kerítőként vesz részt abban, hogy Isabella és hercegi udvarlója végre egymáséi lehessenek, szinte már zavaró volt... pedig sokat lehetett volna színesíteni a sztorin azzal, hogy jobban foglalkoznak a motivációikkal. Ebben szerepe lehet annak is, hogy azért elég sok szállal kell zsonglőrködni; legalább tíz fut párhuzamosan, olyanok is, mint egy novíciussá lett parasztfiú bosszúja és a királyi tanácsnok szarkavarása, nem is beszélve az olyan klisékről, mint a titkos fülke mögüli kukkolás, a mérgezés és a házasságtörés.

Viszont a kicsit közhelyes, lapos hozzávalókból összerakva a végeredmény alapvetően szórakoztató lett. A templomosok és Landry Grál utáni nyomozása nekem Dan Brownt idézte a jelekkel meg az utalásokkal... főleg mert úgy néz ki, sok kérdésre a válasz az árvaházban felnőtt Landry múltjában kell keresni. Ráadásul Landry az, akinek a vállára rápakolták a drámát, így egyszemélyben, hiszen egyszerre érik konfliktusok a becsülete, az értékrendje, a hite, a hűsége és az emberi kapcsolatai oldaláról, amik odáig fajulnak, hogy a végén már azt is megkérdőjelezi, hogy a Grál megérdemel-e egyáltalán ennyi áldozatot, ha ennyi hátsó szándék és hatalomvágy jár a nyomában. Mindenesetre az érdekes volt, ahogy a tíz rész egyetlen dologra, az utolsó három másodpercben megmutatott kis levélkére futott ki, az évadok közti időszakban kellemes találgatnivalót hagyva a rajongóknak. A többiek, bármilyen meghatározóak is, igazából mind csak mellékszereplők, akiken keresztül Landry jellemének újabb és újabb aspektusa kerül terítékre, ezért kevés olyan van, aki önmagában is emlékezetes volt. Utálék egy karakter volt, de például ilyen volt Isabella, aki egy igazi kis viperaként mérgezte a levegőt a királyi családban, meg még DeNogaret-t tudnám talán kiemelni... ami egy ekkora volumenű sorozatban azért nekem kevés. Nagyjából ugyanígy voltam a külsőségekkel is: a látványvilág és a kellékek sokasága jó, a színészi alakítások is megfeleltek, de azért nem mondanám egyikre sem, hogy emiatt aztán mindenképpen meg kell nézni ezt a sorozatot.

Nekem talán kicsit túl könnyed volt a sorozat hangvétele, már ami az erotikus-romantikus-titokzatos lovagregények sablonjait illeti. A szövevényességre és a fordulatokra nem lehet panaszom, de ha jobban kihasználják a történelmi alaphelyzetben ott levő lehetőségeket, akkor nem csak minden második résznél csettintettem volna elégedetten, miután minden akciódúsabb-pörgösebb részre jut egy lelkizősebb-ármánykodósabb-nyomozósabb... vontatottabb.


7/10
.

Niwrok írta:

Vonat Busanba - Zombi expressz


Annak mondjuk nagyon tudtam örülni, hogy azon túl, hogy a koreai beszédnek van egy kicsit visongós jellege, amit néha túlripacskodnak a színészek, olyan hisztériás karikatúrákat, mint az eddigi koreai filmekben, nem találkoztam.

Akadt pár kellemesen újszerű ötlet (van egy-két olyan hátránya ezeknek a zombiknak, amit a túlélők elég jól ki tudnak használni, lehetőséget adva némi rejtőzködésre és az abból eredő feszültségre), jobb jelenet (rögtön az elején tetszett az őzes), érdekes háttérelem (a dél-koreai belpolitikai helyzet nem túl nagy ismeretében is elég morbid az, ahogy az emberek a "zavargásokról" beszélgetnek), vagy ügyesen megvalósított beállítás, amiktől ez több lett, mint a sokadik sablon katasztrófafilm. Nekem azért nem ez lett az év horrorja.


7/10

Időközben lett magyar címe is...

Nekem kifejezetten tetszett. Persze, nem az év horrorja, de ahonnan jött, ahhoz képest teljesen rendben van. A vonat, mint helyszín, baromi jó (néha kicsit Snowpierceres), tök sok feszültséget tud adni önmagában az, hogy nem igazán tudsz hova futni. Az egész apokaliptikus környzet remek, és azon is elgondolkodtam, hogy ilyen agresszív vírussal és zombikkal egyáltalán mennyi a globális túlélés esélye. Volt benn néhány üdítően meglepő fordulat (első megálló, pl), néhány karakter kifejezetten jó lett. A főszereplő srác is jól ki van találva, a nagyképű, egoista faszból milyen kis hős lett. A vonattársaságos faszit játszó színésznek meg sikerült a célt elérni, rohadt irritáló volt végig. Szerintem a látvány is rendben volt, ami bajom a zombikkal volt, az nem a sminken múlt...

... sokkal inkább a szinte röhejes mozgásukon és viselkedésükön. Komolyan, többször felnevettem, mikor valamelyik felébredt és elindult, létük minden volt, csak nem félelmetes: ugyanakkor tetszik ez az újkori Holtak hajnala/ Z világháborús gyors mozgású fertőzöttek ötlete. Ami még zavart, az a hisztérikus koreai viselkedés, az a sivítozás, ami sajnos a keleti filmek jó részét jellemzi - különösen igaz ez az anatagonista viselkedésére.

De összességében kifejezetten tetszett, a vége meg... nos, egy pillanatig még az is megfordult a fejemben, hogy sikerül megismételni a Köd megdöbbentő érzelmi sokkját - de aztán nem voltak hozzá elég bátrak. Ha meglépik, akkor most szerintem 95%-oat adok rá. Így "csak"



80%


.

Niwrok írta:

.
Templomosok / Knightfall S1

Nagyjából ugyanígy voltam a külsőségekkel is: a látványvilág és a kellékek sokasága jó, a színészi alakítások is megfeleltek, de azért nem mondanám egyikre sem, hogy emiatt aztán mindenképpen meg kell nézni ezt a sorozatot.

7/10
.

Ez tervben volt, csak rengeteg minden van ezen kívül is, ami talán jobban érdekel. De egyszer szakítok rá időt.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Vonat Busanba - Zombi expressz

Akadt pár kellemesen újszerű ötlet (van egy-két olyan hátránya ezeknek a zombiknak, amit a túlélők elég jól ki tudnak használni, lehetőséget adva némi rejtőzködésre és az abból eredő feszültségre), jobb jelenet (rögtön az elején tetszett az őzes), érdekes háttérelem (a dél-koreai belpolitikai helyzet nem túl nagy ismeretében is elég morbid az, ahogy az emberek a "zavargásokról" beszélgetnek), vagy ügyesen megvalósított beállítás, amiktől ez több lett, mint a sokadik sablon katasztrófafilm. Nekem azért nem ez lett az év horrorja.

7/10

Időközben lett magyar címe is...

De összességében kifejezetten tetszett, a vége meg... nos, egy pillanatig még az is megfordult a fejemben, hogy sikerül megismételni a Köd megdöbbentő érzelmi sokkját - de aztán nem voltak hozzá elég bátrak. Ha meglépik, akkor most szerintem 95%-oat adok rá. Így "csak"

80%

Már múltkor, a Bullet Trainnel is mutattad, hogy Ázsia és a vonatok neked jó párosítás .

.

Niwrok írta:

Vonat Busanba - Zombi expressz

Már múltkor, a Bullet Trainnel is mutattad, hogy Ázsia és a vonatok neked jó párosítás   .

.

Ja, és abban is úgy beszéltek, mint a hisztis ovisok...  



.

Niwrok írta:

.
A hely


Kevés olyan kihívás akad a filmes világban, mint amikor mindössze pár négyzetmétert kell tartalommal, feszültséggel és érzelmekkel megtölteni másfél órában, és Genovesenek pontosan ez sikerült másodszor is.

A film másik oldalán ott van a titokzatos, az egész filmet végigevő férfi, akinek mindössze akkor látjuk az emberi oldalát, amikor a bisztrót vezető Angela záróra környékén beszélgetni próbál vele, megtudni róla minél többet, és talán egy kicsit flörtölni is vele. Az ő szerepe, funkciója és megjelenése lehet a film másik folyamatosan a nézőben motoszkáló kérdése, hiszen ő maga úgy tesz, mintha csak közvetítője lenne egy hatalomnak, ugyanakkor azzal, hogy az asztal mellett ülve is mindent tudni látszik a külvilágról, magát is a hatalom birtokosává teszi. Nem nagyon lehet eldönteni, hogy valóban képes-e megtenni azokat a dolgokat, amiket ígér, vagy csupán kihasználja az emberekben a remény miatt ott levő hitet a hiedelmekben, babonákban, és a dolgok akár maguktól is megtörténnének vagy megtörténhetnek, és a lényeg csak a rosszra, az erkölcstelenre való csábításban és annak visszautasításában van.

A Hely sztorija nem olyan hétköznapi és életszerű ugyan, mint a Teljesen idegeneké, misztikus hangulata ellenére viszont ugyanolyan izgalmasan, hitelesen, és néha viccesen játszik az emberi lélek sötét oldalának titkaival és vágyaival.


8,5/10

Juj, Niwrok, köszi az ajánlót!!      

     

Ez rohadt jó volt, biztos helye lesz év végén a másik listámon... szinte tökéletes volt az egész, remek dramaturgia, nagyszerű drámák és egymásba fonódó történetek, minimalizmusa és csupán dialógusokra építkező szerkezete ellenére kiváló mozi...

... csupán egy dologban bicsaklott meg nálam: túl későn (a fináléban) jött a válasz (??) arra, hogy a faszi mit keres ott éjjel-nappal és hogy tudhat ennyi mindent a világról és az eseményekről. Persze, ez a feloldás önmagában zseniális, de nem először fordul elő velem egy film nézése közben, hogy a kezdeti ámulat átvált egy idő után kényelmetlen fészkelődéssé, mikor azon tűnődöm, mindaz, amit látok, az hogy lehet...

Konkrétan: az első, második, sokadik ámulatomból felocsúdva egyre jobban zavart az a képtelenség, hogy a Férfi egyfolytában ott ül a bárban és semmi magyarázat nincs rá, hogy lehet az (záróra, alvás, stb...). Oké, értem, hogy off screen alszik, pisál, kakál, fürdik, mint Jack Bauer a 24-ben, de az idő múlásának totális kihagyása a képből nálam azt a fura érzést adta, hogy ő mindig, folyamatosan ott van. Akár záróra után is.

Aztán persze a legeslegvégén kerestem az államat, a "Megoldható" után, de addigra icipicit eltávolodtam a hitelességtől.

De amúgy zseniális, méltó párja a Teljesen idegeneknek.



85%



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
A hely

A Hely sztorija nem olyan hétköznapi és életszerű ugyan, mint a Teljesen idegeneké, misztikus hangulata ellenére viszont ugyanolyan izgalmasan, hitelesen, és néha viccesen játszik az emberi lélek sötét oldalának titkaival és vágyaival.

8,5/10

Juj, Niwrok, köszi az ajánlót!!  
Ez rohadt jó volt, biztos helye lesz év végén a másik listámon... szinte tökéletes volt az egész, remek dramaturgia, nagyszerű drámák és egymásba fonódó történetek, minimalizmusa és csupán dialógusokra építkező szerkezete ellenére kiváló mozi...

85%

Szívesen, mint mindig .

Spoiler:

Egyébként ha nem akarod, nem kell az "egyéb" listára "száműznöd", mert ez mozis bemutató volt Magyarországon még márciusban, csak én most jutottam el rá.

.

.
Jurassic World 2.




Noha alapvetően szeretem a dinós franchise-t, úgy alakult, hogy mélyebb nyomot csak a Jurassic Park és a Jurassic World hagyott bennem; a Jurassic Park 2. és 3. részét minden ingerenciám ellenére sem néztem meg soha az elejétől a végéig. Valahogy nekem a Jurassic Park megmaradt annak a filmnek, amiben egy épülő vidámparkban elszabadulnak az őshüllők, aztán "a hűha" után jött "a futás meg a sikítás". Most, az új Jurassic World kapcsán kellett rájönnöm, hogy ez jól is volt így, és hogy az igazi "hűha" nélkül nekem a töredéke élményt nem jelentik a dinoszauruszok.

A könyveket is olvasva ugyanis a filmekben is leginkább azt a felelőtlenséget keresem, azt a bármikor összeomló kockázatvállalást, ami egy ilyen park létrejöttéhez vezet. Ahol komolyan gondolja bárki, hogy nemcsak be lehet idomítani egy 18 méter testhosszú, 5 tonnás delfinutánzatot trükkökre, de azt is, hogy egyszer sem fog félresikerülni az ugrás, a nézőtéren ülők százait lapítva szét. Nekem sokkal inkább ebben testesül meg a Jurassic Park, mint magukban a dinókban... ezért is mondtam mindig, hogy Hammond parkja mellett engem egy kicsit jobban érdekel Malcolmé. Maga a felvezetés még teret is engedett ennek az elképzelésnek, hiszen mind az előző részben sugallt hadászati dinófejlesztés, mind az itt bevezetésnek szánt állatvédelmis anomália ugyanezekben a kockázatokban gyökerezett. Azt már egy kicsit nehezebb volt megugrani, hogy az előző részben látott kékharisnya karriermaca hogyan lett hippi állatvédő aktivista, főleg úgy, hogy neki nem csak romantikus ideái vannak a cuki dinókról, hanem a lábuk között szaladgált halálfélelemben, de sajnos elég gyorsan kiderült, hogy ebben a filmben egyetlen kérdést semmiképpen nem szabad feltenni... azt, hogy "De miért?".

Nem szabad foglalkozni például azzal, hogy ha sokat ér egy dinó, és tudomásom szerint a Jurassic World volt az első helyszín, amiből a teljes nyilvánosság is tudomást szerezhetett a dinókról, akkor miért nem próbálkozott senki milliárdos műgyűjtő, csempész meg sznob fegyverbuzi azzal, hogy "kimentsen" közülük párat a dinók elszabadulása óta eltelt három év alatt... hogy miért kellett megvárni, hogy kinőjön ott egy tűzhányó. A vulkános szakasz a filmben ugyanis minden egyes elemében annyira buta, hogy a forgatókönyvírók és J.A. Bayona rendező azt is elfelejtették közben, hogy ennek a filmnek a dinókról kell szólnia, és inkább  leforgatták egy dinós díszlet előtt a Pompeii 2.-t. Miközben ugyanis az idős, naiv tudósbácsival és a környezetével megalapozzák, hogy miért is kell a korábbi főszereplőket meg még két sikongató idiótát beleerőszakolni a forgatókönyvbe, a zsoldosok meg a tűzhányó oldalában összepakolják a mindenféle dinókat, a valódi fenyegetést nem az őshüllők jelentik, hanem a láva. Az a láva, aminek ebben a filmben legtöbbször csak fénye van, a hője csak a dinókra hat, és amiben néha a dinók is szerepet kapnak, de szinte csak annyira, hogy azok is pánikolnak a láva miatt. A katasztrófafilmek persze amúgy sem a pengeéles logikájukról híresek, és a látvány megvan benne, de még az alapvető igyekezet és a próbálkozás látszata is hiányzik a következetességre. Így aztán amíg az első részről a park látványosságai jutnak eszembe, a másodikról elsőre az a kép ugrik be, ahogy a dinókra méretezett kábítólövedék hatását magáról 10 másodperc alatt teljesen lerázó Owen a béna hernyómozgásával megpróbál bevetődni egy farönk mögé a láva elől   . De ugyanilyen jól kifejezi az egésznek a komolyságát az, hogy a bánatosan síró dinó után a teherautójából kinéző, vörös hajú, zubbonyban is elég nőies Claire-t nem veszi észre egy raktérnyi zsoldos, csak később, a kastélynál egy olyan, akit az éji sötétben teljesen elvakítanak a teherautók lámpái.

Hja, "kastély"... A második szakasz annyival volt jobb nekem, hogy a láva helyett is mindent elborító hülyeségek helyét átvették az olyan "C" kategóriás filmes sablonok, mint a szupertitkos árverés, manökenek helyett ketrecbe zárt dinókkal a kifutón. Persze itt sem lehet megúszni, hogy az étellifttel akár a szupertitkos laborba is le lehessen jutni, vagy hogy a szuperveszélyes dinó ketrecének valahogy nyitva kell maradnia, de szigorúan szörny- és horrorfilmes szempontból nem volt rossz. Bayona itt érzi magát elemében, ehhez van meg igazán a filmes eszköztára, hogy az emberek rettegve bújkáljanak a hatalmas karmával kaparászó, cicergő dinó elől. Ha nem akarta volna sokszor komédiába hajlóan feloldani a feszültséget, ragaszkodva ahhoz, hogy ez egy családi film, akárhány embert is tépnek cafatokra és nyomnak agyon benne, akár még jó is lenne... továbbra is észben tartva, hogy itt a dinó inkább olyan, mint egy random démon, csak éppen egy dinó alakjában. A keserűségem inkább az volt, hogy aki eddig többször adta bizonyságát, mennyire jól ért a drámai helyzetek képi kifejezéséhez (említve akár a Lehetetlent, akár a zseniális Szólít a szörnyet), az hogy engedhette el Lockwood titkát mindössze kétszer tíz másodpercben egy közömbös vállrándítással. Mert az azért megérdemelt volna többet, már csak azért is, mert ez teljesíti ki a JW2 fő hangulati elemét, vagyis hogy a pánik és az újrakotyvasztott szuperdinó terrorja mellett is nem a fenyegetés érzékeltetése vagy a "hűha" a dinók szerepe ebben a filmben, hanem a sajnálat és a szánalom kiváltása... Mert csak ezeket egyensúlyba hozva nem tűnt volna agyforraló ostobaságnak az a jelenet, ami előkészíti a harmadik rész dinópokalipszisét.

Amikor az előző részről írtam, azzal zártam a gondolataimat, hogy az összes abszurditása mellett is lendületes volt annyira a közönségcsalogató dinópark, hogy az egyetlen dolog, amit nem "hittem el" belőle, azok Claire cipői voltak. Ezzel a filmmel az a bajom, hogy a dinók létezése volt benne a legkevésbé hülyeség...


5,5/10
.

Niwrok írta:

.
Jurassic World 2.

Amikor az előző részről írtam, azzal zártam a gondolataimat, hogy az összes abszurditása mellett is lendületes volt annyira a közönségcsalogató dinópark, hogy az egyetlen dolog, amit nem "hittem el" belőle, azok Claire cipői voltak. Ezzel a filmmel az a bajom, hogy a dinók létezése volt benne a legkevésbé hülyeség...


5,5/10
.

Annyira nem láttuk máshogy, alkalmanként borzasztóan buta volt az egész - ezúttal én voltam engedékenyebb, ahogy olvaslak, valamivel közelebb áll szívemhez az egész franchise.

"Persze itt sem lehet megúszni, hogy az étellifttel akár a szupertitkos laborba is le lehessen jutni"

Ezt nem is említettem...


.

Niwrok írta:

A hely

Szívesen, mint mindig   .

Spoiler:

Egyébként ha nem akarod, nem kell az "egyéb" listára "száműznöd", mert ez mozis bemutató volt Magyarországon még márciusban, csak én most jutottam el rá.

.

Nekem alapból csak a Sátán ugrott be (ellopta a Bibliát??? ), de aztán mikor a csaj mondta, hogy Megoldható, úgy értelmeztem, hogy szegény faszi is csak egy áldozat, akinek az az alkuja valami miatt, hogy ezt csinálja - így viszont a tulaj az Isten/Sátán.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

A hely

Spoiler:

Nekem alapból csak a Sátán ugrott be (ellopta a Bibliát??? ), de aztán mikor a csaj mondta, hogy Megoldható, úgy értelmeztem, hogy szegény faszi is csak egy áldozat, akinek az az alkuja valami miatt, hogy ezt csinálja - így viszont a tulaj az Isten/Sátán.

Azt a "Megoldhatót" mire mondta a nő? Annyira már nincs bennem a vége...

Én nem tulajdonítottam annak a mondatnak nagyobb jelentőséget. Inkább csak a flörtölés részének éreztem, kapcsolódva ahhoz, hogy nyilván a nő is látta és hallotta, mi folyik a férfi körül, és ez inkább csak játék volt a részéről.
De persze lehet, hogy kellett volna.

Mondjuk a párhuzam adta magát nekem, hogy ha a férfi az Isten, akkor a nő a csábító, a kígyó, aki el akarja őt téríteni valódi feladatától... de az már túl homályos utalásokba és következtetésekbe torkollott volna még nekem is.
.

Niwrok írta:

A hely

Azt a "Megoldhatót" mire mondta a nő? Annyira már nincs bennem a vége...

Én nem tulajdonítottam annak a mondatnak nagyobb jelentőséget. Inkább csak a flörtölés részének éreztem, kapcsolódva ahhoz, hogy nyilván a nő is látta és hallotta, mi folyik a férfi körül, és ez inkább csak játék volt a részéről.
De persze lehet, hogy kellett volna.

Mondjuk a párhuzam adta magát nekem, hogy ha a férfi az Isten, akkor a nő a csábító, a kígyó, aki el akarja őt téríteni valódi feladatától... de az már túl homályos utalásokba és következtetésekbe torkollott volna még nekem is.    
.

Arra, hogy kérdezte a faszit, mit szeretne, mire ő mondta, hogy ezt nem szeretné már csinálni, mert belefáradt (vagy valami ilyesmi).... Erre mondta a nő, hogy Megoldható...

.... de megkerestem:

"- Üdv!
- Sajnálom... Nem alszom jól egy ideje.
- Végre elárult valami személyeset! Mondjon még valamit! Nincs saját álma vagy vágya? Mondja el.
- Abba akarom hagyni, amit csinálok. Nem akarom hallani többé a világ nyomorúságát.
- Megoldható."





.

.
Sense8 - S2 E12


Egyszer már elbúcsúztattam ezt a sorozatot, ami ugyan érdekes volt, de sokszor ez a különlegesség lett a veszte. Elbúcsúztattam, mert a második évad érezhetően összecsapottabb volt, miután a három fő projektgazda (a Wachowski-tesók és Tom Tykwer) szép sorban kiszállt, és azért is, mert a kellő nézőszámokat sem hozta, így a gyártó Netflix elkaszálta. Aztán jött az, ami oly gyakran megtörténik a sorozatvilágban, vagyis hogy egy félbehagyott sorozat miatt a rajongók petíciókat és kommenteket írnak, hogy a készítők adjanak lezárást a történetnek... és történt az, ami ritkaság: megcsinálták. A Netflix rászánt még pár milliót, még két és fél órát, és leforgattatta a hiányzó epizódot.

Lehetett bármilyen szétfolyós, szerteágazó, vagy ha úgy tetszik, összetett a Sense8, az biztos, hogy mostanra egy nagyon népes és gazdag világot sikerült felépíteni köré. Ahogy a sensate "lényeket" az emberiség mutánsaiként kezdték bemutatni (akik szabadon képesek mentális kapcsolatot teremteni egymással, akár a képességeiket, a tudásukat is elcserélve), ahogy az eddigi rejtőzködés harccá élesedett Wolfgang és Whispers elrablásával, felfedve újabb és újabb sensate-eket, bekapcsolva újabb, kevésbé kooperatív klasztereket (a nyolc egy csoportba tartozó sensate-eket hívják így) a sztoriba, úgy vált fontossá, hogy ez a konfliktus nyugvópontra jusson. Ennek igazán három akadálya volt, ezt kellett most elrendezni, leginkább a Kannibál kérdését, aki arról vált hírhedté ebben a történetben, hogy sensate-ként annyira megrémült attól, hogy hét másik ember ilyen szinten belelát az életébe, hogy megölte mindannyiukat, és minden erejét arra használta, hogy az egész fajt eltörölje az eredetileg a fajok közötti közvetítésre alapított BPO segítségével. Tényszerűen ez a feloldás meg is volt, kiszabadult, akinek ki kellett, meghalt, akinek meg kellett. Voltak hozzá egészen jó akciójelenetek, meg kicsit bénácskák is, mutatva a szűkebb kasszát. És mert nem nagyon hiszem, hogy innen bárki nézte volna (vagy akarná), így talán elmondhatom, hogy teljes lett a hepiend, házassággal, ölelkezéssel meg minden.

Mégis a mindenféle értelemben vett sokszínűség volt a legerősebb hangulati eleme eddig is, és ez most sem változott, bárhogy is besűrűsödnek az események. Néha már szinte abszurd mértékben próbálták a rendezők könnyednek, felszabadultnak és vidámnak mutatni ezt a csapatot, beleértve azt a logisztikai kihívást is, hogy eddig mindig vagy tucatnyi helyen forgattak, szerte a Földön. Most ugyan csak négy helyszín jutott, az is mind Európában, hivatkozva arra, hogy a klaszternek már fizikailag is vállvetve kell küzdenie, de így is becsúsztak olyan bravúrok, mint a finálé bulija az összes túlélő szereplővel, ténylegesen az Eiffel-torony egyik szintjén felvéve. Hiába a véres lövöldözések, mindegyik közé jutott egy lelkizős beszélgetés jellemzően az elfogadásról és a párkapcsolatokról (amit itt Kala művelt...), vagy éppen csak egy bolondos jelenet arról, ahogy az összes sensate és a társaik ugyanarra a zenére táncolnak, pedig amúgy három helyszínen vannak. Ennyi idő után pedig nem volt karakter, akit ne kedveltem volna meg, vagy legalább ne néztem volna el a különcségét, mert hiába volt Lito egy hisztis primadonna, remek komikus jelenetei voltak, Amanita vagy Daniela nagyszerű volt hűséges, önfeláldozó társként, Bug felülmúlhatatlanul ripacs volt, és még az olyan laposnak tűnő figurák is meg tudtak lepni, mint Rajan. Tőlük is lett a cselekmény olyan összehangolt és olyan jópofa egyben, mint az a bizonyos "eltévedt városi turista" jelenet.

Pénz és idő ugyan kevesebb jutott a záró részre, mint ami ahhoz kellett volna, hogy a sorozat külsőségeiben is megőrizze az eddigi színvonalat, de nekem egyértelmű, hogy amit ilyen korlátok között, ennyi szervezéssel össze tudott hozni a stáb tagjai (nyilván a kasza után mindenki gyorsan más meló után nézett, tehát itt semmi nem volt egyszerű), azt maximális erőbedobással és lelkesedéssel tették. Ez a hangulaton is visszatükröződött, simán most éreztem magam alatta a legjobban.

Most már tudom sajnálni, hogy vége van.


7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Sense8 - S2 E12


És mert nem nagyon hiszem, hogy innen bárki nézte volna (vagy akarná),


.

Niwrok írta:

Pénz és idő ugyan kevesebb jutott a záró részre, mint ami ahhoz kellett volna, hogy a sorozat külsőségeiben is megőrizze az eddigi színvonalat, de nekem egyértelmű, hogy amit ilyen korlátok között, ennyi szervezéssel össze tudott hozni a stáb tagjai (nyilván a kasza után mindenki gyorsan más meló után nézett, tehát itt semmi nem volt egyszerű), azt maximális erőbedobással és lelkesedéssel tették. Ez a hangulaton is visszatükröződött, simán most éreztem magam alatta a legjobban.

Most már tudom sajnálni, hogy vége van.


7,5/10

Azért köszi, hogy írtál róla, és ha visszanézem az összes ajánlódat, annyira te sem voltál elájulva tőle... legalábbis a pontszámok alapján.

Pedig maga az alapötlet, meg az alkotógárda miatt először még érdekelt is... aztán amit megtudtam róla, valahogy lelohadt az érdeklődés.



.

.
Transformers 3. / Transformers: Dark of the Moon



Amikor a Transformers - Az utolsó lovag minden negatív filmes rekordot megdöntött nálam tavaly, és büszkén elfoglalta méltó helyét a filmes poklom legmélyebb pöcegödrében, eldöntöttem, hogy még egy esélyt adok ennek az univerzumnak: újranézem a harmadik részt. Azért azt, mert nem csak hogy annyira bejött a maga idején, hogy még az éves listára is beválogattam, de azért is, mert sokan éppen azt tartják a széria mélypontjának, legalábbis hogy az első háromból az lett a leggyengébb, az Utolsó lovagot pedig megengedően azzal mentegetik, hogy "az sem rosszabb, mint a többi Transformers". Én pedig kíváncsi lettem, hogy tényleg én öregedtem ennyit lelkileg a hat év alatt... vagy a Dark of the Moon minden az előtti és az utáni csalódással, negatív érzéssel együtt is képes elszórakoztatni.

Ez a meccs részben már az első négy percben eldőlt. Míg a múltkori TraFo a lovagkorba visszatérve próbált gyökeret verni a múltban, de csak gyökérség lett az eredménye, itt azzal, ahogy egy félresikerült cybertroni akcióval összekapcsolták a '69-es első holdraszállást, sikerült egy egészen átgondolt történetnek legalább az illúzióját kelteni. Nem csak a történelmi felvételek bevágásai jöttek be, de az olyan kis finomságok is, ahogy kipótolták azt az időszakot, amit az Apollo 11 legénysége rádiócsendben töltött, és az is, ahogy később Edwin "Buzz" Aldrin személyével elmélyítették ezt a kapcsolatot. Mindezt ráadásul hozzákötötték egy másik emblematikus helyszínhez, vagyis Csernobilhoz és Pripjatyhoz, ami még úgy is tetszett, hogy a felhasznált, bemutatott díszlet minimálisan idézte csak meg ezeket, de azért persze van reaktor-utánzat meg óriáskerék-pótlék mutatóba. Lehet, hogy azok, akiknek egy Transformersből elég az, hogy dolgok törjenek össze két és fél órában ezek nem jelentenek semmit, hogy ezeknek van a legkevesebb köze egy szűken vett Transformershez, magukhoz a robotokhoz, de Bay legalább megpróbálta... és ahogy gondolom szembesült vele, hogy erre nincs igény, nem is fárasztotta magát ezzel a későbbiekben.

Bay nagyjából hasonló módon járt el a karakterekkel is. Bár ez a rész is sokat örökölt az előző részek kreténjeiből (pl.: Simmons ex-ügynök és Sam szülei), felturbózva olyan színészekkel, akiknek a pojácáskodása borzalmas (Kevin Yeong), de legalább vannak mutatóba olyan szereplők és színészek, akik nem csak baromkodni próbáltak. Frances McDormand titkosszolgálati főnöke, John Malkovich hisztérikus cégvezetője, Alan Tudyk ideggyenge kommandós-őrkutyája éppen úgy karikatúra, mint bármi más ebben a filmben, de képesek voltak megmosolyogtatni, és nem csak arra, hogy le akarjam tőlük kaparni az arcom. Még a két idióta kis genyó robot is elviselhetőbb volt úgy, hogy nem minden sarkon jött egy retardált vagy éppen túlgondolt transformer (bár a szemüveges, kopasz öreg robotnál erősen rezgett a léc), nem kezdett egyik sem pisálni, bréktáncolni, seggel felmászni egy háztetőre meg reppelni, és egyik sem úgy nézett ki, mintha egy gép képes lenne arra, hogy löttyedt legyen a teste.

Természetesen a Transformers 3. sem akarta és tudta levetkőzni a sorozat eddigi jellemzőit, de még az olyan kellékekben is, mint a csöcs-segg-láb Rosie Huntington-Whiteley is észre lehet venni a próbálkozást, mert az ő szemében pislákolni látszik némi értelem, míg Megan Foxéban csak az üresség látszott (igen, néha meg lehet próbálni a szemükbe nézni). De nekem ez inkább az arányokról szólt, mert míg a 3. előtti részek az idióta poénkodással próbálták meg ellensúlyozni az akciót, az ez utáni részek pedig mindenből próbáltak minél többet letömni a néző torkán, robbanásokból éppúgy, mint a hülyeségből, a Dark of the Moon pillanatfelvétele valahogy közel került egy harmonikus egyensúlyhoz. Elhiszem, hogy ez nem mindenkinek van kedvére, elvégre mindenki máshogy szórakozik. Sőt, készséggel elismerem, hogy ebben a részben feltűnően kevés jelenetben szerepelnek a robotok maguk, és tényleg kevés az akció és a zúzda például az olyan jelenetekkel összemérve, amikor a milliárdos playboy Dylan az autógyűjteményével kérkedik, és ami van, ott is inkább az emberek, Sam és a katonák csúszkálnak épületek oldalán meg osonnak a robotok lábai között. De én itt kaptam azt, amit vártam egy ilyen filmtől: hogy Bay játsszon a játékaimmal, segítsen játszani, és keltse őket életre. Hogy üsse egymásnak a robotfigurákat, rombolja le az építőkocka-tornyokat, borítsa halomra a meccsbokszokat, mindehhez kreáljon olyan sztorit, amit gyerekként én is kitalálhattam vagy a reggeli rajzfilmben láthattam volna.

Hogy buta-e a Transformers 3.? Igen. Tele van-e képtelennél képtelenebb jelenetekkel és allergiás reakciót okozó szereplőkkel? Igen. Hogy a történet -bár szabad szemmel láthatóan is létezik- nem töltene meg egy papírszalvétát? Igen. És mégis... Ez az egyetlen Transformers számomra az eddigi filmekből, amiről el tudom mondani, hogy kevésbé ostoba, mint amilyen látványos. A CGI-fröccsöntött akciófilmekkel kapcsolatban pedig elég régóta ez az egyetlen elvárásom.


7,5/10
.