HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 2.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 19 ... 34, 35, 36
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2539
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Coco   Kedd Jan. 09, 2018 6:08 am

.
Coco




A cipészcsaládban felnövő, de amúgy zenészi karrierről ábrándozó, tizenéves Miguel nagy dilemmával néz szembe. A rokonság ugyanis generációkra visszamenően -az üknagyi és az ükpapa rosszul sikerült szakítását követően- egyszerűen kitagadta a zenét, így Miguel titokban, a padláson épített fel egy kis szobát rajongása tárgyának, a gitáros legenda de la Cruznak, és ott szokott gyakorolni is a maga eszkábálta hangszerrel, régi tévéfelvételek segítségével. Ahogy a család, és különösen Abuelita nagyi egyre több felelősséget próbál Miguel vállára rakni, magától értetődőnek tekintve, hogy továbbviszi a boltot, a fiú úgy dönt, végre ki kell állnia a nyilvánosság elé, és megmutatnia, mivel szeretne foglalkozni. A szülei és a rokonok azonban hallani sem akarnak erről, még a gitárját is eltörik, ezért Miguel végső elkeseredésében a helyi temetőben álló kriptából próbálja megszerezni de la Cruz ott kiállított gitárját. Azonban mert mindez Halottak napján történik, egyfelől váratlan családi titkokra derít fényt, másrészt Miguelt is hihetetlen utazásra viszi a Halottak földjére, ahonnan nem is maga a hazatérés nehéz számára, hanem az, hogy ezért ne kelljen feláldozni az álmait.

Azt azért nem lehet mondani, hogy túl sok eredetiség lenne azokban az alapokban, amikre a Coco épül. Az egy dolog, hogy a csontvázas-bulizós túlvilágot kb. a Halott menyasszony óta ronggyá használták a filmek, de ugyanebben a kultúrkörben is láttam már sokkal látványosabbat, hangulatosabbat és izgalmasabbat is. Nekem mondjuk nagyon tetszik az egész mexikói koncepció, a Halottak napjának és az emlékezés fontosságának ez a fajta bemutatása, ahol igazán csak azok tűnnek el a világból, akikre már nem emlékezik senki... de az Élet könyve jobban le tudott nyűgözni. Ez egyébként az egész Cocora igaz, van egy-két képi poén, pár "szellemesebb" kikacsintás, de nagyon úgy éreztem, a Coco egyszerűen csak el akar mesélni egy történetet, különösebb sallangok nélkül. Vannak mondjuk a sztoriban is tartalékok, Miguel nyomozása a felmerült családi titok után, valamint hogy ezért milyen kockázatokat vállal, milyen kalandokon megy keresztül például jó tempót adott a mozinak, amit a zenés betétek, a pörgős latinos muzsika csak még feljebb tolt. Ezen a ponton viszont úgy tűnik, a szülőktől lázadó művészet egyet jelent az animációs filmeknél a gitárral; utoljára talán a Hopp nyuszija volt ebből a sorból kivétel, de ő is csak annyira, hogy húrok helyett a dobverőkért volt oda. Nem kell persze egy családi szórakozásra szánt műsornak olyan nagyon innovatívnak lennie, de azért valami legyen benne, ami kicsit feltüzeli az embert, amiért esetleg nem csak egy unottabb, esős szombat délutánon veszi elő...

Ez a Coconál minden kétséget kizáróan az érzelmi világa, és bármilyen hihetetlen, a drámaisága. Nem egyedi ez sem, elég akár csak a tavalyi Kuboig visszamenni, ami egyszerű papírjátékokkal, egy bogárral és egy majommal olyan mesét kanyarított a szülő-gyermek viszonyról, a hagyományok, de azzal párhozamosan az egyéni ambíciók, célok fontosságáról, ami tényleg párját ritkítja... de a maga keretei között a Coco is minden tőle telhetőt megtesz. Eleve Miguelnek van egy olyan személyisége és arcjátéka, olyan esetlen rajongással kevert félelem, elszántság és lázadás sugárzik róla, olyan sokat tanul arról, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt az álmok és a lehetőségek között, hogy könnyen azonosulhat vele bárki... meg azért is, mert egyszerűen csak egy ember, a maga céljaival és gyarlóságaival. Éppen ilyenek a többiek is, a főbb szereplők, akiknél talán háromszor is olyan meglepetéssel, olyan érzelmi katarzissal szolgált a film, hogy teljesen a hatása alá kerültem, és már rögtön az első percben, amikor is magyarázatot kaptam, hogy miért is Coco a film címe, ha egyszer Miguelnek hívják a központi karaktert. Mindehhez a mellékszereplők biztosítják a szükséges könnyedséget -hogy azért a Túlvilágot tett utazás, ha már a halálról, a gyászról és a felejtésről, mint végső elmúlásról szól, mégse csússzon teljes letargiába-, amik közül szinte mindenki beleillett a filmbe, kivéve Hectort, aki simliskedő kis kullancsként sokáig elég irritáló volt.

Szerintem a Coco az egyik legjobb Pixar-film... ami mondjuk csak annyit jelent, hogy inkább a Dreamworks mozijait preferálom, de még talán a Pixar-rajongóiknak is belefér egy kellemes és tanulságos, bár kicsit felnőttes szórakozásnak. Ha már tavaly elkezdtem: 2017-re tőlem a "Strange Magic"-Díjat a Coco kapja.


8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3649
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Kedd Jan. 09, 2018 11:25 pm

Niwrok írta:
.
Coco

Nem kell persze egy családi szórakozásra szánt műsornak olyan nagyon innovatívnak lennie, de azért valami legyen benne, ami kicsit feltüzeli az embert, amiért esetleg nem csak egy unottabb, esős szombat délutánon veszi elő...

Ez a Coconál minden kétséget kizáróan az érzelmi világa, és bármilyen hihetetlen, a drámaisága.

8,5/10
.

Na, jó. A gyerekek már kinőttek belőle, a múltkor már TM is megbirizgálta a fantáziám, és ha ennyire mondjátok, hogy jó, valamikor titokban majd éjjel meglesem, ha lesz a tékában. peace


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3649
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Csüt. Jan. 11, 2018 9:45 pm

Niwrok írta:
.
Black Mirror S4

Hatodszor (három meg három) már egyszerűen minden szavam csak ismétlés lenne ennél a kiváló sci-fi antológia sorozatnál. Mostanra már aki nem tudja, hogy minden epizód egy külön kisfilm, egyedi témával és stílussal, de mindegyikben közös a függőségként kezelt informatika és számítástechnika annak minden emberi-társadalmi vetületével, az ezt sem olvassa valószínűleg... Úgyhogy jöjjön a következő dózis a túladagolt technológiai fejlődésből:


Az ugyan egyértelmű, hogy a sorozat semmit nem veszített a hangulatából, még mindig akadnak olyan részek, amiket szívem szerint 10 pont fölé pontoznék (a sorrendem ezúttal 2-1-3-6-5-4), de összességében most kevesebb volt a kapaszkodó számomra. Nem lehet véletlen, hogy még a háromepizódos időszakban is két év telt el az évadok között, és az, hogy most hat részt kellett egy év távolságban megtölteni tartalommal, érezhetően nem sikerült tökéletesre. Eszem ágában sincs azt mondani, hogy rossz lenne, alig várom a következő évadot, de talán jó lenne, ha Brooker egy kicsit rá tudna pihenni... mert szeretem én a "Meghökkentő cyber-mesék"-et is, de attól ez még nem lesz "fekete görbe tükör".


8,5/10
.

Egyelőre csak röviden: maxi egyetértek, továbbra is remek a sorozat, de nekem az a "hűha-faktor", az az angol morbiditás hiányzik az utóbbi két évadból. Kissé populárisabb, talán szórkoztatóbb is az egész, ami nagyszerű ugyan, de az az első évad(ok) letaglózó élménye már hiányzik.

Igyekszem mindezt majd hamarosan kifejteni, addig annyi, hogy nekem 2-6-4-1-3-5 a sorrend. Smile De nagy különbség nincs köztük.



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 13, 2018 1:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2539
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Pént. Jan. 12, 2018 7:03 am

R2-D2 írta:

Black Mirror S4

Egyelőre csak röviden: maxi egyetértek, továbbra is remek a sorozat, de nekem az a "hűha-faktor", az az angol morbiditás hiányzik az utóbbi két évadból. Kissé populárisabb, talán szórkoztatóbb is az egész, ami nagyszerű ugyan, de az az első évad(ok) letaglózó élménye már hiányzik.

Igyekszem mindezt majd hamarosan kifejteni, addig annyi, hogy nekem 2-6-4-1-3-5 a sorrend. Smile De nagy különbség nincs köztük.


Ez állítólag nem puszta véletlen vagy kifáradás, hanem a koncepció része. A sorozat producere például így nyilatkozott:

„A világ ma nyilvánvalóan aggasztóbb, mint mint néhány évvel ezelőtt volt. És egy ilyen világban felmerül a kérdés: akarunk-e hat zord és kilátástalan epizódot? Akarja-e a világ ezt?”

Nekem erről azért erősen az a mondat ugrik be a Vágy és vezeklésből, hogy "Az igazságnak mégis milyen szerepe lehet az olvasó életében?"...


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2539
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Az állampolgár   Pént. Jan. 12, 2018 5:39 pm

.
Az állampolgár




"Ez csak egy papír!"

Ahogy a Brazilok (a korábbi ezirányú filmes próbálkozásoknál az én tapasztalataim szerint sokkal szélesebb kör számára is befogadhatóbban) próbálta bemutatni már-már komédiát idéző vonásokkal a cigányság magyarországi helyzetét, és azokat a nehézségeket, amivel rendszeresen szembenéznek, úgy tett kísérletet Vranik Roland arra, hogy egy szociodráma keretei között beszéljen arról a társadalmi csoportról, amelyik talán aktuálisan a legtöbb kérdést veti fel, amelyik leginkább téma most a közbeszédben, vagyis a menekültekről, bevándorlókról.

Az ötvenes éveiben járó, Nigériából származó Wilson évek óta menekültként él Budapesten. Szerény körülmények között, de rendezett albérletben él egy hasonló sorsú társával, és még munkát is sikerült találnia az egyik közértben biztonsági őrként, így rendszeres jövedelme van, a kollégái pedig általában kedvelik, kedves embernek ismerik. Amit Wilson ezzel együtt is nagyon szeretne elérni, az a magyar állampolgárság megszerzése, amivel évek óta próbálkozik, de sikertelenül. Az újabb vizsga kudarca után ajánlja fel Wilson főnöke, Éva azt, hogy a testvére, Mari tudna segíteni a férfinek felkészülni az állampolgársági kérdésekből, ahogy gyerekeket is szokott korrepetálni magyarból és történelemből. A szépen induló tanulást azonban két dolog is összekuszálja. Az egyik, hogy Wilson lakásába az Ausztriába költöző lakótársa helyére megérkezik annak egy korábbi ismerőse, Shirin, aki a kitoloncolás elől keres menedéket, ráadásul mindenórásan... a másik pedig, hogy Wilson és Mari között szerelem szövődik, noha a nőnek férje van és két felnőtt fia.

Mivel a film elsődlegesen a három fő szereplő kapcsolatát helyezi középpontba, így a menekültek ittartozkodásának, honosításának kérdésével az első tíz percet leszámítva csak annyira foglalkozik, amennyire a cselekményvezetés megköveteli. De a bevezető és a későbbi rövid szakaszok is tartogatnak egy-két érdekesebb gondolatot, még úgy is, hogy Wilsont ennyi idő után a maga közösségében nem éri különösebb inzultus egy darab leniggerezést leszámítva. Viszont lehet itt akárhány éve, élhet bármilyen tisztességes életet, ahogy bármelyik hétköznapi ember, úgy ő is ki van téve jogszabályi útvesztők kihívásainak, a bürokrácia lassúságának, és maguknak a hivataloknak és a hivatalnokoknak a saját felsőbbrendűségükbe és megkérdőjelezhetetlenségükbe vetett hitének. Wilson számára a legnagyobb csalódás és egyben a leginkább sorsfordító esemény az, amikor kénytelen rájönni, az ő esetében sincsenek egyértelmű szabályok, így azokat mindenki kénye-kedve használja, vagy éppen hagyja figyelmen kívül. Ez viszi végül Wilsont is az ügyeskedés, a kiskapuk kihasználásának útjára, majd vezet a végkifejlet eseményeihez, amik közül sokat meg lehet magyarázni a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság okozta feszültséggel, de nálam igen sokat csorbított a végére az iránta érzett szimpátián, hogy egyre többször hangzott el a fent is idézett mondat arról, hogy "ez csak egy papír".

Ezzel párhuzamosan fut a másik szál, a dráma, amit ez a három ember ismerősként, később lakótársként kialakít magának és egymásnak... Mert Shirin, később pedig a baba olyan kényszerhelyzetet eredményeznek, amivel igazán egyikük sem tud megbírkózni. Mari hiába fogadja el annak minden kockázatát, hogy egy rövid tagadási időszak után felvállalja az érzéseit Wilson iránt, bármit is fog ehhez szólni a családja, a tanítványok szülei, a testvére és a többiek, ezt élből húzza keresztbe, hogy Wilson olyan elkötelezettséget érez Shirin iránt, ami a közös életük lehetőségét, a mindennapokat lassan felőrli. Mari bármit is gondolt a Wilsonnal való együttélés nehézségeiről, ebbe egy kisgyerekes, folyton a lakásban tartózkodó nő a gyermekével (még az utcára sem mehetnek le a lebukás kockázata nélkül) biztosan nem tartozott bele. Az abszurd helyzet pedig a maga szociodrámai természetességében elevenedik meg a három színész (Dr. Cake-Baly Marcelo, Máhr Ágnes, Arghavan Shekari), akik közül Máhrnak van egyedül filmes tapasztalata, de ő is inkább színházi színész.

Vranik Roland filmje úgy tud egy alapvetően nehéz, szerteágazó témáról egy szélsőségében különleges, de mégis valahol mindennapinak tűnő dráma keretei között úgy beszélni, hogy annak vidámabb, könnyedebb perceit sem tagadja meg tőle. Ez részben azért is lehet, mert ugyan a film a belföldön tartózkodó menekültekre van kiélezve, de azért akadnak benne bárki számára azonosulási pontul szolgáló jelenetek, problémák is.


7/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2539
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Kicsinyítés / Downsizing   Szer. Jan. 17, 2018 6:34 am

.
Kicsinyítés / Downsizing




"Tudom, hogy néha egy segg vagyok. De a világnak szüksége van seggekre is, különben hol jönne ki a szar?!"

Mint az emberiség túlnépesedési és túlfogyasztási problémájára adható egyik lehetséges választ, úgy tálalja norvég tudósok egy csoportja azt, hogy sikeres sejtszintű méretcsökkentést képesek végrehajtani egy új eljárással, ami az emberkísérletek során is megfelelően alacsony kockázattal vizsgázott. A kezdeti tesztek, kis létszámú és kis méretű kolóniák kialakítása után a kicsinyítés a piacon is hozzáférhető eljárássá válik. Rövid idő alatt ellepik a világot a kisméretű emberek számára kialakított lakóparkok, a közlekedés, a vendéglátóipar, a munkahelyek egyre inkább alkalmazkodnak a megváltozott fogyasztói és munkavállalói igényekhez... de természetesen nem is az emberiségről lenne szó, ha egyesek nem kezdenék a kicsinyítést kicsinyes céljaikra használni. Mindenesetre Paul és Audrey Safranek -látva, hogy a kicsinyítés milyen szintű életet lenne képes nyújtani számukra-, kispolgári életüket hátrahagyva kis polgárokká szeretnének válni, és ennek keretében jelentkeznek a programra.

Ha az egyszeri néző a kicsinyítésből és az egymás mellett élő, eltérő méretű emberekből indul ki, vagy esetleg látott előzetest az óriás vodkásüveggel meg a babaházakkal, könnyen indulhat ki abból, hogy ez egy vígjáték... és a film ezt az esetleges elvárást nagyjából ki is szolgálja, úgy a feléig. Hiszen a méretbeli különbségekben van valami eredendően vicces, és hogy ne a Drágám, a kölykök összementek őskoráig menjek vissza (meg hát az mégis inkább kaland volt), fel lehet idézni Zootropolis utcáit egér és elefánt békés egymás mellett éléséről. Itt meg eleve mókásnak tűnik ez a sok kis fickó, ahogy emberi méretű tárgyakat használnak új funkcióra, ahogy kóláskupakkal szánkóznak, ahogy sütőlapáttal forgatják meg őket a kicsinyítési eljárás során (mint a hot dogot), ahogy külön kis asztalt terítenek nekik az étteremben az asztalon, és ahogy a reklámok ámuló tömegeket hagynak hátra, amikor elmondják, hogy kicsiben minden mennyivel olcsóbban megoldható. De ahogy mondtam, ne várja senki, hogy erre épül az egész film, mert akkor gyorsan begyűjtheti az első csalódást, mert ezekből a vége felé már csak olyan kis gegekre futja, mint fjord vizén ringatózó hajó vagy az a sziklaomlás.

A film ugyanis nem akarja figyelmen kívül hagyni azokat a társadalmi kérdéseket, amiknek a felvetésére, a rajtuk való filozofálásra igencsak alkalmas lehet egy ilyen aprócska szemléltető ábra. Merthogy a tudósok eredeti koncepciója az, hogy kisebb ember nem foglal annyi helyet, nem használ annyi anyagot, nem eszik annyit, és nem is szemetel annyit, tehát a mérettel minden arányosan zsugorodik... ez az elmélet. A gyakorlat meg az, hogy az emberek a vágyaikat, vagy éppen körülményeiket, a mentalitásukat is viszik magukkal, és miközben egyesek tényleg palotaméretű babaházakat vehetnek egy közepesen lelakott kertvárosi ház árából egy jól védett luxusvidámparkban (tehát ugyan kevesebbet, de arányosan többet fogyasztanak), másoknak a jövedelmük is arányosan csökkent a méretükkel együtt, és ugyanazt a majdnem semmit engedhetik meg maguknak, mint előtte. A lakópark látványához képest így talán még érdekesebb, több ötletet felvonultató volt a kisméretű nyomortelep, vagy az, hogy hogyan lett a kicsinyítés politikai csatározások céltáblája (ld. aki tizedannyit fogyasztva tizedannyira pörgeti a gazdaságot, annak érjen-e a szavazata is tizedannyit, és ha nem, akkor miért igen?). De azért ezügyben sem ajánlott sokat várni a filmtől, mert a legtöbb ilyen kérdés legfeljebb két-három mondat alatt kifut.

Mégpedig azért, mert a film elsődlegesen Paul személyiségére koncentrál, az ő életének az alakulására... és ezt, akik ismerik az író/rendező Alexander Payne életművét, azért sejthetik előre. Ebből a nézőpontból a kicsinyítés csak egy fordulópont, egy technikai eszköz, ami lehetővé teszi a későbbi személyiségváltozást; nem több, mint egy bortúra során megesett találkozás, vagy egy milliós nyeremény ígérete miatt útnak indulni nyolcvan évesen. Ennek is megvan a maga szépsége, de én speciel sajnálattal vettem tudomásul, hogy a kicsinyítés a film második részében szinte teljesen jelentőségét veszi, akár mintha nagyságrendet sem váltottunk volna, és amiben a visszafordíthatatlanságnak sokkal nagyobb szerepe van, mint a méretnek. Ez annyiból nem baj, hogy Paul jellemrajzában is van annyi érdekesség (hogy hogyan is alakul az Audrey-val való kapcsolata a kicsinyítés után, vagy hogy miért is kezd az elvártnál sokkal többet foglalkozni egy féllábú vietnami takarítónővel, akár odáig visszamenően, hogy mi lehet az életének fő motivációja a munkaválasztásától az emberi kapcsolataiig), hogy segít kitölteni az azért meglehetősen masszív 134 percet. Az már nagyobb baj, hogy ehhez olyan unalmas, túlnyújtott jeleneteken át vezet az út, mint a Dusannál zajló hedonista buli (amit igazán szívesen vetettem volna alá egy kicsinyítésnek), vagy olyan, gyorsan idétlenné váló, ötletszerűen előkapott poénokig, mint hogy az amerikaiak hányféle "baszt" ismernek, és én Christoph Waltz sokadszor látott manírjaitól sem voltam hanyatt esve... A legnagyobb bajom meg az volt, hogy az ilyenek miatt esetleg elsikkad a film végső tanulsága... ami nem mindenkinek fog tetszeni, de ez is egy tanulság...

Érthető a koncepció szempontjából, hogy önmagában a kicsinyítés nem válasz a társadalmi kérdésekre, ha ebből is csak kaland és fogyasztási cikk lesz, ahogy az is hogy mindezt egy emberre, Paulra fókuszálva előtérbe kerülnek a drámai elemek a történetben. De az egyre lassabb mederben csordogáló, a kicsinyítés kihasználatlanul hagyott koncepcióját egyre inkább háttérbe toló, idétlen poénokra pazarló, egyre hétköznapibb film túlságosan szétaprózta magát ahhoz, hogy igazán naggyá tudott volna válni nálam.


6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3649
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Szer. Jan. 17, 2018 11:28 am

Niwrok írta:
.
Kicsinyítés / Downsizing


"Tudom, hogy néha egy segg vagyok. De a világnak szüksége van seggekre is, különben hol jönne ki a szar?!"


Érthető a koncepció szempontjából, hogy önmagában a kicsinyítés nem válasz a társadalmi kérdésekre, ha ebből is csak kaland és fogyasztási cikk lesz, ahogy az is hogy mindezt egy emberre, Paulra fókuszálva előtérbe kerülnek a drámai elemek a történetben. De az egyre lassabb mederben csordogáló, a kicsinyítés kihasználatlanul hagyott koncepcióját egyre inkább háttérbe toló, idétlen poénokra pazarló, egyre hétköznapibb film túlságosan szétaprózta magát ahhoz, hogy igazán naggyá tudott volna válni nálam.


6,5/10
.


Ettől nem tudsz eltántántorítani, ezt mindenképp meg fogom nézni... már csak azt nem tudom, hol. Én nem tudom, megint mi van itt a moziban, de nemhogy múlt héttől, még e héttől sem játssza a CC. Sőt a hétem már a Churchill-filmne kéne jönnie, de annak sincs se híre, se hamva. Mad

Update: marad az art mozi, oda sikerült eljuttatni mindkettőt. Csak ott meg az időpontok agyamentek számomra... mindegy, megoldom és reflektálok. Wink



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 2.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
36 / 36 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 19 ... 34, 35, 36

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: