Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Niwrok írásai 2.0

Go down 
+6
Remo
R2-D2
Niwrok
Gyulus
andrew1975
mesterjani
10 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 19 ... 35, 36, 37 ... 51 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Kicsinyítés / Downsizing   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptySzer. Jan. 17, 2018 6:34 am

.
Kicsinyítés / Downsizing

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Ds10


"Tudom, hogy néha egy segg vagyok. De a világnak szüksége van seggekre is, különben hol jönne ki a szar?!"

Mint az emberiség túlnépesedési és túlfogyasztási problémájára adható egyik lehetséges választ, úgy tálalja norvég tudósok egy csoportja azt, hogy sikeres sejtszintű méretcsökkentést képesek végrehajtani egy új eljárással, ami az emberkísérletek során is megfelelően alacsony kockázattal vizsgázott. A kezdeti tesztek, kis létszámú és kis méretű kolóniák kialakítása után a kicsinyítés a piacon is hozzáférhető eljárássá válik. Rövid idő alatt ellepik a világot a kisméretű emberek számára kialakított lakóparkok, a közlekedés, a vendéglátóipar, a munkahelyek egyre inkább alkalmazkodnak a megváltozott fogyasztói és munkavállalói igényekhez... de természetesen nem is az emberiségről lenne szó, ha egyesek nem kezdenék a kicsinyítést kicsinyes céljaikra használni. Mindenesetre Paul és Audrey Safranek -látva, hogy a kicsinyítés milyen szintű életet lenne képes nyújtani számukra-, kispolgári életüket hátrahagyva kis polgárokká szeretnének válni, és ennek keretében jelentkeznek a programra.

Ha az egyszeri néző a kicsinyítésből és az egymás mellett élő, eltérő méretű emberekből indul ki, vagy esetleg látott előzetest az óriás vodkásüveggel meg a babaházakkal, könnyen indulhat ki abból, hogy ez egy vígjáték... és a film ezt az esetleges elvárást nagyjából ki is szolgálja, úgy a feléig. Hiszen a méretbeli különbségekben van valami eredendően vicces, és hogy ne a Drágám, a kölykök összementek őskoráig menjek vissza (meg hát az mégis inkább kaland volt), fel lehet idézni Zootropolis utcáit egér és elefánt békés egymás mellett éléséről. Itt meg eleve mókásnak tűnik ez a sok kis fickó, ahogy emberi méretű tárgyakat használnak új funkcióra, ahogy kóláskupakkal szánkóznak, ahogy sütőlapáttal forgatják meg őket a kicsinyítési eljárás során (mint a hot dogot), ahogy külön kis asztalt terítenek nekik az étteremben az asztalon, és ahogy a reklámok ámuló tömegeket hagynak hátra, amikor elmondják, hogy kicsiben minden mennyivel olcsóbban megoldható. De ahogy mondtam, ne várja senki, hogy erre épül az egész film, mert akkor gyorsan begyűjtheti az első csalódást, mert ezekből a vége felé már csak olyan kis gegekre futja, mint fjord vizén ringatózó hajó vagy az a sziklaomlás.

A film ugyanis nem akarja figyelmen kívül hagyni azokat a társadalmi kérdéseket, amiknek a felvetésére, a rajtuk való filozofálásra igencsak alkalmas lehet egy ilyen aprócska szemléltető ábra. Merthogy a tudósok eredeti koncepciója az, hogy kisebb ember nem foglal annyi helyet, nem használ annyi anyagot, nem eszik annyit, és nem is szemetel annyit, tehát a mérettel minden arányosan zsugorodik... ez az elmélet. A gyakorlat meg az, hogy az emberek a vágyaikat, vagy éppen körülményeiket, a mentalitásukat is viszik magukkal, és miközben egyesek tényleg palotaméretű babaházakat vehetnek egy közepesen lelakott kertvárosi ház árából egy jól védett luxusvidámparkban (tehát ugyan kevesebbet, de arányosan többet fogyasztanak), másoknak a jövedelmük is arányosan csökkent a méretükkel együtt, és ugyanazt a majdnem semmit engedhetik meg maguknak, mint előtte. A lakópark látványához képest így talán még érdekesebb, több ötletet felvonultató volt a kisméretű nyomortelep, vagy az, hogy hogyan lett a kicsinyítés politikai csatározások céltáblája (ld. aki tizedannyit fogyasztva tizedannyira pörgeti a gazdaságot, annak érjen-e a szavazata is tizedannyit, és ha nem, akkor miért igen?). De azért ezügyben sem ajánlott sokat várni a filmtől, mert a legtöbb ilyen kérdés legfeljebb két-három mondat alatt kifut.

Mégpedig azért, mert a film elsődlegesen Paul személyiségére koncentrál, az ő életének az alakulására... és ezt, akik ismerik az író/rendező Alexander Payne életművét, azért sejthetik előre. Ebből a nézőpontból a kicsinyítés csak egy fordulópont, egy technikai eszköz, ami lehetővé teszi a későbbi személyiségváltozást; nem több, mint egy bortúra során megesett találkozás, vagy egy milliós nyeremény ígérete miatt útnak indulni nyolcvan évesen. Ennek is megvan a maga szépsége, de én speciel sajnálattal vettem tudomásul, hogy a kicsinyítés a film második részében szinte teljesen jelentőségét veszi, akár mintha nagyságrendet sem váltottunk volna, és amiben a visszafordíthatatlanságnak sokkal nagyobb szerepe van, mint a méretnek. Ez annyiból nem baj, hogy Paul jellemrajzában is van annyi érdekesség (hogy hogyan is alakul az Audrey-val való kapcsolata a kicsinyítés után, vagy hogy miért is kezd az elvártnál sokkal többet foglalkozni egy féllábú vietnami takarítónővel, akár odáig visszamenően, hogy mi lehet az életének fő motivációja a munkaválasztásától az emberi kapcsolataiig), hogy segít kitölteni az azért meglehetősen masszív 134 percet. Az már nagyobb baj, hogy ehhez olyan unalmas, túlnyújtott jeleneteken át vezet az út, mint a Dusannál zajló hedonista buli (amit igazán szívesen vetettem volna alá egy kicsinyítésnek), vagy olyan, gyorsan idétlenné váló, ötletszerűen előkapott poénokig, mint hogy az amerikaiak hányféle "baszt" ismernek, és én Christoph Waltz sokadszor látott manírjaitól sem voltam hanyatt esve... A legnagyobb bajom meg az volt, hogy az ilyenek miatt esetleg elsikkad a film végső tanulsága... ami nem mindenkinek fog tetszeni, de ez is egy tanulság...

Érthető a koncepció szempontjából, hogy önmagában a kicsinyítés nem válasz a társadalmi kérdésekre, ha ebből is csak kaland és fogyasztási cikk lesz, ahogy az is hogy mindezt egy emberre, Paulra fókuszálva előtérbe kerülnek a drámai elemek a történetben. De az egyre lassabb mederben csordogáló, a kicsinyítés kihasználatlanul hagyott koncepcióját egyre inkább háttérbe toló, idétlen poénokra pazarló, egyre hétköznapibb film túlságosan szétaprózta magát ahhoz, hogy igazán naggyá tudott volna válni nálam.


6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptySzer. Jan. 17, 2018 11:28 am

Niwrok írta:
.
Kicsinyítés / Downsizing


"Tudom, hogy néha egy segg vagyok. De a világnak szüksége van seggekre is, különben hol jönne ki a szar?!"


Érthető a koncepció szempontjából, hogy önmagában a kicsinyítés nem válasz a társadalmi kérdésekre, ha ebből is csak kaland és fogyasztási cikk lesz, ahogy az is hogy mindezt egy emberre, Paulra fókuszálva előtérbe kerülnek a drámai elemek a történetben. De az egyre lassabb mederben csordogáló, a kicsinyítés kihasználatlanul hagyott koncepcióját egyre inkább háttérbe toló, idétlen poénokra pazarló, egyre hétköznapibb film túlságosan szétaprózta magát ahhoz, hogy igazán naggyá tudott volna válni nálam.


6,5/10
.


Ettől nem tudsz eltántántorítani, ezt mindenképp meg fogom nézni... már csak azt nem tudom, hol. Én nem tudom, megint mi van itt a moziban, de nemhogy múlt héttől, még e héttől sem játssza a CC. Sőt a hétem már a Churchill-filmne kéne jönnie, de annak sincs se híre, se hamva. Mad

Update: marad az art mozi, oda sikerült eljuttatni mindkettőt. Csak ott meg az időpontok agyamentek számomra... mindegy, megoldom és reflektálok. Wink



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Budapest Noir   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptyPént. Jan. 19, 2018 5:27 pm

.
Budapest Noir

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 20170910


1936, Budapest. Miközben az ország közvéleményét Gömbös Gyula miniszterelnök halála, a hatóságokat pedig a temetés körüli biztonsági intézkedések tartják izgalomban, aligha fontos bárki számára, hogy a Nagydiófa utcában női holttestet találnak. Mégis, az Az Estnél bűnügyi újságíróként dolgozó Gordon Zsigmond úgy érzi, az eset több, mint hogy meghalt a sokadik utcalány arrafelé, többek között azért, mert a lány nem ismeretlen számára, még ha nem is több, mint egy kifizetetlen kávéház számla meg egy arc egy lenge öltözetű fényképen. Reméli, a szimata nem csalja meg, és nem csak egy pár soros cikkecske lesz az ügyből a bulvárrovatban, ezért magánnyomozásba kezd, hogy kiderítse, ki volt a lány, és miért kellett meghalnia. Már az első kérdezősködések, utánajárások során bebizonyosodik, sokkal nagyobb tétek forognak itt kockán, mint egy halott örömlány, ahogy például a lány holtteste rejtélyes módon és nyom nélkül eltűnik a boncteremből. Gordonnak a felső tízezer köreit éppúgy be kell járnia nyomozáshoz, mint Budapest mocskosan sötét kis utcáit, és minél többször próbálják fenyegetéssel vagy tettleg eltéríteni attól, hogy tovább szaglásszon, annál biztosabb benne, hogy közel jár a megoldáshoz.

Ahogy már a film címe is fennen hirdeti, ez a mozi "film noir"-ként kívánja meghatározni magát, és mindent meg is tesz ennek erősítésére. Aki nem keni-vágja ennek a leginkább az 1940-1950-es években hódító, azóta is sokak által kedvelt stílusnak a jegyeit, itt egy kis összefoglaló róla, de talán ha azt mondom, hogy Máltai sólyom vagy Phillip Marlowe, az legalább az idősebbeknek ismerősen csenghet. Szóval ehhez majdnem minden kelléket sikerült is bemutatni: megvan a kiégett, cinikus nyomozó figurája, az ártatlanul veszélybe kerülő szendeség, a férfiakat az ujja köré csavaró végzet asszonya és a korrupt rendőri vezető, ahogy a helyszínek között is éppúgy megtalálhatóak az elit nagypolgári klubok, a zenés mulatók, mint a füstös iroda vagy a bordélyház. Ezektől természetesen könnyű rásütni, hogy sablonos, de ezek a stílus meghatározó elemei, nélkülük nem is lenne értelmezhető a dolog, és legalább sikerült pár különlegesebb díszlettel változatosabbá tenni, nekem például tetszett a fotósműhely és a sikátorbeli boxring is. Részemről inkább azzal volt gond, hogy nem éreztem, a hangulatot és az életszerűséget is sikerült volna belevinni a filmbe a kellékekkel együtt. Volt már szerencsém megtapasztalni, hogy egy film kevés kellékkel, teljesen abszurd környezetben is bravúros tud lenni hangulat terén. Itt viszont inkább annak az izgatottságát éreztem a gyors jelenet- és helyszínváltásokban, hogy rendezőnő (Éva Gárdos) azt akarta bizonygatni, mennyire jól is ismeri ő a stílust, és mennyire ügyesen tudtak minden apróságot összeszedni hozzá; "Nézd, ezt is sikerült találni a kelléktárban, meg ezt is, meg ezt is...!", visszhangozza a sokadik ilyen. Egy idő után nekem kicsit lélektelen pipálgatás lett csak a dologból, azon a ponton meg már kínos, hogy oké, a noirhoz hozzátartozik a dohányfüst, és ezért mindenki, Járókelő 2. is az utcai jelenetben láncdohányos, de ahogy már a negyvenedik jelenet kezdődik vagy végződik azzal, hogy lobban a gyufa és izzik a parázs, azt erős túlzásnak éreztem.

Így viszont a szükségesnél kicsivel kevesebb idő jutott a film másik elemére, a "Budapestre", azon belül a bűnügyre, ami olyan tipikusan budapestinek, de legalábbis korabelinek szeretne látszani. Az persze jó dolog, hogy a film idejét sikerült a korszak egyik jellegzetes pontjához kötni, és ez azért legalább az első fél órában a történet szerves része tudott maradni, ahogy később is történik egy-egy utalás a közhangulatra, akár az egyre hangosabb és nyilvánosabb zsidóüldözésre, akár a földalatti kommunista szervezkedésre gondolva. Csak hát ezek is megrekednek a lista pipálgatásának szintjén: "A kupléénekes megfenyegetése a mulatóban - pipa; Gerő Ernő nevének és politikai hátterének megemlítése - pipa; Kirakat betörése téglával - pipa", stb., és ahogy Budapest is több, mint pár városkép, lokálok, napilap-kiadók és bordélyok, úgy ennek (ráfordulásként a zsidótörvényekre) is kellett, lehetett volna erőteljesebben láttatott hatása az utca emberére vagy a társasági életre. A bűnügy felgöngyölítése ezzel párhuzamosan sokáig csak mellékszálnak tűnik a mindenféle helyszín-bejárások fontossága mellett, az elején csak pár össze nem kapcsolódó tény, később az egyre gyarapodó hullák és az egyre szövevényesebbnek mutatkozó háttér képében, hogy a végén már majdnem sikerüljön egy klasszikusan ponyvaszerű emberölési ügyet összehozni, politikai szálakkal és családi tragédiával körítve. De közben éppen a kulcsmomentumot sikerült elbagatellizálni, ami az egész film motivációs hátterét ingatta meg, vagyis azt, miért kellett a lánynak a sok titok és összeesküvés mellett egyáltalán meghalnia.

A hangulaton talán a megvalósítás javított valamicskét, mert a sok helyen dicsért fényképezés valóban hozzátesz a filmhez, ahogy a már részletezett, nem egyszer sajnos elég súlyos bakikon kívül a forgatókönyv és a rendezés is eredményez jobb, dinamikusabb jeleneteket, amik közé például egy egészen jó kis autós üldözés is belefért. Nem írtam viszont még a színészekről, akik közül nekem azért inkább a mellékszereplők maradtak emlékezetesek. Közülük elsőként a Gordon apját emelném ki (továbbra sem lehet / nem tudtam találni a magyar filmekről épkézláb teljes stáblistát a neten, így sajnos fogalmam sincs, hogy ki volt maga a színész...), aki az egyik legéletszerűbb figura volt ebben az amúgy művi korlátokkal rendesen körbepakolt filmben. Nekem tetszett Kulka János, Törőcsik Franciska, Kováts Adél, Thuróczy Szabolcs, Anger Zsolt vagy éppen Mucsi Zoltán alakítása is, ahogy a főszerepet játszó Kolovratnik Krisztián is jól hozta a noiros figurát. Mellettük Tenki Réka játéka jó, az már nem az ő hibája, hogy a karaktere egy kötelezően letudandó, keserédes romantikus szál biztosításán kívül csak újabb zsidózásra, fényképezésre és teafőzésre lett kitalálva. Kettős hiba volt viszont Vörös Margó femme fatale-jának szerepére "Nincs egy tepsid?"-Katát betenni, aki egyfelől madámként is ugyanazokkal a manírokkal gondol csábítani, mint 20 éve a Miniszter félrelépben, másrészt a karakteréből még külön gúnyt is űz az író/forgatókönyvíró azzal a totál stílusidegen, az egész "végzet asszonya" karaktert lufiként kipukkasztó fordulattal, hogy az amúgy a legyet is röptében típusú Gordon gondolatban azzal hessegeti le magáról a felkínálkozó nőt, hogy "Gusztustalan, kivénhedt ribanc vagy, haggyá'má'!". A kasztingot illetően volt továbbá egy momentum, ami ugyan kellemes és vicces is volt, de ugyanakkor keserűen vettem miatta tudomásul, hogy a magyar rendezők mennyire nem képesek elengedni a poénnak gondolt popkult utalásokat, legyen az bármilyen koridegen is... a boxbíró cameoja nálam "méltó" párja lett a Kincsem Mizu-dúdolásának...

Az elmúlt évek magyar filmjei közül nekem talán a Víkendhez van legközelebb a Budapest Noir: elmondható utána, hogy most már van ilyen magyar film is. Még úgy-ahogy jól is éreztem magam alatta, pár vontatottabb vagy erőltetettebb szakasszal, de sokat a kelléktáras idegenvezetésen és pár jobb mellékszereplőn kívül nem tesz hozzá az élményhez azon kívül, hogy a stílusbeli sajátosságokat lemásolja, és felmondja, mint a leckét.


6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptyHétf. Jan. 22, 2018 12:01 pm

Niwrok írta:
.
Kicsinyítés


Érthető a koncepció szempontjából, hogy önmagában a kicsinyítés nem válasz a társadalmi kérdésekre, ha ebből is csak kaland és fogyasztási cikk lesz, ahogy az is hogy mindezt egy emberre, Paulra fókuszálva előtérbe kerülnek a drámai elemek a történetben. De az egyre lassabb mederben csordogáló, a kicsinyítés kihasználatlanul hagyott koncepcióját egyre inkább háttérbe toló, idétlen poénokra pazarló, egyre hétköznapibb film túlságosan szétaprózta magát ahhoz, hogy igazán naggyá tudott volna válni nálam.


6,5/10
.


Nagyon nem tudok mit hozzátenni az írásodhoz, ha most belekezdenék egy hosszabb értekezésbe, csupán sorra tudnám venni mindazon zseniális gondolatokat, amiket felvetettek és amik ott maradtak a levegőben lógva...

Azzal is érdemes (de nem feltétlenül szükséges) lenne foglalkozni, hogy az első kolóniák közvetlen környezetét (állatok, épületek) hogyan, hol, mikor kik és mennyiért gyártották le, nekem legalábbis az 1-5-10 éves időugrás meglehetősen elnagyoltnak tűnt. Oké, ebbe sok minden belefér, de akkor is...

Aztán a sok remek gondolat: Izrael palesztinokat kicsinyít, az afrikai diktátorok ellenfeleiket, a migráció (kicsit olyan volt, mint a mi teherkocsis esetünk pár éve), a szavazati jog, a gazdasági hatás ... meg a legfontosabb, az érdektelenség. Külön-külön is zseniális témák, de valóban mind mennek a süllyesztőbe, csupán felvetésként vannak - az embernek az az érzése, hogy félbe vannak vágva a szálak.

A félbevágott szál leginkább a feleség esete, nekem az olyan kurta-furcsa megoldásnak tűnt, az még csak hagyján, hogy a nő megijed, de utána megint van egy év ugrás, hogy ne kelljen foglalkozni semmivel. A vietnami nő kiszámítható volt - viszont nekem borzasztóan bejött a karaktere és a dumája. Veled ellentétben számomra a film humoros csúcspontja a 8 féle basz volt, könnyesre röhögtem magam rajta...

... de ugyanakkor teljesen igazad van: a mozi nagy része unalmas, az igazi kérdések és az igazi válaszok elmaradnak, túlságosan Matt Damon központú az egész. Látványra kiváló, részleteiben zseniális, de összességében egy álmosító középszerű mese. De tök jó is lehetett volna. Mindegy, én a részleteket is megragadtam, kicsit engedékenyebb vagyok egy-egy jobb ötlet miatt (no meg a vietnami csaj miatt), ezért nálam:



75%




.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptyHétf. Jan. 22, 2018 6:42 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
Kicsinyítés


Érthető a koncepció szempontjából, hogy önmagában a kicsinyítés nem válasz a társadalmi kérdésekre, ha ebből is csak kaland és fogyasztási cikk lesz, ahogy az is hogy mindezt egy emberre, Paulra fókuszálva előtérbe kerülnek a drámai elemek a történetben. De az egyre lassabb mederben csordogáló, a kicsinyítés kihasználatlanul hagyott koncepcióját egyre inkább háttérbe toló, idétlen poénokra pazarló, egyre hétköznapibb film túlságosan szétaprózta magát ahhoz, hogy igazán naggyá tudott volna válni nálam.


6,5/10
.

Aztán a sok remek gondolat: Izrael palesztinokat kicsinyít, az afrikai diktátorok ellenfeleiket, a migráció (kicsit olyan volt, mint a mi teherkocsis esetünk pár éve), a szavazati jog, a gazdasági hatás ... meg a legfontosabb, az érdektelenség. Külön-külön is zseniális témák, de valóban mind mennek a süllyesztőbe, csupán felvetésként vannak - az embernek az az érzése, hogy félbe vannak vágva a szálak.
A vietnami nő kiszámítható volt - viszont nekem borzasztóan bejött a karaktere és a dumája. Veled ellentétben számomra a film humoros csúcspontja a 8 féle basz volt, könnyesre röhögtem magam rajta...

75%


Más helyzetben ez a "baszozás" poén lett volna, de a vietnami csajra vetítettem ki, hogy az érdekesebb témák, és egyáltalán a kicsinyítés jelentőségét veszti, így én eleve nem kedveltem túlságosan.
Meg hát valahogy végig az járt a fejemben utána, hogy az bizony könyör-basz volt... hmmm

.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Büszkeség és balítélet meg a zombik / Pride and Prejudice and Zombies   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptyHétf. Jan. 22, 2018 10:24 pm

.
Büszkeség és balítélet meg a zombik / Pride and Prejudice and Zombies

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 46573110


Jane Austen világhírű regényét talán nem kell sokaknak bemutatni, nem kevésbé az abból készült filmes és tévés feldolgozásokat. Ezek is jelentősen hozzájárultak, hogy sokan tisztában vannak a viktoriánus Anglia vidéki hangulatával, a lányaik kiházasítására törekvő Bennet-család történetével, és Mr. Darcy-val, akinek köszönhetően nők milliói először veszhettek el Colin Firth ábrándos tekintetében. De ahogy oly sok más népszerű romantikus vagy kalandregényt, ezt is elérte az újabb és újabb feldolgozások csapdája, és az, hogy a modernizáció jegyében egy kicsit fel kell pörögjön az álmos, merengő cselekmény. Ahogy pedig például a muskétások megkapták a maguk steampunk világát, Abe Lincoln pedig vámpírokkal volt kénytelen hadakozni, úgy ezúttal talán Lizzie Bennet is szívesebben venné, ha Mr. Darcy helyett Rick Grimes udvarolna neki szerényen kies kis családi birtokukon...

Az rögtön egy erőteljes pozitívum volt pár korábbi hasonló esettel ellentétben, hogy nem csak úgy rádobtak pár élőhalottat a bálok, a birtokviszonyok és a hímzések bűvkörében élő középnemesi kisasszonyokra és egyéb arisztokratákra, hanem egy teljes alternatív történelmet írtak a Brit Birodalom XVIII. századáról. Aszerint az embereket agyevő félhullákká változtató vírus a gyarmatokon keresztül érkezett (hogy ez eddig miért nem jutott senkinek az eszébe?!), ami után a legyőzésükre tett sikertelen kísérletek, valamint az élők számára védelmet jelentő falak felhúzása után alakult ki a mostani patthelyzet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a történet főhősei is inkább a zombik legyőzésében jeleskedtek, mint hogy például a franciákkal vagy a búr háborúkban szálltak volna harcba, valamint a hölgyektől is másfajta műveltséget követel meg, mint a kötögetés vagy a zongorázás. Az már csak a hab mindezen, hogy a sztorin keresztül a zombiknak is egy olyan különlegességére derül fény, ami egyáltalán nem megszokott a kizárólag élőhalottak aprítására és a fejük dinnyeként szétloccsantására berendezkedett filmekben, ahogy az is, hogy a fegyvertisztítással és a keleti harcművészetekkel magukat szórakoztató úrilányok sokadszor is megmosolyogtatóak voltak.

De nem csak átgondoltságban és kreatívan látványos és vicces ötletekben jeleskedett a stáb, hanem igényesek is voltak a saját munkájukra. Paródiában, vagy legalábbis annak ható filmekben azért nem elsődleges szempont, hogy jobban nézzen ki mindez, mint a "B" kategória alja, és a színészeket sem az alakításuk hitelessége szerint válogatják. Ehelyett itt színészek között például a Trónok harca Lannisterei képviseltetik magukat két fővel is (Lena Headey és Charles Dance), és ebben az alakjukban a Bennet-lányokról is nehéz elhinni, hogy nem találtak még maguknak udvarlót. Ami pedig a látványt illeti, nem csupán a vidéki Anglia tájainak minden szépségét sikerült megragadni a képeken, de egy valóban látványos kosztümös filmet is csináltak a díszlethez, amik miatt -ha nem lenne pár ficsúrnak szétrágva az arca, meg nem csócsálnának el egy pár agyat, de csak diszkréten, alig fröcsköl a vér- ez akár egy remek adaptáció is lehetne.

Ugyanakkor talán ez, az adaptáció és a zombifilm közötti, nehezen átjárható határ volt az, ami kellemes szórakozás mellett kis nehézséget jelentett a filmben. Bármilyen jók is ugyanis az ötletek arra, hogy a filmnek az epekedő bájcsevegés ill. a zombik iránt érdeklődő közönségét közelebb vigyék egymáshoz, azért könnyen belátható, hogy az átfedés viszonylag csekély. Mivel a könyv cselekménye kötött (természetesen amennyire lehet, de akár a párbeszédek szintjéig), ezért a társadalmi helyzet bemutatása és az első kaszabolás után a zombik sokáig csak ritkásan felbukkanó poénok lettek, ahogy később is csak eseti jelleggel csap át egy visszafogott szedvedélytől fűtött, romantikus veszekedés kung fu párbajba. A végén meg éppen fordítva, Lady de Bourgh felbukkanásától a vidéki élet szorul háttérbe, és fordul politikai ármánykodásba a történet. Egyszerűen nem érezni ezek között, hogy a zombik valódi fenyegetésként jelennének meg, ami ellen az arisztokrácia fel lenne ténylegesen fegyverkezve, biztosítva őrzésüket, és miközben sajnálkoznak az árvaház darálthússá változásán, békésen kocsikáznak meg lovagolnak a patakparton meg a gyümölcsösökben.

Ezzel együtt is lényegesen jobban szórakoztam rajta, mint a legutóbbi TWD-n, és bár sokszor csak díszítő elemet jelentettek rajta, igazán véresebb jelenetek nélkül, nekem a zombik is kellemesen feldobták a sokszor unásig ismert romantikus lányregényt.


7/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptyHétf. Jan. 22, 2018 11:53 pm

Niwrok írta:
.
Büszkeség és balítélet meg a zombik / Pride and Prejudice and Zombies


Jane Austen világhírű regényét talán nem kell sokaknak bemutatni, nem kevésbé az abból készült filmes és tévés feldolgozásokat.

Ugyanakkor talán ez, az adaptáció és a zombifilm közötti, nehezen átjárható határ volt az, ami kellemes szórakozás mellett kis nehézséget jelentett a filmben. Bármilyen jók is ugyanis az ötletek arra, hogy a filmnek az epekedő bájcsevegés ill. a zombik iránt érdeklődő közönségét közelebb vigyék egymáshoz, azért könnyen belátható, hogy az átfedés viszonylag csekély.

Ezzel együtt is lényegesen jobban szórakoztam rajta, mint a legutóbbi TWD-n, és bár sokszor csak díszítő elemet jelentettek rajta, igazán véresebb jelenetek nélkül, nekem a zombik is kellemesen feldobták a sokszor unásig ismert romantikus lányregényt.


7/10
.

Na látod, erről viszont mindig is tudtam, de sose vettem rá magam, hogy meg is nézzem. Pont a regény és a vámpírvadász Lincoln miatt... Niwrok írásai 2.0 - Page 36 3603792908

De lehet, teszek vele egy próbát, s az is lehet, hogy még tetszeni is fog. hmmm

Majd meglátom. Mindenestre az írást köszi, így jobban szem előtt van. peace



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Tehetség / The Gifted   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptyCsüt. Jan. 25, 2018 7:32 pm

.
Tehetség / The Gifted

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Gifted10


A hajójavításból élő Frank évek óta egyedül neveli az unokahúgát, Mary-t, amióta a kislány anyja tragikus körülmények között meghalt. Ennyi év alatt egyértelművé vált Frank számára, hogy Mary kimagasló intelligenciával rendelkezik (ez egyébként a család szinte minden tagjára igaz), gondolkodása messze megelőzi a kortársaiét, a férfi mégis azt szeretné, hogy a kislány normál iskolába járjon, játsszon, barátkozzon, és egyszerűen gyerek lehessen... de már az első iskolai nap után kiderül, hogy Mary számára ez a helyzet végtelenül unalmas. Ekkor bukkan fel a nagymama, aki mindenképpen azt szeretné, ha Mary bentlakásos elit iskolába járna, kibontakoztatva a tehetségét, hogy később akár az anyja nyomdokaiba lépve egyszer megoldja a matematika Millenniumi problémáinak egyikét... erről viszont Frank hallani sem akar.

Nem számítottam sokra ettől a filmtől, aztán meg meglepő módon nagyon is tetszett. Egyfelől azért, mert Mary miatt volt egy kellemesen pozitív kisugárzása, aki annak ellenére sem egy magába forduló, önhitt kis zseni, hogy egyébként a maga cserfes módján nyilvánvalóvá is teszi, mennyire butának tart mindenkit maga körül. Külön tetszett az, hogy Frank eredendően azért ragaszkodik ahhoz, hogy Mary iskolába menjen (még ha ő is tudja, hogy ezzel le fognak "bukni"), hogy szociális képességeket, empátiát tanuljon... ehhez képest meg a kislány a második napon csillagos ötösre vizsgázik ebből is, még ha nem is mindenkinek tetszik, amit ennek keretében tesz. A másik ok az lehetett, hogy a nagyi és a Frank konfliktusa arról, hogy Mary-nek hogyan kéne felnőnie, mi neki a jobb, egy remek tárgyalótermi drámába torkollik, aminek meg olyan részei voltak, mint "Evelyn nagymama" nagymonológja, ami után kevés kétségem volt arról, mi mellé is kell állni ebben a kérdésben... még úgy is, hogy Frank sem volt makulátlan.

Mert maga ez a téma önmagában is érdekes volt nekem. Nem is csak azért, hogy most ki mire is akarja felhasználni Mary-t, és hogy hogyan akarja egy szülő, vagy éppen egy nagybácsi egy gyereken keresztül elérni azt, amit ő maga nem volt képes; kielégíteni rajta keresztül a vágyait, vagy éppen kijavítani azokat a hibákat, amiket a múltban elkövetett. Mert akadt ennél sokkal általánosabb gondolkodnivaló ebben a filmben, vagyis az, hogy a magas szintű versengés bármiben, és az ehhez vezető út mennyiben is szolgálja a gyerek érdekeit, legyen az sport vagy éppen összetett matematikai problémák megoldása, főleg arra hivatkozással, hogy "a gyerek ezt szereti csinálni". Mert olyan nevetséges vagy éppen ijesztő dolgokra is hallottam már ezt az önmentegető, elcsépelt mondatot használni, mint a kortársaik súlyának kétszeresére hizlalt öt éves birkózók, és ilyenkor a szülők akár a gyerek életét kockáztatva is ragaszkodnak ahhoz, hogy ilyen módon tűnjenek ki a tömegből, ilyen módon éljék ki a versengést. A matekba persze nem könnyű belehalni, de mindig érzékeny a határ, hogy az ún. "tehetség" kiaknázása milyen áldozatokkal jár. Kevés országos vagy világszinten is jelentős sikereket elérő embertől hallani, hogy kiegyensúlyozott élete volt, hogy a sport vagy a tanulás nem ment más, például a magánélet rovására, és bár a szülő örül a gyerek sikereinek, előre ennek csak kockázatai vannak, a hátrányai csak évek múlva jelentkeznek.

Ebben állt nálam ennek a drámának az igazi "tehetsége", hiszen nem is Mary a központi szereplő (valahol a közepe táján tűnt fel, hogy őt még meg sem kérdezte senki, hogy kinél szeretne élni), hanem Frank. Hozzá kapcsolódóan és róla derülnek ki fokozatosan azok a dolgok, amik miatt ezt az életet választotta Mary-vel, ő az, akinek a személyisége legtöbbet változik az események hatására, és mint a végén kiderül, az ütőkártya is nála van az egész gyermekelhelyezéshez, de a legérdekesebb kérdés mégis az lett, hogy miért ragaszkodik ennyire ahhoz, hogy a kislány tehetsége el legyen nyomva. Mary-nek is megvannak a maga érdekes felismerései, például hogy jó pár embernek nem önmaga miatt fontos, hanem azért, amit a matematikáról már ilyen fiatalon összeszedett, de gyerekként sokszor az a sorsa, hogy csak sodródjon, és próbálja feldolgozni, ahogy a felnőttek rángatják ide-oda. A technokrata nagyi sok meglepetéssel nem szolgál (Lindsay Duncannek a per alatt nyújtott alakítását leszámítva), a többiek pedig inkább kísérőnek, narrációnak vannak benne, a halovány romantikus szál a tanítónénivel éppúgy, mint a jóságos tanácsadó szerepébe lassan beleszürkülő Octavia Spencer is.

Ritka az olyan film, ahol a tragédia és a komédia ennyire egymásra találnak, ami egyfelől a rideg logikára épül, de nem fukarkodik a drámai fordulatokkal, és az olyan jelenetekkel sem, amiket egyszerűen csak jó érzés nézni (első helyen ide véve a szülőszobást). Azt hiszem, ehhez tényleg tehetség kell...


8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Közös titkunk / Fireflies in the Garden   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptyVas. Jan. 28, 2018 7:31 am

.
Közös titkunk / Fireflies in the Garden

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Ffitg10


"Hogy van egy fiad, az nem ugyanaz, mint apának lenni."


Bár ez a film már vagy tíz éves, és akkoriban láttam is, ugyanakkor ez volt az, ami talán a legtovább maradt az "újranézendő" polcomon. Hiába volt bármilyen régen is, amikor megnéztem, amikor a családi drámák sorra kerültek, általában ez volt az első, ami viszonyítási pontként eszembe jutott...

A Taylor-család össznépi ünneplésre készül, egy diplomaosztóra, ami még a távolabb élő rokonokat is képes egy fedél alá hozni. Ez azért számít nagy szónak, mert a Charles, a családfő szigorú elvei, szabályai és gyereknevelési szokásai igencsak nyomot hagytak mindazokban, akik kapcsolatba kerültek vele, értve ez alatt különösen a feleségét, Lisát, és a fiát, Michaelt. Hiába teltek el hosszú évek, ami alatt az apja nyomdokán Michaelből elismert író vált, mivel ezt a ponyvairodalmon belül tette, Charles szemében nincs túl sok becsülete, még úgy sem, hogy Michael új kézirata állítólag szakít ezzel a körrel, és egy komoly dráma lesz. Mielőtt azonban összeülhetne a család, egy baleset következtében tragédia történik, és mielőtt jobban felocsúdhatnának, már Lisa elvesztését kénytelenek feldolgozni a tanácstalan rokonok. Az asszony volt ugyanis az, aki az ütközőzóna szerepét látta el a családon belül, aki el tudta simítani a nézeteltéréseket, vagy aki egyáltalán kezelni tudta Charlest, és a hiányában a családtagok arra kényszerülnek, amit nem is nagyon tanulhattak meg, hiszen "tiltott" dolognak számított: hogy beszéljenek egymással.

A Közös titkunk leginkább azzal próbált kiemelkedni a többi családi dráma közül, hogy amíg azok általában a dinamikus veszekedéseken, a sérelmeket feltáró vitákon keresztül térképezik fel a családi viszonyokat és személyiségeket, ebben a filmben a nehezebb utat választották, és a hallgatás lesz ennek az eszköze. Nem mondhatnám, hogy ez egy jó döntésnek bizonyult, hogy az első- (és egyénként eddig "egyetlen-") filmes Dennis Lee-nek ehhez a csavarhoz megvolt tehetsége és a technikája. Mégis, a botladozó cselekményvezetés, a nem egyértelműen kifejtett családi kapcsolatok (Jane-ről azért elég sokáig nem derül ki, hogyan kerül a képbe, azt meg végig csak sejteni lehet, hogy miért), és a többször is furcsán ható drámai jelenetek ellenére is érdemesnek találtam foglalkozni másodszor is a filmben lehetőségként ott levő gondolatokkal, érzelmekkel. Volt Lee-nek egy remek ötlete, de nem igazán tudta azt át is adni a néző felé. Furcsa mód ugyanis ebben a helyzetben, a tragédia árnyékában azzal lesz teljes a kör, ha a néző figyelembe veszi a meg nem történt eseményeket, amik akár meg is történhettek volna, és ott vannak a szereplők gondolatai között. Végig ott van ugyanis a levegőben, hogy ez a találkozó teljesen máshogy alakult volna, ha Lisa még élne, és az, hogy már nem, éppen attól a "kiordítástól" fosztotta meg például Michaelt az új könyve kapcsán, ami az anyja jelenlétében megtörtént volna. A film alapvető konfliktusát ők, Charles és Michael jelentik, a visszaemlékezések is leginkább rájuk koncentrálnak, kiemelve több hullámvölgyet a fiú tinédzser éveiből, amik alatt szinte börtönszerűen zárták be az apja szabályai, és amiből minden lehetőséget megragadott a szabadulásra. Mellettük jelentős még a baleset körülményeire tekintettel a többekben felébredő bűntudat, vagy az olyan hangsúlytalannak ható, mégis a vázlat alapján is érdekes karakterek, mint Jane, de könnyű mellettük elszalasztani a sokszor beszédes, kulcsfontosságú apróságokat. Bár nem egy helyen olvastam méltatást a film drámai helyzeteit illetően, ezek jellemzően arra futottak ki, hogy nagyon jók a "kirakósok", de nem áll össze belőlük egy teljes kép.

Itt nincs nagy asztal összegyűlő család, akik egymásra ordítják régi sérelmeiket, titkaikat, ellenben olyan apróságok szolgálják a cselekmény, a dráma jobb megértését, mint a Taylor-ház szabályzata, amit még a képet kimerevítve is nehéz elolvasni. Ott van Michael órájában, és hogy az milyen szerepet tölt be az életében Lisa halála óta. Ott van a mély dráma az olyan összenézésekben, mint amik Michael és Jane között történnek, azért is, mert a fiú számára a fiatalos, gyakorlatilag korabeli nagynéni volt annak idején az első ember, akire "nőként" tekintett, még ha a rokonság miatt nem is volt köztük semmi... de volt ahelyett valami, amivel a fiú addig szintén nem nagyon találkozott: egy kapcsolat, ami a hatalmi szó helyett a bizalomról és a nyíltságról szólt. Ott van a kissé morbid véget érő halotti torban, amit könnyű arra kifuttatni, hogy milyen ízléstelen, hogy Michael mennyire közömbös és illetlen az anyja halálát illetően, de sok mindent elmond a Taylorokról az, hogy náluk még ebből sem lesz botrány. Ott van Christopher magányában. Ott van az egész diszfunkcionális család hangulatában, akik nem is feltétlenül azért nem beszélnek egymással a gondjaikról, mert nem érdeklődnének egymás iránt, vagy mert azok súlyossága miatt titkolóznának, hanem mert nem szokták meg, mert gyakorlatilag meg sem tanulták, azt hogyan kell. Ilyen helyzetben pedig abszolút igaz, hogy nincs minden szál teljes mértékben kibontva, akár Michael hugára, akár Jane férjére gondolva, de a Lisa holmijából előkerülő borítékkal és a kézirat tartalmával együtt bőven képesek súlyt adni a film lezárásának, a finálénak, és amilyen változások Charlesban és a családban végbemennek.

Vannak filmek, amik nem azért foglalnak el különleges helyet az ember polcán, mert annyira kimagasló lenne a megvalósítás, hanem mert egy, a polcnál sokkal fontosabb helyen találta meg a helyét: a néző szívében. A Taylor-család drámája részemről több olyan mondattal is szolgált, amit az alaphelyzettől való távolság ellenére is be tudtam illeszteni a saját életembe... és szolgált olyan tanulságokkal, amik akár útravalóul is szolgálhatnának...


7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptyVas. Jan. 28, 2018 9:55 pm

Niwrok írta:
.
Közös titkunk / Fireflies in the Garden



Bár ez a film már vagy tíz éves, és akkoriban láttam is, ugyanakkor ez volt az, ami talán a legtovább maradt az "újranézendő" polcomon. Hiába volt bármilyen régen is, amikor megnéztem, amikor a családi drámák sorra kerültek, általában ez volt az első, ami viszonyítási pontként eszembe jutott...


Vannak filmek, amik nem azért foglalnak el különleges helyet az ember polcán, mert annyira kimagasló lenne a megvalósítás, hanem mert egy, a polcnál sokkal fontosabb helyen találta meg a helyét: a néző szívében. A Taylor-család drámája részemről több olyan mondattal is szolgált, amit az alaphelyzettől való távolság ellenére is be tudtam illeszteni a saját életembe... és szolgált olyan tanulságokkal, amik akár útravalóul is szolgálhatnának...


7,5/10
.

Ahogy írtál róla, nekem kapásból az Augusztus Oklahomában jutott eszembe - a nélkül hogy kattintottam volna... Ami ugyan jó ajánlólevél, de nem tudtam eldönteni, ez nekem most kell-e. Mindenesetre a téma és a színészek miatt érdekel.

De ez is milyen már, ha nem írsz róla, ezzel a borítóval magamtól sose repültem volna rá. Rolling Eyes

"A Taylor-család drámája részemről több olyan mondattal is szolgált, amit az alaphelyzettől való távolság ellenére is be tudtam illeszteni a saját életembe... és szolgált olyan tanulságokkal, amik akár útravalóul is szolgálhatnának..."


Kíváncsivá tettél. Laughing Majd ha megnézem, tippelhetek? tongue


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: TOP 10 2017   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptyKedd Jan. 30, 2018 9:12 pm

.
Niwrok írásai 2.0 - Page 36 201710


* * * * TOP 10 * * * *

1. Kojot (2017)
Ahogy közeledett az év vége, egyre kevésbé volt kérdés, hogy ennek a filmnek nem lehet kihívója nálam. Amikor láttam, akkor még "csak" nagyon tetszett, azóta viszont azt kell mondanom, annyiszor pörgött át a fejemben, annyira megérintett, és annyira megfogott a benne megtestesülő munka, elszántság és düh, hogy nem egyszerűen rajongója, hanem megszállottja lettem Kostyál Márk "easternjének". Nem csak az akciójelenetek miatt, amiktől többször is összerezzentem, nem csak a politikai szálak miatt, amik súlyos problémákat szemléltetnek a (mai) közállapotokat illetően, vagy mert családi drámaként mennyire működött (mindössze egy olyan jelenettel, amit szükségtelennek tartok). Hanem mert mindezeken túl Bicsérdy Misinek (Mészáros Andrást remélem minimum azért a "Kutyájával beszéljen így!"-ért sok castingos beírta a noteszába) az örökségéért és az örökségével való küzdelme számomra olyan, szinte filozófiai mélységű személyes drámát adott, amilyennel én vásznon tízévente ha egyszer találkozom.

2. Valerian és az ezer bolygó városa - /Valerian and the City of a Thousand Planets/ (2017)
Még ha a Valerian története nem is nyújtott sokkal többet, mint egy űrbéli MIB-et a két űrügynökkel, egy rutinmelótól a világmentésig fajuló munkájuk krónikáját és sok fura űrlényt, Luc Besson az alapul szolgáló képregény világát olyan varázslatos gazdagsággal vitte vászonra, hogy alig győztem kapkodni a fejem. Nem csak a látvány ebben a lényeg -bár szerintem az Avatar óta nem láttunk ilyen kidolgozottságot-, hanem az azt kísérő kreativitás, a hagyma rétegeiként felépülő, többszáz faj otthonául szolgáló űrállomással, az "univerzális" piaccal és leginkább a "pecásokkal". Igazi kis bűvészdoboz volt ez a film, ami még a hibáival együtt is ennyire elkápráztatott.

3. Szólít a szörny - /A Monster Calls/ (2016)
Talán már sima drámaként is felkerült volna a listámra ez a film, amiben a tizenéves Conor próbálja feldolgozni az édesanyja súlyos betegségét és közelgő, elkerülhetetlennek látszó halálát, és azt, hogy ennek következtében a nem különösebben kedvelt nagymamájához kell költöznie... de talán nem ilyen előkelő helyre. Mert igaz, annyira erős és sokszinű, néha ambivalens érzés kavarog ebben a kisfiúban, és ennek a bemutatása is olyan jól sikerült, hogy a beleéléshez még az sem kellene feltétlenül, hogy mindez a történet szerint egy emberi alakot felvevő, óriás fában testet is öltsön. Az igazi telitalálatot viszont az a két, hihetetlenül mély történet jelenti, rajzos formában meseként előadva, amiket a szörny Conornak elmond, és amik olyan izgalmas kérdésekről szólnak, hogy például az emberi viselkedésnek, tetteknek vannak-e eredendően jó vagy rossz, a körülményektől független vetületei, értelmezései.

4. A tehetség - /Gifted/ (2017)
Lehet, baráti figyelemfelhívás nélkül kimaradt volna, mert a plakát inkább volt "cuki", mint érdekes, de azzal egy nagyon jó dráma maradt volna le a listámról. Ahogy ugyanis a matematikus csodagyerek Mary jövőjén és tanulmányain összekülönbözik az őt nevelő nagybácsi és a szakmai megbecsülésre áhítozó, sznob nagymama, az többszörösen is remek jeleneteket eredményezett. A múltból felsejlő tragédia, Mary személyisége, a perré fajuló konfliktus és a fokozatosan csepegtetett információk segítettek végig kitölteni fordulatokkal a filmet, a nagybácsi dilemmái, és az, ahogy néha tökéletesen ráérzett, ebben a bizonytalan helyzetben mire van igazán szüksége a kislánynak, azok pedig az érzelmi oldalát töltötték fel a filmnek. Az ilyen egyensúlyhoz pedig tényleg kell a tehetség...

5. Wind River - Gyilkos nyomon - /Wind River/ (2017)
Ez a film szó szerint olyan kemény, mint a fagyott kutya lába! Amilyen környezetben és amilyen emberekkel a középpontban játszódik ez a nyomozós dráma, amiben egy FBI-ügynök és egy helyi vadász próbál egy fiatal lány megerőszakolójának és gyilkosának a nyomára bukkanni, az minden elismerést megérdemel. Nincs egyetlen felszínes szereplő a filmben, mindenkinek legalább egy tragédia, egy életre meghatározó konfliktus akad a a múltjában, miközben a helyek hideg szépsége és a hatalmas, olykor áthidalhatatlan távolságok olyan problémáknak adnak táptalajt, amik az ilyen elzárt vidékekre oly sokszor jellemzőek... és akkor még erre épül rá a nyomozás, és annak az olyan meglepetései, mint a halottkém nyilatkozata. Taylor Sheridan íróként még a karrierje elején jár, de biztosan nem véletlen, hogy egyre többször, egyre több listán találkozom a nevével... némelyiken többször is.

6. Logan Lucky - A tuti balhé - /Logan Lucky/ (2017)
Steven Soderbergh új filmje ugyan első látásra nem ígért többet egy sokadik heist-mozinál, de ahogy a két suttyó testvér próbálja kifosztani egyikük volt munkahelyét, azt annyi remek karakterrel, geggel, poénnal és trükkel sikerült megtölteni, hogy simán ez lett nálam 2017 legszórakoztatóbb filmje. Még párat is nehéz lenne kiemelni a legjobb ötletekből, nemhogy felsorolni az összeset, mert mi maradjon ki: a börtönben csücsülő széftörő elrejtett zsákmányának története, a sajátos erkölcsi kódex szerint élő testvérei, a szökési kísérlet példátlansága, a kiérkező tűzoltók arca vagy George R. R. Martin legtökéletesebb porrá égetése, aminek a mélyen tisztelt író úr minden csepp fikáját maximálisan megérdemelte? És akkor még nem említettem a popkult kikacsintásokat, amikből szintén akad jó pár.

7. Borg-McEnroe - /Borg-McEnroe/ (2017)
Bár a film érezhetően elsődlegesen a skandináv piacra készült, és az volt az elsődleges célja, hogy emléket állítson a 80-as évek elejének teniszcsillagának, Björn Borgnak, hangulatában, karaktereiben és szerkezetében egész jól hozta nekem a pár évvel ezelőtti Hajsza a győzelemértet... A költségvetésből és a stábból eredő különbségekkel korrigálva a Borg-McEnroe annyival lett nálam gyengébb, hogy a Forma-1 mégiscsak közelebb áll hozzám, mint a tenisz. Ez szerencsére nem befolyásolta sem a két rivális jellemábrázolásának mélységét, hogy miért lettek ők olyanok a pályán, amilyenek, sem a színészek játékát, sem a bemutatott wimbledoni döntő izgalmát. De a legszebb talán a McEnroe és LaBeouf közötti párhuzam volt, a meglehetősen renitens, balhés, a filmnézők sokasága által megvetett Shia ugyanis itt simán élete alakítását hozza a renitens, balhés, a teniszrajongók sokasága által megvetett McEnroe-ként.

8. Pókember - Hazatérés - /Spider-Man: Homecoming/ (2017)
Az MCU indulása óta szinte mindig volt egy-egy darab a Marvel filmjei közül, ami felkerült a listámra (általában a Kapitány történetei vagy valamelyik Bosszúállók), de az utóbbi két-három évben a sorozat rettenetesen kifulladt, erre pedig olyan pótszert (az egyre idétlenebb humort) sikerült találni, amire nem vagyok vevő. Az új Pókembernél viszont eltalálták az összes összetevőt: nem csak egy általam régóta nagyra tartott, fiatal színészt (Tom Holland) kasztigoltak a szerepre, de egyben a Bosszúállókhoz való csatlakozással sikerült egy csomó új lehetőséget és konflitust is megteremteniük, és ha ez nem lenne elég, a fenntartásokkal kezelt Keselyű Michael Keaton megformálásában az egyik legjobb, legösszetettebb ellenfél lett a sorozatból. A még tovább fiatalított, lelkesedésben, de éppúgy tinédzser kétségekben is bővelkedő Peter Parker miatt ugyan a kelleténél több a középiskolás jelenet, és az akciók is nem egyszer csak önmagukért vannak, de talán a Pókember stábja az első, amelyik az esedékes generációváltást követően is fenn tudja talán tartani az érdeklődésem az MCU iránt.

9. Coco - /Coco/ (2017)
A holtak világáról és a Halottak napjának latin-amerikai hagyományairól nem ez az első film, amit látok, de ez semmit nem von le abból, hogy mennyire különlegesnek is tartom az elhunytakra emlékezésnek ezt az újabb formába öntését. Ennél már csak a főszereplő Miguel és a családjának lassan kibontakozó drámája volt érdekesebb, ahol az egyik oldalon a hagyományokra és a gyakorlatiasságra hivatkozással a zene és a tánc elutasítása áll -persze csupán szeretetből, gondoskodásból-, a másikon pedig egy fiúcska, aki a zenén keresztül tudja leginkább kifejezni magát. Sokan a felnőtté válás mérföldkövének tekintik, ha az ember nem néz többet meséket, rajzfilmeket, mert azokból ki "kell" nőni, de mindig is úgy gondoltam, jó történetet, drámai szereplőket, tanulságokat a kifejezésmódtól függetlenül lehet találni. Ezért is szokott lenni a listámon animáció is... és ha ez egy kicsit rosszabb év, akkor kettő is lett volna Paddington újabb kalandja miatt.

10. A számolás joga - /Hidden Figures/ (2016)
A tavalyról fennmaradó Oscar-jelöltek közül nálam ez a film viszi a prímet ebben a körben, mivel az amúgy kiváló modern western, a Préri urai a szabályok szerint nem került be a listázhatók közé. De legalább ilyen szívesen emlékszem meg a Top10 keretében az utóbbi évek ebben a témában egyik legszórakoztatóbb filmjéről, mely a feketék szegregációját mutatja be az 50-es évek NASA-jánál, három ott dolgozó nő figuráján keresztül. Bármilyen paradox vagy abszurd is ez, igen, ezt a nehéz témát, a sok megalázottság, kirekesztés és keserűséget, hogy egy egyszerű pisilésért is húsz percet kell szaladni a gyáron belül, azt is be lehetett mutatni úgy, hogy azért a könnyedebb perceknek, az élet egyszerű boldogságának sem kellett teljesen búcsút mondani. Az pedig, hogy ezen keresztül kicsit az űrkutatás, az első sikeres amerikai űrutazás hátterébe is bele lehet tekinteni, csak tovább emelte a film értékét.



* * * * OTHER TOP 5 * * * *

A. Teljesen idegenek / Perfetti sconosciuti (2016)
A szabályok miatt 2016-os filmnek számított (dec. 29-én volt a magyarországi bemutató), de csak idén sikerült látnom ezt a kiváló olasz drámát, amiben egy baráti vacsora fajul senki által nem kívánt kitárulkozássá. A barátok ugyanis, igazolandó, hogy mennyire tudnak egymásról mindent, mennyire bíznak egymásban, mennyire elfogadók egymással, azt a játékot találják ki, hogy bármit kapnak a mobiljukra, hívást és üzenetet, azt megosztják a többiekkel... de az így derülő titkoknál, kétségeknél és érzéseknél már csak az a kellemetlenebb, hogy a többiek hogyan kezeljék ezeket. Az persze kicsit erőltetett, hogy egy ilyen trükkel ennyi minden előkerül egyetlen éjszakán, de az érintett témákkal azért a nézőnek is hagynak gondolkodnivalót, és egy csavarosan szimbolikus ötlettel sikerült mindezt nagyon szépen keretbe is foglalni.  

B. A préri urai / Hell or High Water (2016)
Nem véletlenül említettem feljebb, éppen az ilyenek miatt alakult ki ez a szokásom az "egyebekről", mert jó filmeket nem csak akkor lehet látni, amikor "kell"  Smile . Mert ugyan ez elsőre csak egy újabb bankrablós sztori a középnyugaton, de talán ez még a Logan Luckynál is jobban tele van remek drámákkal és pár mondatból is bravúrosan felvázolt karakterekkel (szó szerint a legutolsó pincérnőről is lehetne egy oldalt írni), de annak könnyedsége helyett itt mindezt a leszakadás és a tehetetlenség kíséri. Eközben megidézi a Vadnyugat romantikáját, és keserűen mutatja be, hogy azon a vidéken mennyire nem változott nagyon semmi (egy "cowboy" mondja, hogy ugyanezt ugyanígy csinálta volna 150 éve is), sem szerepekben, sem az emberekben, sem a környezetben, sem hangulatban. Érdekes megemlíteni, hogy a Wind Riverhez hasonlóan ennek a forgatókönyvét is Taylor Sheridan írta.

C. A hazafiak napja / Patriots Day (2016)
A film a 2013 bostoni maratonon történt, kettős robbantásos terrortámadást és a robbantók utáni hajszát mutatja be egy fiktív, de valós szereplőkből megalkotott rendőr szemén keresztül... mondhatom, hogy abszolút testközelből. Az eseményeket ugyan lehet valamennyire ismerni a híradókból, de az esetleges száraz tényeket Peter Berg remekül töltötte meg érzelmekkel, akcióval és pörgéssel, hogy a futóversenyt övező események, a robbanásokat követő pánik, és a többnapos, a következő merénylet megakadályozását célzó, lövöldözésekkel tarkított üldözés mind személyes élménnyé váljon a néző számára.

D. Summer Camp (2015)
Horrorban a lehető legelcsépeltebb ötletet talán a táborozó fiatalokra az éjszaka leple alatt rátörő rémségek jelentik. Az amúgy kiváló filmeket (pl.: Amíg alszol), maga mögött tudó, olasz/spanyol Alberto Marini viszont ismeri annyira a műfajt, hogy annak unásig ismert kellékeit az ellen fordítsa, aki erre a legkevésbé számít... vagyis a néző ellen. A filmben zajló események mellett így az is izgalmas és szórakoztató volt (bevallom, jobban, mint a film maga), ahogy Marini nézőnek állított csapdáit (amikor azt hiszed, tudod mi fog történni, aztán meg mégsem...) kellett felismerni és elkerülni, például hogy milyen szabályok szerint is fertőz a szereplők között pusztító kórság.

E. 6 Days (2017)
Ez a film is egy terrortámadást, Irán londoni nagykövetségének elfoglalását, és ahogy a címből látszik, az azt követő hat napot mutatja be a film, mégis teljesen másfajta hangulata van, mint annak... vagy mint akár várható lenne. Akciófilm helyett sokkal inkább lélektani dráma, hogy a váratlan eseményre hogyan reagálnak az egyetemista korú terroristák, a média, a politikusok, a túsztárgyaló, a kommandósok, hogyan zajlik a "húzd meg-ereszd meg". Mindez azért alakul így, mert 1980-ban ez még megtörténhetett így.


* * * * BOTTOM 5 * * * *

negatív végtelen. Transformers - Az utolsó lovag - /Transformers: The Last Knight/ (2017)
Hogyan is adhatnék bármilyen magasabb pontszámot egy olyan filmre, amiről azt gondolom, hogy nem csak a hiánya, de éppen az ellenkezője, a tagadása mindannak, amiért én szeretni tudok egy filmet?! A gangsztáskodó, kretén robotoknál már csak a forgatókönyvírók versenyeztek jobban, de utóbbiak azon, hogy ki tud az éppen legutóbb kitalált baromságnál is nagyobb hülyeséget beleírni a következő jelenetbe. Én pedig az első órát elérve egyszerűen telítődtem ebből, és ebben még a kifogások sem érdekelnek, mert meggyőződésem, a saját reakcióim alapján azt tapasztaltam, hogy nem, Bay sem csak ilyet tud, nem, egy akciófilmnek nem csak ennyi története, felépített cselekménye kell legyen, és nem, még soha nem közelítette meg a többi Transformers, bármelyik Fast&Furious, de még talán a XXX 3. sem ezt a mélységet.

-4. Szabadulószoba - /Escape Room/ (2017)
Hiába szeretem a Fűrészek óta a feladványokkal dúsított horrorokat-thrillereket, gyakorlatilag az összes másolat halálosan gyenge próbálkozás volt. Erre sem ültem volna be, ha az előzetese alapból nem csigáz fel, de már akkor tudtam, hogy tévedtem, amikor tíz perc után még mindig csak a főcím ment, vagyis egy furgon kóválygását kellett nézni a kihalt éjszakai városban. Az érdemi rész a filmben kb. húsz perc, de azon belül is olyan bődületesen hülye módon jönnek rá a gyilkos szobába bezárt agyhalottak, hogy melyik ajtó hogyan nyílik, hogy a legtöbbnek a megoldását csak gyorsan elhadarták, nehogy feltűnjön a nézőnek, hogy semmi értelme az egésznek. Ugyanez igaz a film többi részére is, főleg a sokkolóan hülye befejezésére.

-3. A tökéletes gyilkos (2017)
A sok kellemes próbálkozás mellett a magyar filmgyártás is belefut olyan műfajokba, amiknél a tudásból csak szolgai másolásra futja, és arra is nagyon rosszul. Ez a kriminek induló, aztán erotikus thrillerbe fordulni akaró filmet pedig emiatt magukkal ragadták a teljesen idióta meg a sablonszereplők, a feltűnési viszketegségben szenvedő, de amúgy dögunalmas jelenetek, amiktől minden nyom, minden fordulat érdektelenségbe, a hangulat pedig közönybe fordult. Így a film egyetlen alig burkolt célja az lett, hogy lehessen egy radiátorhoz, az ágyhoz és egyéb lakberendezési tárgyakhoz bilincselt, fehérneműs csajt mutogatni hosszú percekig. Ha nem említem meg, szerintem azt sem tudnátok, hogy létezik ilyen film, annyira nem nézte senki moziban... szerintem nem is fog hiányozni senkinek.

-2. Utazók - /Passengers/ (2016)
Szinte sajnálom, hogy láttam rosszabbakat is, és emiatt nem ez lett az utolsó helyezett, annyira rühelltem ezt a giccsben, értelmetlen jópofizásban, következetlenségben és nyálas klisékben tobzódó, kifacsart űr-robinzonádot, amiben a felsoroltakon túl mégis a pofátlan mennyiségű lopás háborított fel igazán. A pár kellemes ötlet, a film egyetlen drámai, de túl gyorsan elsikkadó kérdése és a látvány jobb elemeivel együtt is messze kibillent nálam a mérleg a negatív irányba ettől, hogy itt a Ragyogástól a Titanicon át a Gravitációig szinte minden képkockát, helyszínt és sztorielemet láttam már valahol... és úgy, hogy a legtöbbnek értelme sincs, csak piócaként rá akarnak csimpaszkodni arra a nosztalgiára, amit a néző esetleg a Ragyogástól a Titanicon át a Gravitációig érez. Mintha csak önmagában az utalásokkal akarna túlélni a film, meg azzal, hogy látszatra a szerelem mindent legyőző erejéről meg az emberi esendőségről szól, így nem is lehet rossznak érezni. De, lehet, de még mennyire!

-1. A kör - /The Circle/ (2017)
Tavaly "sajnos" kimaradt ez a kategória a díjazottak közül, de 2017-ben már nem sikerült "Lopott idő"-díjas film nélkül maradnom. A közösségi média és annak egyre nyilvánvalóbb elburjánzása az emberek magánéletén ugyanis nagyon is aktuális téma, márpedig a talán sci-finek tűnő, de mégis emberi probléma felvetése az egyik követelménye ennek a különdíjnak... meg az is, hogy a megvalósítása kiábrándítóan sekélyes és logikátlan legyen. A forgatókönyv ugyanis nagyon meg akarta volna mondani a tutit az "arckönyv"-ről egy feltörekvő fejlesztő ötletein keresztül -aki akkor jön rá, hogy szörnyet teremtett, amikor már az ő magánéletét csócsálja szét a programja-, de döbbenetes, ehhez mennyire nem vették a fáradságot, hogy a szereplők akár minimálisan életszerűek legyenek. Masszív dögunalom az egész, a témából pedig ezerszer jobb feldolgozások is akadnak (pl.: Black Mirror S03E01).

.


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 08, 2018 10:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptyKedd Jan. 30, 2018 9:33 pm

Niwrok írta:
.

* * * * TOP 10 * * * *


taps

Néhány minimális meglepetést azért te is produkáltál... emlékszem, mennyire tetszett a Kojot, de hogy lista elejére repüljön, arra nem számítottam. A Logan Luckyt leszámítva (már máshonnan is rágják a fülemet, lehet, megnézem) a többi nagyjából rendben van és várható is volt - maximum a sorrendet nem találtam volna el.

Az A teljesen idegeneket anno megtárgyaltuk, az oké, az A préri urai nekem nem jött be annyira, no meg azért a Contratiempot kicsit hiányolom... úgy emlékszem, neked is tetszett.

Negatív végtelen... ez jó. egyetért Ennyire szerintem nem volt rossz, engem ennyire nem baszott fel, és azt is megbeszéltük, hogy végre (?) van egy film, az Utazók, amit valami hihetetlenül máshogy éltünk meg... egyedül az Anyám!-at hiányolom innen. A szabadulószobától eltiltottál, az a tökéletes gyilkos meg már úgyis kereten felül lett volna. peace

Mindegy, jó volt ez így, különösen azért, mert tavaly is találtunk "egymásnak" néznivalót.


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptyKedd Jan. 30, 2018 9:55 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:


* * * * TOP 10 * * * *


Néhány minimális meglepetést azért te is produkáltál...
- emlékszem, mennyire tetszett a Kojot, de hogy lista elejére repüljön, arra nem számítottam.
- no meg azért a Contratiempot kicsit hiányolom... úgy emlékszem, neked is tetszett.
- egyedül az Anyám!-at hiányolom innen.


Lehet, hogy csak azért, mert annyira hozzáférhetetlen, annyira reménytelen, hogy újranézzem a Kojotot, és ha valahogy egyszer sikerül majd, akkor elszáll a varázsa... de megmondani nem tudom, hogy például az előzetesét hányszor néztem meg az elmúlt évben... és az idősebbik Szojka és Misi vitájánál, meg a telekhez érkező markolónál, ahogy a három ember feláll "párbajhoz" a sárga "gépszörnnyel" szemben, attól még mindig kiráz a hideg...

A Contratiempo tényleg jó volt, de nekem meg az volt csak simán "jó".

Az Anyám! meg... ahogy már arról is beszéltünk, nekem annál változott nagyon sokat a megítélése. Most abban a kategóriában van, hogy filmként jó, "csak" felbaszott Smile .

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: A stanfordi börtönkísérlet   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptyVas. Feb. 04, 2018 11:49 am

Niwrok írta:

A stanfordi börtönkísérlet


Nem deja vu, még csak nem is remake, hogy erről írok, hanem az eddig talán legismertebb német feldolgozás és annak amerikai koppintása után végre az USÁ-ban is eszébe jutott valakinek, hogy ha már az eddigi filmek egy regényből születtek, akkor az amúgy jól dokumentált kísérlet is megérdemelne egy filmváltozatot. Így bár sokaknak esetleg ismerős lehet a téma -azért is írtam le a könnyen spoilernek minősíthető lezárást-, és a kísérlet menete sem változik jelentősen, azzal, hogy Philip Zimbardo eredeti kísérlete kerül bemutatásra, pár hangulati elem megváltoztatásával elérték, hogy bár az A kísérlet végig a fejemben volt, nem éreztem, hogy csak egy másolatot látok.

Tudom, hogy nem tudtam sokat hozzátenni az "eredeti" íráshoz, de hát a kísérlet nem lett attól más, hogy újra és újra feldolgozzák, legfeljebb mások lesznek a fókuszpontjai. Mindenesetre az régen volt, gondoltam, van létjogosultsága egy kicsit felfrissíteni a börtönkísérlet témáját egy másik film apropóján. Hiába történt negyvenöt éve, amit bemutat az emberi viselkedésről, az nem változott... mert miért változott volna?


8/10
.

Először is, köszi az ajánlót, jómagam csak a német moziról és annak remake-jéről hallottam, úgyhogy mindenképp új információ volt már e filmnek léte is. Ha nem írsz róla, én még mindig meg lennék róla győződve, hogy ez az a remake...

Jó volt, tényleg, de számomra a német Kísérlet az egy és igazi. Persze, ennek személyes, nosztalgikus okai is vannak, de valahogy ez az új mozi azzal, hogy nagyobb hangsúlyt helyez Zimbardora és a "kutatókra", valahogy kevéssé lesz "karcos". Ugyan kifejezetten érdekes, tanulságos és megdöbbentő volt az is, ahogy Zimbardo maga is a kísérlet részévé vált a börtönigazgató szerepében, de nekem azzal, hogy tulajdonképp több ember is kiszállhatott menet közben, icipicit vesztett a kísérlet az erejéből.

Oké, teljesen mások voltak a hangsúlyok, ez ugye az eredeti kísérlet alapján készült, a német film meg egy könyv alapján, de ezzel némileg vesztett is a dramaturgiai lehetőségeiből. Jó és érdekes volt a hátteret látni, a "szakmai tanácsadó" szerepeltetése meglepett, megdöbbentő, mennyire nem lehetett józan maradni a monitorszobában sem, az események minden szereplőjének megvan a maga felelőssége a dolgokban. Háttérinformációkban, a rendszer működésének bemutatásában, az egész kísérlet morális és orvosi dilemmái tekintetében nagyon sok olyat mutatott, ami újdonság volt, s ami tetszett. S azt is tudom, hogy maga a "börtön", a körülmények, a kiválasztás, minden, ami a pincében történik így hitelesebb (bár a létszámok nem egészen stimmelnek), de én valahogy szívesebben nézem az A kísérletet... az valahogy hatásosabb. Itt a szereplő srácok, az egész közeg, a reagálás túl "amatőr" volt (mert hát ugye amatőrök voltak) - nem utolsó sorban pedig roppant mód zavart a börtönőrök túlkapásainak "hagyása".

Elgondolkodtam közben, én mennyire alkalmazkodtam volna a helyzethez - vélhetően vagy totál szerepjátéknak tekintettem volna és egy büdös szót nem szólva végignyomom az egészet, vagy... én lettem volna az első, aki nekimegy annak a fasznak. Érdekes amúgy, amit a srác (az igazi) a legvégén mondott: ő a szerepében a saját kísérletét folytatta: mikor szólnak neki, hogy ez már sok. Hááát... nem szóltak. Érdekes lenne megnézni egy összevágott változatot a két moziból.  peace

A 80% nekem is jó lesz, kicsit talán alulról érintve.



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Punisher S1   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 EmptyVas. Feb. 04, 2018 11:50 am

.
Punisher S1

Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Frank-10


Amikor a Daredevil S2 kapcsán írtam az ott vendégszereplő Frank Castle-ről, azaz Punisherről, külön kiemeltem, hogy az évad legjobb jelenetei, az akciók és a drámák is egyaránt, hozzá (pontosabban hozzá és Matthez kötődtek), legalábbis a tárgyalásig. Mivel én azzal az évaddal másfél éves csúszásban voltam, így amire néztem, már lehetett tudni, hogy készül a Punisher spin-off, aminek eddigi egyedüliként úgy tudtam nekiállni, hogy teljesen felzárkóztam az előzményekből.

Ami nem is ártott, mert itt azért erősen ismerni kell a Daredevilben látottakat ahhoz, hogy értelme legyen az első tíz percnek és a visszatérő mellékszereplőknek. Például annak, hogy miután Frank pépesre lőtte, robbantotta, rúgta és ütötte mindazokat, akiket a családja tragédiájában felelősnek tartott, a sokadik megjátszott halála után ismét visszavonult, hogy városi remeteként temesse el Punishert. De nagyon úgy néz ki, hogy a bandatagok, akik a mészárlást rendezték, csak végrehajtók voltak a "véletlen" lövöldözésben, és az igazi felelősöket Frank múltjában kell keresni. Legalábbis erre utalna az a titokban készült videofelvétel, ami még Frank afganisztáni missziója során készült egy feltételezett kém kihallgatásáról és kivégzéséről, amit most egy szintén rejtőzködő, volt NSA-ügynök juttat el neki, miközben harmadik félként az FBI kötelékéből Madani ügynök folytat nyomozást a társa halála miatt, ami szintén kapcsolódik ahhoz az ügyhöz.

Punisher annyira mindig is kilógott a többiek közül, hogy neki semmi szuperereje nincs, azon kívül, hogy zseniálisan jó katona, ami a feszültségtől, az agyában doboló vértől és adrenalintól megállíthatatlan és gátlástalan gyilkológéppé teszik őt... hivatalosan az ártatlanok védelmében. Ezzel párhuzamosan hiába a Marvel-logo, ennek képregényfilmként minden kapcsolata megszakadt az eredeti kiindulási ponttal, a Bosszúállókkal és a mutánsokkal, már utalás szintjén sem jelenik meg Thor vagy a Vasember, itt most nincs különleges képessége senkinek. Ez jó lehetne abból a szempontból, hogy akinek így tíz év után csömöre van a Marveltől, az nyugodtan elvonatkoztathat ezektől, és láthat egy sima katonás filmet a CIA és a többi hárombetűs mocskos ügyeiről, titkos összeesküvésekről, drogcsempészésről, ezt fedezendő pedig ártatlanul megölt és meghurcolt emberekről... akikért egyszemélyes rögtönítélő bíróságként Frank Castle áll bosszút. Viszont ez azt is jelenti, hogy egy sima katonás filmet fog látni a fentiekről, amikből tizenkettő egy tucat, és amik a téma és a lehetőségek korlátozottsága miatt (nincs az a film, amiben a nyolcadik izgalomtól csöpögni próbáló lövöldözés és verekedés nem lesz halálosan unalmas) inkább filmként tudják megállni a helyüket. Mindebből úgy próbált sorozatot csinálni a stáb, hogy meghagyták a Marvel sorozatokra jellemző drámát, moralizálást és lelkizést. De bármennyire is szemléletes volt, amit például Frank és David átéltek azzal, hogy a világ halottnak hitte őket, a családjukat pedig így vagy úgy mindketten elvesztették, jóval több és szükségtelenebb volt ezekből, mint eddig; például hogy előbbinek beletekintünk a visszatérő álmaiba és rémálmaiba, utóbbi pedig folyton kigúvadt szemekkel bámulja a "házi-mozit", próbálva legalább rejtett kamerákon keresztül a családja részének maradni... és ebben a mennyiségben, öt-hat óra ilyen után a kezdeti kíváncsiság is közönnyé fakult.

Akkor már érdekesebb volt az ezzel párhozamos cselekményszál, ami ugyan pár helyen hurkolja, egy ponton pedig összefut Frank hadjáratával katonai hierarchia mentén, de alapvetően független attól. Ilyen filmekkel is lehet persze találkozni, háborús drámákkal a poszttraumás sokkban szenvedő, a leszerelésüket vagy a sebesülésüket követően a "rendszer" által magukat elhagyottnak, kisemmizettnek érző katonákkal, akik hiába kaptak valamilyen hangzatos plecsnit a mellkasukra és akár egy szépen beállított fotót valamelyik elnök vagy szenátor oldalán, abból hónapokkal később már nem kerül kenyér az asztalra. A radikalizálódó, a katona félelmével, feszültségével és "kísérteteivel" semmit kezdeni nem tudó környezetében, és emiatt a társadalmi rendszerekben is fokozatosan csalódó Lewis története is ismerős lehet, de annak aktuálpolitikai vonatkozásaival (az USÁ-ban egyre inkább napirenden levő fegyvertartás kérdése itt is előkerül, pro és kontra egyaránt), továbbá Daniel Webber alakításával (akire úgy tűnik, ráégett ez a merénylő-szerep, hiszen eddig egyedül a 11.22.63-ban volt nagyobb szerepe, Lee Harvey Oswaldként) ettől a vonaltól azért jóval többet kaptam, mint a CIA-s szarkavarástól és vérfürdőtől.

Mert azért talán látszik, ezzel a sorozattal sem az elemei, a külsőségei vagy a minősége miatt volt bajom, meg hát ennyi bizalmam azért már van a Netflix sorozataival kapcsolatban. Az teljesen egyértelmű, hogy Jon Bernthalhoz tökéletesen illik a karakter, akár amikor vértől vöröslő fejjel üvölt bele fröcskölve valakinek az arcába vagy csak a világba, vagy amikor rezzenéstelen arccal osztja a fejlövéseket, de ott van a dilemmában is, hogy mi lesz, ha olyan kiskatonával kerül szembe a végrehajtás során, aki csak rosszkor van rossz helyen, és a lenyelni próbált könnyekben is, amikor Maria és a gyerekek eszébe jutnak. Mellette még két szereplőt emelnék ki, mert a Billy Russot alakító Ben Barnes azért ismertebb arcnak számít a színészek között, a másik pedig Karen Page (azaz Deborah Ann Woll), ugyanis mindig izgalmas őt látni, ahogy most már újságíróként dolgozva is mindig ott van a gesztusaiban, az elharapott mondataiban, a félrekapott tekintetében az a tény, hogy embert ölt. Ami pedig a sorozat jobb trükkjeit, érdekesebb jeleneteit illeti, nekem a legjobban a szenátor elleni merénylet bemutatása és felgöngyölítése tetszett, amit a Nyolc tanú módjára oldottak meg.

Úgy érzem, hogy a mozifilmek után a Marvel a tévésorozatokkal is elkezdett besokallni azzal, hogy beálltak a négyhavonkénti ritmusra... vagy én tőlük, hogy egy év alatt faltam be a két és fél évnyi anyagot. Az biztos, hogy az amúgy is töretlenül csökkenő élményfaktor itt érte el a mélypontját azzal, hogy az adrenalinpumpálóan pörgősnek és véresnek ígérkező (és eddig annak is látszó) karakter bosszútól görcsbe rándult szájában szinte megalszik a tej a tizenháromból nyolc részben (talán még az Iron Fist is szórakoztatóbb volt a maga röhejes módján, még ha igénytelenebb és idétlenebb is). Lehetne azt mondani, hogy ez az építkezés kell a fináléhoz, és egy sorozat amúgy is ilyen, de egyfelől nem, még a Marveleken belül sem, másrészt meg nem igazán tudom szó nélkül hagyni, hogy a 10. volt az első rész, amit ha a tévében elcsípnék, akkor szívesen nézném újra, és nem kapcsolnék el onnan azonnal. Még ezzel együtt sem ezt tartom a legrosszabb Punisher feldolgozásnak (az a Thomas Jane főszereplésével készült film volt és lesz), pedig...


6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 36 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 2.0
Vissza az elejére 
36 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 19 ... 35, 36, 37 ... 51 ... 66  Next
 Similar topics
-
» Niwrok írásai 1.0
» Niwrok írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: